Ellenőr, 1874. november (6. évfolyam, 300-329. szám)

1874-11-08 / 307. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . 2© frt. — kr. Évnegyedre . . 5 írt. — kr Félévre . . . I© „ — „ Egy hónapra . 1 * 8© » Egyes szám ára 1© krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. (Légrády testvérek irodájában). Kiadóhivatala: Előfizethetni helyben és posta útján, nádor-utcza 6 sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. 307. szám Budapest, vasárnap, november 8.1874. VI. évfolyam Az „Ellenőr“ ára mint eddig: Egy évre......................... . 20 forint — kr. Félévre ........ 10 „ — kr Negyedévre ...... 5 „ — kr. Egy hóra ....... 1 80 kr. Az előfizetést — postai úton vagy személyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadóhivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi úton történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. TÁVIRATOK. Bécs, nov. 7. (Képviselőház.) A kormány törvényjavaslatot nyújt be egy, Isztriával a földtehermentesítési alap tárgyában kötendő egyességre vonatkozólag. Goellerich és társai a politikai közigazgatás hiányai megszüntetésére vonatkozó törvényjavaslat beterjesztése iránt indítványozzák a kormányt fölszólítani. Az igazságügyi miniszter a ház tetszés nyilvánításai közt terjeszti be az új büntető törvénykönyvre vonatkozó törvényjavaslatot azon megjegyzéssel, hogy az új rendészeti büntetőtörvény munkálataival is jó előre haladtak. Forreger a szabadkőműves páholyok törvényes jogosultságát célzó indítványát indokolja. Giskra kinyilatkoztatja, hogy a kormány nem átallott volna a szabadkőművesség jogosultságát elismerni, hogy ha az egyesületi törvény nem volna az ellen, Grocholski, Foregger indítványa ellen szól. A ház Foregger indítványát az egyesületi bizottsághoz utasítani határozza. Ezután a részvénytársulati törvény fölötti részletes vita folytattatott. Bécsi, nov. 7. (Képviselőház.) Az igazságügyminiszter az új büntetőtörvénykönyv javaslatát előterjesztve, előadja, hogy annak alapja és határozatainak nem csekély része a német birodalmi büntetőtörvénykönyvhez támaszkodik, minek azon eredménye van, hogy az osztrák törvényhozás közvetlenül hozzácsatlakozik azon nagy vonáshoz, mely Európa büntetőtörvényhozását ezen század kezdete óta félreismerhetlenül aratja Magától értetik, hogy a javaslat nem szolgai utánzás, sőt ellenkezőleg beható figyelemben részesültek Ausztriának némely sajátságos politikai viszonyai és több becses bünfenyitő traditiói. A képviselőház a részvénytársulati törvényjavaslat részletes vitájában a 173—180. szakaszokat változatlanul a bizottság szövegezése szerint, a 181. szakaszt pedig lényegtelen módosítással elfogadta. Bern, nov. 7. A rendi gyűlés a hadügyi törvényjavaslatot az általános tárgyalásban 30 szó többséggel elfogadta. London, nov. 7. A „Daily Telegraf“ nem hiszi, hogy a nemzetközi katholikus congressus létrejönne. Mint hírlik, a pápai udvarnál levő brit ügyvivő hétfőn hagyja el Rómát, és Lissabonba utazik. London, nov. 7. A „Times“-nek jelentik Washingtonból. Az eddigi teljes választási eredmények szerint a köztársasági többség a szenátusban 7 (eddig 25) szavazatot tesz; a képviselőházi összes ellenzék 70 szavazaton fölül rendelkezik. (A köztársaságiak eddigi többsége 16 szavazatot tesz.) PAris, nov. 7. Hendayeből érkezett hírek zerint az iráni helyőrség