Ellenőr, 1874. június (6. évfolyam, 149-176. szám)
1874-06-16 / 164. szám
hasonló betörés az oroszok szándékában nincs, s ezen czikkből valamint egyéb angol nyilatkozatokból azon következtetést vonja, hogy az angolok és oroszok egymásra vonatkozó nézeteiben egy idő óta szerencsés fordulat történt. Ezen jobb fordulat bizonyítékai különféle alkalommal ismétlődvén, azon feltevésre jogosítanak fel, hogy a két nemzet közötti előbbi antagonismus ezentúl majd csak a múlt idők emléktárába fog tartozni. Az orosz lap mindamellett elismeri, hogy vannak Angolországban még most is emberek, kik megrögzött szokásból szeretik Oroszországot gyanúsítani, de szerinte ezen gyanúsítások nem bírnak már előbbi jelentőségükkel, nem tekinthetők az ország közhangulatának vagy a közvélemény kifejezésének s az ellenkező barátságos nyilatkozatok zajában hangzanak el. ________ Magyar tudományos akadémia. Az akadémia llik osztályának Stoczek József elnöklete alatt ülése volt. Az első felolvasásnak bejelentett beszéd, illetőleg értekezés Margó Tivadartól „Emlékezés Aggassizről" elmaradt, minthogy Aggassiz beható ismertetetése, s érdemeinek kifejezése, beszédszerű alakban és tárgyalásban , ez pedig az összes ülés eleibe tartozik, így először Szily Kálmán mutatta be röviden K. Eötvös Loránd egy nagybecsű értekezését „A rezgések intensivitása, tekintettel a rezgési forrásnak és az észlelőknek mozgására" czím alatt. Eredményekben gazdag búvárkodásról tanúskodik. Ezután Dr. Sebénél Guidó számolt be a meteorológiai évkönyv második számának tartalmáról. 1872- ben összesen 57 észlelő hely volt, így már 10-zel több mint a megelőző esztendőben. Az egyes észlelők az erő- és hőmérés eszközeivel föl vannak szerelve, az észrevételeket a Központi észleldével köztik. Végre egyes folyó ügyek következtek. Beküldetett Dr. Jendras sik és Dr. Balogh Kálmán bírálatos jelentése azon kérdés felett : váljon Dr. Lenbossek „Az emberi vese visszérrendszere“ czimű dolgozata az évkönyvbe vétessék-e föl, vagy az „Értekezések“ sorába? Bírálók szerint önálló buvárlat, valódi tudományos értékkel bíró munka, s megérdemli, hogy az évkönyvbe jöjjön. Hasonló elismeréssel nyilatkoznak Dr. J e n d r a s s ik és Dr. Balogh Kálmán Dr. Thanhoffer „Adatok a szempérezhártya élet- és szövettanához“ czimű munkájáról, s az évkönyvbe méltónak ítélik. Az ajánlat elfogadtatott. Dr. Nendtvich Károly egy kis dolgozatot mutatott be Fabinyi Rezső részéről a „Capronamid előállításának egy módja“ czimmel. Ülés után osztályértekezlet tartatott. HÍREK. Junius 15. — Mérges czakorkák, melyek legnagyobbrészt Prága és Olaszországból importáltattak, a főorvosi hivatal értesülése szerint nemcsak a fővárosban, de már a vidéken is el vannak terjedve, úgy, hogy azok boltokban, házalók és kofák által székében árultatnak. Ezen czakorkák feltűnő sárga és zöld, vagy sárga és vörös festékkel színezvék. Habár a hatóság részéről folyamatban vannak az óvintézkedések, mégis minthogy általuk több kisgyermek veszélyesen megmérgeztetett, szükségesnek tartjuk a szülőket figyelmeztetni, hogy óvakodjanak kisdedeiknek a fent említett festékekkel színezett czukrokat venni és adni. — Öngyilkosság a haldokló ágyánál. A zalamegyei Bükön e hó 11-én temették el csserneki Markovics Gusztávot 67 éves korában és nejét, szül Jankovics Klementinát 57 éves korában. A férj nem akarta túlélni neje halálát, s midőn látta, hogy az halálra vált, s nincs többé remény meggyógyulásához, megölelte, megcsókolta, és szobájába térvén, agyonlőtte magát. Öt perczcel előbb halt meg mint neje, s együtt temették el őket. A férj sokszor mondta ismerőseinek, hogy neje halálát, kivel hosszan tartó boldogságban élt, képtelen volna elviselni. Markovics előkelő tudományossága férfiú volt, s egykor a pozsonyi diétákon is szerepelt. Mint Pozsega megye főjegyzője szintén a legjobb hírt hagyta maga után. Az egyetemes tanítógyűlés ügyében tegnapra összehívott értekezleten a redottban nem jelentek meg oly nagy számmal, mint a fővárosi tanítótestület tömege után gondolhattuk volna. Az igaz, hogy csak úgy szakadt az eső. Száznál többen gyűltek össze így is, a legbuzgóbbak közül. Molnár Aladár, mint a szervező bizottság elnöke, adta elő a tanítógyűlés érdekében eddig történt intézkedéseket. A gyűlésnek még tavaly kellett volna Budapesten megtörténni, de a viszonyok alkalmatlanok voltak. Tehát az idénre, aug. 12-ikére hivatott össze Budapestre. A gyűlésre ajánlott tételek a következők: 1. a néptanítók nyugdíjazása, özvegyeik s árváik gyámolítása, s ennek módozatai. 