Ellenőr, 1874. július (6. évfolyam, 178-208. szám)
1874-07-02 / 179. szám
folo fizetesi árak: Egész évre . 510 Itt. — kr. Évnegyedre . . . írt.— kt Félévre 111 , , Egy hónapra . 1 „ «0 „ g^gyes arévi Ara 1® krajerér. szerkesztési iroda: H n a 1 a p e e t e n i nAdar-ntcaa O. » *Semmit sem kérlünk, ha nem tudjuk, kit« jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta Által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések felvétele: Budapesten, i rt ›1 ›‡ r- - ti t ›' /, a O. hu. i dy testvérek iro(lá)Aban). Kiadó-hivatal: Elötr.elhozni helyben és posta útjén: nádor-utcza 6. ez. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. 179. szám Budapest, csütörtök, julius 2. 1874. II. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára mint eddig: Egy évre..................................20 forint, kr. Félévre.......................................19 » ^1-Negyed évre...............................*F „ — kr. Egy hóra..............................1 ^ ^r’ Az előfizetést — postai útón vagy személyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadóhivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárnál úton történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. ________ TÁVIRATOK. B£cs, jul. 1. A nemzetközi egészségügyi gyűlés ma nyittatott meg egy Andrássy gróf által tartott üdvözlő beszéddel, melyben a tanácskozmány czélját vázolván, mondja, hogy a létesítendő nemzetközi közegek feladata leendő illetékes emberek tudományos buvárlatai nyomán a baj forrását kipuhatolni, míg végre az emberi szellem, a nemzetközi tanácskozmány közreműködésére támaszkodva, végül győzelmet aratand; ha ez sikerül, a tanácskozmány az emberiség tartós hálájára való igényt érdemelte ki és a kormány támogatása mindenesetre biztosítva leend számára. Lenz orosz államtanácsos a tanácskozmány tagjai nevében köszönetet mond... Elnökül Gagern báró választatott. A javasolt napirend elfogadása után Sigmund tanár a tanácskozmány álláspontját fejtegető, mire végül az elnök által előterjesztett programm közültetett. Bécs, jul. 1. A bécsi községi sorsjegyek kisorsolásánál huzattak: 699 sor. 28 sz. 200,000, 1361 sor. 22 sz. 50,000 frt nyereménynyel; továbbá a következő sorozatok: 1419, 1915, 2146, 2167, 2375, 2318, 2714, 2837, 2881, 2942. Berlin jul. 1. A „Provinzial Corr.“ megemlékezik a fuldai tanácskozáson tanúsított békülékeny szellemről, de hasztalannak nyilatkoztat minden oly kibékülési kísérletet, mely az alkotmányos törvények keretén kivül áll. Bécs, jul 1. A hitel.Sorsjegyek kisorsolásának eredménye a következ.«) i 545 sorozat 33 szám 200,000 frt 2529 „ 52 „ 40,000 „ 1651 „ 29 „ 20,000 „ nyereménynyel. Huzattak még a következő sorozatok: 134, 322, 387, 1219, 1464, 1562, 1719, 1895, 2204, 2301, 2797, 3179. London, jul. 1. Az alsóházban But-nek egy ír parlament fölállítására beadott indítványa ellen kikel az ír államügyész és más, nevezetesen szabadelvű képviselők, míg az ír képviselők azt pártolják, a tanácskozás csütörtökre napoltatott el. Utolsó posta: „A londoni magyar egylet“ (The London Hungarian association) hatodik évfordulójának ünnepélye múlt szombaton, június 27-dikén tartatott meg. Az asztalfőn — mint elnök — a magyar-osztrák nagykövet gróf Beust ült; a vendégek száma meghaladta a százat s köztük volt Teck herczeg is, a királyi család egyik tagja.