Ellenőr, 1874. október (6. évfolyam, 269-299. szám)
1874-10-18 / 286. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt. — kr. Évnegyedre . . 5 frt. — kr Félévre . . . IO „ — „ Egy hónapra . 1 „ SO „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. Semmit nem közlimnte, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el 286. szám POLITIKAI NAPILAP, Budapest, vasárnap, október 18. 1874. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. fl.égrády testvérek Irodájában). Kiadó-hivatal: Előfizethetni helyben és posta utján, nádor-utcza 6. sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamációk Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. VL évfolyam. oe.:ji mim......■in«—mn«a— ■ Az „Ellenőr“ ára mint eddig: Egy évre......................................20 forint — kr. Félévre...........................................10 „ — kr N gyedévre..................................5 „ — kr. Egy hóra........................................1 .180 kr. Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadóhivatala (Festen, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi úton történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. TÁVIRATOK. Berlin, okt. 17. A „Norddeutsche Zeitung“ írja: A császár egészségi állapotában beállt jó fordulat következtében, valószínűleg kivihető lesz jövő esztendőben a tervbe vett olaszországi út, mely alkalommal nem csupán udvariassági tekintetek, hanem egyszersmind két egymással szoros barátságban álló uralkodó találkozása forog szóban, megújítandó rokonszenv és a mindkét birodalom érzelmei és törekvésein sarkalló érdekek végett. A „Norddeutsche Zeitung“ fenntartja magának ama jogot, a törvényszék ítélete után nyilatkozatot és kiegészítést adni a „Vossische Zeitungénak Bismarck és Arnim közt fönforgó viszály fölött hozott czikkeire. Strassburg, okt. 17. A „Strassburger Zeitung“ megerősíti ama hírt, melynek értelmében tervben volna az alakulandó birodalmi bizottságnak a birodalmat illetőleg jóváhagyás és tárgyalás alapjául törvényjavaslatot előterjeszteni. Brüssel, okt. 17. A nemzeti bank 3-ról 4 százalékra emelte föl a leszámítolási kamatlábat. Pária, okt. 17. Hivatalosan jelentik, hogy a lombard-osztalékra részletfizetés fejében november hóban 71/2 frank fog kiadatni. Bécs, okt. 17. (Hivat. zárlat.) Magy. földtehemi. kötvény 77.—. Salg.-Tarján 87.—. Magyar hitel. 232.— Magyar záloglevél 86.15. Erdélyi —. Magyar keleti vasút 56.50 Magyar sorsjegy 83.—. Tiszai vasút 19450 Magyar vasúti kölcsön 97.50. Angol-magyar 32.25. Franco-magyar 83.—. Alföld 138.50. Magy. északkeleti vasút 118.50. Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 69.—. Porosz pénztári utalvány —. Magyar gőzhajó elsőbbségi kötvény —. Magyar földhiteintézet 88.50. Török —Municipális 37.50. Bécs, okt. 17. (Zárlat.) Hitelrészvény 242.— Galicziai 238.—. Államvasut 309—. Járadék 80.95. 1860-dik 107.75 1864-diki 133.— Ezüst 104.—. London 110.15. Unió bank 127.25. Általános épitőbank 52.75. Angol-ausztria 16225. Lombardok 141.75 Tramway 145. — . Hitelsorsjegy 164.50. Napoleondor 884.—. Arany 524.50. Frankfurt 92.10 Porosz pénzutalvány 163.— Török sorsjegy 55.50. Angol épitőbank 50 25. Berlin, okt. 17. (Kezdet.) Galicziai 112.—. Lombardok 84.25 Ezüst-jöved. 68 96. 1860-as 106.96. Bécs 91.16 Romániai 39.74. Államvaspálya 188.25. Papirjövedék 65.75 Hitelsorsjegyek 117.16 1864-ki 96.50 Hitelrészvény 145. Magyar sorsjegy 57 75. Berlin, okt. 17. (Zárlat.) Galicziai 109.75. Lombardok 8416. Ezüst-jöv. 6816. 1860-iki 105.50. Bécs 91.80 Románin 39 24 Államvaspálya 187.75. Papirjövedék 64 25 Hiteljegyek 112—. 1864-iki 97.— Hitelrészvények 144.50 V.Magyarsorsjegy 56.40. Frankfurt, okt. 17. (Kezdet.) Váltóárfolyam Bécsre —.