kirohanásaival a köztársasági csapatok combinált mozgalmára lehet következtetni, melynek czélja az ostromlókat franczia területre visszavetni. Pourey utasítást kapott, a franczia terület megsértésének megakadályozása végett. Pária nov. 7. A belügyi miniszter a praefectusokhoz körlevelet intézett, melyben előadja, hogy a vizsgálati tanácsosoknak a territoriális hadsereg számára való behívása csak alkalmazása az 1872-ben megszavazott hadügyi törvénynek; hogy az újjászervezés munkája befejeztessék, a nyugalom és rend fenntartása szükséges, és Mac-Mahon számít minden jó polgár higgadtságára és támogatására. — Loma tábornok pótcsapatokkal Iránba érkezett és valószínű, hogy a kailistái, az ostromlást abbahagyják. Irun bombáztásáról következő részleteket olvasunk a franczia lapok távirataiban: Bayonne, november 5. Tegnap egész nap folytatták Irán bombázását, s csak az éj beálltával hagyták abba. Az iráni helyőrség elég gyengén viszonza a tüzet ; a rombolás sem egyik, sem másik részen nem látszik jelentékenynek. A templomot és a városházát is érik a lövegek. Az iráni parancsnok 6 halottat és 10 sebesültet jelent, a halottak közt van egy kolduló barát, ki csak aznap reggel érkezett a városbaz. Az ostromló sereg, melynek vezérletét Elio tábornok vette át tegnap reggel, tíz zászlóaljból áll; ezek közül két guipuzccai. Iránból folytonosan számos menekülő érkezik Hendayebe. A köztársasági táborból jelentik, hogy Estella alól 50 karlista megszökött . Villergas köztársasági tábornoknak megadta magát. Jovellar tábornok pedig több karlista bandát vert szét, s ezek nagy vesztességet szenvedtek halottakban és sebesültekben. A kormány megkereste a lapokat, hogy a hadi műveletekről tartózkodjanak híreket terjeszteni. Francziaországban a községi választásokat november 22-ikére tűzi ki egy elnöki rendelet; kivételt csupán Seine megye községei képeznek, hol egy héttel később, 29-ikén, lesznek a választások. Az alkotmánytörvények, mint a „Moniteur universel“ jelenti, januárius hóban kerülnek a nemzetgyűlés napirendjére. P Bécs, nov. 7. (Zárlat.) Hitelrészvény 235.25 Galicziai 245.—. Államvasut 300.—. Járadék 70.—. 1860-dik 109.75 1864-diki 137.— Ezüst 104.80. London 110.—. Unió bank 125.25. Általános épitőbank 43.—. Angol-ausztria 55. 25 Lombardok 135.75. Tramway 134. —. Hitelsorsjegy 165 —. Napoleondor 887.—. Arany 520.—. Frankfurt 91.95 Porosz pénzutalvány 163.—. Török sorsjegy 56-80. Angol épitőbank 55 —. Pécs, nov. 7 (Hivat. zárlat.) Magy. földteherm. kötvény 78.—. Salg.-Tarján —. Magyar hitel. 228.25 Magyar záloglevél 85.60. Erdélyi —. Magyar keleti vasút 57.50. Magyar sorsjegy 83.75. Tiszai vasút 19. 50 Magyar vasuti kölcsön 96.20. Angol-magyar 32.50. Franco-magyar 77.—. Alföld 139.—. Magy. északkeleti vasút 117.50- Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 69.—. Porosz pénztári utalvány —.—. Magyar gőzhajó elsőbbségi kötvény —. Magyar földhiteintézet 73.75. Török —.—.Municipális 30.75. urán, nov. 7. Búza 60.25. 184.50. Orozs 53.-. 52.75. Olaj 17.24. 17.24. Szesz 26.10. 26.28. Boroszló, nov. 7- Búza 240.—. rozs 196 50.-----50—. Olaj 17.16. tavaszi 18.—. szesz 17.90. 18.10. 