Ellenőr, 1874. augusztus (6. évfolyam, 209-238. szám)

1874-08-01 / 209. szám

A tanuló ifjúság is gúnyolja folyvást a magyaro­kat és a magyar jelvényeket. Az innen kikerült tanítók hazafiaílan érzést vittek el és terjesztettek maguk körül. Egyik egy magyar temetés után ezt mondá : „megyek számat kiöblíteni, mert büdös a magyar szótól.“ Maga N.-Rőcze városában a nemzetiségi harcz, miről előbb ki sem tudott, álta­lános,— az ablaktörések s más zavargások napiren­den vannak. — Ezt maga a város, több mint száz aláírással bizonyítja s azonkivül a'városi közön­ség határozatilag kimondta, hogy a tanárokat a polgári jogok gyakorlatára nem tartja érdemesnek. Ezután a pánszláv tanári kar a vele összellő páríiogóság nyilatkozata olvastatott fel a határozat ellen; élénk rosszalás szakította félbe többször e szemérmetlen írást; majd Kramarcsik Károly adta elő a bizottság működését, behatólag okadatolva, mi általános helyesléssel találkozott. Végre felol­vastatott a többi okirat is, nehogy később valami kifogásra ürügyet találjanak a panszlávok. A felolvasások után legelőször Czékus István szólott, számot adva eljárásáról. A közgyűlés minden lépését egyhangú helyesléssel fogadta. Különösen azon tapintatos eljárását helyeselte élénken, hogy a n.-rőczei tanoda helyébe más jobb szellemű intézet állíttassák fel. Z s e d é n y i figyelmeztetvén a hallgatóságt a türelemre s a szenvedélyeség elkerülésére, felhívja Daxnert, a nagyrőczei gymnasium egyik pártfogó­ját, a nyilatkozatra. Daxner sérelmül tekinti, hogy az esperességekhez csak a superintended nyilatkozata küldetett el, más oldalról nem voltak informálva s ezért a pártfogóság nevében kéri, hogy ezen ügyet a pártfogósági nyilatkozattal együtt az esperességekhez küldjék vissza tanulmányozás vé­gett. Az intézet nem vétkezett semmit; ha egyesek vétkeztek, büntessék meg azokat. Ezen indítvány elfogadása valódi jogfosztás lenne, mert az 1791. 26. tcz.-et semmisiti meg, ha az egyházból ki lesz nek zárva. Nem Cassandra, mert komoly férfi, azonban egyet sejt, hogy „Hódié mi hi, eras tibi;“ (Iszonyú zaj. Felkiáltássk: Hazaáruló!) a viszonyok gyorsan fejlődnek s az ellenök elkövetett igazságtalanságnak lehetnek az egész egyházra nézve rósz következményei. Ez nem is büntetés, hanem valóságos bosszú. (Zaj. Tiltakozás.) s ezért elvettetni kéri. L a t i n á k Rudolf, gömöri esperességi fel­ügyelő, elfogadhatlannak tartja azon nézetet, hogy a határozat előbb az esperességekhez küldessék visz- sza. Maga a pánszláv nyilatkozat szerinte egy ra- bulisztikus prókátor munkája, ki szándékosan fer­dít, vagy aljas hazugságokat beszél. (Daxner tilta­kozik, de szava az óriási éljenzés- és helyeslésben elvész.) A gymnasium szelleme hamar felismertetett, de bebizonyítani lehetetlen vala. Most fájdalom, be van bizonyítva; a tanárok viszályt s ellensé­geskedést terjesztenek a magyar állam s magyar- aiku hitsorsosaik iránt 8 egész nemzedékekbe a hon­talanság keserű érzetét öntik, hogy azokat annál veszélyesebbekké tegyék. (Roppant éljenzés.) Az au­tonómia érdekében lehetetlen megengedni, hogy az autonómia köpenye alatt ily üzelmek tovább is fen- álljanak s ő rettegve gondol arra, hány mételyezett egyén került ki már a szegény tótok közé s ezért a határozat elfogadását óhajtja. (Nagy helyeslés, felkiáltások: „Mindnyájan.“) 0 r m i s z, rőezei tanár, az istenre hivatkozik, hogy a haza iránt (Roppant zaj : magyar haza, vagy tót haza ?) mindig jó érzelemmel viseltetett. Bartholom eidesz János, nyíregyházi esperes barátságos kiegyezést ajánl, mi köztilta­kozással fegadtatik. Bánó Miklós, sáros-zempléni felügyelő kö­szönetét nyilvánít a kormánynak és bizottságnak. Kifejti, hogy nincs állam, mely a nemzetiségeknek annyi jogot adna a világon, mint a magyar, s mégis önök — reámutat a rőczeiekre, kik egy helyt ülnek — visszaélnek ezzel. „Önök elszaka­dással fenyegetődznek, Philippire hivatkoznak; nem félünk attól, azonban a nemzet s egyház megszé­gyenítését nem tűrhetjük.