—. Amerikai 1882-re—.—.1864-ki—.—. 1860-es------Lombardok 146.—. Évjáruléki papír —Osztr.bank részv. —.— Osztrák hitelrészvény 225.25. Osztrák államvaspálya részvény 329.—. 1860-as —.—. Ferencz József vaspálya — . Galicziai —. —. Évjáradéki ezüst —. Osztr bank részv. —.—. Frankfurt, okt. 17. (Zárlat.) Váltóárfolyam 107.25 1860 ik 104.05 metalique —.—. Uj ezüst kölcsön------Nemzeti kölcsön —.—. Régi metalliques —.—. Uj adómentes kölcsön —.—. Amerikai 1882-re —. Osztrák hitelrészvény 252.50. Osztrák államvasut 28.50. 1864-ik 159.75. 1860-diki 106—. Ferencz-Józsefvasut —.—. Lombardok 146.— Galicziai 254.—. Papirjáradék 63.74. Ezüstjáradék 68 22. Osztrák bankrészvény 10.45. Magyar sorsjegyek 97.75. Német osztrák bank —.—. Győri — Gömör —.—. Köln, okt. 17. Búza 611.—. 18.50. —.— rozs 51.— 57.50. —. Olaj 10.—. 9.85. A lángeszű, költő most már nem találna okot s az ilyen gúnyos boszankodásra sem a nevezett két fővárosban, sem másfelé. Bár mint venné is azonban tollára a hangulatváltozást Heine, ki annyira szeretett távol élni hazájától, hogy a felé vezető első vasút megnyitásakor kifejezte mulatságos megdöbbenését, miszerint „szörnyűség, ha meggondolja az ember, mily kevés idő alatt lehet ezután Németországba jutni!“ annyi tagadhatlan minden esetre, hogy elég alkalma volna élvezni — akár csípős, akár mélabús kedélyben — a nemzete irányában keletkezett ellenséges indulatokat mindenütt. Ezen nagymérvű és fokozatosan erősbülő érzelemváltozást a hajdan mindenki által kegyelt, mert senki által sem rettegett Németország ellenében kimagyarázhatni, kétségtelenül, a tényből, miszerint kiváló hatalomra emelkedett saját erejéből. De ez a tény mégsem magyaráz ki mindent. Forrását képezi ugyan sok irigységnek, féltékenységnek, gyűlöletnek és boszúvágynak a többi hatalomtárs szívében , de a mindinkább tömegesülő ellenszenvek kútfejének mégsem tekinthető. Hiszen más államok is voltak a hatalom tetőpontján, anélkül, hogy megszűnt volna irányukban minden vonzalom a világ többi országainak részéről. Ott van például Francziaország; ez is volt a hatalom tetőpontján ebben a században is, hosszú időn át és két ízben; milliók életébe és vagyonába került az ő dicsősége is;s félt tőle minden ellensége és szövetségese eléggé, de antipathiát iránta a világ mégsem érzett soha. Szidták eleget, mint léhát, hiút, rombolót, istentelent, de a népek sympathiáját mégsem játszotta el soha. S ott van Anglia. Nem mondhatni, hogy valami különös szeretetreméltóság lakozik nemzetében; nem állíthatni, hogy az egyéni angol nagyon keresné az idegenek tetszését az önkedveltetés bármiféle előzékenysége által is; s történeti tény, hogy hatalmának fenntartására nem szokott csak rózsavizet használni , és mindennek daczára az Albion neve mégis vonzalmas minden férfias lelkületre, minden szabad és minden elnyomott népre nézve. Honnan van hát, hogy Németország irányában sehol sem nyilatkozik a szívélyes érzelmek melegsége, daczára dicséretes tulajdonainak, melyeket nála elismer és magasztal mindenki? Honnan van, hogy iránta nem lelkesül — határain és faján kívül — sehol senki, még azon nagyszerű fellépése után sem, melylyel a pápai uralom ellen síkra szállt s a melynek különben, mint a szellemi haladás legnevezetesebb mozzanatának, teljes sikert óhajt a világ szabadelvű része mindenütt? Van onnan, hogy a hatalom tetőpontjára jutott Németország nem élvezi és használja ezen új állását a kellő nyugodtsággal, higgadtsággal és méltányossággal. Mintha attól tartana, hogy hatalma és befolyása nincs még eléggé elismerve, szüntelen mutogatja erejét. Mint a parasztból lett milliomos, ki aranyat ad egy gyufáért is, hogy lássák milyen gazdaggá lett : Németország is fitogtatja uj hatalmát mindegyre kisszerűleg is. A Schleswigre vonatkozó kötelezettségét nem teljesíti, mert hát nem tetszik neki, s kinek mi köze hozzá ? S midőn mégis hozzászól egy-két dánus a kérdéshez, ezeket kiűzi szülőföldjökről, és ugyanakkor ajánlja Dániának kéz alatt, hogy lépjen a német császárságba, mint ennek egyik tagja. Hogy Spanyolországban milyen protector szerepben lépett föl, s ezen protectió alatt az elismert Serrano kormánya milyen kihívó levelet intézett Francziaországhoz, az a legújabb esemény. És ott van az Arnim-ügy, melyre lehetetlen föl nem tenni világszerte a kérdést, hogy ugyan mekkora gonoszság napfényre jövetelének megakadályozására kellett elfogatni a birodalom egyik legnevezetesebb államférfiát, egy nagykövetet? Lehet, hogy a titok nem fontos és nem foglal magában veszedelmes dolgot semmiféle nagy és általános érdek ellen, de az erő, melyet elfojtására alkalmaztak, akkora s oly csattanás, mintha Németország sorsa volna koczkán. S már házmotozások történtek Arnim sógornőjénél is! . . . Mit jelent mindez és a többi lázas jele egy rendkívüli nyugtalanság állapotának a leghatalmasabb államban ? Ez a kérdés az európai béke szempontjából, melynek a diadalmas uj császárság erőteljes és megbízható őre ígérkezett lenni. S e kérdésre nincs megnyugtató felelet. A bizonytalanság és gyanakodás érzete ismét terjed mindenfelé, s Európa nemzeteinek hangulata mindinkább hideggé, kedvezőtlenné válik a német császárság irányában. A kabinetek magatartása is fordulóban van. Némelyik hallgat, mert helyzetében a tartózkodás politikáját tartja a legkevésbbé veszélyesnek. Mások azonban kifejezést is adtak sejtelmeiknek az európai állapot aggályos voltáról. Az angol államférfiak nyilatkoztak ilyen értelemben már hónapok előtt, s azóta még homályosabbá lett a láthatár és a tory kormány pártközlönyei mind Németország kötekedő eljárása ellen írnak. Az orosz kabinet tovább ment. Először is nem csatlakozott a Németország által kezdeményezett elismeréshez Serrano kormányát illetőleg. Legújabban pedig — mint a pétervári lapok jelzék — nyilvánító tiltakozását azon eszme ellen, hogy Dánia beléphessen a német birodalom tagjai közé. Constantin herczeg pedig 10,000 frankot adott páholyáért azon színházi előadáson, mely az elsass-lotharingiai szegények fölsegélésére rendeztetett Párisban. — Francziaország ez alatt igen eszélyes politikát kezd végre követni. Kerül mindent, ami által Németországnak okot vagy ürügyet szolgáltathatna a veszekedésre. Még a spanyol nóta impertinentiálra is nyugodt modorban felelt. Olaszország irányában pedig megjött esze eltávolítani a kibékülés ingerlő ámbár nevetséges akadályát, az Orenoque őrhajót. S ha most — mire van kilátás — legyőzi azon facitok buta makacsságát is, amelyek a conservativ köztársaság szervezését lehetetlenítvén, nemzetüket mindeddig a magával jól tehetetlenség színében járták a világ előtt. Francziaország újra biztos lesz az európai nemzetek rokonszenvének teljességéről. Midőn a februári forradalom 1848-ban elfoglalta a Tuileriákat, a megugrott Lajos Filep királyi íróasztalán több bizalmas levélkét találtak Guizot úrtól is. Ezen levélkék egyikében (mind közölve voltak akkor) az orleanismus kedvencz minisztere vigasztalá fejedelmi barátját, hogy ne törődjék nagyon azzal, ha Spanyolország egy időre Angliát fogadja is el házibarátjának. Jó szolgálatot tesz nekünk —jegyzé meg Guizot — hékekorban az ilyen hűtlenség irányunkban. A szép Hispánia minden lété a léte után megutálja a durva John Bullt és sokkal szenvedélyesebben rohan vissza — a corps perdu — a szeretett Párisának karjai