Ellenőr, 1874. február (6. évfolyam, 32-58. szám)

1874-02-21 / 51. szám

Egész év­­­e Félévre Előfizetési árak: . 20 frt. — kr. Évnegyedre . . . itt. — kr 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám Ara 10 krajczár. Szerkesztési iroda: B n­a 1 a p e n t en. nád*r-nt.oza O. s ®­Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. six. (Légrády’ testvérek irodájában). Kiadó-hivatal: Előfizethetni helyben és posta útján, nádor-utcza 6. az. a. POLITIKAI NAPILAP. A lap szétküldésére vonatkozó reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. 51. szám. Budapest, szombat, február 21. 1874. VI. évfolyam TÁVIRATOK­ Szt. Pétervár, febr. 20. Az osztrák-magyar uralkodó ma Kronstadtba utazott, a­hol a nép ál­tal lelkesen üdvözöltetett. Ő felsége megszemlélte a műtanodát, a czár termeit, a tengerészeti kör he­lyiségeit, c. Nagy Péter által készített hajót, a tüzértelepet és a constantini pánczélerődöt; az erőd megtekintésénél 3 odleben tbk. magyarázta annak berendezését. Ezután ő felsége visszauta­zott Szt.-Pétervárra, és a gr. Tolstoy miniszter ál­tal rendezett táncrestélyen megjelent. S­t. Pétervár, febr. 20. A „Journ, de Petersb.“ teljesen csatlakozik azon czikkhez, melyben a „Ti­mes“ az orosz czár felköszöntését fejedelmi vendé­gére, méltatja. Bécs, febr. 20. (Alsóház.) A ház elnöke je­lenti, hogy az üléseken meg nem jelenő képvise­lőket f. hó 14-éről keltezett levélben felszólító kép­viselői kötelmeik teljesítésére; ebbeli felhívására csupán Kaminsky, stanislaui képviselő igazolta el­maradását, minek folytán 8 napi szabadságidő en­gedélyeztetett neki. Walterskirchen a knittelfeld­­zapresk­i vasút tárgyában interpellálja a kereske­delmi minisztert. — Az adóreform bizottság tagjai megválasztottak és kimondatott, hogy bármely kép­viselő jelen lehet ezen bizottság üléseiben. Miután Krz­ez­unovicz az esküt létéve, a hirlapi bélyeg­y meg­szüntetéséről szóló indítvány tárgyalása kezdődött. Az indítvány mellett szóltak : Heinrich, Mildschutz, Meznik, Vosnjak Umlauft gr. (ki egyszersmind a hirlap-cantio és a colportage-tilalom megszünteté­sére vonatkozólag­­javaslatot szándékozik beter­jeszteni) és Haaser Brestel pénzügyi tekintetyéből az indítvány ellen felszólalt. Miután a pénzügy­­miniszter a kormány nevében kijelente, mikép nincs azon helyzetben, hogy a­­javaslathoz hozzá­járulhatna, az indítvány feletti részletes tárgyalás név szerinti szavazás után 129 szavazattal 114 el­lenében elvettetett. Legközelebbi ülés kedden. Berlin, febr. 20. A birodalmi gyűlés az ipar­törvényre vonatkozó novellát a huszonegyes, s a birodalmi sajtótörvényt a tizennégyes bizottsághoz utasította. Berlin, febr. 20. A felsőház a polgári házas­ságról szóló­­javaslatot a bizottság szövegezése szerint elfogadta, ellenben elvetette Brühl indítvá­nyát, mely szerint a múlt évben hozott egyházpo­litikai törvények érvényen kívül helyeztessenek, valamint elvete a conservativek részéről tett többi indítványokat is. Berlin, febr. 20. Feltűnést okoz, hogy az ul­­tramontánok a fontos birodalmi gyűlési tárgyalá­sokban nem vesznek részt s azt sejtik, hogy ama párt határozott közeledést akar megkísérteni a kormányhoz, sőt Reichensperger és Mallinkrodt még a tegnap tartott katholikus gyűlésben sem szó­laltak fel. UTOLSÓ POSTA. Oroszországi levelek. Eredeti tudósítás.) Közintézetek, templomok megtekintése. — Küldöttsé­gek fogadása. — Ebéd és bál a czárevitsnél, VI. Sz.