Ellenőr, 1874. október (6. évfolyam, 269-299. szám)

1874-10-23 / 291. szám

Előfizetési árak: i­­gész. évre . . 20 frt. — kr. I Évnegyedre. . 5 frt. — kr Félévre . . . IO „ — „ | Egy hónapra . 1 „ SO „ Fgye» szám Ura 10 krajczk­. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. as. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kézir­tok visszakü­ldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. 291. szám Budapest, péntek, október 23. 1874. Hirdetések felvétele : Budapesten, nádszintesa 6. sz. (Légrády testvérek irodájában). Kiadó-hivatala: Előfizethetni helyben és posta utján, nádor-utcza 6 sz. a. POLITIKAI NAPILAP. A lap szétküldésére vonatkozó reclamációk Lészváry testvérek irodájába (nádor­ utc­­a 6. sz.) intézendők. 71. évfolyam- TÁVIRATOK. Bécsi, okt. 22. (Alsóház.) A pénzügyminisz­térium felhívja a képviselőház elnökségét, ama 18 képviselőházi tagnak a földadó szabályozása vé­gett kiküldendő központi bizottságba való válasz­tása végett; az elnök jövő hétre tűzte ki azok megválasztatását. Néhány, a bizottságokba történt pótválasztás elintézése után megkezdődik a kato­nai nyugdíjakra vonatkozó törvényjavaslat fölötti általános vita. Brand­ Jätter a 10-től 25 évig szol­gált katonatisztek aktivititási pótlékát­­kívánja be­hozni, s élethossziglani drágasági pótlékot óhajt oly nyugdíjasoknak megszavaztatni, kik a tárgya­lás alatt levő törvényjavaslat által nem érintettek. A honvédelmi miniszter azt mondja, hogy a kor­mány a jövőre való tekintettel óvakodott a törvény visszahatását elvileg megengedni, miután jövőben a már nyugdíjazottak minden követeléseiket törvény­erőre léptethetnék, s kéri hogy ne tegyenek vál­toztatásokat, hogy ezáltal a törvény létesíthetése ne odáztas­sék el. A ház egyhangúlag határozza el a törvényjavaslat részletes tárgyalásába átmenni. A legközelebbi ülés jövő szombaton fog megtar­tatni. Bécs, okt. 22. A bankigazgatóság mai gyű­lésében a pesti hazai takarékpénztár választatott meg kezesül ama, a vidéki pénzintézetek számára megszavazott egy milliónyi leszámítolási hitelért. Zágráb, okt. 22. Az országgyűlés elfogadta a büntetőperben eljárás behozatala iránti törvény­javaslatot harmadik olvasásban, és az országgyű­lés kezdeményezéséből előterjesztett javaslatot a gyülekezési jog iránt, melyhez a kormány is bele­egyezését adta, az általános és részletes vitában. Zara, okt. 22. (Hivatalos.) Podgoriczában egy töröknek meggyilkoltatása miatt f. hó 19 én a Bazarban jelenlevő montenegróiak törökök által lemészároltattak. 20-án hir szerint, Podgoriczában és Zetaebenében ismét több montenegrói meggyil­koltatott, mindössze állítólag 17-en, bele nem számít­va több, montenegróinak tartott keresztyén török alattvalót, ölettek meg. Az e vidéken tartózkodó montenegróiak Montenegróba menekültek, a Mon­tenegróban levő törökök saját kívánságukra fede­zet alatt a határszélig kísértettek, míg többen ma­radásukat jobbnak találták. Montenegróban igen nagy az izgatottság, azonban eddig zavargások nem fordultak elő. A ténykörülmények constatálá­­sa folyamatban van. Berlin, okt. 22. Arnim civilkeresete, mely