Ellenőr, 1874. március (6. évfolyam, 59-89. szám)
1874-03-01 / 59. szám
nerai, 1866-ban pedig főállamügyész lett. Lord Cairns a felsőhál legjelentékenyebb szónokai és jogászai közé tartozik. — Garborne Hardy (hadügyér) Bradfordban 1814-ben született és az oxfordi egyetemen képezte ki magát. Hardy, ki,1856 óta tagja az alsóháznak, 1858-ban, a második Derby kormányban belügyi államtitkár, 1867-ben pedig a harmadik Derby minisztériumban Walpole halála után belügyi államtitkár lett. Az új parlametben Hardy az oxfordi egyetemet képviseli, mely őt 1866-ban is megválaszta. — Richmond by, a titkos tanács elnöke, az elhalt Richmond lg legidősebb fia, 1818-ban született és szintén az oxfordi egyetemen képeztetett ki. 1842-52-ig Wellingronhy hadsegéde volt, 1859 ben a titkos tanács tagja, 1867-ben pedig Derby alatt kereskedelmi hivatal elnöke lett. Richmond bg az utóbbi években a conservativek elismert vezére volt a lordok házában. — Sir Stafford Northcote (kincstári kanczellár), 1818-ban született Londonban és ő is az oxfordi egyetemen végezte tanulmányait. Jeles és nagy tudományú ember. Az alsóháznak 1855. óta tagja, mint conservativ képviselő. 1859-ben a kincstár pénzügyi titkára lett és a harmadik Derby-miniszteriumban indiai államtitkár. Közigazgatási ismeretei és ügyessége által főleg az utóbbi állomáson igen kitüntette magát.• George Ward Hunt, 1825-ben született, 1867 óta Northhampton grófság éjszaki részét képviseli a parlamentben, 1866-ban a kincstár pénzügyi titkára, 1868. februártól deczemberig a kincstár kanczellárja lett. Ugyanezen évben neveztetett ki Hunt a titkos tanács tagjának. Legfiatalabb tagja a kormánynak Robert Cecil Salisbury marquis, ki 1830 ban született. 1853—68-ig Szamord conservativ képviselője volt, mikor atyja halála után a felsőházban foglalta el helyét. Itt a toryk tevékeny tagja és az egyház privilégiumának védője volt. 1866-ban rövid ideig indiai államtitkár volt, de a reformbili kérdésében többi társaitól elütő nézete miatt 1867. márt.-ban visszalépett. Németország. A „Ndld. Alig. Ztg.“ legújabb vezérczikkében franczia ügyekkel foglalkozik ismét, s a respublikát tekinti azon egyetlen kormányformának, mely ezidőszerint Francziaországon lehetséges. Elmondja, hogy a franczia nemzet monarchikus, de nem bir dynastiára szert tenni. A Bourbon ág özönvíz előtti eszméket képvisel, a változatlanság jellegével bir, s a haladó franczia nemzet nem változtathatja országát ,,mennyei bírodalommá.“ Az orleansi-ág, ha már 1830—1848-ig nem tettek volna próbát vele, alkalmasint megpróbálandó volna most; de az „esernyőskirály“ börze spekulácziói, az Orleans herczegek önző kapzsisága után, egy újabb Orleans korszak nem ígérhet egyebet „á la baisse“ speculationál. A Napóleoni dynastiát, melynek nagyobb kilátásai lehetnének a két előbbinél impossibilissé teszi Mexikó, a vatikáni zsinat, melynek előkészítője volt — és Sedán, melyben elbukott. S igy tehát a Bourbon dynastia elavult, a napóleoni bankerott, s az orleanismus közönséges lévén : a köztársaságnak, bár nincsenek republikánusok, nagy előnye van a monarchák nélkül való monarchiáknál. Svájcz: A szövetségi alkotmány revisiójának napról-napra kedvezőbb kilátásai nyílnak. A liberális föderatistikus cantonok kezdik az új javaslatot egymásután elfogadni. Waadt canton államtanácsa e napokban ajánlotta a nagytanácsnak e javaslat elfogadását; hasonlót tett Neuenburg is, Genf is. Graubünden kantonban teljes feloszlásban van a foederalistikus ellenzék, Tessinben is a javaslat mellett nyilatkozott a kormány. E kantonok magatartásától függvén a szövetség revízió sorsa, e nyilatkozatok után majdnem bizonyosnak vehető, hogy a javaslat most elfogadtatik. — A bosnyák menekültek hazatérése. Az újvidéki „Zaszlava“ bécsi közleménye szerint az ottani török követség f. hó 1- én adta át a boszniai átszökött keresztények ügyében az igazolványokat a szabad visszatérhetésre Vidovics Vazul bosnyák megbízottnak. A gradiskai „kapmakám“ s a bányalukai „muteszarif“ azon kívül írásbeli meghagyásokat kaptak a szóban forgó ügyben. A nyílt levélben, melyet Vidovics kapott, kimondatik, hogy az átmenekült keresztényeknek kiszolgáltatott útlevelek által a török császár akarata teljesittetik, hogy tehát az összes török hatóságok kötelesek a visszatérő keresztényeket jól fogadni és