Ellenőr, 1874. április (6. évfolyam, 90-118. szám)

1874-04-20 / 108. szám

tana mondatát: A haza senkitől sem kíván többet, mint hogy mindenki ereje szerint teljesítse köte­lességét. E két beszédet több ízben megszakította a közönség éljenzése. Most a gyűjtemények bemutatása követke­zett, s azok megmagyarázását Pulszky Ferencz vállalta magára. A két nagy csarnokot, mely a múzeum fő­bejáratánál nyílik, s annak minden fülkéjét meg­töltik a műtipar tárgyai. Már a küszöbnél ott áll Schlick vasöntödéjéből egy egészen vasból készült díszes lépcsőház , apró oszlopzatokkal. Aztán nyomról-nyomra következnek a többi díszes szek­rények. Most nehéz volt a szemle a közönség to­longásában, s csakis átalánosan teszünk említést e gyűjteményről, mely egy külön múzeum alapját képezi. A gyűjtemény minden darabja az ipar köré­be tartozik, s képviselve van máris az óceán szi­getlakóinak primitív, olykor mégis elmés kézi mű­veitől kezdve egészen a gobelinek szövéséig, mely már a festészet művészetéig hat. A gyűjtemény ki­egészítésére föl van használva a hg Widgenstein­­tól a nemzeti múzeum számára vásárolt antikok gyűjteménye is. Egyesek is jelentékeny adományok­kal járultak, nevezetesen az Egger testvérek, Gold­schmidt opál-bánya tulajdonos, az Alter és Kiss czég szövetekkel, Fischer és Zsolnay (pécsi) por­­czellángyárosok, Mannschön és Haas szőnyegke­reskedők, továbbá külföldről a Vilhroi és Bach külföldi czég. A két terem közepén két óriás gipsz szobor áll: Mauzólus király szobra és a farnesi bika csoportozata. Ezek a nemzeti múzeum tulaj­donai, s ezek körül vannak elhelyezve a szekré­nyek, a szőnyegek egy része pedig a falra füg­gesztve. Legelőször üveggyártmányokkal találkozunk, angol és csehországi gyárakból, melyek kristály­tisztasága és alakzati szépsége azonnal feltűnik. Aztán a Salviati-féle olasz gyár antik utánzatai következnek, ezek mellett a Widgenstein-gyű­jte­­mény görög antik edényei. Majd faragványok kö­vetkeznek, a vésők különféle művei Japánból, Rhi­­nából, Olaszországból, aztán cserépedények, fayen­­ce­k, porczellánok, melyek közt képviselve van Rhina, Japán, Sevres, Portland, Herend stb. A bőriparból is jelentékeny gyűjtemény van, mind­járt a tükör­neműek és mozaik-művek közt. Ez utóbbi kiváló darabja a Salviati gyárból Leonardo Da Vinci arczképe. Csak rövid pillantást vethetünk a kiváncsi tömeg közt az emailek, fénymázos mű­vek, könyvkötői dísztárgyak, régi agyagmű­vek, és Zsolnay eredeti alakú edényeinek, a szalma és fonás ipargyűjteményeire. Aztán a második terembe jutunk, hol a 13-ik századtól kezdve napjainkig terjedő spanyol, franczia, hollandbeli háziiparműve­­ket látunk, köröskörül pedig a hazánkbeli házi ipar termékeit. Az ötvös­műveknek is van már egy kis gyűjteménye. Itt vannak a pompás franczia se­lyemszövetek, nagy szőnyegek, indiai szövetek és hímzések, skófium varrások, régi egyházi öltönyök, mint a hímzés remekei s még sok kiváló tárgy, melyekre most csak egy futó pillantást vethettünk s melyekről Pulszky magyarázatából egy-egy rész­letet csak elvétve hallhattunk. Mindezekről még többször lehet írni, kivált ha egy kis nyomtatott kalauz is készülne, a­mi nélkül iparosaink nem is használhatják kellőleg. A népszínház jelenlegi állapota. A népszínház nagy bizottsága tegnap délelőtt tartott gyűlést a „Hungária“ egyik termében. Már régen nem jött össze, miután egy végrehajtó bi­zottságot hatalmazott föl, mely a kellő intézkedé­seket megtegye, szerződéseket kössön s az építke­zéseket megindítsa. Most e végrehajtó bizottság jelentését kellett meghallgatni, s határozni a ké­sőbbi teendők iránt. Valami nagy számmal nem je­lentek meg, de tegnap annyi mindenféle közgyűlés vette igénybe azokat, kik a közügyek körül fára­dozni szoktak, hogy sokak elmaradása eléggé in­dokolt. Különben azok, kik a népszínház ügyében eddig valóban működtek, egy-kettő kivételével együtt voltak most is. Először isd. Lipthay Béla a bizottság nagy tevékenységű elnöke ismertette meg a végre­hajtó commissió eddigi működését, s ezzel előadta jó­formán a népszínház egész történetét, mely a hír­­lapolvasó közönség előtt a koronként fölmerült részletekből eléggé ismeretes. A Hermi­natér el­adásától, a Kerepesi utón vásárolt telken megindult építkezési munkálatokig terjed ez. Itt csak azt említjük meg, hogy a színház