Ellenőr, 1874. május (6. évfolyam, 119-148. szám)

1874-05-26 / 143. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt. — kr. Évnegyedre . . 5 frt. — kr Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ E­gyes szám ára 10 krajczás*. Szerkesztési iroda: Budapesten, uider-utcza 0-Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk «L 143. szám. POLITI­KAI NAPILAP, Budapest, kedd, május 26. 1874. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 0. az. (Légrády testvérek Irodájában)« Kiadó-hivatal: Előfizethetni helyben és poéta utján, nndor-uteza 6. sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamációk Légrády testvérek irodájába (nádor­ utcza 6. sz.) intézendők. II. évfolyam- TÁVIRATOK, Drezda, május 24. A hirlapíró-gyűlés választ­mánya a badeni tanács meghívása következtében elhatározó, hogy a kilenczedik közgyűlés július 25—28 dikán Baden-Badenben tartassék meg. Páris, május 24. Mac-Mahon válasza az uj német nagykövethez, Hohenlohe herczeghez, a kö­vetkező : Örömmel hallom, hogy a császár ön által ujonan kifejezi óhajtását, a Franczia­ és Német­ország között fennálló viszonyt fenntartani s fej­leszteni. Én osztom ez érzelmeket és örvendek, hogy uralkodója excellenciádat választotta ki arra, hogy őt nálunk képviselje, mely fontos missióra önt magas állása s kitűnő tulajdonai különösen alkalmassá teszik. Páris, május 25. Thiers a Gironde­ megyei küldötteket fogadta tegnap, s azt mondá nekik, hogy a nemzetgyűlés, miután már többséget nem hozhat létre, nem is kormányozhat. Reméli, hogy a nemzetgyűlés fel fogja annak szükségét ismerni, hogy a viszályok ítélő­bírájául az országot kell tenni.­­ A kormány a 30-as bizottsággal fog tanácskozni a napirend megállapítása dolgában. Santander, május 23 A carlisták által bekerí­tett santanderi önkénytesek ismét szabadok,miután a karlisták visszavonultak. Concha 20,000 embert vár , Victoria és Miranda de Arga lesz a hadműve­letek hasisa. A baszk tartományok Aragóniában és Wavarrában szétugrasztották a karlistákat. Bisca­­ya és Wavarra lkosai menekülnek, hogy a karlis­ták által elrendelt népelkelésben részt venniük ne kelljen. Santander, május 23. Concha Madridból pénzt és municziót vár Vitorában. Bilbao nyugodt. Don Carlos betegen fekszik Durangóban, lóról leesés következtében. Róma május 24. Meghűlés következtében a pápának lázrohama volt, melyet az orvosok nem tartanak aggasztónak. A pápa már tegnap nem akart ágyban maradni, de a fogadtatások azért meg vannak szüntetve a vaticánban­. Róma, május 24. A kamara rövid vita után elfogadván a be nem jegyzett üzleti kötések sem­miségéről szóló javaslat hátra lévő szakaszait,­­ az egész törvényjavaslat titkos sza­vazással 106 szóval 165 elvetette. Min­­ghetti az ülés után rögtön tanácskozásra hívta össze a minisztereket. Este a királlyal értekezett. Genua, máj. 24. A „Borsa“ jelenti, hogy a Genuában székelő német consul a tengerészeti mi­nisztériummal tárgyalásokat kezdett azon czélból, hogy német alattvalóknak megengedtessék olasz hajógyárakban hajókat építeni. Páris, május 25. A Niévre departementban végbement választásnál Bourgoing bonapartista vá­lasztatott meg 37,600 szavazattal Judin republi­cans ellenében, ki 32,180 szavazatot kapott. Paz­­zis-ra 4527 szavazat esett. Róma, május 25. A kamara mai ülésében Minghetti jelentette, hogy a kabinet a kamara tegnapi szavazata folytán lemondott, de a király a lemondást nem fogadta el. Minghetti kéri a ka­marát, folytassa