Ellenőr, 1874. október (6. évfolyam, 269-299. szám)
1874-10-19 / 287. szám
hanem meglássák az új honvédintézményen is,hogy életrevaló az éjféli sötét fagyos országban is. Az utazókat röpítő fogat lovai, kocsija és szerszáma fel volt czifrázva, nemzeti szín szalagozva. S nagyon jó, hogy így volt, legalább első pillantásra fölismerhette az utczákon sorfalt képező tömeg, kiket illetnek a mai nap éljenei. És nem panaszkodhatnak, hogy fukaran osztogatták, még a soroksár-utczai ablakokból sem maradtak adósok, hanem a házakon lengő zászlók alól küldözgették az üdvözlet és tisztelet hangos zálogát a kocsik felé. Némely helyen a zászló mellé szólani sem kellett, hogy minek van kidugva, mert szóllott maga a zászló, hova a sarkutazók arczképeit agasztották. A pénteki csendéletért teljesen kárpótolvalehettek a sport emberei a mai nappal. Nem hiányzott semmi, hogy nagy legyen az érdeklődés. Ragyogó őszi napfényben fürödtek a rákosi homokréteg sárguló fűszálai és a „máriahaj“ ezüst szálaival pajzánál játszadozott párduczos őseink szelleme. Közbe-közbe tűnődtek is egy kissé, nem az ősi dicsőségen, mely az övék, hanem a jövőn, mely nem tudni, hogy kié. Tűnődéseikkel aztán rászálltak egy hulló levéllel a földre, míg jött a biztató jelen örök reménységeinek mosolygó képmása — a királyné. Rezgésbe jő a levegő és a „máriaszálak" újra fenn hintálódznak a légrétegben, kergetve egymást, kergetve másokat. Játék közben egy csillámló szál betéved az állvány légrétegébe, körülnéz, és megy egyenest koszorút formálni a királyné magyar kalapkájára ki épen azzal van elfoglalva, hogy hallgatja a tudomány hőseinek elbeszéléseit kalanddal utjok folyamáról. Dr. Képest magyarul szólítja, magyarul beszél vele, mert hisz mindenek előtt magyar királyné Magyarországban. A német nyelvvel úgyis elbánnak ott lenn a mágnások, kiknek kivált öregebbje, rettenetes képet tud csinálni ahhoz, hogy lám még németül is tudnak. Nem oly ékesen ugyan, mint a hátam mögött hadaró zsidó boltoslegények, de mindegy, csak európai nyelvet törjenek, és nem pogány ázsiait. Más az a felsőházban elhatározni, hogy a közjegyzői okiratok kizárólag magyar nyelven szerkesztessenek és más az a lovaregyletben megengedni, hogy a versenyeket hirdető falragasz magyar szöveggel is megjelenhet a német mellett. Más az a törvényes czím, mely csupán magyar-osztrák „monarchiát“ ismert, és más a verseny programmja, mely még mindig pártolja az egységes „birodalmat.“ Nincsenek birodalmi polgárok, de vannak birodalmi mének és kanczák, no meg ráadásul talán a titkár úr is „birodalmi“, ki a törvényes meghatározásokat alkalmasint a „Journal“-ok „sportsman“-jeitől nyeri, mint akiknek kedves társaságában futtat a részvényesek számára kijelölt pályagyepen. Ebből a kis eltérésből remélem megértik, akiket illet, hogy a visszásságoknak a sport körül nincs helyök, még ha olyannyira kicsinyük is sokan mindazt, ami magyar. Rátérve a verseny képének külső rajzára, tudósítói tisztem lelkiismeretességénél fogva meg kell jegyeznem, hogy Andrássy Gyula külügyminiszter is jelen volt és nem „részt vett", mint egyik tisztelt laptársunk más miniszterről írta volt. Mióta a diplomatiai akadályversenyen Bismarckkal és Gorzsakovval gyűlt meg a baja, többé még oly értelemben sem „vesz részt“ a lóversenyeken, amint „részt vesznek“ mindazok, kik istállókat tartanak versenylovak számára. A külügyminiszter keveset volt a részvényesek köröndjén, mert néhány szót váltva az éjszaksarki utazókkal, a királyné kívánságára látogatást tett annak páholyában, hol egyideig Wilczekkel, később magában Ferenczy kisasszonynyal a versenyek végéig társaságát képezte a magyar fejedelemasszonynak. Olyan miniszterekről lévén szó, kik ott voltak, lehetetlen megjegyzés nélkül hagyni, hogy Bittó otthon volt. Bizonyosan tudta a kis hamis, hogy Szapáry Gyula gróf o 11 lesz, s azért inkább a 11- ben maradt, hogysem o 11 még valamely ló fölött tartott disputa alatt szétmáljék a solidaritás fedele alá gyúrt kabinet. Bittóval persze most azon „nevezetesség“-ekre került volna a sor, akik nem voltak jelen, sorba kellene tehát neveznem a fél várost. De már ettől, futtatás lévén, magam is megfutok a „szépségek lajstromozó munkájához. Baj azonban , hogy a szép szemről, a szépség iránt alkotott fogalmak, egyes példányaik tekintetében, nagyon