közé. — Körülbelül ilyen megtérést remélhet maga felé Francziaország — ha okosan viseli magát — Európa részéről is azon tété a tété után, melyben a német császárság ismerteti meg az ő hódító sajátságait, így látom én az európai viszonyok alakulását részint a megtörtént, részint a folyamatban levő és várható eseményekből. S ha e felfogás nem téves, akkor ítéljék meg hazánk gondolkozó politikusai, hogy a pénzügyileg magát rendbehozni nem tudó magyar nemzet királysága milyen befolyást gyakorolhatna az osztrák-magyar monarchia külügyi politikájának vezetésére egy európai új háború esetében. Én hazánkra nézve most is olyan kívánatosnak és szükségesnek tartom a Németország és monarchiánk közti jó egyetértés fenntartását mint régebben, s szerencsétlenségnek tartanám, ha e részben bármi változáson menne is át külügyeink vezérlete, mely bizonyára igen jó kezekben van jelenleg. Az európai béke fenntartása — legmélyebb meggyőződésem szerint — leginkább azoktól függ, akiket szövetségesek gyanánt igyekeznek és reménylenek megnyerni a háborút tervezők. Mert Francziaország és Németország közt bizonyosnak vehetni ugyan egy új háború kitörését, előbb-utóbb, de ez a háború nem fog megindulhatni szövetségesek nélkül. A béke ügye tehát, nagy s tán legnagyobb részben monarchiánk magatartásával is lesz kapcsolatban. De bármilyen horderőt tulajdonítunk is ezen magatartásnak s bármennyire óhajtjuk neutralitásunk szilárd és őszinte megőrzését bármely oldalról való csábítgatások és ígérgetések ellenében , szemet hunyni mégsem lehet a lehetőség előtt, miszerint a Németország terjeszkedő és hatalmaskodó politikája által mindinkább nyugtalanított és ingerelt Európában a népek rokonszenvét s a kabinetek bizalmát ismét visszanyerő erőteljes Francziaország fog találni szövetségest másfelé is. Jó tehát megfontolni előre, hogy egy ilyen eshetőség — egy franczia-orosz szövetség — is állhat államunk hajójának ködlepett útjában. S ki tudja milyen távolban. Ennyit tájékozásul a kérdésre, hogy az európai viszonyok szempontjából „hol állunk ?“ Csernátony, Budapesti színlapok. Vasárnap, okt. 18-án. Bérlet NEMZETI SZÍNHÁZ. 130. szám A ripacsos Pista dolmánya. Népszínmű 3 felv. Irta Rákossy, Jenő. Zenéjét szerezte Erkel Gyula. Kezdete 7 órakor. Bérlet VÁR-SZINHÁZ 10. szám. A női harcz. Vígjáték 3 felv. írták: Seribe és Legouvé ; ford. Csepregi Lajos. ISTVÁNTÉRI SZÍNHÁZ. I.umpaci Vagabundus vagy a három jó madár. Bolizoat 3 szakaszban. Hol vagyunk? II. Akik figyelemmel kisérik az európai viszonyok alakulásait, lehetetlen, hogy ne észleljék mennyire sokasul és nő az ellenszenv árja Németország ellen, kőröskörül, folytonosan. Ha élne még Heiné, nem panaszkodhatnék többé, hogy Londonban szidják a francziákat s Párisban szidják az angolokat, de mind a két hely lakói egyetértenek ,,a jó, derék németek“ erényes vállainak megüeregetésében és ajánlgatásában. Az A papíron maradt magyar leszámítoló és kereskedelmi bank létesítése mellett szólal föl ma a „Pesti Napló“, s a többek között ezeket mondja : „A magyar leszámítoló s keresk. bank 25, illetőleg 50 milliónyi alaptőkére terveztetett. Megindítható az intézet üzlete 25 millióval is. A bank kibocsáthat a részvénytőke kétszeres összegének erejéig bizonyos lejáratú vagy meghatározott felmondási időhöz kötött kamatozó pénztári jegyeket, s továbbá befizetett alaptőkéje erejéig látra szóló kamatozó pénztári utalványokat. A bank forgat- i hamna e szerint 25 millió alaptőke mellett 75 millió oly jegyet, mely minden transactiónál, úgy az állami mint magánpénztáraknál készséggel elfogad- t tatik. Mi részünkről nem fektetnénk arra nagy súlyt, hogy a hazai mozgó tőke nagy mérvben részesedjék a bank megalapításában. Ellenkezőleg kívánatos, hogy minél több idegen pénz szivárogjon az országba ez után is, és az idegen befolyástól nem féltenék ez intézet igazgatását, miután a törvény elég ellensúlyozó hatalmat biztosított a kormánynak. A legfőbb tényezőt pedig épen a kormány képezhetné most úgy az intézet dotálásában, mint a vezérletében, azon nagy pénzkészlet alapján, mertlyet a kincstár ez idő szerint a magyar leszámítoló banknál elhelyezhetne. Negyven-ötven millió körül lehet azon folyó összeg, mi a kölcsön realizálása következtében egy ideig a magyar pénzügyminiszternek rendelkezésére áll. Tartósan e készleleteket le nem kötheti, mert az idő haladtával, egy vagy másfél év múlva, az állam rendkívüli, de biztosan előrelátható szükségletei föl fogják emészteni. Jegy-bank alapjául tehát semmikép sem értékesíthetők, de nagy és szerencsés lendület magvául lennének Hasznosíthatók, ha a pénzügyminiszter a magyar beszámítoló banknak adná rendelkezésére.“ A közmunka- és közlekedési minisztériumhoz, mint a „R.“ értesül, Hieronymi Károly miniszteri tanácsos s eddigi államtitkári helyettes, államtitkárrá neveztetik ki. Ugyanazon minisztériumban külön vasúti tarifaosztály terveltetik, melynek élére Kilényi Hugó, volt titkár a földművelés-, ipar- és kereskedelmi minisztériumban, neveztetik ki. A pénzügyminiszter, mint a „M. P.“ értesül, egy rendeletet bocsájtott ki, mely szerint a pénzügyigazgatóságok és adóhivatalok számtisztjei egy bizonyos zár határidőn belül vizsgát kötelesek letenni, mit, ha nem teljesítnének, elbocsájtatni, illetőleg nyugdíjaztatni fognak. — Hadi fölszerelési ügy. Az országos magyar iparegyesületnek a hadi fölszerelés tárgyában működő bizottsága oct. 16-án Ráth Károly elnöklete alatt ülést tartott. Mint sürgős intézkedést igénylő ügy tárgyalás alá vétetett azon kérdés, mit lehetne azon fölszerelési szükségleteknek a hazai ipar általi szállítása érdekében tenni, melyek szabad versenynek vannak fenntartva, és melyekre az ajánlatok 1. évi november 30-áig adandók be. Tudomásul vétetett az iparos körnek egy átirata, mely egy ott tartott értekezlet eredményekép minden szállítandó csoportra több versenyképesnek ismert czéget nevez meg. A határidő rövid lévén, oct. 25-ére egy nagyobb értekezlet határoztatok összehivaan, melyre az érintett ezégeken kivül a lapok utján az összes érdekelt iparosok, továbbá különösen azon helybeli ipartársulatok, melyek a szállítandó tárgyak előállításával foglalkoznak és az illető kiváló gyárosok az egész országból a (bécsi kiállításon jutalmazottak jegyzéke alapján) meghívandók lesznek. Hogy az értekezlet már kellőleg tájékozva lehessen, szükségesnek mondatott ki, hogy a szállítandó tárgyak mintái előmutattassanak, továbbá a szerződési minták s más nyomtatványok. E végből újból kérvény határoztatott intéztetni a f. és kér. minisztériumhoz azoknak megszerzése és az iparegyesületnek leendő átadása végett. E kérvény átadására három tagú küldöttség kéretett fel. A pénzügyminiszter helyzete javaslatai tárgyalását megelőzőleg. Az új adótörvények már nagyrészint elkészültek, a jövő évi budget össze van állítva, a javaslatok azon része, mely államháztartásunk egyensúlyának helyreállítására, a kormány meggyőződése szerint, elkerülhetetlenül szükségesek, elő vannak a tárgyalásra készítve. Egyszóval Magyarország pénzügyminisztere munkásságának és tehetségének fényes bizonyítékai már csak a realizálásra várnak. Lehetnek és vannak ezen javaslatoknak fény- és árnyoldalaik, de mielőtt ezeknek elemezése és fejtegetésével foglalkozhatnék bárki is, önkénytelenül merül fel az emberekben azon kérdés, váljon ezek-e azon feltételek, melyek elfogadásával államháztartásunk