Ellenőr, 1875. január (7. évfolyam, 1-31. szám)
1875-01-14 / 14. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 20 írt. — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr Félévre ... 10 „ — „ Egy hónapra .1 „ 80 „ Egyed számára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcia 6. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. 14. szám Budapest, csütörtök, január 14.1875 Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. (Légrádi testvérek Irodájában). Kiadó-hivatala: Előfizethetni helyben és posta utján, nádor-utcza 6. sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reklamációk Légrády testvérek irodájába (nádor utcza 6. sz.) intézendők. ————— ......... .U- VII. évfolyam. A tisztelt közönséghez. Eddigi előfizetőink kényelmére ismét szétküldtük a bérmentes postautalványokat, melyeket az „Ellenőr“ előfizetői bélyegmentesen használhatnak akár féléves, akár évnegyedes előfizetéseknél. A félévi előfizetések megtorlódása sok munkát adván a posta- és kiadóhivataloknak, kérjük a t. közönséget, méltóztassék megrendeléseit, s illetőleg azoknak megújítását minél korábban tenni meg, nehogy az előfizetési késedelem fennakadást okozzon a lap vételében. Az „Ellenőr“ ára mint eddig: Egy évre.......................... . 20 forint — kr. Félévre.........................................10 „ — kr. Negyedévre.................................5 „ — kr. Egy hóra......................................1980 kr. Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadóhivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. TÁVIRATOK. Zágráb, jan. 13. (Országgyűlés.) A választási törvény részletes tárgyalásának folytatásában Makanec indítványozza Dalmátiát és a határőrvidéket a passiv választójoggal felruházni, mely indítvány azonban elvettetik. Jakic módosítási indítványa, a nyugalmazott tiszteket és kereseti társulatok hivatalnokait a választójoggal felruházni, elfogadtatik. Mrazovic indítványa a census leszállítására vonatkozólag, heves vita után elvettetik. A javaslat részletes tárgyalása befejeztetett. Bécs, jan. 13. (Ofenheim-per.) Vádlott kinyilatkoztatja, hogy a vasút Odessa felé való építése czéljából a lemberg czernowitzi vaspályatársaság által megejtett előmunkálatok fejében tett 110.000 franknyi előleges kiadások a romániai concessionariusok által megtéríttettek, s csak vádlott fáradozásainak köszönhető, hogy sikerült a romániai kormányt arra indítani, hogy az a lembergczernowit? vaspályatársaságnak adja a concessiót; ezután a közgyűlésnek beterjesztett idevonatkozó irományok olvastatnak föl. Vádlott bizonyítja, hogy eddig még minden esztendőben szükség volt a kormány subvenciójára, miután az ő vérmes reményei nem érvényesültek. Az elsőbbségi kölcsön felvétele iránti vádpontra vonatkozólag azt mondja vádlott, hogy az a társaság mostoha pénzviszonyainak volt következménye, az államigazgatás azonban csak a kölcsön megkötése után értesíttetett erről, mi azt bizonyítja, hogy ezen kölcsön előnyösen köttetett meg, hogy Richter Berlinben egy nappal később bánatpénzt ígért vádlottnak, mit ő azonban nem fogadott el. Vádlott felhatalmaztatott Richter által, hogy a kötvények egy részét Angolországban százalékos provisio mellett eladhassa, mely provisio Ziegler londoni cég és Ofenheim hivatalnokai között lett volna megosztandó; vallomás szerint Herz, a romániai bank főigazgatója kapott is osztalékot. Az általános kihallgatás ezzel fe van fejezve. A fölolvasott irományok között Richter tanúvallomása is van, mely szerint a kölcsönüzletből Ofenheimnak nincs semmi nyeresége. Bergchar udvari tanácsos kinyilatkoztatja, hogy ő ez alárendelt hivatalnokoknak, mint tanult, kihallgatásánál mindig távozni fog a teremből. Pária, jan. 13. Spanyol táviratok megczáfolják a carlista részről elterjedt aggasztó híreket; teljes nyugalom uralkodik és az új kormány helyzete igen kedvező. Berlin, jan. 13. A „Prov. Corr.