változók. El lehet hitetni a pápával, hogy ő csalhatatlan, de nem lehet egy ifjúval, még ha podagrál is, hogy az ő szépe nem a legbájosabb, így hát bízvást elengedhetem önmagamnak a „szépségek“ osztályozását szem, ajak, és a festék minősége szerint. Annyival inkább, mert oly udvariatlan csak nem lehettem, hogy firmáját és árát is megkérdezzem az „arczrózsáknak“, a nélkül pedig úgysem érhetne amerikai színvonalt a reclám egyik „szépsége“ mellett sem. Egyébiránt a kép lehető teljessége végett, meg kell említenem, hogy az aristokratia alsó páholyai üresek voltak, a magas rangú hölgyvilág el van zárkózva falaiba a futtató sport helyett élvezni a természet gyönyörű napjait. És így szerencsésen hosszú kerülőn át, eljutottam volna végre valahára, a versenyek lefuttatásának részletes ismertetéséig. Olvasóm minden esetre örül a szerencsés eredménynek, annyit, mint örült e „Goodnight“-et lovagló gr. Kinszky Z. nyakának, midőn egy sövény átugrásánál lovastól lebukott, de hirtelen felkapaszkodva, bár utolsónak mégis bejárta a pályát. A „kis Handicap“ 800 forintos egyleti díjára egy mértföldnyi pálya hosszában öt ló futott. Hg. Lichtenstein János „Hochenau“-ja és ugyanannak „Themenau“-ja, ifj. gr. Henckel Hugó „Purveyor“-ja, Blaskovich Ernő „Bajnokija, és Szent György lovag „Aschenbrödel“-je, mi a Renz czircus ,édes reminiscentiái gyanánt, lehetett volna Hamupipőke is. Indulásnál „Bajnok“ vállalkozik a vezetésre, de a korlátnál már hátramaradt és az elsőség fölött „Hochenau“ s „Purveyor“ közt támad erős küzdelem, melyből mindössze egy lófejjel válik ki győztesnek ifj. gr. Henckel Hugó „Purveyor“-ja, igy aztán csak a tételek és bánatok harmadát nyerte. Az 500 aranyas „k a n c z ad ij“ futtatói közt volt tíz nevezett ló közül, ifj. gr. Festetich Tasziló „Wienerin“-je, gr. Forgách László „Firefly“-je, id. gr. Henckel Hugó „Novelle“-je, és Baltazzi Aristid „Lady Patroness“-e, melyhelyből vezet, és egy lóhoszszal könnyen nyer, id. gr. Henckel Hugó „Novelle“-je ostorcsapások között érkezik be másodiknak és vigasz fejében a tételek és bánatok felét nyeri. Az „Importdij“ 2000 forintjára hat nevezett ló közül három futtat az 15/2 angol mértföldnyi pályahosszán. Gr. Festetich Pál,, Kedvencz “-e, gr. Eszterházy Miklós „Vértes“-e és gr. Battyányi Elemér „Tapió“-ja. Indulásnál „Tapio“ vezet, utána vágtat „Kedvencz“ és harmadiknak „Vértes“ egyenlő távolságban az utolsó fordulóig, ahol „Kedvencz“ veszi át a vezetést erős küzdelemben a korlátig, midőn ismét „Tapió“ vezet és fülön hulló ostorcsapások között sikerül méltó versenytársa előtt elhalászni az elsőséget és vele a díjat. „Kedvencz“ ötszáz forintot kapott, „Vértes“ pedig tételét mente. „Mezei gazdák versenye“ jött a programraszerű futtatások negyedike gyanánt. Mihelyt az első ló alakja megjelent a pályakörön belül, élénkség támadt a nézőkben és a sorjában eléjött tizenkét lovat és lovászt erősen bírálgatták jobbról is balról is. A versenyek rendes látogatóinak rögtön feltűntek Sáska tarkája, s a szolnoki Herédiek lovai. Indulástól alig néhány ölnyire kettővel, a közönség hangos hahotája között, kitört lova, a többi szép rendben, kisebb-nagyobb távolságban együtt tartott az erdőig, nehány öllel megelőzve és vezetve Herédi István szolnoki lakos „Boros“-a által, mely szép futamban elsőnek érkezett és a virágárus leány által fele sokrozva, 100 forintot nyert. Ez már rendes nyerője az első dijaknak. Másodiknak Sáska pesti lakos „Villám“ nevű tarkája érkezett be, mely azelőtt rendes nyerője volt az első díjnak, miglen Herédi „Boros“a dicsőségének és nyereményeinek hanyatlását elő nem idézte. Harmadiknak Herédi Mihály szolnoki lakos pejlova érkezett be. Az „Akadályverseny“ 1000 forintos díja rekeszte be az idén a versenyek futamait. Három ló versenyzett a négy mértföldnyi hosszú és terhes után. Gr. Eszterházy Miklós „Krenreiber“-je, lovagolva Hanncich által; gr. Nádasdy Ferencz „Goodnight“-je, lovagolva gr. Kinsky S. által, és gr. Ugarte „Franc Magon“-ja, lovagolva Earl által. A fogadások „Krenreiber“ és „Franc Magon“ közt oszlottak meg. Vezetni „Krenreiber“ kezdett és több kisebb esély mellett elényét a rendes pályakör másodszori megkerüléséig meg is tartá. Innentől kezdve folytonosan változott közte és „Franc Magon“ között a vezetés dicsőséges, míg végre az erdő alól kiérve