Ellenőr, 1874. augusztus (6. évfolyam, 209-238. szám)

1874-08-04 / 212. szám

Előfizetési árak: Egész én-e . . 20 frt. — kr. Évnegyedre . . 5 frt. — kr. Félévre . . . I© „ — „ Egy hónapra . 1 „­80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITI­KAI NAPI­LA­P, Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-uteza 6. sz. (légrádi testvérek Irodájában). Kiadó-hivatal: Előfizethetni helyben és posta útján, nádor-uteza 6. sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamátiók Légrády testvérik irodájába (nádor-utcza 6. sz.") intézendők. 212. szám, Budapest, kedd, augusztus 4. 1874. VI. évfolyam Az „Ellenőr“ ára mint eddig: Egy évre....................................20 forint — kr. Félévre.........................................10 „ — kr. Negyedévre.................................5 „ — kr. Egy hóra......................................1­­­80 kr. Az előfizetést — postai utón vagy sze­mélyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadó­hivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. TÁVIRATOK. Trieszt, aug. 3. A „Triester Zeitung“ je­lenti, hogy a wü­rttembergi herczeg hadparancs­noki minőségben marad Triesztben, és Zinnecke táborszernagy ugyanily minőségben Kassára helyez­tetik át. London, aug. 3. A lelkészegylet Dublinben szerencsekivánatot intézett Bismarck herczeghez, a­melyben hangsúlyozva van, hogy Bismarck Né­metországot nemcsak egyesítette, hanem a conti­­nens protestáns nagyhatalmává is tette. Berlin, aug. 3. A „Germania“ megerősíti a hírt, hogy a boroszlói érsek a porosz püspökök nevében egy nyilatkozatot terjesztett a porosz kor­mány elé, mely szerint az egyházi ügyekben egy­oldalúl­ag hozott állami törvényeknek és rendele­teknek magukat alá nem vetik, az egyháziakban való törvényhozás csak a pápát illetvén. Washington, aug. 2. A hivatalos aratási kimutatás jelenti, hogy az őszi vetés minősége négy százalék a középátlagon fölül, a tavaszié pe­dig négy százalék a középátlagon alul. Bécs, august. 3. (Zárlat.) Hitelrészvények 241.75 Galicziai 246 50. Államvasut 317­­. Járadék 70.50.1860-dik 108.25- 1864-diki 134 — Ezüst 103.40. London 109.70. Unió bank 120.75. Általános épitőbank 60.50. Angol-ausztria 152— Lombardok 134.— Tramway 152 —. Hitelsorsjegy 160—. Napoleondor 883.—. Arany 527.—. Frankfurt 9165 Porosz pénzutalvány 162.—. Török sorsjegy 46.—. Angol épitő-bank 66 75. Pécs, aug. 3. (Hivat zárlat.) Magy. földteherm. köt­vény 76.80. Salg Tarján 92.—. Magyar­ hitel. 216.75. Ma­gyar záloglevél 85.75. Erdélyi 141.—. Magyar keleti vasút 51 50. Magyar sorsjegy 84.—. Tiszai vasút 223.50. Magyar vasúti kölcsön 97.—. Angol-magyar 43.—. Franco-magya 83.—. Alföld 143.50. Magy. északkeleti vasút 116.—. Kelet vasúti elsőbbségi kötvény 67.—. Porosz pénztári utalvány —. Magyar gőzhajó elsőbbségi kötvény —.—. Magyar zöldhiteintézet 78 50. Török —. Municipális 37.—. Berlin, aug. 3. (Kezder.) Galicziai 113.—. Lombar­­dok 8125. Ezüst-jöv. 68.82. 1860-iki 105.75. Bécs 91.78 Romániai 41.50. Államvaspálya 196.25. Papirjövedék 62 60 Hitelsorsjegyek 107.25. 1864-iki 90.75 Hitelrészvények 146.25. Magyarsorsjegy 65.—. Berlin, aug. 3 (Zárlat.)’ Galicziai 114.12. Lombar­dók 82.— Ezüst-jöved. 68.65. 1860-as 104.50. Bécs 91.75 Romániai 41 75. Államvaspálya 196.50. Papirjövedék 65 36 Hitelsorsjegyek 112.12. 