“ S ezért ők a sáros­zempléniek, hol nincs egyetlen magyar község sem, magok a tótok egyhangúlag kárhoztatják ezen irányt, sőt még a nagyrőczei bűnösök irá­nyában bttnfenyitő keresetet is akarnak indíttatni. (Nagy éljenzés.) Markovié s, kis-hont-ráhói esperes a pánszláv nyilatkozatot pártolja. Beszéde zajos fel­szólalások és zúgásokkal találkozott. Krdszarcsik Károly, egyházkerület! fő­jegyző kimutatja, hogy a rőezei tanárok a haza fiúi erkölcsi törvényről semmit sem tudnak. Ez maga sújtó vád. Ok ezen hazának nem fiai, csak lakosai, mert más hazáról: Szláviáról ábrándoz­nak. (A rőczeie'k tiltakoznak.) Részletesen leírja azután, hogy élnek e tanárok, hogy tesznek tudó- j mányos lépések s ártatlan mulatságok ürügye ■ alatt veszélyes lépéseket, s hogy rontják meg az j autonómia tekintélyét. A veszély megnőtt, de az j egyház akarata megtörheti, mint a patens idejé­ben történt. (Élénk zajos helyeslés.) Végre föltétettek a kérdések. Az eredmény az, hogy 4 megye szavazott a n.-rőczei gymnasium megszüntetésére, 4 ellene ; igy a bizottság jelentése FÁRCZA. HOLT FELIX A RADIOALIS. Irta GEORGES ELIOT. Angolból fordította OOMINKOVICS MARIA. II-ik kötet. (Folytatás.) HUSZONEGYEDIK FEJEZET. Atyjával történt találkozásának következmé­nye az volt, hogy midőn Eszter egy szürke már- cziusi reggelen korán mrs. Transomeal kocsira ült, a loamfordi törvényszék ülésére menendő, feszült vára­kozásban volt, mely ajkait reszkető némaságban tartá s szemeinek amaz átszellemült szépséget kölcsönző, mely azt mondja nekünk, hogy a látomány mind belül van. Mrs. Transome nem zavará szükségtelen be­széd által. Rövid idő óta változást vett észre Esz­ter mrs. Transome lényében, mely sok apró dol­gokban nyilvánult, mit csak nők bírnak észreven­ni. Nemcsak, hogy midőn együtt ültek, a beszéd mintegy megerőltetésbe került, — ennek oka a tárgy kiapadásában is lehetett, mi többnyire be­következik hosszasabb együttlél alatt, az ismétlés nem oly kívánatos, mint az újdonság. De mig mrs. Transome öltözékére ugyanazon gondot forditá, épen úgy tilt le, mint különben, gyógyszereivel babrált s hímezett) mint mindig s még naponkint reggeli üdvözletét mindenki számára készen tartá, ama tökéletes kényelmes udvariassággal, mely ke- esebbé jól nevelt embereknek szívélyességként I — ezen szavak: „és beszüntetitek nyilvánítja,“ mint az állam ra tartozó jog kihagyásával — egész terjedelemben elfogadtatott. A határo­zat a minisztériumhoz fog felterjesztetni. A sá­ros-zempléni esperesség nézete a bűnösök meg­büntetéséről, miután Gömörmegye is intézkedett erről, elhagyatott. Daxner fölebbez az egyetemes gyűlésre. Ennélfogva az egyházkerület hazafiasán vég­zett. Örvendünk rajta, mert ezzel megmutatta, hogy maga elitéli a panslavismust, s önérzettel, nyugodt lelkiismerettel tiltakozhatik a vád ellen, ha még egyszer sújtaná. Ideje volt immár, hogy magok a lutheránusok bélyegezzék meg ama köny- nyelmüket és bűnösöket, kik a hazafias közvéle­mény előtt gyanúba keverték és szégyenpadra ültették az egész felekezetet. Reméljük, az egyetem, hova Daxner fölebbez, helyeslésével csak ünnepélyesebbé teszi a miskol- czi végzést; s reméljük, hogy a kormány a nagy­rőczei gymnásiumnak, melynek tényleges megszün­tetése a javadalom eívetéle és a kiközösítés által úgy is kimondatott, mielőbb megadja az utolsó döfést. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése julius 31-én Elnök: Perczel. — Jegyzők: Wächter és Mihályi. — A kormány részéről jelen vannak: Szapáry, Szende, Trefort miniszterek. Elnöki bejelentés nincs, s a múlt ülés jegy­zőkönyve észrevétel nélkül hitelesíttetik. Saxeuheim Albert báró, Thurek Mihály nyugalmazott alezredes kérvényét nyújtotta be il­letéktelenül visszatartott 862 frt járulékainak meg­térítése iránt. — A kérvényi bizottsághoz utasittatik. Remete Géza a pénzügyminiszterhez intéz interpellatiót, mely igy hangzik: Van-e tudomása a t. pénzügyminiszter urnák, miszerint a vezetése alatti minisztériumban a Központi számvevőség forgalmi osztályának vezetésével megbízott — ott már évek óta működő számtanácsos a magyar nyelvben tö­kéletesen járatlan s e végett nevezett nagy osztály­nál a hivatalos érintkezés nyelve kizárólag német, sőt a magvar ajkú tisztviselők idegen származású és ajkú főnökök által üldöztetnek is? Ha van tu­domása, mivel tudja e világos, törvénybe ütköző állapotot igazolni, illetőleg menteni? (Helyeslés balfelől.) Lázár Adám a honvédelmi miniszterhez in­téz interpellatiót, mely igy szól: Az 1868. 