Ellenőr, 1874. augusztus (6. évfolyam, 209-238. szám)
1874-08-04 / 212. szám
Előfizetési árak: Egész én-e . . 20 frt. — kr. Évnegyedre . . 5 frt. — kr. Félévre . . . I© „ — „ Egy hónapra . 1 „80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP, Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-uteza 6. sz. (légrádi testvérek Irodájában). Kiadó-hivatal: Előfizethetni helyben és posta útján, nádor-uteza 6. sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamátiók Légrády testvérik irodájába (nádor-utcza 6. sz.") intézendők. 212. szám, Budapest, kedd, augusztus 4. 1874. VI. évfolyam Az „Ellenőr“ ára mint eddig: Egy évre....................................20 forint — kr. Félévre.........................................10 „ — kr. Negyedévre.................................5 „ — kr. Egy hóra......................................180 kr. Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadóhivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. TÁVIRATOK. Trieszt, aug. 3. A „Triester Zeitung“ jelenti, hogy a württembergi herczeg hadparancsnoki minőségben marad Triesztben, és Zinnecke táborszernagy ugyanily minőségben Kassára helyeztetik át. London, aug. 3. A lelkészegylet Dublinben szerencsekivánatot intézett Bismarck herczeghez, amelyben hangsúlyozva van, hogy Bismarck Németországot nemcsak egyesítette, hanem a continens protestáns nagyhatalmává is tette. Berlin, aug. 3. A „Germania“ megerősíti a hírt, hogy a boroszlói érsek a porosz püspökök nevében egy nyilatkozatot terjesztett a porosz kormány elé, mely szerint az egyházi ügyekben egyoldalúlag hozott állami törvényeknek és rendeleteknek magukat alá nem vetik, az egyháziakban való törvényhozás csak a pápát illetvén. Washington, aug. 2. A hivatalos aratási kimutatás jelenti, hogy az őszi vetés minősége négy százalék a középátlagon fölül, a tavaszié pedig négy százalék a középátlagon alul. Bécs, august. 3. (Zárlat.) Hitelrészvények 241.75 Galicziai 246 50. Államvasut 317. Járadék 70.50.1860-dik 108.25- 1864-diki 134 — Ezüst 103.40. London 109.70. Unió bank 120.75. Általános épitőbank 60.50. Angol-ausztria 152— Lombardok 134.— Tramway 152 —. Hitelsorsjegy 160—. Napoleondor 883.—. Arany 527.—. Frankfurt 9165 Porosz pénzutalvány 162.—. Török sorsjegy 46.—. Angol épitő-bank 66 75. Pécs, aug. 3. (Hivat zárlat.) Magy. földteherm. kötvény 76.80. Salg Tarján 92.—. Magyar hitel. 216.75. Magyar záloglevél 85.75. Erdélyi 141.—. Magyar keleti vasút 51 50. Magyar sorsjegy 84.—. Tiszai vasút 223.50. Magyar vasúti kölcsön 97.—. Angol-magyar 43.—. Franco-magya 83.—. Alföld 143.50. Magy. északkeleti vasút 116.—. Kelet vasúti elsőbbségi kötvény 67.—. Porosz pénztári utalvány —. Magyar gőzhajó elsőbbségi kötvény —.—. Magyar zöldhiteintézet 78 50. Török —. Municipális 37.—. Berlin, aug. 3. (Kezder.) Galicziai 113.—. Lombardok 8125. Ezüst-jöv. 68.82. 1860-iki 105.75. Bécs 91.78 Romániai 41.50. Államvaspálya 196.25. Papirjövedék 62 60 Hitelsorsjegyek 107.25. 1864-iki 90.75 Hitelrészvények 146.25. Magyarsorsjegy 65.—. Berlin, aug. 3 (Zárlat.)’ Galicziai 114.12. Lombardók 82.— Ezüst-jöved. 68.65. 1860-as 104.50. Bécs 91.75 Romániai 41 75. Államvaspálya 196.50. Papirjövedék 65 36 Hitelsorsjegyek 112.12. 