Ellenőr, 1874. június (6. évfolyam, 149-176. szám)

1874-06-01 / 149. szám

nyi Ágoston igazgató és III. oszt. tiszteleti tag; ugyanez osztályból okt. 9 én Dorner József, s az I-ből okt. 15-én Biedl Szende lev. tagok; deczem­­ber 14-én Agassiz Lajos, külső tag. —­ 1874. ja­nuár 17-én Udvardy Ignácz a II. osztály lev. tag­ja ; február 9-én Török János a III. osztály 1. tagja hunyt el; február 17-én Quetelet Adolf külső tag; 23-án Csatsko Imre II. osztálybeli, és 27-én gr. Lázár Kálmán III. osztálybeli lev. tagok határoztak meg; márcz. 17-én Fabó András lev. tag all. osz­tályból ; végre márcz. 28-án Kubinyi Ferencz III. oszt. tiszteleti s legújabb tudósítás szerint máj. 11-én Trinc­era Ferencz külső tagok rekesztik be az el­hunytak hosszú sorát a jelen nagygyűlésig. Az akadémia az utolsó 3 esztendő alatt mindenféle kiadásaira mintegy 240 ezer forintot fordított, vagyona mégis 30 ezeret meghaladólag szaporodott, s a Bésán-féle hagyatékkal egym­i­l­lió 800 e­z­e­r­e­n felül megyen. A hivatalos jelentések a titkárival bevégződtek. Első felolvasó Than Károly, ki Liebig Jusztus külső tag felett tartott emlékbeszédet. Liebig Jusztus egyike volt azoknak, a­kik egész lelkükkel az „igaz“ kutatásának feküdtek. Az élet zajos színpadától, cselekvési terétől elvo­nulva működött, az életre és gyakorlatra csak las­san hatott ki. De búvárlatának eredménye életképes­séggel bírt, az egész valójában megmaradt. A szá­zad legnagyobb gondolkozói közé tartozott, szüle­tett 1803. május 12-én Darmstadtban , tehát ép azon időben, mikor az eszmék harcra állott, Liebig is eszme­harczos lett. Korának szülötte, de azt túl­szárnyalta. Apja fűszer- és festékáruló volt. A boltbeli gyakorlati vegyítés ingerelte búvárkodásra. Mint 14 éves gyermek az egész darmstadti könyvtárt megol­vasta, s első iskoláit az otthoni gymnasiumban tanulta. Hanyagul, mert lelke már a vegytani kérdésekbe me­rült. Gyakorlati ismeretekre vágyott, az iskolával fel­hagyott , Heppenheimban gyógyszerészszé lett. Csakhamar tapasztalnia kelett, hogy a választott pá­lya nem nyújt elegendő alapot. 1822-ben ösztöndíj­jal Párizsba ment, s 1823-ban már a tudós aka­démiában felolvasást tartott; 1824-ben a durr­­ezüstöt állapította meg szabatosan s értekezett róla a párizsi akadémiában. Humboldt megismer­kedve vele a tanári pályára buzdította, a buzdítást elfogadta. 1824-ben a gieszeni egyetem magán, 2 év múlva ugyanott a vegytan rendes tanárává ne­veztetett. 1852-ben Münchenbe ka­pott meghívást, hol a vegytan tanára s a számára alapított vegy­tani intézet igazgatója lett. 1873. ápril 18 án halt el. A tudományra és műveltségre nagy befolyása volt. Munkássága 3 ágra oszlik: tudományos ku­tatási, irodalmi és tanárira. Mindenikben óriási sikereket aratott. A szervi vegytan tovább vitele volt élete czélja. A szervetlen vegytan korában már igen magas fokot ért el a tökélyben, ellenben a szerviről azt tartotta mindenki, hogy oly mérvben ki sem fejthető." Mert az ismert módszerek a szervi vegyületben nem vezettek eredményre, s általánosan az a hit terjedt el, hogy szervi vegyületek csakis a szervi élet tartama alatt lehetségesek. Liebig az akadályokat és elő­ítéleteket legyőzte, a módszereket kijelölte, melyek szerint sikeresen haladni lehetett. S a szervi vegy­tan megalapult. Liebig bebizonyította, hogy a vegyületek ugyanazon törvényeknek vannak alá­vetve, mint a szervetlenek, sőt megc­áfolta azt a hitet is, hogy némely szervi vegyületek csak az életerő segélyével állhatnak elő. Mesterséges utón is előteremthetők. Liebig módszere világosan meg­mutatja. Liebig 1832 óta egy új irányba kezdett, a növényi és állati táplálkozás törvényeinek kutatá­sába. A vegytan és élettan sok törvényt ismert, az összefüggést azonban nem sejtette. Liebig volt, ki a növények és állatok táplálkozásának bölcse­leti, tudományos alapot adott. Neve bár halhatat­lan teendő e nélkül is, így halhatatlansága csak megszilárdult. Tételül kimondotta: minden zöld nö­vény táplékát inorganikus ásványi anyagok ké­pezik. S ezzel a gazdaság titkainak okszerű ma­gyarázatához jutott. A talaj lényege egyszerre tisz­tán állott előtte, annak fő kelléke, hogy a megki­­vántató tápanyagok oly menyiségben legyenek meg, a­mily mennyiségben kivánja­­meg a termesztendő növény. S az okszerű mezőgazdaság annak meg­ismerésében áll, hogy minden földrétegben bizo­nyos tápanyag található, mely magától nem sza­porodik, mely