Ellenőr, 1874. december (6. évfolyam, 330-358. szám)
1874-12-01 / 330. szám
fi speciális munkálkodással b. Kemény Gábor javaslatára megbizattak: Úrbéri Ügyek: Lészay, Szilágyi Dezső, Tisza László, Kemény Kálmán b., Korizmics, Lukács, Horváth Gyula. Kárpótlási visszaűzetések: Péchy gróf, Hajós, Jeney, gr. Nemes, Boér. Kisebb kihágások: Lészay, Bakcsi, Szilágyi Dezső, Molnár Antal, Becse, Jeney, Bányaügy: Benedikty, Kemény Gábor b., Hollehard, Éber Nándor. A bizottságok azonnal megkezdték működésüket s 8—10 nap múlva munkálatuk eredménye az összes értekezletnek fog előterjesztetni. — Az adóügyi bizottság ma az országos ülés után rögtön összeülvén, a tőkekamat és járadékadóról szóló 1.-javaslat szombaton félbeszakadt tárgyalását folytatta. Akkor ugyanis még az 1. §. 2. pontjában előforduló váltók fölött határozat nem hozatott. Fálk U. ezekre nézve közbeszavazni indítványozza a következő korlátozást: „nem a kereseti adó alá tartozó Üzletből származott váltókra.“ — Mocsáry L. azon kérdést veti föl, mily kamat lesz a váltóknál fölveendő? Elnök arra figyelmeztet, hogy a Falk M. által indítványozott közbeszúrás tekintettel a §. bevezetésének átalános rendelkezésére, csak gyengítőé azt, mire Falk M. késznek nyilatkozik azt elejteni, ha a miniszter megígéri, hogy utasítását ily szellemben adja ki. A miniszter ezt meg is tette. Ekként a 2. pont a szombati ülésben elhatározott kihagyással elfogadtatott. A 3. pont észrevétel nélkül hagyatott A 4. pontot, amelyben külföldről húzott jövedelemről van szó — Falk M. igen fontosnak tartja, mert itt jön elő a tőkék külföldön elhelyezésének kérdése. Felhozza több német állam törvényhozásának részbeli intézkedését, s arra figyelmeztet, hogy nekünk Ausztria miatt kétszeres figyelmet kell fordítanunk e kérdésre, mert Ausztria reánk nézve külföld, és mégis van különbség Ausztria és a többi külföld közt reánk vonatkozólag az ily kérdésekben. Azért e kérdésnél egy kivételt ajánlana elfogadtatni, amely szerint a külföldről húzott — (részletesen elősorolt forrásokból eredő) — jövedelem fölmentetnék az adó alól, két feltétel alatt: 1-er, ha attól már ottan az adó megfizettetett, és 2-er, ha az illető országé részben viszonosságot gyakorol. Ezt annál ajánlatosabbnak véli, mert azt hiszi, hogy különben a visszatorlással nagyobb kárt okozhatnának államunknak, mintsem amennyit ezen adó behozna. Tisza K. nem óhajtaná a külföldről befolyó jövedelmeket egész átalánosságban megadóztatni, mert sokkal inkább kívánja, hogy az emberek külföldi jövedelmeiket költsék nálunk, mintsem hogy itteni jövedelmeiket kivigyék. De ha kisebb adóval lesznek az osztrák papirosok jövedelmeik megróva, akkor úgyszólván prémiumot adunk arra, hogy az emberek pénzüket ne magyar, de osztrák értékpapirosokba fektessék. Viszont, ha az oly állampolgárt, akinek például Bécsben is van gyára, arra kényszerítjük, hogy annak jövedelméből itt is fizessen adót, egyenesen elkergetjük, hogy inkább mindenestül oda menjen. Sennyey P. K. úgy látja, hogy itt inter Scyllam et Charybdim vitorlázunk, és mivel a kettő közt a középutat legjobban eltalálja a Falk M. szerkezete, ahhoz csatlakozik. Rövid vita után a Falk M. indítványa elfogadtatik, és pedig alkalmazva az 1. és 2. pontban említett külföldi jövedelmekre is. Az 5. és 6. pont változatlanul marad. Következett a 2. §., amelynek 1., 2. és 3. pontjai észrevétel nélkül hagyattak. A 4. pontnál Falk M. a fentebb elfogadott kivétel következetes alkalmazására emlékeztetvén a Márfy min. tan. indítványára, — pont a következő közbeszórással fogadtatott el: „4. az osztályban egy évnél rövidebb ideig tartózkodó idegeneknek az 1. §, 1. , 2., 3., 4. és 6. pont alatti jövedelmeik.