Ellenőr, 1875. január (7. évfolyam, 1-31. szám)

1875-01-01 / 1. szám

Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP. 1. szám Budapest, péntek, január l Í875. VII. évfolyam. A tisztelt közönséghez. Eddigi előfizetőink kényelmére ismét szétküldtük a bérmentes postautal­ványokat, melyeket az „Ellenőr“ előfi­zetői bélyegmentesen használhatnak akár féléves, akár évnegyedes előfizetéseknél. A félévi előfizetések megtorlódása sok munkát adván a posta- és kiadó-hivatalok­nak, kérjük a t. közönséget, méltóztassék megrendeléseit, s illetőleg azoknak megújí­tását minél korábban tenni meg, nehogy az előfizetési késedelem fennakadást okozzon a lap vételében. Az „Ellenőr“ ára mint eddig: Egy évre ....... 20 forint — kr. Félévre ........ 10 „ — kr. N gyedóyre ..........................5 „ — kr. Egy hóra .......................... . 1 „ 80 kr. Az előfizetést — postai utón vagy sze­mélyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadó-hivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések ntáu az „Ellenőr“ részéről nem adatik. TÁVIRATOK. IPáris, decz. 31. Egy ma reggeli 3 órakor föladott madridi sürgöny jelenti, hogy Alfons herczeg Spanyolország királyá­vá proklamáltatott, és az egész éjszaki had­sereg és czentrum által elismertetett. Páris, decz. 31. Izabella királyné 30-án éjfél a következő sürgönyt kapta Madridból: a centrális és éj szaki hadsereg, valamint Madrid vá­ros és vidéke helyőrségei Alphonst királyul prokla- neálták; Madrid valamint Spanyolország minden városa lelkesedéssel fogiák fogadni ezen prokla- mátiót; Ponno Rivera, Madrid város főkapitánya és Cannas Gastello az alfonzista párt főnöke ké­rik ő felségét, ezen távsürgönyt felséges fiának tud­tára adni, kinek jelenlegi tartózkodási helye isme­retlen; ő felségének szerencsét kívánnak a nagy, harcz és vérontás nélkül kivivőit győzelemhez. Aláírva: Rivera, Cannas Castello. Zágráb, decz. 31. A mai országgyűlésen Makanec interpellálta a bánt a kincstár és a ha­tárőrvidéki erdőüzleti consortium közt létesült egyez­ség tárgyában, vájjon az egyezség által az ország érdeke biztosítva van-e ? A bán azzal válaszol, hogy sem joga, sem kötelessége nem volt az erdő­üzletre befolyást gyakorolni; mely válaszszal Ma­kanec nem volt megelégedve, a ház azonban tudo­másul vette. Ezután folytattatik a költségvetés rész­letes tárgyalása, mely az országos alapok ügyével együtt befejeztetett. Róma, decz. 31. A király a diplomat,iái testület szerencsekivánatait elfogadta. — Keudell német nagykövet átnyújtotta a királynak a német császár arczképét s ennek sajátkezüleg irt le­velét. Páris, decz. 31. A „Debats“ jelenti, hogy az elyséei conferencziák eredményei szerint, való­színűnek látszik a két czentrum egyesülése, de az csak a jobboldal nélkül történhetik. HE'S* Páris, decz. 31. (Zárlat.) 3 járad. 61.95. Olasz járadék 68.75. Credit mobilier 355.—. Osztr. — Consulok —.—. Éjszaknyugoti pálya —. —. 5-os jára­dék 97.82. Államvaspálya 693.—. Lombardok 287.—. Ame­rikai —. —. Magyar kölcsön —. Magyar keleti pálya 6-, 1871-iki kölcsön 93.42. 1872-iki 30.47. Budapesti azinlapok. Péntek, jan. 1. Bérlet NEMZETI SZÍNHÁZ. 