— Az angol királynő, a Walesi herczeg és herczegnő tiszteletére emelt pohárköszöntések után, az elnök gróf felköszöntötte „ő felségét a császárt és királyt,“ a következő észrevételekkel kisérvén toastját: „Ezen asztalnál senki sincs, a ki azt kiáltván, hogy éljen a haza! (hurrázás a hazáért) ne kiáltaná egyszersmind azt is, hogy éljen a király (hurrázás a királyért.) Magyarország az alkotmányos élet egyik mintaországa, de hát nem bizonyította-e be magáról a király is, hogy az alkotmányos fejedelmek egyik mintája ? (tetszés.) Élete egyik legbüszkébb pillanatának azt tartja (mondá gróf Beust saját személyéről, a melyben elkísérte ő felségét a szent koronázási dombra a Dunaparton, s kérdi vájjon azon pillanat óta, midőn a magyar király megkoronáztatott, eltért-e alkotmányos kötelességeitől valaha egy vonalnyira is? Vájjon nem hallgatott-e mindig az alkotmányszerű képviselők által nyilatkozó országnak szavára? Volt egy perez igenis, a midőn az alkotmányos gépezetet a megrekedés veszélye látszott fenyegetni , s ekkor a fejedelem közbelépett valóban, de nem azért, hogy a helyett személyes uralmat állítson fel, hanem csak azért hogy az alkotmányos kormányzás rendes menetét könyüítse.“ (Tetszés). — A felköszöntés nagy lelkesültséggel fogadtatott. Gróf Beust aztán a társulat jóllétére emelte poharát s egyszersmind értesítést adott működéséről és vagyoni állásáról. Ő felsége a magyar király 500 forintot ajándékozott. Dr. Roth aztán felköszöntötte a társulat védnökét, Teck herczeget, s érinté ő fensége ősi öszszeköttetéseit Erdélylyel, hol ma is vannak uradalmai. A herczeg felelt e pohárköszöntésre, s kifejezte szeretetét és ragaszkodását anyaföldjéhez s meggyőződését, hogy az angol nemzet kiváló rokonszenvvel viseltetik a magyarok iránt. Ezen válasz is nagy lelkesültséggel fogadtatott. — Volt több más toast is, melyeket most kénytelenek vagyunk mellőzni, későre járván az idő. — Az ajándékok összege hétezer forintra ment; ezek közt megemlítve olvassuk a következőket: A király 500 frt, Teck hg 250 frt, gr. Beust 200 frt, Sir A. Rotschild 200 frt, Sir R. Wallace 100 frt, Mr. G. Moore 100 frt. A lakoma alatt Rácz Pali játszott. BUDAI SZÍNKÖR. Csütörtök, júl. 2-án. Új díszletekkel és jelmezekkel, másodszor: Száz sztíz, vagy a zöld sziget. Nagy operette 8 felvonásban. Szövegét írták Clairville, Chinot és Dani. Zenéjét szerző Lecoq, kezdete 7 órakor. Az országházból — Július 1. — □ A mai ülésben kezdődött meg a választási törvényjavaslat tárgyalása, ami e napot nevezetessé teszi. Előbb azonban egy élénk szóváltás történt Tisza Kálmán és az igazságügyér közt. Olvasóink emlékezhetnek, hogy a múlt hét egyik ülésében Tisza Kálmán egy interpelláte intézett az igazságügyminiszterhez: az ez által kibocsátott, és némely részében indokolatlanul kegyetlen börtönszabályzat tárgyában. Tökéletesen igaz, hogy minisztereink gyakorlatba vették némely interpellation csak huzamosabb idő múltával, másokra épen nem felelni. Törvény vagy házszabály sincsen, amely a miniszter válaszára zár határidőt szabna. Ezt tekintve tehát, ha épen Tisza Kálmán indíttatva érzi magát már ily rövid idő múlva megsürgetni a feleletet, vagy legalább aziránt határozott ígéretet venni a minisztertől, hogy van-e szándéka felelni — mindenki tudhatja, hogy erre fontos okának kellett lenni, — amelyet meg is mondott, t. i. hogy azon börtönrendszabálynak épen a mai nappel kell életbe