Ellenőr, 1874. október (6. évfolyam, 269-299. szám)

1874-10-22 / 290. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt. — kr. I Évnegyedre . . 5 frt. —• kr Félévre . . . IO . — „ Egy hónapra . 1980 , ügyes számára IO krajczai Szerkesztési iroda: Budapesten. nádor A utcza 6. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által Csak bérmentes leveleket fogadunk el POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések felvételei Budapesten, nador-utcza 6» «X« (Légrády testvérek irodájában). Kiadó-hivatala: Előfizethetni helyben és posta útján, nádor-utcza G ez. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamátiók Ligridy testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. 290. szám Budapest, csütörtök, október 22. 1874. VI évfolyam. TÁVIRATOK. Bécs, okt. 21. A „N. Fr. Pressernek Konstantinápolyból jelentik: Etbem pasa értesité az osztrák-magyar küldöttet, hogy a Porta kész Szerbiával a Niszta melletti vasútcsatlakozás ügyében komoly alkudozásra lépni, és a vasút építését valósággal megkezdeni. Bécs, okt. 21. A budgetbizottság a múlt évi meghagyás értelmében kioszta az államköltségvetés előadását, és abban állapodott meg, hogy mihelyt az előadók jelentéseikkel elkészültek, az előirányzat mielőbbi elintézhesse végett naponként tart ülést. Berlin, okt. 21. A „Provinz. Corr.“ jelenti, hogy a birodalmi gyűlés f. hó 29-ére hivatott ősz , sze. és a császár személyesen fogja az ülést megnyitni. Berlin, okt. 21. A „Norddeutsche Zeitung“ ama hírt, mely szerint Metz és Strassburg között német csapatösszpontosítások történnének, képtelenségnek nyilvánítja. Ugyanazon lap a dán követnek a kft.ügyi hivatalban történt értekezésére vonatkozólag azt is kinyilatkoztatja, hogy a dán könyvet illő tisztelet és előzékenységgel fogadtatott, s azon biztosítást nyerte, miszerint a kiutasítási rendszabályokra vonatkozó közléseinek megvizsgáltatása, a két birodalom kölcsönös jó viszonyának megflelőleg, fog végrehajtatni. A dán követ további utasításokat kapott. Berlin, okt. 21. A brüSzeli konferentiára vonatkozólag azt írja a „Provinzial Correspondent,“ hogy Németország ezentúl is örömest részesül "minden alkalommal az orosz kormánynyal annak adéklataiban, s az orosz császár nagy eszméjé keresztülviteléhez határozottan segédkezet fog ítani. Berlin, okt. 21. A „Norddeutsche Ztg.“ ismételve határozottan cáfolja külföldi lapok híveit, melyek szerint Németország a spanyol ügyekbe beavatkozni szándékoznék. Kopenhága, okt. 21. A „Wiener Tagespresse“ híre a berlini külügyi hivatalnak az éjszakschleswigi kiutasítás ügyében tett kielégítő nyilatkozata iránt itt kevés hitelre talál; annyi ismeretes, hogy a német küldött egyes dán alattvalók kiutasítását a rend érdekében szükségesnek nyilvánító. Konstantinápoly, okt. 21. Ausztria, Német és Oroszország alkudozásban állanak a portával egy, Romániával kötendő kereskedelmi szerződés kötéséhez a porta beleegyezése iránt, semmiféle jel nem mutat azonban arra, hogy eme hatalmak a porta beleegyezésén túl ne tennék magukat. Kées, okt. 21. (Hivat, zárlat.) Magy. földtehem. kötvény 77.—. Saly -Tarján 86.—. Magyar hitel. 230.75 Magyar záloglevél 85.90. Erdélyi —.—. Magyar keleti vasút 57.—. Magyar sorsjegy 83.—. Tiszai vasút —.— Magyar vasúti kölcsön 97.50. Angol-magyar 37.—. Franco-magyar 82.—. Alföld 137.—. Magy. északkeleti vasút 118.50. Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 68.50. Porosz pénztári utalvány —.—. Magyar gőzhajó elsőbbségi kötvény —.—. Magyar földhiteintézet 88.50. Török —.—. Municipális 1195.—. Pécs, okt. 21. (Zárlat.) Hitelrészvény 23925 Galiczki 241.—. Államvasut 302 —. Járadék 69.80. 1860-dik 108.40 1864-diki 135.75 Ezüst 104.40. London 110.20. Unió bank 126.50. Általános épitőbank 51.80. Angol-ausztria 157 25. Lomlardok 141 25. Tranway 145.—. Hitt.sorsjegy 163.75 Napoleondor 888.—. Arany 525.—. Frankfurt 9320 Porosz pénzutalvány 163.75 Török sorsjegy 55.30. Ango épitőbank 58 50. Berlin, okt. 21. (Kezdet.) Galicziai 112. 9. Lombardók 83.50 Ezüst-jöved. 68 96. 1860-as 106 96. Bécs 91.16 Romániai 39. 75 Államvaspálya 183.25. Papirjövedék 65 75 Hitelsorsjegyek 117.16. 1864-ki 96.50. Hitelrészvény 143.50 Magyar sorsjegy 57.75. Berlin, okt. 21. (Zárlat.) Galíciai 109 75. Lombardok 83 25. Ezüst-jöv. 87 74. 1860-iki 104 74 Bécs 91.Romárom. 38.75. Államvaspálya 183.15. Papirjövedék 64.— Eitelst r .ügyek 113—. 1864-iki 96.50 Hitel részvények 143 50. Magyar sorsjegy 68.— Frankfurt, okt. 21. (Kezdet.) Váltóárfolyam Bécsre .—. Amerikai 1882-re —.—. 1864-ki —. 1860-es — Lombardok 144. 5. Évjáruléki papir —. Osztr.bankrészv. — .— Osztrák hitelrészvény 249.—. Osztrák államvaspálya részvény 319.—. 1860-as —.—. Ferencz-József vaspálya —.—. Galicziai —. —. Évjáradéki ezüst —.—. Osztr bank részv. —.—. Paris, okt. 21. (Zárlat) 3 járad. 62.05 Olaszjáradék 66.30 Credit mobilier 333.—. Osztr. —.— Consulok —. Éjszaknyugoti pálya . 5-ös járadék 99.42. Államvaspálya 685.—. Lombardok 311.—. Amerikai — —. Magyar kölcsön —. Magyar keleti pálya 1871-iki kölcsön 93.42. 1872-iki 93.47. Budapesti exnírlapok. Csütörtök, okt. 22-én. Bérlet NEMZETI SZÍNHÁZ. 134. szám 11 a iik Minnie k. a. vendégjátékául: Bon Pasquale. Vig opera 3 felvonásban. Zenéjét irta Donizetti. Személyek: Don Pasquale, agglegény — — — — Kőszeghy Malatesta — — — — — — — Láng Ernesto, Don Pasquale rokona — — — Pauli Norina, fiatal özvegy, Ernesto kedvese — Hauk M. k. a. Jegyző ~ — — — — — Széphegyi fezobaleány — — — — — Fichinerné Udvarmester - - — - — __g. Kovács Fodrász — _ Keresek Inas — — — — — — — Perron Kezdete 7 órakor. Bérlet V Á R - S Z I N H Á Z 12. szám Pénz és becsület« Színjáték 5 felv. Irta Ponna d F. Ford. Országh Antal. Kezdete 7 órakor. ISTVÁNTÉRI SZÍNHÁZ. Másodszor A sátán leánya és a szerelmes tisztelete«. Vigjáték dalokkal és tánczczal 4 felvonásban Hol vagyunk? IV. Báró Sennyei Pál, 1872-ben, október 7-dikére — a felirati vita alkalmával mondott emlékezetes beszédében — fejezte ki a képviselőház előtt, a valódi államférfim parlamentáris érzékéről tanúskodó nézetei közt a következő irányeszméit is: Én tehát, előzetesen meg voltam győződve arról, hogy az általános elvi kiegyezés sem a politika általános kérdéseire nézve, sem kivált az úgynevezett közjogi kérdésekre nézve nem lehet. Nem mintha azt hinném, hogy egy párt a maga álláspontját elveiben és célrataiban nem változtathatja soha, nem mintha azt hinném, hogy aki bizonyos nagyfontosságú törvényeknek alkotmányos megváltoztatását óhajtja, legyenek bár törvények fontosságuknál fogva olyanok,t .