Ellenőr, 1874. május (6. évfolyam, 119-148. szám)
1874-05-28 / 145. szám
sék, hajtotta végre a gyilkosságot, amelynek kivitele előtt a gyilkos és áldozata közt, a leány karján észlelt kék foltokból következtetve, heves viaskodás és a leány részéről élénk ellenállás lehetett. A gyilkos, vérfagylaló tettét a konyhában hevert fejszével vitte véghez, az áldozat fejét vadállatra mutató kegyetlenséggel kettéhasítva. A rendőrség erélyesen folytatta ma is a tegnap megkezdett nyomozásokat, de eddig anélkül, hogy azok a legkisebb nyomra vezették volna. A lakosságban e gyilkosság, mely pünkösd hétfőjén, Rusz Hedwig halálraitéltése után két nappal történt, nagy izgatottságot okozott; a házat, amelyben az eset történt, nagy néptömeg állta körül egész nap. Növelte meg az izgatottságot egy öngyilkosság híre, mely a gyilkos színhelyéhez közel, egy pinczében történt, hol egy „életunt“ fiatal ember fölakaszta magát. Ezenkívül pünkösd vasárnapján még két öngyilkosság, és a két ünnep alatt öt öngyilkossági kísérlet történt. No, hogyha Bécs még most sem „gemüthilch“ város, úgy sohase volt az ! — A közmunkatanács tudvalevőleg azon kérdést intézte a légszesztársulathoz, váljon már most a szerződési határidő letelte előtt nem lenne e hajlandó a sugárúton a légszeszcsöveket lerakni és így ezen utat az újbóli felszaggatás kelemetlenségeitől megmenteni. A légszesztársulat ezen műveletre késznek mutatkozik azon feltétel alatt, ha a közmunkatanács az idő előtt befektetendő tőke kamatjait viselné. Reméljük, hogy a közmunkatanács ezt az ajánlatot határozottan vissza fogja utasítani, tekintve, hogy a társulat köteles a csövek lerakása alkalmával felszaggatandó kövezetét ugyanazon állapotba, amelyben azelőtt volt visszahelyezni, és ha a csövek lerakását már most eszköközöltetné, csak a felszaggatás és újbóli követés költségeit takarítaná meg, amely költségek legalább is annyira rúgnak, mint a társulat által követelt kamatok.- A pesti egyleti bank vagyoni állására vonatkozó és vasárnapi lapunkban közlött adatokat, laptársunk a „Pester Lloyd“ is közölte. Mai számában azt írja, hogy „illetékes helyről megkerestetett annak kijelentésére, hogy azok (az adatok) a tényállásnak nem felelnek meg.“ De hát mi felel meg a tényállásnak, ezt legyen szíves nyilvánosságra hozni a liquidationális bizottság, s mi készséggel fogjuk közölni kimutatását. A mi inforrmatiónk újból és határozottan állítja, hogy az általunk közlött vagyonállási kimutatás megfelel a tényállásnak, s végeredménye nem lehet más, mint amelyet mi abból következtettünk. A tót gymnasiumok elleni vizsgálat. A „Národné Noviny“ a tót gymnasiumok ellen elrendelt vizsgálat tárgyában egy közleményt hoz, mely a következő adatokat hozza nyilvánosságra. A b.-szt. mártoni evangélikus gymnasiumra nézve Geduly superintendens nyilván kijelentette volna, hogy ő a vizsgáló szerepet annál kevésbbé vállalhatja el, miután a zólyomi vádiratban semmi concret tények nem hozatnak fel, általános phrasisok pedig nem vehetők figyelembe. A zngaváraljai gymnasium ellen a vizsgálatot Barton József tanfelügyelő folytatja. Az első vizsgálati folyamat alkalmával állítólag semmi kifogásolható tény nem derült ki, a második folyamatnál azonban a tanulók titkos kihallgatásából a következő adatok lőnek kiderítve : ahogy az isteni tisztelet alatt csak tótul és latinul folyik az ének, magyarul pedig nem; b) hno-jr a tonniA ifinanci av inteni tisztelet után naponkint csak a szt.-atyáért, szülőkért s a jótevőkért imádkozik, a hazáért és a királyért pedig nem; c) hogy a jegyzőkönyvek és osztálykönyvek csak lót nyelven vezettetnek; d) hogy a tanulók írásbeli feladványi füzetein a feliratok mind tótul írvák; e) hogy a tanárok magok között csak tótul társalognak; f) hogy a gymnasiális tanulóknak meg van tiltva az ottani tanítóképezde növendékeivel társalogni; g) hogy a tanulóknak az tanácsoltatik, ne társalogjanak magok közt magyarul ; h) hogy egy ízben az mondatott nekik, miszerint nemzetüktől ne pártoljanak el; i) hogy a tanári kar a maga didaktika methodikus tanácskozási jegyzőkönyvében a magyar nyelvet a tót nyelvvel szemben idegennek nevezi; k) hogy három év előtt a tanulók a majálison a „Horsa Tátrán“ czimű dalt énekelték, 1) hogy a számos kívülről be tanult magyar szavalatok közt egy hazafias