Ellenőr, 1874. október (6. évfolyam, 269-299. szám)
1874-10-10 / 278. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 20 írt. — kr. Évnegyedre . . 5 írt. — kr Félévre . . . I© „ — „ Egy hónapra,8®, Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bémentes leveleket fogadunk el POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. (Légrády testvérek Irodájában). Kiadó-hivatal: Előfizethetni helyben és posta útján, nádor-utcza 6. sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamátiók Légrádytestvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. 278. szám. Budapest, szombat, október 10. 1874. 71. évfolyam- Az „Ellenőr“ ára mint eddig: Egy évre....................................20 forint - kr. Félévre _ t** Negyedévre................................50» ~ *r Egy hóra ......................................I »» *r* Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadóhivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. TÁVIRATOK. Zágráb, okt. 9. Az országgyűlés a politikai adminisztrativ reorganizálására vonatkozó törvényjavaslatot nagyobbrészt a bizottság indítványai szerint fogadta el. Berlin, okt. 9. A „Spen. Ztg.“ híre szerint a kamaratörvényszék is megtagadá Arnim szabadon bocsáttatását. Brünn, okt. 9. (Országgyűlés.) Prazak, 24 elvbarátjával indítványozza, hogy a császár elé felirat terjesztessék és az általuk benyújtott felirati javaslat külön bizottsághoz utasíttassék. A felirati javaslat tartalmaz többféle panaszt a közvetlen birodalmi választásokból Ausztria hatalmi állására káromló veszélyeket illetőleg, kiket különösen a morva országgyűlési választó rendszabály ellen és kérést intéz a császárhoz a népek óhajai teljesítésének foganatosítása iránt. A javaslat a jövő hét elején kerül napirendre. Köln, okt. 9. Az érsek ma bocsáttatott szabadon kiállított fogságának letelte után. Brnchen, okt. 9. Megbízható értesítés szerint, ma történt meg a anyakirályné conversiója Hohenschwangauban. Koppenhága, okt. 9. Egy e hó 8-ról keltezett yokohamai sürgöny szerint a China és Japán közti hadüzenet nem történt meg. Washington, okt. 8. A fehérek ligája ellen törvényes üldözés foganatosíttatott. Bécs, okt. 9. (Zárlat.) Hitelrészvény 243.50 Galicziai 240.. Államvasut 307 —. Járadék 71.20. 1860-dik — — 1864-diki 136.25 Ezüst 103.75. London 109.50. Unió bank 130.50. Általános épitőbank 56.—. Angol-ausztria 164 50. Lombardok 147.—. Tramway 149.-. Hitelsorsjegy 165 25. Napoleondor 879.50. Arany 526.—. Frankfurt 9170 Porosz pénzutalvány 16175 Tötrök sorsjegy 62 60. Angol épitőbank 65.50. bécs, okt. 9. (Hivat zárlat.) Magy. földteherm. köt. Ivény 77.25. Salg.-Tarján 90.—. Magyar hitel. 235—. Magyar záloglevél 86.25. Erdélyi 139.—. Magyar keleti vasút 56.—. Magyar sorsjegy 86.-. Tiszai vasút 210.50 Magyar vasúti kölcsön 99.50. Angol-magyar 35.—. Franco-magyar 85.50. Alföld 141.50. Magy. északkeleti vasút 120.—. Keleti I vasúti isebbségi kötvény 72.40. Porosz pénztári utalvány —. Magyar gőzhajó elsőbbségi kötvény —. Magyar fröldhiteintézet 88.50. Török —Municipális 37.50. Berlin, okt. 9 (Zárlat.) Galicziai 112 — . Lombar- Idők 89.— Ezüst-jöved. 68 96. 1860-as 106.96. Bécs 91.16 I Romániai 40.48. Államvaspálya 194.48. Papirjövedék 65 75 I Hitelsorsjegyek 11716. 1864-ki 66.50 Hitelrészvény 151.64 Magyar sorsjegy 57.75. Frankfurt, okt. 9. (Zárlat.) Váltóárfolyam 108.