Ellenőr, 1874. július (6. évfolyam, 178-208. szám)

1874-07-02 / 179. szám

folo fizetesi árak: Egész évre . 510 Itt. — kr. Évnegyedre . . . írt.— kt Félévre 111 ,­­ , Egy hónapra . 1 „ «0 „ g^gyes arévi Ara 1® krajerér. szerkesztési iroda: H n a 1 a p e e t e n i nAdar-ntcaa O. » *­Semmit sem kérlünk, ha nem tudjuk, kit« jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta Által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések felvétele: Budapesten, i­ rt ›1 ›‡ r- - ti t ›' /, a O. hu. i dy testvérek iro(lá)Aban). Kiadó-hivatal: Elötr.elhozni helyben és posta útjén: nádor-utcza 6. ez. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. 179. szám Budapest, csütörtök, julius 2. 1874. II. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára mint eddig: Egy évre..................................20 forint,­­ kr. Félévre.......................................19 » ^1-Ne­gyed évre...............................*F­ „ — kr. Egy hóra..............................1 ^ ^r’ Az előfizetést — postai útón vagy sze­mélyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadó­hivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárnál úton történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. ________ TÁVIRATOK. B£cs, jul. 1. A nemzetközi egészségü­gyi gyűlés ma nyittatott meg egy Andrássy gróf ál­tal tartott üdvözlő beszéddel, melyben a tanács­­kozmány czélját vázolván, mondja, hogy a létesí­tendő nemzetköz­i közegek feladata leendő illetékes emberek tudományos buvárlatai nyomán a baj forrását kipuhatolni, míg végre az emberi szellem, a nemzetközi tanácskozmány közreműködésére tá­maszkodva, végül győzelmet aratand; ha ez sike­rül, a tanácskozmány az emberiség tartós hálájára való igényt érdemelte ki és a kormány támoga­tása mindenesetre biztosítva leend számára. Lenz orosz állam­tanácsos a tanácskozmány tagjai ne­vében köszönetet mond... Elnökül Gagern báró választatott. A javasolt napirend elfogadása után Sigmund tanár a tanácskozmány álláspontját fej­tegető, mire végül az elnök által előterjesztett programm közültetett. Bécs, jul. 1. A bécsi községi sorsjegyek ki­­sorsolásánál huzattak: 699 sor. 28 sz. 200,000, 1361 sor. 22 sz. 50,000 frt nyereménynyel; továbbá a következő sorozatok: 1419, 1915, 2146, 2167, 2375, 2318, 2714, 2837, 2881, 2942. Berlin jul. 1. A „Provinzial Corr.“ meg­emlékezik a fuldai tanácskozáson tanúsított békülé­­keny szellemről, de hasztalannak nyilatkoztat min­den oly kibékülési kísérletet, mely az alkotmányos törvények keretén kivü­l áll. Bécs, jul 1. A hitel.Sorsjegyek kisorsolásá­nak eredménye a következ.«) i 545 sorozat 33 szám 200,000 frt 2529 „ 52 „ 40,000 „ 1651 „ 29 „ 20,000 „ nyereménynyel. Huzattak még a következő soroza­tok: 134, 322, 387, 1219, 1464, 1562, 1719, 1895, 2204, 2301, 2797, 3179. London, jul. 1. Az alsóházban But-nek egy ír parlament fölállítására beadott indítványa ellen kikel az ír államü­gyész és más, nevezetesen sza­badelvű képviselők, míg az ír képviselők azt pár­tolják, a tanácskozás csütörtökre napoltatott el. Utolsó posta: „A londoni magyar egylet“ (The London Hungarian association) hatodik évforduló­­jának ünnepélye múlt szombaton, június 27-dikén tartatott meg. Az asztalfőn — mint elnök — a magyar-osztrák nagykövet gróf Beust ült; a ven­dégek száma meghaladta a százat s köztük volt Teck herczeg is, a királyi család egyik tagja.