Ellenőr, 1874. október (6. évfolyam, 269-299. szám)

1874-10-19 / 287. szám

h­anem­ meglássák az új honvédintézményen is,hogy életrevaló az éjféli sötét fagyos országban is. Az utazókat röpítő fogat lovai, kocsija és szerszáma fel volt czifrázva, nemzeti szín szala­gozva. S nagyon jó, hogy így volt, legalább első pillantásra fölismerhette az utczákon sorfalt képe­ző tömeg, kiket illetnek a mai nap éljenei. És nem panaszkodhatnak, hogy fukaran osztogatták, még a soroksár-utczai ablakokból sem maradtak adó­sok, hanem a házakon lengő zászlók alól küldöz­gették az üdvözlet és tisztelet hangos zálogát a kocsik felé. Némely helyen a zászló mellé szólani sem kellett, hogy minek van kidugva, mert szól­­lott maga a zászló, hova a sarkutazók arczképeit agasztották. A pénteki csendéletért teljesen kárpótolva­­lehettek a sport emberei a mai nappal. Nem hiány­zott semmi, hogy nagy legyen az érdeklődés. Ra­gyogó őszi napfényben fürödtek a rákosi homok­réteg sárguló fűszálai és a „máriahaj“ ezüst szá­laival pajzánál játszadozott párduczos őseink s­zel­le­m­e. Közbe-közbe tűnődtek is egy kissé, nem az ősi dicsőségen, mely az övék, hanem a jövőn, mely nem tudni, hogy kié. Tűnődéseikkel aztán rászálltak egy hulló levéllel a földre, míg jött a biztató jelen örök reménységeinek mosolygó kép­mása — a királyné. Rezgésbe jő a levegő és a „máriaszálak" újra fenn hintálódznak a légrétegben, kergetve egymást, kergetve másokat. Játék közben egy csillámló szál betéved az állvány légrétegé­be, körülnéz, és megy egyenest koszorút for­málni a királyné magyar kalapkájára ki épen azzal van elfoglalva, hogy hallgatja a tudo­mány hőseinek elbeszéléseit kalanddal utjok folyamáról. Dr. Képest magyarul szólítja, magya­rul beszél vele, mert hisz mindenek előtt magyar királyné Magyarországban. A német nyelvvel úgyis elbánnak ott lenn a mágnások, kiknek kivált öregebbje, rettenetes képet tud csinálni ahhoz, hogy lám még németül is tudnak. Nem oly éke­sen ugyan, mint a hátam mögött hadaró zsidó boltoslegények, de mindegy, csak európai nyelvet törjenek, és nem pogány ázsiait. Más az a felső­házban elhatározni, hogy a közjegyzői okiratok kizárólag magyar nyelven szerkesztessenek és más az a lovaregyletben megengedni, hogy a versenyeket hirdető falragasz magyar szö­­­­veggel is megjelenhet a német mellett. Más az a törvényes czím, mely csupán ma­gyar-osztrák „monarchiát“ ismert, és más a verseny programmja, mely még mindig pártolja az egységes „birodalmat.“ Nincsenek birodalmi polgárok, de vannak birodalmi mének és kanczák, no meg ráadásul talán a t­i­t­k­á­r úr is „birodal­mi“, ki a törvényes meghatározásokat alkalmasint a „Journal“-ok „sportsman“-jeitől nyeri, mint a­kiknek kedves társaságában futtat a részvé­nyesek számára kijelölt pályagyepen. Ebből a kis eltérésből remélem megértik, a­kiket illet, hogy a visszásságoknak a sport kö­rül nincs helyök, még ha oly­annyira kicsinyük is sokan mindazt, a­mi magyar. Rátérve a verseny képének külső rajzára, tu­dósítói tisztem lelkiismeretességénél fogva meg kell jegyeznem, hogy Andrássy Gyula külügyminiszter is jelen volt és nem „részt vett", mint egyik tisz­telt laptársunk más miniszterről írta volt. Mióta a diplomatiai akadályversenyen Bismarckkal és Gor­­zsakovval gyűlt meg a baja, többé még oly érte­lemben sem „vesz részt“ a lóversenyeken, a­mint „részt vesznek“ mindazok, kik istállókat tartanak versenylovak számára. A külügyminiszter keveset volt a részvényesek köröndjén, mert néhány szót váltva az éjszaksarki utazókkal, a királyné kíván­ságára látogatást tett annak páholyában, hol egy­­ideig Wilczekkel, később magában Ferenczy kis­asszonynyal a versenyek végéig társaságát képezte a magyar fejedelemasszonynak. Olyan miniszterekről lévén szó, kik ott vol­tak, lehetetlen megjegyzés nélkül hagyni, hogy Bittó otthon volt. Bizonyosan tudta a kis hamis, hogy Szapáry Gyula gróf o 11 lesz, s azért inkább a 11- b­e­n maradt, hogysem o 11 még valamely ló fö­lött tartott disputa alatt szétmáljék a solidaritás fedele alá gyúrt kabinet. Bittóval persze most azon „nevezetesség“-ekre került volna a sor, a­kik nem voltak jelen, sorba kellene tehát neveznem a fél vá­rost. De már ettől, futtatás lévén, magam i­s meg­futok a „szépségek lajstromozó munkájához. Baj azonban , hogy a szép szemről, a szépség iránt alkotott fogalmak, egyes példányaik tekinte­tében, nagyon