2. A tandíj kezelése. 3. A tankönyvek és taneszközök meghatározásának módja. 4. A tanterv részletes megállapítása s a tananyag csoportosítása. 5. Ismétlő iskolák s a felnőttek oktatása. 6. A népiskola viszonya a középtanodákhoz és szaktanodákhoz. Ezek, valamint a gyűlést illető egyéb tárgyak a „Népnevelők Lapja“ után annak idejében közöltettek. Lesznek egyes szakosztályok is, melyek feladata a közgyűlésen meg nem vitatható kérdések tárgyalása. A gyűlés költségei 4300 frtra számítvák, de a múlt gyűlésből fenmaradt mintegy 2000 frt. Ha tehát csak ezer tanító jelenik meg, a 2 frtnyi tagsági díj fedezi a kiadásokat. A kormány megígérte a támogatást s fölhatalmazta a szervező bizottságot, hogy a tanszerkiállításból egyes tárgyakat az állami iskolák részére megvásárolhasson. Lakást az iskolai épületekben és a Ludoviceumban ingyen nyernek a tagok. A gyűlések a képviselőházban, a tanszerkiállítás pedig a főreáliskolában lesz. A jelenlegi értekezés czélja, hogy az eszme részére és tettleges gyámolításra a város polgárai is fölkeressenek. Ez előterjesztés után kisebb érdemű felszólalássok következtek, s aztán az elszállásolás ügye került szőnyegre. A megállapodás az lett, hogy a tanítók, iskolaszéki tagok, vendéglősök, háziurak, magán - nevelőintézetek tulajdonosai, sőt az iskolás gyengek útján egyes szülők s lapok útján az összes polgárság is fel fognak szólíttatni, hogy e tekintetben a gyűlés létrejöttét előmozdítani szíveskedjenek. E téren, miután az Iskolák s Ludoviceum épülete több száz tanítónak nyújt éjjeli szállást, valóban csekély ok van az aggodalomra. Nehezebb kérdés volt, hogyan lehet, feltéve a legrosszabb esetet, hogy tudniillik a vidéki néptanítók csak csekély számmal jelennének meg, a még szükséges 1500—2000 frtot előteremteni. Ribáry, Péterffy, Schermann, Lederer, Aigner Lajos s különösen Szász Károly eloszlatták az aggodalmakat, hivatkozva a hatóságok, pénzintézetek, egyháznagyok s az országban létező nagyszámú tanügybarátok önkényes ajándékozására, sőt Szász K. biztosan reményivé a sikert, óhajtását fejezi ki, hogy ha lehetséges lesz, a tagdíj egy forintra szállíttassák le. A tanszerkiállítás szintén a begyűlt összegektől függ s e czélra is küldetnek ki adakozási ívek. A mellett fel a fog szólíttatni minden iskolai hatóság, sőt Máday Izidor indítványára a földmivelési minisztérium is, hogy a bel-s külföldi kiállítók idevonzása végett már előre utalványozzanak egyes összegeket az itt kiállított tárgyak megvételére. A tanszerkiállítás részletei különben az illető albizottságra bízattak, mely bizottságba s úgy a többiekbe is a jelenlevők közül azonnal többen beiratkoztak. — Gizella főherczegnő óhajtására, hirszerint, Müller müncheni festő a nemzeti múzeum magyar történelmi festményeiből több darabot le fog másolni, melyek aztán Münchenbe szállíttatnak. — A Petőfi kiadás csakugyan a műhöz oly méltatlan Greguss-féle előszó nélkül jelenik meg, s a megcenzúrázott darabokat kiegészítik, mert Greguss úr még ily helyeket: „összetört korona“ is kihagyott. Ezenkívül egy-két darab kivételével a mellőzött költményeket is beveszik. A díszes kiadás tehát minden bevezetés nélkül jelenik meg, s a tekintetben hiában költött a kiadó társulat.- A budapesti rabsegélyző egylet megalakult tegnap. E mozgalom már régebben indult meg és nevezetesen az igazságminisztérium hivatalnokai, a bírói s ügyvédi kar körében talált élénk pártolásra, és annyi sikert mutathat fel, hogy az egylet most már több, mint 300 tagot számlál és tegnap megtarthatta alakuló közgyűlését. Körülbelől százötvenen lehettek együtt a birói, hivatalnoki, ügyvédi és tanári karból. Az ülést Zádor Gyula igazságügyminisztériumi osztálytanácsos nyitotta meg, kis ideiglenes elnöknek megválasztatván, előadta az egylet czélját és fölszólította a közgyűlést az alapszabályok megvitatására. Az alapszabályok értelmében az egylet neve „Budapesti rabsegélyző egylet", németül „Budapester Gefängniss-Verein"; czélja a budapesti fenyítő bíróságok elé először került vizsgálati foglyok és elítélteknek, valamint