1864-ki 93.25. Hitelrészvény 146.12 Magyar sorsjegy 53 85. Frankfurt, aug. 3. (Zárlat.) Váltóárfolyam 107.12 1860 tk 104.12 metalique —... Uj ezüst kölcsön-----­Nemzeti kölcsön —.—. Régi metalliques —.—. Uj adó­mentes kölcsön —. Amerikai 1882-re —. Osztrák hitelrészvény 255.75. Osztrák államvasut 338.—. 1864-ik 162.50. 1860-diki — —. Ferencz-Józsefvasut —.—. Lom­­bardok 142.— Galicziai 264.—. Papirjáradék 65 36. Ezüst­járadék 68.40. Osztrák bankrészvény 10.47. Magyar sors­jegyek —.—. Német osztrák bank —.—. Győri —.— Gömöri —.—. Boroszló aug. 3. Búza —.—. rozs —. —. —•— — . Olaj 18.75. tavaszi 18.75. szesz 26.25. 26.06. 26.06 Pak­s, aug. 3. Liszt 70.75. 62.75. 61.—. Répad­­ 77. . 77.—. 77.—. Lenolaj 79.80. 79.— 79.—. Szesz 69. Berlin, aug. 3. Búza 86.—. 73.75. —. rozs 52-50 51 76. 53.53. 52.25 Zab 67.—. 56.75. Árpa helyben —. Olaj 18.66. 18 66. 18.75. 19.—. Szesz 27.06. 27.12 Páris, jul. 30. (Zárlat) 3°/0 járad. 62.80. Olasz járadék 66.37. Credit mobilier 290.—. Osztr. napra _,­­Consulok —.—. Éjszaknyugoti pálya —. —. 4­03 jára­dék —Államvaspálya 717.—. Lombardok 307.—. Ame­rikai —Magyar kölcsön Magya­r keleti pálya —. 1871-iki kölcsön 98.42. 1872-iki 93.47. Utolsó posta. Adalékul a francziák önvédelméhez ide ig­­tatjuk az „Agence Havas“ táviratilag jelzett közle­ményét mely a kormány mentségét tartalmazza. Ez így szól: A sajtó utóbbi időben sokat foglalkozott a franczia kormány magatartásával a spanyol kor­mány és a karlisták irányában, s egy angol lap odáig ment állításaiban, hogy a spanyol kormány igen erélyes jegyzéket intézett Francziaországhoz a karlistáknak engedett szabadság miatt. Más részről a madridi sajtó egy része mindennap szemrehá­nyásokat tesz a franczia kormánynak. A sajtó így cselekedve, nem igaz világításban mutatja a hely­zetet. Először is nem igaz, hogy a spanyol kor­mány „erélyes“ jegyzéket intézett volna a Versail­les- kabinethez. Bár való, hogy több ízben tétet­tek, közlemények a spanyol kormány által, de egyik sem volt oly hangú, hogy a barátságos esz­mecsere jellemét elvesztette volna. A valóság az, hogy a franczia kormány nem szűnt meg Spanyol­­ország iránt a jó szomszédsághoz képest eljárni. Ily értelemben adta és ismételte igen pontos uta­sításait a határszéli tisztviselőknek; a karlistáknak semmiben nem kedvezett. Az alkalmazott rendsza­bályok, a kabinethez intézett jelentések, minden azt bizonyítja, hogy a kormány utasításait megér­tették és végrehajtották a határszéli hatóságok. Mindenesetre számba kell venni mégis a végrehaj­tás nehézségeit, melyek e kérdésnél a franczia ha­tóságok útjába gördülnek. Nem lehet teljesen meg­őrizni egy olyan hosszú határvonalat, mint apyre­­nét. Hogy a megőrzés teljes legyen, arra egy hadtest volna szükséges. Ami a spanyol kormány elisme­rését illeti, ami az utóbbi napokban szóba jött: e kérdésben a franczia kormány anélkül, hogy a kezdeményezést megtagadná, hajlandónak mu­tatkozik a többi nagyhatalom eljárásához csat­lakozni. — (A franczia lapok e jegyzéktől jó hatást várnak.) — A Guibert-féle pásztorl­evél tár­gyában a hivatalos lap a következőleg nyilatko­zik : „A kormány sajnálattal vette e pásztorlevél közzétételét, s kívánatosnak tartaná, hogy ne szol­gáljon tovább megbeszélés tárgyául a sajtóban. (Az olasz