— Az angol királynő, a Walesi herczeg és herczegnő tiszteletére emelt pohárköszöntések után, az elnök gróf felköszöntötte „ő felségét a császárt és ki­rályt,“ a következő észrevételekkel kisérvén toast­­ját: „Ezen asztalnál senki sincs, a ki azt kiáltván, hogy éljen a haza! (hurrázás a hazáért) ne ki­áltaná egyszersmind azt is, hogy éljen a ki­rály (hurrázás a királyért.) Magyarország az al­kotmányos élet egyik mintaországa, de hát nem bizonyította-e be magáról a király is, hogy az al­kotmányos fejedelmek egyik mintája ? (tetszés.) Élete egyik legbüszkébb pillanatának azt tartja (mondá gróf Beust saját személyéről,­ a melyben elkísérte ő felségét a szent koronázási dombra a Dunaparton, s kérdi vájjon azon pillanat óta, mi­dőn a magyar király megkoronáztatott, eltért-e al­kotmányos kötelességeitől valaha egy vonalnyira is? Vájjon nem hallgatott-e mindig az alkotmány­­szerű képviselők által nyilatkozó országnak sza­vára? Volt egy perez igenis, a midőn az alkotmá­nyos gépezetet a megrekedés veszélye látszott fe­nyegetni , s ekkor a fejedelem közbelépett valóban, de nem azért, hogy a helyett személyes uralmat állítson fel, hanem csak azért hog­y az alk­otmá­­nyos kormányzás rendes menetét könyüítse.“ (Tet­szés). — A felköszöntés nagy lelkesültséggel fo­gadtatott. Gróf Beust aztán a társulat jóllétére emelte poharát s egyszersmind értesítést adott működésé­ről és vagyoni állásáról. Ő felsége a magyar ki­rály 500 forintot ajándékozott. Dr. Roth aztán felköszöntötte a társulat véd­nökét, Teck herczeget, s érinté ő fensége ősi ösz­­szeköttetéseit Erdélylyel, hol ma is vannak ura­dalmai. A herczeg felelt e pohárköszöntésre, s kife­jezte szeretetét és ragaszkodását anyaföldjéhez s meggyőződését, hogy az angol nemzet kiváló ro­­konszenvvel viseltetik a magyarok iránt.­­ Ezen válasz is nagy lelkesültséggel fogadtatott. — Volt több más toast is, melyeket most kénytelenek va­gyunk mellőzni, későre járván az idő. — Az aján­dékok összege hétezer forintra ment; ezek közt megemlítve olvassuk a következőket: A király 500 frt, Teck hg 250 frt, gr. Beust 200 frt, Sir A. Rotschild 200 frt, Sir R. Wallace 100 frt, Mr. G. Moore 100 frt. A lakoma alatt Rácz Pali játszott. BUDAI SZÍNKÖR. Csütörtök, júl. 2-á­n. Új díszletekkel és jelmezekkel, másodszor: Száz sztíz, vagy a zöld sziget. Nagy operette 8 felvonásban. Szövegét írták Clairville, Chinot és Dani. Zenéjét szerző Lecoq, kezdete 7 órakor. Az országházból — Július 1. — □ A mai ülésben kezdődött meg a választási törvényjavaslat tárgyalása, a­mi e napot nevezetessé teszi. Előbb azonban egy élénk szóváltás tör­tént Tisza Kálmán és az igazságügyér közt. Olvasóink emlékezhetnek, hogy a múlt hét egyik ülésében Tisza Kálmán egy interpel­láte intézett az igazságügyminiszterhez: az ez által kibocsátott, és némely részében indokolatlanul kegyetlen börtön­szabályzat tárgyában. Tökéletesen igaz, hogy minisz­tereink gyakorlatba vették némely inter­pellation csak huzamosabb idő múltával, másokra épen nem felelni.