18.10 Utolsó posta. A siciliai közbiztonsági állapotok tűrhetetlensége miatt, egy ottani angol kénbánya-társulat Derby gróf miniszternél panaszkodván, ez az olasz külügyér elé terjeszté a panaszt, annak orvoslását kérve. Visconti Venosta, egy október 20-ára kelt, táviratilag már jelzett levélben válaszol erre, előadván, hogye részben haladéktalanul érintkezésbe lépett az olasz belügyminiszterrel, aki is megígérte, hogy a panaszt kellő figyelemben fogja részesíteni, s egyszersmind közölte a külügyminiszterrel, miszerint egész Siciliában a rablók kiirtására új közbiztonsági szervezet van életbelépőben, nagy katonai erővel ellátva, s ha ez sem vetne véget a rablók üzelmeinek, még erélyesebb s gyökeresebb rendszabályokhoz is kész nyúlni a belügyi kormányzat. Budapesti szinlapok Vasárnap, nov. 8-án. Bérlet. NEMZETI SZÍNHÁZ. 148. szám. A sromszéki leányok. Eredeti népszinmű 3 szakaszban, dalokkal, Jókay Mór után irta Szigligeti Ede. Zenéjét szerkesztette Erkel Gyula. Kezdete 7 órakor. VÁR SZÍNHÁZ. Nagy bérlet 22. szám. Kis bérlet 5. szám. Alfonz nr. Vígjáték 3 felvonásban. Irta Dumas Sándor, fordította Paulay Ede. ISTVÁNTÉRI SZÍNHÁZ. Hol késik a polgári házasság* 1 ? vagy: egy szó a birodalmi tanácshoz. Színmű 4 felv. irta O. F. Berg. Az országházból. — Nov. 7. -(1) Parlamentáris kormányformánál a felelősség alapfogalmainak ismerete oly nélkülözhetlen a miniszternél, mint az abc az iskolás fiúnál, ha olvasni akar. Tévedhet sokban, de az abc-ét elmondja még álmában is „könyv nélkül“. A belügyér úr azonban „könyv nélkül“ nem tud semmit, különben rész szónok létére sem mondhat vala oly nyakatekert badarságokat, melyek tarthatatlanná teszik állását, még ha egyike is volna a legjobb szakminisztereknek is, amitől pedig távol van. Kifelé áll a rudja, az bizonyos. Absurd elméletét a miniszteri felelősségről, talán megbocsátották volna a pártczimbólák, nem személyiségének ingrató voltáért, hanem a válságoknak még ily alakban sem kedvező, „viharos idők járása“ miatt. Hja, de vannak ám ennél nagyobb bűnei a deákpárti konferencziák rovásán és így alkalmasint mennie kell, mi kiváló szerencse lenne parlamentarizmusunk ügyére, mert egyszer s mindenkorra meg volna általa a praecedens, hogy miniszteri sékről nem szabad megfeledkezni a kormányzási felelősség sarkelveiről. Legroszabb gr. Szapáryra nézve, hogy bukása nagyon kis szabású, nem áll cseppet sem a nagy szabású parlamentáris küzdelmek színvonalán, hol az emelkedést és bukást egyaránt nagy eszmék fedözik. A jobboldali pártszervezet intriguáló coulissamachinatióus vezérelvek hiányában frondeurpolitikát űző hiú, nevetséges és gonosz fogásait semmi nem jellemzi jobban, minthogy kabinetjeik és kormányférfiaik nem a parlamenti párviadal szabályai szerint hullanak el nemes küzdelemben, hanem bukniuk kell vagy képtelenségük, vagy a pártmanőverek következtében parlamenti gunykaczaj és országos öröm között. Nevetségessé most is az fogja tenni gr. Szapáry bukását, hogy a Simonyi Ernő interpellatiojának tárgyát képező Migazzi-féle eset alkalmából, teljesen jogában állt úgy tenni, amint tett. Nem volt szüksége valami különös indokra. Hivatkozhatott volna egyszerűen felelősségére, melynek parlamentáris fogalmak szerint mindenütt megfelel a jog, hogy az administrate körül azt ajándékozza meg bizalmával, kiért mindenkor képes elvállalni a felelősséget. Hogy gr. Migazzi népszerű ember Bars megyében és befolyásos ember a pártnál, mind szép dolog , de nem elég arra, hogy a felelős miniszter el ne mozdíthassa, mihelyt személyében