Ellenőr, 1874. augusztus (6. évfolyam, 209-238. szám)

1874-08-01 / 209. szám

eltétellel, hogy ne csak Erdélyre, hanem általában az egész országra nézve mondassák ki. Holnár Antal: Részemről szívesen hozzá­járulok ahhoz, hogy indítványom ily értelemben módosíttassék. Rövid vita után elfogadtatott ez uj §, a bel- j ttagminiszter felszólalására a szöveg azon módosi­­­­tásával, hogy az csak a választók első állandó­­ névjegyzékének elkészítésére vonatkozzék. Következik a III. §., mely igy hangzik: Az 1848. V. törvényczikk 5. §-ánnak A) 45-ik tétele akként értelmeztetek, hogy Nagyvárad-Újváros, Várad-Ola­­szi, Várad-Váralja és Várad-Velencze városrészekből egye­sített és önnálló törvényhatósági joggal felruházott Nagy­várad város egy képviselőt küld. Az 1848. V. törvényczikk 5. §. A­ 98. tétele akként módosittatik, hogy Kraszna-megye két képviselőt küld, a 99 tétel pedig úgy módosittatik, hogy Közép-Szolnok­ me­­gye Zilah várossal, mint egyik választókerület székhelyé­vel, küld három képviselőt. Tavaszy Endre ezen §­t, a ház azon hatá­roza­a folytán, melylyel a belügyminisztert a kerü­letekre nézve törvényjavaslat beadására utasította a jövő ülésszak elejére, kihagyandónak véli. Deáky Lajos módosítványt nyújt be „Zilah“ város betétele érdekében. Korsánczy Adolf hosszabb indokolással pártolja a központi bizottság szövegezését. Teleszky István a­z­ első bekezdésének megtartását ajánlja. Steiger Gyula Tavaszi indítványához járul. Szapáry belügyminiszter felszólalása után, ki a ház ismeretes határozata folytán e­z­t szintén fölöslegesnek tartja, az ki is hagyatik. A 113—118. §§-ok­­változatlanul elfogad­tatnak. Elfogadtatott a 119. §. is a belügyminiszter némi módosításával, továbbá az utolsó 120. §. is változatlanul. Szeniczey Ödön előadó: A közp.­bizott­ság nevében egy hat­ javaslatot kell a ház elé ter­jesztenem, melyet azért nem terjeszthettem elő a részletes vita alatt, minthogy nem akartam annak menetét megszakítani. A tegnapi ülésben a 89. §-ra vonatkozólag elfogadta a t. ház azt, hogy az iga­zolási kérdésekben a curia fog ítélni és elfogadta azt, hogy azon anyagi és alaki szabályokról, me­lyek szerint a curia fennáll, a kormány törvény­­javaslatot terjeszszen elő, s a­míg ez előterjesztet­nék, a választások felett a döntést a ház magának tartotta fenn. Magától értetődik, hogy egy hat. ja­vaslat szüksége forog fenn. (Felkiáltások : El van döntve a kérdés) A ház elvetette s azért bátor vagyok a háznak ajánlani a következő hat. javas­lat elfogadását: „Mondja ki a ház határozatilag, miszerint terjeszszen elő a kormány oly időben, hogy az még a jelen országgyűlés alatt tárgyaltas­­sék, a törvényjavaslatot, azon anyagi és alaki szabályokról, melyek szerint a kir. curia a képvise­lőválasztások érvénytelensége felett eljár és ítél.“ A többség azonban e határozati javaslatot nem fogadja el. Elnök: E szerint a tvjavaslat úgy átalá­­nosságban, mint részleteiben el lévén fogadva, annak 3-szori felolvasása a holnapi ülésre tűzetik ki. Holnap 10 órakor zárt ülés fog tartatni, utána pedig nyilvános ülés, melynek első tárgya a vá­lasztási törvény 3-adszori felolvasása lesz. Azon­felül tárgyaltatni fog a mentelmi bizottság jelentése Stanesku képv. ur kiadatása tárgyában, valamint az 5-ik bíráló bizottságnak ma kinyomatni rendelt határozati javaslata is. (Felkiáltások: A házszabá­lyok !) Tehát a házszabályokra beadott módosuvá­­nyok szintén a holnapi ülésben fognak tárgyal­tatni. Ülés vége 2 óra 5 perczkor. * Az etetés és itatás ellen szavazók névsorából, gyorsírói tévedés folytán, Szathmáry Miklós neve kimaradt, mit ezennel helyreigazítunk. KÜLFÖLD. *— «I­üllUB 31. — Franczia köztársaság. A nemzetgyűlés átesett tegnap a megyei tanácsok ülésszakáról szóló törvényjavaslaton is. tíz elnapolja az ülés­szakot októberre, s a választások az új munic­i­­pális törvény szerint fognak történni Ez is egy diadala a kormánynak. A republikánusok tudvale­vőleg ellenezték a törvényt. Most már bízvást el­napolhatja magát a nemzetgyűlés. Ma kezdődött meg e tárgy fölött a vita, s kilátásba volt helyez­ve, hogy ez alkalommal Gambetta és Jules Simon a politikai helyzetről beszél. A szünidő valószínű­leg augusztus 5-én fog kezdődni s november vé­géig tart. A szünidő után ismét sorrendre kerül az alkotmánykérdés, s valószínűleg elrágódnak rajta a jövő szünidőig. Valóban igen nehéz satk­át nem írni. A baloldal nem fogja