úgynevezett diffamationalis kereset, és mely kivánja, hogy a birodalmi fiscus a kiadatásra követelt ok­iratok iránti tulajdonjo­gát mutassa ki, mint olyan, m­elynek helyt nem adható, a városi tö­vényszék által visszautasíttatott és most a kamarai törvény­szék előtt fekszik. Berlin, okt. 22. A „Kreuzzeitung“ arról, érdekli hogy Arnim gróf a visszatartott okmányok­nak melyek mind megvannak, hivatalos jel­egeit, nem akarja tagadni, melyeknek elsajátítására azonban magát jogosultnak érezte, miután azok a birodalmi kanczelláriávak­ viszályára vonatkoznak s szemé­lyes jellegűek, s hogy ő azokat soha sem szolgál­tatta volna át a követségi archívum számára. Washington, okt. 22. Az unio-kormány „Tuscarola“ hadihajót küldé a Sanoa-szigetek ellen. Bécs, okt. 22. (Zárlat.) Hitelrészvény 239 25 Ga­licziai 241.—. Államvasut 302 —. Járadék 69.80. 1860-díj 108 40 1864-diki 135.76 Ezüst 104.40. London 110.20. Unit bank 126.50. Általános épitőbank 51.80. Angol-ausztria. 15725 Lombardok 141 25. Tramway 145.—. Hitelsorsjegy 163.75. Napoleondor 888.—. Arany 525.—. Frankfurt 9320 Porosz pénzutalvány 163 75 Török sorsjegy 55.30. Angi épitőbank 58 50. Bécs, okt. 2­2. (Hivat. zárlat.) Magy. földteherm. köt­vény 77.— Salg Tarján 86.—. Magyar hitel. 23075 Ma­gyar záloglevél 85 90 Erdélyi —.—. Magyar keleti vasút­. 57.—. Magyar sorsjegy 83.—. Tiszai vasút —.— Magyar vasúti kölcsön 97.50. Angol-magyar 37.—. Franco-magyar 82.— . Alföld 137.—. Magy. északkeleti vasút 118.50. Kelet vasúti .Kisebbségi kötvény 68.50. Porosz pénztári utalvány —.—. Magyar gőzhajó elsőbbségi kötvény —.—. Magya földhiteintézet 88.50. Török —. Municipális 195.—. Berlin, okt. 22 (Kezdet.) Galicziai 112 —. Lomban­dók 83.50 Ezüst-jöved. 68 96. 1860-as 106 96. Bécs 9146 Romániai 39. 5 Államvaspálya 183.26 Papirjövedék 65 75 Hitelsorsjegyek 11716. 1864-ki 96.50. Hitelrészvény 143.50­ Magyar sorsjegy 57 75. Berlin, okt. 22. (Zárlat.) Galicziai 109 75. Lombar­­dók 83 25. Ezüst-jöv. 87 74. 1860-iki 104 74 Bécs 91 — Romárid. 38.75. Államvaspálya 183.15. Papirjövedék 64 — Hitelsí­r­j­egyek 113 — 1864-iki 96.50 Hitelrészvények 143.50. M­agyar sorsjegy 66.—. Frankfurt, okt. 22. (Kezdet.) Váltóárfolyam Bécsn — . Amerikai 1882-re —. 1864-ki —. 1860-es — Lombardok 144. 5. Évjáruléki papír —. Osztr.bank részv —.— Osztrák hitelrészvény 249.—. Osztrák államvaspálya részvény 319.—. 1860-as —.—. Ferencz-Józsefvaspálya —.—. Galicziai —. Évjáradéki ezüst —. Osztr bank részv. —.—. Páris, okt. 22. (Zárlat) 3 járad. 62.05. Olasz­járadék 66.30. Credit mobilier 333.—. Osztr. —.— Consulok —. Éjszaknyugoti pálya —. 5-ös jára­dék 99.42. Államvaspálya 685.—. Lombardok 311.—. Ame­rikai —. —. Magyar kölcsön —.—. Magyar keleti pálya­­. 1871-iki kölcsön 93.42. 