­­ Törvény vagy házszabály sincsen, a­mely a miniszter vá­laszára zár­ határidőt szabna. Ezt tekintve tehát, ha épen Tisza Kálmán indíttatva érzi magát már ily rövid idő múlva meg­sürgetni a feleletet, vagy legalább aziránt határozott ígéretet venni a minisztertől, hogy v­a­n-e szándéka felelni — minden­­­ki tudhatja, hogy erre fontos okának kel­lett lenni, — a­melyet meg is mondott, t. i. hogy azon börtön­rendszabálynak épen a mai nappel kell életbe lépnie. Az interpel­láló képviselőnek pedig nemcsak kíváncsi­ságának kielégíttetése a czélja, de az is, hogy ha a miniszter felelete őt ki nem elé­gíti, határozati javaslatot vagy indítványt terjeszthessen elő, a­melylyel a bajt orvo­sol­atni kívánja. Ily körülmények közt, ha az igazság­ügyér még nem látta jónak az érdemleges feleletet az interpellátióra megadni — meg­győződésünk szerint csak arra kellett volna szorítkoznia, hogy az interpellálót az iránt megnyugtassa, hogy felelet nélkül nem hagy­ja őt, és hogy ez illő időben bekövetke­zik. És midőn a miniszter úr ezen túlmen­­ve, a jobboldal egy részének biztatásától kisérve, csaknem paczkázó modorban utasí­­tá vissza az ellenzék vezérének merényletét, — mondván hogy abba senkinek semmi szó­lója, mikor látja ő jónak a f­­eletet meg­adni — ezt valóban alig tudjuk egyébnek tulajdonítani, mint annak, hogy az újabb időben tárgyalt törvényjavaslatai alkalmá­ból mondott — különben jeles beszédeinek sikere és a jobboldali lapok általi magasz­taltatása által kissé elragadtatta magát. — Hogy azonban a balközép vezérét terrori­zálnia nem sikerült — azonnal tapasztal­hatta. Egy másik interpelláló is keltett némi figyelmet. Szontagh Pál kérdésére a bel­­ügyér azonnal felelt, miszerint a kormány — ha valamely vállalatra nyilvános pályáza­tot nyit, mindamellett, hogy a pályázatra sem mindenkit, de csak kiválogatott meg­hívottakat bocsát, — mégsem érzi magát kötelezettnek ezek közül a legjobb ajánlatot elfogadni, — de szabad kezet „vindi­ál“ magának azzal szerződni, a­kivel jónak lát­ja. — Igaz, hogy a belügyminiszternek erre ,,praecedens“-e volt, mert néhány hó előtt hasonló feleletét a közoktatási miniszternek a ház tudomásul vette. De a belügyér most egy lépéssel tovább ment, mert amaz eset­ben meg nem hívott pályázó utasítta­­tott el legkedvezőbb ajánlatával, míg most a meghívottak mellőztetnek.­­ A ház tu­domásul vette a miniszteri választ, de csak tizenhárom szótöbbséggel, mi eléggé mu­tatja, mit tart maga a jobboldal azon mi­niszteri eljárásról, melyet kellőleg jellemzett a Szontagh Pál válaszában használt ki­fejezés. Következett ezután a választó­ törv.­­javaslat átalános tárgyalása. Az előadó Szeniczey Ödön — úgy lát­szik — érezte a javaslat gyenge oldalait is, — különösen pedig szükségesnek látta vé­delme alá venni a 12. §. 5. pontját, a­hol a választói névjegyzékbe felvétel az előbbi évi adó lefizettetéséről van feltételezve. Ke­resett indokolása azonban minket nem volt képes meggyőzni annak helyességéről, hogy a kép­viselő választási törvény méltóságával összefér azt adóbehajtási törvénynyé tenni; hogy helyén van a pénzügyminiszternek az adó behajtatása iránti feladatát a válasz­tási törvénynyel könnyíteni, vagy azt ennek terhére átvállalni.­­ Különben e rendelkezést tüzetesen megtámadni nem jelen czikkünk ke­retébe való , azon jóslatot azonban bátran kockáztatjuk, hogy ha el is fogadja azt a többség, az ellenzék erkölcsi diadala e pontnál biztosítva van. Az előadónak abban minden esetre iga­zat adunk, hogy vannak e javaslatnak hi­ányai, de egészben véve még­is jobb álla­potokat várhatunk attól a jelenlegieknél, és azért a részletes tárgyalás alapjául el­foga­dandónak tartjuk. A belügyminiszter azonnal az elő­adó után sietett álláspontját azon részletekre nézve szabatosan kifejteni, a­melyeknél a közp.