Ellenőr, 1874. március (6. évfolyam, 59-89. szám)
1874-03-27 / 85. szám
a melyek alatt a rendet fentartandja, hatalmát megvédendi, sőt az egyenesebb feleletet azon kérdésekre kereken megtagadá. E feleletet nyomban egy furcsa „illustratió“ követte, midőn Cazenove de Pradine képviselő kinyilatkoztatá azon meggyőződését, hogy midőn a kamara visszahívja a törvényes királyt, az elnök nem hagyand V. Henriknek a septennatus kapujánál várakozni. És ugyanazon belügyminiszter ezt csak azzal viszonza, hogy a képviselő ezen egyéni nézete a kormányt nem kötelezi. A kamara többsége egyszerűen tudomásul vette, a Broglie válaszát, és míg az fel nem oszlik, addig talán a Broglie kormány sem érez nagy földrengést lábai alatt. De siessen is a nemzet szellemét addig átalakítani, mert különben alig hihető, hogy a legközelebbi átalános választások oly többséget küldjenek a mostani helyébe ismét, amely a hatalmat e kormány kezében csak néhány napra is meghagyja. De lehet-e a francziáknál a legváratlanabb fordulatot is a lehetőségek köréből kizárni? — A zágrábi Narodne Novine f. hó 23-án 67. sz. a. kelt és „Bittó Ghyczy-féle minisztérium“ cziműi czikkében azon okoknál fogva, mivel az uj miniszterelnök gróf Lónyay kabinetjének tagja volt, s hogy ezzel együtt ezen kabinetből kilépett, azt véli következtetni, hogy Bittó a Szlávy ur előde nézeteihez közeledik. Miniszterelnöknek kinevezve képes leend Bittó ur a Deákpártnak azon elemeket visszaszerezni, melyek magukat csupán személyes érvek miatt tőle elvonták. Egyébiránt közönségesen dicsérik az új miniszterelnök nyájasságát és eszességét, ő tehát oly miniszterelnöknek tekinthető, milyen Magyarországnak most épen szükséges Az új pénzügyérről pedig írja a N. N., hogy miután az mindenki előtt eléggé ismeretes, elégnek véli kiemelni, hogy Ghyczy, a balközép volt vezére, mindig a financzkérítések tanulmányozásával foglalkozott; hogy ő volt az első, aki azon veszélyekre figyelmeztetett, melyek Magyarországot a zavart financziák következtében fenyegetik, hogy ő épen azért, mert azon meggyőződésre jutott, hogy Magyarországnak mindenek előtt financziáit rendbe kell hoznia, eddigi pártjából kilépett. Deák után nem tudjuk van-e még Magyarországban hazafi, kit annyira becsülnek mint Ghyczyt. Ghyczyről csak azt mondják, hogy habozó, de mivel elhatározta elvállalni a pénzügyminiszteri tárczát, egészen jól tudva volt előtte, minő nehéz a feladat, mely reá vár, s hogy ezen feladatnak csak akkor felelhet meg, ha elszántsága s ereje nem kisebb, mint alapos tudata és hazafias feláldozási képessége. Bartal pedig, a harmadik új miniszter az uj kabinetben a „Narodne Nov.“ szerint igen ügyes és tapasztalt közigazgatási erő. — A „Svornost“ czímű tót lap szintén sokat vár és remél az uj kabinettől. Levél Indiából. Calcutta, február 2. Utolsó levelem óta, két napot kivéve, ebben a városban időztünk folyvást. Az érintett két napon vadászatunk volt lóháton, lándzsákkal vaddisznókra s pompásan mulattunk. E sportról írtam is egy kis tudósítást a „Vadász- és Versenylapok“ számára, melyben megolvashatod, ha kedved van rá. Itt a szelidebb időtöltéseinkről mondok valamit. Ebédünk — tegnap — a vicze-királynál megismertetett ioonon uralmi szertartásokkal, melyeknek szigorú ünnepélyességéből az uralkodó angol faj hatalmi fensőségét látja maga előtt, imponáló külsőségekben is, az alárendelt hindu milliók egész hódoló kasztrendszere. Itt ki kell tüntetni folytonosan, minden módon, hogy ki az úr ez óriási tartomány felett, mert baj lenne, ha ez iránt kétely támadna egy perezre is az engedelmes bennszülöttek sokaságában. A kormányzó tehát nem lehet veszélytelen soha, s csak a leereszkedésben kell magát kitüntetnie, nehogy szem elől veszítsék tekintélyének legmagasabb voltát a legbüszkébb brahminok és ráják is. Ezen ceremoniás élethez kell alkalmazkodni minden viceroy-nak bármilyen legyen is különben véralkata. A mostani — lord Northbrook — egy magas, szikár, borotvált arcza, hidek alak, egészen e feladatra látszik idomuitnak s olyan, mint a megcsontosult étiquette. Egészen királyi modorban jár el; az ebéd után cercet tart, mindenkihez intéz egy pár szót, és erre visszavonul termeibe. Özvegy lévén, a háziasszony szerepét unokahúga, Miss Baring vitte .... A ceremóniák azonban nem gátolták, hogy az alkirály segédtisztjei a legnagyobb szívélyességgel legyenek irántunk. Nekik köszönhetjük nemcsak azt, hogy a pig-s ticking (vaddisznó-leszúrás) mulatságát élveztük, hanem azt is, hogy jövő kedden egy expeditióra indulunk, mely két hétig fog tartani, buffalok, szarvasok s tán tigrisek ellen is. A tegnapi délutánt s részben az éjjet is egy itten bábu — nálunk nagy úr — társaságában és házában töltöttük. A mulatság egyenesen érettünk volt rendezve. Villája a városon kívül egy olyan kertben van, melynél szebbet és gondozottabbat sehol sem láttam. A felséges növényzet, tó, csermely és mindenféle kéjtornyocskák gyönyörű vegyületét láttuk benne minden irányban. Ezen paradicsomban fogadott minket a házigazda, egy félig vad és félig czivilizált, jó kedélyű öreg úr. A két óra hosszat tartó ebéd után — melynek ételeit az itteni szakácskodás remekléseinek kell ugyan tartanunk, de megszeretni még nem vagyunk eléggé indiánizáltak — megszólalt a zene s előjöttek — ijedelmünkre —a naugh-ok, kiknek művésztársnőit fülsértő alkalmunk volt appreciálni már Bombayban. Azonban kellemesen csalódtunk. Ezek az énekesnők nem daloltak, hanem tánczoltak, s nem is azért jelentek meg, hogy komolyan vegyék a szereplést, hanem azért, hogy mulatság legyen. S ez sikerült is. Nem mondhatnám ugyan, hogy tánczók — mely inkább a pose-ok egyvelege volt — valami sokat ért, de volt abban egymás, milyet mi európaiak, alig mertünk elhinni, annyira nem volt fogalmunk, hogy azt valahol a közönség előtt is lehessen producálni. Én is láttam már furcsa tánczolást s — hia jól emlékszem — ártatlan cancant is néha, de ez a naugh-mozgás, ez valósággal naughty volt ilyen pás — abba kell hagynom, annyira leírhatatlan és merveilleux. — Mi alatt e táncz a bolondját járta, a házigazda majordomoja sorban járta a vendégeket s magyarázgatá, hogy a naugh-k nem vadak s társalognak is szívesen ... — Jelenleg itt olaszopera idény van. Mi meghallgattuk a Faust előadását, mely tűrhető volt. — Mostanáig mindnyájan jó egészségben vagyunk. A melegség rendesen 22— 24 Reaumur foknyi a szobákban, de künn a napon már olyan a hőség, hogy két napi vadászatunk alkalmával majdnem elolvadtunk. Könnyű vászon ruhában nem lehet járni, mert a nap felégeti az ember bőrét. — Máig még nem kaptam semmi hírt hazulról, de reménylek a közelebbi mailtől, ha t. i. elutazásunk után körülbelől egy hóval levél indult el részemre. Úgy két hét múlva valószínűleg, három hét múlva bizonyosan írok ismét .... Elek, ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház márczius 26-iki üléséből. Elnök : Percze Béla. Jegyzők : Huszár Imre, Beöthy Algernon. A kormány részéről jelen vannak: Bittó, Pauler, Szende, Zichy, Szapáry miniszterek. Az ülés kezdete d. e. 10 órakor. Enök bemutatja Liptó megye kérvényét a hadi felszereléseknek a hazai ipar által leendő előállítása s a megyei főispán hatáskörének megszorítása iránt, Győr város kérvényét a megyék kikerekitése ellen, több pozsonymegyei lakos kérvényét annak kijelentése végett, hogy a vesztegetés bűnvádi kereset alá tartozik. Bemutatja azután a szegedi kir. törvényszék kérvényét Éder István képviselő kiadása iránt. — Beöthy Ákos Ruszt város kérvényét nyújtja be a megyék kikerekitése ellen. Fabriczius Károly a szász nemzeti egyetem kérvényét a bélyegmentességnek kiterjesztése iránt, Szathmáry Károly Irási Mária tanítónő kérvényét segély végett, Szomjas József a tiszalöki orthodox izr. község kérvényét az izraelita alapok megosztása iránt. E kérvények az illető bizottsághoz utasitottak. Gál Mihály a közoktatásügyi minisztertő kérdi, hogy van-e tudomása arról, hogy a Sándor utczában az orvos-egyetem helyiségéül kivétetett egy lakosztály 2000 frt évi bérért, s ezt egy tanár lakhelyül használta s csak 1250 forintot fizet érte ? — Közöltetni fog a miniszterrel. Másik kérdése a pénzügyminiszterhez szól, kérdve, helyesli-e a miniszter a debreczeni pénzügy igazgatóság azon eljárását, mikép az alatta levő adóhivatalok a közadók czíme alá nem vonható másnemű követeléseket is az adóbehajtás iránt hozott törvény szigorával hajtanak be; mi okból történt, hogy több böszörményi lakos ily módon megintés nélkül megzálogoltatott, a gazdasághoz szükséges igásmarháik lefoglaltattak s egyszeri árverésen a becsáron alul eladattak, s hajlandó-e a miniszter mind e sérelmekért