Ellenőr, 1874. november (6. évfolyam, 300-329. szám)

1874-11-01 / 300. szám

II. a Margit-hidtól a lánczhidig „Rudolf­­ra­kp­art“; III. a lánczhidtól kezdve az uj vámházig „Ferencz József rakpart“; IV. az uj vámház épülettől kezdve a határig „Csepeli rakpart“ elnevezéssel bírjon. A budai oldalon pedig: I. az ó-budai határtól a a Margit-hidig terje­dő rész „ó-budai rakpart“; II. a Margit-hidtól a lánczhidig „Margit­­r­akp­art“; III. a lánczhidtól a sárosfürdőig „V­á­r­k­e­r­t rakpart“; IV. a sárosfürdőtől a határig „Gell­ért rak­partinak neveztessék el. A várba vezető Albrecht út minden évben megújuló kavicsoltatása következtében, közepében már annyira feltöh­etett, hogy az összesen 4 öt széles kocsi pálya felette nagy nyergessége által különösen nedves és álmos időben a kocsi közle­kedésre veszélyessé válik, felkéretni rendeltetett ennélfogva a m. kir. közlekedési miniszter, hogy ezen utat a közlekedési érdekeknek megfelelő álla­potba hozatni szíveskedjék. A tabáni 75., 76., 77., 78. és 81.számú házak­nak kisajátítására vonatkozó miniszteri leirat alap­ján kimondatott, miszerint a kérdéses házaknak kisajátítása úgy személybiztonsági valamint közle­kedési tekintetekből is mielőbb elrendelendő, míg a 71-ik számú háznak kisajátítása — a felhozott indokoknál fogva — elejtendő volna. A budai honvéd-emlékszobor felállítására az illető bizottság által, a Krisztina-városi templom­tér szemeltetvén ki, ennek ellenében, tekintve a ki­szemelt térnek szemben a felállítandó szoborral való aránytalanságát, a közmunkák tanácsa vagy a kapuczinus zárda előtti tért, vagy pedig a vár­beli kis köröndök egyikét tartaná e czélra legal­kalmasabbnak. Miután azonban a felállítani szán­dékolt emlékszobor kiállítását illetőleg, még a legszerényebb kívánalmaknak sem felel meg, fel­­szólítatni rendeltetett az illető bizottság, miszerint a kiszemelt helyekhez mérten méltóbb kiállításról gondoskodni szíveskedjék. A svábhegyi templom- és iskola­tér befásítá­­sára vonatkozó tervek helybenhagyottak. A következő építési engedélyek akadálytala­nul kiadattak: Gétzi Györgynek, VIII. ker. fecske-utczában 1261,/14 kocsiszín. Strobentz testvéreknek, II. ker. 358. üveg­házra. Közúti vasútnak IX. ker. üllői út 50. kocsi­színre. Perta Józsefnek, VII. ker. Rákos 196. föld­szintes lakházra. Csillag Gábornak, VII. ker. király­ utcza 129. ideiglenes bazár épületre. Váry Sándor, III. ker. 3 szív utcza, földszin­tes lakházra. Mössner Ferencznek, X. ker. uri­ utcza 244. átalakításra. Sugárúti építő vállalatnak, XVII. csoport 66. sz. két emeletes házra, a jegyzőkönyv hitelesítésével báró Lipthay Béla és Ribáry József tanácstagok bízattak meg. KÜLFÖLD. — Okt. 31. — Angolország. (K­ét­elyek Nana Sa­hib elfogatása iránt.) A „Standard“ egy ve­­zérczikkben kétségét fejezi ki Nana Sahib el­­fogatásának valósága iránt. „Minél jobban vizsgál­juk, úgymond, e történetet, annál több okot találunk valósága felett ítéletünket felfüggeszteni. Nagyon könnyen hihető, hogy valamely hindu­ vezetőt — lehet Nana Sahib valamelyik öcscsét — elfogtak Scindia földjén, és hogy emez a brit kormány iránt lojalitást kívánván tanúsítani, átadta a hatóságok­nak. Azon tény, hogy az úgynevezett Nana sze­mélyazonosságát bevallotta és barangolásait kö­rülményesen előadta, semmivel sem meggyőzőbb, mint az, hogy Scindia esküt kész tenni arra, hogy ez az igazi Nana Sahib. Azok, kik ismerik a benszülöttek jellemét, keveset fognak az önvallo­másra adni. Ha nem csalódunk, ebben a 16 esz­tendőben nem egy ember vallotta magát Nana Sahibnak, kiről aztán bebizonyult, hogy másva­laki. Scindia bizonyítása magában véve épen nem lehet meggyőző. Nem bizonyos, hogy csak valaha is oly benső viszonyban élt volna a Peishwah mél­tóságára törekvő Nana Sahibbal, hogy azonosságára oly hosszú idő után esküt tehetne. A lázongás idejében Scindia alig volt 20 éves. Ha azon idő előtt valaha látta Nana Sahibot, a brit zsarnokság ezen áldozatát oly alakban láthatta, melynek oly na­gyon kellett egy kolduló fakir alakjától különböznie, mint Tid­borne különbözött arczképétől. Az indus fakirnak, hivatásánál fogva, „szikár éhes ember­nek kell lennie, olyannak, milyentől Caesar retteg. — Nana Sahib pedig kövér, elhízott ember volt. Ha el is lehetne hinni, hogy 16 évi barangolás