1864-ki 93.25. Hitelrészvény 146.12 Magyar sorsjegy 53 85. Frankfurt, aug. 3. (Zárlat.) Váltóárfolyam 107.12 1860 tk 104.12 metalique —... Uj ezüst kölcsön-----Nemzeti kölcsön —.—. Régi metalliques —.—. Uj adómentes kölcsön —. Amerikai 1882-re —. Osztrák hitelrészvény 255.75. Osztrák államvasut 338.—. 1864-ik 162.50. 1860-diki — —. Ferencz-Józsefvasut —.—. Lombardok 142.— Galicziai 264.—. Papirjáradék 65 36. Ezüstjáradék 68.40. Osztrák bankrészvény 10.47. Magyar sorsjegyek —.—. Német osztrák bank —.—. Győri —.— Gömöri —.—. Boroszló aug. 3. Búza —.—. rozs —. —. —•— — . Olaj 18.75. tavaszi 18.75. szesz 26.25. 26.06. 26.06 Paks, aug. 3. Liszt 70.75. 62.75. 61.—. Répad 77. . 77.—. 77.—. Lenolaj 79.80. 79.— 79.—. Szesz 69. Berlin, aug. 3. Búza 86.—. 73.75. —. rozs 52-50 51 76. 53.53. 52.25 Zab 67.—. 56.75. Árpa helyben —. Olaj 18.66. 18 66. 18.75. 19.—. Szesz 27.06. 27.12 Páris, jul. 30. (Zárlat) 3°/0 járad. 62.80. Olasz járadék 66.37. Credit mobilier 290.—. Osztr. napra _,Consulok —.—. Éjszaknyugoti pálya —. —. 403 járadék —Államvaspálya 717.—. Lombardok 307.—. Amerikai —Magyar kölcsön Magyar keleti pálya —. 1871-iki kölcsön 98.42. 1872-iki 93.47. Utolsó posta. Adalékul a francziák önvédelméhez ide igtatjuk az „Agence Havas“ táviratilag jelzett közleményét mely a kormány mentségét tartalmazza. Ez így szól: A sajtó utóbbi időben sokat foglalkozott a franczia kormány magatartásával a spanyol kormány és a karlisták irányában, s egy angol lap odáig ment állításaiban, hogy a spanyol kormány igen erélyes jegyzéket intézett Francziaországhoz a karlistáknak engedett szabadság miatt. Más részről a madridi sajtó egy része mindennap szemrehányásokat tesz a franczia kormánynak. A sajtó így cselekedve, nem igaz világításban mutatja a helyzetet. Először is nem igaz, hogy a spanyol kormány „erélyes“ jegyzéket intézett volna a Versailles- kabinethez. Bár való, hogy több ízben tétettek, közlemények a spanyol kormány által, de egyik sem volt oly hangú, hogy a barátságos eszmecsere jellemét elvesztette volna. A valóság az, hogy a franczia kormány nem szűnt meg Spanyolország iránt a jó szomszédsághoz képest eljárni. Ily értelemben adta és ismételte igen pontos utasításait a határszéli tisztviselőknek; a karlistáknak semmiben nem kedvezett. Az alkalmazott rendszabályok, a kabinethez intézett jelentések, minden azt bizonyítja, hogy a kormány utasításait megértették és végrehajtották a határszéli hatóságok. Mindenesetre számba kell venni mégis a végrehajtás nehézségeit, melyek e kérdésnél a franczia hatóságok útjába gördülnek. Nem lehet teljesen megőrizni egy olyan hosszú határvonalat, mint apyrenét. Hogy a megőrzés teljes legyen, arra egy hadtest volna szükséges. Ami a spanyol kormány elismerését illeti, ami az utóbbi napokban szóba jött: e kérdésben a franczia kormány anélkül, hogy a kezdeményezést megtagadná, hajlandónak mutatkozik a többi nagyhatalom eljárásához csatlakozni. — (A franczia lapok e jegyzéktől jó hatást várnak.) — A Guibert-féle pásztorlevél tárgyában a hivatalos lap a következőleg nyilatkozik : „A kormány sajnálattal vette e pásztorlevél közzétételét, s kívánatosnak tartaná, hogy ne szolgáljon tovább megbeszélés tárgyául a sajtóban. (Az olasz lapok kedvezőleg fogadták