Ellenőr, 1874. május (6. évfolyam, 119-148. szám)
1874-05-23 / 141. szám
fontosb ezek közül az interkalare kérdése, melyben az osztr. del. álláspontja fogadtatik el s igy 3000 frtnyi több törlés jön létre. Erre felolvastatik a gazdasági bizottság jelentése s az 5200 frtban elfogadtatik. Ülés vége 11 után. frt* f * . * * A délután 1 órakor tartott Ülésben utasittatott az Összeegyeztető bizottság, hogy az 1875. közös költségvetésre és a 72. évi zárszámadásokra vonatkozó határozatokat összeállítva, a délután 112 6 órakor tartandó ülésben terjeszsze elő, hogy legfelsőbb megerősítés alá bocsáttathassák. A határőrvidékre vonatkozó felmentés tekintetében az összeegyeztető bizottság ugyanekkor fogja előterjeszteni jelentését. Ezzel az ülés 13/4 órakor eloszlott. $ * * Délután egy órakor a delegaczio ismét ülést tartott, melyen a 7-es bizottság bejelenté, hogy az osztrák delegáczió azon pontokra nézve, melyek a két delegáczió közt még különbségeket képeztek, elfogadta a magyar delegácziónak fentartott álláspontját, különbség csakis az 1870/71-iki határőrvidéki túlkiadásra nézve létezik még, s ennek tisztába hozásával a hetes bizottság ismét megbizatott s ez az esti 5 és fél órakor tartott ülésen jelentést is tett eljárásáról. E szerint a kérdés ismét függőben hagyandó, mint a múlt évben, miután további adatok beszerzése vált szükségessé. A delegáczió ebbe belenyugodott s Prileszky Tádé ez értelemben határozati javaslatot terjesztett elő s ez el is fogadtatott s elfogadás végett az osztrák delegáczióval közöltetett. Egy jó órai szünet után, mely alatt a két delegáczió üzenetei kicseréltettek, Széll Kálmán előterjesztő az osztrák delegáczió határozatát, mely a magyar delegáczióéval megegyez. Ezután a költségvetésről szóló jegyzőkönyv hitelesíttetett s az ülés eloszlott. A zárülés holnap délelőtt 10 órakor tartatik meg. _________ Az osztrák delegatió ülései. — Május 22. — Elnök Rechbauer. A közös kormány részéről Kuhn hadügyminiszter és Hoffmann osztályfőnök jelentek meg. Napirenden voltak a magyar delegatiónak a rendkívüli hadügyi költségvetésre vonatkozó határozatai. A második czimnél a magyar delegatió 975 000 frttal kevesebbet, a 3-ik czimnél 25,000 frttal többet, a 8. czimnél 20,000 frttal többet, a 10. czimnél 40,000 frttal kevesebbet, a 11. czimnél 30,000 frttal kevesebbet, a 14. czimnél 50,000 frttal kevesebbet szavazott meg; az osztrák delegátió hozzájárult ezen határozatokhoz, ellenben fenntartotta előbbi határozatait a 2. sz. 3. tételénél, hol a 85 000 frttal kevesebbet, a 16. czimnél, hol 50,000 frttal kevesebbet, az 5. czimnél, hol 15,000 frttal kevesebbet, a 6. czimnél, hol 134 frttal kevesebbet, a 10. czim első 3 tételeinél, hol 109,000 frttal többet, a 19. sz. harmadik tételénél, hol 24,367 frttal kevesebbet szavazott meg, mint a magyar delegátió. E szerint a törlések, melyek eredetileg 1.483.874 frtot tettek, most 2.388.766 frtot tesznek, úgy hogy az osztrák delegatió a hadügyminiszter rendkívüli költségvetését 3 millió 677.234 frtra szállította le. A delegatió ezek után hozzájárult mindazon határozatokhoz, melyeket a magyar delegáció a rendkívüli hadügyi költségvetés kapcsában hozott. Ezek után az ülés fél órára fölfüggesztetik. Az ülés félórai szünet után újra megnyittatván, a szünet közben beérkezett üzenetek tárgyalhattak. E szerint, a tengerészet, a hadsereg és a főszámszék rendes és rendkívüli költségvetése körül fennforgott eltérések kiegyenlíttettek. Ugyanez történt a vámbevételekre nézve, amennyiben az osztrák delegáció hozzájárult a magyar delegáció azon közvetítő határozatához, hogy a vámbevételek 15 millióval vétetnek fel a fedezetbe. A pénzügyminisztérium költségvetésére nézve azon eltérés volt, hogy a 2-dik osztályfőnök 10,000 frtnyi illetékét a magyar delegáczió a rendes az osztrák a rendkívülibe vette fel. Az osztrák delegáczió hozzájárult a magyar delegáczió határozatához. A külügyminiszter költségvetésére nézve nincs eltérés; az osztrák delegáczió hozzájárult a magyar delegácziónak a keleti akadémia és a consuli jelentésekre vonatkozó határozataihoz. A hadfelszerelési szállításokra vonatkozó határozathoz azon okból nem járult az osztr. delegáczió, mert maga is hasonló felszólítás kíséretében utasította az illető kérvényeket a hadügyminiszterhez. Eszerint egyedül az 1871-iki zárszámadásnak a