után nádasokban és sivatag tereken, kolduló pappá lett, bizonyos, hogy felismerhetetlen alak­ban állana elő. További részletekre kell várnunk, mielőtt határozottan nyilatkozhatnánk a mese va­lóságáról de­ sokkal nagyobb bizonyítéknak kell lenni, mint az eddigiek közöl akármelyik, mely bennünket arról győzzön meg, hogy a fogoly csak­ugyan a bithoori hős. Mindnyájan azt hittük, hogy az igazi Nana, lovászának, Jowala Persad­­nak halála előtt tett vallomása szerint, Nepaulban váltólázban meghalt. Shresider dr. bizonyítása, kinek sokkal jobban kell őt ismernie, mint akármelyik élő európainak, döntő volna. De vannak még más tanuk is életben azok közül, kik túlélték a cawn­­porei mészárlást, s kik határozottan tudnának nyilatkozni. Addig is pedig nagyon hihető, hogy Scindia túlbuzgóságból nagyon is elhirtelenkedte a dolgot.“ Erre vonatkozólag a „Times of India“ azt mondja, hogy bár a személyazonosság nem feltétlenül bizonyos, de hasonlóság van a fo­golyban. Leborotválták és új ruhába öltöztették, mire Mahratta törzsbeli tanuk is bizonyították identitá­sát. A fogoly maga tagadja, hogy ő Nana volna s azt állítja, hogy vallomását csak éhség és része­gítő italok befolyása alatt tette, meg hogy már 10 év előtt is el volt fogva és szabadon bocsáttatott. Spanyolország­. (A spanyol hadi­hajók állapotáról.) Már régóta csodálkoz­nak azon, hogy a hadi­sugárusok oly könnyű szerrel jutnak el a cantabriai partokon, s a­miatt gyakran vádolták a spanyol tengerészetet hanyag­sággal sőt roszakarattal is. Ennek oka azonban kevésbbé rejlik a tengerészekben, mint a czirkáló hajók roszaságában. Az „Epoca“ az éjszaki ten­geri hadról azt mondja, hogy hat hajóból áll. Há­rom 2, 3 és 6 ágyús gőzösből és három 2 ágyús shoonerből, meg 80 lóból.­­ A gépek, melyek úgy is gyengék, romlottak, néha használhatatlanok is, s nem tudnak tengeren maradni olyankor, mikor még apró gőzösök is elsikamlanak Bayonne és Santan­der között. Ezeknek kell a dugárusokat ellenőrizni, kiknek hajói kétszerre gyorsabbak. Mikor látják, utal nem érhetik. Nincs tehát rajta mit csodálkozni, hogy a karlisták szabadon járnak-kelnek a ten­geren, s míg a spanyol kormány erősebb hajókat nem küld a cantabriai partokra, a fegyverszállítás egyre tartani fog. Németország. (Az országgyűlés­ből. A népfölkelési tör­vény.) A német trónbeszéd tudvalevőleg a szaporodott hadügyi ki­adások következtében az anyakönyvi járu­­lkok emelését helyezte kilátásba. Miután a j­árulékok emelése igen tekintélyes számot — 26 mil­ió márkát — tesz ki, az országgyűlésen a nemzeti­iberális párt azt fogja indítványozni, hogy a bi­rodalom adóügye teljesen átváltoztassék, s az anyakönyvi járulékok helyébe birodalmi jöve­delmi adó lépjen. — A birodalmi tanácsban e tárgyalták a népfölkelési törvényt. A ja­vaslaton csak annyit változtattak, hogy a 3. §-t így szövegezték: „A népfölkelés ellenséggel szem­ben való alkalmaztatásakor katonai lőtávolságból felismerhető jelvényeket fog kapni, s rendszerint külön szakaszokra oszlik. Rendkívüli szükséglet esetében, vagy ha alkalmas külön szakaszvezetők nem volnának, a honvédség is kiegészíthető a nép­fölkelésből.“ Olaszország. (A német császár és a páp­a.) A „Fanfulla“ a német császárn­ak a pápához intézett legutóbbi — táviratilag jel­zett — leveléről azt mondja, hogy ez válasz volna a pápa azon igen mérsékelt hangú levelére, melyet több német püspök elfogatása tárgyában intézett a császárhoz. Vilmos császár kijelenti, hogy most is egnagyobb tisztelettel viseltetik a katholikus egy­­ház feje iránt, s kormánya a katholikus cleris egy része ellen való eljárásban épen nem követett el­­enséges szellemű politikát, hanem csak le akarta küzdeni a katholikus párt meg nem bocsátható magatartását a birodalom egységével és a népes­ség nagy többségével szemben. A Kullmann-per. (Folytatás.) (Második nap, Würzburg okt. 30.) A tárgyalási terem ismét szorongásig tele van- Kullmann csendesen, nyugodtan hallgatja a szóno­kokat. Rynecker udvari tanácsos és tanár Würzburg­­ban szakértői véleményt mond vádlott lelkiál­lapotáról. Kullmann fiatalságától kezdve beszúálló természetű volt, izgalom által egy carilinaris kedélyhangulatba élte bele magát s Bismarckot következetesen a kath. egyház halálos ellenségé­nek tekintve, kész volt azt