Ellenőr, 1874. augusztus (6. évfolyam, 209-238. szám)

1874-08-07 / 215. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt. — kr. Évnegyedre . . 5 frt. — kr. Félévre . . . IO „ — „ Egy hónapra . 1 ,80. Egyes szám ára IO k rajzár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. 215. szám. POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. (Bégrády testvérek irodájában). Kiadóhivatal: Előfizethetni helyben és posta útján, nádor-utcza 6. sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor utcza 6. sz.) intézendők. Budapest, péntek, augusztus 7. 1874. VI. évfolyam. TÁVIRATOK. Bécs, aug. 6. Miután a hitelbank a kormány által elvállalt 50 millió utolsó járadéktételét Hollandiában elhelyezte, az illető syndicatus feloszlatott. Bukarest, aug. 6. A „Bukarest“ határozottan megcáfolja ama hírt, mintha Románia, Szerbia és Montenegro közt a keleti békét veszélyezteti egyezségek létesültek volna és egyúttal fölvilágosításokat ad Stourdza romániai ügynöknek cettinjei útjáról. Miúdon, aug. 6 A „Times“ angol levelezője jelentést tesz a Hohenlohe és Decazes közti bizalmas értekezésről, mely alatt előbbi hangsúlyozva kiemelé a fáradozást a Német- és Francziaország közti barátságos viszony épségben tartása iránt, említé Francziaország érzelgősségét az 1870. évi spanyol trónkérdés alkalmából; kijelenté továbbá, hogy Németország sürgősen óhajtja, hogy a carlisták által megszállott tartományok ne legyenek tovább barbár hadakozás színhelyei. Németország határozottan számol Francziaország eziránti közreműködésére és hogy szintén fog egy kis hajórajt a spanyol partokhoz küldeni; végül ezt mondá Hohenlohe: A német kormánytól minden támadó föllépés távol van. London, ang. 6. Az angol bank 4 százalékra emelte a leszámítolási kamatlábat. München, ang. 6. Az itteni érsek óvást intézett közvetlenül a királyhoz, azért mert Reinkensz katholikus püspök az itteni Nicolas-templomban a bérmálási szentséget teljesítette. Madrid, aug. 6. A lapok a karlisták újabb határsértéseiről panaszkodnak. Páris, aug. 6. A „Liberté“ azt jelenti, hogy Bismarck kész Spanyolország érdekében intervenálni, ha ennek fejében Sartona sziget Németországnak átengedtetik, mely abból német Gibraltárt csinálna. Prága, aug. 6. Cseh lapok egyértelmű jelentése szerint Mac-Mahon az őszi hadgyakorlatokra Brandeisba jön, hol már lakás is rendeltetett számára. Szt.-Pétervár, aug. 6. A hivatalos fap közzéteszi Brunnownak a londoni küldöttségi állomásról való visszahivatását és Schuwaloffnak helyébe történt kineveztetését; mindkettőhöz a czá: elismerő kéziratokat intézett. — A moszkvai újság 3 napra felfüggesztetett. Kess, auguzt. 6. (Zárlat.) Hitelrészvények 24150 Galícziai 247.75. Államvasút 320 50. Járadék 70.55.1860-dik 108.—. 1864-diki 134 — Ezüst 103.—. London 109.40. Unió bank 121.75. Általános épitőbank 60.50. Angol-ausztria 152 75. Lombardok 134.25 Tramway 154. Hitelsorsjegy 100—. Napoleondor 880.50. Arany 523.