vagy hivataloskodásában nem lát elég garanciát, saját felelősségének viselésére a parlamenttel szemben és az ország törvényeinek megfelelőleg. Lehetne feszegetni a lészkamarák barsi humanismusának ügyét is, hogy a belügyér intézkedése, a jogosultságon kívül, még helyessége szempontjából is eldöntessék. De hát a helyesség egyszerű fölfogás és bizalom kérdése, a jog ellenben marad mindig jognak, s ebből a szempontból Szapáry eljárása kérdés alá sem jöhet. Egy kis debatteri ügyesség mellett, megvagdalhatta volna bízvást a kérdezősködő Simonyit, ki élt a parlamenti ellenzék rendelkezése alatt álló fegyverrel, hogy lőtávolba csaljon egy vadat oly beszéd alakjában, mint a miniszter elég ügyetlen volt kiemeskedni. Vadabbat csakugyan nem mondott miniszter, mióta a népképviseleti kormányformával, uralkodó elvvé lett a kormányzó vezérférfiak felelőssége. Nem olyan közönséges botlás volt ez, mi megesik majd minden miniszteren heves védekezés közben, ha valami kisebbszerű csínyt takargat a parlament előtt. Ez botlás helyett egy vak ember zuhanása volt, ki esés közben a koronát ragadja meg, hogy erején fenntartsa saját gyöngeségét. Feledte vaksága egészen, hogy a koronát ép egy miniszternek nem szabad erőszakkal lerángatni a mélységbe, mert alkotmányos monarchiákban a miniszterek bukhatnak százával, de a korona felül áll a parlamentáris harcrok változatos rendjén, sérthetetlenségében hordva a varázst, mely azonnal elfoszlik, mihelyt miniszterek teszik ki felelősségi czéltáblának, hadd lőjje bele nyilát, ki nincs megelégedve a dolgok menetével. A gondatlanul kicsúsztatott nyilatkozat, hogy „a főispánok kinevezése és elmozdítása tisztán és kizárólag a korona joga, s ebbeli cselekvényéért, sem az elmozdításért a kormány illető tagja felelősséggel nem tartozik“, sértés a korona alkotmányos jogai ellen, mely a kormányzás tényeiért nem felelős. S alig hiszszük ezt helyreüthetősnek máskép, mint Szapáry gróf lemondásával, kinek állásánál fogva jobban kellett meggondolnia a szavakat, mielőtt a király személyével takargatott volna oly tényt, melyért ő a felelős, a legprmitívebb parlamenti fogalmak szerint is. Aztán a Zsedényi „utóirata“, hogy melyik feleletet vette tudomásul a ház, s a helyeslés, melylyel ez a „venenum in cauda“ fogadtatott minden oldalról. Nem, mi nem látjuk tarthatónak gr. Szapáry Gyula belügyéri állását azon komoly baklövés után, melylyel nevetségessé tette magát. Tisza Kálmán megmondta az adóügyi bizottság ülésében, hogy melyik azon két feltétel, amelyek iránti teljes s így előleges biztosíték nélkül nem fogja megszavazni az ország terheltetésére irányzott javaslatokat. Egyik feltétele az, hogy a kívánt áldozatokra nézve ki legyen mutatva világosan a deficit fokozatos elenyészésének bizonyossága, mert ha csak a Danaidák feneketlen hordójának telhetetlen töltögetésére fordít,tutljának az új és több adók, ezeket megtagadni kötelességének iszoetendi. Másik feltétele pedig abból állott, hogy a kormány ne maradjon azon párt, és politika embereinek kezelése alatt, akik a magyar államot a tönkrejutás szélére vitték. Ezt a két feltételt pedig azért adta elő Tisza Kálmán, mert jelezni akarta előre is, egész őszinteséggel, az álláspontot, melyből az adóügyi javaslatok tárgyalásában és eldöntésében részt veend. S mit von ki ezen világos két feltételből a „Pesti Napló“ ma reggeli bölcsesége? Az elsővel nem foglalkozik, de hogy a másodiktól mennyire megháborodott az észjárása, azt megítélhetni a mindjárt idézendő fantazérozásából. Tisza Kálmán ezen második feltételének száraz értelme az, hogy takarodjanak a jobboldali urak azon kormányról, melyet hét éven át az ország romlására kezeltek. Hanem a „Pesti Napló“ töprenkedik szörnyen, hogy ugyan mit jelenthet ama második feltétel ? És éles esze fölfedezi benne a következő ötletet is: „Jelenthetné az a coalitióra tett ajánlat ismétlését is, s úgy látszik, hogy a bizottság tagjaira ez ily benyomást is tett. Sennyey b. nagy előzékenységgel constatálta, hogy az ő nézetei ugyanazonosak Tisza nézeteivel, Szlávy, mint elnök, hallgatott: a bizottság több tagja azt variálta, hogy mi tárgyaltassék előbb: a fedezet-e vagy a kiadás, míg a „függetlenségi párt“ tagjai tragikus komolysággal azt bizonygatták, hogy ők még általánosságban sem fogadhatják el a javaslatokat, amit különben róluk úgy is senki sem tételezett fel.“ Ennél eredetibb felfedezést a,, Pesti Napló“ sem tett soha. Ha ezen bölcs czikkírót kidobnák valahonnan, okvetlenül azon gondolatra jönne, hogy kilökítése „jelenthetné“ a visszatérése iránti szívélyes óhajtást „is.“ Az igazságügyi bizottság ma tarta megalakulása óta első ülését. Megjelent annak tíz tagja, s az igazságügyi miniszter és államtitkár. Az elnök — Horváth Boldizsár — ezen ülés tárgyául az eljárási mód megállapítását tűzvén ki, egyszersmind jelenti, hogy eddig négy törvényjavaslat van a bizottsághoz utasítva: a fizetési meghagyásról, a polg. törvény rendtartás módosításáról, a büntető törvénykönyv és a váltótörvény. Végre kijelenti, hogy nézete szerint legczélszerűbb lenne azon mód, amely már az alakuló ülésben is visszhangra talált, hogy e javaslatok egyes előadóknak osztassanak ki, és csak akkor tartassék ismét bizottsági ülés, ha majd az egyik vagy másik tárgy előadója munkálatával elkészül. Ez után a miniszter szólalván fel, ezen eljárási módban megnyugszik, csupán a fizetési meghagyásról szóló javaslatot kívánja az első sorból a másodikba áthelyeztetni, vagyis akkorra halasztatni, midőn a polgárörv rendtartás módosításáról szóló javaslat előadója véleményét előterjeszti. Egyszersmind jelzi, hogy már elkészültek a következő további javaslatok: a képesítésekről, a végrehajtói intézményről, az örökösödési eljárásról, a végrendelet külkellékeiről és a központi vasúti telekkönyvi eljárás egyszerűsítéséről, amelyeket nemsokára követendenek : a jelzálogokról szóló, és a csődtörvényjavaslat. Hosszasabb eszmecsere után az eljárási módra nézve a bizottság abban állapodott meg, hogy a büntetőtörvénykönyv előadójának azon utasítást adja, miszerint az előbb a részleteket mellőzve, csak a főbb elvekre nézve terjeszsze elő véleményét, nehogy azon esetre, ha a bizottság többsége vele ellenkező nézeten lenne, a részletekre fordított idő és munka kárba menjen , és hogy ezer esetben a most megválasztandó előadónak is alkalma legyen az előadástól visszalépni. Ellenben a másik két javaslat ily közelebbi utasítás nélkül osztassék ki. Ezek után a polg. tv. rendtartásról, és a fizetési meghagyásról szóló javaslat előadójává Tereczky István, a büntetőtörvénykönyv előadójává Horváth Lajos, a váltótörvény előadójává pedig Máday Sándor választottak meg. A pénzügyi bizottság tegnap tartotta első ülését az 1875. évi költségvetés tárgyában. Napirenden volt a vallás- és közoktatási minisztérium költségvetése.. Jelen volt a közoktatási miniszter, Trefort Ágoston. Som s seb, mint előadó, röviden megjegyzi, hogy bár a költségvetés 12 ezer írttal nagyobb mint azt a 9-es albizottság javasolta, mégis azt reménye, hogy a tanácskozás folytán ezen a hiányon is segíthet a bizottság. Zsedényi arra figyelmezteti a bizottságot, hogy miután a jelen nyomorúság tulajdonkép a miniszteri államköltségvetésektől veszi eredetét és azon időből, midőn a törvényhozás többsége még azon hiedelmet táplálta, hogy a miniszterek mint prakticus szakférfiak oly sok költséget elő nem irányozhatnak, melyet az ország fedezni nem képes, és miután ezen bizottság is némi részt vett azon engedékenységben, azt reménye, hogy már most csakis a nélkülözhettek szükséges kiadásokat fogja a bizottság elfogadásra ajánlani. Simonyi E. óvást tesz az ellen, mintha a 9-es albizottság mértéke zsinórmértékül szolgálna, ő is csak az okvetlen szükséges kiadásokat fogja megszavazni. Széli is azt hiszi, hogy a 9-es bizottság nem zsinórmértékül, de mindenesetre tájékozásul szolgál ; egyébiránt mind ő, mind Liphay és Wahrmann azt hiszik, hogy csak a múlhatlan kiadásokat lehet ajánlani, mire Móricz emlékezteti a bizottságot, hogy nemcsak a miniszteri költségvetések, de a delegációk által megszavazott költségvetések is okozták a jelen pénzügyi állapotokat. Ezután megkezdetvén a központi igazgatás költségeinek tárgyalása, mi 1875-re 205,920 írttal van előirányozva, 1874-ben 229,875 frtot tett. A nyolcz osztálytanácsos czimnél indítvány létetett, hogy azok száma hatra szállíttassák le. Ezt a miniszter csak akkor tartaná lehetségesnek, ha a munkát a kívánt leszállítás mellett is el lehetne végezni, s így kénytelen az előirányzatot fentartani. Erre azon kérdés létetett a miniszterhez, várjon a képviselőház határozatához képest, a minisztertanácsban felmerült-e már a központi igazgatási rendszernek megváltoztatása. Mire a miniszter azt válaszolta, hogy az eszmecsere ugyan megtörtént, de érdemileg még szóba nem jött. E válasz folytán élénk vita támadt a mostani központi igazgatás hiányai felett, melyben végre azt határozta a bizottság, hogy szólíttassék fel az összes minisztérium, hogy a központi igazgatás költségeiből 200.000 forintot levonván, ezen összeget oszsza ki az egyes miniszterek tárczái között és ez iránt a bizottsággal értekezzék. Ennek folytán függőben maradt a központi bizottság igazgatási költségek szabályozása. Következett a tanulmányi ügyek igazgatása, melynél az előirányzott 49,930 forint helyett az 1874-ki évi 28,200 frt állapittatik meg. Népnevelési tanfelügyelőségek előirányzata 1875-re 217,012 forint, 1874-re 234,728 frt, ebből töröltetett útiköltségek és napidíjak fejében 81, megyei iskolatanácsnak előirányzott 30,000 írtból 15,000 frt. Egyszersmind a tanfelügyelő intézmény iránt kifejezés adatott azon kívánságnak, hogy a tanfelügyelők a municipális szerkezeti keretébe illesztessenek be. Vizsgálati bizottmányok 75-re 9700, 74-re 9300 frt irányoztatott elő; töröltetett 400 frtnyi többlet. Budapesti kir. egyetem 75-re 468,515 frt, 74-re 467,611 frt, ez előirányzat; ebből töröltetett 19,732 frt. A bizottság ma folytatja a tárgyalást, mertetve, mily károsak lehetnek ezen kérdésnek