megölni. Mindazáltal nem lehet mondani, hogy Kull­mann fanatikus modorában, magaviseletében semmi sincs a rajongóból. Mondá ugyan, hogy Bismarck a kath. egyház halálos ellensége és hogy meg akarta őt ölni, de ezt nem fellengző modorban, hanem apathiával mondotta. Szavaiban nyoma sincs a fanatikusnak, csak betanult frázisok azok; most bűnbánó, vagy legalább bű­nbánatot színlel. Ha tehát nem fanatikus, igen közel áll a feltevés, hogy gonosztevő. Már fiatalabb korában is sok gonoszságot, erőszakoskodást követett el. De ez sem mutatja, hogy megrögzött gonosztevő. Salzwedelben példásan viselte magát s a börtönben is jó magavise­letről tett tanúságot. A­mit róla constatálni kell, az, hogy nincs önállósága s a tekintélyre mintegy aka­rat nélkül támaszkodik. Ily emberek jól figyelnek, van bizonyos értelmük is, de mindent elfogadnak kritika nélkül, a­mi nekik hangsúlyozva mondatik. „Ha történetesen egy nagy városba jut, hol sociáldemokraták vannak, okvetlenül socialdemo­­krata lett volna belőle. A mi kedélyvilágát illeti, feltűnt nekem — igy folytatja Rynecker — hogy anyja halálának hírét minden megindulás nélkül vette. Kedélyélete nincs kifejlődve s ily emberek­nél a szív melegségét az irigység, gyűlölet, hiúság és nagyratörés szokta helyettesíteni. — Hogy gyil­kossá lett, ennek oka a szív- és lélekáramlat ál­tal előidézett erkölcsi anomáliában van. Végüil con­­statálnom kell, hogy merényének beszámíthatósága csekélynek tekintendő.“ Kimutatja végül az em­lített szakértő Kullmann testi fogyatkozásait, agy­­rendszerének hiányos voltát s említi, hogy a vád­lott fiatalabb korában titkos bűnöket követett el, melyek szintén nagy befolyással voltak egész lelki állapotára. Egy másik szakértő, Hübrich vélemé­nye az, hogy Kullmann lelki állapota teljesen nor­mális. Dr. Gerhard védő érzelgős szavakban em­lékszik vissza a merénylet napjára. A vádlott azt mondta, hogy az egyházi törvények miatt lőtt rá a herczegre — a bűnrészesség gyanúja azonnal azon nagy pártra háramlott, mely érdekeit az egy­házi törvények által sértve hitte. Örömmel consta­­tálja, hogy a gyanú alaptalan volt. Sajnálattal is­meri be, hogy Kullmannak volt gyilkossági szán­­déka. Hogy lehet az, hogy az egyházi törvények, melyeket ő, kádárlegény létére, nem is érthetett, bízták rá a bűntényre ? Kullmann Neustadtban nem járt templomba, keveset gondolt a vallással, kö­zönyös volt szertartásai iránt. Csak akkor jött dühbe, ha katholikus „mucker“-nek csúfolták, s boszút akart sérteni állani. Salzwedelben átváltozott, unalomból beállott a kath. legényegyletbe, felolva­sásokat hallgatott, olvasott. Az ily egyletek első­utolsó betűje: a pápai világuralom. E szel­lem s a katholikus lapok izgatásai kétségkívül nagy befolyással lehettek Kullmann lelkületére. Nem műveit ember, ki a látszatot a lényegtől meg tudja különböztetni. Az agitátorok kiadják a jel­szót, a tömeg a jelszót tárgynak veszi. „A va­­llás veszélyben van!“ Az egylet roppant befolyással volt Kullmannra, sohasem gondolt a vallással, most sem ismeri annak lényegét, é­s egyszerre csak vallásért lelkesül. Kullmann környezete tehát a vét­kes, melynek ő eszköze volt. Anyja őrjöngésben halt meg, nagy atyja öngyilkos volt, nyilván­való, hogy az akarati szabadság korlátolt­sága örökös e családban. Gyenge észjárásánál fogva a hirtelen változott viszonyok nagy hatással voltak rá. Mindig ily gondolatokon eredve, nem szabadulhatott meg a gondolattól, hogy Bismar­­kot megöli. Nem volt tehát teljesen szabad elha­tározási állapotban, midőn a tervezett merényletet végrehajtotta.A vétkesség kérdésére tehát tagadólag kell válaszolni. Nadel, államügyész, két órás szünet után, válaszában azt mondja, hogy azon esetben is, ha csábításról lehetne szó, a csábítás enyhítheti a büntetést, de meg nem szüntetheti a vétket. Szavait így végzi: „Higyék, oh higyék el, ha megtalálnám a fonalat, e tettet az őrültség szörny­szülöttéül tekinthetni, én volnék az első, ki világ hallatára fennen hirdetném. De e fonalat nem talál­hatom meg. A jelen és utókor tehát, ha történe­tünk e sötét lapját olvasni fogja, legalább azt is hadd olvassa, hogy a tett megtörtént, de igazsá­gos, bár szigorú ítéletet vont maga után !