“ jelenti, hogy a Spanyolországba visszarendelt „Albatros“ és „Nautilus“ hajókat előreláthatólag más hadihajók követendik. A német kormány azonban reménye, hogy a spanyol ügyek kedvező fordulata megkönnyítendi ama czéljának elérését, miszerint a carlisták által a „Gustav“ német hajó ellen elkövetett erőszakoskodásokért elégtételt nyerjen. Frankfurt, jan. 13. Ma valamennyi itteni social-demokrata munkás-egylet és iparszövetség rendőrileg feloszlattatott. Madrid, jan. 13. A lapok hírei a spanyol követségek főnökeinek változtatását illetőleg alaptalanok. A párisi követségállomás, igaz, Lagastának kínáltatott, de ez visszautasította. Bécs, jan. 13. (Hiv. Zárlat.) Magy. földteherment. kötvény 78.—. Salgó-Tarján —.—. Magyar hitel 211,25. Magyar záloglevél 87.—. Erdély 131,50. Magyar keleti vasút 57.—. Magyar sorsjegy 84.—. Magyar földhitel —.—. Magyar vasúti kölcsön 98,70. Anglo-magyar 22,50. Franco-magyar 68. . Alföld 132.50. Magyar északkeleti vasút 116.25. Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 69.—. Tiszai vasút 187.75. Municipal-bank —.—. Pesti bank —. Paris, jan. 12. (Kezdet) 360-es járad. 61.87. Olasz járad. 87.50 Credit mobilier —.—.— Osztr. napra —Consulok —.— Északnyugoti vaspálya —.— 5°/0-es járadék 97.82. — Államv. pálya 682.—.— Lombardok 303.— — Amerikai —.—. — Magyar kölcsön —.— — Magyar keleti pálya —.—. — 1871 iki kölcsön —.—. — 1872 diki —.—. Török sorsj. 120.25. Paris, jan. 34 (Zárlat) °/0 járadék —. — 5°/0 járadék —.—. Olasz járadék —.—. Credit mobilier —.— Lombard —. —. Államvaspálya —.—. Koronajószági záloglevelek —.—. Ausztriai kötvények —.— 1871-diki kölcsön —.—. 1872-diki kölcsön —. Frankfurt, jan. 13. (Zárlat) Váltóárfolyam Bécsre 182.80. Amerikai 1882-re —.—. 1860-ra 113.—. Lombardok 113.25. Évjáruléki papír 64.12. Osztrák bankrész v. 883.—. Osztrák hitelrészvény 207.25. Osztrák államvaspálya részv. 70.75. 1864-diki 298.50. Galicziai 219.75. Évjáruléki ezüst 69.18 Győr-Gráczi —. Utóbörze . —. Magyar sorsj. 175.—. Köln, jan. 12. Búza 19.90 —. rozs —. Antwerpen, jan. 11. A petróleum üzlete —.—. Amsterdam, jan. 11. Búza márcz. 276. máj. — Rozs márcz. —. Pétervár, jan. 11. Rozs —. New-York, jan. 11. Liszt — Budapesti szinlapok. Csütörtök, jan. 14. Bérlet NEMZETI SZÍNHÁZ. 205. szám. A windsori víg nők. Víg opera 5 felv. Zenéjét szerzette Nicolai Ottó. Személyek: VAR-SZINHÁZ. Nagy bérlet 63. szám. Kis bérlet 10. szám. Csók. A gróf Teleky-alapitványból 100 arany pálya díjjal jutalmazott eredeti vígjáték 3 felv. Irta Dóczy Lajos. Személyek: Fernando, Catalonia herczege — Komáromi Sever, Navarra királya — — Nádai Blanda, neje — - - — Szigligeti Ferike Adolár, a király bátyja törvénytelen ágyból Bercsényi Fidelio, kincstartó — — — Szigeti Imre Angela, leánya, a királyné hölgye — K. Jászay M. Sobrinus udvari pap — — — Vízvári Carlo, porfia — — — — Eóry Maritta, porleány — — — Molnárné Naarrai kapitány — — — Pintér Cataloniai nemes — — — Leővei Szolga — — — — Gabányi Kezdete 7 órakor. Sir John Falstaff — _ — Kőszeghy Reich ) wind80ri P°'g*rok Z - Tallfán Fenton — — — ?auA Spärlich — — — — Szalai Cajus, franczia orvos — — — Ormai Fluthné . — — — — “ Balázsné Reiehné — — — — Kvassayné Reich Anna _ _ - — Nadayné Pinczér — — — — — Széphegyi PIG ) _ — —■ ■ 1 Balázsi Pett, ) P°Igi‘rok _ - - — Adams Kezdete 7 órakor. A hangulat. (1) Mi ez? A tévedések játéka űzi embereivel a csúf comédiát, vagy a holdkór betegei ugrándoznak az éjféli sötétben ? Lehetetlen máskép, hogy pessimistikusoknak híresztelt fők elannyira szédelegjenek a helyzet aggasztó válságaival szemközt. A holddal fogy bizalmuk, a hold szerint változnak terveik, aggályaik, még számításuk is. Egy romlatag épület párkányának szédületes magasságáról sem a bukás lehetőségének és nagyságának, sem a mentő eszközök arányának és szükségességének komoly ismeretével nem bírhatnak azok, kiknél az előirányzatokkal a deficitek, a deficitekkel pedig a fedezési módok folyvást változnak. Honnan kérjünk egy kis világosságot? Ghyczy Kálmán költségvetése és javaslatai egy nagy tévedésnek bizonyultak, s amit ma bennük meghagyott a bizottságok tisztító tüze, az ismét egy nagy tévedés. Megközelítőleg tudjuk csupán a hiányokat, de még megközelítőleg sem ismerjük a kibontakozás eszközeit. Hosszú sora bukott meg az adójavaslatoknak, hogy az új pénzügyi terv ismét az adóemelés és új adók módozatánál állapodjon meg. A pénzügyér, ki gúnyolódva beszélt a gyökeres adóreformokat sürgető theóriákról, mert nem elméletekre, hanem pénzre van szüksége az államnak, most, hogy dugába dőltek pénzsajtoló adójavaslatai, egyszerre csak fölveti az általános jövedelmi adók theóriását. Hol itt a világosság és tervszerűség ? Látjuk és tapasztaljuk a fenyegető részt, mely fojtogatja állami létünket és zsibbasztja minden jogosult érdekünket, mégis csak ott állunk hónapok múltával a kínos bizonytalanság előtt, mely kétségbeejtőleg roszabb a legborzasztóbb valónál. Sehonnan egy érett és biztatólag emelkedő programm a nemzet megnyugtatására, mindenünnen csak a gonosz szeszélylyel világgá szórt ámítgatás és tervtelenség. Azt hiszik talán, hogy e zűrzavar használ a nemzet önbizalmának és erőinek felélesztésére. Nem látják, hogy medicina pejor morbo, s kihalóban egyetlen segély, mely nemzeteket a rázkódtatás napjaiban megment az enyészettől. Lehetetlenség addig bármiféle irányban a legcsekélyebb sikert is felmutatni, míg az ország fejvesztett bizalmatlansággal néz a jövő elé. Ha a kormányzás vezetőiben és gyámolaiban egyedül a gyöngeség ide-oda tévelygő férfiait ismeri, ugyan mikép emelkedjék a helyzet komolyságának megfelelő álláspontra. Felbuzduljon és erős akarattal fogjon a munkához, hogy államának létével saját jólétét kiemelje a hínárból, mikor az erős akarat és tevékenységi szellem hiányzik az irányadó körök részéről is, így csak nyomorultul kétségbeesni vagy dermesztőleg apathiába sülyedni képes a leghazafiasabb gondolkozás. S ám vigyázzanak, nehogy oly fokat érjen e kétségbeesés és apathia, hogy a nemzetben kihal az alkotmányosság iránt minden érzék, s megszűnik a törődés államiságának feltételei és hasznossága fölött. Márpedig az egyensúly helyreállításának nehézségei távolról sem képeznek oly veszélyt, mintha egy nemzetben szaporodik azok száma, kik beleutalva a közös ügyek menetébe és nem törődve a haza sorsával, lemondanak egészen a „jöjjön bármi“ jelszaváig. Pedig egyesek helyett ma immár ciorusban kiáltják e jelszót; elégedetlen külön erők helyett tömegekben talál visszhangra a lehanyatlott nemzetek öngyilkos szavajárása. De azért a jobboldalon húzzák a napokat és főzik a halvaszületett terveket. Bizonyosan nincs sejtelmük, vagy ha van, titkolják önmaguk előtt az általuk teremtett helyzet ez újabb árnyoldalait. Meglehet, hogy az önhaszonlesés egyoldalúságával számítgatják a nyereséget, mely pártjuk malmára hajtja a vizet, ha a közügyektől való idegenkedés