lapok kedvezőleg fogadták a nyilatko­zatot.) BUDAI SZÍNKÖR. Kedden, aug. 4-én. Sárika, vagy a falusi egyszerűség. Vígjáték 3 felvonásban. Kezdete 7 órakor. A szünidő kezdeten. □ Minisztereink nem ülnek a képvise­lőház piros bársony­székein többé — mint­egy harmadfél hónapig. Megpihennek tehát a képviselői padokról hozzájuk intézett kér­dések, interpellációk meg a feléjök irányzott támadásoktól, az amazokra adandó felele­tektől, az emezek ellenében mondandó véd­­szónoklatoktól. Hiszen most mindenki nyak­ra főre siet­­ pihenni, fürdőzni, szabadság­­idejét élvezni, a nagybirtokostól, a­kit eb­ben még egy-két rész­termésű év sem aka­dályoztat meg, a szerény, de elemi csapá­soktól ment fizetésű hivatalnokig, a­ki ülő munkájának egészségelő hatását ilyenkor hat heti fürdői élvezettel igyekszik ellensú­lyozni. És mégis, az ezen szerény hivatal­nokok felett a szédítő magasban uralkodó miniszterek nem élvezhetik ama pihenést vagy legalább csak igen szűk korlátok közt, mert a képviselőház nyomott és nyomó lég­körétől rövid időre csak azért vannak fel­mentve, hogy annál többet dolgozzanak hi­vatal-szobáikban, hogy részint a hosszú ülésszak alatt felhalmozódott és meg­akadt ügyeket egy lépéssel előre lökjék,­­ részint és főképen, hogy az orsz.­gyűlés III. ülésszakára előkészüljenek, és a képv.­ház munkájának anyagát előkészítsék. A tulajdonképeni munka tehát még csak most következik rájuk, e pihenésről pedig le kell tenniök. „Minden jó­ lakásnak meg kell adni az árát“ a közmondás sze­rint, tehát a miniszteri lakásnak is. A most lefolyt ülésszak alatt főleg az igazságügyi és belügyi miniszter táplálták munkával az országgyűlést. Kisebb javasla­tok más miniszterektől is jöttek elő, a­me­lyek közt leginkább kiemelkedik a kereske­delmi miniszteré, a métermérték behozata­láról. Azonban voltak beadva oly javaslatok is, a­melyek a ház tárgyalása alá nem ke­rülvén­­­az őszi időszakra maradtak,­­ mint a közoktatásügyi miniszter javasla­tai a közép és főtanodai oktatásról. A megszavazott javaslatok felett rész­letesen is fejtegettük nézeteinket, előadtuk véleményünket a középtanodai oktatásról szóló javaslat felett, midőn az már az osztályokban is tárgyaltatott. Ezeket ismé­telni fölösleges lenne. Most inkább arra kívánnók a figyelmet fordítani, a­mi még hátra van, a­mit még óhajtva várunk kormányunktól. A megoldandó kérdések legnagyobbika nézetünk szerint, az országgyűlés, a tör­vényhozó hatalom helyes megalkottatása. Ennek egyik részét vélte teljesíteni a kor­mány­­­s a ház többsége az épen most végig­tárgyalt választási törvény meghoza­talával, a­melynek hogy lesz befolyása — fájda­lm nem annyi, mint óhajtottuk, és mint lehetett volna­ — a képviselőház he­lyesebb megalakulására — mi is hisszük. De ez még csak egyik alkotó része az or­szággyűlésnek. A másik, a­mely nem csak némi javítást, de gyökeres átalakítást igé­nyel — a felsőház. Nem szándékunk ez alkalommal tüze­tes fejtegetésébe bocsátkozni e főfontosságú kérdésnek, a­melynek napirendre kerültéről — úgy látszik — a döntő körök talán még gondolkozni sem akarnak , de két megjegy­zésünket el nem hallgathatjuk. Az egyik az, hogy alig vagyunk képe­sek kielégítőleg felelni meg magunknak azon kérdésre, mi lehet annak az oka, hogy a tevékenység politikájával és ennek sikerei­vel — mintaszerűeknek hirdetett alkotá­saival dicsekvő hatalmas „Deák párt“ e kérdést mindeddig „aludni hagyta.