— I 1860-ik 107.50 metalique —.—. Uj ezüst kölcsön —.— . Nemzeti kölcsön —.—. Régi metalliqnes —. Uj adó - mentes kölcsön —.—. Amerikai 1882-re —. Osztrák hitelrészvény 263.—. Osztrák államvasut 339.—. 1864-ik 165.—. 1860-diki 107.—. Ferencz-Józsefvasut —.—. Lombardok 151.— Galicziai 246.—. Papirjáradék 66.—. Ezüstjáradék 68 75. Osztrák bankrészvény 10.46. Magyar sors. jegyek —.—. Német osztrák bank —.—. Győri — Gömör —.—. Frankfurt, okt. 9. (Kezdet.) Váltóárfolyam Bécsre 106.66. Amerikai 1882-re1864-ki 1860-es 105.12 Lombardok 147.25. Évjáruléki papir 64.36. Osztr.bankrészv. 10.35 Osztrák hitelrészvény 254.25. Osztrák államvaspálya részvény 346.—. 1860-as—.—. . Ferencz-Józsefvaspálya —. Galicziai 262.50. Évjáradéki ezüst 68.30. Osztr bank részv. —.—. tilin, okt. 9. Búza 61.12. 192.50. —.. rozs 48.— . 40. 15. Olaj 17.25. 17.55. Szesz 26.10 26.28. Nemzeti színház. Lendvay Márton hoszszas betegeskedése után ma lépett föl először mint Ferdinánd az „Ármány és szerelem“ szomorújátékban. Első megjelenése egy szíves viszontlátás ünnepélyes pillanata volt. A megtelt színház közönsége hosszan tartó tapssal üdvözölte. Két szép koszorút is kapott, egyiket babérból. Ép erővel és nagy hatással játszotta végig szerepét, s a tapsok, kihívások minden jelenet után legnagyobb őszinteséggel újra kezdődtek. Fáradtság vagy bágyadtság nem vett erőt rajta egyszer sem. Valamennyi szereplő tisztességes sikerrel működött, s a nagy drámai mozgásokkal bíró darab oly tűzzel folyt, mint csak ritkán, tragikai előadásoknál. Lendvayné (Lujza), Kassainé (lady Milford), Szigeti József (ki igen kitűnő Müller), Szathmáryné (Müllerné), Feleki (az elnök), Bercsényi (ki Wurmot minden hatásvadászó fogások nélkül, értelmes nyugalommal játszotta), Vizváry (Kalb), mind nyertek tapsot, s meg is érdemelték. Kassáméról különösen is megjegyezzük, hogy egyik legszerencsésb debütje volt ez estén. Budapesti szinlapok. Szombat, okt. 9-én. 17. Bérlet NEMZETI SZÍNHÁZ. Ügünet HAUK MINNIE k. a. vendégjátékául: BON JUAN. Opera 2 felvonásban. Zenéjét szerzette Mozart Amadé. Személyek: Don Petio, salamancai helytartó — Tallián Donna Anna leánya — Nagyné Benza I. Don Ottavie, ennek jegyese - Paul Don Juan, spayol lovag — — Láng Leporello, szolgája — — — Kőszeghy Donna Elvira - - Balázsné B. V. Masello, vőlegény — — — Ormai Zerlina, menyasszonya — ~ _ H a u k M. k a. BérletVÁRSZÍNHÁZ 6. szám. Egy lengyel követ Budán. Eredeti vígjáték 4 felvonásban. Irta Északi Károly. Kezdete 7 órakor. ISTVÁNTÉRI SZÍNHÁZ. Barty Karolin felléptével: Túl 1 pa tán. Víg operette 1 felvonásban. Ezt megelőzi: Kübli prédikátiék. Vígjáték 1 felvonásban. Kezdete 7 órakor. Budapest, okt. 9. Az új kölcsön sikere biztató a nemzetre, hogy gazdasági erejében nem fogyott meg végkép a bizalom, bár meg volt alapja vetve és el volt hozzá készítve minden; még azon kényszerűség sem hiányzott, hogy az ország ez „utolsó“ kölcsönre múlhatatlanul rászoruljon. Sikerében csupa merő vád e kölcsön a jobboldali gazdálkodás ellen. Vád, hogy egyáltalán oly kölcsönök meredélyéig vitt a jobboldali uralom pénzügyi lelkiismeretessége, mely beruházások helyett az államháztartás deficites zavarainak elenyésztésére szükséges. Vád, hogy a kölcsön, hitelünk kimerültsége s pénzügyeink ziláltsága miatt, csak