41. t. ez. 18. §. szerint a katonai jelvények, rangjelzetek, a fölszerelés és fölvegyverkezés, valamint a szolgá­lat és gyakorlat szabályai a honvédségi és a sor­hadnál egyenlőknek határoztattak. 1873-ikaug. 9-én a cs. kir. hadsereg számára egy kizárólagosan császári parancscsal kibocsátott, és azon évi októ­ber 1-én élétbeléptetett szolgálati szabályzat a had­sereg állományához tartozó katonákról, tengeré­szekről és honvédekről is szól. Kérdezem a honvé­delmi miniszter urat: 1. Van-e tudomása ezen uj szolgálati szabály­zatról, és kiterjed-e az a magyar honvédségre is ? ha igen 2. Szándékozik-e a fennálló törvények értel­mében alkotmányos befolyását érvényesíteni, hogy a honvéd intézmény ily alkotmányellenes intézke­désekkel meg ne semmisittessék ? Halas} Gyula jelenti, hogy az 5-ik osztály bíráló bizottsága Bausznern Guidót igazolta, mivel a megbízó levél magyar nyelvéről nem intézkedik a törvény határozottan. De kéri a házat, hogy a megbízó levelek magyar nyelven szerkesztéséről ide­iglenesen is intézkedjék. E végből határozati javas­latot is nyújt be a háznak. Péchy Tamás úgy tudja, hogy ellenvélemény is van. Egyébiránt kéri a javaslatot kinyomatni és mielőbb tárgyalni. Elnök: Holnapra kinyomatván, szét fog osztatni. Következik a napirend: a választási tör­vény tárgyalása. 97. §. A ki nyilvánosan, szávai vagy irat terjesztése által a tulajdon sérthetlensége, valamely nemzetiség, osz­tály vagy hitfelekezet ellen törvénytelen fellépésre izgat, úgy szintén, a ki a törvények, vagy a törvényes felsőség elleni engedetlenségre lázit, választói jogának 3 évre fel­függesztésével és 15,000 írtig vagy egy évig terjedhető fogsággal büntetendő. Gr. Szapáry belügyér kéri a 3 szakasz együtt tárgyalását. Olvastatnak a 98. és 99. §§. 98. §. A ki nyilvánosan, szóval vagy irat terjeszté­se által a király személyének sérthetetlenségét megtámadja, a ki az ország alkotmányának törvénytelen módon való megváltoztatása, vagy a magyar állam egysége ellen izgat, választói jogának 3 évre való felfüggesztésén felül 1 évtől 5 évig terjedhető börtönnel büntetendő. 99. §. A ki valótlan vagy elferdített tényeket, tud­va, hogy azok valótlanok vagy elferdittettek, nyilvánosan, ; szóval, vagy irat terjesztése által oly czélzattal állit, vagy j terjeszt, hogy az által az ország alkotmánya ellen gyűlöl* j séget gerjeszszen, választói jogának 3 évre való fi lfüggesz- lésén felül 1500 forintig terjedhető birsaggal és egy évig terjedhető fogsággal büntetendő. tűnt fel. Eszter sajátszerü ingerültséget vett észre mozdulataiban. Néha egy negyed óráig félbeszaki- tatlán gyorsasággal követék egymást az öltések hímzésében, mintha rabszolgaságból kellett volna magát e munkával megváltania, aztán meg egy­szerre leereszté kezeit s lesüté tekintetét az asz­talra s képes volt ott ülni, mint egy szobor moz­dulatlanul, nyilván anélkül, hogy Eszter jelenlé­tére gondolt volna, mig egyszerre valamely felme­rülő gondolat külső lökésként hatott rá, megrez- zenté, akkor hirtelen maga körül tekintett, mint a ki álmából felriadva, szégyenli magát, hogy elszu­ny adt. Eszter, kit egy boldogtalan kedély hangulat­nak előtte uj nyilvánulása csodálkozás s részvéttel töltöttek el, finom tapintattal úgy tett, mintha nem venne észre semmit, még jobban igyekezett gyöngéd figyelemmel enyhülést szerezni e szeren­csétlen nőnek s felderítésére lenni. De egy reggel hosszasabb hallgatás után igy szólt hozzá mrs. Transome: „Kedves gyermek, önnek nagyon unatkoznia kell társaságomban. Úgy ül mellettem, minta meg­testesült türelem. Én kiállhatlan vagyok, busko- molyságba kezdek esni. Egy ingerlékeny öreg nőt mint én, ép oly örömtelen nézni, mint egy tört szárnyú hollót. Ne törődjék velem, kedves gyermek, ne resteljen magamba hagyni; a mint látja min­denki úgy tesz velem. Én is az újonnan bevont ócska bútorokhoz tartozom.“ „Kedves mrs. Transome,“ mondá Eszter, le­ereszkedve a magas dolgozó kosár mellett levő kandalló zsámolyra, „kellemetlen önnek, ha itt ülök ?“ „Csak ön miatt, kis tündérem,“ viszonzámrs. Tiansome, mosolyra kényszerítve magát, s kezét Eszter álla alá téve. „Nem borzongatja a hideg, ha rám néz?“ „Miért beszél ily hiábavaló dolgokat?