“ — Ősi alkotmányunkat minden egyéb részeiben, a­hol a párt és az általa támogatott kormány mindenhatósága valamely gátot vélt ha­talma gyakorlatának útjában találni — nem habozott fenekestül felforgatni, a történeti­leg fejlődött intézmények helyett az ő külön czéljaiknak előmozdítására szolgáló idegen intézményeket hozzánk átültetni, és e rom­bolás igazolásául a 48-iki törvények szelle­mére hivatkozni ; — erre igen is volt bá­torságuk. De egy oly intézményt — a szü­letett törvényhozókét — a­melyet a 48-iki törvények szellemével összeegyeztetni tőlök sem hallottak, ezt megbolygatni nem volt bátorságuk. Igaz, hogy a súlgos főrendek oly ildo­mosak, miszerint köztük ellenzéknek színe nyoma is alig látszik, hogy ők biztos istáp­­jai az uralkodó párt hatalmának és hatal­maskodásának, és így megérdemlik, hogy az uralkodó párt is kímélje, támogassa roska­dozó léteket, mert ki tudja, mit állíthat majd helyökbe. Természetes, hogy a mi esz­ménk szerint alkotandó felsőháztól ezt ily mértékben aligha várhatná. Másik megjegyzésünk az, hogy valóban talán még szerencse, hogy e kérdés megol­datása a jövő számára marad fel; ha ugyan az imént megszavazott választási törvényre épített azon remény nem hiúsul meg egé­szen, hogy annak alapján egy egészségesebb alkatú képviselőházat lesz szerencsénk 1876- ban együtt látni. Mi természetesnek talál­nék, ha kormányunk a felsőház szervezésé­ről mentül előbb beadná javaslatát, de óhajtsuk-e ezt — alig tudnók megmondani. Az igazságügyminiszter nem volt rest javaslataival, sőt inkább valamint máskor elismertük, most sem tagadjuk munkássá­gát, (habár némelyekre ráillik az ,,aliud agentibus,“) mert valóban neki sem jött még el pihenő ideje, és ha aratott is annyi babért, a­mennyi nyughelyét elég kelle­messé tegye, mi legalább nem szűnünk meg őt nyugalmában a codificatio terén reá váró feladatok, főleg pedig a büntető törvénykönyv emlegetésével háborgatni. Leginkább óhajtanók pedig, hogy a honvédelmi miniszter lépne fel némely ja­vaslataival, a­mi egyrészről annak tulajdo­nítható, mert égető szükségét érezzük né­mely a véderőre vonatkozó intézkedéseknek, másrészről pedig épen a mostani honvédel­mi miniszter iránti kiváló bizalmunkra is mutat. Mindenek felett és mindenekelőtt az egyéves önkénytes intézmény javíttatását óhajtjuk, amelyről már hónapok előtt ol­vastuk jobboldali laptársaink hasábjain, hogy honv. miniszterünk és a közös hadügymi­niszter közti értekezés szőnyegén forog. De semmit se hallunk arról, meddig haladtak ez értekezések, és vájjon folytattatnak-e az új hadügyminiszterrel is. Óhajtanak továbbá a póttartalékosok­ról szóló §§-ok törvényhozási magyará­zatát, mert annak újabban divatba vett értelmezése évről évre több hadkötelest von el a honvédségtől, sőt átalában min­den hadi szolgálat és kiképeztetéstől. Óhajtanók a katonasági díjról szóló törvényjavaslatot is, habár ez felületes te­kintetre nem látszik fontosnak ; de óhajtjuk egyrészt elvileg azért, mert annak behoza­tala már az 1868-as törvény által van a honv. miniszternek köteles­ségébe téve, a minisztereknek pedig jó példát illenék mutatni a törvény iránti en­gedelmességben ; óhajtjuk ismét