Így dominálják az egész helyzetet és mintegy a fenálló intézmények jellegét, legyenek, olyanok, amelyek bizonyos kötelmeket foglalnak magukban, amelyeket az alkotmányon kívül álló tényezőkkel kötöttünk ; ki — mondern — a törvényeknek alkotmányos utáni változtatását óhajtja vagy czélozz , az alkotmányon kívül állana..................................... ..........................De azért voltam meggyőződve tehát, hogy az elvi kiegyezés lehetetlen, mert a két párt, mely e tekintetben szóba jöhet, két hazánk történelmi hagyományában gyökerező és még létező áramlatnak természetszerű kifolyása és képviselője és mint ilyen oly erkölcsi kötelmek körében mozog, melyeket ez idő szerint egyikünk sem tagadhat meg. (Helyeslés.) De ha lehetetlen, és mint én hiszem, nem szükséges és nem hasznos a pártok közti általános és elvi kiegyezés, vajon nem lehetne-e egy oly közelítést találón a megértésnek oly nemét elérni, mely szerint midőn különböző utakon, különböző elvek szerint keresetik a kérdések megoldásának az igazságot és azoknak czélszerü oldalait, legalább egyben egyezzenek meg, hogy t. i. véleményeink különbsége daczára közös a kiindulási pont: a haza java és boldogsága. (Helyeslés.) Somssich Pál azon levelében, melyet 1873-ban november 18-án intézett Ghyczy Kálmánhoz, a következő sorokban adja elő fogalmait a pártok állásáról: Te az 1867-diki közjogi törvényekről igy szólasz: „hogy ezeknek megváltoztatása alkalmilag követendő országos politika lehet, s az ily alkalmak bekövetkezésével, ha a nemzet úgy akarja, legyen is, de az ellenzék összes eljárásának oly fő czélja, melynek minden mást alá rendel, nem lehet“ — ezen állításoddal a balközép nyilatkozata nincsen ellenmondásban, mely igy szól: „hogy higgadtan fogja megválasztani az időt és alkotmányos eszközöket elveinek valósítására“, továbbá hogy „mint eddig, úgy ezentúl is a felmerülő körülmények, az előálló viszonyok szerint önmaga határozza meg az eljárást, amelyet az ország jólétének szempontjából, s elvei valósításának tekintetében követendőnek tart“. S ez sem tűzi ki tehát a közjogi törvényeknek megváltoztatását a pártnak főczéljául, melynek minden mást alá kellene rendelnie, hanem úgy mint te „alkalmilag“ vagyis „a felmerülő körülmények szerint“ és „ha a nemzet úgy akarja“, azaz „alkotmányos eszközökkel fogna erre is törekedni a nélkül, hogy ezt erőszakolni, és ennek minden mást alárendelni volna szándékában — Saját nézeted tehát épen nincs ellentétben, de még olyan tábol sincsen a ha oldal nyilatkozatától, hogy ez utóbbi által az együttműködésnek üdvös, szerinted is egyedül eredményt ígérő lehetősége ki lenne zárva. — És lásd tisztelt barátom : Midőn hát, eddig ellenkező pártnak egyesülését — ne feszegessük most a fusiót vagy coalitiót, — ismétlem egyesülését követik, pár mosolják a szigorú körülmények, ez nem sikerülhet, rendesen legalább nem szokott sikerülni máskép, mint kölcsönös legnagyobb kímélettel, oly kímélettel, mely mellett egyik pártnak sem sértetik meg férfias öntudata, ami nem vihető ki egyébként. Amintha kölcsönös jószándékú érintkezések folytán feltaláltatik egy olyan közvetítő, ki egy harmadik, az eddig elfoglalt ellenkező két állástól különböző, de ezeknek fő elveivel ellenségesen össze nem ütköző pontra állván, alkalmat nyújt arra, hogy mind a két fél vele kezet fogva becsülettel egyesülhessen, mert férfiaktól, és férfiakból alakult pártoktól nem szabad követelni azt, hogy megtagadva elveiket, vagy csak eddigi politikai taktikájuk helyességét is, zenezóval menjenek át eddigi ellenfeleik