194. szám. A szigetvári vértanuk. Eredeti szomorujáték 4 felv. Irta Jókai Mór. V A R-S ZINHA Z. Nagy Bérlet 54. szám. Kis bérlet 1. szám. Fenn az ernyő, nincsen kas. A Teleky-alapitványból 100 arany pályadijjal jutalmazott eredeti vigjáték 3 felv. Irta Szigligeti Ede. Hogy áll a világ? Ha valaki az ezernyolczszázhetvenne- gyedik év száraz krónikáját, a történelem lánczolatából kiszakítva, venné időmültával elő, bajosan találná meg benne e kérdésre a feleletet. Látna egy csomó eseményt kó­vályogni a szürkületben; de arról, hogy hajnalodik-e, vagy alkonyul? s a rajzó ese­mények iránya merre tart: előre-e a kelő nap felé ? vagy hátra egy kialvó fény után ? — arról nem lenne megvilágosodása e kró­nika lapjaiból. Ellentétes irányok szeldelik egymást s összekuszált nyomukon hasztalan kutatni a czélt, mely felé majdan diadalmas útja lesz nyílandó az események fejlődésének. Egy­mást kizáró törekvések szülemlenek és iz­mosodnak nagygyá, nem ritkán kölcsönös segélylyel, mintha csak ikervérek lennének; míg másfelől az egy anyától lett eszmék harezban állanak szemközt életre halálra. Itt a nyers erőszak önző hatalma szegődik a sza­badság zászlóvivőjévé, melynek lefordult szöyétnekét. amott ecrvknrí imíS/IAi wawíÍ 1-»­sárba. Emitt: galamb enyeleg az őlyüvel, ott: csóka csóka társának ássa ki a szemét ; különben gazdagon nyit az örökös barátsá­gok virágzó fája, csak a bárányok ellen van egy kis panasz, minek zavarják a vi­zet. Csoda-e, hogy a farkasok fegyverez­nek ? Kiszakítva, ilyen ellentétes holmi ez évnek krónikája. De, ha az összkuszált csomó eltépett szálait a hozzájuk végelő múlthoz I illesztjük, nem oly nehéz Ariadne fonálra akadni, mely a tömkelegen átvezet, s kiérve onnan, tán a jövendő folytatást is meg­sejteti. Az ezernyolezszázhetvennegyediki törté­netek rugóit és magyarázatát 1869-ben és 1870-ben találjuk meg. „Róma és Sedán“: ime a kulcs a látszólagos ellentétek és ter­mészetellenes események enigmájához. Ami a letelt évben a világ folyására kiható történt, az események nagy külön- félesége s a szemmel látható összefüggés hiánya daczára — czél vagy eredet szerint csupán két főcsoportra oszlik, s fejezetül a csoportok fölé ez illenék leginkább: A syllabus harcza a felvilágo- so dással. Küzdés a megzavart egyen­súlyért. Ami Poroszországon a korszellem da­liájává ütötte a megcsontosult ,junker“-t s a szabadröptü franczia szellemből a reactionak vet puha ágyat; ami Spanyol- országon testvért testvér ellen támaszt, s a fiú tőrét az apa szivében for­gatja meg; ami az olaszországi urnák kö­rül a passiv ellenállással vonat sánezot s Itália gyermekeit a német Caesar palástja alá kergeti a franczia testvér kebléről; ami Angliában múltja megtagadására bírja a whig vezért s a ritualizmusból fegyvert ko­vácsol az anglicán egyház ellen; ami a Svájczban megszavaztatja a nemzeti erők tö­mörítésére az alkotmányt, s a szentszéki követnek ajtót mutat; Belgiumban a cor- ruptiót fedezi és klastromokat épit; véres lá­zadásokat idéz elő az oroszok földjén; s val­lási villongást a török uralta országokban, s még a forró égövi indolencziát is felri­asztja álmából Brazíliában és Venezuelában, mig a jó Ecuadorból országos péterfillére- ket sípol ki általános buesu fejében s végre még szegény Bittót is keztyübe kergeti bol­dogtalan a polgári házassággal, s Bécsben Rauscher szavával emel tiltakozást az egy­házi törvények ellen: — mindez egy és ugyanazon erjedés szelleme. Egy és ugyan­az a küzdelem mindenütt, csak alakjában különbözik. A vaticani zsinat harczi trombitája csattogva hangzik ki a zsivajból, s fájda­lom, csak itt-ott harsogja túl a felvilágo­sodás riadója; de hogy határozottan el­nyomná valahol, arra, az egy kis Svajczot