elvileg azért, mert a nélkül az általános hadkötelezettség elve nincs teljesen keresztül vive, s így az igazságnak elég téve; óha­jtjuk gyakorlati­lag azért, mert nem hagyhatjuk jóvá, hogy midőn rongált pénzügyi állapotunkban új adónemek behozatalán törjük fejünket , ak­kor egy oly adónemet életbeléptetni elmu­lasztunk, a­mely (ha nem is várhatjuk ád­lós államháztartásunk rendbehozatalát) már 4 év előtt meghozott törvény által és pe­­dig épen mint az igazság követel­ménye van elhatározva. Hogy a honvédelem terén ezeknél még sokkal fontosabb dolgokat is óhajtunk, mi­nek mondjuk? Tudja azt mindenki. A hadá­szat elvei szerint hasonló körülmények közt mindenkor a nehezebb feladatnak kell előbb nekimenni, a törvényhozás terén azonban inkább azt sürgetjük, a­mihez több a remé­nyünk. Hogy azonban az őszi ülésszak Hercu­­lesének a pénzügyminiszternek kell lenni, az igen természetes. Ha valaha talált, minden e­stre talál államháztartásunk egyensúlyá­nak­ helyreállítására az Augias istállójáról szóló mese, és azért mi nem ereszkedünk az e téren teendők részletezésébe, de a mi­niszternek erőt, egészséget, az országgyűlés­nek türelmet és bölcseséget, a hazának szerencsét kívánunk azok megoldásához, fogna egy és más a közönség közé. Mert mind­össze nagyon halovány vonásaiban ismerjük eddig­­fele azon fontos törvényjavaslatokat, melyeket tár­gyalni fognak a horvát-slavon dalmát háromegy királyság országgyűlésen. Nagy változtatásokra készülnek ott mind a közigazgatás, mind az igazságszolgáltatás terén. E reformkérdések természete olyan, hogy lehet hozzászólásunk politikai, de lehet financziális te­kintetekben is. Megtörténhet t. i., hogy a csírá­jukban egészségeseknek látszó reformtervek gyü­­­mölcshozási képessége el­vész az elvi és kiviteli módozatok által, és könnyen új politikai és finan­­cziális egyezség czivakodó keserűségeit teremtheti meg. Pénz az idő is, mindkettőnknek kétszeresen drága, valahogy tehát veszélyes experimentációk­­kal ne pazaroljuk el. Felületes horvát ismertetések szerint tervezet­ben van, a közigazgatás elválasztása az igazság­szolgáltatástól. A politikai közigazgatás roszasá­­gának indoka szolgált e reform kezdeményezésére, de hát maguk is bevallják, hogy ily munkához sok köze van a financziális helyzetnek is, mi egy h­tel hiányában szenvedő országra nézve kissé komo­lyabban meggondolandó körülmény. Tervezik továbbá a bíróságok rendezését és ezzel kapcsolatban a fenyítő és peres eljárás sza­bályozását. A bagatell-ügyek és a községi bírás­kodás is rendezésnek néz elébe. A fenyítő igazság­szolgáltatás reformjának napirendjében található fel az államügyészség intézménye egy főállamügyész­­szel az élén. (Lásd osztrák mintáját Kozma úrban.) Ezeknek hatásköre annyival terjedtebb a mi állam­­ügyészeinknél, hogy egyszersmind polgári perek­ben képviselni fogják a kincstár jogi érdekeit Mi financziális gazdálkodás szempontjából nagyon gya­korlati intézkedés lehet, de aligha válik a kettős büntető és polgári érdek mindegyikének javára, legalább a polgároknak meggyűlhet velük a baja. A hitelképesség emelésére van szánva a csőd­törvény. S ezzel még nincs kimerítve a nagy tör­vényhozási étlap, mert a népoktatási, sajtó-és egész­­­ségrendőri törvények hosszú sora még ott bigyesz­­kedik hátul. Ennyit egyszerre megemészteni csak­ugyan egészséges nemzeti gyomor kell, no meg a mű­veltségi, társadalmi és állami élet csekélyke adagja is. Ha mindezzel rendelkeznek, akkor aztán büszkén elmondhatják: az általuk alkotott mtt dicsérje meste­rét. Különben a papír és élet közt egy roppant hé­zag tátong, de még­sem akkora nagy, hogy meg­gátolja azt az ugrást, mely a komolyat a nevetsé­gestől elválasztja.