a kormányt interpel­lálni a spanyol határon levő franczia hatóságok magatartása iránt. Különben azt állítják, hogy Francziaország kilátásba helyezte, hogy a spanyol kormányt elismeri, mihelyt a többi hatalmak ez­iránt megegyeztek. Nem is igen lehet elképzelni A spanyol belviszály elvitázhatatlanul euró­pai kérdés jellegét öltötte fel, melyet semmiféle hí­­mezés le nem philosophálhat r­ napirendről. Ha ennek semmi egyéb próbája nem volna is, mint az, hogy az összes európai sajtót hetek óta oly növe­kedő izgalomban tarthatja, amilyet csak concret maga kérdések kifejtése szokott előidézni, nem le­hetne kétkedni az ügy komoly természetéről. De már nem pusztán hírlapi discussióról van szó, positiv tények is latba vetik sú­lyukat. Mely kérdés nemzetközi érintkezés tár­gyává nőtt, mely hivatalos nyilatkozásokra indított államférfiakat a parlamentben és a diplo­­mácziában, az túl van az érettség azon stádiumán, melyben még zöldjében veszhet. De a német kor­mánynak már tettleges intézkedése is jelezve van. A hajóraj kirendelése a spanyol vizekre, bármiként szelídítsük is értelmét, annyit bizonyára jelent, hogy a német kormány beavatkozási szándéka ko­moly, s csak a beavatkozás módja és terjedelme iránt lehetnek még eltérő nézetek. Úgy látszik, hogy a német kormány inkább szeretne együttes eljárást iránt jutni megállapodásra a többi hatal­makkal, de késznek látszik végső esetben elszige­telten is fellépni, ami természetesen csak leplezett és igen korlátolt intervenció lehetne. Mind a két eshetőségre előkészítő táviratok érkeztek ma. Az olasz „Opinione“ jelenti, hogy a hatalmak között tárgyalások folynak aziránt, hogy a spanyol vizekre egy közös hajóvaj küldessék. Megjegyzi ugyan e lap, hogy ezzel egyátalán nincs semmiféle intervenció czélba véve, hanem az intéz­kedés pusztán a Spanyolországon tartózkodó kül­földiek oltalmára szolgálna. Csakhogy a külföldiek oltalmazása minden eshetőségek ellen, félig már involválja a beavatkozást. Például igen nehéz volna a Schmidt kapitány esetéhez hasonló dolgokat be­avatkozás nélkül megakadályozni ott, hol előfordu­lásuk veszélye fenyeget, és megtorolni, ha megtör­téntek. — ,Egy másik távirat Kielből kelt, s je­lenti, hogy a Wight szigeténél állomásozott hajóraj, melyre nézve elkésve érkezett a parancs, mely a spanyol vizekre rendelt, — Kielben kikötött. De egyszersmind értesít e távirat arról is, hogy alkal­masabb hajókat szemelnek ki ez expedíczióra, s ed­dig a „Nautillus“ és „Albatros“ ágyunaszádok jelöl­tettek ki. Erre vonatkozólag a „Prov. Corr.“ követke­zőleg ír: „Legújabban azt jelentik, hogy az admi­­ralitás ide vonatkozó utasításai már nem találták a német hajórajt Wightnál s hogy az, úgy látszik nem is alkalmas arra, hogy a spanyol vizekre kár tartoznának is, megnyerésük föltételes, mig a vi­lág az, a­mi, olyanok, hogy sértenék érzelmeimet, mint visítva nyikorgó érez az idegeket. „Igen,“ mondá Eszter halkan „úgy hiszem, hogy jobban értem ezt most, mint ezelőtt." Végre tehát csodálatosképen összhangzani látszanak Felix szavai saját tapasztalataival. De Eszter nem mon­dott többet, habár Felix néhány pillanatig, mialatt rá tekintett, mintha várta volna szavait. Aztán foly­tató Felix: „Én nem akarok nevezetes ember lenni, ön tudja, sem új aerát alapítani, különben szíves­ség volna öntől, ha egy varjút szerezne, s megta­nítaná, hogy ezen szót „elhibáztad“ károgja fü­lembe. A­hol nagy dolgok el nem érhetők, nagyon kicsinyekkel is megelégszem, melyek soha sem lesznek ismeretesek néhány padlásszobán s mű­helyen kivül. S aztán van valami, a miben hiszek s miben nem találkozhatom az elhibázással. Ha van valami, miről népünket meggyőzni szükséges, ez az, hogy van méltóság és boldogság, mely elér­hető állásváltoztatás nélkül is. Hitemből, melynek éltemet szenteltem, ez is egy darab. Ha valaki bebizonyíthatná nekem, hogy ez bolondság tőlem, még mindig nem következnék abból, hogy pénzt kell kölcsön felvennem, hogy „nobelül“ léphessek fel s új ruhát vehessek magamnak. Ez nem okvet­len következés, az én eszem szerint.“ Egymásra mosolyogtak azzal a régi kedvtelő mosolylyal, melynek oly gyakran örültek. „Ön egészen a régi,“ mondá Eszter. „S ön ?“ kérdé Félix. Az én ügyem régen rendezve volt. De az öné ? — Abban­­ nagy vál­tozás történt, mint egy varázs által."