kivéve, a lefolyt esztendő példát nem mutat. Svajczban az erélyt igazi szabadelvüség su­gallja, s ez magyarázza meg a sikert, mely igen kicsi híján teljesnek mondható máris. Németországon ellenben, hol a szabadelvü­ség zászlaja csak a korlátlan uralomvágy kendőzésére való, s az actiót hatalmi czélok sugalják, az erély kíméletlen szigorával nem áll arányban foganatja. Az ultramon- tán párt tetemesen megerősödve jött ki az ez idei választások tisztitó tüzéből, s a be­börtönözött püspökök mögött nem csillapult a felkorbácsolt szenvedélyek hullámverése. A syllabus és a felvilágosodás tusájá- nak e tulajdonképeni része, amint látjuk, nem sok megnyugtatót mutat fel a lefolyt évben. S hogy vagyunk a leplezett, hogy úgy mondjuk be nem vallott részszel ? Fran­czia- és Spanyolország ez évi történetei fe­lelnek erre. Itt és amott a monarchikus re- actio képviseli a syllabust, s a felvilágoso­dást a köztársaság. Francziaországon az utóbbi javára hajlik a tusa. Az év folytán nagy vereséget ért Broglie bukásában a fekete sereg, s a felvilágosodás nagy tért hóditott a nemzet közvéleményében. Itt megvan a remény és erősbődött ez év folytán, hogy a szabadság elborult csillaga utóljára mégis diadalmasan fel fog ragyogni. Nem igy Spa­nyolországon. Ott államcsinynyel kezdődött az év; nehéz viaskodással folyt a kariizmus erősbödésére, s a Serrano-kormány nyomo­rul tságának documentálásául éppen, midőn e sorokat írjuk, hozza a táviró a hirt, hogy államcsinynyel is végződött. A katonai forradalom ma reggel három óra­kor asturiai Alfonz herczeget ki­kiáltotta királynak. Spanyolország nem is rekesztbette be méltóbban ez évi hitvány történetét. Itt a syllabus lett a győztes. Egyebütt még nagyon bizonytalanok a harcz esélyei. S így áll a' dolog azzal a küzdéssel is, mely a második fejezet alá Az 1870-iki világrázó katastropha után támadt hullámzás ez évben sok meglepő mozzanatot mutat, de tájékoztatóul arra, hogy mikor és hogy fog elülni a zaj ? egyetlen egyet sem találunk. Németország túlsúlya ellen egyfelől, s annak megtartására másfelől, érdekesnél érdekesebb sakkhuzások történtek ez idén. A bárom éjszaki monarchiának, többszörös fejedelmi találkozásokkal meg­pecsételt szövetségéből Németország szilárd bástyát emelt magának — máról holnapig. De egy ki nem puhatolható befolyás mind­járt legelső alkalommal rést ütött a vár­övön, midőn Oroszország el nem ismerte a spanyol kormányt, szövetségesei kedvéért. Ugyanez a befolyás vezette az Ázsiában farkasszemet néző két nagyhatalmat: Orosz­országot és Angliát egymáshoz közelebb, s ha a brüsseli congressus fiascója miatt némi neheztelése támadt is amannak ez utóbbira, nem volt az nagyobb annál, mely a fiascoért a német szövetségest is méltán terbelbeté, s egyáltalán nem olyan nagy, hogy az Edinburgi herczeg és Mária orosz nagyherczegasszony házasságával megerősí­tett frigynek megárthatott volna; s külö­nösen a dán kérdés fölvetése óta, mely Achilles-sarka a német-orosz barátságnak, ezzel legalább is kiállja a versenyt az orosz­angol jó viszony. Istápoltatott ez különösen ez év folytán jelentékeny concessiókkal Anglia részéről a keleti politikában. Anglia lemond óban van Törökország gondnokságá­ról, s a Dunai fejedelemségek szerződési ügyében már olyan politikát követett, mely az orosz ízlésnek s mellesleg Ausztria-Ma- gyarország kívánságának is megfelel. Tö­rökország különben lahedzsi oktalankodásá­val, maga is sokat