az 1874. évi definitív budget és más szükséges előterjesztések tárgyalását. A ka­mara erre megkezdette a tengerészeti budget tár­gyalását. Konstantinápoly, máj. 25. Nikolits a Lloyd ágense ma meghalt. Krate, ki a gyilkosságot el­követte, még nem fogatott el. Róma, május 25. Az „Opinione“ a kamara tegnapi szavazatával foglalkozva, írja: A miniszté­rium már 10 pénzügyi törvény elfogadását vitte keresztül, s ezek most a senatus előtt fekszenek. Szükséges, hogy e tíz javaslat nyújtotta előnyt az államkincstár el ne veszítse. A minisztérium min­den elhatározása ezen gondolatnak alárendelendő. Ami a kamarát illeti, nyilván­való, hogy az a mostani ülésszak alatt immár csak az 1874-iki költségvetést s néhány alárendelt természetű tör­vényjavaslatot tárgyalhat. A pártok szétszakadása s a minisztérium helyzete minden reménytől meg­foszt, hogy ennél egyebet is tehessen. London, május 25. Az „Observer“ jelenti: Arthur herczeg, Connaught herczeg czímmel peerré neveztetik ki. „Niobe“ hadihajó Miquelon szigeté­nél hajótörést szenvedett; a legénység megmenekült. Róma, május 25. A tegnapi szavazás után a minisztérium a király elhatározását hallgatta meg s ehhez képest elhatározta, hogy hivatalban marad. A kamara felhivatik, hogy a költségvetést, s egyéb az adminisztratióra fontos törvényjavaslatot tárgyalás alá vegye, azután valószinüleg el fog napoltatni. Róma máj. 25. A pápa gyöngélkedése to­vább tart. A pápa nem akar beleegyezni, hogy más orvosokat hívjanak meg tanácskozásra. Teg­nap néhány órára felkelt az ágyból. — a minisz­tertanács tegnap késő este ülést tartott. Határo­zatai ismeretlennek. (Lásd feljebb.) A kamara mai napirendjén a budget tárgyalása van. sz­árd. Tegnap egész nap gyenge eső. — N.­­Kanizsa. Tegnap reggeltől estig gyenge perme­tező folytonos eső. — Déva. 10 órát tartó erő­sebb eső. — Zólyom. Ma éjjel 3 órát tartó erő­sebb eső. — N.-Szeben. 83­4 órát tartó erősebb eső. — Kolozsvár. Tegnap este és az éjjel 10 órát tartó erősebb eső. — B e z d á n. Tegnap d.­u Vj 1—3 óráig és később 4-Vaó ig tartó erő­sebb eső. — N.-Várad. Tegnap délután két órát tartó jó eső. Bérlet NEMZETI SZÍNHÁZ. 43. szám. Kedden, május 26. BRANKOVICS, Szerbia despotája. Eredeti uj dalmű 4 felvonásban. Irta Erkel Ferencz. A szöveget Obernyik tragoediája után szerkesztették: Odri Lehel és Ormai Ferencz. Személyek: Brankovics György, Szerbia despo­tája, magyar főúr és a magyar korona hűbérese — — Odri L. Gerő ) — — Pauli István­n — — Ellinger Jozefa Lázár, Brankovics nevelője és ta­nácsosa — — Tallián Egy tanácsos — — Kaczvinszky Egy a népből — — Gonda Székely György, a magyar keresz­tes hadak kapitánya — Kőszegi Hunyadi László — — Szabó Magyar hírnök — — Malecky Magyar főúr — — Traversz István H. Murad, török szultán — Ellinger Kiszlár aga, kísérője — — Ormay­u­­­sz.. Három őr — — — Vitkovszki J. Apród — — — Vidmár Erzsi Mara, Brankovics leánya — Tannemé Fruzina, dajkája — — Bacsó Lujza. — Az időjárásról érkezett hivatalos sürgönyök a következők : — Május 25. — Kaposvár. Egy óráig és azután 3 óráig tartó erősebb eső. — Mohács. Két óráig tartó erősebb eső. — Szeged. Reggel óta tartósságot ígérő eső. — K i k i n d a. Előbb zivataros azután gyengébb meleg eső. — Lugos. 4 óráig tartó erősebb eső. — Zom­bor. Délután 1 és 12 óra hosszat tartó gyenge meleg eső. — Segesvár. 2 órát tartó erősebb eső. — Mohács. Nyolcz óráig tartó erősebb eső. — A p­a t i n. 2 óráig tartó erősebb eső. — Pozsony. Ma d. e. 6 — d. u. 3-ig erősebb eső. — Érsekújvár. Tegnap d. u. 5 — ma 11 óráig erősebb eső; a földet jól megáztatta. — Keszthely. Ma délelőtt két órás gyengébb eső. — Újvidék. 24 óra óta változó meleg eső. — Szigetvár. 3 óráig tartó gyen­gébb eső. — Temesvár. 3 óráig tartó gyengébb eső. — Déva. 3 óráig tartó erősebb eső. — Brassó. 3 óráig tartó gyengébb eső. — Május 26. — Kalocsa. 13 óráig tartó gyengébb eső. — S­z.-F­e­h­é­rvár. Tegnap d. e. 9— d. u. 1-ig gyengébb eső; az ég folyvást borult. — Seges­vár. 17 órát tartó gyengébb eső. — Pápa. Teg­nap délután négy órát tartó gyengébb eső. — P­a­n­­csova. Tegnap 2 órát tartó gyenge eső. A­z ég­ Választási törvény II. A 16. §. azt mondja, hogy a központi választmányban határozathozatalra „az el­nökön és jegyzőn felül ott, hol a vá­lasztmány 12 tagból áll, 3 tag, másutt 5 tag jelenléte szükséges.“ E §. utolsó pontja azt mondja, hogy ha a szavazatok egyen­lően oszlanak meg, az elnök dönt. Mi tehát azt hiszszük, hogy a fentebbi szöveg nem felel meg a miniszter szándékának , és hogy az akként javítandó ki, miszerint a jegyzőn kívül, de az elnökkel együtt kell any­­ayi tagnak lenni, mert különben a szavaza­tok egyenlő megoszlásának esetére csak azt kellene mondani, hogy azon rész tekintetik többségnek, a­melylyel az elnök szavaz. De ez másképen annyit tenne, mint az elnök­nek kettős szavazatot adni, a­mit pedig mi helyeselni nem tudnánk. A 18. §-ra megjegyezzük, hogy az 1848. V. t. ez. 12. §-át nem ez, — de a 20. §. módosítja, — és a mi a 18. §-ban mondva van, az önkényt is értetik. A 23-t az 1. §-sal némi részben ellen­tétesnek találjuk; — hacsak nem akarunk ezáltal egy oly intézkedést hozni létre, a mely némely választót ebbeli jogától bizo­nyos körülmények közt, mintegy észrevétle­nül, megfoszszon. — Ha már az 1. §-ban kimondjuk, hogy a kik „az 1848. V. t. ez. 1. §. és a 2. §. e), valamint az erdélyi n. t. ez. 3. §. e) és 4. §. a] pontja értelmé­ben a régi jogosultság alapján az 1865. év­től az 1872. évig valamely országgyűlési választói névjegyzékben bennfoglaltatnak, a választói jog gyakorlatában saját személyerre nézve meghagyatnak“ , akkor a 23. §-ban ne szorítsuk őket ki ezen „positióból“ oly más positióra, a­melyet időközben el is veszthetnek, — például a mértéket szűken megütő vagyon értékének hibájukon kívül is beállható csökkenése által; — a­mikor az­után, egy kissé szigorú magyarázat mellett, az 1. §-ra többé nem hivatkozhatnának. — Ha pedig ez nem czélja ezen 23. §-nak, akkor az nekünk egyszerűen feleslegesnek látszik. A 31. §-ban a felszólamlásokra 10, az ellenészrevételekre 5 napi határidő van szabva. Mi a 8 és 15 napos határidőkhöz lévén szokva de nem látjuk az eltérést eléggé indokoltnak,­­ sőt attól tartunk, hogy ez majd zavart idéz elő, és némely esetben azt, hogy a polgárok elmulasztják jogukat gyakorolni. Maradjunk a 15. és il­letőleg 8 napnál. A 34. §. a közp. választmánynak kö­telességévé teszi, hogy a felszólamlások és észrevételek felett „az első ülést követő 20 nap alatt“ határozzon, de nem mondja ki, mikor kell az első ülést megtartania. Hogy ez alatt a 28. §-ban említett össz­­ülés értethessék — alig hiszszük, mert akkor az időt nagyon is rövidnek tartanók, de ha elég ezen idő, akkor tegyük a 34. §-ba, hogy „a 28. §. értelmében tartandó el­ső üléstől.