­­ Szó volt róla, hogy a horvát ország­gyűlés elé kerülő törvényjavaslatok közül nem min­­denik nyerte meg a minisztertanács helyeslését. A sajtó azonban oly tájékozatlan máig e dolog körül, mint a­ki hallott harangozni, de nem tudja, hogy hol. Pedig e hó 5-én már megkezdik Zágrábban az üléseket, s egy kis tájékozás nem ártana a fő­városi sajtónak, de talán a kormány sem vallaná kárát, ha a véka alá rejtett bölcseségből kiszivá­r A vám-és kereskedelmi szövet­ség tárgyában, mint esti lapunkban jelentettük, az értekezlet ma megtartatott. Matlekovits osztálytanácsos egy terjedelmes munkálatot olva­sott fel, mely kivonatát képezi a kereskedelmi mi­nisztériumhoz benyújtott véleménynyilvánításoknak. Az határoztatok, hogy az ügyek osztassanak meg a különböző minisztériumok között, s azok felett az­után jelentést dolgozzanak ki, nevezetesen a keres­kedelmi minisztérium a vámszövetség hatásáról ál­talában és a vámkérdésekről különösen; a pénz­ügyminisztérium az indirect adókról, a dohány-, só-, szesz és hús-adóról; a közlekedési minisztérium a vasúti tarifa­kérdésekről, a­mennyiben azok a vám- és kereskedelmi szerződést érintik. A három mi­nisztérium szeptember végéig készíti el jelentését, s ezek alapján azután előterjesztés intéztetik az országgyűléshez.­­ A közraktárak kérdésében teg­napra összehívott értekezlet a kereskedelmi mi­nisztériumban tartatott meg. Az értekezlet abban állapodott meg, hogy egyelőre csak fővárosi közrak­tárak felállításáról lehet szó. A kormány képviselői ezeket az alsó Dunasoron kívánják az új vámház m­elett, a­mint hogy azok nézetünk szerint máshová nem is jöhetnek ; a főváros képviselői e tekintet­ben utasítás nélkül lévén, a jövő értekezletre ígér­ték végleges szavazatukat. A kormány oda nyilat­kozott, hogy azon előnyöket, melyeket annak ide­jén a Wass-féle consortiumnak hajlandó volt, meg­adni, készséggel megadja bármely más consorti­umnak is. A kereskedelmi miniszter végül meg­ígérte a kérdés mielőbbi megoldását.­­ A Miletics-komédiák kezdenek un­­tatók lenni azon ismételgetések folytán, melyben némelyek sietnek valami rendkívüli emberré fel­fújni ezt a utóvégre is bárdolatlan és tudatlan em­bert, ki a congressuson politikátlan túlzásai és esztelen szereplése által egy nevetséges alakká lett, kinek vezérkedési nagyságát itt azok növelik leg­inkább, kik mihelyt egy kis Mileties-szappant lát­nak addig fújják, mig nagy buborék lesz belőle. Elpattan az egyik, valamely jelentéktelen esemény­ben csípnek egy másikat és ez így tart folyton folyvást, hogy szinte az ember hajlandó elhinni, némely pesti szerkesztőségben más betegséget sem ismernek a Miletícsláznál. Már azt a bukást sem akarják neki megbocsátani, melyet karlovíczi sze­replése alkalmával szenvedett, hanem igyekeznek, hogy valamikép Miletics ki ne menjen a divatból és legyen belőle szerb próféta minden áron. Pedig ez az ember Ivacskovics