tett Anglia érzelmeinek megváltozására. De ha az érdek-csoportositás a német suprematia javára — mint a fenntebbiek mutatják — nem mondható valami különösen sikerültnek, annál kevésbbé az, ami a fran­czia érdekek javára e részben történt. Fran- cziaország igen ügyesen kaczérkodott ugyan Oroszországgal, s fejedelmünk szentpétervári utazásakor monarchiánkkal is sőt a len­gyel kérdést is megpengette befolyása, Orosz­országnak tetsző accordokban, hanem a siker mindez ideig nem emelkedett, szem- | mel láthatólag a zéruson felül. Egyet­len egy búzása mondható sikerültnek: az, melylvel az „Orenoque“ botrány kövét eltá­volította az olajsz barátság utjából, de ennek is sokat árt, hogy német befolyás nyo­mása alatt történt. A másik szomszédját azonban, a spanyolt, tökéletesen elidegení­tette magától. Keresett még érintkezési pon­tokat az angol tory párttal, de ez egyelőre kosarat adott szintén, bár a két állam jó viszonya, eltűnvén Sedán óta minden félté­kenykedés, tetemesen gyarapodott s nem le­hetetlen, hogy bizonyos tekintetben szövet­séggé forrasztja az érdekközösség. Igen az érdekközösség! Ez az, a mi a nemzetközi egyensúlyt kereső hullámzást a lefolyt évben szabályozá s nem ritkán oly csoportosulásokat idézett elő, melyek első tekintetre szinte képtelenségnek látszanak. S a múlt háttere és a jövő perspectivája valóban is olyanokul mutatja. Hanem az érdekközösséget szokás lett mai napság csupán a jelen mértékével venni számba. A múlt nem nyom, a jövő nem számit; min­den terv, minden cselekvés csak a jelennek szól; máról holnapra csinálják a politikát, s a régi iskola csillagvizsgáló s a mellett a garádon át eső politikája kiment a divat­ból. Ellesni a pillanat titkát s úgy fordí­tani az önérdek javára, nem törődve se Péterrel se Pállal, holnapra hagyni, a mi a holnap dolga, de felhasználni a mát, köröm­próbáig: ez a mai nap politikai kátéja. Reál politika a la Bismarck. S ennek követését látván az év esemé­nyei tükrében mindenütt: nem fogjuu meg­lepőnek találni, hogy a béke és barátság folytonos emlegetése közben, állig fegyver­kezik az ölelkező szomszédság, s ha sokada- lomba fut össze, sohase tudjuk, menyegző lesz-é vagy temetés. így áll a világ. terjesztette elő, hogy a bélyegzett váltóttrlapokból 700,000, a váltókra egyébként alkalmazott bélyeg­ből pedig vagy 100,000 frt' a bevétel; ha itt is, mint Ausztriában vagy 20°/0-kal leszállittatnak a bélyeg tételei, 160,000 forintnyi bevételi csökke­néstől lehet tartani. — A bizottság tagjai csak­nem egyhangúlag azt a nézetet nyilvánították, hogy a magyar kincstár nem fogna ngyan 100,000 forinttal megrövidittetni, ha csupán Ausztriában szállíttatnék le 20°/0-kal a váltóbélyeg, másrészt azonban bizonyos, hogy ba nálunk is ezen leszál­lítással egyidejűleg elfogadtatnak azon rendszabá­lyok, melyeket Ausztriában javaslatba hoz a kor­mány, akkor ama hiány sokszorosan ki lesz pó­tolva. Nevezetesen ajánltatik, hogy ezentúl a bün­tetés a bélyegcsonkitás százszoros értékéig emel­kedik, és hogy oly váltón, a melynél kincstári űr­lap nem használtatik, ngy a kiállító, mint az elfo­gadó aláírása a bélyegen átírandó ; továbbá, hogy számláknál, nyugtáknál a bélyegröviditésért az el­fogadó egyetemlegesen felelős legyen a kiállítóval együtt. Figyelmeztetik egyúttal a kereskedelmi ka­mara képviselői részéről a kormányt egynémely visszaélésre az illetékek megszabásánál. Az érte­kezlet eredménye valószínűleg az