határozottan „Franc Magon“ vette át a vezetést és szépen ugratva néhány öllel könnyen érkezett be elsőnek. „Krenreiber“ a tételek és bánatok egy harmadát nyerte, „Goodnighttal pedig az a baleset történt, hogy a kör másodszorifutásánál a részvényesek számára fenntartott helyen volt sörényakadályon átbukott, de lovasának ébersége csakhamar talpra állttó és éljenzés között futa be a pályának még hátralevő részét. A versenytérről visszajövet szokás szerint utcza hosszat mindenütt sűrű sorfalat képezett a vasárnapi kíváncsiság, melyet ma nem annyira a fogatok, mint a sarkutazók vonzottak. Payer és Kepes folytonos éljenzések között érkeztek. A sok szives éljenekből jutott gr. Wilcseknek is, kit még a versenytéren éltetett kocsijába szálltával a közönség * * * Surány, okt. 16. A gödöllői ügetőversenyen az intéző bizottmány két külön tagja által a versenyzőknek véletlenül különböző két út lett kijelölve, melyek egyike harmadrészszel hosszabb s igy az ezen ügető, pályáját 2 perczcel hosszabb idő alatt futotta meg, mint a rövidebb uton bejött. Nem akarván a versenyt a haladott idő miatt továbbra nyújtani, óvást nem jelentett be. Az ügetés sebességének constatálása, s a sport elemeinek élénkítésére a galgavidéki agárészegylet okt. 25-én tartandó kölyök versenye alkalmával Hatvan sport közt 4000 ölnyi egyenes pályán rögtönzendő ügető-tétversenyre (két ló négykerekű kocsiban) ezennel a résztvenni kívánókat meghívom. A gödöllői ügetőversenynek a rövidebb pályán bejött nyerőjét pedig ellene háromszoros tétet ajánlván, szintén felhívom külön ügető versenyre. Minek módozatát a galgavidéki agarászegylet választmánya Hatvanban 1874 okt. 24-én határozná meg. Nevezés a helyszínen: Sréter Alfréd. A hivatalos lapból. Az igazságügyminiszter Nagy Sándor keszthelyi járásbirósági végrehajtót a zalaegerszegi járásbírósághoz helyezte át, és a turócz-szent-mártoni kir. törvényszékhez írnokká ifj. Nevedy Mihály nyitrai törvényszéki bijnokot nevezte ki. A marosvásárhelyi királyi főügyész a szász városi kir. járásbíróság melletti börtönhözi börtönőrré Harmath János cs. és kir. csendőrcsapatvezetőt nevezte ki. Naszód vidéki köztörvényhatóságához kebelezett Naszód községben évenkint október 15-én tartatni szokott vásárnak jövő nov. 8-ára leendő áthelyezése engedélyeztetett. HÍREK. Okt. 19. — A királyt szerdán reggelre várják Gödöllőre. Egy távirat pedig Prágából azt jelenti, hogy a királyi pár november 6-án Pardabitzba érkezik, melynek környékén nagy vadászatok lesznek. A kladniki ménes igazgatósága rendeletet kapott, hogy az uralkodópár részére nov. 5-ikéig lakosztályokat szereljen föl. A királyné megengedte, hogy a nőképzőegylet Mária Valéria főherczegnő után neveztessék el és hogy ez elfogadja az egylet védnökségét. A királyné ez alkalomból 200 frtot adományozott az egyletnek. — József főherczeg e hó 10-én Kézdi- Vásárhelyről Bereczkre és Soósmezőre rándult, és az útközben eső fáink, főleg Nyújtód és Bereczk községek bandériumot, zöldágazott díszkapukat állítottak. K.-Vásárhely város szép székely lovakkal ellátott számos fogatain, lelkes tisztviselői s polgárai kisérték el oda és vissza ő fenségét. Az ojtozontúli Rákóczy-várt, mely meglehetősen magasan fekszik, szintén fölkereste a főherczeg, s hosszasabban időzött a romok közt. Soósmezőn, hol az oláh lakosság részéről is nagy lelkesedéssel fogadtatott, a m. k. és moldva-oláhországi feldíszített vámveszteg-intézeti hivatalokat szemlélte meg. K.-Vásárhelyt és Soósmezőn ő fensége vacsora és ebédeket rendelt, hova kísérete és pár honvédtiszt, valamint Lázár Mihály főispán ii mindig hivatalosak voltak, úgyszintén a város polgármestere és kapitánya is. E hó 11 én Kézdivásárhelyről Brassó felé menő útjában a komor esős idő daczára szintén számos díszes fogat kisérte Maksára, hol a főispán úr ismételten kifejezést adott a város közönsége hódolatteljes tiszteletérzetének s a látogatás örömének. A főherczeg megköszönvén a fogadtatást, többi közt azt mondta, hogy életének legkedvesebb emlékei közé sorozza a Kézdivásárhelyt töltött pár napot, mire lelkes éljenzések között a szék küldöttsége kíséretében tovább utazott. — József főherczeg e hó 14-én Petrozsényba érkezett, s az ottani bányatársulat mintegy 2000 bányásza által lelkesülten fogadtatott. 