“ Az 5. pont marad. A 6. pontból Falk M. indítványára e szavak „az államkincstárból nyert“ kihagyattak, nehogy a magánosoktól nyert segélyezések adóval terheltessenek. A 7. és 8. pont marad. A 9-ik a Lónyay M. gr. módosítása folytán ketté osztatik: az új 9. pontben lesznek a részvények utáni osztalékok, ha az illető társulatok azoktól a rájuk vonatkozó törvény szerinti adójokat már lefizették, az új 10. pontban pedig az elsőbbségi kötvények kamatai, ha adómentességüket külön törvény biztosítja, vagy ha az azok után járó adók már lerovattak. Ehhez képest a régi 10. és 11. pont, most II. és 12. sz. alatt elfogadtattak. A 3. §-nál Lónyay M. gr. nem tartja helyesnek, hogy az adósságok kamatainak levonatása meg nem engedtetik. — Paczolay J. hasonló értelemben nyilatkozik, annál inkább, mert a kereskedő ezt levonja a mérleg-kimutatásban és csak a tiszta jövedelem után rovatik meg, szemben vele tehát a birtokos terhelve van. Falk M. erre megjegyzi, hogy az Üzletkimutatásnál benne van azon haszon is, amit a kereskedő kölcsön vett pénzével elért, a birtokosnál nincs. Paczolay J. azért is felmenthetőnek tartja a birtokost az adósság kamatai után eső adótól, mert ő megnevezi hitelezőjét, s így az állam annál megtalálja adóját. A miniszter erre megjegyzi, hogy nem erről lévén szó, de arról, hogy az adós egyéb jövedelmeitől annyival kevesebbet fizessen, amen-nyit adóssága kamatra tesznek: az állam ezt elvesztené az adósnál, és nem kereshetné a hitelezőnél. Lónyay M. gr. azt hiszi,hogy e javaslatnak feladata csak azt adóztatni meg, ami a többi adónemek alól kimarad, — tehát csakis tiszta jövedelmet. — Tisza K. szerint általános rendszerváltoztatás nélkül nehéz e bajon segíteni. Lehet azon eset is, hogy valaki azért nem törleszti le adósságát, mert azon pénz után más után nagyobb kamatot húz. Itt tehát legalább is a különbözetet kellene megadóztatni. - Sennyey P. dr. Ha valaki ma el nem adhatja birtokát, pedig most épen igy áll a dolog — és többel tartozik, mintsem annak kamatait jövedelméből kifizethetné: ez négy baj , de ezen csak általános reformmal segíthetünk, — most nem. — Falk M. Ezen törvény semmi egyéb, mint a kamat fölemelése, mert ha a hitelező nem fogadja el a kamatadó levonást, az adós felmondhat ; de ha más hitelezőtől sem kaphat olcsóbban kölcsön, akkor annyival drágább a pénz, a kínálat és kereslet törvényei szerint. — A §. sorsa függőben hagyatott. A 4. §.-nál Mocsár L. különbséget lát a kamat és az életjáradék közt, s azért igazságtalannak tartja, hogy mind a kettő egyenlőn 10%kal terheltessék. Aki tőke után húz kamatot, a tőkéről még halála esetére is rendelkezhetik, a ki életjáradékot húz — nem. Emezt tehát a 600 frton fölül is az 5°0 kisebb adóval terhelné, az özvegyi járadékot pedig mint nyugdíj természetűt, egyszerűen kihagyná. — Paczolay I. is nyugdíjnak tekinti az özvegyi járadékot. — Irányi D. Ha egyszer van ok különbséget tenni, úgy a 600 írtnál megállani nem szabad. — Kerkapoly K. nemzetgazdasági és népesedési szempontból sem tartja helyesnek az özvegyeket túlságos kedvezményekben részesíteni; a statistica mutatja, hogy nálunk legritkábban mennek az özvegyek másodszor férjhez. — Tisza K. principiális különbséget lát a kamat és járadék közt, s azért helyesnek tartja a megadóztatásban is különbséget tenni. Sennyey P. K. azokat, kik birtokaikat életjáradékra adják el, mert ebből élni legkényelmesebb, nem látja kedvezésre méltóknak. Fáik M. nem látja az elvi különbséget, annál kevesebbé, mert ha az életjáradékból élt egyén meghal, a tőke az államra nézve elvész, más tőke nem. Simonyi L. b. Fáiknak felelve, megjegyzi, hogy a tőke csak más alakot öltött, mert oly alakban mint tőke meg sem volt. Sennyey P. b.