által mentől ritkább a felháborodás nyilatkozata politikájuk fölött. Számíthatnak arra is, hogy a választásoknál még a mesterségesen fogyasztott szavazókon kívül, e körülmény is összejátszik, hogy uralmuk fentartásával a hazát elveszítsük. Egyet azonban kifelednek minden számításból : hogy a kétségbeesők apathiájának gyakran kétségbeejtő fordulatai vannak. A néppel, mely énekel, mely zajong, lehet politikát, lehet játékot űzni, lehet rovására a legtilosabb utakon az önérdekeket hajhászni; de a néppel, mely visszavonul a közügyek nyilvános tárgyalásának termeiből, hogy némán gondolkozzék a gyalázatos bukás és anyagi romlás teremtőiről, csak az játszhat, ki mindent mer, mindent kockára tesz a nyereségért. Kérdezzék meg legbizalmasabb embereiktől, kik haszonlesés nélkül sorakoztak eddigelé a Deákpárt zászlója körül, hogy minő hangulat uralkodik mindenütt a mostani állapotok és azok teremtői fölött. Kérdezzék meg, hogyan ítélnek a többség embereiről hírhedt jobboldali kortesek. Megérdemli a tanulmányt és fáradságot, mert jelzi a határvonalat, melyen túl súlyos következmények nélkül nem aknázhatják ki az ország sanyarú helyzetét önös pártczéljaikra. Ha tenni nem képesek, csak kapkodnak, ha sem jobbra, sem balra nem mennek, csak inognak: el lehetnek készülve, hogy állami és társadalmi katastrófákat szül politikájuk, melyeknek felelőssége és éle reájuk fog háramlani. Közös minisztertanács volt ma, melyben ő felsége elnöklete alatt Andrássy és Koller közös miniszterek, Bittó és Auersperg miniszterelnökök, továbbá Szende és Horst honvédelmi miniszterek vettek részt. A középpárt e hó 14-én, csütörtökön,délután 4 órakor múzeum-utcai helyiségében értekezletet tart. Domahidy Ferencz, mint a párt elnöke, Buffet. A folyosókon a gróf Andrássy és gróf Lónyay Menyhért viszonyában beállott változás képezte a társalgások és suttogások tárgyát. Körülbelől álalános a kíváncsiság, hogy a nevezett gróf urak közül melyik szedi rá a másikat. Eddigelé gróf Lónyay van kétségtelen előnyben. Nem ő kereste a kibékülést, hanem a clique-uralom megszorultsága, mely a fejedelem kézszorításához és mai ebédjéhez is visszaegyengette a gróf Lónyay Menyhért útját, hogy vessen fátyolt előbbi kiküszöböltetésére. Képzelhetni, milyen jól esett ez gróf Andrássy Gyulának, hanem persze „a haza mindenek előtt.“* Párbeszéd. Jobboldali: Hanem hát mit csinálnak Menyusból ? minisztert vagy bolondot ? Mert ha azt hiszik, hogy ama két állomás közt lebegtethetik, akkor nem ismerik emberüket. Hogy sokáig bolondítható legyen, arra nem eléggé ártatlan, hogy beérje a kibékülés örömével, arra nem eléggé bűnös. Menyust nem lehet lekenyerezni szép szóval; neki tárcza kell, még pedig a javából, hogy hitelét vissz nyerhesse s a kiengesztelődést komolyan vegye. Baloldali: Hát adnak neki tárczát, ha másképen nem oszlathatják el remegésüket a budget- és adóügyi viták kimenetele iránt. Jobboldali: De hát akkor kit löknek ki a kabinetből? Baloldali: Ki tudja? Tán Ghyczyt. * Ez furcsa párbeszéd volt, de még furcsább a tény, hogy a Ghyczy elbocsáttatásának eshetőségéről ma komolynak látszó beszélgetés is volt az ilyen dolgokban nem tréfáló emberek közt, sőt említve jön a kormányelnök kérdezősködése is egy bizonyos pártárnyalat magatartására vonatkozólag, ha Ghyczy Kálmán megszűnne miniszter lenni. * Megtörténhetik ugyan a clique-uralom tartama alatt minden, és mentős nagyobb képtelenséget tesz fel róla a hír, annál inkább rámondhatni : credo quia absurdum. Hanem mégis hajlandó vagyok egyelőre azt hinni, hogy a Ghyczy miniszterségének megszüntetése iránti hir s az