1872-iki 93.47. Nemzeti színház. Donizetti víg operáját „Don Pasqualet“ hosszú idők után ma este elevenítették föl a nemzeti színpadon. Hanck k. a. kitűnőn mutatta be Norina szerepét, s kivált mi­dőn a hárpiát játszotta (a 2-ik felvonásban), tün­tette ki kedélye elevenségét. Kőszeghi a házasulni vágyó vén Pacquale szerepében a legmulattatóbb jó­kedvvel játszott és énekelt. E két szerep mellett Pauli és Láng szintén jól helyén voltak. Az ope­rában van elég csinos hallgatni való, hanem hogy élvezhető legyen, szükséges oly szereplő, mint Hauk k. a., kinek távoztával nem tudjuk, ki lesz utódja Norina szerepében, melyhez énekének egész Udeségével és vidor kedélyének oly sok kellemé­vel járult. Az előadásra nézve nem ártana, ha öltözködés dolgában a rococo ruhához folyamod­nának, a­mi énekes darabhoz — hogy úgy mond­juk — inkább stylszerü, mint a közönséges salon­­öltözet. A nézőtér tele volt. Budapesti szinlapok. Péntek, okt. 23-án. Bérlet NEMZETI SZÍNHÁZ. 135. szám Mirabeau lénaága. Dráma 4 felv. írták Langlé Aulic és Deslandes. Fran­­cziából ford. P. E. S­zemélyek: Mirabeau, marquis — — — Komáromi Mirabeau Gábor gróf, fia — — Le­dvai Gensonné, ügyvéd — — — Nádai Monnier, parlamenti elnök — — Szigeti Jolán Saint Aubin gróf, a jonxi erősség pa­rancsnoka — — — Bercsényi Brugnieres — — — — Benedek Tiszt — — — — — Halmi Sophie, Monnier neje — — — Felekiné Duffieres Camilla grófné, essonni czim­zet", apátnő, udvarhölgy, özvegy Lendvainé Paillyné — — — — Paulainé Tom­on — — — — — Gábos Irma Kezdete 7 órakor. ISTVÁN TÉRI SZÍNHÁZ. A Mromcsára kacsa. Nagy opera 3 felv. irta Monneau, zenéjét Jonas Emil. Kezdete 7 órakor. Hol vagyunk? .. .............Az emberi nemzedékek közül kevesen éltek át jelentékenyebb napokat mint a mieink. Végtelen nyomor, szakado­­zás, térsiklás és fel­kavart zűrzavar napjai ezek, s ha nem egyszersmind a határtalan remény napjai is, akkor a teljes kétségbe­esés napjainak tekinthetők. Mert a remény­ből nem elég most már egy kevés, a romlás átalánossága — tényekben és kilátásokban — világosan állván előttünk. Egy uj világra, van szükség, hogy világ lehessen egyátalá­ban! Hogy a régi hitvány kerékvágásba térhessenek vissza a dolgok s abban halad­hassanak, ha csak némi rendben és folyto­nosságban is: ez a kisded remény nem tartható többé. Az átalános enyészet ezen napjainak az átalános újjászületés napjaira kell felvirradni, hacsak nem vagyunk a végleges és tökéletes pusztulás előtt. Ideje, hogy eszmélkedjék a legbutább ember is, és kérdezze meg önmagát: honnan jött és merre tart ? Egy valódi „uj korszak“ ez, úgy az okosak mint a bolondok részére... . . . . . De tán nincs is köztünk többé hő­sies bölcsesség, s oda sülyedt ezen ország is — egykor a hősök földje, — hogy nem egyéb, mint egy homályos bagolytanya és sivitó teremtmények lakhelye, kik csak a pénzszerzésre s az egérfogás más módoza­taira gondolnak, kihalván belőlük minden nemesebb ösztön és fogalom? S tán a kormányt jelenleg kezelő kedves urak .... a legjobbak, kik e szerencsétlen talajon teremhetnek ? Váljon a legherkule­­sibb tíz ember, kiket tizenöt milliónyi né­pességből kiszemelhetni, nem ezekből áll-e ? S csakugyan nem volna sehol, bár mi alak­ban, náluknál istenibb tíz ember közöttünk? Ha így állunk, akkor a tizenöt milliónyi népesség megrostálása és átkutása sikeres volt kétségtelenül. S itt van, a mi legiste­nibb tíz emberünk, és ezekkel, kik szeren­csétlenségünkre nem eléggé isteniek, be