“ kérdé Eszter szívélyes hangon. „Ha egy leánya volna, épen akkor lenne az legszívesebben önnél, mikor legnagyobb szüksége van felvidító környezetre. S az nagyon természetes, hogy minden fiatal leány olyan ékesebb nő iránt, a ki jó hozzá, úgy érez, mintha leánya volna.“ „Bár leányom volna ön, szivemből óhajtanám,“ mondá mrs. Transome, összeszedve magát, hogy “ A különvélemény a „nyilvánosan“ helyett a ,1 97—98. §§-ban ezt kívánja tétetni: „a válasz­- tók nyilvános gyülekezetében.“ A 99-ik §. hagyas- ,- sék ki. Gr. Szapáry Gyula belügyér megengedi, t hogy egy büntető törvénykönyvben van helye ez 3 intézkedésnek; de miután ez még nincs, ő a 97. 98. §§-okat kéri megtartatni, ellenben a 99-et nem tartja föltétlenül szükségesnek. Ellenben a 97. , és 98-ra vonatkozó módosítást nem fogadja el. Hanem a czimben szerinte a 3 utolsó szót véli ki- , hagyandónak. Péchy Tamás. Ha jól fogtam föl a t. bel­ügyminiszter ur előadását, ő azon eszméhez, mely a különvéleményben kifejezést nyer, elvileg hozzá- , járul, én tehát, miután a 99. §-ra vonatkozólag a különvéleményben nyilvánított nézetünk is az volt, , hogy annak el kell maradni, jelenleg nem terjesz­kedem még arra sem, hogy váljon jövendőre mi történjék ezen esetekre nézve a büntetőtörvény­könyvben. Azt hiszem, hogy a t. igazságyügyi mi- [ niszter ur igen jól fogja tudni, hogy mi az ő te- i endője a bttntetőtörvénykönyv készítésénél, tehát erre nem terjeszkedem ki. * A mi már most a különvélemény második részét illeti, t. i. azt, hogy a választók nyilvános gyülekezetére szerittassék a 97. és 98-ik §§. intézke­dése, erre nézve részemről bár megvallom, óhajtot­tam volna, hogy az egész 97. és 98. szakaszok is kimaradjanak, de ha már fentartatik és a fejezet cziméből ezen szavak: „és más büntető határoza­tok“ kimaradnak, azt hiszem, — hogy félreértésre nem adhat alkalmat, mert a fejezet czime azt fogja mondani : „az összeírás és választásnál köz­reműködő közegek felelőssége, a választói vissza­élések megbüntetése.“ Nem látom tehát szükséges­nek a különvélemény bővebb indokolásába bocsát­kozni, s remélem, hogy a t. ház azt el fogja fogadni. Eázár Adám azt várta volna, hogy a bel­ügyminiszter a 97—98. §§-okatis visszafogja vonni, miután azok a büntető codexbe valók és sem az alkotmánypolitikával, sem az igazságügyi politiká­val meg nem egyeztethetők. Hivatkozik legkivált arra, hogy ugyanazon bűntényekre, melyek a 97. s 98. §§-ban elősoroltatnak, a törvény magasabb mértékű büntetéseket szab. Nem egyeznek meg ez intézkedések a 48-ik 18. t. ez. szellemével sem. 0 a 97. és 98. §§-okat egyszerűen kihagyandóknak tartja s javasolja. Tisza Kálmán. A 97. és 98-ik szakaszokat a miniszter czimigazitásával elfogadja. Lázár Ádám- mal szemben megjegyzi, hogy az egész világon nincs állam, hol meg lenne engedve, hogy valaki törvénytelen utón izgasson a létező törvények, a fejedelem és osztályok ellen. — Az oly ország, melyben ez meg lenne engedve, nem is lenne or­szág. Ő is azt tartja, hogy jó lenne, ha a büntető codexben volnának e dolgok : de ha elfogadtuk az etetés-itatás elleni intézkedéseket, ezt is elfogad­hatjuk, mert nem rútabb az etetés által nyerni meg szavazatot, mint ily lázitás által. Az 1848. 18. t. ez. csak a sajtó eseteiről szól, nem a választási eljárásokról. Ott sajtóvétségért a választási listá­ból akarták a tettest kihagyni, ő tehát elfogadja a két §-t. (Helyeslés.) EÁzár Ádám kifogást tesz, hogy ő nem akarja e bűnöket a büntetés alól kivonni; mire Tisza megjegyzi, hogy ő azt nem is mondta. Majoros István elbeszéli, hogy őt mily igazságtalanul fogták a választási mozgalmak al­kalmából felségsértési vád alá. Állítja azt is, hogy a bűnök felett hazai törvényeink már határoznak. () pártolja Lázár Ádám javaslatát. Simonyi Ernő e két §-t nemcsak fölösle­gesnek, hanem czélszerütlennek és ügyetlennek tartja. Hát annyira jutott volna már Magyarország, hogy ily apró eszközökkel kelljen fenntartani ? De gyengítik ezek az ország eddig létező törvényeit is. ő tehát e §§-okat, mint czélszerütleneket kí­vánja elvetni. Trauschenfels Emil pártolja az ezen §. eltörlésére ezélzó indítványt. Állítja, hogy e két dolog: választási és büntető törvény, nem illik egymáshoz. Szerinte e §§-ok nélkülözik is a kellő szabatosságot még formailag is. A béltartalom pe­dig épen aggályos. Az „izgatás“ és „lázitás“ pél­dául egyenlő értelmüekül vétetnek. Ő az izgatás (agitatio) kifejezést igen tág értelműnek tartja. Csodálkozik, hogy az „emberölésre izgatás“ kima­radt. Még azt jegyzi meg, hogy sok tétel e §§-ok- ban csak azért hozatott be, hogy más intentiókat eltakarjon. Különösen a nem magyar ajkú honpol­gárok ellen van az szerinte intézve, kivált, hogy a nemzetiségek elleni izgatás is benne van. (Igen helyesen !) Beszél ezután mindenféléről, s az elnök két Ízben is felszólítja, hogy tartsa magát a tárgyhoz, mig végül kijelenti, hogy Lázár módo- sitványához járul. „ Paczolay János Trauschenfels ellen fordul, I ki azt követeli ugyanis, hogy a magyar állam el- | len ne történhessen izgatás, hanem, hogy ők izgat­hassanak épugy, mint eddig arra, hogy a tör­vényhozás jogköre bizonyea nemzetiség municipalis j kissé vidámabbnak látszék, ez az egyedüli, mi egy öreg nőt feltarthat.“ Eszter elpirult. Nem gondolt azon szavak ma­gyarázatára, melyeket a gyöngéd részvét monda­tott vele. Mrs. Transomeot lehető leggyorsabban más gondolatra hozandó, minden további nélkül, kimondott egy kérést, mely már régóta szivén feküdt. Még mielőtt a pir eltűnt volna arczárói, mondá: „Oh, ön oly jó, egy nagy szívességre akarom önt kérni, t. i. arra, hogy a legközelebbi szerdán korán reggel kocsizzék velem Loamfordba, s ott egy ház előtt tegyen le, a hol atyámnak találkozót adtam. Magán-ügyről van szó, melyet lehetőleg titokban kívántam tartani, s atyám oda vissza fog vezetni önhöz, a hová határozza.“ Ily módon elérte Eszter czélját, a nél­kül, hogy szükséges lett volna azt elárulni s mi­után már Harold elment Loamfordba, annál nagyobb biztosságban volt. Az independens lelkész háza, mely előtt ki­szállt, egy csendes utczában feküdt, nem messze a börtöntől. Eszter egy sötét köpönyeget vett elegáns öltözéke fölé, mely Denner állítása szerint elma- radhatlan volt oly úrnőkre nézve, a kik egy nagy per tárgyalásánál a biró közelében ülnek s miután a kalap, melyet az akkori divat szerint viselt, az arezot nem annyira haut-reliefben, mint távlati tá­volságban láttatá, elégséges volt egy lebocsátott fá­tyol, hogy kiváncsi tekintetek előtt védje. „Mindent elrendeztem kedves gyermekem,“ kiáltá eiébe Lyon, „s Felix vár ránk, nincs veszí­teni való időnk.“ Azonnal elindultak, anélkül, hogy Eszter egyetlen kérdést tett volna. Később semmi egyéb nem maradt meg ez útból emlékezetében, mint az a sötét emlék, hogy belépett a magas falak közé, hosszú folyosókon áthaladt s végre oly hézagba ért, mely nagy zárával a várakozást meghaladta, s hol azt mondá atyja: „Itt, kedves Eszter, itt szabad Felixet meg­látnunk, mindjárt eljön.“ Eszter gépiesen lehuzá keztyttit, mintha egy sétáról érkezett volna haza. Tökéletesen elveszté tudatát mindenről, kivéve, hogy Felixet látni fogja. Reszketett. Úgy tetszett neki, mintha Felix is me­hatóságára ki ne terjedjen. Ez nem más, mint az államhatalomnak és Magyarország egységének megtagadása, s hogy ezt az állam meg nem en­gedheti, az igen természetes. (Élénk helyeslés.) Áz az állam, mely ily izgatást megengedne, abban a perezben, melyben azt megengedné, maga Írná alá balálitéletét (ügy van!) Szól ezután az 1723-ki törvényekről, melyek­ről a képviselő urak igen jól tudhatják, hogy azon törvények oly szigorúsággal, a melyben akkor meghozattak, végre nem hajthatók, s igy mindent fel akarnak használni arra, hogy a törvénynek ezen intézkedése kihagyassék és ezen bűntények szabadon elkövettethessenek. Ez felfogása és azért ajánlja a 98. §.-t elfo­gadásra, ha csak nem akarják megengedni, hogy azok, akiknek talán szándékukban vau ezen tör­vények elleni cselekvéseket elkövetni, azokat min­den büntetés nélkül követhessék el, vagy ha a legfőbb tö.vényszéket nem akarják azon gyanúsí­tásoknak és rágalmaknak kitenni, a melyeknek már eddig is ki voltak téve azért, hogy a törvé­nyek szigorúan végrehajtattak. A mi a nem ma­gyar ajkú nemzetiségeket illeti, az ezek iránti te­kintet nem lehet akadály a szakasz elfogadására, mert ha ezek nem fogják tudni kívánságaikat és szándékaikat a törvény által megengedett korlátok közé szorítani, azok méltán a törvény súlya alá fognak esni. (Helyeslés jobbfelől.) Popovfcs Jenő, ki magát is nemzetiségi képviselőnek tartja, elfogadja a 2. §-t, mely szerinte nincs a nemzetiségek ellen irányozva, hanem inkább azok védelmére fog szolgálni. (He­lyeslés.) Szeniczey Ödön előadó Trauschenfels előadása folytán figyelmeztet a 98. §. 