a 16 évet meg nem haladottaknak, ha visszaesők is, erkölcs-nemesítés czéljából való látogatása, oktatása; ezeknek, ha fogságból kibocsáttatnak, munkával ellátása és egyéb segélyezése. Az egyletbe beléphet mindeki kor-, nem- és vallás-különbség nélkül; a rendes tagok évenkint 3 frt tagsági díjt, vagy egyszer mindenkorra 30 frt alapítványi összeget fizetnek , a női tagok külön bizottságot alakíthatnak. Az egyletnek lesznek tiszteletbeli tagjai is, nevezetesen a vidéken; ez utóbbiaknak, amint a vita folyamában felmerült intenziókból látjuk, az leend tisztük, hogy a kiszabadult rabokat figyelemmel kisérjék. Az alapszabályok hosszabb eszmecsere után változatlanul elfogadtattak. Tiszteletbeli elnöknek Sárkány Józsefet, a pesti fenyítő tvszék elnökét, akarták megválasztani, ő azonban hivatalos állása miatt nem fogadható el ezen tisztet, a közgyűlés erre közfelkiáltással báró Podmaniczky Frigyest választotta tiszteletbeli elnöknek, Zádor Gyulát elnöknek, számvizsgálókká Széki Antal, Fischer Lajos,és Pilisit; titkos szavazás után pedig választmányi tagoknak: dr. Adler Zsigmond, dr. Barach Benedek, dr. Bolemann Gyula, Breuer József, Csemeghi Károly, Csillagh László, dr. Elischer Gyula, Gecző János, Guttmann Károly, dr. Gittek Ignácz, Havas Imre, Ivánka Imre, Kelemen Mór, Kochlin E., Kozma Sándor, dr. Löw Tóbiás, dr. Mandel Pál, Mandello Hugo, dr. Mandello Károly, dr. Mandello Vilmos, Máttyus Aristid, Roeser János, dr. Rosenberg Lajos, Sárkány József, dr. Say Mór, Schiller Henrik, Schmidl Ignácz, Schön Vilmos, Staub Mór, dr. Székely Ferencz, Széky Péter, Tutscherer Ágost, Sztúpa György, dr. Tomassek Béla, Vogel Péter, Wahrmann Sándor, dr. Weinmann Fülöp, dr. Weiser Károly, Xantus János, Záveczky. — Tűzvész. A nógrádmegyei Lónyabánya helységét, mint a „P. Naplónak" írják, e hó 9-én nagy csapás érte. Délután 1 óra tájban egy szalmafedeles ház vigyázatlanság következtében kigyult; a tűz azon táj felé vette irányát, hol a lakók legnagyobb részét századok óta épült faházak képezik, úgy hogy egy órai időközben 51 lakház, 76 csűr, ugyanannyi él és ahol hamvadt el, összesen 76 család maradt hajlék nélkül , leégett többi közt az iskolaház és a templom tornya. A leégett épületek közül egy sem volt biztosítva, az idei széna nagy része már be volt hordva, és szintén elégett. Az oltás körül legbuzgóbbak voltak a szinobányai lakosok, kik 73 éves lelkészükkel és tanítójukkal élükön gyorsan ott termettek a vész helyén. A tűzvész továbbterjedésének csak az vette elejét, hogy a divényi elöljáróság gyorsan elküldte fecskendőjét. A vészes nap utáni reggelen a színóbányaiak élelemmel rakodott szekérrel jelentek meg az elpusztult községben, másodnapra pedig Hartwich Ferencz szolgabiró osztatott ki kenyeret. De mindez természetesen csak pillanatra enyhité a nagy ínséget Jótékony adományok Nógrád megye Lónyabánya községéhez czimzendők. Az eperjesi lövészegylet junius 20-án nagy ünnepélyességekkel fogja fölszentelni zászlóját. Bujanovics Sándorné, szül. Péchy Hermina zászlóanya igen díszes szalagot ajándékozott a lobogóra. — Színházi hírek. A „Ref.“ Írja: a nemzeti színház tagjaiból alakult társaság Eőry Gusztáv és Várföldi Elek vezetése mellett a júliusi szünidő alatt Czegléden, Nagykőrösön, Kecskeméten és Szegeden fog tartani előadásokat. Tagok : Lendvayné, Szathmáriné, Nagy Julcsa, Császárné, Komáromi Mariska, Komáromi Alajos stb. összesen 18-an. Előadandó darabok az újabb közül: Sakk a királynak, Csók, Salome, Betyár kendője, Három kalap, Alfonz úr, Nők iskolája, A ripacsos Pista dolmánya, s még néhány jeles régibb színmű. Ha a nemzeti színház szünideje az építkezések miatt még augusztus elején is tart, Szabadkára is átrándul a társaság. — Az istvántéri színház csakugyan megnyílt tegnap újólag, Völgyi társulata játszván benne a „Lumpáczi Vagabundust.