Ellenőr, 1874. március (6. évfolyam, 59-89. szám)

1874-03-28 / 86. szám

Előfizetési árak: Égés* évre . . 20 frt. — kr. Évnegyedre . . 5 frt. — kr Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 r 80 „ Egyes szám ára 10 fcratozár. Szerkesztési iroda: Biudapesten, néd»r­«tcza 0. a*• Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bér­mentes leveleket fogadunk el. 86. szám. Budapest, szombat, márczius 28. 1874. POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-uteza 6. sz. (J Légritdi testvérek irodájában). Kiadó-hivatal: Előfizethetni helyben és posta útján: nádor-uteza 6. sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamációk Légrády testvérek irodájába (nádor-uteza 6. sz.) intézendők. II. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára mint eddig.: Egy évre...................................................20 forint - kr. Félévre.........................................................10 „ — kr. Negyedévre..............................................5­0j — ^r* Egy hóra......................................................1­­­80 kr. Az előfizetést — postai utón vagy sze­mélyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadó­hivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi úton történő megrendelések után az „Ellenőr"­ részéről nem adatik. TÁVIRATOK. Bécs, márcz. 27. (Képviselőház.) A középis­kolákról­ budgetvita alkalmával Mises javaslatot tesz, hogy Galícziában a német nyelv tanítására több figyelem fordíttassék. Meznik egy határozati javaslatot tesz, hogy a középiskolákban a tanítási nyelv azon tartományokban, hol többféle nyelvek beszéltetnek, a tartománylakosság viszonyainak megfelelő legyen. Namowicz határozati javaslatot ad be az iránt, hogy a különböző nyelvek Gali­­cziában figyelembe vétessenek az állami közép­­tanodákban. Mises pótindítványa elfogadtatott, és Fanderlik, Meznik s Vosnyak határozati javaslatai a bizottsági javaslatokkal együtt elvettetőek. Bécs, márcz. 27. A „N. Fr. Pr.“ párisi táv­irata jelenti. A Changarnier elnöklete alatt mű­ködő 9-es bizottság a szünidőt a restaurationális fondorlatok megújítására szándékozik felhasználni. Ezen üzelmek arra bírták Mac-Mahont, hogy a bretagnei utazás tervével felhagyjon. Bécs, márcz. 27. A baloldali klubb­a teljes ülést megelőzőleg értekezletet tartott, melynek tár­gyát a pártviszonyok megvitatása képezte. A többség abban állapodott meg, hogy a húsvéti szünidők után a pártok új alakulását sürgetendi. A delegátusok választása a holnap esti ülésben fog végbemenni. A ház szerdán napoltatik el. Madrid,­­márcz. 27. A tegnapi 13 óra hosszáig tartó harcz után a veszteség 12 halottat és 175 sebesültet tesz ; a c­entrum az elfoglalt positiókat uralja. Sommorrostro, márcz. 26. A csapatok folyto­nosan előrenyomulnak, Puchetta falut és Pedro Albanto tőszomszédságában fekvő házakat fegyve­res erővel elfoglalván. Az utóbbi helyen pusztító tűz elfojtatott. Az ellenséget a jobb szárny által üldö­zőbe vették. Berlin, márcz. 27. Bálán, brüsseli német kö­vet meghalt. A bajor miniszter, Faeustle a birodalmi gyű­lésben kinyilatkoztatta, hogy a bajor kormány a polgári házasságról szóló törvényt illetőleg, annak elfogadása után bizonyos álláspontot foglaland el, ő a német birodalmi egység kérdését magasabbra helyezi, mint a spec­iális törvényeket, mindazon­által a tartományi képviseletek ott, hol a körül­mények azt követelik, a spec­iális törvényekre nézve ép úgy segédkezet fognak nyújtani, mint ezt a porosz képviselet tette. London, márcz. 27. A közép Ázsiára vonatkozó diplomácziai levelezés ma terjesztetett a parlament elé. Granville egy január 7-éről keltezett sürgö­nyében a turkománok ellen indítandó hadjárat híréről emlékezik meg, s kiemeli, minő zavarokat támaszthatna annak valósulása Afghanistában. Gortschakoff Lg. január 21-éről keltezett sürgönyében megc­áfolja ezen hírt, s mondja, Oroszország kényszerítve látná magát a turkomá­­nok megfenyítésére, ha azok rablótámadásaikat netalán folytatnák. Sürgönyében konstatálja ezu­tán az Angolországgal fenálló szívélyes viszonyt s ismételten körvonalazza Oroszország politikáját Ázsiával szemben. London, márcz. 26. Az alsóház ülésében Dis­raeli jelente, hogy hétfőn indítványozni fogja, hogy az alanti hadjáratban részt vett csapatoknak kö­szönet szavaztassék. Bruke, válaszolván Gondrey interpellációjára, kinyilatkoztatá, hogy a Suez társu­­lattal eddig még nem köttetett egy nemzetközi, kereskedelmi hajókra vonatkozó szerződés. A tö­rök kormány megígérte, hogy minden követ fog megmozdítani a czélból, miszerint kieszközölte, hogy a társulat a tonna-bizottság jelentését tartsa szem előtt eljárásában. Angolországnak je­lenleg nincs szándékában, hogy a hadi­hajók köz­lekedése tárgyában a portával alkudozásokba bo­csátkozzék. Prága, márcz. 27. Ama 30 millió frt értékű magyar vasúti elsőbbségek, melyeket angol tő­kepénzesek átvettek, ma szállíttattak Prágán át. Róma, márcz. 27. Jól értesült körökben mit sem tudnak azon iratról, melyet a pápa állítólag az olasz királyhoz intézett volna. Konstantinápoly, márcz. 27. A porta helyben­hagyta a török-serbiai via Nissa vasútvonal csat­lakozását ; azt hiszik, hogy ezen elhatározás következtében Szerbia fejedelme Konstantinápolyba fog menni. New York, márcz. 26. A cubai felkelők meg­verték a spanyolokat. Bécs, márcz. 27. (Hivat, zárlat.) Magy. földteherm. köt­vény 75.-. Salg. Tarján 99.—. Magyar hitel. 146.—. Ma­­gyar záloglevél 86.25 Erdélyi 134.—. Magyar keleti vasút 53.—. Magyar sorsjegy 76.25. Tiszai vasút 215.50. Magyar vasúti kölcsön 94.— Angol-magyar 29.50. Franco-magyar. 51.—. Alföld 141.—. Magy. északkeleti vasút 106.—. Keleti, vasúti elsőbbségi kötvény 67.25. Porosz pénztári utalvány —.—. Magyar gőzhajó elsőbbségi kötvény —.—. Magyar földhitelintézet 61.—. Török —. Municipális 30.—. Bécs, márcz. 27. (Zárlat.) Hitelrészvények 213.50. Gali­­cziai 239.50. Államvasut 318­­ . Járadék 69.15. 1860-dik 103.—. 1864-diki 137.75. Ezüst 106.20. London 111.65. Unió­­bank 113 75. Általános épitőbank 65.75. Angol-ausztriai 127.—. Lombardok 127.—. Tramway —. Hitelsorsjegy 169.50. Napoleonhoz 1­8.92. Arany 5.26.­­Frankfurt 94.10- Porosz pénzutalvány 166.25. Török sorsjegy 44.25. Angol épitő­bank 80 50. Berlin, márcz. 27. (Kezdet.) Galicziai —Lombar­dok 86.— Ezüst-jöved. —.—. il860-as —.—. Bécs —.—. Romániai 40.75. Államvaspálya 188.50. Papirjövedék — Hitelsorsjegyek —.—..1864-ki —. Hitelrészvény 123.50. Magyar sorsjegy —. Berlin, márcz. 27 (Zárlat.) Galicziai 107.25 Lombar­­dok 86—. Ezüst-jöv. 66.25. 1860-iki 95.50. Bécs 89 75 Romániai 41 75. Államvaspálya 188.75. Papirjövedék 62.25. Hitelsorsjegyek 110.—. 1864-iki 90.50 Hitelrészvények 136.50. Magyar sorsjegy 47.50 Berlin, márcz. 27. Buza 86.13. 81.25. —.—. rozs 63.50. 64.75. 62.36. Zab 60.­ 60.25. Árpa helyben —.— —. Olaj 19.19. 19.25. 22.10. 23.06. Szesz 25.22 27.—. Frankfurt, márcz. 27. (Kezdet.) Váltóárfolyam Bécsre —.—. Amerikai 1882-re—.—. 1854-ki —.—. 1864-es —.— Lombardok 149.50 Évjáruléki papir —.—. Osztr.bankrészv. —.— Osztrák hitelrészvény 238.75. Osztrák államvaspálya részvény 332.63. 1860-as —. Ferencz-Józsefvaspálya —.—. Galicziai —.—. Évjáradéki ezüst —.—. Győr —.— Gráczi —.—. Frankfurt, márcz. 27. (Zárlat.) Váltóárfolyam 104.80 1859-ik E. metaliques —.—. Uj ezüst kölcsön-----­Nemzeti kölcsön —.—. Régi metalliques —.—. Uj adó­mentes kölcsön —. Amerikai 1882-re 98.75. Osztrák hitelrészvény 227.50. Osztrák államvasut 329.50. 1864-ik 158.25. 1860-diki 95 —. Ferencz-Józsefvasut —.—. Lom­bardok 159.—. Galicziai 247.50. Papirjáradék 66.25. Ezüst­járadék 66.90. Osztrák bankrészvény 1018.—. Magyar sorj­egyek —.—. Német osztrák bank —.—. Győri —.— Gömör -.— Páris, márcz.. 27. (Zárlat.) 3°/0 járadék 59.70 4‘/a % járadék 86.- . Olasz járadék 63.05. Credit mod. 305.—. Lombard 335.—. Államvasp. 717.—. Koronajószági záloglevelek —.—. Ausztriai kötvények —.—. 1871-iki kölcsön —.—. 1872-iki kölcsön 94.65. Paris, márcz. 27. Liszt 79.—. 70.—. 78.75. Répaolaj 81.25. 81.75. 84.25. Lenolaj 81.25. 83.50 —Szesz 64.75 67.50. czukor finomított 149.—. Boroszló márcz. 27. Búza 26.71, rozs 215.—. —.S­zab 178.—. Olaj 18.35. tavaszi 18.75. szesz 21.33. 21.75. 21.22. Budapesti szinlapok. Szombaton, márcz. 28. N­EMZETI SZÍNHÁZ Don Juan, vagy: a kőszobor-vendég. Opera 2 felvonásban, írta Da Ponte. Fordította Szerdahelyi. Zenéjét szerzette Mozart Amadé. Személyek: Don Petro, salamancai helytartó — Tallián Donna Anna, leánya — — — Nagy­né Benza I. Don Ottavio, ennek jegyese — — Pauli Don Juan, spanyol lovag — — Láng Leporello, szolgája — — — Kőszeghy Donna Elvira — — — — Balázsné B. V. Masetto, paraszt — — — — Ormai Sem­ina, menyasszonya — — — Nádayné VÁR -­SZÍNHÁZ. C­sók. A gróf Teleky-alapitványból 100 arany pályadijjal jutal­mazott eredeti vígjáték 3 felvonásban. Irta Dóczy Lajos. Személyek: Fernando, Catalonia herczege — Komáromi Sever, Navarra királya — — Náday Blanda, neje — Felekiné Adolár, a király bátyja, tör­vénytelen ágyból — — Bercsényi Fidelio, kincstartó — — Újházi Angela, leánya, a királyné hölgye — — — K. Jászay M. Sobrinus, udvari pap — — Vízvári Carlo, pórfiu — — — Eőry Maritta, pórleány — — — Molnárné Navarrai kapitány — — Pintér Cataloniai nemes — — Leövei Szolga — — Vincze A 9 es albizottság javaslatai. II. □ A megyei házi adó kiszolgáltatásá­nak módjára nézve meg kell vallanunk, hogy nem egészen értjük azon javaslatba hozott rendelkezésnek szükségét, miszerint „az állam a megyék számára összes házi adójuk 1ó részének erejéig egyszer minden­korra előleges hitelt nyit — nehogy a me­gyei közigazgatás a kellő pénz hiánya miatt megakadjon.“ Mi azt hinnők, hogy ha egyszer az államadó bizonyos százalékában van a me­gyei házi adó megállapítva, akkor a tényleg behajtott adónak ugyanannyi szá­zaléka a megyei pénztárba, — a többi pedig az állami adópénztárba lesz beszol­gáltatandó ; — és pedig annál inkább, mert mi magának az albizottságnak jelentését akként fogtuk fel, hogy az adót a törvény­­hatósági közegek által véli behajtatni, ki­véve a nagyobb adófizetőket, a­kikre nézve részint megengedtetni, részint megrendeltet­ni indítványozza, hogy adójukat közvetle­nül az adópénztárba fizessék. Ezek azonban nézetünk szerint épen úgy köteleztethetné­­nek arra is, hogy megyei adósokat a me­gyei pénztárba fizessék be. A megyék új beosztása vagy kikerekí­tésének kérdésében teljesen egyetértünk az albizottság nézeteivel, a­melyek szerint csak is azon megyék lennének megszüntetendők melyek a megyéknek átengedendő legna­gyobb adószázalékkal sem képesek közigaz­gatási költségeiket fedezni; vagy a melyet — ha képesek is — ezt magokra terhes­nek tartván, önkényt kívánnak más megyé­vel egyesittetni; — és a melyeknek terüle­ti folytonossága meg van szakítva. Mint ezeknél is azonban valamint magát az érdeklett, úgy az őket kör­nyező határos megyék meghall­gattatása után külön törvényj­avaslato kíván az albizottság előterjesztetni, e­m által természetesen az ismeretes megyeki­kerekítési törvényjavaslat el van ítélve. Helyeslőleg üdvözöljük az albizottság azon javaslatát, miszerint a főispán ezen­túl a főrendiház tagja ne legyen; mert a csakugyan be nem illik azon elemekbe, a melyekből mi az újonnan szervezendő felső­­házat alkottatni óhajtjuk. — Ez azonban nem tartozván jelen czikkünk keretébe, annak bővebb fejtegetésébe nem bocsát­kozunk. Kevesebbé tudunk azon gondolattal­­ megbarátkozni, hogy az állandó választmány­nak ő legyen elnöke, — mert ez némileg az ő tulajdonképeni hatáskörén — sphaerá­­ján — alulinak látszik. Nézetünk szerint nagyon elég, ha az önkormányzati joggal felruházott törvényhatóságnak k­ö­z­g­y­ű­l­é­­sein elnököl a kormány közege — a főis­pán : az egyes küldöttségekbe és választmá­nyokba őt már nem tudjuk odailleszteni. Sőt ezáltal talán túlterhelve és akadályoz­tatva is lenne általános főfelügyeletének si­keres gyakorlatában. Az albizottság ezek után az egyes mi­niszteri tárczák költségeire tér által. Nagyon természetes, hogy csak némely kérdéseket, vagy tételeket érintünk meg jelen észrevé­teleinkkel. A belügyminiszteri tárc­ánál a ter­vezett államcsendőrségről az albizottság el­vileg nem nyilatkozik,­­ de megállapított­nak veszi azt, hogy annak költségeit az egyes törvényhatóságok viseljék. Mi pe­dig annál inkább óhajtottuk volna, hogy ebben elvileg nyilatkozzék az albizottság, mert ebben épen pénzügyi szempontból is fontos kérdést látunk,­­ és mert már az imént mondottakban is elvi ellenmondást ta­lálunk. Nem értjük ugyanis, miként lehet az állami csendőrség költségeit az egyes törvényhatóságokkal viseltetni. Vagy legyen a csendőrség állami, ha ezt a törvényhozás szükségesnek látja, netalán azon nézetből indulva ki, hogy a közcsend — a személy és vagyonbiztonság — az egész államban minden polgárnak egyenlőn érdekében van tekintet nélkül ar­ra, mely szegletében az államnak van a közbátorság több vagy kevesebb veszélynek kitéve, de ha e szempontot tartjuk igazsá­gosnak és helyesnek,­­ akkor az állami csendőrség költségeit is közvetlenül az állam terhére véljük rovandónak. Vagy ellenkezőleg az egyes törvényha­tóságokat terheljük a Csendőrség költségei­vel , de ekkor meg nem tagadhatjuk tőlük azon jogot, hogy azt saját szükségökhöz ké­­s­pest szervezzék is. Ellenkező esetben sok aránytalanság, sok igazságtalanság jön létre. Mert nem ta­gadható, hogy nevezetesen az alföldi síksá­gon gyalog csendőrök alig alkalmazhatók, míg más vidéken a lovasokat legfeljebb le­vélhordókul használják a tisztviselők. Már­pedig a lovas csendőrök sokkal többe ke­rülnek. Igazságos-e, hogy az alföldi lovas csendőrség költségeit azzal egyenlően viselje a szegényebb felföld is, a­melynek arra szük­sége nincsen ? A mi már saját véleményünket illeti — váljon állami csendőrséget kívánunk-e vagy sem ? —mi nem tétovázunk erre nem­mel felelni. Mi csak egy némileg alapos ér­vet hallunk a törvényhatósági csendőrség vagy közbiztonsági közegek ellen felhozatni, hogy t. i. azok nem lévén oly szigorúak, mint a katonailag szervezett cs. k. csend­őrök voltak — megtörténik gyakrabban, mintsem emezeknél történt, hogy kezeikből a fogoly megszabadul. Ez ellen azonban ta­pasztalásból azt mondhatjuk, hogy azon cs. k. csendőrség pedig — igaz, hogy nem könnyen eresztette el, a­kit egyszer elfogott — de el nem fogta, ha csak kezébe nem adták. Egyébként nem az egyes ese­tekből, de az általános sikerből kell ítélni, — és ezen alapon mi valóban nem látjuk szükségesnek a minden esetre sokkal többe kerülő állami csendőrség behozatalát. A pénzügyminiszteri tárczánál — azok után miket az adókivetés, kezelés és be­hajtás körül az albizottság már a megyéknél mondott, és még inkább ahhoz képest, a­mint mi azokat értelmezni és foganatosít­tatni óhajtjuk, mi félúton való megállapo­dásnak tartanók azt, ha az adóhivatalok száma az egész országban csak 40-nel szállít­tatnék le, — mert fentebbi nézetünkhöz képest minden törvényhatóságnál csak egy­­egy adóhivatalra lenne szükség, — és ez már kissé lényegesebb megtakarítást tenne lehetővé. Helyeselnünk kell az albizottság azon nézetét, miszerint a jövedékek és közvetett adókról szóló törvények megszegésére ok­szerű, kevésbé szigorú, de a végrehajtást annál inkább biztosító fenyítő intézkedések teendők,­­ mert általános ta­pasztalás igazolja azon lélektanilag is meg­állapított igazságot, hogy az aránytalan és túl szigorú büntetéseket legnehezebb végre­hajtani, é­s hogy az ilyenek mellett a bűnösöket a közvélemény még pártolni is hajlandó. A dohányegyedáruságról az albizottság mélyen hallgat. Váljon nem gondolta azt az állam jö­vedelmének csökkentése nélkül átváltoztat­hatnák? Nem gondolta, hogy a dohány­­termesztésnek adható nagyobb szabadság államgazdasági szempontból a közvagyon — tehát az adóképesség gyarapodására szolgálhatna ? hogy egyszerűbb ellenőrzés mellett az erre fordított roppant költség le­­szállittathatnék ? Az államjavak fokonkinti eladását — ide nem értve az államerdőségeket — elvben helyeseljük, — de óhajtanék tudni, váljon az albizottság ide értette-e a ménes uradalmakat is. Mi részünkről ezekre nézve, már csak honvédelmi tekinteteknél fogva is, kivételt tennénk. A kormányelnök és a pénzügy­ér urak holnap, az esti vonattal, Bécsbe mennek. A Minisztertanács tartatott ma,mely­ben a közlekedési miniszter előterjesztette a Szer­biával kötött vasúti egyezményt. (…) Ghyczy Kálmán holnap utazik Bécsbe, hol a hadügyminiszteri kézmosás elkészí­tette takarékossági eszméi számára a kálváriát. Kívánjuk, hogy első szereplése győzelemmel vég­ződjék, bár az előleges hírek a legrosszabbat sej­tetik. A hadügyminiszter nyolcz milliónyi budget­­emelése legalább nem sokat törődik a magyaror­szági hangulattal és Ghyczy programmelveivel, ha­nem számít benne egy új mórra, ki megtevén kö­telességét, martyrkoszorúval fején vonulhat az „egyszerű polgár“ állására. Mennyi igaz e hírekből megtudjuk legköze­lebb. Addig pedig hallgatjuk a „hánykodó tenger mormogását“, mely veszélyes lehet egy gyönge bárkára, de nem lehet félelmes oly aczélalkotvány­­ra, melynek neve : közvélemény. Nincs e rozs­dás-egeres Kaananban ember, kinek esze és szive megbarátkozhatnék oly politikával, mely koldussá tesz benn, hogy legyen mit elpazarolni künn. Csak az kellene, hogy a mit iszonyú fejtörés és ön­megtagadó nélkülözések között, pólyás culturánk és közigazgatásunk ajkától vonunk meg, megtaka­rítás czimén elnyelje az inproductiv czélok falánk­sága. Ugyan ki ne látná az ily politikának ruhái alatt ama reactionarius lólábat, mely a pénzügyi bukás siettetésével alázná porig Magyarországot ? No de annyira meseszerű­ dajkarettegtetésnek látszik is ez a hír, a hadügyminiszteri költségve­tés fölrugtatására vonatkozólag, hogy szinte feltámad bennünk a kérdés: nincs-e Hannibal ante portás ? Vagy talán a nemzetközi láthatár kéklő szépségei csak azért vannak, hogy roppant fegyveres erővel ostromoljuk meg madame Cerest, ki a mythos szerint a békés foglalkozások istenasszonya ? Csakhogy ehez kapa, eke és szerszám kell, nem Werndl-puska. Vagy talán csak fogásból c­sigázza fel a had­­ügyér úr költségvetése tételeit, hogy örömmel ve­gyük azt is, ha megmaradhatunk az eddiginél?­­ A 21 es bizo­ttságn­ak ma d. e. 1210­ órakor tartott ülésében felolvastatván a képviselő­ház tegnapi ülése jegyzőkönyvének azon pontja, melyben a 21-es bizottság arra utasíttatik, hogy albizottság a jelentését érdemleges tárgyalás nélkül terjeszsze a képviselőház elé, ehhez képest a bizottság megbízza Széll Kálmán előadót, hogy a jelentést a képviselőház asztalára letegye. Elnök: Ezek után a 1.­bizottság teendőit befejezvén, meg fogja engedni, hogy eloszlása előtt annak nevében a kilenczes albizottságnak azon ér­demei méltánylatát kifejezhessem, a­melyeket — helyesen felfogva kiküldetése czélját — határozott munkaerélylyel szerzett magának, (Élénk helyes­lés) midőn feláldozó szorgalommal és kitartással a szükséges adatokat és segédszereket kifürkészvén, javaslatai kivételes fogalmait tisztázta (Tetszés) és hazánk viszonyai s érdekeihez képest minden ele­meket felkeresett, melyekből az államháztartás egyensúlya helyreállításához tényezőket alkothatni. (Élénk tetszések). Egyszersmind azt hiszem, hogy a t. bizottság, a pártatlan igazság ösztönétől ve­zéreltetve, nem hallgathatja el mély háláját azon férfiú irányában, ki mint az albizottság tollvivője (Élénk éljenzés) jeles munkája által egy új fény­boglárt tűzött érdemei koszorújába. — (Élénk tet­szés) és most azon biztos reményben, hogy ez al­bizottság működései jótékony hatással lesznek államháztartásunknak szebb jövendőjére, bezárom a t.­bizottság üléseit. — (Zajos fölkiáltások: Éljen az elnöki Éljen Széll Kálmán). A közjogi ellenzék. Azon egyesülésről, mely háromfelé sza­kította a szélsőbaloldalt s a „Magyar Újság“ és a 48-as­ok tételét kiakolbolitja az „Egyet­értés“ nevében, adjuk ma a „Baloldal“ hiva­talos nyilatkozatát, mely egyszersmind előfizetési figyelmeztetés és a „Hunnia“ czikkét, mely már commentár. Holnap reggel nem fog hallgatni al­kalmasint a „Magyar Újság“ sem, s akkor aztán mondunk valamit mi is, kik nem tartozunk a szél­sőbaloldali árnyalatokhoz, s a balközép állás­pontját valljuk magunkénak, mind elveinkre, mind eljárásunkra nézve, ezutánra is, pártunk erőteljességének és tekintélyének teljes érzetével. Az lévén c­élunk, hogy a közjogi ellenzék viszál­­kodását ismertető „egyetértés“ háborgásairól teljes értesülést nyerjenek olvasóink, nem hagytunk ki semmit a „Hunnia“ czikkéből sem, de hogy ezen a­ laptársunk észrevételeinek pártunkra vonat­kozó részeire polemizáló ellenészrevételeket te­gyünk, azt az Ellenőr közönsége bizonyára nem igényli tőlünk , ha sem tartjuk szükségesnek. — A belü­g­yminisz­ter Rádl József debre­­czeni polgár hagyatékáról a képviselőház elé ter­jesztette a zárszámadásokat. A humanistikus és nemzeti érzület oly szép vonásaival találkozunk a számadások mellé csatolt végrendeletben, hogy a polgári és hazafiai erény iránt tartozó tiszteletből, kiemeljük következő pontozatait: „Mivel pedig hazámfiait illetvén leginkább is jóakaratom, rendelem és akarom, hogy a Magyar­hon minden magyarul értő megyék szegényei, ezek közé értem én azon tótajkú Felső-Magyarország azon megyéit is, a­hol a magyar érzés és haza­­szeretet valóságosan nyilván létezik, hozzá értem továbbá Erdélyben azon megyéit is, a­hol a közös magyarhon iránti érzés és hazaszeretet valóságosan uralkodik. Ellenben nem részesülhetnek hagyomá­nyomban Horvátország, Vojvodina, Slavonia, Ten­gerparti és Temesi bánát megyéi, a­hol más, mint a magyar nyelv és szellem uralkodik. Nem határozhatom meg, hogy s mi renddel részesüljenek benne a hon szegényei, hanem kí­vánom, hogy fordítódjon a hagyományom oda, a­hol épen az ínség, vagy szerencsétlenség legin­kább uralkodik. — A „Baloldal“ mai számából vesszük át a következőt: „A 48-as pártnak szombaton délután és reá következőleg vasárnap délelőtt hozott két rendbeli határozata alapján a párt, mint 48 as párt, meg­szűnt lenni s kijelenté, miszerint a „Magyar Új­ságot“ ápril­ilsejétől fogva nem tekinti többé köz­lönyének. A 48-as párt többsége és a balközépi kör­ből kilépett képviselők többsége eddig vallott el­veik teljes föntartása mellett egy programm alatt egy párttá alakultak, „Egyesült közjogi ellenzék“ elnevezés mellett. A párt lapja a „Baloldal“ lesz, mely czímét „Egyetértés“-re változtatja át. Az ide­vonatkozó határozatok és a programm, szóval a pártalakulás holnap fog közzététetni. „A legmélyebb sajnálkozással veszszük, hogy a 48-as párt kisebbsége: Csanády, Irányi, Baldá­­csi, Szederkényi, Solymossy és Rátonyi nem csat­lakoznak az egyesüléshez s külön maradnak, mint 48-sok. Amily mély sajnálattal adjuk e hírt, mert ez által az ellenzéki árnyalatoknak régen és or­szágszerte átalánosan óhajtott egyesülése nem le­hetett teljes — az országházban, és oly erős bi­zalommal vagyunk az iránt, miszerint az egyesü­lés teljes és tökéletes lesz — az országban. Az ország baloldali elvű polgárain van most a sor — félretéve minden személyes tekintetet — egyesülni haladéktalanul. Az elnevezés, a czím ne legyen többé köztünk elválasztó fal, hanem legyünk egyek mindnyájan, kik óhajtjuk, kívánjuk és követeljük, hogy édes hazánk szabad, önálló és független or­szág legyen. „A fentebbiek folytán figyelmeztetjük Magyar­­ország összes baloldali elvű ellenzéki polgárait, miszerint a „Baloldalira, mint az egyesült közjogi ellenzék leendő pártközlönyére előfizetéseiket minél előbb megtenni méltóztassanak.“ * — A „Hunnia“ közölvén a „Baloldal“-nak az „Egyesült közjogi ellenzék“ alakulására vonat­kozó sorait, a következő megjegyzéseket teszi: Miután a „Hunnia“ nem pártlap s így személyes ér­dek és fölindulás nélkül teljes tárgyilagossággal mondhat véleményt és ítéletet az ellenzékre nézve fölötte fontos ügyben: — reméljük eltaláljuk a helyes közép­utat, mely önállóságunk természetes kifolyása, s kellő perczben tán javára is válhatik a szemközt álló mindkét félnek. Szemközt álló ? Mi tűrés-tagadás, de úgy van. A 48-as párt nem szűnt meg lenni s nem is fogna megszűnni, ha valamennyi 48-as képviselő decretálná is ha­lálát, mert a pártnak a vidéken is vannak tagjai s tán va­lamivel nagyobb számmal mint az országgyűlésen, s ha az országgyűlési 48-as párt nem hitte méltóságába ütközőnek, hogy a választások előtt országos 48-as gyűlést hívjon össze s az általa készített programmal ez országos gyűlés szentesítése alá bocsássa, most úgy illett volna, hogy ösz­­szehivja s megkérdje a vidéki elvtársakat, mielőtt a 48 as pár halotti czéduláját megírni és közzétenni vállalkozott. De igenis két részre szakadt az eddigi 48-as ország­gyűlési kör, s míg a párt régi czímmel és programmal, habár tagjaiban megfogyatkozva folytatni fogja működé­sét, a kör többsége átlépett egy más pártárnyalat club­jába, de nem vitte át magával a pártot oda, csakúgy nem, mint Tisza Kálmán nem vihette és nem vitte volna magá­val a balközépet a kormánypártba, ha a koalitió létesült volna is. Igaz, hogy nem létesült, mert — elveik fönntartása mellett tervezték az illetők e coalitiót s politikai téren az elvek fönntartása mellett fusionálni lehetlenség, akarni — bolondság. Csalódik Simonyi, csalódik Mocsáry, ha azt hiszik, hogy ők különb legények s megcsinálták fából a vaskari­kát, midőn elveik fönntartása mellett­­egyesültek. Mert ez eltérés jelzése pillanatra rászedheti ugyan a vidéket, de egyutal magában hordja a­­ közeli viszály, a botrányos szétválás okait és csiráit. Quod sic demonstro. Vagy lényeges az elvi különb­ség a két árnyalat közt, vagy nem az Ha az előbbi áll, akkor hamar kiüti magát a szög a zsákból s az elméleti ölelkezést rövid időn nyájaskodó grimace­ ok és nem nyájaskodó karmolások fogják fölvál­tatni a gyakorlati téren, úti figura docuit — a coalitiona­­lis kísérletek lefolyásánál. Ha pedig az utóbbi áll, úgy — mire való — „el­veik föntartását“ hangsúlyozni akkor, mikor a czél és — az országos ellenzék a vidéken a teljes és föltétlen egye­sülést követelik? Mi voltunk tán elsők, kik az ellenzéki egyesülés hazamentő zászlóját kibontottuk, de mi leszünk az utolsók, kik e zászlóból köpönyeget varrni engedünk, oly bő kö­penyt, mely alatt megfér minden­féle ellentétes érdek és törekvés is, s mely színeivel árt a helyett, hogy használna a politikai morálnak, az ellenzék befolyásának, s ami e kettő széles alapján nyugszik vagy kell hogy nyugodjék, ha rákerül majd a sor, árt a nemzet legközelebbi jövő­jének. Legyenek meggyőződve a coalitió tisztelt tagjai, ugyanannyi joggal, amennyivel ők követelték Tiszától, Cser­­nátonytól és az egyezkedésre hajló balközépi képviselőktől, hogy a november 7-ei határozat után mandátumaikról le­mondjanak, ugyannyi joggal követelheti most Csanády és Ugrón, hogy egyfelől a volt 48-asok, másfelől az elvhű bal­közép új választásnak vessék alá magukat, mert az új pro­gramm, legalább amint az a múltkor megállapíttatott — nem ugyanaz a programm, melynek alapjáról a nép bizalmának hatalmas karjai által a törvényhozói díszes méltóságra emel­tettek. Van ugyan még egy eshetőség, az tudniillik, hogy a 48-as képviselők engedtek az Ugronféle kisebbségnek s igy utóbbiakat nem érheti semmi vád vagy szemrehányás, de erre nézve bevárjuk a holnapot, s a különvált képviselők (nem pártok) nyilatkozatainak megolvasása után fogjuk az­tán kijelenteni: melyik fél az, melyhez közelebb esik a mi szerény működési körünk, s melyet a pártfegyelem obligát bilincseinek elfogadása nélkül s eddigi szabad elhatározá­sunknak mindenkorra leendő föntartása mellett — csekély erőnkkel, befolyásunkkal és támogatásunkkal az ország, il­letőleg olvasóink és barátaink védelmébe és rokonszenvébe ajánlani szándékozónk.

Next