építésénél a földmun­kálatok már elkészültek, s a kőműveseknek ma kellett megkezdeni a maguk dolgát. Részletes je­lentést tett az elnök a rendelkezésre álló pénzerő­ről is,­­ a szükséges költségekről. A­mi adako­zás útján, mint készpénz begyült eddig, az alig haladja meg a 7000 frtot. A voltaképeni vagyon amaz 500,000 frt, me­lyet a bizottság a Hermina-tér eladása után az operaház bizottságától kapott. A színház fölépítése következőleg osztja föl a rendelkezésre álló tőkét: teljes fölépítés, a néző­tér egész berendezése 588,000 frt. Színpad felsze­relése 34,000 frt. Az építész tiszteletdíja 42,000 frt. Összesen 664,000 frt. Van eddig az aláírt és befizetett összegekkel együtt 535,000 frt. Hanem ebből levonandó az a 62,000 frt, mennyit a nép­színház fizet a városnak a telekért. De számítva az építés befejezéséig kamatozó tőke perc­entjét is, a még hiányzó összeg 166.000 írtnak tűnik fel. A végrehajtó bizottság tehát gondolkozott a köny­­nyebbedés módjairól. Legelőször is a színpad teljes fölszerelése elodázható volna, s a megnyitás után is remélhető adakozásokból lehetne félév alatt tel­jesíteni. Folyamodott továbbá a bizottság a város­hoz, hogy a telek után járó 62.000 frt befizetésé­vel későbbi évekig várjon. Ezt joggal kérhette a bizottság, mihelyt beleegyezett, hogy a népszínház homlokzata ne a leendő nagy körút felé, hanem a belváros felé tekintsen. Ha az eredeti terv szerint a körútra nézett volna, a városnak a színház fel­építésekor­­ le kellett volna bontani a mértékhitele­sítő hivatal épületeit, míg most addig használhatja ez épületeket, míg csak a nagy körút véglegesen elkészül, és szükség lesz, hogy itt is megnyittassék az összekötő vonal. És azért nem ide helyezték a­­ homlokzatot, mert a körút elkészültéig a színházba­n való közlekedés rész lett volna. A város tehát haj­landó várni a 62.000 frtért addig, míg az ő épüle­tei ott­ maradnak. A színpad teljes felszerelése és ez utóbbi összeg egyelőre 96,000 írtban törültetvén, marad hiány 72,000 frt. Az építési vállalkozókkal (Buzzi és Keller) azonban úgy szerződött a bízott­ig, hogy csak addig kapnak esedékes fizetést, míg a tőke tart, azontúl pedig bizonytalan ideig várnak 6 perc­entes kamattal. Jókai Mór aggódik a­miatt, hogy ily ked­vező anyagi viszony közepette is, minőbe a nép­színház jutott, oly nagy deficit támadt. Sajnálja, hogy most már bevégzett tényekkel vagyunk szem­közt, mert óhajtotta volna, hogy szerényebb legyen az épület, ne pedig oly pompás, minőnek a terv­rajzok mutatják, hanem inkább tartaléktőkéről is gondoskodott volna a bizottság. Fölemlíti a nem­zeti színházat, mely aránylag oly csekély összeg­ből épült s mégis képes volt teljesíteni feladatát. Azt pedig mindenesetre óhajtja, hogy ha már így van a dolog, ne aranyozzuk meg a bajt, hanem ha a közönség elé lépünk, mondjuk ki őszintén, hiányzik ennyi és ennyi, s nekünk erre szükségünk van, hogy a népszínház biztosítva legyen. De ha újabb adakozásra szólítják föl a közönséget, arra ismét ne a mostani időt válaszszák, hanem az aratást. Podmaniczky Frigyes báró legke­­vésbbé sem aggódik a népszínház jövője fölött. Soha magyar vállalat még ily tőkével nem rendel­kezett, s ha nem hiszszük, hogy ezzel fölállhat, akkor legjobb lemondani az egész eszméről. A ter­vek szakértők utasításai szerint készültek, s minden szakértő azt mondta, hogy a vállalat biztosítására nagy színház szükséges, mely ha egy héten egy­szer megtelik, már megadhassa az életképesség feltételeit. A nemzeti színháznak azért kell oly nagy subventió, mert kicsi. A népszínház tervei semmi luxust nem tüntetnek föl, mindössze csinos s belső berendezése kényelmet biztosít a közönség­nek, a­mit megkövetel a közönség. S­zent­királyi Mór szintén óhajtaná, ha a hiányzó összeg fedezésére jó előre gondoskod­nék a bizottság. H­a­r­k­á­n­y­i Frigyes erre nézve az állami jótékony sorsjátékot óhajtaná igénybe venni. Tavaszy erre megjegyzi, hogy az állami sorsjáték jövőre Lajtántúlra jut, s csak két év múlva kerül Magyarországba. Ha a kormány a népszínház részére engedélyezi, jó lesz tartaléktőké­nek, mert meg van győződve, hogy a bizottság addig egybegyűjti a hiányzó összeget. Hiszen — úgy­mond — ez a bizottság arra vállalkozott, hogy 800,000 irtot is összegyűjt, s csak a ked­vező véletlen juttatta az 500,000 