határőrvidéki kérdésre vonatkozó tétele iránt forog fenn nézeteltérés amelynek kiegyenlítése végett este 6 órakor ülés, tartatik. a ** (Esti ülés) Rechbauer elnök 1/47 órakor nyitja meg az ülést. Jegyzők dr. Schaffer és Kübeck báró. Kormány részéről jelen vannak: Andrássy Gyula gróf, Kuhn báró, von Holzgethan. — A jegyzőkönyv hitelesíttetvén, a pénzügyi bizottság előadója referál a két delegáczió között még fennforgó eltérésekről s javasolja, hogy az 1870 és 1871-iki zárszámadásokból mind e mai napig függőben maradt az akkori rendes szükségletek 18 czimére (határőrvidék) vonatkozó határozatok ez alkalommal is függőben hagyassanak; a két delegáczió még mindig nem juthatván eziránt egyetértésre. — A delegáczió elfogadja a javaslatot , elnök jelenti, hogy a magyar delegáczió szintén hozzájárul. — Felolvastatik ezután az egész véglegesen elfogadott s a két delegáczió azonos megállapodásai értelmében összeállított költségvetés tételenként s megszavaztatik ezen harmadik, utolsó felolvasásban is. Felolvastatnak s elfogadtatnak végre a két delegáczió azonos megállapodásai értelmében hozott határozatok. Andrássy Gyula gróf szólal fel ezután. Röviden elmondja, hogy a költségvetés meg lévén állapítva, megerősítés végett haladéktalanul a felség elé fogja terjeszteni; egyszersmind ő felsége nevében és megbízásából meleg köszönetet mond a delegácziónak, hazafias bölcs belátásáért, s a készségért, melylyel a monarchia érdekében szükséges eszközökkel a kormányt felruházta. (Bravo.) Redbauer, elnök búcsúbeszédet tart, röviden összefoglalva a delegáczió működésének eredményeit. Jóllehet a jelen nyomasztó közgazdasági viszonyokat tekintetbe véve, nem tartja az eredményeket épen kedvezőknek, de nem feledheti a helyzet egyéb nehézségeit sem, melyek a kedvezőbb pénzügyi eredmény létrejöttét gátolák. A most megszavazott költségvetés azonban mégis 3 millió forinttal kisebb a múltévinél, akkor 110 milliót tett kerek számban, most 107 millióra rúg. Az igaz, hogy a megtakarítás a rendkívüli szükségletnél létezett s a rendes szükséglet nagyobb a tavalyinál. A fedezet is csökkent egy pár százezerrel. Mindazonáltal az eredmény legalább nem szomorító. Két irány harczolt egymással a delegatió mostani ülésszakán : az egyik főszempontul a hadsereg erejét s ezzel a monarchia védképességét tekintette, a másik a közgazdasági tekinteteknek hódolt. E két irány homlokegyenest ellenkezett. Nagy eredmény már az is, hogy végre kiegyezett mégis kölcsönös áldozatok és kölcsönös kedvezmények útján. Európa mostani viszonyai között a monarchiának lefegyverkeznie nem lehetett, s nem is lehet addig, míg a nemzetek meg nem szűnnek az egymás kiirtására szolgáló eszközök szaporításán törni fej őket. Monarchiánk nem sziget, minden áramlatnak kitéve nem maradhat védtelenül, s ez a tekintet súlyosan esett a mérlegbe a delegatio határozatainál. Köszönetet mond ezután a kormánynak előzékenységéért; a delegácziónak ernyedetlen munkásságáért s szivességéért, mely elnöki feladatát oly könnyűvé tette; köszönetet mond a házigazdának, a magyar tudományos akadémiának, mely készséggel engedte át termeit, — végre a vendégszerető magyar delegácziónak. Aztán a fejedelemre hangoztat háromszoros „Hoch“-t, amit a delegáczió felállva utána mond. Végezetül Burg Ádám báró, a korelnök, Rechbauernek mond köszönetet tapintatos elnökösködéséért, mit ez megköszönvén a jegyzőkönyvet hitelesítteti, s az ülést, egyszersmind a delegáczió jelenlegi ülésszakát bezárja. Az ország új beosztásához. Erzsébetváros, május 13. Mindazon tervezetek közül, melyek a törvényhatóságok területi újabb beosztása iránt idáig létrejöttek, egy sem keltett oly nagy megdöbbenést, mint az, melyet az erdélyi részekre nézve az azokat képviselők albizottsága legközelebbről megállapított. Hogy a törvényhatóságokat a közigazgatás czéljaival nagyban ellenkező jelenlegi területi nyűgeikből okvetetten ki kell szabadítani illetőleg megfelelőbb helyzetbe kell hozni, ezt a közszükség érzete minden kétségen annyira felülemelte, hogy már 1848-ban illetékes fők élénk foglalkozásának tárgyát képezte s hogy a közvélemény ma már nem is akar többé vitázni felette. Ezen állítás után méltán tehetni hát azon kérdést, hogy ha valamely intézkedést a közszükség oly félreérthetetlenül követel s abba a közvélemény belenyugodott, mi akadályozhatja a kivitelét ? Mert hogy a megyék megnagyobbitása s ez által nehánynak megszüntetése, vagy némely hozzáférhetetlen daraboknak elmetszése és czélszerű szomszédosítása temérdek provincziális érdekbe ütközik: ez való, de az állami érdekeket legkevésbé sem alterálhatja. A salus reipublicae suprema lex esto, minden józanabban érző honfi keblében sokkal erősebb gyökeret vert, mintsem annak ellenére személyes érdekeiből akadályokat merne gördíteni. És ime a törvényhatóságok szabályozására célzó szándék ellen minden felől éles felszólalások, erős sérelmek emeltetnek, jóllehet senki sem vonja kétségbe magának a czélnak lényegét és a közszükség által bőven indokoltságát. Ennek az oka semmi sem egyéb, minthogy a területi czélszerűbb rendezés előadott tervezetét a közérzelem épen nem találta az állam azon közérdekében készültnek, mely előtt minden particuláris számításnak, minden személyes tekintetnek el kell némulnia. Mert hogy a közigazgatás gyorsabbítása, jobítása és az így elérhető gazdálkodás nem követelik a még nagyobb nemzeti czélok feláldozását, az bizonyos. Márpedig e miatt történt a számtalan feljajdulás, melyet a területek kikerekítése iránt eddig előkészített tervezetek az erdélyi részeket illetőleg a közvetlen érdekeltek körében keltettek A nemzetnek legfőbb érdeke az, hogy házában a gazda jogaiba lépjen már egyszer. Minden intézkedés, mely ezen legfőbb törekvésével nem hangzik össze, a legnagyobb resensussal fog találkozni. Ez az oka, hogy az erdélyrészi képviselők albizottsága által a kikerekítésre készített javaslat is a legnagyobb megbotránkozás érzetét keltette föl. Hiszen ha abból törvény lenne, akkor a törvényhatóságok rendezése által a magyar elem egyenesen megbénítva, teljesen képtelenné téve volna arra, hogy a nemzetiségi izgatások közepette az alkotmánynak s a magyar államiság eszméjének fenntartója legyen. Avagy mi egyéb lehetne a magyar államiság érdekének szándékos megsértésénél az, hogy Brassó- és Szeben megyék közvetlen szomszédságában akkér terveztettek, hogy bennük a Királyföld kiváltságos területének, az erdélyi részek összes nyomorúsága ezen legfőbb forrásának, határai kiterjesztettek s a két városnak, a reactionárius szász politika ezen műhelyeinek beolvasztása által ellenséges izgatások hatálya nagyobb tért nyerjen. S hogy ez a terv a valósítás komoly szándékával és erdélyi emberek által készíttetett és döntő köröknek ajánltatik most, midőn a daco-román tendentiáknak nincs semmi más argumentumuk a szászok által büntetlenül űzött politikára való confidens hivatkozásnál, ha ez a lehetetlenség már megtörtént , azt valóban nem lehet érteni. De ha volt nekik bátorságuk ilyest tervezni, kötelességük a jobbaknak megakadályozni. Ezen kötelesség érzetének befolyása alatt Erzsébetváros Küküllő és Felső- Fejér megyék intelligentiája folyó hó 11-én Erzsébetvároson egybegyült s a hazafias felháborodás kifejezései után elhatározta az illetékes köröket figyelmeztetni a haza legfőbb érdekét fenyegető ezen terv veszélyeire, legközelebbi közgyűléseiből pedig fel fog írni ellene s kérni fogja, hogy az erdélyrészi törvényhatóságoknak szükségesssé vált újabb területi szabályozása iránt az államiság fentartásának és erősítésének szempotjából kiinduló tervezet megkészítése az érdekelt törvényhatóságok küldötteiből alakítandó bizottságra bizassék. Nem particuláris czélok, hanem a leghőbb hazafiság érzete késztette ezen három törvényhatóság értelmiségét arra, hogy szorongattatók helyzetéből bizalmas szót intézzen a hazafias közvéleményhez, kérve, hogy hatalmas szózatával mentse ki őt az oly hőn szeretett alkotmány védelmére való képesség megsemmisülésének gyászos örvényéből. A hol legnagyobb a veszély, ott van legközelebb a segély, biztató reményének alapján föltétlenül bízzunk abban, hogy a hazafias közvélemény megemlékezik azon alkalmakról, melyekben az alkotmánynak, a szabadságnak és nemzetiségnek e bérezés haza magyarjai életekkel és vérekkel védelmére keltek, s nem engednek saját feleink közreműködése mellett azon sírba temettetni bennünket, melynek enyészetétől őseink annyiszor megmenték a hazát. És egységes érzelmének hathatós kinyilatkoztatásával még a maga idején figyelmezteti a kormányt arra, hogy a törvényhatóságok területi nagyon is szükséges új beosztására való törekvésében csak az államiság érdekének signuma alatt