a nyilatkozatot.) BUDAI SZÍNKÖR. Kedden, aug. 4-én. Sárika, vagy a falusi egyszerűség. Vígjáték 3 felvonásban. Kezdete 7 órakor. A szünidő kezdeten. □ Minisztereink nem ülnek a képviselőház piros bársonyszékein többé — mintegy harmadfél hónapig. Megpihennek tehát a képviselői padokról hozzájuk intézett kérdések, interpellációk meg a feléjök irányzott támadásoktól, az amazokra adandó feleletektől, az emezek ellenében mondandó védszónoklatoktól. Hiszen most mindenki nyakra főre siet pihenni, fürdőzni, szabadságidejét élvezni, a nagybirtokostól, akit ebben még egy-két résztermésű év sem akadályoztat meg, a szerény, de elemi csapásoktól ment fizetésű hivatalnokig, aki ülő munkájának egészségelő hatását ilyenkor hat heti fürdői élvezettel igyekszik ellensúlyozni. És mégis, az ezen szerény hivatalnokok felett a szédítő magasban uralkodó miniszterek nem élvezhetik ama pihenést vagy legalább csak igen szűk korlátok közt, mert a képviselőház nyomott és nyomó légkörétől rövid időre csak azért vannak felmentve, hogy annál többet dolgozzanak hivatal-szobáikban, hogy részint a hosszú ülésszak alatt felhalmozódott és megakadt ügyeket egy lépéssel előre lökjék, részint és főképen, hogy az orsz.gyűlés III. ülésszakára előkészüljenek, és a képv.ház munkájának anyagát előkészítsék. A tulajdonképeni munka tehát még csak most következik rájuk, e pihenésről pedig le kell tenniök. „Minden jó lakásnak meg kell adni az árát“ a közmondás szerint, tehát a miniszteri lakásnak is. A most lefolyt ülésszak alatt főleg az igazságügyi és belügyi miniszter táplálták munkával az országgyűlést. Kisebb javaslatok más miniszterektől is jöttek elő, amelyek közt leginkább kiemelkedik a kereskedelmi miniszteré, a métermérték behozataláról. Azonban voltak beadva oly javaslatok is, amelyek a ház tárgyalása alá nem kerülvénaz őszi időszakra maradtak, mint a közoktatásügyi miniszter javaslatai a közép és főtanodai oktatásról. A megszavazott javaslatok felett részletesen is fejtegettük nézeteinket, előadtuk véleményünket a középtanodai oktatásról szóló javaslat felett, midőn az már az osztályokban is tárgyaltatott. Ezeket ismételni fölösleges lenne. Most inkább arra kívánnók a figyelmet fordítani, ami még hátra van, amit még óhajtva várunk kormányunktól. A megoldandó kérdések legnagyobbika nézetünk szerint, az országgyűlés, a törvényhozó hatalom helyes megalkottatása. Ennek egyik részét vélte teljesíteni a kormánys a ház többsége az épen most végigtárgyalt választási törvény meghozatalával, amelynek hogy lesz befolyása — fájdalm nem annyi, mint óhajtottuk, és mint lehetett volna — a képviselőház helyesebb megalakulására — mi is hisszük. De ez még csak egyik alkotó része az országgyűlésnek. A másik, amely nem csak némi javítást, de gyökeres átalakítást igényel — a felsőház. Nem szándékunk ez alkalommal tüzetes fejtegetésébe bocsátkozni e főfontosságú kérdésnek, amelynek napirendre kerültéről — úgy látszik — a döntő körök talán még gondolkozni sem akarnak , de két megjegyzésünket el nem hallgathatjuk. Az egyik az, hogy alig vagyunk képesek kielégítőleg felelni meg magunknak azon kérdésre, mi lehet annak az oka, hogy a tevékenység politikájával és ennek sikereivel — mintaszerűeknek hirdetett alkotásaival dicsekvő hatalmas „Deák párt“ e kérdést mindeddig „aludni hagyta.