írthoz. Mért ala­kult tehát, ha most 200,000 írttól is megretten? Ballagi Mór legkevésbbé sem aggódik. Ismeri a magyar közönséget, mely eleinte tartózkodó, de ha eredményt lát, mindjárt bizalmas. Ha fölépül a népszínház, a hazafias adakozásokra bizton lehet számítani. Ott van az Akadémia, melynek még nem volt palotája, csak ritkán emlékeztek meg róla, most pedig hétről-hétre nagy összegű alapítványokat kap. L­i­p­­­h­a­y báró arra figyelmezteti az értekez­letet, hogy mindössze csak 166,000 frt hiányról van szó, s némelyek már 250,000 frtot is emleget­tek. Megjegyzi egyszersmind, hogy a színház ke­zelésére ajánlat történt oly formán, hogy azt egy vállalkozó átvenné, ha egyszer mindenkorra 30.000 frtot kapna a bizottságtól. Podmaniczky azt hiszi, hogy más vál­lalkozó is akad, és sok se törődjünk vele, ki kezdi meg az előadásokat. Egyszersmind figyel­mezteti az értekezletet, hogy a színházban magá­ban is nagy tőke van : a páholyok és zártszékek eladása. Azt ő is óhajtja, hogy őszintén ki kell mondani, mennyi pénzre van szükségünk, de egy jól indult ügyet ne feketítsünk be erőnek ere­jével. R­ák­o­s­sy Jenő azt indítványozza, hogy a hi­ányzó pénz beszerzésére egy szűkebb körű bizottság alakítassék. Ennek legyen feladata a beszerzés mód­járól s az eljárásról gondoskodni. Ezt az indítványt el is fogadták, s egyszers­mind tudomásul vették és helyben hagyták a vég­rehajtó bizottság eddigi eljárását. A hiányzó összeg beszerzési módját megállapító bizottságba pedig a következő urak jelöltettek ki: Forgó István, Harká­nyi Frigyes, Jókai Mór, Szitányi Izidor, Karperesz Albert és Tors Kálmán. Végül szóba jött az alapkő letétel, s ez az elnök belátására bízatott. Mindenesetre egy­szerű ünnepély lesz. Hogy ki teszi le az alapkövet, ez a körülménytől függ, s azok szerint intézkedik az elnök. Valószínűleg egy igen előkelő helyzetű hölgy. Még a szükséges alapszabályok elkészítése jött szóba, melyet a végrehajtó bizottság fog ki­dolgozni. Az orsz. képzésművészeti társulat közgyűlése. A magyar művészeti érdekek eme derék tár­sulata mindig tavaszkor szokta évi közgyűlését meg­tartani A kikelet időszaka azonban elég sokszor itt csak a közöny jégvirágaiból mutatott be termést. Hanem a tegnapi közgyűlés már enyhe és igazán tavaszias volt, s a virágzás örvendetes megindulá­sát jelenté. Természetes, hogy e virágokból aztán siettek egy-egy koszorút is nyújtani azoknak, kik oly tevékenyül kertészkedtek. E társulat, mely oly nyomasztó anyagi viszo­nyokkal küzdött, hogy 3—4 év előtt nem igen re­ménykedhetett a gólya megérkezésének, vagy a fecskék eltávozásának ismétlődő szemlélésére, ma már egészséges és teljesen életképes. A fölépülés minden föltételét eléggé mutatja az, hogy­­ nincs többé semmi adósság! A tegnapi közgyűlésen is látszott már, hogy nem valami gyöngélkedő körül gyűltek össze, ki­nek orvosságáról kell gondoskodni. Betegágy köré csak elmegy az ember részvétből, felebaráti szere­tetből, de soha sem jó kedvvel, és ha szer­te teheti, ki sem megy. A tegnapi közgyűlésen­­ már szívesen je­lentek meg a tagok és pedig oly nagy számmal, mint eddig egyszer sem. Pulszky Ferencz, a társulat igazgatója üdvözölte ezeket, s kevés szó­val megnyitván a gyűlést, Keleti Gusztáv ol­vasta föl a választmány terjedelmes és érdekes évi jelentését, melynek főbb adatai itt következnek : A lefolyt év a társulat tevékenységének külső nyilvánulásában némileg szegényebbnek látszik, mint az előbbi. De ez látszólagos s onnan ered, mert tavasztól őszig a bécsi közkiállítás gyakorolta ha­tását. E kiállításon a társulat egyik tényezője volt ama sikernek, melyet a magyar művészetek arattak, a­mennyiben köréből a kiállítási bizottságokban többen működtek. Itthon is igénybe vétetett a tár­sulat szakértősége több ízben, nevezetesen Nyáry Pál mellszobrának és Szilágyi István úr emlékének megbírálásánál, valamint közvetve az orsz. képző­művészeti tanácsban is működtek annak tagjai fele részben e társulatból valók lévén. A bécsi közkiállítás alatt a társulat műcsar­noka folyvást zárva­­volt, de azóta a hazai művé­szek újabb festményeit a több külföldi­­ művészet is bemutatta. A társulatot 4600-an látogatták, s az eladott művek értéke 12,000 frt körül van. Ennél többet egy év alatt sem vásároltak­ meg. Ezek per­­czentjéből a társulatra 602 frt 750 kr