szellemű sem találtatik. Ennélfogva a vizsgáló főtanfelügyelő kijelentette, hogy a znyaváraljai gymnásiumi intézetben magyar hazafias szellem nincs. A tanári kar az imént elsorolt vádakra pontonként adott felvilágosítást, ez utóbbit kellőleg indokolva, illetőleg a vádakat megcáfolva, ami pedig a magyar hazafias szellemet illeti, erre azt válaszolta, hogy igenis az intézetben specifikus magyar hazafiság nem uralkodik, de uralkodik magyarhoni hazafiság s lelkesedés, valamint az országban lakó összes nemzetiségek, s úgy különösen a magyar iránti tisztelet és szeretet, így TÁRCZA. A halottak elégetéséről. — Felolvasás. — (Vége.) A temetkezés ellen orvosok által egészségügyi szempontból tett kifogásokhoz járult nem sokára azon panasz is, mely valamennyi nagyobb lakosságú városban felhangzott: szűk lett a hely élőknek és halottaknak. Úgy egyik mint a másik ok folytán átalánossá és sok gyorsan fejlődő városra nézve életkérdéssé lett a halottak eltemetésének kérdése. Ha a kérdés történeti vizsgálata eddig vezetett bennünket, ha kiderült annak szüksége, hogy a tárgyról alapos véleményt szerezzünk magunknak, nem lesz felesleges azon kérdésről gondolkoznunk: mi a temetés, minő czélja van s miként érhetjük el e czélt legkönnyebben ? A temetés nem más mint egy vegyi folyamatnak, a testünk alkatrészeit képező vegyületek szétbontásának megindítása, mi az által történik, hogy a test minden oxydálható, élenyithető alkatrésze élenyittetik (elég) a nem oxydálhatók pedig visszatérnek a földbe vagy a levegőbe. Minél olcsóbban, minél gyorsabban s minél kevesebb mellékes tennék, talán ártalmas anyagok kifejlődésével eszközölhetjük ezt, annál inkább értük el czélunkat. Itt legelőbb is azon kérdés merül fel: megfelel-e az eltakarítás mai módja, az eltemetés, a föld alá tétel, az említett követeléseknek? E kérdésre tagadólag kell válaszolnunk. Mindenesetre igaz, hogy a halottak eltemetése sem egyéb, mint kezdete egy oxidálási folyamatnak, lassú, láng nélküli elégésnek; ez után is szétesnek a test vegyületei legelemibb, többé szét nem bontható alkatrészeikre, de oly lassan, hogy e mellett nagy mennyiségű mellékes termékek képződnek, melyek az élő emberiségnek nagy károkat okozhatnak. Még ott, hol a temető földje oly alkotása, hogy elég élőny juthat a szétbontandó, elkorhasztandó testhez, a bomlási folyamatból származó ártalmak csekélyeknek mondhatók; hol azonban az nem történik, ott a szegény holttestre egy még szörnyűbb folyamat vár: az elrothadás, ez az, mitől a halottakat meg kell kímélnünk, meg épen azért, hogy mi élők életben maradhassunk s a mi több: egészségben maradhassunk! A sír feletti hamus földet nem sokára átitatják a rothadáskor fejlődött anyagok, gázokat bocsátva szét a levegőbe hosszú időn keresztül s egyszersmind az esővíz segélyével eljutva az ivóvízhez is. Ha nem feladatom is itt ezen rothadási anyagokat az általuk okozott betegséghez való viszonyukban felkeresni s önök előtt bemutatni, egynémely dolgot óhajtok mégis önök szíves figyelmébe ajánlani. Bizonyára igen jól ismeretes önök előtt, hogy mindazon helyek, hol tömeges temetkezéseknek kelle történni, járványos bajok székhelyeiül tekintetnek s az ottani lakosok betegesek és senyvedtek. Hogy minden háború után nem csak a harczolók földje, hanem a talán békés szomszéd is gonosz látogatókat kap a legveszélyesb betegségek alakjában, melyek közül elég lesz itt csak a typhust említenem, azt szintén tudjuk. Mily sok szeretet és ragaszkodás kell ahhoz, hogy egy halott szagát eltűrjük, hogy a háramló gázok által költött undort és borzadályt legyőzzük, azt kinek-kinek volt alkalma megítélni s ha egy kórházba lépve az otthonos bűzök miatt önkénytelen fogjuk be orrunkat, ahol pedig csak élők rontják a levegőt, elképzelhetjük a hatást, mit rothadó halottak a levegőre tesznek! És ha a ragályos és járványos betegségek tana az egészségügyi tudományban sok dologra nézve adós marad is a felelettel, annyi bizonyos, hogy rothadó emberi testrészek a legveszélyesb, gyógyíthatatlan betegségeket okozhatják. Sokan emlékeznek még önök közül, uraim! dr. Semmelweisz tanár áldásos működésére e városban; ő volt az első, ki bebizonyíta, hogy a szétbomló emberi alkatrészekkel való érintkezés miatt sok életképes fiatal anya vész el gyermekágyi lázban, s a tudományt, melynek derék képviselői itt és egyebütt alapos vizsgálatok által bizonyíták be, hogy a beteg testen vagy holtakon fejlődő bomlási termékek mily veszélyes lázakat és pusztításokat okoznak az élők testében, a tudományt nem csekély számú bátor ifjú bajnokától fosztotta meg a „hullaméreg.