lesz, hogy a ma­gyar kormány magáévá teendi az osztrák pénz­ügyminiszter javaslatát a váltóbélyeg tárgyában. Páris, deczember 28. (A politik a. — Versailles és Páris. —Ka­rácsony. — Egy karácsony-történ etke 999-ik kiadása. — Az év utolsó napjai Párisban.) A versaillesi nemzetgyűlés tagjai mégis jó hazafiak. Érezvén azt, hogy a nemzetnek a nyu­galmat megadni nem képesek, legalább megzavarni sem akarták az ország ünnepi (értsd: ünnepek alatti) nyugalmát, és — családi tűzhelyükhöz tér­tek vissza. S ez a legokosabb, a mit ez idő sze­rint tehettek. Nem, nem akarom azt mondani — távol le­gyen tőlem! — hogy a parlamentek a népeknek átkai, sőt azt is megengedem, hogy áldásai, de azon t. ez. olvasóközönségtől, a mely, ha kedvencz újsága egy vagy más „szent“ ünnep miatt (mert kérem az újságírók egytől-egyig jó keresztény em­berek) — ha, mondom, kedvencz újsága két napig meg nem jelent, békétlenkedni, zúgolódni szokott: ezen t. ez. olvasóközönségtől az őszinteségért ha­sonló őszinteséget kérek. Tegyék a szivükre kezü­ket uraim, s vallják be, nem sohajtottak-e föl sok­szor könnyebbülten, ha az alkotmány várának, a parlamentnek várai olykor-olykor bezáródtak ? Mi, magyarokul, bála törvényhozásaink bölcseségének, a parlamentarismussal ugyan még nem jutottunk ennyire, de a franczia választópolgárok szivét mindannyiszor öröm tölti be, valahányszor a nem­zet képviselőinek gyülekezete „elnapolja magát.“ Es mert a versaillesi nemzetgyűlés tagjai, mint mondám, mégis jó hazafiak, a nemzet ünnepi nyugalmát ezúttal még az sem zavarta meg, a mi, ha a versaillesi nemzetgyűlés együtt van, bizonyára megtörténni — nem történik vala meg. A ki ismeri ama nehézségeket, a melyek a versaillesi nemzetgyűlés elnapolása előtt állnak, az kalapot fog emelni mindannyiszor, ha olvassa vagy hallja, hogy ez igen tisztelt testület felosz­lott. Tudni kell mindenekelőit, hogy a köztársaság elnöke minden ily alkalomkor czók-mókostul, a magentai herczegnőt sem véve ki, hnrczolkodni kénytelen .... Versaillesből Párisba, majd az elyséei palotából a versaillesi elnöki lakba. Ez pe­dig, eltekintve a hurczolkodás kellemetlenségeitől, azért is gyűlöletes Mnc-Mahon tábornagy előtt, mert nagyon is pellengérre állítja a köztársasági elnök zsellér voltát. S azok a hurczolkodási kellemetlenségek! A legutóbbi hurczolkodásnál történt, hogy egy kis láda feneke behorpadt, s a láda tartalmát képezett tárgy sérülést szenvedett. Az elnök rosz- akarói legott 'azt a hirt terjesztették, hogy a láda tartalmát az a korona képezte, a mit Mac-Mahon, ha tükör előtt áll, a fejére szokott tenni. Mások azonban — s ezek inkább érdemelnek hitelt — azt mondják, hogy a láda tartalma, noha töré­keny edény, nem lehetett korona, mert a koronán nem szoktak — ülni. A ládában hát — vála­szoltak a roszakarók — a tábornagy t r ó n j a volt. S a képviselőkre lehetőleg még kellemetle­nebb az ily hurczolkodás, főleg, ha a szünet csak néhány napig tart. Hová menjenek ilyenkor, ha a fővárosba nem? Már most képzeljék el önök, mily önzetlenség kell ahhoz, hogy a versaillesi nemzetgyűlés annak a Párisnak látogassa báljait, a melynek Versaillest elébe teszi, a melyet decapi- talizál. A mit azonban ez elnapolási akadályok közt először kell vala említenem, azok — a versaillesi nemzetgyűlés termének kényelmes bársony-karszé­kei. Az ily karszékekben tudvalevőleg nagyon jól esik a nyugvás, s ezekben a karszékekben rejlik magyarázata