Ellenőr, 1874. október (6. évfolyam, 269-299. szám)

1874-10-10 / 278. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . 20 írt. — kr. Évnegyedre . . 5 írt. — kr Félévre . . . I© „ — „ Egy hónapra­­,8®, Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bém­entes leveleket fogadunk el POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. (Légrády testvérek Irodájában). Kiadó-hivatal: Előfizethetni helyben és posta útján, nádor-utcza 6. sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamátiók Légrády­­testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. 278. szám. Budapest, szombat, október 10. 1874. 71. évfolyam- Az „Ellenőr“ ára mint eddig: Egy évre....................................20 forint - kr. Félévre _ t** Negyedévre................................5­0» ~ *r­ Egy hóra ......................................I »» *r* Az előfizetést — postai utón vagy sze­mélyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadó­hivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. TÁVIRATOK. Zágráb, okt. 9. Az országgyűlés a politikai adminisztrativ reorganizálására vonatkozó törvény­javaslatot nagyobbrészt a bizottság indítványai szerint fogadta el. Berlin, okt. 9. A „Spen. Ztg.“ híre szerint a kamaratörvényszék is megtagadá Arnim szaba­don bocsáttatását. Brünn, okt. 9. (Országgyűlés.) Prazak, 24 elvbarátjával indítványozza, hogy a császár elé fel­irat terjesztessék és az általuk benyújtott felirati javaslat külön bizottsághoz utasíttassék. A felirati javaslat tartalmaz többféle panaszt a közvetlen birodalmi választásokból Ausztria hatalmi állására káromló veszélyeket illetőleg, kiket különösen a morva országgyűlési választó­ rendszabály ellen és kérést intéz a császárhoz a népek óhajai teljesíté­sének foganatosítása iránt. A javaslat a jövő hét elején kerül napirendre. Köln, okt. 9. Az érsek ma bocsáttatott szabadon kiállított fogságának letelte után. Brnchen, okt. 9. Megbízható értesítés sze­rint, ma történt meg a anya­királyné conversiója Hohenschwangauban. Koppenhága, okt. 9. Egy e hó 8-ról keltezett yokohamai sürgöny szerint a China és Japán közti hadüzenet nem történt meg. Washington, okt. 8. A fehérek ligája el­len törvényes üldözés foganatosíttatott. Bécs, okt. 9. (Zárlat.) Hitelrészvény 243.50 Ga­­licziai 240.. Államvasut 307 —. Járadék 71.20. 1860-dik­­ — — 1864-diki 136.25 Ezüst 103.75. London 109.50. Unió bank 130.50. Általános épitőbank 56.—. Angol-ausztria 164 50. Lombardok 147.—. Tramway 149.-. Hitelsorsjegy 165 25. Napoleondor 879.50. Arany 526.—. Frankfurt 9170 Porosz pénzutalvány 16175 Tötrök sorsje­gy 62 60. Angol épitőbank 65.50. b­écs, okt. 9. (Hivat zárlat.) Magy. földteherm. köt. I­vény 77.25. Salg.-Tarján 90.—. Magyar hitel. 235—. Ma­gyar záloglevél 86.25. Erdélyi 139.—. Magyar keleti vasút 56.—. Magyar sorsjegy 86.-. Tiszai vasút 210.50 Magyar vasúti kölcsön 99.50. Angol-magyar 35.—. Franco-magyar 85.50. Alföld 141.50. Magy. északkeleti vasút 120.—. Keleti I vasúti isebbségi kötvény 72.40. Porosz pénztári utalvány —. Magyar gőzhajó elsőbbségi kötvény —. Magyar fröldhiteintézet 88.50. Török —Municipális 37.50. Berlin, okt. 9 (Zárlat.) Galicziai 112 — .­ Lombar- I­dők 89.— Ezüst-jöved. 68 96. 1860-as 106.96. Bécs 91.16 I Romániai 40.48. Államvaspálya 194.48. Papirjövedék 65 75 I Hitelsorsjegyek 11716. 