-P­étervár, febr. 16. *) A téli palota zászlórúdj­airól és a Newa felé fekvő fellegvárról a nagy osztrák császári lobogó lengett, az osztrák-magyar követség a hatalmas sasos lobogót és e mellett a tengeri lobogót is fel­vonta, melyben Magyarország színei és ezimere is képviselve vannak; a házak és paloták tarka di- Eze inkább gyarapszik, hogy sem apadna, s ma még félreeső helyeken is, melyek bizonyára nem fognak udvari kocsikat látni, fedeztem fel zászlók, szőnyegek, mellszobrok és guirlandokból álló dí­szítést. A pétervári lakosság érdeklődik a császári vendég iránt jóval túl a rendőrség által félhivata­losan előírt mértéken. Minden mű-, könyv- és díszműáru kereskedés kirakatában diszlenek uralkodónk különféle arcz­képei, a szerény tíz képekes fényképtől kezdve fel a nagy, fényesen kiállított öt rubeles műlapig, s mind tömeges kelendőségre találtak. A kissé kö­dös és nedves, de meglepőleg enyhe idő, mely ma minden tetőt cseppegővé tett és az utczai hótakaró soliditását is aggodalmasan aláásta, rendkívül ked­vezett a közönség kíváncsiságának és lehetővé tette bámulási kedvének a legkiterjedtebb mérvben áldozni. A téli palotának az udvari quai-re eső kapuját egész nap nagy számú néptömeg állotta körül, mely azon jogosult reményt táplálta, hogy itt egy, vagy más módon látni fogja a császárt és a Sán­­dor-piacz felé is jelentékeny tömeg tódult azon vá­rakozásban, hogy a ma délre jelentett nagy csa­patszemle itt fog végbemenni. Ez azonban elma­radt és a közönség ezt észrevette, midőn látta, hogy még fél 10-kor sem történtek semmiféle ka­tonai előkészületek. Más után módon a programm­á változásáról nem is értesittetett, a­mint, hogy az udvar a maga belső ügyeit és dolgait nem is igen hozza nyilvánosságra. Részletes programm előzetes közzétételéről itt nincs is szó; csak a nagy ünne­pélyek és az oly készületek, melyek jelentékeny külső apparátussal vannak kapcsolatban, jeleztet­­nek a közönségnek; minden egyébről csak akkor értesül, ha már megtörtént. Egy jó oldala minden esetre van ennek a rendszernek; az embert a kiváncsi és látni vágyó közönség tolongása nem zavarja s ez előnyt ural­kodónk ma több ízben tapasztalhatta. Délelőtt tiz órakor számos kísérettel a katonai mérnök-akadé­miát látogatta meg, s közel két órát töltött a régi „Mihály palota“ történeti emlékekben gazdag és pazar fénynyel kiállított helyiségeiben, hol most ez intézet van elhelyezve. Tizenkét órakor uralkodónk a Kasan-féle tem­plomba ment, mely a Newsky prospecten fekszik. Félkör alakú oszlopsor, a római Péter templomot utánozva, csatlakozik az utcza felől a templom főkapujához és mint őrt állók látszanak két végén Katusov és Barclay de Tolly orosz hadvezérek érczemlékei. Belseje azzal a gazdagsággal van felszerelve, mely Pétervár orthodox templomait ál­*) A tegnap közlött levél keltéül hibásan állott febr. 18. — febr. „16“ helyett, falában jellemzi. Fényezett gránit-oszlopok és­­ pillérek tartják a kupolát, a falak mind szent-­­ képekkel takarva, melyek orosz szokás szerint egészen f­el vannak árasztva gy­öngyökkel és drágakövekkel; a balustrade, mely az oltárt a templom­ többi részétől elválasztja, ezüstből van; ugyanilyen érczből vannak a nagy oltári gyer­­tyatartók, melyek mindenike 120 fontot nyom — a cicerone állítása szerint. Megtekintésre mél­tóbbak azonban mindezen érez és drágakő kin­cseknél, a hadi­jelvények, melyek nagy mennyi­ségben díszítik e templomot. Itt van felhalmozva minden diadalmas hadjárat zsákmánya