Ellenőr, 1874. augusztus (6. évfolyam, 239-268. szám)
1874-09-01 / 239. szám
bir s állandónak ígérkezik. Mindezen feltételek hiányzanak a Serrano-kormányban , ennélfogva Oroszország el nem zárkózhatik azon nézet elől, hogy a Serrano-kormányzat elismerése Spanyolország belügyeibe való beavatkozáshoz hasonlít, mert egy olyan fractiónak támogatását képezi, mely minden többi párttal szemben jelentéktelen kisebbségnek látszik. A jegyzék nem akarja azon nézetet megcáfolni, mely e kérdésben a bécsi és berlini kormányokat vezette; arra szorítkozik, hogy az orosz kormány felfogását kifejtve stirinben a másik két kabinetnek belátására bízza, hogy meggyőződésük és érdekeik szerint járjanak el, de azon határozott nyilatkozattal végződik, hogy Oroszország sem változtathatja meggyőződését, melynek ez ügyben többszörösen kifejezést adott. — A pápa, mint Rómából jelentik, megtagadta Don Carlos azon kérését, hogy őt és seregét az apostoli áldásban részesítse, s hogy serege számára, tábori püspököt nevezzen ki. A pápa mindkét kérésre tagadólag felelt. Erre Don Carlos azon kérést intézte ő szentségéhez, hogy a csatatéren vagy sebeik következtében elhalt carlistákat, a pápai általános absolutióval lássa el. E kérést a pápa teljesíti, azon indokból, mert az kizárólag egyházi, nem pedig politikai adtus. (A csatatérről.) A „Köln. Ztg.“ santanderi levele szerint a republikánus északi hadseregről csak gyéren érkeznek hírek, mely körülmény an a látszik mutatni, hogy Zahala tábornok rendszabályait óvatosan és csak lassan teszi meg. A tábornok még mindig Mirandában tartózkodik és a tábori postát is Logronoból ide tette át. Hogy a kis város tele van katonákkal, magától értetődik, úgyszintén könnyen felfogható, hogy a város kis kórháza tele van betegekkel. Ami a karlisták mozdulatairól az északi részekben hallható, az arra mutat, hogy feladták a támadó szerepet és minden haderejüket Navarrában összpontosítják. Ha Pavia tábornok, a centrum hadseregének vezére, csakugyan elhagyja Valenciát és Arragonba megy, úgy ezt valószínűleg az okból teszi, hogy az északi hadsereg jobb szárnyát és hátsó vonalait szabadon hagyja. Concha utolsó expeditiója alkalmával e feladatot egy elkülönített hadtestnek Lumbierbe való küldése által érte el. — Les de Urgel elestéről ez ideig minden közelebbi hír nélkül vagyunk. Hogy a barlistáknak sikerült oly rövid idő alatt ily viszonylag erős positio birtokába kerülni, az ottani közönségben ama kellemetlen tudatott keltette, hogy a háború a karlisták ellen most sokkal csekélyebb lelkesedéssel és meggyőződéssel folytattatik, mint a két éves háború ideje alatt. A várparancsnokot a lakosság nem terheli az árulás vádjával. Colonel Blascoy Serra már az első karlista háború alatt szolgált mint önkénytes. A múlt évben az arapilesi vadászoknál tiszt volt és így emelkedett jelenlegi állására . A várost öt ágyú védte, az erődökben és a citadellában etég ágyú és lőszer vett. Az elfogott tisztek és katonák száma 400-nak állíttatik. Arról a pusztításról, melyet egy karlista Madriddal összekötő vasútvonalunkon akar végbe vinni, egy magánlevél némely részleteket közöl. E hó 16 án egy 13 emberből álló karlistacsapat a palenciai indóházat támadta meg; miután az állomásfőnök s személyzete megadák magukat, nem történt bántásuk. E közben hírül esett nekik, hogy egy vonat közéig Palencia felé, melyen köztársasági katonák vannak. Az ellenkező irányban sietve odahagyták a csatatért, de e félelmük nem gátolá őket abban, hogy egy velük szembejövő személyvonatot, a vágányokból kizökkentsenek. Amit hirtelenében kézhez kaptak a drágább árukból, azzal csakhamar tovább álltak. Útközben még egy rémtettet követtek el. Egy cardonai ember, ki el akart költözni szülővárosából, ajánlólevéllel Placeneia felé tartott; a karlisták hatalmába esvén, ezek minden további kérdezősködés nélkül hosszú szöget vettek elő s ezzel az ajánlólevelet a szegény ember hátához szögezték; midőn ez nyöszörögve kérte volna őket, hogy röpítsenek golyót agyán keresztül, hogy ne szenvedjen tovább, azt felelék neki a fenevadak: „Türelem! Így is meg lehet halni!