5. sorának egy sajtóhibájára, mely szerint nem „megváltozta­tás^“ hanem „megváltoztatására“ kell állani, s kéri e szerint a kiigazítást. (Helyeslés.) Még Csiky Sándor szólt Lázár indítványa mellett, mire a 97 és 98. §§-ok elfogadtatnak, mig a 99. §. kimarad. A fejezet czime következőleg állapíttatott meg: „Az összeírás és választásnál közreműködő közegek felelőssége és a választási visszaélések megbüntetése.“ Ezután nagyobb vita nélkül és változatlanul elfogadtattak a 100—103. §§. úgy szintén a 104. is, Orbán Balázs egy kiigazításával. Következik a 105. § , mely igy hangzik: A pénzbüntetés az illetékes törvényszék által azon törvényhatóság rendelkezésére bocsátandó, melynek terüle­tén a megbüntetett cselekvény elkövettetett s ez által nép­nevelési czélokra, vagy területén létező közkórház vagy szegények alapjára fordítandó. Schwarrz Gyula örömmel fogadja e sza­kaszt, de a „pénzbüntetés“ szó helyett correcteb- bttl „a büntetésből befolyt pénzeket“ kér tétetni. (Helyeslés.) Híelirebeezky Sándor pedig szintén eor rectségből kéri az első sorban a „törvényszék“ szó után betétetni: „illetőleg közigazgatási hatóság.“ — Mindkét módosilvány elfogadtatik. Következik a 106. §., mely a következő: A 94., 95, 96., 101. §§-ban felsorolt törvényszegések miatt, a bűnvádi eljárás csak akkjr indithátó meg, ha a cselekvény elkövetése után 6 hó alatt, továbbá a 91., 92., 93., 100., 102., 103. §§-ban felsoroltak miatt pedig akkor, ha a cselekvény elkövetése után 30 nap alatt a bíróságnál feljelentetett. Teleszky István nem tartja e szöveget ki­elégítőnek és módosításaival a §. következőleg hang- ZRDék* „A 91., 94., 95., 96., 100., 101. §§-ban felso­rolt törvénysértések miatt bűnvádi eljárás csak akkor indítható meg, ha a cselekvény elkövetése után 6 hó alatt, a 92., 93., 97., 102., 103., 104. §- ban felsoroltak miatt pedig a bűnvádi, rendőri s illetőleg fegyelmi eljárás akkor tehető folyamat­ba, ha a cselekvény elkövetése ntán harmincz nap alatt az illetékes hatóságnál följelentés tétetett.“ Ajánlja reódositványát. (Helyeslés.) Szeniczey előadó elfogadja a 97. §. fölem- litésére vonatkozó részéta módosításnak, valamint a „rendőri“ szó beszúrását is, de a többiekhez nem járulhat. Sekrebeezky Sándor, részben elfogadva Teleszky módosításait, a következő módosításokat indítványozza: A 93. §. után tétessék 97. §. To­vábbá a második sorban „bűnvádi“ szó után tétes­sék „és fegyelmi“ és végre az 5-dik sorban a 103. §. után vétessék fel a 104. §. (Pulszky Ágost köz­beszól í A végén tétessék : Hatóságnál !) Tökélete­sen igazsága van a közbeszóló képviselő urnák, hogy miután itt nemcsak bíróság, hanem politikai hatóság is intézkedik, e szó atán „bíróságnál“ té­tessék „vagy az illető hatóságnál.“ (Helyeslés.) E módosítások Péchy Tamás pártoló fel­szólalása után elfogadtattak. A következő VII. fejezet czime: „Vegyes és átmeneti intézkedések“ elfogadtatik, valamint a 107. §. is. Zeyk Károly e §. ntán egy nj szakaszt in­dítványoz, mely igy hangzik: A jelen törvény 5-ik §-ában érintett közsé­gekben a füstök számának megállapítása és a községi képviselők választása iránt a központi bi­változottnak kellene, hogy látszék előtte, mióta nj | életet folytat, mintha maga a múlt is megváltoznék, : s nem lenne többé élő emlékezet, de oly valami, j amiben csalódott,mint csalódott uj életében. Talán I kinőtt a gyermekségből, melyben a legközönségesebb ! dolgok, mint valami rendkívüli s minden dolog na- I gy óbbnak tűnik fel. Talán mostantól fogva az egész világnak közönségesebbnek kell látszani. A félelem, ! mely azon perczekben lepé meg, roszabbnak lát- I szott, mint bármi, amit eddigelé átélt. Olyan volt | az, mint a zarándok rettegése lenne, kinek azt súgná ; valami, hogy a szent helyek csak a képviseletben i léteznek, vagy pedig, hogy tompa és hitetlen lé­lekkel fogja azokat szemlélni. Az élet minden pil- j lanata tartalmazhat az ember benső világára nézve j ily válságot. De nemsokára felnyílt nesztelenül az ajtó, va- ! laki kinézett rajta; aztán kitárult az ajtó egészen j s Holt Felix belépett. „Lyon kisasszony — Eszter !“ — s megragadá ; kezét. Egészen a régi volt; nem: még jobbnak mu- | tatá a hosszas távoliét kimondhatatlan varázsa, e ! nyomasztó várakozás alatt, s Eszter mintha a haj - • nalhasadtát látta volna benne. „Ne törődjetek velem, gyermekek,“ mondá j Lyon; néhány jegyzetet kell tennem sidőm becses, i Csak egy negyed óráig szabad itt maradnunk.“ I S az öreg ember ngy ült az ablakhoz, hogy hátat ; fordított nekik s fejével egészen jegyzőkönyveire ! hajolva irt. i „Nagyon halvány ön, roszul néz ki ahhoz képest, a mint előbb kinézett,“ mondá Eszter, ki- ] huzva kezét Felixéből; csöndesen egymás mellett álltak s Eszter felnézett rá. „Ez attól van, hogy nem vagyok a börtöni levegő barátja,“ viszonzáFelix mosolyogva; „de fé­lek, hogy a legjobb a mit remélhetek nagyon meg hosszabbított élvezete annak.“ „Azt mondják, hogy legroszabb esetben, meg- kegyelmezést eszközölnek ki számára,“ mondá Esz­ter kerülve Transome Harold nevének kimondását. „Erre nem bizakodnám,“ mondá Felix fejét rázva. „A legokosabb, a mit tehetek, mindenesetre a:, hogy a legsúlyosabb büntetésre, mire csak el­ítélhetnek, készen legyek. Ha megbarátkoztam az­zal, akkor minden csekélyebb büntetés könnyebb­zottmány felhívására a törvényhatóság akként intéz­kedik, hogy ezen választás az összeírás megkezdése előtt legalább 14 nappal megtörténjék. Ézcn vá­lasztást az 1871. XXIII. t. ez. 38. §-ában megje­lölt községi választók az azon törvényc/.ibk 49. §- ban előirt módon teljesitik. A megválasztottak az összeíró bizottság által az azon évi névjegyzékbe fölveendők. (Helyeslés.) A ház ez uj §-nak a már elfogadott 108. §. után beigtatását elfogadja. — A 109. §. egy hi­baigazítással elfogadtatik. Jön a 110. §., melynek szövege ez: Az ország azon részeiben is, melyekre az 1848. er­délyi II. törvényezikk hatálya kiterjedt, minden képviselő­választásra a szabad királyi városok kivételével, egy külön választókerület alakítandó, és minden választókerület csak egy országgyűlési képviselőt választ. Elnök. A II., III. és V. osztály előadói különvéleményt adtak be, melyben indítványozzák, hogy a 110. §. szövegéből e szavak: „szabad ki­rályi városok kivételével“ hagyassanak ki. Péchy Tamás, a különvélemény előadója : Azt hiszem, hogy az indítvány, melyet a II., III. és V. osztály tett, igen könnyen érthető, s igy hosszasan nem fogom indokolni. Szükségesnek tar­tom mégis megjegyezni azt, hogy az 1848. erdé­lyi II. t. ez. szerint Erdélyben a városok közül öt: Kolozsvár, Maros-Vásárhely, Gyulafehérvár, Szamosujvár'és Erzsébetváros két képviselő vá­lasztására voltak feljogositva. Ép igy fel voltak jogosítva ugyanazon t. czikk 7. §. b) pontjában a megyék, a székely és szász székek is. Ezen tör­vényjavaslat 110. §-a a megyékre, a szász és székely székekre, ezen intézkedést megszüntette, de nem szünteti meg az általam előbb említett öt vá­rosra nézve. Én ezen eljárást, tisztelt ház, igaz­ságtalannak tartom, nem vélem megegy eztethető- nek ezen törvény szellemével, egyátalán véve azt, hogy valaki, bárki legyen is az, két kép­viselőre szavazhasson, miután maga a 102. §. egyenesen még büntetést is ozab arra, a ki két képviselőre szavaz, itt pedig az meghagya- tik. Igen különös már azért is, hogy ezeknek a csekély lakosságot számláló városoknak két kép­viselő választására joguk legyen. De reményiem azt, hogy az elfogadott hat. javaslat folytán ez meg fog szűnni. E részére tehát a kérdésnek nem terjeszkedem ki, de hogy még ezen csekély kiter­jedésű városokban a választás akként eszközöltes­sék, hogy a lakosok bizonyos száma többséggé alakulva nem is egy, hanem két képviselőt vá­laszthasson, ezt már egyáltalán az igazsággal nem tarlom megegyeztethetőnek, s kérem a t. házat, méltóztassék ezen szavakból: „a szab. kir. városok kivételével“ — szavakat kihagyni, s ezen váro­sokra nézve ép úgy, mint a székely és szász szé­kekre azt az intézkedést, mely Magyarország min­den megyéjében és városában fennáll, hogy min­den egyes képviselő választására külön kerület alakítandó, s hogy a szavazás minden egyes kép­viselőre külön történjék, az erdélyi részekben is egyöntetűen megállapítani. (Helyeslés.) Szapáry G y u 1 a g ró f, b e 1 ü g y m i ni s z- ter: Én két okból találom méltányosnak, sőt szük­ségesnek, az előttem szólott t. képviselő ur által ajánlott módosítás elfogadását. Először azért is, mert nem találom indokoltnak, hogy mig az egész országban minden képviselőválasztás külön kerü­letben történik, épen ezen 5 helyen, ezen öt vá­lasztó kerületben tarlassék fenn azon eljárás, hogy ott a szavazás egy helyen két képviselőre történjék. De fölöslegesnek tartom ezen intézkedés fenn­tartását azon okból is, mert a ház elfogadott már egy határozati javaslatot, a melyben utasittatott a kormány a választó kerületekben fennállott arány­talanságok megszüntetése tárgyában törvényja­vaslat előterjesztésére, és pedig oly időben, hogy a választók első névsorának elkészítése után tör­vény erejére emeltessék. Ez által ezen bajon is minden esetre segítve lesz és azért ezen intézke- ; dés, még ha fentartainék is, a később megalko­tandó törvény által módosítást szenvedne. Azért tehát részemről elfogadom a külön véleményt. (Ál­talános helyeslés.) Molnár Antal rövid indokolással e §. után a következő uj §-t ajánlja : „Az ország azon részeiben, melyekre nézve az erdélyi II. t. czikk hatálya kiterjed, a válasz­tókerületeknek újabb törvény általi végleges ren­dezéséig a központi bizottság egy választó kerü­letben a szükséghez képest egynél több összeiró küldöttséget is küldhet ki.“ — Ezen indítványt, mint a tényleges viszonyok állal helyesen indokol­tat, ajánlja a háznak elfogadásra. Tisza Kálmán : Nekem kifogásom nincs ez ellen, hogy ott, a hol a szükség kivánja, egy választókerületben több küldöttség működhessék ; hiszen épen ezen szempontból vezettetve tétetett ezen oldalról azon indítvány, hogy a törvényben nemcsak az összeírásnál, de általánosságban mon­dassák ki, hogy a központi bizottság legalább egy három tagú küldöttséget nevezzen ki, a mi termé­szetesen annyit tesz, hogy ha a szükség kivánja, hát többet. Ezt a t. ház nem fogadta el; azonban ha most legalább az átmeneti intézkedésre nézve elfogadtatik, szívesen hozzájárulok de csak azon nek fog látszani. De ön tudja — folytatá vidáman mosolyogva, — hogy sohasem mentem finom tár­saságba s puha környezetbe, s e tekintetben nem érhet valami keserű csalódás.“ „Még mindig úgy tekinti a dolgokat, mint ez­előtt?“ kérdé Eszter elhalványodva, midőn e sza­vakat kimondá. Értem a szegénységet s társaságot, melyben élni akar, minden csalódás s bánat nem tőré még meg makacsságát?“ Eszter megkisérlé mosolyogni, de ez nem akart sikerülni. „Azon életmódot érti, melyet ismét folytatnék, ha szabaddá lennék?“ kérdé Felix. „Igen. Nem tehetek róla, hogy mind az, ami történt, aggodalomba ejt önért. Gondolja meg, meny­nyire balul üthet ki minden önre nézve.“ Eszter félénken beszélt. Sajátságos, jól ismert mosolyt látott Felix ajkai körül játszadozni. „Ah bizonyára dőre­séget hadarok össze,“ mondá, mintegy mentegetve magát. „Nem, önnek a félelem súgja a szavakat,“ mondá Félix. „Ha egy kisértő belefárad fülébe har­sogni az embernek e szókat: „balul ütött ki,“ akkor egy csalogányt küld, hogy helyette e szót énekelje; látja, mily küldötte ön a sötétségnek.“ Felix mosoly­gott, s megfogó Eszter mindkét kezét, s mint a gyer­mek imára kulcsolt kacsóit a magaé közé szoritá. Sokkal ünnepélyesebb hangulatban voltak mindket­ten, mintsem ily érintkezéstől féltek volna. Egyenesen szemébe tekintettek egymásnak, miként az angya­lok teszik, ha az igazságot hirdetik, s igy álltak, mialatt Felix folytatá: „De én meg vagyok edzve e szók ellen : „balul ütött ki.“ Megé látok. Az egyetlen elhibázás, mire a férfiunák súlyt kell fektetni, azon czél elbibázása, mit a legjobb gyanánt maga elé tűzött. A mi az eredményt illeti, a nit munkájától kell várnia, az tökéletesen kiszáinithatlan. Á világegyetem nem egyesek érzelmeinek kielégítésére van berendezve. A meddig az ember egy nagy s jó czélt lát maga előtt s abban hisz, már csak a felé fog igyekezni a leghelyesebbnek ítélt utón, ám történjék akármi. Én az eredményt mindig a minimumra szállitom gondolatomban; de inkább kívánom az óhajtott eredmény minimumát, mint maximumát annak, mely- lyel nem törődöm. Mit nekem azon szép eredmé­nyek, melyek nem tartoznak Ízlésem körébe ? s ha

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék