Ellenőr, 1874. április (6. évfolyam, 90-118. szám)
1874-04-20 / 108. szám
tana mondatát: A haza senkitől sem kíván többet, mint hogy mindenki ereje szerint teljesítse kötelességét. E két beszédet több ízben megszakította a közönség éljenzése. Most a gyűjtemények bemutatása következett, s azok megmagyarázását Pulszky Ferencz vállalta magára. A két nagy csarnokot, mely a múzeum főbejáratánál nyílik, s annak minden fülkéjét megtöltik a műtipar tárgyai. Már a küszöbnél ott áll Schlick vasöntödéjéből egy egészen vasból készült díszes lépcsőház , apró oszlopzatokkal. Aztán nyomról-nyomra következnek a többi díszes szekrények. Most nehéz volt a szemle a közönség tolongásában, s csakis átalánosan teszünk említést e gyűjteményről, mely egy külön múzeum alapját képezi. A gyűjtemény minden darabja az ipar körébe tartozik, s képviselve van máris az óceán szigetlakóinak primitív, olykor mégis elmés kézi műveitől kezdve egészen a gobelinek szövéséig, mely már a festészet művészetéig hat. A gyűjtemény kiegészítésére föl van használva a hg Widgensteintól a nemzeti múzeum számára vásárolt antikok gyűjteménye is. Egyesek is jelentékeny adományokkal járultak, nevezetesen az Egger testvérek, Goldschmidt opál-bánya tulajdonos, az Alter és Kiss czég szövetekkel, Fischer és Zsolnay (pécsi) porczellángyárosok, Mannschön és Haas szőnyegkereskedők, továbbá külföldről a Vilhroi és Bach külföldi czég. A két terem közepén két óriás gipsz szobor áll: Mauzólus király szobra és a farnesi bika csoportozata. Ezek a nemzeti múzeum tulajdonai, s ezek körül vannak elhelyezve a szekrények, a szőnyegek egy része pedig a falra függesztve. Legelőször üveggyártmányokkal találkozunk, angol és csehországi gyárakból, melyek kristálytisztasága és alakzati szépsége azonnal feltűnik. Aztán a Salviati-féle olasz gyár antik utánzatai következnek, ezek mellett a Widgenstein-gyűjtemény görög antik edényei. Majd faragványok következnek, a vésők különféle művei Japánból, Rhinából, Olaszországból, aztán cserépedények, fayencek, porczellánok, melyek közt képviselve van Rhina, Japán, Sevres, Portland, Herend stb. A bőriparból is jelentékeny gyűjtemény van, mindjárt a tükörneműek és mozaik-művek közt. Ez utóbbi kiváló darabja a Salviati gyárból Leonardo Da Vinci arczképe. Csak rövid pillantást vethetünk a kiváncsi tömeg közt az emailek, fénymázos művek, könyvkötői dísztárgyak, régi agyagművek, és Zsolnay eredeti alakú edényeinek, a szalma és fonás ipargyűjteményeire. Aztán a második terembe jutunk, hol a 13-ik századtól kezdve napjainkig terjedő spanyol, franczia, hollandbeli háziiparműveket látunk, köröskörül pedig a hazánkbeli házi ipar termékeit. Az ötvösműveknek is van már egy kis gyűjteménye. Itt vannak a pompás franczia selyemszövetek, nagy szőnyegek, indiai szövetek és hímzések, skófium varrások, régi egyházi öltönyök, mint a hímzés remekei s még sok kiváló tárgy, melyekre most csak egy futó pillantást vethettünk s melyekről Pulszky magyarázatából egy-egy részletet csak elvétve hallhattunk. Mindezekről még többször lehet írni, kivált ha egy kis nyomtatott kalauz is készülne, ami nélkül iparosaink nem is használhatják kellőleg. A népszínház jelenlegi állapota. A népszínház nagy bizottsága tegnap délelőtt tartott gyűlést a „Hungária“ egyik termében. Már régen nem jött össze, miután egy végrehajtó bizottságot hatalmazott föl, mely a kellő intézkedéseket megtegye, szerződéseket kössön s az építkezéseket megindítsa. Most e végrehajtó bizottság jelentését kellett meghallgatni, s határozni a későbbi teendők iránt. Valami nagy számmal nem jelentek meg, de tegnap annyi mindenféle közgyűlés vette igénybe azokat, kik a közügyek körül fáradozni szoktak, hogy sokak elmaradása eléggé indokolt. Különben azok, kik a népszínház ügyében eddig valóban működtek, egy-kettő kivételével együtt voltak most is. Először isd. Lipthay Béla a bizottság nagy tevékenységű elnöke ismertette meg a végrehajtó commissió eddigi működését, s ezzel előadta jóformán a népszínház egész történetét, mely a hírlapolvasó közönség előtt a koronként fölmerült részletekből eléggé ismeretes. A Herminatér eladásától, a Kerepesi utón vásárolt telken megindult építkezési munkálatokig terjed ez. Itt csak azt említjük meg, hogy a színház