kell érnünk s meghalnunk szótlanul. Mert hát honnan és miféle segítség jöhet ezen eset­ben számunkra? Nem jöhet sem segítség, sem remény sehonnan ? — Ha azonban ez a tiz ember nem a legistenibb közöttünk, akkor világos, hogy lehet még remény s fennáll továbbra is a segély lehetősége, mert a végromlás sohasem elháríthatatlan addig, a­mig a valóban legistenibb tiz emberün­ket ki nem kutattuk s ezek kezére nem bíztuk a kormányzás megkisértését. Hogy ez már megtörtént volna, vagyis, hogy a mostani tíz embernél herkulesibb szellemek csakugyan ne lennének népünkben, az egy olyan feltevés, melyet nem hihet el senki. Nem, annyira — hála istennek — még nem vagyunk, bár­mennyit sülyedtünk is több tekintetben, hogy az a feltevés hitelre ta­láljon. Sőt épen az ellenkező föltevésre utal­nak a tények. Bizonyos, hogy létezik itt sokkal istenibb ember, s ezeket föl is lehet kutatni valamely kigondolható és nem örökre lehetetlen uton és módon. Legyünk hát szi­lárdak, szegezzük tekintetünket arra a fon­tos tényre, és igyekezzünk mindnyájan feléje mint a remény kapuja felé! Carlyle irataiból fordítottam le (15 mil­lióra redukálva az eredetiben­ álló BO-at) a fen­­nebbi elmélkedést, mely Anglia helyzetére soha sem volt annyira alkalmazható, mint a­mennyire alkalmazható az Magyaroszág helyzetére jelenleg. S minthogy én is azt hiszem, hogy a B­­ 11 ó-k­a­b­i­n­e­t tagjait nem tarthatni épen azon tíz embernek, akik a legistenibb lények nemzetünkben, vagyis legképesebbek azon herkulesi munkára, melyet végezni kell az állam istállóinak kitisztítására hivatott kor­mánynak , bátor voltam figyelmeztetni teg­nap a jobboldal javát azon magatartás eredményeire, mely a hatalom kezelését hol rész, hol ügyetlen kezekben hagyja, ha pusz­tul is általa az ország. Igen­is, nagy ideje, hogy bebizonyítsák tényekkel is az erős kormány szüksé­gessége iránti ismételt nyilatkozataiknak ko­molyságát , mert ha pártjuk részának eljá­rása felett továbbra is n­nik zúgolódni, duz­zogni és szemet hunyni tudnak, a­nélkül, hogy tekintélyük, befolyásuk és szavazatuk által ellene is tennének, akkor megérhetik még azt a dicsőséges hírnevet is, hogy fegyelmezettek voltak kormányzó pártjuk iránt egész a nemzeti bukásig. Az ország helyzete alján, hogy előtte nem szabad őgyelegni. A pénzügyi veszély mekkorasága iránt most már tisz­tában lehet a jobboldal azon ítéletből is, melylyel a londoni „Times“ tudtunkra adta kereken, hogy nem lévén semmink töb­bé, a­mit zálogba tehetnénk, angol pénzre ezentúl nem számolhatunk. Mire számolhatunk te­hát ? Mert hogy a legújabb kölcsön nem fogja helyreütni az államháztartás egyensú­lyát, azt tudja mindenki. A rész évek és a szédelgő idők csapásai után több jövedel­met, mint eddig aligha reménylhetünk az adókból s félő, hogy az új terhek csak az executiók számát fogják szaporítani. Hogy az adóképesség emelésére van-e terve a kormánynak, azt még nem tudjuk, de hogy a föld és ház érétke m­ly hanyatlásban van, mind Budapesten mind a vidéken, s hogy a kereset minden ága milyen pangásba jutott országszerte, az aggodalom teljes köztudat. Midőn ezerekre