“ A védő viszontválaszt ad, néhány szóval, s a fentebb mondottakat igyekszik bebizonyítani. Ezután Kullmann szól, elmondva életraj­zát. Meggondoltan beszél, de el van fogatva, gyak­ran elakad, s lábán himbálózik. Újat nem mond. Kiemeli, hogy senki sem izgatta föl, s csak mikor az újságban a poseni érsek elfogatását olvasta, s azon gondolkozott, hogy ki ennek az oka, akkor jött arra a gondolatra, hogy a vallástörvény alkotóját el fogja tenni láb alól („aus dem Wege­schaffen“). Az elnök az összefoglalás után felteszik az egyetlen kérdést, hogy Kullmann Lajos vétkes-e szándékos gyilkossági kísérletben? Az esküdtek visszavonulnak, s 10 percz múlva ismét megjelen­nek. Kihirdettetik, hogy: „Az esküdtek be­csületök s lel­kiismeret­ök szerint azt fel­élik: igen.“ irodalom. — Závodszky Károly „Ott­hon“-ának második füzete megjelent. Tartalma a következő: I. „Élvezzünk.“ Névy Lászlótól. II. Egy elégia az életről. Költemény Benedek Aladártól. III. Az első patiens. Vígjáték 1 felvonásban. Láng Lajos­tól. IV. Markalf. Történeti regény öt kötetben. Egy soha meg nem jelent könyv ismertetése. Ba­lázs Sándortól. Irodalmi memoire az ötvenes évek elejéről. Váry Károly Budapestre jött Beöthy László és Balázs Sándor barátaihoz, hogy az iro­dalmi téren működjék. „Markali“-ot, melyen 8 álló esztendeig dolgozott, készen hozta magával, s azzal akart egyszerre nevet szerezni. Kiadója rög­tön nem akadt. Azért barátai azt ajánlották neki, hogy előbb apró dolgozatokkal ismertesse meg magát. Váry Károly nem hajlott a gyakorlati ta­nácsra, azt adva okul, hogy 38 éves kora nem engedi meg az erő elforgácsolását. S így egy té­telre játszik. Csü­ggedés nélkül újra elindult kia­dót keresni. Hasztalanul, bár a „Pesti Napló“ s a „Délibáb“ mutatványokat is közöltek regényé­ből. Végső elkeseredésében az egész művet elé­gette, csomónként hányva be a kályhába. E lassú és rémes öngyilkosság mintegy negyedóráig tartott. Ekkor hirtelen felugrott székéről, kalapját fejébe nyomva, bevágta maga után az ajtót s kirohant a szobából. Megőrült. Balázs L. és Beöthy L. utána sietett, de már eltűnt. Sohasem látták többé, sőt hírt sem hallottak felőle. Él-e még, vagy elveszett, bizonyosan még ma sem tudhatni. A füzet további közleményei: V. Irodalmi arczképek n. Kecskemé­­thy Aurél: Vidortól. VI. Hull a“virág . . . Költe­mény. E. Kovács Gyulától. VII. Az isten elébe. Rajz Benedek-Büttner Linától. VIII. Nemzeti szín­ház. IX. Tárcza. A szerencsétlen flótásokról. Tan­­krédtől. (Kvassay Ede.) X. Értesítő. Petőfi S. köl­teményeihez. A „Kisfaludy-társaság“-ból. Képzőmű­vészetünkről. A folyóirat előfizetési ára egész évre 8 frt, félévre 4 írt, negyedévre 2 írt. A pénzek Kókai Lajos könyvkereskedésébe (Károly­ utcza 25. sz.) küldendők. — A Légrády testvérek kiadásában csinos „Erdészeti zsebnaptár“ látott világot. II. évfolyam. Az 1875-ik évre. Szerkesztő ifj. Hoffmann Sándor. Ára 1 írt 80 kr. Ajánljuk az erdész kö­zönség figyelmébe. A hivatalos lapból. Az igazságügyminiszter a tamási kir. járásbírósághoz telekkönyvvezető-segéddé Borsod­y Lajos szegszárdi kir. törvényszéki írnokot ; a bittsei kir. járásbírósághoz végrehajtóvá Pa­dal­a Pál zsolnai lakost, a békés-gyulai kir. törvényszékhez jegyzővé Kis László ottani törvényszéki aljegyzőt, és a békés-csabai kir. já­rásbírósághoz írnokká M­ó­r­i­c­z Nándor békés-gyulai kir. törvényszéki bijnokot nevezte ki. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter Horváth Sándor okleveles állatorvost a budapesti m. kir. állatgyógyintézethez tanseggéddé nevezte ki. A budapesti kir. főügyész Tamás János kiszolgált törzsőrmestert a temesvári kir. ügyézséghez írnokká ne­vezte ki. Az államügyész 15 évi fegyházi büntetést és 10 évi becsületvesztést javasol. Kull­ma­n enyhe büntetést kér. A törvényszék egy órai szünet után a követ­kező ítéletet hirdeti ki : „Bajorország királya nevében. Az unterfran­­keni és a schaffenburgi esküdtszék következőleg ítélt: Kullmann Eduard Ferencz, Bismarck her­­czeg ellen elkövetett bebizonyított gyilkossági kí­sérlet miatt „tizennégy“ évi fegyházi büntetésre és kiszabadulása után 10 évi becsületvesztésre ítélte­tik. Büntetésének kiállása után rendőri felügyelet alatt álland. A pisztoly és az őrposták lefoglaltat­nak, egyéb tulajdonát visszakapja.