15-én kirándult kíséretével a vulkáni szoroshoz a csetályi barlangba s a két társulat kőszénbányáiba. 16-án reggel Vajda-Hunyadra tovább utazott. Jótékony czélokra 150 forintot ajándékozott. Ő fensége szombaton este már visszaérkezett Budapestre az erdélyi részekben tett körútjából. Trefort közoktatási miniszter szerdán Gráczban volt Kárfi Titusz és Gönczy Pál miniszteri tanácsosok kíséretében. Az ottani női tanodát nézték meg, melyhez hasonlót Budapesten is akar létesíteni a közoktatási kormány. — Kerkápoly Károly ma kezdte meg előadásait az egyetemen. — Tompa Mihály síremléke már föl van állítva a hanvai temetőben. A leleplezés ünnepélyét azonban most nem tartják meg, miután az őszi rövid napokban alig juthatna ideje a vendégeknek a visszautazásra. A bizottság május havában akarja megtartani az ünnepélyt. — A zágrábi egyetem megnyitásának ünnepélyei ma kezdődnek. Távoli tudományos egyesületek és intézetek is képviselve vannak és sok üdvözlő távsürgöny érkezik most a horvát fővárosba, mely egész ünnepi díszt öltött. Toldy Ferencz, Rómer és Fraknói Vilmos, kik a tud. akadémia képviselői, szombaton az országgyűlésen is jelen voltak. — Színházi hírek. Szathmáryné aszszony jubileuma e hó 26-án lesz s ezúttal a „Mama“ czimü vígjátékot az első előadás szereposztásával fogják előadni, kivéve, hogy az elhunyt Tóth József és Szerdahelyi szerepeit a jubiláns művésznő két fia játsza. — Szigligeti „Háromszéki leányok“ népszínművének első előadása okt. 30-ára, Rákosi Jenő „Szerelem iskolájának“ első előadása pedig november 6-ikára van kitűzve. — Hank Minnie k. a. e hó 29-én lép föl utólszor „Mignonban, s aztán februárben folytatja vendégszereplését. — Réthi Mihály a népies alakok tősgyökeres személyesítője, aggasztólag beteg. — A színházi játékrend következő : holnap okt. 20- kan „A troubadour“ Benza Ida asszonynyal, 21- én a „Vihar,“ 22-én a „Don Pasquale“ először, Hanck Minnie kisasszonynyal, 23-án „Mirabeau ifjúsága“ Lendvaival, 24-én „Don Juan“ Hauck kisasszonynyal, 25-én „Tündérlak“ Blaháné asszonynyal. A jövő hétre kitűzvék : 26-án Szathmáryné asszony jubileumára „A mama,“ 27-én „Álarczos bál“ Benza Ida asszonynyal, 28- kán, „Mi a jelszó?“ s Varga János „Véletlenbe először, és „Az ajtó zárva vagy zárva legyen,“ 29-én Hauck M. kisasszony utolsó fölléptéül „Mignon,“ 30-án „Háromszéki leányok“ népszintű Szigligetitől először, 31-én „Ördög Róbert“ Benza Ida asszonynyal ; november elsején a „Háromszéki leányok.“ — A budai játékrend ez: 22-én „Gyöngéd rokonok,“ 24-én „Pénz és becsület,“ 25-én „Nők az alkotmányban,“ 26-án „Don Pasquale“ Hauck kisasszonynyal, 28-án „Tündérlak“, 29-én „Ármány és szerelem,“ 31-én „A csók,“ nov. 1-jén „Mi a jelszó“ és „Tudtán kívüli kém.“ Az istván téri színházban Solymossy igazgatása alatt szombaton újra megkezdődtek az előadások „A háromcsőrű kacsával.“Az eleven, összevágó előadást középszátrú közönség nézte. Vasárnap a „Lumpacius vagabundus“ került színre. Páholy mindössze kettő volt elfoglalva,a földszint mintegy félig,állóhely és karzati egészen tömve. A vasárnapi közönség a vastag humorú darabot élénk tetszéssel fogadta és Solymosit, Kápolnait, Károlyit, a nők közül Káldinét többször kitapsolta. Amazok a három jó madarat pezsgő kedvvel játszották. Úgy látszik az istvántéri színház tagjai az ismételt kudarczok után sem csüggednek, helyesen, mert a jó repertoire-on kívül csak is a pezsgő játék, összevágó előadás teremthet megint állandó közönséget. — Pokody úr egyébiránt panaszkodik Székesfehérvárról, hogy őt Bánis úr, az istvántéri színház tulajdonosa háta mögött kijátszotta, s lefoglalta ruhatárát is a színházbér miatt, a színészek pedig ellener szövetkeztek, míg ő betegeskedett. — Prielle Kornélia asszonyt a deési műkedvelő társulat, (mely saját színházában működik) tiszteletbeli , tagjának választó. Az erről szóló díszoklevelet közelebbről fogják megküldeni Cornéliának, ki a deési műkedvelőkkel három szép előadásban vett részt. — A német színházban tegnap volt az utolsó előadás, s most alkalmasint tartós időre ráfordították a zárt. A színészek egy része már másfelé szerződött, másik része sem akar itt maradni a legnagyobb bizonytalanságra. Pénz pedig épenséggel nincs társulat szervezésére. Gundi úr, ki évek előtt szerencsésebb direktora volt a fővárosi német Tháliának, tapogatózott ugyan, de mivel az egész színház