francziák és törökök, perzsák és lengyelek, középázsiai és kaukázi népek ellen. Itt látjuk feliratos érez táblákra erő­sítve azon várak kulcsait, melyeket az orosz csa­patok a Napóleon elleni hadjárat alatt megszállot­tak , békésen függnek egymás mellett Smolensk és Lipcse, Rheim és Utrecht kulcsai; némelyik rop­pant nagyságú, aranyból vagy ezüstből és gazda­gon ékítve, mások vasból, rozsdával lepve, s még­is mind nagy győzelmek és halhatatlan hadi tettek emlékét tartják fenn. A kulcsok felett a különböző ellenségektől meghódított hadi jelvé­nyek vannak megerősítve; felismerni a francziák standardjait, melyek a római légiók sasainak min­tájára vannak és a lengyel sasokat, melyek mintegy röpü­lésre készen kiterjesztett szányakkal és ki­nyújtott nyakkal kapaszkodnak a zászlónyelekbe; itt vannak a persa lobogók Ali esküvő kezével és a törökök félholddal vagy a boszu-karddal, melynek két pengéje van: ezek közt lándzsák és más egyéb csodálatos zászlóféle, melyek körül több­nyire véres harczokban afghani és cserkesz har­­czosok barbár csordái csoportosultak. Az oltár melletti bal pilléren egy széles üveghenger van alkalmazva, melyben Davoust aranynyal kivert mar­­sallbotja fekszik. E templomban van eltemetve Ku­­nson tábornok is, a­mint modják, azon a helyen, a­hol a Napóleon ellen való indulás előtt forró imába merülve térdelt. De mi a Kazá­n templom fénye, az Izsák székesegyház rendkívüli gazdagságához és fényé­hez, melyet a király ma nagy érdekkel szemlélt meg! E székesegyház öt gazdagon aranyozott ku­polájával s négy pontikusával (ezek csiszolt gránit oszlopokon nyugszanak, reliefjük bronczozott) már kivülről is a csudál­at és bámulat érzetét kelti fel az emberben Belsejének fénye hasonlóan meglepő, s perczekig tart az időköz, míg a beláthatlan meny­­nyiségű ékítmények nyomasztó hatása alatt, nyu­­godtabb tekintetet nyer a szem. A középső kupola hatalmas oszlopa, fénylő vörös gránit, az alja arany ragyogásával vetélkedő bronz, a teteje szinte csakhogy sötétebb szóváltozatban. A fal s a mell­véd márvány, vakítólag és temérdek mennyiségben foly össze, a lapislazuli, malachit, jaspis s a drága rhodonit ezernyi ékítmény- s czifraságának különféle irányú sugara. A szem tekintsen bárhová, sehol sem talál nyugpontot. Ha a szédítő magasságú kupolára pillant föl,akkor a koszorúalapú ékítmények, — melyeket a rosettek, consolák,kymatidák keresz­teznek — három négy sorát hagyja tekintetén kí­vül, hogy végre egy óriási képen állapodjék meg, mely a borús nap sötét világítása mellett, össze­folyó nagy színtömegével, kivehetlen töredékekben úgy lebeg ott a messze távolban, mint egy vallá­sában rajongó asceticus nyugtalan álma, s balsej­telme. Ha a falhoz közeledünk, mindenünnen so­vány, sötét tekintetű, hosszú szakálú orosz szentek szigorú arcza és fanatikus tekintete pillant felénk, melyek barna sötét arczszinet, az aranysárga hát­tér, még komorabbnak tünteti. Az „Ikonostas“ a választófal, mely a szentséget elkülönzi, ennek te­tőzete a legpazarabb építési mód és díszítés neto­vábbja. A szentséghez vezető portál, négy mala­chit és két lapislazuli oszlopon nyugszik; az ajtó remek tört bronz munka; domborodása arany fel­iratú és lapislazulival kirakott. Az oltáron ismét óriási aranyozott ezüst gyertyatartók­­ban égnek az apró gyertyácskák ezrei. Ezeknek jelentőségük van, mert a hívők adományai. Minden orosz templomajtónál ül egy az egyházhoz tartozó személy, kinek asztala tele van ily