esett. A mű­csarnok összes jövedelme 2531 frt 91 krt tett 3185 frt 61 krnyi kiadással szemközt. A hiány a társu­latnak a tagok irányában hozott áldozataihoz soro­zandó. A tárlat látogatására a tanintézetek szegé­nyebb növendékei ingyen jegyeket kaptak, s több vidéki rajztanoda a műlapokat ajándékul nyerte, elaggodt művészek vagy azok özvegyei pedig 695 frtnyi segélyben részesültek. A nyugdíj tőke 6005 frt 66 krra szaporodott, s ugyane tőkéhez tartozó képek értéke 8234 frt. Évi tagilletményül Litzmayernek „Faust és Margit“ czímű festményének rézmetszetű másolata osztatott ki. Jövőre azonban az évlapoknak mind száma, mind értéke emelkedni fog, miután az igaz­gató választmány öt évre szerződött a bécsi „Ve­rein für vervielfältigende Kunst“ czimű egylettel, mi­által lehetővé válik, hogy a tagoknak évenkint 4, eshetőleg 5 rézkarczó vagy rézmetszetű maslap is jusson, s ezekből három az országos képtár műremekeiből lesz, egy pedig hazai jeles művészek valamely újabb műve. A társulat anyagi helyzete lehetővé tette, hogy a sorsolás ügye akként rendeztessék, hogy minden második évben bizonyos a körülményekhez képest megállapítandó összeg kizárólag a tagok közt kisorsolandó művek vásárlására fordíttassék. Az eddigi intézkedések jó hatása már megérzik a tagok számának gyarapodásából. A lefolyt év­ben az alapító tagok száma 174-re, a rendes ta­goké 680 ra emelkedett, pedig 1873-ban igen sok tagnak telt le három éves kötelezettsége, s a ha­lálozások száma is szokatlan nagy volt. (A társulat alapító tagjai közül elhaltak: gr. Andrássy György, Bartakovics Béla egri érsek, Lévay Sándor püspök, Györffy László és Udvardy Ignácz kanonokok.) A legutóbbi három hó alatt ismét 300-zal gyarapodott, úgy hogy mostani számuk 1100. A társulat vagyonkimutatása nyomtatásban fekszik a közgyűlés előtt. Abból kitűnik, hogy adós­ságok nincsenek többé. A pénztári maradvány ez év végével 2519 frt 46 kr volt. Az előirányzott bevételek ugyan 1236 frt 36 krral kevesebbet tün­tettek föl a valóságban, de viszont a kiadások is 2200 forint 62 krajczárral csekélyebbek voltak az előre számítottnál. Most a társulat ügykörének tárgyalásával az alapszabályok módosítása is szükséges lett, s a választmány ezt a közgyűlés elé terjeszti. Valamint a közgyűlés elé bocsátja az egylet házának, a m­ű­­csarnoknak építési ügyét, mint a legfontosb elintézni valót. E vállalat létesítésére már a múlt közgyűlés hatalmazta föl a választmányt, mely a következő kérdések által kívánt a megbízatásnak megfelelni. A pestvárosi Teréz külvárosban az 1870: 60. t. sz. folytán tervezett és Pestvárosa fennállott tanácsának 39.149/873 számú végzésével jóvá­ha­gyott szabályozási és felosztási térrajzon 78 S. 80 5. és 151 S. számok alatt jelentkező három ház­telket f. évi márczius 23-án kelt szerződéssel a sugár-uti építő vállalattól a társulat számára 55.000 forintért megvásárolta, s viszont a 80. S. és 151. S. számmal jelölt telkeket a vallás- és közoktatási miniszter úr felügyelete alatt álló tanulmányi alap­nak az országos m. rajztanoda és rajztanár ké­­pezde elhelyezése végett ugyancsak 55.000 írtért eladván, az e feletti szerződést, melyben azonban ő felségének jóváhagyása fenntartatott, folyó évi már­czius 28-án a közalapítványi ügyigazgatósággal szintén megkötötte. Minthogy a társulatnak az egész 698 négy­szög­öl területű telekre szüksége nincs, s minthogy a 364 öl területű telekrész eladása árából az egész telek vételára kikerül, nem kételkedhetünk, hogy a tisztelt közgyűlés eme eljárásunkat utólag jóváhagyni fogja. A társulat háza vagy­is a „műcsarnok“ magában foglalandja:a műkiállítás czéljaira, a mű­vészek társas összejöveteleire és a társulat hivata­los ügykezelésére szükséges termeket és helyi­ségeket. A­mennyiben azonban szakértők közreműkö­dése mellett készült előleges számítás alapján a társulat­ben elősorolt térbeli szükségei a felállítan­dó épületet fele részében is kielégíthetők; az igaz­gató választmány késznek nyilatkozott arra, hogy az imént keletkezett ipar- és műmúzeum gyűjteményei ideiglenes, de hosszabb időre megfelelő elhelyezé­sére alkalmas s díszes helyiségeket építeni, és azokat, habár áldozatok árán is, a kitűzendő időre bérbe átengedi. Ezen ajánlat az illetékes körök­ben elismeréssel fogadtatván, az eziránti szerződés legközelebb fog