a legsúlyosabb feltételek elfogadásával rövid lejáratú lebegő adósság képében volt köthető. Vád, hogy más rendszer, más kezek, más politika mivé fejleszthette volna azon nemzetgazdasági és pénzügyi tényezőket, melyek a pénzügyi tatárjárás után még ennyi bizalmat kelthettek a külföldi pénzpiacokon. Igazán nem hiányzott hozzá egyéb, mint a siker, hogy a jobboldal pénzügyi politikáját az „utolsó“ kölcsönnel az „utolsó“ kudarc érje, s megnyugtatónak még csak azon erkölcsi kárpótlás se maradjon, hogy kebeléből, saját elvének és rendszerének férfiai közül emelkedett ki a hitelmentő úgy az ország, mint pártjuk számára. Legyenek csak igaz bírák múltjuk fölött, s lelkiismeretekben hasonlítsák össze a jelennel, megkapják rögtön magyarázatát annak is, mi szülte várakozáson túl a kölcsön aláírásának fényes eredményeit. Ghyczy Kálmán fáradhatlan tevékenysége magában szép, de hatásában eddigelé sem a pénzügyi és adóreformok, sem az államháztartás egyensúlyára vonatkozólag kézzelfogható eredményekben nem nyilvánult. Mi volt hát, mi a jobboldal eddigi gazdálkodásával szemközt, nevének és fellépésének puszta varázsára az óvatos pénzpiacon győzelmet aratott ?, Elvei és lelkiismeretessége. A tudat, hogy a takarékosság és tiszta kéz embere ül a helyen, hol a gonosz szemfényvesztés és kapkodó felületesség játszották a pénzügyi nagyságot, többet hódított rövid fél év alatt, mint amennyit az egész jobboldal összes capacitásaival, bankárjaival, sápistásaival és mamelukjaival él. Ghyczy Kálmán úgy, amint van, elveivel és megjelenésével, nem a jobboldalé kölcsönzött alak tetőtől-talpig. Valami mythosszerű politikai szereplése attól a pillanattól, midőn szakítva pártjával, átcsapott jobboldalinak, nem azért, mintha becsülte volna a társaságot akár hitvallásáért, akár tetteiért, hanem átment, mert féltette görcsös hatalomragaszkodásoktól és politikájuk csapásos lelkiismeretlenségétől a hazát. Inkább prófétának látszott, ki erkölcsre megy oktatni a pogányokat, s megmenteni a mi becses sülyedőben volt, mint politikusnak Hogy első lépése sikerült, azt egyedül annak a működésnek köszönheti, melynek pártunkon szóvivője és azon szigorú jellemnek, melynek mindig embere volt. Részben tehát volt pártállásának, részben pedig saját becsületességének. A kettő együtt szírt, mely folyton ki van téve a jobboldalon összehordott ronda elemek hullámzásának, s elszigetelt állásában mindig rájár a veszély, hogy elnyelik, mielőtt győzedelmeskedhetnek. Ez az, mit ki nem kerülhet Ghyczy, mi fölött aggodalmakat kell éreznie, és aminek jeleit már vázolta lapunk a kormánykörökben felmerült differentiákat szellőztető közleményében. Sajnáljuk erejét és tehetségét, mely rész tőbe roszul van beékelve, s még annyi elismerésben sem részesül a jobboldali sajtó által, hogy érdeme szerint méltatná, amit személyében nyert. De hogy is méltathatná, mikor azon jár az esze, hogyan faragjon tőkét a jövő általános választások közeledtével, a kölcsön sikeréből saját politikája mellett. Nehéz mesterség ugyan ez, sőt a hétéves kormányzást körüllengedező emlékek kísérteties tiltakozása következtében, többé puszta lehetetlenség, de megpróbálják mégis, hátha Ghyczy, mint falap használható lesz a leromlott dicsőség felépítésére. Hja, de az emlékek fájók, a múltat egy egész nemzet szívéből és agyából