megy az üres lakások száma a fővárosban hol pár év előtt alig lehetett szállást kapni, s a Kerepesi után 150,000 forintot sem ígérnek a 350,000-re becsült óriási épületért; s midőn minden megyéből halljuk, hogy a mi keveset a föld termett, azt sem lehet ér­tékesíteni s az uzsora emészti föl a j­ö­v­ő évek lehető aratásait is, akkor az uj adók­ból nehezen fog cseppenni egyéb mint a rosz vér. És ez a „rosz vér“ bőven van már most is. Nem is kell rá egyéb bizony­ság, mint azon ítéletek, melyeket Kassán és Pozsonyban hozott az esküdtszék nem régen. A­mely országban a polgárok hangulata olyan ítéleteket sugall, ott már rendkívüli­nek kell lenni a kormányzási tehetetlensé­gek és bűnök által felgyűjtött elégület­­lenségnek. Hogy az olyan ügyek, mint a keleti vasút és a határőrvidéki erdő üzlet — kisebb botrányokról nem is szólva — mennyit ártottak hazánk hírne­vének és érdekeinek, azt kiszámítni sem le­het, de hogy nem gyarapították a kormány iránti tiszteletet és bizalmat sehol, az bi­zonyos. Ne folytassuk e szomorú elbeszélést. Hisz úgyis tudja mindenki. De ha ez nem lehet többé titok senki előtt, kérdem a jobboldal javát, hogy egy ilyen — minden tekintetben — veszélyterhes és válságos helyzetben egy olyan minisztériumot igényel az ország érdeke, mint a Bittó-kabinet? Hiszen ez nem való még az átalános jóllét szép napjainak álmodozó fiestájára sem, erre pedig ugyan csak nincs kilátás az áta­­lános elégedetlenség viharos éjjelein. Hiszen ez a kabinet még most sem érzi, hogy ne­künk most — éppen mint a krach után lehetett olvasni némely boltok hirdetését — „tetemesen leszállított áron“ kell berendezni állami háztartásunk minden részét, mert csak ezen az úton rangeroz­­hatjuk magunkat. Hiszen ez a kabinet nem kell senkinek, pusztán csak a párt­fegyelem gratiájából áll fenn és egy italá­ban nem bír a nehéz idők alatt szükségelt erős kormány kellékeivel, s ha Ghy­­czy Kálmán nincs benne, már rég halálra nevette volna azt a sírva vigadó magyar közérzelem. De a kellő társak nélkül tehe­tetlen marad Ghyczy Kálmán reformáló igyekezete és takarékossági politikája is. És tehetetlen marad főképen azon aprólékos érdekek miatt, melyeknek hálózatában mind­egyre megakad, midőn valamit meggazdál­kodni szeretne. Az ilyen minisztérium para­lizálhatja még egy Ghyczy Kálmán tevékeny­ségét is, de nem szolgálhat erősítésére senki­nek és semminek. Lehet, hogy nem követ el csak kis hibákat, de a nemzetnek most olyan kormányra van szüksége, a­melynek tagjai tudjanak és merjenek nagy dolgokat végezni, mert ezek nélkül nem megyünk semmire.. Ezt kellene meggondolna a jobboldal azon javának, mely nagyon elégedetlen ugyan a kormányzattal, de sohasem fejtett ki kellő erélyt annak egészséges megváltoztatására. A­mi egyébiránt a balközép által követendő eljárást illeti, én azt hiszem, hogy ez a Bittó-m­in­is­z­téri­u­m irányában is megmarad azon higgadtságban, a­melyet a Szláv­y-k­a­b­i­n­e­t tapasztalt részéről. S hiszem azt is,hogy mindabban, a­mit Ghy­czy K. a pénzügyi reform és takarékosság ügyében fog javasolni, pártunk meleg támo­gatására számíthat. De