Ellenőr, 1874. április (6. évfolyam, 90-118. szám)
1874-04-02 / 91. szám
4 Előfizetési árak: Egész év .-ft . . 20 írt. — kr. Évnegyedre . . . fkrt — kr Félévre . . . 10 „ — » Egy hónapra . 1 * „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: BndapesteB) nádvr-nteza O. a*• Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. 91. szám. Budapest, csütörtök, ápril 2. 1874. VI. évfolyam. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 11. sz. (Légrády testvérek irodájában). Kiadó-hivatal: Előfizethetni helyben és posta utján, nádor-utcza 6. sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamációk Légrády testvérek irodájába (nádor utcza 6. sz.) intézendők. Az „Ellenőr“ ára mint eddig: Egy évre......................... . 20 forint kr. Félévre......................................10 , kr. Negyedévre...............................50 fr* Egy hóra....................................180 kr. Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadóhivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. TÁVIRATOK. Madrid, márcz. 31. A megsebesült Primo de Rivera egészségi állapota még mindig aggasztó. A karlista vezér Olló elesett. Egy 15.000 emberből álló segédcsapat észak felé megindítatik. Azt hiszik, hogy a végleges támadás Pedro de Albante elen ma vagy holnap be fog következni. Kopenhága, márc. 31. Az országgyűlés a végleges pénzügyi törvényt elfogadta. A hivatalnokoknak a kormány által javaslatba hozott fizetés felemelése nem engedélyeztetett, hanem a kormány felhivatott, hogy a hivatalnokok fizetésének felemeléséről egy törvényjavaslatot, mely visszaható erővel bírjon, az októberben összejövő birodalmi gyűlés elé tér esszén, mire nézve a pénzügyminizter is egyetért. Holnap az országgyűlés bezáratik. Berlin, ápr. 1. A több helybeli lap által közölt jelentés a Bismarck hg s két képviselő közt folyt párbeszédről, melyet alakjára nézve jól értesült oldalról helytelennek tűntettek fel — Luzius (floriuiti), ama képviselők egyike által, helyreigazittatik. A herczeget felette gyengének s arcát teljesen megváltozódnak találta. Az orvosok kilátásba helyezik, hogy a herczeg június közepe táján fürdőbe fog utazhatni, de szó sincs róla, hogy azon idő előtt az ügyek vezetését átvehesse. Bimarck kedvetlenségének adott kifejezést az ügyek fejlődése felett s kijelenté, hogy legközelebb elbocsáttaását szándékozik kérelmezni. Nem érzi magát — úgymond - elég erősnek, hogy a dolgok jelen stádiumában megkívántató hivatalos működéssel s a birodalmi gyűlés többségének ingadozása folytán felmerült nehézségekkel megküzdhessen. Nemeti színház. Dumasnak „Alphonsur“ czimű színművét ma este elég érdekeltséggel nézte a közép számú közönség, sőt a benne előforduló bűnbánó hölgy töredelmes vallomását némelyek meg is könyezték. Dumas e darabja hatásosan és pikáns mellékletekkel van írva, s végtanulságában ellentéte „Claudius feleségének“ hol a morál: öld meg a vétkező nőt, itt pedig: bocsáss meg neki. Alphons úr egy semmiházi ficzkó, ki egyik nőt becsületétől fosztja meg, másik nőt pedig tallérától igyekszik megfosztani, s feltüntetésének negatív morálja: asszonyok, jól megnézzétek, kit szerettek. Ez különben a világban jártas asszonyoknak szól. Különben a darab nem valami állandó nyereség, hanéha valószínűleg bizonyos ideigben tartja a jó előadás, melyről egész elismeréssel szólhatunk. Az est hősnője Prielle Kornélia asszony volt, kit a 3-ik felvonás után 6—7-szer