megköttetni. Ily módon lehetővé válik az, hogy a hazai művészet és a magasabb ipar lendítésére alakult 3 orsz. intézet, a képzőművészeti társulat, az orsz. mintarajztanoda és a magyar­ ipar és műmúzeum, tő­szomszédban, úgyszólván egy fedél alatt egyesítve, egymásra és kölcsönös támogatásra utalt hiva­tásukat a lehető legkedvezőbb módozatok között teljesíthetik. Az így tervezett házépítés czéljára teendő legközelebbi lépések közül legfontosabb a szüksé­ges építkezési költségek előteremtése. Ezen épít­kezési költségek tetemes részét biztosítja ugyan a társulat törzsvagyona, a hiányzó összeget azonban reménye a választmány egy e czélra rendezendő nagy műsorsolás, valamint alapítványok gyűjtése által beszerezni. A nagy műsorsolás ügyét az igazgató vá­lasztmány szerencsés előjelek között már megindí­totta, a­mennyiben a külföldön és itthon élő ma­gyar művészekhez felhívást intézett, hogy ingyen felajánlandó becses műveikkel járuljanak a közér­dekű szép czél létesítéséhez. E felhívásnak mind­járt az első napokban szép eredménye volt; az áldozatkész művészeink által eddig bejelentett aján­dék művek értéke máris megközelíti a 20,000 h­ot. A műsorsolás összes nyereményei mintegy 50,000 frtot fognak képviselni, e czélra lesznek fordítandók a nyugdíjalap képvagyona s a társu­lat album készlete; a nyeremények kiegészítése végett azon felül művek vásárlására 6000 frt vé­tetett föl az idei költségvetésbe. Az egyes sorsjegyek ára 1 frt 50 krban álla­píttatott meg s a 60.000 db ily sorsjegyek kibo­csátására való engedélyt, a kormánytól nyert ed­digi kedvezmények mellett kieszközölhetni alapos reményünk van. Ugyancsak a társulati ház létesítésének in­dokából az igazgató választmány még a következő határozatait juttatja a tisztelt közgyűlés tudo­mására. a) Saját tagjai hozzájárultával a társadalom minden rétegeiből kiválasztott kitűnőségek egy or­szágos bizottságot szándékozik alakítani; ennek feladata volna azon további utakat és módokat tanácskozás alá venni és megállapítani, melyek ál­tal a műcsarnok építésére még szükséglendő pénz­összegek a legczélszerű­bben beszereztessenek; a fenforgó nagy horderejű vállalat iránt a közérde­ket felébreszteni, a befolyó összegeknek a ház­építésre való befektetéseket ellenőrizni, a társulat élére álló védnököt ezen állás elfogadására kül­döttségnek felkérni s az előfordulandó ünnepélyek­nél az építési vállalat képviseltetéséről gondos­kodni. b) Az alapszabályok módosításául bátorkodik javaslani, hogy mindazok, kik a társulati alaptő­két legalább is 5 alapitvány­yal azaz 1000 frttal gyarapitandják, a társulat „pártfogói“ czimét nyer­jék s az indítványozott előnyökben részesittesse­­nek s hogy a nemes adakozók emléke a társulati házban alkalmas és méltó módon megörökittessék. c) a „műcsarnok“ épitési terveinek beszerzé­sére három hónapra terjedő általános pályázat nyit­tatik, olykép, hogy a félhüvelnyi arányban készí­tendő tervvázlatok három legjobbika 100,60 és 40 busz frankos magyar aranynyal díjaztassék, a kiküldendő jury pedig az iránt is lesz hivatva ha­tározni, hogy a pályanyertes tervező magával az építéssel is legyen-e megbízandó vagy nem. Mindezek után kéri a választmány a köz­gyűlést, hogy e jelentést tudomásul venni szíves­kedjék, az alapszabályokra vonatkozó módosításo­kat pedig fogadja el. Legvégül ajánlja a választ­ Laptulajdonosok: Légrádi testvérek, Csernátony Lajos, mány, hogy a hazai művészetek terén oly kiválón áldozatkész gr. Wald­stein János, az orsz. kép­zőművészeti társulat elnöke, és He­gedü­s Kandid miniszteri tanácsos, a képzőművészetek körül szer­zett érdemeik elismeréséül a társulat tisztelet­beli tagjaivá választassanak.­­ Ez élénk helyeslésekkel kísért előterjesz­tés után Pulszky igazgató felolvassa Almássy Pál társulati alelnöknek hozzá intézett levelét, mely­ben elfoglaltsága miatt az elnökségről lemond. Te­hát alelnök és egy választmányi tag is választandó, ez utóbbi Simonyi Antal helyett, ki lemondott. A közgyűlés egyhangúlag tiszteletbeli tagokul választja gr. Waldstein Jánost és Hegedűs Kan­­didot, aztán a számvizsgáló bizottság jelentésére megadja az évi fölmentést a pénztári kezelésre vo­natkozólag. Megszavaztatott ezután a folyó évi költség­­vetés, melynek főbb tételeit előlegesen közöltük már. A bevétel 22.800 írtban van megállapítva, mi a kiadásoknál 1048 frttal több. Az alapszabályok megváltoztatására előter­jesztett javaslat minden észrevétel nélkül fogadta­tott el. Ennek lényeges­ pontjai ezek: A társulat az eddigi gyakorlattól eltérőleg külföldi művészek­től is vásárolhat festményeket saját tárlatából. A tagok osztályzata bővíttetett az által, hogy párt­fogó tagokat is igtattak be, olyanokat, kik ezer forintot adományoztak, s kik az igazgató választ­mánynak szintén tagjai, s a sorsolásoknál tizenöt sorsjegyet kapnak. A tisztviselőket, nevezetesen a titkárt s egyéb fizetéses hivatalnokokat az igazgató választmány választja. (Eddig a közgyűlés válasz­totta ) Havas Sándor indítványára a közgyűlés kö­szönetet szavazott Pulszkynak, Báth György el­nöknek és a választmánynak az eddig tanúsított nagy tevékenységért, valamint az egész választ­mánynak. Végül a szavazatokat adták be az alelnökre és egy választmányi tagra. Alelnök­ül E­r­d­e­s Sándor lett, választmányi tag pedig Madarász V­i­k­t­o­r. A közgyűlés elégülten oszlott szét.­­ A „N. Fr. Presse“ egy pesti távirata szerint Ghyczy és Trefort a kölcsön ügyében voltak Bécsben s az ügyet elintézték úgy, hogy a szombaton este 7 órakor tartott mi­nisztertanácsban referálhattak. Egyelőre a 150 milliós kölcsön második felének egy része fog csak felvétetni. — A pánszláv szellemű gymnasi­um­ok feloszlatására egy feliratot határozott Z­ó­­lyom megye ápril­ié­si közgyűléséből a minisz­tériumhoz intézte­m. A hazafias feliratot, mihelyt terünk engedi, szó szerint is fogjuk közölni. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése április 20-án. Az elnöki széken Perczel Béla ült, s az ülés megnyitása után bemutatta a hozzá intézett kér­vényeket s megtevő bejelentéseit, mely utóbbiak közt megemlítendő b. Sennyey Pál kérelme 6 heti sza­badság­idő iránt, mi megadatott. Majd egyes kép­viselők nyújtottak be kérvényeket, azután az iga­zoló bizottság tudatta, hogy Ghyczy Kálmán és Vécsey Tamás képviselők megválasztása ellen ki­fogás nem létetett s ekép a 30 nap fentartással igazolandók. A honvédelmi miniszter törvényjavas­latot nyújtott be a szent György-téren építendő miniszteriális palota felépítéséről, s kihirdetet­tek az eddigi katonai kórházak bértöbbletéről s a meterrendszerről szóló királyi szentesítést nyert törvények. Ezekből állt az ülés nyitánya. Következett a napirend: első tárgy a képvi­selőház folyó havi költségvetése, — természetesen elfogadtatott. Azután a királyi közjegyzőségről szó­ló törvényjavaslat tárgyalása következett. A törvény­­javaslatot a központi bizottság nevében Tost Gyula ajánlá. A miniszteri indokolásra hivatkozott, mely felmenti őt az érvelés alól. Hogy szükségünk van ez intézményre, az bizonyos, s baj, hogy nem volt eddig s mikor volt, nem volt olyan, amilyenre szükségünk van. A most tervezett már olyan,­­ semmi kívánnivalót nem hagy fel, kérte­m a házat, ne téveszszék össze az ötvenes években behozott hasonló intézménynyel. Ez sok bajtól meg fog kí­mélni, könnyíteni fogja a közigazgatás eljárását, sok esetben nélkülözhetővé fogja tenni az ügy­védeket s a váltó­jegyzői teendők is a közjegy­zőkre ruháztatván világos, hogy igen nagy fontos­ságú keresett hivatalnokok lesznek. Felemlítő, hogy a bizottság kisebbsége kötelezővé akarta tenni ez intézmény igénybevételét, a többség azonban még nem vélte elérkezettnek ennek idejét. Az előadó után Dulovics Ernő beszélt. A végrehajtói s a közjegyzői in­ézmény úgymond — szoros összeköttetésben van, s ha amaz a franczia­­országi szervezés mintájára hozatott be, kívánatos lett volna, hogy a közjegyzői intézmény­ ennek megfelelő legyen. A most beterjesztett törvényjavaslat épen ezért nem elégítheti ki; határozatlan, hatásköre körvonala­­zatlan, s szervezete a czélnak meg nem felel. Czélja len­ne a közigazgatás gyorsítása, erre pedig a most ajánlt szervezet mellett kevés kilátás lehet; czélja lenne a hagyatéki ügyek lebonyolításának könnyítése, erre nézve a­­javaslat határozatlan s a főelvet többhelyt szem elől téveszti; czélja lenne az árva­ ügyekben eljárni — erről a­­javaslat nem szól semmit; czélja lenne a csőd­ügyekben a hitelezők érdekének megóvá­sára olyképen eljárni, hogy a perügyelők és tömeggond­­nokok mellőzhetők legyenek — a tjavaslat szerkesz­tői ezt kifelejtették ; czélja lenne átalában nem peres ügyekben eljárni — a tjavaslat ez irányban sem intéz­kedik. A közjegyzőktől kellene várnunk a hitel megszilárdítását gyors közvetítések á­ltal, erre nem lehet a törvényjavaslat értelmében kilátásunk; a közjegyzői intézménynek lenne feladata a telek­könyvi rendezések fölötti felügyelet s erre annál is inkább szükség van, mivel az osztrák telektor­­törvény behozatala kötelességévé tette az államnak gondoskodni arról, hogy e törvény szigora a já­ratlanok megkárosodását ne vonja nagyon sűrűn maga után Egyébiránt, jobb híjával elfogadja a törvényjavaslatot. A második szónok Máday Sándor volt. Ő is elfogadja átalánosságban a törvényjavaslatot, egy-két megjegyzése még is van. Egyik az, hogy a közjegyző azon bizalomnak megfelelő dotatióban részesíttessék, melyet e tisztség feltételez; másik megjegyzése az, hogy a közjegyzői intézmény ru­háztassék fel azzal a tekintélylyel, mely azt meg­illeti, ha működésétől sikert remélünk, ez okból a kötelező behozatalást sürgeti. Utána Lázár Ádám beszélt hosszan, terje­delmesen a törvényjavaslatról, egyébről, ami eszébe jutott, s aminek elmondását soha elmulasz­tani nem szokta, ha szóhoz jut, nem törődve azzal, hogy nincs aki, hallgassa. Az ülés további folyamáról holnap. A hivatalét lapbél. Földmivelés-, ipar- és kereske­delmi m. miniszterem előterjesztésére gróf Batthyány Ferencz tiszteletbeli miniszteri fogalmazó hivatali lemondá­sát elfogadom Kelt Bécsben, 1874. évi április hó 12-én. Ferencz József, s. k. Bartal György, s. k. Az igazságügyminiszter Rozmanits Kálmán pécsi törvényszéki bijnokot a sásdi járásbírósághoz írnokká, Schön Vincze csik-szeredai törvényszéki segédtelekkönyv­­vezetőt ugyanoda telekkönyvvezetővé, az ungvári királyi törvényszékhez írnokká Szobonya Gyula ungvári kir. kincstári uradalmi bijnokot és a kis­várdai királyi járásbí­róság mellé bírósági végrehajtóvá Oláh Gyula ügyvédi joggyakornokot nevezte ki. Nádasai Terstyánszky Ferencz, előbb Buda­­pesten lakott, jelenleg ismeretlen tartózkodásu ügyvédet, több rendbeli bűntények miatt tett elitéltetése folytán, a királyi igazságügyminiszter 1874 évi 11.540. szám alatt kelt rendeletével, a pesti és marosvá­sárhelyi királyi táblák területén az ügyvédség gyakorlatától eltiltotta. A temesvári magyar királyi pénzügyigazgatóság H­a­a­s­z Ferenczet harmadik osztályú vámtisztté, S­z­e­r­­d­o­c­z József pedig vámsegédtisztté nevezte ki. HÍREK. Április 20. — A király ma reggel megérkezett Bécs­ből. A közös pénzügyminiszter: Holzgethan, K. Kuhn hadügyminiszter, Benedek Sándor altábor­­nag­gyal, Pöckh­alaámirállal,Frith osztályfőnökkel szintén megérkeztek.­­ A női­pár egy­let tegnap tartotta köz­gyűlését a megyeház nagy termében, hol nagy számú hölgyközönség gyűlt össze. A közgyűlés tár­gyai voltak: a múlt évi jelentés, az alapszabályok egy-két pontjának megváltoztatása s az új tisztikar és bizottság megválasztása. A jelentés örvendetes képét adja az egylet sikerteljes működésének s ér­dekes összeállítást tartalmaz annak nevezetes­ moz­zanatairól, a bécsi közkiállításban való részvétel­ről, mikor az egylet 186 darab munkát mutatott be több mint 10,000 frt értékben s ezekért 25 ér­demjelt nyert. A cultus-miniszterium 2000 frtnyi adományát megközeliték a magán-adakozások ; bá­lokból, színi előadásokból pedig több mint 3000 forint jövedelme volt az egyletnek. Az egyleti va­gyon most 10,624 forintra megy, ebből 2419 frt készpénz. Az alapszabályok módosítása iránt tett indítványok mind elfogadtattak. Említésre méltó ezek közül az, mely szerint ezután nő­ titkára lesz az egyletnek évi fizetéssel. Végül a választásra ke­rült a sor. Elnek ismét a fáradhatlan Kühnel Ig­­náczné lett egyhangú választás által, alelnökök Zieh­rer Józsefné és Cserhalmay Ferenczné, másod-el­nökök Molnár Aladár és Xántus János. Első tit­kárrá György Aladárné választatott meg, másod titkárrá Hentaller Elma, pénztárnokká Berecz An­tal. Ezután még 80 választmányi tagot választot­tak meg, s ezzel az ülés véget ért.­­ Dupanloup orleansi érsekről írták nem­régiben, hogy még a tavaszszal meglátogatja az esztergomi prímást. A híres főpap egy közelebbi levelében azonban tudatta a prímással, hogy a vendégszeretetet csak később veheti igénybe. — A n.­váradi Deák-pártról azt ol­vassuk egyik ottani lapban, hogy némely buda­pesti lapok hiába igyekeznek ráfogni, hogy a választásnál jelöltet léptet föl, mert ez a párt­­ szétrobbant. — T­h­a­­­s­z főkapitány számára a volt ka­pitánysági tisztviselők tegnap ünnepélyt rendeztek. Mivel ugyanis Thaisz úr állami szolgálatba lépett, s ezzel a kapitányi és fővárosi tiszti kartól meg­vált, emlékül lefesteték arczképét Pósa Gusztáv akadémiai festővel, s az arczképét tegnap bemutat­ták neki. Stadler alkapitány üdvözlő beszéde kísé­retében, ki azt is megjegyzé, hogy fölkérik a város közönségét, mikép Pest város utolsó alkotmányos kapitányának arczképét a gyűlésterem számára fo­gadja el. Thaisz kapitány ezek után köszönetét nyilvánította a meglepetésért és tanúsított tisztelet­ért. „De — úgy­mond— bármennyire méltányolja is azon ellenállhatlan ösztönt, melylyel­­a hatóság és a városi közönség iránti hálájukat óhajtották nyilvánítani: a módot, melyben ez történik, nem oszthatja.“ Végül pedig a buzgó közreműködést köszönte meg, melylyel a tisztviselők őt támogatták. KÖZGAZDASÁG. Vegyes. — A magyar általános földhitel-részvénytársulat ma délelőtt tartotta közgyűlését. A felolvasott je­lentésre még visszatérünk, mihelyt terünk engedi. A lefolyt üzletévi nyeremény 599,156 frt 28 kr, miből 500,000 forint a januári szelvény beváltá­sára fordittatott, s így további rendelkezésre ma­radt 99,156 frt 28 kr. Erre nézve a közgyűlés el­fogadta a következő határozatot: „A közgyűlés az 1873-iki második üzletévről bemutatott, a társu­lati felügyelők által megvizsgált és rendben talált zárszámadást és mérleget véglegesen jóváhagyja, a ezekre nézve az izgatótanácsnak a felmentvényt megadja, egyúttal elhatározza, hogy a kamatok kifizetése után a második ü­zletévre fenmaradt nyereményből 15°/„ vagyis 14,873 frt 43 kr. a tartalékalap javára h­assék, 4,957 frt 81 kr. a társulati tisztviselők jutalmazására fordittassék, a fenmaradó 79,3..5 frt 04 kr pedig az 1874-iki üzletévre nyereményelőlegb­l átvitessék.“ — A Bittó és Ullmann M. G. lemondása által megürült igazg. tanácsosi állomások nem töltetnek be. Széher Mihály felügyelő helyébe Herzog Péter erő­­sittetett meg.­­ A pesti zálogkölcsön-intézet tegnapi rend­kívüli közgyűlése kimondotta a liquidatiót. Tőzsde és gabnacsarnok. Budapest apr. 20. É r­­t é k a z l­e t. A tőzsde jobb hangulatban volt. A magasabb bécsi jegyzések ban­kpapirok iránt emelték a vételkedvet és szilárdabb árfolyamokat idéztek elő. Általán véve azon­ban az üzlet nagyobb élénkség nélkül maradt. A kötések ezek voltak: vasúti kölcsön 92’ 4, dézsmatális. kötv. 70%, 5‘/2 % földhitelintézeti zálogl. 85'/ai pesti közúti 284—283, angol-magyar bank 28’/4—29, municipális 20'/4—27‘/4, ma­gyar hitel 142‘/4—143‘/4, földhiteltársulat 56'/2—57, terézv. iparbank 49, budapesti fővárosi takarékp. 158, Lujza gőz­malom 141, molnárok és sütők malma 235—236. Valu­ták szilárdak: Napoleon arany 8 frt 99 kr - 9 frt, porosz p. u. 1.66‘/1. . . ,. .. Gabnaüzlet. Magyar búza igen kevés kinal­­tatik, s a malmok kénytelenek e keveset 5—10 krajczárral drágábban fiz.etni; oláhnak ára változatlan; forgalom a két napon vagy 40,000 mázsa. Fizettek magyarért 828/4 fntos 8 forint 35 krajczárt, 728/2 fntos 8 forint 3272 kraj­­czár. Sl'/a fntos 8 forint 25 krajezár és 838­4 fntos 8 fo­rint 40 krajezár, oláhért 83 fntos 7 forint 35 krajezár és 82 fntos 7 forint vámmázsájáért 3 hónapra. S Lancebuza tavaszra 8 forint 15—30 krajczárral jegyezhető, september­­octóberre szilárd, 5000 mázsa 6 forint 5772 krajczárral adatott el és marad 6 forint 60 krajezár pénz, 65 kraj­ezár áru. Rozs csekély üzlet mellett árában változatlan. Tengeri szilárd, kész áruért 4 forint 80 krt fizet­tek, bánátiért május-juniusra 4 forint 87‘/2—90 krt, záró­dik 4 forint 87 ’/2 kr áru. Forgalom vagy 25,000 mázsa. Oláh junius-juliusra 4 forint 97 1/2 kr-5 forint, julius-augus­­tusra 5 forint 8 krajczárral fizetve. Árpa szilárd, oláh 3 frt 60 kr, 68 fntos oláh ta­vaszra 3 frt 55 kr. Zab szilárd, néhány krajczárral drágább, kész áru 3000 mérő 2 frt 75 - 77 72 kr. tavaszra vagy 50,000 mérő felmondatott, de ismét átvétetett, köttetett vagy 25,000 mérő 2 frt 8272, 83, 84, 55 krajczárral, Győrött átvéve. Május-júniusra vevő választása szerint 5000 mérő 2 frt 9572 krajczárral adatott el Győrött átvéve. Felelős szerkesztő: Csernátony Lajos. Nyomatott Légrádi testvéreknél.

Next