nem lehet kitörülni, Ghyczy pedig különleges állásának solidáris válaszfalával eszme- és érzelemkörével maga élő tiltakozás a jobboldal ellen. A pénzügyi egyensúly czéljának embere már belépésének indokával árnyékot vont a jobboldal fölé, s ez árnyék a kormányzati rendsze hátrányára csak nagyobbodott a kölcsön sikere által, minden együttvéve pedig figyelmeztetés, hogy eszköznek mégsem válik be a jobboldal erkölcsi hitelének helyreállítására, melyet eljátszani igen, de helyreállítani nem lehet kölcsönökkel. Magába szállhatna azért a jobboldali sajtó s hogysem „az általánosan uralgó könynyelműség“ czíme alatt, a nemzet nyakába varrná pártja bűneit, és a nemzetre hárítaná a felelősséget, inkább mondaná el a töredelmes mea culpát. Mert a kötött kölcsön a siker arányában szól a jobboldal gazdálkodása és pénzügyi politikája ellen és a siker arányában azon politika mellett, melynek hívei, Ghyczy Kálmán személyében, a baloldalról kellett kölcsönözniük, oly corrumpált volt embereiben, elveiben, eszközeiben és czéljaiban a hatalmon csüggő pusztító sáskasereg. vy. Apróságok. A „Pesti Napló“ ma esti lapjában jelentek meg a következő sorok: Az „Ellenőr“ azon hítünk folytán, hogy a gödöllői kerületben a Deákpárt is felállít jelöltet, kinek megválasztatását bizonyosnak tartják, ránk támad, kérdezve, hogy ki és mily okból léphet fel ma a jobboldali kormányzat híve gyanánt ? T. laptársunk e kérdés tételénél sok mindent elfelejtett. Elfeledő először is azt a csekélységet, hogy az események nem a Deákpárt sorait gyöngítése, hanem igen lényegesen megapaszták épen annak a pártnak számát, melynek az „Ellenőr“ a közlönye. S jó lesz, ha az „Ellenőr “ e tény előtt nem huny szemet. Az általános orsz. választások nincsenek már nagyon távol, s Tisza Kálmán és az „Ellenőr“ meg fognak győződni, hogy vagy előre kell menniök a jobboldal felé, vagy hátra (s mögöttük a „Függetlenségi párt“ áll); mai álláspontjukat ugyan kevesen értik. Legyen meggyőződve a „Pesti Napló“, hogy kérdésünket, épen azért tettük, mert nem felejthettünk el „sok mindent“ azon joboldali hétéves kormányzás és gazdálkodás történetében, amely által hazánkban az uzsorások kezébe került mind az állami hitel, mind a polgárok anyagi élete. S legyen meggyőződve arról is, hogy „e tény előtt nem huny szemet“ az „Ellenőr“, akármilyen közel vagy távol legyen is az átalános választások ideje. Arra pedig, hogy a párt, melynek hitvallását, eljárását az „Ellenőr“ is magáéinak ismeri és csekély tehetsége szerint, de az önálló meggyőződés egész erejével szolgálni nem csak a közérdek iránti kötelességnek, hanem hazafias büszkeségének is tartja, nem fog menni se ide se oda: te laptársunk mérget vehet. A „Pesti Napló“ világosan meg van ijedve a „függetlenségi párt“ tételétől s szeretné elhitetni magával, hogy hasonló ijedelem környékez minket is, kik a balközéphez tartozunk. Saját remegésével nem bajlódunk , ahoz fütyörésszen jobboldali töprenkedéseinek sötétségében, amint tőle telik : semmi közünk önbizalmának fogvaczogásaihoz. A mi azonban minket illet, kénytelenek vagyunk tudtára adni, hogy ránk bizony hiában számit, mert mi legkevésbé sem félünk attól, ki a ,P. Napló“ érdekes parenthesisse szerint mögöttünk áll s a kitől a jobboldal léleklátó közlönyének reménykedése nem is lát menekülést csak a saját ismert