“ Közönség több volt középszámnál, s leginkább Völgyinét (ki szépen énekelt,) Timárt és Völgyi Györgyöt tapsolta meg. Ma este ismét itt volt előadás, s kellemetlen idők esetében a városligeti színkör helyett Völgyi társulata itt fog mindig játszani. — A természettudományi társulat titkára kijelenti, hogy semmi alappal nem bír az a hír, mintha Darwin művének kiadása miatt a társulatból 150 tag kilépett volna. Az tény, hogy a könyvkiadó vállalatra 1246-an írtak alá, s hogy közülök körülbelül 15-en nem váltották ki a nekik járó példányokat. Hogy ezt az illetők miért nem tették? Darwin végezt e vagy más végett, azt valóban bajos volna authentice elhatározni. — Munkás-ünnepélyt akartak tegnap rendezni a Beleznay-kertben, de a kellemetlen idő miatt e hó 21-ére halasztották. — A székely művelődési és gazdasági egylet alapszabályait tegnap tárgyalta az e czélra kiküldött tizenötös bizottság. Munkálatát a következőkben foglalhatjuk össze: Tagja lehet minden székely és székelybarát 5árt évi tagságdíj fizetéssel. A tagok közgyűlése választ elnököt, két alelnököt és 15 választmányi tagot a központi bizottságba, mely Budapesten székel. Mind az 5 székely törvényhatóság választ egy-egy 9 tagból álló választmányt a törvényhatóság egyleti gyűlésébe. A főbizottság a végrehajtó orgánum, s az albizottságok közegei. A főbizottság a Székelyföld szellemi és anyagi felvirágzására erkölcsi és anyagi eszközökkel törekszik. Mindent elkövet, hogy iparországgá átalakítván, a kivándorlás megakadályoztassék; gyárosokat hív be, turzásokat eszközöl, gyártársaságokat szervez, a népipart nemesbizi és és terjeszti, termő magokat hozat és kiosztja stb. Az évi közgyűlés pedig fontos gazdasági ipar, kereskedelmi kérdéseket vitat meg, és eldöntésével szellemi irányt ad. A bécsi hadmérnökségi hadapród iskolába, következő föltétel alatt léphetnek be fiatal emberek, ha ugyan van kedvük hozzá: a folyamodó a belépés előtt a cs. és kir. hadmérnökségi csapathoz osztatik be , a felvétel a f. évi október 1 én kezdődő előkészítő tanfolyamba egy főiskolai zárvizsgálattal egyenlő terjedelmű bizottsági vizsgálat eredményétől függ; e vizsgálat legfeljebb f. é. szeptember 20 ig magyarországiakra nézve a budai hadmérnökségi ezred parancsnokságnál leteendő. A további részletek a kiegészítési kerületi parancsnokságoknál és cs. hadmérnökségi csapatosztályoknál megtekinthetők. — A borzalmak történetéből. Turint rettentő eset tartja már napok óta izgalomban. Vallessina Giuseppe kivégezte egész családját, hogy véget vessen számukra a nyomornak. Az olasz lapok a véres tragédiát nagy részletességgel és sok regényeséggel adják elő. Valessina 57 éves, azelőtt hadnagy az olasz hadseregben, de később mert a hadügyminisztérium engedélye nélkül házasodott meg, állásától megfosztatott a földadó-iroda ideiglenes számvevősegédje lett, és 52 franknyi sanyarú fizetésével magát, nejét, tizenhat éves fiát és két lányát kellett föntartania. A legutóbbi napokig még mindig sikerült szegénynek az övéit, ha nem is a szükségtől és nyomortól, de a szégyentől és gyalázattól megóvni. Mindkét szülő igen szerette gyermekeit, kik könyekkel szemeikben végre kénytelenek voltak koldulni. A múlt heti kedden este egy jószívű szomszédnő egy pár centesimot ajándékozott nekik, és az azon vett kenyéren osztoztak. Ez volt utolsó falatuk. Kétségbeesésében magán kívül, az atya oly tettre szánta magát, minőt csak zavart elmével lehet véghez vinni. Intézkedéseit oly módon tette, hogy Turin egyik legélénkebb utczájában levő ház első emeletén sikerült neki nejét, fiát és kétnyolc és tizenkét éves leánykáit egymás után zaj nélkül megölni. És ehhez gyilkolószertől egy régi mészároskés szolgált, mely inkább volt fűrésznek mondható. Nem ismerik ugyan az iszonyú tett részleteit, azonban hihető, hogy a gyilkos áldozatainak erős álomitalt nyújtott, mert csak így magyarázható meg, hogy senki sem hallott segélykiáltást. Valessina másnap reggel 7 órakor elhagyta lakását és egy barátjához, R. nevű mérnökhöz jött, kihez egész nyugodtan e szavakat intézte: „Ma van esküvőmnek huszadik évfordulója, melyet egész családom meggyilkolásával ünnepeltem meg. A nyomor késztetett e tettre. S most megyek s életemnek e beretvával vetek véget. Élj boldogul!“ E szavak után elrohant, barátja pedig a rendőrséghez sietett, hogy az esetet följelentse. A rendőrfőnök, a rendőrparancsnok és egy hatósági személy azonnal a helyszínére siettek és a szobába belépve, borzasztó látvány tárult föl előttük. A szobában levő egyik ágyban az anya az ifjabb leánynyal, a másikban az idősebb fiú és idősb leány halva találtattak. Holttesteik rémítőn el voltak torzítva; sebeikből még egyre folyt a vér. Csakis a nő vonásai voltak még megismerhetők. Az asztalon feküdt a véres kés s mellette két levél, az egyik C. grófnőhöz, a másik az említett R. mérnökhöz intézve; az asztal alatt pedig az edény állt, melyben a gyilkos a tett elkövetése után kezeit megmosá a vértől. — A látlelet fölvétele után a holttestek a hullakamarába szállíttattak, a rendőrség azonnal intézkedett a gyilkos elfogatásáról, mi azonban mindeddig meg nem történt, de hullája sem találtatott sehol. — A „pesti nemzeti dalkör“ folyó év július 4-dikén a városligetnén „Clemens“ termében„dalestélyt“ rendez, melyre a meghívók szétküldése már megkezdetett. Az újpesti zendülés pere. Emlékezhetnek még olvasóink ama véres zavargásokra, melyeknek csak nemrégiben volt színhelye Újpest. A zavargás főrészesei néhány nap múlva törvényszék ítélete előtt fognak állani, s ez alkalomra közöljük a per tényállását a törvényszéknél eddig kiderített adatok alapján. Mióta dr. Boszkovicz, az újpesti Stern-féle szeszgyár ellen megindított adóvégrehajtás meggátlására ezéltó ellentállást mintegy szervezte és ezen adóvégrehajtást fegyveres erővel visszaverte, (e tárgyban a fenyitő végtárgyalás f. hó 19-én fog megtartatni) Újpesten divatba jött az adóvégrehajtásnak ellenállni. Ezt Imre Mihály újpesti lakos szintén megpróbálván, ennek következtében az újpesti biró által rendőri utón egy órai börtönnel büntettetett. Mint tudva van, a büntetés tartama alatt Imre magát a börtönben felakasztotta. Márczius 7-én híre járt Újpesten, hogy Imrét csak a pandúrok bántalmazásainak elpalástolása végett és a közönség elámítása czéljából akasztották fel. Imrének élete 5000 frt erejéig volt biztosítva, mely összeg a hátrahagyott család részére veszendőbe megy, ha a meghalt öngyilkossága bizonyos lesz. Azonkívül a „Neues Pester Journal“ márczius 8-án megjelent számában Imrének állítólagos meggyilkoltatását megerősíté. Tehát az újpesti hatóság méltán félhetett zavaroktól és ennek meggátlására a megyei hatósághoz fordult. Már a hullának márczius 7-én történt bonczolása alkalmával csendháborgatások kezdődtek, melyek a temetkezés napján márczius 8-án a zendülés teljes jellegét öltötték, az összecsődült tömeg a beszentelést csak egy zenebanda megérkezése után engedte teljesíteni. Erre a koporsó a község háza elé vitetett, hol a beszentelést ismételni kellett. Itt szidalmazni kezdték a községi elöljáróságot, a bírónak fejét követelték, és a házat kövekkel dobálták. Erre a tömeg a biró háza elé vonult, a biró neje azonban az ablaknál megjelenve, egy régi pisztolylyal visszariasztotta a tömeget. Ugyanaz sikerült Payer vendéglősnek is, ki egy ódon kardot villogtatott. A rajongók egy része azalatt Forster csendbiztost pillantotta meg, ki épen a lóvasúti kocsiról szállott le. Ő képezte most az ingerültség czélpontját, de látva a bőszült tömeget, csakhamar Stern kiskereskedő boltjába menekült, s ott eltűnt, úgy hogy a megtámadók dühöket csak Stern kasszájának és áruinak elpusztításában elégíthették ki. Sokkal indulatosabb volt az újra egyesült tömeg támadása a községházára. Néhány vak lövés az oda szorult pandúrok részéről hatástalan maradt. A támadók megrohanták, felgyújtották és kifosztották a községházát, valamint a jegyző lakását, annak lakóit üldözték és bántalmazták. A bezárt pandúrok által tett lövések két halálesetet és három sebesítést okoztak. A községi jegyző egész vagyonát elvesztő, a községháza leromboltatott, egy szobának kivételével, még pedig történetesen épen annak, melyben az égő háztető alatt a pandúrok rejtőzködtek. Csak késő este jelent meg a katonaság s a két pandúr visszavonulását fedező. A pesti kir. törvényszék előtt folyó hó 22-én 39 fogva lévő és 52 szabad lábon álló vádlott fog megjelenni, azonkívül 97 tanú és 16 védő idéztetett be. Törvényszéki csarnok. (Rablógyilkosság a Józsefvárosban.) Ma tárgyaltatott a pesti kir. fenyitőtörvényszék előtt (elnök Mirth, bírák: Holtán és Dr. Emmer Kornél) a m. é. október hó 3-án Limbek Jozefa 49 éves özvegyen a gyöngytyuk-utczában 9. sz. alatt elkövetett rablógyilkosság. Limbek asszony süteményeket és nyalánkságokat árult sátor alatt a nemzeti színházzal szemközt, de üzletét aztán átadta Perkovics József nevű fiának. Ő maga azóta pénzkölcsönzéssel foglalkozott. Adósai közé tartozott Wolf György Kőbányán szolgáló pinczér is, kivel azonkívül benső viszonyban állott. Ez ismeretséget használta fel Wolf a rablógyilkosság véghezvitelére. Október 3-án esti 8 órakor ismét meglátogatta Limbek Jozefát, s vacsora után is ott maradt. Éjjeli 11 órakor Wolf késsel támadta meg és több sebet ejtett rajta a szív tájékán, aztán pedig egy súlyos ütéssel fejét bezúzta és Kőbányára ment vissza, hová éjfélkor megérkezett. Összesen 65 frtot készpénzben és egy 800 frtnyi takarékpénztári könyvecskét vitt el magával és az ajtót kívülről bezárta. Csak reggel fedezték fel a bűntettet. Wolfot azonnal elfogták, mert korán reggel a takarékpénztárhoz ment a rablott könyvvel. Wolf, csak annyit vallott be, hogy életunt kedvesét annak kérelmére ölte meg. Ezen állítás azon következő a mai végtárgyalásnál konstatált tény által cáfoltatik meg: 1. Limbek asszony igen életvndor volt, és épen halála előtt felmondta lakását, hogy fiához vonuljon. 2. Az ágynemű feldúltsága ellentállásra mutatott, a gyilkos karján pedig idegen körmöktől származó karczolások találtattak. 3. Tanúvallomások által kiderült, hogy Wolf nagyon el volt adósodva, és minthogy egy másik kedvesét valamint ennek három törvénytelen gyermekét is tartani kellett, igen nyomasztó pénzszükségben szenvedett. Ezenkívül Wolf azzal is terheltetik, hogy más alkalommal egyik hitelezőjét bizonyos Freistädtler Jánost „négyszem között“ pofon ütőte. A vádlott 38 éves, tanult mészáros, és feddhetlen előéletű. Kossutányi kir. alügyész rablógyilkosság és a testi biztonság elleni kihágás miatt vádlottat kötél általi halálra kérte elitélni. Szilágyi Virgil védőügyvéd a tárgyi tényálladék megállapított voltánál fogva, csak azt iparkodik bebizonyítani, hogy nincs kizárva azon lehetőség, hogy Wolf Limbek asszonynyal történetesen veszett össze. Vádlott állításait nem mértékadóknak mondja. A törvényszék Wolfot rablógyilkosság miatt húsz évi börtönre ítélte. Vádló és védő felebbeztek. CSARNOK. Le Sage „Sánta ördög" czímű munkájából. Miután — folytatá az ördög — az őrültek házába bezárt bolondokat megmutattam, illő, hogy a szabadon járó, de bezárást érdemlő bolondokat is megmutassam. Nézzünk a város felé, s amint az itt lakókhoz méltókat találok, rögtön elmondom jellemüket. Már most is látok egy olyat, kit kár volna elszalasztanom : ez egy új házas, ez előtt nyolcz nappal figyelmeztették, hogy az a kalandomé, kinek udvarol másokkal is kaczérkodik, roppant indulatba jött, a nőhöz szaladt, a bútorait összetörte, egy részét az ablakon kivetette, s másnap e nőt feleségül vette. Egy ilyen férfi — mondá Zambulla — megérdemelné, hogy az őrültek házában az első üresedésbe jött helyre tegyék. Van ennek egy szomszédja — folytatá Asmodeus — az sem bölcsebb nála : ez egy negyvenöt éves nőtlen férfi, kinek van annyi vagyona, mennyiből tisztességesen megélhet, s mégis egy nagyúr szolgálatába akar állani. Nem messze egy törvénytudónak az özvegyét látom; ez a jó asszony betöltötte a hatvan évet, férje most halt meg ; az özvegy asszony zárdába akar vonulni, hogy — mint mondja — jó hírnevét a gonosz nyelvek rágalmazása ellen megvédje. Két szüzet is látok, vagy jobban mondva két ötven éves leányt: fogadást tesznek s kérik az istent, legyen oly jó, szólítsa magához az apjokat, aki bezárva tartja őket mint valami kis növendékleányokat; azt reményük, hogy apjuk halála után könnyen találhatnának olyan szép ifjakat, kik szeretésből nőül vennék őket. Miért nem? mondá Zambulla; vannak férfiak kiknek oly különös az izlésök! Elösmerem — folytatásmodeus: lehetséges, hogy találnak férjeket, de ne hízelegjenek maguknak vele, mert ebben áll bolondságuk. Nincsen olyan ország, melyben a nők megmondanák korukat. Egy hónappal ezelőtt Párisban történt, hogy egy 48 éves lány s egy 69 éves asszony egy biztoshoz mentek, hogy egy özvegy asszony ismerősök mellett, kinek az erényét megtámadták, tanúvallomást tegyenek. A biztos legelébb az asszonytól kérdezé meg,hogy hány éves,ámbár keresztlevele a homlokára volt írva, a nő egész bátorsággal azt válaszolt, hogy ő 40 éves. A hivatalnok aztán a leányhoz fordult, s kérdezte: kisasszony, hát kegyed hány éves ? Kérem az urat — válaszolt a lány — térjünk más kérdésre , ezt nem kellene tőlünk kérdezni. Mit gondol, kisaszszony — folytatá a biztos — hát nem tudja, hogy az igazságszolgáltatás .... Oh ! nincs igazság a földön ! szakító félbe a leány; ugyan mi