egyensúlya, megingott államhitelünk regenerálása, nemzetgazdászatunk, kereskekedelmünk, iparunk fölvirágozása biztosíthatók. Törvényjavaslatok, pénzügyi tervek és reformok budgetünk átalakítása, adórendszerünk helyes alapokra való fektetése, czélszerű megtakarítások behozatala, ezek, tagadni nem lehet, mind eszközök a feljebb jelzett czélok elérésére, de nem föltételek. És hogy nem azok, azt Ghyczy pénzügyminiszter úr maga érezte leginkább akkor, midőn a balközépből kilépve, pártot alakított és érezte akkor, midőn a kormányba belépett. A középpárt alakításakor ki lett mondva a középpárt által a vezér initiálására, hogy államháztartásunk rendezése, megingott hitelünk helyreállítása, míg egyfelől egy pereznyi halasztást nem tűr, addig oly intézkedéseket követel, melyek az alkotmány törvényességét elismerő pártok együttes működését igénylő, mi azonban csak azon esetben remélhető, ha a többség eddigi politikájának irányzata és a rendszer nagymérvű változáson fog keresztülmenni. Midőn pedig a pénzügyminiszter úr a kormányba belépett, úgy ő felségének, mint a képviselőházban kijelentette, hogy nézetei és elvei föntartásávallépett be a kormányba és ennélfogva a tárcája körén kívüli kormányintézkedésekért felelősséget csak annyiban vállal, amennyiben ezekbe be is folyt volna. Egy szóval külön állását jelezte. Ezen kijelentése a pénzügyminiszter úrnak, bár némi részben érthetetlen, némi részben kivihetetlen volt, mint azt a múlt megmutatta, mégis állásának úgy a krmányban, mint az országban és a külfölddel szemben is rendkívüli erőt kölcsönzött, mert úgy az ország, mint a külföld azon része, mely érdekeinél fogva állapotaink figyelembevételére van utalva, egy más politika és rendszer kezességét vélte a pénzügyminiszter úrban és kijelentésben látni. A kormány pedig, mely a pénzügyminiszter úr belépésének értékét, eltekintve a miniszterelnök úr bemutató beszédétől, hát ennek fejtegetése foglalta el a programm helyét, kellőleg meg tudta mérni, és mert a létjogot a pénzügyminiszter úr belépésétől nyerte, saját léte érdekében szerez vóla a pénzügyminiszter úr nézetei irányának és elveinek érvényt. Hogy ez irányban eddig mi történt, azt sejteni lehet, de tudni nem. Azonban, miután késégtelen az, hogy amidőn az államháztartás rendeztetésének, az államélet fejlődésének föltételeit megtudjuk, akkor ezzel egyetemben azon kormány, rendszer, politika és iránynak is fönmaradását biztosítjuk, mely ezen időben létezik; mindenekelőtt ezzel kell tehát tisztába jönnünk. Ma Magyarország minden polgára az állam biztosításáért kész áldozatokra, de a hét év politikáját, érvényét, az ez alatt támadott rendszert pézszuázni aligha van, a sül védő hajó patkányait kivéve, bár egynek is kedve. A pénzügyminiszter úrnak föntartásai kölcsönöztek erőt, ebbe vetették reményüket azok, kik nem a jobboldalt, de az országot kívánták a fenyegető veszélytől megóvni; most elkövetkezett azon idő, mikor az emberek jogosan kérdhetik, melyik a kettő közül, mit meg fogunk menteni? Az előbbiért mindent fogunk tenni, az utóbbiért semmit. Éspedig nem azért, mintha a jobboldal egyéniségei és vezérférfiai iránt viseltetnénk ellenszenvvel, vagy hatalmat akarnak más kezekbe dislocálni, hanem azért, mert ha azon irány, politika és rendszer, mely hét év alatt tönkretette az országot, és melyet 7 éven át a pénzügyminiszter úr támadott meg legerősebben és legtöbb sikerrel, még tovább is fenn fog maradni, akkor a most sokkal kimerültebb állam még hamarább fog és pedig komolyabb válság szélére elérkezni. A pénzügyminiszter úr különállása, ha annak komoly jelentősége volt, arra kellett, hogy vonatkozzék, amit úgy a balközépben, mint a középpártban