­bizottság az általa bemutatott javas­lattól eltért. És nem mulaszthatjuk el ezért a belügyérnek határozott elismerésünket ki­fejezni annyival inkább, mert épen az el­lenkező eljárásért sem mulasztottuk el az igazságügyért annak idejében — különösen az ügyvédi rendtartás alkalmából megróni, aki az ily eljárások felett csak utól­­jára és akkor sem határozottan nyilatko­zott. Ezzel ellenkezőleg a belügyminiszter úr mai beszédében kijelenté, hogy a 97 — 99. §§-nál az erdélyi városokra nézve fen­­tartott kivételnél, valamint a 71. és 111. §§-nak a jelen törvény keretébe igtatásá­­nál a központi bizottsággal nem ért egyet, majdan a részletes tárgyalásnál bővebben kifej­tendő okoknál fogva, mire az ellenzék nem is ké­sett a miniszternek helyesléssel adózni. A többi eltéréseknél elfogadta a miniszter a közp.­bizottság álláspontját. A 12. §. 5. pontját azonban még­is hallgatással mellőzte, váj­jon ezzel is teljesen egyetért ? Mocsáry Lajos, ismert magyaros zamata előadása majdnem két órára terjedett, de némely ismétlés daczára is meg tudta tar­tani érdekességét; alakilag azonban a catho­­licus papot juttatta eszünkbe, a­ki bizonyos ünnepen három misét mond egy huzamban, a nélkül, hogy az oltárt oda hagyná, mert az ő beszéde is kétszer be volt végezve, és ismét folytatódott „exordium“-mal. Első része e hármas beszédnek legnagyobb részben egy szép és szabadelvű eszmének vé­delmére volt szentelve, a melyet az igazság és logica terén nem is nehéz védeni, de a melynek politikai opportunitási actjáit épen az ő saját pártja által rendezett május 17. országos népgyűlés tetemesen leszállította.­­ Kapcsolatba hozta ezzel a községenkénti és titkos szavazást. Beszéde ezen részét egy határozati javaslattal fejezte be, a­melylyel a törvényjavaslatot ezen elvek szerinti át­dolgozás végett visszautasíttatni indítvá­ny­ozá.­­ • Beszéde további folyamán a városi ház­birtokosokat és kisiparosokat vette védelme alá, a­kiknek nagy része elesik választói jogától, ha a javaslat jelen szerkezetében lesz törvénynyé; — megtámadja azután a 97—99. §§-kat, a­melyek a választások idejére nagyobb szabadság helyett ostrom­­állapotot idéznek elő,­­ és igen találóan és ügyesen vette ostrom alá az előző évi adó befizettetéséről szóló rendelkezést. Beöthy Ákos majd egy óráig tartott szűz beszédében oly dolgok mellett, a­miknek fejtegetése nagy szükséget legalább nem pó­tolt, sőt olyanok mellett, a­miket részünk­ről nem is írnánk alá, mondott helyes és igaz dolgokat is. Annyit azonban magának is el kell ismernie, hogy a ház elejétől vé­gig figyelemmel hallgatta meg.­­ A pénzügyi bizottság tegnapi fon­tos üléséről közöljük a következő részletes tudó­sítást . A pénzügyi bizottság tegnap délben tartott ülésén a temesvár-orsovai vasút iránti javaslatot tár­gyalta. A kormány részéről Ghyczy és Zichy voltak jelen. Először a kérvények tárgyaltattak, s az aradi kereskedelmi kamara az iránti kérvénye, hogy az en­gedély mindaddig visszatartassék, míg a csatlakozás a keleti vasúthoz Brassótól a tömösi szoroson át el­készítve nincs, elutasittatott, mert a halasztás az egyezménynyel, mely Romániával a vasúti csatlakozás iránt köttetett, ellentétben van. A tiszai vasút kérvé­nye, hogy az osztr. államvasut, az arad-temesvári vasútnak a tiszai vasút részére való átengedésére kö­­teleztessék, hosszabb vitára adott alkalmat. A vasúti bizottság­ azért utasíta vissza e kérvényt, mert nem osztrák államvasút, hanem­ egy külön társulat te­kintendő ama vasút tulajdonosának. A pénzügyi