hiszem más részről azt is, hogy új terhek megszavazásához a 1, a­­ k­ö­z­é­p nem fog járulni csak azon esetben, ha az adóképesség eme­lésére is terjeszt elő ugyanakkor a pénzügyér úr hatályos javaslatot. Szerintem a közelebbi ülésszak alatt is lesz elég szomorú ok az ellenzéki kötelességek erélyes teljesí­tésére, de meg vagyok győződve, hogy ezen erély mindig nyugodt és eszélyes marad, mert pártunkban mindenki érzi az ország válságos helyzete által igényelt óvatosság iránti tartozását. Azt azonban felteszem a minisztériumról is, hogy ingerlő javasla­tokkal (minő lenne az öt éves parlament) nem fog előállani. A­mi iránt még ígéretet tettem, azt holnap mondom el egy befejező czikkben. Csernátony. — József főherczeg előléptetése. A hivatalos lap mai száma jelenti: Ő császári és apostoli királyi felsége Schön­­brunnban f.­­ október hó 1- én kelt legfelsőbb elhatározásával József főherczeg altábornagy és magyar királyi honvédfőpa­rancsnok 8 fenségét, je­lenlegi alkalmazásában való meghagyása mellett, lovassági tábornokká legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott.­­ Az osztrák nemzeti bank a ma­gyarországi vidéki pénzintézetek segélyezésére a pesti hazai első takarékpénztár egyesület közvetí­tése mellett 4 millió forintot megszavazott; a fel­tételek — melyekhez az engedélyezés kötve van, — honlap fognak a pesti hazai első takarékpénz­tár tudomására juttatni. — A tur­ó­cz-s­zent-m­ár­t­o­ni algym­­n­á­s­i­u­m ellen felhozott vádak megvizsgálására, a magyarországi ág. evang. hutv. négy superintenden­­tiájának egyetemes gyűlése által kiküldött vizsgáló bizottság elnöke a vizsgálat megkezdését november 3-dikára tűzte ki. — Novemberi előléptetés. József fő­herceg kineveztetését lovassági tábornokká ma közli a „Budapesti Közlöny“, s a „Wiener Zei­tung“ még nem, s így ez egyszer a magyar hiva­talos lap megelőzte az osztrákot. Egy bécsi lap szerint a novemberi elő­léptetés holnap tétetik közzé. Rainer főherczeg táborszernagygyá, János főherczeg alezredessé let­tek kinevezve; ezen felül k i­­ e­n c­z vezérőrnagy altábornagygyá, tizenhárom ezredes vezérőr­­nagggá­ neveztetett ki. A gyalogságra ezúttal kü­lönös figyelemmel voltak. Soronkívüli előléptetés csak 24 fordul elő. A rongban legidősebb vezér­őrnagyok sorából Appel vezérőrnagyig történtek az altábornagyi, úgy­szintén az ezredesek közül Sa­­lis báróig a vezérőrnagyi kinevezések.­­ A közjegyzői intézmény életbe­léptetése tárgyában a „Pester Corr.“ azt írja, hogy azonnal a törvény szentesítése és kihirdetése után ki fognak hirdettetni a pályázatok és azok határidejének letelte után a közjegyzők a királyi törvényszékek részéről teendő javaslatok alapján azonnal fognak kineveztetni. A közjegyzők számára és székhelyeik meghatározására vonatkozó javas­latok az összes törvényszékek részéről már a ki­rályi igazságügy minisztériumhoz fölterjesztettek. Ha tehát az illető törvényjavaslat november közepéig ki lesz hirdetve, a pályázatok kihirdetésére és a többi előmunkálatokra szükséges idő pedig legfel­jebb január végéig fog terjedni, úgy majdnem bi­zonyossággal arra lehet számítani, hogy a közjegy­zői intézmény a jövő évi márczius elejéig életbe fog lépni.