1864-ki 66.50 Hitelrészvény 151.64 Magyar sorsjegy 57.75. Frankfurt, okt. 9. (Zárlat.) Váltóárfolyam 108.— I 1860-ik 107.50 metalique —.—. Uj ezüst kölcsön —.— . Nemzeti kölcsön —.—. Régi metalliqnes —. Uj adó - mentes kölcsön —.—. Amerikai 1882-re —. Osztrák hitelrészvény 263.—. Osztrák államvasut 339.—. 1864-ik 165.—. 1860-diki 107.—. Ferencz-Józsefvasut —.—. Lom­­bardok 151.— Galicziai 246.—. Papirjáradék 66.—. Ezüst­járadék 68 75. Osztrák bankrészvény 10.46. Magyar sors. jegyek —.—. Német osztrák bank —.—. Győri — Gömör —.—. Frankfurt, okt. 9. (Kezdet.) Váltóárfolyam Bécsre 106.66. Amerikai 1882-re1864-ki 1860-es 105.12 Lombardok 147.25. Évjáruléki papir 64.36. Osztr.bankrészv. 10.35 Osztrák hitelrészvény 254.25. Osztrák államvaspálya részvény 346.—. 1860-as­­—.—. . Ferencz-Józsefvaspálya —. Galicziai 262.50. Évjáradéki ezüst 68.30. Osztr bank részv. —.—. ti­lin, okt. 9. Búza 61.12. 192.50. —.­. rozs 48.— . 40. 15. Olaj 17.25. 17.55. Szesz 26.10 26.28. Nemzeti színház. Lendvay Márton hosz­­szas betegeskedése után ma lépett föl először mint Ferdinánd az „Ármány és szerelem“ szomorújáték­­ban. Első megjelenése egy szíves viszontlátás ün­nepélyes pillanata volt. A megtelt színház közön­sége hosszan tartó tapssal üdvözölte. Két szép ko­szorút is kapott, egyiket babérból. Ép erővel és nagy hatással játszotta végig szerepét, s a tapsok, kihívások minden jelenet után legnagyobb őszinte­séggel újra kezdődtek. Fáradtság vagy bágyadtság nem vett erőt rajta egyszer sem. Valamennyi sze­replő tisztességes sikerrel működött, s a nagy drámai mozgásokkal bíró darab oly tűzzel folyt, mint csak ritkán, tragikai előadásoknál. Lendvayné (Lujza), Kassainé (lady Milford), Szigeti József (ki igen kitűnő Müller), Szathmáryné (Müllerné), Feleki (az elnök), Bercsényi (ki Wurmot minden hatásvadászó fogások nélkül, értelmes nyugalom­mal játszotta), Vizváry (Kalb), mind nyertek tap­sot, s meg is érdemelték. Kassáméról különösen is megjegyezzük, hogy egyik legszerencsésb de­­bütje volt ez estén. Budapesti szinlapok. Szombat, okt. 9-én. 17. Bérlet NEMZETI SZÍNHÁZ. Ügünet HAUK MINNIE k. a. vendégjátékául: BON JUAN. Opera 2 felvonásban. Zenéjét szerzette Mozart Amadé. Személyek: Don Petio, salamancai helytartó — Tallián Donna Anna leánya­­ —­­ Nagyné Benza I. Don Ottavie, ennek jegyese­­ - Paul Don Juan, spa­yol lovag — — Láng Leporello, szolgája — — — Kőszeghy Donna Elvira - - Balázsné B. V. Masello, vőlegény — — — Ormai Zerlina, menyasszonya — ~ _ H a u k M. k a. Bérlet­­VÁRSZÍNHÁZ 6. szám. Egy lengyel követ Budán. Eredeti vígjáték 4 felvonásban. Irta Északi Károly. Kezdete 7 órakor. ISTVÁNTÉRI SZÍNHÁZ. Barty Karolin felléptével: Túl 1 p­a t­á­n. Víg operette 1 felvonásban. Ezt megelőzi: Kübli prédikátiék. Vígjáték 1 felvonásban. Kezdete 7 órakor. Budapest, okt. 9. Az új kölcsön sikere biztató a nem­zetre, hogy gazdasági erejében nem fogyott meg végkép a bizalom, bár meg volt alapja vetve és el volt hozzá készítve minden; még azon kényszerűség sem hiányzott, hogy az ország ez „utolsó“ kölcsönre múlhatat­lanul rászoruljon. Sikerében csupa merő vád e kölcsön a jobboldali gazdálkodás ellen. Vád, hogy egyáltalán oly kölcsönök mere­délyéig vitt a jobboldali uralom pénzügyi lelkiismeretessége, mely beruházások helyett az államháztartás defic­ites zavarainak el­­enyésztésére szükséges. Vád, hogy a köl­csön, hitelünk kimerültsége s pénzügyeink ziláltsága miatt, csak a legsúlyosabb feltéte­lek elfogadásával rövid lejáratú lebegő adós­ság képében volt köthető. Vád, hogy más rendszer, más kezek, más politika mivé fej­leszthette volna azon nemzetgazdasági és pénzügyi tényezőket, melyek a pénzügyi ta­tárjárás után még ennyi bizalmat kelthet­tek a külföldi pénzpiac­okon. Igazán nem hiányzott hozzá egyéb, mint a siker, hogy a jobboldal pénzügyi politikáját az „utolsó“ kölcsönnel az „utol­só“ kudarc­ érje, s megnyugtatónak még csak azon erkölcsi kárpótlás se maradjon, hogy kebeléből, saját elvének és rendszeré­nek férfiai közül emelkedett ki a hitelmentő úgy az ország, mint pártjuk számára. Legyenek csak igaz bírák múltjuk fö­lött, s lelkiismeretekben hasonlítsák össze a jelennel, megkapják rögtön magyarázatát annak is, mi szülte várakozáson túl a köl­csön aláírásának fényes eredményeit. Ghyczy Kálmán fáradhatlan tevékenysége magában szép, de hatásában eddigelé sem a pénzügyi és adóreformok, sem az államháztartás egyensú­lyára vonatkozólag kézzelfogható eredmé­nyekben nem nyilvánult. Mi volt hát, mi a jobboldal eddigi gazdálkodásával szemközt, nevének és fellépésének puszta varázsára az óvatos pénzpiac­on győzelmet aratott ?, Elvei és lelkiismeretessége. A tudat, hogy a takarékosság és tiszta kéz embere ül a helyen, hol a gonosz szemfényvesztés és kapkodó felületesség játszották a pénzügyi nagyságot, többet hó­dított rövid fél év alatt, mint a­mennyit az egész jobboldal összes capac­itásaival, bankárjaival, sápistásaival és mamelukjai­­val él. Ghyczy Kálmán úgy, amint van, el­veivel és megjelenésével, nem a jobboldalé kölcsönzött alak tetőtől-talpig. Valami my­thosszerű politikai szereplése attól a pilla­nattól, midőn szakítva pártjával, átcsapott jobboldalinak, nem azért, mintha becsülte volna a társaságot akár hitvallásáért, akár tetteiért, hanem átment, mert féltette gör­csös hatalomragaszkodásoktól és politikájuk csapásos lelkiismeretlenségétől a hazát. In­kább prófétának látszott, ki erkölcsre megy oktatni a pogányokat, s megmenteni a mi becses sülyedőben volt, mint politikusnak Hogy első lépése sikerült, azt egyedül an­nak a működésnek köszönheti, melynek pár­tunkon szóvivője és azon szigorú jellemnek, melynek mindig embere volt. Részben te­hát volt pártállásának, részben pedig sa­ját becsületességének. A kettő együtt szírt, mely folyton ki van téve a jobboldalon összehordott ronda elemek hullámzásának, s elszigetelt állásában mindig rájár a ve­szély, hogy elnyelik, mielőtt győzedelmes­kedhetnek. Ez az, mit ki nem kerülhet Ghyczy, mi fölött aggodalmakat kell éreznie, és a­minek jeleit már vázolta lapunk a kormány­körökben felmerült differentiákat szellőztető közleményében. Sajnáljuk erejét és tehetsé­gét, mely rész tőbe roszul van beékelve, s még annyi elismerésben sem részesül a jobboldali sajtó által, hogy érdeme szerint méltatná, amit személyében nyert. De hogy is méltathatná, mikor azon jár az esze, hogyan faragjon tőkét a jövő általános vá­lasztások közeledtével, a kölcsön sikeréből saját politikája mellett. Nehéz mesterség ugyan ez, sőt a hétéves kormányzást kö­rüllengedező emlékek kísérteties tiltakozása következtében, többé puszta lehetetlenség, de megpróbálják mégis, hátha Ghyczy, mint falap használható lesz a leromlott dicső­ség felépítésére. Hja, de az emlékek fájók, a múltat egy egész nemzet szívéből és agyá­ból nem