bizottság azon meggyőződést ápolhatni hitte, hogy miután az osztr­ államvasút már két év előtt egy a tiszai vasúttal kötött egyezményben a fentebb emlí­tett vasút tulajdona felett rendelkezett, e tulajdon­jogot valósággal meg is szerezte , de a törvényhozás ennek daczára egy hatalomszóval annál kevésbbé rendelkezhetik ama tulajdon felett, mert a tiszai vasút részvényeinek egy­harmada a magyar állam kezén van. A tiszai vasút e kérelmének tehát hely nem adathatott. Minthogy azonban az arad temes­vári vasút engedélyokmányának 11. §-a a tarifa meg­határozását öt évenként a kormányra bízza, s a 22. §. szerint az arad-temesvári vasút köteles a kormány közvetítése mellett a forgalmat a szom­szédos pályák közül valamelyiknek átadni, a­mint 1870-ben a tiszai vasúttal eziránt 6 évre egyez­mény is köttetett, a pénzügyi bizottság ajánlja a háznak, hogy ez utasítsa a minisztériumot, hogy jogával a tiszai vasút javára minden alkalommal éljen s a­mennyire lehet, az osztrák vasutat arra bírja, hogy e vonalat a tiszai vasútnak átengedje a mint erre az osztrák államvasút több képvise­lője részéről a költségek készpénzben való megté­rítése mellett hajlandóság mutatkozott is. A Bu­dapest főváros kérvénye az államvasut-indóházban nagyobb raktárak építése s a tarifa­politikának megváltoztatása körüli tárgyalások iránt a közle­kedési miniszter azon nyilatkozatával intéztetett el, hogy a kérdéses tárgyalások az osztrák államvas­­úttal egy pótczikk iránt kezdjen tárgyalást, a­mely által az orsovai és tömösi csatlakozás egyidejű megnyitása engedélyokmányilag is biz­tosíttatnék; a 20-ik §-nál a forgalmi eszközöknek lehetőleg hazai gyáraknál beszerzése rendeltetett el. Az esti ülésben, mely öt órától nyolc­ig tartott, befejeztetett a temesvár-orsovai vasút engedélyok­mányának tárgyalása. Igen élénk vita keletkezett a felett, hogy a 24. §-ba bevezessék-e az osztrák államvasútra nézve azon kötelezettség, hogy Orso­­vától nem csak Magyarország valamely határállo­másáig (mint az okmányban van), de a határokon túl sem, az osztrák vasúthálózat egy állomásához sem szabad az árukat olcsóbban közvetítenie, mint az a magyar hálózat bármely pontjáról a határál­lomásig történik, mert különben­­, a román búza olcsóbb viteldijak mellett 1­ magyart kiszoríthatná, mint az osztrák magyar borszesz a porosz borszesz olcsóbb viteldijai folytán a külkereskedésből már is kiszorittatott. — Végre a minisztériummal abban történt megállapodás, hogy ez egyezség tárgya lesz az osztrák államvaspályával.­­ Ezután a méter­mérték behozatala folytán szükségessé vált póthitel iránti törvényjavaslat tárgyaltatott s fogadtatott el lényegesebb módosítások nélkül. A „P. N.“ estilapja e tárgyban még a követ­kezőket jelenti: A pénzügyi bizottság tegnapi határozata foly­tán Engerth úr, az osztrák állami vasúttársulat megbízottja, táviratilag lehivattatott Bécsből Buda­pestre. Engerth ur ma reggel megérkezett s közte és a kormány között megkezdődtek a tárgyalások a differentiális tarifák ügyében. E tárgyalások ered­ménye valószínűleg a pénzügyi bizottság holnap d. u. ülésében fog bejelentetni.