-nak felelve pedig felhozza, hogy ha a már elaggott szülő fiának adja át birtokát, tehát fris erőnek, az államra nézve is hasznos dolgot tesz, hgy nincs ok őt az állam oly hasznavehetetlen tagjának mondani. Tisz a K. az évi járadékok egymás közt is nagyon különböző természetűek. Ha tőkéje külföldön van elhelyezve, és az illető hamar hal meg, mielőtt általa a járadékszedés útján abból ismét némi tőke képződhetett volna, akkor elvész az államra nézve. Ellenben, ha birtok adatik át, kétszeresen nyer az állam, 1-ör, mert új erőre került a birtok, 2-er, mert ez által új adóalap állott elő. Helyes tehát ezekre a kisebb adó. Az elnök által föltett azon kérdésre, elfogadja-e a bizottság a §-t úgy a mint van — ez elejtettek — Felszólítja tehát a felállásra azokat, kik a kamatra és az életjáradékra különböző adót kívánnak szabatni. Erre a többség állván fel — ezen eszme elfogadottnak mondatott ki. Most a felett indult meg a vita, milyen adó állapittassék meg az egyikre és másikra? — Paczolay J. az évjáradékot uzseresen véve tőkésittetni, és ennek 6% kamatát adóul szabatni indítványozza — Tisza K. figyelmezteti, hogy ez épen annyit tenne, mint a §-beli 10% adó. — Mocsári L. az évjáradékokra 5% az özvegyi és rokoni járadékokat pedig a kereseti adó 4-ik osztálya szerinti adóval véli meg rovatul. — Tisza K. 600 frtig 3%, 6000 frtig 5%, azon felül 10° 10 adót indítványoz. — Ein. azt véli, hogy miután a kik különbséget kívántak tenni, főleg az özvegyi és rokoni járadékokból indultak ki, ha ezek iránt megnyugtatnának — könnyebb lenne a többire nézve egyetértést eszközölni. Ennél fogva felkérendőnek véli a minisztert, hogy erre nézve holnapig egy formulázott szöveget készíttetne. — A nyilv. számad. köt. társulatokra vonatkozó kérvények, véleményezés végett Fáik biz. tagnak kiadatván : a folytatás ma d. e. 10 órára létetett. TÁRCZA. AZ ANGOLOK AZ ÉSZAKI sakk0jv HATTERAS KAPITÍNYEV TZ .A. HLA. 1ST ID J .A. NRTALBRNE GYULA. (Folytatás.) HUSZONNYOLCZADIK FEJEZET. Utrakészülés. (Folytatás.) Úgy számítottak, hogy ez utazás legfeljebb negyven napig tarthat, s Johnson ehhez képest tette meg az előkészületeket. Mindenek előtt a szánre fordította gondját. E szán grönlandi alakú volt, harminczöt hüvelyk széles s huszonnégy láb hosszú. Az eszkimók néha ötven lábnál is hosszabbakat készítenek. Ez hosszú, elől-hátul felhajlított deszkákból állt, melyeket két kötél iv gyanánt feszített ki, így bizonyos ruganyosságot nyert, s jobban felfoghatta a lökéseket. E szán könnyen sikamlott a jégen, de meg nem ülepedett hóban talpakra kellett állítani, hogy könnyebben csúszhasson; különben ha eszkimó módra hó és szénvegyülettel megdörzsölték, pompásan siklott. A fogat hat kutyából állt; e minden soványságuk mellett izmos állatokat a kemény tél nem viselte meg nagyon; dámvad bőrből készített hámjaik jó karban voltak; meg lehetett bízni e fogatban. A hat kutya minden nagyobb megerőltetés nélkül elbírhatott kétezer font terhet. Vittek magukkal egy sátrat, arra az esetre, ha tán hókunyhót nem lehetne vájni, egy nagy darab úgynevezett machintosh vásznat, térítőül a hóra, hogy a test melegétől ne olvadjon el, végre több gyapjú- és bivalybőr-takarót, s azonkívül a haliket-boatot is magukkal vitték. Eleségül öt láda pemmicart, körülbelül négyszázötven font súlyút raktak fel, napjára egy fontot számítván belőle fejenként, s kutyánként; ezek Dukkal együtt heten voltak; ember mindössze négy volt menendő. Vittek magukkal tizenkét gallon borszeszt is, azaz majdnem százötven fontot, elegendő teát és kétszersültet, egy kis hordozható konyhát, hozzá való kanóczot és cseptet bőven, nemkülönben lőport, töltést és négy dupla fegyvert. Az expeditió tagjai, Parry találmánya szerint, derekukra kautsuk tömlős övét csatoltak, melyben a test melege s a mozgás folyós állapotban tartotta meg a belé öntöt kávét, teát vagy vizet. Johnson különös gondot fordított a hóczipők készítésére, melyek fatalpakra szegezett kötőszijakból álltak, s mint a korcsolyát, úgy lehetett használni , egészen megkeményedett kérges talajon, dámvadbőrről készült bocskorokat használtak; minden embernek