lehet kitörülni, Ghyczy pedig kü­lönleges állásának solid­áris válaszfalával eszme- és érzelemkörével maga élő tiltako­zás a jobboldal ellen. A pénzügyi egyensúly czéljának embere már belépésének indokával árnyékot vont a jobboldal fölé, s ez árnyék a kormányzati rendsze hátrányára csak na­gyobbodott a kölcsön sikere által, minden együttvéve pedig figyelmeztetés, hogy esz­köznek mégsem válik be a jobboldal erköl­csi hitelének helyreállítására, melyet elját­szani igen, de helyreállítani nem lehet köl­csönökkel. Magába szállhatna azért a jobboldali sajtó s hogysem „az általánosan uralgó köny­­nyelműség“ czíme alatt, a nemzet nyakába varrná pártja bűneit, és a nemzetre hárí­taná a felelősséget, inkább mondaná el a töredelmes mea culpát. Mert a kötött köl­csön a siker arányában szól a jobboldal gaz­dálkodása és pénzügyi politikája ellen és a siker arányában azon politika mellett, mely­nek hívei, Ghyczy Kálmán személyében, a baloldalról kellett kölcsönözniük, oly corrum­­pált volt embereiben, elveiben, eszközeiben és czéljaiban a hatalmon csüggő pusztító sáskasereg. v­y. Apróságok. A „Pesti Napló“ ma esti lapjában jelen­tek meg a következő sorok: Az „Ellenőr“ azon hítünk folytán, hogy a gödöllői kerületben a Deákpárt is felállít jelöltet, kinek megválasz­tatását bizonyosnak tartják, ránk támad, kérdezve, hogy ki és mily okból léphet fel ma a jobbol­dali kormányzat híve gyanánt ? T. laptársunk e kérdés tételénél sok mindent el­felejtett. Elfeledő először is azt a csekélységet, hogy az események nem a Deákpárt sorait gyöngítése, hanem igen lényegesen megapaszták épen annak a pártnak számát, melynek az „Ellenőr“ a közlönye. S jó lesz, ha az „Ellen­őr “ e tény előtt nem huny szemet. Az általános orsz. vá­lasztások nincsenek már nagyon távol, s Tisza Kálmán és az „Ellenőr“ meg fognak győződni, hogy vagy előre kell menniök a jobboldal felé, vagy hátra (s mögöttük a „Füg­getlenségi párt“ áll); mai álláspontjukat ugyan kevesen értik. Legyen meggyőződve a „Pesti Napló“, hogy kérdésünket, épen azért tettük, mert nem felejt­hettünk el „sok mindent“ azon jo­bol­dali hét­éves kormányzás és gazdálkodás történetében, a­mely által hazánkban az uzsorások ke­­zébe került mind az állami hitel, mind a polgá­rok anyagi élete. S legyen meggyőződve arról is, hogy „e tény előtt nem huny szemet“ az „El­len­őr“, akár­milyen közel vagy távol legyen is az átalá­­nos választások ideje. Arra pedig, hogy a párt, melynek hitvallását, eljárását az „E­llenőr“ is ma­gáéinak ismeri és csekély tehetsége szerint, de az önálló meggyőződés egész erejével szolgálni nem csak a közérdek iránti kötelességnek, hanem haza­fias büszkeségének is tartja, nem fog menni se ide se oda: te laptársunk mérget vehet. A „Pesti Napló“ világosan meg van ijedve a „függetlenségi párt“ tételétől s szeretné elhitetni magával, hogy hasonló ijedelem környékez minket is, kik a balközéphez tartozunk. Saját reme­gésével nem bajlódunk , ahoz fütyörésszen jobbol­dali töprenkedéseinek sötétségében, a­mint tőle te­lik : semmi közünk önbizalmának fogvaczogásaihoz. A mi azonban minket illet, kénytelenek vagyunk tudtára adni, hogy ránk bizony hiában számit, mert mi legkevésb­é sem félünk attól, ki a ,P. Napló“ érdekes parenthesisse szerint mögöt­tünk áll s a kitől a jobboldal léleklátó közlö­nyének reménykedése nem is lát menekülést csak a saját ismert hirnevü pártjának védő karjai közé. Szegény pára­­ alig bírja szuszszai roskadozó léte­lét s ha Ghyczy Kálmán nem öntött volna saját ereiből egy transfusionális önáldozat per­­czében néhány cseppnyi egészséges vért a felbom­lásnak indult szervezetbe, a hullák közé tartoznék máris és nem tehetne több roszat az ország éle­tének. És még ő akar létet adni az eleveneknek. Még saját mankóival ajánlkozik biztosítani az ép­kézlábúak jövőjét! Ez valóban a jobboldali agó­nia részvét gerjesztő csalódása, mely alatt mint a sorvadás utolsó stádiumába jutott betegeknél szo­kott történni — jobban érzi magát vége felé, kéjutazást tervezget, midőn már csak hálni jár bele lélek és sepulchri immemor struit domos ! Tán szívtelens­ég is megzavarni a „Pesti Napló“ ilyetén fantáziáit in a 11imis, de ki kell mondanunk, hogy a balközépnek esze­­ágában sincs a gondolat, miszerint a jobboldal koporsójában vár reá a boldogság. Csak tessék abban egyedül élvezni dicsőü­ltségét. Még ebben a században is voltak ugyan hindu nők, kik a meg­halt férj rogásának lángjai közé vetették magu­kat, hogy együtt hamvadjanak el azzal, kinek hű­séget esküdtek ; hanem hát mi nem vagyunk In­diában — egyébiránt az özvegyek ott is meg­szokták már a szomorúságot, hogy túléljék uraikat — s nem voltunk a jobboldal hiteltársai soha. A ki volt, ám perzseltesse meg magát érdeme szerint. * Egy szóval: a bal közép marad azon elv­­hű és eszélyes állásában, melynek alkotmányos és parlamentáris természetét nem csak érthetővé, de világossá tették minden józan eszű és jóhisze­mű emberre nézve pártunk programmjának ponto­­zatai s pártunk vezérének ünnepélyes nyilatkoza­tai. S érti a mi álláspontunkat igen jól maga a „Pesti Napló“ is. Nem oly hitle ő, mint a­mi­lyennek látszik. Sőt épen mert érti álláspon­tunk erős voltát, azért szeretne belőle k­i­r­é m­i­­t e­n i — magához­­ azon alternatíva által, mely szerint vagy „előre a jobboldal felé“ (előre és jobboldal! ilyen kapcsolatot nem hallott még Magyarország,­ „vagy hátra“ a mögöttünk álló ,függetlenségi párt“ táborába kell mennünk. Tisztelt laptársunk igen jól tudja, hogy ne­künk nem kell menni sem előre sem hátra, mert nem önérdekünk kielégítésére, hanem a köz­­érdek szolgálatára irányozvák törekvéseink; nem hivatalt és egyéni nyereményt keresünk, hanem az állam és a nemzet ügyét szolgáljuk ; nem kon­­crot féltünk, hanem hazánk jövőjét. Önöknek kell menni v­a­l­a­h­og,v a mindég, mert ragaszkod­nak makacsal, megátalkodottan a hatalomhoz, melyet az ország romlására kezeltek hét éven át. Önöknek kell menni, futni, igenis, hol Bécsbe, hol Zágrábba, a posta főpapsághoz majd a börzsánerekhez, hogy megmaradhassanak kegyelem és alkudozások útján, a kormányon, me­lyet a haza javára fordítani képteleneknek mutat­tak maguka. Nekünk nem kell menni és sza­ladgálni sehova, hogy álláspontunkon ma­radjunk erőteljesen és becsülettel, mert a mi állás­pontunk nem függ a mások kegyétől vagy lekenyerez­­hetésétől,hanem tisztán csak saját lelkiismeretes meg­győződésünktől, hogy a nemzet érdekében, magán­­tekintetek és haszonlesés nélkül őrizzük azt meg, mint férfiak és polgárok. Ezért voltunk, vagyunk és leszünk hívek hozzá, s ezen álláspontunkból fogunk hivatkozni majdan a választó nemzetre is, hogy ítéljen a mi ellenzéki eljárásunk és az önök kormányzási tényei felett, a ta­pasztalatod után, tetszése szerint. * Ebből láthatja a „Pesti Napló,“ hogy an­nak a mumusnak feltalálása nagy ügyetlenség volt részéről. Mi nem félünk tőle s nem is tartjuk mumusnak­ Mi sokszor kimondtuk nézetünket, írásban is, népgyűlésben is, miszerint úgy az or­szág átalános érdekében mint a parlamentáris ön­­kormányzat és szabadelvű haladás szempontjából is, nem­csak természetes és jogszerű, hanem hasz­nos és szükséges is, hogy a balközépi ellenzék szomszédjában legyen egy szélsőbaloldali ellenzék is, akár minek nevezze is ez magát. Ezen nézetben vagyunk most is és egyáltalában nem látunk semmi szörnyűséget a „függetlenségi párt“ létezé­sében, mint nem láttunk soha a „48-as párt“ éle­tében sem, s ha előbbnevezett ellenzéki szomszé­dunk nem azzal kezdte volna pályafutását, hogy elv tagadást és mindenféle gonoszságot fog­jon r­á azokra, kik a politikai eljárást illetőleg nem értettek vele egyet, bizonyára elmaradt volna sok keserű harcz az ellenzék árnyalatai közt s elmaradt volna valószínűleg azon levél is, melyben Kossuth nem adott igazat a balkö­­z­é­p és az ennek vezére ellen szórt vádaknak. Mi tehát a szélsőbaloldal léterét — akár­mi nevet vegyen fel s akár­hány árnyalatból álljon (hiszen a franczia, angol és olasz parlamen­tekben is több részből áll a radicális ellenzék), és oly jogosultnak tartjuk mint a saját pártunkét s a jobboldal különféle árnyalatainak létezését. Nyilvánítva azonban ezen nézetünket most is, és oly őszinteséggel mondjuk ki, más részről, azon meggyőződésünket is, miszerint a b­a­l­k­ö­­zép és a szélsőbaloldal közt az egyesülés nem lehetséges, de nem is volna üd­vös az ország előmenetelére nézve. Nem fejtege­tem most és itt, az „Apróságok“ közt, ezen meg­győződést, melyről lesz alkalom szólanunk rövid időn a kellő modorban; de nem akartam, hogy ezen kérdésre vonatkozólag hallgatagsággal vádol­hasson vagy kételybenvétellel gyanítson a „Pesti Napló“ incidentális figyelmeztetője sem. Nem, kedves „Napló“, mi nem megyünk, mert n­em kell mennünk sem önökhöz sem a „függetlenségi párthoz“, hanem ma­­maradunk a balközép álláspontján. * Még csak egyet. A „Pesti Napló“ emlé­kezetünkbe hozza, hogy az ő kormányzásuk nem a jobboldalon, hanem a balközépen oko­zott szakadást. Ha ez állítást ki nem neveznék a köztudomású válságok, bukások és bomlások a jobboldalon, akkor a jobboldal j­a­v­á­n­a­k jellem­zésére soha senki sem mondott volna olyan éles dolgot, mint a „Pesti Napló.“ Ha nem hagy­juk ezt, mert a magyarázat nagyon kellemetlen lenne. Tény, hogy nálunk is volt válság, s hogy ennek folytán elment pártunknak tizennyolcz derék tagja a középpártba — vagy mint t­ laptársunk mondaná előre — a jobboldal felé. Nem kérdem miként érzik magukat azóta — erről is szólhatunk nem sokára — hanem kérdem a „Pesti Napl­ó“-t, olvasta-e az előre, a jobb­oldal felé távozottak egyikének, a közép­párti Szentimrey Elek képviselő úrnak legújabb nyilatkozatát? Olvassa meg, hogy lássa, milyen nézetek fejlődnek azokban, kik a jobboldalt köze­lebbről látták.­­­ A magyar kölcsönt illetőleg azt a számítást köztik a bécsi lapok, hogy az aláírók valószínűleg csak 25 százalékát kapják az aláírt összegnek, s e szerint a felü­ljegyzés négyszeres lenne. — A kar­lo­vi­czli szer­b.egy­h­ázi con­­gressusnak a szervezési munkálat előkészíté­sére kiküldött tizenötös bizottságában Miletics az 1871-diki congressusi statútum elfogadását ajánlja. Dr. Maximovics új javaslatot mutatott be, mely kinyomatik és holnap tárgyalják, szerelési szövetség alkotására, melybe a hazai ipar­társulatok és nagyobb termelők belépnének, s mely annak idején a nagyobb csoportokra való pályá­zást megkönnyítené; a kereskedelmi miniszter úr támogatni ígérkezett ezen szövetséget. Elnök még fölemlíti, hogy Kuhn a volt kö­zös hadügyminiszter által annak idejében lekül­dött jegyzékben henfoglalva voltak a szabad ver­senynek fönntartott czikkek közül: a magyar nyergek és kellékei, lóketék, orvosi és kórházi szerek, összes ágyneműek, sátorok és sátorrészek stb., melyek a mostani új jegyzékből teljesen hi­ányzanak. Miért történt a szabad versenynek fön­­tartott úgyis csekély számú czikkek ezen újabb megszorítása, épen Koller közös hadügyér által, ezt nem tudni. Ezután fölolvastatik azon fölszerelési czikkek jegyzéke, melyekre f. évi novemb. 3-áig pályázni lehet, minek: a lótakarók, sisakok, vadászkalapok, gombkötő és paszományczikkek, kertyük, tellékít­­mények, czin- és rézgombok, sarkantyusmunkák, szögek, szerszámok, bádogosmunkák, dobok, fúró­­hangszerek és kötelesmunkák. Az illető czikkek­­nél a hazai gyárosok és iparosok nevei följegyez­tettek és az iparegyesület említett bizottságához át­tétetni határoztalak.­­ Az értekezleten részt vett B­a­k­a­y Nándor ur Szegedről, ki az összes köte­lesmunkákra pályázni késznek nyilatkozott. Ha­sonló nyilatkozatot­ tett megbízottja által Heffer Szilárd úr Komáromból. — Hadfölszerelési ügy. A fővárosi iparoskörben csütörtökön a szabad versenynek fön­­tartott hadfölszerelési czikkek szállítása ügyében, több fővárosi és néhány vidéki iparos részvéte mel­lett értekezlet tartatott. Ráth Károly elnök min­denekelőtt kijelenti, hogy ezen értekezlet az ipar­egyesület illetőleg az általa a hadfelszerelés ügy­ben kiküldött bizottság támogatására fog szolgálni, és röviden összefoglalja a hadfelszerelési ügy stá­diumait a múlt évi dec­emberi pályázat kiírásától fogva a mostani szerződések megkötéséig. Fölso­rolja azon kevés számú magyar gyárakat, melyek eme újabb szerződéseknél: a posztó-, a vászon sca­­licot­, valamint a bőrcsoportra nézve figyelembe vétettek és fölhívja a hazai iparosok figyelmét a szabad versenynek föntartottt czikkekre, melyekre minél tömegesebben kellene versenyképességük begyőzése szempontjából pályázniok. — Egyszers­mind tudatja, hogy lépések létettek oly hadföl- Országos honvédgyulás Aradon. Arad, október 7. A honvédegyletek országos közgyűlése ma d. e. 10 órakor a városligeti teremben tartatott meg, Gáspár András v. h. trnk elnöklete alatt. Jegy­zőül Komlósy Pál működött. Az elnök lelkes megnyitó beszéde után a központi választmány évi jelentése olvastatott föl. Ezután megállapíttatott, miszerint a közgyűlésen 77 képviselő által 30 honvéd-egylet jelent meg, s ezek név szerint felolvastattak. A legtávolabbi egyletek voltak: a beszterczebányai, győrvidéki, lip­tói és nyitrai. Krivácsy József jelentést tett a honvéd-men­­táz állapotáról, a­mely is helyeslőleg tudomásul vétetett. Különböző üdvözlő, és a távolmaradást men­tegető táviratok és levelek felolvastatása után, az indítványokra került a sor. Az aradi honvéd-emlék ügyében, hogy az a nemzethez s a megörökítendő eseményhez méltó legyen — az eddig begyűlt összeg csekélynek ta­láltatván : Komlósy Pál inditványozá egy ezüst emlék­érem vezetését, a mely megközelítőleg 1 frt értékű legyen, de 2 frton árultassék ezen emlék­alap javára ; a­mire azonban más részről azon nehézség gördíttetvén elő, hogy ennek előállíttatása tetemes pénzbe kerül, s azzal nem rendelkezhetünk . Lukácsy Miklós (Arad) inditványozá, hogy e vé­gett t­artos gyűjtések eszközöltessenek. Mely két egymást kiegészítő indítvány elfogadtatván, kivitele a központi választmányra bízatott. Kovács Lőrincz (Szatmár) azon helynek, a hol az emlék emelendő, a honvédegyletek tulajdo­nául eszközlendő megszereztetését hozó javaslatba. Minthogy azonban Lukácsy Miklós kinyilatkoztat­ván, hogy ennek átengedtetése a tulajdonos Biró család részéről, és megszereztetése Arad városa ál­tal a honvédegyletek tulajdonául, már szinte ténynyé vált és nehézségekbe teljességgel nem üt­közik , további határozat­hozatala szükségesnek nem találtatott. Krivácsy József, v. h. ezredes, központi vál­­tag indítványt tesz az iránt, hogy a honvéd­­menház alapjának hovafordittatása felett akkorra, midőn majd az utolsó 49-iki honvéd is meghal­t határozat hozassák. E szempontból indítvá­nyozza, hogy az „honvédalap“ czim alatt nevelési czélokra szenteltessék, akként, hogy jövedelméből évenkint bizonyos számú leányok és fiúk neveltes­senek, elsőség adatván volt honvédek gyermekei­nek, és ilyenek nem létében távolabb fokú roko­naiknak is.­­ A kérdés még most különben sem lévén sürgős: áttétetett a jövő évi országos köz­gyűlésre , megbizatván a központi választmány, hogy ezen különben csak nagyjából körvonalazott eszme fölött akkorra egy részletesen kidolgozott tervet s illetőleg véleményes jelentést terjesz­­szen elő. Ugyanaz indítványozza továbbá, hogy az 1848/9-iki szabadságharcz emlékéül szolgáló tár­gyaknak birtokosai felkéressenek, hogy ha azok­tól megválni hajlandók, azokat ne, mint ed­dig, a nemzeti múzeumba, de a honvédmenházba küldeni szíveskedjenek, a honnan majd a rokkant honvédek kihaltával azok gyűjteménye úgyis a múzeumba lesz áthelyezendő. — Elfogadtatott. Ama másik indítvány ellenben, miszerint a központon egy becsületbiróság alakittassék, a mely fel legyen hatalmazva esetleg a volt honvéd tisz­teket rangj októl is megfosztani s a testületből kitörülni, vita nélkül mellőztetek. Ismét Krivácsy József indítványozza, hogy mivel a volt honvédek szoros összetartására mind­addig szükség van, mig a kormány és ország­gyűlés a folyton sürgetett erkölcsi elösmerést meg­tagadja : a vidéken már működni megszűnt egy­letek is felhivassanak, hogy az 1861 iki alapon újra megalakuljanak, és magukat a központtal folytonos érintkezésbe tegyék. — Egyhangúlag elfogadtatott. Kimerittetvén ekként a bejelentett indítvá­nyok. Komlósy Pál indítványára a közgyűlés a közp. elnöknek és választmánynak elismerést és köszönetet szavaz. Végre az elnök maga, a tisztikar és választ­mány nevében eddig viselt tisztét letevén, s a közgyűlés rendelkezése alá bocsájtván: azt a vá­lasztás megtételére felhívja, mire a közgyűlés nagy lelkesedéssel és egyhangúlag újra kikiáltja Gáspár András tikot elnökül, a­ki végre kénytelennek érzé magát a közkívánatnak engedni. A többire nézve a szavazás elrendeltetett, szavazatszedő vá­lasztmányul Kovács Lőrincz elnöklete alatt Dezsői­ Ferencz, Bajusz József, Fejér és Lukácsy Miklós küldetvén ki. Befejeztetvén a közgyűlés, az Arad városa által a fehér­ kereszt vendéglő na­gy termében adott

Next