ezen megszüntetésre vonatkozó kormányelnöki tudakozódás nem egyéb, mint fogás ama bizonyos pártárnyalatnak tartogatására. * Ha lesz változás a kabinetben — mint beszélik — s ha helyet csinálnak benne gróf Lónyay Menyhértnek — mint következtethetni megszorultságuk épületes kapkodásaiból — azon esetre több valószínűséget bir szerintem egy olyan változás, mely Ghyczyt kormányelnökké, gróf Lónyayt pedig pénzügyőrré tenné. „Hát, akkkor mi lesz Bittóból ? kérdem én, midőn ma ezen combinatiót hallottam. — Megteszik grófnak — nyerem válaszul. * Érdekes az is, a mit az Andrássy-Lónyay vasúti összejöveteléről beszélnek. A bécsi indóházban látták egymást, de nem ültek egy kocsiba, hanem külön maradtak Érsekújvárig. Ez alatt a negyedfél órai magányzás alatt határozta el magát gróf Andrássy Gyula, hogy megmenti Magyarországot diplomatájának mesterfogása által, akármibe kerüljön is az neki. S úgy jön, a miként meggondolá ama negyedfél órai tusakodás alatt. Érsekújvár indóházának most már históriai nevezetességű éttermében, hol a hálás utókor kegyeletesen fogja enni a „gollásdit“, gróf Andrássy odalépett az étkező gróf Lónyayhoz, s kérdé, nem zsonirozná-e őt, ha hozzá ülne a coupéban. Gróf Lónyay erre biztositá a kérdezőt, hogy igen örvendeni fog, ha együtt utaznak. És gróf Andrássy Gyula átteteté podgyászát a gróf Lónyay Menyhért coupéjába, s a kik Bécstől Érsekújvárig külön utaztak, mint két morfondírozó passer solitarius, azok Érsekujvártól Váczig összehúvtak mint két szerelmi madárka. És Váczon? Itt ismét egy igen érdekes részlet történt. A váczi állomáson gróf Andrássy Gyula visszavitette podgyászát az előbbi coupéjába ; ide ült maga is, és a két inséparables megérkezett Budapestre séparément. Ilyennek kell lenni a valódi diplomatának, midőn világraszóló tervre határozza el magát megszorultságában.* Amit Érsekújvártól Váczig hoztak egymás közt tisztában, arról persze most még nem hallani sokat, de majd hallunk később. * A kormányelnök estélyén sok ember volt, a király azonban, kit vártak még 11 óra felé is, elmaradt. Egyébiránt még két estély lesz Bittó úrnál, ha előbb be nem üt valami a kabinetbe. A minisztertanács legközelebb határozatilag kimondta, hogy a budgetvita befejeztével a bankkérdés megoldása iránt megkezdi a tárgyalásokat. A pénzügyminiszter — mint a „K“ hallja, — e tárgyalásokban kerülni akarja az eddigi írásbeli közlekedést, mely semmi eredményre sem vezetett, hanem szóbelileg és közvetlenül kívánja egyelőre a tárgyalásokat folytatni. ____ Az állami hivatalnokok drágasági pótlékot kapnának, még pedig a „P. N.“ híre szerint három millió frtot. Ugyan semmi sem lehetetlen a nap alatt, de mégis furcsa, hogy ugyanaz nap bocsáttatik világgá az ilyen hír, midőn a pénzügyi bizottságban arról beszélnek, hogy az államhivatalnokok fizetéséből átlagos levonást tegyenek. _________ A magyar nyelv a vasutaknál. Az újévi szerencsekívánatok kérlelhetetlen pontosságával köszönt be évről-évre egy-egy miniszteri rendelet, tanúbizonyságot állam a kormány rendületlen eltökéléséről, hogy így meg amúgy megszerzi a magyar nyelvnek a törvényszabta állást mindenütt, még a közlekedési vállalatoknál is. Tavaly még engedett, mert nyomorult egér lévén, amely egy lyuknál több kibúvót nem talál, a jeles hazai vállalatok mindenféle ürügyeit lehetlenség lett volna figyelmen kívül hagyni. De már ez idén csakugyan nem enged. Megszoktuk ezt, mint az újévi gratulácziókat, s csodálkoznánk nagyon, ha valahogy elmaradna, de még jobban, ha valami különösebb foganatját élnék meg, mint az újévi szerencsekivánatoknak szokott lenni. Szinte