táborába, ezt kívánni nem lenne ügyes politika, és könnyen ellenkező eedményt, a pártoknak megcsomosult makacsságát szülhetné; még, ha egy neutrális, eddig még egyikáltal sem forklíil* tér untatkozik, és utalva a körülmények kényszerére, a bajok és nehézségeink naponkint inkább feltornyosuló veszedelmére, s észt! legyőzésének nagy munkájára, oda hívod fel őket, a haza szent nevében, engedékeny készségre fogsz találni; mer' a hazafiai kötelesség teljesítésére új módon történt felhívást visszautasítani nem igen lehet. Csengery Antal 1873-ban, a Deákkor november 30-iki értekezletén a jobboldali válság okainak kifejtése után, következőleg adta elő véleményét a veszélyes helyzet követelményéről: Erős kormányra van szükségünk, mely kellő tekintélylyel lépjen föl a korona tanácsában , nemzetközi egyezkedéseiben s az államunkat fenyegető ármányok fékezésére. Ilyen kormány csak nagy párt compact támogatása mellett lehetséges. . . . . . . Őszintén bevallom, hogy gyökeres orvoslást csak viszonyainknak, s nem csupán a Deák-párt viszonyainak, hanem általában a pártviszonyunknak javulásától várok, amely lehetővé teszi, hogy a parlament pártjai nem közjogi, hanem elvi programainak alapján alakuljanak. S én részemről nem tartom szükségesnek, hogy e végett egyik vagy másik párt teljesen lemondjon elveiről. Elég ha politikájukat változtatják , ha félretevők azon kérdéseket, amelyekre nézve nem értenek egyet, egyesülnek azon nagy feladatok megoldására, amelyek közelebbről a közelebbi ülésszak, vagy parlamenti időszak alatt, előttük állanak, amelyeknek sikeres megoldása csak egyesített erővel várható. Az angol kormány egy tiszteletreméltó tagja, 1872. évi augusztus 2-kán, a parlamentben a kormány nézetei iránt általában interpelláltatván, azt felelte: „Senkinek sincs jogában, hogy a kormány véleményét általában vagy bármely kérdésre nézve tudakolja. A miniszter numek bizonyos fontos politikai kérdésekben alakulnak. Azokra nézve a Kormány minden tagja egyetért. Azokon kívül nincs kötelezve hivatalosan véleménynyel bírni; minden tagja más véleményben lehet.“ Íme a gyakorlati, angol államférfiak eljárása, annál gyakorlatibb, mert az eszmék azon nagy forroigása mellett, amelynek napjainkban tanúi vagyunk, csak ez után biztosíthatni koronként önálló véleményű jeles férfiak közreműködését az állam érdekei előmozdítására. A múlt nyáron s ez ülésszak kezdetén is történtek némi dolgok, amelyek azon kilátásra szocsíttattak minden elfogulatlan hazafit, hogy a pártviszonyok kedvezőbb alakulása nálunk is lehetséges már a közjövőben. Fájdalom, hogy erre még a jelen pillanatot nem mondhatni alkalmatosnak. Szávy József 1874-ben a Deák-kör márczius 19-iki értekezletén kimondta őszintén és lovagiasan, hogy „Tisza urat illetőleg bizonyítanom kell, hogy ez alkalomból a legnagyobb loyalitással járt el, és meg vagyok győződve, hogy ő a coalitiot épen olyan becsületesen és őszintén akarta, mint én magam.“ Báró Lipthay Béla, ugyanazon értekezletén, Szlávy eljárására vonatkozólag kijelenté, hogy „a coalitio eszméjének nem ő volt teremtője, de elfogadta azt mint a párt tekintélyesebb tagjainak mondhatni közhajtását.“ A „Pester Lloyd“ vezérczikke, 1874- ben márczius 19-kén a coalitionalis kísérlet meghiúsulását, illetőleg azon nylatkozattal végződött, hogy „amint a dolgok állanak, ezeken csak és egyedül (einzig und allein) a coalitio segíthet.“ „A Pesti Napló,4. 1874-ben márczius 21-dikén kijelente meggyőződését, hogy „bármiként alakuljon is azonban a kabinet, s bármi legyen a mai tárgyalásoknak vége ez idő szerint, mi a két nagy nemzeti párt egészséges tömörülését csak időkérdésnek tekintjük.“ Miért idéztem mindezt? Azért, hogy a jobboldal roszának emlékeztébe hoztam a tényt, — melyet mustrálhattam volna több idézettel is — miszerint a jobboldal javának tekintélyes egyéniségei közül miként nyilatkoztak a megnevezettek, mind az elvek feladásának lehetetlenségéről minden önérzetes pártra és egyénre vonat■ hozólag, mind a coalitio közérdekű szükségessége iránt tájékozott jelentékeny egyéniségek nagy számáról, a Deák-pártban és bal középen egyiránt. És idéztem továbbá azért, mert a „Pesti Napló“ a múlt héten jónak látta megkísérteni, váljon nem lehetne-e föleleveníteni azon régi fogást, mely a jövő évi átalános választásokat az úgynevezett „közjogi alap“ léte vagy nem léte iránti döntő ütközet gyanánt állitván előtérbe, ennek dörgő ködében, a pártjelszavak ádáz harczvonalai mögött bűvhelyet biztosítana a kormányzási bűnök remegő seregének s uj hatalmat a szavazási töltés czéliránytalan elpuffogatásában kimerülendő ország felett. Hogy ennek a fogásnak nem fog kezébe játszani az „Ellenőr“, akár milyen csellel éljen is a „Pesti Napló“ hadászata, azt megmondtam már a minap s ismétlem most is. Hogy mások mit tesznek, azt majd meglátjuk, de reményem, hogy a balközép tagjai megfontolják országszerte jó előre azon veszélyes következményeket, melyek a nemzetre nézve lemaradhatatlanok lennének, ha a jövő választásokban a kormány roszasága csak mint mellékes úgy vétetnék ítélet alá s az úgynevezett közjogi vita alapján ismét törvényhozó többséget mesterkedhetnének és rémíthetnének össze maguknak a hatalmi pártegyedáruság kizsákmányolni. A fennebb elsorolt nyilatkozatokat azonban leginkább azért idéztem, hogy megmutassam, minő alapon nyugszik meggyőződésem, miszerint a jobboldalnak java nem az elvek megtagadására fektette számítását, midőn a coalitionális kormány létesítése iránt reménnyel volt, hanem fektette a szövetkezés azon értelmezésére, mely tiszteletben tartja a két párt elveit és önérzetét egyaránt s az anyagi bukás felé hanyatló nemzet részére a hazaszerető erők becsületes egyesülését nem csak lehetőnek, de kötelességnek is tartja. Az igy gondolkozó rész az, melyet én a jobboldal javának szoktam nevezni s deákpárti contingensnek tekintettem tavaly s tekintek most is azon coalitióban, mely nélkül a parlamentáris rendszer üdvös működésére igényelt egészséges pártalakulás, az üdvösebb kormányzat előfeltétele, nehezen fog létesülhetni. S kimondom nyíltan, hogyha elveszteném hitemet az iránt, hogy a jobboldalnak van még java , nem reménylenék többé semmit a békés fejlődéstől, hanem várnám én is, a negatív terén, az egyedüli eshetőséget, mely Magyarországon segíthetne: a vakszerencsét valamely catastrophából. Mert hát mit várhatnánk egyebet azon esetben, ha az a párt, mely hét év óta van a törvényhozó nagy többségben, egészen rész volna? Hiszen akkor csak desperatio politikáját kellene követni minden baloldali embernek. Isten mentsen tőle. De mert hiszem, hogy a jobboldalnak nem csak van java, hanem, hogy épen ezen javának fölébredése által szabadulhatunk meg a jobboldal rész részének kormányzási