ügye olyan bonyolult, hogy hoszszabb időre nem is lehetne szerződést kötni, ő sem akart beleharapni a savanyu almába. — Tűz volt tegnap este 9 órakor Buda- Ujtelepen, mely nagy fénynyel világitott át a Dunán a pesti részekbe. Az ujvilágutczai 18 és 22 számú földszintes ház égett le. A tűzoltók félóra alatt elnyomtak minden veszélyt. — A kolozsvári ellenzék üdvözlő táviratot küldött Tisza Kálmánnak Gesztre, névnapja alkalmából. — A fővárosi adópénztárba szeptember hóban 411,673 frt 161, kr folyt be. Az adóbehajtási hivatal részéről 18,461 adóintés küldetett szét, és 1979 zálogolás eszközöltetett 177,400 forint 71 kr erejéig. — A hírhedt Rády Mihály ügyvédet, kinek csalási bünpöreit átalánosságban ismertettük, a bajai törvényszék tizenöt évi börtönre ítélte. — Színészetünk egyik legérdekesb tagjának, néhai Székelyné született Ungár Annának porait már csinos emlékkő jelöli a kolozsvári temetőben. Az unitárius kollégium ifjúsága kezdte meg először a gyűjtéseket, s aztán egy bizottság alakult, mely az emlék fölállítását K. Papp Miklósra bízta. A cirkő Lindner Sándornál készült s e föliratot viseli: „Emelte a közönség és pályatársai kegyelete.“ E pályatársak voltaképen: Szerdahelyi Kálmán és neje, Prielle Kornélia. — Az egyetemi választások. A jogász segélyegylet bizottságának tagjait csütörtökön délután választják meg, a segélyegyleti elnököt pedig vasárnap. — A szent-györgymezei honvédemlék elhagyatott állapotáról e napokban voltszó a lapokban. Esztergom megye közelebbi közgyűlése, Andrássy Gyula fölszólalására felkarolta az ügyet, s megbízta Kruplanicz Kálmán alispánt, hogy a szobor állapotáról tudomást szerezvén, a föntartás költségvetését készitse el. — A pesti ág. ev. hitv. főgymnasium ifjúságának önképzőköre e hó 11-én tartá alakuló gyűlését, Torkos László tanár elnöklete alatt. Ez alkalommal következő tisztviselőket választá : Engel Dávid titkár, Adler Mihály és Földváry Miklós jegyzők, Guttman Lajos pénztárnok, Karafiath ellenőr, Várady Károly, Trencsényi és Bakonyi könyvtárnokok. — Ugyanazon gymnasium segélyegyletének hivatalnokai pedig e következők : Elnök Bókay János, jegyzők: Földváry Miklós és Várady Gábor, pénztárnok: Guttman, könyvtárnok : Külley Aladár. Ez egylet Scholz tanár úr felügyelete alatt tartja gyűléseit. — Postarablás. A kisvárdai postahivatalt feltörték, s az ott talált pénzes leveleket (mintegy 300 frt.) elrabolták. E hírt is a „Nagyvárad“ közli, mely ezzel kapcsolatban visszavonja a bárándi postarablásról szóló híradását. — Rabás. Az „Esztergom“ Írja: Papp Ferencz pécsi születésű, Bécsben szolgált pinczér haza utazván, Piszkén a hajóval egy barátja meglátogatása végett kiszállott, de az illőt nem találván, útját gyalog folytatta Esztergomba. Az Esztergom és Tóth közötti határ táján 3 ember közeledett feléje, és az egyik gyufát kért tőle, mire Papp azt mondotta, hogy nincs. Erre a három közül egyik, hátulról őt rögtön a földre rántotta, a másik mellére ült, száját befogta és kést szegezvén neki, agyondöféssel fenyegette, ha lármázni mer , ezalatt pedig a harmadik megfosztotta őt utazó batyujától és minden ruhájától, ami rajta volt. A teljesen levetkőzöttet azután szabadon engedték menni, aki az esztergomi vámházhoz érve, ott Dömötör nevű vámos adott neki inget, gatyát és elkísértette őt az eset feljelentése végett a városi kapitányhoz. Laptulajdonosok: Légrádi testvérek, Csernátony Lajos. Nyilt szó gróf Zichy József közlekedési miniszter úrhoz. Nagyméltóságod egy hozzám intézett rendeletet méltóztatott kiadni, a mely f. hó 5-én érkezett kezeimhez és szóról szóra e képen hangzik: „Budapest, október hó 1-én. 16653. sz. Midőn nagyságodnak mint hivatali elődöm múlt évi június 6. 