a termesztett növény által föl vagy föl nem vétetik. A termő­föld folytonos mivelésre szorul, hanem olyanra, mely nem rabolja ki, de pótolja a pótolandókat, a mennyiben lehet. Sok tekintetben lehetetlen. Liebig kimutatta, hogy a gabona által kivett tápanyag vissza nem adathatik s az istálló-trágya csak a takarmány által kiszitt tápanyagot adja vissza. Ép ezekért Liebig az európai földmivelést rabló gazdaságnak nevezte el. S kimutatta, hogy bármily gazdag is a talaj, kimerülhet, a gabonát külföldre szállító ország utoljára elégségest sem termel, tönkre jut. S ha oly ínséges idők következnek be, mint az 1816 és 1817-iki évek, akkor az emberiség jó részére a legkínosabb sors nehezedik. Kimutatta azt a leg­biztosabb számítással, nem beteges phantásiával, mert a tudomány nem jövendöl, de biztosan számít. Hasonló sikert vívott Liebig az állati meleg meghatározásában. Felfedezte az állati és növényi élet közti összefüggést; elődei nem hatottak any­­nyira. Egyik nagy tudós Lavoissier az­ állati mele­get megpenditette s azt a tüdőbe helyezte, égési folyamatnak tartotta. Liebig 1842-ben védelmére kelt, s e nézetet kiigazította, biztos és termékeny alapra fektette. Az állati meleg forrása semmi egyéb, mint a levegő előnyének s a tápszerek ré­szeinek egymásra hatása. S igy bebizonyult vége­lemzésben, hogy az anyag különféle változás által meg nem semmisül. Liebig kutatásai által első rangú nevet szer­zett. Első volt, ki Gietzenben nagy vegytanintéze­tet alapított, mely a tudományosságot előre vitte. Érdemeiért jubileuma alkalmával a göttingai egye­temtől orvos tudori koszorút kapott, hesseni II. La­jos pedig bárói rangra emelte. Merész búvár volt, de míg az éles kritika igazat nem adott, sem a másik, sem a maga fölfedezésében nem hitt. Ha­talmas és élénk, de jól fegyelmezett képzelme, pá­­ratlan megfigyelő tehetsége, éles elméje, tűrő ki­tartása volt, mind e tehetségeinek köszönhette, hogy a művelődéstörténet könyvébe neve örökre beírva marad. Than Károly emlékbeszédének sok érdeme, és sok hibája van. Alapos tudásra mutat, ki Liebig munkáiba behatol, de nem jellem­­ző, ki az embert kidomborítaná. Liebig sikereiről hallottunk, de nem is sejthetjük, mikép jutott el azokhoz. Méltóságban emelkedett mint búvár, megérdemelte-e mint ember, érintve sincs. Általában az egész beszédben sehol egy vonás , akár történeti akár lelki , mely egyénileg, emberileg jellemezne. Mintha csak Than egyedül búvárlatairól akart volna szólani, s maga Liebig jelleme, olyan „nolli me tangere“ lenne, melyet érinteni hölgyek előtt lehetetlen. Pedig a közönség szívesebben elhallgatta volna a nagy kutató lelki fejlődésének történetét, megfigyelte volna emberi jellemét, mint a tudós értekezést a vegybomlásokról és istálló-trágyáról, így e beszéd nem akadémiai közülésre való, hol közérdekübbet vár a salónok nő koszorúja. Közülésen a hallgató­ság igényeire kell figyelemmel lenni. A tegnapi gyűlés épen ezeket feledte. Csak Pulszky Ferencz felolvasása tesz örvendetes kivételt, mely minden mély alapja mellett a programra legélvezhetőbb s legjóravalóbb darabja volt. Pulszky Ferencz „Az archaelogiai leletekről Winckelmann ideje óta, különösen a trójai ásatá­sokról­ beszélt. Alig múlt el száz éve, hogy a ré­giségtan atyja, Winckelmann Triestben meggyil­koltatott s azóta végtelenül sok és becses lelet tör­tént. S méltán csodálni lehet Winckelmann láng­eszét, ki e leletek nélkül az ókori kultúra oly tiszta képét festette le. A francziák, angolok, ola­szok halála óta ásattak szerencsével; újabban je­lent meg a német szorgalom két nagy műve: „Cor­pus inscriptionum graecarum“ Böcktől s „Corpus inscriptionum latinarum“ Mommsentől. A római ka­takombákhoz is csak újabb időtt jutottak el, vala­mint a különböző mütylok fölismeréséhez és mél­tatásához. Pulszky mind e fölfedezéseket röviden néhány szóval, de nagy tudománynyal foglalta össze, mintegy erős vonásokban készítve beveze­tést a nevezetes trójai ásatásokhoz. Harmadfél ezer esztendő óta mindig kiváló érdeklődéssel te­kintettek a szemek Trójára. Nagy Sándor Achil­­leusre, Julius Caesar Aeneisre vivén föl eredetét, a trójai háborúig ért el. II. Sándor, Lisimachus áldozott a trójai dombon, s az őrült Caracalla Festus barátját megölette, csakhogy Patroclus temetési jeleneteit Ho­­mér szerint újra varázsolhassa. Sokan zarándokoltak el, keresni a dombot, melyről elmondhassák : hic locus est, ubi Troja fűit. A keresés haszontalan­nak látszott, ellenmondások támadtak, végre dr. Schliemann indult el látni a szint, hol Priamos uralkodott, Hector vntézkedett, Helena kaczérkodott. Schliemann Henrik eleinte kereskedő volt, mint ilyen megbízottul Oroszországba került, hol meg­gazdagodott, számos nyelvet megtanult, legutol­jára a görögöt is, utazgatott és megnősült. Neje egy fiatal görög leány épen úgy rajongott Ho­­merért, mint Schliemann, ki azt szent­ irásnak hitte. 