“ Az ,,Espfina catholica* megtámadja a papokat, hogy daczára annak, hogy fegyveresen részt vesznek a felkelésben, egyházi szolgálatokat is teljesítnek a templomokban. A legújabb távirati tudósítások szerint Puycerdánál egyre nagyobb mérveket ölt a tusa. Karlista forrás szerint, Tristany a város felmentésére előnyomuló köztársasági hadoszlopot visszaverte, s Puycerda ostromát még nagyobb hévvel folytatja. A város erősen tartja magát, még nők is részt vesznek védelmében, de azalatt a karlisták nagy pusztítást visznek véghez a vidéken. A vasutakat rombolják, ahol csak hozzá férnek. Legközelebb Puycerda és Rizoli között rohanták meg a pályát s a közlekedést teljesen megszakították. Rizoli és Rabas helységek nagy veszteségeket szenvedtek. Don Carlos parancsot intézett a palencia-romosai vasútvonal hivatalnokaihoz, melyben szigorúan megtiltja nekik e vonalon a szolgálat teljesítését. Ez a vasútvonal a santander-valladolidi vonalnak egy részét képezi, mely által egyedül áll Madrid összeköttetésben a tartomány északi részével. Ha a karlistáknak e vonal megszakítása is sikerül, a spanyol kormány válságos helyzetbe kerülhet. Cantabria partjain tegnapelőtt (29-én) egy amerikai hajó kötött ki, mely a karlistáknak 3000 fegyvert s 180 ládával löveget hozott. Perpignanból azonban távirati úton jelentik, hogy Segarra és vicomte de la Torre karlista vezérek Port Vendresben hamis útlevelek birtokában elfogattak és Perpignanon át Perigueux-be szállíttattak. Ez volna a franczia határőrzés lelkiismeretességének első kézzelfogható nyilvánulása. Óhajtandó, hogy minél gyakrabban ismétlődjék, alkalma bizonyára nem fog hiányozni. ■— Billauból kirohanást intézett a köztársasági helyőrség, a vidéken kószáló karlista bandákra. Egy karlista forrásból jött távirat azt állítja, hogy a kirohanás visszavezetett és egy csapat karabélyos átment a karlistákhoz. Németország: A Sedan-ünnepély előkészületei mellett, a birodalmi gyűlés és szövetségi tanács új ülésszakának előkészítésével is foglalkozik a német birodalmi kormány. A kanczellári hivatal elnöke, Delbrück, amint írják, legközelebb Varsónba utazik e végből, hol véglegesen meg fog állapíttatni a két mondott törvényhozó testület öszszehívásának ideje. A szövetségi tanács valószínűleg szeptember 20-ikára fog összehivatni. Hire járt, hogy e testület körében a birodalmi banktörvény terve heves ellenzésre talál. E hírt félhivatalosan megcáfolják. Az új prágai orosz templom felszentelési ünnepélyéről a pétervári „Ruszkij Mir“ közöl Prágából egy terjedelmes levelet, mely azonban politikai vagy nemzetiségi szempontból sok érdekes adatot nem tartalmaz s legfeljebb a bevezetés érdemel idézést, melyben levelező a csehekről így nyilatkozik : „A csehek moszkvai utazásuk óta azon nyilatkozataik egyikéhez sem lettek hűtlenek, a melyeket ők a különféle lakomák és különféle ünnepélyek alkalmával Moszkvában és Pétervárott tettek. A cseh lapirodalom azon időtől fogva éber figyelemmel kiséri az orosz közélet kérdéseit s ezekkel ismerteti a cseh közönséget. Igaz, hogy ezen közeledést gyakran akadályozzák azon politikai körülmények, amelyekben Csehország volt. Voltak idők, mikor Csehországban a hatóságok tiltották az orosz néphymnus eljátszását s büntetésekkel illették azokat, akik azt huzatni bátorkodtak. De mindezen megszorítások semmi gyakorlati eredményre sem vezettek, s csak alkalmul szolgáltak arra, hogy a csehek és oroszok közötti kötelék még inkább megszilárdult. Ezen közeledés nem szorítkozik most egyedül az értelmiségre: az már magára a népre ment át. Különösen nehéz volt a csehek helyzete a pápai csalatkozhatlanság kihirdetésének idejében. A német katholikusokhoz a csehek csatlakozni nem akartak, miután az előbb nevezettek és a protestánsok között majdnem semmi különbség sincsen. A csehek inkább szerettek az őseik — a husziták és Podjebrad György — által kijelölt ösvényen haladni, azaz lépést tenni a görög nem egyesült vallás felé ; de nehéz volt valamit elkezdeni, mig ennek szertartásait s tanait nem ismerték s mig itt (Prágában) orosz templom nem volt.“ Levelező ezután arra utal, hogy a kérdéses templom eszméjének valósítása főképen a pétervári és moszkvai szláv egyleteknek, nevezetesen Hilferding fáradozásának köszönhető é s kiemeli, hogy ez a nép az orosz papokat és egyházat épen úgy tiszteli, mint saját papjait és egyházát s hasonló rokonszenvet mutat irántuk. Állítása szerint a harangozás, az orosznál könnyebben megérthető s szláv nyelven mondott imádságok s egyéb szertartások a legjobb benyomást tették a cseh közönségre. A részletekből megemlítendő még, hogy az ünnepély után 50 terítékű lakoma volt az orosz vendégek, s cseh testületek és hatóságok képviselőinek tiszteletére, melynél az orosz és osztrák-magyar uralkodókra, a cseh nemzetre, és a pétervári szláv egyletre mondattak pohárköszöntések. Az ebédre, esti 8 órakor, következett a polgári cassinókban hangverseny cseh, orosz, tót stb. dalokkal és zenedarabokkal. A „Republique Francaise“ befejezte közleményeit a brüsseli congressusról, adván az augusztus 12-iki ülés folytatását és végét, amint következik, Hammer ezredes osztja Lambermont fejtegetéseit. Végül a vita alatt állott czikkely a következő szerkezetet kapta: „Osztoznak a hadviselők jogaiban az önkénytes hadtestek a következő feltételek alatt: 1. Ha élükön oly személy áll, ki felelős alárendeltjeinek tetteiért; 2. ha látható, távolról megismerhető megkülönböztető jellel bírnak; 3. ha nyilvánosan fegyvert viselnek; 4. ha a háborúban hadműveleteikben a hadi törvények és szokásokhoz tartják magukat.“ A bizottság ezután áttért a 45., 46. czikkelyek tárgyalására, melyek hadviselő félnek ismerik el valamely, az ellenség által még el nem foglalt hely lakosságát, mely önvédelemre fegyvert ragad, de megtagadják ezt azon személyektől, kik már az ellenség hatalmában levő országban fognak fegyvert. E pontok felett igen élénk vita fejlett ki a német képviselő s a kisebb államok képviselői között. Az utóbbiak oly értelemben nyilatkoztak, hogy ha vannak is a háborúnak szükségességei, melyeknek a meggyőzőttek kénytelenek hódolni, lehetetlen e szükségességeket a nemzetközi jogszabályaivá alkotni s a kormányok nem csatlakozhatnak előre oly polgárok elitéltetéséhez, kik életök veszélyeztetésével fegyvert ragadtak a hóditó, betörő ellen. Lambermont báró a szónoklat valódi magaslatára emelkedett, midőn fölvette azon esetet, hogy egy polgár akkor esik fogoly gyanánt az ellenség kezébe, mikor pl. meg akarván szakitni az ellenség összekötéseit, épen a távirda-sodronyt vágja el. „Tudnak-e kárhoztatni, megbélyegezni e hazafit — őt egy rablónak tekintvén ? Az ellenség elfogja, főbe lövi. Legyen bárki, de legalább ne olvassa halálos ítéletét, a bitófára már előre rászegezve saját kormánya és saját hazájának képviselői által. A vélemények oly eltérők voltak, hogy a bizottság mit sem határozott s áttért a requisitiókra vonatkozó fejezetre, de ebben sem tudott megállapodásra jutni, főleg nagy volt a nézetkülönbség a requisitio jogának adandó sanctiónál. Ezután áttért a bizottság a tárgyalás alatti javaslat második felolvasására s ezzel töltötte idejét aug. 20-ka óta. Ismétlődtek természetesen a viták, melyek az első felolvasás alkalmával kifejlettek, csak hogy rövidebben. A kisebb államok képviselői igen sok pontnál fentartották beadott óvásaikat. A „Repub. Frang.“ sajnálatát fejezi ki, hogy a franczia képviselők is miért nem csatlakoztak teljes határozottsággal a kisebb államok képviselőinek eljárásához és óvásaihoz. Végül jelezi, hogy szombaton , a congressus teljes ülésben meg fogja hallgatni a javaslat felolvastatását azon szövegezésben, amint azt, a kiküldött bizottság szerkesztette. (Megtörtént.) Erre aztán a javaslat, a brüsseli congressuson képviselt hatalmaknak megküldetik megvizsgálás végett. A „Rep. Fr.“ így végzi tudósítását: „Reméljük, hogy e javaslat teljesen és érdeme szerint el lesz temetve az irathalmazok közé.“ A congressusi tagok múlt szerdán tartottak egy bankettet Brüsselben, „Cercle des nobles“ pompás helyiségeiben, hol az egyik osztrák-magyar delegátus mint az ünnepély rendezője fungált. A díszlakomán a legünnepélyesebb, legvidámabb hangulat uralkodott. Az első poharat dr. Jomini, a congressus elnöke, a belgák királyára emelte, ki a congressust magas pártfogásába vette s vendégszeretetével árasztotta el. Az ezt követő nagy tetszésben felhangzott a belga nemzeti hymnus, melyet egy gránátos ezred zenekara játszott. A második poharat ugyancsak Jomini a belga kormány tagjaira és ennek delegátusaira valamint a nemzet jólétére emelé, mely nemzet kiváló sajátságai által egész Európa tiszteletét megnyerte — amint ezt a congressusi tagok is bizonyítják. Erre Aspremont gróf belga külügyér emelt poharat az oroszok czárjára, ki azáltal, hogy e congressust összehívta, Európa rokonszenvét nyerte meg. Miután az ezt követő zajos tetszésnyilvánítások