—. Frankfurt 9150 Porosz pénzutalvány 161.75 Török sorsjegy 45.75. Angol épitőpark 66 80 0 budai színkör. Péntek, aug. 7-én. Petaud király udvara. Kezdete 7 órakor. Gazdáknak szól. Vasúti állomásokon óriás plakátok hir- tdetik, hogy Bécsben is lesz nemzetközi gabnavásár, s nagy köztük az izgalom, legyőzni Pestet. Szeretnének ehez a munkához megnyerni magyar termelőket is, a mi háládat-lan erőlködés, de azért nem fogja akadályozni kedves osztrák szomszédainkat, hogy s felhasználva a Schwindel eszközeit, magából s Bécsből kikerítsék a résztvevő contingenst, mely bolondítandó lesz a világot, hogy a Residenzstadt még a gabnakereskedelem terén is fölénynyel bír Magyarország fővárosa felett. Tehetnek amit akarnak, mi úgyis jól ismerjük őket és bennünket és oly kevéssé fognak meglepni czikornyás tudósításaik agyondicsérő hazudozásai, mint el voltunk készülve, hogy le fogják rántani az újvilági mozgalom meglepő sikerét. Dicséretük vagy száraz ismertetésük soha sem használna annyit ügyünknek, mint használni képes az ócsárlás, mely első betekintésre meggyőzi mindazokat, kiket a távol külföldről és magából Ausztriából, részint az üzlet, részint a kíváncsiság hozott ide, minő aljas cselszövény és kenyéririgység beszél ez emberekből. Mentől aljasabb színvonalra jut a bécsi sajtó hitele, melynél romlottabb nincs a kerek földön, annál kevésbbé félelmes gonosz nyelvöltögetésük Magyarország érdekeire. Csakhogy szükséges volna már egyszer nekünk is komolyan hozzálátni közgazdasági viszonyaink rendezéséhez és megtenni mindent azon verseny előkészületéül, melyet az osztrák féltékenység elkerülhetetlenné tesz a nemzet számára. Gazdáinknak és kereskedőinknek nem szabad elmulasztani a kínálkozó alkalmakat, hogy erős aktív által meggátoljanak a kormány és törvényhozás részéről minden oly lépést, mely legtávolabbról gyengítné erejöket Bécscsel szemközt. Mert Mephisto német ember ám, kinek alakja ugyan a mondakörből válik ki, de azért nemcsak színpadon mozog, hanem jelentkezik számtalan tényben és hatalmas szövetségesekkel bír a bécsi pénzpiaczhoz kötött bankári, vasúttársulati és gőzhajózási érdekekben. Különösen gazdáink adhatnának magukról életjelt, mert mégis csak mohamedáni közöny az, midőn a legfontosabb közgazdasági kérdésekben nincs ki hallatna szavát imponáló erejében az ország előtt, hanem megelégesznek, ha olvashatják a lapokból, hogy van ki a holt betűk máról holnapra terjedő lamentatióiban pártjukat fogja. Hiszen kérem, olyan javaslatok mellett, mint a földadóról és az orsovai csatlakozásról szóló volt, olyan mozgalom támadt volna Angliában, melynek méltó párja csak a gabonavám eltörlése körül támadt agitatió lehetett. Az igazat megvallva, nincs is magyar közlöny, mely igazán és tüzetesen képviselné termelő közönségünk érdekeit. Egy többékevésbbé roszul szerkesztett gazdasági rovat, egy hébe hóba neki eresztett czikkecske képviseli Magyarország legvitálisabb nemzetgazdasági ágának törekvéseit és mozgalmait a napi sajtó terén. Mintha egy belterjes váltógazdaság létezése mellett az ipar és a kereskedelem tökélye képezné anyagi létünk alapját, s elég, ha esztendőben egyszer beszélünk Ghyczyvel a jó istenről, ki adott esőt és napfényt, hogy megérjen, mi magról kell, a többit üsse ki, így amint kimondtuk, a vád éle egyenesen a magyar napi hírlapirodalom ellen fordul, bár a mulasztás ódiuma nem anynyira bennünket, mint a lomha gazdasági conservativismust sújtja, mely nem gondol semmit saját czéljaival és feladatával és elvonja a magyar lapoktól tevékenységének mind szellemi, mind anyagi föltételeit. A börse és piacz emberei nem ily fatalisták, nekik régóta meg van egy minden oldalról támogatott orgánumuk, mégpedig oly szerencsés körülmények által fejlesztve, hogy napjainkban ez szolgál oraculum gyanánt a tősgyökeresebb magyar gazda közönségnek is. Magyar ember megszokta, hogy csak a nagy politika fordulatairól és szeszélyes