két-két párt készítettek mindenféle lábbeliből. E készületek, melyek valamely részének elmulasztása könnyen az egész expeditió vesztére lehet, teljes négy napot vettek igénybe. Hatteras minden áldott délben pontosan fölvette a hajó állását, s megbizonyosodott, hogy a jégmező már nem zajlik. Okvetlenül szükség volt ezt tudni a visszatérés miatt. Hatteras kezdte az expeditió embereit öszszeválogatni. Nehéz feladat volt ez, némelyeket nem volt jó elvinni, de a hajón hagyni sem látszott tanácsosnak. Azonban az összes legénység szabadulása, ez expeditió sikerétől függvén, a kapitány legjobbnak ítélte mégis csupa megbízható embert vinni magával. Shandon tehát ki lett zárva, emiatt különben semmi bánkódást nem mutatott. Wall, ágyban fekvő beteg létére, szintén nem vehetett részt az expeditióban. A beteg állapota egyébként nem fordult roszabbra , gyógyítások mindössze gyakori dörzsölésből s czitromlé szedésből állt; ezt orvos nélkül is meg lehetett tenni, az orvos jelenléte egyátalán nem volt szükséges. Clawbonny tehát az expedícióhoz csatlakozott, s távozását nem is bánta senki. Johnson nagyon szerette volna elkísérni kapitányát e veszélyes útban, hanem ez félre hívta a nyájas, majdnem megindult hangon így szólt hozzá: — Johnson, egyedül önben van bizalmam, ön az egyetlen tiszt, akire hajómat bízhatom, önnek itt kell maradni, hogy Shandonra s a többiekre vigyázzon, csak így leszek nyugton. A tél ide bilincseli ugyan őket, de ki tudja mily elhatározásokra vetemedhetik gonoszságuk? Felruházom önt formális meghatalmazásommal, mely szükség esetén az ön kezébe helyezi a vezényletet. Ön lesz alteregóm. Távollétünk eltart négy-öt hétig, s én nyugodt leszek, tudva, hogy ön van ott, hol magam nem lehetek. Tudom, hogy fára szükségük van, Johnson ; tudom, de amennyire lehet, kíméljék szegény hajómat. Írt ön engemet Johnson ? — Értem, kapitány, viszonzá az öreg tengerész, s itt maradok, mert ön úgy látja jónak. — Köszönöm, mondá Hatteras, megszorítván őrmestere kezét, s aztán folytatá: — Ha nem térnénk vissza, Johnson, várja be a jégindulást s aztán tegyen kísérletet a pólushoz jutni. Ha a többiek elleneznék, ne gondoljon velünk, s vezesse vissza a Forward-ot Angliába. — Eltökélt akarata ez, kapitány? — Eltökélt akaratom, viszonzó Hatteras. — Parancsa teljesítve lesz, mondá az őrmester egyszerűen, így lévén elhatározva, az orvos nagyon sajnálta derék barátját ott hagyni, de belátta, hogy Hatteras okosan tesz, így cselekedvén. A másik két útitárs, Bell az ács és Simson a szigonyos lett. Amaz jóerőben, bátor és odaadó lévén, nagy szolgálatokat tehetett az expeditiónak; az utóbbi pedig, bár nem volt oly elhatározott, ráállt részt venni a kirándulásban, melynek, mint vadász és halász igen hasznára lehetett. E szerint Hatteras, Clawbonay, Bell, Simpson s a hűséges Duk vettek részt az expeditióban, tehát 4 ember és 7 kutya ellátásáról kellett gondoskodni, s a szükséglet ehhez képest lett kiszámítva. Januárius első napjaiban a hőmérséklet átlagosanharminchárom fokon (—37 centig) maradt a zérus alatt. Hatteras türelmetlenül várta az idő megváltozását, többször megkérdezte a légsúlymérőt is, de ebben nem igen lehetett megbízni, mert e műszer elveszti a gut szélességek alatt szokott pontosságát; a természet általános szabályai sok kivételt szenvednek amaz éghajlat datt: így a derűs ég nem mindig jár száras hideggel, s a hóesés nem enyhíti meg a légmérsékletet; a légsúlymérő megbízhatatlan volt, mint ezt több sarkövi hajós észrevette ; éjszaki és keleti szelek jöttével leszállt, s leszállván jó időt hozott, míg fölemelkedve esőt és havat. Nem lehetett jóslásaira támaszkodni. Januárius 5-ikén végre, keleti szél fordulván tizenöt fokkal megenyhült az idő; a higanyoszlop zérus alatt 18 fokra (—28° centig) emelkedett. Hatteras a következő napra tűzte ki az indulást, ki nem