baja az igazságszolgáltatónak azzal, hogy én hány éves vagyok ? Ez nem az ő dolga. — De kisasszony, ha nem írom be, hogy hány éves, nem fogadhatom el vallomását; ez olyan körülmény, mit okvetlenül megkívánnak. — Ha okvetetlenül szükséges — mondá a leány — nézzen meg jól, s lelkiismeretesen írja meg, hogy hány éves vagyok. A hivatalnok megnézte, s oly udvarias volt, hogy huszonnyolcz évesnek írta. — Ezután azt kérdezé tőle, hogy az özvegyasszonyt régóta ismeri-e ? Már férjhez menetele előtt ismertem, válaszolt a leány. Úgy hát elhibáztam a kegyed életkorát, mert csak huszonnyolcz évesnek írtam, pedig az az özvegy asszony ezelőtt huszonkilencz évvel ment férjhez, írja hát, hogy harmincz éves vagyok — kiálta a lány : egy éves koromban már ismerhettem. — Nem lehet, ez szabálytalan volna; tegyünk hozzá vagy tizenkét évet. — De kérem, azt nem engedem, azonban hogy az igazságszolgáltatásnak eleget tegyek, még beleegyezem egy esztendőbe, de egy hónappal sem többet, nem, még ha becsületem forogna kérdésben sem engedném. Midőn a két tanú eltávozott a biztostól, az asszony azt mondta a leánynak: Kérem, kegyed bámulja azt a nagy szamarat, aki azt hiszi, hogy mi oly ostobák vagyunk s igazán megmondjuk éveink számát; elég, ha a papnál az anyakönyvben be van írva, nem szükséges, hogy még itt is feljegyezzék, hogy az egész világ megtudja. Ugyan nem volna kedves hallanunk, ha majd törvényszék előtt felolvassák: „Richard asszonyság hatvan s néhány éves. Perinelle kissaszony negyvenöt éves stb. ..." — Én részemről nem sokat csinálok az egészből; húsz évet elhallgattam, kegyed is helyesen tette, hogy példámat követte. Mit mond az asszony ? — bocsásson meg, de én legfeljebb 35 éves lehetek. — Oh! kicsikém, válaszolá a másik gonosz mosolylyal, kinek mondja ezt? hiszen én rég ismerem, a születésén is jelen voltam; régi idők azok; az édesapjára is jó emlékszem, nem volt ifjú legény, midőn meghalt, már pedig annak éppen negyven éve. — Oh az apám, az apám szakitá félbe az asszony őszinteségétől ingerültségbe jött leány; apám nagyon vén ember volt, midőn az anyámat nőül vette, oly vén volt, hogy már gyermekei sem lehettek. De térjünk vissza bolondjainkhoz. Ebben a házban — folytatá az ördög — két olyan ember lakik, akiknek nincsen teljes eszük: az egyik jó családból való ifjú, ez nem tudja a pénzét megtartani, sem nála nélkül lenni; kitalálta a módját, hogy miképpen segítsen magán. Midőn bőviben van a pénznek, könyveket vásárol s ha üres az erszénye, a könyveket fele árán eladja. A másik egy idegen festő, női arczképeket készít; ügyes ember, festései kitűnő jók, a hasonlatosságot bámulatosan eltalálja, de nem hízeleg, következésképen, nincs keresete, ez azt képzeli, hogy divatba jö majd s tépik magukat érte. Nézzen e palotába, a balkéz felől való részében beteg asszonyság fekszik, sokan állák körül az ágyát s virasztják: ez a nő egy hires építész özvegye s az a gyengéje, hogy a nemesi rangra nagyon sokat ad — A végrendeletét most készítette el: roppant vagyona van s azt olyan főrangú uraknak hagyja, kik őt még csak nem is ösmerik; az örökséget nevök varázsának köszönhetik. — Azt kérdezték a betegtől, hogy egy bizonyos embernek, ki nagy szolgálatot tett neki, nem hagy-e valamit? — Fájdalom! válaszolá szomorúan — nem hagyhatok neki semmit; sajnálom, mert nem vagyok oly háládatlan, hogy el ne ismerjem, hogy szolgálataival nagyon lekötelezett és adósa vagyok; de egyszerű polgári születésű s a neve bemocskolná végrendeletemet. Asmodeus úr, szólt közbe Leandro — szíveskedjék megmondani, hogy az az öreg úr, ki a szobájában olvas, nem érdemlené-e meg, hogy a bolondokházába tegyék. — A biz oda való, válaszolá az ördög, a sajtó alatt levő könyvének próbalapját olvassa. — Bizonyosan valami erkölcsi vagy theologiai munka — mondá Leandro. — Éppen nem — viszonzá a sánta, ifjúságában irt születlen versei, melyeket a helyett hogy elégetné még életében, saját költségén kinyomat; attól tart, hogy halála után nem látna munkája napvilágot, vagy hogy örökösei az ő jelleme iránt való tiszteletből a csattanósabb részeket kihagynák. Kár volna a nála lakó kisasszonyokat elfelejtenem; ez az árva elhitette magával, hogy minden férfinak tetszik, s ha valamelyik reá néz, vagy hozzá szól, rögtön szeretői közé számítja De menjünk ahoz