küzdelmeiről értesül magyar lapokból, a többire nézve egyedül a „Lloydsban véli feltalálhatónak a bölcsesség kövét, melynek útmutatásai szerint megy akár az egyenes romlásba. De hát nem veszik észre, hogy az irányzatos szerkesztés sokszor nagyon feltűnőleg elüt az ő érdekeiktől és legtöbbnyire megvan azon célzata, tévedésbe ejteni a gazdaközönséget, miáltal lehetségessé válik az árak hullámzását egy osztály érdekében kimesterkélni. A világért se állítjuk, hogy e mesterkéltségnek néha nincsen visszahatása az ellenkező irányban is, de e körülmény ismét nagyon csattanós bizonysága annak, mennyire szükséges volna, gazdának, iparosnak, kereskedőnek egyaránt, a közgazdasági ügyek hírlapirodalmi vezetését fölmenteni az irányzatosságtól és egyoldalúságtól. Szükséges volna ez annál inkább, mert a német nyelvű lapok állásfoglalása, a kereskedők üzleti érdekeinél fogva, mely őket Bécscsel szemközt sok kérdésben anyagi függésbe hozza, gyakran homlokegyenes tagadása Magyarország valódi érdekeinek. Pillanatnyi kereskedelmi előnyök kedvéért oly elvi dolgokban enged a „Lloyd“ lekötöttsége, melyeket érzékeny vereséggel fizet meg a jövő kereskedelme és gazdászata. Magyar lap meg van gátolva értesüléseinek megbízhatóságában, meg van akadályozva hatásosabb közgazdasági agitatió kifejtésében, a teljes szellemi és anyagi támogatás hiánya miatt, mely a közgazdasági faktorok részéről érhetné. A kereskedelem, mely a „Lloyd-“ok tápláló buzgalmából nem bir végkép kibontakozni a németség és bécsi pressió alól, nem igen nyújt reményt, hogy az állapotok jobbra fordulnak, természetes tehát, hogy a gazda- és iparos-közönség, melyeknek érdekei nálunk azonosak és nem válnak el oly könnyen, tegye meg a kellő lépéseket. A hézag, mely e részben fennáll, máris oly sértő, hogy elhárítása komoly törekvéssé kezd válni sokaknál, s mennyire informátióink terjednek, a határozott kezdeményezés is meg fog történni rövid idő múlva. Nehézségei meglesznek e küzdelemnek, de a siker aztán annál bizonyosabb. A főrendiház jogügyi bizottsága tegnap megkezdte a választási törvényjavaslat tárgyalását s az első tíz szakaszt elintézte, minden nagyobb nehézség nélkül. Az összeférhetlenségi, és tán a választási törvényjavaslatról szóló bizottsági jelentés is alkalmasint a hétfői nyilvános ülésben fog felolvastatni. Pótlólag megemlítjük még, hogy az összeférhetlenségi javaslattal foglalkozott albizottság a becstelenség miatt elitéltekre is kimondá az incompatibilitást. A horvát országgyűlés legközelebbi ülése hétfőre, e hó 10-ére van kitűzve s akkorra remélik, hogy a tárgyalásra előkészített , királyilag jóváhagyott javaslatok megérkeznek Zágrábba. A tegnapi ülést különféle hírek előzték meg, így el volt terjedve például az, hogy az újból való megnyitás ismét el fog napoltatni. Ily körülmények közt a bán megérkeztét általános kíváncsiság várta, hanem a bánhoz legközelebb állók is mindössze csak annyit tudhattak meg, hogy az előterjesztésre előkészített javaslatok a király jóváhagyását még nem nyerték meg. Ez utóbbiaí gyors elterjedésének az volt a következménye, hogy az ülésen a képviselői padok üresen maradtak és hézagosságaikkal valóságos ellentétei voltak a túltömött karzatoknak. A mágnások közül csak J e 11 a cses György gróf jelent meg, a főispánok közül senki. A miniszteri székekben a bánon kívül még Zsivkovics és Mahics osztályfőnökök is láthatók voltak. Az ülés tartamát eléggé kimerítő lapunk tegnapi számának rövid távirati tudósítása. A szerb congressus patriarchaválasztása egy félhivatalos bécsi lap budapesti tudósítása szerint, nemsokára meg fogja nyerni a királyi szentesítést, „mivel a megválasztott személye ellen sem egyházi, sem politikai akadályok nem forognak fen, s Ivacskovics azon esetre, ha szerb patriárchánt megerősíttetnék, máris lemondott szebeni metropolitaságáról.