Ellenőr, 1874. augusztus (6. évfolyam, 209-238. szám)
1874-08-01 / 209. szám
eltétellel, hogy ne csak Erdélyre, hanem általában az egész országra nézve mondassák ki. Holnár Antal: Részemről szívesen hozzájárulok ahhoz, hogy indítványom ily értelemben módosíttassék. Rövid vita után elfogadtatott ez uj §, a bel- j ttagminiszter felszólalására a szöveg azon módositásával, hogy az csak a választók első állandó névjegyzékének elkészítésére vonatkozzék. Következik a III. §., mely igy hangzik: Az 1848. V. törvényczikk 5. §-ánnak A) 45-ik tétele akként értelmeztetek, hogy Nagyvárad-Újváros, Várad-Olaszi, Várad-Váralja és Várad-Velencze városrészekből egyesített és önnálló törvényhatósági joggal felruházott Nagyvárad város egy képviselőt küld. Az 1848. V. törvényczikk 5. §. A 98. tétele akként módosittatik, hogy Kraszna-megye két képviselőt küld, a 99 tétel pedig úgy módosittatik, hogy Közép-Szolnok megye Zilah várossal, mint egyik választókerület székhelyével, küld három képviselőt. Tavaszy Endre ezen §t, a ház azon határozaa folytán, melylyel a belügyminisztert a kerületekre nézve törvényjavaslat beadására utasította a jövő ülésszak elejére, kihagyandónak véli. Deáky Lajos módosítványt nyújt be „Zilah“ város betétele érdekében. Korsánczy Adolf hosszabb indokolással pártolja a központi bizottság szövegezését. Teleszky István az első bekezdésének megtartását ajánlja. Steiger Gyula Tavaszi indítványához járul. Szapáry belügyminiszter felszólalása után, ki a ház ismeretes határozata folytán ezt szintén fölöslegesnek tartja, az ki is hagyatik. A 113—118. §§-okváltozatlanul elfogadtatnak. Elfogadtatott a 119. §. is a belügyminiszter némi módosításával, továbbá az utolsó 120. §. is változatlanul. Szeniczey Ödön előadó: A közp.bizottság nevében egy hat javaslatot kell a ház elé terjesztenem, melyet azért nem terjeszthettem elő a részletes vita alatt, minthogy nem akartam annak menetét megszakítani. A tegnapi ülésben a 89. §-ra vonatkozólag elfogadta a t. ház azt, hogy az igazolási kérdésekben a curia fog ítélni és elfogadta azt, hogy azon anyagi és alaki szabályokról, melyek szerint a curia fennáll, a kormány törvényjavaslatot terjeszszen elő, s amíg ez előterjesztetnék, a választások felett a döntést a ház magának tartotta fenn. Magától értetődik, hogy egy hat. javaslat szüksége forog fenn. (Felkiáltások : El van döntve a kérdés) A ház elvetette s azért bátor vagyok a háznak ajánlani a következő hat. javaslat elfogadását: „Mondja ki a ház határozatilag, miszerint terjeszszen elő a kormány oly időben, hogy az még a jelen országgyűlés alatt tárgyaltassék, a törvényjavaslatot, azon anyagi és alaki szabályokról, melyek szerint a kir. curia a képviselőválasztások érvénytelensége felett eljár és ítél.“ A többség azonban e határozati javaslatot nem fogadja el. Elnök: E szerint a tvjavaslat úgy átalánosságban, mint részleteiben el lévén fogadva, annak 3-szori felolvasása a holnapi ülésre tűzetik ki. Holnap 10 órakor zárt ülés fog tartatni, utána pedig nyilvános ülés, melynek első tárgya a választási törvény 3-adszori felolvasása lesz. Azonfelül tárgyaltatni fog a mentelmi bizottság jelentése Stanesku képv. ur kiadatása tárgyában, valamint az 5-ik bíráló bizottságnak ma kinyomatni rendelt határozati javaslata is. (Felkiáltások: A házszabályok !) Tehát a házszabályokra beadott módosuványok szintén a holnapi ülésben fognak tárgyaltatni. Ülés vége 2 óra 5 perczkor. * Az etetés és itatás ellen szavazók névsorából, gyorsírói tévedés folytán, Szathmáry Miklós neve kimaradt, mit ezennel helyreigazítunk. KÜLFÖLD. *— «IüllUB 31. — Franczia köztársaság. A nemzetgyűlés átesett tegnap a megyei tanácsok ülésszakáról szóló törvényjavaslaton is. tíz elnapolja az ülésszakot októberre, s a választások az új municipális törvény szerint fognak történni Ez is egy diadala a kormánynak. A republikánusok tudvalevőleg ellenezték a törvényt. Most már bízvást elnapolhatja magát a nemzetgyűlés. Ma kezdődött meg e tárgy fölött a vita, s kilátásba volt helyezve, hogy ez alkalommal Gambetta és Jules Simon a politikai helyzetről beszél. A szünidő valószínűleg augusztus 5-én fog kezdődni s november végéig tart. A szünidő után ismét sorrendre kerül az alkotmánykérdés, s valószínűleg elrágódnak rajta a jövő szünidőig. Valóban igen nehéz satkát nem írni. A baloldal nem fogja a kormányt interpellálni a spanyol határon levő franczia hatóságok magatartása iránt. Különben azt állítják, hogy Francziaország kilátásba helyezte, hogy a spanyol kormányt elismeri, mihelyt a többi hatalmak eziránt megegyeztek. Nem is igen lehet elképzelni A spanyol belviszály elvitázhatatlanul európai kérdés jellegét öltötte fel, melyet semmiféle hímezés le nem philosophálhat r napirendről. Ha ennek semmi egyéb próbája nem volna is, mint az, hogy az összes európai sajtót hetek óta oly növekedő izgalomban tarthatja, amilyet csak concret maga kérdések kifejtése szokott előidézni, nem lehetne kétkedni az ügy komoly természetéről. De már nem pusztán hírlapi discussióról van szó, positiv tények is latba vetik súlyukat. Mely kérdés nemzetközi érintkezés tárgyává nőtt, mely hivatalos nyilatkozásokra indított államférfiakat a parlamentben és a diplomácziában, az túl van az érettség azon stádiumán, melyben még zöldjében veszhet. De a német kormánynak már tettleges intézkedése is jelezve van. A hajóraj kirendelése a spanyol vizekre, bármiként szelídítsük is értelmét, annyit bizonyára jelent, hogy a német kormány beavatkozási szándéka komoly, s csak a beavatkozás módja és terjedelme iránt lehetnek még eltérő nézetek. Úgy látszik, hogy a német kormány inkább szeretne együttes eljárást iránt jutni megállapodásra a többi hatalmakkal, de késznek látszik végső esetben elszigetelten is fellépni, ami természetesen csak leplezett és igen korlátolt intervenció lehetne. Mind a két eshetőségre előkészítő táviratok érkeztek ma. Az olasz „Opinione“ jelenti, hogy a hatalmak között tárgyalások folynak aziránt, hogy a spanyol vizekre egy közös hajóvaj küldessék. Megjegyzi ugyan e lap, hogy ezzel egyátalán nincs semmiféle intervenció czélba véve, hanem az intézkedés pusztán a Spanyolországon tartózkodó külföldiek oltalmára szolgálna. Csakhogy a külföldiek oltalmazása minden eshetőségek ellen, félig már involválja a beavatkozást. Például igen nehéz volna a Schmidt kapitány esetéhez hasonló dolgokat beavatkozás nélkül megakadályozni ott, hol előfordulásuk veszélye fenyeget, és megtorolni, ha megtörténtek. — ,Egy másik távirat Kielből kelt, s jelenti, hogy a Wight szigeténél állomásozott hajóraj, melyre nézve elkésve érkezett a parancs, mely a spanyol vizekre rendelt, — Kielben kikötött. De egyszersmind értesít e távirat arról is, hogy alkalmasabb hajókat szemelnek ki ez expedíczióra, s eddig a „Nautillus“ és „Albatros“ ágyunaszádok jelöltettek ki. Erre vonatkozólag a „Prov. Corr.“ következőleg ír: „Legújabban azt jelentik, hogy az admiralitás ide vonatkozó utasításai már nem találták a német hajórajt Wightnál s hogy az, úgy látszik nem is alkalmas arra, hogy a spanyol vizekre kár tartoznának is, megnyerésük föltételes, mig a világ az, ami, olyanok, hogy sértenék érzelmeimet, mint visítva nyikorgó érez az idegeket. „Igen,“ mondá Eszter halkan „úgy hiszem, hogy jobban értem ezt most, mint ezelőtt." Végre tehát csodálatosképen összhangzani látszanak Felix szavai saját tapasztalataival. De Eszter nem mondott többet, habár Felix néhány pillanatig, mialatt rá tekintett, mintha várta volna szavait. Aztán folytató Felix: „Én nem akarok nevezetes ember lenni, ön tudja, sem új aerát alapítani, különben szívesség volna öntől, ha egy varjút szerezne, s megtanítaná, hogy ezen szót „elhibáztad“ károgja fülembe. Ahol nagy dolgok el nem érhetők, nagyon kicsinyekkel is megelégszem, melyek soha sem lesznek ismeretesek néhány padlásszobán s műhelyen kivül. S aztán van valami, a miben hiszek s miben nem találkozhatom az elhibázással. Ha van valami, miről népünket meggyőzni szükséges, ez az, hogy van méltóság és boldogság, mely elérhető állásváltoztatás nélkül is. Hitemből, melynek éltemet szenteltem, ez is egy darab. Ha valaki bebizonyíthatná nekem, hogy ez bolondság tőlem, még mindig nem következnék abból, hogy pénzt kell kölcsön felvennem, hogy „nobelül“ léphessek fel s új ruhát vehessek magamnak. Ez nem okvetlen következés, az én eszem szerint.“ Egymásra mosolyogtak azzal a régi kedvtelő mosolylyal, melynek oly gyakran örültek. „Ön egészen a régi,“ mondá Eszter. „S ön ?“ kérdé Félix. Az én ügyem régen rendezve volt. De az öné ? — Abban nagy változás történt, mint egy varázs által."• „Igen,“ viszonzá Eszter vontatva. „Nos,“ mondá Felix, ismét komolyan tekintve rá. ,.Az ön esete olyan, mely azt mutatja, hogy a régi regrozsdásodott törvény mégis jó néha valamire. Midőn legelőször láttam önt, megjelenése rejtélyes benyomást tett rám. De most végre megtalálta ön a körülményeket, melyek önhöz illenek.“ E szavakat kegyetlenségnek találta Eszter. De Felix nem ismerhető mind az okokat melyek igy tüntetők fel azokat. Nem volt képes egy szót szólani. Hideg futotta végig s szive hangosan dobogott. „Minden hajlamát kielégítheti most,“ folytatá ártatlanul. „De nem fogja egészen feledni az öreg pedagógo s leczkéit, nemde ?“ Felix gondolatainak az volt egyike, hogy Eszter bizonyosan Transomehoz megy nőül. A férfiak könnyen elhisznek ily dolgokat a nőkről, kik őket szeretik. De egyenes célzást e házasságra mégsem engedett meg magának. Féltette a sorstól, anélkül, hogy ae félelmet biztos tények által tudta volna indokolni. Nem volt megelégedve azzal, hogy Eszter Transomehoz menjen nőül. „Gyermekeim!“ mondá most Lyon, nem tekintve hátra, csak az órára, — „még épen két perezünk van.“ Aztán ismét tovább irt. Eszter nem mondott semmit, de Felix most észrevette, hogy fejezei jéghidegek lettek, s hogy reszketett. Azt hitte, azt tudta, hogy bármilyenek legyenek is kilátásai a jövőre, e felindulás miatta volt. A szerelem, hála és aggódás legyőző sugallata ezen szavakra indítá: „Nekem borzasztó harezon kellett átesnem, Eszter ide láthatja, hogy igazam volt. Az ön számára egy önhöz jobban illő sors volt szánva. De ne feledje el soha, hogy roppant sokba került az önnek. Ne adja oda könnyedén értékes kincseit. Nagy, igen nagy szükségem lesz oly hirt hallani, hogy önmagához méltó boldogságot talált." Eszter sokkal boldogtalanabbnak érzé magát, semhogy sirhatott volna. Egy pillanatig gyámoltalanul tekintett rá, aztán kivette kezét az övéből, némán elfordult s mintegy álomban atyjához ment s mondá: „Atyám, készen vagyok, nincs több mondani valóm.“ Oly arczczal, mely fekete öltönyétől mint egy halott vár elütött, ismét visszafordult a szék felé, melyen kalapja feküdt. „Eszter !“ Felix kiáltó szavában oly erdő, oly benső valami volt. Eszter mint a megijedt gyermek védőjéhez, gyors mozdulattal Felixhez futott — ez átkarolta, és megcsókolták egymást. Mindaz, mi addig történt, míg ismét más Transomehoz a kocsiba szállt, tökéletesen eltűnt Eszter későbbi emlékezetéből. (Folyt kör.) hogyan cselekedhetnék másként. De ez nem az ő érdeme lesz. Míg a kormány a spanyol nemzetet idegeníti el magától, a clericalisok rajta vannak, hogy az olaszt is elidegenítsék, melynek megnyerésére pedig a kormány különös gondot fordít egy idő óta. A párisi clericali lapok Guibert bíbornok és párisi érsek egy pásztorlevelét tették pár nap előtt közzé, melyet Rómából hazatérve, híveihez intézett. Az érsek úr elbeszéli látogatásait a pápánál, s a beszélgetést, melyet ezzel s a szent collegium tagjaival folytatott. Elbeszéli aztán a fájdalmas benyomást, melyet rá a „modern állam vulgaris fővárosává lett. Róma látása gyakorolt; beszél az egyház megfertőztetéséről, a zárdák becsukásáról, s a rendi törzsházak elnyomásáról. „A káptalanok, egyházak és kegyes alapítványok vagyona elkoboztatott — úgymond — eladatott s évi járadékkal pótoltatott, mely amellett, hogy teljesen elégtelen, egészen az állam kezébe adja a vagyonuktól megfosztottakat, s függővé teszi nemcsak jó akaratától , de pénzügyi helyzetétől is.“ Panaszkodik aztán a világi oktatás ellen, s így fejezi be levelét: „A pápát egyedül bátorsága tartja még fenn. Függő helyzetbe jutott a hatalommal szemben, mely helyét elfoglaló, s ha Európában széttekint, csak a kijelentett ellenségeskedést, közönyösségét s a lefegyverzett barátság tehetetlenségét látja szomorú tekintete. így megy teljesedésbe minden, mit éveklőtt megjelentettünk, midőn a pápa souverainitását védelmezők. Mindenki átláthatja ma, hogy az egyházat, végtelen terjedelmében, csak egy minden világi hatalomtól független pápa kormányozhatja. Az olasz forradalom, midőn hatalmába ejté Rómát, nem csupán az igazság szent törvényeit sértette meg, de egyszersmind egy iszonyú problémát vetett fel a világ előtt, melynek megoldása nem lehet egyéb, mint az olasz állam szentségtörő vállalatának sikertelensége, vagy a katholikus egyház, azaz a keresztyénség végelnyomása.“ — Tehát Guibert érsek szerint az olasz egység, vagy a keresztyénség végelnyomása között kellene választani. A dilemma ép oly merev, amily hazug tételből indul ki, s nagy igaza van a ,,Temps“-nak, midőn megjegyzi, hogy szerencsére az olasz kormány okosabb belső ellenségeinél s pedig ezek javára,különben könnyen szavuknál foghatná őket s a dilemma szava igen végzetes lehetne. A spanyol kérdés: Tessék. Ennélfogva kilátásban áll, hogy más ha- jóhad fogja a megbízást nyerni. Remélhető, hogy a birodalmi kormány lépései a spanyol állapotokon kedvező fordulatra fognak okot szolgáltatni. A német lobogó megjelenése Spanyolország északi partjainál mindenesetre kezességéül szolgálna annak, hogy a carlista zsiványbandák nemzetközi támogatása éles felügyelet s a Spanyolországban levő német polgárok élete és vagyona védelem nélkül nem maradnak.“ A „National Ztg.“ ezeket írja: „Európa minden népe elismeri, hogy Németország nem csak jogosult megtorló lépést tenni a karlisták ellen, de ezzel érdemet is szerez magának. Avagy tekinthetők-e a karlisták embertelen gyilkosoknál és rablóknál egyébnek ? Kívánatos, hogy az európai hatalmak ezentúl nagyobb gondot fordítsanak Spanyolországra, s megvizsgálják, nem tehetnek e javára valamit. Az igaz, hogy a belviszályokba avatkozástól idegenkedik korunk diplomácziája, de azért nem szabad minden igyekezetről letenni, mely egy szerencsétlen ország helyzetének könnyítésére szolgálhat. Ezzel az emberiségnek és szabadságnak teszünk szolgálatot..“ Az angol sajtó már beleélte magát a gondolatba, hogy a német hajóraj megjelenésével a spanyol vizeken egy neme a beavatkozásnak veszi kezdetét, s ebben épen nem lát okot, hogy Francziaország komoly nehézségeket gördítsen Németország elé. Francziaországnak — írja az „Echo“ — nem szabad hibás politikáját Spanyolország irányában tovább folytatnia, sőt igyekeznie kell a roszát lehetőleg jóvá tenni. A német hajóraj megjelenése a spanyol vizeken, határozott intés erre nézve, s a franczia kormány igen helytelenül cselekednék, ha ez ujjmutatást félremagyarázná s ellenséges indulatoknak engedne. — A „Times“ a spanyol kormány elismerése mellett emel szót, s nem tartja correctnek Derby gróf nézetét, mely szerint az elismerést a spanyol kormány megszilárdulásának feltételeihez köti, mert hisz a franczia kormány is igen gyakran jutott oly helyzetbe, hogy elismerését hasonló okból megtagadni lehetett volna. A franczia kormány magatartására áttérve, kijelenti, hogy a franczia határon történt dolgok súlyos jogtalanságot képeznek a spanyol nemzetre nézve. Figyelmeztetni kell a franczia kormányt, hogy a semlegesség kötelességeit pontosabban tartsa meg, s ellenőrizze határszéli közegeit. A franczia kormány természetesen nem vall be, nem hogy sérelmet, de még mulasztást sem. Enquête bizottságot küldött ki a határszéli tisztviselők eljárásának megvizsgálására, s tisztára mosta valamennyit. Állítja, hogy a karlisták segélyezésével vádolt Nadaillac nevű megyefőnök mindenben szigorúan megfelelt utasításainak, s a karlisták a semlegesvizi után kapták fegyvereiket, s nem a franczia határon át. Egynéhány gyanús csendőr parancsnokot azért áthelyezett mégis , hogy legalább egy kis látszatja legyen pártatlanságának. A franczia kormány ezek szerint épen nem lát beavatkozásra okot, s azt amíg lehet ellenezni fogja. A szabadelvű sajtó azonban egészen más színben látja a határszéli dolgokat és sok orvoslást követelő visszaélésre vall. Sőt a beavatkozás eszméjétől sem idegenkedik, mi ellen a clericalis sajtó tőle kitelhető indignatióval tiltakozik, s rajta van, hogy a nemzeti féltékenységet fölébreszsze Németország ellen, s mindent elkövet a fajgyűlölet szítására. „Utálatos cselszövény van folyamatban — írja az „Univers“ — Poroszország nem mondott le Spanyolországról, s radicális lapjaink az ő czéljait szolgálják.“ Igen sajátságos és szintén humoristikus szít felfogást tanúsít a „Gazette de France.“ Ez azt mondja, hogy szívéből óhajtja Németország interventióját Ez megsértené a spanyol büszkeséget s Don Carlos akkor honfitársai előtt nem mint pártvezér, hanem mint a nemzeti függetlenség megtestesítője jelentkeznék. A spanyol sajtó egész elkeseredéssel ír a franczia kormány magatartásáról, s szegény, még fenyegetésre is fakad, méltó felháborodásában. Egy lap azt írta a minap: „Jaj lesz Francziaországnak, ha a spanyol nemzet egyszer rendbe jön belviszályaival!“ — Ez fenyegetésnek idétlen ugyan, de igen jellemző a hangulatra nézve, mely Madridban uralkodik. A legmérsékeltebbek is úgy nyilatkoznak Francziaországnak Spanyolországgal szemben tanúsított magatartásáról, hogy Francziaország hatóságilag, eltűrvén a carlista mozgalmat, elidegeníti magától a szomszéd nép rokonszenvét. A hivatalos lapból. Moec Dániel szabadságolt állományú honvédhadnagyot magyar királyi honvéd díjtalan hadbirógyakornokká kinevezem. Szende Béla, sok honvédelmi miniszter. Az igazságügyminiszter Dolák Mihály 66. számú gyalog sorezredbeli őrmestert a trencséni kir. ügyész felügyelete alatt álló börtönhöz fogházfelügyelővé nevezte ki. A budapesti kir. főügyész a kassai kir. ügyészség felügyelete alatt álló börtönnél üresedésben lévő börtönfelügyelői állomásra Csinger Ferencz pestvidéki kir. ügyészi börtönfelügyelőt helyezte át, és a nyitrai kir. ügyészség felügyelete alatt álló börtönnél üresedésben lévő börtönfelügyelői állomásra Sztranyovszki József kiszolgált altisztet nevezte ki. A közoktatási miniszter megengedte, hogy dr. Kanana arik Jánosnak „Logika, vagyis Gondolkodástan“ czimü, G. A. Lindner után szerkesztett műve a gymnasiumokban tankönyvül használtathassák. HÍREK. Július 31 — A királyné utazásáról egy párisi távirat jelenti, hogy ő felsége tegnap reggel utazott át a franczia fővároson, ma reggel Havreba érkezett, honnan kirándulást tett Villers sur-Merbe. — A külföldi nevezetes!) könyvtárak berendezésének tanulmányozására küldte ki a közoktatási miniszter még május havában Horváth Árpádot, az egyetemi könyvtár igazgatóját. Horváth úr tegnapelőtt érkezett vissza körútjából, s tapasztalatait nemsokára érvényesítheti, mert az egyetemi könyvtár épülete már közeleg a befejezéshez, s a rendezkedések munkája küszöbön van. — A nemzetközi gabnavásárra, mely aug. 3-án nyílik meg, Bécs felől is sok látogatót várhatunk. A külföldiek ott gyűlnek össze, s mivel úgy nyilatkoztak, hogy gőzhajón akarnak Budapestre jönni, a dunagőzhajózási társaság külön gőzöst indít le Bécsből szombaton, esti 8 és 9 óra közt. Csuszka György szepesi püspök 12,000 frtot szánt jótékony czélra, püspöki székfoglalója alkalmára. Ez összeg fülét egyházmegyéje szegényebb lelkészei közt aránylagosan osztatja ki, felét pedig később meghatározandó czélra egyelőre a központi takarékpénztárnál helyezte el. A hadi érmeket, melyek ő felsége uralkodási jubilaeuma alkalmából verettek, aug. 5-én osztják ki a fővárosi honvédség ama tagjai közt, kiket az megillet. József főherczeg jelenlétében, a Ludoviceum nagy udvarán, katonai parádéval történik meg, s végül a Margitszigeten lakoma lesz, melyre József főherczeg a budapesti helyőrség főbb tisztjeit is meghívta. — A zsolczai csata 25-ik évfordulóját jul. 26-án ünnepélyesen megülte a borsodmegyei honvédegylet a csata helyén felállított emléknél, s küldöttségileg részt vett az ünnepélyben a miskolczi tűzoltó-egylet is, valamint az agg harczosok egylete és az ág. ev. dalárda. Serfőző József honvédegyleti alelnök mondott alkalmi beszédet, a zsolczai kath lelkész pedig halotti beszentelő szertartást végzett. Majd Peres János olvasott föl egy imát, Bajay Armand minorita-rendű szerzetes a múltak szép példáit idézte buzdítóul a jelen nemzedéknek. Közben a dalárda énekelt. Volt még több beszéd is, egy iparos pedig költeményt szavalt. — Az állatkertben vasárnap délután látványosság lesz. Badet Henrik franczia léghajós esti 7 órakor léghajón ereszkedik föl. — A rekkenő hőség után, mely az utóbbi napokban egész purgatóriumi atmosphaerával vette körül a fővárost, ma délutánra megjött az eső, zuhogó záporral. Szélvihar hozta, mely az üvegeseknek szerzett elég dolgot, nagy pusztítást lévén a nyitva hagyott ablakokban. Maga a zápor vagy két óra hosszat tartott, s akkor csöndes eső követte. — A vám palota környékének és az ottani egész dunaparti vidéknek jutott a régi Pest egyik legrondább, s nagy részben már föld alá temetett épülete, a harminczados sóhivatal. A pénzügyminisztérium erre nézve azt a határozatot hozta, hogy e korhatag épületek lebontassanak, s a nagy telek házak számára árverés alá bocsáttassák. Valószínűleg az őszszel fog ez megtörténni, s négy nagy ház számára osztják föl a most elhagyott helyet. — A történelmi társulat vidéki közgyűlését, mint elnök, gr. Mikó Imre fogja vezetni, s e szerint nem lehet jelen a kolozsvári dalünnepélyen, melynek díszelnökségére fölkéretett. A gr. Koritniczán időzik aug. 18-ig, s onnan Beszterczebányára megy, hol augusztus végéig a történelmi társulat elnöki teendőit teljesíti. — A székely művelődési és közgazdasági egylet intéző választmánya jul. 30. d. u. 5 órakor ülést tartott, a mikor is a közelebbi ülésen meghatározott fölhívás és aláírási is fölolvastatván elfogadtattak és ezeknek az alapszabályokkal együtt szétküldése minden megye, szék és város főnökeihez, egyházi és világi tekintélyekhez s más az ügy iránt érdeklődő egyénekhez az elnökre és jegyzőre bízatott. A terjedelmes jelentés átdolgozása után fog annak netaláni kinyomatása iránt a választmány később intézkedni. A költségek fedezésére eddigelé 84 írt gyűlt be, a továbbgyűjtés folytatandó. Az állami reáltanoda részére a közoktatásügyi miniszter az úgynevezett Tüköryféle töltésnél kér telket a várostól. A telekhez 1564 ölnyi terület szükséges s ez a város ama részén fél millió értéket képvisel. A tanügyi bizottság átengedni javasolja a kért területet. — A városház régi harangját, mely megrepedt s nem régiben cserélték ki ujra), a város a nemzeti múzeumnak ajánlotta. 1697 óta hallatta érerszavát a város fölött, s a néma pihenést megérdemli a múzeumban. Bernáth Gazsi síremlékét ma délután akarták az elhunyt tisztelői jelenlétében fölállítani. A nagy eső miatt azonban, mely ép a délutáni órákban vonult el a főváros fölött, alkalmasint elmaradt máról. A síremlékre eddig 83 frt gyűlt össze, de voltaképen 150 írtba került. A nagy ismerős kör, melynek Bernáth Gazsi annyi derültséget okozott életeivel, bizonyára nem tudta e körülményt. Az 1848/9 iki honvédek országos központi bizottmánya aug. hó 8 dika délután 4 órakor a nemzeti lovarda helyiségében havi ülést tart, melyre a Budapesten levő választmányi tagok ezennel meghivatnak. Elnöki megbízásból : Kühnel Ignácz, főjegyző. — Halálozás. Rimpáni báró Pateani Ödönné, szül. Chernelházi Chernél Ilka, f. hó 28-án, elte 25-ik évében Szigligeten meghalt. A néptanítók számára rendezett gazdasági tanfolyamra utazó néptanítóknak a cs kir. déli vasut-társaság a menetdij egy harmadát elengedte. E kedvezmény elnyerése végett az illető igazolványok úgy az elindulási, mint a megérkezési helyen levő pénztáraknál előmutatandók és lebélyegeztetendők, ennek elmulasztása esetében e kedvezményre az illető néptanítók igényt nem tarthatnak. — Öngyilkosság. Grosz Miklós budapesti orvosnövendék a szünidőkre Lugosra ment nagyszülői látogatására, s ott e hó 27-én agyonlőtte magát. A temesvári lap következő részleteket közöl e gyászos eset felől. Az öngyilkosság indoka még titok, hacsak a hátrahagyott levelekből ki nem derül. Röviddel a tett elkövetése előtt övéi körében a legkedélyesebben mulatott, mire puskát vett vállára s kiment a közeli pusztára, mint mondá, madarakra lőni. Kiérve oda, ott is mindenkit barátságosan köszöntött s kiment a szabadba. Ott előbb kedvencz kutyáját lőtte agyon és gödröt ásott, melybe beletette s földdel behányta, azután az ispán lakásának tartott, hol egy szobában elzárkózott s itt követte el a szerencsétlen tettet. Nagyszülei vigasztalhatlanok, Pesten lakó szüleinek rémülete elképzelhető. Az általános munkás beteg és rokkant-pénztár központi irodája i. é. augusztus 1-jétől a VII. ker. 3 dob utcza 67. sz. a. saját házában létezik. — Az aliszkai rabbinus júl. 27-én elhunyt. Nevére nem emlékezünk, de ő maga és bölcs hire ismeretes volt országszerte az orthodox izraeliták közt, kik messze földről is elmentek zemplénmegyei székhelyére, hogy tanácsait és oktatásait meghallgassák. Valódi patriarchai tekintély volt, szigorun élt s gyakorolta a jótékonyságot is, de a Talmud világán kivül nem ismert egyéb világot, legkevébbé pedig azt, mely halad, előre tör s amelyet a felvilágosultság verőfénye vesz körül. — Egy kis interpelláczió közlésére kérettünk föl. Ráczkevibe szól, hol a tavaszszal majálist rendeztek abból a czélból, hogy ennek jövedelméből alapítványt létesítsenek a helybeli szorgalmas iskolás gyermekek megjutalmazására. A majális megtörtént, sőt aláírások is történtek; most már az iskolai vizsgálatok ideje is megjött, de a jutalmazásokra szánt összegnek eddig semmi híre. Egy kis nyilvános számadást kérnek tehát a rendezőktől. — Borsos Sándor elfogatásáról a „Ref.“ következő részletek felől értesült Jászkisérről: Négy napja már, hogy a jász puszták csendbiztosa : Benedek, négy legénynyel és a jászságbeli négygyel, összesen tehát kilenczed magával, Kisérre érkezett. Hozzá is fogott azonnal a kutatáshoz, melyet négy napig eredménytelenül folytatott. Végre is azonban meg lévén állapítva, hogy Borsosnak Jászkiséren kell lennie, nem hagyták a dolgot annyiban s nem is csalódtak. Jul. 28-án három csoportra osztván embereit, Benedek elkezdte az előre kijelölt házakban a kutatást. Az egyik csoport ahoz a házhoz ment, hol egy menyecske lakott, kiben Borsos szeretőjére gyanakodtak. A házban Borsos szeretőjén kivül e nő anyját és az öreg asszony unokáját találták. A két nő mosással foglalkozott. A pandúrok belépvén, kérdezték: „Itt van-e Borsos?“ A két asszony egyhangúlag nemmel válaszolt. A pandúrok ismételték kérdésüket, az asszonyok pedig újra határozottan tagadták a betyár ottlétét. A hadnagyok erre a kutatáshoz fogtak. Az egyik a padlásra indult, s amint fölmenőben volt, észrevette, hogy egy fehér gyolcsgatyás ember van oda főn. Erre a pandúr rögtön visszalépett s értesítette társait. Társa, egy bátor ficzkó, meg akarván a dolog mibenlétéről győződni, fölindult a padlásra. Alig ért azonban a feje a lépcsőkön felüli világosságba, egy jól irányzott lövés azonnal le is vette róla a kalapját. Erre emberünk visszaugrott. Leérvén a házból mindnyájan kivonultak, az ott bennmaradt két asszony pedig az ajtót azonnal bezárta. A négy hadnagy a házat gyorsan körüelállta és a városházához segítségért juttatott, honnan revés vártaiva megérkezett a többi hadnagy, négy-öt fináncz, belrendőr és a csendbiztos. Ezek a házat körülfogták s ekkor épen d. e. 10 óra volt. A csendbiztos és emberi folytonos belövöldözéssel bolygatták a benlevőket. Borsos több ízben felszólittatott maga megadására, de a betyár minden fölszólítást határozottan visszautasított. Déli egy óra tájban egyik hadnagy belőtt az ablakon egy sötéttel töltött fegyverrel és a benlévő menyecskét homlokon, karon és mellen megsebesítette, mire nagy zavar támadt. Kevésre rá azután a menyecske, Borsos szeretője, vérrel borítva kiugrott a házból, s rögtön elfogatott. Az ostrom pedig tovább folyt. Délután a házon öt-hat rés ültetett, az ajtó betöretett s ekkép minden előkészület megtételt a ház megrohanására. A rohanót a csendbiztos vezényelte, de a kommandószóra hadnagy uraimék nagy bölcsen nem hallgattak illetőleg nem indultak meg. A dolog végét e szerint nem láthatjuk, ha úgy öt óra tájt Borsos többszöri felszólításra végül azt nem kiáltja ki : „Megadom magam, ha a csendbiztos meg nem kínoz.“ Erre egy csendbiztos és egy uri ember, St. B. ur, szavukat adták, hogy a csendbiztos nem fogja bántani, ha megadja magát. Erre Borsos Sándor a házból kiugrott pőre gatyában, mezítláb, hajadon fejjel és revolverét eldobván, magát megadta s ezerekre rugó néptömeg kíséretében a városházára vitetett, onnan pedig a két asszonynyal két kocsin még aznap elvitetett Berénybe. Mikor Borsost kocsin kivitték Kisérből, egy csapat lány virágbokrétákat dobált a kocsiba. — Nagy bünpör-halmaz tárgyalásához kezd a marosvásárhelyi törvényszék szept. 21. én. A hírhedt Farkas Béni és rablótársainak bünpöre ez. A vádlottak száma 22, kiket tíz ügyvéd védelmez. A bűnvádak a társadalom-ellenes minden merényletet magukban foglalnak, s Farkas Béni a legnevezetesb akasztófavirágok közé tartozik. — Postarablás. A Zágráb és Verbovecz közt közlekedő postát julius 29-én kirabolták. A kocsist pedig, ki négy gyermek atyja volt, meggyilkolták. A posta jelentékeny pénzösszeget szállitott. A rablók még ismeretlenek. — Tűzvészek. Erdélyi lapok következő tüzesetekről adnak hirt. Sz.-Sámsonban, Zilah mellett, közelebb 36 lakház és 105 gazdasági épület lett a lángok martalékává s a kár roppant nagy. Parajdról írják, hogy Hafner Gyula gyufagyára a jul. 27—28-ka közti éjen leégett. Akár mintegy 30 ezer írtra rúg — A „S. D. Tgb.“ közelebbi száma egyszerre öt erdőégésről tesz említést, melyek mind egy napon történtek, négy az orláthi, egy a fogarasi havasokban. A szebeni lap tudósítója szerint, oláh pásztorok gyújtják az erdőket szándékosan, hogy juhaik számára legelőket nyerjenek. — Photogén-forrás Küküüllő megyében. A „M. P.“-nak írják Küküllőmegyéből: „A k.