­ Ha pedig ez nem lenne czélsze­­rű, akkor határozzuk meg az első ülés idejét. A 48. §. rendelkezése, miszerint a sza­vazás csak nyilvánosan történhetik — min­den valószínűség szerint tüzetes vita tár­gyául szolgáland úgy a hírlapok, mint a körök, és maga a törvényhozási teremben is. Ezúttal tehát abba nem bocsátkozunk, csak röviden jegyezzük meg, hogy óhajtjuk, de alig hiszszük, hogy a javaslatban a visz­­szaélések ellen czélbavett intézkedések fe­leslegessé tegyék a titkos szavazás behoza­talát. Az 5. §-ból — úgy hiszszük — aka­ratlanul kimaradtak a bizalmi férfiak, mert, ha ezeknek sem szabad a szavazó helyi­ségben jelen lenniök — akkor valóban nem tudnák, mire valók. Lehet ugyan a „küldött­ség tagjai“ alatt ezeket is érteni, de ez se­hol sincs kimondva. A VI. fejezet az összeírásnál és válasz­tásnál közreműködő közegek felelőssége, a vesztegetés és egyéb visszaélések megbünte­tése­ felől intézkedik. Nagyon természetesnek tartjuk, hogy ha már egyszer egy ily fejezetet beillesztünk az választási törvénybe, annak minden oly tényre ki kell terjednie, a­mely a választás eredményének meghamisíttatásához járulhat, és koránsem szabad épen csak az összeírás és választás körüli teendőkkel megbízott köze­gekre szorítkoznia. E tekintetben nagy hiányt látunk a jelen fejezetben. A főispán, az al­ispán, a szolgabiró, a kir. ügyész, a törv.­széki elnök, a járásbíró nem tartoznak a fejezet czímében megnevezett közegek közé, vájjon szabad lesz-e ezentúl is hivatalos ha­talommal korteskedniük? ? ... De már eb­ben, engedjen meg a belügyminiszter úr, javaslata igen nagy hiányban szenved. Alig hiszszük, hogy az egyéni szabad meggyőződés szerinti szavazást az 1869-ki és 72-iki választásoknál valamely visszaélés annyira korlátozta, az eredményt valamely egyéb befolyás annyira meghamisította, mint épen ez. Annyira, hogy ha gyanúsítani akarnák a belügyminő urat, kísértetbe jön­nénk azt hinni, hogy e fejezet minden többi rendelkezései csak épen arra valók, hogy „a sok fától ne lássuk az erdőt,“ hogy azok feletti örömünkben ezen legveszedelme­sebb visszaélésről megfelejtkezzünk. Ez nem lehet! sőt ennek kell lenni a fejezet egyik fő tárgyának. A 78. §. rendelkezéséről már fentebb mondottuk, hogy azt minden hasonló eset­ben levő városra kiterjesztetni óhajtjuk. A 79. §-ra azon megjegyzésünk van, hogy a kerületek mostani felosztásában hely­­lyel közzel oly hibák és aránytalanságok találkoznak, a­melyeket örökre így hagyni lehetetlen. Mi tehát a­helyett, hogy azok „a törvény további intézkedéséig“ érvényben hagyassanak — inkább azt látnék czélszerű­­nek kimondatni, hogy a­hol ily tetemesebb hibák igényelnek kiegyenlítést, azok iránt az illető törvényhatóságok indokolt felterjesz­téssel járuljanak a belügyminiszterhez. Ez alkalommal befejezzük megjegy­zéseinket, a­melyekkel azonban — mint czikkünk elején is megjegyeztük — a tár­gyat befejezettnek nem tartjuk, fojtva vannak s nem lelohasztva, s a biztossági szelep nélkül lezárt kazánt csak annál hamarább felrobbanthatja a feszítő erő. — Addig is míg e tárgyra a helyzet megvilágosodtával visszatérnénk, ide iktatjuk a köztársasági két nagy párt vezér­lapjainak véleményét. A „Temps“ ezt írja: „Minisztereink volnának tehát, de van-e kabinetünk? Más szóval: megállapod­tak-e a miniszterek valamiféle politikai programai­ban? A „cabinet d’ affaires“ elnevezés, melylyel az új minisztériumot már is felruházták, s az hogy a kormány alelnökségét, Cissey hadügyét, az­az egy tisztán technikus tárcza kezelője vette, azt sej­teti, hogy Cissey és minisztertársai programmja a programmtalanság