elvontan a kiegyezési politika kérdésétől, minden egyes ügynél elmondott, és ezek öszszessége képezi a jobboldali politika, rendszer és irány elítélését; a különállásnak addig értelme és ideje volt, míg épen a pénzügyminiszter úr munkálata által ez napi kérdéssé nem vált; ma azonban vagy a kormány fogja identificálni programmját a pénzügyminiszter úrral, vagy a pénzügyminiszter úr a magáét a kormánynyal; de föntartásokról, különállásról és más hasonlókról beszélni, ha el van egyszer a koczka vetve a nemzet sorsa fölött, többé nem lehet. Nehéz a föladat, mi az ellenzékre vár, még nehezebb a helyzet, melyből kibontakoznia kell; de az ország és jobboldal sorsának mesterséges összeragasztása daczára, tudni fogja, hogy mit igényel az ország megmentése — és ez legelsősorban az eddigi irány és politika elejtése, ez iránt fog kezességet kívánni; ha ez megvan, akkor egyesült erővel fogunk dolgozni a kormány és országgyűlési többséggel, ellenkező esetben pedig sikerülni fog megértetni a nemzettel azt, hogy a nagy czélok és feladatok alá rejtőzött elsatnyult és végelgyengülésben szenvedő jobboldali hatalom megerősítése nincs az állam érdekében, és ezért kár a nemzet és egyeseinek megerőltetni magát. Jóllehet az ellenzék közrejárulása nélkül is megvan a jobboldali többség, és az is megtörténhetik, hogy minden várakozás daczára egységesen fog eljárni a jobboldal. Legfőként pedig azért, mert a megizmosodott fraciók csak a nyert hazasém fölötti osztakozásnál fognak bírókra kelni, addig fegyveres béke honol fözöttök. De ha az összetartás, az egység még oly nagy lesz is a kormánypártban, meg lesz-e az ehhez megkívántató lelkesültség, áldozatkészség az országban, hol épen a többség politikájának sikerült azt a polgárokból kioltani; midőn tudják, hogy a hét év folytatása és annak talán szomorú betetőzésére kívántatik a nemzet utolsó erőfeszítése ? Bizonyára nem. Ezen nagyszerű hivatkozásnál, mint aminek Ghyczy úr javaslatai, a nemzet erejére és áldozatkészségére, számba kell venni a nemzet jogos kívánalmait is. A pénzügyminiszter úr tervezetei igen emlékeztetnek Peelre ; jó lesz tehát arról is megemlékezni, hogy Peel nemcsak az ellenzéket, de azon párt hagyományos politikáját is legyőzte, melynek élén terveit keresztülvitte. Ha ezt sikerülene a pénzügyminiszter úrnak keresztülvinni, akkor győzelme teljesebb és az országra nagyobb és üdvösebb hatású lesz, mint sir Robert Peelé volt a jövedelemadó behozatalánál Angliában. Ellenkező esetben pedig látni fognak valamit, mit jellemezni csak azzal lehetne, ha elolvasnák a classicusok travestatióit, mi a nemzetnek várakozásáért silány és szomorú kárpótlás lenne. Horváth Gyula: Az éjszaki expeditió tagjai Budapesten. A zajos fogadtatás, mely pár hét előtt Bécsben ünnepelte egy merész és kalandos utazás viszszatérő férfiait, ma nálunk visszhangozott, Payer és Kepes uroknak, kik ma este megérkeztek szerencsésen, s velük együtt az expeditió áldozatrakész pártfogói, Wilczek és Zichy Edmund grófok, az első maga is hírneves beutazója a jeges birodalom egy részének A váczi út aszfaltos burkolata szombaton alkonyat felé mindig a szokottnál népesebb szokott lenni. Most nemcsak a szombatot ünneplők, hanem a kiváncsiak tömege is erre vette útját az indóházig, mely előtt lovas és gyalog drabantok álltak a rend fentartásának elhatározásával, ami azonban később tetemes fáradságukba került, mert a szép őszi alkony minden sétálója legalább is az indóház előtt akart megállapodni, ha már be nem juthatott az indóházba. Akik bejuthattak, azok látták, hogy odabent már minden készen van a fogadtatásra. Az óriás szint, hol a vonatok megállapodnak, nemzeti zászlókkal tarkították. \