Ellenőr, 1874. április (6. évfolyam, 90-118. szám)

1874-04-02 / 91. szám

4 Előfizetési árak: Egész év .-ft . . 20 írt. — kr. Évnegyedre . . . fkrt­ — kr Félévre . . . 10 „ — » Egy hónapra . 1 * „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: BndapesteB) nádvr-nteza O. a*• Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön.­­ Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. 91. szám. Budapest, csütörtök, ápril 2. 1874. VI. évfolyam. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 11. sz. (Légrády testvérek irodájában). Kiadó-hivatal: Előfizethetni helyben és posta utján, nádor-utcza 6. sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamációk Légrády testvérek irodájába (nádor­ utcza 6. sz.) intézendők. Az „Ellenőr“ ára mint eddig: Egy évre......................... . 20 forint kr. Félévre......................................10 , kr. Negyedévre...............................5­0 fr* Egy hóra....................................1­­­80 kr. Az előfizetést — postai utón vagy sze­mélyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadó­hivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. TÁVIRATOK. Madrid, márcz. 31. A megsebesült Primo de Rivera egészségi állapota még mindig aggasztó. A karlista vezér Olló elesett. Egy 15.000 emberből álló segéd­csapat észak felé megindí­tatik. Azt hi­szik, hogy a végleges támadás Pedro de Albante el­en ma vagy holnap be fog következni. Kopenhága, márc­. 31. Az országgyűlés a végleges pénzügyi törvényt elfogadta. A hivatal­nokoknak a kormány által javaslatba hozott fize­tés felemelése nem engedélyeztetett, hanem a kor­mány felhivatott, hogy a hivatalnokok fizetésének felemeléséről egy törvényjavaslatot, mely­ visszaha­tó erővel bírjon, az októberben összejövő birodal­mi gyűlés elé tér esszén, mire nézve a pénzü­gymi­­nizter is egyetért. Holnap az országgyűlés be­­záratik. Berlin, ápr. 1. A több helybeli lap által kö­zölt jelentés a Bismarck hg s két képviselő közt folyt párbeszédről, melyet alakjára nézve jól ér­tesült oldalról helytelennek tűntettek fel — Lu­­zius (floriuiti), ama képviselők egyike által, hely­­reigazittatik. A herczeget felette gyengének s ar­­c­át teljesen megváltozódnak találta. Az orvosok kilátásba helyezik, hogy a herczeg június közepe táján fürdőbe fog utazhatni, de szó sincs róla, hogy azon idő előtt az ügyek vezetését átvehesse. Bi­marck kedvetlenségének adott kifejezést az ügyek fejlődése felett s kijelenté, hogy legközelebb elbocsátta­ását szándékozik kérelmezni. Nem érzi magát — úgymond - elég erősnek, hogy a dol­gok jelen stádiumában megkívántató hivatalos működéssel s a birodalmi gyűlés többségének in­gadozása folytán felmerült nehézségekkel meg­­küzdhessen. Nem­eti színház. Dumasnak „Alphons­ur“ czimű­ színművét ma este elég érdekeltséggel nézte a közép számú közönség, sőt a benne előforduló bűnbánó hölgy töredelmes vallomását némelyek meg is könyezték. Dumas e darabja hatásosan és pikáns mellékletekkel van írva, s vég­tanulságában ellentéte „Claudius feleségének“ hol a morál: öld meg a vétkező nőt, itt pedig: bocsáss meg neki. Alphons úr egy semmiházi ficzkó, ki egyik nőt be­csületétől fosztja meg, másik nőt pedig tallérától igyekszik megfosztani, s feltüntetésének negatív morálja: asszonyok, jól megnézzétek, kit szerettek. Ez különben a világban jártas asszonyoknak szól. Különben a darab nem valami állandó nyereség, hanéha valószínűleg bizonyos ideig­ben tartja a jó előadás, melyről egész elismeréssel szólhatunk. Az est hősnője Prielle Kornélia asszony volt, kit a 3-ik felvonás után 6—7-szer is kitapsoltak. Nemzeti színház Ma csütörtök ápr. 2. „Tell Vilmos“, opera 4 flv. — Várszínház­ban: „Alfons úr“, vígjáték 3 felvonásban (a­mely pedig ezt világosan tartalmazta) elvezetésével hozatott, és így ez által nyerte meg azon határozott értelmet, a­­­melyet szavakkal kifejezni átallott.