6933. sz. a. kelt rendeletével kinevezett kormánybiztosnak a Vág és Nyitra-völgyi ármentesítési társulatok megalakítása körül kifejtett buzgó tevékenységért hazafias köszönetemet fejezném ki, nagyságodra bízott kormánybiztosi teendők további viselete alól azon reményben mentem föl, hogy ezen ármentesitési ügyet továbbra is támogatni szives leend. Zichy sk. A hivatalos közlöny október 9-iki 230. számában pedig ez olvasható: A közmunka és közlekedési m. kir. miniszter gróf Decasse Emilt Vágszabályozási kormánybiztossá nevezte ki. Én a rendelet vétele utáni napon október 6-án 94. sz. a. fölterjesztésemben annak jelzése mellett, hogy azt kellő tisztelettel tudomásul veszem, felkértem nagyméltóságodat, lenne kegyes felmentésem indokát különösen azon oknál fogva jelezni, mivel az általam f. évi szeptember 9-én megalakított nyitramegyei vágbalparti ármentesitő társulat október 14-én fogván az 1871. évi 39. t. sz. 2. §-ban jelzett intézkedéseket megtenni, tájékozása miheztartása végett kívánni fog tudomására jutni azon indokoknak, melyek nagy méltóságodat ezen rendelet kibocsátásánál vezérlék. Ebbéli fölterjesztésemre válasz mindeddig nem érkezett, hanem több hazai lapokba felvétetett egy budapesti német lap után felmentetésemnek azon értelmű magyarázata, mintha én a Vág-szabályozásra országgyűlésileg megszavazott 100.000 írtból csak 8000 frtot tudtam volna e czélra felhasználni, minek folytán a kormánybiztosi eljárás oly egyéniségre bízatott, aki erélyesebben s biztosabban fog tudni a megszavazott összegnek czélszerű hováfordítása iránt intézkedni. A lapok ezen magyarázatát nagyméltóságod sem a kért, de meg nem adott válasz, sem a hivatalos lap utján rectificálni jónak nem látta. A Nyitramegye vágbalparti ármentesitő társulat pedig f. hó 14-én megtartott közgyűlésében a társulat elnökévé egyhangúlag gróf Károlyi Alajos úr ő excellentiáját megválasztván, a többi választásokat törvény szabta módon megejtvén a szabályokat megalkotván, és előleges teendőit végezvén, mindent maga utján fölterjesztetni határozta azzal, hogy a megfejthetlen fölmentés fölött megütközésének és sajnálatának adva kifejezést kéri nagyméltóságodat, miszerint annak okait további működésében szükségek tájékozása és mihez tartása végett földeríteni kegyeskedjék. Ez a tényállás , és most én emelem szavamat nagyméltóságodhoz, illetőleg a hazai nagyközönséghez. A bizalom személyes dolog lévén, — valamint azzal nagyméltóságod előde által megtisztelve annak megfelelni törekedtem — úgy nem találkozva azzal Nagyméltóságod részéről, jogosítva nem vagyok felfogásának vagy meggyőződésének okadatolását igényelni, — de igen is feljogosítva érzem magamat követelni azt, hogy ha nem tanúsíttatott részemről, amint e tekintetben a felmentő rendelet is támaszt nyújt, fáradozásaim és eddig lehető sikerrel teljesített működésem jutalmául ne azt vegyem, hogy a haza színe eleibe úgy állíttattam amint több lapokban állíttattam nagyméltóságod avagy hivatala részéről tanúsított hallgatás és fel nem derítés folytán. Engedje meg tehát nagyméltóságod, hogy ezen földerítéssel én szolgáljak a hazi nagyközönségnek, támaszkodva a hivatalos iratokra, amelyek állításaim begyőzésére bárkinek nyitva állanak, mert nem titkos természetűek és nyilvánosan tárgyaltattak. Ezen hivatalos iratok tanúbizonysága szerint annak oka, hogy a több megyékre kiterjesztett kormánybiztosi eljárásom, esetleges eredményhez nem vezérelhetett, nagyméltóságos hivatalának eljárásában keresendő és föltalálható, s hogy daczára annak a nyitramegyei vágbalparti kármentesítő társulat megalakult, azaz illető nyitramegyei érdekeltség által saját sürgős érdeke jó felfogásának, és azon érdekeltség elismerése szerint is kormánybiztosi működésemnek eredménye. Számot adok ezen kettős állításomról, amidőn a múlt évi cholerajárvány azt lehetővé tette, a közlekedési minisztérium beleegyezésével négy, nevezetesen: Nyitra, Pozsony, Komárom és Bars megye érdekeltségeit és pedig a m. kir. mérnökség úgymint oldalára mellé rendelt szakértői tanácsadó által kidolgozott tájékozó értesítés előleges közlése mellett a múlt évi november 26-ára“egy közgyűlésre hívtam össze, — a nagy számmal összegyűlt érdekeltség nem találta magát azon helyzetben, hogy több millió forint kiadásával járandó alakulás érdemébe bocsájtkozzék mindaddig, míg egy terjedelmesebb mérnöki felderítő előterjesztés által tüzetesebben volna kitanítva a műveleteknek minőségéről, terheiről és hasznairól, kívánta tehát, hogy a m. kir. mérnökség által részletesebb értesítés dolgoztassék ki, az a kellő áttanulmányozás czéljából eleve az érdekeltséggel közöltessék, és a közgyűlés csak ennek megtörténte után hivassék egybe. A tüzetesebben értesítő munka, melyne szerkesztése több havi időt igénylett, elkészült és nagyméltóságos hivatalához azon mérnökség által áttekintés végett felterjesztetettt és annak némi módosításai megrendeltettek, s miután ezen