lépnie. Az interpelláló képviselőnek pedig nemcsak kíváncsiságának kielégíttetése a czélja, de az is, hogy ha a miniszter felelete őt ki nem elégíti, határozati javaslatot vagy indítványt terjeszthessen elő, amelylyel a bajt orvosolatni kívánja. Ily körülmények közt, ha az igazságügyér még nem látta jónak az érdemleges feleletet az interpellátióra megadni — meggyőződésünk szerint csak arra kellett volna szorítkoznia, hogy az interpellálót az iránt megnyugtassa, hogy felelet nélkül nem hagyja őt, és hogy ez illő időben bekövetkezik. És midőn a miniszter úr ezen túlmenve, a jobboldal egy részének biztatásától kisérve, csaknem paczkázó modorban utasítá vissza az ellenzék vezérének merényletét, — mondván hogy abba senkinek semmi szólója, mikor látja ő jónak a feletet megadni — ezt valóban alig tudjuk egyébnek tulajdonítani, mint annak, hogy az újabb időben tárgyalt törvényjavaslatai alkalmából mondott — különben jeles beszédeinek sikere és a jobboldali lapok általi magasztaltatása által kissé elragadtatta magát. — Hogy azonban a balközép vezérét terrorizálnia nem sikerült — azonnal tapasztalhatta. Egy másik interpelláló is keltett némi figyelmet. Szontagh Pál kérdésére a belügyér azonnal felelt, miszerint a kormány — ha valamely vállalatra nyilvános pályázatot nyit, mindamellett, hogy a pályázatra sem mindenkit, de csak kiválogatott meghívottakat bocsát, — mégsem érzi magát kötelezettnek ezek közül a legjobb ajánlatot elfogadni, — de szabad kezet „vindiál“ magának azzal szerződni, akivel jónak látja. — Igaz, hogy a belügyminiszternek erre ,,praecedens“-e volt, mert néhány hó előtt hasonló feleletét a közoktatási miniszternek a ház tudomásul vette. De a belügyér most egy lépéssel tovább ment, mert amaz esetben meg nem hívott pályázó utasíttatott el legkedvezőbb ajánlatával, míg most a meghívottak mellőztetnek. A ház tudomásul vette a miniszteri választ, de csak tizenhárom szótöbbséggel, mi eléggé mutatja, mit tart maga a jobboldal azon miniszteri eljárásról, melyet kellőleg jellemzett a Szontagh Pál válaszában használt kifejezés. Következett ezután a választó törv.javaslat átalános tárgyalása. Az előadó Szeniczey Ödön — úgy látszik — érezte a javaslat gyenge oldalait is, — különösen pedig szükségesnek látta védelme alá venni a 12. §. 5. pontját, ahol a választói névjegyzékbe felvétel az előbbi évi adó lefizettetéséről van feltételezve. Keresett indokolása azonban minket nem volt képes meggyőzni annak helyességéről, hogy a képviselő választási törvény méltóságával összefér azt adóbehajtási törvénynyé tenni; hogy helyén van a pénzügyminiszternek az adó behajtatása iránti feladatát a választási törvénynyel könnyíteni, vagy azt ennek terhére átvállalni. Különben e rendelkezést tüzetesen megtámadni nem jelen czikkünk keretébe való , azon jóslatot azonban bátran kockáztatjuk, hogy ha el is fogadja azt a többség, az ellenzék erkölcsi diadala e pontnál biztosítva van. Az előadónak abban minden esetre igazat adunk, hogy vannak e javaslatnak hiányai, de egészben véve mégis jobb állapotokat várhatunk attól a jelenlegieknél, és azért a részletes tárgyalás alapjául elfogadandónak tartjuk. A belügyminiszter azonnal az előadó után sietett álláspontját azon részletekre nézve szabatosan kifejteni, amelyeknél a közp.bizottság az általa bemutatott javaslattól eltért. És nem mulaszthatjuk el ezért a belügyérnek határozott elismerésünket kifejezni annyival inkább, mert épen az ellenkező eljárásért sem mulasztottuk el az igazságügyért annak idejében — különösen az ügyvédi rendtartás alkalmából megróni, aki az ily eljárások felett csak utóljára és akkor sem határozottan nyilatkozott. Ezzel ellenkezőleg a belügyminiszter úr mai beszédében kijelenté, hogy a 97 — 99. §§-nál az erdélyi városokra nézve fentartott kivételnél, valamint a 71. és 111. §§-nak a jelen törvény keretébe igtatásánál a központi bizottsággal nem ért egyet, majdan a részletes tárgyalásnál bővebben kifejtendő okoknál fogva, mire az ellenzék nem is késett a miniszternek helyesléssel adózni. A többi eltéréseknél elfogadta a miniszter a közp.bizottság álláspontját. A 12. §. 5. pontját azonban mégis hallgatással mellőzte, vájjon ezzel is teljesen egyetért ? Mocsáry Lajos, ismert magyaros zamata előadása majdnem két órára terjedett, de némely ismétlés daczára is meg tudta tartani érdekességét; alakilag azonban a catholicus papot juttatta eszünkbe, aki bizonyos ünnepen három misét mond egy huzamban, a nélkül, hogy az oltárt oda hagyná, mert az ő beszéde is kétszer be volt végezve, és ismét folytatódott „exordium“-mal. Első része e hármas beszédnek legnagyobb részben egy szép és szabadelvű eszmének védelmére volt szentelve, a melyet az igazság és logica terén nem is nehéz védeni, de a melynek politikai opportunitási actjáit épen az ő saját pártja által rendezett május 17. országos népgyűlés tetemesen leszállította. Kapcsolatba hozta ezzel a községenkénti és titkos szavazást. Beszéde ezen részét egy határozati javaslattal fejezte be, amelylyel a törvényjavaslatot ezen elvek szerinti átdolgozás végett visszautasíttatni indítványozá. • Beszéde további folyamán a városi házbirtokosokat és kisiparosokat vette védelme alá, akiknek nagy része elesik választói jogától, ha a javaslat jelen szerkezetében lesz törvénynyé; — megtámadja azután a 97—99. §§-kat, amelyek a választások idejére nagyobb szabadság helyett ostromállapotot idéznek elő, és igen találóan és ügyesen vette ostrom alá az előző évi adó befizettetéséről szóló rendelkezést. Beöthy Ákos majd egy óráig tartott szűz beszédében oly dolgok mellett, amiknek fejtegetése nagy szükséget legalább nem pótolt, sőt olyanok mellett, amiket részünkről nem is írnánk alá, mondott helyes és igaz dolgokat is. Annyit azonban magának is el kell ismernie, hogy a ház elejétől végig figyelemmel hallgatta meg. A pénzügyi bizottság tegnapi fontos üléséről közöljük a következő részletes tudósítást . A pénzügyi bizottság tegnap délben tartott ülésén a temesvár-orsovai vasút iránti javaslatot tárgyalta. A kormány részéről Ghyczy és Zichy voltak jelen. Először a kérvények tárgyaltattak, s az aradi kereskedelmi kamara az iránti kérvénye, hogy az engedély mindaddig visszatartassék, míg a csatlakozás a keleti vasúthoz Brassótól a tömösi szoroson át elkészítve nincs, elutasittatott, mert a halasztás az egyezménynyel, mely Romániával a vasúti csatlakozás iránt köttetett, ellentétben van. A tiszai vasút kérvénye, hogy az osztr. államvasut, az arad-temesvári vasútnak a tiszai vasút részére való átengedésére köteleztessék, hosszabb vitára adott alkalmat. A vasúti bizottság azért utasíta vissza e kérvényt, mert nem osztrák államvasút, hanem egy külön társulat tekintendő ama vasút tulajdonosának. A pénzügyi bizottság azon meggyőződést ápolhatni hitte, hogy miután az osztr államvasút már két év előtt egy a tiszai vasúttal kötött egyezményben a fentebb említett vasút tulajdona felett rendelkezett, e tulajdonjogot valósággal meg is szerezte , de a törvényhozás ennek daczára egy hatalomszóval annál kevésbbé rendelkezhetik ama tulajdon felett, mert a tiszai vasút részvényeinek egyharmada a magyar állam kezén van. A tiszai vasút e kérelmének tehát hely nem adathatott. Minthogy azonban az arad temesvári vasút engedélyokmányának 11. §-a a tarifa meghatározását öt évenként a kormányra bízza, s a 22. §. szerint az arad-temesvári vasút köteles a kormány közvetítése mellett a forgalmat a szomszédos pályák közül valamelyiknek átadni, amint 1870-ben a tiszai vasúttal eziránt 6 évre egyezmény is köttetett, a pénzügyi bizottság ajánlja a háznak, hogy ez utasítsa a minisztériumot, hogy jogával a tiszai vasút javára minden alkalommal éljen s amennyire lehet, az osztrák vasutat arra bírja, hogy e vonalat a tiszai vasútnak átengedje a mint erre az osztrák államvasút több képviselője részéről a költségek készpénzben való megtérítése mellett hajlandóság mutatkozott is. A Budapest főváros kérvénye az államvasut-indóházban nagyobb raktárak építése s a tarifapolitikának megváltoztatása körüli tárgyalások iránt a közlekedési miniszter azon nyilatkozatával intéztetett el, hogy a kérdéses tárgyalások az osztrák államvasúttal egy pótczikk iránt kezdjen tárgyalást, amely által az orsovai és tömösi csatlakozás egyidejű megnyitása engedélyokmányilag is biztosíttatnék; a 20-ik §-nál a forgalmi eszközöknek lehetőleg hazai gyáraknál beszerzése rendeltetett el. Az esti ülésben, mely öt órától nyolcig tartott, befejeztetett a temesvár-orsovai vasút engedélyokmányának tárgyalása. Igen élénk vita keletkezett a felett, hogy a 24. §-ba bevezessék-e az osztrák államvasútra nézve azon kötelezettség, hogy Orsovától nem csak Magyarország valamely határállomásáig (mint az okmányban van), de a határokon túl sem, az osztrák vasúthálózat egy állomásához sem szabad az árukat olcsóbban közvetítenie, mint az a magyar hálózat bármely pontjáról a határállomásig történik, mert különben, a román búza olcsóbb viteldijak mellett 1 magyart kiszoríthatná, mint az osztrák magyar borszesz a porosz borszesz olcsóbb viteldijai folytán a külkereskedésből már is kiszorittatott. — Végre a minisztériummal abban történt megállapodás, hogy ez egyezség tárgya lesz az osztrák államvaspályával. Ezután a métermérték behozatala folytán szükségessé vált póthitel iránti törvényjavaslat tárgyaltatott s fogadtatott el lényegesebb módosítások nélkül. A „P. N.“ estilapja e tárgyban még a következőket jelenti: A pénzügyi bizottság tegnapi határozata folytán Engerth úr, az osztrák állami vasúttársulat megbízottja, táviratilag lehivattatott Bécsből Budapestre. Engerth ur ma reggel megérkezett s közte és a kormány között megkezdődtek a tárgyalások a differentiális tarifák ügyében. E tárgyalások eredménye valószínűleg a pénzügyi bizottság holnap d. u. ülésében fog bejelentetni. A belügyminiszter tanácskozásra hívta Heves és Pest megyék, valamint a Jászság képviselőit, hogy a területi kikerekítés tárgyában nyilatkozzanak. A képviselők nagy része elismerte a fennebb említett területen a kikerekítés szükségét, a részletekre nézve oda összpontosult a többség nézete, hogy a Nagy-Kunság beolvasztható