semmiféle akadályokat elébek nem gördíteni. Vidovics már elutazott Gradiskába. — Ausztria. A tegnapi ülés folyama alatt, az osztrák képviselőházat egy igen lényegtelen kérdés foglalkoztatta, s ez a gyapotipar kérdése. Éghajlati viszonyainknál fogva, e félig meddig „exotikus” tárgy, több gyáros és iparos petíciója alakjában került a napirendre. Panaszkodnak a termelők, hogy a vámtörvény a külföldi kereskedőkre nézve felette előnyös, pedig az csak egy miniszteri rendelet, melynek normatívuma a vámolásnál, minden selyemnemű behozatalára oly kis árt szab, hogy e mellett a felföldiek versenyét egészen eléri. E tárgy elegendő volt egyrészről arra nézve, hogy az élénk támadás fegyveréül szolgáljon a pénzügyminiszter ellen, de másrészt jó alkalom a miniszternek, hogy utóbbi időben sokszor kárhoztatott politikáját igyekezzék a helyes czélszerűség mezébe öltöztetni. A mindkét részről hosszantartó speecheléseknek az jön végül eredménye, hogy mindazon vámkedvezményeket, melyek szigorúan törvényes alapokon nyugszanak — el kell engedni. A gyapotipar kérdése előtt dr. Ryger fejtegette, általunk is ismertetett birodalmi jelzálogbankjának tervezetét, — mégpedig egy egész óráig, mely idő alatt Mária Terézia koráig sikerült a történelembe visszapillantani. A képviselőház a hosszú expektoráczió daczára sem mutatkozott hajlandónak, az arany helyett, a föld értékét alapul elfogadni, s ezért elbukott az ezer milliós banktervezet. A honvédelmi minisztérium részéről Horst miniszter nyújtott be egy nyugdíjtörvényjavaslatot, melynek legérdekesebb pontja az, hogy a katonatisztek nyugdíj minimuma 300 írtban van megállapítva. Igényt a nyugdíjazásra csak 20 évi szolgálat után tarthatni, s az ily nyugdíj összeg 40 évig perczentekként növekszik, úgy hogy csak negyven év után éri el a nyugdíj alkalmával történt tényleges fizetés összegét. A „N. Fr. Presse“ értesülései szerint, szakadatlanul folynak az alkudozások a magyar és osztrák Dunagőz hajótársaság megbízottai között. A vételár kínálata és ajánlata között oly csekély a különbség, hogy az eladás alig mondható kétségesnek. Az ajánlott összeg mindenesetre annyi, hogy a társulat adósságai azzal kifizethetők , de a részvényeseknek csak legjobb esetben lehet kilátásuk némi kárpótlásra. mmim A magyar nyelvújítás óta divatba jött idegen és hibás szólások bírálata. Irta Imre Sándor. V. A közmondás, hogy adtál uram, de nincs köszönet benne, az oly adományra is illik, a melyet a jobb kéz nyújt s a bal visszavesz. Imre művében sok ilyen adományt kap az olvasó. Gyakorta váltig erősiti, különböző helyeken concret példákkal világosítja állítását, hogy nézzétek, mire visz ennek meg ennek az elvnek követése, s egyszerre csak azzal lepi meg olvasóját, hogy maga állítja fel azt az elvet, amely minden előbbi állítását tönkre teszi, s megfordítva nem egyszer előrebocsát egy helyes vagy helytelen elvet, s midőn alkalmazásra kerül a sor, a helyes elvnek szemben helytelen, s a helytelennel helyes állítást látunk magunk előtt. Egész sora nyúlik végig az ellenmondásoknak a munkán, úgy, hogy a tájékozatlan, de figyelmes olvasót, aki felvilágosítást keresett e munkában, nem hogy útba igazítaná, hanem még jobban megzavarja. Példák: „Kimutatták, hogy a nyelvérzék nem tévedhetetlen, nem mindenre nézve eligazító, nem mindenben biztos és azonos, mint akármely más érzék sem. (25 — 26. 1.) A nyelvérzék nálunk (magyaroknál) már nem erős (57. 1.1 különféle hatás folytán magyar csökkent (92.1.) A nyelvérzék korlátozott — az ész úrrá lehet fölötte“ (37. 1.) S e többszörös nagyobb részt helyes, de egy pontban elfogadhatatlan állítások ellenére bírálatának vezéréül mégis a nyelvérzéket választja, mely az újításnak és fenntartásnak egyedüli mérve , mely a nyelvtudománynak alapja. (25. 1.). „A nyelvérzék vezérlete alatt szedhetni össze biztosan a nyelv szabályait, szerkeszthetni annak tudományát.“ (40. 1.). Tévedhető, nem biztos, ingadozó, korlátozott utóbb az és szolgája, azonkívül még elgyengült, nagyot csökkent — s mégis egyedüli irányadó, a nyelvtudománynak alapja! „Érezni, bár homályosan, az idegen nyelv jeles és talán nálunk nem levő tulajdonait, szóbőségét, szabatosságát, kifejezési erejét, s meg nem szeretni, vagy megszeretve, nem utánozni, csaknem lehetetlen, csaknem mondhatni, lelki tehetetlenséget tenne fel.“ (42. 