1870-ben Görögországba mentek; a trójai domb fele egy magán ember birtoka volt. Megvette s az angol consul segélyével az ásatást engedélyező fermánt megkapta; a domb másik fele a consul tulajdona volt, s ezzel szorosabb viszonyba lépett. A nagyvezér a megvett telket visszavéteté s maga vásárlotta meg, azonban az ásatást megengedte feles haszonnal. Meg is kezdődött ez. A vidék ked­vezőtlen, már Homer széljárta Ilionnak nevezi, hol fojtó lég, bűzös mocsári gőzök uralkodnak. Dr. Schliemann és neje küzdött a veszélylyel, s a dombon két sátrat verettek. A munka hamar vett fel pénzeket, márványokat, agyag­karikákat, mik­kel a kőkorszak végén találkozunk. Ezek keveset érnek. Végre talált egy alakot, mely szerinte ba­­goly­fejűi nő, s azt a város védnökének, Gleukopis­­nak vélte. Azonban itt már túl ment a görög időn, mégis tovább ásatott, s két rom­rétegre akadt, hol a Glou­kopis Athene alakjai bő­vebben fordultak elő. Az utolsó előtti réteg ásatásai legérdekesebbnek. Tiíztől elégett nyomo­kat sejtett. Meglátszik a város, két kapuval, az egyiket Schliemann a szkét kapunak tartja. A há­zak kicsinyek, csak egy palotája van; ellenben a középületek meglehetős tér és helyen állanak. A torony és palota közt egy ládára lelt, mely királyi kincseket tartalmaz, őranynyal és ezüsttel vegyest. Schlieman gyanítása, illetőleg meggyőződése szerint azok a Priamos kincsei. Nem akarván a töröknek átadni, legott Athenaebe ment s írásai, egyes meg­jelent levelei kiadásába fogott. Könyvéhez képeket is adott, melyek a második évtől érdekesebbek, mert az ásatások egy franczia mérnök utasítása szerint biztosabban haladtak. Könyve igen naiv állí­tásban és előadásban, s azért sok kritikus meg­rótta , túlságos szigorral. Dr. Schliemann H. nem praetenciál magának semmiben csalhatatlanságot. Tagadhatlanul érdeme, örök érdeme, hogy Trójára roppant anyagi áldozatokkal (200,000 ftd.) ráta­lált. Az, hogy a görög város romjain megelőzi, nem követi a bronz-korszak a kőkort, mindenütt előrő, hol műveletlen népek, melyek csak pusztítani tudtak, következtek a müveitek nyomába. Ez tör­tént Trójával, mely többször leégett s újra épült. Nálunk is a szihalmi gazdag lelet hasonló vegyü­­letet mutat. Pulszky felolvasása élénk figyelemben része­sült, mind az akadémikus, mind a közönség részéről. S úgy felolvasó­ székének elfoglalásakor, mint elha­gyásával megélj­eneztetett. Pulszky előadásával a felolvasások bevégez­tettek. Következett a hivatalos pályázati jelentés. Az eredmények ismeretesek A Sámul-díjt Szilády Áron és Ivanovics György kapta; a Nádasdy-ju­­talmat „Salamon.“ Bírálata így hangzik: „AlII-ik sz. Salamon, nemcsak felülmúlja társát, hanem több tekintetben jeles mű is. Szerzője az úgynevezett király-monda kör némely részeit dolgozta fel, Endre és Béla, Salamon, László, Géza és Vid viszontag­ságait, Salamont véve központul. Nagy szorgalom­mal felkutatott minden hagyományt, átolvasott minden tárgyára vonatkozó történelmi munkát s a csonka adatokat, elszórt vonásokat szerencsésen olvasztotta össze egy egész képpé, eleven korrajzá. Cselekvénye a fővonásokban nem épen erős, s né­­mikép hajlik a költői életrajz felé, de a részletek gazdagsága azt mintegy feledteti. E jellemrajz sem sikerült mindenütt, különösen a Vid­é, de általában el lehet mondani, hogy szerző nem esik lélektani nagyobb ellenmondásokba s e részben inkább hiányai vannak, mint hibái. Igen kitűnő tulajdona e műnek a valódi epikai nyugalom, tiszta elbeszélő stíl, a melyet nem zavarnak fölösleges leírások s lyrai hangulatok kicsapongásai. A naiv hangot, régies szint nem mindig találja el, de némely feltűnőbb botlásai könnyen javíthatók. Nyelve és verselése kitűnő, magyar Sándorverse oly’szabatosan hangza­tos, a minőt, Aranyt kivéve, alig találunk költé­szetünkben. Mindent összevéve e mű, ha nem felel is meg a pályázat minden kívánatainak, de nem egyet kielégít ; költészetünk jelen állapotában minden