megválasztásával azon útra lépett, hol leghamarabb lejárhatja magát, csak hagyják békében, hadd kövesse minden belátást és józan értelmet nélkülöző gonosz ösztönét, mely két véglet felé hajthatja: egyik vég­leten találkoznia kell az államügyészekkel, másik vég­leten saját népe­ megkövezésével. Ez már közös sorsa minden prófétai hatalomnak, mely a butasá­gon és ámításon alapszik és féktelen izgatással táplálkozik. Ennyi megjegyzésül azon távirat kapcsában, mely Újvidékről keltezve a „Srbski Narod“ nyilat­kozatát közli lapunkkal, hol Ivacskovics megvá­lasztott szerb patriarcha Miletics játékszere gya­nánt van feltüntetve; felszólítják tehát, hogy mondjon le s ne legyen a mileticsisták támasza az igazi hazafiak ellen folytatott harczban, mert kü­lönben a szerb clerus meg fogja tagadni irányában az engedelmességet. Tessék ebből kibetűzni, mi­lyen rettenetes veszedelmes ember ez a Miletics. Pedig hogy ki fogják belőle, arra akár fogadni lehet.­­ A szerb congressus választó gyűléséről a részletes tudósítás a következő: Branovácsky elnök 9 órakor megnyitja a zárt választó gyűlést s felszólítja Stefanovicsot, Suboticsot és Pavlovicsot, hogy értesítsék a kir. biztost a választás megkezdéséről. Felolvastatik ezután a jul. 22 ki kir. leirat. Pavlovit­s István erre a következő javas­latot nyújtja be. Minthogy a legmagasb, ez évi júl- 23 fől kelt k. leirat értelmében ő császári és apostoli királyi fő­sége a magyar miniszterelnök, a magyar kultuszminiszterrel s a horvát tartományi kormánynyal egyetértő javaslata értelmében, a szerb metroplitát és patriarchát Stojkovics Arzén budai püspök személyében, kit a szerb nemzeti egyház­­kongressus 4—16-iki ülésében egyhangúlag meg­választott, megerősíteni nem kegyeskedett, a kon­­gressus elszomorodott érzéssel a felett, mert, ez az első eset, hogy egyhangúlag megválasztott patri­­archa meg nem erősíttetik, érezvén a sürgős szüksé­get a szerb egyházi és vallási ügyek rendezése iránt, a fentebb említett, kir. leirat következtében új patriarcha és metropolita választásához fog! (Tetszés.) Zsivkovics János nem fogadhatja el e fölösleges és következetlen javaslatot, s indítványoz­za, hogy a kongressus a legmagasb leiratról ne szóljon s minden kijelentés nélkül fogjon a válasz­táshoz. (Tetszés középen.) E javaslatok azután szavazás alá bocsáttat­nak. Pavlovics javaslata 38 szóval 21 ellen elfo­gad­tatik. A kongressus erre a választásba fog. Jegy­­zőkül működnek Stefanovits és Popovics. A név­sor felolvastatik. 71 igazolt képviselő közül jelen van 64, távol 7. (Nikolics, Kassapinovics, Jovano­­vics, Natosevics, Gutesa, Tomponarczky és Ervet­­janin.) A szavazás abc rendben történik. Minden képviselő egy ívre írja: Én N. N. püspökre sza­vazok X-ből, s aláírja nevét, valamint választó­ke­rületét. A szavazás ismert eredménye után Brano­­vacsky választási elnök felhívja a kisebbséget, hogy a nemzeti egység nevében mondjanak le a többség javára. Zsivkovics és Stefanovics, a­kik Kengyelaczra szavaztak, credálják szavazataikat Ivacskovicsra. Zsivkovics János tiltakozik az ellen, mintha a kisebbség visszavonásra törekednék, ő meggyőződése szerint szavazott, s miután e meggyő­ződést helyesnek tartja, nem szavazhat másra, mint Gruicsra s nem is engedheti át szavazatát senkinek. E szerint