változók. El lehet hitetni a pápával, hogy ő csalhatatlan, de nem lehet egy ifjúval, még ha podagrál is, hogy az ő szépe nem a leg­­bájosabb, így hát bízvást elengedhetem önmagam­nak a „szépségek“ osztályozását szem, ajak, és a festék minősége szerint. Annyival inkább, mert oly udvariatlan csak nem lehettem, hogy firmáját és árát is megkérdezzem az „arczrózsáknak“, a nélkül pedig úgysem érhetne amerikai színvonalt a reclám egyik „szépsége“ mellett sem. Egyébiránt a kép lehető teljessége végett, meg kell említenem, hogy az aristokratia alsó páholyai üresek voltak, a magas rangú hölgyvilág el van zárkózva falaiba a futtató sport helyett élvezni a természet gyönyörű napjait. És így szerencsésen hosszú kerülőn át, eljutottam volna végre valahára, a versenyek le­futtatásának részletes ismertetéséig. Olvasóm min­den esetre örül a szerencsés eredménynek, annyit, mint örült e „Goodnight“-et lovagló gr. Kinszky Z. nyakának, midőn egy sövény átugrásánál lovastól lebukott­, de hirtelen felkapaszkodva, bár utolsónak mégis bejárta a pályát. A „kis Handicap“ 800 forintos egyleti díjára egy mértföldnyi pálya hosszában öt ló futott. Hg. Lichtenstein János „Hochenau“-ja és ugyan­annak „Themenau“-ja, ifj. gr. Henckel Hugó „Purveyor“-ja, Blaskovich Ernő „Bajnokija, és Szent György lovag „Aschenbrödel“-je, mi a Renz czircus ,édes­ reminiscentiái gyanánt, lehetett volna Hamupipőke is. Indulásnál „Bajnok“ vállalkozik a vezetésre, de a korlátnál már hátramaradt és az elsőség fölött „Hochenau“ s „Purveyor“ közt tá­mad erős küzdelem, melyből mindössze egy lófej­jel válik ki győztesnek ifj. gr. Henckel Hugó „Purveyor“-ja, igy aztán csak a tételek és bánatok harmadát nyerte. Az 500 aranyas „k a n c z ad ij“ futtatói közt volt tíz nevezett ló közül, ifj. gr. Feste­­tich Tasziló „Wienerin“-je, gr. Forgách László „Firefly“-je, id. gr. Henckel Hugó „Novelle“-je, és Baltazzi Aristid „Lady Patroness“-e, mely­­helyből vezet, és egy lóhoszszal könnyen nyer, id. gr. Hen­ckel Hugó „Novelle“-je ostorcsapások között érke­zik be másodiknak és vigasz fejében a tételek és bánatok felét nyeri. Az „Importdij“ 2000 forintjára hat neve­zett ló közül három futtat az 15/2 angol mértföld­nyi pályahosszán. Gr. Festetich Pál,, Kedvencz “-e, gr. Eszterházy Miklós „Vértes“-e és gr. Battyányi Elemér „Tapió“-ja. Indulásnál „Tapio“ vezet, utána vágtat „Kedvencz“ és harmadiknak „Vértes“ egyenlő távolságban az utolsó fordulóig, a­hol „Kedvencz“ veszi át a vezetést erős küzdelemben a korlátig, midőn ismét „Tapió“ vezet és fülön hulló ostor­csapások között sikerül méltó versenytársa előtt elhalászni az elsőséget és vele a díjat. „Ked­vencz“ ötszáz forintot kapott, „Vértes“ pedig téte­lét mente. „Mezei gazdák versenye“ jött a programraszerű futtatások negyedike gyanánt. Mi­helyt az első ló alakja megjelent a pályakörön belül, élénkség támadt a nézőkben és a sorjában eléjött tizenkét lovat és lovászt erősen bírálgatták jobbról is balról is. A versenyek rendes látogatói­nak rögtön feltűntek Sáska tarkája, s a szolnoki Herédiek lovai. Indulástól alig néhány ölnyire kettővel, a közönség hangos hahotája között, kitört lova, a többi szép rendben, kisebb-nagyobb távolság­ban együtt tartott az erdőig, nehány öllel megelőzve és vezetve Herédi István szolnoki lakos „Boros“-a által, mely szép futamban elsőnek érkezett és a virágárus leány által fele sokrozva, 100 forintot nyert. Ez már rendes nyerője az első dijaknak. Másodiknak Sáska pesti lakos „Villám“ nevű tarkája érkezett be, mely azelőtt rendes nyerője volt az első díj­nak, miglen Herédi „Boros“­a dicsőségének és nyereményeinek hanyatlását elő nem idézte. Har­madiknak Herédi Mihály szolnoki lakos pejlova érkezett be. Az „Akadályverseny“ 1000 forintos díja rekeszte be az idén a versenyek futamait. Három ló versenyzett a négy mértföldnyi hosszú és terhes után. Gr. Eszterházy Miklós „Krenrei­­ber“-je, lovagolva Hanncich által; gr. Nádasdy Ferencz „Goodnight“-je, lovagolva gr. Kinsky S. által, és gr. Ugarte „Franc Magon“-ja, lovagolva Earl által. A fogadások „Krenreiber“ és „Franc Magon“ közt oszlottak meg. Vezetni „Krenreiber“ kezdett és több kisebb esély mellett e­lényét a rendes pályakör másodszori megkerüléséig meg is tartá. Innentől kezdve folytonosan változott közte és „Franc­ Magon“ között a vezetés dicsőséges, míg végre az erdő alól kiérve határozottan „Franc Magon“ vette át a vezetést és szépen ugratva né­hány öllel könnyen érkezett be elsőnek. „Krenrei­ber“ a tételek és bánatok egy harmadát nyerte, „Goodnighttal pedig az a­­ baleset történt, hogy a kör másodszori­­futásánál a részvényesek szá­mára fenntartott helyen volt sörényakadályon át­bukott, de lovasának ébersége csakhamar talpra állttó és éljenzés között futa be a pályának még hátralevő részét. A versenytérről visszajövet szokás szerint utcza hosszat mindenütt sűrű sorfalat képezett a vasárnapi kíváncsiság, melyet ma nem annyira a fogatok, mint a sarkutazók vonzottak. Payer és Kepes folytonos éljenzések között érkeztek. A sok szives éljenekből jutott gr. Wilcseknek is, kit még a versenytéren éltetett kocsijába szálltával a kö­zönség * * * Surány, okt. 16. A gödöllői ügető­versenyen az intéző bizott­mány két külön tagja által a versenyzőknek vé­letlenül különböző két út lett kijelölve, melyek egyike harmadrészszel hosszabb s igy az ezen ügető, pályáját 2 perczc­el hosszabb idő alatt fu­totta meg, mint a rövidebb uton bejött. Nem akar­ván a versenyt a haladott idő miatt továbbra nyúj­tani, óvást nem jelentett be. Az ügetés sebességének constatálása, s a sport e­lemeinek élénkítésére a galgavidéki agá­ré­szegylet okt. 25-én tartandó kölyök versenye al­kalmával Hatvan s­port közt 4000 ölnyi egyenes pályán rögtönzendő ü­gető-tétversenyre (két ló négy­kerekű kocsiban) ezennel a résztvenni kívánókat meghívom. A gödöllői ügetőversenynek a rövidebb pályán bejött nyerőjét pedig ellene háromszoros tétet ajánlván, szintén felhívom külön ügető ver­senyre. Minek módozatát a galgavidéki agarászegy­­let választmánya Hatvanban 1874 okt. 24-én határozná meg. Nevezés a helyszínen: Sréter Alfréd. A hivatalos lapból. Az igazságügyminiszter Nagy Sán­dor keszthelyi járásbirósági végrehajtót a zalaegerszegi járásbírósághoz helyezte át, és a turócz-szent-mártoni kir. törvényszékhez írnokká ifj. N­e­v­e­d­y Mihály nyitrai tör­vényszéki bijnokot nevezte ki. A marosvásárhelyi királyi főügyész a szász városi kir. járásbíróság melletti börtönhözi börtönőrré H­a­r­m­a­t­h János cs. és kir. csendőrcsapatvezetőt nevezte ki. Naszód vidéki köztörvényhatóságához kebelezett N­aszód községben évenkint október 15-én tartatni szo­kott vásárnak jövő nov. 8-ára leendő áthelyezése engedé­lyeztetett. HÍREK. Okt. 19. — A királyt szerdán reggelre várják Gö­döllőre. Egy távirat pedig Prágából azt jelenti, hogy a királyi pár november 6-án Pardabitzba ér­kezik, melynek környékén nagy vadászatok lesz­nek. A kladniki ménes igazgatósága rendeletet ka­pott, hogy az uralkodópár részére nov. 5-ikéig lakosztályokat szereljen föl.­­ A királyné meg­engedte, hogy a nőképzőegylet Mária­ Valéria fő­­herczegnő után neveztessék el és hogy ez elfo­gadja az egylet védnökségét. A királyné ez alka­lomból 200 frtot adományozott az egyletnek. — József főherczeg e hó 10-én Kézdi- Vásárhelyről Bereczkre és Soósmezőre rándult, és az útközben eső fáink, főleg Nyújtód és Bereczk községek bandériumot, zöldágazott díszkapukat ál­lítottak. K.-Vásárhely város szép székely lovakkal ellátott számos fogatain, lelkes tisztviselői s pol­gárai kisérték el oda és vissza ő fenségét. Az oj­­tozontúli Rákóczy-várt, mely meglehetősen magasan fekszik, szintén fölkereste a főherczeg, s hosszasab­ban időzött a romok közt. Soósmezőn, hol az oláh lakosság részéről is nagy lelkesedéssel fogadtatott, a m. k. és moldva-oláhországi feldíszít­ett vám­­veszteg-intézeti hivatalokat szemlélte meg. K.-Vásár­helyt és Soósmezőn ő fensége vacsora és ebédeket rendelt, hova kísérete és pár honvédtiszt, valamint Lázár Mihály főispán ii mindig hivatalosak vol­tak, úgyszintén a város polgármestere és kapitá­nya is. E hó 11 én Kézdivásárhelyről Brassó felé menő útjában a komor esős idő daczára szintén számos díszes fogat kisérte Maksára, hol a főispán úr ismételten kifejezést adott a város közönsége hódolatteljes tiszteletérzetének s a látogatás örömé­nek. A főherczeg megköszönvén a fogadtatást, többi közt azt mondta, hogy életének legkedvesebb emlékei közé sorozza a Kézdivásárhelyt töltött pár napot, mire lelkes éljenzések között a szék kül­döttsége kíséretében tovább utazott. — József fő­herczeg e hó 14-én Petrozsényba érkezett, s az ottani bányatársulat mintegy 2000 bányásza által lelkesülten fogadtatott. 15-én kirándult kíséretével a vulkáni szoroshoz a csetályi barlangba s a két társulat kőszénbányáiba. 