“ Következnek az indokok. Kullmann nyugodtan hallgatta az ítéletet. HÍREK. Okt. 31. — A királyi pár, mint Prágából jelen­tik, november 8-án d. e. 11 órakor érkezik Klad­­rubba, másnap reggel pedig Pardabitzba. A haj­tóvadászatok egész héten tartanak, kivéve nov. 12-ikét, mikor ő felségük inkognito Prágába men­nek Ferdinánd király látogatására. A cseh lapok megc­áfolják azt a hírt, mintha gr. Andrássv Gyula is részt venne a vadászatokban.­­ A honvédség novemberi előlépteté­seit tartalmazó miniszteri előterjesztést, a király ma írta alá Gödöllőn, s holnap fog közhírré té­tetni. •­­ Az akadémia palotájának vas­födele már elkészült, s az országos képtárt a tél alatt rendezik el az átalakított helyiségekben. Azt a 10—12 darab újabbkori festményt, mely a régi iskolák műveiből úgy is kivált, a nemzeti mú­zeum képtárába viszik át. Innen pedig cserébe a legértékesb régi festményekből adnak át többet az országos képtár számára. Ezek száma különben nem nagy, miután a legértékesb régi festmények a Pyrker-féle gyűjteményben vannak, ezek pedig — a hagyományozás tervezete következtében — csak a múzeumot illetik. — A felvidéki kholera-árvák közül Trencsén megyéből, ismét százegyet szállítottak át a fővároson. Vanda trencséni árvaszéki elnök és Brogyányi zsolnai szolgabiró kisérte őket. A meg­­érkezők elé gr. Szapáry miniszter és több trencséni képviselő kiment a vaspályához. Az árvák közül Nagy-Kőrös 40, Abony 19, Kis-Újszállás 14, Sződ 4, Tápió-Szele 2 árva örökbefogadására vállalko­zott. A többiek Pest megye különböző helységeiben találnak ellátást. A dolog illustratiójára megemlít­jük itt, hogy a cseh lapok hevesen agitálnak a tót árvák magyar vidékre küldése ellen, s a cseh­országi vendégszeretet kínálják számukra. — Magyar vezényszónak kellene hangzani újévtől a vasutaknál, gőzhajóknál, táv­írdánál. A vezényszavak szerkesztésén a köz­lekedési miniszter fölhívására egy enquetebi­­zottság működött, s ez a részletes kivitelre al­bizottságot választott, mely Storch m. kir. fel­ügyelő elnöklete alatt a magyar éjszakkeleti vas­pálya, a magyar államvaspályák és a magyar nyugati vaspálya küldötteiből állott. Az albizott­ság nemrég be is fejezte feladatát és most, az er­délyi vasút egy küldöttével megszaporodva, a munkálat fölülvizsgálatához fogott. Reméljük, ké­szen lesznek újévre. — A görög udvarhoz b. Münch-Bel­­linghausen Joachim követség­­tanácsos neveztetett ki osztrák-magyar követnek. — A m. tud. akadémia II. osztálya no­vember hó 2-án d. u. 5 órakor ülést tart. Tárgyai a következők: Jakab Elek r. t. székfoglaló érteke­zés­e: „A levéltárakról általában, s különösen egy magyar album-levéltár szükségességéről.“ Römer Flóris r. t. jelentést Svéd- és Oroszországban tett tudományos utazásáról. Ribáry Ferencz értekezése „A jobbágyi viszony a rómaiaknál és helléneknél.“ — Érdekes zenemű jelent meg Táborszky és Porsch­­­enemű­kereskedésében . Liszt Ferencz­nek azon melodrámai zenéje, melyet Jókainak „A holt költő szerelme“ czimű költeményé­hez irt. A díszes kiállítású kiadás magyar és né­met szövegben külön és a hangjegysorok közt is közli a költeményt. A zongorázó közönség figyel­mébe ajánljuk e művet. Ára 1 frt 20 kr. — A nyitrai törvénys­zék, mint em­lítettük, a pozsonyi „Grenzbote“-nek a törvény­szék ellen intézett czikkeivel, egy ülésben foglal­kozott és határozatot is hozott Most a „M. P.“ következőt jelent: A­mint a nyitrai kir. törvény­széknek ismert határozata köztudomásra jött, az igazságügyminiszter azonnal leiratilag fölhívta a törvényszék elnökét jelentéstételre, váljon azon határozat sebsióban hozatott-e? s mily törvényes alapon ? — Imhof báró, vagyis az a kalandor, ki e nevet és czimet használta, nem vall semmit a vizsgáló biró előtt, s hogy honnan való, vagy mi az igazi neve, még mindig nem lehet tudni. E na­pokban a törvényszéknek egy weidhofeni nagybir­tokos, ki Imhof báró budapesti történetét a hirla­­pokból olvasta, egy s­rczképet küldött, azzal a kér­déssel, ha váljon nem hasonlit-e az a kalandor­­hoz; azután elmondta, hogy múlt nyáron a war­­tenbergi fürdőben báró Félits Ferenczczel ismerke­dett meg, a ki 200 frtot kért tőle kölcsön s azzal eltűnt. Küldi tehát drága ismerősének báró Félits Ferencznek arczképét. Ez az arczkép csakugyan „Imhof báró“ arczképe. — Sikkasztás és lopás Szegeden. A városi főpénztárnál Árvai József pénztárnoki se­gédtiszt jelentékeny sikkasztást követett el. Ő tel­jesen bírta a bizalmat, s egy év óta kezelte egész önállóan a városi tisztviselők adópénzét s a taní­tók fizetéséből az orsz. nyugdíjintézet részére le­vont összegeket. Sikkasztását már régóta űzi, s hogy mindeddig föl nem fedöztetett, az kizárólag annak tulajdonítható, hogy föltétlenül bíztak benne, most, hogy a csalódás bekövetkezett, meggyőződ­hettek az illetők, hogy pénzkezelésnél föltétlenül alkalmazkodni kell ama mondáshoz, melyet az újabb kor szült: „ne higyj az ingednek se!