esetre becses mű s annak díszére szol­gál, a­miért a jutalom kiadása határoztatott. A nagy jutalomról a második osztály jelen­tése ez. A II. osztály a nagyjutalommal Horváth Mi­hály történetírói működését vélte kitüntetendőnek, azon munkásságot, a­melynek hazánk legteljesebb történelmét részben először megírva, köszönheti. Ugyanis a közelebb lefolyt hat év alatt jelent meg „Magyarország Történelmének“ egészen átdolgozott tetemesen bővített és sok részben javított új ki­adása nyolcz kötetben; ez időszakra esnek a „Hu­­szonöt év“ és a „Függetlenségi harc” történetének” újabb, szintén javított kiadásai három-három kö­tetben. Az osztály e három nagy munkát egy egésznek tekintvén, azoknak együtt javasolta adat­ni a nagy jutalmat. S miután a történetírói munkásság ezen ered­ményeivel a közelebbi tíz év alatt sem mérkőzhetik egy más történeti munka sem,­­ az osztály a Szi­lágyi-jutalmat is ugyanazon munkáknak javasolta oda ítéltetni, annál inkább, mert az osztály az ala­pító szándékának is leginkább vélt megfelelhetni oly művek jutalmazásával, a­melyek Magyarország összes történetét, kellő alaposság mellett, egyszers­mind legterjedelmesebben foglalják magukban. A Marczibányi díjat az osztály Szabó Károly „A ve­zérek kora“ czímű 1868 ban megjelent munkájának ajánlotta kiadatni, miután az hazánk történelmé­nek egy nagy korszakát minden eddigi munkánál teljesebben és alaposabban, az összes nyugati és keleti forrásoknak eredetiben újabb kritikai átvizs­gálása alapján, s azoknak részletes feldolgozásával, nagy gonddal állítja össze. Az osztályi ajánlatok alapján a nagygyűlés a mondott jutalmakat Horváth Mihály és Szabó Ká­roly nevezett munkáinak odaítélte, s azok utalvá­nyozását elrendelte. A gr. Lónyay-féle jutalom bírálata így szól: Az öt pályamunka közül leginkább kiválik az I. számú Macaulay­ből vett jeligével ellátott munka. Ez legrendszeresebb és leggyakorlatibb. Ez tér ki a technikai szempontokon kívül a kérdés nemzet­­gazdasági oldalaira is leginkább s kitűnően tár­gyalja az alföldi viszonyokat, bár hátrányát ké­pezi, hogy a helyi érdekelteknek a keskeny vas­utak építéséhez való járulása iránt pozitív javasla­tokat nem tesz. Végre szabatosan és jó magyar­sággal van írva. Legközelebb áll ehhez a IV. számú „Olga“ jeligével ellátott pályamunka, mely szintén alapos tanulmánynyal van írva. És nem messze tőle sora­kozik a II. számú „Experientia“ jeligével ellátott pályamunka. Végre, a közönséget érdeklő történeti, a Bon­­fin-kérdésben nyertes dolgozatnak bírálata így hangzik: A II. számú „Prima est lex . . .“ jeligés pályamunka szintén számos hiányokat tüntet ki, azonban a kitűzött kérdést több irányban világo­san és behatóan tárgyalja, és a Bonfin által hasz­nált kutforrásokról ügyesen összeállított táblázat történeti irodalmunkban valódi nyereségnek tekint­hető. Kívánatos azonban, hogy szerző Bonfin jel­lemzését, mely nála hiányos, teljesebbé igyekezzék tenni, mi végett­­ a bírálók egyes észrevételei felhasználására, a munka nyomtatás előtt neki visz­­szaadandó. Még csak az uj jutalom-kérdések hirdettettek ki, s a közülés 1 órakor széllyel oszlott. Az el­nök megköszönte a részvétet. Laptulajdonosok: Szégr­idy testvérek, (:strutionj l.nj«*. A dunamelléki ref. e.­kerület közgyűlése. Budapest máj. 31. A dunamelléki ref. e.­­kerület közgyűlése e hó 30-án nyittatott meg f. t. Török Pál püspök és gr. Lónyay Menyhért fő­gondnok urak kettős elnöklete alatt. — A megala­kulás után felolvastatott Tisza Kálmán levele, mely­ben köszönetét nyilvánítja az e.-kerület többsége bizalmának nyilvánulásáért, mely őt e. k. világi tanácsbirónak választotta el; sajnosan értette meg az e.-kerület ez alkalommali meg nem jelenését, de örömmel fogadta azon ígéretét, hogy ha körül­ményei engedni fogják — meg fog felelni a feléje fordult bizalomnak. Azután olvastatott főtiszt, püspök urnak azon jelentése, mely mint mindenkor úgy most is elég részletesen ismertette meg a helyzetet, s mely­ben a szemet gyönyörködtető, s a lelket örömre gerjesztő fényképek ellebbenése után feltüntette azon árnyképeket is, melyek a magyar Protes­tantismus köréből kiemelkedve, aggódó lelke előtt elvonultak. — Egyszerű tudósítói álláspon­tunkról — nem szólhatunk most arról, hogy ezen sötéten elhúzódó árnyképek — a kétség kívül ügyes kézben levő ecsettől — mily színezést kaptak, s jelezzük egyszerűen, hogy azok minden részről a borongó érzés aggodalmával nézettek. Az eléggé illustrált bajok orvoslása végett egy őszi közgyűlés tartását látja szükségesnek a jelentés, mely k­ gyűlést megelőzőleg az egyes egyházmegyék a szükségelt tárgyalásokat megte­hetik. Hosszasabb vita keletkezett azon kérdés fe­lett, hogy most mondassék-e ki a szükségesnek látszó őszi közgyűlés megtartásának elhatározása, vagy csak, később majd akkor, ha ezen közgyűlés a részletekbe bocsátkozva megállapítja az elintézé­sük előtt egy­, alkotmányosan tárgyalandó ügyeket.