akar lenni. De szabad-e a tá­bornagy kormányának részt nem venni a novem­beri törvény által megnyitott alkotmány­viták­ban ? Az alkotmánytörvények tárgyalása kikerülhetetlen Broglie bukása nem menti fel az utódokat e kény­szerűség alól, sőt ellenkezőleg arra szorítja ezeket, hogy szabatosabban állapítsák meg az alkotmány­törvényeket, s többséget hozzanak össze keresztül­vitelükre, ami Broglienak nem sikerült. Tegnap azt hitték, hogy a tábornagy tisztán felfogta a szom­bati szavazás ezen következményét: magához hi­vatta Waddingtont, s ez határozottan az imper­­sonalis septen­atus szervezése mellett nyilatko­zott s ez alapon a baloldal nagy részét megnyerte volna programmjának ; a jobbközép nem volt ez ellen, hiszen maga is ily értelemben tett javasla­tot a jobboldalnak és Decazes herczeg d’Audiffret- Pasquierrel együtt kész volt a balközépi Mathieu­ Bodetvel, Cézanneval és Waddingtonnel egy kabi­netbe lépni. Sőt mondták, hogy Decazes, Goulard és d'Audiffret-Pasquier alá is írták a Waddington és társai programmját. A mérsékelt jobboldal vé­tója akasztott meg mindent. Hanem bízvást lehetett várni, hogy azzal a párttal, mely Bro­glie úrral együtt a személyes septen­atust akar­ja, szakítani fognak s nélküle intézkednek a május 16-iki szavazat igényeihez képest. A jobb­közép, — mint mondják — csakugyan be­látta, hogy a jobboldallal szakítani kell, de a tá­bornagy nem akart. Ha az így van, ha az államfő visszautasította a felajánlott parlamenti többséget, ha inkább fogadott el egy programmta­­lan minisztériumot, mely nem lévén solidárisan fe­lelős, sem nem képviselheti, sem nem fedezheti őt alkotmányosan, ki kell mondanunk, hogy a tá­bornagy eltért a parlamentáris traditióktól. Két­ségkívül van joga kinevezni és elmozdítani minisz­tereit, de solidaritás nélkül nincs felelős minisz­térium és nincs parlamentáris minisztérium több­ség nélkül. Szemére vetették Thiersnek, hogy sze­mélyes felelősségével helyettesítő miniszterei felelős­ségét; igen de Thiers le is mondott azonnal, mi­kor minisztériuma megbukott. Mac-Mahon nem te­heti ezt, őt megköti a hét év, tehát oly személyes felelősségre hivatkozik, mely lehetetlen.­­ Az előzmények arra mutatnak, hogy az új kabinet ellenséges lesz a többség irányában. A jobb­közép azon része, mely szövetkezni akart a balközéppel ki van belőle zárva, ellenben a bonapartismus Magne és a clericalismus Dumont személyében igen határozott képviselőt talál benne.“ A „Temps“ semmi jót nem vár ettől a combinacziótól. Szemlénk végét kiszorították tömegesen ér­kező távirataink, s ezekre utaluék addig is, mig szemlénk elejtett fonalát felvehetjük. Budapest, május 15. Egy fatális comma Decazes herczeget tétette meg vasárnapi lapunkban franczia miniszterelnök­nek, holott Cissey tábornok a „szerencsés boldog­talan“, kit az utolsó pillanat confusiója és Mac-Mahon ez exponált állásra emelt. Az egyetlen távirat ugyanis, mely az új franczia kabinet létrejöttét Pestre megje­lente, a szombatra virradó éjjel két óra felé, tehát oly időben érkezett a pesti lapok irodáiba, hogy felvéte­lét egy magyar lap sem módolhatta már ki. „Das Ministerium ist definitiv gebildet Cissey Krieg, Vicepräsident, Decazes Ausseres,“ stb. így szólt a jelentés, s ebből és ily interpunctatióval tekintetbe véve, hogy Cisseyről szó sem volt a miniszteri com­­binatiókban s még az utolsó előtti távirat is De­cazes ministerelnökségéről beszélt, s lehetetlen volt egyebet kiolvasni, mint