állhatta tovább, hogy szeme láttára darabolják föl hajóját; az emelet már egészen a kályhába vándorolt. Januárius 6-ikán tehát útra kelt a karaván, gomolygó hóförgeteg közepette ; az orvos még egyszer elmondta utasításait a beteg ápolására . Bell és Simpson némán kezet szorított társaival. Hatteras fennszóval akart legénységétől elbúcsúzni, de köröskörül csak részakaratú tekintetekkel találkozott. Shandon ajkain mintha gúnyos mosoly futott volna át. Hatteras hallgatott tehát. Sőt egy pllanatig tán habozott is, útra keljen-e, amint a Concard-on körül tekintett. De nem akarta megmásítani amit eltökélt, a megrakott szán befogva várt a jégmezőn. Bell megindult, a többi utána. Johnson valami negyed mértföldnyire elkísérte a távozókat, Hatteras kérte aztán, térjen vissza, s az öreg hajós hosszan búcsút intve kezével visszafordult. Hatteras még egyszer visszanézett hajója felé s látta, mint tűnnek el árboczai a kavargó hóförgeteg között. (42. folytatás kör.) — Konstantinápolyból azt sürgönyzik a „P. C.“nek, hogy gr. Zichy Ferencz osztrákmagyar követ tegnap a sultánról egy órai kihallgatáson volt s azon határozott biztosítást nyerte, hogy a sultán az európai vasúti hálózathoz való kapcsolatot (a zimonyit?) sürgetni fogja; a sultán a kihallgatás után azonnal erélyes utasításokat adott is ez irányban a nagyvezérnek. A fényűzési adók. A képviselőház mai ülésében a következő törvényjavaslatot adta be a pénzügyminiszter: Törvényjavaslat a cseléd-, teke-játék-, kocsi- és ló-adóról. 1. §. Az 1875. évi január l-ső napjától kezdve a magyar korona országainak egész területén 1) cseléd-, 2) teke- és játék-3) kocsi- és ló adó fizetendő, a következő §§.-ban foglalt határozatok szerint. LFejezet: A cselédadóról. 2. §. Cselédadót tartoznak fizetni: a) kik saját maguknak, családjuk tagjainak vagy az ahhoz tartozóknak személyes szolgálatára vagy háztartásuk, lakházaik, disz vagy mulató kertjeik, vagy adó alá tartozó lovaik körül teendő szolgálatokra bármi elnevezés alatt férfi-cselédet tartanak ; b) az állami biztosíték alatt álló vagy kereseti nyereményükre nézve különben is adó alá tartozó vállalatoknak kivételével minden egyéb bármi néven nevezendő, s bármely czélokra alakult egyletek, körök, társulatok, melyek a társulat czéljaira és az egyleti helyiségekben teljesítendő szolgálatokra férfi-szolgákat tartanak. 3. §. Ezen adó alá nem tartoznak : a) A felséges uralkodó család tagjai; b) külhatalmak követei és konzulai, amenynyiben nem belföldiek; c) az országban egy éven alul tartózkodó külföldiek. 4. §. Az adó a férficselédek és szolgák száma szerint a következő tételekkel fizetendő: egy férficseléd vagy szolga után 8 frt. két férficseléd vagy szolga után egyenkint...........................................10 „ három férficseléd vagy szolga után egyenkint......................................12 „ négy férficseléd vagy szolga után egyenkint......................................15 „ öt férficseléd vagy szolga után egyenkint......................................18 „ hat vagy ennél több férficseléd vagy szolga után egyenkint . 20 „ 5. §. A cselédek számának a 25. §. szerint tett bevallása után bekövetkezett kereskedése az adózót a 4. §. értelmében követett adó megfizetésének kötelezettsége alól nem menti fel. 6. §. Egyesek vagy társulatok, ha az adózás folyama alatt válnak adókötelesekké, vagy cselédjeik számát az adóév folyama alatt szaporítják, — erről az illető városi hivatal vagy községi elöljáróság útján a kir. adófelügyelőnek 8 nap alatt jelentést tenni s az újonnan felfogadott cselédjeik után az adót illetőleg az azoknak emelkedett létszámára eső adótöbbletet a 4. §.-ban megállapított adótételek szerint azon hónap első napjától kezdve, melyben a fölőbb említett jelentést tenni tartottak, az év végéig járó aránylagos részben megfizetni köteleztetnek. H. Fejezet: A teke- és játékadóról. 7. §. A teke- és játékadó tárgya: a) minden tekeasztal (biliárd) akár nyilvános, akár zártkörű helyiségben, akár pediglen magánlakban van fölállítva; b) kávéházak és vendéglők, valamint társas körök vagy egyletek által tartott helyiségek minden terme vagy szobája, melyben a vendégek vagy egyleti tagok rendesen vagy időnkint kártyáznak vagy másnemű jelekkel játszanak. 8. §. Ezen adó fizetésére köteles, aki a helyiséget, melyben tekeasztal áll, vagy mely a 7. §. b) pont alatt megjelölt játékra használtatik, bírja vagy bérben tartja. 9. §. Ezen adó alól kivételnek: a) a felséges uralkodó család tagjai, a lakásukra szolgáló palotákra és nyaralókra nézve; b) külhatalmak követei és konsulai, amenynyiben nem belföldiek; c) az országban egy éven alul tartózkodó külföldiek; d) tekeasztalok készítésével, vagy elárusításával foglalkozók, amennyiben azokat saját használatukra is nem fordítják; e) tébolydák, kórházak s hasonló intézetek, a kizárólag a betegek vagy ápolás alatt állók használatára szolgáló tekeasztalokra vagy játékszobákra nézve. 10. §. Tekeadó fejében magánlakban fölállított minden egyes tekeasztal után különbség nélkül 20 frt fizetendő évi adóul; a polgárosított határőrvidéken a tekeadó továbbá is a jelenleg fönnálló szabályok szerint szedetik, különben pedig tekintet nélkül az illető helyiségeknek nyilvános vagy zártkörű minőségére. Budapesten tekeadóul minden egyes tekeasztal után 25 frt, a helyiségeknek játékra használt minden terme vagy szobája után 30 frt, egyéb városokban vagy községekben pedig népességükhöz képest, a teke-, illetőleg játékadó a következő táblázatban megjelölt fokozatok és adótételek szerint fizetendő: 11. §. Aki az Adóév folytán még adó alá fölvéve nem volt s tekeasztalt állt föl, vagy adó alá tartozó játékhelyiségeket nyit, tartozik erről 8 nap alatt az illető városi adóhivatal vagy községi elöljáróság útján a kir. adófelügyelőnek jelentést tenni, és a törvény értelmében kivetett adót azon hónap első napjától kezdve, amelyben a felőbb említett jelentést tenni tartozott, az év végéig számított aránylagos részben meg fizetni. 12. §. Ha a tőkeasztal, vagy a játékra használt helyiség az adóév folytán más birtokos illetőleg bérlő által vétetik át,ez utóbbi által az átvett adótárgyak után azon évben adó azon esetben nem fizetendő, ha igazolja, hogy azoktól az adó azon évre már megfizettetett. 13. §. Az adókivetéssel és ellenőrzéssel megbízott községi és állami közegek jogosítva vannak az adó alá tartozó nyilvános helyiségeket bármikor megszemlélni; magánlakban ezt csak előzőleg tett feladás esetében egy községi elöljárónak jelenlétében tehetik. HI. Fejezet. A kocsi és lóadóról. 14. §. A kocsi és lóadó tárgya: minden hintó, ruganyra alkalmazott kocsi és minden más oly kocsi, mely kizárólag a tulajdonos vagy családja, vagy a hozzá tartozóknak személyes használatára van rendelve; továbbá minden ló, melyet tulajdonosa sajátjához tartozó ily kocsikhoz használ, vagy mint házas lovat saját vagy családja személyes használatára tart. 15. §. Ezen adó alá nem esnek: a) a felséges uralkodó család tagjainak udvartartásához tartozó kocsik és lovak; b) azon kocsik és lovak, melyeket küdhatalmak követei és azon konsulai tartanak, akik nem belföldiek; c) az országban még nem egy egész évig tartózkodó külföldiek kocsijai és lovai; d) a katonai, illetőleg honvédségi és polgári közigazgatási szolgálatra az e tekintetben fenálló szabályok értelmében használatban levő kocsik és lovak; e) a kizárólag tenyésztési czélokra használt mén és kanczalovak; f) a kizárólag mezőgazdasági, kereskedés vagy iparüzleti használatra rendeltetett kocsi és hámos vagy hátas lovak. 16. §. Ezen adófizetésre az adótárgy tényleges birtokosa köteles. 