­­ Mindkét nézetnek lévén pártolói szavazással döntetett el, hogy őszi közgyűlés tartandó. Jelenté ezután püspök úr, hogy az első pap­vizsgára 4-en, a második papvizsgára 7-en jelent­keztek, kiknek megvizsgáltatása e hó 28. és 29. történt, s végre hogy holnap, azaz máj. 31. a már meghívást nyert uj lelkészek fognak felszen­teltetni. Legvégül három rendbeli bizottsági műkö­désben leendő résztvételre hivta fel az oda rendelt erőket. Máj. 31. Ma lettek felszentelve a jelentkezett uj lelkészek a ref. templomban, hol Szilády János feketehegyi lelkész tartott egy tárgy- és korszerű egyh. beszédet először is, azután f. t. püspök ur intézett lelkesítő szavakat az uj lelkészekhez, kik a püspök és esperes urak által véghezvitt egy­szerű szertartás általi felszentelés után hivatva lesznek a vallás és erkölcsiség terj­esztés­ére. A merjük. Az előadottak nyomán kérdi a kormány­tól : minő nézetben van a főrendiház reformjára nézve? halaszthatónak vagy­ szükségesnek tartja-e ezen kérdés megoldását? Továbbá szándékozik-e a legmagasabb trónbeszéd ígéretét beváltani és a fő­rendiház reformjáról a képviselőház elé minél előbb törvényjavaslatot terjeszteni ? A beadott in­terpelláló ki fog adatni a kormánynak. Horváth Lajos az incompatibilitási bizottság nevében bemutatja az összeférhetlenségről szóló törvényjavaslatot. Ki fog nyomatni, szétosztatni és annak idején napirendre tűzetni. Hammersberg Jenő a jogügyi bizottság nevében bemutatja annak jelentését a nők teljes­­korúságáról szóló törvényjavaslat tárgyában. Ki fog nyomatni, szétosztatni s annak idején napi­rendre tűzetni. Dániel Ernő a kérvényi bizottság jelentését nyújtja be. Szombaton fog tárgyaltatni. Trefort Ágoston közoktatási miniszter a képviselőház május 2-án hozott határozata értelmé­ben bemutatja az izraelita iskola­alapra vonatkozó jelentését. Ki fog nyomatni és szétosztani. Bartal György földmivelés-, ipar-és keres­kedelmi miniszter a méterrendszer behozataláról szóló szentesített törvény folytán az 1874-ik évi budget terhére 129,000 frtnyi póthitel utalványo­zását kéri. Ez összegből 29,000 frtot a központ, 100,000 frtot a vidék vesz igénybe. Következik a napirend: az ügyvédi rendtar­tásról szóló­­javaslat részletes tárgyalásának foly­tatása. A 111. §. észrevétel nélkül elfogadtatott, a 112. §. azon kitétele ellen, mely szerint az ügy­védi kamarák alakulógyűlésében fegyelmi vizs­­­gálat alatt álló ügyvéd részt nem vehet. C­s­i­k­y Sándor kifogást tett s kihagyását indítványozta, a többség azonban elfogadta. A 113. §. észrevétel nélkül elfogadtatott, a 114. §. azt adja elő, hogy azon ügyvédjelöltekre, kik a jogi tanfolyamot már bevégezték, e törvény nem vonatkozik, s a tanulmányaikat még nem végzett tanulók pedig, mig a jogtudori oklevéllel nem bírnak s két évi gyakorlatot nem igazolnak, vizsgálat alá nem bo­csáttatnak. V­á­r­ad­y e megszorítást annyiban óhajtja tágítani, hogy a tanulmányaikat már megkezdett ifjaktól csak tudori oklevél kivántassék az ügy­védi vizsgálatra. Máday semmi visszahatást nem lát a törvény ezen intézkedésében s elfogadja azt; Lázár módosítványt ad be a jogtudorésg szigorú fentartása mellett; Kautz pedig azt indítványozza, hogy e törvény ne terjedjen ki azokra, kik négy éves tanfolyama jogakadémián vagy egyetemen ez év­ben végeznek. V­é­c­s­e­y Tamás nem akarja ne­hezíteni a pályakezdőket, midőn a már pályán levők a legnagyobb kedvezményben részesíttetnek, s Várady módosítványát pártolja. Hoffmann pártolja Várady módosítványát. Az ülés tovább foly. A hivatalos lapból. A vallás- és közoktatásügyi mi­niszter Fekete Gyula eperjesi jogtanárt az ottani állam­vizsgálati bizottság tagjává nevezte ki. A magyar királyi pénzügyminiszter Sót Péter pénz­ügyőri biztost királyi vám- és adóőri felügyelővé ne­vezte ki. Schaschek Henrik, a zalaegerszegi polgári isko­lában alkalmazott tanitó vezetéknevének „Sasfi“-ra kért átváltoztatása belügyminisztériumi rendelettel megenged­tetett. A magyar királyi pénzügyminisztériumnak I. 1874. 