következményei. Szapáry gróf nyilatkozata e részbeni aggályait a balközépnek eloszlatta és igy nem maradt egyéb hátra, mint a kérdést szabadelvű szempontból megbírálva, a miniszteri propositiót elfogadni. Egy szóval, a balközép félre lett vezetve gr. Szapáry által, ki ezen kérdésnél elsősorban talán inkább az alkalmat kereste arra, hogy a főrendiházzal szemben egy kétes értékű győzelmet arasson, és csek azután nézett álláspontja megvédésének czéljából — adatok után, melyeknek belső értéke, hogy milyen, meggyőződhetik mindenki azon közelégületlenségből, melyet a miniszteri propositió egész Erdélyben keltett. Ha a miniszteri adatokban volna valami megnyugtató, azt Erdélynek kellene legelső sorban érezni. Hogy mit éreznek Erdélyben, arról lesz alkalma a belügyminiszter úrnak statistikai adatokat gyűjteni, ha kíváncsi reájuk. Nem csak egy országot, de még egyes embert sem jogosult a kormány akarata ellenére boldoggá tenni, Erdély ma már a miniszter úr által teremtett boldogság ellen határozottan tiltakozik. Egy általános intézkedésnél nem szabad a vidéki és egyes följajdulásokat figyelembe venni, de ha csak egy vidék fölött intézkednek, akkor ez komolyan számba veendő. Ha általános censust alapítanak meg, akkor nincs, nem lehet nyomatéka az erdélyi fölszólalásnak, de ha az erdélyi censusról van szó, akkor ezen felszólalásnak nyomatékkal kell bírni. Az mondatik, hogy a miniszter úrnak kell tájékozottsággal bírni az erdélyi ügyekről. Én is bátor leszek a közvéleményt a miniszter úr tájékozottságáról tájékozni. A miniszter úr hivatkozott és erős argumentummal használta, hogy az új választási törvény azon intézkedése, miként a választók hivatalból fognak összehratni, fogja Erdélyben a választásra jogosultak számának szaporodását előidézni, nem pedig a census leszállítása. Magyarország belügyminisztere, ki a törvényt végrehajtani hivatott, nem tudja, hogy Erdélyben a választók összeírása hivatalból történt a múltban is ! A miniszter úr megnyugtatása, nézetem szerint, megbízhatatlan, valamint a gr. Bethlen János resignatiója is. A „Kelet“-ben irt czikke gróf Bethlen Jánosnak igen figyelemre méltó; nem csak azért, mert kiváló ember tollából foly, hanem azért is, mert egyetlen ember, ki vélekedését meg meri mondani, ha nézetei kisebbségben maradásáról meg is van győződve. Ha azon erdélyi képviselő urak, kik a belügyminiszter urat és a jobboldalt nem csak reávették ezen megalkotására, de annak keresztülhajtására is, ha gr. Bethlennel egyformán jártak volna el és nyíltan sorompóba lépnek a törvényjavaslat mellett, ezen kérdés nem lett volna nemzetiségi kérdéssé fölfujható; de mert felelősség nélkül akartak cselekedni, azon terrénumot egészen a nemzetiségi képviselőknek hagyták föl, mely mellett a pártokban agitáltak, de a nyilvánosság előtt megvédelmezni vagy nem akartak, vagy nem mertek, és igy sikerült legkivált a múlt ülésszakban nemzetiségi kérdésre tenni az erdélyi censust. Gr. Bethlen czikke egy részében tökéletes igazság van, ez pedig az, hogy ennyi vita és ily elmérgesülése után a kérdésnek az erdélyi census megtartása kétes értékű aquisitum leend. Sajnos, hogy így van a dolog, de ezzel szemben az is áll, hogy ha az említett előzmények után lesz ezen törvény szentesítve, akkor sem menekültünk meg attól, mi kétértékűvé teszi ezen aquisitumot a magyarellenes agitatióktól, csak