építésénél a földmunkálatok már elkészültek, s a kőműveseknek ma kellett megkezdeni a maguk dolgát. Részletes jelentést tett az elnök a rendelkezésre álló pénzerőről is, a szükséges költségekről. Ami adakozás útján, mint készpénz begyült eddig, az alig haladja meg a 7000 frtot. A voltaképeni vagyon amaz 500,000 frt, melyet a bizottság a Hermina-tér eladása után az operaház bizottságától kapott. A színház fölépítése következőleg osztja föl a rendelkezésre álló tőkét: teljes fölépítés, a nézőtér egész berendezése 588,000 frt. Színpad felszerelése 34,000 frt. Az építész tiszteletdíja 42,000 frt. Összesen 664,000 frt. Van eddig az aláírt és befizetett összegekkel együtt 535,000 frt. Hanem ebből levonandó az a 62,000 frt, mennyit a népszínház fizet a városnak a telekért. De számítva az építés befejezéséig kamatozó tőke percentjét is, a még hiányzó összeg 166.000 írtnak tűnik fel. A végrehajtó bizottság tehát gondolkozott a könynyebbedés módjairól. Legelőször is a színpad teljes fölszerelése elodázható volna, s a megnyitás után is remélhető adakozásokból lehetne félév alatt teljesíteni. Folyamodott továbbá a bizottság a városhoz, hogy a telek után járó 62.000 frt befizetésével későbbi évekig várjon. Ezt joggal kérhette a bizottság, mihelyt beleegyezett, hogy a népszínház homlokzata ne a leendő nagy körút felé, hanem a belváros felé tekintsen. Ha az eredeti terv szerint a körútra nézett volna, a városnak a színház felépítésekor le kellett volna bontani a mértékhitelesítő hivatal épületeit, míg most addig használhatja ez épületeket, míg csak a nagy körút véglegesen elkészül, és szükség lesz, hogy itt is megnyittassék az összekötő vonal. És azért nem ide helyezték a homlokzatot, mert a körút elkészültéig a színházban való közlekedés rész lett volna. A város tehát hajlandó várni a 62.000 frtért addig, míg az ő épületei ott maradnak. A színpad teljes felszerelése és ez utóbbi összeg egyelőre 96,000 írtban törültetvén, marad hiány 72,000 frt. Az építési vállalkozókkal (Buzzi és Keller) azonban úgy szerződött a bízottig, hogy csak addig kapnak esedékes fizetést, míg a tőke tart, azontúl pedig bizonytalan ideig várnak 6 percentes kamattal. Jókai Mór aggódik amiatt, hogy ily kedvező anyagi viszony közepette is, minőbe a népszínház jutott, oly nagy deficit támadt. Sajnálja, hogy most már bevégzett tényekkel vagyunk szemközt, mert óhajtotta volna, hogy szerényebb legyen az épület, ne pedig oly pompás, minőnek a tervrajzok mutatják, hanem inkább tartaléktőkéről is gondoskodott volna a bizottság. Fölemlíti a nemzeti színházat, mely aránylag oly csekély összegből épült s mégis képes volt teljesíteni feladatát. Azt pedig mindenesetre óhajtja, hogy ha már így van a dolog, ne aranyozzuk meg a bajt, hanem ha a közönség elé lépünk, mondjuk ki őszintén, hiányzik ennyi és ennyi, s nekünk erre szükségünk van, hogy a népszínház biztosítva legyen. De ha újabb adakozásra szólítják föl a közönséget, arra ismét ne a mostani időt válaszszák, hanem az aratást. Podmaniczky Frigyes báró legkevésbbé sem aggódik a népszínház jövője fölött. Soha magyar vállalat még ily tőkével nem rendelkezett, s ha nem hiszszük, hogy ezzel fölállhat, akkor legjobb lemondani az egész eszméről. A tervek szakértők utasításai szerint készültek, s minden szakértő azt mondta, hogy a vállalat biztosítására nagy színház szükséges, mely ha egy héten egyszer megtelik, már megadhassa az életképesség feltételeit. A nemzeti színháznak azért kell oly nagy subventió, mert kicsi. A népszínház tervei semmi luxust nem tüntetnek föl, mindössze csinos s belső berendezése kényelmet biztosít a közönségnek, amit megkövetel a közönség. Szentkirályi Mór szintén óhajtaná, ha a hiányzó összeg fedezésére jó előre gondoskodnék a bizottság. Harkányi Frigyes erre nézve az állami jótékony sorsjátékot óhajtaná igénybe venni. Tavaszy erre megjegyzi, hogy az állami sorsjáték jövőre Lajtántúlra jut, s csak két év múlva kerül Magyarországba. Ha a kormány a népszínház részére engedélyezi, jó lesz tartaléktőkének, mert meg van győződve, hogy a bizottság addig egybegyűjti a hiányzó összeget. Hiszen — úgymond — ez a bizottság arra vállalkozott, hogy 800,000 irtot is összegyűjt, s csak a kedvező véletlen juttatta az 500,000 