13.542 számú rendelete folytán a Szörénymegyében Mehá­dián fennállott magyar királyi adóhivatal f. évi május el­sejétől ke­dve Orsovára helyeztetett át. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése június 1 én Elnök: Perczel Béla. Jegyzők: Széll Kál­mán, Szeniczey Ödön, Beöthy Algernon, A kormány részéről jelen vannak : Sz­a­páry Gyula gróf, P­a­u­­­e­r Tivadar, Bar­tál, Trefort mi­niszterek. — Ülés kezdete délelőtt 10 órakor. Elnök bemutatja mindazon interpellációk, in­dítványok, határozati és törvényjavaslatok, vala­mint egyéb miniszteri előterjesztések kimutatását, melyek a jelen országgyűlés kezdetétől a f. é. május 31-ig a képviselőház elé terjesztettek és elintézetlenül maradtak. — Ki fog nyomatni és szétosztatni. Bemutatja továbbá Udvarhely­szék föl­­­terjesztését azon czélszerű intézkedés megtétele iránt , hogy a képviselők az országgyűlési tanácskozmányokban folytonosan részt vegyenek . Abaúj megye fölterjesztését a törvényhatóságok hatáskörének széles­ítése iránt. Sopron város fölterjesztését a választási törvényjavaslat mó­dosítása tárgyában. Győr megye fölterjesztését a közhivatalnokok közmunka kötelezettségének sza­bályozása iránt. Zala megye fölterjesztését egy kü­lön földművelési minisztérium felállítása iránt. A kérvényi bizottsághoz utasittatnak. Szontagh Pál Somogy megye, a tabi kerületben megválasztott országgyűlési képviselő végleg igazoltatik. Szeniczey Ödön Endes József és Hazai Ferencz volt cs. k. tisztek kérvényét nyújtja be az 1850. évtől 1867. év végéig elmaradt nyugdijuk utólagos folyósítása iránt. Bobory Károly Hodor Péterné férjezett Szvetlák Istvánné kérvényét nyújtja be, 31 frt megtérítése­­ iránt. A beadott kérvények a kérvényi bizott­sághoz utasittatnak. Nagy György a következő interpella­te intézi a kormányhoz: Alkotmányunkat a haladó kor szellemében át­alakítani, önfentartási kötelességünk. A középkori jellegű főrendiház ellentétben áll képviseleti alkot­mányunkkal, ezen kiváltságos főrendiház átalakításá­nak szükségét már az 1869. évi országgyűlést meg­nyitó legmagasabb trónbeszéd is hangsúlyozta, a jelen országgyűlés megnyitásakor ő felsége legmagasabb trónbeszédében a főrendiház reformját ismét ezen or­szággyűlés teendői közé tűzte ki. Mindazonáltal a kor­mány még eddig semmit sem tett a főrendiház reform­jára vonatkozólag és e tekintetben nézeteit nem is­ HÍREK. Junius 1. — Az állat- és nö­vé­ny ho­no­sít­ó tár­sulat szombati választmányi ülésében az igazgató bejelentette ő felsége udvarmesterének azon tudó­sítását, hogy a schönbrunni állatkertből a legkö­zelebbi napokban több érdekes példány fog meg­érkezni. Ezekkel és az igazgatóság által külföldről újabban megrendelt példányokkal, ismét szépen fog szaporodni a ritkább állatok száma, s már a na­pokban meg fog érkezni egy nálunk ez ideig nem látott, sőt a külföldi kertekben is elvétve látható állat, t. i. egy lajhár.­­ Az áradások sok pusztítást okoztak a közelebbi napokban, főkép a hármas Körös menté­ben, nevezetesen Békésmegyében, hol sok község és nagy darab szántóföldek jutottak viz alá. A ké­sőre maradt hóolvadás és az utóbbi nagy esőzések együtt okozták e csapásokat. Mint a szegedi lap írja, a Tisza is még mindig magasan árad s már komoly aggodalmakat okoz; ez aggodalmak leginkább azon körülményből származnak, hogy — ami még eddig nem történt s amit mint legnagyobb veszélyt emlegettek a szakértők régebben — ezút­tal a Maros áradása összeesik a megkésett Tiszá­éval, aminek oka a szokatlanul hűvös májusi idő­járásban rejlik. A veszély leginkább a mellékfolya­mok rohamos áradásában rejlik, így a Körös má­jus 28-tól 29-ikig Gyománál 1 lábat és két hüvely­ket, a Maros pedig Aradnál ugyanez idő alatt két lábat és 6 hüvelyket áradt. Az egyedüli megnyug­tató körülmény az, hogy a Tisza Tokajnál ugyan­ez idő alatt 5 hüvelyket apadt s hogy a Dunáról is apadást jeleznek, ami megkönnyíti a Tisza le­folyását. — Eljegyzés: Tóth Vilmos volt belügymi­niszter bájos leányát, Zsuzsika kisasszonyt, e na­pokban jegyezte el Nyitra Ivánkán Thuróczy Vil­mos kir. járásbiró. — Színházi hírek. A bécsi udvari ope­ra­színház szeretné bemutatni Erkel „Brankovits“ operáját, de azt előlegesen megmondták ott, hogy a szövegen a mennyit csak lehet változtatni fog­nak! Mi már az első előadás után megjegyeztük, hogy Erkel e dalművének külföldre jutását a szö­veg gátolni fogja. Még megtörténhetik, hogy ha a bécsiek képesek lesznek valami üdvöst csinálni a szöveggel, németből fogjuk magunk számára át­venni. — Ma a nemzeti színházban és bu­­dai színkörben új darabokat adnak elő. A nemzeti színházban két kis vígjátékot , „A másoló“ és „Marcel“ czímüeket, a színkörben „A kis apácza“ két felvonásos vígjátékot, magát megnevezni nem akaró szerzőtől. Ezzel együtt a „Tulipatán szige­te“ czímű operette kerül előadásra.