elhangzottak, a német delegátus, Volvts-Rhetz emelt poharat s szellemdúsan fejtegeté a congressus tárgyalásait, mondá, hogy az elért eredmény leginkább az elnök (Jomini) tapintatának és engesztelékenységének köszönhető. Az osztrák magyar követ szintén tartott egy pohárköszöntőt, melyben a congressus munkálataival foglalkozott, s melyben a „Cercle des nobles“-nek a helyiségért köszönetet mondott. Végül a congressus részéről üdvözlő távirat intéztetek az orosz czárhoz, másnap pedig a tagok valamennyien egy csoportban lefényképeztették magukat a belga külügyi hivatal udvarán. Jomini és Aspremont képezik a csoport közepét. HIRER Aug 31. — Pankovics István, munkácsi görög katholikus püspök, meghalt augusztus 29-én Ungváron, hosszas betegeskedés után. A boldogult csak néhány év előtt foglalta el e püspöki széket, melynek betöltése nagy tapintatosságot igényel, az ottani viszonyok közepette. Pankovicsban nem hiányzott a tapintat, s megvolt a hazafias szellem is. De jó szive fölött sokszor nem tudott uralkodni, s a ki hozzá közeledhetett, rendszerint igénybe is vette könnyen megnyerhető bizalmát. Így történt, hogy nem egy fontosabb egyházi positiót oly egyénekkel töltött be, kiket aztán mikor jobban megismert, megbánta, hogy tett értük valamit s neheztelését nem mindig titkolva, és azok lettek működésének ellenfelei, kik neki köszönhettek mindent. Ezek száma most jelentékeny a munkácsi egyházban. Pankovics a tanügy és a vidéki szegény papság érdekében sok üdvös intézkedést léptetett életbe. Utódját nem lesz könnyű megválasztani, mert nemcsak ily egyházi méltóságra való rangbeli qualificatióra van szükség, hanem hazafias szellemű és erélyes főpapra is. — Kolozsvárról ma délután következőtartalmú sürgönyt kaptunk az ottani ünnepélyességekről : Vasárnap délelőtt nagy sokaság jelenlétében a kolozsvári dalkör és Hillaria dalegylet zászlófelszentelése történt meg a főtéren. A zászlóanya Biassini Domokosnak, a dalkör elnökének neje volt, kinél délben 300 terítékű lakománál folytak tovább a zászlószentelési ünnepélyek. Délután történt meg, kedvező idő mellett, az összszes dalárdák együttes előadása a városligeti e czélra épült dalcsarnokban, melynek nézőterét, sőt környékét is egészen ellepte a néptömeg. Közreműködött 500 dalár. A hatás impozáns volt. Este hirdették ki a dalversenyben nyertes dalárdákat; első a pécsi, 2-ik a pesti nemzeti dalkör, aztán következnek a nváradi, szegedi és m. vásárhelyi dalárdák. Volt még este fényes bál is. Ma már oszladoztak hazafelé a dalárok. — A czeglédi ref. egyház iskolaszékének egy derék cselekedetéről értesítenek bennünket. Az egyház veterán iskolatanítója, Dely János, ki korára nézve 78 éves, de igen tevékeny aggastyán, s ki Czegléden mint tanító 53 évig buzgólkodott a tanítói pályán, értesülvén, hogy az egyház nyugalomba akarja helyezni, arra kérte az iskolaszéket, alkalmaznák még egy évig, hogy azalatt családi ügyeit kellőleg rendezhesse. Az iskolaszék azonban, megemlékezve a tanító több mint félszázados fáradozásairól, további működés nélkül is megadta számára teljes egyévi fizetését, azontúlra pedig a lakbér leszámítása nélkül annak felét, vagyis 450 frtot rendelt évi nyugdíjul élte fogytáig. A néptanítók ily megbecsülése eléggé mutatja, hogy Czegléden mily élénken érzik a nevelésügy fontosságát, s ennek jó következménye nem is fog elmaradni. Egyenesen kohománynak jelenti a nagykikindai takarékpénztár igazgatósága a „Temesi Lapok“ ama hírét, hogy a takarékpénztárt százezer forintig megrabolták volna. — Halálozások. Weichselberger János, ismert fővárosi kereskedő (egykor a „Topits és Weichselberger“ clég társa) elhunyt Gráczban, 45 éves korában. Holttestét Budapestre hozták, s ma temették el. — Schimatius Sándor, Báttaszék nagyközség volt főjegyzője, elhunyt. aug. 22-én. — Székely udvarhelyi Daróczi Ágnes, néhai Szegedy Mihály, erdélyi főkormányszéki tanácsos özvegye, meghalt 60 éves korában. — Magyarosodás. Versetz város, melynek lakosai csaknem kizárólag német és szerb ajkúak, iskoláiban — mint a „Hon“-nak írják — különös figyelmet fordít a magyar nyelv tanítására s a növendékek Kakulay Károly kézikönyve után gyorsan haladnak a magyar nyelvben. Legközelebb pedig a polgármester buzgólkodása folytán kimondatott az is, hogy a polgári iskolában legalább a hazai történelem s földrajz magyar nyelven