“ — Ősi alkotmányunkat minden egyéb részeiben, ahol a párt és az általa támogatott kormány mindenhatósága valamely gátot vélt hatalma gyakorlatának útjában találni — nem habozott fenekestül felforgatni, a történetileg fejlődött intézmények helyett az ő külön czéljaiknak előmozdítására szolgáló idegen intézményeket hozzánk átültetni, és e rombolás igazolásául a 48-iki törvények szellemére hivatkozni ; — erre igen is volt bátorságuk. De egy oly intézményt — a született törvényhozókét — amelyet a 48-iki törvények szellemével összeegyeztetni tőlök sem hallottak, ezt megbolygatni nem volt bátorságuk. Igaz, hogy a súlgos főrendek oly ildomosak, miszerint köztük ellenzéknek színe nyoma is alig látszik, hogy ők biztos istápjai az uralkodó párt hatalmának és hatalmaskodásának, és így megérdemlik, hogy az uralkodó párt is kímélje, támogassa roskadozó léteket, mert ki tudja, mit állíthat majd helyökbe. Természetes, hogy a mi eszménk szerint alkotandó felsőháztól ezt ily mértékben aligha várhatná. Másik megjegyzésünk az, hogy valóban talán még szerencse, hogy e kérdés megoldatása a jövő számára marad fel; ha ugyan az imént megszavazott választási törvényre épített azon remény nem hiúsul meg egészen, hogy annak alapján egy egészségesebb alkatú képviselőházat lesz szerencsénk 1876- ban együtt látni. Mi természetesnek találnék, ha kormányunk a felsőház szervezéséről mentül előbb beadná javaslatát, de óhajtsuk-e ezt — alig tudnók megmondani. Az igazságügyminiszter nem volt rest javaslataival, sőt inkább valamint máskor elismertük, most sem tagadjuk munkásságát, (habár némelyekre ráillik az ,,aliud agentibus,“) mert valóban neki sem jött még el pihenő ideje, és ha aratott is annyi babért, amennyi nyughelyét elég kellemessé tegye, mi legalább nem szűnünk meg őt nyugalmában a codificatio terén reá váró feladatok, főleg pedig a büntető törvénykönyv emlegetésével háborgatni. Leginkább óhajtanók pedig, hogy a honvédelmi miniszter lépne fel némely javaslataival, ami egyrészről annak tulajdonítható, mert égető szükségét érezzük némely a véderőre vonatkozó intézkedéseknek, másrészről pedig épen a mostani honvédelmi miniszter iránti kiváló bizalmunkra is mutat. Mindenek felett és mindenekelőtt az egyéves önkénytes intézmény javíttatását óhajtjuk, amelyről már hónapok előtt olvastuk jobboldali laptársaink hasábjain, hogy honv. miniszterünk és a közös hadügyminiszter közti értekezés szőnyegén forog. De semmit se hallunk arról, meddig haladtak ez értekezések, és vájjon folytattatnak-e az új hadügyminiszterrel is. Óhajtanak továbbá a póttartalékosokról szóló §§-ok törvényhozási magyarázatát, mert annak újabban divatba vett értelmezése évről évre több hadkötelest von el a honvédségtől, sőt átalában minden hadi szolgálat és kiképeztetéstől. Óhajtanók a katonasági díjról szóló törvényjavaslatot is, habár ez felületes tekintetre nem látszik fontosnak ; de óhajtjuk egyrészt elvileg azért, mert annak behozatala már az 1868-as törvény által van a honv. miniszternek kötelességébe téve, a minisztereknek pedig jó példát illenék mutatni a törvény iránti engedelmességben ; óhajtjuk ismét elvileg azért, mert a