Ivacskovics 56 szavazattal 7 ellen karloviczi érseknek s patriárchának meg van vá­lasztva. Ezután a congressus a következő feliratot fo­gadja el: „Császári és apostoli királyi fölség, legkegyel­mesebb urunk ! Csász. és ap. kir. fölségednek 1874. júl. 22-től kelt legmagasbb leirata értelmében a leghűségesben engedelmes szerb nemzeti egyház­­congressus újólag végrehajtotta a karloviczi érsek metropolita és patriarcha választást s a jul. 19­ 31-ki ülésen a volt aradi szerb püspököt, ez idő szerint szebeni érseket, Ivacskovics Prokopot megválasz­totta metropolitának és patriarchának. Ennek folytán a leghűségesben engedelmes szerb nemzeti egyházkongressus a választási jegy­zőkönyvet azon alázatos kéréssel terjeszti föl, ke­gyeskedjék cs. és apostoli királyi fölséged a kitűnő többséggel megválasztott metropolitát és patriarchát legkegyelmesben megerősíteni. “ Miután a jegyzőkönyv hitelesittettett, a kir. biztost értesítették a választásról, mire az titkára kíséretében a zárt ülésen megjelenik s a titkár a jegy­zőkönyvre reá írja a magyar zárszavakat s megpe­csételi. H­ue­b­e­r kir. biztos átveszi a jegyzőköny­vet s kijelenti, hogy az a magyar kormány utján fog ő felsége elé terjesztetni. Mig a legmagasb ha­tározat leérkezik, a mi 10. 14. napot veend igénybe — a kongressus ülései elnapolandók lennének. Branovácsky elnök köszönetet szavaz a kir. biztosnak tapintatos eljárásáért, s az ülést l/a 2 órakor d. u. feloszlatja. A budapesti iskolatanács ülése. — Augusztus 3. — Baja Gergely elnök tanfelügyelő 4 órakor megnyitván az ülést, mindenekelőtt jelenti, hogy Királyi Pál a tagságról lemondott. Az iskolatanács jegyzőkönyvileg fejezi ki sajnálatát buzgó tagtár­sának távozása felett. Áttérvén a napirendre, olvastatik az elemi szakbizottság előterjesztése a megürült el. isb. igazgatói állomásuk iránt, mely előterjesztés hosz­szas, leginkább elvek körül forgó viták után elfo­gadtatott, s az ajánlatba hozott folyamodók követ­kező sorrendben terjesztetnek a fővárosi hatóság elé: Chauser Vitályos Kafka Károly, Csőkey Já­nos, Volkenberg Gyula, Jeny József, Göndöcs La­jos, Wéhner Gyula, Zsengeri Samu, Fuchs János Rákóczy Lajos, Klein Salamon, Tanos Imre Schneller Jakab, Szavota János. A krisztinavárosi iskolaszék fölterjesztése folytán kimondatik, hogy az iskolaszék bármely városrészi magántanulót megvizsgálhat. Martin Károly terézvárosi tanítónak, tanítvá­nyán elkövetett testi sértés miatt más iskolaszék­be leendő elhelyezésének indítványozásából folyólag kimondatik, hogy jövőre az elemi szakbizottság fe­gyelmi ügyek intézésével is megbizatik, s a már régebben hozott fegyelmi szabályok átvizsgálására utasíttatik. Kriza János, ki a budai még ezután létesí­tendő árvaház igazgatójává a volt budavárosi ható­ság által megválasztatott, míg az árvaház létesül a budaújlaki igazgatói állomásra helyeztetik. Pramner János és Krüger Győző polg. isk. tanárok véglegesen alkalmaztatnak. A budai pol­gári iskola a budai állami polgári iskolai ta­­nítóképezde által gyakorló iskolául jövőre csak a fővárosi hatóság által szabályszerű utasítás szerint vehető igénybe. Az ó­budai polgári isko­lához több tanári állomásra pályázat nyittatik. Zichy Antal indítványa folytán az iskolák környékéről a prostituczionális helyiségek eltávol

Next