Ellenőr, 1874. március (6. évfolyam, 59-89. szám)
1874-03-01 / 59. szám
Előfizetési árak: Egész év’f . . 20 frt.— kr. Évnegyedre . . . itt.— kr Félévre 10 „ — „ Egy hónapra . 1 * 80 „ FiryeN «iám ára 10 krajczfi. Szerkesztési iroda: B na 1 n p e a t e na nód#rute*a 6. aa. Semmit sem közlőnk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak lémentes leveleket fogadunk el. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-uteza 6. mar.. (Légrády testvérek irodájában). Kiadó-hivatal: Előfuserkotle elvben és posta utján, nádor-uteza 6. sz. a. POLITIKAI NAPILAP. A lap szétküldésére vonatkozó reclamátiók Légrády testvérek Dodijába (nádor-uteza 6. sz.) intézendők. 59. szám. Budapest, vasárnap, márczius 1. 1874. VI. évfolyam. TÁVIRATOK. Bécs, febr. 28. A képviselőház mai ülésében Schoener egy bizottság kiküldetését hozza javaslatba a marhavész okainak kutatása végett. A katonai nyugdijátalányra vonatkozó előterjesztés egy külön bizottsághoz utasittatott. A kérvényi bizottság jelentés, a hadügyminiszter által a hadsereg felszerelési tárgyak szállítása tekintetében 1873. decz. 15-én közzétett hirdetés tárgyában, Hallvich, Giskra, Sturm, Herbst, Haase, Suess, Oberleithner és Meznick által védelmeztetvén, csaknem egyhangúlag elfogadtatott, miután Banhans kereskedelmi miniszter a ház tetszésnyilatkozatai között kijelenté, hogy kormány e határozatot, ha a ház által elfogadtatik, hathatósan fogja ajánlani a hadügyér figyelmébe. Bécs, febr. 28. A képviselőház Pawlikow és Klinkosch választását igazolta. Az elnök a szerdai ülés napirendjére a katholika egyház jogviszonyainak szabályozásáról szólójavaslat másodszori felolvasását tűzi. Smolka óhajtaná, hogy ezen tárgy azon időben vétessék tanácskozás alá, midőn a bizottság az összes hitfelekezeti előterjesztések felett fogja jelentését benyújtani s midőn a kormány a többi készülőben levő Vallásügyi törvényjavaslatokat is teszi majd a ház astalára A többség az elnök által ajánlott napirendet fogadja el. Bécs, febr. 28. Umlauft és társai a hirlapcausio és a colportagetilalom megszüntetése tárgyában indítványt terjesztettek a képviselőház elé. Bécs, febr. 28. A „N. Fr. Pressernek távírják Prágából, hogy Schwarzenberg herczegbíbornok jövő héten Bécsbe indul, hogy a hitfelekezeti előterjesztések elleni kérvényeket személyesen nyújtsa át ő felségének. Barcelona, febr. 27. A karlisták minden kardcsapás nélkül Ampostába vonultak s most Tortosát fenyegetik. Bayonne, febr. 27. Mariones tbk. kísérletei, hogy a karlisták sorain áttörjön, meghiúsultak; úgy látszik, vereséget szenvedett. A vihar a hajóhadat San Sebastianaba visszatérésre kényszerül Lima, Tolosát elhagyván, San Sebastianaba indult. Madrid, febr. 28. Serrano a végrehajtó hatalom szabala a minisztertanács elnökeivé választattak London, febr. 28. Az edinburgi herczeg és hercegnő bevonulása márczius 12 ére van kitűzve. London, febr. 28. A Ticborne-perben ma mondatott ki az Ítélet: Blainant hamis eskü és hamis tanúvallomásban bűnösnek találtatván, tizennégy évi kényszermunkára ítéltetett. Párizs, febr. 28. A „Liberté“ írja, hogy egy Thiersnél tartott tanácskozásban kimondatott, hogy Ledru Pollin megválasztatása az egyesült baloldalt ne válaszsza két táborba. Az egyesült baloldal czélul tűzi ki magának új választások kiírását és a plebiscitum behozatala . Berlin, febr. 28. A tőzsdeüzlet eleinte szilárd volt, később azonban az árfolyamok főkép bank és iparpapíroknál jelentékenyen csökkentek. Üzlet korlátok. Bukarest, febr. 28. Az országgyűlés 8 milliót szavazott meg kaszárnyák és katonai épületek emelésére. Lissabon, febr. 27. Madridi táviratok jelentik, hogy Mariones tbk. a karlisták által megveretvén, 3000 embere