­­ A zágrábi egyetem megnyitása alkalmából a­z ottani lapok, nevezetesen a „Ná­­rodne Novine“ s az „Obzor“ háromszinű nemzeti szegélyzetti kiállításban jelenvén meg, és az egye­tem alapításának történetét adják elő, kiemelve, hogy Strossmayer püspök 50,000 írttal járult az egyetem alapításához, valamint méltányolva Ma­­zeurenich kormányának ez ügyben tett fáradozá­sait.. Közölnek aztán dicskölteményeket latin és horvát nyelven. A prágai „Pokrok“ is illúsió­ teljes vezér­­c­ikket ír a zágrábi egyetemről, és szerencsekí­­vonatát fejezi ki a cseh nemzet nevében a horvá­­tok ezen vívmányához, mely nem csak a horvátokra nézve fontos és az általános kultúra szempontjából örvendetes, hanem azért is nagyjelentőségű, mert ez új egyetem oly szláv intézet, melynek műkö­dése és hordereje messze Horvátország határán túl fog terjedni. Befolyását ez intézetnek az összes délszlávságra — úgymond — csak sejtenünk le­het ; hatása szemeink elé tűnik, de oly nagysze­rűen, hogy nem is merjük előre méregetni. „A keleten jelenleg uralkodó viszonyokat számba véve — úgymond — a zágrábi egyetem megnyitása nagyon összehasonlító a IV. Károly által Prágá­ban 500 évvel ezelőtt alapított felső iskolák élet­­beléptetésével, csak azon különbséggel, — a mi különben a mágrábbi egyetem előnyére szolgál, — hoggy az utóbbi nemzeti, s másrészt hogy, szel­lemi dajkája lenne a keleten élő különböző, de kiválólag szláv fajoknak.“ Azért nagy örömmel üdvözli az új egyetem létrejöttét Zágrábban. A szomszéd háztájéka. (—) Szemfényvesztők nem űztek még ügyesebben mesterségüket, mint az osztrák kormány az államháztartás számcsoportjai­nak kedvező alakítása körül. Hat éven ke­resztül kápráztató fényben tűnt fel a rend, mely a bevételek és a kiadások terén pénz­tári többletekkel rakjta el a világot. Kime­­ríthetlen gazdagság színében mutatkozott az osztrák adóképesség ereje és ennek fejében építék az arany fellegvárat, míg a meztelen való az aranyozást le nem verte a repedé­­ses épületről. Közel tizennégy millió forintra rúg az el nem titkolható és el nem mesterkélhető h­iánylat az 187­5-re beterjesztett osztrák budgetben És ez csak a kezdet kezdete a bevallott romlás terén, a többi majd csak ezentúl fog jönni. Ép úgy mint nálunk, mesteri kéz képes egy darabig játszani a számokkal , de mentől későbbre ébred föl a nemzet az ámítás bűvköréből, annál kese­rűbb csapásokban nyilvánul előtte az örvény, a­hova bekötött szemmel engedte magát kisérni. Magában a deficit bizonyos rázkódta­tások vagy productív beruházások után, természetszerű kifolyása szokott lenni a ház­tartást fokozottabb mérvben igénybe vevő rendkívüli szükségleteknek. De úgy az egyik mint a másik esetben könnyű kikeresni, ha nem a mesterséges elpalástolásból évek so­rán át eredő bajok napfényre jutásából szár­mazik. Nem kell hozzá egyéb, mint a ki­adások egy részének megszorítása és a be­­­vételi források időleges emelése, hogy helyt álljon az egyensúly, melyet előre nem látható kicsisek pillanatnyilag és hasznos befektetések