• „Igen,“ viszonzá Eszter vontatva. „Nos,“ mondá Felix, ismét komolyan tekintve rá. ,.Az ön esete olyan, mely azt mutatja, hogy a régi r­egrozsdásodott törvény mégis jó néha vala­mire. Midőn legelőször láttam önt, megjelenése rej­télyes benyomást tett rám. De most végre megta­lálta ön a körülményeket, melyek önhöz illenek.“ E szavakat kegyetlenségnek találta Eszter. De Felix nem ismerhető mind az okokat melyek igy tüntetők fel azokat. Nem volt képes egy szót szólani. Hideg futotta végig s szive hangosan do­bogott. „Minden hajlamát kielégítheti most,“ folytatá ártatlanul. „De nem fogja egészen feledni az öreg pedagógo­ s leczkéit, nemde ?“ Felix gondolatainak az volt egyike, hogy Eszter bizonyosan Transomehoz megy nőül. A férfiak könnyen elhisznek ily dolgokat a nőkről, kik őket szeretik. De egyenes c­élzást e házasságra mégsem engedett meg magának. Féltette a sors­tól, anélkül, hogy ae félelmet biztos tények által tudta volna indokolni. Nem volt megelégedve az­zal, hogy Eszter Transomehoz menjen nőül. „Gyermekeim!“ mondá most Lyon, nem te­­kintve hátra, csak­­ az órára, — „még épen két per­ezünk van.“ Aztán ismét tovább irt. Eszter nem mondott semmit, de Felix most észrevette, hogy fejezei jéghidegek lettek, s hogy reszketett. Azt hitte, azt tudta, hogy bármilyenek legyenek is kilátásai a jövőre, e felindulás miatta volt. A szerelem, hála és aggódás legyőző sugal­lata ezen szavakra indítá: „Nekem borzasztó harezon kellett átesnem, Eszter i­de láthatja, hogy igazam volt. Az ön szá­mára egy önhöz jobban illő sors volt szánva. De ne feledje el soha­, hogy roppant sokba került az önnek. Ne adja oda könnyedén értékes kincseit. Nagy, igen nagy szükségem lesz oly hirt hallani, hogy ön­magához méltó boldogságot talált." Eszter sokkal boldogtalanabbnak érzé magát, semhogy sirhatott volna. Egy pillanatig gyámol­talanul tekintett rá, aztán kivette kezét az övéből, némán elfordult s mintegy álomban atyjához ment s mondá: „Atyám, készen vagyok, nincs több mondani valóm.“ Oly arczczal, mely fekete öltönyétől mint egy halott­ vár elütött, ismét visszafordult a szék felé, melyen kalapja feküdt. „Eszter !“ Felix kiáltó szavában oly erdő, oly benső valami volt. Eszter mint a megijedt gyermek vé­­dőjéhez, gyors mozdulattal Felixhez futott — ez átkarolta, és megcsókolták egymást. Mind­az, mi addig történt, míg ismét más Transomehoz a kocsiba szállt, tökéletesen eltűnt Eszter későbbi emlékezetéből. (Folyt kör.) hogyan cselekedhetnék másként. De ez nem az ő érdeme lesz. Míg a kormány a spanyol nemzetet idege­níti el magától, a clericalisok rajta vannak, hogy az olaszt is elidegenítsék, melynek megnyerésére pedig a kormány különös gondot fordít egy idő óta.­­ A párisi clericali lapok Guibert bíbornok és párisi érsek egy pásztorlevelét tették pár nap előtt közzé, melyet Rómából hazatérve, híveihez intézett. Az érsek úr elbeszéli látogatásait a pá­pánál, s a beszélgetést, melyet ezzel s a szent collegium tagjaival folytatott. Elbeszéli aztán a fájdalmas benyomást, melyet rá a „modern állam vulgaris fővárosává lett. Róma látása gyakorolt; beszél az egyház megfertőztetéséről, a zárdák be­­csukásáról, s a rendi törzsházak elnyomásáról. „A káptalanok, egyházak és kegyes alapítványok va­gyona elkoboztatott — úgymond — eladatott s évi járadékkal pótoltatott, mely amellett, hogy tel­jesen elégtelen, egészen az állam kezébe adja a vagyonuktól megfosztottakat, s függővé teszi nem­csak jó akaratától , de pénzügyi helyzetétől is.“ Panaszkodik aztán a világi oktatás ellen, s így fejezi be levelét: „A pápát egyedül bátor­sága tartja még fenn. Függő helyzetbe jutott a ha­talommal szemben, mely helyét elfoglaló, s ha Eu­rópában széttekint, csak a kijelentett ellenséges­kedést, közönyösségét s a lefegyverzett barátság tehetetlenségét látja szomorú tekintete. így megy tel­jesedésbe minden, mit éveklőtt megjelentettünk, midőn a pápa souverainitását védelmezők. Mindenki átlát­hatja ma, hogy az egyházat, végtelen terjedelmé­ben, csak egy minden világi hatalomtól függet­len pápa kormányozhatja. Az olasz forrada­lom, midőn hatalmába ejté Rómát, nem csu­pán az igazság szent törvényeit sértette meg, de egyszersmind egy iszonyú problémát vetett fel a világ előtt, melynek megoldása nem lehet egyéb, mint az olasz állam szentségtörő válla­latának sikertelensége, vagy a katho­­likus egyház, azaz a keresztyénség végel­­nyomása.