“ Ugyane félhivatalos forrás szerint a patriarcha fölavatása f. hó 18-án fog végbemenni Karloviczon. A közoktatási miniszter a napokban két fontos rendeletet bocsát ki. Az egyik rendelet azt foglalja magában, hogy az elemi iskolai oktatás mindenütt, ahol még meg nem történt, a népoktatási törvény értelmében a 6—12 éves korú gyermekek kora szerint hat éves tanfolyamra oszlassák fel, mivel a tanítók sok helyen még most is négy éves tanfolyam alatt akarják a tanulni valókra a gyermekeket ráerőszakolni. Elrendeltetik egyszersmind, hogy a 13—15 éves gyermekek számára mindenütt fölállítsák az ismétlő iskolákat. A másik rendelet nem kevésbbé fontos. Ennek nyomán ugyanis minden olyan városnak, melynek 5000 lakosa van, vagy azon felül meghagyatik, hogy vagy felső népiskolát vagy polgári iskolát állítson föl, amint ezt a törvény szintén elrendeli. E rendeletek a hatóságokkal is fognak közöltetni oly czélból, hogy ezeknek kényszer útján is érvényt szerezzenek. — A hadiérmek kiosztása a honvédség közt a Ludoviceum udvarán tegnap ment végbe s az ünnepélyt József főherczeg hazafias beszéde, melyről örömmel veszünk tudomást, örvendetesen emlékezetessé tette azokra nézve is, kik a honvédségben még nem látják mindazt elérve, amire, hogy eléressék, törekednie minden hazafias pártnak erkölcsi kötelessége. Az említettük ünnepélyre reggeli 8 óra tájban gyűlt össze a helyőrség, ekkor jelent meg a honvédelmi miniszter s néhány perccel később a honvédségi főparancsnok, József főherczeg. A főparancsnok legott szemlét tartott a legénység fölött s miután a helyőrség magatartása fölött kifejezte volt megelégedését, a csapathoz hazafias s a honvédség közt nagy lelkesedést előidézett szózatot intézett. Megemlítvén, hogy a honvédség mindenha erős támasza leend a hazának és trónnak, áttért hazánk ezredéves fönállására s e nemzeti ünnepről igy nyilatkozott : „Ez ezredéves tartamra csak megelégedéssel tekinthetünk vissza, mert Magyarország mindig vitéznek és harczedzettnek mutatkozott és nemegyszer voltak a magyar fegyverek a trón és a monarchia megmentői. E tulajdonságoknak köszönhetjük, hogy e haza népe ezredévig föntartotta magát. Legyen e szellem hosszú életű, maradjanak e tulajdonságok sokáig érintetlenek és Magyarország függetlensége élni fog — ellenkező esetben veszélyeztetve leend. Minden hazafi forró, benső óhajtása, hogy a béke föntartassék, de ha egykor fölharsan a havezriadó, lelkesülve fogunk hadúrunk parancsszavára hajtani. Éljen a király!“ E szavak általános lelkesedést idéztek elő a honvédség között. E hazafias szózat és az arra következett éljenek elhangzása után a legénység közt kiosztattak az érmek, melyek ő felsége 25 évi uralkodásának emlékezetére vezettek. Az ünnepély katonai elvonulással végződött. Délután a főherczeg magyar vendégszeretete az összes tisztikart és az éremmel kitüntetteket(ez utóbbiak száma 110) ebédre hivta meg a Margitszigetre. A lakomán az első fölköszöntést a főherczegi házigazda mondá a királyra és királynéra, „Magyaroszág védangyalára. “ Szavaira lelkesült éljenzés volt a válasz. Ezután Szende honvédelmi miniszter szólalt föl és utalva a főparancsnoknak délelőtt mondott szavaira, azon kérelmet intézte hozzá, hogy a honvédsereg fejlesztésére azon hazafias szellemben működjék továbbra is, mely ama beszédet áthatotta s akkor a honvédség el fogja érni a magas czélt, melyet a haza eléje tűzött. A hazafias szellemtől lelkesült honvédsereg kivívja valamennyi honpolgár rokonszenvét és támasza lesz a hazának és trónnak. Alig hangzottak el a miniszter beszédét követett viharos éljenek s legott fölállt Dőry őrnagy és Clotilde főherczegnőre és a főherczegi családra ürítette poharát, majd később Pongrácz tábornok éltette, humorosan, a honvédelmi minisztert. / — A kelet vasúti ügyében kiküldött albizottság elfogadta az együttes bizottság elé terjesztendő jelentést, mely, mivel az az országgyűlés összeülése előtt az együttes pénzügyi s vasúti bizottságban nem tárgyalható, sokszoroztatni és a bizottság és a kormány tagjai közt kiosztatni fog. A jelentés 85 írott ívre terjed s az adott válaszokat hét kérdés körül csoportosítja. A kérdések a következők: meg volt-e a keleti vasútnál a kiépítéshez megkivántató dotatió ?; — elfogadhatóig történt-e papírok értékesítése ?; — mikép eszközöltetett a munkák végrehajtása ?; — megtartatott-e a kereseti pénzutalványozások körül a szükséges óvatosság?; — m nem történtek-e az igazgatótanács eljárásában hibák vagy mulasztások ?; — a kormány eljárást terheli-e valami nehezítő körülmény ? — kell-e az ügyben az állam részéről segédkezet nyújtani a társaságnak ? Az albizottság a jelentés javaslatait öt pontban foglalta össze, melyeket külön-külön részletesen indokolt. Indítványozza: keleti vaspálya-vonalainak pontos és szakszerű felvételét; a társulat volt főmérnökének kihallgatását egyidejűleg a pálya felvételével ; az anglo-osztrák banknak a keleti vasút ügyeire vonatkozó könyveinek és iratainak tüzetes megvizsgálását, a jövőre való tekintetre nézve a közkeredeti társaságok eljárását szabályozó átalános törvény, valamint vasúti törvény hozatalát, elfogadását annak, hogy a vasúti engedélyezések A magyar földtani társulat vándorgyűlése Máramarosban. I. Visk-várhegyi fürdő, aug. 5. (Elindulás Budapestről. — Kirándulás Viskre és környékére.) Amint az előjelek mutatják, igazolva lesz az általános vélemény, hogy az idei társulati kirándulások között a földtani társulatét, mint legérdekesebbet, illeti az elsőség, Mármaros megye különben is annyira gazdag tájszépségekben, hogy nem is tekintve a geológokra nézve oly fontos körülményt, hogy kilátás van az eddig még tudományos kutatás alá nem vett hegységekben ásványtani fölfedezéseket tenni : a lakás előtt is érdekessé tette a kirándulást az, hogy a programaiba a leggyönyörűbb tájak megtekintése van felvéve. Aug. 2-án este tíz óra után a magyar államvasúton 12—15-en indultunk meg dr. Szabó József egyetemi tanár vezetése alatt , mások Debreczen felé utaztak el. Pár szót váltva a vasútnál, kiki igyekezett ismerőseitől megszökni, hogy egy üres coupóban meghúzódva, kényelmes éji utazást biztosítson magának. Reggeli 7 órakor volt az általános fölkelés Miskolczon, hol a tiszai társaság vonatára kellett átszállanunk. Már ekkor érezhető volt a bőség, előpostája lévén egy afrikai napnak, mely valóban be is köszöntött, tűrhetetlenné téve az utazást zárt kocsikban. Hozzájárult ehhez még, hogy mind több utas számára nyitogatta meg a conducteur a vasúti coupékat, heringgé akarván préselni bennünket, jámbor geológusokat, alkalmasint úgy okoskodván, hogy a fél jegygyel utazó érje meg fél helylyel is. A közegészség ellen intézett eme támadást, úgy ellensúlyozta néhány vállalkozó tagja a társaságnak, hogy harmadosztályú vagyonokban helyezkedett el. Kibékülve a sorssal, szent megadással tartják csapásait. A hőség tikkasztó, a táj egyhangú, unalmas , fokozta a mulatságot a vonat valóban északkeleties mozgása, így aztán nem maradt egyéb hátra, mint, más mulatság hiján, szánni azon szegény halandókat, akik az átutazott vidéken gazdálkodnak. A nyomor, az ínség nyoma látszott mindenfelé ; kiaszva, kiszáradva a föld; eső nélkül, arasznyira nőve a tengeri; a még be nem takarított búza láthatólag telve gazzal, mező nélkül a jószág. Mindenfelé szomorú ínséges kép, szegény nép! Levert kedélylyel fordultunk el e szomorító látványtól, miközben Királyházára érkeztünk. Itt már többen várták vonatunkat, azok, kik Debreczen felől jöttek, s hozzánk csatlakozva, már harminczan felül volt az utazó társaság. Új ismeretségek élénkítették a társalgást, a hőség is, — este felé járván az idő — engedett, s maga a táj más alakot kezdett ölteni. Amint Szőllősön túl a Tisza-hídon haladtunk, gyönyörű panoráma tárult fel előttünk, a Tisza völgye hegyekkel és őserdőkkel szegélyezve, elragadó látványt nyújtott. Távol, hol a völgy összeszorult, látszottak a történelmi nevezetességű Huszth vár romjai, lassan közeledve felénk, s amig egészen alatta elhaladtunk, eszünkbe jutott hazánk sokfélekép változott állapota. Fél nyolckor érkeztünk Bustyaházára, elhagyva a vonatot, hogy kocsin Viskre ránduljunk; egész sora a fogatoknak várta megérkeztünket az állomáson. Várt ránk Visk város főjegyzője is, a városi orvos pedig már Királyházára elébünk jött. Kiszállva a vagyonokból, kiki társat keresett magának, és kettesével kocsira ülve, elhajtattunk Viskre, hová megérkezvén, a városházánál fogadta az érkezetteket az elöljáróság, a város előbbkettősei és három külön vallásu helybeli pap a legvendégszeretőbb, magyaros szívességgel. Az estekhez a földiszített nagy tanácsteremben volt felterítve. Egy kis társalgás és mozgás után 22 órai vasutazástól ellankadva, kezdtünk a vacsorázáshoz, mely ízletes, jó és szívesen kínált volt. Hogy a magyar ember is megtagadja természetét és szokásait, ha el van fáradva, az kitűnt az esteknél, mikor alig hallottunk egy pár toasztot, azt is helyes rövidségül. A főjegyző felköszöntötte a geológusokat, mint a város vendégeit; erre felelt a társaság nevében dr. Szabó József, egy pár rövid alkalomszerű szóval, továbbá Hunfahy János, Brődy Béla és Dékány Rafael Kecskemétről. Vacsora után kiki szállására vonult, reggeli 7 órára adva egymásnak találkozót. Mily átalános volt a lakosok szives látása, kitűnt abból, hogy miután én és egy barátom, a pehelydus ágyak iránti respectusból nem mentünk illető éji szállásunkra, leendett házi as-zonyunk, egy csinos fiatal nő, megtudva, ki volt az, aki az ő szívességét nem vette igénybe, reggel rajtunk rontott és kényes szemekkel panaszolta, hogy milyen nagy szégyen reá nézve, hogy az ő vendégei elmaradtak; én mentségül felhoztam, hogy féltünk a dunyhától és derekaljak tömkelegétől. Erre nem nyugodott addig, amig meg nem látogattam, hogy — amint mondá — megmutassa a paplanos ágyat, melylyel várt. Negyedikén reggel összeírtuk a jelenvolt tagokat, igy aztán kisült, hogy velünk vannak dr. Szabó Józsefen kívül dr. Splényi Béla miniszteri tanácsos, Zsigmondy Vilmos, Hunfalvy János, dr. Krenner József, Winkler Benő Selmeczről és több szaktudós és tanár. Nyolc órakor reggel kocsikra ültünk és kirándultunk, először a nyugatra fekvő sarányi savanyuvíz-forrásokhoz, hová félóra múlva érkeztünk meg. Gyönyörű völgyben van két forrás egymáshoz tíz percznyi távolságra. Előbb az elsőnél állapodtunk meg és megízlettük, miközben alkalmi beszédek tartottak, és hangzott a völgy, a szorgalmas geológok kalapácsütései alatt, gyűjtve a különféle kőzeteket. Fél óra múlva a másik, még nagyobb szerű helyen fekvő, gyógyfürdőül is használt forráshoz érkeztünk ; itt már találtunk egypár család fürdővendéget is. A fürdőzés különben itt igen eredeti. Aki jön, az mindjárt lakást is épít magának fából és gályákból, afféle leveles szint mint citogon burzikániai pavillonja, birván annak mindenféle előnyeivel. Az illetők aztán (igen szíves női nép) addig laknak, míg bevégezték a kúrát. Feltűnt nekem, hogy majdnem minden pavilion előtt láttam egy-egy gyermek menhelyet, vulgó bölcsőt, ami arról látszik tanúságot tenni, hogy a víznek hatásos befolyása van, bizonyos, addig meg nem oldott feladat sikerdús kimeneteléhez is. Körülnézve, gyönyörködve a szép tájban, fecsegve fürdőt használó nőkkel, megkóstolva itt is a forrást, újra kocsira ültünk és elhajtottunk a keletre fekvő Visk-várhegyi fürdőbe. Pompás fekvése van ezen, a kincstár birtokát képező, és amint látszik, szépen, ízletesen, és nagyrészben újon épült fürdőhelynek, de mint majdnem minden kincstári tulajdonnak, úgy ennek i3 van egy igen nagy hibája, vagyis kevés a vize. Amint mondják, ugyanazon Kád vízben önnek is kell egymásban fürdeni, mindezt pedig a helytelen furatásoknak tulajdonítják. Valóban, bár érette, igen szép vidék, egészséges üdítő levegő, kellemes kirándulási helyek, jól cultivált utak, de a vizhiány calamitása megakasztja előhaladtában. Van ugyan még egymás nagy hibája is, mely miatt aligha népszerűségre vergődhet, az t. , hogy vendégeinek 95°/0-a afféle vaklis lengyel zsidó. Most itt haseltink és dalolunk, kuglizunk esti 6-ig, este átmegyünk vasúton Mármaros-Szigetre, holnap délelőtt tartjuk ott helyben a gyűlést és megállapítjuk a további kirándulásokat. Se rák Károly, valamint költségszámítások ezentúl ne csak átalános, hanem részletes és alaposan kidolgozott tervezetek (Detail-Project) alapján történjenek. — A király csehországi utazásával foglalkozik a „St. Petersb. Viedomosti“ s mulatságosnak mondja a bécsi lapok amaz eljárását, hogy a császárkirályt ez utazás miatt, mintha valami vétségről volna szó, előre igazolni igyekeznek. A pétervári lap a bécsi sajtó ilyetén magatartását félelemből eredetinek állítja, mert szerinte a császárkirály ez utazásának oly következményei lehetnek, melyeket a merev központosítás nem igen óhajthat. Egyébiránt az említett tt orosz lap nem áltatja sem magát, s nem áltat másokat sem oly indokolhatatlan optimizmussal, hogy a fejedelem prágai utazása rögtön a kiegyezés végleges megkötését eredményezné,hanem azon véleményének ad inkább kifejezést, hogy ez utazás az első lépés lesz egy később elérendő czél felé. A pétervári lap e véleményét részünkről mi szintén aláírjuk s a prágai utazásnak mi is politikai czélzatosságot vagyunk hajlandók tulajdonítani, noha azt is elismerjük, hogy a király csehországi utazása katonai szempontból is fontossággal bír, amennyiben a brandeiszi hadgyakorlat alkalmat fog nyújtani a legutóbbi hadi reformok gyakorlati becsének megpróbálására. A csehországi utazás hivatalos programmja már szintén meg van állapítva s az eddigi intézkedések szerint ő felsége szept. 7-én reggel hagyja el, a Ferencz-József vasút egy különvonatán, Bécset; utazásában megérinti Budweist és Pilzent s megtekinti az 1872-ben elöntött berauni kerületeket, hogy személyesen győződjék meg a kormány által tett intézkedések hatásairól. Az nap esti 7 órakor érkezik meg ő felsége Prágába, a következő napot még a cseh fővárosban töltend i i 9én Brandeisba utazik, a hadgyakorlatokra. A brandeisi időzés négy napot veend igénybe , az uralkodó e hó 13-án utazik vissza az éjszaknyugati vasúton, az osztrák fővárosba. Ő felsége elutazása előtt, írja egy bécsi lap, az összes miniszterek visszatérnek Bécsbe, mivel „a kormánynak a tartományi gyűlésekre vonatkozó actiója bevégzése előtt“ még egy minisztertanács fog tartatni ő felsége elnöklete alatt. A király kíséretében lesznek: Koller hadügyminiszter, Andrássy külügyminiszter, és vagy negyven külföldi tiszt. Ez utóbbiak közt vannak az előkelő európai államok katonai meghatalmazottjai is. Az országos középtanodai tanáregylet évi közgyűlése. Budapest, augusztus 6. I. A közgyűlés első napja lefolyt. Az élénkség nagyobb volt, mint kellett volna. A tagok közül ugyan nem sokan jelentek meg, mintegy százan, hanem akik megjelentek, igyekeztek rajta, hogy azok helyett is beszéljenek, akik távol maradtak. Hiába, már a magyar embernek a beszédesség természete, ahol kedvező alkalom nyílik, nem hagyja felhasználatlanul elsiklani. Vegye észre mindenki, hogy ő is jelen van. Eleinte még csak bizonyos professori nyugalmasság, bizonyos méltóság szállta meg az egyes tagokat, és uralkodott az ülés felett; legfeljebb egy-egy helyeslő éljen kimért hangja keltett elzsongó viszhangot, de amint az elnök Ney Ferencz tanácsának jegyzőkönyvbe iktatása jó szófia, a vér egyszerre gyorsabban pezseg, heves szóváltás támad. Thewrewk Árpád a jegyzőkönyvbe iktatást elfogadja, de alkalmat részen, hogy a köpeny alól néhány oldalvágást mérjen Dr. Heinrich és Kleinmannra. Kleinmann fölveszi a keztyűt, s kíméletlenül megcsapkodja a vak dühért. Pillanatra elcsendesül a lárma, a vér lehiggad, de amint a programm harmadik tárgya került a szőnyegre , hogy a középtanodai törvényjavaslat felett nyilatkozzék az egylet, illetőleg küldjön ki bizottságot követendő eljárása megállapítása végett, megint megindult a szónoklatok lávája, és hömpölygött, nagyobbodott nőttön-növekvő görgeteggel, s elsodorva lábukról mind a hallgatókat, mind a beszélőket. Mintha pajkos gyerek ráfit a zongora billentyűire, a vékony és vastag hangok egész költői szabadsággal, merész ugrásokkal csapzanak össze, úgy szökdöstek fel helyeikről innen onnan az egyleti tagok s bele-bele vágtak a tárgyalásba, minden parlamenti rend nélkül. Különösen néhány vidéki tag törekedett minden áron szólani, saját tetszések szerint híva fel a beszéd fonalát, feledve, hogy egy közgyűlés tartására mindenek felett rend szükséges, azért a szólás joga a titkárnál való jelentkezésen és előleges bejegyzésen alapszik. S ha a morajló zúgás elnyomta a beszédet, akkor a beszélő sértődött kedélylyel vetette oda, hogy egyik szólhat, a másik pedig, ki messzi vidékről zarándokolt el e gyűlésre, hallgatni kénytelen.