hirnevü pártjának védő karjai közé. Szegény pára alig bírja szuszszai roskadozó lételét s ha Ghyczy Kálmán nem öntött volna saját ereiből egy transfusionális önáldozat perczében néhány cseppnyi egészséges vért a felbomlásnak indult szervezetbe, a hullák közé tartoznék máris és nem tehetne több roszat az ország életének. És még ő akar létet adni az eleveneknek. Még saját mankóival ajánlkozik biztosítani az épkézlábúak jövőjét! Ez valóban a jobboldali agónia részvét gerjesztő csalódása, mely alatt mint a sorvadás utolsó stádiumába jutott betegeknél szokott történni — jobban érzi magát vége felé, kéjutazást tervezget, midőn már csak hálni jár bele lélek és sepulchri immemor struit domos ! Tán szívtelenség is megzavarni a „Pesti Napló“ ilyetén fantáziáit in a 11imis, de ki kell mondanunk, hogy a balközépnek eszeágában sincs a gondolat, miszerint a jobboldal koporsójában vár reá a boldogság. Csak tessék abban egyedül élvezni dicsőültségét. Még ebben a században is voltak ugyan hindu nők, kik a meghalt férj rogásának lángjai közé vetették magukat, hogy együtt hamvadjanak el azzal, kinek hűséget esküdtek ; hanem hát mi nem vagyunk Indiában — egyébiránt az özvegyek ott is megszokták már a szomorúságot, hogy túléljék uraikat — s nem voltunk a jobboldal hiteltársai soha. A ki volt, ám perzseltesse meg magát érdeme szerint. * Egy szóval: a bal közép marad azon elvhű és eszélyes állásában, melynek alkotmányos és parlamentáris természetét nem csak érthetővé, de világossá tették minden józan eszű és jóhiszemű emberre nézve pártunk programmjának pontozatai s pártunk vezérének ünnepélyes nyilatkozatai. S érti a mi álláspontunkat igen jól maga a „Pesti Napló“ is. Nem oly hitle ő, mint amilyennek látszik. Sőt épen mert érti álláspontunk erős voltát, azért szeretne belőle kiré mit en i — magához azon alternatíva által, mely szerint vagy „előre a jobboldal felé“ (előre és jobboldal! ilyen kapcsolatot nem hallott még Magyarország, „vagy hátra“ a mögöttünk álló ,függetlenségi párt“ táborába kell mennünk. Tisztelt laptársunk igen jól tudja, hogy nekünk nem kell menni sem előre sem hátra, mert nem önérdekünk kielégítésére, hanem a közérdek szolgálatára irányozvák törekvéseink; nem hivatalt és egyéni nyereményt keresünk, hanem az állam és a nemzet ügyét szolgáljuk ; nem koncrot féltünk, hanem hazánk jövőjét. Önöknek kell menni valahog,v a mindég, mert ragaszkodnak makacsal, megátalkodottan a hatalomhoz, melyet az ország romlására kezeltek hét éven át. Önöknek kell menni, futni, igenis, hol Bécsbe, hol Zágrábba, a posta főpapsághoz majd a börzsánerekhez, hogy megmaradhassanak kegyelem és alkudozások útján, a kormányon, melyet a haza javára fordítani képteleneknek mutattak maguka. Nekünk nem kell menni és szaladgálni sehova, hogy álláspontunkon maradjunk erőteljesen és becsülettel, mert a mi álláspontunk nem függ a mások kegyétől vagy lekenyerezhetésétől,hanem tisztán csak saját lelkiismeretes meggyőződésünktől, hogy a nemzet érdekében, magántekintetek és haszonlesés nélkül őrizzük azt meg, mint férfiak és polgárok. Ezért voltunk, vagyunk és leszünk hívek hozzá, s ezen álláspontunkból fogunk hivatkozni majdan a választó nemzetre is, hogy ítéljen a mi ellenzéki eljárásunk és az önök kormányzási tényei felett, a tapasztalatod után, tetszése szerint. * Ebből