“ — Tehát Guibert érsek szerint az olasz egység, vagy a keresztyénség végelnyo­mása között kellene választani. A dilemma ép oly merev, am­ily hazug tételből indul ki, s nagy igaza van a ,,Temps“-nak, midőn megjegyzi, hogy szerencsére az olasz kormány okosabb belső ellen­ségeinél s pedig ezek javára,különben könnyen szavuknál foghatná őket s a dilemma szava igen végzetes lehetne. A spanyol kérdés: Tessék. Ennélfogva kilátásban áll, hogy más ha-­­ jóhad fogja a megbízást nyerni. Remélhető, hogy a birodalmi kormány lépései a spanyol állapoto­kon kedvező fordulatra fognak okot szolgáltatni. A német lobogó megjelenése Spanyolország északi partjainál mindenesetre kezességéül szolgálna an­nak, hogy a carlista zsiványbandák nemzetközi tá­mogatása éles felügyelet s a Spanyolországban levő német polgárok élete és vagyona védelem nél­kül nem maradnak.“ A „National Ztg.“ ezeket írja: „Európa minden népe elismeri, hogy Német­ország nem csak jogosult megtorló lépést tenni a karlisták ellen, de ezzel érdemet is szerez magá­­nak. Avagy tekinthetők-e a karlisták embertelen gyilkosoknál és rablóknál egyébnek ? Kívánatos, hogy az európai hatalmak ezentúl nagyobb gondot fordítsanak Spanyolországra, s megvizsgálják, nem tehetnek e javára valamit. Az igaz, hogy a belvi­­szályokba avatkozástól idegenkedik korunk diplo­­mácziája, de azért nem szabad minden igyekezetről letenni, mely egy szerencsétlen ország helyzetének könnyítésére szolgálhat. Ezzel az emberiségnek és szabadságnak teszünk szolgálatot..“ Az angol sajtó már beleélte magát a gondo­latba, hogy a német hajóraj megjelenésével a spa­nyol vizeken egy neme a beavatkozásnak veszi kezdetét, s ebben épen nem lát okot, hogy Fran­cziaország komoly nehézségeket gördítsen Német­ország elé. Francziaországnak — írja az „Echo“ — nem szabad hibás politikáját Spanyolország irányában tovább folytatnia, sőt igyekeznie kell a roszát lehetőleg jóvá tenni. A német hajóraj meg­jelenése a spanyol vizeken, határozott intés erre nézve, s a franczia kormány igen helytelenül cse­lekednék, ha ez ujjmutatást félremagyarázná s el­lenséges indulatoknak engedne. — A „Times“ a spanyol kormány elismerése mellett emel szót, s nem tartja correctnek Derby gróf nézetét, mely szerint az elismerést a spanyol kormány megszi­lárdulásának feltételeihez köti, mert hisz a franczia kormány is igen gyakran jutott oly helyzetbe, hogy elismerését hasonló okból megtagadni lehe­tett volna. A franczi­a kormány magatartására át­térve, kijelenti, hogy a franczia határon történt dolgok súlyos jogtalanságot képeznek a spanyol nemzetre nézve. Figyelmeztetni kell a franczia kor­mányt, hogy a semlegesség kötelességeit pontosab­ban tartsa meg, s ellenőrizze határszéli közegeit. A franczia kormány természetesen nem vall be, nem hogy sérelmet, de még mulasztást sem. En­­quête­ bizottságot küldött ki a határszéli tisztvise­lők eljárásának megvizsgálására, s tisztára mosta valamennyit. Állítja, hogy a karlisták segélyezésé­vel vádolt Nadaillac nevű megyefőnök minden­ben szigorúan megfelelt utasításainak, s a karlisták a semlegesvizi után kaptá­k fegyvereiket, s nem a fran­czia határon át. Egynéhány gyanús csendőr parancs­nokot azért áthelyezett mégis , hogy legalább egy kis látszatja legyen pártatlanságának. A franczia kormány ezek szerint épen nem lát beavatkozásra okot, s azt amíg lehet ellenezni fogja. A szabad­elvű sajtó azonban egészen más színben látja a határ­széli dolgokat és sok orvoslást követelő visszaélésre vall. Sőt a beavatkozás eszméjétől sem idegenkedik, mi ellen a cl­ericalis sajtó tőle kitelhető indignatióval tiltakozik, s rajta van, hogy a nemzeti féltékeny­séget fölébreszsze Németország ellen, s mindent elkö­vet a fajgyűlölet szítására. „Utálatos cselszövény van folyamatban — írja az „Univers“ — Porosz­­ország nem mondott le Spanyolországról, s radicá­­lis lapjaink az ő czéljait szolgálják.“ Igen sajátsá­gos és szintén humoristikus szít­ felfogást tanúsít a „Gazette de France.“ Ez azt mondja, hogy szí­véből óhajtja Németország interventióját Ez meg­sértené a spanyol büszkeséget s Don Carlos ak­kor honfitársai előtt nem mint pártvezér, hanem mint a nemzeti függetlenség megtestesítője jelent­keznék. A spanyol sajtó egész elkeseredéssel ír a franczia kormány magatartásáról, s szegény, még fenyegetésre is fakad, méltó felháborodásában. Egy lap azt írta a minap: „Jaj lesz Francziaországnak, ha a spanyol nemzet egyszer rendbe jön belviszályaival!“ — Ez fenyegetésnek idétlen ugyan, de igen jel­lemző a hangulatra nézve, mely Madridban uralko­dik. A legm­érsékeltebbek is úgy nyilatkoznak Francziaországnak Spanyolországgal szemben tanú­sított magatartásáról, hogy Francziaország hatósá­gilag, eltűrvén a carlista mozgalmat, elidegeníti magától a szomszéd nép rokonszenvét. A hivatalos lapból. M­o­­­e­c Dániel szabadságolt állo­mányú honvédhadnagyot magyar királyi honvéd díjtalan hadbirógyakornokká kinevezem. Szende Béla, so­k hon­védelmi miniszter. Az igazságügyminiszter D­ol­­ák Mihály 66. számú gyalog sorezredbeli őrmestert a trencséni kir. ügyész fel­ügyelete alatt álló börtönhöz fogházfelügyelővé nevezte ki. A budapesti kir. főügyész a kassai kir. ügyészség felügyelete alatt álló börtönnél üresedésben lévő börtön­­felügyelői állomásra C­s­i­n­g­er Ferencz pestvidéki kir. ügyészi börtönfelügyelőt helyezte át, és a nyitrai kir. ügyészség felügy­elete alatt álló börtönnél üresedésben lévő börtönfelügyelői állomásr­a Sztranyovszki József ki­szolgált altisztet nevezte ki. A közoktatási miniszter megengedte, hogy dr. K­­­a­na­na a­r­i­k Jánosnak „Logika, vagyis Gondolkodástan“ czimü, G. A. Lindner után szerkesztett műve a gymnasiumokban tankönyvül használtathassák. HÍREK. Július 31 — A királyné utazásáról egy párisi táv­irat jelenti, hogy ő felsége tegnap reggel utazott át a franczia fővároson, ma reggel Havreba érke­zett, honnan kirándulást tett Villers sur-Merbe. — A külföldi nevezetes!) könyv­tárak berendezésének tanulmányozására küldte ki a közoktatási miniszter még május havában Horváth Árpádot, az egyetemi könyvtár igazgató­ját. Horváth úr tegnapelőtt érkezett vissza körút­jából, s tapasztalatait nemsokára érvényesítheti, mert az egyetemi könyvtár épülete már közeleg a befejezéshez, s a rendezkedések munkája küszö­bön van. — A nemzetközi gabnavásárra, mely aug. 3-án nyílik meg, Bécs felől is sok láto­gatót várhatunk. A külföldiek ott gyűlnek össze, s mivel úgy nyilatkoztak, hogy gőzhajón akarnak Budapestre jönni, a dunagőzhajózási társaság külön gőzöst indít le Bécsből szombaton, esti 8 és 9 óra közt.­­ Csuszka György szepesi püspök 12,000 frtot szánt jótékony czélra, püspöki szék­foglalója alkalmára. Ez összeg fülét egyházmegyéje szegényebb lelkészei közt aránylagosan osztatja ki, felét pedig később meghatározandó czélra egyelőre a központi takarékpénztárnál helyezte el.­­ A hadi érmeket, melyek ő felsége uralkodási jubilaeuma alkalmából verettek, aug. 5-én osztják ki a fővárosi honvédség ama tagjai közt, kiket az megillet. József főherczeg jelenlé­tében, a Ludoviceum nagy udvarán, katonai pará­déval történik meg, s végül a Margitszigeten la­koma lesz, melyre József főherczeg a budapesti helyőrség főbb tisztjeit is meghívta. — A zsolczai csata 25-ik évfordulóját jul. 26-án ünnepélyesen megülte a borsodm­egyei honvédegylet a csata helyén felállított emléknél, s küldöttségileg részt vett az ünnepélyben a miskol­­czi tűzoltó-egylet is, valamint az agg harczosok egylete és az ág. ev. dalárda. Serfőző József honvéd­egyleti alelnök mondott alkalmi beszédet, a zsolczai kath lelkész pedig halotti beszentelő szertartást végzett. Majd Peres János olvasott föl egy imát, Bajay Armand minorita-rendű szerzetes a múltak szép példáit idézte buzdítóul a jelen nemzedéknek. Közben a dalárda énekelt. Volt még több beszéd is, egy iparos pedig költeményt szavalt. — Az állatkertben vasárnap délután látványosság lesz. Badet Henrik franczia léghajós esti 7 órakor léghajón ereszkedik föl. — A rekkenő hőség után, mely az utóbbi napokban egész purgatóriumi atmosphaerá­­val vette körül a fővárost, ma délutánra megjött az eső, zuhogó záporral. Szélvihar hozta, mely az üvegeseknek szerzett elég dolgot, nagy pusztítást lévén a nyitva hagyott ablakokban. Maga a zápor vagy két óra hosszat tartott, s akkor csöndes eső követte. — A vám palota környékének és az ottani egész dunaparti vidéknek jutott a régi Pest egyik legrondább, s nagy részben már föld alá temetett épülete, a harminczad­os sóhivatal. A pénzügyminisztérium erre nézve azt a határozatot hozta, hogy e korhatag épületek lebontassanak, s a nagy telek házak számára árverés alá bocsát­tassák. Valószínűleg az őszszel fog ez megtörténni, s négy nagy ház számára osztják föl a most el­hagyott helyet. — A történelmi társulat vidéki köz­gyűlését, mint elnök, gr. Mikó Imre fogja vezetni, s e szerint nem lehet jelen a kolozsvári dalünne­­pélyen, melynek díszelnökségére fölkéretett. A gr. Koritniczán időzik aug. 18-ig, s onnan Besztercze­­bányára megy, hol augusztus végéig a történelmi társulat elnöki teendőit teljesíti. — A székely művelődési és köz­­gazdasági egylet intéző választmánya jul. 30. d. u. 5 órakor ülést tartott, a mikor is a kö­zelebbi ülésen meghatározott fölhívás és aláírási is fölolvastatván elfogadtattak és ezeknek az alapsza­bályokkal együtt szétküldése minden megye, szék és város főnökeihez, egyházi és világi tekintélyek­hez s más az ügy iránt érdeklődő egyénekhez az elnökre és jegyzőre bízatott. A terjedelmes jelen­tés átdolgozása után fog annak netaláni kinyoma­­tása iránt a választmány később intézkedni. A költ­ségek fedezésére eddigelé 84 írt gyűlt be, a tovább­gyűjtés folytatandó.­­ Az állami reáltanoda részére a közoktatásügyi miniszter az úgynevezett Tüköry­­féle töltésnél kér telket a várostól. A telekhez 1564 ölnyi terület szükséges s ez a város ama részén fél millió értéket képvisel. A tanügyi bizott­ság átengedni javasolja a kért területet. — A városház régi harangját, mely meg­repedt s nem régiben cserélték ki ujra), a város a nemzeti múzeumnak ajánlotta. 1697 óta hallatta érerszavát a város fölött, s a néma pihenést megér­demli a múzeumban.­­ Bernáth Gazsi síremlékét ma délután akarták az elhunyt tisztelői jelenlétében fölállítani. A nagy eső miatt azonban, mely ép a délutáni órákban vonult el a főváros fölött, alkal­masint elmaradt máról. A síremlékre eddig 83 frt gyűlt össze, de voltaképen 150 írtba került. A nagy ismerős kör, melynek Bernáth Gazsi annyi derült­séget okozott életeivel, bizonyára nem tudta e kö­rülményt.­­ Az 1848/9 iki honvédek országos központi bizottmánya aug. hó 8 dika dél­után 4 órakor a nemzeti lovarda helyiségében havi ülést tart, melyre a Budapesten levő választ­mányi tagok ezennel meghivatnak. Elnöki megbí­zásból : Kühnel Ignácz, főjegyző. — Halálozás. Rimpáni báró Pateani Ödönné, szül. Chernelházi Chernél Ilka, f. hó 28-án, elte 25-ik évében Szigligeten meghalt.­­ A néptanítók számára rende­zett gazdasági tanfolyamra utazó néptanítóknak a cs kir. déli vasut-társaság a menetdij egy harma­dát elengedte. E kedvezmény elnyerése végett az illető igazolványok úgy az elindulási, mint a meg­érkezési helyen levő pénztáraknál előmutatandók és lebélyegeztetendők, ennek elmulasztása esetében e kedvezményre az illető néptanítók igényt nem tarthatnak. — Öngyilkosság. Grosz Miklós buda­pesti orvosnövendék a szünidőkre Lugosra ment nagyszülői látogatására, s ott e hó 27-én agyon­lőtte magát. A temesvári lap következő részleteket közöl e gyászos eset felől. Az öngyilkosság indo­ka még titok, hacsak a hátrahagyott levelekből ki nem derül. Röviddel a tett elkövetése előtt övéi körében a legkedélyesebben mulatott, mire puskát vett vállára s kiment a közeli pusztára, mint mon­dá, madarakra lőni. Kiérve oda, ott is mindenkit barátságosan köszöntött s kiment a szabadba. Ott előbb kedvencz kutyáját lőtte agyon és gödröt ásott, melybe beletette s földdel behányta, azután az is­pán lakásának tartott, hol egy szobában elzárkó­zott s itt követte el a szerencsétlen tettet. Nagy­szülei vigasztalhatlanok, Pesten lakó szüleinek ré­mülete elképzelhető.­­ Az általános munkás beteg és rokkant-pénztár központi irodája i. é. augusztus 1-jétől a VII. ker. 3 dob utcza 67. sz. a. saját házában létezik. — Az a­liszkai rabbinus júl. 27-én elhunyt. Nevére nem emlékezünk, de ő maga és bölcs hire ismeretes volt országszerte az orthodox izraeliták közt, kik messze földről is elmentek zemp­­lénmegyei székhelyére, hogy tanácsait és oktatásait meghallgassák. Valódi patriarchai tekintély volt, szigorun élt s gyakorolta a jótékonyságot is, de a Talmud világán kivül nem ismert egyéb világot, legkevé­bbé pedig azt, mely halad, előre tör s amelyet a felvilágosultság verőfénye vesz körül. — Egy kis interpelláczió közlésére kérettünk föl. Ráczkevibe szól, hol a tavaszszal majálist rendeztek abból a czélból, hogy ennek jö­vedelméből alapítványt létesítsenek a helybeli szor­galmas iskolás gyermekek megjutalmazására. A majális megtörtént, sőt aláírások is történtek; most már az iskolai vizsgálatok ideje is megjött, de a jutalmazásokra szánt összegnek eddig semmi híre. Egy kis nyilvános számadást kérnek tehát a ren­dezőktől. — Borsos Sándor el­f­o­g­a­tásá­ról a „Ref.“ következő részletek felől értesült Jászki­­sérről: Négy napja már, hogy a jász puszták csend­biztosa : Benedek, négy legénynyel és a jászság­beli négygyel, összesen tehát kilenczed magával, Kisérre érkezett. Hozzá is fogott azonnal a kuta­táshoz, melyet négy napig eredménytelenül folyta­tott. Végre is azonban meg lévén állapítva, hogy Borsosnak Jászkiséren kell lennie, nem hagyták a dolgot annyiban s nem is csalódtak. Jul. 28-án há­rom csoportra osztván embereit, Benedek elkezdte az előre kijelölt házakban a kutatást. Az egyik csoport ahoz a házhoz ment, hol egy menyecske­­ lakott, kiben Borsos szeretőjére gyanakodtak. A házban Borsos szeretőjén kivül e nő anyját és az öreg asszony unokáját találták. A két nő mo­sással foglalkozott. A pandúrok belépvén, kérdez­ték: „Itt van-e Borsos?“ A két asszony egyhan­gúlag nem­mel válaszolt. A pandúrok ismételték kérdésüket, az asszonyok pedig újra határozottan tagadták a betyár ottlétét. A hadnagyok erre a kutatáshoz fogtak. Az egyik a padlásra indult, s a­mint fölmenőben volt, észrevette, hogy egy fehér gyolcsgatyás ember van oda főn. Erre a pandúr rögtön visszalépett s értesítette társait. Társa, egy bátor ficzkó, meg akarván a dolog mibenlétéről győződni, fölindult a padlásra. Alig ért azonban a feje a lép­csőkön felüli világosságba, egy jól irányzott lövés azonnal le is vette róla a kalapját. Erre emberünk visszaugrott. Leérvén a házból mindnyájan kivonul­tak, az ott bennmaradt két asszony pedig az ajtót azonnal bezárta. A négy hadnagy a házat gyorsan kö­­rüelállta és a városházához segítségért juttatott, honnan revés vártaiva megérkezett a többi hadnagy, négy-öt fináncz, belrendőr és a csendbiztos. Ezek a házat körülfogták s ekkor épen d. e. 10 óra volt. A csendbiz­tos és emberi folytonos belövöldözéssel bolygatták a benlevőket. Borsos több ízben felszólittatott ma­ga megadására, de a betyár minden fölszólítást ha­tározottan visszautasított. Déli egy óra táj­ban egyik hadnagy belőtt az ablakon egy sötéttel töltött fegy­verrel és a benlévő menyecskét homlokon, karon és mellen megsebesítette, mire nagy zavar támadt. Kevésre rá azután a menyecske, Borsos szeretője, vérrel borítva kiugrott a házból, s rögtön elfoga­tott. Az ostrom pedig tovább folyt. Délután a há­zon öt-hat rés ültetett, az ajtó betöretett s ekkép minden előkészület megtételt a ház megrohanására. A rohanót a csendbiztos vezényelte, de a komman­dószóra hadnagy uraimék nagy bölcsen nem hallgat­tak illetőleg nem indultak meg. A dolog végét e szerint nem láthatjuk, ha úgy öt óra tájt Borsos többszöri felszólításra végül azt nem kiáltja ki : „Megadom magam, ha a csendbiztos meg nem kí­noz.“ Erre egy csendbiztos és egy uri ember, St. B. ur, szavukat adták, hogy a csendbiztos nem fogja bántani, ha megadja magát. Erre Borsos Sándor a házból kiugrott pőre gatyában, mezít­láb, hajadon fejjel és revolverét eldobván, magát megadta s ezerekre rugó néptömeg kíséretében a vá­rosházára vitetett, onnan pedig a két asszonynyal két kocsin még aznap elvitetett Berénybe. Mikor Borsost kocsin kivitték Kisérből, egy csapat lány virágbokrétákat dobált a kocsiba. — Nagy bünpör-halmaz tárgyalásához kezd a marosvásárhelyi törvényszék szept. 21. én. A hírhedt Farkas Béni és rablótársainak bünpöre ez. A vádlottak sz­áma 22, kiket tíz ügyvéd védelmez. A bűnvádak a társadalom-ellenes minden merényletet magukban foglalnak, s Farkas Béni a legneveze­­tesb akasztófavirágok közé tartozik. — Postarablás. A Zágráb és Verbovecz közt közlekedő postát julius 29-én kirabolták. A kocsist pedig, ki négy gyermek atyja volt, meg­gyilkolták. A posta jelentékeny pénzösszeget szál­­litott. A rablók még ismeretlenek. — Tűzvészek. Erdélyi lapok következő tüzesetekről adnak hirt. Sz.-S­á­m­s­o­n­b­an, Zilah mellett, közelebb 36 lakház és 105 gazdasági épü­let lett a lángok martalékává s a kár roppant nagy. Pa­r­a­j­d­r­ól írják, hogy Hafner Gyula gyu­fagyára a jul. 27—28-ka közti éjen leégett. Akár mintegy 30 ezer írtra rúg — A „S. D. Tgb.“ közelebbi száma egyszerre öt erdőégésről tesz említést, melyek mind egy napon történtek, négy az orláthi, egy a fogarasi havasokban. A szebeni lap tudósítója szerint, oláh pásztorok gyújt­ják az erdőket szándékosan, hogy juhaik számára legelőket nyerjenek. — Photogén-f­orrás Küküüllő me­gyében. A „M. P.“-nak írják Küküllőmegyéből: „A k.