­­ A belügyminiszter tanácskozásra hívta Heves és Pest megyék, valamint a Jászság képviselőit, hogy a területi kikerekítés tárgyában nyilatkozzanak. A képviselők nagy része elismerte a fennebb említett területen a kikerekítés szüksé­gét, a részletekre nézve oda összpontosult a több­ség nézete, hogy a Nagy-Kunság beolvasztható Szolnokba. De eltértek arra nézve, hogy a Jászság Szolnokba olvasztassék-e vagy külön hagyassák? A Kis Kunságra nézve pedig a felett oszlottak meg a vélemények, hogy Kis-Kunság Pesttel le­gyen-e egy törvényhatóság vagy pedig Cso­ngráddal ? — A román vasúti csatlakozás kér­dése foglalkoztatja az orosz sajtót is, mely a ke­leti dolgokat mindig kancsal szemmel vizsgálja. Máshová néz és máshová üt, így a „Russkij Inva­lid“ és a „Viestnik“ nem adnak igazat a török kor­­mánynak azon nézetét illetőleg, hogy a porta en­gedékenysége a ruméliai szerb vaspályák csat­lakozási ügyében egyedül a padischa nagylel­kűségének köszönhető. Az előny és haszon itt inkább a törökök mintsem a szerbek részén van, miután a régi történeti út Kis-Ázsiából Európába Konstantinápolyon és Adrianopolon át, nagyobbára a török területet szegi keresztül, Szerbiát pedig csak részben érinti, már­pedig ezen egy körülmény elégséges annak belátására, hogy a porta, ha elveti vala a szerbek csatlakozási javaslatát, idővel maga kénytelen lett volna Belgrádba hasonló javaslattal fordulni. Egyébiránt a két orosz lap a tervezett Budapest-belgrádi és Temesvár-orsovai, azután a a Száva-sziszeki pályavonalaknak nagy kereske­delmi fontosságot tulajdonít, s így találja, hogy a törökországi vaspálya az osztrák-magyar vasúti hálózatának „erélyes és észszerű fejlesztése“ folytán tulajdonképen csak ez utóbbinak meghosszabbított, átmeneti vonalai, melyek Ausztria-Magyarország és Germánia kereskedelmének és iparának tágas és jó piaczot nyitnak keleten s feltehető, hogy Euró­pának a keleti országokkal összekapcsolásának fontos kérdése már el van döntve, csakhogy nem a török, de egyedül az „osztrák“ és átalában a német érdekek szempontjából. Például idézik, hogy a török birodalom részeinek czélszerű össze­köttetése végett még igen keveset tettek úgy, hogy a­ki egyik tartományból a másikba — pél­dának okért Skutáriból Ruscsakba — akar utazni, oly helyzetben van, mint Afrika pusztáin, azaz erős kuvasz-fedezet alattt kénytelen vagy lóháton menni, vagy előbb gőzhajón Triesztbe, Bécsbe in­dulni, azután a Dunán leereszkedni, azaz minde­nek előtt a külföld jelentékeny részét beutazni, hogy szülőhelyével szomszédos tartományt vagy vá­rost a gőz segítségével elérhesse.­­ A közmunka- és közlekedési miniszter a következő kör rendeletét bocsá­totta ki: A m. kir. pénzügyminiszter úrral egyetértőig utasítandóknak találtam ezennel a vasútvállalato­kat, hogy jövőre külföldről érkező küldeményeket, melyek m. k. vámhivatal székhelyére, vagy azon út­ozállítandók, a­melyekre nézve az elküldő a ha­társzéli vámhivatalnál való megvámoltatást a szál­lítólevélben határozottan nem követeli, csak a szál­lítólevélben megnevezett átvevő lakhelyénél, illető­leg az útba eső m. kir. vámhivatalnál vámoltas­sák meg, hacsak ez ellen az illető vámhivatal osz­tályozásánál fogva akadály nem forog fenn. Kelt Budapesten, 1874. junius 27. Gr. Zichy József, s k. — Orosz lapok a hadügyminiszteri változásról. Az „Odeskij Viestnik“ felvetvén a kér­dést: miért elégületlenek a cislajbháni centralisták a volt közös hadügyér elbocsátásával, mikor utódja báró Koller lett, ki a cseh ellenzék elleni kímélet­len eljárása által óhajtásaiknak oly jól felelt meg, s az eléged­etlenség okát abban találja, hogy Kuhn a hadsereget a centralisták ízlése szerint szervezte, azaz úgy, hogy csak azon katonatiszte­ket léptették elő gyorsan, s méltatták a parancs­nokság kegyelmére, kik jó viszonyban állottak a központosítási párttal; ellenben pedig azok, kik nem avatkoztak a centralista üzelmekbe, régi ér­demes szolgák, valódi szakemberek mellőztettek s nem is volt kilátásuk a magasabb rangfokozatra. Egy szóval, Kuhn vezetése alatt a hadseregnél épen úgy mint az államszolgálat egyéb ágaiban a politikai komaság és a centralista elemek uralma fejlődött ki. Ilyen rendszer tetszett a centralista pártnak, mert a hadsereget befolyása alá helyezte, sőt uralmának biztosítására egyik eszközévé tette, de lehangolta a tisztek többségét s elfojtotta ben­­nök a hadügy iránti buzgalmat, a katonai iskolák pedig pusztulni kezdtek, s meglazult a fegyelem s a törzstisztek álszabadelvüsége rosz befolyást gya­korolt a hadsereg szellemére. Czikkiró hiszi, hogy Koller, ki mint tisztán végrehajtó tábornok ismere­­tes, s nem korlátoztatván magát a pártok nézetei által, megteszi azt, mit reá parancsolnak, véget fog vetni ezen politikai komaságnak, s következő­leg, hogy a hadsereg megszűnik a pártok labdája lenni, oly parancsnokok kezébe kerülvén, kik az előléptetésnél nem fognak tekintettel lenni arra, ki centralista és ki nem. A „Moskov, Viedomosti“ 148. számában ugyanezen tárgyról bővebben értekezvén, nem tu­lajdonít a bécsi és pesti lapok értelmezéseinek nagy fontosságot; nem tagadja, hogy báró Kuhn több javítást hozott be a hadsereg szervezetébe, de hibául azt rója fel neki, hogy oroszfaló volt; bi­zalmatlansággal tekintett a pétervári kormány po­litikájára, s nem osztotta uralkodójának, Albrecht főherczegnek és Andrássy grófnak nézeteit, kik az Oroszországgal való barátságban az európai béke fentartására nézve legjobb biztosítékot látnak. — (A magyarkeleti vasút) tegnap, f. évi junius hó 30-án, tartott első rendes közgyű­lésén, 1892 szavazatot képviselő 81 szavazó­­jegygyel igazgatótanácsosokká megválsztattak: gr. Was­s 1812, Lazarus 1811, gr. Dziedu­­sz­­­c­k­y 1580, Trauschenfel­s 1211, dr. Herz 945, Schwa­rcz Sándor 877 szavazattal. — Szám­­vizsgálókká 743 szavazatot képviselő 25 szavazó­­jegygyel megválasztattak: Báronyi Ede 684, Grimm F. 650, dr. Stiller 623 szavazattal. — Végül pót­tagokká megválasztatak Pollák Gyula, Diner József, Schiller Ágost, 707 szavazattal mindegyik.­­ A megválasztottak után az igazgatótanácsi tagságra a legtöbb szavazatot nyertek: Brüll Miksa 689, és dr. Wilkus Nándor 585 szavazatot. A ház karzatján. Ritkított jobboldali padok, melyeknek gazdái valahol a fürdőkben hűsölnek, vagy hallgatják ott­hon, miként nő a kalász, sűrűn benépesített kar­zat, mely nyeli a szót, s hogy valamikép el ne szalaszszon egy-egy igécskét, tenyeréből fültölcsért csinál, igy aztán segítve van — az akuszikán. Szó ide, szó oda, mégis csak kedves egy faj ez a mi magyar népünk, úgy a karzatok és ka­­kasülők magaslatán vizsgálva. A színházba járó publikum között nincs kisebb vendég a kakasülő szerény embereinél és nincs az egész nagy épület páholysorain, zártszékein és orchestrumán átte­kintve romlatlanabb kedély az övékénél. Eső, sár, zérus alatt és zérus felett, semmi nem tartoztatja vissza a jámbor karzat vasárnapi pihenőit, hogy ne kaczagjanak és ne tapsoljanak, hogy szinte szá­zad a házuk benne. Ilyen hálás hallgató közönség csak a háznak jut, s európai házak közül csakis a magyarnak oly állandóság. Válogatottak!A közönség ez mindig, mint a kakasülő tenyeres-talpas mesterlegényei, azaz pardon, iparos segédei és szobaczicznsai, azaz bocsánat komornái, de typusai tekintetében csak ép oly hű és romlatlan, mint ezek. Legelői kék zubonyos atyafiak áhitatos ácsor­­gásán akad meg a szem, kik egy kis eladni valót hozva, vagy egy kis családi ügyben deputatiózva, el nem mulasztanák a világ kincséért sem megnézni, hogy foly az ország sora— az országházban. E kí­váncsiságban, melynek oly őszintén, oly közvetle­nül hódol a vidék népe, erősebb garantiája rejlik az alkotmányos életnek, mint abban az egész törvényben, mely fölött és most kezdik az ál­talános disputát. Neki elég egy jó szó, ellenzéki oldalról jőve, hogy tűzhelyének malom alatti politi­káját jól tartsa a bizalommal a dolgok jö­vendő fordulata iránt, csak az a jobboldalt sikerül­jön egyszer megbuktatni. Mennyi nemes köztársa­sági erény az állapotok alkotmányos fejlődésének biztonsága mellett. A vidékiek mellé sorakozik a telivérű politikus hallgatók sora, kik szem- és fültanúi minden izgalma­sabbnak, vagy fontosabbnak ígérkező országházi eseménynek. Ismerik a szónokokat, hisz protektiójuk juttatta őket az állandó billethez. Ez a billet pedig olyan jószág, mely kényessé teszi tulajdonosát ke­lendőség alkalmával azok ellenében, kik átmenté­ben fogdosnak egy-egy ismerős képviselőt, csak­hogy kicsikarhassák segélyével a bemenetelt. Már csak az által is kiválnak a jámborabb vidéki atyafiak táborából, hogy meg-megreszkíroz­­nak egy-egy mosolyt és arc­ fintort a beszéd tet­szésének jele gyanánt, s többé nem ütköznek meg a ház circusi viadalait börükcjongó zajon, a fecsegésen sem, mi pedig fejcsóválásra birja a falusi egysze­rűség szabályaihoz szokott öreg bírót és kupakta­nácsost. Feljövet mély tisztelettel szólnak arról a tanácskozó testületről, melynek háza képzelmök szerint egy templom, hol a kathedráról szól ke­­netteljes csöndben valamely honatya s midőn ki­beszélte magát, jő utána a másik, s igy tovább: lejövet aztán egy kissé töprenkednek a furcsa lát­ványon, hol még végig is nyújtózkodnak az em­berek a padokon ; végre aztán belenyugosznak, min­den úgy lévén legjobban, a­mint van. Majd a jó barátok és ismerősökre kerül a szemle, kiket valamelyik képviselő brillirozási vá­gya, legtöbbnyire a szűz­beszédek csalnak be. A legelőnyösebb helyek e képviselőházi rokonságnak jutnak ki, mely körül mindig ott ministrál néhány képviselő, és a ház asztalainak fiókjából előkerített szemfegyverek e pontokra szokták lövelni tüzeket, már tudniillik, olyat a­milyet. Néha nem is tűz, csak amolyan pislogó szikrácska a kihamvadt szív fenekéből. De hát e szikrácska is követeli jogát a „szép“ iránt, azon szépek iránt, kik annyi zavart okoznak a fiatalabb szónokoknak tekin­­tetökkel, annyi hallgatót elvonnak a tekintélye­sebb parlamenti kapacitásoktól, és annyi beszédet csempésznek akaratlanul a ház naplóiba. Mert hát Madarász Józsi nem állaná meg hét országért, hogy nyelvének csengő éretét fel ne váltassa, mihelyt megpillantja fiatal feleségét a karzaton. Csiky Sa­nyi gavallériája is ki-kipenderíi néhány körmonda­tot az egri menyecskék kedvéért. A dandy-képvi­­selőt pedig valóságos láz fogja el a szép nem lát­tára és izzad iskolás fiú módjára, hogy hamarosan elkészíthessen egy beszédet, azonban rendesen nincs elég mersz és nagy a tréma, a beszéd elvész a történelem számára. Boldog történelemi Na hiszen lehet is képzelni mennyire irigyel­­­­ték ma Mocsáry őszülő szakállától a dicsőséget.

Next