annak, miért nem tesz a nemzet­gyűlés már évek óta semmit, s ezek a karszékek teszik érthetővé a következő párbeszédet is: — Jean! — szól a képviselő inasához — kabátomat. — Nagyságod távozik? — E pillanatban. — Bocsánat a kérdésért nagyságos uram : h óvá? — A nemzetgyűlésbe. — Úgy jól cselekszem nemde, ha mindjárt a hálóköntössel szolgálok ? ' Mindebből láthatják önök, mily áldozatot hoz a versaillesi nemzetgyűlés, valahányszor elnapolja magát. Ezt az áldozatot a karácsonyi ünnepek al­kalmával is meghozta, s bizonyára a nemzet őszinte örömére. A karácsonyi ünnepeket hát politikai villon­gások nem zavarták meg. A karácsony egyébiránt — különösen né­met ünnep lévén — Francziaország és Páris nem annyira a családok ünnepe, mint Németországban a még nálnnk is. A karácsonyfák kedvéért sem ritkítják meg az erdőket annyira, mint a szomszéd­államban s azt sem tartják erimennek, ha kará­csony estéjét, a családi örömök e boldog estéjét az egész család a színházban tölti. S valóban, ka­rácsony estéjén a színházak csak úgy tömve vol-, tak, mint az ünnep napján. Maga az ünnep is csak egy napból áll. Ist­ván napján mindenki ismét dolgához lát. Nálnnk a karácsonyi ünnepek alatt legkevesebb öt napig szünetel a mnnka, itt még 24 óráig is csak rész­ben. A párisi gyárak harmincz százalékában ka­rácsony napján is folyt a munka s nem a gyáro­sok kényszerítők a munkásokat dologra, hanem ezek ajánlkoztak önkényt, azt mondván, hogy hét napban elég egy napi pihenés. Nálnnk szentségtörésnek tartanák, ha valaki karácsony ünnepén dolgoznék, itt imádságnak tartják. Am hasonlítsa valaki össze a kiválóan katho- likus Francziaország naptárat a mi liberális orszá­gunkéval s azonnal látni fogja, hogy e kiválóan katholikns ország fél annyit sem ünnepel (olvasd • ’ henyél), mint a mi liberális országunk. Mi minden apró-cseprő szentet megünnepelünk, mig a „bigott“ L franeziák karácsonykor is, husvétkor is csak egy napot engednek a mnnkaszünetnek. De ne hason­lítsak össze a naptárakat — fölösleges. Tekintsük csak az eredményeket. Mig a franczia nemzet rö- , vid két év alatt öt milliárd hadisarezot képes ki- D fizetni, addig mi . . . 7 A munkaszeretetben rejlik a franczia — A „Pester Lloyd“-ot Bécsben confiscál- ták. A bécsi „Deutsche Zeitung“ erre vonatkozó­lag a következőket Írja: A „Pester Lioyd“-ot, mely már több nap előtt megkezdte az Offenheim- pör vádiratának közlését, s ezt —miután Magyar- ország külföld — ott büntetlenül tehette is, ma az itteni államügyészség lefoglalta. A „Pester Lloyd“ kiadása mindaddig meg fog akadályoztatni, mig a vádirat közlése tart. A „D. Z.“ ez egyszer helyes szempontból szól Magyarországnak Ausztriához va­ló viszonyáról. Újév napján d. e. 11 órakor a balközép tagjai testületileg tisztelegnek Tisza Kálmán­ná 1 az évforduló alkalmából. A pénzügyminisztériumban kedden este a pénzügyminiszter elnöklete alatt értekezlet tartatott az Ausztriában tervezett bélyegilleték leszál­lítása tárgyában. — A kérdést Wahrmann vetette föl a képviselőházban a pénzügyminiszterhez inté­zett interpellatiójávaly a melyben kifejtette azon hátrányokat, melyek a magyar kincstárt különö­sen a váltóbélyeg utáni jövedelemnél érhetik, ha a tétel Ausztriában a lacsonyabb lesz, mint a Magyar- országon megállapi tott. Az értekezleten részt vet­tek több minisztérium képviselői s a kereskedelmi kamara két küldöttje : Wabrmann Mór és Koch- meister Frigyes. A Dénzügvminiszterium