Ellenőr, 1874. március (6. évfolyam, 59-89. szám)

1874-03-27 / 85. szám

a melyek alatt a rendet fentartandja, hatalmát meg­­védendi, sőt az egyenesebb feleletet azon kérdé­sekre kereken megtagadá. E feleletet nyomban egy furcsa „illustratió“ követte, midőn Cazenove de Pradine képviselő ki­­nyilatkoztatá azon meggyőződését, hogy midőn a kamara visszahívja a törvényes királyt, az elnök nem hagyand V. Henriknek a septen­­natus kapujánál várakozni. És ugyan­azon belügyminiszter ezt csak azzal viszonza, hogy a képviselő ezen egyéni nézete a kor­mányt nem kötelezi. A kamara többsége egyszerűen tudomásul vette, a Broglie válaszát, és míg az fel nem osz­lik, addig talán a Broglie kormány sem érez nagy földrengést lábai alatt. De siessen is a nem­zet szellemét addig átalakítani, mert különben alig hihető, hogy a legközelebbi átalános válasz­tások oly többséget küldjenek a mostani helyébe ismét, a­mely a hatalmat e kormány kezében csak néhány napra is meghagyja. De lehet-e a francziáknál a legváratlanabb fordulatot is a lehetőségek köréből kizárni? — A zágrábi N­arodne Novine f. hó 23-án 67. sz. a. kelt és „Bittó Ghyczy-féle minisztérium“ cziműi czikkében azon okoknál fogva, mivel az uj miniszterelnök gróf Lónyay kabinet­jének tagja volt, s hogy ezzel együtt ezen kabi­netből kilépett, azt véli következtetni, hogy Bittó a Szlávy ur előde nézeteihez közeledik. Miniszter­­elnöknek kinevezve képes leend Bittó ur a Deák­pártnak azon elemeket visszaszerezni, melyek ma­gukat csupán személyes érvek miatt tőle elvonták. Egyébiránt közönségesen dicsérik az új miniszter­­elnök nyájasságát és eszességét, ő tehát oly mi­niszterelnöknek tekinthető, milyen Magyarország­nak most épen szükséges Az új pénzügyérről pedig írja a N. N., hogy miután az mindenki előtt eléggé ismeretes, elég­nek véli kiemelni, hogy Ghyczy, a balközép volt vezére, mindig a financzkérítések tanulmányozá­sával foglalkozott; hogy ő volt az első, a­ki azon veszélyekre figyelmeztetett, melyek Magyarorszá­got a zavart financziák következtében fenyegetik, hogy ő épen azért, mert azon meggyőződésre ju­tott, hogy Magyarországnak mindenek előtt finan­­cziáit rendbe kell hoznia, eddigi pártjából kilépett. Deák után nem tudjuk van-e még Magyarország­ban hazafi, kit annyira becsülnek mint Ghyczyt. Ghyczyről csak azt mondják, hogy habozó, de mi­vel elhatározta elvállalni a pénzügyminiszteri tár­­czát, egészen jól tudva volt előtte, minő nehéz a feladat, mely reá vár, s hogy ezen feladatnak csak akkor felelhet meg, ha elszántsága s ereje nem kisebb, mint alapos tudata és hazafias felál­­dozási képessége. Bartal pedig, a harmadik új miniszter az uj kabinetben a „Narodne Nov.“ sze­rint igen ügyes és tapasztalt közigazgatási erő. — A „S­vorn­ost“ czímű tót lap szintén sokat vár és remél az uj kabinettől. Levél Indiából. Calcutta, február 2. Utolsó levelem óta, két napot kivéve, ebben a városban időztünk folyvást. Az érintett két na­pon vadászatunk volt lóháton, lándzsákkal vaddisz­nókra s pompásan mulattunk. E sportról írtam is egy kis tudósítást a „Vadász- és Versenylapok“ számára, melyben megolvashatod, ha kedved van rá. Itt a szelidebb időtöltéseinkről mondok valamit. Ebédünk — tegnap — a vicze-királynál meg­­ismertetett io­onon uralmi szertartásokkal, melyeknek szigorú ünnepélyességéből az uralkodó angol faj hatalmi fensőségét látja maga előtt, im­ponáló külsőségekben is, az alárendelt hindu mil­liók egész hódoló kasztrendszere. Itt ki kell tün­tetni folytonosan, minden módon, hogy ki az úr ez óriási tartomány felett, mert baj lenne, ha ez iránt kétely támadna egy perezre is az engedelmes bennszülöttek sokaságában. A kormányzó tehát nem lehet veszélytelen soha, s csak a leeresz­kedésben kell magát kitüntetnie, nehogy szem elől veszítsék tekintélyének legmagasabb voltát a legbüszkébb brahminok és ráják is. Ezen cere­­moniás élethez kell alkalmazkodni minden vice­­r­o­y-nak bár­milyen legyen is különben véralkata. A mostani — lord Northbrook — egy magas, szi­kár, borotvált arcza, hidek alak, egészen e fel­adatra látszik ido­muitnak s olyan, mint a megcson­­tosult étiquette. Egészen királyi modorban jár el; az ebéd után c­e­r­c­­­e­t tart, mindenkihez intéz egy pár szót, és erre visszavonul termeibe. Özvegy lévén, a háziasszony szerepét unokahúga, Miss Baring vitte .... A ceremóniák azonban nem gá­tolták, hogy