-sárosi határon az „Előláb és Zugóláb“ nevű földeken már régóta ismert, s a falubeliek által úgynevezett égiföld van, a melyet meggyujtva, melegénél a munkások puliszkát főznek, török búzát, pityókát, szalonnát stb. sütnek. Ezelőtt azt tartották, hogy az is, mint a haznai, kénhydrogén gáz, de újabb nyomozások és szakértői véleményezés folytán kiderült, hogy ott photogén forrásnak kell lenni. A Mercur Dosztos moldovai tőkepénzes e kedvező alkalmat látva, a napokban itt járt Üdvédjével és összeköttetésbe tette magát a birtokossal. Az ajánlati föltételek főbb pontja az, hogy Mercur Dosztos, ha találna nevezett helyen bármiféle bányászni való követ, a kőszén és akármiféle vizen kívül, minden birtokosnak a föld holdjáért 120 frtot o. é. és azonkívül a községnek a talált kő vagy olaj után a tiszta jövedelemből 5 százalékot fizet. Ha pedig a földeken nem találna semmit, a fizetés és a föld a volt birtokosé marad. A talált vizeket és kőszenet ajánlkozó nem használja, hanem minden fizetés nélkül is átadja a községnek. A hadi gyakorlatok megszemlélésére számos külföldi előkelő katona is engedélyt kapott. Ezek ő felsége kiséretéhez csatlakoznak s leginkább a Tata környékbeli hadgyakorlatokon lesznek jelen. Törvényszéki csarnok. (B a n k je gyh a misitás.) Dohnányi István 35 év óta volt jegyző Szukán, egy Nagyszombat melletti faluban. Gondos családapának ismerte mindenki, ki gyermekeit jól neveltette s teendőit hűségesen végezte. Az utóbbi években azonban sok csapás érte. Ötször kellett temetést rendeznie családja körében, sőt magát betegségek gyötörvén, nem sokára adósságokba keveredett. Hitelezője volt sógora is, Heszl György, vendéglős a Dunán járó több gőzhajón. Ez csekély ingóságait is el akarta árvereztetni, s e válságos helyzetben rábírta Duhnányit, hogy bankjegyeket hamisítson. Duhnányi ugyanis értett a fényképezéshez, s most ezt csakugyan igénybe is vette bankjegy-hamisításokra. Két év alatt 118 darab hamis 10 frtást készített, melyeket az osztrák nemzeti bank igen sikerülteknek mond, Heszl György adott túl ezeken. Csak ez év február 5-én történt, hogy Dohnányi a Pozsony melletti Divényben a jegyzői állomás végett ott időzvén, a kávéházban ily hamisítványnyal akart fizetni, de az fölismertetvén, Duhnányit letartóztatták. Nemsokára ezután Heszlt is elfogták Bécsben, s az ottani országos törvényszék hamis bankjegyek terjesztése miatt 5 évre ítélte. Duhnányi pedig ma állt a pesti kir. törvényszék előtt, s a hamis bankjegyek készítése és terjesztése által elkövetett hűtlenség miatt négy évi börtönre ítélték. Vádlott az ítéletben megnyugodott, a kir. ügyészség pedig hivatalból felebbezett. Tőzsde és gabnacsarnok. Budapest, júl. 31. Értéküzlet. A tőzsde ma is kedvetlen volt. Speculationalis vevők hiányában a poulissa bátortalan lett és valamivel több kínálat mutatkozott. A hangulat azonban általán véve nem volt kedvezőtlen. A kötések a következők : vasúti kölcsön 961/2, magyar sorsj. 847*, pesti közúti 268, angol-magyar bank 41, municipális 36%—37, magyar hitel 213% 213%, földhiteltárs. 77 — 777%, takarék- és hitel 54%—55%, terézv. iparb. 60, orsz. közp. takarékp. 84%, külvárosi 51, Lujza-malom 119, molnárok és sütők 202. Az esti tőzsde valamivel barátságosabb volt és szilárdultak az árfolyamok : magyar hitel 213%, municipális 37, földhiteltárs. 777,— 87 takarék- és hitel 557,— 5572, magyar sorsj. 847a. GabnaÜzlet. Búza szilárd, szeptember-októberre eladatott 1500 mázsa usancebúza 5 frt 68 krás 5 frt 70 krajczárral. Rozs, árpa és tengeri változatlanul szilárd. Zab egynéhány krajczárral drágább, szeptemberoktóberre elkelt 30—35,000 mérő 2 frt 18 kr, 2 frt 20 kr és 2 frt 19 krral 50 bécsi font szerint, Győrött átvéve. Kivonat a hivatalos lapból. Árverések: Debreczenben aug. 17-én Szabó Józsefné háza 7000 frt. — Jákón okt. 2-án Hegedűs József nemesi birtoka 91,976 frt. — Verseczen aug. 29-én Vojnov Tascha háza 2000 frt. —Komáromban aug. 31-én Győri Nagy Sándor háza 5700 frt. — Debreczen aug. 19-én Palánki Józsefné ingatlana 3500 frt. — Váczott, aug. 29. Lencz András ingatlanai 1600 frt. — N.-Becskereken aug. 22-én Gyorgyevits István ingatlanai 40000 frt. — Kecstélyen aug. 14-én Juon Marina és Vajka Belka háza ás kertje 2800 frt. — Ekecsen aug. 28-án Szeidner József ingatlanai 1800 frt. C 8 e d. Schwarcz Lipót és Weiner Mária veszprémi lakosok ellen, bejol. szept. 21—23-ig; peregyelő Morocza Zsigmond. ■-----■— ■ | 1 | -j Felelős szerkesztő: Dun Atony Lajos