írthoz. Mért alakult tehát, ha most 200,000 írttól is megretten? Ballagi Mór legkevésbbé sem aggódik. Ismeri a magyar közönséget, mely eleinte tartózkodó, de ha eredményt lát, mindjárt bizalmas. Ha fölépül a népszínház, a hazafias adakozásokra bizton lehet számítani. Ott van az Akadémia, melynek még nem volt palotája, csak ritkán emlékeztek meg róla, most pedig hétről-hétre nagy összegű alapítványokat kap. Liphay báró arra figyelmezteti az értekezletet, hogy mindössze csak 166,000 frt hiányról van szó, s némelyek már 250,000 frtot is emlegettek. Megjegyzi egyszersmind, hogy a színház kezelésére ajánlat történt oly formán, hogy azt egy vállalkozó átvenné, ha egyszer mindenkorra 30.000 frtot kapna a bizottságtól. Podmaniczky azt hiszi, hogy más vállalkozó is akad, és sok se törődjünk vele, ki kezdi meg az előadásokat. Egyszersmind figyelmezteti az értekezletet, hogy a színházban magában is nagy tőke van : a páholyok és zártszékek eladása. Azt ő is óhajtja, hogy őszintén ki kell mondani, mennyi pénzre van szükségünk, de egy jól indult ügyet ne feketítsünk be erőnek erejével. Rákossy Jenő azt indítványozza, hogy a hiányzó pénz beszerzésére egy szűkebb körű bizottság alakítassék. Ennek legyen feladata a beszerzés módjáról s az eljárásról gondoskodni. Ezt az indítványt el is fogadták, s egyszersmind tudomásul vették és helyben hagyták a végrehajtó bizottság eddigi eljárását. A hiányzó összeg beszerzési módját megállapító bizottságba pedig a következő urak jelöltettek ki: Forgó István, Harkányi Frigyes, Jókai Mór, Szitányi Izidor, Karperesz Albert és Tors Kálmán. Végül szóba jött az alapkő letétel, s ez az elnök belátására bízatott. Mindenesetre egyszerű ünnepély lesz. Hogy ki teszi le az alapkövet, ez a körülménytől függ, s azok szerint intézkedik az elnök. Valószínűleg egy igen előkelő helyzetű hölgy. Még a szükséges alapszabályok elkészítése jött szóba, melyet a végrehajtó bizottság fog kidolgozni. Az orsz. képzésművészeti társulat közgyűlése. A magyar művészeti érdekek eme derék társulata mindig tavaszkor szokta évi közgyűlését megtartani A kikelet időszaka azonban elég sokszor itt csak a közöny jégvirágaiból mutatott be termést. Hanem a tegnapi közgyűlés már enyhe és igazán tavaszias volt, s a virágzás örvendetes megindulását jelenté. Természetes, hogy e virágokból aztán siettek egy-egy koszorút is nyújtani azoknak, kik oly tevékenyül kertészkedtek. E társulat, mely oly nyomasztó anyagi viszonyokkal küzdött, hogy 3—4 év előtt nem igen reménykedhetett a gólya megérkezésének, vagy a fecskék eltávozásának ismétlődő szemlélésére, ma már egészséges és teljesen életképes. A fölépülés minden föltételét eléggé mutatja az, hogy nincs többé semmi adósság! A tegnapi közgyűlésen is látszott már, hogy nem valami gyöngélkedő körül gyűltek össze, kinek orvosságáról kell gondoskodni. Betegágy köré csak elmegy az ember részvétből, felebaráti szeretetből, de soha sem jó kedvvel, és ha szerte teheti, ki sem megy. A tegnapi közgyűlésen már szívesen jelentek meg a tagok és pedig oly nagy számmal, mint eddig egyszer sem. Pulszky Ferencz, a társulat igazgatója üdvözölte ezeket, s kevés szóval megnyitván a gyűlést, Keleti Gusztáv olvasta föl a választmány terjedelmes és érdekes évi jelentését, melynek főbb adatai itt következnek : A lefolyt év a társulat tevékenységének külső nyilvánulásában némileg szegényebbnek látszik, mint az előbbi. De ez látszólagos s onnan ered, mert tavasztól őszig a bécsi közkiállítás gyakorolta hatását. E kiállításon a társulat egyik tényezője volt ama sikernek, melyet a magyar művészetek arattak, amennyiben köréből a kiállítási bizottságokban többen működtek. Itthon is igénybe vétetett a társulat szakértősége több ízben, nevezetesen Nyáry Pál mellszobrának és Szilágyi István úr emlékének megbírálásánál, valamint közvetve az orsz. képzőművészeti tanácsban is működtek annak tagjai fele részben e társulatból valók lévén. A bécsi közkiállítás alatt a társulat műcsarnoka folyvást zárvavolt, de azóta a hazai művészek újabb festményeit a több külföldi művészet is bemutatta. A társulatot 4600-an látogatták, s az eladott művek értéke 12,000 frt körül van. Ennél többet egy év alatt sem vásároltak meg. Ezek perczentjéből a társulatra 602 frt 750 kr esett. A műcsarnok összes jövedelme 2531 frt 91 krt tett 3185 frt 61 krnyi kiadással szemközt. A hiány a társulatnak a tagok irányában hozott áldozataihoz sorozandó. A tárlat látogatására a tanintézetek szegényebb növendékei ingyen jegyeket kaptak, s több vidéki rajztanoda a műlapokat ajándékul nyerte, elaggodt művészek vagy azok özvegyei pedig 695 frtnyi segélyben részesültek. A nyugdíj tőke 6005 frt 66 krra szaporodott, s ugyane tőkéhez tartozó képek értéke 8234 frt. Évi tagilletményül Litzmayernek „Faust és Margit“ czímű festményének rézmetszetű másolata osztatott ki. Jövőre azonban az évlapoknak mind száma, mind értéke emelkedni fog, miután az igazgató választmány öt évre szerződött a bécsi „Verein für vervielfältigende Kunst“ czimű egylettel, miáltal lehetővé válik, hogy a tagoknak évenkint 4, eshetőleg 5 rézkarczó vagy rézmetszetű maslap is jusson, s ezekből három az országos képtár műremekeiből lesz, egy pedig hazai jeles művészek valamely újabb műve. A társulat anyagi helyzete lehetővé tette, hogy a sorsolás ügye akként rendeztessék, hogy minden második évben bizonyos a körülményekhez képest megállapítandó összeg kizárólag a tagok közt kisorsolandó művek vásárlására fordíttassék. Az eddigi intézkedések jó hatása már megérzik a tagok számának gyarapodásából. A lefolyt évben az alapító tagok száma 174-re, a rendes tagoké 680 ra emelkedett, pedig 1873-ban igen sok tagnak telt le három éves kötelezettsége, s a halálozások száma is szokatlan nagy volt. (A társulat alapító tagjai közül elhaltak: gr. Andrássy György, Bartakovics Béla egri érsek, Lévay Sándor püspök, Györffy László és Udvardy Ignácz kanonokok.) A legutóbbi három hó alatt ismét 300-zal gyarapodott, úgy hogy mostani számuk 1100. A társulat vagyonkimutatása nyomtatásban fekszik a közgyűlés előtt. Abból kitűnik, hogy adósságok nincsenek többé. A pénztári maradvány ez év végével 2519 frt 46 kr volt. Az előirányzott bevételek ugyan 1236 frt 36 krral kevesebbet tüntettek föl a valóságban, de viszont a kiadások is 2200 forint 62 krajczárral csekélyebbek voltak az előre számítottnál. Most a társulat ügykörének tárgyalásával az alapszabályok módosítása is szükséges lett, s a választmány ezt a közgyűlés elé terjeszti. Valamint a közgyűlés elé bocsátja az egylet házának, a műcsarnoknak építési ügyét, mint a legfontosb elintézni valót. E vállalat létesítésére már a múlt közgyűlés hatalmazta föl a választmányt, mely a következő kérdések által kívánt a megbízatásnak megfelelni. A pestvárosi Teréz külvárosban az 1870: 60. t. sz. folytán tervezett és Pestvárosa fennállott tanácsának 39.149/873 számú végzésével jóváhagyott szabályozási és felosztási térrajzon 78 S. 80 5. és 151 S. számok alatt jelentkező három háztelket f. évi márczius 23-án kelt szerződéssel a sugár-uti építő vállalattól a társulat számára 55.000 forintért megvásárolta, s viszont a 80. S. és 151. S. számmal jelölt telkeket a vallás- és közoktatási miniszter úr felügyelete alatt álló tanulmányi alapnak az országos m. rajztanoda és rajztanár képezde elhelyezése végett ugyancsak 55.000 írtért eladván, az e feletti szerződést, melyben azonban ő felségének jóváhagyása fenntartatott, folyó évi márczius 28-án a közalapítványi ügyigazgatósággal szintén megkötötte. Minthogy a társulatnak az egész 698 négyszögöl területű telekre szüksége nincs, s minthogy a 364 öl területű telekrész eladása árából az egész telek vételára kikerül, nem kételkedhetünk, hogy a tisztelt közgyűlés eme eljárásunkat utólag jóváhagyni fogja. A társulat háza vagyis a „műcsarnok“ magában foglalandja:a műkiállítás czéljaira, a művészek társas összejöveteleire és a társulat hivatalos ügykezelésére szükséges termeket és helyiségeket. Amennyiben azonban szakértők közreműködése mellett készült előleges számítás alapján a társulatben elősorolt térbeli szükségei a felállítandó épületet fele részében is kielégíthetők; az igazgató választmány késznek nyilatkozott arra, hogy az imént keletkezett ipar- és műmúzeum gyűjteményei ideiglenes, de hosszabb időre megfelelő elhelyezésére alkalmas s díszes helyiségeket építeni, és azokat, habár áldozatok árán is, a kitűzendő időre bérbe átengedi. Ezen ajánlat az illetékes körökben elismeréssel fogadtatván, az eziránti szerződés legközelebb fog megköttetni. Ily módon lehetővé válik az, hogy a hazai művészet és a magasabb ipar lendítésére alakult 3 orsz. intézet, a képzőművészeti társulat, az orsz. mintarajztanoda és a magyar ipar és műmúzeum, tőszomszédban, úgyszólván egy fedél alatt egyesítve, egymásra és kölcsönös támogatásra utalt hivatásukat a lehető legkedvezőbb módozatok között teljesíthetik. Az így tervezett házépítés czéljára teendő legközelebbi lépések közül legfontosabb a szükséges építkezési költségek előteremtése. Ezen építkezési költségek tetemes részét biztosítja ugyan a társulat törzsvagyona, a hiányzó összeget azonban reménye a választmány egy e czélra rendezendő nagy műsorsolás, valamint alapítványok gyűjtése által beszerezni. A nagy műsorsolás ügyét az igazgató választmány szerencsés előjelek között már megindította, amennyiben a külföldön és itthon élő magyar művészekhez felhívást intézett, hogy ingyen felajánlandó becses műveikkel járuljanak a közérdekű szép czél létesítéséhez. E felhívásnak mindjárt az első napokban szép eredménye volt; az áldozatkész művészeink által eddig bejelentett ajándék művek értéke máris megközelíti a 20,000 hot. A műsorsolás összes nyereményei mintegy 50,000 frtot fognak képviselni, e czélra lesznek fordítandók a nyugdíjalap képvagyona s a társulat album készlete; a nyeremények kiegészítése végett azon felül művek vásárlására 6000 frt vétetett föl az idei költségvetésbe. Az egyes sorsjegyek ára 1 frt 50 krban állapíttatott meg s a 60.000 db ily sorsjegyek kibocsátására való engedélyt, a kormánytól nyert eddigi kedvezmények mellett kieszközölhetni alapos reményünk van. Ugyancsak a társulati ház létesítésének indokából az igazgató választmány még a következő határozatait juttatja a tisztelt közgyűlés tudomására. a) Saját tagjai hozzájárultával a társadalom minden rétegeiből kiválasztott kitűnőségek egy országos bizottságot szándékozik alakítani; ennek feladata volna azon további utakat és módokat tanácskozás alá venni és megállapítani, melyek által a műcsarnok építésére még szükséglendő pénzösszegek a legczélszerűbben beszereztessenek; a fenforgó nagy horderejű vállalat iránt a közérdeket felébreszteni, a befolyó összegeknek a házépítésre való befektetéseket ellenőrizni, a társulat élére álló védnököt ezen állás elfogadására küldöttségnek felkérni s az előfordulandó ünnepélyeknél az építési vállalat képviseltetéséről gondoskodni. b) Az alapszabályok módosításául bátorkodik javaslani, hogy mindazok, kik a társulati alaptőkét legalább is 5 alapitványyal azaz 1000 frttal gyarapitandják, a társulat „pártfogói“ czimét nyerjék s az indítványozott előnyökben részesittessenek s hogy a nemes adakozók emléke a társulati házban alkalmas és méltó módon megörökittessék. c) a „műcsarnok“ épitési terveinek beszerzésére három hónapra terjedő általános pályázat nyittatik, olykép, hogy a félhüvelnyi arányban készítendő tervvázlatok három legjobbika 100,60 és 40 busz frankos magyar aranynyal díjaztassék, a kiküldendő jury pedig az iránt is lesz hivatva határozni, hogy a pályanyertes tervező magával az építéssel is legyen-e megbízandó vagy nem. Mindezek után kéri a választmány a közgyűlést, hogy e jelentést tudomásul venni szíveskedjék, az alapszabályokra vonatkozó módosításokat pedig fogadja el. Legvégül ajánlja a választ Laptulajdonosok: Légrádi testvérek, Csernátony Lajos, mány, hogy a hazai művészetek terén oly kiválón áldozatkész gr. Waldstein János, az orsz. képzőművészeti társulat elnöke, és Hegedüs Kandid miniszteri tanácsos, a képzőművészetek körül szerzett érdemeik elismeréséül a társulat tiszteletbeli tagjaivá választassanak. Ez élénk helyeslésekkel kísért előterjesztés után Pulszky igazgató felolvassa Almássy Pál társulati alelnöknek hozzá intézett levelét, melyben elfoglaltsága miatt az elnökségről lemond. Tehát alelnök és egy választmányi tag is választandó, ez utóbbi Simonyi Antal helyett, ki lemondott. A közgyűlés egyhangúlag tiszteletbeli tagokul választja gr. Waldstein Jánost és Hegedűs Kandidot, aztán a számvizsgáló bizottság jelentésére megadja az évi fölmentést a pénztári kezelésre vonatkozólag. Megszavaztatott ezután a folyó évi költségvetés, melynek főbb tételeit előlegesen közöltük már. A bevétel 22.800 írtban van megállapítva, mi a kiadásoknál 1048 frttal több. Az alapszabályok megváltoztatására előterjesztett javaslat minden észrevétel nélkül fogadtatott el. Ennek lényeges pontjai ezek: A társulat az eddigi gyakorlattól eltérőleg külföldi művészektől is vásárolhat festményeket saját tárlatából. A tagok osztályzata bővíttetett az által, hogy pártfogó tagokat is igtattak be, olyanokat, kik ezer forintot adományoztak, s kik az igazgató választmánynak szintén tagjai, s a sorsolásoknál tizenöt sorsjegyet kapnak. A tisztviselőket, nevezetesen a titkárt s egyéb fizetéses hivatalnokokat az igazgató választmány választja. (Eddig a közgyűlés választotta ) Havas Sándor indítványára a közgyűlés köszönetet szavazott Pulszkynak, Báth György elnöknek és a választmánynak az eddig tanúsított nagy tevékenységért, valamint az egész választmánynak. Végül a szavazatokat adták be az alelnökre és egy választmányi tagra. Alelnökül Erdes Sándor lett, választmányi tag pedig Madarász Viktor. A közgyűlés elégülten oszlott szét. A „N. Fr. Presse“ egy pesti távirata szerint Ghyczy és Trefort a kölcsön ügyében voltak Bécsben s az ügyet elintézték úgy, hogy a szombaton este 7 órakor tartott minisztertanácsban referálhattak. Egyelőre a 150 milliós kölcsön második felének egy része fog csak felvétetni. — A pánszláv szellemű gymnasiumok feloszlatására egy feliratot határozott Zólyom megye ápriliési közgyűléséből a minisztériumhoz intéztem. A hazafias feliratot, mihelyt terünk engedi, szó szerint is fogjuk közölni. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése április 20-án. Az elnöki széken Perczel Béla ült, s az ülés megnyitása után bemutatta a hozzá intézett kérvényeket s megtevő bejelentéseit, mely utóbbiak közt megemlítendő b. Sennyey Pál kérelme 6 heti szabadságidő iránt, mi megadatott. Majd egyes képviselők nyújtottak be kérvényeket, azután az igazoló bizottság tudatta, hogy Ghyczy Kálmán és Vécsey Tamás képviselők megválasztása ellen kifogás nem létetett s ekép a 30 nap fentartással igazolandók. A honvédelmi miniszter törvényjavaslatot nyújtott be a szent György-téren építendő miniszteriális palota felépítéséről, s kihirdetettek az eddigi katonai kórházak bértöbbletéről s a meterrendszerről szóló királyi szentesítést nyert törvények. Ezekből állt az ülés nyitánya. Következett a napirend: első tárgy a képviselőház folyó havi költségvetése, — természetesen elfogadtatott. Azután a királyi közjegyzőségről szóló törvényjavaslat tárgyalása következett. A törvényjavaslatot a központi bizottság nevében Tost Gyula ajánlá. A miniszteri indokolásra hivatkozott, mely felmenti őt az érvelés alól. Hogy szükségünk van ez intézményre, az bizonyos, s baj, hogy nem volt eddig s mikor volt, nem volt olyan, amilyenre szükségünk van. A most tervezett már olyan, semmi kívánnivalót nem hagy fel, kértem a házat, ne téveszszék össze az ötvenes években behozott hasonló intézménynyel. Ez sok bajtól meg fog kímélni, könnyíteni fogja a közigazgatás eljárását, sok esetben nélkülözhetővé fogja tenni az ügyvédeket s a váltójegyzői teendők is a közjegyzőkre ruháztatván világos, hogy igen nagy fontosságú keresett hivatalnokok lesznek. Felemlítő, hogy a bizottság kisebbsége kötelezővé akarta tenni ez intézmény igénybevételét, a többség azonban még nem vélte elérkezettnek ennek idejét. Az előadó után Dulovics Ernő beszélt. A végrehajtói s a közjegyzői inézmény úgymond — szoros összeköttetésben van, s ha amaz a francziaországi szervezés mintájára hozatott be, kívánatos lett volna, hogy a közjegyzői intézmény ennek megfelelő legyen. A most beterjesztett törvényjavaslat épen ezért nem elégítheti ki; határozatlan, hatásköre körvonalazatlan, s szervezete a czélnak meg nem felel. Czélja lenne a közigazgatás gyorsítása, erre pedig a most ajánlt szervezet mellett kevés kilátás lehet; czélja lenne a hagyatéki ügyek lebonyolításának könnyítése, erre nézve ajavaslat határozatlan s a főelvet többhelyt szem elől téveszti; czélja lenne az árva ügyekben eljárni — erről ajavaslat nem szól semmit; czélja lenne a csődügyekben a hitelezők érdekének megóvására olyképen eljárni, hogy a perügyelők és tömeggondnokok mellőzhetők legyenek — a tjavaslat szerkesztői ezt kifelejtették ; czélja lenne átalában nem peres ügyekben eljárni — a tjavaslat ez irányban sem intézkedik. A közjegyzőktől kellene várnunk a hitel megszilárdítását gyors közvetítések által, erre nem lehet a törvényjavaslat értelmében kilátásunk; a közjegyzői intézménynek lenne feladata a telekkönyvi rendezések fölötti felügyelet s erre annál is inkább szükség van, mivel az osztrák telektortörvény behozatala kötelességévé tette az államnak gondoskodni arról, hogy e törvény szigora a járatlanok megkárosodását ne vonja nagyon sűrűn maga után Egyébiránt, jobb híjával elfogadja a törvényjavaslatot. A második szónok Máday Sándor volt. Ő is elfogadja átalánosságban a törvényjavaslatot, egy-két megjegyzése még is van. Egyik az, hogy a közjegyző azon bizalomnak megfelelő dotatióban részesíttessék, melyet e tisztség feltételez; másik megjegyzése az, hogy a közjegyzői intézmény ruháztassék fel azzal a tekintélylyel, mely azt megilleti, ha működésétől sikert remélünk, ez okból a kötelező behozatalást sürgeti. Utána Lázár Ádám beszélt hosszan, terjedelmesen a törvényjavaslatról, egyébről, ami eszébe jutott, s aminek elmondását soha elmulasztani nem szokta, ha szóhoz jut, nem törődve azzal, hogy nincs aki, hallgassa. Az ülés további folyamáról holnap. A hivatalét lapbél. Földmivelés-, ipar- és kereskedelmi m. miniszterem előterjesztésére gróf Batthyány Ferencz tiszteletbeli miniszteri fogalmazó hivatali lemondását elfogadom Kelt Bécsben, 1874. évi április hó 12-én. Ferencz József, s. k. Bartal György, s. k. Az igazságügyminiszter Rozmanits Kálmán pécsi törvényszéki bijnokot a sásdi járásbírósághoz írnokká, Schön Vincze csik-szeredai törvényszéki segédtelekkönyvvezetőt ugyanoda telekkönyvvezetővé, az ungvári királyi törvényszékhez írnokká Szobonya Gyula ungvári kir. kincstári uradalmi bijnokot és a kisvárdai királyi járásbíróság mellé bírósági végrehajtóvá Oláh Gyula ügyvédi joggyakornokot nevezte ki. Nádasai Terstyánszky Ferencz, előbb Budapesten lakott, jelenleg ismeretlen tartózkodásu ügyvédet, több rendbeli bűntények miatt tett elitéltetése folytán, a királyi igazságügyminiszter 1874 évi 11.540. szám alatt kelt rendeletével, a pesti és marosvásárhelyi királyi táblák területén az ügyvédség gyakorlatától eltiltotta. A temesvári magyar királyi pénzügyigazgatóság Haasz Ferenczet harmadik osztályú vámtisztté, Szerdocz József pedig vámsegédtisztté nevezte ki. HÍREK. Április 20. — A király ma reggel megérkezett Bécsből. A közös pénzügyminiszter: Holzgethan, K. Kuhn hadügyminiszter, Benedek Sándor altábornaggyal, Pöckhalaámirállal,Frith osztályfőnökkel szintén megérkeztek. A nőipár egylet tegnap tartotta közgyűlését a megyeház nagy termében, hol nagy számú hölgyközönség gyűlt össze. A közgyűlés tárgyai voltak: a múlt évi jelentés, az alapszabályok egy-két pontjának megváltoztatása s az új tisztikar és bizottság megválasztása. A jelentés örvendetes képét adja az egylet sikerteljes működésének s érdekes összeállítást tartalmaz annak nevezetes mozzanatairól, a bécsi közkiállításban való részvételről, mikor az egylet 186 darab munkát mutatott be több mint 10,000 frt értékben s ezekért 25 érdemjelt nyert. A cultus-miniszterium 2000 frtnyi adományát megközeliték a magán-adakozások ; bálokból, színi előadásokból pedig több mint 3000 forint jövedelme volt az egyletnek. Az egyleti vagyon most 10,624 forintra megy, ebből 2419 frt készpénz. Az alapszabályok módosítása iránt tett indítványok mind elfogadtattak. Említésre méltó ezek közül az, mely szerint ezután nő titkára lesz az egyletnek évi fizetéssel. Végül a választásra került a sor. Elnek ismét a fáradhatlan Kühnel Ignáczné lett egyhangú választás által, alelnökök Ziehrer Józsefné és Cserhalmay Ferenczné, másod-elnökök Molnár Aladár és Xántus János. Első titkárrá György Aladárné választatott meg, másod titkárrá Hentaller Elma, pénztárnokká Berecz Antal. Ezután még 80 választmányi tagot választottak meg, s ezzel az ülés véget ért. Dupanloup orleansi érsekről írták nemrégiben, hogy még a tavaszszal meglátogatja az esztergomi prímást. A híres főpap egy közelebbi levelében azonban tudatta a prímással, hogy a vendégszeretetet csak később veheti igénybe. — A n.váradi Deák-pártról azt olvassuk egyik ottani lapban, hogy némely budapesti lapok hiába