16-án reggel Vajda-Hu­­nyadra tovább utazott. Jótékony czélokra 150 fo­rintot ajándékozott. Ő fensége szombaton este már visszaérkezett Budapestre az erdélyi részekben tett körútjából.­­ Trefort közoktatási miniszter szerdán Gráczban volt Kár­fi Titusz és Gönczy Pál minisz­teri tanácsosok kíséretében. Az ottani női tanodát nézték meg, melyhez hasonlót Budapesten is akar létesíteni a közoktatási kormány. — Kerkápoly Károly ma kezdte meg előadásait az egyetemen. — Tompa Mihály síremléke már föl van állítva a hanvai temetőben. A leleplezés ünnepé­lyét azonban most nem tartják meg, miután az őszi rövid napokban alig juthatna ideje a vendé­geknek a visszautazásra. A bizottság május havá­ban akarja megtartani az ünnepélyt. — A zágrábi egyetem megnyitásának ünnepélyei ma kezdődnek. Távoli tudományos egyesületek és intézetek is képviselve vannak és sok üdvözlő távsürgöny érkezik most a horvát fő­városba, mely egész ünnepi díszt öltött. Toldy Ferencz, Rómer és Fraknói Vilmos, kik a tud. akadémia képviselői, szombaton az országgyűlésen is jelen voltak. — Színházi hírek. Szathmáryné asz­­szony jubileuma e hó 26-án lesz s ezúttal a „Mama“ czimü vígjátékot az első előadás szereposztásával fogják előadni, kivéve, hogy az elhunyt Tóth Jó­zsef és Szerdahelyi szerepeit a jubiláns művésznő két fia játsza. — Szigligeti „Háromszéki le­ányok“ népszínművének első előadása okt. 30-ára, Rákosi Jenő „Szerelem iskolájának“ első előadása pedig november 6-ikára van kitűzve. — Hank Minnie k. a. e hó 29-én lép föl utólszor „Mignon­ban, s aztán februárben folytatja vendégszereplé­sét. — Réthi Mihály a népies alakok tősgyö­keres személyesítője, aggasztólag beteg. — A színházi j­átékrend következő : holnap okt. 20- kan „A troubadour“ Benza Ida asszonynyal, 21- én a „Vihar,“ 22-én a „Don Pasquale“ e­l­ő­­s­z­ö­r, Hanck Minnie kisasszonynyal, 23-án „Mi­­rabeau ifjúsága“ Lendvaival, 24-én „Don Juan“ Hauck kisasszonynyal, 25-én „Tündérlak“ Blaháné asszonynyal. A jövő hétre kitű­zvék : 26-án Szath­­máryné asszony jubileumára „A mama,“ 27-én „Álarczos bál“ Benza Ida asszonynyal, 28- kán, „Mi a jelszó?“ s Varga János „Véletlenbe először, és „Az ajtó zárva vagy zárva legyen,“ 29-én Hauck M. kisasszony utolsó fölléptéül „Mignon,“ 30-án „Háromszéki leányok“ népszintű Szigligetitől először, 31-én „Ördög Róbert“ Benza Ida asszony­nyal ; november elsején a „Háromszéki leányok.“ — A budai j­átékrend ez: 22-én „Gyöngéd rokonok,“ 24-én „Pénz és becsület,“ 25-én „Nők az alkotmányban,“ 26-án „Don Pas­quale“ Hauck kisasszonynyal, 28-án „Tündérlak“, 29-én „Ármány és szerelem,“ 31-én „A csók,“ nov. 1-jén „Mi a jelszó“ és „Tudtán kívüli kém.“­­ Az istván téri színházban Solymossy igaz­gatása alatt szombaton újra megkezdődtek az elő­adások „A háromcsőrű kacsával.“Az eleven, össze­vágó előadást középszátrú közönség nézte. Vasárnap a „Lumpacius vagabundus“ került színre. Páholy mind­össze kettő volt elfoglalva,a földszint mintegy félig,álló­­hely és karzati egészen tömve. A vasárnapi közönség a vastag humorú darabot élénk tetszéssel fogadta és Solymosit, Kápolnait, Károlyit, a nők közül Káldi­­nét többször kitapsolta. Amazok a három jó ma­darat pezsgő kedvvel játszották. Úgy látszik az istvántéri színház tagjai az ismételt kudarczok után sem csüggednek, helyesen, mert a jó repertoire-on kívül csak is a pezsgő játék, összevágó előadás teremthet megint állandó közönséget. — P­o­k­o­d­y úr egyébiránt panaszkodik Székesfehérvárról, hogy őt Bánis úr, az istvántéri színház tulajdonosa háta mögött kijátszotta, s lefoglalta ruhatárát is a szín­­házbér miatt, a színészek pedig ellener szövetkeztek, míg ő betegeskedett. — Prielle Kornélia asszonyt a deési műkedvelő társulat, (mely saját színházában működik) tiszteletbeli ,­ tagjának vá­lasztó. Az erről szóló díszoklevelet közelebbről fog­ják megküldeni Cornéliának, ki a deési műkedve­lőkkel három szép előadásban vett részt. — A német színházban tegnap volt az utolsó előadás, s most alkalmasint tartós időre ráfordították a zárt. A színészek egy része már másfelé szerződött, másik része sem akar itt ma­radni a legnagyobb­ bizonytalanságra. Pénz pedig épen­­séggel nincs társulat szervezésére. Gundi úr, ki évek előtt szerencsésebb direktora volt a fővárosi német Tháliának, tapogatózott ugyan, de mivel az egész színház ügye olyan bonyolult, hogy