láthatja a „Pesti Napló,“ hogy annak a mumusnak feltalálása nagy ügyetlenség volt részéről. Mi nem félünk tőle s nem is tartjuk mumusnak Mi sokszor kimondtuk nézetünket, írásban is, népgyűlésben is, miszerint úgy az ország átalános érdekében mint a parlamentáris önkormányzat és szabadelvű haladás szempontjából is, nemcsak természetes és jogszerű, hanem hasznos és szükséges is, hogy a balközépi ellenzék szomszédjában legyen egy szélsőbaloldali ellenzék is, akár minek nevezze is ez magát. Ezen nézetben vagyunk most is és egyáltalában nem látunk semmi szörnyűséget a „függetlenségi párt“ létezésében, mint nem láttunk soha a „48-as párt“ életében sem, s ha előbbnevezett ellenzéki szomszédunk nem azzal kezdte volna pályafutását, hogy elv tagadást és mindenféle gonoszságot fogjon rá azokra, kik a politikai eljárást illetőleg nem értettek vele egyet, bizonyára elmaradt volna sok keserű harcz az ellenzék árnyalatai közt s elmaradt volna valószínűleg azon levél is, melyben Kossuth nem adott igazat a balközép és az ennek vezére ellen szórt vádaknak. Mi tehát a szélsőbaloldal léterét — akármi nevet vegyen fel s akárhány árnyalatból álljon (hiszen a franczia, angol és olasz parlamentekben is több részből áll a radicális ellenzék), és oly jogosultnak tartjuk mint a saját pártunkét s a jobboldal különféle árnyalatainak létezését. Nyilvánítva azonban ezen nézetünket most is, és oly őszinteséggel mondjuk ki, más részről, azon meggyőződésünket is, miszerint a balközép és a szélsőbaloldal közt az egyesülés nem lehetséges, de nem is volna üdvös az ország előmenetelére nézve. Nem fejtegetem most és itt, az „Apróságok“ közt, ezen meggyőződést, melyről lesz alkalom szólanunk rövid időn a kellő modorban; de nem akartam, hogy ezen kérdésre vonatkozólag hallgatagsággal vádolhasson vagy kételybenvétellel gyanítson a „Pesti Napló“ incidentális figyelmeztetője sem. Nem, kedves „Napló“, mi nem megyünk, mert nem kell mennünk sem önökhöz sem a „függetlenségi párthoz“, hanem mamaradunk a balközép álláspontján. * Még csak egyet. A „Pesti Napló“ emlékezetünkbe hozza, hogy az ő kormányzásuk nem a jobboldalon, hanem a balközépen okozott szakadást. Ha ez állítást ki nem neveznék a köztudomású válságok, bukások és bomlások a jobboldalon, akkor a jobboldal javának jellemzésére soha senki sem mondott volna olyan éles dolgot, mint a „Pesti Napló.“ Ha nem hagyjuk ezt, mert a magyarázat nagyon kellemetlen lenne. Tény, hogy nálunk is volt válság, s hogy ennek folytán elment pártunknak tizennyolcz derék tagja a középpártba — vagy mint t laptársunk mondaná előre — a jobboldal felé. Nem kérdem miként érzik magukat azóta — erről is szólhatunk nem sokára — hanem kérdem a „Pesti Napló“-t, olvasta-e az előre, a jobboldal felé távozottak egyikének, a középpárti Szentimrey Elek képviselő úrnak legújabb nyilatkozatát? Olvassa meg, hogy lássa, milyen nézetek fejlődnek azokban, kik a jobboldalt közelebbről látták. A magyar kölcsönt illetőleg azt a számítást köztik a bécsi lapok, hogy az aláírók valószínűleg csak 25 százalékát kapják az aláírt összegnek, s e szerint a felüljegyzés négyszeres lenne. — A karloviczli szerb.egyházi congressusnak a szervezési munkálat előkészítésére kiküldött tizenötös bizottságában Miletics az 1871-diki congressusi statútum elfogadását ajánlja. Dr. Maximovics