hogy csakugyan Decazes szervezte a minisztériumot. A bécsi lapok helyesen fogalmazott távirataiból láttuk csak kénytelen té­vedésünket és sietünk ezen helyreigazítással Cissey tábornok urat beültetni akaratlanul elvitatott alel­nöki székébe, hozzá­tévén, hogy e csere édes ke­veset változtat a felfogáson, melyet vasárnapi czik­­künkben azon cabinetet illetőleg kifejtettünk. De vál­toztat mégis egy tekintetben. Decapes kabinetjét még le­hetett volna parlamentáris számba venni, mert jóllehet a kisebbségből alakulva, Decapes politikai egyénisége mégis határozott signaturát nyomott volna rá; az amit Cissey tábornok alkotott, nem is k­abinet már, csak egyszerűen ügyvivő minisztérium, melynek nincs politikai signaturája, ha csak annak nem tekintjük az erősen marguírozott katonai kinyoma­­tot, mely az erőszak politikájának eshetőségeit sejteti. Decazes herczeg ebbe a minisztériumba csak a külföld iránti tekintetből léphetett, Fran­­cziaország külügyi politikájának hiteléül, s ily ér­telemben lelke is a minisztériumnak, hanem az otthoni dolgokban legfeljebb őrző szelleme. — A válság ez uj minisztérium létrejöttével elintézve semmi esetre nincs, sőt élesebb alakot öltött , meg­ért a legváratlanabb fordulatokra. Mert azzal, hogy az alkotmány törvényeket, mint a legújabb hír jelenti, parancsszóval az őszi ülésszakra napolja el Cissey kormánya, megoldva, elsimítva semmi sincs, a nemzetgyűlés háborgó elemei csak le­. A „Pester Lloyd“ vasárnapi vezérczikke a delegációk intézményével foglalkozik, s teszi ma­gát, mintha nem látná be magának az intézmény­nek hiányosságát, hanem csak a működési hiá­nyoknak tulajdonítja, hogy az intézmény nem jobb. Mi ugyan nem osztjuk t. laptársunk nézeteit, ha­nem az általa felsorolt működési hiányok is oly pyramidálisok, hogy jónak látjuk czikkéből a kö­vetkezőket közölni: „A magyar delegáczió leglényegesebb hiá­nyait a következő két körülményben látjuk . . . . A közös minisztériumok négy budgetjét négy kü­lön bizottság intézi el, melyek tanácskozásai kö­zött hiányzik minden összefüggés, noha ez az el­intézendő tárgyak között igen jelentékeny mérték­ben létezik. A sietség mellett, melylyel — nem tudjuk miért — a közös budget évről-évre keresz­­tülbajtatik, gyakran előfordul, hogy e bizottságok többje, hogy elkészüljön, egy időben kénytelen ülésezni, s így az egyes delegátusnak még a leg­jobb akarat mellett sem lehetséges alaposan infor­málni magát az azon bizottságban történtekről, melynek nem tagja, így jön azután a delegáczió legtöbb tagja a teljes ülésbe, csak felületes isme­rettel bírván azon budgetekről, melyek előleges megvitatásában részt nem vett, s anélkül, hogy ké­pes lenne beható ítéletet mondani az illető bizott­ságok indítványairól, s így történik azután majd­nem kivétel nélkül, hogy egy indítványnak a szak­bizottságban elfogadásával vagy elvetésével annak sorsa a plénumban is el van döntve...................... A második baj abban fekszik, hogy nem csak az egyes bizottságok, hanem a delegatió tagjai között is hiányzik minden közelebbi érintkezés, minden bensőbb kapcsolat, s így azon egyetlen eszköz is, mely által az előbbi hiányokon a magyar delega­tió szervezetében némileg segíteni lehetne. Ha már megtartják a szakbizottságokat és e bizottságok elkülönítve tanácskoznak,­­ föltétlenül szükséges lenne, hogy a delegatió összes tagjai, mielőbb va­lamely tárgyú teljes ülés elé kerül, legalább elő­­értekezleteket tartsanak, hogy egymást