hosz­­szabb időre nem is lehetne szerződést kötni, ő sem akart beleharapni a savanyu almába. — Tűz volt tegnap este 9 órakor Buda- Ujtelepen, mely nagy fénynyel világitott át a Du­nán a pesti részekbe. Az ujvilágutczai 18 és 22 számú földszintes ház égett le. A tűzoltók félóra alatt elnyomtak minden veszélyt. — A kolozsvári ellenzék üdvözlő táv­iratot küldött Tisza Kálmánnak Gesztre, névnapja alkalmából. — A fővárosi adópénztárba szep­tember hóban 411,673 frt 161­,­ kr folyt be. Az adóbehajtási hivatal részéről 18,461 adóintés kül­detett szét, és 1979 zálogolás eszközöltetett 177,400 forint 71 kr erejéig. — A hírhedt Rády Mihály ügyvé­det, kinek csalási bünpöreit átalánosságban ismer­tettük, a bajai törvényszék tizenöt évi börtönre ítélte. — Színészetünk egyik legérde­­kesb tagjának, néhai Székelyné született Un­gár Annának porait már csinos emlékkő jelöli a kolozsvári temetőben. Az unitárius kollégium ifjú­sága kezdte meg először a gyűjtéseket, s aztán egy bizottság alakult, mely az emlék fölállítását K. Papp Miklósra bízta. A cirkő Lindner Sándor­nál készült s e föliratot viseli: „Emelte a közön­ség és pályatársai kegyelete.“ E pályatársak vol­­taképen: Szerdahelyi Kálmán és neje, Prielle Kornélia. — A­z e­gy­e­te­mi vál­a­s­z­t­á­s­ok. A jo­gász segélyegylet bizottságának tagjait csütörtökön délután választják meg, a segélyegyleti elnököt pedig vasárnap. — A szent-györgymezei honvéd­emlék elhagyatott állapotáról e napokban volt­­szó a lapokban. Esztergom megye közelebbi köz­gyűlése, Andrássy Gyula fölszólalására felkarolta az ügyet, s megbízta Kruplanicz Kálmán alispánt, hogy a szobor állapotáról tudomást szerezvén, a föntartás költségvetését készitse el. — A p­e­s­t­i á­g. e­v. h­i­t­v. f­ő­g­y­m­na­si­u­m ifjúságának önképző­köre e hó 11-én tartá alakuló gyűlését, Torkos László tanár elnöklete alatt. Ez alkalommal következő tisztviselőket vá­­lasztá : Engel Dávid titkár, Adler Mihály és Föld­­váry Miklós jegyzők, Guttman Lajos pénztárnok, Karafiath ellenőr, Várady Károly, Trencsényi és Bakonyi könyvtárnokok. — Ugyanazon gymna­sium segélyegyletének hivatalnokai pedig e követ­kezők : Elnök Bókay János, jegyzők: Földváry Miklós és Várady Gábor, pénztárnok: Guttman, könyvtárnok : Külley Aladár. Ez egylet Scholz ta­nár úr felügyelete alatt tartja gyűléseit. — Posta­rablás. A kis­várdai postahi­vatalt feltörték, s az ott talált pénzes leveleket (mintegy 300 frt.) elrabolták. E hírt is a „Nagy­várad“ közli, mely ezzel kapcsolatban visszavonja a bárándi postarablásról szóló híradását. — Rab­­­ás. Az „Esztergom“ Írja: Papp Ferencz pécsi születésű, Bécsben szolgált pinczér haza utazván, Piszkén a hajóval egy barátja meg­látogatása végett kiszállott, de az illőt nem talál­ván, útját gyalog folytatta Esztergomba. Az Esz­tergom és Tóth közötti határ táján 3 ember köze­ledett feléje, és az egyik gyufát kért tőle, mire Papp azt mondotta, hogy nincs. Erre a három közül egyik, hátulról őt rögtön a földre rántotta, a másik mellére ült, száját befogta és kést szegez­vén neki, agyondöféssel fenyegette, ha lármázni mer , ezalatt pedig a harmadik megfosztotta őt utazó batyujától és minden ruhájától, ami rajta volt. A teljesen levetkőzöttet azután szabadon en­gedték menni, aki az esztergomi vámházhoz érve, ott Dömötör nevű vámos adott neki inget, gatyát és elkísértette őt az eset feljelentése végett a vá­rosi kapitányhoz. Laptulajdonosok: Légrádi testvérek, Csernátony Lajos. Nyilt szó gróf Zichy József közlekedési miniszter úrhoz. Nagyméltóságod egy hozzám intézett rendele­tet méltóztatott kiadni, a mely f. hó 5-én érkezett kezeimhez és szóról szóra e képen hangzik: „Bu­­dapest, október hó 1-én. 16653. sz. Midőn nagy­ságodnak mint hivatali elődöm múlt évi június 6. 