az alkirály segédtisztjei a legnagyobb szívélyességgel legyenek irántunk. Nekik köszön­hetjük nemcsak azt, hogy a pig-s tic­king (vad­­disznó-leszúrás) mulatságát élveztük, hanem azt is, hogy jövő kedden egy expeditióra indulunk, mely két hétig fog tartani, buffalok, szarvasok s tán tigrisek ellen is. A tegnapi délutánt s részben az éjjet is egy itten bábu — nálunk nagy úr — társaságában és házában töltöttük. A mulatság egyenesen érettünk volt rendezve. Villája a váro­son kívül egy olyan kertben van, melynél szebbet és gondozottabbat sehol sem láttam. A felséges növényzet, tó, csermely és mindenféle kéjtornyocs­­kák gyönyörű vegyületét láttuk benne minden irány­ban. Ezen paradicsomban fogadott minket a házigaz­da, egy félig vad és félig czivilizált, jó kedélyű öreg úr. A két óra hosszat tartó ebéd után — mely­nek ételeit az itteni szakácskodás remekléseinek kell ugyan tartanunk, de megszeretni még nem vagyunk eléggé indiánizáltak — megszólalt a zene s előjöttek — ijedelmünkre —a naugh-ok, kiknek művésztársnőit fülsértő alkalmunk volt ap­­preciálni már Bombayban. Azonban kellemesen csalódtunk. Ezek az énekesnők nem daloltak, ha­nem tánczoltak, s nem is azért jelentek meg, hogy komolyan vegyék a szereplést, hanem azért, hogy mulatság legyen. S ez sikerült is. Nem mondhat­nám ugyan, hogy tánczók — mely inkább a po­­se-ok egyvelege volt — valami sokat ért, de volt abban egy­más, milyet mi európaiak, alig mer­tünk elhinni, annyira nem volt fogalmunk, hogy azt valahol a közönség előtt is lehessen producálni. Én is láttam már furcsa tánczolást s — hia jól emlékszem — ártatlan cancant is néha, de ez a naugh-mozgás, ez valósággal naughty volt ilyen pás — abba kell hagy­nom, annyira leírhatatlan és merveilleux. — Mi alatt e táncz a bolondját járta, a házigazda majordomoja sorban járta a vendégeket s magyarázgatá, hogy a naugh-k nem vadak s tár­salognak is szívesen ... — Jelenleg itt olasz­opera idény van. Mi meghallgattuk a Faust elő­adását, mely tűrhető volt. — Mostanáig mindnyá­jan jó egészségben vagyunk. A melegség rendesen 22— 24 Reaumur foknyi a szobákban, de künn a napon már olyan a hőség, hogy két napi vadá­szatunk alkalmával majdnem elolvadtunk. Könnyű vászon ruhában nem lehet járni, mert a nap fel­égeti az ember bőrét. — Máig még nem kaptam semmi hírt hazulról, de reménylek a közelebbi mail­től, ha t. i. elutazásunk után körülbelől egy hóval levél indult el részemre. Úgy két hét múlva valószínűleg, három hét múlva bizonyosan írok ismét .... Elek, ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház márczius 26-iki üléséből. Elnök : P­e­r­c­z­e­­ Béla. Jegyzők : Huszár Imre, Beöthy Algernon. A kormány részéről je­len vannak: Bittó, Pauler, Szende, Zichy, S­zapáry miniszterek. Az ülés kezdete d. e. 10 órakor. E­­­n­ö­k bemutatja Liptó megye kérvényét a hadi fel­szereléseknek a hazai ipar által leendő előállítása s a me­gyei főispán hatáskörének megszorítása iránt, Győr város kérvényét a megyék kikerekitése ellen, több pozsonyme­­gyei lakos kérvényét annak kijelentése végett, hogy a vesztegetés bűnvádi kereset alá tartozik. Bemutatja azu­tán a szegedi kir. törvényszék kérvényét Éder István kép­­viselő kiadása iránt. — Beöthy Ákos Ruszt város kér­vényét nyújtja be a megyék kikerekitése ellen. Fabri­­c­z­i­u­s Károly a szász nemzeti egyetem kérvényét a bé­­lyegmentességnek kiterjesztése iránt, Szathmáry Ká­roly Irási Mária tanítónő kérvényét segély végett, Szom­jas József a tiszalöki orthodox izr. község kérvényét az izraelita alapok megosztása iránt. E kérvények az illető bizottsághoz utasi­tottak. Gál Mihály a közoktatásügyi minisztertő kérdi, hogy van-e tudomása arról, hogy a Sándor utczában az orvos-egyetem helyiségéül kivétetett egy lakosztály 2000 frt évi bérért, s ezt egy tanár lakhelyül használta s csak 1250 forintot fizet érte ? — Közöltetni fog a miniszterrel. Másik kérdése a pénzügyminiszterhez szól, kérdve, helyesli-e a miniszter a debreczeni pénz­­ügy­ igazgatóság azon eljárását, mikép az alatta levő adóhivatalok a közadók czíme alá nem von­ható másnemű követeléseket is az adó­behajtás iránt hozott törvény szigorával hajtanak be; mi okból történt, hogy több böszörményi lakos ily módon megintés nélkül megzálogoltatott, a gazda­sághoz szükséges igásmarháik lefoglaltattak s egyszeri árverésen a becsáron alul eladattak, s hajlandó-e a miniszter mind e sérelmekért igazságot szolgáltatni? — közöltetik a minisz­terrel. Végre megsürgeti a választ a pénzügyminisz­terhez a múlt évben intézett interpellátiójára, mely­ben Hajdú-Böszörmény városnak adóelengedési kérvénye elvetése iránt kérdé a minisztert. — Kö­zöltetni fog a miniszterrel. Vidliczkay József a közlekedési és pénz­ügyminisztereket interpellálja. Kállay Ubul sza­­bolcsmegyei birtokos f. é. január 24 én Kassára Nyíregyházára vasúton utazván, midőn a nyíregy­házi vasúti állomáson kiszállt és podgyászának (egy 26 vámfontot nyomó utazó bőröndnek) kiada­tását követelte, annak kiadása a márka kiadásá­val foglalkozó személyzet által a felettök álló vas­úti hivatalnok rendeletéből megtagadtatott, ki is utóbb előhivatván, oda nyilatkozott, hogy a kér­déses bőröndöt mindaddig ki nem adja, mig an­nak béltartalmát át nem vizsgálja — a minthogy azt valósággal ki sem adta mindaddig, míg annak nevezett tulajdonosa, ki egyébiránt ezen eljárás ellen tiltakozott, engedve az erőszakos feltartózta­tásnak, a kulcsot neki át nem adta, és ő azon bőröndöt ki nem kutatta, a­miben azonban a feltartóztatottnak ruháin kívül egyebet nem talált. Kállay Ubul, ki ezen egész eljárás ellen, különö­sen az okon is, hogy még a pénzügyőrségi orgá­numok is csak a polgári hatóság közbejöttével és csak egyenes feladás következtében hajthatnak végre ily eljárást,­­ folyton tiltakozott, panaszát azután a nyíregyházi panaszkönyvbe beírván, a tiszavidéki vasút üzletigazgatóságától utóbb azt az értesítést vette, hogy az üzleti igazgatóság az esetet, melyre valamely pénzügyőrségi feljelentés szolgáltatott alkalmat, sajnálja, és hogy az illető hivatalnok fentebbi helytelen eljárásáért — mint az enestico mondja — megfenyittetett. Azon értesit­­vényben az illető vasúti hivatalnok eljárása hely­telennek mondatik ugyan, de általános jogosult­sága, t. i. az, hogy vasúti hivatalnokok az utazó­kat ilynemű kutatással zaklathatják, meg nem ta­­gadtatik. Ezen tényállás rövid előadása után kérdi a közlekedési és pénzügyminiszterektől: tudtával tör­ténik-e a kormánynak az, hogy vasúti hivatalno­kok az utazó közönség, illetőleg annak egyes tag­jai irányában ily erőszakos zaklatásokat visznek véghez? és a­mennyiben az itt fennforgó erőszak a fent előadott tényállás szerint a dohányzoono­­polium érdekében követtetett el, — kérdi: várjon a kormány rendeletéből történik-e az, hogy vasúti hivatalnokok, kiknek a vasúti személyáru — és podgyászforgalom lehető könnyítése egyik főhivatá­suk, épen. ellenére ezen hivatásuknak ily zaklatott kutatásokra felhasználtatnak? Ha a vasúti hivatal­nokok ily felhasználása a kormány rendeletén alap­szik, mivel vannak ily rendszabályok indokolva? Ha nem hajlandó-e a kormány, illetőleg az, miniszer urak el kép intézkedni, hogy az utazó közönség a fentebbihez hasonló zaklatásoknak kitéve ne legyen. Közöl­ítik a ministerekkel. Lázár Ádám hivatkozva az 1868. 54. t. sz. 529. §-ára, melyben a közforgalom tárgyait képező értékpapírok megsemmisítésének módja kü­lön törvény intézkedésére hagyatik fenn, s felem­lítve, hogy e külön törvény iránt a kormány mind ez ideig késik javaslatával, sőt e helyett több ily megsemmisítést tiltó rendelet bocsáttatott ki, 1870- ben, 1871-ben, 1873 ban, — kérdi az igazságügy­minisztert, szándékozik-e a közforgalmi értékpapí­rok megsemmisítése iránt mielőbb törvényjavaslatot beterjeszteni s eddigi mulasztását mivel indo­kolja ? Pauler miniszter azt válaszolja, hogy e kérdés egyike a legfontosabbaknak, s az európai törvényhozások már rég idő óta foglalkoznak vele a nélkül, hogy könnyű megoldáshoz jutni si­került volna nekik. A minisztérium sem maradt el intézkedéseivel s a földtehermentesítési alap igaz­gatósági elnökének elnöklete alatt egy bizottság működik a szükséges előmunkálaton. Ha ez ké­szen lesz, ő nem fog késni javaslatát a ház elé terjeszteni. — Lázár Ádám tudomásul veszi a nyert választ. Zichy József miniszter válaszol Ürményi azon kérdésére, vájjon sz­ándékozik-e intézkedni az iránt, hogy a győr-sopronyi vasúton félbesza­kadt munkálatok folytattassanak s van-e remény ahoz, hogy e vonal még ez év őszén meg­­nyittatik. A munka csakugyan félbeszakadt, minek a múlt évi pénzválság az oka; intézkedés létetett az iránt, hogy a vonal kiépítésére nézve biztosí­ték adassák , ez iránt az engedményesekkel tár­gyalások kezdettek, melyek immár be vannak fejezve, másrészt azonban szükség lesz az en­gedélyokmány némely pontjának megváltoztatása iránt törvényjavaslatot terjeszteni a ház elé. A vasút egyébiránt ez évben már nem lehet kész, s a határidőt jövő év ápril 15-ig meg kell hosszab­­bítani.­ Ürményi Miksa e válaszra kénytelen megjegyezni, hogy az engedményesekkel folytatott tárgyalások nagyon hosszúra nyúltak s az enged­mény-okmány megváltoztatása ügyében is mulasz­tást tanúsított a kormány, miért nem a jelenlegi, hanem az akkori kormányt kénytelen hibáztatni. Egyébiránt kéri a házat, vegye tudomásul a mi­niszter válaszát. Tudomásul vétetik. Zsedényi Ede a 21-es bizottság nevében fordul kérelemmel a házhoz. A bizottság által ki­küldött 9-es albizottság tegnap bemutatta munkála­­tát a 21-es bizottságnak. Miután az idő rövidsége nem engedi, hogy rendes processus mellett még ez ülésszak alatt véleményt adhasson a minisztérium e munkálat iránt, kéri a házat, adja beleegyezését ahoz, hogy a 9-es albizottság munkálata közvet­lenül a kormánynak adassék át, ekét az idő meg lenne nyerve. K­o r i­z­m­i­c­s figyelemmel kisérte a bizottság tanácskozását s eredményétől sok üdvöt remél. Ami theoretikus a 21-es bizottságban felmerült, az al­kalmazást nyert a 9-es albizottság munkálatában, ekép a kettő egymásnak megfelel. Nem is látja tehát annak a szükségét, hogy a 21-es bizottság e munkálatot élőbről vegye tárgyalás alá s hozzá­járul Zsedényi indítványához, s kéri a munkálatot egyenesen a kormányhoz áttétetni. Irányi Dániel nem fogadhatja el Zsedényi indítványát. A ház nem 9-es, hanem 21-es bizott­ságot küldött ki, a háznak hivatalosan csak erről lehet tudomása. Már­pedig a 21-es bizottságnak e munkálat csak megmutatva volt, tartalmáról nem tudhat semmit. De nem tudnak róla a ház tagjai sem, nem is határozhat tehát fölötte a ház, míg meg nem ismeri. Szükség tehát, hogy előbb a 21­ős bizottság vegye a munkálatot tárgyalás alá. Megjegyzi azon­ban, hogy ő a munkálatot nem fogadja el, s fen­­tartja magának a jogot, hogy külön véleményét benyújthassa. Pulszky Ferencz úgy tudja, hogy a 21-es bizottság akkor küldetett ki, mikor a volt pénz­ügyminiszter kilépett a kormányból, s midőn a kormány oly gyengének mutatkozott, hogy a bi­zottság kiküldését czélzó indítvány megtételére szükség volt. Akkor sem volt barátja az indítvány­nak, mely a szerepek felcserélését czélozza. Arra való a kormány, hogy kormányozzon s a parla­ment arra, hogy azt ellenőrizze. Midőn a bizottság kiküldetett, a kormánytól megvonatott a kezdemé­nyezés joga, s ez elég ok lett volna arra, hogy a kabinet beadja lemondását s hogy nem tette, nemes önfeláldozás volt tőle, mert a czél lebegett előtte, mely a bizottság kiküldése elé kitűzve volt, a­melyért magát valakinek feláldoznia kellett. Nyílt titok, hogy mind a két párt már az ülésszak kezdetétől fogva lazulni, szétmállani kez­dett, sőt a 3-ik is némileg szétmállott, egy szóval a pártok consistent­­áj­a egészen szétment. Hét év múlt el azóta, hogy a kiegyezés megtörtént és már csak a ház egyik zugában átkos az, a többi némileg beleegyezett. Reménység volt tehát arra, hogy azon politikai elem, mely 900 év óta kor­mányozza Magyarországot, a középosztály és az intelligencia ismét össze fog forrni. Ez volt igazi alap­ideája a 21-es bizottságnak. Remélték azok, kik bementek, kivéve, talán néhányat a szélső balról, remélték a­kik kiküldötték, mindenesetre remélték azok, kik indítványozták, hogy a coali­­tio lesz a bizottság működésének eredménye. Igen jól tudta az akkori kormányelnök, hogy ő nem éli túl kormányával a 21 es bizottság munkálatát, hogy azon bizottság, és az ő kor­mánya egy nap fognak megszűnni, de mégis benn maradt azon székben, hogy lehetségessé tegye ezen combinatiót. Azon pillanatban, melyben a 21-es bizottság megalakult, a kormány moraliter abdicált és három hónap óta jóformán nem tett a ház semmit. A coalitio azonban nem sikerült, mert nem találtak egy kifejezést, mely széles redőivel beta­karta volna mindkét vélemény-árnyalatot, mely oly kevéssé különbözött egy­mástól, hogy csak szó kellett hozzá, mely mindketőt összefoglalja. Most már van kormány, mely erősnek érzi magát, melynek a 21 es bizottság csak akadályára lehet. A bizottság érzi ezt, s leteszi megbízatásának terhét. Ez okból a munkálat egyszerűen félreteendő lenne; a kormány, mely má­r az állam élén áll, fogja tudni, mit kell tennie. A bizottsági munkálat pedig nem a kormányhoz utasítandó most már, hanem terjessze a bizottság a ház elé annak módja szerint. A ház majd határoz fölötte. Ez értelemben indítványt tesz. Tisza Kálmán: T. ház! Én legelőször is előrebocsátom azt, hogy a 21-es bizottságnak in­­tenziója, vagyis a kérdés, a­mely létetett, épen csak arra volt irányozva, a­mit a most előttem szólott t. képviselő mondott, hogy t. i. a háznak terjesztessék be a 9-es bizottság munkálata, nem pedig az, hogy közvetlenül a kormánynak adas­sék át a bizottság által. Ha valaki által ennek el­lenkezője mondatott, ez csakis tévedésből történ­hetett, mert a bizottság egyetlenegy tagjának in­­tenziója sem volt más. Különben te­hát, én nem követem az előttem szólott t. képviselőtársamat azon térve, hogy vizs­gáljam a 21-es bizottság indítványozóinak, a vá­lasztást elfogadott tagoknak, mik voltak titkos intenziói. A szíveket és veséket nem oly könnyű alaposan vizsgálni. Hogy nekem mi volt e bizott­ságról nézetem, megmondtam a kiküldésre vonat­kozó indítvány tárgyalásakor tisztán a ház előtt; megmondtam, hogy nem tartom ezt rendszeres el­járásnak; megmondtam, hogy nem sokat várok tőle, de ha a ház kívánja, meg lehet kísérteni, hogy az ajánlott módon járuljunk a pénzügyek rendezéséhez. Én tehát a magam intenzióját, a magam né­zetét előzetesen nyíltan kifejeztem és biztosítom a t. képviselő urat, hogy sem nem volt más inten­­zióm, sem nem hittem, hogy más intenzió foglalta­tik benne. Meglehet, hogy az előttem szólott kép­viselő úr tudta, hogy más az intenzió és ha ez így van, akkor kár volt bennünket az indítvány tár­gyalásakor föl nem világosítani, mert akkor igenis ez helyén, ez napirenden lett volna. Most nincsen helyén, nincsen napirenden. De mivel a tisz­telt képviselő úr ezt akkor elmulasztotta, én legalább ez irányban tudatlanságban maradtam. Hozzá­teszem, hogy a­mely nagy eredményt elértnek mond ezen bizottság működése folytán, abban meg határozottan csalódik, mert én nem ta­pasztaltam, hogy a 21-es bizottság kiküldése előtt éles pártállás lett volna köztünk; azóta pedig hogy van-e, azt megítélni sem lehet, mert maga mondta a képviselő úr, hogy azóta a képviselőház jóformán nem is tárgyalt semmit. A t. képviselő úr jónak látta elkalandozni még más térre is, s beszélt itten philológusok hiányáról, különböző esz­mék egy szó által való kifejezhetése iránt tett kísérletekről s más hasonlókról. Erre is csak egyet kívánok megjegyezni, s ez az, hogy lehet, hogy másoknak, talán a t. képviselő úrnak is szokása oly szavakat keresni, a­melyek alatt el­rejthesse oly véleményét, melyet kifejezni nem akar vagy nem mer, de nekem ez nem volt szo­kásom ma, nem lesz szokásom sohasem. (Élénk helyeslés bal felől.) Én megmondtam azt, a­mit mondani akartam, s nem kerestem elrejtést gondolataimnak sehol. (Helyeslés balfelől.) A­mi különben a dolgot magát illeti, elismerem, hogy a­kik a 21-es bizottság tagjai vagyunk, midőn ezen kérdést intéztük a t. házhoz, kitettük magunkat annak a vádnak, hogy nem akarunk dolgozni, hogy belefáradtunk a munkába. Enge­delmet kérek, ha ezt teszi fel valaki, én azt hi­szem, hogy téved. A munkától a 21-es bizottság­ban bizonyosan egyik tag sem fél, hanem félnek többen, s ezekhez számítom magamat is, mástól, s megmondom, hogy ez a más micsoda. Félnek attól, hogy a 21-es bizottság működése meg fogja zsibbasztani ama régibb határozatnál fogva egyfe­lől a kormány, másfelől a t. ház működését és a 21 es bizottság és a háznak tárgyalásai — s eb­ben igazat adok­­. előttem szólottnak — fognának egymásnak gátul és akadályul szolgálni. Nem lehet az iránt kétsége senkinek, hogy ha pénzügyeinket rendezni akarjuk, nekünk még hónapokat tölteni avval nem szabad, hogy egy bizottság tárgyalja a teendő intézkedések­ irányát, addig a kormány saját részéről nem kezdhetvén meg javaslatainak előkészítését; erre nekünk te­hát az­ én meggyőződésem­ szerint nincs időnk. (Élénk helyeslés a bal és jobboldalon.) Pedig váék­óztas­­sék megengedni, annyi és oly fontos tárgy van már magában a 9-es bizottság jelentésében is megérintve, járulhat hozzá még másoktól más fon­tos tárgy is, hogy azt követelni a 21 es bizott­ságtól, hogy azok felett néhány nap alatt megál­lapodjék és mint saját véleményét jelentse be méltányosan helyesen nem lehet. Ha tekintetbe veszszük, hogy azon bizottság munkálatának ki kell nyomatni, a tagok közt szétosztatni s akkor azon tagoknak, kik a 9-es bizottságban nem vol­tak, legalább 8-10 napi időt megengedni tanul­mányozásra, ismétlem itt is, mint tegnap a 21-es bizottságban mondtam,akkor a 21-es bizottság tárgya­lását az ünnepi szünidők másik felében még csak meg­kezdheti Első a szünidő vége, tárgyalnia kell a háznak,­ tárgyalni fog a delegáció, tárgyal­nia kellene a 21-es bizottságnak. Sem az egyik, sem a másik nem fogna kellőleg haladhatni. Én részemről sem hiszem, hogy tévedek, ha azt mon­dom, hogy elérkeznék legalább is június vége, mi­előtt a 21-es bizottság jelentést tehetne. (Helyeslés bal és jobb felől.) Mert épen a háznak teendői, az osztályok teendői miatt folytonosan napról napra nem is lehetne dolgoznia. Én t. hát nagy elisme­réssel vagyok a t. 21-es bizottság rajtam kívüli tagjainak képessége, belátása és bölcsesége iránt. De méltóztassék megengedni, csináljon a 21-es bizottság bármely sikeres, bármely jó munkálatot, le­hetetlenség azáltal, hogy ott egy két elvvel több fog helyesen megállapíttatni, egy vagy más kisebb hiány a 9-es bizottság munkálatába ki fog igazítatni ez­által — mondom — lehetetlenség annyi hasznot elérni, mint a­mennyi kár okoztatik az által, hogy nem lehet az ország ügyeinek rendezését tettleg kézbe venni. (Élénk helyeslés a jobb és baloldalon) hogy megzsibasztatik az országgyűlés eljárása, hogy megzsibbasztatik nagy fontosságú képviselőházi bi­zottságok eljárása, , nevezetesen — mint már szerencsém volt a 21-es bizottságban említeni — az egyház és az állam közti viszonyok rendezése, az incompatibilitás és a tanügyek iránt kiküldött bizottságok és még többek működése. Ez okoknál fogva arra kérem a t. házat, méltóztassék a 21-es bizottság kérdésére oly irányban válaszolni, a­mint ezt Pulszky indítvá­nyozta. Különben, ha a háznak bölcsesége mást fog rendelni, én nem vagyok ugyan megbízva má­sok nevében beszélni, de azt hiszem, bátran mond­hatom, hogy a bizottság minden tagja a legna­gyobb szorgalommal fogja magát e rendeletnek alávetni, de nem éreztük magunkat följogosítva arra, hogy anélkül, hogy a t. háznak alkalmat adtunk volna ebben határozni, mi magunk szán­dékából okozzunk oly nagy időhaladékot a kérdé­sek gyakorlati megoldásának bekövetkeztében. (Helyeslés a jobb és baloldalon.) Különben még csak azt vagyok bátor — ha már fölszólaltam — a mondottakhoz hozzátenni, hogy a 9 es bizottság munkálatának minden pont­jával a 9-es bizottságnak talán egy tagja sincs, a­ki egyet értene, míg igen sok pont jött létre mindnyájunk hozzájárulásával, de — legalább én a magam részéről — elállottunk akár ezen pon­tok kijelölésétől, akár bármely különindítványnak, vagy ellenindítványnak, vagy kisebbségi vélemény­nek elkészítésétől azért, mert a dolgok természe­ténél fogva a kormány javaslatai alapján mind­ezen kérdések a ház elébe kell, hogy kerüljenek. Akkor lesz alkalmunk azok irányában elmon­dani nézeteinket, jelezni, a­mivel egyetértünk, jelezni, a­mivel egyet nem értünk. (Helyeslés a jobb és baloldalon.) Kérem méltóztassék Pulszky képv.­társunk indítványát elfogadni annyival inkább, mert maga Irányi Dániel képv­ ul a­ki ellenezte, azt m­on­­dotta, hogy a 21-es bizottság működésétől jófor­mán semmit sem vár, semmiért veszíteni pedig három hónapot bizony felesleges. (Élénk he­lyeslés a jobb és baloldalon.) Simonyi Ernő szintén bizalmatlanságot lá­tott a kormány iránt a 21-es bizottság kiküldésé­ben, de Pulszky azon állítását nem fogadhatja el, hogy most már nincs szükség a bizottságra, mert van magában bízó kormány. Kell, hogy a ház is bízzék a kormányban, pedig ily egyönte­tűség nélküli kormányban bízni nem lehet. A coa­­litó nem sikerült azért, mert a deákpárt nem akart elválni nagyhatalmiságától s oly föltételeket kötött a koalitióhoz, a­melyeket önérzetes ember el nem fogadhatott. Most vitának nincs helye, mert indítványt azonnal tárgyalni nem lehet, azért nem is bocsát­kozik a dolog érdemébe csak constatálja, hogy a vita a házszabályok ellenére van. Zsedényi pr­ecedensre hivatkozik s a vi­tát megengedhetőnek tartja. Csanády Simonyi nézetét osztja. Péchy Tamás nem talál a házszabályokban §-t, mely nem engedné meg a tárgyalást, mely egyébiránt már derekában van. A 21-es bizottság helyesen járt el, midőn a házhoz kérdést intézett. A dologhoz szólva beismeri, hogy a mai és azon állapot közt, melyben a bizottság kiküldetett, különbség van. Most már be kell várni a kormány kezdemé­nyezését. Pártolja Pulszky indítványát. Ürményi Miksa úgy tudja, hogy az uj kormánynak időt kell engedni, akadályokat intéz­kedése elé nem szabad gördíteni. A 21-es bizott­ság ily akadályt most­ pártolja Pulszky indítvá­nyát. Deáky Lajos Simonyival tart s az indítványt napirendre kívánja tűzni. Csernátony Irányinak azt feleli, hogy Irányi kivételével a 21 es bizottság minden tagjai támogatta Zsedényi indítványát, s így Zsedényi helyesen járt, el a kérdést magát illetőleg többször mondá, hogy a bizottság kiküldésébe az akkori kor­mánynak nem kellett volna beleegyezni. — Ez okból pártolja Pulszky indítványát. A ház ezután elfogadja Pulszky indítványát. Következett a napirend: egyik alelnök­e a delegátusok választása. A szavazatok beadattak, az eredmény a következő : alelnök Torma Ká­roly lett 139 szavazattal. A balközép jelöltje, Tisza László 91 szavazatot kapott. A deák-párt delegá­tusainak névsora a következő: Bánó József, Beö­thy Ákos, Bittó Kálmán, Bujanovics Sándor, Dániel Ernő, Domahidy Ferencz, Ernuszt Sándor, Éber Nándor, Fáik Miksa, Gorove István, Házmán Fe­rencz, Hollán Ernő, Horváth Boldizsár, Horváth Lajos, Horn Ede, Karácsonyi Guidó gr., Kemény Gábor br., Lészay Lajos, Muzslay Sándor, Paczo­­lay János, Papp Lajos, Péchy Naná gr., Pólya József, Prileszky Tádé, Pulszky Ágost, Rudics Jó­zsef br., Sennyey Pál br., Szentpály Jenő, Széll Kálmán, Szögyény László, Ürményi Miksa, Wahr­­mann Mór, Wächter Frigyes, Wodiáner Albert dr., Wodiáner Béla, Zsedényi Ede, Horváth Mirkó Mrazovics Mátyás, Tombor Iván, Voncsina Iván, Pót­ tagok: Brogyányi Vincze, Hunyady László gr., Huszár Imre, Ivánka Imre, Lukács Béla, Má­­day Sándor, Stoll Károly, Taray Endre, Toszt Gyula, dr. Bilic Ignácz. * A főrendiház ülése márczius 26-án. Elnök: Maj­lát­h Gy. Jegyzők : Pallavi­­cini, Zichy F. V. A kormány részéről jelen vannak: Wenckheim, Ghyc­zy miniszterek, Andrée pénzügyminiszteri osztálytanácsos. Ülés kezdete d. e. 10-kor. A napirend első tárgya: a delegátusok meg­választása. A szavazatok beadattak,­­ az ered­mény a következő: Rendes tagok: Andrássy Ala­dár gr., Dessewffy Aurél gr., Dőry Lajos br., Gyürky Ábris gr. nógrádi főispán, Haynald Lajos kalocsai érsek, Károlyi György gr. királyi főud­varmester, Károlyi Sándor gr., Keglevich Béla gr. Keglevich István gr., Majthényi László br. honthi főispán, Pallavicini Ede őrgr. Pankovics István püspök, ifj. Pejacsevics László gr. Horvát-Szlavon- Dalmátország részéről, Szapáry István gr. pesti főispán, Szőgyényi M. László kir. főkamarás mes­ter, Vay Lajos br., Zichy Ferraris Bódog gr., Zichy Tódor gr., Zichy Nándor gr., Zichy Ferraris Victor gr. Póttagok : Batthyányi Ferencz gr., Berchtold Richard gr., Eötvös Dénes b.i., Hunyady Pál gr., Zichy Géza gr., Smaic Bertalan horvát­­szlavon-dalmátországi főrendi képviselő. A napirend második tárgya: a hármas bizott­ság jelentése a földadó szabályozásáról szóló tvja­­vaslat tárgyában. Zichy Nándor pénzügyi s nemzetgazdasági viszonyainkra hivatkozva ajánlja a tvjavaslatot el­fogadás végett. Ghyczy Kálmán pénzügyminiszter : Én is azon állásponton állok, a­melyet az előttem szó­lott t. előadó úr elfoglalt, hogy t. i. fölöslegesnek tartanám a méltó főrendek előtt azt hosszasan fej­tegetni, hogy mennyire szükséges és halaszthatat­lan a földadónak szabályozása. Nem hiszem, hogy legyen valaki, a­ki kétségbe vonná azt, hogy azon földadóprovisorium, a­mely jelenleg életben van, már kezdetben hibás alapokra fektetve, volt behozva, hiányos eljárással életbe léptetve s hiányai és hibái időközben az ország nemzetgazdászatában történt nagy átalakulás folytán még inkább kirí­vóbbak és számosabbak lettek. Bátran merem ál­lítani erről, hogy a közóhajtás az, hogy a földadó minél előbb szabályoztassék, és azt a méltó főren­diháznak 1. bizottsága is beismerte, hogy ezt tenni szükséges. Ha lehet véleménykülönbség e téren, a véle­ménykülönbség csakis ezen általános közóhajtás, a földadó szabályozás keresztülvitelének módozatai közül lehetséges. E tekintetben is az a véleményem, hogy egyben mindnyájan egyetértünk, egyetért bi­zonyára a törvényhozásnak minden factora is, hogy t. i. a földadó­ szabályozása a lehető legczélszerűbb, leghelyesebb és legigazságosabb módon vitessék keresztül, hanem a nehézség éppen abban fekszik, hogy ezen legjobb, legczélszerűbb mód találtassák fel, s e részben ugyanazon egy czélra irányzott legjobb szándék mellett is a vélemények kétség kívü­l elágazók lehetnek. A kormány ezen törvényjavaslattal szemben pénzügyi tekintetben részrehajlatlan állást foglal­hat el, mert utóvégre is akár nagyobb, akár ki­sebb összegekben fog is kiszámíttatni a földadó jövedelme, az illető adószázalék emelése által az összeg mégis behajtható lesz. De azért mégis nagy érdeke van a kormánynak abban, hogy oly eljá­rás követtessék, mely által az egyes földrészletek­nek valóságos közepi jövedelme tökéletesen álla­píttassák meg. Kötelességévé teszi a kormánynak, hogy arra különösen felügyeljen, azon polgárok ér­deke is, kik nem tartoznak a földbirtokosok so­rába; mert ha a földnek valóságos jövedelme hi­básan számíttatik ki, ha többre tétetik, mint való­sággal van, akkor a földbirtokos osztály juttatik általa, ha pedig kevesebbre tétetik, mint való­sággal van, akkor az állam jövedelmei, melyek a földbirtokos osztálytól lettek volna várha­tók, más polgárokra háríttatik át a teher, s érdekében van a kormánynak az, hogy a föld­adó szabályozása minél tökéletesebben foganatosít­tassák, hogy maguk a földbirtokosok közt is az adó terhe minél egyenlőbben osztassék meg, mert­­ ez egyik biztosítéka annak, hogy az adó terhe könnyebben viseltetik, s fizetése könnyebbé tétét tehetik. Ez lévén a kormány állása, én részemről a kormány saját nézeteit minden alkalommal elő fogom terjeszteni, s ha netalán a két ház vélemé­nye egymástól eltérő lenne, annak helyén és ide­jén ezzel szemben is határozott állást foglaland; másrészről azonban tökéletesen megbízik és legtöb­bet vár a törvényhozás bölcseségétől, s azért ezen ügyben, melyben ugyanegy közös czélra törekszünk mindnyájan, a meggyőzőinknek engedni mindig kész oly esetekben, melyekben az összállamnak, vagy az ország adózó polgárainak érdekei a kormány jogait és az állam pénzügyének érdekeit nem veszélyeztetik. Ez lévén azon álláspont, melyet itt elfoglalok, nekem is vannak észrevételeim ezen törvényjavas­latra vonatkozólag, ezeknek tárgyalása azonban inkább a részletekre tartozik, és csak ott fejthető ki, ennélfogva én is azon kéréssel járulok a méltó főrendekhez, méltóztassanak e törvényjavaslatot általánosságban részletes tárgyalás alapjául elfo­gadni. (Helyeslések.) Andrássy Manó ellene van a törvény­javaslat elfogadásának, mert nagyobb jövedelmet nem ígér, csak az elégedetlenséget fogja növelni. Zichy Henrik sem fogadja el a törvényjavaslatot, mert a földadó reformálásához szükséges két fel­tétel, hogy a földadó főösszege ki legyen fejezve, s hogy a kiigazítás ne legyen kötelező — nem található a javaslatba. Radvánszky Antal hozzájárul az előtte szólók véleményéhez s a törvényjavaslat viszautasítását kívánja. Gyürky Ábrahám úgy találja, hogy a föld eléggé meg van adóztatva, s a jövedelem-szaporítást nem ez irány­ben s nem ily módon lehet eszközölni, ez okból ő sem fogadja el a törvényjavaslatot. Mellette Keg­levich Béla szólt, ki a javaslatban nem adó­emelést, hanem adó­szabályozást lát, ez pedig szükséges. E közben a képviselőház jegyzője Tombor Iván áthozta a képviselőház által közelebb elfoga­dott s királyi szentesítést nyert törvényeket kihir­detés végett. Kihirdettettek s az eredeti példányok az országos levéltárba helyeztetnek el. Ezután visszatérve a napirendhez Eötvös Dénes beszélt a törvényjavaslat ellen, mely szerinte nem felel meg a czélnak, mely nem lehet más, mint azon föld­részek megadóztatása, melyek ez alól eddig kivonattak. Majthényi László azért nem fogadná­ a tvjavaslatot, mert nincs meg benne az adó összege, s mert egyéb hiányossága is van, de a hármas bizottmány módosítványa e bajokon segítni látszik, ezért nem talál okot a tvjavaslatnak átalánosságban el nem fogadására. Ugyan e véle­ményben van Szőgyényi Móricz László is, a tvjavaslatot tehát átalánosságban, a hármas bi­zottság módosítványával elfogadja Keglevich István is, fentartván magának a jogot, hogy a részletes tárgyalásnál egyes észrevételeinek kifeje­zést adhasson. Torma Károly alelnök röviden megköszöni a benne helyezett bizalmat, kérve a ház támoga­tását. Holnap 10-kor ülés, még a 21-es bizottság beadja jelentését. Ülés vége 1 és 1/4­ órakor.

Next