Szolnokba. De eltértek arra nézve, hogy a Jászság Szolnokba olvasztassék-e vagy külön hagyassák? A Kis Kunságra nézve pedig a felett oszlottak meg a vélemények, hogy Kis-Kunság Pesttel legyen-e egy törvényhatóság vagy pedig Csongráddal ? — A román vasúti csatlakozás kérdése foglalkoztatja az orosz sajtót is, mely a keleti dolgokat mindig kancsal szemmel vizsgálja. Máshová néz és máshová üt, így a „Russkij Invalid“ és a „Viestnik“ nem adnak igazat a török kormánynak azon nézetét illetőleg, hogy a porta engedékenysége a ruméliai szerb vaspályák csatlakozási ügyében egyedül a padischa nagylelkűségének köszönhető. Az előny és haszon itt inkább a törökök mintsem a szerbek részén van, miután a régi történeti út Kis-Ázsiából Európába Konstantinápolyon és Adrianopolon át, nagyobbára a török területet szegi keresztül, Szerbiát pedig csak részben érinti, márpedig ezen egy körülmény elégséges annak belátására, hogy a porta, ha elveti vala a szerbek csatlakozási javaslatát, idővel maga kénytelen lett volna Belgrádba hasonló javaslattal fordulni. Egyébiránt a két orosz lap a tervezett Budapest-belgrádi és Temesvár-orsovai, azután a a Száva-sziszeki pályavonalaknak nagy kereskedelmi fontosságot tulajdonít, s így találja, hogy a törökországi vaspálya az osztrák-magyar vasúti hálózatának „erélyes és észszerű fejlesztése“ folytán tulajdonképen csak ez utóbbinak meghosszabbított, átmeneti vonalai, melyek Ausztria-Magyarország és Germánia kereskedelmének és iparának tágas és jó piaczot nyitnak keleten s feltehető, hogy Európának a keleti országokkal összekapcsolásának fontos kérdése már el van döntve, csakhogy nem a török, de egyedül az „osztrák“ és átalában a német érdekek szempontjából. Például idézik, hogy a török birodalom részeinek czélszerű összeköttetése végett még igen keveset tettek úgy, hogy aki egyik tartományból a másikba — példának okért Skutáriból Ruscsakba — akar utazni, oly helyzetben van, mint Afrika pusztáin, azaz erős kuvasz-fedezet alattt kénytelen vagy lóháton menni, vagy előbb gőzhajón Triesztbe, Bécsbe indulni, azután a Dunán leereszkedni, azaz mindenek előtt a külföld jelentékeny részét beutazni, hogy szülőhelyével szomszédos tartományt vagy várost a gőz segítségével elérhesse. A közmunka- és közlekedési miniszter a következő kör rendeletét bocsátotta ki: A m. kir. pénzügyminiszter úrral egyetértőig utasítandóknak találtam ezennel a vasútvállalatokat, hogy jövőre külföldről érkező küldeményeket, melyek m. k. vámhivatal székhelyére, vagy azon útozállítandók, amelyekre nézve az elküldő a határszéli vámhivatalnál való megvámoltatást a szállítólevélben határozottan nem követeli, csak a szállítólevélben megnevezett átvevő lakhelyénél, illetőleg az útba eső m. kir. vámhivatalnál vámoltassák meg, hacsak ez ellen az illető vámhivatal osztályozásánál fogva akadály nem forog fenn. Kelt Budapesten, 1874. junius 27. Gr. Zichy József, s k. — Orosz lapok a hadügyminiszteri változásról. Az „Odeskij Viestnik“ felvetvén a kérdést: miért elégületlenek a cislajbháni centralisták a volt közös hadügyér elbocsátásával, mikor utódja báró Koller lett, ki a cseh ellenzék elleni kíméletlen eljárása által óhajtásaiknak oly jól felelt meg, s az elégedetlenség okát abban találja, hogy Kuhn a hadsereget a centralisták ízlése szerint szervezte, azaz úgy, hogy csak azon katonatiszteket léptették elő gyorsan, s méltatták