gyertyákkal. A belépő először keresztet hány magára, viaszgyertyát vesz, az oltár gyertyatartójához lép, 10—12-szer újólag ismétli a keresztvetést, s a sok száz üveg közül, valamelyikbe beleteszi gyertyáját. A­míg a császár a templomban volt, az alatt is többször ismétlődik ez eset. A míveltebbeket is felölelő, mély vallásos buzgalom jellemzésére szolgál az, hogy míg a csá­­szár a templomban időzött, senki sem zavartata meg magát áhitatosságában, és senkit sem akadályozott a templomba belépésbe. A templomban, a nap ez óráján mikor legkevesebben szoktak lenni, akkor is elegendő számmal voltak — pedig a közönség a császár érkezéséről nem volt értesülve. Oly buzgók az oroszok, hogy a kíváncsiság is megszégyenül buzgalmuk előtt. Mikor a király, Trepon szárnysegéd veze­tése alatt, fényes kíséretével a templomba lépett, az ikonostás előtt épen egy szakálas férfi imádkozott, térdre borulva tarka övvel összeszorított ködmön­­ben, valószínűleg izvoszsik vagy ilyesmi lehetett. Alig fordította fejét a belépők felé s zavartala­nul folytatta keresztvetéseit , hajlongásait A király közeledett, alig pár lépésnyire volt az imádkozóhoz, de ez még akkor sem fordította rá figyelmét. Csak miután tö­bbizben megcsókolta a földet , homlokával érinté, csak akkor kelt fel s a templom hátterében egy sarokba meghúzódván, szájtátó csodálkozással bámult a szokatlan tem­plom látogatók csoportozatára. Kérdéséből, melyet templomból kimenet hozzám intézett, épen eleget értettem meg arra, hogy azon boldogító megerősí­téssel szolgálhattam neki, miszerint az kit véletle­nül oly közelről láthatott, valóban az ,,ansztriczki czár.“ Az Izsáktemplomból egészen a külső portá­léig aranyos mitrás és köpenyes pópák kisérték ki ő felségét folytonosan imádkozva. A király aztán visszahajtatott a téli palotába és reggelizett. Két órakor ismét kocsiban ült, útban a tengerészeti múzeum felé, hol ismét majdnem másfél órát mu­latott. Mindjárt beléptekor azon nevezetes hajó után kérdezősködött a múzeum elöljáróitól, melyet hajdan Nagy Péter czár ácsolt. Azzal a felvilágo­sítással szolgáltak, hogy e hajót az erősség mel­lett őrzik, melyet a király másnap délután fog megtekinteni. Négy órakor a diplomáczia-testületet fogadta a király ünnepélyes kihallgatáson. A nagykövetek és az osztrák-magyar követ, Langenau báró egyen­­kint mutattattak be, a többi követ és ügyvivő együttesen. Hat órakor a király a trónörökös nagyher­­czeghez ment, a­kinél nagy diszebéd volt. Az egész császári családon s angol herczegeken kívül jelen voltak ott a diplomáczia-kar, fejedelmünk kisérete, az orosz miniszterek és néhány tábornok. Este ugyancsak a trónörökös nagyherczegnél tánczviga­­lom volt, melyen a király szín­én megjelent. Holnapra ismét több gyűjtemény és intézet megtekintése van programimon. Délben 1 órakor a Pétervárott és Odessában élő osztrák-ma­gyar alatt­valók 16 tagból álló küldöttségét fogadja ő felsé­ge s hódoló feliratukat átveszi. Délután Langenau járónál fog étkezni, s este a herczegek, s való­színűleg a czárnak is kíséretében, Gatsinába megy árkos vadászatra. Nordau Miksa: — Az e­­­zást-lothringeni képviselők közül nyolc­an, úgy mint: Winterer, Sehelin, Simonis, Philippi, Schaumburg báró, Abel, Grüber és Hart­mann kinyilatkoztatják, hogy a Teutsch-féle indít­vány felett történt szavazás alkalmával nem azért maradtak ülve, mintha a többség nézetei nyosz­­tanák, hanem azért, mert berekesztetvén a vita, nem volt módjukban