“ Az elsikkasztott összeg 2300 írtra rúg, melynek egy­­része azonban födözve van a sikkasztó hivatalnok biztosítékával. Árvai tegnap délelőtt befogatott.­­ A „Sz. Híradó“ még egy más tisztviselői vissza­élésről is tesz említést. A távírda hivatal kézi pénz­tárát törte föl közelebb valaki, s annak tartal­mát, 30 frtot elvitte. A tettes már kézrekerü­lt, s ez G. K. távirdatiszt. — Zubovics honvéd főhadnagy a megal­­apított órarend szerint folytatja lovagló útját Pá­­ris felé. Okt. 17-én este 6 órakor érkezett Esser­­dingbe, s az ottani postahivatalnál ezt hitelesen is bizonyíttatá. Ezzel aztán megnyerte az első fogadást, a­mi 7000 frt. Ha esti 7 óráig meg nem érkezik, elveszti.­­ Az izr. tanítók nyugdíjazta­tása ügyében a magyarországi izr. kerületi elnö­kök aláírási ívet bocsátottak ki, s minden hitköz­séget felszólítottak, hogy az orsz. izraelita tanítói nyug­díj­intézet megteremtéséhez járuljanak. Az adományok az „orsz. izr. tanitói nyugdíjintézet kezelő bizottságához.“ József tér 7. sz. küldendők. — Egy család m­eg­g­y­i­l­k­o­l­ás­a. A „Nagyváradinak Írják Oláh-Homorogról. Okt 25-én viradóra gyilkolás történt, és a mily hallatlan és oly megdöbbentő; t. i. az érintett éjjelen egy családapa nejével és két gyermekével meggyilkol­tatott. Az apa az udvaron, a­mint aludt, fejszével feje ketté vágatott, nyaka pedig keresztül; a két gyermek (egyik 4 éves leány, másik 1 éves fiú)késsel nyaka szú­­ratott keresztül; a nő szintén késsel gyilkoltatok meg, és oly erővel, hogy a szív mindkét kamarája keresztül szaratott. Ezen borzasztó tett elkövetésé­vel a meggyilkolt férj s illetőleg apa fivére, Kis Demeter nevű szabadságos katona gyanusittatik és nem minden ok nélkül. A vizsgálatot Cseres­nyés Sándor járásbiró ur vezeti. — Határvágó eke. Gr. Keglevich Béla 119 fontot nyomó régi vasekét küldött Heves me­gye hatóságának. Az eke állítólag a régibb idők­ben a megyék határvonalainak kihasitására szol­gált, s valószínűleg a megyeház helyiségeiben őriz­tetett. Később, mint fölösleges lom, árverésen el­adatott, hol egy zsidó vevő tulajdonába jutván, ettől gr. Keglevich Miklós szerezte meg, s helyezte el, mint ősi ereklyéi, szilvási uradalmában. A megyei alispán, ha az ekének a mondott czélra való egykori alkalmazása csakugyan kitűnnék, mire nézve puhatolást rendelt el a levéltárban, in­dítványozni fogja, hogy az az egri múzeumnak ajándékoztassék. — Mérgezési kísérlet. A nádor-utcza 46. számú házában Kovács Katalin napszámosnő­nél egy házaló asszony jelent meg, ócska ruhák­kal. Beszélgetés közt egy bütykösből borral kínálta meg a napszámosnőt s ennek két gyermekét. Ezek ittak is, aztán rögtön elaludtak. De a gyermekek, kik csak egy-két kortyban ízlelték meg a kínált italt, csakhamar fölébredtek, az asszonyt azonban csak több óra múlva orvosi segély hozta életre, s a kerületi orvos mérgezést konstatált. Valószínű, hogy a házaló asszony lopás szándékából kínál­­gatta a mérges italt, s csak a gyermekek váratlan fölébredése miatt nem hajthatta végre szándékát. Most nyomozzák, de nem találják.­­ A budapesti egyetem bölcsészet­­hallgatóinak segélyző egylete fölkéri a közönséget, hogy gyámolítsa föladata teljesítésében, s emlé­kezzék meg adományaival a zsenge egyletről. Egy­úttal fölkéri azokat is, kiknek nevelőre vagy cor­­repetitorra van szükségök, hogy forduljanak az egylethez, egyetemi épület, 3-ik emelet. A pénz vagy könyvbeli adományok is oda küldendők. — Halálozás Szakay Endre, ügyvéd, hosz­­szabb ideig Nyíregyháza városi tanácsnoka, s leg­utóbb törvényszéki irodaigazgató, meghalt Nyíregy­házán. — A budapesti iparos képzőprot.