új javaslatot mutatott be, mely kinyomatik és holnap tárgyalják, szerelési szövetség alkotására, melybe a hazai ipartársulatok és nagyobb termelők belépnének, s mely annak idején a nagyobb csoportokra való pályázást megkönnyítené; a kereskedelmi miniszter úr támogatni ígérkezett ezen szövetséget. Elnök még fölemlíti, hogy Kuhn a volt közös hadügyminiszter által annak idejében leküldött jegyzékben henfoglalva voltak a szabad versenynek fönntartott czikkek közül: a magyar nyergek és kellékei, lóketék, orvosi és kórházi szerek, összes ágyneműek, sátorok és sátorrészek stb., melyek a mostani új jegyzékből teljesen hiányzanak. Miért történt a szabad versenynek föntartott úgyis csekély számú czikkek ezen újabb megszorítása, épen Koller közös hadügyér által, ezt nem tudni. Ezután fölolvastatik azon fölszerelési czikkek jegyzéke, melyekre f. évi novemb. 3-áig pályázni lehet, minek: a lótakarók, sisakok, vadászkalapok, gombkötő és paszományczikkek, kertyük, tellékítmények, czin- és rézgombok, sarkantyusmunkák, szögek, szerszámok, bádogosmunkák, dobok, fúróhangszerek és kötelesmunkák. Az illető czikkeknél a hazai gyárosok és iparosok nevei följegyeztettek és az iparegyesület említett bizottságához áttétetni határoztalak. Az értekezleten részt vett Bakay Nándor ur Szegedről, ki az összes kötelesmunkákra pályázni késznek nyilatkozott. Hasonló nyilatkozatot tett megbízottja által Heffer Szilárd úr Komáromból. — Hadfölszerelési ügy. A fővárosi iparoskörben csütörtökön a szabad versenynek föntartott hadfölszerelési czikkek szállítása ügyében, több fővárosi és néhány vidéki iparos részvéte mellett értekezlet tartatott. Ráth Károly elnök mindenekelőtt kijelenti, hogy ezen értekezlet az iparegyesület illetőleg az általa a hadfelszerelés ügyben kiküldött bizottság támogatására fog szolgálni, és röviden összefoglalja a hadfelszerelési ügy stádiumait a múlt évi decemberi pályázat kiírásától fogva a mostani szerződések megkötéséig. Fölsorolja azon kevés számú magyar gyárakat, melyek eme újabb szerződéseknél: a posztó-, a vászon scalicot, valamint a bőrcsoportra nézve figyelembe vétettek és fölhívja a hazai iparosok figyelmét a szabad versenynek föntartottt czikkekre, melyekre minél tömegesebben kellene versenyképességük begyőzése szempontjából pályázniok. — Egyszersmind tudatja, hogy lépések létettek oly hadföl- Országos honvédgyulás Aradon. Arad, október 7. A honvédegyletek országos közgyűlése ma d. e. 10 órakor a városligeti teremben tartatott meg, Gáspár András v. h. trnk elnöklete alatt. Jegyzőül Komlósy Pál működött. Az elnök lelkes megnyitó beszéde után a központi választmány évi jelentése olvastatott föl. Ezután megállapíttatott, miszerint a közgyűlésen 77 képviselő által 30 honvéd-egylet jelent meg, s ezek név szerint felolvastattak. A legtávolabbi egyletek voltak: a beszterczebányai, győrvidéki, liptói és nyitrai. Krivácsy József jelentést tett a honvéd-mentáz állapotáról, amely is helyeslőleg tudomásul vétetett. Különböző üdvözlő, és a távolmaradást mentegető táviratok és levelek felolvastatása után, az indítványokra került a sor. Az aradi honvéd-emlék ügyében, hogy az a nemzethez s a megörökítendő eseményhez méltó legyen — az eddig begyűlt összeg csekélynek találtatván : Komlósy Pál inditványozá egy ezüst emlékérem vezetését, a mely megközelítőleg 1 frt értékű legyen, de 2 frton árultassék ezen emlékalap javára ; amire azonban más részről azon nehézség gördíttetvén elő, hogy ennek előállíttatása tetemes pénzbe kerül, s azzal nem rendelkezhetünk . Lukácsy Miklós (Arad) inditványozá, hogy e végett tartos gyűjtések eszközöltessenek. Mely két egymást kiegészítő indítvány elfogadtatván, kivitele a központi választmányra bízatott. Kovács Lőrincz (Szatmár) azon helynek, a hol az emlék emelendő, a honvédegyletek tulajdonául eszközlendő megszereztetését hozó javaslatba. Minthogy azonban Lukácsy Miklós kinyilatkoztatván, hogy ennek átengedtetése a tulajdonos Biró család részéről, és megszereztetése Arad városa által a honvédegyletek tulajdonául, már szinte ténynyé vált és nehézségekbe teljességgel nem ütközik , további határozathozatala szükségesnek nem találtatott. Krivácsy József, v. h. ezredes, központi váltag indítványt tesz az iránt, hogy a honvédmenház alapjának hovafordittatása felett akkorra, midőn majd az utolsó 49-iki honvéd is meghalt határozat hozassák. E szempontból indítványozza, hogy az „honvédalap“ czim alatt nevelési czélokra szenteltessék, akként, hogy jövedelméből évenkint bizonyos számú leányok és fiúk neveltessenek, elsőség adatván volt honvédek gyermekeinek, és ilyenek nem létében távolabb fokú rokonaiknak is. A kérdés még most különben sem lévén sürgős: áttétetett a jövő évi országos közgyűlésre , megbizatván a központi választmány, hogy ezen különben csak nagyjából körvonalazott eszme fölött akkorra egy részletesen kidolgozott tervet s illetőleg véleményes jelentést terjeszszen elő. Ugyanaz indítványozza továbbá, hogy az 1848/9-iki szabadságharcz emlékéül szolgáló tárgyaknak birtokosai felkéressenek, hogy ha azoktól megválni hajlandók, azokat ne, mint eddig, a nemzeti múzeumba, de a honvédmenházba küldeni szíveskedjenek, a honnan majd a rokkant honvédek kihaltával azok gyűjteménye úgyis a múzeumba lesz áthelyezendő. — Elfogadtatott. Ama másik indítvány ellenben, miszerint a központon egy becsületbiróság alakittassék, a mely fel legyen hatalmazva esetleg a volt honvéd tiszteket rangj októl is megfosztani s a testületből kitörülni, vita nélkül mellőztetek. Ismét Krivácsy József indítványozza, hogy mivel a volt honvédek szoros összetartására mindaddig szükség van, mig a kormány és országgyűlés a folyton sürgetett erkölcsi elösmerést megtagadja : a vidéken már működni megszűnt egyletek is felhivassanak, hogy az 1861 iki alapon újra megalakuljanak, és magukat a központtal folytonos érintkezésbe tegyék. — Egyhangúlag elfogadtatott. Kimerittetvén ekként a bejelentett indítványok. Komlósy Pál indítványára a közgyűlés a közp. elnöknek és választmánynak elismerést és köszönetet szavaz. Végre az elnök maga, a tisztikar és választmány nevében eddig viselt tisztét letevén, s a közgyűlés rendelkezése alá bocsájtván: azt a választás megtételére felhívja, mire a közgyűlés nagy lelkesedéssel és egyhangúlag újra kikiáltja Gáspár András tikot elnökül, aki végre kénytelennek érzé magát a közkívánatnak engedni. A többire nézve a szavazás elrendeltetett, szavazatszedő választmányul Kovács Lőrincz elnöklete alatt Dezsői Ferencz, Bajusz József, Fejér és Lukácsy Miklós küldetvén ki. Befejeztetvén a közgyűlés, az Arad városa által a fehér kereszt vendéglő nagy termében adott