6933. sz. a. kelt rendeletével kinevezett kormány­biztosnak a Vág és Nyitra-völgyi ármentesítési tár­sulatok megalakítása körül kifejtett buzgó tevé­kenységért hazafias köszönetemet f­ej­ez­n­é­m k­i, nagyságodra bízott kormány­biztosi teendők további viselete alól azon reményben men­tem föl, hogy ezen ármentesitési ügyet továbbra is támogatni szives leend. Zichy sk. A hivatalos közlöny október 9-iki 230. szá­mában pedig ez olvasható: A közmunka és közle­kedési m. kir. miniszter gróf Decasse Emilt Vág­­szabályozási kormánybiztossá nevezte ki. Én a rendelet vétele utáni napon október 6-án 94. sz. a. fölterjesztésemben annak jelzése mellett, hogy azt kellő tisztelettel tudomásul veszem, felkértem nagyméltóságodat, lenne kegyes felmentésem indo­kát különösen azon oknál fogva jelezni, mivel az általam f. évi szeptember 9-én megalakított nyitra­­megyei vágbalparti ármentesitő társulat október 14-én fogván az 1871. évi 39. t. sz. 2. §-ban jel­zett intézkedéseket megtenni, tájékozása mihez­tartása végett kívánni fog tudomására jutni azon indokoknak, melyek nagy méltóságodat ezen rende­let kibocsátásánál vezérlék. Ebbéli fölterjesztésemre válasz mindeddig nem érkezett, hanem több hazai lapokba felvétetett egy budapesti német lap után felmentetésemnek azon értelmű magyarázata, mintha én a Vág-szabályo­­zásra országgyűlésileg megszavazott 100.000 írtból csak 8000 frtot tudtam volna e czélra felhasználni, minek folytán a kormánybiztosi eljárás oly egyé­niségre bízatott, a­ki erélyesebben s biztosabban fog tudni a megszavazott összegnek czélszerű ho­­váfordítása iránt intézkedni. A lapok ezen magyarázatát nagyméltóságod sem a kért, de meg nem adott válasz, sem a hi­vatalos lap utján rectificálni jónak nem látta. A Nyitramegye vágbalparti ármentesitő tár­sulat pedig f. hó 14-én megtartott közgyűlésében a társulat elnökévé egyhangúlag gróf Károlyi Ala­jos úr ő excellentiáját megválasztván, a többi vá­lasztásokat törvény szabta módon megejtvén a szabályokat megalkotván, és előleges teendőit végezvén, mindent maga utján fölterjesztetni hatá­rozta azzal, hogy a megfejthetlen fölmentés fölött megütközésének és sajnálatának adva kifejezést kéri nagyméltóságodat, miszerint annak okait to­vábbi működésében szükségek­ tájékozása és mihez tartása végett földeríteni kegyeskedjék. Ez a tényállás , és most én emelem szavamat nagyméltóságodhoz, illetőleg a hazai nagy­kö­zönséghez.­­ A bizalom személyes dolog lévén, — vala­­mint azzal nagyméltóságod előde által megtisztelve annak megfelelni törekedtem — úgy nem talál­kozva azzal Nagyméltóságod részéről, jogosítva nem vagyok felfogásának vagy meggyőződésének ok­adatolását igényelni, — de igen is feljogosítva érzem magamat követelni azt, hogy ha nem tanúsíttatott részemről, a­mint e tekintetben a felmentő rendelet is támaszt nyújt, fára­dozásaim és eddig lehető sikerrel teljesített műkö­désem jutalmául ne azt vegyem, hogy a haza színe eleibe úgy állíttattam amint több lapokban állít­tattam nagyméltóságod avagy hivatala részéről ta­núsított hallgatás és fel nem derítés folytán. Engedje meg tehát nagyméltóságod, hogy ezen földerítéssel én szolgáljak a ha­zi nagy­kö­zönségnek, támaszkodva a hivatalos iratokra, a­me­lyek állításaim begyőzésére bár­kinek nyitva ál­lanak, mert nem titkos természetűek és nyilváno­san tárgyaltattak. Ezen hivatalos iratok tanúbizonysága szerint annak oka, hogy a több megyékre kiterjesztett kormánybiztosi eljárásom,­­ esetleges eredmény­hez nem vezérelhetett, nagyméltóságos hivatalának eljárásában keresendő és föltalálható, s hogy da­czára annak a nyitramegyei vágbalparti kármen­tesítő társulat megalakult, azaz illető nyitramegyei érdekeltség által saját sürgős érdeke jó felfogásá­nak, és azon érdekeltség elismerése szerint is kormánybiztosi működésemnek eredménye. Számot adok ezen kettős állításomról,­­ a­midőn a múlt évi cholerajárvány azt lehetővé tette, a közlekedési minisztérium beleegyezésével négy, nevezetesen: Nyitra, Pozsony, Komárom és Bars megye érdekeltségeit és pedig a m. kir. mérnökség úgymint oldalára mellé rendelt szakértői tanács­adó által kidolgozott tájékozó értesítés előleges köz­lése mellett a múlt évi november 26-ára“egy köz­gyűlésre hívtam össze, — a nagy számmal össze­gyűlt érdekeltség nem találta magát azon helyzet­ben, hogy több millió forint kiadásával járandó alakulás érdemébe bocsájtkozzék mindaddig, míg egy terjedelmesebb mérnöki felderítő előterjesz­tés által tüzetesebben volna kitanítva a műve­leteknek minőségéről, terheiről és hasznairól,­­ kívánta tehát, hogy a m. kir. mérnökség által részletesebb értesítés dolgoztassék ki, az a kellő át­tanulmányozás czéljából eleve az érdekeltséggel kö­zöltessék, és a közgyűlés csak ennek megtörténte után hivassék egybe. A tüzetesebben értesítő munka, melyne­­ szer­kesztése több havi időt igénylett, elkészült és nagy­­méltóságos hivatalához azon mérnökség által át­tekintés végett felterjesztetettt és annak némi módo­sításai megrendel­tettek, s