vártuk tehát ez idén is az újévi ajándékot. Megérkezett. De, ha mint puszta szokás dolgát is méltányolni tudják gr. Zichy miniszter úr erélyes föllépését a tiszavidéki vasút csökönyös nördlingianizmusa ellen, s igen kívánnék megérni rajta a foganatosság csodáját: kénytelenek vagyunk nem igen biztató ómennek tekinteni, hogy a csökönösség 1874. április 27-én kelt kifogásai ellen a miniszter úr csak 1875. január 6-án érkezett rá kellő erélyre buzdulni, mint az alább következő rendeletből kitetszik, s hagyta a társaságot teljes kilenczedfél hónapig abban a boldog hiedelemben, hogy a dolgot ezúttal sem veszi komolyabban, mint eddig szokás volt. Mintha csak épen újévi ajándékul tartogatta volna a jogosult szigor e felpezsdülését, melyet ismét le lehet csillapítani, ha a körülmények és Nördlinger úgy kívánják. Igen óhajtandó volna, hogy a látszat csaljon, s a következményekből egész bizonyossággal kitűnjék a miniszteri erélynek valódisága s hathatós volta ama körülmények előidézésére, melyek, ugy látszik, csakugyan tarthatatlanná teszik Nördling úr állását, még akkor is, ha inkább az igazgatótanács némely tagjának hazafisága, mint a miniszter úr kilenczedfél hónapig alvó erélye idézte elő, a szóban forgó rendelet szövege a következő : „A t. ig. tanács indíttatva érezte magát 1874 évi ápril hó 27-én 273. sz. a. kelt felterjesztésében a hivatalos nyelv használata iránt kibocsátott körrendeletem több pontja, névszerint pedig az ellen felszólalni, hogy említett körrendeletem a szolgálati utasításokba felvetessék, hogy továbbá annak végrehajtásáért a társulat igazgatója személyesen legyen felelős, s hogy végre az idegen ajkú új erők alkalmazása szintúgy mint a meglevők előléptetése a magyar nyelv elsajátításától tétessék függővé. Miután én a szóban levő körrendeletnek nem annyira alaki oldalára, mint inkább lényegére fektetem a fősúlyt, nem vonakodtam a szabállami és déli vasúttársulatok irányában, mint melyeknek magyar és osztrák vonalbeli összes személyzetük azonos szolgálati utasításukkal van ellátva, azon kivételes engedményt nyújtani, miszerint a kérdéses rendeletek összes határozatait magyarországi személyzeteikkel a szolgálati utasítás kiegészítésekép tetszésük szerint legalkalmasabb alakban közöljék. Minthogy azonban a tiszavidéki vasútnál ily kivételes indokok nem forognak fenn, sőt most már, midőn a kérdésben forgó kői rendeleteket valamennyi magyar vaspálya s még az újabb közös vaspályák is, melyek magyar vonalaikra nézve elkülönített számviteli és személyzeti állománynyal rendelkeznek, a szolgálati utasítás függeléke gyanánt minden aggály nélkül osztottak ki alkalmazottaik közt, a kiválólag magyar vidéket érintő tiszavidéki vasút kivételes eljárása méltó visszatetszést okozhatna, ennélfogva nem vagyok azon helyzetben, hog (czimnek) erre vonatkozó kívonatát indokoltnak elismerhessem. Ami pedig az igazgató személyes felelősségét illeti, e tekinetben megnyugtathatom, hogy sérelmesnek vélt rendeletem 9-dik pontjában semminemű új, annál kevésbbé pedig a társulat alapszabályszerű önkormányzatával ellenkező intézkedést nem czéloztam, hanem csupán a törvény erejére emelt vasúti üzletrendtartás 85. §-ának azon intézkedését hoztam újabban emlékezetbe, mely szerint a minisztérium a vasúti üzletre nézve kibocsátott rendeletek meg nem tartása esetére, mint a minőknek kétségen kívül az üzleti szolgálat mely nyelven való ellátását tárgyazó kérdéses rendeletek is tekintendők, az igazgatóságok felett fegyelmi hatalmat gyakorol. Megjegyzem végül, hogy a sérelmesnek panaszolt rendelet 5-ik pontja által, melyben a vasúti