a gazdag kanonokhoz, kit két lépésnyire látok tőlünk; nagyon különös bolondsága van: ha túltakarékosan azaz soványan él, nem mértékletességből teszi, sem nem vallásos buzgóságból, hogy a testét gyötörje ; ha nem tart úri fogatot, az sem fösvénységből történik. — Mi a hát miért kíméli a jövedelmét ? Pénzt akar gyűjteni ? Mit akar a pénzzel csinálni? Alamizsnának osztogatja szét? Nem — válaszolá az ördög — drága képeket, becses bútorokat, ékszereket vásárol. De nehogy azt higye, hogy életében gyönyörködni akar bennök, a világért sem; csak azért gyűjti, hogy lelettárát ékesítse velük. Ön túloz — szakító félbe Zambulla: van a világon ilyen jellemű ember? Igen, van elég — mondá az ördög, például ennek az a mániája, hogy gyönyörűséggel gondol arra, hogy a lelettárát bámulni fogják. Ha egy szép irószekrényt vásárol, azt nem használja, hanem gondosan becsomagoltatja s bútorraktárnak szolgáló szobájába téteti, hogy halála után jövő vásárlók előtt egészen újnak lássék. Menjünk a szomszédjához, ezt is épen olyan bolondnak fogja ön találni. Ez egy gazdag agglegény. Nagyon különös szokása van : egész nap a király és a miniszterelnök előszobájában van. Ne gondolja, hogy nagyravágyó s valami magas hivatalra szeretne szert tenni; nem vágyik hivatalra, s nem is kér semmit. —Hogyan! - kérdi ön tőlem — hát ez az ember egyszerűen csak azért járna oda, hogy hódolatát megtegye? — Nem azért, soha sem beszél a miniszterrel; nem is ösmeri, s nem is vágyik arra, hogy megösmerje. — Mi hát a czélja ? — Megmondom: el akarja másokkal hitetni, hogy az udvarnál nagy hitele van. Mily mulatságos különcz! kiáltá nevetve a deák; ez ugyan sok bajt csinál magának semmiért; igaza volt, hogy a bezárni való bolondok közé sorozta. Oh ! folytatá Asmodeus — mutatok én önnek többeket is, kiknek egy cseppel sincsen több eszék. — Látja ezt a nagy házat? Nézzen abba a kivilágított szobába: három férfi és két nő ül az asztal mellett, együtt vacsoráltak, s most együtt kártyáznak, az egész éjszakát igy fogják eltölteni, s majd ha megvirad elválnak. — Ezek az urak és asszonyságok már régóta ilyen életet folytatnak; minden estre összegyűlnek, éjjel kártyáznak, kora hajnalban eloszlanak, kiki haza megy, lefekszik és addig alszik, míg a sötétség elűzi a napot, önkényt lemondtak róla, hogy a napot és a természet szépségeit lássák. Az égő gyertyáktól körülvéve nem úgy néznek-e ki, mint az eltemetési tisztességre várakozó halottak ? Ezeket a bolondokat kár volna bezárni, mondá Leandro — hiszen eléggé bezárták magukat. Nézze, folytatá a sánta ördög — az álom karjai között látom azt az embert, kit nagyon szeretek és ő is ragaszkodik hozzám : ez egy agglegény, ki a nőnemet imádja. Ha egy szép nőről beszélnek előtte, mindjárt odafigyel ; ha azt mondják, hogy ennek a nőnek szép kis szája, piros ajka, gyöngysor foga, és alabástrom fehérségű bőre van; egy szóval, ha a nő bájait részletesen lefestik előtte, az én emberem nagyokat sóhajt, szemeit ég felé forgatja, s gyönyörteljes elragadtatásba jö. — Néhány nappal ezelőtt egy női czipész kirakata előtt sétált, s egy picziny kis czipőt pillantott meg; rögtön megállóit, a becses tárgyhoz méltó figyelemmel vizsgálta, s elalélt hangon igy szólt sétáló társához: Áh! barátom, ez a kis czipő egészen elbűvölte képzelődő tehetségemet ! mily piczinyke lehet az a kis láb, melyre készítették! kimondhatatlan gyönyör ezt látnom! Barátom, siessünk, távozzunk, ez a kis czipő veszélyes reám nézve. Ez az agglegény is a bolondok házába való, mondá Perez Leandro. Helyes ítéletet mondott róla — folytatá az ördög — de a szomszédját is bátran oda tehetjük. Ez egy auditor, s mert saját kocsija van, ha vagy egyszer frakkerbe kénytelen ülni, szégyeli magát. Ennek az auditornak van egy rokona, ki éppen ilyen bolond, csak hogy megfordítva. Mindig frakkert fogad, hogy a két kocsiját s szép öszvérét kímélje. (Vége köv.) KÖZGAZDASÁG. — Gazdasági kiállítás Nyitrán. A nyitramegyei gazd. egyesület által 1874. évi szeptember hó 27., 28. és 29-ik napján Nyitra városában rendezendő gazdasági kiállítás előrajza a következő: Czélja e kiállításnak: összegyűjteni a megye területének jelesebb terményeit, állatait s készítményeit, hogy ezek vidékünk gazdászati iparának képviselőiként tulajdonosaik számára kelendőséget biztosítsanak.