1.). Úgy hiszem, ezt nem szükség magyarázni; eléggé érthető, hogy az idegen sajátságot nem utánozni szellemi bárgyúság. S ezt az elvet azon műben olvassuk, melynek czime az idegen szólások bírálata! No de vigasztalódhatunk, hogy ezt felényire mindjárt a következő levélen lerontja: „A nyugati uj nyelvek rövidségét, mindenben vagy csak lényegesebben is meghonositni nálunk lehetetlen és alig is kívánatos.“ (44. 1.). Azért mondtuk felényire, mert a helynek értelme szerint némely esetben mégis lehetséges s a kívánatosság sem lehetetlen. Már a 48. lapon azonban egész kíméletlenséggel teszi semmivé ama föntebbi állítását: „A mi a nyelv természete, nyelvérzék és jól felfogod fejlődési irány ellen lenne, semmiféle szépség, czélszerűség tekintetéből — (megjegyzem, hogy az ilyesmi eo ipso se nem szép, se nem czélszerű. Sz.G.) ne merjük létrehozni. Lehetetlen pl. a magyar nyelvet önálló, kemény hangzatú, sokszor ismétlődő ragjaitól, mássalhangzóitól úgy megfosztani, megfinomítani, hogy hangzata oly lágygyá váljék, mint az olaszé vagy francziáé.“ Különben ehhez is sok megjegyzés fér. A nyelvújítóktól megköveteli, hogy alkotásaikban a szépség elve vezérelje őket. „Kazinczy művészi lelke felismerte a valódi nyelvszépséget. A szépséget valóban szükségli az ember. (13. 1.) A nyelvújítás hivatása józanon felfogva, csak az lehetett, hogy a meglevő szóanyagból a szebbeket gyűjtse össze, a lágyabb hangzatú viszonyszókat használja, a szelidebb hangzású s nem oly terjedelmes képzőkkel alkosson. (14. 1.) Az újabb magyar nyelv szép tulajdonai : 1. A rövidség csínnal és tartalmassággal együtt. Az ály, dny, am, ma s más ily képzők, sok uj szónkat, a régibbek mellett csinos alkat és szelidebb hangzat által tüntetik ki. (14—15. 1.) Más alkalommal a szépségről, rövidségről s jó hangzatról igy ítél: „A szépért a jót nem szabad feláldozni. (57. 1.) Az újítás a több szó mellett előjöhető ragokat idegen mintára egyszer tette ki. Rövidségi nyereség az érthetőség rovására. (45. 1.) A 90 lapon pedig a „nyugta“ szóról beszélvén, azt önkényes amputatió művének nevezi s hozzá teszi, de „a magyaros hangzat s rövidség ajánlatára az ép nyelvérzékkel biró ember is elfogadta.“ E szerint tehát a jóhangzat s a rövidség romlást is okoznak. „A nyelvbővités szépített. (12. I.) A jó hangzatnak, csínnak, szép alkotásnak tekintete, vagy a szóalkotási mű érzék minden tudományos és egyéb szó képzésénél jelen volt és segédkedett.“ (14. 1.) Hogy ez mind nem igaz, hogy a szóalkotási mttérzékű nyelvujitóinknál csak puszta ráfogás, azt az 50. lap világosítja fel: „Csaknem minden magyar szó egyszersmind szócsináló volt. Képeztek szókat kellő ismeret nélkül a törvényre nem is gondolva, középszerű elmetehetséggel, felületes és encyclopaedicus ismeretekkel bíró egyesek és testületek merész vállalkozással százakat.“ A 64. lap arra tanít bennünket, hogy „a belső képzésmód (új tők alakulása a szó hangzójának változása által) kevéssé használható; mert ez által a szó belső valóját lényegesen változtatnók, önkényesen gyököt csinálnánk, uj anyagot teremtenénk s az emberiség gyermeki korába erőltetnék vissza nyelvünket, mi képtelenség“. Már ebből is némi ellenmondás kandikál ki, mert ha valami „képtelenség“, az nem „kevéssé használható“, hanem egyátalában lehet ezlen. Ha pedig már ez is képtelenség, tehát lehetetlen, hogy mondhatja mégis utóbb (79. 1.), hogy „az emberi beszédszervek által fényezhető hangzatokból tetszés szerint új hangösszeget új fogalom jelölésére állítni össze, tehát új szógyököt alkotni —utoljára is úgy vélhetni, az fog bebizonyulni, hogy nem lehetetlen.“ Utóbb (82. 1.) azonban megint az ellenkezőt mondja, olyasformát, hogy mégsem szabad, mert az ily eljárás „értelmetlen hangcsoportot állít elő oly hangokból, melyek hazaiban is, idegenben is megvannak, melyek összeállítását, szóvá összeforrasztását nem a nemzet geniusa cselekedte.“ Sok más tekintetben is, de főleg hogy a „gyök“-ökre nézve szerzőnknek nem volt határozott, megállapodott ítélete, a következő részint ellenmondásos, részint Labozó: „talán jó, talán rosz“féle nézetei igazolják. A 44. lapon azt mondja, hogy újítóink „eléggé fontos csonkítást és sérelmet okoztak, elég érzékeny, ha nem veszélyes, metszéseket tettek (ha valakinek kezét lábát levagdalják, az nem több, mint „elég fontos csonkítás, elég érzékeny metszés“ ? Sz. G.), midőn erőszakkal életre hozták az oly gyökféle szó elemeket, melyeknek eredetét nem tudhatni, melyek azon időben, melybe a nyelvvizsgáló ellátni képes, élettel nem bírtak soha, melyek végtagok nélküli csonka és nyomorék valók.“ Ezt az egészében helyes nézetet részint megsemmisíti, részint megszorítja a következőkben : „Vannak rövid és egytagú gyökeink, melyek vagy máig is élnek, vagy természetesen életre hozhatók (64. 1.): li le (1 eng, 1 e-bog, 1 e-st, 1 eg, 1 o-bog), si, su, (si-ma, si-vár, si-vó, su-damlik, su-gár, suhancz stb.“) 32. 1. A 76. lapon pedig így beszél: „Ha mérsékelnünk kell is egyfelől a kizárólag egytagú gyökökről való, legalább is nagyon merész és korai tantételt, más részről el kell ismernünk, hogy a szóröviditésben s gyökfélék szótővé felvevésében, volt nyelvújítóinknak honnan indulni ki, s miből HÍREK. Február 28. — A várpalotában oly készületek folynak, melyek után azt hiszik, hogy az udvar hosszabb ideig fog Budapesten időzni. A legújabb hírek szerint a király szerdán fog megérkezni. — A Tökölyanum ügyét szellőzteti a „Reform“ Ez intézet, melyet Tököly Száva 1838- ban alapított, s mely most csak részben van a fővárosban, bizonyára nem az, minek az alapitó óhajtotta, ki Debreczenben magyar ifjak számára is tett jelentékeny alapítványt. A „Ref.“ szerint Tököly végrendeletének nemes czélját rútul meghamisították, mert daczára annak, hogy az 1838-ban kelt alapítványi levél világosan kimondja, mikép a pesti egyetemen tanuló szerb ifjak részére létetik alapítvány, az ösztöndíjasok nagy része az országon kívüli egyetemeken tanul, még pedig azon okból, mert a pesti egyetemen magyar az előadási nyelv. Az egész intézet fölötti kezelés most a „Maticza Szrlszkát“ illeti, mely egészen más most, mint volt a nagylelkű végrendelkező idejében. De a végrendelkezésben benfoglaltatik az is, hogy amennyiben a Maticza nem volna képes, vagy nem akarna megfelelni a rábizottaknak, azok tőle elvétessenek. Fölhívja tehát a „R.“ a kultusminiszter figyelmét. — Magyar tudományos akadémia. Az I-ső (nyelv- és széptudományi) osztály márcz. 2-án d. u. 5 órakor ülést tart. Tárgyai a következők: I. Bartál Antal 1. t. „Az összehasonlító árja nyelvészet művelése hazánkban.“ II. Bálint Gábor jelentése utazásáról. III. Folyó ügyek. — Gr. Lázár Kálmán meghalt tegnap Erzsébetvárosban, még élte javában, népes családot hagyva hátra. Korábbi években gyakran találkoztunk nevével a szépirodalmi lapokban, mint beszélyiróval s elbeszéléseket önálló kötetekben is adott ki. Kellemes modorú elbeszélő volt. Leginkább azonban természetrajzzal szeretett foglalkozni, s e tekintetben igen szívesen látott iró volt, mert vonzón tudott leírni és elbeszélni, úgy hogy a hölgy világ is örömest olvasta ilynemű czikkeit. Leginkább a szárnyasokat ismertette, melyek életét, sajátságait — mint szenvedélyes vadász — sokszor tanulmányozta és érdekesen rajzolta. Írt néhány vonzó közleményt a mezőkről, ligetekről s azok virágairól is. A „Lég urai“ czímű könyve átalánosan el van terjedve s a hazai szárnyasokról szól. Ha nem csalódunk, „Állatvilág“ czim alatt már régebb idő óta hever készen egy nagyobb műve. Indított még néhány év előtt természettudományi füzeteket is, de pártolás hiányában abban kellett hagynis. A fővárosi állatkert létesítésénél is tevékenyen működött, s Bérczy Károly halála után hosszabb ideig a „Vadász és Versenylapokat“ szerkesztette. Rövid ideig a politikai pályán szintén szerepelt az 1865— 68-iki országgyűlés vége felé , választatván meg Erzsébetváros egyik képviselőjének. Szép képességeit az irodalom terén csak részben fejthette ki, sok kellemetlenséggel kedvén küzdenie, melyek kedélyét gyakran lehangolták. Ezért vonult el néhány év előtt a fővárosból is. A társaságokban és magánéletben igen szeretetreméltó ember volt és sok barát értesül most részvéttel elhunytáról. — A vasúti és hajózási vezényszavak megállapitása végett a m. kir. vasúti és hajózási felügyelőségnél értekezlet volt, s a vezényszavakat megállapították, s most mind a kétnemű vállalat fölhivatik, hogy azokat érvénybe léptesse. Egyúttal ugyancsak ezen rendelet kapcsán tudatja a nevezett főfelügyelőség, hogy a forgalmi, vonatmozgósítási és üzlettávirdai szolgálatban és utasításokban előforduló műszavak is munkában vannak, s nemsokára kikerülnek a tárgyalás alól. * — Arany János, akadémiai főtitkár figyelmezteti a tagokat az ügyrend 33 c) pontjára, mely szerint a tagajánló levelek beküldésének határideje márczius 31-e s azontúl el nem fogadtatnak. — A földrajzi társulat tegnapelőtti ülésén számos hölgy volt jelen, amit mint az érdekeltség jelenségét jegyezünk föl. Legelőször Cherven Flóris értekezett, ki Montor utazó után közölt ismertetést Alsó-Kaliforniáról, mely az Egyesült Államok védpajzsa alatt még félig műveletlen állapotban van, s lakossága alig 16—17,000-nyi spanyol. Fővárosa La Paza 2000-nyi lakossal, melyet a rendes gőzhajó hat hétben érint egyszer. Pangás van mindenütt, s kívánatosnak látszik, hogy egészen az Egyesült Államokhoz csatoltassék. Majd Hunfalvi János értekezett az aldunai szorosról. Voltaképen Kanitz utazó ismertetése volt ez, melyet a felolvasónak adott át, hogy a földrajzi társulattal megismertesse. A „vaskapu“ Baziástól Szid szerb helységig 16 mértföldnyi hoszszúságban terjed el, ugyanily hosszú folytonos rémvonalat képezve a közlekedő hajókra nézve. Kanitz méltán följajdul értekezésében, hogy e nehézségek még mindig — a haladás jelen századában — nincsenek elhárítva, hogy még most sem vagyunk sokkal előbbre, mint Széchenyi István korában,aki már maga is lángeszével sürgette ezen különösen a magyar kereskedelemre nézve oly káros szirtfalak szétrobbentását s eltávolítását. A szoros tulajdonképen a milanováczi és orsovai sziklák által három szakaszra oszlik. Kanitz alapossággal írja le terjedelmesen e három hegyszorost s a rómaiaknak itt található útmaradványait, melyek szerinte ugyanannyi szemrehányások a mai kor hanyagsága, gondolatlansága ellen. Kanitz szerint a természeti akadályok nem is oly ellenállhatatlanok, mind rendesen azok állítják, kik az eltávolításnak és a Dunaszorosok szabályozásának sokszor igen önző szempontból ellenzői. A sok pénz és munka, mely már e vizi út szabályozására fordíttatott, még mindig igen keveset létesített. A dunai államok kicsinyes ellenkezései legnagyobb akadályát képezik ama nagy rekesz elhárításának, mely nélkül a Duna magas rendeltetését soha sem fogja elérni. — A kereskedelem — így végzi Kanicz — nem fog kibontakozni eddigi pangásából, s a nagyszerű Duna folyam világközi hivatásának nem fog addig átadatni, míg a kölcsönös féltékenykedés gátolni fogja az aldunai szorosok szabályozását. Remélhető azonban, hogy azon fontos közgazdasági alkudozások, melyek az aldunai tartományok közt megindultak, a várva várt sikert végre eredményezni fogják. — Szini előadást tartott Türschmann tegnap este a „Hungária“ termében, elég díszes közönség előtt. Türschmann világtalan, s egymaga játszik végig egy-egy darabot, mind a szereplőt külön hangon beszéltetve. Mily nagy emlékező tehetség kell ehez, fölösleges mondani. Ezúttal Shakespeare „Makbeth“-jét adta elő, német nyelven. Sok érzéke van a pathosz iránt, s nem kis tehetséggel bír a megkülönböztető vonásokra; van továbbá drámai melegsége is. Mindenesetre sajátságos jelenség, ki a természet egyik adományától megfosztva, más adományokban bővelkedik. Holnap vasárnap Sophokles „Antigone“ ját fogja előadni. A városi Frankféle könyvtár ügyében Budapest közgyyése által kiküldött bizottság utóbbi ülésében Királyi Pál elődása s többek (köztük Toldy Ferencz) támogatása következtében határozhatott, hogy a közgyűlésnek a könyvtár örökös és feltétlen átadását indítványozza a m. kir. egyetemi könyvtár részére. — Kossuth és az ansgnt lapok. Valami Schlesinger nevű német újságíró már korábban egy közleményt eresztett világgá a „Frankfurter Zeitungban,feltízva abban, hogy Kossuthot elhagyottságban találta Turnban. Úgy jutott Kossuthoz, saját állítása szerint, hogy a Corriere di Torinóban egy hirdetményt olvasott, mely tudatta, mikép Kossuth mérsékelt díjért leczkéket óhajt adni a német, angol és magar nyelvből. Schlesinger úr tehát sietett rögtön Kossuth szállására, ott szomorú dolgokat látott, s a többi közt azt is főjegyzi, hogy Kossut érzékenyen panaszkodott még gyermekei elhunytáról is. E hazug közlemény átment némely amerikai lapba is, sőt utóbbi időben közölte angol lap szintén. Ennek folytán Anglia két legtekintélyesebb lapja, a „Times“ és „Daily News“ most egymásután szólalnak föl. „Nagyon sajnáljuk — mondja a „Daily News“ — hogy Angliában valami amerikai lap után oly tudósítás forog közkézen bizonyos dr. Schlesinger Miksa látogatásáról Kossuthnál (ki most Turinban él) mely arra látszik számítottnak, hogy mély megilletődést keltsen Kossuth angolországi nagyszámú barátaiban és tisztelőiben, mert úgy szól róla, mint aki magányban és szegénységben él, panaszkodik, hogy előbbi ismerősei cserbenhagyták, görnyedezt az aggkor, a csalódottság és bizonyos kétségbeesés terhe alatt. A kérdéses czikk szerint Kossuthnak nyelvtanítás által megkeresett egész jövedelme múlt évben 200 dollárnál kevesebb volt és most szívesen ad leczkét egy-egy frankért. Szerencsére, alapos okunk van hinni, hogy e történet eleitől végig merő koholmány. Állítják, hogy ez elbeszélést Schlesinger első ízben a „Frankfurter Zeitung“-ban tette volna közzé, ebből egy amerikai lap lefordította , és e forrásból jött aztán Angolországba. Úgy hiszszük, bízvást constatálhatjuk, hogy dr. Schlesingernek*) soha sem volt ily találkozása Kossuth-tal, soha sem írt ily czikket a „Frankfurter Zeiung“ba és hogy Kossuth — és ez a dologban a legkielégítőbb — Turinban jólétben él, és egyátalán nincs szorult viszonyok közt, mint az átfittatik. Nem akarjuk kutatni, hogy mi indoka lehetett azon személynek aki e körülményes és koholt történetet kigondolta, de reméljük, hogy e cáfolatnak meg lesz a hatása, hogy a fenntebbi elbeszélésnek az angol lapokban elterjedését meg fogja gátolni. Ez elbeszélés a hálátlanság oly vádját tartalmazza Európa ellen, melyet határozottan vissza kell utasítani.“ A „Times“-ban Charles Gilpins siet, „szétoszlatni a kitűnő magyar számos barátjának aggályait“, s többi közt így ír Gilpins úr, ki tavaly meglátogatta Kosuthot. „Én távozásomkor azon hatást vittem magammal, hogy egy valóban nagy embernél voltam, ki a jó ügyért való harczot végig küzdötte, de elnyomva ellenfeleinek számától, viszszavonult a csatatérről és most őrszemmel kiséri azon ügyeket, melyekben régente oly kiváló része volt.“ — Hangverseny. A budapesti kegyesrendi főgyimasiumi deák segély egylet javára a redout kisebb termében rendezett hangverseny tegnap este tartatott meg. A műsorozat egybeállítása nem bírt a közönségre e hangversenyekben dús idény alatt valami nagy vonzerővel; meglátszott rajta a „szívességből“ közreműködők szereplése. Műigényekkel alig is jött ide valaki, a szép számmal egybegyűlt közönség a hangversenyt rendező ifjúság ismerőseiből állott, kik a jótékony czélt tekintették. A segélyegyletnek, a terem költségeit is leszámítva elég jó jövedelme lehet. A műsorozat 6 száma közül kettőt Blaháné, a többit Toldy Jolán, Kassayné Jászy Mari és Szuck Lipót töltötték be. Nagyné Benza Ida éneke, hirteleni részulléte miatt elmaradt. Blaháné, — ki magyar szabású ruhában jelent meg — ismert magyar népdalai különös tetszésben részesültek. Soha olyan hálás közönséget, mint a terem állóhelyein egybegyült ifjúság! Lelkesedéssel tapsolt a műsorozat minden száma után, a többi szereplők között Toldy Jolán k. a. zongorajátékát kell kiemelnünk. Az erő és bátorság, melylyel Döler „Nocturnejét“ és Schubert „Frolle“-jét játsza, mily fiatal korban meglepő, úgy haljuk, hogy a k. a. Huber Károly reményteljes tanítványa. A hangverseny félkilenczkor ért véget.— Tűz. Ma az esti órákban az Ó Buda fölötti magas hegyen égés látszott, mely hosszú vonalban harapózott tovább, s a sötétég beálltával mind elevenebbül tűnt föl. Úgy látszott, hogy az égés a hegy túlsó feléről harapózott már át. „Erdőégés“ — mondogatták sokan, mivel azonban épen azon a hegyen nincs erdő, alkalmasint bozót vagy avar égett. A tűzoltók elmentek az oltásra. —Halálozás. Szabó József, az „Athenaeum“ társulat könyvelője, f. hó 27-én, tüdővész következtében, életének 51-dik évében elhunyt. Béke poraira! — A „Vasúti és gőzhajózási kalauz második füzete teljes magyar és német szöveggel jelent meg, közölve az összes közlekedési alkalmatosságok menetrendjét és a csatlakozásokat. Hasznos vállalat, melyet a hosszasabban és ismeretlen vaspályákon utazó közönség alig nélkülözhet. Kaszinókban, kávéházakban bizonyosan sokan és gyakran fogják forgatni, s az indóházokban vásárolni. Minden Lóban, vagy a menetrendek változtával újabb füzet jelenik meg. Előfizetési díja félévre 1 frt, egész évre 2 frt, borítékkal együtt azonban 10, illetőleg 20 krral drágább. Kiadóhivatal van : Budapest VI. király utcza 45 sz. — A jótékonyczélű nemzeti és szavalati estély, melyben Jókainé és Rossi is részt vesz, holnap lesz a zenekedvelők egyletének termében. Figyelmeztetjük rá a közönséget. Rossi a „Columbus utolsó órái“ czímű költeményt fogja szavalni, melyet Garoletti az ő számára írt. Drámai változatosságú érzelmekben gazdag költemény ez, s bő alkalmat szolgáltat Rossinak, hogy nagy tehetségeit kitüntesse benne. — Színházi hírek. A nemzeti színpadon tegnap Tóth Kálmánnak „A király házasa*) Aki — mint e sorok írója is — Dr. Schlesinger Miksát, az ép derék embert, mint szellemdús írót szerencsés ismerni, az nem tulajdonitható neki amaz idétlen koholmányt egy perezre sem. Ezért tiltakoznak az angol lapok is, melyeknek szerkesztői és munkatársai rendes vendégek Max Schlesinger estélyein, ki huszonöt év óta lakik Londonban s az egész irodalmi és művész világ előtt becsztlésben áll. Szerkesztő, venni példát és bátorságot. E miatt nem roszalhatjuk, ha 1) a régibb nyelvből egytagú s gyöknek egyszerűségével biró szókat veszik használatba, mint : gyám, véd, szak, csin, (Még Páriz Pápainál sincsenek meg e szók. Sz. G.) 2) midőn az újabb nyelvben csak képzőkkel felnőtten élt szókat a legrövidebb és legegyszerűbb alakra vitték vissza, igy: bősz, kény, fegy. Tehát először határozottan rosz, aztán jó, s végül nem roszaható. Szarvas Gábor: A hivatalos lapból. Az igazságügyminiszter Till Mihály földmivelési, ipar és kereskedelmi miniszter, III osztályú számtisztet az igazságyminisztérium számvevőségéhez II osztályú számtisztté és a beregszászi kir. járásbirósághoz aljegyzővé Pataky Menyhért beregszászi kir. törvényszéki díjas joggyakornokot nevezte ki. A budapesti királyi főügyész Pap Mihály kir ügyészségi dijnokot a pesti királi ügyészséghez írnokká nevezte ki. dikó czimü vigjátékát adták új szereposztással. A király szerepét (melyet Lendvay után Nagy Imre szokott volt játszni) most Eöry játszotta, nagyon fiatalos mozgékonysággal. Melegen és szépen tudott szavalni, de szerepének nem adta meg a kellő formát. A banillát Lendvayné asszony kedélylyel személyesítette, jól kitüntetve Erzsike egyszerű természetességét, a drámaibb részeknél pedig érzést és méhységet öntve játékába. A közönség tapsokkal és kihívásokkal tünteti ki. A többi szereplők közül még megemlítjük Pintért, ki a nyers Kont Miklóst sikerülten játszotta. — Rozsi tegnap este „Coriolán“-ban lépett föl, de nem oly nagy közönség erős, mint legtöbbször. A színház csak félig telt meg. Rossi jeles volt mint rendesen, de voltaképen Shakespeare Coriolámjának csak egyes nagyobb vonásait láttuk nem az egészet, mert az egész maga elveszett azon gyarló átdolgozásban, melylyel e tragédiát előadták. Nem elég, hogy a szöveg nagy része elmarad de még ezek helyébe is vam kigondolva. Volunmia, a szelíd Virginia itt valódi népszónokok. Ily szövegben az eredetihez mérten törpe alak Coriolán, s Rossi mesteri ábrázolása nélkül bizony nem tudjuk mi volna. A várbeli szinházban tegnap este a szini képezde operai növendéi játszottak nagy és hálás közönség előtt. Bacsó Lujza k. a. erőteljes hangja és Szabó érczes tenorja tűntek ki legjobban; ezek mellett Sziklay Emília, Bokrossy Leontin és Roth Amália kisasszonyok. Az aradi színház belső fölszerelését már megkezdték. A színpadi gépezeteket G dió budapesti gépész készíti, ki e tekintetben nemcsak szakférfi, de sok új találmánya is van A díszletek festésére Korinsztki vállalkozott Bécsről. A margitszigeti hídnál január végén az összes munkálatok 48 százaléka, tehát csaknem fele már elkészült, s jelenleg 120 mukás foglalkozik, előkészületeket téve a közeledő átalános dolog időre. — Kézdi-Kantán, az ottani kath. középtanoda rajztermében e hó 25-én gr. Mikes Benedek elnöklete alatt a helybeli gymnasium ügyében tanácskozást tartottak. A kantai gymnázium eddig csak négy osztályból áll, de az Ojtoz körüli 30 ezer telkes család gyermekei érdekében már kívánatossá vált, hogy két osztálylyal megnagyobbítsák. Haynald jelenlegi kalocsai érsek még erdélyi püspök korában 60,000 frtot tett alapítványképen iskolai czélokra, s abból 15 ezer frtot saját további rendelkezésére tartott fent. Remény van, hogy a kantai gymnázium számára e segély megnyerhető, de addig is gyűjtéseket rendeznek, s ez értelemben Háromszék közgyűlésén is indítvány fog létetni. Ez volt a tanácskozás határozata. — Hetven éves kereskedői jubileum. A Kollárits József és fiai-féle „Ypsilanti“hoz czímzett általánosan ismert vászonkereskedőcég, mely 71 év óta áll fenn a fővárosban, közelebb nyitja meg a váczi utczában épült diszes uj házában üzleti helyiségeit. Az igen csinos két emeletes épületben csakis a cég üzleti helyiségei vannak elhelyezve s márczius 1 én az uj brst helyiség megnyitása alkalmával megtartja a kereskedőház 70 éves jubileumi ünnepét, melyet a múlt évtől az uj ház befejeztéig elhalasztottak. Minden esetre ritka ünnepély a mi változandó korunkban. — Jótékonyság. Hradszky Francziska asszonyság szepes-olaszi magán növeldéjében saját költségén 15 choleraárvát fogadott fel, s azokat intézeti ápolás és nevelésben részesíti. Ez emberbaráti cselekményéért, a belügyminiszter nevezett jótevőnek a XVI.szepesi város törvényhatósága útján elismerését jelentette ki. „Pénz! Pénz!“ Hányszor lehet e feliratot látni falragaszokon, boltfeliratokon s hírlapok hirdetéseiben. Azt jelenti, hogy itt meg itt pénzt adnak kölcsön, olcsó kamatra. No a kamat valami 200 perczent szokott lenni. Egy ilyen pénzintézet tuljdonosát Goldsteint a Józsefvárosban 50 frtig büntették, mint zug zálogház tartóját. Goldstein vesztére felebbezett a tanácshoz, hol aztán üzletének lezárását is elrendelték. Üzlete három szobából állt, telideszeli elzálogosított tárgyakkal, arany ezüst ékszerekkel, több ezer zálogházi czédula, stb. És hány száz ilyen köpülyöző intézet van még a fővárosban. — Hamisított fizetési ivek. Bizonyos Steiner C. pénztőzsér, ki hivatalnokoknak fizetésük elzálogosítása mellett drága kölcsönöket szokott adni, megjelent nem rég a városi házi pénztárnál két fizetési ívvel és két nyugtával s azokra az illető tisztviselők havi fizetését kívánta felvenni. A fizetési ív és a nyugtákon levő aláírások hamisitottaknak ismertettek fel, Steinert letartóztatták. Kérdőre vonatván, honnét jutott a fizetési ívekhez, előadta, hogy egy hivatalnok kért tőle kölcsönt, maga és egy társa számára, aztán ezeket és a bemutatott két nyugtát hagyta nála zálogul, hogy azok alapján jövő havi fizéseiket felveheti, Steiner leírván azon hivatalnokot, ki neki a hamisitványokat átadta, a személyleirás folytán Vörös Ferenczre, volt házi pénztárnoki hivatalnokra s jelenleg a VII. kerületi elöljáróság írnokára esett a gyanu. Vörös a dolgot bevallotta s Teszák József szinte volt házi pénztári hivatalnokot nevezte bűntársul. Teszáknál házmotozás taratván, kék festék, hamis bélyeg és fillérí ívek blankétái találtattak. A hűl jelek és vallomások alapján Vörös és Teszák a fenyitőtörvényszéknek adattak át. Törvényszéki csarnok. (A ki a katonaságtól irtózik.) Weisz Lajos, foglalkozás nélküli kereskedősegéd már kétszer maradt el az ujonczozástól, és csak múlt évben vezetteted a sorozási bizottsághoz, mely őt ideiglenesen a hadkötelzettség alól felmenté. Mulasztját azonban a városi tanács hat heti fogsággal bünteté. A honvédelmiminisztérium ezen végzést feloldta, mert ily vétségekre nézve a törvény értelmében a törvényszékek illetékesek. Vádlott, kit a mai tárgyalásra csak karhatalommal lehetett elővezetni, azzal meni magát, hogy addig várt, még a sorozáshoz idézték. Egy havi fogságra ítéltetvén, azonnal le is tartóztatták. (Szándékos kártétel.) Kremer Lajos, mázoló segéd m. é. november 19-én a Szabó-féle kávéháznál dolgozván, pajkosságból egy 140 frt értékű üvegtáblát tört el kezével. Idegen jószág szándékos rongálása miatt egy havi fogságra ítéltetett. Mozaik: —I. Napóleonra az M betű végzetszerű volt. Marboeuf volt az első, ki a katonai növeldében I. Napoleon lángeszét felismerte. Az első nagy csatát Marengonál nyerte; Olaszországban Melas nyitott utat előtte; Mortier volt legjobb tábornoka; Moreau elárulta, ügyének Murat volt első áldozata. Mária-Lujza osztozott legnagyobb szerencséjében; Moszkvi tette tönkre; Metternich győzte le a diplomatia terén Hat tábornokának neve kezdődött M betűvel (Massena, Mortier, Marmont, Macdonald, Murat és Moncey). Az I. Napóleon alatt levő osztályban 26 tábornok neve kezdődött M betűvel. Marat a bassunoi herczeg volt legmeghittebb tanácsosa. A montenottei csata volt legelső csatája, legutolsó pedig a mont-st-jeaui, így nevezték a francziák Waterloot. A millestinoi, a mondovi, meat-