a parancsnokság kegyelmére, kik jó viszonyban állottak a központosítási párttal; ellenben pedig azok, kik nem avatkoztak a centralista üzelmekbe, régi érdemes szolgák, valódi szakemberek mellőztettek s nem is volt kilátásuk a magasabb rangfokozatra. Egy szóval, Kuhn vezetése alatt a hadseregnél épen úgy mint az államszolgálat egyéb ágaiban a politikai komaság és a centralista elemek uralma fejlődött ki. Ilyen rendszer tetszett a centralista pártnak, mert a hadsereget befolyása alá helyezte, sőt uralmának biztosítására egyik eszközévé tette, de lehangolta a tisztek többségét s elfojtotta bennök a hadügy iránti buzgalmat, a katonai iskolák pedig pusztulni kezdtek, s meglazult a fegyelem s a törzstisztek álszabadelvüsége rosz befolyást gyakorolt a hadsereg szellemére. Czikkiró hiszi, hogy Koller, ki mint tisztán végrehajtó tábornok ismeretes, s nem korlátoztatván magát a pártok nézetei által, megteszi azt, mit reá parancsolnak, véget fog vetni ezen politikai komaságnak, s következőleg, hogy a hadsereg megszűnik a pártok labdája lenni, oly parancsnokok kezébe kerülvén, kik az előléptetésnél nem fognak tekintettel lenni arra, ki centralista és ki nem. A „Moskov, Viedomosti“ 148. számában ugyanezen tárgyról bővebben értekezvén, nem tulajdonít a bécsi és pesti lapok értelmezéseinek nagy fontosságot; nem tagadja, hogy báró Kuhn több javítást hozott be a hadsereg szervezetébe, de hibául azt rója fel neki, hogy oroszfaló volt; bizalmatlansággal tekintett a pétervári kormány politikájára, s nem osztotta uralkodójának, Albrecht főherczegnek és Andrássy grófnak nézeteit, kik az Oroszországgal való barátságban az európai béke fentartására nézve legjobb biztosítékot látnak. — (A magyarkeleti vasút) tegnap, f. évi junius hó 30-án, tartott első rendes közgyűlésén, 1892 szavazatot képviselő 81 szavazójegygyel igazgatótanácsosokká megválsztattak: gr. Wass 1812, Lazarus 1811, gr. Dzieduszcky 1580, Trauschenfels 1211, dr. Herz 945, Schwarcz Sándor 877 szavazattal. — Számvizsgálókká 743 szavazatot képviselő 25 szavazójegygyel megválasztattak: Báronyi Ede 684, Grimm F. 650, dr. Stiller 623 szavazattal. — Végül póttagokká megválasztatak Pollák Gyula, Diner József, Schiller Ágost, 707 szavazattal mindegyik. A megválasztottak után az igazgatótanácsi tagságra a legtöbb szavazatot nyertek: Brüll Miksa 689, és dr. Wilkus Nándor 585 szavazatot. A ház karzatján. Ritkított jobboldali padok, melyeknek gazdái valahol a fürdőkben hűsölnek, vagy hallgatják otthon, miként nő a kalász, sűrűn benépesített karzat, mely nyeli a szót, s hogy valamikép el ne szalaszszon egy-egy igécskét, tenyeréből fültölcsért csinál, igy aztán segítve van — az akuszikán. Szó ide, szó oda, mégis csak kedves egy faj ez a mi magyar népünk, úgy a karzatok és kakasülők magaslatán vizsgálva. A színházba járó publikum között nincs kisebb vendég a kakasülő szerény embereinél és nincs az egész nagy épület páholysorain, zártszékein és orchestrumán áttekintve romlatlanabb kedély az övékénél. Eső, sár, zérus alatt és zérus felett, semmi nem tartoztatja vissza a jámbor karzat vasárnapi pihenőit, hogy ne kaczagjanak és ne tapsoljanak, hogy szinte század a házuk benne. Ilyen hálás hallgató közönség csak a háznak jut, s európai házak közül csakis a magyarnak oly állandóság. Válogatottak!A közönség ez mindig, mint a kakasülő tenyeres-talpas mesterlegényei, azaz