hogy ez utóbbi esetben még erővel sem fogunk bírni, hogy vele szembe szánhassunk. Mielőtt bevégezném czikkemet, csak annyit akarok megemlíteni, hogy a már tegnap említett középút eltalálása lenne még igazán kétes értékű aquisitum, minden ódiumával bírna a 3° 10 levonásának, gyakorlati haszna pedig a gr. Szapáry megtartásán és a törvényes jogos bázis ellökésén kívül semmi nem lenne. Döntsenek a főrendek igy vagy úgy, de licitatio tárgyává ezen kérdést, ha fontosnak találják, ne tegyék, ha nem találják aggályainkat számba vehetőknek, akkor fogadják el a törvényjavaslatot. Horváth Gyula: Az erdélyi censusról. A balközép állása a census kérdésénél, ha a kérdést egyedül liberális szempontból tekintjük, correct volt; és ha a census kérdésénél a liberalismus lenne azon irány, melyet a pártoknak Magyarországon követniük kell megállapodásaiknál, akkor nem is volna szerintem senki jogosult a balközép magatartását bírálat alá vonni. De miután államunkban minden kérdés megítélésénél a legelső és főszempont a magyar érdek, és itt minden beburkolt diplomatizálást nevetségesnek és károsnak tartok, az erdélyi census kérdését is e szempontból kell legelső sorban megítélni. A balközépnek pedig leginkább, mert minden pártok között a múltban és jelenben is csak ezen párt mer és akar magyar politikát követni. A balközépnek, nézetem szerint, indokul szolgálhatott eljárására az, miszerint nem tehette föl a magyar kormányról, hogy intézkedéseinél a magyar érdeket számításon kívül hagyja, legkivált akkor, midőn már hónapokkal ezelőtt volt figyel-Simonyi Ernő ma fejezte be észrevételeit azon nézeteimre, melyeket az ország helyzetére s az ellenzéki árnyalatok egyesülése iránti javaslatra nézve előadtam. Tisztelt barátom czikkeiben van több tétel, melylyel egyetértek; van sok, melyet meglepetéssel és mosolyogva olvastam , és van elég, amit részint tévedésnek részint ravaszkodásnak tartok. Felettük azonban nem folytatom a vitát, mert ezt jelenleg nem csak meddő szószaporításnak, hanem időszerűtlen harcznak is hiszem, s mert teljesen osztozom Simonyi Ernő mai zárczikkének azon nyilatkozatában, miszerint „mi nem is tartjuk az ellenzéki árnyalatok egybeolvadását mellőzhetlen szükségnek, hanem igenis hazánk jelen igen komoly, sőt vészteljes viszonyai közt, a tett tapasztalatok után, és a jobboldal magatartásával szemben, mi okvetetlenül szükségesnek tartjuk az összes ellenzék közreműködését ezen, a hazának annyi kárt okozott párt megbuktatására és a kormányról való leszorítására.* Csernátony * Simonyi Ernő zárczikke itt következik — a mai „Egyetértés* után — egész terjedelmében. Budapest, november 8. A másik vád, melyet Csernátony a szélsőbaloldal ellen felhoz, az,hogy szerinte: „a szélsőbaloldal nem tartja megengedhetőnek, hogy az úgynevezett közjogi alap megváltoztatása, vagyis a közös ügyek rögtöni és összes megszüntetése nélkül az ellenzék a kormányra léphessen. A balközép ellenkező nézetben van; mert bármennyire óhajtja is az 1867-iki 12. tcr. reformálásának lehetőségét, ennek idejétől mégsem teheti függővé az ország egyéb ügyeinek s általában a kormányzat menetének intézését; s mert úgy van meggyőződve, hogy egyszerre mindent csak a forradalom vagy az absolutismus törölhet el, márpedig nemzetünknek nem kell sem az egyik, sem a másik.“ Ezekben háromféle vád foglaltatik a szélső.