kölcsönösen kapacitálják és a kormány követeléseivel szemben elfoglalandó egyértelmű eljárást megállapítsák. Ennek a mi delegatiónknál nyoma sem található. Ugyanazon deákpárt tagjai — és a delegatió ed­dig csakis ilyenekből áll, — melynek nem tetszik, ha a legjelentékenyebb előterjesztés is a képvise­lőházba hozatik, mielőtt a pártklubban megbeszél­tetett volna, megszavaznak százmilliókat, a­nélkül, hogy szükségesnek tartanák az előleges megegye­zést, s ennek következménye azután az olyan sza­vazás, mely az egész országot bámulatba ejti és a most rajzolt viszonyok ismerete nélkül utoljára érthetetlen is.................................................................. A delegatió nem képviseli a parlamentet a maga összességében, mivel a delegatió tagjai csak egy párt kebeléből választatnak, de még ezt a pártot sem képviseli, mivel elég gyakran hoz olyan határozatokat, melyekhez a párt nagy­­része bizo­nyára nem adná beleegyezését, és ez annál külö­nösebb, mivel a képviselőház deákpártja a delega­­tionális tagok két­harmadát direct önmagából vá­lasztja és e testületbe bizonyára csak azokat küldi, kiktől saját nézeteinek hű követését várja. A dol­got azonban egyszerűen az magyarázza meg, hogy elő­leges megegyezés rendszerint nincs, s ha akad a képviselőházi tagokból kissebbség, mely a felsőház compact szavazó tagjaihoz csatlakozzék, úgy a deá­kista delegátusok valódi többsége k­énytelen azonnal meghajolni e mesterséges többség előtt. Igen könnyen megtörténhetik, hogy a negyven képvise­lőházi tagból huszonkilenc, valamire szavaz, képviselvén e kérdésben a deákpárt álláspontját, és hogy mégis a többi tizen­egy egyesülve a fel­sőház húsz tagjával épen az ellenkezőt emeli határozattá. Mint áll így a dolog azon elmélete, hogy a delegatió tagjai csak a deákpárt soraiból választhatók, s így a delegatióban csak azon párt nézetei jussanak érvényre, mely a képviselőházban többséggel bír ?........................................................ Mindez elmúlt és eső után a magyar példa­beszéd szerint, késő a köpönyeg. De a mondot­takból legalább a jövőre nézve két fontos tanulsá­got vonhatni. Az egyik az, hogy ha a delegácziók nem szolgáltatnak oly kielégítő eredményeket, a­mint ez óhajtandó lenne, ennek oka sem­m­i k­é­p sem rejlik magában az intézményben, sőt inkább ez jobbnak hiányában — és ezt a job­bat ez óráig még senki sem fedezte fel — felada­tának megfelelni mindannak daczára alkalmas. Másrészről , azonban megszívlelendő, hogy az ed­digi mód, mely szerint ez intézménynyel magyar részről a gyakorlatban elbántak, jelentékeny hiá­nyokkal jár. Ez, mondjuk, megszívlelendő, és­pe­dig első­sorban azok által, kik a delegationális intézményt legsajátabb alkotásuknak tekintik, mely­ről mindig büszkeséggel beszélnek és a­melyért bennünket, a­mint ők állítják, egész Europa iri­gyel, habár, őszintén megvallva, mi jobb szeretnők, ha valami másnak lenne, a­mit tőlünk Europa irigyelhetne.“ Az ötödik magyar jogászgyűlés. — Első nap május 25-én. — Teljes ülés. A jogászgyű­lésre rosz idő jár, eső és rész­vétlenség egyaránt ellenséges. Hiába­­ a magyar szal­­matűz csak nem tagadja meg magát, a­mily hirtelen fellobban, épen oly hirtelen kialszik, főleg ha még egy kis hűvös eső is segít a könnyű oltásban. Már a múlt évben tapasztalni lehetett a lelkesült­­ségnek a lankadását, akkor a nyári hőséget, a holt saisont okozták, midőn a fővárosba senki sem siet örömmel, még a­ki ott van is, elkívánkozik. Megváltoztatták tehát az ülés idejét, a tavasz leg­szebb napjára, piros pünkösd­napra hirdettek gyű­lést. Nem használt, most meg a sok eső, a késő hideg tartóztatott otthon mindenkit , még valami, amit oly nehéz dolog beismerni, a részvét­hiány. Ha az ember körültekintett a régi városház termé­ben, mely csak felét teszi az akadémia dísztermé­nek, azt kelletett tapasztalni, hogy nincs jobban megtelve, mint az előtt amaz szokott lenni, s hogy a kik jelen vannak, nagyrészt fővárosi ügyvédek, bírák. Vidékiek kis számmal. Érezte ez az állandó bizottság, azért adott be ily indítványt, mely azon­ban megbukott, mely szerint a magyar jogászgyű­lés vándorolt volna városról-városra; akkor talán nagyobb lett volna az érdekeltség. A gyűlést reggel 9 kor az állandó bizottság nevében Hoffmann Pál üdvözlé s röviden elő­adva a fontos feladatot, melynek megoldása az ötödik jogászgyűlésre vár, felhívta, hogy az alap­szabályok értelmében elnököt válaszon. A választás Teleszky István felkiáltására B­u­s­b­a­c­h Péter buda­pesti ügyvédre esett, kinek meghívására azonnal kül­döttség indult. Alelnök Nagy József lett. B­u­s­b­a­c­h rövid idő alatt megjelent a gyű­lés előtt s éljenzés közt foglalta el az elnöki szé­ket. Megnyitó beszéde elején hálájának adott kife­jezést a kitüntetésért, melynek becsét tízszeresen növeli az, hogy pálya és szaktársaitól részesül ab­ban. Azután rövid pillantást vetett a viszonyokra, melyek közt a jogászgyűlés munkássága­­kifejlett. „Még csak rövid ideje annak, — úgy mond — midőn szakértő köröket mély aggodalom fogta el az iránt, vajon mi jövendője van az igaz­ságszolgáltatás ügyének hazánkban, hol azon ta­pasztalás látszott jogosultnak, mintha az érzék, mely egy rendezett igazságszolgáltatás jelentősé­gére nézve szükséges, kihalt volna a nemzetből, mert azon törekvések, melyek az igazságszolgálta­tást tökéletessé és korszerűvé akarták tenni, rész­ben nem érték el c­éljukat, részben ha elérték, mindig csak módosítva érték el. A legtökéletesb alapokból kiindult intézmények igen gyakran oly irányt vettek életbe léptetésük alkalmával, melyre nem számított senki, és hosszú ideig szateni fogják némely intézetnél ezen sajátszerű­ irányt. És mi oka ezen csalódásoknak­ az, hogy mi nem szoktuk még meg a jogéletet oly önálló állami czélul te­kinteni, minőnek azt tekinteni kell, ha azon czélo­­kat akarjuk elérni, melyek a jogélet fejlesztéséhez kötve vannak. Felejthetlen Eötvösünk a 19-ik század eszméinek befolyásáról írt művében azt mondja: a biztonság nyújtása az állam czélja. És egy kitűnő német jogphilosoph hozzá­teszi, hogy minden emberi érzelemnek legerősbje a biztonság iránti érdek, a világ minden egyéb vagyonára nézve megoszlik az érdek, csak ebben az egyben összpontosul Ezen érdekek megértése, emelése körül ná­lunk nagy küzdelem fejlődött, e generatio oly nagy küzdelmeket élt át, melyek elsodortak sok állam­intézményt fenhagyott igen keveset és elvitt sok olyan dolgot, melyhez ragaszkodtunk , megzavarta a fogalmakat, az eszméket, zavart idézett elő a társadalmi életben, az állam existentiájában, és míg ebből kibontakozunk, ne csodálkozzunk, ha itt-ott téves eszmékkel találkozunk oly intézményre nézve, melyről azt kellene hinnünk, hogy minden ember tisztában van czéljára és rendeltetésére nézve. Rö­vid ideje, e téves e»*TM-5k virágoztak, de újabb időben teteme®'“ a*&bb szálltak; a jogélet terén átalános mnaka­ságot ^^pasztalunk, azt vesszük

Next