munkának valamint az ahoz tartozó térképeknek a kellő számbani kinyomatása a mérnökség jelentése szerint csak is 3000 írtig volt eszközölhető, kértem ezen összegnek az érdekeltség által eszközlendő visszatérítés mellett a Vág-szabályozási alapból való előlegezését, — nem lévén ezen összeg a társulatoknak még nem létezése miatt különben előteremthető. Kértem ezen előlegezést még a f. évi junius hó 30-án 71-ik számú feliratommal, — és mivel ezen feliratomra három hó lefolyta alatt érdemleges kedvező választ nyerni sem voltam szerencsés megkerestem, az. évi szeptember hó 29-én Pozsony és Komárm megyei törvényhatóságokat, abbeli feliratom kedvező elintézésének istápolására. E közben tapasztalván a Nyitra megyei érdekeltség, hogy ezen ügynek nagyméltóságod hivatalában eképem megakadása miatt, ez irányban tovább haladni nem lehet, és érezvén, hogy ily elodázás közt egy egész környék a Vág kiömlései által nemcsak vagyonában, hanem számos ezerek személyeiben is mindinkább vészteljes helyzetnek kénytelen elébe nézni, azon óhaját fejezte ki, hogy önvédelmi és törvényes jogánál fogva Sopornya községtől kezdve Komárom megye határáig terjedő öbölzetre nézve ármentesítő társulattá alakuljon, mely alakulás kormánybiztosi közbenjöttem mellett, évi szeptember 9-én csakugyan megtörtént, igy sikerült az, aminek létrehozásán évtizedek óta többen fáradoztak. És a midőn ez így megtörtént és több ,fentebbieknél fogva absolute nem történhetett, leérkezett nagyméltóságod felmentő rendelete nemcsak, hanem tény az is, hogy a farkasd - negyedi legsürgősebbnek elismert átmetszésre megszavazott 33.000 frt folyóvá tétele beszüntettetett az által, hogy az arra, a m. kir. mérnökség által miniszteri utasításnál fogva eszközölt átlejtéskor az átmetszésre vállalkozónak visszaadatott óvadéka, ámbár azon átmetszéshez szükséges védtöltések zárhatáridő alatti biztosítása alispáni, és azután megyei határozat által biztosítva voltak, mely határozat nagyméltóságod hivatala által fölülvizsgálható és vagy helybenhagyható, avagy módosítható és az átmetszés foganatosítható volt. Ezen utóbbi tényt csak azért említettem fel, hogy az által is még világosabban kitűnjék, mennyire volt égető szükség a nyitramegyei vágbalparti öbölzetnek ármentesítő társulattá való megalakulása, ami azon legnagyobb részben magyarajkú, Nyitra megyében aránylag csekély számú lakosság megmentése érdekében már tovább elodázhatlan volt — ámbár a szóban levő átmetszési kormányi művelet, — és a szóban levő védtöltések kiépítésének biztosítása nem tartozott kormánybiztosi eljárásomhoz, amint ahoz nem tartozott azon 1300 frt és 5000 frt, a mely a megyei hatóságnak utalványoztatok a farkasd-negyedi átmetszés megkezdésére, és a sooki szakítás betöltésére utalványozott 7000 frt, — mivel ennyiből áll csakis a mi megye alsó vidékének érdekében tétetett folyóvá az országgyűlésileg megszavazott összegekből. És itt rectificálnom kell egy budapesti német lap után több hazai lapokban közzétett azon téves és alaptalan insinuációt, mintha én nem tudtam volna a Vág-szabályozási munkálatokra országgyűlésileg megszavazott 100.000 írtból 8000 írtnál többet fordítani. Ezen alaptalan ineiiiatió vagy a törvény nem tudásából, vagy pedig a helyzetnek nem ismeréséből származott, a midőn t. i. több hazai lapok azon német lapnak ferde magyarázatát, kellő tudomásszerzés nélkül, egyszerűen átvették; az 1871. évi XXXIX. t. sz. ugyanis szabatosítja a vízszabályozási társulatok érdemébeni eljárást, aki ezt a törvénycikket átolvassa, tisztába jöhet az iránt, hogy csak az alakult társulat intézkedik a bevétel és kiadások iránt és mindezt a társulat kezeli, a hazai kormány fordíthat ugyan, és fordítani köteles az országgyűlésileg megszavazott és megszavazandó összegeket,— nem ugyan a töltésekre — ami az érdekeltség dolga, hanem a partvédezetekre, átmetszésekre és a folyó hajózhatóságának eszközlésére. De mindez nem tartozik a kormánybiztosi teendőkhöz, hanem ezt a kormány saját mérnöki közegei által intézi; — ami pedig a helyzet nem ismerését illeti, elég legyen megjegyeznem azt, hogy kormánybiztosi eljárásom merőben csak az ármentesítési társulatok megalakulására volt szorítva, ezen hatáskörömnél fogva semminemű szabályozási összegek nem állottak rendelkezésemre és nem tartoztak intézkedéseimhez, — a társulatok