személyzet tulajdonságaira nézve a vasúti üzletrendtartás 62. §-a alapján a közérdek által igényelt kívánalmakat írtam elő, csupán azon nyilván a t. igazgatótanács által is kitűzött czélt tartottam szem előtt, hogy az alkalmazottak közt a szerzett jogok lehető kímélete és az átmenet nehézségeinek kellő méltányolása, sőt annak, hogy a meglevő idegenajkú személyzet a hivatalos nyelv elsajátítása által a hazai közlekedési szolgálatnak hasznos állandó és hazafias tényezője maradjon, ismételt hangsúlyozása mellett, minden kétség megszűnjék az iránt, miszerint a hivatalos nyelv általános behozatala a kormánynak a társulata viszont ennek az alkalmazottak irányában határozott és változhatlan szándékát, képezi. Elvárom tehát a (czim) hazafiságától, hogy e rendeletemnek megfelelőleg további késedelem nélkül megteendi a szükséges intézkedéseket. Budapest, 1875. jan. 6-án Zichy, T. szerkesztő ur! A balközép vezérének igen fontos újévi beszéde bennem is több gondolatot keltett, melynek kifejezésére tért kérek az „Ellenőriben. Tisza Kálmán oda nyújtotta kezét a túloldalnak — mindazoknak, kik karöltve vele, a nemzetet jelenlegi emitens helyzetéből felszabadítani kívánják, és valóban balszerencse lesz a nemzetre nézve, ha azon kéz el nem fogadtatik. Ha jól emlékszem, gróf Lónyay volt az, ki, most már három esztendeje, majdnem hasonló ajánlatot tett; s engem legalább, ezen cselekvése a többi működésével nagyrészt kibékített. Mert, ha jóllehet, önérdek is volt az, mi őt ily lépésre indította, de ez gr. Lónyay részéről mégis mély államférfim belátásnak jele volt, s aki ezen utóbbi mindenütt, de különösen nálunk, ily ritka tulajdonnal bir, annak, mint a szép nőnek, sok gyöngeséget lehet megbocsátani. Szabad legyen kifejeznem, aligha van a hazában valaki, aki az angol nemzeti institutiók irányában nagyobb rokonszenvvel viseltetik, mint magam ; de azért mégis megvallom, hogy midőn minden angol intézményt politikánkban meghonositni akarunk, hasonló hibát követünk el, mint cselekedtek 1848 körül azok, kik a franczia doctrinairek s démocraták a tout prix nyomain jártak nálunk. Különösen ami a párturalmat illeti, amelyet mi 1867. óta angol — de sok tekintetben hamisított — minta szerint practizálunk, ez nézetem szerint, amint azt az utolsó választások alkalmával beszédben s az „Ellenőrben már ki is mondtam, nem nekünk való. Angliában a párturalom historice fejlődött századok alatt, nemcsak elv-, de érdekkülönbségek alapján, egész e század első fele végéig. Azóta a pártkülönbségek traditionalitót fenntartottak, s czélszerű a felosztás most azért, mivel az angol parlamentben oly sok első- és másodrangú munkaerő létezik, hogy valóban szükséges valami gépezet által az egyik csoportnak más általi felváltását eszközölni, nehogy a hatalom egy clique monopóliumává váljék, s sok tevékeny ember tehetsége minduntalan parlagon heverjen. Hogy nálunk az angol párturalom sem egyik, sem másik feltétele vagy okozója nincsen meg, könynyű belátni. Ha nálunk lennének még historicus pártok, nem lehetne csak egy osztrák s egy antidynasticus párt; de ilyennek semmi létező párt, vagy csak párttöredék is nem vallja magát s nincs is ok olyannak tekinteni egyiket is. Ami különösen a két nagy pártot illeti, melyeket a „jobb“ s „bal“ nevezetek által szoktak megkülönböztetni, az ő dátumok csak 1867 vagy legfeljebb 1860 óta származik, s ez historicus pártot még nem alkot. Ami pedig az elvküülönbséget illeti, én egyszerűen tagadom, hogy a józan eszű, felvilágosodott s becsületes emberek mind a két párton a „67-iki alapot“ még válaszfalnak tekintik vagy