-sárosi határon az „Előláb és Zugóláb“ nevű földeken már régóta ismert, s a falubeliek által úgynevezett égiföld van, a melyet meggyujtva, me­legénél a munkások puliszkát főznek, török búzát, pityókát, szalonnát stb. sütnek. Ezelőtt azt tartot­ták, hogy az is, mint a haznai, kénhydrogén gáz, de újabb nyomozások és szakértői véleményezés folytán kiderült, hogy ott photogén­ forrásnak kell lenni. A Mercur Dosztos moldovai tőkepénzes e kedvező alkalmat látva, a napokban itt járt Üd­­védjével és összeköttetésbe tette magát a birtokos­sal. Az ajánlati föltételek főbb pontja az, hogy Mercur Dosztos, ha találna nevezett helyen bár­miféle bányászni való követ, a kőszén és akár­miféle vizen kívül, minden birtokosnak a föld hold­jáért 120 frtot o. é. és azonkívül a községnek a talált kő vagy olaj után a tiszta jövedelemből 5 százalékot fizet. Ha pedig a földeken nem találna semmit, a fizetés és a föld a volt birtokosé marad. A talált vizeket és kőszenet ajánlkozó nem hasz­nálja, hanem minden fizetés nélkül is átadja a községnek.­­ A hadi gyakorlatok megszemlélé­sére számos külföldi előkelő katona is engedélyt kapott. Ezek ő felsége kiséretéhez csatlakoznak s leginkább a Tata környékbeli hadgyakorlatokon lesznek jelen. Törvényszéki csarnok. (B a n k j­e gy­h a mi­sitás.) Dohnányi István 35 év óta volt jegyző Szukán, egy Nagyszombat melletti faluban. Gondos családapának ismerte mindenki, ki gyerme­keit jól neveltette s teendőit hűségesen végezte. Az utóbbi években azonban sok csapás érte. Ötször kellett temetést rendeznie családja körében, s­őt magát betegségek gyötörvén, nem sokára adóssá­gokba keveredett. Hitelezője volt sógora is, Heszl György, vendéglős a Dunán járó több gőzhajón. Ez csekély ingóságait is el akarta árvereztetni, s e vál­ságos helyzetben rábírta Duhnányit, hogy bankje­gyeket hamisítson. Duhnányi ugyanis értett a fényképezéshez, s most ezt csakugyan igénybe is vette bankjegy-hamisításokra. Két év alatt 118 darab hamis 10 frtást készített, melyeket az osz­trák nemzeti bank igen sikerülteknek mond, Heszl György adott túl ezeken. Csak ez év február 5-én történt, hogy Dohnányi a Pozsony melletti Divény­­ben a jegyzői állomás végett ott időzvén, a kávé­házban ily hamisítványnyal akart fizetni, de az fölismertetvén, Duhnányit letartóztatták. Nemsokára ezután Heszlt is elfogták Bécsben, s az ot­tani országos törvényszék hamis bankjegyek ter­jesztése miatt 5 évre ítélte. Duhnányi pedig ma állt a pesti kir. törvényszék előtt, s a hamis bank­jegyek készítése és terjesztése által elkövetett hűtlenség miatt négy évi börtönre ítélték. Vád­lott az ítéletben megnyugodott, a kir. ügyészség pedig hivatalból felebbezett. Tőzsde és gabnacsarnok. Budapest, júl. 31. Ér­­téküzlet. A tőzsde ma is kedvetlen volt. Speculatio­­nalis vevők hiányában a poulissa bátortalan lett és vala­mivel több kínálat mutatkozott. A hangulat azonban ál­talán véve nem volt kedvezőtlen. A kötések a követke­zők : vasúti kölcsön 961/2, magyar sorsj. 847*, pesti köz­úti 268, angol-magyar bank 41, municipális 36%—37, ma­gyar hitel 213% 213%, földhiteltárs. 77 — 777%, takarék- és hitel 54%—55%, terézv. iparb. 60, orsz. közp. taka­­rékp. 84%, külvárosi 51, Lujza-malom 119, molnárok és sütők 202. Az esti tőzsde valamivel barátságosabb volt és szilárdultak az árfolyamok : magyar hitel 213%, munici­pális 37, földhiteltárs. 777,— 87 takarék- és hitel 557,— 5572, magyar sorsj. 847a. GabnaÜzlet. Búza szilárd, szeptember-októ­berre eladatott 1500 mázsa usancebúza 5 frt 68 kr­ás 5 frt 70 krajczárral. Rozs, árpa és tengeri változatlanul szilárd. Zab egynéhány krajczárral drágább, szeptember­­októberre elkelt 30—35,000 mérő 2 frt 18 kr, 2 frt 20 kr és 2 fr­t 19 krral 50 bécsi font szerint, Győrött átvéve. Kivonat a hivatalos lapból. Árverések: Debre­­czenben aug. 17-én Szabó Józsefné háza 7000 frt. — Jákón okt. 2-án Hegedűs József nemesi birtoka 91,976 frt. — Verseczen aug. 29-én Vojnov Tascha háza 2000 frt. —Ko­máromban aug. 31-én Győri Nagy Sándor háza 5700 frt. — Debreczen aug. 19-én Palánki Józsefné ingatlana 3500 frt. — Váczott, aug. 29. Lencz András ingatlanai 1600 frt. — N.-Becskereken aug. 22-én Gyorgyevits István ingat­lanai 40000 frt. — Kecstélyen aug. 14-én Juon Marina és Vajka Belka háza ás kertje 2800 frt. — Ekecsen aug. 28-án Szeidner József ingatlanai 1800 frt. C 8 e d. Schwarcz Lipót és Weiner Mária veszprémi lakosok ellen, bejol. szept. 21—23-ig; peregyelő Morocza Zsigmond. ■-----■— ■ | 1 | -j Felelős szerkesztő: D­un Atony Lajos

Next