­­ é­s ahhoz képest minden esetre örvendetes­­ haladást állapíthatunk meg, midőn a ház többségével legalább is ellentétben nem álló ezen albizottság jelentésében azt olvas­suk, miszerint . . . „meg van győződve, hogy az önálló magyar ban­k-p­oli­ti­kán­a­­k életrevaló kifejtése a valuta hely­reállításával kapcsolatosan eszközölhe­tő, addig azonban szükséges, hogy mi­előbb oly intézkedések létessenek, me­lyek a bankkérdésnek az ország érdekeinek megfelelő megoldá­sát biztosítják.“ És e nyilatkozat fe­letti örömünket s abból merített reményün­ket csak fokozhatja azon, e jelentés kelté­nél még újabb esemény, miszerint a pénz­ügyminiszteri tárc­a kezelésére épen az hi­vatott meg és vállalkozott, kinek az önálló magyar jegybankot tárgyazó indítványa a múlt országgyűlésen még leszavaztatott. Az államkincstár iránti kötelezettségek szigorú és pontos teljesítésére — alkalmat veszünk megjegyezni, hogy e részben — az egyenes adókat épen úgy, mint a közvetet­teket értve — ismerjük kötelességünket, a­melynek teljesítésében ellenzéki állásunk különbséget nem okozhat; s azért mi nem csak most óhajtunk polgártársainknál párt­­különbség nélkül odahatni, hogy adózási kö­­telezettségeknek pontosan megfeleljenek, — de ezelőtt is, előfordult alkalmaknál, ekként nyilatkoztunk. — Szól ez kivált az adóhát­­­­­ralékosoknak, a­kik ha most folyó adósok mellett hátralékaikat is befizetik, — majd annyit lendítenek államunk bajain, mint ha annak önkényt nagyobb adót fizet­nének. Mindamellett azonban, és habár nem akarnánk pessimistákul feltűnni, alig mer­jük magunkat azon vérmes reménynek át­engedni, a­melyet az albizottság számsze­rinti összeállítása kimutat, miszerint 1877- ben már 3.090,352 ft feleslegünk lenne. .... Adj’ isten ! . . . Hogy ebbe maga az albizottság sem oly nagyon erős hitet vetett, mutatja, hogy egy részről számításaiból még mintegy 38 millió új kölcsön megszereztetésének szük­ségét hozza ki, másrészről az adóemelés kérdését is felveti, a­melyet azonban most már javaslatba hozni nem látott szükséges­nek,­­ vagy talán inkább még most le­hetőnek. Megjegyzéseinket a jelentésre befejez­tük, és ezekkel megmutattuk, hogy nem ér­tünk egyet azon laptársainkkal, a­melyek a jelentéstől általában minden fontosságot megtagadnak, és azt a „schutzbares Materi­al“ gunyezim alatt egyszerűen az örök fe­ledés sírjába szánták. Mi is tudjuk, hogy ez nem határozati vagy törvényjavaslat, a­melyet a képviselőház átalában és részletei­ben tárgyal és elfogad; sem utasítás, a­me­lyet szószerinti foganatosítás végett ad ki a kormánynak; de annyira szükségesnek láttuk azt méltatni, hogy nézeteinket felőle nyíltan kifejezzük, — mert arról sem tu­dunk kételkedni, hogy kormányunk — ha szinte magát a jelentést kezébe sem veszi — az abban foglalt eszméket, még a­me­lyekkel egyet nem értene is — komolyan fontolóra veen­i. Mi nem kívánjuk, hogy e jelentés le­gyen az ő vezércsillaga: induljon saját meggyőződése után, de induljon, — és ha­ladjon tétova nélkül határozott irányban. — A képviselőház elnapolásakor az volt tervben, hogy időközben is ülések tartat­nak a törvények kihirdetése s a főrendi ház üze­neteinek átvételére. E tervtől, hja a „P. N.“, elál­lónak, s valószínű, hogy ápril 15-dike előtt egy­általában nem tartatik ülés. Arról értesül továbbá a „P. N.“, hogy a képv. ház összeülésekor a nyil­vános ülések első tárgyát valószínüleg a közjegy­­zőségről szóló törvényjavaslat fogja képezni, az osztályok pedig az ügyvédi rendtartást tárgyalják. — Ghyczy pénzügyminiszter Bécs­­ben idézését összeköttetésbe hozták a bankügygyel és a közös activák kérdésével is. — A „P. L.“ azonban határozottan állítja, hogy Ghyczy a kö­­zösügyi budgeten kívül mással nem foglalkozott­ kire ülni, ne üssünk egymásra. Ott van az osztrák-­­ magyar jobboldal, s ott van Csernátony háza; ezekre ráfér akármennyi, de ne bántsuk barátunkat, kik­hez egyaránt csatolnak a múlt emléke s a jöv­ő re­ménye. Lám lám! Mily nagy hazafi ez a Helfy, a mióta Lév­ay urat és a Frankobankot azon barátai közé számítja, a­kiket nem kell bántani. Különben igaza van: „a Csernátony háta“ ott van az orra előtt, miért ütné ezt másba. Ne is tartson semmitől; nem bántom én árva fejét ko­molyan , legfeljebb mege ilandozom kissé, toltam hegyével, a füle tövét.* Erről a furcsa Hellyről mondták egyszer az országház folyosóján, hogy olyan viszonyban áll Simonyi Ernőhez, mint az enni tanuló gyermek a dajkához. Náczika csak akkor kap minden fa­latot a szájába, ha Simonyi azt előbb megrágta. — Matkovich Tivadar képviselő ur a „Magyar Újság“ mai számában „1848“ czimmel egy czikksorozatot indit meg. Az első czikk vége a következőleg hangzik : „Van-e valaki e hazában , ki tagadni merné, hogy mindezek, és az 1867. közös ügyes törvények megszünteté­sére ne lettek volna irányozva a 48-as párt minden eddigi törekvései. És még­sem elégséges nektek az ellenzék egyesülé­sére ezen zászló, melyen írva van: éljen a szabadság, egyenlőség, testvériség! — Éljen az 1848. S miért nem elégséges ? Azt mondjátok : mert nem sorakozhatnak az alá mindazok kik az 1867-ki közösügyes törvényeknek csakis módosítását óhajtják , minthogy a 48 as párt program­já­ban bentf­oglaltatik hogy az 1867-ki közösügyes törvények megszüntetését óhajtják, mert hát ezeknek sok az, a mire mi törekszünk? Oh ! ti rövidlátók! Hát azokat is ellenzéknek tart­játok, kik az 1867 -i közös ügyes törvényeknek csak egy betűjét is fenntartani óhajtják . Fussatok csak ezekkel egy pályát , de ezekkel azon czélhoz sohasem értek, hogy Magyarország önállóságát, függetlenségét visszaszerezhes­étek. Nem tartjátok pedig másfelől elégségesnek a 48-as párt program­ját azért, mert nem sorakozhatnak az alá azok, kik a personál uniót nem akarják? és Magyarország önállóságát, függetlenségét, bármikor és bármely alkalom­mal visszaszerezni kívánják ? miután a 48-as párt prog­ram­jában benfoglaltatik a personál unió, benfoglaltatik az, hogy Magyarország önállóságát, függetlenségét alkot­mányos úton és törvényes eszközökkel kívánják visszasze­rezni, mert hát ezeknek kevés, a­mire mi törekszünk. Ismét fel kell kiáltanom , Ok ti rövidlátók ! Ha a 48-as zászló alá álltok, el van zárva cselekvési körötök ? Ha pedig cselekvési kör nyílik előttetek, el vagytok zárva a 48-as zászló alatt a cselekvéstől ? De nem fejtegetem ezt tovább, nem szellőztethetvén kellőleg mindazokat, melyeket felhoznom kellene. Azt mondjátok : Nem kell nektek a­ 48-as párt program­ja. Nem kell nektek a 48-as párt elnevezés. Minő új prog­ram alatt alakultatok? Mag­arország legyen önálló független magyar állam, mely minden idegen beavatkozástól menten intézze minden ügyeit, mely teljes önállósággal bírjon a polgári közigazgatá­son kivül, a hadügy, pénzügy, nemzetközi viszonyok és köz­gazdászat minden ügyeiben. Micsoda új elnevezést vettetek fel ? Az egyesült közjogi ellenzék Van-e programmotoknak határa ? van-e annak positív alapja? ki indulhat el ezen programja alapján tiszta jó lelkiismerettel, meggyőződéssel ? Hát azon ellenzéki egyén, ki nem óhajt annyit sem, a­mennyi a 48-as párt programmjában foglaltatik, az tá­mogassa a függetlenségiek törekvését? Mert hisz a­mint állítjátok, ben foglaltatik a ti prog­ramaitokban az összes ellenzésének programmja és beta­karja ezen bő pr­ogrammköpeny, úgy a középpártot, bal­oldalt, elvhű baloldalt, középbaloldalt, mint a 48-asokat és függetlenségieket.1.­­ A váltótörvén­yj­avaslat megvita­tása tárgyában az igazságügyminiszter által össze­hívott sz­akbizottság első ülését a miniszter elnök­lete alatt tegnap tartotta meg, melyben a javaslat négy első §-a tárgyaltatott. A legközelebbi ülés az ünnepek után és pedig jövő hét szerdáján délután 5 órakor fog megtartatni. — A „Magyar Uj­ság“-ból veszszük át a következő sorokat: — A „ Baloldal“ összeállítja azon többséget mindkét részről, mely szinte az új pártba lépett 33 tagból állónak mondja a 48-as pártot, melyből az új párt tagjának tekinti mindazokat, kik az egyesülési programmot aláírták, vagyis 21-et p­éldául, Gaál Mihály, Németh Albert képviselőket is oda számítja, kik az új párt alakulási értekezletén részt sem vettek s kik Vályival együtt tovább is 48 as képviselőknek vallják magukat, mit -- hiszszük, hogy a ,,Baloldal“ sem von kétségbe. A képviselők most haza mentek, s így most róluk nem szólhatunk. Annyit mondhatunk, hogy a kik az egyesülési nyilatkozmányt aláírták, nem fogadták el egyszers­mind mindnyájan az új pártalakítást — mint erről a „Baloldal“ majd meg fog győződni — ha még úgy reájuk fogja is mai számában. A balközépi körből kilépett tagok közül Barth­a és Csipkés képviselők nem csatlakoztak az új párthoz — mint erről ma értesítettek bennünket így az egész szá­mítás nem egyéb, mint egy kis mystificatió. — A delegátiók elé terjesztendő közös hadügyi budget felett a tanácskozás, melyben — ő felsége elnöklete alatt — Andrássy, Ghyczy, Bittó, Khun, Auersperg­hg, Pretis és Pöckh tenger­nagy vettek részt, tegnap déli 11 órától 3-ig tar­tott, s abban különösen Ghyczy többszörös felszó­lalása következtében végleges megállapodás is történt. A hadügyminiszter rettegett, 8 millió fo­rintnyi többletkövetelése szerencsésen leolvadt any­­nyira, hogy nagyban és egészben véve a jövő évi hadügyi budget nem rúg többre a tavalyinál. Az életszükségletek árainak drágulása miatt azon­ban állítólag lehetetlen volt az ordináriumba na­gyobb összeget nem venni a múlt évinél. A rendes és rendkívüli szükséglet közötti bilancz nem volt tehát más módon helyreállítható, csak úgy, ha az extraordináriumba felvett munkálatok s építkezé­si költségek kiadásai elmaradnak. S igy jön. A hadügyminiszter csak oly összeget vett fel az extraordinárium tételei közé, mely szerződésszerű­­leg kötelezi az államot egyes vállalkozókkal szem­ben a már megkezdett építkezéseknél. A tengeri hadsereg költségvetésének megállapításánál ha­sonlóképen a gazdálkodási elv volt az irányadó. Az osztrák delegáczió elnökéül dr. Rechbauert, a képviselőház jelenlegi elnökét választják meg. E kijelölés régibb tradic­ionális szokást sanctionál­t­ i. azt, hogy a delegációk elnöki székében az alsó és felsőház elnökei évenként váltakoznak. Mint köztudomású dolog, tavaly Schmerling lovag volt az elnök; az idén a sor a képviselőházi el­nökön van. A delegáczió pénzügyi bizottsági tag­ A 9 és albizottság javaslatai. 1v. □ A fedezetnél kevés mondani­valónk van, mert az abban előforduló czí­­mek már a kiadásoknál is többnyire előjö­vén, azokra ott adtuk elő megjegyzéseinket. Az albizottság némely új adónemeket is hoz javaslatba, mint fényűzési adókat, és például hozván fel a hintókat, fényűzési lo­vakat, házi — kivált férfi cselédeket, ezen adók kivetésénél lehető kiméletes eljárást javasol. — Távol van tőlünk akár ezen adónem behozatala, akár az ajánlott kímé­let ellen szólani; — de miután az albizott­ság a vadászati adót minden észrevétel nél­kül veti fel, arra kívánunk figyelmeztetni, hogy a vadászat nem mindenkor csupa fényűzés vagyis mulatság, mert bizonyos körülmények közt a személy és vagyonbiz­tonság utalma. Mi tehát nem ellenezzük a vadászat megadóztatását, de annak fogana­tosításánál is óvatosságot ajánlunk. Jelentése berekesztésében igen helyesen jegyzi meg az albizottság, hogy az állam­életben alig van kérdés, mely közvetve és végeredményében az államháztartásra visz­­sza nem hatna, főleg pedig minden in­tézkedés, mely közművelődési érdekeinket fejleszti, mely ismét a közvagyonosodást, az adóképességet emeli. E téren kiváló fontosságot tulajdonít az albizottság a hitelviszonyok rendezésé­nek általában, s a bankkérdés helyes alapokon, és az ország érdekeinek megfelelő megoldásának különösen. Ha visszagondolunk a múlt ország­­gyűlésen a bankkérdésben hozott azon ha­tározatra, melyet nem annyira azért fáj­laltunk, hogy abban az önálló magyar jegy­bank felállítása világos szavakban kimondva nem volt, — mint inkább azért, mert az jelenlegi pénzügyminiszterünk javaslatának Apróságok. Helfy Ignácz — az „Egyetértés“ mai, első számában — kijelenti örömét is, baját is a felett, hogy meg volna már nyitva, de még­sem boldogul azon politikai részvénytársulat, melynek bejegy­zése — egy barátunk észrevétele szerint — az első magyar egyesült közjogi ellen­zék ezége alatt lenne eszközlendő. — Reménye azonban, hogy a krach, melyet a gründolók pártkapzsisága idézett elő a szélsősbaloldalon, las­sanként kiegyenlíti rombolásait. Addig pedig ajánlja a türelmes várakozást minden aláírónak, még­pe­dig a következő figyelmeztetéssel: Várjuk be nyugodtan az időt. Addig ne boly­gassuk a múltat, ne vitázzunk egymással. Van elég jannak megválasztása a felsőházi küldöttek társasá­gában Budapesten fog megtörténni. A pénzügyi bizott­ság azonban — hogy a birodalmi tanács ülésezése ne akadályoztassék, — megválasztása után, Bécs­­be megy vissza, itt kezdi meg s folytatja érteke­zéseit, és csak az összülések­re tér vissza Pestre. A pénzügyi bizottság legalább négy heti munka­időt igényel, s így május vége előtt az osztrák delegácziónak a költségvetéssel nem lesz dolga.­­ A „N. F. Press­e“ arról értesül, hogy Ghyczy pénzügyminiszter Bécsbeni idézése alatt nemcsak a közös költségvetés megállapításával, hanem a közös actívák folyóvá tételé­vel is foglalkozik. A közös aktíva körülbe­lül 50 millió, s ebből a Magyarország számára eső rész folyóvá tétele, a nevezett lap szerint, hóna­pokig elodázhatná a legutóbbi magyar kölcsön optálható összegének kibocsátását. Bécs, márcz. 31. (Saját levelezőnktől.) A közös költségvetés mosoc­ja elvégre mégis megszelídült egy kissé s ma már bizonyos, hogy távolról sem fog annyit elnyelni, mint a múlt évben, meg a múlt években, amikor legalább még volt — mit. A tegnapi közös minisztertanács, melyben a három közös miniszteren kívül Auersperg, Bitto úr és Ghyczy is részt vettek, különösen magyar pénzügyminiszterünk kérelmére és sürge­tésére, a rendkívüli előirányzatokban „jelentékeny“ levonásokat tett. Ma délelőtt ismét tartatott mi­nisztertanács, mely — ő felsége elnöklete alatt — a tegnapi levonásokat helyben hagyta. A változá­sokat szenvedett közös költségvetés ily formán az uralkodó beleegyezését is bírja már. A képviselőház serényen folytatja a költségvetés tárgyalását s ma este is fog ülést tartani, mely — a dotatiók képezvén tárgyát — érdekesnek ígérkezik. A húsvéti szünnapok előtt — melyek, mint már egy régebbi levelemben em­­litém volt, holnap veszik kezdetüket s csak apr. 15 éig fognak tartani — ilyformán letárgyaltatván a költségvetés, apr. 15-én a képviselőház meg­kezdheti a halmazával elintézésre váró ügyek va­lamelyikét, alkalmasint a vasúti javaslatokat. Általában, a felekezeti vita szalmacsép­éseinek czélszerűtlensége most kezd csak szembeötlő lenni most, midőn az elvesztegetett idő, a félig-meddig megállapított modus procedendit keresztvonással fe­nyegeti. Terv szerint a részvénytársulatokról szóló javaslatot, a­melyre Ausztriában valóban égető szükség is van, szintén ez ülésszakban szándékoznak elvégezni, de ha e javaslatnak a sorrendben nem szabnak meg a megszabottnál előbbrevaló helyet, úgy aligha nem marad meg a jövő ülésszakig a javaslatnak. A delegatiók megnyitása után a képviselőház szintén szünetelni fog mindaddig, míg a delegatiók pénzügyi bizottságaikat megvá­lasztják. Az urak háza, mely ma is tartott rövid ülést, mint már szintén régebben jelentem­, a fe­lekezeti javaslatok fölött való vitázást a húsvéti ünnepek utánig elnapolta. E huza­vona egyenesen ultramontán agitatió gyümölcse. Egyébiránt a püspökök nem fognak nagy oppositiót kifejteni, részint azért, mivel legfelsőbb helyen a javaslatok haladéktalan szentesítése már bevégzett tény, ré­szint pedig hálából a kormány utóbbi, és — számításból a kormány jövendőbeli jezsu­­itizmusa iránt. Valószínű, hogy csalódni — nem fognak. S most még csak két rövid megjegyzést a hírlapokban felmerült két hire. Egy magyar lap azt írta — s utána a bécsi lapok — hogy Ghy­czy itt idézése alatt a bankügyi tanácsko­zások fonala is föl fog vétetni. — Informatióm ennek ellenkezőjéről tud bizonyosat. Na­gyon valószínű ugyan, vagy helyesebben: nem valótlan szinű­, hogy Ghyczy és az osztrák kor­mány pénzügyére, vagy elnöke közt — conversa­­tió közt — a bankkérdés is szóba fog jönni, de a tárgyalások elejtett fonalának fölvételére sem Ghyczy nem érez még most kedvet, sem az osz­trák kormány tagjai e fonal fölvételének sürge­tésére hajlamot, úgy tudom azonban, hogy Ghyczy itteni körü­ltekintőben, vagy ha úgy tetszik: circums­p­ect­us­ság­áb­an a bank­kérdésről sem feledkezik meg a gondolatban. A másik hír arról tudott, hogy ő felsége válasza a pápa enciklikájára már átadatott a Vati­kánban. Értesülésem szerint a válasz ma délelőtt, tökéletlen szerkezetben még Andrássy gr. asztalán feküdt. — A zágrábi „Obzor“ a nemzetiségi képviselők által kibocsátandó emlékiratot említvén, azt a szerb egyházügy lebonyolítására nézve is be­folyással birónak tartja, mert a kormánynak szán­dékát az összehívandó congressusra vonatkozólag megkönnyíti s a szerb népnek egyházi és közok­tatási viszonyait is rendezi, mi által legalább ezen a téren a nemzeti ügy üdvhozóan fog fejlődhetni. A horvát kormány a szerb egyházi viszály kiegyen­lítését maga is óhajtván, abban segédkezni nem fog vonakodni. A szerkesztendő emlékiratra vissza­térvén, azt nem Kosztics által, kinek tehetségeit kü­lönben elismeri, hanem egy régibb és tapasztaltabb politikus által szeretné szerkesztve látni, vámntá. Egy másik miniszteri leirat is került elő, melyet nem lehetett oly egyszerűen tudomásul venni, mint az előbbit. Ez utóbbiban kijelenti a kormány, hogy a közmunkatanács tagjainak választása iránt hozott közgyűlési határozatot nem veheti tudomá­sul, a lemondások ellen azon­ban nincs, s nem is lehet kifogása. Miután a város által választott köz­munkatanácsosok mind­­ köszöntek, ha a közgyű­lés eláll Szentkirályi indítványától, mely a közmun­katanács eltörlését czélozza, s melyet egyszer már elfogadott a közgyűlés, — értelme nincs a főváros csökönösségének s Királyi Pál indítványára fel is hagytak ezzel, más felől pedig Szentkirályi indítvá­nyát sem igen akarták a kormányra erőszakolni, e kép­p csomó megoldást nyert. A bizottsági tagok a jövő közgyűlésen fogják megválasztani az új közmunka-tanácsosokat. Az olvasók tudják már, hogy a honvédelmi minisztérium a várban palotát akar építtetni, s ez okból a fővárostól kéri a várban levő vízvezetéki épületet cserébe a várbeli csonkatoronyért. A cse­réből még az a haszna lenne a városnak, hogy perét, mely közte s a minisztérium közt már évek óta húzódik, békés után megnyerné. A tanács fő­leg erre gondolt, midőn a cserét ajánló, az átala­kítási, áthurczolkodási költségeket természetesen az állam fogja viselni. Havas a nehézséget említi, mely a cserével járna. A csonka­ toronyhoz nem férhetni könnyen, a szomszédos gymnasium udvarán át kellene közlekedni, sőt még a gymnasiális épületet is meg kellene bolygatni. Azért hát ha óhajtja a főváros a cserét, hozza előbb tisztába a gymnaziális épület régóta vitás és függőben levő kérdését. Ez persze más fordula­tot ad az ügynek, mert a gymnasium kérdését nem lehet egy nap alatt megoldani, s Ribáry Ferencz figyelmeztette is e körülményre a közgyűlést s épen nem óhajtá a két kérdés kapcsolatba hozá­sát, mi csak késedelmet idézne elő. Ezt átlátták többen is, s így sikerül a már csaknem összebo­­nyolított két kérdést egymástól elszigetelni. A cse­reajánlatot a közgyűlés elfogadta. A sugárút vízvezetékének kérdésére került a sor. E boulevardon a munkálatok már anny­ira ha­ladtak előre, hogy több palota még ez évben lak­ható lesz, gondoskodni kell immár a kövezésről is, ezt pedig a vízvezetéki­s gázcsövek lerakásának meg kell előznie. A gazdasági bizottság e czélra 35 ezer forintot kér ez évre megszavaztatni, mely összegből a sugárút nagy része vízvezetéket kap­na. A tanács nem bánja, ha a vízvezetéki csövek lerakatnak, de pénzt nem ad hozzá, fedezze a költségeket a közmunka tanács, legfölebb azt ígéri, hogy kölcsönöz a közmu­nkatanácsnak, ha pénze nem volna. (A­minthogy nincs.) A közgyűlés a tanácscsal tart. Kijelentetett e közben a mai választás ered­ménye. Az iskola­tanácsba Ribáry Ferencz válasz­­tatott meg 93, a gazdasági és pénzügyi bizottságba pedig Fuchs Gusztáv 67 szavazattal. A középítési bizottság javaslatot terjesztett be az aldunasor rendezése, illetőleg kikövezése s fa­sorral szegélyezése iránt. A javaslat mellé terv­rajz is tétetett le a közgyűlés asztalára. E szerint trachyttal lenne kövezve a part, a járda aszphalt­­ból állíttatnék elő, melynek szélén csinos candela­­berek s fa ültetvények váltakoznának. A tanácsnak előbb a fák ellen volt kifogása, — ő tudja mi okból ?! mert a közlekedést csak nem akadályoz­hatják a járda szélén meghúzódó fák, mitől a ta­nács oly nagyon tart. Az aszphalt járdák sem tet­szenek a tanácsnak, a­minek oda, úgy­mond, mikor ott már csak az jár, akinek dolga van, a sétálóknak ott a corso. Királyi Pál éles birálat alá vette a tanács scrupulusait s a bizottság javaslatát ajánlá elfogadásra. Akadt a tanácsnak is pártfo­gója Vecsey Sándorban a takarékosságnak az utóbbi időben ugyancsak elnyűtt nádparipáján lovagolva. Még csak Gerlóczy alpolgármester is a tanács vé­leménye ellen nyilatkozott, s Vécseyt kivéve, alig is volt ember a közgyűlésen, ki a tanácscsal egyetértett volna, s a középítési bizottság javaslata elfogadtatott. A többi a jövő hétre maradt. Budapest főváros közgyűlése. A főpolgármester első szava felhívás volt a bizottsági tagokhoz az iránt, hogy a jövő szerdán a mai ülés napirendjéről valószínűleg lemaradó ügyek tárgyalására közgyűlésre jöjjenek össze, azután tudomásra hozta, hogy a király ő felsége a fővárosi szűkölködők felsegélésére négyszáz fo­rintot utalványoztatott magánpénztárából. A napi­rend előtt még Fenyvessy interpellálta a polgár­­mestert az utczák tisztántartása végett teendő in­tézkedések iránt, mely kérdésre Kammermayer polgármester azt felelte, hogy az ügy épen most foglalkoztatja a bizottságot, mely jelentésével a jövő ülésen fog előlépni. Azután a napirend következett. Első volt ezen a miniszteri leirat, melyben tudomására hozatik a fő­városnak, hogy a bécsi közkiállítás körül szerzett ér­demei iránt 5 felsége legmagasabb elismerését nyil­­ a IDÉK — Az „Igazmondódból veszszük át a következőt: Hangok Tisza eljárása felett. Deb­­reczenből márczius 24-ki kelettel Tisza Kálmán eljárására vonatkozólag egyik tekintélyes debre­­czeni polgár ezeket írta Molnár György országos képviselőnek: „Hogy a hozzám intézett s várt tudósításaidra ily későn válaszolok, azt szándéko­san azért halasztottam, mert óhajtottam az álta­lános közhangulatot előbb kipuhatolni a nehezen várt, s lefolyt nagy eseményekre nézve. Mint a folyó hó 17-ről kelt és hozzám szóló leveledet vet­tem, azt azonnal közöltem több jó barátainkkal, s mondhatom, mindnyájunknak nagy megnyugvást szerzett azon tudat, hogy Tisza Kálmán, kit az isten tartson meg! — elment azon végső határig, meddig nekie a haza iránti kötelesség parancsolta, és hogy azon a határon túl nem ment. Ez által itten nemcsak a mi teljes ragaszkodásunkat, de még ellenségeinek tiszteletét és becsü­lését is meg­nyerte. Tekintélyes emberektől hallottam, midőn leveledet nekik felmutattam, hogy Tisza Kálmán az utolsó órában meg fogja adni magát, s elfoglal­ja a bársonyszéket; most ugyanazon erős jobbol­dali uraktól hallom ismét dicsérni Tiszát azért, mert az események igazolták, hogy Tisza Kálmánt semmi más indok nem vezeti, mint egyedül a haza javára törekvő lelki meggyőződése. Hogy ezek­nek ellenében mégis a „Debreczen“ lap szer­kesztősége sok mindenféle handabandát összefirkál, azon boldog hitben, hogy őket sokan hallgatják , erre azon tapasztalást szereztem, hogy az ő hite­lével ellenkezőleg igen sokan, akik még olvassák is a lapot, kárhoztatják a tartalmát. A következés majd megmutatja: kinek lesz igaza ?“ KÜLFÖLD. Április 1-én. Angolország. Valami két héttel ezelőtt kire kez­dett járni, s a távírda utján Anglia határain is túl terjedt, hogy Disraeli kormánya a fogságban ülő

Next