pardon, iparos segédei és szobaczicznsai, azaz bocsánat komornái, de typusai tekintetében csak ép oly hű és romlatlan, mint ezek. Legelői kék zubonyos atyafiak áhitatos ácsorgásán akad meg a szem, kik egy kis eladni valót hozva, vagy egy kis családi ügyben deputatiózva, el nem mulasztanák a világ kincséért sem megnézni, hogy foly az ország sora— az országházban. E kíváncsiságban, melynek oly őszintén, oly közvetlenül hódol a vidék népe, erősebb garantiája rejlik az alkotmányos életnek, mint abban az egész törvényben, mely fölött és most kezdik az általános disputát. Neki elég egy jó szó, ellenzéki oldalról jőve, hogy tűzhelyének malom alatti politikáját jól tartsa a bizalommal a dolgok jövendő fordulata iránt, csak az a jobboldalt sikerüljön egyszer megbuktatni. Mennyi nemes köztársasági erény az állapotok alkotmányos fejlődésének biztonsága mellett. A vidékiek mellé sorakozik a telivérű politikus hallgatók sora, kik szem- és fültanúi minden izgalmasabbnak, vagy fontosabbnak ígérkező országházi eseménynek. Ismerik a szónokokat, hisz protektiójuk juttatta őket az állandó billethez. Ez a billet pedig olyan jószág, mely kényessé teszi tulajdonosát kelendőség alkalmával azok ellenében, kik átmentében fogdosnak egy-egy ismerős képviselőt, csakhogy kicsikarhassák segélyével a bemenetelt. Már csak az által is kiválnak a jámborabb vidéki atyafiak táborából, hogy meg-megreszkíroznak egy-egy mosolyt és arc fintort a beszéd tetszésének jele gyanánt, s többé nem ütköznek meg a ház circusi viadalait börükcjongó zajon, a fecsegésen sem, mi pedig fejcsóválásra birja a falusi egyszerűség szabályaihoz szokott öreg bírót és kupaktanácsost. Feljövet mély tisztelettel szólnak arról a tanácskozó testületről, melynek háza képzelmök szerint egy templom, hol a kathedráról szól kenetteljes csöndben valamely honatya s midőn kibeszélte magát, jő utána a másik, s igy tovább: lejövet aztán egy kissé töprenkednek a furcsa látványon, hol még végig is nyújtózkodnak az emberek a padokon ; végre aztán belenyugosznak, minden úgy lévén legjobban, amint van. Majd a jó barátok és ismerősökre kerül a szemle, kiket valamelyik képviselő brillirozási vágya, legtöbbnyire a szűzbeszédek csalnak be. A legelőnyösebb helyek e képviselőházi rokonságnak jutnak ki, mely körül mindig ott ministrál néhány képviselő, és a ház asztalainak fiókjából előkerített szemfegyverek e pontokra szokták lövelni tüzeket, már tudniillik, olyat amilyet. Néha nem is tűz, csak amolyan pislogó szikrácska a kihamvadt szív fenekéből. De hát e szikrácska is követeli jogát a „szép“ iránt, azon szépek iránt, kik annyi zavart okoznak a fiatalabb szónokoknak tekintetökkel, annyi hallgatót elvonnak a tekintélyesebb parlamenti kapacitásoktól, és annyi beszédet csempésznek akaratlanul a ház naplóiba. Mert hát Madarász Józsi nem állaná meg hét országért, hogy nyelvének csengő éretét fel ne váltassa, mihelyt megpillantja fiatal feleségét a karzaton. Csiky Sanyi gavallériája is ki-kipenderíi néhány körmondatot az egri menyecskék kedvéért. A dandy-képviselőt pedig valóságos láz fogja el a szép nem láttára és izzad iskolás fiú módjára, hogy hamarosan elkészíthessen egy beszédet, azonban rendesen nincs elég mersz és nagy a tréma, a beszéd elvész a történelem számára. Boldog történelemi Na hiszen lehet is képzelni mennyire irigyelték ma Mocsáry őszülő szakállától a dicsőséget.