igazságot szolgáltatni? — közöltetik a miniszterrel. Végre megsürgeti a választ a pénzügyminiszterhez a múlt évben intézett interpellátiójára, melyben Hajdú-Böszörmény városnak adóelengedési kérvénye elvetése iránt kérdé a minisztert. — Közöltetni fog a miniszterrel. Vidliczkay József a közlekedési és pénzügyminisztereket interpellálja. Kállay Ubul szabolcsmegyei birtokos f. é. január 24 én Kassára Nyíregyházára vasúton utazván, midőn a nyíregyházi vasúti állomáson kiszállt és podgyászának (egy 26 vámfontot nyomó utazó bőröndnek) kiadatását követelte, annak kiadása a márka kiadásával foglalkozó személyzet által a felettök álló vasúti hivatalnok rendeletéből megtagadtatott, ki is utóbb előhivatván, oda nyilatkozott, hogy a kérdéses bőröndöt mindaddig ki nem adja, mig annak béltartalmát át nem vizsgálja — a minthogy azt valósággal ki sem adta mindaddig, míg annak nevezett tulajdonosa, ki egyébiránt ezen eljárás ellen tiltakozott, engedve az erőszakos feltartóztatásnak, a kulcsot neki át nem adta, és ő azon bőröndöt ki nem kutatta, amiben azonban a feltartóztatottnak ruháin kívül egyebet nem talált. Kállay Ubul, ki ezen egész eljárás ellen, különösen az okon is, hogy még a pénzügyőrségi orgánumok is csak a polgári hatóság közbejöttével és csak egyenes feladás következtében hajthatnak végre ily eljárást, folyton tiltakozott, panaszát azután a nyíregyházi panaszkönyvbe beírván, a tiszavidéki vasút üzletigazgatóságától utóbb azt az értesítést vette, hogy az üzleti igazgatóság az esetet, melyre valamely pénzügyőrségi feljelentés szolgáltatott alkalmat, sajnálja, és hogy az illető hivatalnok fentebbi helytelen eljárásáért — mint az enestico mondja — megfenyittetett. Azon értesitvényben az illető vasúti hivatalnok eljárása helytelennek mondatik ugyan, de általános jogosultsága, t. i. az, hogy vasúti hivatalnokok az utazókat ilynemű kutatással zaklathatják, meg nem tagadtatik. Ezen tényállás rövid előadása után kérdi a közlekedési és pénzügyminiszterektől: tudtával történik-e a kormánynak az, hogy vasúti hivatalnokok az utazó közönség, illetőleg annak egyes tagjai irányában ily erőszakos zaklatásokat visznek véghez? és amennyiben az itt fennforgó erőszak a fent előadott tényállás szerint a dohányzoonopolium érdekében követtetett el, — kérdi: várjon a kormány rendeletéből történik-e az, hogy vasúti hivatalnokok, kiknek a vasúti személyáru — és podgyászforgalom lehető könnyítése egyik főhivatásuk, épen. ellenére ezen hivatásuknak ily zaklatott kutatásokra felhasználtatnak? Ha a vasúti hivatalnokok ily felhasználása a kormány rendeletén alapszik, mivel vannak ily rendszabályok indokolva? Ha nem hajlandó-e a kormány, illetőleg az, miniszer urak el kép intézkedni, hogy az utazó közönség a fentebbihez hasonló zaklatásoknak kitéve ne legyen. Közölítik a ministerekkel. Lázár Ádám hivatkozva az 1868. 54. t. sz. 529. §-ára, melyben a közforgalom tárgyait képező értékpapírok megsemmisítésének módja külön törvény intézkedésére hagyatik fenn, s felemlítve, hogy e külön törvény iránt a kormány mind ez ideig késik javaslatával, sőt e helyett több ily megsemmisítést tiltó rendelet bocsáttatott ki, 1870- ben, 1871-ben, 1873 ban, — kérdi az igazságügyminisztert, szándékozik-e a közforgalmi értékpapírok megsemmisítése iránt mielőbb törvényjavaslatot beterjeszteni s eddigi mulasztását mivel indokolja ? Pauler miniszter azt válaszolja, hogy e kérdés egyike a legfontosabbaknak, s az európai törvényhozások már rég idő óta foglalkoznak vele a nélkül, hogy könnyű megoldáshoz jutni sikerült volna nekik. A minisztérium sem maradt el intézkedéseivel s a földtehermentesítési alap igazgatósági elnökének elnöklete alatt egy bizottság működik a szükséges előmunkálaton. Ha ez készen lesz, ő nem fog késni javaslatát a ház elé terjeszteni. — Lázár Ádám tudomásul veszi a nyert választ. Zichy József miniszter válaszol Ürményi azon kérdésére, vájjon szándékozik-e intézkedni az iránt, hogy a győr-sopronyi vasúton félbeszakadt munkálatok folytattassanak s van-e remény ahoz, hogy e vonal még ez év őszén megnyittatik. A munka csakugyan félbeszakadt, minek a múlt évi pénzválság az oka; intézkedés létetett az iránt, hogy a vonal kiépítésére nézve biztosíték adassák , ez iránt az engedményesekkel tárgyalások kezdettek, melyek immár be vannak fejezve, másrészt azonban szükség lesz az engedélyokmány némely pontjának megváltoztatása iránt törvényjavaslatot terjeszteni a ház elé. A vasút egyébiránt ez évben már nem lehet kész, s a határidőt jövő év ápril 15-ig meg kell hosszabbítani. Ürményi Miksa e válaszra kénytelen megjegyezni, hogy az engedményesekkel folytatott tárgyalások nagyon hosszúra nyúltak s az engedmény-okmány megváltoztatása ügyében is mulasztást tanúsított a kormány, miért nem a jelenlegi, hanem az akkori kormányt kénytelen hibáztatni. Egyébiránt kéri a házat, vegye tudomásul a miniszter válaszát. Tudomásul vétetik. Zsedényi Ede a 21-es bizottság nevében fordul kérelemmel a házhoz. A bizottság által kiküldött 9-es albizottság tegnap bemutatta munkálatát a 21-es bizottságnak. Miután az idő rövidsége nem engedi, hogy rendes processus mellett még ez ülésszak alatt véleményt adhasson a minisztérium e munkálat iránt, kéri a házat, adja beleegyezését ahoz, hogy a 9-es albizottság munkálata közvetlenül a kormánynak adassék át, ekét az idő meg lenne nyerve. Ko r izmics figyelemmel kisérte a bizottság tanácskozását s eredményétől sok üdvöt remél. Ami theoretikus a 21-es bizottságban felmerült, az alkalmazást nyert a 9-es albizottság munkálatában, ekép a kettő egymásnak megfelel. Nem is látja tehát annak a szükségét, hogy a 21-es bizottság e munkálatot élőbről vegye tárgyalás alá s hozzájárul Zsedényi indítványához, s kéri a munkálatot egyenesen a kormányhoz áttétetni. Irányi Dániel nem fogadhatja el Zsedényi indítványát. A ház nem 9-es, hanem 21-es bizottságot küldött ki, a háznak hivatalosan csak erről lehet tudomása. Márpedig a 21-es bizottságnak e munkálat csak megmutatva volt, tartalmáról nem tudhat semmit. De nem tudnak róla a ház tagjai sem, nem is határozhat tehát fölötte a ház, míg meg nem ismeri. Szükség tehát, hogy előbb a 21ős bizottság vegye a munkálatot tárgyalás alá. Megjegyzi azonban, hogy ő a munkálatot nem fogadja el, s fentartja magának a jogot, hogy külön véleményét benyújthassa. Pulszky Ferencz úgy tudja, hogy a 21-es bizottság akkor küldetett ki, mikor a volt pénzügyminiszter kilépett a kormányból, s midőn a kormány oly gyengének mutatkozott, hogy a bizottság kiküldését czélzó indítvány megtételére szükség volt. Akkor sem volt barátja az indítványnak, mely a szerepek felcserélését czélozza. Arra való a kormány, hogy kormányozzon s a parlament arra, hogy azt ellenőrizze. Midőn a bizottság kiküldetett, a kormánytól megvonatott a kezdeményezés joga, s ez elég ok lett volna arra, hogy a kabinet beadja lemondását s hogy nem tette, nemes önfeláldozás volt tőle, mert a czél lebegett előtte, mely a bizottság kiküldése elé kitűzve volt, amelyért magát valakinek feláldoznia kellett. Nyílt titok, hogy mind a két párt már az ülésszak kezdetétől fogva lazulni, szétmállani kezdett, sőt a 3-ik is némileg szétmállott, egy szóval a pártok consistentája egészen szétment. Hét év múlt el azóta, hogy a kiegyezés megtörtént és már csak a ház egyik zugában átkos az, a többi némileg beleegyezett. Reménység volt tehát arra, hogy azon politikai elem, mely 900 év óta kormányozza Magyarországot, a középosztály és az intelligencia ismét össze fog forrni. Ez volt igazi alapideája a 21-es bizottságnak. Remélték azok, kik bementek, kivéve, talán néhányat a szélső balról, remélték akik kiküldötték, mindenesetre remélték azok, kik indítványozták, hogy a coalitio lesz a bizottság működésének eredménye. Igen jól tudta az akkori kormányelnök, hogy ő nem éli túl kormányával a 21 es bizottság munkálatát, hogy azon bizottság, és az ő kormánya egy nap fognak megszűnni, de mégis benn maradt azon székben, hogy lehetségessé tegye ezen combinatiót. Azon pillanatban, melyben a 21-es bizottság megalakult, a kormány moraliter abdicált és három hónap óta jóformán nem tett a ház semmit. A coalitio azonban nem sikerült, mert nem találtak egy kifejezést, mely széles redőivel betakarta volna mindkét vélemény-árnyalatot, mely oly kevéssé különbözött egymástól, hogy csak szó kellett hozzá, mely mindketőt összefoglalja. Most már van kormány, mely erősnek érzi magát, melynek a 21 es bizottság csak akadályára lehet. A bizottság érzi ezt, s leteszi megbízatásának terhét. Ez okból a munkálat egyszerűen félreteendő lenne; a kormány, mely már az állam élén áll, fogja tudni, mit kell tennie. A bizottsági munkálat pedig nem a kormányhoz utasítandó most már, hanem terjessze a bizottság a ház elé annak módja szerint. A ház majd határoz fölötte. Ez értelemben indítványt tesz. Tisza Kálmán: T. ház! Én legelőször is előrebocsátom azt, hogy a 21-es bizottságnak intenziója, vagyis a kérdés, amely létetett, épen csak arra volt irányozva, amit a most előttem szólott t. képviselő mondott, hogy t. i. a háznak terjesztessék be a 9-es bizottság munkálata, nem pedig az, hogy közvetlenül a kormánynak adassék át a bizottság által. Ha valaki által ennek ellenkezője mondatott, ez csakis tévedésből történhetett, mert a bizottság egyetlenegy tagjának intenziója sem volt más. Különben tehát, én nem követem az előttem szólott t. képviselőtársamat azon térve, hogy vizsgáljam a 21-es bizottság indítványozóinak, a választást elfogadott tagoknak, mik voltak titkos intenziói. A szíveket és veséket nem oly könnyű alaposan vizsgálni. Hogy nekem mi volt e bizottságról nézetem, megmondtam a kiküldésre vonatkozó indítvány tárgyalásakor tisztán a ház előtt; megmondtam, hogy nem tartom ezt rendszeres eljárásnak; megmondtam, hogy nem sokat várok tőle, de ha a ház kívánja, meg lehet kísérteni, hogy az ajánlott módon járuljunk a pénzügyek rendezéséhez. Én tehát a magam intenzióját, a magam nézetét előzetesen nyíltan kifejeztem és biztosítom a t. képviselő urat, hogy sem nem volt más intenzióm, sem nem hittem, hogy más intenzió foglaltatik benne. Meglehet, hogy az előttem szólott képviselő úr tudta, hogy más az intenzió és ha ez így van, akkor kár volt bennünket az indítvány tárgyalásakor föl nem világosítani, mert akkor igenis ez helyén, ez napirenden lett volna. Most nincsen helyén, nincsen napirenden. De mivel a tisztelt képviselő úr ezt akkor elmulasztotta, én legalább ez irányban tudatlanságban maradtam. Hozzáteszem, hogy amely nagy eredményt elértnek mond ezen bizottság működése folytán, abban meg határozottan csalódik, mert én nem tapasztaltam, hogy a 21-es bizottság kiküldése előtt éles pártállás lett volna köztünk; azóta pedig hogy van-e, azt megítélni sem lehet, mert maga mondta a képviselő úr, hogy azóta a képviselőház jóformán nem is tárgyalt semmit. A t. képviselő úr jónak látta elkalandozni még más térre is, s beszélt itten philológusok hiányáról, különböző eszmék egy szó által való kifejezhetése iránt tett kísérletekről s más hasonlókról. Erre is csak egyet kívánok megjegyezni, s ez az, hogy lehet, hogy másoknak, talán a t. képviselő úrnak is szokása oly szavakat keresni, amelyek alatt elrejthesse oly véleményét, melyet kifejezni nem akar vagy nem mer, de nekem ez nem volt szokásom ma, nem lesz szokásom sohasem. (Élénk helyeslés bal felől.) Én megmondtam azt, amit mondani akartam, s nem kerestem elrejtést gondolataimnak sehol. (Helyeslés balfelől.) Ami különben a dolgot magát illeti, elismerem, hogy akik a 21-es bizottság tagjai vagyunk, midőn ezen kérdést intéztük a t. házhoz, kitettük magunkat annak a vádnak, hogy nem akarunk dolgozni, hogy belefáradtunk a munkába. Engedelmet kérek, ha ezt teszi fel valaki, én azt hiszem, hogy téved. A munkától a 21-es bizottságban bizonyosan egyik tag sem fél, hanem félnek többen, s ezekhez számítom magamat is, mástól, s megmondom, hogy ez a más micsoda. Félnek attól, hogy a 21-es bizottság működése meg fogja zsibbasztani ama régibb határozatnál fogva egyfelől a kormány, másfelől a t. ház működését és a 21 es bizottság és a háznak tárgyalásai — s ebben igazat adok. előttem szólottnak — fognának egymásnak gátul és akadályul szolgálni. Nem lehet az iránt kétsége senkinek, hogy ha pénzügyeinket rendezni akarjuk, nekünk még hónapokat tölteni avval nem szabad, hogy egy bizottság tárgyalja a teendő intézkedések irányát, addig a kormány saját részéről nem kezdhetvén meg javaslatainak előkészítését; erre nekünk tehát az én meggyőződésem szerint nincs időnk. (Élénk helyeslés a bal és jobboldalon.) Pedig váékóztassék megengedni, annyi és oly fontos tárgy van már magában a 9-es bizottság jelentésében is megérintve, járulhat hozzá még másoktól más fontos tárgy is, hogy azt követelni a 21 es bizottságtól, hogy azok felett néhány nap alatt megállapodjék és mint saját véleményét jelentse be méltányosan helyesen nem lehet. Ha tekintetbe veszszük, hogy azon bizottság munkálatának ki kell nyomatni, a tagok közt szétosztatni s akkor azon tagoknak, kik a 9-es bizottságban nem voltak, legalább 8-10 napi időt megengedni tanulmányozásra, ismétlem itt is, mint tegnap a 21-es bizottságban mondtam,akkor a 21-es bizottság tárgyalását az ünnepi szünidők másik felében még csak megkezdheti Első a szünidő vége, tárgyalnia kell a háznak, tárgyalni fog a delegáció, tárgyalnia kellene a 21-es bizottságnak. Sem az egyik, sem a másik nem fogna kellőleg haladhatni. Én részemről sem hiszem, hogy tévedek, ha azt mondom, hogy elérkeznék legalább is június vége, mielőtt a 21-es bizottság jelentést tehetne. (Helyeslés bal és jobb felől.) Mert épen a háznak teendői, az osztályok teendői miatt folytonosan napról napra nem is lehetne dolgoznia. Én t. hát nagy elismeréssel vagyok a t. 21-es bizottság rajtam kívüli tagjainak képessége, belátása és bölcsesége iránt. De méltóztassék megengedni, csináljon a 21-es bizottság bármely sikeres, bármely jó munkálatot, lehetetlenség azáltal, hogy ott egy két elvvel több fog helyesen megállapíttatni, egy vagy más kisebb hiány a 9-es bizottság munkálatába ki fog igazítatni ezáltal — mondom — lehetetlenség annyi hasznot elérni, mint amennyi kár okoztatik az által, hogy nem lehet az ország ügyeinek rendezését tettleg kézbe venni. (Élénk helyeslés a jobb és baloldalon) hogy megzsibasztatik az országgyűlés eljárása, hogy megzsibbasztatik nagy fontosságú képviselőházi bizottságok eljárása, , nevezetesen — mint már szerencsém volt a 21-es bizottságban említeni — az egyház és az állam közti viszonyok rendezése, az incompatibilitás és a tanügyek iránt kiküldött bizottságok és még többek működése. Ez okoknál fogva arra kérem a t. házat, méltóztassék a 21-es bizottság kérdésére oly irányban válaszolni, amint ezt Pulszky indítványozta. Különben, ha a háznak bölcsesége mást fog rendelni, én nem vagyok ugyan megbízva mások nevében beszélni, de azt hiszem, bátran mondhatom, hogy a bizottság minden tagja a legnagyobb szorgalommal fogja magát e rendeletnek alávetni, de nem éreztük magunkat följogosítva arra, hogy anélkül, hogy a t. háznak alkalmat adtunk volna ebben határozni, mi magunk szándékából okozzunk oly nagy időhaladékot a kérdések gyakorlati megoldásának bekövetkeztében. (Helyeslés a jobb és baloldalon.) Különben még csak azt vagyok bátor — ha már fölszólaltam — a mondottakhoz hozzátenni, hogy a 9 es bizottság munkálatának minden pontjával a 9-es bizottságnak talán egy tagja sincs, aki egyet értene, míg igen sok pont jött létre mindnyájunk hozzájárulásával, de — legalább én a magam részéről — elállottunk akár ezen pontok kijelölésétől, akár bármely különindítványnak, vagy ellenindítványnak, vagy kisebbségi véleménynek elkészítésétől azért, mert a dolgok természeténél fogva a kormány javaslatai alapján mindezen kérdések a ház elébe kell, hogy kerüljenek. Akkor lesz alkalmunk azok irányában elmondani nézeteinket, jelezni, amivel egyetértünk, jelezni, amivel egyet nem értünk. (Helyeslés a jobb és baloldalon.) Kérem méltóztassék Pulszky képv.társunk indítványát elfogadni annyival inkább, mert maga Irányi Dániel képv ul aki ellenezte, azt mondotta, hogy a 21-es bizottság működésétől jóformán semmit sem vár, semmiért veszíteni pedig három hónapot bizony felesleges. (Élénk helyeslés a jobb és baloldalon.) Simonyi Ernő szintén bizalmatlanságot látott a kormány iránt a 21-es bizottság kiküldésében, de Pulszky azon állítását nem fogadhatja el, hogy most már nincs szükség a bizottságra, mert van magában bízó kormány. Kell, hogy a ház is bízzék a kormányban, pedig ily egyöntetűség nélküli kormányban bízni nem lehet. A coalitó nem sikerült azért, mert a deákpárt nem akart elválni nagyhatalmiságától s oly föltételeket kötött a koalitióhoz, amelyeket önérzetes ember el nem fogadhatott. Most vitának nincs helye, mert indítványt azonnal tárgyalni nem lehet, azért nem is bocsátkozik a dolog érdemébe csak constatálja, hogy a vita a házszabályok ellenére van. Zsedényi precedensre hivatkozik s a vitát megengedhetőnek tartja. Csanády Simonyi nézetét osztja. Péchy Tamás nem talál a házszabályokban §-t, mely nem engedné meg a tárgyalást, mely egyébiránt már derekában van. A 21-es bizottság helyesen járt el, midőn a házhoz kérdést intézett. A dologhoz szólva beismeri, hogy a mai és azon állapot közt, melyben a bizottság kiküldetett, különbség van. Most már be kell várni a kormány kezdeményezését. Pártolja Pulszky indítványát. Ürményi Miksa úgy tudja, hogy az uj kormánynak időt kell engedni, akadályokat intézkedése elé nem szabad gördíteni. A 21-es bizottság ily akadályt most pártolja Pulszky indítványát. Deáky Lajos Simonyival tart s az indítványt napirendre kívánja tűzni. Csernátony Irányinak azt feleli, hogy Irányi kivételével a 21 es bizottság minden tagjai támogatta Zsedényi indítványát, s így Zsedényi helyesen járt, el a kérdést magát illetőleg többször mondá, hogy a bizottság kiküldésébe az akkori kormánynak nem kellett volna beleegyezni. — Ez okból pártolja Pulszky indítványát. A ház ezután elfogadja Pulszky indítványát. Következett a napirend: egyik alelnöke a delegátusok választása. A szavazatok beadattak, az eredmény a következő : alelnök Torma Károly lett 139 szavazattal. A balközép jelöltje, Tisza László 91 szavazatot kapott. A deák-párt delegátusainak névsora a következő: Bánó József, Beöthy Ákos, Bittó Kálmán, Bujanovics Sándor, Dániel Ernő, Domahidy Ferencz, Ernuszt Sándor, Éber Nándor, Fáik Miksa, Gorove István, Házmán Ferencz, Hollán Ernő, Horváth Boldizsár, Horváth Lajos, Horn Ede, Karácsonyi Guidó gr., Kemény Gábor br., Lészay Lajos, Muzslay Sándor, Paczolay János, Papp Lajos, Péchy Naná gr., Pólya József, Prileszky Tádé, Pulszky Ágost, Rudics József br., Sennyey Pál br., Szentpály Jenő, Széll Kálmán, Szögyény László, Ürményi Miksa, Wahrmann Mór, Wächter Frigyes, Wodiáner Albert dr., Wodiáner Béla, Zsedényi Ede, Horváth Mirkó Mrazovics Mátyás, Tombor Iván, Voncsina Iván, Pót tagok: Brogyányi Vincze, Hunyady László gr., Huszár Imre, Ivánka Imre, Lukács Béla, Máday Sándor, Stoll Károly, Taray Endre, Toszt Gyula, dr. Bilic Ignácz. * A főrendiház ülése márczius 26-án. Elnök: Majláth Gy. Jegyzők : Pallavicini, Zichy F. V. A kormány részéről jelen vannak: Wenckheim, Ghyczy miniszterek, Andrée pénzügyminiszteri osztálytanácsos. Ülés kezdete d. e. 10-kor. A napirend első tárgya: a delegátusok megválasztása. A szavazatok beadattak, az eredmény a következő: Rendes tagok: Andrássy Aladár gr., Dessewffy Aurél gr., Dőry Lajos br., Gyürky Ábris gr. nógrádi főispán, Haynald Lajos kalocsai érsek, Károlyi György gr. királyi főudvarmester, Károlyi Sándor gr., Keglevich Béla gr. Keglevich István gr., Majthényi László br. honthi főispán, Pallavicini Ede őrgr. Pankovics István püspök, ifj. Pejacsevics László gr. Horvát-Szlavon- Dalmátország részéről, Szapáry István gr. pesti főispán, Szőgyényi M. László kir. főkamarás mester, Vay Lajos br., Zichy Ferraris Bódog gr., Zichy Tódor gr., Zichy Nándor gr., Zichy Ferraris Victor gr. Póttagok : Batthyányi Ferencz gr., Berchtold Richard gr., Eötvös Dénes b.i., Hunyady Pál gr., Zichy Géza gr., Smaic Bertalan horvátszlavon-dalmátországi főrendi képviselő. A napirend második tárgya: a hármas bizottság jelentése a földadó szabályozásáról szóló tvjavaslat tárgyában. Zichy Nándor pénzügyi s nemzetgazdasági viszonyainkra hivatkozva ajánlja a tvjavaslatot elfogadás végett. Ghyczy Kálmán pénzügyminiszter : Én is azon állásponton állok, amelyet az előttem szólott t. előadó úr elfoglalt, hogy t. i. fölöslegesnek tartanám a méltó főrendek előtt azt hosszasan fejtegetni, hogy mennyire szükséges és halaszthatatlan a földadónak szabályozása. Nem hiszem, hogy legyen valaki, aki kétségbe vonná azt, hogy azon földadóprovisorium, amely jelenleg életben van, már kezdetben hibás alapokra fektetve, volt behozva, hiányos eljárással életbe léptetve s hiányai és hibái időközben az ország nemzetgazdászatában történt nagy átalakulás folytán még inkább kirívóbbak és számosabbak lettek. Bátran merem állítani erről, hogy a közóhajtás az, hogy a földadó minél előbb szabályoztassék, és azt a méltó főrendiháznak 1. bizottsága is beismerte, hogy ezt tenni szükséges. Ha lehet véleménykülönbség e téren, a véleménykülönbség csakis ezen általános közóhajtás, a földadó szabályozás keresztülvitelének módozatai közül lehetséges. E tekintetben is az a véleményem, hogy egyben mindnyájan egyetértünk, egyetért bizonyára a törvényhozásnak minden factora is, hogy t. i. a földadó szabályozása a lehető legczélszerűbb, leghelyesebb és legigazságosabb módon vitessék keresztül, hanem a nehézség éppen abban fekszik, hogy ezen legjobb, legczélszerűbb mód találtassák fel, s e részben ugyanazon egy czélra irányzott legjobb szándék mellett is a vélemények kétség kívül elágazók lehetnek. A kormány ezen törvényjavaslattal szemben pénzügyi tekintetben részrehajlatlan állást foglalhat el, mert utóvégre is akár nagyobb, akár kisebb összegekben fog is kiszámíttatni a földadó jövedelme, az illető adószázalék emelése által az összeg mégis behajtható lesz. De azért mégis nagy érdeke van a kormánynak abban, hogy oly eljárás követtessék, mely által az egyes földrészleteknek valóságos közepi jövedelme tökéletesen állapíttassák meg. Kötelességévé teszi a kormánynak, hogy arra különösen felügyeljen, azon polgárok érdeke is, kik nem tartoznak a földbirtokosok sorába; mert ha a földnek valóságos jövedelme hibásan számíttatik ki, ha többre tétetik, mint valósággal van, akkor a földbirtokos osztály juttatik általa, ha pedig kevesebbre tétetik, mint valósággal van, akkor az állam jövedelmei, melyek a földbirtokos osztálytól lettek volna várhatók, más polgárokra háríttatik át a teher, s érdekében van a kormánynak az, hogy a földadó szabályozása minél tökéletesebben foganatosíttassák, hogy maguk a földbirtokosok közt is az adó terhe minél egyenlőbben osztassék meg, mert ez egyik biztosítéka annak, hogy az adó terhe könnyebben viseltetik, s fizetése könnyebbé tétét tehetik. Ez lévén a kormány állása, én részemről a kormány saját nézeteit minden alkalommal elő fogom terjeszteni, s ha netalán a két ház véleménye egymástól eltérő lenne, annak helyén és idején ezzel szemben is határozott állást foglaland; másrészről azonban tökéletesen megbízik és legtöbbet vár a törvényhozás bölcseségétől, s azért ezen ügyben, melyben ugyanegy közös czélra törekszünk mindnyájan, a meggyőzőinknek engedni mindig kész oly esetekben, melyekben az összállamnak, vagy az ország adózó polgárainak érdekei a kormány jogait és az állam pénzügyének érdekeit nem veszélyeztetik. Ez lévén azon álláspont, melyet itt elfoglalok, nekem is vannak észrevételeim ezen törvényjavaslatra vonatkozólag, ezeknek tárgyalása azonban inkább a részletekre tartozik, és csak ott fejthető ki, ennélfogva én is azon kéréssel járulok a méltó főrendekhez, méltóztassanak e törvényjavaslatot általánosságban részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Helyeslések.) Andrássy Manó ellene van a törvényjavaslat elfogadásának, mert nagyobb jövedelmet nem ígér, csak az elégedetlenséget fogja növelni. Zichy Henrik sem fogadja el a törvényjavaslatot, mert a földadó reformálásához szükséges két feltétel, hogy a földadó főösszege ki legyen fejezve, s hogy a kiigazítás ne legyen kötelező — nem található a javaslatba. Radvánszky Antal hozzájárul az előtte szólók véleményéhez s a törvényjavaslat viszautasítását kívánja. Gyürky Ábrahám úgy találja, hogy a föld eléggé meg van adóztatva, s a jövedelem-szaporítást nem ez irányben s nem ily módon lehet eszközölni, ez okból ő sem fogadja el a törvényjavaslatot. Mellette Keglevich Béla szólt, ki a javaslatban nem adóemelést, hanem adószabályozást lát, ez pedig szükséges. E közben a képviselőház jegyzője Tombor Iván áthozta a képviselőház által közelebb elfogadott s királyi szentesítést nyert törvényeket kihirdetés végett. Kihirdettettek s az eredeti példányok az országos levéltárba helyeztetnek el. Ezután visszatérve a napirendhez Eötvös Dénes beszélt a törvényjavaslat ellen, mely szerinte nem felel meg a czélnak, mely nem lehet más, mint azon földrészek megadóztatása, melyek ez alól eddig kivonattak. Majthényi László azért nem fogadná a tvjavaslatot, mert nincs meg benne az adó összege, s mert egyéb hiányossága is van, de a hármas bizottmány módosítványa e bajokon segítni látszik, ezért nem talál okot a tvjavaslatnak átalánosságban el nem fogadására. Ugyan e véleményben van Szőgyényi Móricz László is, a tvjavaslatot tehát átalánosságban, a hármas bizottság módosítványával elfogadja Keglevich István is, fentartván magának a jogot, hogy a részletes tárgyalásnál egyes észrevételeinek kifejezést adhasson. Torma Károly alelnök röviden megköszöni a benne helyezett bizalmat, kérve a ház támogatását. Holnap 10-kor ülés, még a 21-es bizottság beadja jelentését. Ülés vége 1 és 1/4 órakor.