17. §. Az adó azon kocsik és lovak után, melyek kizárólag a tulajdonos vagy családja, vagy az ahhoz tartozók személyes szolgálatára tartoznak, évenkint a következő fokozatok szerint fizetendő : Városok és köz- Minden egy hin- Más kocsi ,de. . Aségek, melyek nétótól, mely elé két vagy egy- ezen népessége szerint az,vagy ennél több ló lova hintó- !§ adófokozatok szokott fogattatni tói 10 18. §. Azon kocsik és lovak után, melyek részben a tulajdonos vagy családja személyes használatára, részben gazdasági kereskedelmi vagy iparczélokra tartatnak a 16. §-ban meghátárott adótételek fele fizetendő. 19. §. Az adó az adókötelesre azon községben vettetik ki, ahol állandóan lakik; ha több helyen van lakása, azon kocsikra és lovakra, melyeket magával szokott vinni, az adót azon községben tartozik fizetni, ahol kereseti adóját fizeti, de az adó azon község adófokozata szerint állapítandó meg, mely nagyobb számú lakossággal bír. Azon kocsikra és lovakra nézve azonban, melyek rendszerint a tulajdonosok lakásainak egyikén maradnak, az adó ugyanezen községre megszabott adófokozat szerint fizetendő. 20. §. Aki az adóév folyamában adó alá tartozó kocsi vagy ló birtokába jut, erről 8 nap alatt az illető városi adóhivatal vagy községi elöljáróság útján a kir. adófelügyelőnek jelentést tenni köteles és vagy azt, hogy a birtokába jutott kocsi vagy ló előbbi birtokosának adómentes volt, vagy azt, hogy az ezek után járó adó az illető évre már másra kivettetett, kimutatni tartozik. Ha ezek egyikét sem mutatja ki, a birtokába jutott kocsi vagy ló után az egész évi adót pótlólag lefizetni köteles; ha pedig a birtokába vett kocsi, vagy ló korábbi adómentességét bebizonyítja, azoktól az adót csak azon hónap első napjától kezdve, melyben a fentebb említett jelentést tenni tartozott, az év végéig járó aránylagos részben fizeti. 21. §. Ha az adóköteles az adóév folyama alatt oly városba vagy községbe teszi át lakhe- hlyét, mely magasabb adófokozat alá esik, mint s azon hely, hol azelőtt lakott, az uj lakhely szerint járó magasabb adót fizetni, illetőleg, ha adóját előbbeni lakhelyén már lerótta, a két adótétel közti különbözetet pótlólag megfizetni köteles, s azért adó alá tartozó kocsijai és lovai számát az uj lakhelyen megérkezésétől számítandó 8 nap alatt az illető városi adóhivatal vagy községi elöljáróság útján a kir. adófelügyelőnek bejelenteni tartozik. IV. Fejezet: Általános intézkedések. 22. §. A 4., 10. és 17. §§. szerint kivetett adó egész összegében állami adó, s egy egész adóévre szól. A lakosság száma, midőn annak meghatározása az adókivetés czéljából szükséges, az utolsó hivatalos népszámlálás eredménye szerint számítandó. A fenntebbi táblázatokban említett város vagy község alatt annak egész határa értetik. 23. §. Az ezen adók fizetésére kötelezett egyének és társulatok az adózók általános összeírása alkalmával és azon községben hatnak össze, amelyben kereseti adójukat fizetik, vagy amenynyiben a társulatok kereseti adót nem fizetnének, azon községben, amelyben azok a tagjaik összejöveteleire szolgáló rendes helyiséget tartják. Ha pedig valamely társulat a tagok összejövetelére rendes helyiséget nem tart, vagy összejöveteleit fölváltva több helyen tartják, az összeírás azon községben történik, amelyben a társulat elnöke vagy ügyvezetője lakik. 24. §: Az adózók általános össeirásának alkalmával a jelen törvény szerint adóköteleseknek az adó tárgyának bevallására a pénzügyminiszter által meghatározott alakban szerkesztett bevallási ívek kézbesittetnek. Az 1875-ik adóévre nézve mindazonáltal a jelen törvényben körülírt adótárgyak az illető községi elöljáróságok által teljesítendő összeírásának s a bevallási ívek kézbesítésének határidejét a pénzügyminiszter rendeleti úton határozza meg. 25. §: Az adóköteles tartozik a 23. §-ban kijelölt községben adóköteles férfi cselédjeit a birtokában lévő vagy bérben tartott tekeasztalokat, játékra használt helyiségeket, az adó alá tartozó kocsikat és lovakat egyenként és összesen szám szerint bevallani. Aki több községben tart a jelen törvény szerint adótárgyat képező férficselédeket, köteles azon községben, hol az ezek után járó adót fizetni akarja, mind az abban, mind pedig a más községekben tartott férficselédeket is ezen községei megnevezése mellett bevallani, ezen utóbbi községekben teeendő bevallásánál pedig a bevallási ivén azon községet megnevezni, amelyben összes férfi cselédjeit bevallotta. 