igyekeznek ráfogni, hogy a választásnál jelöltet léptet föl, mert ez a párt szétrobbant. — Thasz főkapitány számára a volt kapitánysági tisztviselők tegnap ünnepélyt rendeztek. Mivel ugyanis Thaisz úr állami szolgálatba lépett, s ezzel a kapitányi és fővárosi tiszti kartól megvált, emlékül lefesteték arczképét Pósa Gusztáv akadémiai festővel, s az arczképét tegnap bemutatták neki. Stadler alkapitány üdvözlő beszéde kíséretében, ki azt is megjegyzé, hogy fölkérik a város közönségét, mikép Pest város utolsó alkotmányos kapitányának arczképét a gyűlésterem számára fogadja el. Thaisz kapitány ezek után köszönetét nyilvánította a meglepetésért és tanúsított tiszteletért. „De — úgymond— bármennyire méltányolja is azon ellenállhatlan ösztönt, melylyela hatóság és a városi közönség iránti hálájukat óhajtották nyilvánítani: a módot, melyben ez történik, nem oszthatja.“ Végül pedig a buzgó közreműködést köszönte meg, melylyel a tisztviselők őt támogatták. KÖZGAZDASÁG. Vegyes. — A magyar általános földhitel-részvénytársulat ma délelőtt tartotta közgyűlését. A felolvasott jelentésre még visszatérünk, mihelyt terünk engedi. A lefolyt üzletévi nyeremény 599,156 frt 28 kr, miből 500,000 forint a januári szelvény beváltására fordittatott, s így további rendelkezésre maradt 99,156 frt 28 kr. Erre nézve a közgyűlés elfogadta a következő határozatot: „A közgyűlés az 1873-iki második üzletévről bemutatott, a társulati felügyelők által megvizsgált és rendben talált zárszámadást és mérleget véglegesen jóváhagyja, a ezekre nézve az izgatótanácsnak a felmentvényt megadja, egyúttal elhatározza, hogy a kamatok kifizetése után a második üzletévre fenmaradt nyereményből 15°/„ vagyis 14,873 frt 43 kr. a tartalékalap javára hassék, 4,957 frt 81 kr. a társulati tisztviselők jutalmazására fordittassék, a fenmaradó 79,3..5 frt 04 kr pedig az 1874-iki üzletévre nyereményelőlegbl átvitessék.“ — A Bittó és Ullmann M. G. lemondása által megürült igazg. tanácsosi állomások nem töltetnek be. Széher Mihály felügyelő helyébe Herzog Péter erősittetett meg. A pesti zálogkölcsön-intézet tegnapi rendkívüli közgyűlése kimondotta a liquidatiót. Tőzsde és gabnacsarnok. Budapest apr. 20. É rt é k a z le t. A tőzsde jobb hangulatban volt. A magasabb bécsi jegyzések bankpapirok iránt emelték a vételkedvet és szilárdabb árfolyamokat idéztek elő. Általán véve azonban az üzlet nagyobb élénkség nélkül maradt. A kötések ezek voltak: vasúti kölcsön 92’ 4, dézsmatális. kötv. 70%, 5‘/2 % földhitelintézeti zálogl. 85'/ai pesti közúti 284—283, angol-magyar bank 28’/4—29, municipális 20'/4—27‘/4, magyar hitel 142‘/4—143‘/4, földhiteltársulat 56'/2—57, terézv. iparbank 49, budapesti fővárosi takarékp. 158, Lujza gőzmalom 141, molnárok és sütők malma 235—236. Valuták szilárdak: Napoleon arany 8 frt 99 kr - 9 frt, porosz p. u. 1.66‘/1. . . ,. .. Gabnaüzlet. Magyar búza igen kevés kinaltatik, s a malmok kénytelenek e keveset 5—10 krajczárral drágábban fiz.etni; oláhnak ára változatlan; forgalom a két napon vagy 40,000 mázsa. Fizettek magyarért 828/4 fntos 8 forint 35 krajczárt, 728/2 fntos 8 forint 3272 krajczár. Sl'/a fntos 8 forint 25 krajezár és 8384 fntos 8 forint 40 krajezár, oláhért 83 fntos 7 forint 35 krajezár és 82 fntos 7 forint vámmázsájáért 3 hónapra. S Lancebuza tavaszra 8 forint 15—30 krajczárral jegyezhető, septemberoctóberre szilárd, 5000 mázsa 6 forint 5772 krajczárral adatott el és marad 6 forint 60 krajezár pénz, 65 krajezár áru. Rozs csekély üzlet mellett árában változatlan. Tengeri szilárd, kész áruért 4 forint 80 krt fizettek, bánátiért május-juniusra 4 forint 87‘/2—90 krt, záródik 4 forint 87 ’/2 kr áru. Forgalom vagy 25,000 mázsa. Oláh junius-juliusra 4 forint 97 1/2 kr-5 forint, julius-augustusra 5 forint 8 krajczárral fizetve. Árpa szilárd, oláh 3 frt 60 kr, 68 fntos oláh tavaszra 3 frt 55 kr. Zab szilárd, néhány krajczárral drágább, kész áru 3000 mérő 2 frt 75 - 77 72 kr. tavaszra vagy 50,000 mérő felmondatott, de ismét átvétetett, köttetett vagy 25,000 mérő 2 frt 8272, 83, 84, 55 krajczárral, Győrött átvéve. Május-júniusra vevő választása szerint 5000 mérő 2 frt 9572 krajczárral adatott el Győrött átvéve. Felelős szerkesztő: Csernátony Lajos. Nyomatott Légrádi testvéreknél.