­egylet tagjai keretnek, miszerint hétfőn, folyó év november hó 2-án esti 8 órakor fontos értekez­letre, az egylet helyiségében (Deák­ tér 3. szám.) megje­lenni szíveskedjenek. Ugyanazon egyletben minden csütörtökön esti 8 órakor nyilvános ok­tatás adatik az új méter­ mérték megismertetésében, mely oktatásban a nem tagok is résztvehetnek. .. Különösen figyelmeztetjük, t. olvasóinkat, a mai számunk hirdetési rovatában foglalt „S­­­e­in­­decker&Comp. H­a­mb­urg­b­an“-féle hir­detésre. Oly nagyszámú főnyereményt tartalmazó kisorsolás eredeti sorsjegyeinek elárusításáról van itt szó, melynél, a mi vidékünk részéről is, igen élénk részvét várható. Ezen vállalat annál inkább is megérdemli a teljes bizalmat, miután a legjobb állambiztosítékon nyugszik, nemkülönben a fönnt­­nevezett ház is állandóan pontos és szilárd műkö­dése által mindenfelé a legelőnyösebb hírnek örvend. Nemzeti színház („A három­széki lányok“, népszinmü 3 felvonásban. Jókai novelllája után irta Szigligeti. Zenéjét szerkesztette Erkel Gyula.) Régibb műve Szigligetinek s kevés drámai becscsel bír. Ha azért elevenítették meg a nemzeti színpa­don, hogy aféle ponyva alá való „Tü­ndérlak Magyarországban“ népszinmű helyét töltse be, ak­kor örülünk megjelenésének. A vasárnapi közön­ség találhat benne elég szórakozni valót. — A drámai átdolgozásban Szigligeti szorosan ragasz­kodott a novellához, s míg ez egyrészt változa­tos!)­szint adó tárgyat nyújtott, mint népszínmű­veinknél rendesen használni szokás, másrészt a cselekvény folyásában nem maradtak el az egyönte­tűség jelentékeny csorbái sem, mert a­mire a no­vella egész kényelmesen ráér: — az események bővebb magyarázatára, a hangulat tetszés szerinti vezetésére, — ezekre a drámaira nem rendelkezik ily kényelmes eszközökkel, és sokszor tapasztal­hatja, hogy igen jó novellák és regények sem fe­­lelnek meg a színpad követelményeinek. „A háromszéki leányok 1­2-ik felvonásában van legtöbb színpadi élet. Első felvonása teljesen blösleges. A múlt századbeli tatárpusztítás után hazatérnek a lakosok a feldúlt falvakba, s hozzá kezdenek a házak fölépítéséhez. A lányok pedig, nehogy szüleiknek terhére váljanak, mind össze­beszélnek, hogy szolgálatba állnak, s elmennek Brassóba. Ez van az első felvonásban. A második felvonásban két azoni székely lánynak Brassóban átélt viszontagságait ismerjük meg. Testvérek és szomszédos házban szolgálnak egy-egy szász csa­ládnál. Mint lesz szerelmes egyikbe Weimuth uram fia, ki Wüttenbergában diák volt, mint jár a má­sik nyomába Sziksz Syndikus, s mily mulatságos alak Weimuth ur felesége, a hegyes nyelvű Bri­gitta, ezt valószínűleg ismeri az olvasó közvetlen Jókaitól. A harmadik felvonás már nagy zökke­néssel foly tovább. Látszik, hogy a novella egy bizonyos esemény előadását tűzte ki feladatául, s arra nézve ott van maga az író, a­ki elbeszél­heti. De a színpadon egyes alakok által történik minden, s ezeknek az alakoknak következetes szerepeltetése viszi tovább az eseményeket. Hanem itt egyszerre csak minden szerep nélkül marad­nak : Weimuth, Brigitta, Sziksz, kik pedig az előbbi felvonás fő személyiségei voltak. Az egyik székely lányt (Brigitta ármánya következtében) pellengérre akarják álí­tani, a piac­ közepén, de a vásárban levő székelyek megszabadítják, s olyan rettegéssel töltik el Brassót, hogy a polgármester a székelyek lecsillapítására Weimath un­am fiának odaítéli a megszabadított lányt feleségül. Olyan karakterű esemény ez, mely az első felvonás komikus hatása után, nem találja hozzávaló kedv­ben a közönséget. Hatása csakis a 2-ik felvonásnak volt, mely­ben van színpadi mozgalmasság, s egy eredeti alak, Brigitta, a­ki túlbeszél mindenkit, de mi­kor a tüzes és pergő nyelvű székely lánynyal akad pőre, akkorára — bereked. Dal és dal egymást váltja e népszínműben, de nem a hatás emelésére. Nagy részben a legis­mertebb népdalok hangzanak, új szöveggel az igaz, de ez nagyon kevés arra, hogy feledjük, hányszor hallottuk már más népszínműben, és mindenütt, ha jókedvű társaságba kerültünk. Szigligeti népszín­műveinek bizonyára igen nagy érdeme van, hogy a népdalokat annyira ismerik most már mindenfe­lé az országban, és hogy mennyire helyén vannak azok a színpadon, szintén ő bizonyította be oly sok ízben. De ne feledjük azt sem, hogy ma már az iskolában zene­kátét tanítanak, minden jobb módú háznál zeng-bong a zongora, a legkedveltebb népdalok többféle