adassék elő. Az említett tantárgyak tanára, Neustadtl Vilmos, teljesen képes leend ezen feladatnak megfelelni. — Halálos ítéletet mondott ki a pécsi törvényszék pár nap előtt. Schmid Konrád és neje szül. Faierbach Magdolna illocskai lakosok 1. év junius 11 én éjjel a nőnek napát Marx Annát saját lakásán orozva megtámadván, megfojtották. A törvényszék Faierbach Magdolnát kötél általi halálra, Schmidt Konrádot pedig 15 évi börtönre ítélte. Mindketten fölebbeztek. — Szerencsétlenség. A tornamegyei Hárskuton amint Neumann kereskedő egyik este borszeszes hordót ütött csapra, a csap mellett kiömlő szesz a mellette álló szolgákat — két testvért — egészen elöntötte; egyikük gyertyát tartott kezében, melytől a szesz meggyűlt. A megzavarodott korcsmáros hamarjában egy közel álló veder után kapott, ezt hívén, hogy abban víz van, a veder tartalmát a két testvérre önté, de a vederben esetleg szesz volt, úgy, hogy a szerencsétlenek egészen lángba borultak ; jajgatásukra végre odasietett néhány szomszéd, kiknek sikerült a tüzet elfojtani. Az idősebb fivér a sebekbe harmadnapra belehalt és arra is kevés remény van, hogy az ifjabbik életben fog maradni. A szigeti hevét hivatású lyceumban az 1874/5. iskolai évre a beiratások szeptember hó 1-ső napján veszik kezdetöket. A megnyitó isteni tisztelet 4-ikén fog megtartatni. Az előadások az elemi és középtanodában 7-dikén, a jogakadémiában 14-dikén kezdetnek meg. E határnapok azzal a hozzáadással hozatnak köztudomásra, mely szerint a jogakadémiának a miniszteri szabályzat értelmében történendő átalakítására az intézkedések megtétettek, s az 1. 2. 3. évfolyam tanulmányai már akképen rendeztettek be, a mi a közoktatási m. k. minisztériumhoz hivatalosan be is jelentetett. — Öngyilkosság. Hajek János, 35 éves majoros és házbirtokos az Illyés-utczában, több gyermek apja, háza padlásán felakasztotta magát, mint mondják családi viszály következtében, mely egyoldalú végrendeleti intézkedésből származott. — Iskolai alapítvány. Feledy Ferencz rozsnyói kir. járásbiró, elhalt fia László emlékére „Feledy László alapítvány“ czim alatt egy 400 frtnyi alapítványt tett a rozsnyói községi iskola javára. Az alapítványi okirat következő két lényeges pontot tartalmazza: 1-szer, a tőke kamatjai felerészben a szegényebb gyermekek fölsegélyezésére, felerészben pedig az iskolai szükséges taneszközök megvásárlására fordítandók; 2-szer, azon esetben, ha községi iskola megszűnnék lenni, a tőke a rozsnyói ág. hitv. evang. egyházra száll olyképen, hogy az az alapítvány kamatjait csakis iskolai czélokra fordíthatja. Egyik vidéki lapnak valaki tudósítást irt a kolozsvári határünnepélyről, s a levél alá ezt jegyezte: „Ismeretlen tisztelőjük, Szabó Károly.“ Fogja magát aztán a szerkesztő, s hozzá írja: Szabó Károly ! A ki a „Vezérek korát“ megírta, a ki Thierry „Attiláját“ lefordította, a ki több becses történeti munkával gazdagította történetirodalmunkat, ugyan ki ne ismerné annak a derék férfiúnak nevét ? Intelligens embernek legalább ismernie kell. (Meglehet azonban, hogy minden intelligens ember nem tudja, de egy szerkesztőnek, ha figyelemmel kiséri az eseményeket, azt mégis tudni kellene, hogy a „Vezérek korá“-nak, Thierry ,,Attilá“-jának lefordítója nincs a kolozsvári határünnepélyen, hanem ott volt abban az időben a történelmi társulat levéltárakat kutató egyik bizottságában, Zólyomban.) — Iparszabadság. A fővárosi szr. hitközség a kormánytól azt kéri, hogy csak oly egyének kaphassanak „kóser“-hús eladására, kik az illető hitközségtől kapnak, engedélyt. A belügyminiszter ezen kérvényt a tanácshoz utasította, ez pedig a kérelmet az ipartörvény korlátozásának nyilvánította, egyelőre azonban oda nyilatkozott, hogy a hitközség e kérvényt nyújtsa be a kerületi elöljárósághoz, mint első rendbeli iparhatósághoz. Az orosz nép közt az iszákosság óriási mérvben terjed, s nagy aggodalmakat okozott a pétervári kormánynak, mely elhatározta, hogy a szeszes italok árulási helyét korlátozzák, továbbá kimondatott a részegeknek italt adó korcsmárosok bírságolása, a részegségi följelentéseket CSARNOK. Kéjutazási élmények, vagy Két nap Balaton-Füreden. Kolozsvár vagy Győr! Marmaros vagy Balaton-Füred ! valóságos embarras de richesses a kéjutazókra nézve; de miután mi, akik egy rövid kéjutazás czéljából szövetkeztünk, csak flótások és