26. §. A bevallás mindig írásban az e czélra kiosztandó bevallási ivén teendő és az adóköteles vagy megbízottja által aláírandó. 27. §. A bevallási ívek, azoknak kellő módon betöltése és aláírása mellett kézbesítésüktől számítandó 15 nap alatt városokban a polgármesteri hivatalnak, kis és nagy községekben a községi elöljáróságnak beadadandók, honnan azok azonnal az illető kir. adófelüigyelő hivatalhoz küldetnek át. 28. §. A kir. adófelügyelő a hozzáérkezett bevallási ívek és az általa szerzett egyéb adatok alapján megállapítja a jelen törvény szerint kivetendő adót, s az arról kiállított fizetési meghagyásokat községenkénti előírás végett az illető adóhivatalnak adja ki, amely azokat könyvelés s az adóköteleseknek 8 nap alatt leendő kézbesítés végett az illető városi polgármesteri hivatalnak, illetőleg községi elöljáróságnak megküldi. 29. §. A fizetési meghagyás kézbesítésétől az ámítandó 30 nap alatt a kivetett évi adó azon község adószedőjének, melyben annak könyvelése történt, a fizetési meghagyásra reávezetendő nyugtázás mellett teljesen befizetendő. 30. §. Az adó kivetése ellen a fizetési meghagyás kézbesítésétől számított 15 nap alatt az adóköteles a kir. adófelügyelő utján a pénzügyigazgatósághoz felfolyamodhatik, mely a felszólamlás felett véglegesen határoz. 31. §. A véglegesen kivetett adó elengedésének sem egészben, sem részben azon esetben sincs helye, ha az adókötelezettség feltételei az adóév folyama alatt megszűntek vagy megváltoztak. 32. §. A közadók kezeléséről szóló .... törvénycikknek a jelen törvény által nem módosított rendeletet, az e törvényben megállapított adókra nézve is érvényesek. 33. §. A jelen törvény végrehajtásával a pénzügyminiszter bizatik meg. Törvényjavaslat az 1875. év eső negyedében viselendő közterhekről és fedezendő állam kiadásokról. 1. §. A minisztérium felhatalmaztatok, hogy a magyar korona országaiban jelenleg fennálló adókra és államjövedékekre vonatkozó összes törvényeket, azoknak időközben bekövetkezhető módosításaival az 1875. év I-ső negyede folytán érvényben tarthassa s az azok alapján befolyó adókból és egyéb bevételekből az állam szükségletét a következő szakaszban meghatározott módon fedezhesse. 2. §. A kiadási tételekre nézve az 1874-ik évi államköltségvetésről szóló 1873-ik XXXV. törvényczikk rendeletei szolgálnak zsinórmértékül, azon hozzáadással, hogy az 1872. évi XXXI. t. sz. alapján felvett 54 millió ezüst forint névértékű államkölcsön első törlesztési részlete 852,600 forint- 1 a tőkeadó a játékadó . Ha a város vagy köz-1 . a helyiségeknek iᣠség, melyben az adó “«den egyes ,ékr/hasznot min-0 tárgya van tet°a“tal jden terme vagy szo-1 bája után forint 1 20,000 lakosnál több ij bel bír................... 20 25 --------------------------------------------2 10 000-től 20,000-ig terjedő lakos számmal bir................... 15_____|_______20_______ 3 13000-től 10,000-ig terjedő lakos számmal bir ... . 10 15.---------------------------------------4 3000-nél legkevesebb lakossal bir . 5 10 ’S megállapítottak |---------gj--------------gjr——525— 1 Budapesten 80 1& 10 Oly városokban, „ melyek lakossági- ~ 12 s 2 nak száma 20,000-t al meghalad 10,000-20,000-ig g terjedő lakosságúra a városokban és köz- 6ségekben 4 3000-10,000-ig 15 6 4 3000-nél kevesebb 5 lakossággal biró 10 8 2 községekben