nélkül az általános hadkötelezettség elve nincs teljesen keresztül vive, s így az igazságnak elég téve; óhajtjuk gyakorlatilag azért, mert nem hagyhatjuk jóvá, hogy midőn rongált pénzügyi állapotunkban új adónemek behozatalán törjük fejünket , akkor egy oly adónemet életbeléptetni elmulasztunk, amely (ha nem is várhatjuk ádlós államháztartásunk rendbehozatalát) már 4 év előtt meghozott törvény által és pedig épen mint az igazság követelménye van elhatározva. Hogy a honvédelem terén ezeknél még sokkal fontosabb dolgokat is óhajtunk, minek mondjuk? Tudja azt mindenki. A hadászat elvei szerint hasonló körülmények közt mindenkor a nehezebb feladatnak kell előbb nekimenni, a törvényhozás terén azonban inkább azt sürgetjük, amihez több a reményünk. Hogy azonban az őszi ülésszak Herculesének a pénzügyminiszternek kell lenni, az igen természetes. Ha valaha talált, minden estre talál államháztartásunk egyensúlyának helyreállítására az Augias istállójáról szóló mese, és azért mi nem ereszkedünk az e téren teendők részletezésébe, de a miniszternek erőt, egészséget, az országgyűlésnek türelmet és bölcseséget, a hazának szerencsét kívánunk azok megoldásához, fogna egy és más a közönség közé. Mert mindössze nagyon halovány vonásaiban ismerjük eddigfele azon fontos törvényjavaslatokat, melyeket tárgyalni fognak a horvát-slavon dalmát háromegy királyság országgyűlésen. Nagy változtatásokra készülnek ott mind a közigazgatás, mind az igazságszolgáltatás terén. E reformkérdések természete olyan, hogy lehet hozzászólásunk politikai, de lehet financziális tekintetekben is. Megtörténhet t. i., hogy a csírájukban egészségeseknek látszó reformtervek gyümölcshozási képessége elvész az elvi és kiviteli módozatok által, és könnyen új politikai és financziális egyezség czivakodó keserűségeit teremtheti meg. Pénz az idő is, mindkettőnknek kétszeresen drága, valahogy tehát veszélyes experimentációkkal ne pazaroljuk el. Felületes horvát ismertetések szerint tervezetben van, a közigazgatás elválasztása az igazságszolgáltatástól. A politikai közigazgatás roszaságának indoka szolgált e reform kezdeményezésére, de hát maguk is bevallják, hogy ily munkához sok köze van a financziális helyzetnek is, mi egy htel hiányában szenvedő országra nézve kissé komolyabban meggondolandó körülmény. Tervezik továbbá a bíróságok rendezését és ezzel kapcsolatban a fenyítő és peres eljárás szabályozását. A bagatell-ügyek és a községi bíráskodás is rendezésnek néz elébe. A fenyítő igazságszolgáltatás reformjának napirendjében található fel az államügyészség intézménye egy főállamügyészszel az élén. (Lásd osztrák mintáját Kozma úrban.) Ezeknek hatásköre annyival terjedtebb a mi államügyészeinknél, hogy egyszersmind polgári perekben képviselni fogják a kincstár jogi érdekeit Mi financziális gazdálkodás szempontjából nagyon gyakorlati intézkedés lehet, de aligha válik a kettős büntető és polgári érdek mindegyikének javára, legalább a polgároknak meggyűlhet velük a baja. A hitelképesség emelésére van szánva a csődtörvény. S ezzel még nincs kimerítve a nagy törvényhozási étlap, mert a népoktatási, sajtó-és egészségrendőri törvények hosszú sora még ott bigyeszkedik hátul. Ennyit egyszerre megemészteni csakugyan