szakrefe­Szegény Spanyolország! Csordultig tellett a pohár. A karlista lázadással csupán az alfon­zista lázadás áll szemközt e pillanatban. Spanyolország nincs sehol. Asturiai Alfonz herczeget, a száműzött Izabella fiát, a ka­tonai forradalom kikiáltotta királynak. Múlt éjjel érkezett hozzánk e forrada­lom legelső hire : s ma virradóra három órakor teljes eredményig ért. Martinez Cam­pos fellázadt zászlóaljai egy huszonnégy óra alatt magukkal ragadták az egész centrális hadsereget, mely le­verésükre küldetett tegnap, és az egész éjszaki hadsereget, mely Serrano fő vezér sége alatt a karlisták ellen volt indu­landó. Ilyen villámgyorsasága fordulat még Spanyolországon, a váratlanságok ez édes otthonában is, a ritkaságok közé tartozik, s bár számos példából ismerjük a spanyol seregek utólérhetetlen virtuozitását a pro- nunciamento-csinálásban, de ez a gyorsaság és általánosság mégis meglepő. Csak két esetet tudunk képzelni e bámulatos egyet­értés és gyorsaság magyarázatául : vagy Serrano volt eleitől fogva, s következe­tesen mindvégig, semmirevaló gazember, s az alphonzismusnak álezázott hive akkor is, midőn a legutóbbi időben oly erélyesen lépett fel ellene, s most a táborba menvén személyesen, maga tűzte ki a lázadás zász­laját, őrizet alá tétetve minden nem hajló vezért és tisztet; vagy gazember a hadse­regnek minden vezére s tisztje, le az utolsó zászlótartóig, s ezeknek alattomos, sokáig előkészített conspiratiója lobbantotta föl a tűzaknát Serrano lábai alatt. Harmadik eset nem képzelhető. Mert ba csak egy becsületes vezér volt is a tá­borban, nem válhatott volna általánossá ily gyorsan a lázadás, s legalább pour sau ver Thonneur du drapeau lett volna némi nyoma a köztársasági érzelmű seregek ellenállásá­nak. Meglehet különben, hogy a táviró nagyítja a dolgot, s hogy utólag előkerül va­lahonnan a köztársaság híveinek serege is. De ez, megváltjuk, csak kétségbeesettebbé tenné a helyzetet, ba csak olyan tekinté­lyes haderőt nem képviselne a nemzeti zászlóhoz hü sereg, hogy az alfonzista párt­ütőkkel megbirni, még ptdig gyorsan meg- birni képes lenne. Serrano szereplése mindenesetre olyan talány, melynek megfejtését a legnagyobb érdekkel várjuk, jóllehet ez ember múltjá­ban és jellemében keresve hozzá kulcsot, tán megoldható volna e perezben is. De mi hiszünk az emberek javulhatásában, s nem akarunk teljes bizonyosság érkeztéig ezen férfiúról sem ítélni. A mi a helyzetet illeti, annak bonyo­dalmai beláthatatlanok. De a pillanat szám­talan esélyei közül nincs kizárva az sem, hogy a karlista seregek egy része átpártol­hat az alfonzismushoz; hanem ezzel nem a nemzet nyer, csak az újabb lázadás. Külön­ben az is megeshetik — hiszen spanyolok­ról van szó — hogy a fait accomplit elfo­gadják, s az évzáró alfonzista államcsínyt is eltűrik egy ideig, mint eltűrték az év eleién a Serra.no herezeoróf. Előfizetési árak: Egész évre . . 20 írt. — kr. Évnegyedre . . 5 frt. — kr Félévre . . . ÍO „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám óra ÍO krajezár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. ® Hirdetések felvétele: pesten, nádor-nteza 6. sz. (Légrád testvérek irodájában).- " ' ' '■ Kiadó-hivatala: ((fizethetni helyben és posta utján: nádor-utcza 6. sz. a. íétkttldésére vonatkozó reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-ntcza 6. sz.) intézendők.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék