Ellenőr, 1874. április (6. évfolyam, 90-118. szám)
1874-04-01 / 90. szám
„Deutsch Zeitung“ pattogtatott a magyar tudományos Akadémiára, hol Budenz József nyelvbeli sajátságok miatt mutatta be a svábokat, mint a magyar nyelvvel rokonfajból eredőket. A kik azonban Budenz úr tudományosságát ismerik, egy pillenatig sem kételkedhettek, hogy itt nem őt szedték rá. A szepesi új püspökkel, Császka Györgygyel szén közt a lapok azt a reményt fejezik ki hogy nemcsak kizárólag egyházi férfiú lesz, hanem hazafi is, és főpapi teendőit összhangzatba fogja hozni a magyarság érdekeivel, miket a felvidéken az alsóbb rendű papság nem egy helyen legalább is elhanyagol. Akik közelebbről ismerik az új püspököt, azt mondják, hogy e tekintetben számítani is lehet rá, amit mi is hiszünk, miután föl se tehetjük, hogy a kormány jó eleve nem gondolt volna olyasmikre, amik már elég gondot okoztak neki. Az obuigát dicséretekből, melyekkel egy pár lap járul az uj püspök zsámolyához, kiveszszük a közönséget is érdeklő következő adatokat. Császka György 1826-ban született Nyitra- Zerdahelyen s Kopácsy primás idejében lépett az esztergomi papnöveldébe. A theologiai tanulmányokat a bécsi Pazmaneumban végezte, közbe a magyar irodalommal is foglalkozván. 1850-ben szentelték föl, s akkor a nagyszombati convictusban lett prefectus, majd még bölcsészeti és mathematicai tanár. Három év múlva szentszéki jegyzővé emelték, aztán Sczitovszky primás mellett az érseki helynökség titkári állomását nyerte el. 1864 ben Sczitovszky a primási iroda igazgatójának nevezte ki, mignem a primás halála után az érseki megye kanczellárja lett Simor primás szintén sok bizalommal tüntette ki az egyházkormányzatban jártas férfiút. — A pancsovai választásnál dr. Polit 4961 szavazatot kapott, míg a kormánypárt jelöltje Szoracskovics 3041-et. E szerint Polita képviselő, kinek tiszteletére választói szombaton fáklyás menetet is rendeztek. Az egész választási aktus elég rendben folyt le. Az orsz. honvédegylet javára legújabban adakoztak : Tisza Lajos 100 frt, Harkányi Frigyes 50, Ivánka Imre 25, dr. Mátyus Arisztid 10 frt. A müncheni magyar egylet első félévi működéséről következő értesítést kaptuk : Egyletünkben, mely ezelőtt főkép homogén elemekből állott, azon örvendetes jelenség mutatkozott, hogy a tagok 30—45 között váltakozó számú festők, s különösen iparosok által gyarapodott. Ez utóbbiakat annyival is inkább üdvözöljük, mert belépések által alkalmuk nyílt az eddig nélkülözött mayar társaságot fölkeresni, hol a hazai eseményekről az odajáró lapokból tudomást szerezhetnek. Gyűléseink száma 15 volt, melyek tárgyait segélyzés, dalárdánk megalakítása, rendszabályaink módosítása, s könyvtárunk körébe vágó dolgok elintézése stb. képezték. A segélyzésben meglehetős sikert mutathatunk fel, amennyiben ezen félévben 94 írt délnémet ért. fordittatott tisztán e czélra mely összeg miután bevételeink 298 frt 12 krra, és kiadásaink 279 frt 5 krra rúgnak, ez utóbbiaknak mintegy harmadát vette igénybe. Költségeink több részét az egyleti helyiség, zongora, könyvtár és hírlapok képezték. Könyvtárunk ezen időszak alatt 79 kötetből álló 36 művel gyarapodott, mely többnyire szépirodalmi, s nagyrészt nemes ajándékozás utján jutott az egylet birtokába. A múlt évről 193 kötetből álló 143 mű maradt reánk, s igy könyvtárunk jelenlegi állása 179 mü, 272 kötetben. Következő hírlapok ártak az egyletbe: Saját költségén a Hon, Pesti Napló, Üstökös, Figyelő, egyes tagjai által felajánlva, Borsszem Jankó s a Fővárosi Lapok; tiszteletpéldányképen Szegedi Híradó, Természet, Természettudományi közlöny, Mérnök és építész egyleti közlöny az egész időszakon, míg a „Pester Lloyd“ és „Anyagi Érdekeink“ csak egy ideig. Az egylet kebelében létezett még egy „kisegítő társulat“ oly czélból, hogy a netaláni szorult anyagi állapotba jövő tagokat pillanatilag segélyezze. Végre különösen felemlítendőnek tartjuk ama nemeslelkű magyar származású müncheni polgárról megemlékezni, ki egy alapítványt tett azon meghatározással, hogy annak kamatjai egyleti czélokra fordíttassanak. Fogadják tisztelt barátaink és jó akaróink az egylet iránt tanúsított jóindulatokért legmélyebb köszönetünket. A félévenként tartatni szokott tisztújítás megejtetvén, annak eredménye a következő: Elnök (még nem választatott) alelnök : Ürmösi Kálmán, titkár Pollák Manó, jegyző Fischer Lajos, pénztárnok Annan Ádám, könyvtárnokok: Guttmann Izsó, Roth Andor, bizottsági tagok : Zombori Ferencz, Benczúr Béla és Roth Mór. Az egylet helyisége Augastenstrasse Nr. 59, hol átutazó honfitársainkat mindig a legnagyobb örömmel üdvözöljük. München 1874. márczius hó 27-én. Pollák Manó titkár. — A főváros kórházai képtelenek megfelelni feladatuknak. A város lakosságának gyors emelkedésével, az itteni nagy munkákra összesereglett munkás és napszámos osztály nagy tömegével nem fejlődtek megközelítő arányban sem a kórházak szükséges feltételei, noha a főváros a tőle kitelhető áldozatokat mindig gyakorolta. A bajok részletes kimutatására egy bizottságot is küldött ki a közgyűlés. Ez a bizottság már előterjesztette jelentését, melynek minden adatából az tűnik ki, hogy a főváros összes kórházai a mai kor kívánalmaival szemben czéliránytalanok. A Rókus-kórházban oly nagy a betegek száma, hogy 63 ágy számára földalatti helyiségeket is igénybe kellett venni. Képzelhető tehát, hogy az egész kórházban ágy és ágy egymás mellett van, sőt némely ágyban két három beteg is nyöszörög. A ragályos betegek nincsenek egymástól elkülönözve; a fehérneműek tisztátalanok, ragályos, beteges betegek számára nincsenek külön fürdők; a konyha oly távol van, hogy onnan hozva minden étel kihal, különben az étkezés rendje is rész. Vízvezeték ott nincs, ahol legjobban kellene; az emésztőhelyek dögleletesek. Az ideiglenesen bevitt tébolyodottak is czéltalan elhelyezésben részesülnek. A bizottság ajánlja, hogy a júliusra kiürítendő dologház, mely a szomszédban van, szintén kórház gyanánt rendeztessék be. A barokkórház sincs jobb állapotban. Itt a toloncz betegek oly számban vannak, hogy egy-egy ágy több betegnek is szolgál. A budai részeken a sz. János kórháznak már fekvése is kedvezőtlen, a zöldség piaci és lövölde tőszomszédságában. A bizottság nem is ajánlja, hogy az épületben kórházat tartsanak. A belső hiányok felsorolása itt is régió. Az Aszalay féle fiókkórházban sok javítást tart a bizottság szükségesnek ; az irffal maonk kórházával való szerződés revideálandó* Az ó-Budán kórházi czélra használt épület nem tűni meg temdatának, a bizottság azt csak netaláni járvány esetére tartja igénybe veendőnek; az ó-budai betegek a szt.-jánosi vagy az irgalmasok kórházába, a nők pedig a budai apáczákhoz volnának áthelyezendők, míg majdan a budai részen, czélszerű helyen építendő kórház az óbudai szükségletnek is megfelel. — Helyi közlekedés. April első napjától kezdve a helybeli propellerek reggeli 6 órától esti 8-ig közlekednek, a várba vezető sikló pedig reggel 6 órától esti 10-ig. A sorozás a pesti részen nem oly kielégítőleg foly, mint lefolyt a budai részeken. A sorozásról többen elmaradtak, mint a múlt években pedig akkor is nagy számot tettek. A sorozó bizottság különben szigorral jár el, s bakancsot húzott egy gőzhajós kapitányra is, ki eddig nem jelentkezett, s most már családos ember volt. A „nőképző egylet“ f. hó 28-án szokott havi gyűlésében Veres Pálné elnök jelentette, hogy Dessewffy Dénesné sz. Jourdan Adél úrnő a franczia irodalom történetét (franczia nyelven) a „nőképző-egylet“ tanintézetében (Szerb utcza Galgóczy ház) minden szerdán és pénteken délután 5 órakor szivességből elő fogja adni. Ezen díjmentes előadások husvét utáni szerdán kezdődnek s nem tagok is szívesen láttatnak, ha egyleti tag által vezettetnek be. Köszönettel fogadtatott P. Szathmáry Károly urnak 48 darab ásványból álló szives adománya s örömmel az elnök abbeli jelentése, hogy a tanintézet egyik volt növendéke Balázs Ilona, az egylet tagjává kíván felvétetni. Határoztatott végre, hogy az egylet által kibocsátott sorsjegyek kisorsolásának — a jelen év mostohasága folytán — a jövő év tavaszára való elhalasztatása ne csak magán után széles körben ismertessék, hanem hirlapilag is a közönség tudomására hozassák. — A gödöllői farkasról, mely egy vasúti munkást megtámadt, az a vélemény terjedt el, hogy veszett volt. Felbonczolták, de e véleményt nem találták semmi által igazolva. A farkas különben napok óta nem lakmározhatott, mert gyomrában ételmaradvány sem volt. Állítólag ugyanő fenevad volt, mely előtte való nap két ujonczot támadt meg Gödöllőn. Egyiknek lábát harapta meg, másiknak pedig arczából, szeme alatt vágott ki egy darab húst. A megtámadottak azonban elhuzogatták, s azt hitték, kutyával volt dolguk. Csak mikor Gödöllőre behozták, s a furcsa szürke kutyát meglátták, akkor tudták meg a támadó igazi karakterét. — A múlt évben elhalt gr. Mailáth Antalról azt írja a „Baloldal“, hogy 25 ezer forint készpénzt és összes, mintegy 22 ezer holdnyi birtokának egész fundus instruktusát, háromszázezer forint értékéig, egy Szathmáron fölállítandó homoeopathikus kórházra hagyta. — Deák Ferencz és az amerikai humbug. Deák Ferencznek ugyanazon mértékkel mértek, mint Kossuthnak. A mely toll Kossuthot, mint szegény elhagyatott embert bemutatta az óceánon túl megjelenő „Frankfurt Gazette“-ben, bemutatja Deákot is. Természetesen Deákot is személyesen látogatta meg Pesten, a Duna utczában, hol az ismertetés elején a harmadik emeleten lakik, végül pedig már csak földszintes házban. Szerényen él, mert politikai működése alatt megcsökkent vagyona. Deák sokat beszélt a levelezővel a pénzügyi válságról, s biztosította, hogy abból kilábol Magyarország, mert sok bora, dohánya, repetéje és gabonája van. Azt is megmagyarázta a levelezőnek, hogy mért nem volt a király uralkodási jubileumakor az udvari lakomán. Mert ő nem udvaroncz, s nem akarja Kossuth vagy Andrássy példáját követni, nehogy elveszítse befolyását a népre. Épen azért nyugodtan fog visszavonulni van őrzi jószágára. Kijelentette azt is, hogy ő nem gyűlöl minden nemzetet, Bismarck herczeggel 1870-ig mindig levelezett, Ratazzi személyes barátja volt, Thiers sok ideig mint vendég időzött nála. Végül meghívta amerikai látogatóját, hogy látogassa meg a nyáron Debrecznban. A látogató Deák képességét és szerénységét bámulva távozik. Ennyiből áll a levél tartalma, melyben még nincs is valami óriási füllentés, kivéve, hogy a levelező valaha Pesten járt. A fővárosi czipészek ápril hó 6- dikán, azaz húsvét hétfőn, általános szabad közgyűlést fognak tartani. A napirenden a következő tárgyak állanak: A czipészek (mesterek és segédek) jelenlegi anyagi helyzetének megbeszélése. A munkaórák normális megállapítása. Különféle indítványok. — Megfogyva, de törvénem. A „Magyar Újság“ ma már az eddiginél jóval kisebb alakban jelent meg, képviselve a 48-as pártbeli viszontagságokat. Most Wodianer nyomdájában jelenik meg. Az újpesti zavargások alkalmával ötezer forintig megkárosított Beniczky Antal jegyzőnek a község elöljárósága kétezer forintot szavazott meg kártérítésül. — A böjti szelek most sem maradhattak el, s a nagyhétre zugva-bugva érkeztek meg. Az éjjel valóságos orkán üvöltött, s s fütyörészett ma is egész nap busán és siralmasan, mintha csak a „Magyar Állam“ kedvét keresné, mely épen magánkívül van a miatt, hogy nagyhéten a nemzeti színházban a zsidó által írt „Csók" czimü vígjátékot is elő merték adni. — A tegnap éjjeli szélvihar sok kárt tett a budai szőlőhegyekben. Megrongált sok pajtát és kitört számos gyümölcsfát. — Színházi hírek. Dumasnak holnap bemutatandó „Alfonz úr“ czimü színmüvét a nemzeti színház főszereplői husvétkor előadják Miskolczon is, hol Prielle Kornélia asszony vendégszerepel. — A nemzeti színháznál Ponsard„Pénz és becsület“ és Seribe „Pajtáskodás“ czimü darabját is fölesevenitik s még e tavaszon előadják. — Lendvairól az a jó hir Lindewieséből, hogy ép egészségben várhatjuk haza egy hó alatt. — Szombathelyen állandó színházat terveznek a roskadozó deszka színkör helyett. A színügy választmány elhatározta ugyanis, hogy a 10 frtos 1500 darab részvényt, melynek ára az építési alapot képezendi, — most már halasztás nélkül kibocsátja, s amint a kedvező eredmény engedi, az építést meg is kezdi. A részvényekkel egyidejűleg felhívás és aláírási ívek is fognak megjelenni, melyek a közönséget a további részletek iránt tájékozzák. Az aláíradó részvények után járó összeg egy évi időtartamban két egyenlő részletben leszen befizetendő. — Sopronban ápril 6-án kezdi meg az előadásokat Némethy György színtársulata, s máris élénk érdeklődés mutatkozik, ép úgy, mint Pécsett a német színészek iránt, kik a magyar színi idény közönye által megőrzött jókra bizton számítottak. — Halálozások. Kőhalmi Németh Lajos, volt udvari ágens, meghalt Budapesten 68 éves korában. — Egy gyászlap pedig özvegy Krail Pálné, szül. Trümmer Mária asszonynak márcz. 29-én 48 éves korában a fővárosban történt kimultát jelenti. — Az Erzsébet tért fúrják faragják, mert a díszes kioszkot mély gödörbe építették. A szerint kell tehát most lehordani az egész tért, néhol harmadfél lábnyi mélyebbítésig, mert különben minden zápor a lagúnák kioszkjává tenné a szárazföld számára készített épületet. A lehordás költségén igen széppé lehetett volna tenni e ligetet, melynek pázsitját, virágos bokrait most mind föltépik, s a fiatalabb faültetmények aligha meg nem sínylik. Tavaly már sokat költöttek a virágos ágyakra, virágbokrokra. Most ez mind áldozatul esik. A közönségre az a legboszantóbb, hogy most a tér el van zárva, s e miatt nagy kerülőket kell tenni. Egy ajtó azonban nyitva van, sétálni, ott időzni lehet, csak átmenni nem szabad. Aki aztán azon az egy nyitott ajtón jut be, hogy tovább folytassa útját, csak később veszi észre, mily nagy egérfogóba jutott, s boszlankodva kell visszaérnie. — Fővárosi ügyek. A városligeti helypénzeket a város gazdasági bizottsága megállapította, s azok három éltre való bérbeadását indítványozza. — A margitszigeti hídhoz fölvezető meredély ügyében vegyes bizottság fog ápril 13-án tanácskozni, melynek elnöke Hieronymi K. államtikár lesz. Részt vesznek benne a közmunkatanács és a Dunaszabályozási vállalat képviselői ; most a közlekedési miniszter fölszólítja a várost, hogy a maga részéről is küldjön e bizottságba két képviselőt.A lipótvárosi fakereskedők már többször kaptak határidőt, hogy gyúlékony portékájukat vigyék ki a városból a váczi út végire, hol az új tüzelőfa-telephez a város 12.000 frtba kerülő utat is nyitott. A legutóbbi határidő május elseje, de a fakereskedők megint egy évnyi halasztást kérnek, s a város gazdasági bizottságának nincs is ellene kifogása. A régibb határozat marad írott malasztnak, ami nem első eset. A közúti vaspály a társulat úthálózatának kiegészítése ügyében kérvényt intézett a fővárosi tanácshoz, mely a közmunkatanács hozzájárulásával vegyes bizottmányt küldött ki, s ez a közúti vaspályatársulat képviselőinek meghallgatása után következő sínfektetések engedélyezését javasolja: 1) A kőbányai vonalon a temető után egy harmadik sínpár lerakását. 2) Az újpesti vonalon a kis sörcsarnoki állomástól a kitérők kiegészítését, valamint a rákosi hídnál egy kitérő sinpár fektetését. 3) Az erdősorról a Damjanichutczába kanyarodónál a lövölde mögött egy második sin fektetését. A társulat a temető útnak csatornáztatását is kérte, minthogy esőzések alkalmával a viz az utat gyakran elborítja. Minthogy e csatornázás 30,000 frtnál többe kerülne, a bizottmány azt elejteni javasolja s a bajona folyóka készitése által vél segíthetni, melyek mindegyike 1000—1000 frtba kerül s melyek költségeit fele részben a város, fele részben a közúti vaspálya társulat viselendi. E javaslatot a gazdasági és pénzügyi bizottmány pártolólag terjeszti a tanács elé. — A „Magyarhoni tanegyletek országos szövetségének központi választmánya 1. év ápril hs 2. és 3-án reggeli 10 órakor a vármegyeház kisebb termében tartja évi első rendes ülését, melyre a választmány tagjai egyenkint meghivattak. Napirend : 1. az egyes társegyletek beküldött jegyzőkönyveinek egybevetése, 2. az egyletekben felmerült elvi kérdések megvitatása, 3. a választmány kiegészítése. A koleraárvák javára Strauss János zenekarmester még október havában hangversenyt rendezett Bécsben. Ennek 1510 irtot tevő tiszta jövedelme átadatott a magyar belügyminiszternek. Richter János harmadik zenekari hangversenye ismét nagy és díszes közönséget gyűjtött össze tegnap a redout nagy termében. A műsorozat változatos, s az újabb zenetermékek mellett képviselve volt benne, a klassikus zene egy legbecsesebb gyöngye, Beethoven „Egmontéhoz írt nyitányával. Égraout már régi ismerőse a közönségnek, de minden alkalommal való előadása által csak nyer műbecsében. Richter vezénylete alatt a zenekar megfelelt minden követelménynek a vivace azon kis részletét leszámítva, midőn a gordonkák játszszák a második rész dallamának alapgondolatát. A gordonka hangja annyira el volt rejtve a nagy zenekar kísérete mellett, hogy lemenő pasasaiban alig volt hallható. Egmont után, Brassin Lajos zongorajátéka valódi varázserőt gyakorolt a közönségre, mely oly tapsban nyilatkozott, minőnek az idei hangversenyidény alatt csak Liszt Ferencz volt részese. Brassin úr valóban kiváló jelenség az executív művészet terén. A szó valódi értelmében művészi játéka biztossá számára, fiatal kora daczára, a brüsszeli conservatorium tanári állomását. Lisztes-dúr hangversenye egyike a legnehezebb daraboknak, melyek valaha zongorára írattak, de ennek technikai nehézségeit, természetes, Brassin a legnagyobb könnyedséggel győzte le. Kizárólagos érdeme azonban távolról sem ez, hanem a „touche“ és ruganyos billentyű érintés mellett a költői felfogás, mely az elsőrendű zongoraművészek közé emeli. Liszt a „hangverseny“ végezte után a fiatal művészszel kezet fogott, s megsimogatá. — Mihalovich Ödön „a viharhoz“ írt cantátéja nem tetszett a közönségnek, mely előbb még taps-pazar volt s most csöndesen ült, és a jelen volt szerzőt sem hívta ki. Mihalovich műve super-Wagnerstylben van írva, melyben a czintányér, dob és trombiták akrobatái versenyt vívnak. A hatástalanságban részes a zenekedvelők gyönge kara és Udvardy még gyöngébb szólója. Pedig e my is sikerült — legyen bármiként — s elvitázhallan bizonyság, Mihalovich zeneköltői tehetsége mellett. Van több szép része, de az énekkar nem volt képes kifejteni s a zenekar meg egészen elnyomta. — A hangversenyt Berlioz Hektor „Harold Italiában“ czímű symfoniája zárta be. E mű négy részből áll 1) Harold a hegységben; 2) a zarándokok menete ; 3) serenad az Abbruzzókban ; 4) a banditák tivornyája. Mint az előírt részletekből is látható, ugyanoly concepczió akart ez lenni, mint Beethoven pastorale szymfóniája. De Berlioznak nincs elég „kedélye“ a helyzet zenei festéséhez. Az első részben „a bú, öröm, s a boldogság változó érzelmeinek“ intonációja, a lélekállapot zeneileg való rajzolásának igen gyönge, s nagyobbrészt csak az instrumentáczióra szorítkakozik, így például a boldogság a másod hegedűk tremolóival akar kifejeztetni. Mi egészen más a a pastorale bármely része! A zarándokok estimája a második rész. Menete, beosztása allegretto s egészben komolyság nélküli és estimiának vig. Az istenfélő zarándokok ily estimát csak valamely bőséges vacsora „lacrimae Chisti“-je után énekelhetnek. Gondoljunk csak a Tannhäuser zarándokainak chorusaira, s mily égbekiáltó különbség. Legjobban tetszett e műben a serenád, mely egy duda-dal után készült. A negyedik rész, a banditák tivornyája borzasztó hely lehet, erről bizonyságot tudnak tenni az ütő és fúvó hangszerek játszói, kik a legnagyobb erőmegfeszítéssel dolgoztak. Törvényszéki csarnok. (A kőbányai vasúti szerencsétlenség miatt) megindított törvényszéki tárgyaláson ma a tanuk kihallgatását folytatták. Dammer Tamás, 182. számú pályaőr azt vallja, hogy látta, mikor Lobstein pályafőnök a baleset után intő jelt állított föl azon helyen, hol a baleset előtt kellett volna lennie. Press Károly közlekedési hivatalnok a pesti állomáson, értesítette volt Sikán és Pohle állomási felvigyázókat a jobboldali pálya járhatlanságáról, ezek azonban az intőjeleket nem állították, föl. Hübner Gusztáv közlekedési főnök Stadlautól Czeglédig, kijelenti, hogy a sínek fölszedéséről sem neki, sem két helyettesének tudomásuk nem volt. Hogy Rákos mellékállomása értesítve nem lett, tanú nézete szerint Wollenhofen pesti közlekedési hivatalnokot terheli, ki azonnal beidéztetik. Erre kezdődött a vádlottak kihallgatása. . 1) Lobstein Jakab elzászi születésű 48 éves pályafőnök f. é. január elseje óta szolgáltától felfüggesztve, azzal menti magát, hogy ő Lihoczky pályafelvigyázónak rendeletet adott jelzés iránt. Kitűnik, hogy a pályának azon része, hol a baleset történt, minden őr nélkül volt. Lobstein azt állítja, hogy Majeczky volt az őr. Majeczky és Halasz szomszédi ezt tagadják. A munkálatok alatt Pesten volt dolga a pályaudvarban, később a helyszínre érkezvén, azért tűzte ki az intő jelt, hogy más vonat ne jöjjön arra. — Lilioczky József, osztraui születésű 30 éves, pályafelügyelő Rákoson, 16 év óta szolgál a vasútnál. Azt mondja, hogy miután Kőbányán Biedermann közlekedési hivatalnokot a jobboldali pálya elzárásáról értesítő, a 10 számú vonattal Pestre utazott, és a munkások mellett elhaladván, egy kőre kötött czédulát vetett le, melyen azon parancs volt, hogy szedjék fel a síneket. Pesten több ideig az anyagraktárban volt dolga, és közben megéhezvén a hazament reggelizni, ide érkezett hozzá a baleset híre. 3) Dilhel Izidor, 34 éves, csehországi születésű, kőbányai állomásfőnök, nem volt jelen a 136 számú vonat elindulásakor, és állítólagosan csak akkor tudta meg a jobb pályaoldal felszedését, midőn már változtatni nem lehetett ezen munkálaton Csádernek, mint állomási felvigyázónak a távírdában való foglalkoztatása állítólag minden állomáson megtörténik. Csáder Tamás galicziai születésű, a távírdában volt ugyan, de a 136. sz. vonat elindulásakor el volt foglalva, úgy hogy nem vette észre, midőn a jobboldali pályán indították el ezen vonatot. 5.) Verchovszky József kőbányai közlekedési tisztviselő épen Biedermannak adta át a szolgálatot, midőn Lihoczky tudósitá őt a sinek fölszedéséről. Rákosra azért nem intézett táviratot, mert szolgálatban már nem volt. 6) Tichy József, őr a kőbányai váltónál, azzal menti magát, hogy habár értesítve volt a jobboldali pálya járhatatlanságáról, de azért inditá arra a vonatot mert Biedermann a rendes jelt adta a vonat elindulásakor. (Wollenhofen tanú ezalatt megjelenvén, azt mondja, hogy ő átvette ugyan a táviratot, de elintézés végett Preslnek adta tovább.) 7 és 8. Sikán és Pohle fölvigyázók fel tudták volna tartani a szerencsétlen vonatot, de saját felelősségre cselekedni nem akartak. 9. Biedernem jöttek, mert ilyen mogorva helyre ki is jönne. Hanem azt ne feledje Gergely, hogy a hálószoba ne valami szűk kalitka legyen, hanem szükség esetén két ágy is elférjen benne. A konyhát nem említem külön, mert az minden nagyobb lakással már együttjár. Hanem azért konyha nélkül mégse vegyen föl lakást. — Hát aztán ki fog abban a konyhában főzni? — kérdé Gergely. — Majd csak találkozik .... — Majd csak találkozik? Uram ments meg, csak nem akar a nagyságos úr . . . . ? — Hallgasson Gergely, még nem végeztem be. . . . Addig is, még új lakásunkra költözhetnénk. . . De igaz, majd feledtem. Háziurunknak maira fog felmondani, igy legalább csak közvetve fogom szitkozódásait meghallani. ... És most, mielőtt új lakásunkra költöznénk, itt több rendbeli újítást fogunk tenni. Ez lesz az előkészítő iskola az új lakás berendezéséhez. . . . Nézze csak Gergely azt a pipatartó-állványt, szobába illő dolog az? Bizonyára nem. Vegye csak le, a helyére majd virágállványt rendelek meg, amely a szobaszögletet kitöltse így. Most szedje le azokat az ocsmány németalföldi tivornya-képeket, majd holnap Titian szerelmi allegóriájával és Dyanájának mesteri másolatait függesztheti helyükbe. Ezeket az ódon, szürke könyveket meg az asztalról, a hova nem valók, s ahol mától fogva csak aranykötésű verses könyveket, albumot és virágot fogunk helyezni — távolítsa el s tegye a könyvállványra, a mely szintén változáson fog átmenni, úgy, hogy a nagy könyvek lesznek fölül, a kisebbek alól. Érti Gergely ? Eddig tudományos szempontból, szakonkint voltak beosztva, hanem igy nem igen szép. Általában Gergely, az irányadó elv ezentúl a szép szempontja lesz nálunk; eddig a czélszerűség és kényelem volt. Aztán ezek a füstös pipák s ez az undok pipaszurkáló is itt az asztalon. . . Pfui! No nem akartam lelökni az asztalról. . . . Eltörött? Az se baj. Igaz, hogy el ne feledjem, hanem ez nem tartozik magára Gergely. Egy albumot kell vennem az asztalra s mivel fényképeim nincsenek, szép hölgyek fényképeit is, amikkel kitöltsem az album lapjait. Hanem az már magára tartozik Gergely, arról gondoskodni, hogy asztalomon minden nap fris virág legyen. Gergely állandóan csak a fejét csóválta. László meg az ablakhoz ugrott s a füstös, kopott zöld függönyöket pillanat műve volt, hogy lerántotta. — Ezeket a rongyokat ideje, hogy kidobjuk. Majd megrendelek csipkés fehér függönyöket. Maga meg Gergely a madárpiaczra megy s egy szép kanári madarat vesz, kalitkástul. No, ennyi tán elég mára, majd a többit holnap, ma még több megrendelni valóm van, odaát, a balparti városban. És most teljesítse megbízásaimat Gergely. Hanem Gergely még mindig egy helyben állott. — Nos, mit akar még Gergely ? — kérdé László. — Engedejen meg nagyságos uram — felelt az öreg szolga akadozva — már én ilyen vén bolond vagyok — hanem bocsásson meg a nagyságos ur, ha bolondot mondok. . . . — Nos, ki vele ! — Hát nekem engedelmével, az a gonosz sejtelmem van, hogy a nagyságos urnak — házas uási szándékai vannak. — És ha úgy volna Gergely, kérdé László aggódó szolgáját, mit szólana hozzá? — Akkor bizony, szólt szomorúan Gergely, el kellene hagynom a nagyságos urat, mert nekem oly házban, hol fehér személy van, nincs maradásom. — Bohó ember maga Gergely. Hanem erről még ráérünk beszélni. Gergelyt ez a jósdai kétértelműség némileg megnyugtató, de mégis lehangoltan, ura házasulási szándékának marczangoló sejtelmével távozott, hogy mindenekelőtt a háziúrnak felmondjon. László öltözni kezdett. Ruhadarabjain sorra megütközött. A kabátot nagyon agglegényi szabásúnak találta, a mellényt meg fösvény kivágásával divatellenesnek. Mikor a kalapot is, amelyen szintén volt gáncsolni valója, fejébe nyomta, elindult, hogy bevásárlásait megtegye. A Dorottyautczában egy szabónál egész öltözetet rendelt meg a „legújabb divat szerint“ egy másik boltban csipkés fehér függönyöket, egy harmadik boltban albumot, arczképeket és sétapalctát vett ezüst gombbal. A könyvkereskedőhöz is benézett s mikor a boltból kifelé jött, egy hazai lyrai nagyság aranykötéses szerelmi dalaival volt gazdagabb. A bútorkereskedőnél még csak „körülnézte magát“ a megrendeléseket későbbre halogatván. E naptól fogva László egészen megváltozott. Dél felé, ahelyett, hogy csöndes lakásán ódon, melyette könyveket búvárolt volna, a váczi utcza és a dunaparti corso sétálói közé vegyült, éles szemügyre vevén minden mellette elhaladó hölgyet. A színházban az erkélyre járt, ott is oly szélső helyre, hogy beláthassa a páholyokat és zártszékeket egyaránt. Sőt eljárt még a hangversenyekre is, noha műveltségében Beethoven, Chopin, Liszt és Erkel hézagokat képviseltek. Lakására egész napi távollét után, rendesen csak éjfél tájban érkezett. Az öreg Gergely meg állandóan csak a fejét csóválta és nem szűnt meg azt hinni, hogy a világ kizökkent sarkából. Egy nap Lászlónak NI. miniszteri tanácsos leányait mutatták be. Voltak vagy hatan, a leányok. Legöregebb, öregebb, fiatalabb, legfiatalabb, legeslegfiatalabb és egy, még ennél is fiatalabb. László választása a negyedikre, a „fiatalabbnál“ fiatalabbra, a „legfiatalabbra“ esett. E naptól fogva hat színházba, hangversenybe és sétatérre a tanácsos arékkal járt. A világ azt beszélte, hogy Irén kisasszonyt elveszi, s László nem igyekezett e hit továbbterjedését megakadályozni. Sokan arról is tudtak már, hogy Irén kisasszony, akinek már a „stafirungja“ is elkészült volna, már el van jegyezve Lászlóval. Ennyire ugyan még nem voltak, hanem az bizonyos, hogy László már az új lakást fölvette. Hogy a bebútorozással még mindig várt, annak magyarázata az volt, hogy jövendőbeliének ízlését még nem ismerte eléggé. Hisz még alig volt két hetes a viszony! „Majd ha jobban megismerkedünk“ — gondolta László. „Majd ha jobban megismerik egymást!“ — mondták Irén szülei, ha László az eljegyzést említé így tartott ez még két hétig............. Ekkor László egyszerre csak a napnak megint nagy részét lakásán (még mindig a Harpagonnál lakott) kezdé tölteni, s este szokatlan korán jött rendesen haza. Az öreg Gergely most meg e fölött csóválta a fejét. Egy reggel László ismét megelőzte Bálintot a fölkelésben. Öt hét óta ez volt az első eset. Mikor Gergely bejött a ruhákért, László már vagy százszor mérte meg lépteivel két szobája hosszúságát. Mikor Gergely benyitott, László szivarra gyújtva, a karszékbe veté magát. — Ide figyeljen Gergely — szólt az öreg szolgához. — Több megbízásom van. Mindenekelőtt: a háziúrnak jelentse be, hogy a lakást továbbra is meg akarom tartani. Az új lakás háziurának megadja tudtára, hogy nem költözhetünk be házába. Elvesztjük a foglalót, no ez se baj. — Igazán nagyságos uram, itt maradunk? — kérdi Gergely, örömtől sugárzó arczcal. — Oh mennyire örülök. — Azután elmegy a bútorkereskedőhöz s megmondja neki, hogy ötven százalék elengedése mellett megtarthatja a megrendelt bútorokat. Itt is vesztek ötszáz forintot, no, ez se baj. Most meg Gergely nézzen csak körül itt a szobában. Hogy kiforgattuk ezt régi otthoniasságából! — Bsz igaza, nagyságos uram — szólt Gergely, valódi meggyőződés hangján. — No majd segítünk ezen Gergely. Kezdjünk mindjárt hozzá. Nézzen csak abba a szögletbe. Mire való ez a sok haszontalan virág ott? Hol is van az a mellőzött pipa-állvány? Hozza csak be Gergely s tegye a virágok helyébe, úgy hogy azelőtt volt. Tudja: a kényelem kedvéért. Általában Gergely, az irányadó elv ezentúl ismét a kényelem és czélszerűség szempontja lesz. Igaz, igaz. Jó, hogy pillantásom a függönyre esett. Azok a csipkés, nőies függönyök már kiállhatatlanok előttem. A nap sugarai már kora reggel áthatolnak rajta. Mégis csak czélszerűbbek voltak azok a régiek, ha kissé kopottak voltak is. — Hej, mégis jól cselekedtem, hogy nem adtam bitang kézre, mint nagyságos uram parancsolta. — Jól van Gergely. De nézze csak a könyvállványt. Hogy össze vissza vannak ott a könyvek hányva. Shakespeare és Feldmann, Humboldt és Rolanden Jean Paul és Szana Tamás. A jóságos ég irgalmazzon meg nekünk! Még ma délelőtt ismét szakonkint fogjuk a könyveket elhelyezni. Ez az aranykötésű könyvet meg itt az asztalon ajándékozza oda Gergely legnagyobb ellenségének — büntetésül, de ne mondja meg neki, hogy modern lyrai verseket tartalmaz, mert megszökik a könyv nélkül. Ennek a zöldségnek (nem a verses könyvnek, hanem a virágnak) az asztalon szintén nincs helye . . . Eltörtem a vázát ? No, nem akartam, de az se baj . . . Igaz, igaz. Tájt pipámat hozza be s adjunk ismét az asztalon polgári jogot neki. . . Azt mondja, hogy eltörtem, amikor az egész lakást kizavartuk régi kedélyességéből ? No hát ott van az a másik, az a kisebbik tajtpipa. Hanem most mégis csak menjen előbb a háziúrhoz Gergely, mert különben kiadja ezt a békés lakást, amit nem cserélnek föl az összes dunaparti palotákért. László még el sem végezte mondanivalóját . Gergely már is örömtől sugárzó arccal sietett a kellemes megbízást teljesíteni. — Megálljon csak még egy pillanatra Gergely — szólt László az öreg szolgához. Gergely visszafordult. — Maga Gergely, és ma öt hete van, egy kis történetkét kezdett meg, amit a tanácsosidő komornyikjától hallott. Emlékszik-e még rá. Végezze be most Gergely; tudja, akkor nem volt időm. — A dolog a komornyik állítása szerint, — kezdé elbeszélését Gergely — úgy történt, hogy grófi szomszédunk estélyén a dámák közül valaki a frizurájából elvesztett egy darabot. Az urak közül az, a ki az elvesztett hajfonatot megtalálta, a dolgot dobra verte, hanem a dámák közül senki semt akarta tulajdonának ismerni, s valahányan voltak, mind azt álliták, hogy nem viselnek hamis hajat. Erre az urak egy órai gondolkodási időt adtak a dámáknak, s kettő az urak közül belopózott s elbújt egy félreeső kis szobába, a mely a nőknek volt föntartva, ha netán vagy a ruhájuk a táncz közben lerepedve, vagy e fele. És mit gondol a nagyságos ur: mi történt ? Az, hogy egy óra alatt valamennyi jelen volt dáma belopózott abba a kis szobába, s vigyázva körültekintve, megvizsgálta a tükörben: nem ő vesztette-e el a hajfonatot? Hanem az egy óra lefolyása után ismét csak azt mondta mindegyikök, hogy ő nem visel hamis hajat. A dolog pedig úgy van, hogy nemcsak hogy mind viselnek hamis díjat, hanem ráadásul még egytől-egyik — hazugok is. László a történetet megmosolyogta, öreg szolgájának heveskedését meg hangosan megnevette. Gergely, kötelességét teljesítvén, távozni akart, de még egyszer visszafordult. — Nagyságos uram, szólt Lászlóhoz, nekem úgy tetszik, hogy mi továbbra is együtt maradunk. László nem válaszolt mindjárt az egy helyben álló Gergelynek, hanem elgondolkodni látszott............. Arra gondolt, hogylegalább Irén említi előtte a grófi szomszéd „azon“ estélyén — Irénék is jelen voltak. Újvári Béla.