nem határok vagyunk, a régészettől pedig ép oly messze állunk, mint a természettudósok társadalmi osztályának nőtagjai mitőlünk : a választás annál kevésbbé hozhatott zavarba, mivel azon dicsénekek, melyek e nyár folytán B.Füredről a lapok hasábjait keresztül zengedezték, vágyunkat csak fokozták, hogy minél előbb kaczérkodhassunk a Balaton nympháival. A nap nyájasan mosolygott és mi kilenczen, tehát egygyel több a lehetőségnél — egy coupéban izzadva a felett tűnődtünk: vájjon a budai indóházbeli restauratióban vagy pedig Regensburgban roszabb-e a kávé ? és mire a martonvásári parkhoz értünk, mely szintén egy darab foszlányos emléke a régi dicsőségnek, abban állapodtunk meg, hogy e kérdést ép oly nehéz eldönteni, mint azt, hogy: váljon a tiszavidéki, vagy a déli vasúttársaság szerez-e magának nagyobb érdemeket a németesítés mestersége körül? Látható tehát, hogy a kéjutazásnak is megvannak a maga függő kérdései, melyek azonban a békeszerető publikum nagy szerencséjére merényletek kutforrásául aligha fognak szolgálni és így a további fejtegetés tárgyát nem képezhetik. Körülbelül 11 óra lehetett, mikor Siófokra értünk és a Balaton nyugodt arczulata egész méltóságában merült fel előttünk, mely látván magasztossága elég volt arra, hogy a Sz.-Fehérvárott életveszély között a pinczér kezei közül kiragadt rosz gulyáshup és még roszabb beischlinak utószót végképen elenyésztesse, főképen ily poetikus hangulatú kéjutazóknál, minőkkel nekem volt szerencsém a boldog asszonyok névnapját megünnepelni. Hanem Füred, mint Magyarország par excellence elsőrendű fürdőhelye tíz évi viszontlátás után oly benyomást ten, hogy képzelődő tehetségem hurutot kapott és ilyen cathedtralis állapotban a képzelet ép oly kevéssé képes megragadó képletek alkotására, mint nem képes egy fogfájásban szenvedő énekesnő kóta szerint jajgatni. Igen, igen tiz éve annak, hogy B.Füreden szoba hiányában egy fürdőkádban álmodtam azon szépségekről és cultura alkotta élvezetekről, melyeket e kis fürdőhely a későbbi nemzedéknek nyújtani fog; tiz éve annak, hogy boldogult Vas Gereben barátommal vitába keveredtem azon terv felett, mely szerint az uj gyógytermet és a fenett colonnádot építeni kellene, stb. stb. És ezen évtized, mely az egész földgömböt megrázkódtatá, a Napoleon-dynastia szakállát megperzselte, a Vatikánt fogházzá (!!) átváltoztatta és számtalan nem képzelt és nem álmodott újításokat létrehozott, csupán B. Füredet hagyta érintetlenül nehogy letargiájából felrázza. Itt nincs újítás, nincs tiz évi haladás. Úgy van! B. Füred bármily kicsinynek látszassák is, elég erővel bírt a hatalmas évtizeddel szembeszállani és újítási törekvéseit legalább önmagára nézve megtörni. Alig tűnik itt valami szemünkbe, a mi nem viselné a régi, hogy ne mondjam ódonsági jelleget homlokán. A nagy sétatér eleven sövénye még most is bolondja a hosszú sakálnak és a kertész ollója nem vakmerősködik a modernizálás ösztönét követni ; a sövényen belől bugyogó sanyarú forrás istenasszonyát még most is valami falánk, rosz szellemnek tekintik, melynek éhségét robbadt gyümölcscsel, kukoricza-csutkákkal, dinyehajjal és más meg nem nevezhető ingredencziákkal vélik lecsillapítani, és azért e hely inkább a legyek és darázsok hizlaldája, mintsem gyógyforrásként tűnik fel; a színház mögötti parányi park még most is a kofák et consortes „itt“-jéül szolgál, nem pedig az el-„it“ ülészsibbasztotta tagjainak mozgósítására, míg a bokrosabb helyek az idetévedt tapasztalatlanságot nemcsak zavarba, de félelembe is hozzák. Szóval mindenütt régi ismerősök, régi parthie honteusök, melyre csupán az indolentia, vagy a részrehajló érdekeltség veti leplező fátyolét, nehogy a haladás szelleme szemlátomást piruljon. A szereplő személyek nem változtak és maga dr. Orzavenszky még most is oly fiatal, mint ezelőtt tíz évvel; stereotyp mosolya és könnyűvérűsége legalább azt bizonyítják, és ha a külsőségek után szabad ítélnünk — az emanczipatiónak még most is oly ellensége mint hódoló barátja azon elveknek, melyek a felekezetiséget a társas élet különböző fázisaiban érvényesíteni hivatják. Talán ez okból rendezett legközelebb egy tánczvigalmat oly nagy titokban s tán ennek következménye az is, hogy a B.Füreden lévő emanczipált választó vendégek elhatározták, mikép dr. D. urat unisono megválasztják képviselőnek, csakhogy a népszerű és jótapintatú dr. Huray elfoglalhassa helyét, mint fürdőorvos. Dn sublime au ridicul il n y a qu’ un pos, azaz Bizay báró is itt található még a gyógyterem — pardon — a kávéházi deszkarésze előtt, mely reggeli és ebéd után a fürdői vendégeket rang-, nem- és vallás-különbség nélkül egy kis nyájas ecarté, piquet, klaberjász vagy tartli-társalgásra szokta összegyűjteni, ha t. i. pater Pluvius rész kedvében, — mint ez alkalommal is — a vendégeket mint az ürgéket ki nem önti ezen fölöttébb látogatott asylumból. Valóban diffeile est satyram non serbere! mert ha végig tekintünk a Balaton játszi hullámain; ha figyelemmel kisérjük a gazdag gyógyforrásokat, és ha elmerengünk a kies fürdőhelyet környező hegylánczokon, melyek mintegy keretül szolgálnak a remek képnek, lehetetlen nem boszankodni azon hálátlanságon, melylyel az emberek a természet pazar ajándékait viszonozzák, Börne egy helyen, hol régi bűnöket kell vala recapitulálni, azt mondá: „Ich bin zu wenig Ochs um zu Wiederkauen,amely bölcs mondatot, ha mindjárt nem is vagyok Börne, szívesen magamévá teszem, nehogy a már érintett fogyatkozásokat bővebben részletezzem. Inkább betérek a korcsmába, azaz a grand hotelbe melyen kivül Füreden nincsen számodra biztos hely. Azonban meg kell jegyeznem, hogy a biztos hely itt is csak úgy értelmezendő, hogy először biztosítani kell, mert különben a gyomor plure esik Ne de, mióta a mathematikusok az életbiztosítás rendszerét megállapították, azóta bátran daczol az emberiség magával a halállal is, hát még a füredi piacterekkel! Egy festő barátom, aki a füredi viszonyok tanulmányozása végett néhány hét óta a tihanyi visszhanggal mulat, arra tanított, hogy a vendéglőben a helyeknek előre történt lefoglalása daczára — ha koplalni nem akarok — csúsztassak néhány piczulát a mindenható pinczér markába és számomra megnyílik a körül villázott paradicsom. És mi az a nehány piezula azon gyönyörhöz képest, melyet a füredi nagy vendéglő étterme déli egy órakor nyújt, midőn a valódi és kölcsönzött bálak, az igazi és nem igazi gentlemenek, a marodeurek és szenvelgők, a jámborok és a szenteskedők evésversenyre gyűlnek össze és a pécsi barna fiúk kitűnő nótái mellett még az a szépség is a corlette gyönyöreibe merül, aki szavazás útján nyerte el a szépség koronáját. A rosz nyelvűek ugyan azt mondják, hogy a korona csak talmi aranyból készült, de az mit sem von le a soufrage universel értékéből és sokak szerint a hamis korona még növeli az étvágyat. Az ily koronás étvágynak pedig senki sem örül jobban, mint a pinezérek és ezeknek jó kedvétől függ a fürdői társasélet, a jövő zenéjének sorsa és a polgári házasság existencziája. Oh, ezek a füredi pinezérek hatalmas tényezői a társadalmi rendnek és valóságos Lavaterekben miniatura. Az arczod hegyéről leolvassák, vajon bibicztojást szoktál-e reggelizni, vagy pedig — melegen kedveled-e a savanyu vizet, alias — mennyi borravalót szántál ? Én még szerencsés embernek mondhatom magam, mert pinczérem egy órai várakozás után mint qualificalt ingeneznek hatalmas felsár szeletet hozott beat-steak alakjában, és midőn nyájasan megjegyezni bátorkodtam, hogy a gourmanderia codexenek 9-ika szerint a beat-steaket bélszínből kell készíteni, a gyomor telegrafistája szellemdúsan válaszolá, hogy tulajdonképen az is bélszín, de B.Füreden a marhák más természetűek, mint Pesten, következésképen a vesepecsenyék sem lehetnek olyanok, mint a fővárosban. Helyes, mondom neki, és ezen fölfedezés, mely Vogt Károlynak is dicséretesre válnék, mindössze hatvan krajczáromba került, nem számítva azon szelídített hangya-filetet, melyet az el nem költött, de annak rendje és módja szerint per comptant kifizetett beat-steak helyett magamnak a kidobatás veszélye nélkül szabadon megrendelhettem. Egyik körútitársam pedig, midőn látta, hogy a szomszéd asztal, melyet néhány született törvényhozó fogott körül , egy darab jeges tengert ábrázolt, kedvet kapott próbát tenni, váljon lehetséges-e a füredi savanyú vízből a mesterséges meleget és azzal kapcsolatban a gyepsavszerű illatot szintén mesterséges után eltávolítani? de a pinezér sehogy nem akart parírozni, nem fedezvén fel benne azon qualificatiót, mely őt ily extravaganciákra feljogosíthatná. Hiába volt minden érvelés, hiában az egyenjogúságra való hivatkozás , itt azt az állatot nem