gyümölcsözőleg vesznek igénybe. Máskép áll a dolog, ha, mint Ausztriában történt, a deficit meg volt e rendes viszo­nyok között, nagyobb productív beruházá­sok nélkül is, csakhogy a pénzügyi műve­letek különféle fogásai által elrett­egették a kandi közönség rövidlátása elől. Póthitelek, egyik évről a másikra át­tolt pénztári műveletek, az utólagosan be­terjesztett budgetek után támadó rövidebb költségvetési év hiányos számadásai mind takarós eszközök voltak az osztrák pénz­ügyi kormányzat kezében, hogy port hint­senek a világ szemébe. Folyhatott is volna még a gauklerjáték tudja ég meddig, ha a hitelcatastropha oly r­egrendítőleg nem üt bele a czifranyomorúság papírvárába, hogy a rést betemetni nincs más mód, mint appellálni egy kölcsön kibocsátásával a pénz­­­piaczra. Most még ugy­an azzal hitegeti a reichs­­rath doktorait a pénzügy­éri előterjesztés, hogy a létező pénztári készletből fedezni fogja a hiánylatot. De a biztatgatás nagyon roszul hangzik, midőn az adóreformok szük­ségét olyanforma nyomatokkal hangsúlyozza, minőt deficites államháztartásunkban meg­szoktunk, és rendszerint pénzügyéri műnyel­ven nem jelent mást, mint az adóemelés burkolt alakját, hiába teszik mellé a mé­zes-mázas szólamokat. Nagyban rontja a kilátást, hogy a jövő költségvetések deficiteiről mathematikai bi­zonyossággal föltehető a növekedés. A lej­tőnek a mostani 14 milliós deficit képezi az elejét, s elég ismerni a lavinák gyara­podásának és sebességének törvényeit saját háztartásunkból, hogy tisztában lehessünk, mily messze esik a megállapodás. Kivált, ha e megállapodást nehezíti a gazdálkodás, mely Ausztriában szintúgy fölemésztette a más rendeltetésű kölcsönöket, mint hazánk­ban a Dunaszabályozás és sugárúti építke­zésekre szánt alapot. Meg vagyunk győ­ződve, hogy egy utód az osztrák állampénz­tárakat csak oly üreseknek találná, mint találta nálunk Ghyczy. Ott kevesebb a leleplezési hajlam, mi lehet bölcs politika egy pénz­ügyminiszter hitelének fentartására, ered­ménye azonban balul fog végződni, még­pedig annál balabbul, mentői későbbre szerez­nek érvényt a költségvetések mesterkéletlen összeállításának. Szamárháznak, melyet bujában Petőfi juhásza is dorongol, türelmes egy jószág az a tavalyi nagy krízis tagadhatatlanul. Ennél azonban telhetnék tőlük okosabb is, mert hum­bugnak nagyon kopott már érzelgést nem ismerő pénzügyi kérdésekben a fótumot tolni fel bűnbakul. Érthető volna és talán meg is bocsátható, ha a Krach pandoraszelenczé­­jét nem a bécsi átokterhes társadalmi rom­lottság nyitja meg, s ha a kormány pénz­ügyi előterjesztései felül és bátorítóul nem szolgálnak a mérlegek számtételeinek szé­delgő összeállítására. Fejétől küzdődött a hal, s a­mi rész származott belőle, azt majd a nép csak ezentúl fogja államháztartásának ingadozá­saiban érezni. Mert a deficitekkel járó baj megvan ám ott is, nem lehet elenyészteni, bár­miként törjék rajta koponyájukat. Leg­előbb is útjában áll az egyensúlynak egy drágán berendezett igazgatás minden bűne. A „theuere Mechanismus“-t nem lehet „mir nichts, dir nichts“ egyszer’’iteni. Pogányul

Next