csapásaitól, kérem azon jó részt, a haza összes érdekeinek szent nevében, ugyan nyissák föl végre szemeiket, hallassák tekintélyes szavukat s szerezzenek érvényt becsült egyéniségeik lelkiismeretes követeléseinek országszerte s a képviselőházban is. Hiszen eleget aludtak már a közérdek kárára s a folytonos gyököntéssel nem fogják elhárítani Magyarország azon pusztulását, melyért a történelem főleg azokat fogná legszigorúbban elitélni, akik pártjuk rosz részét eltávozhatták volna a kormányzatról, ha nem vonják meg magukat pártkörük duzzogó szögletébe, s nem hunynak erényes szímet a léha és bűnös gazdálkodás botrányos elevenségére. Ébredjenek, mert különben a világ azon gondolatra jöhet, hogy tán nem is tetszhalottak többé, akiket eszméletre ébreszthet még valamely rázkódás, hanem múmiák, akikre nézve nincs többé feltámadás, akármilyen pompás hyerogliphek tekintélyébe legyenek is takaródzva. Csernátony. — Német lapban, az „Ungarischer Loyd“ hasábjain, olvassák a következő félhivatalos közleményt: Több lap azt a közleményt tartalmazta, hogy az újvidéki „Srbska Matica“, mely az alapítvány értelmében a Thököli-féle ösztöndíjak adományozására illetékes, az alapítványi levél világos szavai ellenére, hat oly ifjút akar ösztöndíjban részesíteni, akik a zágrábi egyetemen tanulnának E társaság már ezelőtt is „szláv“ egyetemekre küldte volna az ilyen ösztöndíjasokat stb. E tárgyra vonatkozólag megbízható ,másból a következő közleményt veszik: „A Thököli-féle alapítványból eddig csak oly ifjak kaptak ösztöndíjat, akik Budapesten, Bécsijén vagy Grazban tanultak, e helyeken pedig nincsenek „szláv“ egyetemek. Ami továbbá a hat zágrábi ösztöndíjassal elkövetett „önkényt“ illeti, a dolog úgy áll, hogy a „Srbska Matica“ a közoktatási minisztériumhoz kérelmet intézett, engedné meg, hogy két orvos-szigorló, aki Bécsben tanult, még ott tehesse le a szigorlatokat. Azonkívül kérte a „Srbska Matica,“ hogy két horvát eredetű joghallgató, aki már két év óta Bécsben tanul, ott végezhesse tanulmányait, minthogy a magyar nyelvet nem értik, tehát az előadásokat Budapesten nem hallgathatják. Az első kérelemnek a két szigorlóra nézve helyt adott a minisztérium, a másikat ellenben, a joghallgatókra vonatkozót, elutasította. Ez utóbbiaknak tehát vagy Budapestre kell jönniök, vagy pedig lemondaniok ösztöndíjaikról. Különben nem hagyható megemlítés nélkül, hogy a budapesti „Thekalianum“-ban mindig 18 szerb volt elhelyezve, minthogy a „Srbska Matica“ a 18 teljes ösztöndíjon felül még ugyanannyi fél ösztöndíjat osztott szét, összesen tehát 36 tanuló élvezte az alapítvány jótéteményét. Ha az alapítvány élvezete csupán a budapesti egyetemre szoríttatik, a „Srbska Matica" már a rendelkezésére álló alapítványi ház helyiségi viszonyainál fogva kénytelen lesz az ösztöndíjasok számát megszorítani, amiből a szerb tanuló ifjúságra hátrány háramlik.* Cáfolat akarna ez lenni az „Ellenőr“ által felhozott adatokra, de nem sikerül a művelet sehogy sera. Részben beismeri a vádakat, részben pedig hamisul informál. Mindez együttvéve újabb ok, hogy a „Matica Srbska“ kezelése által kivonják az alapítványt, mert míg az kezeli, a hazafias szerb végakarata írott malaszt marad és semmi efféle. A főrendiház elnökségétől kaptuk a következő sorokat: ő cs. és apost. kir. felségének f. é. augusztus 13-án kelt legmagasabb kir. leiratával az 1872— 1875-iki országgyűlés harmadik ülésszakát f. é. október hó 24-ére megnyitandónak nyilváníttatván, a főrendiház f. é. október hó 24-én déli 12 órakor tartja e harmadik ülésszak megnyitó ülését, miről a főrendiház távollevő tagjai az elnökség által tisztelettel értesüthetnek. A nemzeti bank holnap tárgyalja a vidéki pénzintézeteknek az első hazai takarékpénztárral kötött egyezményét. A „P. N.“ sajnosan értesül, hogy Budapestről majdnem névtelen levelekben ostromolják a bank élén álló embereket, hogy ezen üzletet el ne fogadják. Gyanítani lehet, hogy honnan kerülnek ki ezek a névtelen levelek. A felsőbb bíróságok ügykezelésére vonatkozólag, mint a „M. P.“ írja, az igazságügyminiszter legújabban egy rendeletet bocsátott ki. E szerint a perkivonatolás, mely miatt az első folyamodás a törvényszékek részéről oly sok panasz emeltetett, egyáltalában megszüntettetik ; a felsőbb bíróságok határozatainak kiadmányozási alakjában változás fog történni, amennyiben az eddig szokásban levő hosszadalmas bevezetése az ítéletek és végzéseknek elesik és a fejezet csak a felek neveit s az alsóbb bíróságnak a revisió tárgyát képező határozata kettét fogja tartalmazni. Ezen szabályrendelet jövő évi január elsején fog életbe lépni. _________ — A határőr vidéki erdület consortiumának képviselői visszatértek Zágrábból, hol tegnapelőtt írták alá az egyességet, mely már most ő felsége elé kerül. A honvédorvosok kinevezésének kérdéséhez. Tisztelt szerkesztő úr ! És most folyván a honvédelmi minisztériumban a honvédorvosok szervezete iránti tárgyalások, igen alkalomszerűnek találom, úgy a honvédelmi miniszter úr, mint a bizottságban résztvevő urak figyelmét egy a szervezet javaslatba becsúszott igen nagy hibára felhívni. Ezen hiba az, hogy a javaslatban egy szóval sem említtetik, mikép a szervezendő teljes fizetésű, vagy jövőre kinevezendő honvéd orvosoknak mily qualificarióval kelljen bírniük ? Véleményem ez iránt az, hogy a kinevezendő orvosoknak nem szabad csak simplex orvostudoroknak lenni, hanem okvetlenül legalább is orvossebész tudoroknak kell lenniök; ha valamelyik pedig az említett okleveleken kívül még operateuri oklevéllel is rendelkezik, ez a többi folyamodó felett kinevezési előnynyel bírjon. Az eddig kinevezett honvéd-orvosok kivül azok, kik sebész-titori oklevéllel nem bírnk, s állomásaikon megmaradni óhajtanak, köteleztessenek, hogy egy bizonyos idő múlva, teszem 6 hó múlva, a hiányzó sebésztubori oklevelet a pesti egyetemtől megszerezve, a honvédelmi minisztériumnak bemutassák. S mindezeket azért kívánnám egyrészt, merdig a honvéd orvosok közé qualificació nélküli egyének is kinevezhetik, addig a honvéd-orvosi karnak a hadsereg orvosi kara előtt tekintélye alig lesz, ez által pedig a qualificatióval bírók érzékenyen sértetnek; másrészt pedig azért kívánom, mivel tudjuk, hogy a honvéd-orvosok ép úgy, mint a hadsereg orvosai, bábom esetén elsősorban a sebesültek gyógyítására vannak hivatva; már pedig olyan orvost, ki ahoz nem ért, hogy gyógyítson sebesültet ? Az Iparosok értekezlete a hadifölszerelés tárgyában. A szabadversenynek fentartott hadi fölszerelési tárgyaknak a hazai ipar által való szállítása érdekében vasárnap, i. e. október 25-én, d. e. 10 órakor a városház tanácstermében általános iparos ért e■kezlet tartatik, melyre az orsz. magyar iparegyesületnek a hadfölszerelés tárgyában működő