ismerik és a ki magát az itt divó rendszernek és a hagyományos szokásoknak alávetni nem akarja, az menjen el Lindewhesébe, hogy a koplalás és a türelem erényéből szigorlatot tegyen. No de ez igen természetes! A balatonfüredi vendéglős nem azért fizet 1500, mondd tizenötszáz forint évi haszonbért, hogy holmi kéjutazó vendégek részéről önkényt, vagy csak óhajnyilvánítást is figyelembe vegyen. Tagadhatlan, hogy ezen összeg tetemesen veszít látszólagos nagyságából, ha tekintetbe vesszük azon előjogokat, melyek a bérlettel összekötvék; az is igaz, hogy ezen bérleti összegért a bérlő meg néhány szobából álló oly szállást is kap, mely az egész bérlettel hasonértékű, sőt talán az is mérlegbe dobható, hogy a fogaskerekű vasút megnyitása óta a svábhegyi nagy vendéglőért, melynek jövedelmezősége a szép időtől van feltételezve, míg Füreden a rosz idő vendéglői haussét idéz elő — 5000 frtot fizetnek 3 havi idényre, de mindez ürít sem számit, mert a börzei törvény szerint a szokásjog minden bizonyítás erejét megdönti és Raps nagyon szereti a benediktinert, ha mindjárt a benézések nem is barátjai a rips-rapsnak. Egyébiránt Ecsi László igazgató úr a balatonfüredi democratiára megesküdött előttem, hogy mihelyest a politikai conjekturák és a brüsseli congressus határozatai megengedik, megszünteti a füredi vendéglőre nézve fennálló egyedáruságot és a jövedelem többletét, mit ez által eredményezni fog, egy füredi bölcsőde felállítására fogja szentelni ! — és ha még ebből is marad valami, helyre hozatja a szobák csengetyilit, nehogy a vendégek kénytelenek legyenek fölkelés után a hideg kőpadozaton kiabálva futkosni, hogy kérszolgát vagy szobalányt fedezzenek fel czipőik és ruhájuk rendbehozatala végett. Szó a mi szó, de ha párhuzamba teszszük azon élvezeteket és különösen azon nyugalmat, melyet e legkisebb külföldi fürdő nyújt — Balaton- Füreddel; ha figyelemre méltatjuk azon gondot, melyet az idegenek méltányos igényeinek kielégítésére mindenütt fordítanak ; ha számba vetjük azon rendet, jó ízlést és tegyük hozzá jutányosságát, melylyel Párisban ép úgy, mint Ischlben, Karlsbadban, Emsben, Rohiczon, Römerbadban és a szélrózsa minden irányában a vendégeket megnyerni igyekeznek, valóban nem ütközhetünk meg azon, hogy míg Füredet nyáron által — 1500— 1800 vendég látogatja, addig a kis Marienbadban 10,000—12,000 idegen fordul meg, pedig nincs Balatonja. No de azért csak dicsérjük mi Füredet, mert itt még a fogas is jól találja magát. Hony soit qui mai—y—pense! Lánczhidi, illető kötelezettség behozatala s egyéb más rendszabályok is alkalmaztattak. A „Ruszkija Viedomosti, vizsgálva ezen intézkedések eredményét, hímezés-hámozás nélkül kimondja, hogy a hat orvoslati szándék teljesen elhibázta czélját. Szerinte a nép most is annyit iszik, mint ezelőtt, azon különbséggel, hogy a pálinka most roszabb és egészségtelenebb. A Kisajátítási esküdtek. A főváros pesti részében szeptember-november hónapokban tartandó kisajátítási tárgyalásokban következő háztulajdonosok ítélnek mint esküdtek: Pucher József, Neuschlosz Károly, Haris Sándor, Ferenczy János, Giczey Samu, Feleki Miklós, Vaskó Endre, Steindl Rudolf, Kern István, Nagel Armin, dr. Kovács József, Solymosy Lipót, Eisler Ferencz, Unger Henrik, Freiszleder Nándor, Thurn Piusz, Jalics Kálmán, dr. Schönberg Armin, Fabesch Márton, Gottgeb Antal, Schiller Gyula, Kovács Pál, Hugmayer János, Purman József, Friedrich Ferencz, Mendl István, Molnár Endre, Mandel Pál, Deutsch Jakab, dr. Barna Ignácz, Tüköry Sándor, Málics György, Capdebo István, Fischer Péter, Pfeifer Ignácz. Pótesküdtek dr: Rust Bernát, Kerstinger György, Nasztl Mór, Saczelláry György, Wagner János, Küsztler Salamon, Auspitz Róbert, Nerhaft Antal, Feinel Lipót, Suda János, Hirsch Sebestyén, Pálfy Albert, Schmidlechner György, Karlovszky Zsigmond. KÖZGAZDASÁG. Vegyes. — A „bonsuli jelentésekéből megjelent a VIII. füzet a következő tartalommal : évi jelentések 1873-ról a következő helyekről: Smyrna, Sámson, Rustsuk, Nizza, Marseille, Bassein, továbbá konsuli jelentések a vetések állásáról Németország, Ruménia és Svájczból. — Gyapjúvásár. A vásár óta eladatott 180 mázsa jelesebb fésűs gyapjú 111 írtjával, és 80 m. bácskai egynyiretü 84—95 fajával. A jövő évi nyitésre is történt néhány kötés. Pulszky Ferencz 180 mázsát 148 írtjával adott el. a váczi