elesett. Serrano és Topete északi irányba nyomulnak. ______ Utolsó posta. — A német diplomatiai képviseletben küszöbön álló változások okát abban adják a legújabb berlini hírek, hogy a porta eddigi berlini követe, Aristarchi bey, a szultán által nagyköveti rangra emeltetvén, most a német kormány is — jóllehet a porta lemondott a szokásos reciprocitásról — nagykövetséggé emeli konstantinápolyi képviseletét. Eichmann, mostani követ, mint rangban a fiatalabbak közé tartozó, nem promoveálható nagykövetté, s Arnim gróf párisi követen lévén az előléptetés sora, ő megy Konstantinápolyi nagykövetnek s helyét Párisban valószínűleg Hohenlohe Schillingsfurzt, Klodvig herczeg fogja betölteni. A kinevezéseket a birodalmi gyűlés ülésszakának végére várják. A hivataltól megfosztott, vagy illetéktelen hivatalos cselekmény miatt megbüntetett egyházi személyeket illetőleg a porosz kormány törvényjavaslatot nyújtott be a szövetségtanácshoz. A javaslat következő három szakaszból áll: 1. §. Egyházi személyek, kik bírósági ítélet folytán hivataluktól megfosztottak, a honi országos központi hatóság végzésével az állampolgárságtól is megfoszthatók; a végzés meghozataláig az országos rendőrség megtilthatja, hogy bizonyos meghatározott helyeken tartózkodhassanak, vagy tartózkodási helyet jelölhet ki számukra. 2. §: E határozat azokra is alkalmazandó, akik törvényellenes hatáskörben gyakorolt hivatalos cselekmények miatt törvényerejűleg elítéltettek. Az országos rendőrség felhatalmaztatik, a vád alá helyezett egyházi személyeket, a hivatalos vizsgálat megindításától befejezéséig internálni, vagy kiutasítani. 3. §. Egyházi személyek, kik e törvény értelmében honpolgári jogukat elvesztik, a szövetségtanács engedélye nélkül egyik szövetséges államban sem szerezhetnek honpolgárságot és nem is tartózkodhatnak, ha saját hazájukból kiutasittattak. — Az Orleansok és Chambord gróf között ismét alkudozások vannak folyamatban, mint a hit tudni akarja, s minden cáfolat daczára, most azzal a kibővítéssel ismétli, hogy ez alkudozásokat Mac-Mahon határozottan roszalja. A Bonaparte család száműzetésének kérdését Napoleon Jerome herczeg legújabb üzelmei vetették fel, de több mint valószínű, hogy ismét elesik, mert a kormány nem igen merné az assembléet ily indítványnyal meglepni, lévén nagyon valószínű, hogy a republikánusok még a Bourbon és Orleans családokra is kiterjeszteni kívánnák e jótékony gondoskodást. Thiers, több képviselővel társalogván tegnapelőtt a nemzetgyűlésben, úgy nyilatkozott, hogy gyávaság volna a köztársaság ügye felett kétségbeesni. Az arany partvidéken legutóbb vívott nagy csatáról terjedelmes jelentéseket hoznak a ma érkezett angol lapok. Távirataink kiegészítéséül átveszszük a következő adatokat: A csata január 31-ikén vivatott, az atlanzi halmok túlsó felén Kumaszitól 15 angol mérföldnyi távolságra Amoasul városa mellett. A jelentésekből kitetszik, hogy az angolok meglepetettek. Az aslantiak minden oldalról egyszerre rohanták meg a támadást nem váró angol hadakat, s egy pillanat alatt körülkerítette nagy tömegük a maroknyi sereget. Tizenkét óráig tartó heves küzdelem fejlődött ki, mely az aslantiak teljes megveretésével végződött. Iszonyú veszteséget szenvedtek a vad hordák, de véres és veszteségteljes napja volt az angoloknak is. A maroknyi seregből 250 ember esett el vagy sebesült meg súlyosan, köztük igen sok tiszt. Az ütközet alatt sir Garnet Wolseley és táborkara igen ki voltak téve a tűznek. Azt mondják, hogy az aslanti fővezér elesvén, maga a király vette át a vezérletet. A csatára következő napon, az angolok egy fontos helyet foglaltak el, mely alkalommal csak egy tengerész esett el. Más napra ismét csatát vártak, s Kamaszi ostroma február 5-ikére volt kitűzve. A hadügyérségtől sir Garnet Wolseley segédcsapatokat kér. A Kamaszi bevételéről, mit a „Standard“ híre jelzett, a többi lap még nem tud semmit. A Livingstone holtteste megérkezett Zanzibarba, mint a zanzibari consul hivatalosan jelenti. ~ Disraeli értesítést küldött szét pártja tagjaihoz, tudatván velük, hogy a parlament márczius 5-ikén ül össze. — Nemzeti színház: Vasárnap,márcz. 1. „A székelyföldön,“ népszínmű, népdalokkal 3 felv. — Várszínház: „Házasság XV. Lajos alatt,“ vígjáték 3 felv. Budapest, február 28. Görög ostracismus és franczia száműzés a gyávaság fájának és modern hajtásai. Kaloda ott, vádlottak padja itt, irigy szájhősök találmánya, hogy az állami vagy társadalmi rend nevében egy fejjel tegyenek kisebbé minden embert, ki a pusztulás egetrázó csapásai között nagyobb volt náluknál. Senki sem tudja, ,,kik ők és hol vagyon hazájuk“, míg a vihar tart, mert korán homokba dugják fejeiket, hogy a „siralom völgyének“ keserveit és kínját ne lássák, ne hallhassák, ám, ha eltűnt a vész, előbújnak rejtekeikből, mint a hullákat vadászó varjak, hogy a szerencsétlenség áldozatain ak na árazzanak. Broglieur és társai „rendmentő“ hősiességét is csak azóta bámulja a világ, mióta a 19-ik század „isten ostorai“ megszűntek franczia földet tapodni. Kéjenczek, kik az udvari erkölcstelenség iszapját fecskendezték szét az országban, cselszövők, kik a hadsereg demoralisatióját terjesztették, most Cato köntösében tartanak örök ítéletet a szeptember 14-ét megelőző emberek tettei és hazafisága fölött. A versaillesi assemmblée gyűlölködőinek nem elég az áldozat, mit a társadalmi rendnek a commune részeseinek deportáliójában hoztak, mert hisz ezek csak apró emberkék, jelentéktelen „akasztófa virágok“, nekik hatalmasabb emberekre fáj foguk és egy Gambetta egy Favre-pörben akarnák legyilkolni a köztársasági jellemek hazafiságát. Mintha botor ármánynak még sikerült volna valaha vértanuk szenvedéseibe fojtani a korszellemet. Megbuktatták Thierst a Francziaországot regeneráló államférfim lángészt, bűnbakul dobták egy korszak korrupciójáért Bazainet ahelyett, hogy önmagukon kezdték és rajta végezték volna és most már vethetik bátran a hurkot annak nyakába, kinek esze és szive egyedül volt helyén, midőn egész Francziaország elvesztette azokat. „Conclusion de la Campagne de la Loire“ czimen vonja össze aljas gyanúit s vádjait az assemblée boszubizottsága Gambetta és a septemberi férfiak ellen. Az „iszonyú sorsért“ őket teszi felelőssé, mert hát a sut alá bújt emberek előtt nagy bűn, hogy az elkábult népet végső erőfeszítésekre lelkesítették és a győző sas szárnyaiból legalább néhány tollat tördeltek ki. A septemberi férfiak elbizakodásának, ügyetlenségének és politikai tévedéseinek róvják fel fiaik hasztalanul kiontott vérét és a hadsereg tönkretételét. Íme néhány tollvonásban mennyi hazugság és mily meghamisítása a történelemnek szemtől szembe ez eseményeket átélt korszak élő tanúságával ! Előttünk szintől szinte a franczia monarchikus kormányrendszerek azon áskálódó nyomorultjai, kik soha sem felednek és soha sem tanulnak. Legalább lettek volna következetesek a jelentés fényeinek ferdítő művészetében. De állítani, hogy a császárság közvetlen okozója minden szerencsétlenségnek és mégis a szeptember 4-iki forradalom embereire, kik e császárságot megbuktatták, hárítani a felelősséget, oly lelkiismeretlen eljárás, mely csak a vak gyűlölet szövetségeseinek agyában támadhat. Gambettát a vádlottak padjára ültetni a rend nevében, megjárja az önkény kormányától. Minek is ürügyet keresni rá? Hisz csak nem tartják oly bárgyúnak a világot, hogy számbavehető oknak vegye azt, miszerint dictátori hatalmát minden ellenőrzés és jogtisztelet nélkül bitorolta. Hát ugyan miért nem állottak elő a Broglie-regime bujkáló emberei, hogy osztozkodjanak a kétségbeesés erélyével szított hazafias ellenállás vezető hatalmában, hogy az eső után előrántott kedves tanácsaik köpenyegét használhatóvá tették volna nemzetek számára a megpróbáltatás napjaiban? Tömérdek aljas jelenetet jegyzett már fel a történelem, melyeknek olvasására felháborodik a lélek, egy ily pör csak szaporítani fogná a sötét lapokat. Az assemblée versaillesi cselszövőitől függ eldönteni, oly vádanyagot tartalmaz-e a vizsgáló bizottság jelentése, melyért szégyenpaddal kell fizetni. Megtörtént az ókorban is, hogy prytaneum helyett száműzés volt a polgári erények jutalma, miért ne történnék meg Francziaországban, melynek története a nagy végletek, óriás bűnök, erények és tévedések játéka. Lejátszhatják az emberiség megbotránkozására, újabb csúf episodját is történelmüknek, kezökben a hatalom, tehetik , de abban tévedni fognak most, és tévedni fognak mindenkor, hogy az események logikája és az emberi nem haladásának törvénye hanyatt bukik az ily botrányköveken. Megbotlik az igaz, de aztán annál izmosabb erővel követeli jogait. A baloldali kör vasárnap, márczius 1-je napján, d. n. 5 órakor értekezletet tart. Kossuttól egy újabb levelet hoz — február 20-iki kelettel — a „Szombati Lapok“ mai száma. Ez a levél is Madarász Józsefhez van intézve, ki — mint látszik — a „függetlenségi párt“ vezére gyanánt igyekszik magát bemutatni, hogy mily előnyére a szoldaliak részére tervezett egyesülésnek, az persze más kérdés, de nem is a mi dolgunk. A levél egyébiránt érdekes a benne foglalt ígéret által. Kossuth, ugyanis, felemlítvén a gyakran és többek által hangoztatott átuítást, miszerint „a megyei önkormányzat a miniszteri felelősséggel össze nem egyeztethető, és érintvén „az úgynevezett kikerekítés szüksége“ felőli frázisokat, következőt mond: „Én, ki a parlamentáris kormányzat alapítói közé tartozom hazánkban, én épen a kormányrendszer eltorzítatlan valósításának szempontjából azt mondom, hogy ha kérdeznének: „minő törvényekkel lehet a nemzetet regenerálni ?‘‘ az e végre szükséges törvények közt kiváló súlyt fektetnék arra, mely igy szólna. ..A megyei intézmény, a magyar alkotmányos élet eme védbástyája tisztán népképviseleti alapra fektetve, történelmileg fejlődött teljes hatóságába visszahelyeztetik.“ Én ismerem a megyei életet, mint már nem sokan ismerjük : — bölcsöm volt. Talán lendíthetek valamit a szándékosan reá hárított balfogalmak homályának eloszlathatására. Meg fogom kisérteni, habár szavam a pusztában kiáltónak szava legyen is — mint 25 év óta mindig.’ Bizonyára senki sincs Magyarországon, a ki Kossuthnak ez irányban nézeteit a legnagyobb érdekeltséggel ne várná. S hazánk távoli nagy fia meglehet győződve, hogy midőn ily és hasonló természetű kérdésekben járul a vélemények tisztázásához, vagy épen —mint múltkor az uzsorára vonatkozóig — népies térfogalmak felvilágosításához, akkor nem csak a szélsőbaloldali pártárnyalatok, hanem minden párt s az egész ország értelmisége által üdvözöltetik, tiszteletteljesen, minden nyilatkozata. A szász baj. TI. Bécs, febr. 25. Első czikkemből kifolyólag, könnyen előáll a kérdés: miként lehetnek oly képviselői a szász nemzetnek, kik cselekedeteikkel nem támaszkodhatnak arra a népre, mely őket megválasztja? Valóban a szász képviseletek listáin végig nézve, azt látjuk, hogy a névsorokban az 1848-as coryphaeusok még ma is ott vannak. A tárgyalásokat követve, meg azt találjuk, hogy ők ma is az irányadók! „Das alte Lied vom alten Hass !“ Sajátságos jelensége az a német elemnek, hogy személy kérdésben a végletekig conservativ. A kit egyszer beküldött, azt küldi aztán is. Részint e conservativismusnak, melynek növesztése, fenntartása a falusi papságra van bizva, de legnagyobb részben egy más körülménynek róható fel e stereotyp arezulata a szász egyetemnek. A szász egyetem működésének fősúlya mindig oeconomikus kérdések megoldására volt fektetve, mi kívánatossá tette, hogy a begyakorlottak újból megválasztassanak. Ez nem is volt helytelen addig, amíg e képviselet éppen e főfeladat megoldására szorítkozott. Megjött azonban ama korszak, amelyre a magyar — bizonyára a szász ultrák érdekében is — fátyolt borított. Az egyetem nem avatkozott, nem tiltakozott az absolutismussal szemben; átalakult „igent“ mondó és bizalmi feliratokat gyártó testületté, kész eszközévé sőt öntudatos részesévé az erőszaknak, bár a nép, amelyet képviselt, aligha gyengébben érezte az állapot súlyát, mint maga a magyar vagy a román! Itt kezdett esházni az a mag, mely az 1863-ks conventiculumban megtermé fattyúgyümölcsét, melynek az volt a magva, hogy egy egész ország joga, érdeke játékszerévé tétetett egy minden polgári önérzetből kivetkezett bureaucrata sereg önkényének! E sereg első gondja az volt, hogy minden erővel belemarkolt a társadalmi élet minden mozzanatába, hogy látszólagos. Solidaritát teremtsen önmaga és a szász nép között. Ezt, az álfény és hízelgés útján kereste leginkább. Schmerling lovag tiszteletbeli tagjává választatott meg még a szebeni természettudományi egyletnek is, ő, kinek összes tudománya, állambölcsesége, természetellenes állapotok előidézésében állott! E hízelgési aerának az lett a foganatja, hogy intézői, kik az egyetem ügyét úgy is már kezekben tartották, a legmagasabb hivatalokban helyezkedtek el s nyomást kezdtek gyakorolni saját népökre is, amelynek köszönhették, hogy eredetileg az egyetembe juthattak. A „megfélemlítés“ tacticája nagy napjai voltak ezek — befolyásuk még ma sem enyészett el egészen. A szász polgár, földmives, a „Ministerial-Rath“ vagy „Secretair“-ben még ma is oly hatalmat lát, a melynek ellentállani nem lehet, amely előtt meg kell hunyászkodni a jognak is, mert különben nagy a veszedelem. Kedvében jár még annak is, a kiről tudja, hogy oly felérhetetlen magasságú hatalmasokhoz hozzáfér. — És valóban ! a központban kiadott egy jelszó, mely papiakról papiakra eljár, csak ritka esetben téveszti czélját; a conventiculisták, bezirkerek, exráthok és secretariusok ismét ott ülnek az egyetemben! A kihalás, kivétülés következtében támadt hézagokba új emberek is jutottak be, kiknek összes bölcsesége abban nyilatkozott, hogy a tisztán önző czélszerűség tanáig emelkedtek fel az alkotmányos aerával szemben. Elfogadták a kiegyezést, a közös ügyet, mert nem tehettek ellene, azután pedig elmentek Budára hivatalt vadászni, daczára annak, hogy legtöbbjének a könyöke még mg volt kopva a Schmerling bureau asztalától. Az ifjat követte a vénje s ismét megvolt a befolyás! — Nos megtörtént, hogy a magyar miniszteriális tanácsossá metamorphosált szász betűiket megfogalmazta, signálta a leiratot, azután saját magzatja ellen agitált odahaza! Tette az elsőt a fizetéshez mért „kötelességérzetből“, a másikat speciális szász hazafiságból — voltaképen a Schmerling korszak visszaidézése reményében. Rannicher Jakab ur tudna erről beszélni. Ez az ultrák és ósdiak politikai morálja, s ez az elem vallja magát az összes szász nép szószólójának. Azt hiszszük azonban, hogy ez egyszer kudarczot vallott a circumspectusság s igen kár volt Leher, Wellmer s más urak befolyását igénybe venni bizonyos antichambre megnyitása reményében. A magyar oroszlán beteg, de még nem halt meg Benkin pedig, gondolják meg kedves szász uraim, hogy ha ez az oroszlán eldől, sok mással együtt önök is temetkeznek teste alá, ha ideje korán nem térnek észre vagy nem tesznek úgy, mint a patkány a rosz hajóval. No de önök csak ott maradnak a hajóban, ugye? Hammersberg Károly. — A következő levelet vettük: Tisztelt szerkesztő úr! Becses lapjának tegnapi számában csekély személyem is azok közt van fölsorolva, kik a „vacsoráló párthoz“ tartoznak, és annak legutóbbi együttlétében is részt vettek. Én sem a „vacsoráló párthoz“ nem tartozom, sem annak összejöveteleiben soha részt nem vettem, és így engem illetőleg az említett közlemény téves. Midőn fölkérem, hogy ezen nyilatkozatomat becses lapjában — mint amelyben ezen rám vonatkozó téves közlés megjelent — közzétenni szíveskedjék — tisztelettel vagyok stb. Budapest febr. 28. 1874. Steiger Gyula: A magyarországi alattvalók jogképessége az országon kívül. Nem ismerünk országot, nem ismerünk törvényhozó testületet, hol valamely törvényes intézkedés meghozatalánál a nemzeti élet és sajátság oly nagyon hangsúlyoztassék, mint nálunk, és nem ismerük ismét országot, nem törvényhozó testületet, melynek törvényhozási műveleteiben és a jelzett fontos körülményeknek oly kevés vagy talán semmi kinyomata legyen. Kétségtelen dolog, hogy valamely ország lakói jogképességének megállapításánál, kiválólag figyelembe veendő, az ország sajátságos viszonya és nem kevésbbé a nemzeti élet, miután mindezek lényeges befolyással bírnak a polgárok érettségi fokának regbírálására. S az is kétségtelen, hogy egyetlen egy törvényes intézkedésnél sem kell a törvényhozónak óvatosabbnak lenni, mint a polgáriak rendelkezési jogaik meghóvásaiban idegen államokkal szemben. Mégis fel nem foghatjuk azt, hogy mi, kik még oly törvényhozási munkálatoknál is, melyekről nemzeti életünk és sajátságaink abstrahálhatók volnának, folytonosan ezekre hivatkozunk, nagy horderejű tényezőket tüntetjük fel, de aztán midőn végmegállapodásra, törvény által megtestesítésére jó a dolog, akkor még oly természetű törvényrendeleteknél is, melyekkel a nemzeti élet és sajátság össze van forva, nyomára nem akadhatunk a minden álam törvényhozó testületét terhelő föntebbi tekintetek megóvásának. Íme az 1840 ki törvény a váltójogképességet szintén szabályozza, s ha valahol, úgy ép e törvényben fogjuk feltalálni a törvényhozás gyámkodását az alattvalók irányában, azonban ismét megfeledkezett arról, hogy a jogképesség a külföldnek az ottani körülményekre való tekintettel megállapított törvényeivel szemben megóva legyen. És ekként a törvényhozás akkori intézkedése nem tökéletes, nem egészséges alapon nyugvó, és egyátalán nem ad számot ép azon belviszonyoknak, melyeknek szemügyre vételével mutatkozott szükségesek a közlakosság jogképességét szabályozni. Más országok azonban, hol miként kifejtettük nem annyira hangsúlyoztatk folytonosan a jelzett viszonyok bármelyike is, de törvényhozói komor feladatokat józanul felfogták, ott, mondom, gyökeresen keresztül bírták vinni azt, hogy az állam alattvalójának jogképességét más országok törvényei ne ülte áithassák. Hogy tényekre is hivatkozhassunk, vizsgáljuk meg a mi váltójog adósunk, Apáthy István, ügyes módosító kezén keresztülment 184 - ki váltótörvény XV. t. sz. I. 4 § át, mely akként intézkedik, hogy a váltói kérdések, melyek a váltóformáját, tartalmát és jogbeli következésit tárgyalják, a kötelező cselekvény helyén fenálló törények szerint bírálandók el. S egy későbbi szabályozza a jogképességet, melyből a nőket egyátalán kiveszi, hacsak mint kereskedő bejegyezve nincs Azonban miután a törvény azt mondja, hogy a jogképesség a kötelező cselekvény helyén fenálló törvények szerint bírálandó meg, igen természetes, hogy oly országokban tűzik ki az itteni nők által kötelezőleg aláírt váltók fizetési s illetőleg a kötelezettség teljesítési helyét, melyeknek törvényei egy bizonyos kor elértével váltókötelezetségre nézve a nőt is képesítettnek mondják. Ezekből tehát kétségtelen, hogy a törvényben gyökerező sajóságos viszonyaink és nemzeti életünk oly bölcsen vannak biztosítva, hogy csak egy lépést kell tennünk a Lajtbán túl fekvő tartományokba, máris végkép elenyésztek. Vagy talán azon következtetésnek engedjünk tért, hogy a törvényhozás az érintett szakasz meghozatalánál a hitelt, egy itteni polgárnak más országban leendő perlésével emelni fogja? Hiszen mi sem vagyunk ez ellen, sőt, mellette, de ama viszonyoknak érintetlen hagyása mellett, melyek minden polgár cselekménynek jogképesség tekintetében való megbírálására alapul szolgálnak. Ugyanis míg a német törvényhozás az ottani kereskedelmi és műveltségi viszonyokhoz képest a nőt így bizonyos korban jogképesnek találta, addig a mi csekély iparos s földműves osztályainkban sem a viszonyok, sem — mondjuk ki — a műveltségi fok nem tették kívánatossá a nőt — egyes esetek kivételével, váltóképessé tenni. A külföldi törvényhozók ellenben következetesen keresztülvitték azon átalános elvet, hogy az állampolgárok még azon jogü ügyleteiben is, melyeket külföldön kötnek, hánuk törvényeihez kötelesek alkalmazkodni, amennyiben ezáltal személyes ágképességük korlátoltatik, s amennyiben azon jogügyleteknek saját hazájukban is joghatálylyal kell bírniük. Ugyanezt követte az O9trák törvényhozás is, amint ez az átalános osztrák polg. tkv. 4. és 37. §§-aiból kitűnik. Ugyanily intézkedésre akadunk a porosz törvényekben is, de mindenütt, hol politikailag rendezett viszonyok vannak, nem feledkeznek meg a polgárok jogképességének megvédéséről. De még többet is mondunk: a mi váltótörvénykönyvünk fentebb hivatkozott §-ának zárszavai szerint, ha valamely külföldön véghezvitt, cselekmény következményei a váltótörvényszék előtt forognak fen, a külföldi törvény különféle rendeleteire hivatkozó fél, csak az esetre nyer az itteni törvények szerint jogszolgáltatást, ha amazokat nem igazolja. Tehát mindent másnak, magunknak meg semmit és csupa lovagiasságból elkoczkáztatjuk legszentebb jogainkat, s midőn ez eljárás következményeit érezzük, nem magunkat vádoljuk, hanem arra fakadunk, hogy „mégis hunozul a német.“ Magyarország törvényhozás és törvénykezés tekintetében, a Lajthán túliartományik irányában ép úgy, mint a világ bármely államával szemben, független és önálló államot képez; azonban nem hisszük, hogy még legszélsőbb politikusaink előtt is eme függetlenségünkre nézve ártalmasnak látszhatnék, ha törvényünk ez intézkedés tekintetében hasonlítana más országokéhoz. E czikk megírását ösztönszerűleg az idézte elő, hogy az igazságügyminisztériura egy polgári házassági ügyben, mely Bécsben köttetett meg, kimondta azt, hogy a más országok törvényei szerint és ugyanott kötött házasság itt nálunk hatálylyal nem bírhat,"mert a személyek képességét, illetőleg törvényeinkbe ütközik. Ez alkalmat felhasználni akarva, figyelmeztetjük a törvényhozót arra, hogy úlabbi törvényalkotásoknál a magyarországi alattvalók jogképességük körében, történjék a kötelezettség bármi módon, más ország törvényei által megsérthetők ne legyenek. Kun László, Páris, február 25. (Saját levelezőnktől.) Mint minden nagy város, úgy Páris legkellemesebb és legtöbb érvet nyújtó mulatságai közé tartozik a színházak látogatása. S a választás Párisban talán még nehezebb, mint más városokban, mert mind a színészet, mind a kiállítás általában igen jó. Van ugyan itt is nagy különbség, de akárhány apróbb színház létezik, mfl/exril