egészséges nemzeti gyomor kell, no meg a műveltségi, társadalmi és állami élet csekélyke adagja is. Ha mindezzel rendelkeznek, akkor aztán büszkén elmondhatják: az általuk alkotott mtt dicsérje mesterét. Különben a papír és élet közt egy roppant hézag tátong, de mégsem akkora nagy, hogy meggátolja azt az ugrást, mely a komolyat a nevetségestől elválasztja. Szó volt róla, hogy a horvát országgyűlés elé kerülő törvényjavaslatok közül nem mindenik nyerte meg a minisztertanács helyeslését. A sajtó azonban oly tájékozatlan máig e dolog körül, mint aki hallott harangozni, de nem tudja, hogy hol. Pedig e hó 5-én már megkezdik Zágrábban az üléseket, s egy kis tájékozás nem ártana a fővárosi sajtónak, de talán a kormány sem vallaná kárát, ha a véka alá rejtett bölcseségből kiszivár A vám-és kereskedelmi szövetség tárgyában, mint esti lapunkban jelentettük, az értekezlet ma megtartatott. Matlekovits osztálytanácsos egy terjedelmes munkálatot olvasott fel, mely kivonatát képezi a kereskedelmi minisztériumhoz benyújtott véleménynyilvánításoknak. Az határoztatok, hogy az ügyek osztassanak meg a különböző minisztériumok között, s azok felett azután jelentést dolgozzanak ki, nevezetesen a kereskedelmi minisztérium a vámszövetség hatásáról általában és a vámkérdésekről különösen; a pénzügyminisztérium az indirect adókról, a dohány-, só-, szesz és hús-adóról; a közlekedési minisztérium a vasúti tarifakérdésekről, amennyiben azok a vám- és kereskedelmi szerződést érintik. A három minisztérium szeptember végéig készíti el jelentését, s ezek alapján azután előterjesztés intéztetik az országgyűléshez. A közraktárak kérdésében tegnapra összehívott értekezlet a kereskedelmi minisztériumban tartatott meg. Az értekezlet abban állapodott meg, hogy egyelőre csak fővárosi közraktárak felállításáról lehet szó. A kormány képviselői ezeket az alsó Dunasoron kívánják az új vámház melett, amint hogy azok nézetünk szerint máshová nem is jöhetnek ; a főváros képviselői e tekintetben utasítás nélkül lévén, a jövő értekezletre ígérték végleges szavazatukat. A kormány oda nyilatkozott, hogy azon előnyöket, melyeket annak idején a Wass-féle consortiumnak hajlandó volt, megadni, készséggel megadja bármely más consortiumnak is. A kereskedelmi miniszter végül megígérte a kérdés mielőbbi megoldását. A Miletics-komédiák kezdenek untatók lenni azon ismételgetések folytán, melyben némelyek sietnek valami rendkívüli emberré felfújni ezt a utóvégre is bárdolatlan és tudatlan embert, ki a congressuson politikátlan túlzásai és esztelen szereplése által egy nevetséges alakká lett, kinek vezérkedési nagyságát itt azok növelik leginkább, kik mihelyt egy kis Mileties-szappant látnak addig fújják, mig nagy buborék lesz belőle. Elpattan az egyik, valamely jelentéktelen eseményben csípnek egy másikat és ez így tart folyton folyvást, hogy szinte az ember hajlandó elhinni, némely pesti szerkesztőségben más betegséget sem ismernek a Miletícsláznál. Már azt a bukást sem akarják neki megbocsátani, melyet karlovíczi szereplése alkalmával szenvedett, hanem igyekeznek, hogy valamikép Miletics ki ne menjen a divatból és legyen belőle szerb próféta minden áron. Pedig ez az ember Ivacskovics megválasztásával