is kitapsoltak. Nemzeti színház Ma csütörtök ápr. 2. „Tell Vilmos“, opera 4 flv. — Várszínházban: „Alfons úr“, vígjáték 3 felvonásban (amely pedig ezt világosan tartalmazta) elvezetésével hozatott, és így ez által nyerte meg azon határozott értelmet, amelyet szavakkal kifejezni átallott. és ahhoz képest minden esetre örvendetes haladást állapíthatunk meg, midőn a ház többségével legalább is ellentétben nem álló ezen albizottság jelentésében azt olvassuk, miszerint . . . „meg van győződve, hogy az önálló magyar bank-politikának életrevaló kifejtése a valuta helyreállításával kapcsolatosan eszközölhető, addig azonban szükséges, hogy mielőbb oly intézkedések létessenek, melyek a bankkérdésnek az ország érdekeinek megfelelő megoldását biztosítják.“ És e nyilatkozat feletti örömünket s abból merített reményünket csak fokozhatja azon, e jelentés kelténél még újabb esemény, miszerint a pénzügyminiszteri tárca kezelésére épen az hivatott meg és vállalkozott, kinek az önálló magyar jegybankot tárgyazó indítványa a múlt országgyűlésen még leszavaztatott. Az államkincstár iránti kötelezettségek szigorú és pontos teljesítésére — alkalmat veszünk megjegyezni, hogy e részben — az egyenes adókat épen úgy, mint a közvetetteket értve — ismerjük kötelességünket, amelynek teljesítésében ellenzéki állásunk különbséget nem okozhat; s azért mi nem csak most óhajtunk polgártársainknál pártkülönbség nélkül odahatni, hogy adózási kötelezettségeknek pontosan megfeleljenek, — de ezelőtt is, előfordult alkalmaknál, ekként nyilatkoztunk. — Szól ez kivált az adóhátralékosoknak, akik ha most folyó adósok mellett hátralékaikat is befizetik, — majd annyit lendítenek államunk bajain, mint ha annak önkényt nagyobb adót fizetnének. Mindamellett azonban, és habár nem akarnánk pessimistákul feltűnni, alig merjük magunkat azon vérmes reménynek átengedni, amelyet az albizottság számszerinti összeállítása kimutat, miszerint 1877- ben már 3.090,352 ft feleslegünk lenne. .... Adj’ isten ! . . . Hogy ebbe maga az albizottság sem oly nagyon erős hitet vetett, mutatja, hogy egy részről számításaiból még mintegy 38 millió új kölcsön megszereztetésének szükségét hozza ki, másrészről az adóemelés kérdését is felveti, amelyet azonban most már javaslatba hozni nem látott szükségesnek, vagy talán inkább még most lehetőnek. Megjegyzéseinket a jelentésre befejeztük, és ezekkel megmutattuk, hogy nem értünk egyet azon laptársainkkal, amelyek a jelentéstől általában minden fontosságot megtagadnak, és azt a „schutzbares Material“ gunyezim alatt egyszerűen az örök feledés sírjába szánták. Mi is tudjuk, hogy ez nem határozati vagy törvényjavaslat, amelyet a képviselőház átalában és részleteiben tárgyal és elfogad; sem utasítás, amelyet szószerinti foganatosítás végett ad ki a kormánynak; de annyira szükségesnek láttuk azt méltatni, hogy nézeteinket felőle nyíltan kifejezzük, — mert arról sem tudunk kételkedni, hogy kormányunk — ha szinte magát a jelentést kezébe sem veszi — az abban foglalt eszméket, még amelyekkel egyet nem értene is — komolyan fontolóra veeni. Mi nem kívánjuk, hogy e jelentés legyen az ő vezércsillaga: induljon saját meggyőződése után, de induljon, — és haladjon tétova nélkül határozott irányban. — A képviselőház elnapolásakor az volt tervben, hogy időközben is ülések tartatnak a törvények kihirdetése s a főrendi ház üzeneteinek átvételére. E tervtől, hja a „P. N.“, elállónak, s valószínű, hogy ápril 15-dike előtt egyáltalában nem tartatik ülés. Arról értesül továbbá a „P. N.“, hogy a képv. ház összeülésekor a nyilvános ülések első tárgyát valószínüleg a közjegyzőségről szóló törvényjavaslat fogja képezni, az osztályok pedig az ügyvédi rendtartást tárgyalják. — Ghyczy pénzügyminiszter Bécsben idézését összeköttetésbe hozták a bankügygyel és a közös activák kérdésével is. — A „P. L.“ azonban határozottan állítja, hogy Ghyczy a közösügyi budgeten kívül mással nem foglalkozott kire ülni, ne üssünk egymásra. Ott van az osztrák- magyar jobboldal, s ott van Csernátony háza; ezekre ráfér akármennyi, de ne bántsuk barátunkat, kikhez egyaránt csatolnak a múlt emléke s a jövő reménye. Lám lám! Mily nagy hazafi ez a Helfy, a mióta Lévay urat és a Frankobankot azon barátai közé számítja, akiket nem kell bántani. Különben igaza van: „a Csernátony háta“ ott van az orra előtt, miért ütné ezt másba. Ne is tartson semmitől; nem bántom én árva fejét komolyan , legfeljebb mege ilandozom kissé, toltam hegyével, a füle tövét.* Erről a furcsa Hellyről mondták egyszer az országház folyosóján, hogy olyan viszonyban áll Simonyi Ernőhez, mint az enni tanuló gyermek a dajkához. Náczika csak akkor kap minden falatot a szájába, ha Simonyi azt előbb megrágta. — Matkovich Tivadar képviselő ur a „Magyar Újság“ mai számában „1848“ czimmel egy czikksorozatot indit meg. Az első czikk vége a következőleg hangzik : „Van-e valaki e hazában , ki tagadni merné, hogy mindezek, és az 1867. közös ügyes törvények megszüntetésére ne lettek volna irányozva a 48-as párt minden eddigi törekvései. És mégsem elégséges nektek az ellenzék egyesülésére ezen zászló, melyen írva van: éljen a szabadság, egyenlőség, testvériség! — Éljen az 1848. S miért nem elégséges ? Azt mondjátok : mert nem sorakozhatnak az alá mindazok kik az 1867-ki közösügyes törvényeknek csakis módosítását óhajtják , minthogy a 48 as párt programjában bentfoglaltatik hogy az 1867-ki közösügyes törvények megszüntetését óhajtják, mert hát ezeknek sok az, a mire mi törekszünk? Oh ! ti rövidlátók! Hát azokat is ellenzéknek tartjátok, kik az 1867 -i közös ügyes törvényeknek csak egy betűjét is fenntartani óhajtják . Fussatok csak ezekkel egy pályát , de ezekkel azon czélhoz sohasem értek, hogy Magyarország önállóságát, függetlenségét visszaszerezhesétek. Nem tartjátok pedig másfelől elégségesnek a 48-as párt programját azért, mert nem sorakozhatnak az alá azok, kik a personál uniót nem akarják? és Magyarország önállóságát, függetlenségét, bármikor és bármely alkalommal visszaszerezni kívánják ? miután a 48-as párt programjában benfoglaltatik a personál unió, benfoglaltatik az, hogy Magyarország önállóságát, függetlenségét alkotmányos úton és törvényes eszközökkel kívánják visszaszerezni, mert hát ezeknek kevés, amire mi törekszünk. Ismét fel kell kiáltanom , Ok ti rövidlátók ! Ha a 48-as zászló alá álltok, el van zárva cselekvési körötök ? Ha pedig cselekvési kör nyílik előttetek, el vagytok zárva a 48-as zászló alatt a cselekvéstől ? De nem fejtegetem ezt tovább, nem szellőztethetvén kellőleg mindazokat, melyeket felhoznom kellene. Azt mondjátok : Nem kell nektek a 48-as párt programja. Nem kell nektek a 48-as párt elnevezés. Minő új program alatt alakultatok? Magarország legyen önálló független magyar állam, mely minden idegen beavatkozástól menten intézze minden ügyeit, mely teljes önállósággal bírjon a polgári közigazgatáson kivül, a hadügy, pénzügy, nemzetközi viszonyok és közgazdászat minden ügyeiben. Micsoda új elnevezést vettetek fel ? Az egyesült közjogi ellenzék Van-e programmotoknak határa ? van-e annak positív alapja? ki indulhat el ezen programja alapján tiszta jó lelkiismerettel, meggyőződéssel ? Hát azon ellenzéki egyén, ki nem óhajt annyit sem, amennyi a 48-as párt programmjában foglaltatik, az támogassa a függetlenségiek törekvését? Mert hisz amint állítjátok, ben foglaltatik a ti programaitokban az összes ellenzésének programmja és betakarja ezen bő programmköpeny, úgy a középpártot, baloldalt, elvhű baloldalt, középbaloldalt, mint a 48-asokat és függetlenségieket.1. A váltótörvényjavaslat megvitatása tárgyában az igazságügyminiszter által összehívott szakbizottság első ülését a miniszter elnöklete alatt tegnap tartotta meg, melyben a javaslat négy első §-a tárgyaltatott. A legközelebbi ülés az ünnepek után és pedig jövő hét szerdáján délután 5 órakor fog megtartatni. — A „Magyar Ujság“-ból veszszük át a következő sorokat: — A „ Baloldal“ összeállítja azon többséget mindkét részről, mely szinte az új pártba lépett 33 tagból állónak mondja a 48-as pártot, melyből az új párt tagjának tekinti mindazokat, kik az egyesülési programmot aláírták, vagyis 21-et például, Gaál Mihály, Németh Albert képviselőket is oda számítja, kik az új párt alakulási értekezletén részt sem vettek s kik Vályival együtt tovább is 48 as képviselőknek vallják magukat, mit -- hiszszük, hogy a ,,Baloldal“ sem von kétségbe. A képviselők most haza mentek, s így most róluk nem szólhatunk. Annyit mondhatunk, hogy a kik az egyesülési nyilatkozmányt aláírták, nem fogadták el egyszersmind mindnyájan az új pártalakítást — mint erről a „Baloldal“ majd meg fog győződni — ha még úgy reájuk fogja is mai számában. A balközépi körből kilépett tagok közül Bartha és Csipkés képviselők nem csatlakoztak az új párthoz — mint erről ma értesítettek bennünket így az egész számítás nem egyéb, mint egy kis mystificatió. — A delegátiók elé terjesztendő közös hadügyi budget felett a tanácskozás, melyben — ő felsége elnöklete alatt — Andrássy, Ghyczy, Bittó, Khun, Auersperghg, Pretis és Pöckh tengernagy vettek részt, tegnap déli 11 órától 3-ig tartott, s abban különösen Ghyczy többszörös felszólalása következtében végleges megállapodás is történt. A hadügyminiszter rettegett, 8 millió forintnyi többletkövetelése szerencsésen leolvadt anynyira, hogy nagyban és egészben véve a jövő évi hadügyi budget nem rúg többre a tavalyinál. Az életszükségletek árainak drágulása miatt azonban állítólag lehetetlen volt az ordináriumba nagyobb összeget nem venni a múlt évinél. A rendes és rendkívüli szükséglet közötti bilancz nem volt tehát más módon helyreállítható, csak úgy, ha az extraordináriumba felvett munkálatok s építkezési költségek kiadásai elmaradnak. S igy jön. A hadügyminiszter csak oly összeget vett fel az extraordinárium tételei közé, mely szerződésszerűleg kötelezi az államot egyes vállalkozókkal szemben a már megkezdett építkezéseknél. A tengeri hadsereg költségvetésének megállapításánál hasonlóképen a gazdálkodási elv volt az irányadó. Az osztrák delegáczió elnökéül dr. Rechbauert, a képviselőház jelenlegi elnökét választják meg. E kijelölés régibb tradicionális szokást sanctionált i. azt, hogy a delegációk elnöki székében az alsó és felsőház elnökei évenként váltakoznak. Mint köztudomású dolog, tavaly Schmerling lovag volt az elnök; az idén a sor a képviselőházi elnökön van. A delegáczió pénzügyi bizottsági tag A 9 és albizottság javaslatai. 1v. □ A fedezetnél kevés mondanivalónk van, mert az abban előforduló czímek már a kiadásoknál is többnyire előjövén, azokra ott adtuk elő megjegyzéseinket. Az albizottság némely új adónemeket is hoz javaslatba, mint fényűzési adókat, és például hozván fel a hintókat, fényűzési lovakat, házi — kivált férfi cselédeket, ezen adók kivetésénél lehető kiméletes eljárást javasol. — Távol van tőlünk akár ezen adónem behozatala, akár az ajánlott kímélet ellen szólani; — de miután az albizottság a vadászati adót minden észrevétel nélkül veti fel, arra kívánunk figyelmeztetni, hogy a vadászat nem mindenkor csupa fényűzés vagyis mulatság, mert bizonyos körülmények közt a személy és vagyonbiztonság utalma. Mi tehát nem ellenezzük a vadászat megadóztatását, de annak foganatosításánál is óvatosságot ajánlunk. Jelentése berekesztésében igen helyesen jegyzi meg az albizottság, hogy az államéletben alig van kérdés, mely közvetve és végeredményében az államháztartásra viszsza nem hatna, főleg pedig minden intézkedés, mely közművelődési érdekeinket fejleszti, mely ismét a közvagyonosodást, az adóképességet emeli. E téren kiváló fontosságot tulajdonít az albizottság a hitelviszonyok rendezésének általában, s a bankkérdés helyes alapokon, és az ország érdekeinek megfelelő megoldásának különösen. Ha visszagondolunk a múlt országgyűlésen a bankkérdésben hozott azon határozatra, melyet nem annyira azért fájlaltunk, hogy abban az önálló magyar jegybank felállítása világos szavakban kimondva nem volt, — mint inkább azért, mert az jelenlegi pénzügyminiszterünk javaslatának Apróságok. Helfy Ignácz — az „Egyetértés“ mai, első számában — kijelenti örömét is, baját is a felett, hogy meg volna már nyitva, de mégsem boldogul azon politikai részvénytársulat, melynek bejegyzése — egy barátunk észrevétele szerint — az első magyar egyesült közjogi ellenzék ezége alatt lenne eszközlendő. — Reménye azonban, hogy a krach, melyet a gründolók pártkapzsisága idézett elő a szélsősbaloldalon, lassanként kiegyenlíti rombolásait. Addig pedig ajánlja a türelmes várakozást minden aláírónak, mégpedig a következő figyelmeztetéssel: Várjuk be nyugodtan az időt. Addig ne bolygassuk a múltat, ne vitázzunk egymással. Van elég jannak megválasztása a felsőházi küldöttek társaságában Budapesten fog megtörténni. A pénzügyi bizottság azonban — hogy a birodalmi tanács ülésezése ne akadályoztassék, — megválasztása után, Bécsbe megy vissza, itt kezdi meg s folytatja értekezéseit, és csak az összülésekre tér vissza Pestre. A pénzügyi bizottság legalább négy heti munkaidőt igényel, s így május vége előtt az osztrák delegácziónak a költségvetéssel nem lesz dolga. A „N. F. Presse“ arról értesül, hogy Ghyczy pénzügyminiszter Bécsbeni idézése alatt nemcsak a közös költségvetés megállapításával, hanem a közös actívák folyóvá tételével is foglalkozik. A közös aktíva körülbelül 50 millió, s ebből a Magyarország számára eső rész folyóvá tétele, a nevezett lap szerint, hónapokig elodázhatná a legutóbbi magyar kölcsön optálható összegének kibocsátását. Bécs, márcz. 31. (Saját levelezőnktől.) A közös költségvetés mosocja elvégre mégis megszelídült egy kissé s ma már bizonyos, hogy távolról sem fog annyit elnyelni, mint a múlt évben, meg a múlt években, amikor legalább még volt — mit. A tegnapi közös minisztertanács, melyben a három közös miniszteren kívül Auersperg, Bitto úr és Ghyczy is részt vettek, különösen magyar pénzügyminiszterünk kérelmére és sürgetésére, a rendkívüli előirányzatokban „jelentékeny“ levonásokat tett. Ma délelőtt ismét tartatott minisztertanács, mely — ő felsége elnöklete alatt — a tegnapi levonásokat helyben hagyta. A változásokat szenvedett közös költségvetés ily formán az uralkodó beleegyezését is bírja már. A képviselőház serényen folytatja a költségvetés tárgyalását s ma este is fog ülést tartani, mely — a dotatiók képezvén tárgyát — érdekesnek ígérkezik. A húsvéti szünnapok előtt — melyek, mint már egy régebbi levelemben emlitém volt, holnap veszik kezdetüket s csak apr. 15 éig fognak tartani — ilyformán letárgyaltatván a költségvetés, apr. 15-én a képviselőház megkezdheti a halmazával elintézésre váró ügyek valamelyikét, alkalmasint a vasúti javaslatokat. Általában, a felekezeti vita szalmacsépéseinek czélszerűtlensége most kezd csak szembeötlő lenni most, midőn az elvesztegetett idő, a félig-meddig megállapított modus procedendit keresztvonással fenyegeti. Terv szerint a részvénytársulatokról szóló javaslatot, amelyre Ausztriában valóban égető szükség is van, szintén ez ülésszakban szándékoznak elvégezni, de ha e javaslatnak a sorrendben nem szabnak meg a megszabottnál előbbrevaló helyet, úgy aligha nem marad meg a jövő ülésszakig a javaslatnak. A delegatiók megnyitása után a képviselőház szintén szünetelni fog mindaddig, míg a delegatiók pénzügyi bizottságaikat megválasztják. Az urak háza, mely ma is tartott rövid ülést, mint már szintén régebben jelentem, a felekezeti javaslatok fölött való vitázást a húsvéti ünnepek utánig elnapolta. E huzavona egyenesen ultramontán agitatió gyümölcse. Egyébiránt a püspökök nem fognak nagy oppositiót kifejteni, részint azért, mivel legfelsőbb helyen a javaslatok haladéktalan szentesítése már bevégzett tény, részint pedig hálából a kormány utóbbi, és — számításból a kormány jövendőbeli jezsuitizmusa iránt. Valószínű, hogy csalódni — nem fognak. S most még csak két rövid megjegyzést a hírlapokban felmerült két hire. Egy magyar lap azt írta — s utána a bécsi lapok — hogy Ghyczy itt idézése alatt a bankügyi tanácskozások fonala is föl fog vétetni. — Informatióm ennek ellenkezőjéről tud bizonyosat. Nagyon valószínű ugyan, vagy helyesebben: nem valótlan szinű, hogy Ghyczy és az osztrák kormány pénzügyére, vagy elnöke közt — conversatió közt — a bankkérdés is szóba fog jönni, de a tárgyalások elejtett fonalának fölvételére sem Ghyczy nem érez még most kedvet, sem az osztrák kormány tagjai e fonal fölvételének sürgetésére hajlamot, úgy tudom azonban, hogy Ghyczy itteni körültekintőben, vagy ha úgy tetszik: circumspectusságában a bankkérdésről sem feledkezik meg a gondolatban. A másik hír arról tudott, hogy ő felsége válasza a pápa enciklikájára már átadatott a Vatikánban. Értesülésem szerint a válasz ma délelőtt, tökéletlen szerkezetben még Andrássy gr. asztalán feküdt. — A zágrábi „Obzor“ a nemzetiségi képviselők által kibocsátandó emlékiratot említvén, azt a szerb egyházügy lebonyolítására nézve is befolyással birónak tartja, mert a kormánynak szándékát az összehívandó congressusra vonatkozólag megkönnyíti s a szerb népnek egyházi és közoktatási viszonyait is rendezi, mi által legalább ezen a téren a nemzeti ügy üdvhozóan fog fejlődhetni. A horvát kormány a szerb egyházi viszály kiegyenlítését maga is óhajtván, abban segédkezni nem fog vonakodni. A szerkesztendő emlékiratra visszatérvén, azt nem Kosztics által, kinek tehetségeit különben elismeri, hanem egy régibb és tapasztaltabb politikus által szeretné szerkesztve látni, vámntá. Egy másik miniszteri leirat is került elő, melyet nem lehetett oly egyszerűen tudomásul venni, mint az előbbit. Ez utóbbiban kijelenti a kormány, hogy a közmunkatanács tagjainak választása iránt hozott közgyűlési határozatot nem veheti tudomásul, a lemondások ellen azonban nincs, s nem is lehet kifogása. Miután a város által választott közmunkatanácsosok mind köszöntek, ha a közgyűlés eláll Szentkirályi indítványától, mely a közmunkatanács eltörlését czélozza, s melyet egyszer már elfogadott a közgyűlés, — értelme nincs a főváros csökönösségének s Királyi Pál indítványára fel is hagytak ezzel, más felől pedig Szentkirályi indítványát sem igen akarták a kormányra erőszakolni, e képp csomó megoldást nyert. A bizottsági tagok a jövő közgyűlésen fogják megválasztani az új közmunka-tanácsosokat. Az olvasók tudják már, hogy a honvédelmi minisztérium a várban palotát akar építtetni, s ez okból a fővárostól kéri a várban levő vízvezetéki épületet cserébe a várbeli csonkatoronyért. A cseréből még az a haszna lenne a városnak, hogy perét, mely közte s a minisztérium közt már évek óta húzódik, békés után megnyerné. A tanács főleg erre gondolt, midőn a cserét ajánló, az átalakítási, áthurczolkodási költségeket természetesen az állam fogja viselni. Havas a nehézséget említi, mely a cserével járna. A csonka toronyhoz nem férhetni könnyen, a szomszédos gymnasium udvarán át kellene közlekedni, sőt még a gymnasiális épületet is meg kellene bolygatni. Azért hát ha óhajtja a főváros a cserét, hozza előbb tisztába a gymnaziális épület régóta vitás és függőben levő kérdését. Ez persze más fordulatot ad az ügynek, mert a gymnasium kérdését nem lehet egy nap alatt megoldani, s Ribáry Ferencz figyelmeztette is e körülményre a közgyűlést s épen nem óhajtá a két kérdés kapcsolatba hozását, mi csak késedelmet idézne elő. Ezt átlátták többen is, s így sikerül a már csaknem összebonyolított két kérdést egymástól elszigetelni. A csereajánlatot a közgyűlés elfogadta. A sugárút vízvezetékének kérdésére került a sor. E boulevardon a munkálatok már annyira haladtak előre, hogy több palota még ez évben lakható lesz, gondoskodni kell immár a kövezésről is, ezt pedig a vízvezetékis gázcsövek lerakásának meg kell előznie. A gazdasági bizottság e czélra 35 ezer forintot kér ez évre megszavaztatni, mely összegből a sugárút nagy része vízvezetéket kapna. A tanács nem bánja, ha a vízvezetéki csövek lerakatnak, de pénzt nem ad hozzá, fedezze a költségeket a közmunka tanács, legfölebb azt ígéri, hogy kölcsönöz a közmunkatanácsnak, ha pénze nem volna. (Aminthogy nincs.) A közgyűlés a tanácscsal tart. Kijelentetett e közben a mai választás eredménye. Az iskolatanácsba Ribáry Ferencz választatott meg 93, a gazdasági és pénzügyi bizottságba pedig Fuchs Gusztáv 67 szavazattal. A középítési bizottság javaslatot terjesztett be az aldunasor rendezése, illetőleg kikövezése s fasorral szegélyezése iránt. A javaslat mellé tervrajz is tétetett le a közgyűlés asztalára. E szerint trachyttal lenne kövezve a part, a járda aszphaltból állíttatnék elő, melynek szélén csinos candelaberek s fa ültetvények váltakoznának. A tanácsnak előbb a fák ellen volt kifogása, — ő tudja mi okból ?! mert a közlekedést csak nem akadályozhatják a járda szélén meghúzódó fák, mitől a tanács oly nagyon tart. Az aszphalt járdák sem tetszenek a tanácsnak, aminek oda, úgymond, mikor ott már csak az jár, akinek dolga van, a sétálóknak ott a corso. Királyi Pál éles birálat alá vette a tanács scrupulusait s a bizottság javaslatát ajánlá elfogadásra. Akadt a tanácsnak is pártfogója Vecsey Sándorban a takarékosságnak az utóbbi időben ugyancsak elnyűtt nádparipáján lovagolva. Még csak Gerlóczy alpolgármester is a tanács véleménye ellen nyilatkozott, s Vécseyt kivéve, alig is volt ember a közgyűlésen, ki a tanácscsal egyetértett volna, s a középítési bizottság javaslata elfogadtatott. A többi a jövő hétre maradt. Budapest főváros közgyűlése. A főpolgármester első szava felhívás volt a bizottsági tagokhoz az iránt, hogy a jövő szerdán a mai ülés napirendjéről valószínűleg lemaradó ügyek tárgyalására közgyűlésre jöjjenek össze, azután tudomásra hozta, hogy a király ő felsége a fővárosi szűkölködők felsegélésére négyszáz forintot utalványoztatott magánpénztárából. A napirend előtt még Fenyvessy interpellálta a polgármestert az utczák tisztántartása végett teendő intézkedések iránt, mely kérdésre Kammermayer polgármester azt felelte, hogy az ügy épen most foglalkoztatja a bizottságot, mely jelentésével a jövő ülésen fog előlépni. Azután a napirend következett. Első volt ezen a miniszteri leirat, melyben tudomására hozatik a fővárosnak, hogy a bécsi közkiállítás körül szerzett érdemei iránt 5 felsége legmagasabb elismerését nyil a IDÉK — Az „Igazmondódból veszszük át a következőt: Hangok Tisza eljárása felett. Debreczenből márczius 24-ki kelettel Tisza Kálmán eljárására vonatkozólag egyik tekintélyes debreczeni polgár ezeket írta Molnár György országos képviselőnek: „Hogy a hozzám intézett s várt tudósításaidra ily későn válaszolok, azt szándékosan azért halasztottam, mert óhajtottam az általános közhangulatot előbb kipuhatolni a nehezen várt, s lefolyt nagy eseményekre nézve. Mint a folyó hó 17-ről kelt és hozzám szóló leveledet vettem, azt azonnal közöltem több jó barátainkkal, s mondhatom, mindnyájunknak nagy megnyugvást szerzett azon tudat, hogy Tisza Kálmán, kit az isten tartson meg! — elment azon végső határig, meddig nekie a haza iránti kötelesség parancsolta, és hogy azon a határon túl nem ment. Ez által itten nemcsak a mi teljes ragaszkodásunkat, de még ellenségeinek tiszteletét és becsülését is megnyerte. Tekintélyes emberektől hallottam, midőn leveledet nekik felmutattam, hogy Tisza Kálmán az utolsó órában meg fogja adni magát, s elfoglalja a bársonyszéket; most ugyanazon erős jobboldali uraktól hallom ismét dicsérni Tiszát azért, mert az események igazolták, hogy Tisza Kálmánt semmi más indok nem vezeti, mint egyedül a haza javára törekvő lelki meggyőződése. Hogy ezeknek ellenében mégis a „Debreczen“ lap szerkesztősége sok mindenféle handabandát összefirkál, azon boldog hitben, hogy őket sokan hallgatják , erre azon tapasztalást szereztem, hogy az ő hitelével ellenkezőleg igen sokan, akik még olvassák is a lapot, kárhoztatják a tartalmát. A következés majd megmutatja: kinek lesz igaza ?“ KÜLFÖLD. Április 1-én. Angolország. Valami két héttel ezelőtt kire kezdett járni, s a távírda utján Anglia határain is túl terjedt, hogy Disraeli kormánya a fogságban ülő