megalakulhatása érdekében szorgalmaztam ugyan a fentemlitett 3000 frtnyi nyomtatási összeget, — de annak folyóvá tételét meg nem nyerhettem, — eljárásommal összekötött utazási költségeknek és napidíjaknak nyilvánítása volt csakis engedélyezve, amit nem tettem, és nagyméltóságod felmentő rendeletével szemben tenni nem is fogom, nagyméltóságod előtt tehát tudva vsd, hogy kormánybiztosi működésem egész ideje alatt rendelkezésemre egy fillér sem bocsájtatott. Kitetszik mindezekből, hogy több hazai lap nem ismerte a helyzetet, midőn egy német lap magyarázatát vették át, mely tévedés hasonló úton, vagyis a sajtó útján helyrehozható; azonban az tagadhatlanul sajnos, hogy ily téves czikkezések cáfolatára, önvédelemre, az illető van kényszerítve ahelyett, hogy az hivatalból rectificáltatnék. Sajnos pedig ez, nagyméltóságú miniszter úr kivált azért, mivel ezen esettel szemben jó hír s nevét megbecsülő bárkinek is jól kellene megfontolni, váljon elvállalható biztosan a m. kir. közlekedési minisztériumtól megbízatást — a midőn becsületes fáradozásainak az lehet jutalma, hogy habár a minisztériumtól buzgó tevékenységéért hazafias köszönetkifejezést nyer ugyan — a mi azonban csak neki juttattatik tudomására, — de azon buzgó és sikeres tevékenységének közepette megbízatásától felmentetik, nemcsak, hanem ezen fölmentés a hivatalos lap útján a kép hozatik a közönség tudomására, hoggy azáltal késztetve vannak a lapok holmi téves, alaptalan és compromittáló, nem rectificált feltevésekre és magyarázatokra. Kívánom, hogy utódom ne legyen részese ilyesminek, kivánom különösen, hogy az illető vidékek érdekében hatályosabb istápolásban részesüljön a m. kir. közlekedési minisztériumtól, mintsem a fentebbiek szerint én részesültem. Kelt Nyitrán, október hó 15. 1874. Markhot János. KÖZGAZDASÁG. Vegyes. — A franczia és józsefvárosi takarékpénztár betéti hitelezői, ha ugyan mindnyájan azok voltak, tegnap gyűlést tartottak a csőd megszüntetése tárgyában. Krenedits úr vitte a szót s igy nem csoda, ha gyakorlati eredményre nem jutottak, s ilyen vezérlet mellett nem is juthatnak. Bizottságot választottak, s azt ígérték Krenedits úrnak, hogy ha a csődöt hat hónap alatt megszünteti, megkapja a kiosztandó összeg 2°/0-át — Új biztosító társaság. A keresk. minisztérium egy új biztositó társaságot engedélyezett, melynek czége: „Nemzetközi ált. biztosító társaság.“ Foglalkozik tűz-, jég- és életbiztosítással , alaptőkéje 800,000 frt., melyből egyelőre a tűzbiztosítási művelet megkezdésére 200,000 forint fizettetik be, kik az alapítók, nem tudjuk. Tőzsde és gabnacsarnok. Budapest, okt. 19. Értéküzlet. Az üzlet csendes volt és keveset változott. A jobb bécsi jegyzések nem voltak hatással a speculatióra. Legtöbb volt az üzlet nehány játékpapirban. A kötések ezek: magyar sorsj. 83 V4, pesti keresk. bank zálogl. 86, pesti biztosító 64/2, municzipalis 34, magyar hitel 233— 2341/.,. foldhiteltárs. 76—742—1751/2, franco magyar 83, pesti hazai takarékp- 2150, külvárosi 50, Lujza-malom 88—87, Erzsébet 116, Árpád 8, Athenaeum 240. Valuták keveset változtak: Napoleon 8.83, arany 5.23, ezüst 104, porosz p. u. 1.628/4—36. Gabnaüzlet. Az irányzat lanyha, a hozatal ugyan középszerű, de mégis erősebb a keresletnél. Ez a a múlt heti vásárokhoz képest 10—15 krral olcsóbb, de még ily áron is a malmok tegnap és ma csak mintegy 80,000 mázsát vásároltak ; az árak ezek : 89 fontos 5 frt 35—45 kr, 88', 2, 80'/4 és 88 fntos 5 frt 15—40 kr, 83 és 84 fntos 4 frt 40—50 kr 3 hónapra minőség és szin szerint. Usanceloúza csökkenő, októberre 4 frt 5—7 kr, tavaszra 4 frt 88 és 85 krral fizetve; forgalom vagy 20,000 in. Rozs változatlan, 78 fntos 3 frt 60—6271 krrral fizetve. Árpa tartja magát, néhány száz mérő jó malátának való 2 frt 95 krral és takarmánynak 2 frt 60 krral fizetve. Tengeri lanyhább, régi kész áru 3 frt 80—85 kr, bánáti máj.jun. 3 frt 47—50 kr, s igy záródik mint áru és pénz. Zab szilárd, kész áru 2 frt 15 kr; októberre elkelt 25,000 mérő 2 frt 26 krral; tavaszra 2 frt 39—40 krral jegyezve, mind 50 b.intos, Győrött átvéve. Felelős szerkesztő: Csernátony Lajos. Vízállás és időjárás. Pest, okt. 17. 3' 5" száraz. Pozsonyban, okt. 17. 2' 9" száraz. M.-Sziget, okt. 16. 2' 2" száraz. Szatmáron, okt. 16. 0' 5" 0 al. száraz. Nyomatott Légrády testvéreknél.