miután ezen munkának valamint az ahoz tartozó térképeknek a kellő szám­­bani kinyomatása a mérnökség jelentése szerint csak is 3000 írtig volt eszközölhető, kértem ezen összegnek az érdekeltség által eszközlendő vissza­térítés mellett a Vág-szabályozási alapból való elő­legezését, — nem lévén ezen összeg a társulatok­nak még nem létezése miatt különben előteremthető. Kértem ezen előlegezést még a f. évi junius hó 30-án 71-ik számú feliratommal, — és mi­vel ezen feliratomra három hó lefolyta alatt érdemleges kedvező választ nyerni sem voltam szerencsés megkerestem, a­z. évi szeptember hó 29-én Pozsony és Komárm megyei törvényhatósá­gokat, abbeli feliratom kedvező elintézésének is­­tápolására. E közben tapasztalván a Nyitra megyei ér­dekeltség, hogy ezen ügynek nagyméltóságod hi­vatalában eképem­ megakadása miatt, ez irányban tovább haladni nem lehet, és érezvén, hogy ily el­odázás közt egy egész környék a Vág kiömlései által nemcsak vagyonában, hanem számos ezerek személyeiben is mindinkább vészteljes helyzetnek kénytelen elébe nézni, azon óhaját fejezte ki, hogy önvédelmi és törvényes jogánál fogva Sopornya községtől kezdve Komárom megye határáig terjedő öbölzetre nézve ármentesítő társulattá alakuljon, mely alakulás kormánybiztosi közbenjöttem mel­lett­­, évi szeptember 9-én csakugyan megtörtént,­­ igy sikerült az, a­minek létrehozásán évtizedek óta többen fáradoztak. És a midőn ez így megtörtént és több ,fen­tebbieknél fogva absolute nem történhetett, leérke­zett nagyméltóságod felmentő rendelete nemcsak,­­ hanem tény az is, hogy a farkasd - negyedi legsürgősebbnek elismert átmetszésre megszavazott 33.000 frt folyóvá tétele beszüntettetett az által, hogy az arra, a m. kir. mérnökség által miniszteri utasításnál fogva eszközölt átlejtéskor az átmet­szésre vállalkozónak visszaadatott óvadéka, ámbár azon átmetszéshez szükséges védtöltések zárhatár­idő alatti biztosítása alispáni, és azután megyei határozat által biztosítva voltak, mely határozat nagyméltóságod hivatala által fölülvizsgálható és vagy helybenhagyható, avagy módosítható és az átmetszés foganatosítható volt. Ezen utóbbi tényt csak azért említettem fel, hogy az által is még világosabban kitűnjék, mennyire volt égető szükség a nyitramegyei vág­balparti öbölzetnek ármentesítő társulattá való megalakulása, ami azon legnagyobb részben m­a­­gyarajkú, Nyitra megyében aránylag csekély számú lakosság megmentése érdekében már tovább elodázhatlan volt — ámbár a szóban levő átmet­­szési kormányi művelet, — és a szóban levő véd­töltések kiépítésének biztosítása nem tartozott kor­mánybiztosi eljárásomhoz, amint ahoz nem tarto­zott azon 1300 frt és 5000 frt, a mely a megyei hatóságnak utalványoztatok a farkasd-negyedi át­metszés megkezdésére, és a sooki szakítás betölté­sére utalványozott 7000 frt, — mivel ennyiből áll csakis a mi megye alsó vidékének érdekében té­tetett folyóvá az országgyűlésileg megszavazott összegekből. És itt rectificálnom kell egy budapesti német lap után több hazai lapokban közzétett azon téves és alaptalan insinuációt, mintha én nem tudtam volna a Vág-szabályozási munkálatokra országgyű­lésileg megszavazott 100.000 írtból 8000 írtnál töb­bet fordítani. Ezen alaptalan ineiiiatió vagy a törvény nem tu­dásából, vagy pedig a helyzetnek nem ismeréséből származott, a midőn t. i. több hazai lapok azon német lapnak ferde magyarázatát, kellő tudomás­­szerzés nélkül, egyszerűen átvették; az 1871. évi XXXIX. t. sz. ugyanis szabatosítja a vízszabályo­­zási társulatok érdemébeni eljárást, aki ezt a tör­­vényc­ikket átolvassa, tisztába jöhet az iránt, hogy csak az alakult társulat intézkedik a bevétel és kiadások iránt és mindezt a társulat kezeli, a ha­zai kormány fordíthat ugyan, és fordítani kö­teles az országgyűlésileg megszavazott és meg­szavazandó összegeket,—­ nem ugyan a töltésekre — ami az érdekeltség dolga, hanem a partvédezetekre, átmetszésekre és a folyó hajózhatóságának esz­közlésére. De mindez nem tartozik a kormánybiz­tosi teendőkhöz, hanem ezt a kormány saját mérnöki közegei által intézi; — ami pedig a helyzet nem ismerését illeti, elég legyen megjegyeznem azt, hogy kormánybiztosi eljárásom merőben csak az ár­mentesítési társulatok megalakulására volt szorítva, ezen hatáskörömnél fogva semminemű szabályozási összegek nem állottak rendelkezésemre és nem tar­toztak intézkedéseimhez, — a társulatok megala­­kulhatása érdekében szorgalmaztam ugyan a fent­­emlitett 3000 frtnyi nyomtatási összeget, — de annak folyóvá tételét meg nem nyerhettem, — el­járásommal összekötött utazási költségeknek és napi­díjaknak nyilvánítása volt csakis engedélyezve, a­mit nem tettem, és nagyméltóságod felmentő rendeletével szemben tenni nem is fogom, nagy­méltóságod előtt tehát tudva vsd, hogy kormány­­biztosi működésem egész ideje alatt rendelkezé­semre egy fillér sem bocsájtatott. Kitetszik mindezekből, hogy több hazai lap nem ismerte a helyzetet, midőn egy német lap magyarázatát vették át, mely tévedés hasonló úton, vagyis a sajtó útján helyrehozható; azonban az tagadhatlanul sajnos, hogy ily téves czikkezések c­áfolatára, önvédelemre, az illető van kényszerítve a­helyett, hogy az hivatalból rectificáltatnék. Sajnos pedig ez, nagyméltóságú miniszter úr­ kivált azért, mivel ezen esettel szemben jó hír s nevét megbecsülő bárkinek is jól kellene megfontolni, váljon elvállalhat­ó biztosan a m. kir. közlekedési minisztériumtól megbízatást — a midőn becsületes fáradozásainak az lehet jutal­ma, hogy habár a minisztériumtól buzgó tevé­kenységéért hazafias köszönetkifejezést nyer ugyan — a mi azonban csak neki juttattatik tudomására, — de azon buzgó és sikeres tevékenységének kö­zepette megbízatásától felmentetik, nemcsak, hanem ezen fölmentés a hivatalos lap útján a kép hozatik a közönség tudomására, hoggy azáltal késztetve van­nak a lapok holmi téves, alaptalan és compromit­­táló, nem rectificált feltevésekre és magyarázatokra. Kívánom, hogy utódom ne legyen részese ilyesmi­nek, kivánom különösen, hogy az illető vidékek érde­kében hatályosabb istápolásban része­süljön a m. kir. közlekedési minisztériumtól, mint­sem a fentebbiek szerint én részesültem. Kelt Nyitrán, október hó 15. 1874. Markhot János. KÖZGAZDASÁG. Vegyes. — A franczia és józsefvárosi taka­rékpénztár betéti hitelezői, ha ugyan mindnyájan azok voltak, tegnap gyűlést tartottak a csőd meg­szüntetése tárgyában. Krenedits úr vitte a szót s igy nem csoda, ha gyakorlati eredményre nem ju­tottak, s ilyen vezérlet mellett nem is juthatnak. Bizottságot választottak, s azt ígérték Krenedits úrnak, hogy ha a csődöt hat hónap alatt meg­szünteti, megkapja a kiosztandó összeg 2°/0-át — Új biztosító társaság. A keresk. mi­nisztérium egy új biztositó társaságot engedélye­zett, melynek czége: „Nemzetközi ált. biztosító társaság.“ Foglalkozik tűz-, jég- és életbiztosítás­sal , alaptőkéje 800,000 frt., melyből egyelőre a tűzbiztosítási művelet megkezdésére 200,000 fo­rint fizettetik be, kik az alapítók, nem tudjuk. Tőzsde és gabnacsarnok. Budapest, okt. 19. É­r­­téküzlet. Az üzlet csendes volt és keveset változott. A jobb bécsi jegyzések nem voltak hatással a speculatióra. Legtöbb volt az üzlet nehány játékpapirban. A kötések ezek: magyar sorsj. 83 V4, pesti keresk. bank zálogl. 86, pesti biztosító 64­/2, municzipalis 34, magyar hitel 233— 2341/.,. foldhiteltárs. 76—74­2—1751/2, franco magyar 83, pesti hazai takarékp- 2150, külvárosi 50, Lujza-malom 88—87, Erzsébet 116, Árpád 8, Athenaeum 240. Valuták keveset változtak: Napoleon 8.83, arany 5.23, ezüst 104, porosz p. u. 1.628/4—36. Gabnaüz­let. Az irányzat lanyha, a hozatal ugyan középszerű, de mégis erősebb a keresletnél. E­­­z a a múlt heti vásárokhoz képest 10—15 krral olcsóbb, de még ily áron is a malmok tegnap és ma csak mintegy 80,000 má­zsát vásároltak ; az árak ezek : 89 fontos 5 frt 35—45 kr, 88', 2, 80'/4 és 88 fntos 5 frt 15—40 kr, 83 és 84 fntos 4 frt 40—50 kr 3 hónapra minőség és szin szerint. Usanceloúza csökkenő, októberre 4 frt 5—7 kr, tavaszra 4 frt 88 és 85 krral fizetve; forgalom vagy 20,000 in. Rozs változatlan, 78 fntos 3 frt 60—6271 krrral fizetve. Árpa tartja magát, néhány száz mérő jó malátának való 2 frt 95 krral és takarmánynak 2 frt 60 krral fizetve. Tengeri lanyhább, régi kész áru 3 frt 80—85 kr, bánáti máj.­jun. 3 frt 47—50 kr, s igy záródik mint áru és pénz. Zab szilárd, kész áru 2 frt 15 kr; októberre elkelt 25,000 mérő 2 frt 26 krral; tavaszra 2 frt 39—40 krral jegyezve, mind 50 b.­intos, Győrött átvéve. Felelős szerkesztő: Csernátony Lajos. Vízállás és időjárás. Pest, okt. 17. 3' 5" száraz.­­ Pozsonyban, okt. 17. 2' 9" száraz. M.-Sziget, okt. 16. 2' 2" száraz. Szatmáron, okt. 16. 0' 5" 0 al. száraz. Nyomatott Légrády testvéreknél.

Next