győzend. Erzsébetváros, 1874. május 13-án. Hunyar. SPORT. A „Pesti Lovar-egylet“ f. hó 9-én tartott közgyűlésén egyéb tárgyak közt a versenyszabályok 46. pontját, mely a 2-ik ló nyereményéről szól, következőleg módosító: „Ha vamely versenyben a dij-, vagy tét- és bánat- összeg egy bizonyos része van a második ló számára kitűzve, de vagy csak egy ló járja körül a pályát, vagy a 2-dik ló nem helyeztetik, akkor a dij a versenypénztárt illeti, a tét- és bánatrész azonban az első lóé. Ugyanez áll a harmadik lovat illető nyereményre nézve is. * Ugyancsak a „Pesti Lovaregylet“ f. hó 12- kén tartott választmányi gyűlésén a Széchényi-, Nemzeti-, Eszterházy Sándor és Batthyány- Hunyady-díjak szövegében előforduló és a 2-ik ló nyereményét meghatározó azon kétes értelmű szócskát: a „tétössz“ fele vagy harmada — oda magyarázó, régi szokás gyakorlat értelmében, hogy e kitétel alatt a „tét- és bánatösszeg“ fele vagy harmada értendő, és elrendelő, hogy ez jövőre a fent említett díjak feltételeiben a „tét- és bánatösszeg“ szavakkal helyettesíttessék. VIDÉK. Somogyi levél. (Május közepén.) Nálunk csak nem múlhat el egy képviselőválasztás sem anélkül, hogy a győzelmet kierőszakolni nem tudott kormánypárt boszuját ne éreztetné a győzelmének örülő féllel. A legközelebb megejtett képviselőválasztás után a tabi kerületben megjelent rögtön egy ukáz, mely a győztes fél zászlóit azonnal másnap behúzandónak rendeli. Hogy magánépületeken kinnlógó zászló behúzását micsoda jogon rendeli el a közigazgatás bőszült közege, azt nem értjük, s még kevésbbé értjük azt a tónust, mely e rendeletén végig bassisál..........Ugyan kérjük az illetőt, nem lehetne egy kissé ildomosabb hangon beszélni a nagyközönséghez, melynek ön utóvégre is nem ura, de szolgája. Az is mélyen sérti a többség közérzületét, hogy ártatlan embereket pandúrokkal hurczoltatnak be. Ádánd volt ez alkalommal kiszemelve a transport literálási helyéül, honnét több balpárti embert jónak láttak behurczoltatni. Nem pártfogoluk mi soha semmiféle kihágást, s nem ígérünk a tolvajnak is szabadulást pártunk érdekében, de a zaklatásnak határozott ellenei vagyunk. . . . Azt hiszik önök, hogy ily eljárással megnyerik a megijedt népet a jövőre? ne higyyék.. .Megutálják az ilyen eljárásért az illetőket még jobban, mint eddig. Isten látja lelkünket, s önök is tapasztalhatták, hogy mi a békének vagyunk barátai, s birunk tapintattal elnézni egy és más gyarlóságot, de ez a folytonos zaklatás és a gyakori erőszakoskodás kihoz sodrunkból, s szót emelni késztet. A szolgabiró úr a véletlenről is szól rendeletében, melynek köszönhette a győztes fél a 10 szónyi többséget. Van ennek a véletlennek igen furcsa története, melyet majd megismertetünk a közönséggel. Addig legyünk nyugodtak. A szolgabiró és írnokának eljárását pedig figyelemmel kisérjük, s lesz gondunk rá, hogy hivatalos hatalmuk felkúszó fája be ne horpaszsza az eget fejünk felett. Időjárásunk szeszélyes. Hideg szél szárnyain jönnek a felhők, s aggódva nézzük eloszlásukat, tartva a fagy ismétlésétől. Az ősziek még állnak, a tavaszi vetések fejlődése meg van akadályozva. Gyümölcs csak kevés helyen maradt meg, a szőlőben tetemes kár van. Midőn e sorokat írjuk sütött szobában, kinn hideg szél csapkod, s földmives népünk bundában várja az idő jobbra fordultát. A- Rábaköz, május 18. A Rába folyó e f. é. május 15 én áradni kezdett, és körülbelől 100 mértföldet Vas,Soprony és Győr megyékből viz alá helyezett; a kár minthogy itt mind tavaszi, mind őszi vetéseink kibúvóban voltak, 1.000.000 frton felül rúghat. Kérdés mi okozza ezen gyakori árvizeket, mi egy gazdag vidéket tönkre tesz ? és nem lehetne-e ezen segíteni ? A fő oka minden rábai árvíznek a folyón épült rőzsegáttal ellátott malmok; ezek elrabolják a Rába anyamedrét és annyira teli iszapolják, hogy mihelyt kissé nagyobb vízmennyiség jön a folyóba, az kiárad, és megszámíthatatlan károkat okoz. Ezt elismerte már két évvel ezelőtt a m. k. vízszabályozási biztos úr is Ürményi József, ki a többi között az egyik gátat (a Dömölkit) egy vízmonstrumnak nevezte. Sajnos csak az, hogy ezen elnevezése, daczára két év óta a malomgátakkal egyéb nem történt, mint hogy az illető molnárok 2—3 lábbal feljebb emelték, hogy ez elnevezésre még méltóbbak legyenek. Mi partbirtokosok folyamodtunk és egy vízépítési mérnökkel a Rábát tavaly június hóban nivellíroztattuk, a megye utján be is terjesztettük a m. k. minisztériumhoz, hol úgy látszik az igazak álmát alusza valami osztályfőnök papír halmazában, mert hát annak szobáiba nem jön az árvíz, minden hónap elsején fizetése kijár, akár kiárad a Rába, akár nem, kisebb gondja is nagyobb. Na de igazságos akarok lenni, a k. biztos úr sokat tett Győrbe, hol igen jó sauce a la tartare van, mi őt oda vonzza és köti, már két vagy három gyűlést tartott a Rába szabályozása ügyében, csináltatott is terveket, osztatott is ki leírásokat, egyszóval minden kész ezen rakonczátlan folyót szabályozni, csak egy hibázik és ez a pénz. Természetes, hogy a k. biztos, mint a mostani aera emberea Rábaszabályozást összekötötte a Rábcza, Répcze, Kis-Rábatorok és Marczal szabályozással, továbbá a Fertő lecsapoltatással, hisz ily joggal. A Fertő lecsapolás: Rába-szabályozás, Rába-szabályozás :Marczal-szabályozás, Marczal-szabályozás: Zala-szabályozás, Zala-szabályozás: Sárvíz szabályozás és Balaton lecsapolás, Dráva és Mura-szabályozás: Száva-szabályozás, tehát jobb lett volna rögtön egy tervet készíteni az egész Dunáninneni folyók szabályozásáról, egy pár millió forinttal ide vagy oda, mert az mindegy. Lehetett volna választmányt kereset nélküli ügyvédekből és nagy urak gazdatisztjeiből hasonlólag alakítani, akkor szolgálta volna csak meg még fizetését az. biztos, talán még rendjeleső is jött volna! mennyi öntöztető és malom csatorna kék, piros, sárga, fekete vonallal szegte volna a papirost. De szóljunk komolyan: pénzünk nincs, ezen Rába-szabályozási tervek hasonlítanak azon 100 holdas gazdához, ki az ekével szánt, de olvasott valamit gőzekéről, minthogy pénze nincs gőzekét venni, marad a fa eke addig, míg 8080-re pénzt kap valahol gőzekére, ahelyett, hogy a neki viszonyaihoz és pénzeihez való vasekét beszerezné. A Rába szabályozható, azaz hacsak rendkívüli eset nincs, árvízmentessé tehető; hét valóságos jogos malom létezik a folyón, ezek a ikervári, dömölki, ómalomsoki, nagy-árpási, kis-baboti, csécsenyi és rábapatonai; ezeket kibecsülni, a többieket, mint építési engedélyükben mégis van, „hogy Rábaszabályozás esetében kártérítés nélkül megszüntetendők“, — meg is kell szüntetni. A Rába partján 20—30 - es távolságra mindkét parton gátakat kel emelni, így igen kevés költséggel ha a Rába szabályozva nem is, de a mellette fekvő birtokok árvízmentesek lesznek, és bátran várhatunk 50 — 100 évet, hol majd unokáink Ürményi József tervét mint alapot felhasználva, öntöztetnek, canalisálnak stb., mert szörnyű sok pénzük lesz, krach, rész termés, adószaporítás stb. nélkül, de ha semmi se a kormány , részben nem teszünk, az árvizek évről évre szaporodnak, a pauperismus nőttön nőt. Érdeke-e a kormánynak ez? azt nem tudom, de hogy vagy tétlensége vagy balfogásai által ezen különben gazdag vidéket oda viszi, az kétségtelen. —és — Budapest főváros közgyűlése. (Május 21.) Tér szűke miatt tegnap nem emlékezhetvén meg a közgyűlésről, utólag közöljük a lefolyásáról szóló tudósításunkat. Az ülésen ama ügyek vétettek tárgyalás alá, melyeket a budget-vita szerdán a napirendről leszorított. Közérdekű tárgy kevés volt, mindössze kettő: egyik Zólyom megye átirata a pánszláv gymnesiumok ügyében, másik Rábaközi fegyelmi ügye. Ezeket megelőzőleg Bosbach Péter interpellálta a polgármestert az iránt, hogy a kerületi elöljáróságok nem lettek értesítve az utczaöntözés árverezésének eredményéről, és hogy így a lipótvárosi elöljáróság nem utalványozott ki bizonyos összeget, de ez az összeg a pénztárnál mégis ki lett fizetve. Kammermayer polgármester azt feleli, hogy ezen intézkedés még abból az időből való, midőn az elöljáróságok még nem voltak megbízva az utczák öntözésével, különben e tárgyban már elrendelte a vizsgálatot. A válasz tudomásul vétetett. Azután következett a zólyommegyei átirat. Arra hivja fel ebben a megye fővárosunkat,hogy feliratát melyet a pánszláv szellemű gymnáziumok elnyomása végett a kormányhoz intézett, Budapest főváros is támogassa külön feliratban. Sokan szóltak e kívánság teljesítése ellen azon okból, miután a főváros nem bírhat alapos tudomással azon vádak alaposságáról, melyek a feliratban elsoroltatna. Mások ellenben úgy látták, hogy a felhozott tények köztudomásúak és így a feliratot nem lehet egyszerűen tudomásul venni, hanem külön feliratot kellene intézni a minisztériumhoz, hogy e kérdéses gymnasiumok ellen szigorú vizsgálatot indítson és ha a felhozott tények valóknak bizonyulnak, tegyen szigorú intézkedéseket, hogy ezen agitatiónak vége vettessék Az előbbi nézet mellett csak hét bizottsági tag szavazott és így a közgyűlés majdnem egyhangúlag elhatározta, hogy az említettek alapján feliratot intéz a belügyminiszterhez. Ezután bejelentetett, hogy Királyi Pál és VécseySándor a közmunka-tanácsból kiléptek. A jövő ülésen fognak helyükbe másokat választani. Egy pár csekélyebb érdekű előterjesztés után a Rábaköz ügyére került a sor. A jelentés Rábaközyt a rábonyodott hivatali visszaélés, hivatalos eskü megszegése, a városi pénztár megkárosítása s városi költségen fogadott fuvarosoknak magánczéljaira felhasználása miatt hivatalából elmozdítandónak véleményezi. Ez el is fogadtatott vitát keltett azonban Rábaközynek a vizsgálat alkalmával tett azon nyilatkozata, hogy nem csak ő, hanem több városi képviselő és tisztviselő is számos visszaélést követett el, kik magánhasználatra fordították a város pénzén fizetett napszámosokat, a város kocsijait, lovait, holott ezt a törvény még azon esetre is tiltja, ha a napszámosokat a maguk pénzén fizetik. Tavaszy Endre azt követelte, hogy azon képviselők neveztessenek meg, hogy mások ne gyanúsíttassanak. Nézetéhez és indítványához többen csatlakoztak még. Többen ellenben, köztök Szentkirályi, Basbach, Horváth, azt sütötték ki, hogy Rábaközi csak védelmi tactiából emelte ama vádakat, hogy vádjai nem bizonyultak valóknak és igy ama személyeket nem lehet megnevezni. — Segített ez uraknak, egy észrevétel, miszerint az illetőket nem lehet megnevezni, mert akkor mind fel kellene olvasni a vizsgálati iratokat. A közgyűlés ettől megijedt s Szentkirályi, Busbach s Horváthéknak tűlte kedvét: az illető nevek titokban fognak maradni. — S még ily emberek beszélnek autonómiáról s jobb gazdálkodásról szemben a közmunkatanácscsal. A vita e tárgy körül oly hosszúra nyúlt, hogy miatta a többiek tárgyalása a jövő ülésre maradt. KÜLFÖLD. Május 22-én. Franczia köztársaság. A Decazes-d’Audiffret- Pasquier-féle combináczió is szerencsésen megbukott, így jelenti egy mai táviratunk. Decazes herczegnek nem sikerült kabinetet alakítani. Mármost az a kérdés, ki jön utána a confusióban. Hol a bátor férfiú, aki erőt s tehetséget érez magában egy fenekestül felfordult világban rendet csinálni. Minden úgy látszik, hogy a parlamenten kívüli minisztériumra kerül a sor, vagy azonnal fel kell oszlatni az assembléet. A tájékozódás minden lehetősége megszűnt; felfüggesztjük tehát a találgatásokat (egyébről szó úgy sem lehetne) s várjuk, míg a fejlődés, vagy ami valószínűbb, egy új váratlan fordulat kissé szolidabb alapot nyújt a conjecturáknak. Nézzük addig, miként ítélték meg a helyzetet az angol lapok. A „Daily News“ igen kíméletlen ítéletet mond az elbukott Brogliera. Bukását egyenesen kétszínű politikájának, s a republikánus pártok ellen követett ocsmány eljárásának tulajdonítja. A százhúsz elnyomott republikánus lap, az ostromállapot, a szabadelvűig rendszeres elfojtása, végre megboszulta magát rajta. De azért nem hiszi, hogy a republikánusok rögtön hatalomra jussanak. Hasonló véleményen van a „Daily Telegraph“ is e részben. A monarchistáknak — úgymond ez — még mindig jelentékeny többsége van az assembléeben, s támogatásuk azon lényeges feltételtől függ, hogy semmi ne történjék, ami a monarchia visszaállítását nehezítené. Thiers ép úgy, mint Broglie herczeg tapasztalásból tanulta meg, hogy lehetetlen az assemlée bizalmát megtartani s egyszersmind valami határozott lépést tenni az államhatalom szervezésére. Másrészről azonban a nép szava sürgősen követeli az államhatalom s a kormány maradandó szervezését. A nép és a nemzetgyűlés többségei ellentétben vannak, s az összetűzés gyorsan halad a krízis felé. Nemzet állandó kormányt követel, ez a fődolog, s szinte mellékesnek látszik, milyen legyen az. Ha sikerült volna a királyságot helyreállítani, tán ebben is megnyugodott volna. De ez lehetetlen volt s lehetetlen ma is; az assemblée többsége pedig egyebet nem akar, s ezért ragaszkodik a provisoriumhoz. — A „Times“ kétségbeesett szavazatnak mondja a legitisták szavazatát, melylyel legalább elodázták a rájuk nézve életkérdéssé vált alkotmánykérdést; s daczára ennek legtöbbet vesztett, ha ugyan el lehet veszteni, amit az ember nem bírt, s minek megtartásához reménye nem lehet. A Goulard-féle elejtett miniszter combináczióra azt mondja e lap, hogy ez a kabinet csak névleg különbözött volna a Broglie kabinettől, és abban, hogy Goulardot nem kötelezte volna szava az alkotmányjavaslatok sordírozására, s ezzel némi respikumot nyerhetett. — A „Morning Post“ elodázhatatlanak tartja immár az assemblée felosztását. — A conservatív „Standard“ nem lát e helyzetből egyéb menekülést csak azt, ha olyan embere kerül Francziaországnak, mint Napóleon császár volt, aki vaskarral csináljon rendet. A „Pall Mall“ igen valószínűnek, és kívánatosnak tartja az assemblé felosztását. Ily véleményen van a „Globe“ is. Angolország. Az orosz czár elhagyta a szigetországot, s ma Vissingenbe érkezett, hol a király és a koronaherczeg fogadta s Rosendaalig fogják kisérni. A czár angolországi látogatásáról terjedelmes s figyelemre méltó vezérczikket hoz épen most az orosz félhivatalos lap. Fejtegeti ebben az orosz és az angol politikai nézeteket — s aztán áttér a fényes fogadtatás méltatására, melyben a czár Angolországon részesült. Az angol közönség úgymond — oly őszinte vendégszeretettel és szívélyességgel fogadta, mint a két ország között csak nem régen ezelőtt fennállott feszült viszonyok és azon féltékenység után, mely Angolországot az oroszoknak Közép-Ázsiába történt előnyomulása folytán megszállotta, alig volt várható. Kétségtelen, hogy az angolok többsége Sándor czár iránt birodalmában életbe léptetett reformokért feltétlen rokonszenvvel viseltetik. Oroszország az angolok előtt megszűnt már lenni a rabszolgaság, sötét tudatlanság és durva nyers erő hazája. Az orosz otromba bárdolatlan hős Európa előtt rendes művelt alakot öltött már magára. Az angoloknak ezen átidomítás, meglehet, nem igen használ, de becsülniök kell azt. Ők akarva, nem akarva tisztelnek oly nemzetet, mely élvezni tudja szabadságát , ők inkább félhetnek egy szabad nemzettől, mint egy rabszolga néptől, de amazt még is tisztelik. Megjegyzendő azonban, hogy ők Oroszország iránti tiszteletöket félelemig fokozzák,s iparkodnak vele a legjobb viszonyokat fentartani, de minda mellett is előre készülnek azon eshetőségre, midőn Oroszoszág, főképen a konservatív párt várakozása szerint a Dardanellákat és Indiát megrohanja. Itt az orosz lap idézi a „Fortnightly Review“ egyik czikkét, melyben Garrison szerző azt bizonyítja, hogy Oroszország most hadi és egyéb tekintetben háromszor hatalmasabb mint egy nemzedék előtt volt, hogy határait egész a végtelenségig kiterjeszteni törekszik, s nem lehetetlen, hogy Germánia egyetértése mellett a török fővárosba bevonuljon, mit Angolország egyedül nem volna képes megakadályozni s épen azért igyekeznie kell az oroszok hódítási vágyai ellen, kik az említett alkalommal legroszabb esetben Germánia és Amerika semlegességére számíthatnak, a békére szorult országokból a milyenek* Ausztria-Magyarország, Itália, Francziaország és az ibériai félsziget, szövetséget létesíteni. Az orosz czikkíró bevallja, hogy Garrison nézetei Oroszországnak a krimi háború óta tett haladására vonatkozólag alaposak,de aggodalmai helytelenek s ezeknek hosszas bonczolásába bocsátkozik. Igaz, mondja ő, cáfolatul, hogy a vitézség, állhatatosság, kitartóság és engedelmesség az orosz katona sarkalatos sajátságait képezik s valódi nemzeti háborúkban önfeláldozással szívesen áll talpra az összes orosz nép, de háború idején kivül jobban szereti a békét mint akármely más nemzet Európában. Készséggel rohan a harczba, ha szükséges, de inkább szeret maradni tűzhelye melletti szomszédjaival békében élni, ment lévén minden hódítási vágyaktól. Sándor czár békeszeretete tökéletesen mutatja az orosz nemzet hajlamát. Közép- Ázsiába nem azért nyomult be, hogy másokat nyugtalanítson, hanem hogy mások által ne nyugtalanittassék. Az orosz chauvinisták keresnek ugyan mindenütt Oroszországban úgy mint azon kivül ellenséget és veszélyeket s szeretnék a belreformok további menetét, nemzetiségi szenvedélyek tüzét szítva, külháboruk által megakasztani, de saját hónukban nem találnak szilárd támaszra. Az angolok hite szerint Germania és az orosz birodalom közötti szövetség könnyen létesíthető. Tény, hogy jelenleg a két állam jó uszonyban él egymással, de ha Oroszország hatalmát a Dunán és a Dardanellákon megerősíteni akarná, ezen törekvése alig találkoznék tetszéssel Germánia részéről. Közreműködését vagy legalább semlegességét igen drágán s oly engedmények árán kellene megvásárolni, melyek az orosz malmat a balti tengeren erősen megingatnák s az orosz nemzetet felizgatnák; Konstantinápoly birtokát pedig Bécscsel vagy Prágával megfizetni teljes lehetetlenség, sem a pétervári kormány hajlamaiban, sem az orosz nép szellemében, sem az orosz és némethoni viszonyokban nem rejlik veszély Angolországra nézve, s ez India és Konstantinápoly miatt fölösleges aggodalmaknak engedi át magát. „De az angolok azon kérdést vethetik fel, ha mindez igaz, miért fegyverkezik Oroszország s mi oknál fogva gyarapítja oly mérvben harczképességét ? Válasz. Először Oroszország e téren, párhuzamba állítva területét és haderejét a többi államokkal — semmiféle aggasztó művet nem vitt véghez. A gyáripar és a vaspályák eredménye emelte harczképességét, de a gyárak és vaspályák iparczélokra voltak neki szükségesek. Másodszor Oroszország gyarapította hadseregét s tökéletesítette fegyvernemeit megfelelőleg, annak a mit szomszédjai is tettek. S végtére harmadszor mit tevő legyen Oroszország, mikor a nyugati kormányok és újságírók nem tekintve békeszerető nyilatkozatainak teljes őszinteségére, még mindig cselszövő és hódítási törekvéseket tulajdonítanak neki s tanácsolják szövetséget kötni ellene? Ha Angolország egy agyrémmel készül szembe szállni, miképen ne tegyen tehát Oroszország előkészületeket a tényleges erővel leendő találkozására ?“ A hivatalos lapból. G rü n h u th Antal budapesti lakos vezetéknevének ,,'lomnaia-ra kért átváltoztatása belügyminiszteri rendelettel megengedtetett. Bóth József szabadságolt állományú honvédfőhadnagy a magyar királyi honvédségben viselt tiszti rangjáról s cziméről önként leköszönvén, lemondása elfogadtatott. Sokic Nándor szabadságolt állományú honvédfőhadnagy a magyar királyi honvédségben viselt tiszti rangjáról és cziméről önként leköszönvén, lemondása elfogadtatott. HÍREK. Május 22. — A földrajzi társulat tegnapi közgyűlésén két felolvasás volt. Egyiket Jablonszky János tartotta, ismertetve az árvamegyei „Babiagurát,“ melyről egy monda azt tartja, hogy azon szemétből támadt, melyet egy óriási kisöpört szobájából. Távolról tekintve, a hegy egy guggoló asszonyhoz hasonlít, s innen eredhetett neve: Babiagura, vagyis asszonyhegy. A vidéken időjós gyanánt tekintik, mert ha az asszony feje be van kötve, (t. i. ha felhő borítja) tartós esőzéseket jelent. Regényes hely s déli oldalát nagyszerű fenyvesek borítják. Említi felolvasó, hogy e vidékbeli népnek sokáig nem kellett sót pénzért venni, mert a közelben sótartalmú forrás van, melyből egy-két kanálnyi elég volt egyszeri főzésre. A kormány azonban elfojtotta a forrást, s mivel igy is kitört, beindokította. A környékben a lengyel nyelv az általános s főélelmük a burgonya. A hegyen van tengerszem is, s igen gazdag növényzetben, melyet a felolvasó részletesen ismertet, valamint a nép szokásait és életmódját is. — Ezután Erődi Béla folytatta Rumeliában és Bulgáriában tett utazásainak ismertetését, ezúttal a Rilo-dag és vidékének képét tárva föl. A Rodape legmagasabb hegye ez,12600—800 méter. Szólt részletesen a szamokovi vasiparról, melyet nem bányászat, hanem vaspor mosása által űznek. Ugyanis a Riló és Zlakucsán-hegy gnaisz, gránit és svenit kőzeteit a tavaszi hóvíz és a hegyi patakok szétmállásig kimosván, a bennök levő vasport magukkal sodorják. A hegylakók a vasport zsilipfonatokkal, torlaszokkal és rőzsekosarakkal felfogják, az anyagot farostákon átszűrik s a leülepedő mágnesvasat külön választják a földanyagtól, kohókban szállítják és ott egy tömeggé olvasztják. 360 oka vasporból rendesen egy török mázsa (60 oka) kovácsolt vas kerül ki. Egy kohó naponként 300— 310 oka nyers vasat szolgáltat. A felolvasó sok érdekes részletet mondott el az ottani szokásokról és viszonyokról, és a bolgár egyház szomorú helyzetét is felhozta. A papok pénzért veszik meg a püspöktől hivatalaikat, ez utóbbiak szintén vásárolják megyéiket a konstantinápolyi görög érsektől. Az alföldi vaspályán Sarkad és Gyula között a fehér és fekete körös áradásai annyira megrongálták a vasúti töltést, hogy a közlekedés megakadt. — A délmagyarországi történelmi és