azon útra lépett, hol leghamarabb lejárhatja magát, csak hagyják békében, hadd kövesse minden belátást és józan értelmet nélkülöző gonosz ösztönét, mely két véglet felé hajthatja: egyik végleten találkoznia kell az államügyészekkel, másik végleten saját népe megkövezésével. Ez már közös sorsa minden prófétai hatalomnak, mely a butaságon és ámításon alapszik és féktelen izgatással táplálkozik. Ennyi megjegyzésül azon távirat kapcsában, mely Újvidékről keltezve a „Srbski Narod“ nyilatkozatát közli lapunkkal, hol Ivacskovics megválasztott szerb patriarcha Miletics játékszere gyanánt van feltüntetve; felszólítják tehát, hogy mondjon le s ne legyen a mileticsisták támasza az igazi hazafiak ellen folytatott harczban, mert különben a szerb clerus meg fogja tagadni irányában az engedelmességet. Tessék ebből kibetűzni, milyen rettenetes veszedelmes ember ez a Miletics. Pedig hogy ki fogják belőle, arra akár fogadni lehet. A szerb congressus választó gyűléséről a részletes tudósítás a következő: Branovácsky elnök 9 órakor megnyitja a zárt választó gyűlést s felszólítja Stefanovicsot, Suboticsot és Pavlovicsot, hogy értesítsék a kir. biztost a választás megkezdéséről. Felolvastatik ezután a jul. 22 ki kir. leirat. Pavlovits István erre a következő javaslatot nyújtja be. Minthogy a legmagasb, ez évi júl- 23 fől kelt k. leirat értelmében ő császári és apostoli királyi fősége a magyar miniszterelnök, a magyar kultuszminiszterrel s a horvát tartományi kormánynyal egyetértő javaslata értelmében, a szerb metroplitát és patriarchát Stojkovics Arzén budai püspök személyében, kit a szerb nemzeti egyházkongressus 4—16-iki ülésében egyhangúlag megválasztott, megerősíteni nem kegyeskedett, a kongressus elszomorodott érzéssel a felett, mert, ez az első eset, hogy egyhangúlag megválasztott patriarcha meg nem erősíttetik, érezvén a sürgős szükséget a szerb egyházi és vallási ügyek rendezése iránt, a fentebb említett, kir. leirat következtében új patriarcha és metropolita választásához fog! (Tetszés.) Zsivkovics János nem fogadhatja el e fölösleges és következetlen javaslatot, s indítványozza, hogy a kongressus a legmagasb leiratról ne szóljon s minden kijelentés nélkül fogjon a választáshoz. (Tetszés középen.) E javaslatok azután szavazás alá bocsáttatnak. Pavlovics javaslata 38 szóval 21 ellen elfogadtatik. A kongressus erre a választásba fog. Jegyzőkül működnek Stefanovits és Popovics. A névsor felolvastatik. 71 igazolt képviselő közül jelen van 64, távol 7. (Nikolics, Kassapinovics, Jovanovics, Natosevics, Gutesa, Tomponarczky és Ervetjanin.) A szavazás abc rendben történik. Minden képviselő egy ívre írja: Én N. N. püspökre szavazok X-ből, s aláírja nevét, valamint választókerületét. A szavazás ismert eredménye után Branovacsky választási elnök felhívja a kisebbséget, hogy a nemzeti egység nevében mondjanak le a többség javára. Zsivkovics és Stefanovics, akik Kengyelaczra szavaztak, credálják szavazataikat Ivacskovicsra. Zsivkovics János tiltakozik az ellen, mintha a kisebbség visszavonásra törekednék, ő meggyőződése szerint szavazott, s miután e meggyőződést helyesnek tartja, nem szavazhat másra, mint Gruicsra s nem is engedheti át szavazatát senkinek. E szerint Ivacskovics 