­­ A nem­zeti színház játék­rendje következő: hol­nap, jun. 2-án „Brankovics“ opera, 3 án „Al­fonz ur“, 4-én Hauck Minnie­ka, első föl­­lépteül a „Faust“ , 5-én Weilen „Dolores“-e először, 6-án Erkel’ „Brankovics“-a, 7-én „Tün­dérlak Magyarországon“. A jövő hétre kitűz­­vék : 8-án „Dolores“ 9-én „Mignon“ Hauk kis­asszonynyal, 10-én „Fertálymágnások“, 11-én „Lohengrin“, 12-én új betanulással „Az ud­vari bolond“ Szigligetitől, 13-án „Hamlet“ Hauk kisasszonynyal, 14-én „Ripacsos Pista“, mely­ben Blaháné asszony a szünidő előtt utószor lép föl. Még e hóban elő szándékoznak adni „Plumnet örökségeit, Seribe „Pajtáskodás“-át, Szig­ligeti „Rákóczi fogság“-át s a „Nem és hivata­lom“ czimü régi jó franczia vígjátékot; ellenben Shakspeare „Vihar“-ának szinrehozását augusz­tusra halaszták.— A bar­anyamegyei Sz.-Lő­­rinczen kétszeri színtársulata működik, mely 18 tagból áll és elég jó pártfogásban részesül. — Temesvárt Aradi G. színtársulata a „Három­­csőrű kacsa“ operettel zárta be az idényt. A vál­lalat sikerült, s mind az igazgató, mind a közön­ség kölcsönös m­egelégedéssel váltak el egymástól. — Pozsonyból Írják nekünk : A pozsonyi magyar körökben resz hatást, szül a vág­völ­gyi vasút amaz intézkedése, hogy a Budára költözött magyar színészeknek megtagadták a díj­­elengedési kedvezményt, holott a pár héttel előbb elutazott német színészeknek édes örömest megad­ták azt. Nevezett társulat napról-napra jobban né­­metesedik, új hivatalnokai mind németek, s még mindig idegenekkel szaporitja személyzetét, leg­inkább olyanokkal, kiket más társulatoktól és azért küldtek el, mert a hazai nyelvben járatla­nok. Az is jellemző tett volt, hogy a nevezett társulat üzletvezetője, bizonyos Kul Salamon, nem­régiben a bécsi tanulók részére gyűjtött az E­d­­- féle kasínóban, mintha bizony a pozsonyiaknak nem volna elég szegény tanulója. — Halálozás. Lihián Szilárd, a pesti kir. törvényszék bírája, elhunyt május 30-án munkás élete 48-ik évében. — Tűz. Budán vasárnap viradóra két na­gyobb tüzeset volt. Hajnalban a Gellérthegyen a stálló-sor kezdeténél egy nagy szilárd épület lett a lángok martaléka. Alig két óra múlva a ráczfü­rdő mellett, a horgony­ utczában volt égés. Két ház borult lángba, mindkettő a ledérség fészke, s lakói (vagy 15 lány) nagyon furcsa állapotban és ret­tentő sivalkodások közt futkostak az utczán. Az égés a város e ronda részében és egymás hátára épített könnyen gyúló házikói közt nagyon ve­szélyes volt, s a rettegett szerencsétlenséget csak a tűzoltók hárították el, kiknek őrtanyája a kö­zelben van.­­ Ismerős körökben nagy részvétet ébreszt a baleset, mely a vallásos könyvek terjesz­tése körül buzgólkodó S. fővárosi könyvkereske­dőt érte. Épen falun járt, mikor a szekeren egy­szerre tébolyrohamok lepték meg, s parancsolni kezdte a kocsisnak, hogy Róma felé hajtson, az­tán pedig öltönyét dobálta el. Most már orvosi felügyelet alatt van. Reményük azonban, hogy az átalánosan becsült férfi baja gyógyítható. Mindig Rómába akar menni, hová felsőbb hatalmak hívják.­­ A városházi toronyban új harang üti az órát a megrepedt régi harang helyett, me­lyet szombaton cseréltek ki Pozdech ama harang­jával, melyet a bécsi kiállításon is kitüntettek. Ez 586 fontot nyom, és szombaton, mikor felhúz­ták, a piaczi virágárusok önkényt felbokrétázták. „Bő hangot üt, egy od­avával magasabban, mint a lipótvárosi torony nagy harangja. A régi harangot egész délelőtt kitették közszemlére és sokan nézték meg. Az idő foga nem igen rongálta meg, pe­dig még 1697 ben öntötték. Alsó részén négy kép látható, az egyik régi városi czímer; a másik The­­mist; a harmadik Szűz Máriát ábrázolja; a negye­dik egy pajzs ezen felirattal: „Goss mich Johann Nusspicker in Ofen 1697“. Tehát 177 éve, hogy kalapácsa az órákat jelzi és mégis alig kopott egy vonalnyit. E harang különben nem csak az órák jelzésére szolgált, tűzjelt is adott, megkon­­dult minden nagy ünnepélyen, pl. koronázáskor, űrnapján, régi időben pedig mindannyiszor, vala­hányszor egy szegény bűnöst akasztófa alá vezet­tek. Alsó szegélyén a következő latin felirat ol­vasható: „Dum sono, vos moneo, quae praesens venerit hora, ut possit fungi munere quisque suo, dum voco de signo, jus, conventumque senatus, ut det et examinet jura cuiusque sua.“ (Midőn meg-­ szólalok, intelek benneteket, irány azóra, hogy kiki foglalkozása után láthasson; ha jelt adok, össze­hívom a bíróságot, hogy vizsgálja és adja meg kinek-kinek a maga jogát.) Két fényes folt jelzi a helyet, ahol az órákat ütötte. — Polgári házasság. A „Haladás“ szerint, Zemplén megyében, Ondón, egy sz­­mihályi földmives nősülni akarván, a lelkész nem adta ös­­­sze őket, miután a vőlegény még katonaköteles. A községi biró és jegyző előtt tehát contractust kö­töttek, s aztán megülték a lakodalmat. A katona­kötelezettek megnősüléséhez azonban a behozandó polgári házasság sem fog járulni concessiókkal. KÖZGAZDASÁG. Vegyes A kisbirtokosok földhitelintézete tegnap tartotta meg közgyűlését. A betegség által gátolt gr. Festetich Pál helyett gr. Somssi­ch Iván elnökölt. A gyű­lésről, melynek részleteire még visszatérünk, most csak annyit jegyzünk meg, hogy zajos volt ugyan, de az intézet reorganizatióját illetőleg eredményre vezetett. A gr. Somssich Iván és társai által indít­ványozott alapszabály-módosítások egyhangúlag elfo­gadtattak, s Vajda János visszavette a feloszlás iránti indítványát. A választások következő eredménynyel mentek végbe : elnök gr. Festetics Pál, alelnök gr. Somssich Iván és Pilaszanovits József; igazgató­választmányi tagok : gr. Kálnoky Pál, Huszár Imre, dr. Oláh Gyula, Nagy György, P. Szathmáry Károly, Vajda János, Tolnasy Ferencz, Latos Jakab, Kégl László, Plussits Frigyes, Koltay Jakab, Kugler Mihály, Suján Ferencz, Pap Imre, dr. Teleki Sán­dor, Fáy László, Hammersberg, Jenő, Felménesi Alexits János ; számvizsgálók : Ács Lajos, dr. Chor­­nitzer Ede, Cherd­y János, Lovrich Gusztáv, pótta­gok Bengyel György, Wimmer Ferencz. — Az első magyar gyapjumosó és bizományi részvénytársulat tegnap tartotta évi rendes közgyű­lését Az osztalék — az 1872-től visszatartott 8 frt beszámításával — 20 frt, s julius 1-jén fizet­tetik ki. A részletes tudósítást reggel közöljük. Tőzsde és garinacsarnok. Budapest, június 1. É r­­t é­k ü z l­e t. A tőzsde kedvetlen volt, s a vevők tartózko­dása mellett az üzlet csak néhány kötésre szorítkozott. A hangulat a legfőbb értékre inkább lanyha volt, csak ál­lampapírok szilárdak. A kötések ezek voltak: vasúti köl­csön 95%, magyar sorsjegy 73% dézsmaválts, kötvény 69%, pesti közúti 265, magyar hitel 144%—144%, földhi­teltársulat 55%, municipális 23%, buda-óbudai népbank 30, pesti első hazai takarékp. 2210, molnárok és sütők malma 245V2—245, első magyar szeszgyár 165. V­aluták csen­desek, Napoleon-arany 8.95, arany 5.31, porosz p. u. 1­66‘/1. Gabnaüzlet. Magyar búza igen gyenge keres­let és épen olyan kínálat mellett árában változatlan, ellen­ben oláh keresett és minőség szerint 15-25 krajczárral drágábban fizettetett; forgalom­a két apaon vagy 50,000 mázsa, jóformán csak oláh­ áru. Asancelouza september­­októberrre lanyha és 10 krajczárral olcsóbb, eladatott 5000 mázsa 6 forint 70 és­ 5000 mázsa 6 forint 66 krajczárral. Az időjárás kedvező és az aratási kilátások naponta jobbak. Rozs szilárd. Árpa, oláh 10 krral drágább, miután a vidék ál­landón vásárol, mintegy 1500 mérő 3 frt 70—75 krral adatott el. Tengeri szilárd, vagy 10,000 mázsa heti áru 4 frt 75, 79 és 80 krral adatott el; határidőre inkább lanyha, m­n.­jul oláh 4 frt 72-75, bána­­ 4 frt 77—78 krral fi­zetve; jut.—aug. bánáti 4 frt 97­­/a kr. forgalom határidőre vagy 30,000 m a két napon. Felmondatott vagy 30,000 m. de át is vétetett. Zab csendes, nehány 1000 mérő 2 frt 70—721/a és 75 krral adatott el, helyben átvéve; 25,000 m. mondatott fel, mi az árakat egy keveset gyengítette és ezek 2 frt 67—69 krral jegyezhetők; sept.—odt 1 frt 92 - 93 kr Győrött átvéve, Kivonat a hivatalos lapból. Árverések: Nagy Ki­­kindán junius 18. Sztojkov Tisza ingatlana 1620 forint. — Székesfehérvárit ju­nius 22. Aschenbrenner János és neje ingatlanai 2387 forint. — Tolnán junius 30. Imhof Mihály­­né háza 1450 forint. — Szegeden julius 1. Csányi János ingatlana 11,395 frt. Felelős sz­erkesztő: Csernátony Lajos. Lyom­atott Légrád­y testvéreknél.

Next