“ Mindezek eltagadhatlan tények s egészségügyi szempontból erősen követelik a temetők megszüntetését, nem is szólva arról, mily hasznot hajtana a roppant területet elfoglaló temetők megszüntetése nemzetgazdasági tekintetben. A temetők úgy is mindenütt és minden tekintetben sok nehézségnek okai; régen megszűntek azok a békés nyugalom helyei lenni, mit német nevek (Friedhof) oly szépen fejez ki; ma már veszélyes, harczos álladalmakat képeznek, melyeknek holt fegyveresei titokban, de sokkal biztosabban és vészesebben sértenek, mint az élők gyorsispuskái és mitrailleusei. És miután, ha a régebben kijelölt helyek beteltek, óhajtani fogjuk újabb ily nemű elleneinket lehetőleg nagy távolban helyezni el testünktől, ez nem érhető el máskép mint az által, hogy a betelt temetőknél jóval messzebb és mindig messzebb fogunk az újaknak helyet mutatni ki. Ezzel aztán a fekete szegélyű gyászjelentéseken olvasható kegyes szavak: „legyen neki könnyű a föld! Béke lengjen porai felett!“ üres illusióvá lettek. Nem csak könnyűvé nem teszszük a földet halottaink felett, de egyenesen megtagadjuk azt tőlök ez által, mert a dolgot és kenyeret követelő munkástömeg elborítja, felosztja s házakkal rakja meg a volt temetőhelyet s ezzel természetesen vége van az óhajtott nyugalomnak. Szerencsésnek mondható, kinek a sors megengedte, hogy önmaga által készített sírboltban találjon nyughelyet magának, bár ezek is csak rövid ideig maradnak mentek a munkás mindent elsimító kapujától, nem pedig mind az időknek végéig. Hogy mily kevesen vannak, kik e czért elérik, azt minden elhagyott temetőben láthatni, valamint azt is, minő sorsa van e részben a szegény, vagyontalan népnek. Ha e realistikus álláspontot elhagyjuk, uraim! egy másikat is fogunk még találni, mely a holttestek elporlasztását elégetés által sokkal szebbnek, sokkal óhajtandóbbnak és nemesebbnek tünteti fel. Már az a költő, kit az egész világ magáénak nevez és assimilál, ki teljes joggal neveztetik az emberi szív legalaposabb ismerőjének, azon ember, ki a természetbeli ellentétek elsimulását az által tünteti elő önmagában, hogy iparos népből származva, a legnagyobb költővé lett. Shakespeare, felmutatta előttünk ezen álláspontot ama finom érzékkel, mely sokkal erősebben és sokkal mélyebben hat az emnek-kinek saját lelkiismerete, szokása és hitéhez képest. Sokak előtt kegyelettelen eljárásnak tűnik fel, hogy e szerint a halottakat egy előre meghatározott vegyi folyamatnak vetjük alá, sőt azokkal, e szerint mondhatnám, kalmárilag rövid uton bánnak el. Bővebben fejtegettük fentebb, miként történik a holttest elégetése a földben is s a halott átadása a sírásóknak jelenben semmi más, mint a mi lesz az elégetési intézet személyzetének átadása jövőben; ez tehát nem tesz különbséget. Ha pedig katholikus szempontból azon ellenvetés létezik, hogy az elégetés által megsemmisülnek azok religuiái, kiket egykor talán szenteknek fog az egyház tekinteni, ezzel szemben nekünk sokkal biztosabbnak látszik azoknak hiteles azonosságú hamvait tisztelni szent maradványként, mint a vakesetre bízni, hogy az illető jeles egyénnek múlandó részeit századokon át megőrizze. Némelyek az előfordulható tetszhalál és gyakran törvény által követelt kiásatás (exhumatio) eseteit hozták fel ellenérvekül s ezek oly fontos kérdések, melyekről érdemes kissé hosszasabban gondolkoznunk. Nem is tekintve azt, hogy a tetszhalálnak határozottan bebizonyított esete emberemlékezet óta nem fordult elő, haladt már annyira az orvosi tudomány, az emberiség üdvét, jólétét célzó törekvéseiben, hogy átalános merev görcs felléptét, mert csak ezt lehet orvosilag tetszhalál alatt érteni, meg tudja a haláltól különböztetni. Igaz, hogy vannak sokan, kiket nem nyugtat meg az orvosi tudományban való hit, mert az náluk hiányzik, de alig lesznek ezek is képesek kitalálni, miként fog a sírjában felébredő eltemetett egyén ismét jelentkezni az élők közt, hacsak nem valami szellős sírboltban, Romeo Júliájaként, mire azonban a halandók közül legtöbbnek alig lesz alkalma. Eltemetés és elégetés tehát egyaránt kizárják az életbe visszatérés lehetőségét; ott pedig, hol elégrő biztos halott-vizsgálat nem történik, gondoskodnia kell erről az államnak, hogy az államtagok egy iszonyú rémképtől az által megszabaduljanak. Hasonlóul az állami rendőrség feladata az is, hogy a halott-kiásatást feleslegessé tevő intézkedéseket megtegye, miután a törvényszéki vegyész legtöbbször képes ugyan a holttestből kiásása után bizonyos anorganikus mérgeket előállítani, azokat kimutatni, de egy végződött az első vizsgálat a znyo-váralljai gymnasium ellen, lehet — úgymond közlő, — hogy rövid idő múlva be fogövetkezni még egy második, harmadik stb. de vigyázzanak az illetők, hogy épen ily inquisitiók által kelthető föl azon szellem, melyet oly erőszakosan és szűkkeblűen kutatnak, de melyről az intézet maga nem is álmodik. Egy beszterczebányai levelezésben ugyane tárgyra vonatkozólag azt írja az illető közlő, hogy Barton ott tekintélyes urak előtt odanyilatkozott, hogy a zngai gymnasiumot a legjobb rendben találta, s hogy róla csak jó jelentést tehet. (Ezek után kérünk nem egy soros, hanem részletesebb hivatalosabb jelentést, mert a fent idézett tót lap e közlésén még el nem igazodhatunk. Szerk.) Az ötödik magyar jogászgyülés. — Harmadik nap május 27-én. — Szakosztályi ülések. Az első szakosztály ma folytatta a hozzá intézett kérdésnek tárgyalását. Először Tomcsányi szólott, kijelentve, hogy elméletet hallott eleget, de ő, ki a gyakorlat embere, a hibát abban látja, hogy itt a római jogot a telekkönyvvel nem bírják összeegyeztetni. Ő azonban a kettőt összeegyeztethetőnek tartja. Szerinte a telekkönyvi bejegyzés is elévülés alá esik, mint minden más jog rövid óhajt lenni, csatlakozik Zlinszky és Kovács nézeteihez elvek tekintetében, de indítványukat nem fogadja el, mert egyik sem elég szabatos, ezért ajánlja következő módosítványát. Az elbirtoklás (praescriptio acquisitival telekkönyvileg bejegyzett jog ellenében is érvényesíthető akkor, ha ez a bejegyzett jog, f elévülés folytán elenyészett. Mannheimer nem pártolja az indítványozót azon nézetben, hogy a telekkönyvi bejegyzett birtokos ellenében elbirtoklás ne volna engedhető, nem pártolja az előadót. Czorda Bódog osztja azon nézetet, hogy az elbirtoklás a telekkönyvi intézménynyel össze nem fér, jelezve e kérdésben álláspontját, az előadó indítványához a következő toldalékot ajánlja: „Szükséges azonban, hogy a törvényhozás a tényleges és valóságos birtokállapottal ellenkező telekkönyvek kiigazítása iránt, nem különben birtokváltozás eseteire, a telekkönyvi bejegyzés eszközlése iránt nem csupán megengedőleg, hanem a feleket kötelezőig és kényszerítőig intézkedjék úgy, hogy a telekkönyvön kívül hosszabb birtoklásnak a lehetőségig eleje vétessék.“ Hoffmann tegnapi indítványához ezen módosítványt terjeszti elő : „Ingatlanokon egyedül telekkönyvi bejegyzés alapítson meg dologbeli jogot; más szerzési módok, nevezetesen elbirtoklás, örökösödés és bírói ítélet csak a bekeblezés eszközlésére jogosítanak.“ Sághy Gyula, az elbirtoklás védelmére emel szót, hivatkozik a gyakorlatra, s megjegyzi, hogy a gyakorlat emberei tegnap az elméletbe mélyedtek, szóló, ki az elmélt embere, kénytelen a czélszerűség kedvéért a gyakorlat alacsonyabb útján haladni. Igazat ad Hoffmannak azon állításában, hogy a kérdés helytelenül volt feltéve, ajánlja a következő simulázást: „Az elbirtoklás telekkönyvi rendszer mellett is az elbirtokolt jog telekkönyvi bekebelezésének érvényesítésére ad igényt, de csak 8-ik személyek telekkönyvi bejegyzés mellett jóhiszemmel szerzett jogainak sérelme nélkül.“ Győri Ernő a formulázáshoz kíván szólni, s Hoffmann indítványát így kívánja formulázni: „Ingatlanon dologbeli jogot egyedül telekkönyvi bejegyzés alapit meg, az elbirtoklás csak a bekeblezés eszközlésére jogosít.“ Végül Szavazas ala nuuvanai,van az íuuuvanyok, a többség a napirendre térést fogadta el. * A harmadik szakosztály ma a hozzá intézett második kérdést vette tárgyalás alá. E kérdés következőig hangzik: melyek a hivatalos hatalom jogszerűségének határvonalai az ellenszegülés bűnfogalmának meghatározása tekintetében ? Indítványt Dárday Sándor és Sátor Jenő szabadkai alügyész küldött be. Dárday annak kimondását indítványozza, hogy a hivatalos hatalom csak jogszerű hatáskörében állván a törvény oltalma alatt, — a hivatalos közegek törvényellenes rendeletei és cselekvényei iránti ellenszegülés nem büntethető. Sátornak az a véleménye, hogy a hivatalos hatalom jogszerűségének határvonala mindazon esetben, midőn a közhivatalnok a fenálló törvény rendelete ellen jár el, megszűntnek tekintendő s bár ez esetért a tisztviselő felelősségre vonandó, mindenki fel van jogosítva a jogtalan cselekvénynek ellenállani, s ez esetben az ellenszegülés a vétlen önvédelem korlátai között, bűntény tárgyát nem képezheti. Előadónak Puszky Ágostnak kellett volna inni, de ő, mint ily alkalmakkor rendesen, akadályoztatása miatt meg nem jelenthetett, ennélfogva előadóul Dárday kéretett fel. Dárday kijelente, hogy az ő és Sátor indítványa közt lényegiig semmi különbség sincs, csakis abban van köztük különbség, hogy ő a kérdést nem csak jogi, hanem jogpolitikainak is tartja. A hivatalos hatalom túlkapásainak értelmezésében a külföldiek elméletét fogadja el s ellenészrevételeket téve azokra, a mikben Sátor vel meg nem egyez, indítványát a következő fogalmazványban ajánlja: a hivatalos hatalom csak jogszerű hatáskörében állván a törvény oltalma alatt, a hivatalos közegek törvényellenes rendeletei és cselekvényei iránti ellenszegülés sem büntethető. Kőrösy úgy találja, hogy a kérdés nincs helyesen feltéve, mert az államhatalomnak csak egy határa van, nem pedig határvonalai. A határ elválasztja a létezőt a nem létezőtől, s ily értelmezés szerint bűntettet senki sem követ el, aki ellenszegül ezen határon létező intézkedésnek. Ennél fogva módosítványkép ajánlja, hogy mondassák ki, miszerint az államhatalom tettei jogszerűségének határvonalait a törvény képezvén, az ellenszegülés bűntette csak akkor büntethető, midőn a tettes oly állami közegnek szegül ellen, mely hivatalát a törvény korlátain belül gyakorolja. Lázár Ádám Dárday indítványát pártolja. Késő Ensel pedig a kérdést idő előttinek tartja, ez okból napirendre térést indítványoz, mi ha el nem fogadtatnék, Kőrösy indítványához járul, szóltak még többen, köztök Brode, határozottan napirendre térést indítványozva. Nagy József szerint a bírói hatalom túlkapásai csak a vétlen önvédelmet provokálja, aként az lenne inkább kimondandó, hogy a bírói hatalomnak nem szabad ellenszegülni, kivéve ha az törvénytelenül jár el. Ember az ellenszegülést legtöbbször az anarchia kifolyásának tartja, a fődolog tehát az államhatalom hatáskörét meghatározni, nem pedig az ellenszegülhetés esetét kijelölni, a napirendet pártolja. Végül Látor szólt még, kijelentve, hogy indítványát visszavonja és Kőrösyéhez járul s Dárday zárszava után, ki szintén elfogadta Körösi módosítványát, a szakosztály is ezt fogadta el. A többség előadója Kőrösy, a kisebbségé Emmer Kornél lesz. Az utolsó kérdés így hangzik: miként állapíttassák meg az alkotandó bűnvádi eljárásban közvádló és védő jogköre? Friedmann Bernát e kérdésbeni indítványa oda nyilvánul, hogy a közvádló és védő csak úgy felelhet meg feladatának, ha a büntető eljárás alapjául a tiszta vádrendszer szolgál. Indítványt tettek még Roók Zsigmond és Székely. Az előadó Löw Tóbiás a két szélsőséget a középben véli leginkább összehozhatnak, bár ezt sem fogadja el s átalában azt találja, hogy a kérdés lényegére átalán elfeledték a véleményezők a választ. Ennélfogva a maga részéről indítványozza: 1. A vádrendszer érvényesítésével a közvádló indítványától, esetleg vádlevelétől teendő függővé, mely személyek és cselekvények tekintetében rendelheti el a bíróság a bűnvádi vizsgálatot, és tarthatja meg a főtárgyalást. 2., A bűnvádi eljárás minden szakában megengedendő a védő használata. A vádlevél beadása előtt a panasztott egy bírósági tag jelenlétében szólhat védőjével és az utóbbi az iratokat a vizsgálóbírónak, illetőleg a törvényszéknek a fenforgó körülmények kötelességszerű méltatása alapján hozott határozata következtében megtekintheti. A vádlevél beadása után ezen határozatok elesnek. A védő jelen lehet a szemle és a házkutatásnál és megjelölheti azon tárgyakat, melyekre a vizsgálatot kiterjesztetni kívánja. A vádlevél beadása után vagy szintén a főtárgyalás megkezdésekor a védő a vizsgálat kiegészítése vagy új tanúk berendelése iránt Réső Ensel véleménye eltér az indítványoktól s kimondatni kívánja, hogy a perbefogatástól kezdve a vádló és a védő egyenjogúsága fenntartandó. Ka czán indítványának lényege megegyez Ressével, csak abban emelkedik feléje amannak, hogy ő a védői kar rendezését és szervezését is kívánja, miután legtbbször azt tapasztalhatni, hogy a szakképzett közvádlónak teljesen képzetlen védő áll szemben. A tárgyalásnak útját szelte Emmer indítványa, ki azon indokból, hogy a kérdés megoldása előtt szükséges a vádrendszer megállapítása, javasolta, hogy térjen a szakosztály napirendre. Ez indítvány elfogadtatottjaként az utolsó kérdés megoldatlanul maradt. A negyedik szakosztály még tegnap kezdi meg azon hozzá utasított kérdés tárgyalását, mely e szakosztályt már a múlt évben is foglalkoztatta. A kérdés így hangzik: a közvetlen szóbeli eljárásban minő jogorvoslatok engedendők meg? Véleményes indítvány három részről adatott be: dr. Plósz Sándortól, Ráth Györgytől és dr. Weisz Lajostól. Dr. Plósz Sándor indítványa a következő: „A közvetlen szóbeli eljárásban a következő perbeli jogorvoslatok engedendők meg: 1. Mint másodfolyamodási jogorvoslat: Teljes felebbezés, újítások megengedésével, végítéletek és a törvény által kijelölendő kétoldalú meghallgatás alapján hozott határozatok ellen. 2. Panasz, a bíróság ranyasztása és a törvény által kijelölendő, egyoldalú meghallgatás után hozott határozatok ellen. II. Mint harmadfolyamodású jogorvoslat: Felülvizsgálat a peres eljárást befejező ítéletek ellen, a jogszabály helytelen értelmezése alapján. Ráth György királyi semmitőszéki biró főleg az elsőfolyamodású társbiróságok és a főtörvényszékek jogerőre nem emelkedett végítéletei ellen megengedendő jogorvoslatokra szorítkozva, a következő indítványt teszi: A társas bíróságok hatásköréhez tartozó perekben jogorvoslatul megengedendő : a) az első bírósági végítélet ellenében semmiségi esetekre nézve, valamint akkor, ha valamely fél az ítéletet úgy tény, mint jogkérdések tekintetében sérelmesnek találja, a felebbezés a másodbírósághoz, és a felebbezett fél csatlakozása, tények és bizonyítékok nyithatásával; b) az egyedül jogkérdésben megtámadott első bírósági végítélet, továbbá semmiségi esetekre és jogkérdésekre nézve a másodbírósági végítélet ellenében a legfőbb bírósághoz intézendő felülvizsgálati kérelem Olykép, hogy e legfőbb bíróság ily kérelem folytán esetleg és amennyiben az ügyet ítélethozatalra megérettnek találja, annak érdemében is határozhasson. Végre dr. Weisz Lajos temesvári ügyvéd indítványa oda terjed, hogy : „Szóbeli közvetlen eljárásban egyedül a felebbvitel és semmiségi panasz mint rendes, a perújítás mint rendkívüli jogorvoslat engedendő meg. Bármely közben szóló végzés csak az érdemleges ítélettel felebbezhető. A felebbviteli bíróságok előtt újabb bizonyítékok nem érvényesíthetők. Két egybehangzó ítélet ellen további felebbvitel kizárandó ; az első és másodbíróság ítéleteinek eltérése esetében a harmadbíróság felülvizsgálata fennhagyandó. Semmiségi panasznak csak alaki sérelmek ellen, és taxatív, lehetőleg a legkevesebbre szorított esetekben lehet helye.“ Erdélyi Sándor előadó bővebben kifejti nézeteit a perorvoslatokra vonatkozólag. Áttérve ez egyes jogorvoslatokra, a másodbiróságiaknál a felebbezést megengedendőnek tartja, még pedig mind a tény, mind a jog kérdésére nézve, melyek nehezen választhatók el egymástól. A harmadbirósági orvoslatoknál a felülvizsgálatot pártolja. Végül nézeteit következő indítványba foglalja egybe: „Perbeli jogorvoslatok it megengedendők: a) mint másodfolyamodásu orvoslat a felebbezés a tény és jog kérdésében, az ellenfél csatlakozásával és a bizonyítékok érvényesíthetésével ; b) mint harmadfolyamodásu orvoslat a felülvizsgálati kérelem a per teljes jogkérdésében.“ Rupp Zsigmond a tény és a jog kérdését szigorúan szétválasztatni kívánja, és csak az utóbbi tekintetében akarja a felebbezés jogát megállapíttatni. Győry az előadó indítványát pártolja. Dr. Friedmann B. fejtegeti a korlátlan felebbezés nehézségeit a közvetlen szóbeli eljárásban, melyeket a mi viszonyaink között tekintetbe kell vennünk. Ilyenek: a nyelvkülönbség, mert alig képzelhető, hogy az egész országban oly felebbviteli bíróságokat lehessen szervezni, melyek a különböző népnyelveket értsék. A sok fórum továbbá a nép jogérzetét is csökkenti Végre azok által a sok haszontalan perlekedésnek is tág kapu nyittatik. Elfogadja Rupp nézetét. Dr. Weiss Lajos meg akarja ugyan engedni, hogy mind a tény, mind a 10. §. kérdése a másodbirósághoz felebbeztessék, uj bizonyítékok felhozását azonban kizáratni kívánja ; ily módosítással elfogadja az előadó indítványát. Dr. Garay Dezső e ténykérdés felebbvitel£4 évnopoll-pototkodonnal tartja a szabad bizonyítási eljárással, míg a jogi kérdésekre nézve szükségesnek tartja egy ellenőrző fórum létezését. Rupp indítványát pártolja. Dr. Weinmann Fülöp szerint a felebbvitel azért engedendő meg, mert szükséges. E szükség pedig, ha szó van a tény- és jogkérdés közti választásról, mindenesetre inkább fenforog a ténykérdésre nézv, mely mind a két fél vitás és ellentétes nyilatkozatai által bizonytalanná vált, s mert a jogi kérdésre nézve kevésbbé lehet feltenni, hogy a bíró a törvénytől eltérjen, és alaposabb az aggály arra nézve, hogy a tényekre nézve tévedésben lesz. A bizonyítékok szabad méltánylásának rendszere ennek útját nem állja, minthogy bármily általánosak legyenek is a határok, bizonyosan lesznek olyanok megszabva, melyeken belőle részben mozogni kell. Ő az előadó véleményéhez járul Dr. Weisz Lajos módosításával. Miután az idő előrehaladt, tegnap a tárgyalás itt félbeszakíttatott. Ma tovább folyt a tanácskozmány. Első, ki a kérdéshez s az előterjesztett indítványokhoz szólt, Mannheimer volt, utána Presk ott beszélt, visszautasítva a feltevést, mintha a szakosztály a jogi és ténykérdés iránt nem lenne tisztába, s kijelentve, hogy a korlátlan felebbezést nem helyesli, Friedmann indítványát tette magáévá. Környei hosszadalmasan és kedélyesen polemizált Rupp és társai ellen s vitatja, béri szívre, mint ezernyi nagy tudományosságú bizonyitgatás. Ki nem rendült meg önök közül keble legmélyében, mikor a szerencsétlen dán herczeg udvari bolondjának Yoriknak koponyáját borzadva ejté ki kezéből, mivel a sírbeli átváltozás eszméje megrendítette. Kinek tagjain nem villant át egy pereznyi iszonyat, mikor a Hamletei remegtek, látva hogy a sírban mily szörnyű, undorító bomlásnak vagyunk alávetve. Ki magán annyira erőt tudott venni, hogy megnézett egy holttestet, melyen az igazi sírásók, ama kis teremtmények, darabról darabra — s ez sokáig tart! — szétszedték a tagokat, az visszaborzadva e látványtól, nagyon fogja óhajtani, hogy kedves övéi ne adják át az ő testét oly sorsnak, mely ilyen szörnyű eredményre vezet. Vagy ez mind csak képzelődés volna? Minél behatóbban és több oldalról vizsgáljuk a halottak eltakarításának kérdését, minél határozottabban védjük az eltemetés gyakorlatával szemben az elégetésnek szükségét s támogatjuk az erre vonatkozó indítványokat, annál tisztábban áll elénk, hogy nem csak ipar, nemzetgazdaság és közegészségügy, hanem az aesthetika, a kegyelet és hála is követelik az elégetés szokásához való visszatérést. Nem akarjuk azonban elhallgatni, hogy némi erkölcsi erő — ami nagyon gyakran épen kegyelet hiányának neveztetik — szükséges ahhoz, hogy oly munkát vállaljunk el, melyet régi idők óta megszoktunk az anyaföldre bízni s ez által szakítani azzal, mi százados szokás és gyakorlat által van megszentelve, mi testünkbe és vérünkbe ment át. Ha azonban egyszer nézeteink helyességéről komolyan meggyőződünk, e miatt nem szabad azok sorába állatunk, kik saját ellenvetéseik alapján a halottak elégetésének ellenségei. Míg ezen ellenvetéseket ismerni tanuljuk, engedjék meg uraim, hogy egyszersmind ezek közül a főbbeket röviden megcáfoljam. Legkevésbbé van igazuk azoknak, kik azon eszmén alapítják ellenkezésüket, hogy az elégetés minden társadalmi és egyházi szokást teljesen felforgat, mert annak ezekkel teljességgel nincsen semmi köze. A halé**'* kiterítése, — kivitele az eltakarítás trotvere, az egyházi áldás és szertartás bármely vallás és rítus szerint érintetlenül megmaradnak, kihogy az előadó indítványát elfogadni nem lehet s elfogadásra ajánlja módosítványát, amely szerint a felebbvitel megengedendő, de csak az első bíróság előtt kifejtett ténykörülmények és bizonylatok alapján. Vajkai kijelenti, hogy azon állásponthoz ragaszkodik, melyet e kérdésben a múlt évi jogászgyűlésen védett s épen ezért az előadó indítványát pártolja. Végül szavazásra került a sor s a többség az előadó indítványának első pontját fogadta el, második pontja azonban kisebbségben maradt, a többség Friedmann indítványa második pontját fogadta el. Ezzel a tanácskozás véget ért, a többség előadója Ritoók, a bizottságé Garay lesz. Ezzel a szakosztályok tárgyalásai véget értek. — Igazítás. Tegnap esti lapunk tudósításában tévesen volt mondva Saághi tanár úrról, hogy kolozsvári egyetemi tanár . Kolozsvárott nem is volt, hanem pesti egyetemi tanár. Az újvidéki „Szibszki Národ“ nem tartja ugyan czélszerűnek, hogy az 1872. évi egyházi zsinat feloszlatása után egy uj választási congressus hivatik össze, mert az eddig tapasztaltak után nem remél semmi jót attól, ellenkezőleg erős meggyőződése czikkírónak, hogy „az elnyomott keleti vallásu egyháznak szent és igazságos ügye a döntő pillanatban legfelsőbb pillantással győzni fog,“ mindazáltal örömmel fogadja a választó congressusnak összehívását, de nem azért, mintha azt óhajtotta volna, hanem azért, mivel sok minden napvilágra kerül, s mivel a dolog lényegét illetőleg „Isten és világ előtt erkölcsileg azon elv fog győzelemre jutni,“ melyet a „Szibszki Národ“ képviselt, nem pedig az, melyet a „bérenczek“ képviselnek, kik az árulás s a nép ámítás álarczát hordják. Cziskiró végül báró Mollináry táborszernagyot óhajtja ki. biztosul, s meg van győződve, hogy király ő felsége saját személyének és jogainak Magyarország alvidékein való képviseltetését oly fontos missióban másra alig ruházhatná. KÜLFÖLD. Május 27-én, Angolország. Az orosz czárt következő rövid entrefileival búcsúztatja el a „Daily News“ : „Az orosz czár tegnap (május 21.) távozott el Angliából, s látogatásából bizonyára kedves emlékeket vitt magával ő is, utitársai is. Mi nem voltunk képesek e látogatásban, amely mindenek előtt atyai szeretet és udvariasság gyümölcse volt az uralkodó királyi ház iránt, melyhez a czárt most már szoros családi kötelék fűzi — azt a magas politicai fontosságot látni, melyet némelyeknek kigondolni tetszett. A nemzetek czéljait s az európai ügyek folyását, nem határozzák meg többé családi paktumok. De igen messze vinni a politika ilyen impersonális felfogását mégsem lehet. Míg az emberi ügyeket, emberi lények intézik és nem gépek — s a hivatalos emberi természet bár igen megközelíti a gépiességet, de mégsem azonos azzal — az emberi érzelmeknek mindig lesz befolyása az ügyek menetére, alakulására A személyes barátság és tisztelet uralkodók és államférfiak között, mindig többé kevsbbé hatalmas elem lesz a jó egyetértés létrehozásában és fenntartásában. Ez értelemben Sándor császár látogatása Angolországon, bár czéljai szerint egészen magán természetű, bir bizonyos politikai fontossággal, melyet túlozni nem szükséges valamely magas missio általános fictiojával. Az alsóház pénteki ülésén azon panaszokkal foglalkozott, melyeket egy képviselő Sandhurt lord Izland katonai főparancsnoka ellen emelt. A ház tömve volt s a karzatokon nagyszámú közönség foglalt helyet. Anderson glasgowi képviselő emelt szót s azzal vádolta Sandhurst urat, hogy harmincznégy hónap óta lévén Izland katonai főparancsnoka, ezen időből tizenhét hónapon át nem volt állomásán, de mindemellett a katonai szabályok ellenére fölvette teljes fizetését és asztalpénzét. Egészben véve ily módon 9000 fontot kapott s ez összeget úgy vette föl, hogy déli Francziaországból neve aláírását kis darab papiron haza küldé, hol e papirt gummival ragasztották fel a szokásos nyugtákra. A hadügyminiszter helyettese védelmébe vette a lordot, mire a ház napirendre tért Anderson úr azon indítványa felett, hogy a ház fejezze ki rászólását Sandhurst lord eljárása iránt. Denique Angolországban is szentesítik a herék és henyélők visszaéléseit Törökország. Konstantinápolyból írják a „Pester Corr.“-nek, hogy Agrifi pasa külügyminiszterré történt kineveztetése a jelen körülmények közt sokkal nagyobb jelentőségű, mint ahogy első tekintetre látszik. Ezúttal nem egyedül személyváltozás, amint az utóbbi időben a portánál annyiszor ismétlődött, hanem rendszerváltozás állott be , pedig visszatérés Ali pasa politikájához Nem a Zwornik-kérdés buktatta meg Rasid pasát, hanem a jelenlegi nagyvezér Husseyn Awni pasa azon határozott akarata, hogy oly férfiak álljanak mellette, kik őt erélyek és tapasztalatukkal az Ali pasn ál