saját álláspontjukat kifejteni s a Teutseh által előadottakban ez álláspontot nem találták ele­­gendőleg kifejtve. A szocziáldemokraták is nyilat­koznak, kijelentvén, hogy azért szavaztak az in­dítvány mellett, mert ex princzipio roszalnak min­den néven nevezendő annexiót a nép megkérdezése nélkül. De beszédjeikben fel akarták hívni az el­zászi képviselőket, hogy maradjanak a birodalmi gyűlésben, s törvényes eszközökkel szorgalmazzák, óvják jogaikat. A lengyelek is ily értelemben nyilatkoztak. Végre a birodalmi gyűlés tegnapi ülése kezdetén Pougnet elzászi képviselő kijelentette, hogy Rusz püspök tegnapelőtt nem az elzászi ka­­tholikusok, hanem csak a maga nevében beszélt. E nyilatkozat után valamennyi elzászi képviselő elhagyta a termet. A két püspök nem volt jelen.­­ A berlini katholikus gyűlés valami 800 hivő jelenlétében (többnyire munkások, boltosok és szolgák) tegnap tartatott meg a Mihály-terem­­ben. A helyiség német, porosz és főleg pápai szí­nekkel volt fellobogózva s diszitményei között ott volt a pápa mellszobra is a császár és a korona­­örökös mellszobrai fölé helyezve. Kebler követségi tanácsos tiltakozást indítványozott a protestáns gyűlés határozata ellen s távirati részvét-nyilatko­zatot a boroszlói érseknek. Egyhangúlag elfogadták. Nemzeti színház. Ma került színre Bérczik Ár­pádnak „A székelyföldön“ czímű pályanyer­tes népszínműve egészen telt házban. Hogy a nemzeti színház által kitűzött 100 db arany con­­currensei közt nem igen lehetett miben válogatni, arról meggyőződhetett ma a közönség. A nyertes népszínmű mindössze alkalmat nyújtott a színház­nak, hogy etnographiai estélyt rendezhessen, és sikerült is az a legapróbb részletig, lelkiismeretes hűséggel és rendezői tapintatossággal. Az első fel­vonásban egy székely szoba tornyos nyoszolyával, tálassal, virágos mobiliákkal, aztán egy udvar szé­­kelyes architecturál; ezekhez a sok festői népvi­selet, mely háromszéki, de egy borvizes székelyben az udvarhelyszéki vásznas viselet is be van mu­tatva, a csángó magyarnál pedig az oláhországi. A mi oláhainkat a tánczkar mutatta be egy oláh tánczban, s ugyancsak tüzesen zsukáztak, habár a székelyek magyarsággal tömött „országában“ nem igen van rá alkalmuk. A darab székely eredetisége nem valami mély dátumokkal van ellátva. Székelyes nevet kaptak a játszó­ személyek, s e nevek autenticusok, miután Kriza „Vadrózsáidban, mint gyakori székely­ nevek fordulnak elő. A beszélgetések eredetisége se megy to­vább a „Vadrózsák“ függelékében följegyzett „szé­kely szólásmódok“-nál. Egyéb székely eredetiség nincs benne; typicus alak, vagy átalában drámai­­lag formált alak egy se. A székely béretek közt úgy látszik Kriza volt szerzőnek a Baedecker. Legnagyobb baj, hogy az egész darabban vajmi kevés a drámaiság és érdektelen a cselekvény fo­lyása. Hanem ismét szépek benne a népdalok. Ezekben már van eredetiség s ezeket Nikolics Sán­dor, részben Bartalus népdal gyűjtéseiből hangsze­relte, részben saját szerzeményei. A közönség hidegen fogadta a darabot, s leginkább a tánczokat tapsolta meg. Kihitták azon­ban halk udvariassággal a szerzőt is, az első és második felvonás után. N F. M Z E l i S Z M­ Hs Z, Szombaton, febr. 21 A bolygó hollandi. Regényes opera 3 felv. Irta Wagner Richárd. Ford. ifj. Ábrányi Kornél. VÁR - SZÍNHÁZ. Női harcz. Vígjáték 3 felv. írták: Seribe és Legouvé fordította Csepregi Lajos. Budapest, február 20. (?) Oberknézevics Árpád nagy­­ kikindai főkapitány erélyes rendeletben szó­lítja fel a járási kapitányokat, hogy az ál­lam hivatalos nyelvében járatlan községi jegyzőket mozdítsák el. Oberknézevics e ren­deletével bebizonyította, hogy van érzéke az állásából folyó azon kötelességek iránt is, melyek nem a méltóságom czímmel kez­dődnek és nem az adópénztárakba beszol­gáltatott nyugtákkal végződnek. Pontos végrehajtása a törvényeknek oly érdem mai napság, mely a kormány törvényhatósági közegeinél kiválóan szembeszökik, és bizony a sok láblógázó főispán között ritka fehér holló a törvények végrehajtása fölött szi­gorúan őrködő méltóság. Felül az igaz, hogy nem valami felséges mintáját bírják a kor­mányzói erélyességnek, lent pedig az elka­­patásnál fogva elég csinos példányait lát­hatják a legénykedésnek. De mindezen arra termett férfi túlteheti magát. Az elharapód­­­ott visszaélések nagy része úgyis a főis­pánok könnyű vérű gondatlanságának ráv­­h­ató fel. A törvény marokkal szórja rájuk a fontos jogokat és tiszteletgerjesztő hata­lommal ruházza fel őket; ám lajhár kö­zönyük mellett, mind e jog és hatalom elkallódott, hogy egy csapat semmiházi tisztviselő kaczagja mögöttök a törvények és rendeletekben elforgácsolt erőlködéseket. Főispán képezi állam és törvényható­ság között a kapcsot, képviseli a separatis­­ticus tendentiákkal szemközt az állam egy­séget és a végrehajtó hatalom felelőssége személyében bírja az egyedüli eszközt a rend és tekintély fentartásában, vagy a­hol ra­­konczátlanság megsértette, helyreállításában. Bízvást lehet m­ondani, hogy értelmes főis­­páni erők mellett sem a nemzetiségi torzsal­kodás, sem az ázsiai közigazgatás nem csa­pott volna oly szerfelett keresztül a józan gátakon. Tiszteletet szerezni a törvények­nek és biztosítani a köznyugalmat lett volna hivatásuk leghálásabb része. De e joggal nem csupán egyeseknek és akkor kellett volna élniök, midőn a sajtó lázongások híré­vel rázta fel a közvéleményt és az erköl­csi pressio hatalmával kényszerítő a kor­mányt, hogy beavatkozásra bírja a szen­dergő dignitást, hanem akkor, midőn a mé­reg hatása a csiraképződés stádiumában volt. Mert tény az, hogy férfias föllépés se­hol sem tévesztő el hatását, nem még oly megyéknél sem, hol a baj roppant terjedelme készté a kormányt a gyönge főispánok föl­mentése és erélyesekkel való felcserélésére. Legtöbb helyen odáig hagyák fejlődni az állapotokat, hogy minden törvényt lábbal tiport az önkény, s mint a középkori Olasz­országban egy-egy hatalmas cotteria kezébe került a gyeplő és hatalom. A megyék újabb rendezésük óta dúsan szüretelték a rendeleteket és törvényeket, de hogy ezek közül egy is kiforrt és élvez­hetővé vált volna a nép számára, a teljes végrehajtás által, olyat nem bírnak felmu­tatni egyet sem. Mentséget találnak tagad­­hatlanul az önkormányzati jogok csorbítá­sának és a főispáni hatalom tágításának fényében ; csakhogy ép e mentegetődzésben rejlik éles vád a főispánok ellen. Korteseket vagy történelmi neveket jutalmazván kine­vezései által, a kormány elérte, hogy a­ kandidationális jogot szintúgy korteskedésre vagy a megyei tekintélyesebb családok dé­­delgetésére zsákmányolták ki a főispánok és nem kitűnő megyei apparátus szervezé­sére. Bebizonyítható megyéről-megyére, hogy ép ott legrosszabb a közigazgatás, hol a főispáni kandidationális teljhatalom legme­revebben érvényesitő jogait; míg viszont legjobb ott, hol a megyei közvélemény nem engedett kifogni magán és saját belátása szerint válogatta ki embereit. Csak ily oktalan belügyi politika mel­lett eshetett meg azon furcsaság, hogy no­ha létezik önkormányzat már a milyen-olyan, noha meg­van a tisztviselők választásának joga, az egész önkormáyzati és tisztviselői szerve­zet gyöngéiért s a közigazgatási állapotok ázsiai rosszaságáért minden vád és gyűlölség a kormány fejére zúdult. Ki lehetett volna ezt kerülni könnyű szerrel, csak a főispá­nokban birt volna az állam oly köigazga­­tási tehetségeket, kik valódi hazafias hévvel és férfias szívóssággal ragadták volna meg a rájuk bízott hatalmat. Maga a kormány is észrevette, hogy ezeknek tevékenysége pótolhatta egyedül a megdermesztett auto­­nomikus életet; észrevette azt különösen Sennyei beszéde alkalmával, kinek szava fur­daló lelkiismeret gyanánt járta át a kor­mányköröket, és utána is látott rögtön, hogy sodrony­bábuiba lelket öntsön. Sorjá­ban jöttek a nógató rendeletek, élőkön a helyhezkötő rendelet, melyben a törvényha­tósági székvárosokat állandó lakhelyül je­lölte ki főispánjainak. De a borsó közmon­dásos falrahányása nem meddőbb foglalkozás mákszemet sem, mint a kormány erőlködése azon teremtvényeivel szemközt, kikhez hála kötötte. Maradt minden a réginél, kivéve néhány önérzetesebb tisztviselőjét az állam­nak, kik bizonyára serények lettek volna efféle sürgetés nélkül is. Mi nem voltunk barátai a főispáni mindenhatóságnak a törvényhozatalakor és nem vagyunk most sem; tiszteljük azonban a törvényt, szeretjük a közrendet és helyes közigazgatást, a­mint utáljuk lelkünk mé­lyéből az ország zsírján élősködő sinecurákat. Mahomedánok sem vagyunk, hogy a fatum­­ban vetett hittel várjuk, míg a 21-es bi­zottság reform munkálataiból vér és hús lesz, s azért nincs más hátra, minthogy követeljük a főispánoktól, hogy kötelességei­ket, ép a ziláltság és válság jelen napjai­ban, emberül állják meg. Az állam érdeke nem oly kicsinyes, hogy napokra, vagy ha­vakra aludni hagyhatjuk azt a kormányzás bármely fokán. Magyarországnak kivált­képen nincs vesztegetni való ideje és egy főispán állása, a hozzá kötött jogokkal min­dig olyan, hogy a közügyeknek lendületet adhat s a jó közigazgatást, ha nem is te­remti meg, de előmozdíthatja azt. Hogy egyebet ne említsünk a jegyzők állását kö­rülíró törvényeknél, mert ez volt czikkünk kiindulási pontja, ugyan hány megyében van végrehajtva? Pedig a jegyzői tiszt, azon látásnál fogva, melyet a népre közvetlen érintkezésénél fogva gyakorol, majdnem oly fontos, mint a lelkészi állás. Hazafiatlan, és tudatlan jegyzők megmételyeztetik lelkét, önérdek kárt okozhatnak a népnek. A hivatalos iratok nyelvzavara, s a nemzeti­ségi izgatások jobbadán ezeknek működésén sarkalnak. És koránsem egyetlen tér ez. hol a főispán lábát megvetheti, ára ha egyebet sem tesz, mint biztosítja a magyar állameszmének és a hivatalos nyelvnek a törvényesen kötelező tiszteletet, működése nem meddő többé, hanem jelentékenyen gyümölcsöző a „jövő“ Magyarország szá­mára. A „Hód“ ma esti lapjában olvasom a kö­vetkezőt : A „Napló“ tegnapi általunk is említett czikkét ma az „Ellenőr“ veszi — úgy látszik hosszabbnak ígérkező bírálat tárgyává Az ,,E­lenőr‘‘ egyetért a „Napló“-val ab­ban, hogy a coalitiót, mint a „Napló“, az elvi transzakc­ió útján tartja csak lehetségesnek. Hogy a „H­o­n“ ezt hít olvasta, azt nem tu­dom, az „Ellenőr“ terén bizonyára nem. Én tegnap úgy, mint mindig épen azért tartottam s tartom lehetőnek a coalitiót, mert ez meg­történhetik „elvi transactio“ nélkül, és épen az­ért tartottam és tartom lehetetlennek a fusiot, mert ez nem történhetik meg „elvi transaction nélkül. Csernátony: — A Deákpárt tegnap tartott értekezlete Zichy miniszter indokolása után általánosságban elfogadta a méterren­dszer behozataláról szóló tör­vényjavaslatot. — Trefort miniszter ígérte, hogy intézkedni fog, miszerint a méterrendszer az isko­­­olákban tanítassék.­­ A közalapok és alapítványok jogi természetének megvizsgálására kiküldött bi­zottság ma d. e.­tartott ülésében mindenekelőtt el­határozta hogy miután a bizottságnak két tagja hiányzik, a ház két új tag megválasztására keres­sék fel, egyszersmind megbizatott a bizottság elnöke azzal, hogy miután az egyetemi alapok jogi termé­szetének megvizsgálására régebben külön bizottság küldetett ki, mely azonban azóta megszűnt, kérje fel a házat, hogy az egyetemi alapok átvizsgálásá­nak feladatát is e bizottságra ruházza. A kormányt Hegedűs Lajos mint tanács képviselte. A jogügyi bizottság mai ülésében foly­tatta és bevégezte a főváros pesti része telekkönyveinek átalakításáról és ki­egészítéséről szóló törv. javaslat tárgyalását. Előadó a tegnapi ülés megállapodásához ké­pest a szolgalmi jogokra vonatkozólag az 5. §-hoz harmadik pont gyanánt a következőleg szövegezett intézkedést javaslá felvétetni: „Azon szolgalmi jogok, melyek az 1840. év előtt vezetett és akkor bezárt szolgalmi külön­ könyvbe voltak bejegyezve, és melyek iránt azóta újabb telekkönyvi bejegyzés nem eszközöltetett, nem ve­­zetendők ugyan át hivatalból, de a jogosítottak­nak szabadságában éli a 8. §. szerint kitűzendő határidőben az átvezetésért folyamodni, mely iránt a törvényszék ugyancsak a 8. §. szerinti eljárás után határoz.“ Egyhangúlag elfogadtatott. Hasonlag már a tegnapi ülésben tárgyalás alá vett 6. §-hoz is hozott az előadó egy új szer­kezetet javaslatba, amely azonban már hosszas vi­tát keltett. Az előadó indítványa oda volt irányozva, hogy a határozatlan vagy érthetetlen bejegyzések felett ne a bizottság, de a törvényszék döntsön az iratokb­ó­l (tehát a felek megidéztetése nélkül). Hodosy J. a felek meghallgattatása utáni határo­zat­hozatalt indítványozván — ezt az előadó is elfogadta. — Hammersberg J. az ilyen esetekre a törv­­szék kebeléből egy külön három tagú ta­nácsot kivánt alakíttatni. Az igazságügy minisztert helyettesítő m. tanácsos végre az eredeti szerke­zetet védelmezte. — Hosszas vita után az előadó által javaslatba hozott, de a Hodosy J. észrevétele szellemében módosított szerkezet fogadtatott el. A 7. §. megjegyzés nélkül. A 8. §. az előadó által némely szavakban módosítva — a 9—12. §-ok szinte változatlanul fogadtattak el. A 13. §-ban a telekke­rület 3. §-ának 1. és 2. pontjai hibásan lévén idézve, ez a szükséges megkülönböztetéssel kiigazíttatott. A 14. § t az előadó kihagyandónak, a bizott­ság azonban megtartandónak vélte. A 15. §. észrevétel nélkül meghagyatott. A 16. §. a következő szavakkal toldatott meg: „s mely napon telik le.“ (hogy t. i. ez a felszóla­­lási határidő alatt kiadott uj telekk. kivonatokon megjegyzendő.) A 17. §. előadó indítványára egyszerűen ki*­hagyatik. A 18. §. második pontja következőleg módo­síttatott. „Ez eljárásnál felmerülő kézbesítések hites szolgák által díjmentesen eszközlendők.“ A 19. §. ismét előadó javaslatára következő szerkezetet nyert: „A főváros köteles a Pest városi hiteles fel­­l­mérés és leírás egyik példányát a törvényszék.

Next