bizottsága a következő fölhívást bocsátotta ki: „Miután a hadi felszerelések három főcsoportjára nézve a szerződések meg vannak kötve . S iparunk azokban csak igen csekély részt nyert, annál szükségesebb, hogy a szabad versenynek fentartott czikkek szállításában annál nagyobb részt vegyünk. Ezen czikkekre nézve a szállítási verseny ki van írva, s az ajánlatok beadásának ha-árideje f. évi nov. 30-ikára van kitűzve; minélfogva ez ügyben semmi haladéknak helye nincs. A szállítandó tárgyak olyanok, melyekben iparunk versenyképesnek mondható , szállítandó nevezetesen ,hogy a legfontosabbakat emeljük ki): lótakarók, halmna, posztó, sisakok, vadész-kalapok, igen nagymennyiségű paszománt és gombkötő áruk, különféle gompok,’csatok és egyéb fémtárgyak, nagymennyiségű sarkantyúk, kengyelek, anczok, patkók, és egyéb vas- és aczéláruk, szerszámok és más vasszerek, szegek, bádog- és egyéb edények, dobszeredények, trombiták s hasonlók , tolldiszítő munkák, különféle köteles-áruk s más hasonlók. Ezen tárgyak nagy részére nézve iparunk versenyképesnek mondható; mindazonáltal iparosaink a szállításban eddig csak csekély részt vettek, s ennélfogva az ezen tárgyakért járó több százezer írtból alig részesültek. Ennek oka részint abban rejlett, hogy iparosaink eddig kevés érdekkel viseltettek ez ügy iránt, részint abban, hogy nem voltak kellőleg tájékozva arra nézve, mikép járjanak el az ajánlatok tételénél , a szállítás megnyerésénél, részint abban, hogy nem volt módjuk a szállításhoz szükségük pénzeszközök megszerzésére, illetőleg hitelforrások megnyitáa. Mindezen nehézségekhez, melyek főleg kezdetben mutatkoznak, járul még tudomésunk szerint az is, hogy többen a hazai iparosok közül, kik előbb eféle szállításokban részt vettek, a szállítás folyamában felmerült nehézségek és esetleg károsodások által el hagyták magukat riasztani a további részvéttől, s úgyszólván elkedvetlenedtek. Az alálírt egyesület azonban meg van győződve, hogy az említett nehézségek nem fekődhetlenek, főkép ha az iparosok nem elszigetelten lépnek fel, hanem ha az ügyet közérdekű ügynek tekintvén, egyesített erővel szövetkezve törekszenek a czél elérésére; — másfelől a f. i. és kereskedelmi miniszter úr ez ügynek erélyes támogatását megígérvén jogosan bízhatunk abban, hogy a támogatás oltalma alatt a czél könnyebben lesz elérhető, mint ezelőtt, midőn az ügy csak egyesek érdekének, nem pedig közérdekű ügynek tekintetett. A jelenlegi értekezletnek feladata : az ügy iránti érdekeltséget felkelteni, — az érdekelteknek a szükséges tájékozást megadni, — a jelzett nehézségek elhárítására szolgáló utakat és módokat kijelölni és foganatba venni, s gondoskodni arról, hogy a vállalkozók érdekei minden tekintetben megóvassanak. Az iparegyesület a kellő tájékozás megadhatása végett megtette a kellő lépéseket, a szállítandó tárgyak mintáinak, a pontos jegyzékeknek, szerződési mintáknak s más tudnivalóknak megszerzése végett, és remélljük, hogy mindezek már az értekezlet alkalmával előterjeszthetők lesznek. Minden kezdet nehéz, s azért nem kecsegtetjük magunkat azonnal nagyon fényes eredményekkel. De ha azon iparosok zöme, kik az érintett czikkek előállításával foglalkoznak, tömegesen csoportosainak és vesznek részt, az út meg lesz törve, és jövőben a tér a nagyobb részvétre is elő lesz készítve. Ezért felhívjuk az érdekelt iparosokat.