kiadása jelenik meg, s a kis városokban is dalárdák működnek. Ilyen viszo­nyok közt persze hogy egyebet várunk a színpa­don, mint a „hejretgutyu,“ meg a „düvő-düvő ko­­mámasszony“ dallamát. Mint már előlegesen is említik, Erkel Gyula szép zenekíséretről gondoskodott még a régi da­lokhoz is, a czigányos czikornyákat és a prímás muzsikus tónusát erélyesen elutasította. Művésziesb alakot választott, s irt valódi zenekíséretet, mely­hez az éneknek kell dominálni. A kevésbbé ismert vagy új dalok osztatlan tetszéssel találkoztak, s ezekben a műforma szerencsésen fogja át a köny­­nyed, népies motívumokat. Az első felvonásbeli ima-khórus a fúvóhangszerek erős alkalmazása után ítélve nagyobb énekkar számára van írva, vala­mint az utolsó felvonásbeli induló íb, melynek he­­roicus jellegét egyébiránt pusztán női kar nem is fogja érvényesíthetni. Ha e népszínműben a legismertebb dallamo­kat mellőzik, még akkor is marad elég ének. Az előadásban Bl­a h­á­n­é az első helyet vívta ki szerepe számára. Nem valami nagy ideje annak, hogy a közönség e kedvencre, szerepe ala­kítására a megszokottaknál több és életteljesebb színeket használ. De most már mindjobban észre lehet venni a gondot, melylyel az alakítás teljes­ségére törekszik, és pedig jó ízléssel meg egész kedélylyel. Ezúttal is az élénk, nyelves Katiczát az elevenség annyi közvetlen természetességével játszotta, hogy csupa élet járt-kelt vele mindenütt. Tamás­si a wittenbergai diák szerepében csak kis részét alkalmazhatta azon eredetiségeknek, me­lyekre más népszintű bővebb alkalmat is nyújt. A dalokhoz sem volt valami hangos kedve. Szath­­m­á­r­y­n­é rekedtséggel küzdött, épen az éles torkú Brigitta szerepében. Vízvári széles jókedvvel játszotta Sziksz szerepét. Említést érdemlő szerepek jutottak még Komáromynak (Weimuth) és Helvey Laura kisasszonynak. Törvényszéki csarnok. (Fegyelmi tárgyalás a királyi tábla előtt.) A kir. tábla mint másodfokú fegyelmi bíróság ma Magossy Elek, szt.-gothárdi törvényszéki aljegyző fegyelmi esetét tárgyalta. A kir. főügyészséget dr. Lőw Tóbiás képviselte, védő dr. Darányi Ig­­nácz. Magossy Elek ugyanazzal vádoltatott, hogy Gyergits szt. gothárdi ügyvédről ennek több idő előtt úgy nyilatkozott, hogy a törvényszék ő iránta való ellenséges indulatból a felek ügyeit hátrál­tatja. A szt.-gothárdi törvényszék mint első fokú fegyelmi bíróság azért Magossyt hivatalos rászó­­lással illette, de e büntetés ellen az elitélt a k­­­r. táblához felebbezett. Védője dr. Darányi Ignácz konstatálta, hogy az első tárgyalás alkal­mával kihallgatott tanú mindegyike külön tényről tanúskodván, csak félbizonyítékot szolgáltattak. Az összetett bizonyításnak pedig csak akkor van helye, ha a tanuk által megerősített té­nyek egy cselekvény részeit képezik és valóságok mellett összefüggésük tanúskodik. Védő kiemelő továbbá, hogy a bíró, vagy bírósági tisztviselő nem csak el nem tiltható attól, hogy a magán­életben az ügyvéd felől nyilatkozzék, hanem, hogy ő, ki az ügyvéd eljárását megbírálni képes, erre legilletékesebb. Dr. Lőw Tóbiás főügyészi helyet­tes az első bírósági ítélet megerősítése mellett szólt. A bíróság hosszabb tanácskozása után, Szabó Miklós elnök azon ítéletet hirdette ki, hogy az első bíróság ítéletének megváltoztatásával vád­lott a reá kimért fegyelmi büntetés és költségek megfizetése alól jogerejűleg fölmentetik. (Váltóhamisítás.) Egerzeiger István iparosnak Mária nevű neje férjének egy 300 fotos hamis váltót állított ki, melynek értékesítésénél Neuer Márk nevű ügynök segített. Egerzeigerné azonban azóta meghalván, a pesti fenyitő törvény­szék ma a váltó hamis váltónak kijelentésére szo­rítkozott a további fenyitő eljárás megszüntetése mellett. Neuer Márk egyszersmind a bűnrészesség vádja alól bizonyítékok hiányából fölmentetett. KÖZGAZDASÁG. üzleti hetiszemle. Budapest, okt. 31. Az időjárás az elmúlt héten változatlanul száraz volt hűvös éjjelekkel. A Duna vízállása folyvást alacsony Gabnaüzlet. A gabnaü­zletről e héten sem lehet valami örvendeteset jelenteni, mert noha minden gabnanemből csekély volt a hozatal, a forgalom mégis igen korlátolt maradt, kivált bú­zában, mely más években ilyenkor háromszor ekkora forgalmat tudott felmutatni, míg most a vevők a mai alacsony árakon sem akarnak vásá­

Next