56 szavazattal 7 ellen karloviczi érseknek s patriárchának meg van választva. Ezután a congressus a következő feliratot fogadja el: „Császári és apostoli királyi fölség, legkegyelmesebb urunk ! Csász. és ap. kir. fölségednek 1874. júl. 22-től kelt legmagasbb leirata értelmében a leghűségesben engedelmes szerb nemzeti egyházcongressus újólag végrehajtotta a karloviczi érsek metropolita és patriarcha választást s a jul. 19 31-ki ülésen a volt aradi szerb püspököt, ez idő szerint szebeni érseket, Ivacskovics Prokopot megválasztotta metropolitának és patriarchának. Ennek folytán a leghűségesben engedelmes szerb nemzeti egyházkongressus a választási jegyzőkönyvet azon alázatos kéréssel terjeszti föl, kegyeskedjék cs. és apostoli királyi fölséged a kitűnő többséggel megválasztott metropolitát és patriarchát legkegyelmesben megerősíteni. “ Miután a jegyzőkönyv hitelesittettett, a kir. biztost értesítették a választásról, mire az titkára kíséretében a zárt ülésen megjelenik s a titkár a jegyzőkönyvre reá írja a magyar zárszavakat s megpecsételi. Hueber kir. biztos átveszi a jegyzőkönyvet s kijelenti, hogy az a magyar kormány utján fog ő felsége elé terjesztetni. Mig a legmagasb határozat leérkezik, a mi 10. 14. napot veend igénybe — a kongressus ülései elnapolandók lennének. Branovácsky elnök köszönetet szavaz a kir. biztosnak tapintatos eljárásáért, s az ülést l/a 2 órakor d. u. feloszlatja. A budapesti iskolatanács ülése. — Augusztus 3. — Baja Gergely elnök tanfelügyelő 4 órakor megnyitván az ülést, mindenekelőtt jelenti, hogy Királyi Pál a tagságról lemondott. Az iskolatanács jegyzőkönyvileg fejezi ki sajnálatát buzgó tagtársának távozása felett. Áttérvén a napirendre, olvastatik az elemi szakbizottság előterjesztése a megürült el. isb. igazgatói állomásuk iránt, mely előterjesztés hoszszas, leginkább elvek körül forgó viták után elfogadtatott, s az ajánlatba hozott folyamodók következő sorrendben terjesztetnek a fővárosi hatóság elé: Chauser Vitályos Kafka Károly, Csőkey János, Volkenberg Gyula, Jeny József, Göndöcs Lajos, Wéhner Gyula, Zsengeri Samu, Fuchs János Rákóczy Lajos, Klein Salamon, Tanos Imre Schneller Jakab, Szavota János. A krisztinavárosi iskolaszék fölterjesztése folytán kimondatik, hogy az iskolaszék bármely városrészi magántanulót megvizsgálhat. Martin Károly terézvárosi tanítónak, tanítványán elkövetett testi sértés miatt más iskolaszékbe leendő elhelyezésének indítványozásából folyólag kimondatik, hogy jövőre az elemi szakbizottság fegyelmi ügyek intézésével is megbizatik, s a már régebben hozott fegyelmi szabályok átvizsgálására utasíttatik. Kriza János, ki a budai még ezután létesítendő árvaház igazgatójává a volt budavárosi hatóság által megválasztatott, míg az árvaház létesül a budaújlaki igazgatói állomásra helyeztetik. Pramner János és Krüger Győző polg. isk. tanárok véglegesen alkalmaztatnak. A budai polgári iskola a budai állami polgári iskolai tanítóképezde által gyakorló iskolául jövőre csak a fővárosi hatóság által szabályszerű utasítás szerint vehető igénybe. Az óbudai polgári iskolához több tanári állomásra pályázat nyittatik. Zichy Antal indítványa folytán az iskolák környékéről a prostituczionális helyiségek eltávol