Ellenőr, 1875. január (7. évfolyam, 1-31. szám)

1875-01-26 / 26. szám

Előfizetési árak: & Egész évre . . 20 frt. — kr. Évnegyedre . utö frt. — kr Félévre ... 10 „ — „ Egy hónapra ,1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. sas. (Légrádi testvérek Irodájában). Kiadóhivatala: Előfizethetni helyben és posta útján, nádor-utcza 6. sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. 26. szám Budapest, kedd, január 26.1875. VII. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára mint eddig: Egy évre....................................20 forint — kr. Félévre.........................................10 „ — kr. Negyedévre ...... 5 „ — kr. Egy bóra......................................1­­­80 kr. Az előfizetést — postai utón vagy sze­mélyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadó­hivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. TÁVIRATOK: Bécs, jan. 25. (Kép­vis­elő­ház.) Herbst, a vasúti bizottság előadója, a Tarvistól a biroda­lom határáig, Pontafelig húzódó vasútvonal ki­építése tárgyában beadott kérvényre vonatkozólag indítványozza, hogy szólíttassék föl sürgetőleg a kormány, miszerint a Rudolf-va­sútnak Pontafelig való kiépítése, valamint az olasz vasutakhoz csat­lakozás tárgyában az olasz kormánynyal alkudo­zásba lépjen, továbbá terjeszszen elő javaslatokat az olasz vonalakhoz csatlakozó osztrák vonalak egyidejű kiépítésére vonatkozólag. Nabergois indítványa, e tárgyat a kormány által előterjesz­tendő vasúti programmal együtt tárgyalni, elvette­tik. Kellersberg a pontafeli vasút építése ellen nyilatkozik, mivel e vasút előreláthatólag keveset fogna jövedelmezni. A bizottság indítvá­nya fölött több óráig folytatott vita után elhatá­­roztatik, a javaslat tárgyalását a szerdai ülésre halasztani. Vosnyak interpellálja a kereskedelmi minisztert a leibachi kereskedelmi kamarai válasz­tásokban előfordult szabálytalanságok tárgyában, e választások ellen több óvás beérkezvén. Bécs, jan. 25. (Ofen­heim pere.) Gis­­k­r a folytatólagos kihallgatásában előadja, hogy az igazgatótanács nem utasíthatta vissza a Bras­­seyvel való építkezési szerződést, ezen szerződés az egész vállalat alapját képezvén, a részvénye­seknek is el kellett azt fogadniuk. A telekbevál­tásra vonatkozólag úgy nyilatkozik mint Jab­­lonowski: kimutatja azután az építkezés jó állapo­tát és a forgalmi készlet beszerzésénél való pro­­visiót szokásosnak tartja; nézete szerint az Ofen­­heim fáradozásai fejében fizetett több százezer fo­rintnyi jutalmazás nem volt igen sok. Tanú továbbá előadja, hogy a provisio hová­­fordításáról Ofenheimnak nem kellett számadást tennie; valamely összegnek egyik vonalról a má­sikra való áthárítása, ha ez történt, teljesen cor­rect volt. Ofenheimnak Brassey részéről történt díjazása az általa eszközölt telekbeváltás fejében, magától érthető körülmény. Giskra kijelenti, hogy Ofenheimmal távoli rokon. Ofenheimot a legneme­sebb jellemnek ecseteli, ki jótékonyságra mindig kész volt. Midőn elnök a tanút elbocsátani akarja, ez engedelmet kért, a vádirat insinuatiói ellen né­hány észrevételt tehetni. Az ál­lam­ügy­ész kije­lenti, hogy Giskra nem személyesen támadtatván meg, kérelme visszautasítandó. A védőügyvéd és az államügyész ismételve szót emelvén, a törvény­szék elhatározza, Giskrának tényleges helyreigazí­tásokra szót adni. Giskra ezután megtámadja azon vádpontot, miszerint az igazgatótanács a társaság pénzügyi helyzetének rászabnítására szintén befolyt és óvást tesz a bűnös haszonlesés vádja ellen, és pedig meghatalmazás alapján az egész igazgatóta­nács nevében.­­ Az ál­lam­ügyész kijelenti, hogy alanyi érzelmeket nem kímélhetett és teljes meggyőződéssel vállal felelősséget a vád minden szaváért, midőn bűnös haszonlesésről beszélt a legtágabb értelemben vett igazgatást értette, nem pedig az igazgatótanácsot. A 3-ik vonal engedélyezésére vonatkozólag előadja Giskra, hogy az ebbeli részvételre indítta­tott, mert ő benne látták az alkalmas egyént, is­meretségeinél fogva, melyeket mint brünni polgár­­mester 1866-ban tekintélyes porosz politikusokkal kötött, a romániai irányadó körökre befolyást gya­korolhatni. Tanú sokáig habozott, mert az óvadék ráeső része, 70,000 frt, akkor majdnem egész va­gyonát képezte; azonban ezen vasút gazdasági, stratégiai és politikai előnyei végül minden aggo­dalmát felülmúlták; mindezen előnyök azonban a zárlat által eltemettettek. Tanú, midőn miniszter lett, jogosan szerzett engedményét a császár jóvá­hagyása alapján értékesítette. Az elsőbbségi köt­vénynél Ofenheim maga részére semmiféle nyeresé­get nem sajátított el. Vádlott széles hatáskörrel bírt, melyen azonban sohasem lépett túl. Az igaz­gatótanácsnak engedményezett építkezési pótlékot tanú jogosultnak tartja. Végül tanú előadja, misze­rint csak trchaffle miniszter intézett egy ízben a társasághoz figyelmeztetést; a fölmerült differen­ciák csak Banhans miniszter rendeletének kibo­csátásával kezdődtek, a miniszter ugyanis zárlattal fenyegetődzvén. Hg. Sápi­eh a tanú az engedményezés, az építkezési szerződés, a telekbeváltás és a vasút állapotára vonatkozólag vádlottra nőve kedvezően nyilatkozik. Tanú tudomással bír arról, miszerint a gyárak nagyobb megrendeléseknél mindig pro­­visiót fizetnek; ő reá mindkét engedményezésből 383,924 frt haszon hárult, a 3 ik vonal után 10,000 fontot kapott, később azonban jelentékeny veszteséget szenvedett. Tanú közvetlenül a zárlat kimondása után a keresk. miniszternél megjelent, ki neki azt mondá, miért nem jött előbb, most már késő.­­London, jan. 25. A spanyol követ e hó 23-án adta át Alfons sajátkezű jelentését trónra­­lépéséről. Alfons biztosít, hogy az alkotmányos polgári és vallási szabadságot fenn fogja tartani. Stockholm, jan. 25. Harminc­hat fokú (Celsius) hideg miatt a vasúti forgalom beállit­­tatott. Kiel, jan. 25. Hir szerint Bartsch contread­­mirál van a spanyol vizekben álló hajóhad főnö­kének kijelölve. Pária, jan. 25 (Zárlat) 3°/0 járadék 62.15.­­ 5°/0 járadék 100.25. Olasz járadék 66.25. Creditmobilier 390.— Lombard 286.—. Allamvaspálya 658.—. Koronajószági zálog­levelek —. Ausztriai kötvények —1871-diki kölcsön —. 1872-diki kölcsön —. Köln, jan. 25. Búza 19.30 —, rozs 15.20.­­.— — , olaj 19.—. —.________ .Budapesti színla­pok. Kedd, jan. 26 Bérlet NEMZETI SZÍNHÁZ. 216. szám. A próféta. Opera 5 felv. Zenéjét szerzette Meyerbeer. Személyek: Leydeni János — — — — — Ellinger J. Fides, anyja — — — — — Kocsis Irma Bertha, mátkája — — — — Human A. Oberthal gróf — — — — — Malecky Jónás, 1­­ — — — Pauli Mathisen,­­ Anabaptisták — — — Tallián Zachariás,­­ — — — Kőszeghy Kapitány — — — — — Széphegyi Katona — — — — — Vincze kezdete 7 órakor. A fiók parlament. (1) Ghyczy Kálmánról azt hittük, hogy öreg csontjaival és megállapodott ész­járásával nem igen hamar fog beletörődni a Lloyd helyiségeiben uralkodó hangulatba. Tévedés volt ez is, mint átalában a meg­tisztelő vélemények nagy része, melyeket a pénzügy­ér úr felől meg­győződésképp táplált a hiszékeny közönség. Ghyczy Kálmán ma már oly tizenhárompróbás jobboldali, hogy felszabadíthatják bízvást, mert van olyan legény, mint a többiek, mégha nem is szol­gálta át a hosszú „inaséveket“. A­kik némi bizalmatlansággal fogadták kabinetbe­ lépését és merev jobboldali állás­pontjukból kancsal szemmel nézték az új osztozkodó jövevényt: ma nyugodtan alhat­­nak miatta. Emberül állta ki a legnehezebb próbát, szakított az önérzetes politikus azon nézetével, hogy a nemzet színe előtt mondják el képviselőik aggodalmaikat, vé­leményeiket és ítéleteket. Ghyczynek sem kell többé egészséges parlament a nyilvános élet legfőbb feltéte­lével. Elégnek tartja a lebuj-parlamentariz­­must, titokzatos tanácskozásaival, elrejtett vallomásaival és a véleményeket zsarnokló határozataival. Neki nagy lenne az ország­ház, „a­kinek aggodalmai vannak, itt a helye elmondani“ a Deákkörben. „Itt“ annyira hon voltak és neki mele­gedtek aztán, hogy Bittó úz ő excelentiájá­­nak szarvai nőttek nagy hirtelen. A politi­kai hegyek válságos vajúdásának államfér­fim egére játszani kezdett az alvó orosz­lánnal. Nagy ostentatióval követelte b. Sennyey Páltól, hogy javaslatait és aggo­dalmait adja elő itten. A báró természe­tesen kimondta, hogy a biz a fiók parla­mentben nem beszél, bantun beszél az ország színe előtt, a házban. Ezért aztán kicsibe, azaz, hogy abba múlt el csak kalodába zá­­ratása, mert a köz alapszabályai nem szá­mítottak arra, hogy a jogosult nézetek meg­félemlítésének más módjára is lesz egykor szükség, mint a­melyet pártjuk embereinek sugal az önérdek. Az államférfim kis egér egyre jobban vérszemet kapott. Szentül hitte, hogy ha sö­rényébe kapaszkodhat és ingerkedhet bán­­tatlanul, neki is van oroszláni ereje. És megtörtént a hallatlan, mit az aesopusi me­sék világában sem engedett volna meg köl­tői szabadság gyanánt a szerző képzelme, hogy az egér bírókra hívja az oroszlánt. Bittó nevetséges önbizalma keztyűt dob Sennyey lába elé, hogy „ott azon a téren, a­hol vele találkozik“ megvív vele egy száll beszédben és lefegyverzi tökéletesen. Tessék ezen nem kaczagni. Régi oldaluk a deákpárti értekezletek­nek, hogy visszatetszést szülnek a tanács­kozások menete és a határozatok erőszakolt természete által. Újabban azonban bő ért nyitottak a nevetséges elemnek is, úgy hogy ma azt se tudjuk, melyik oldalát bámuljuk jobban a hatalmas clique-uralom e kettős kinövésének. Minden nevettető és visszatetszést szülő oldala mellett igen gyakran megvolt azon komoly oldaluk is a jobboldali conferentiá­­zásoknak, hogy nemcsak döntőleg, hanem irányadólag is befolytak saját pártjukon be­lől a nézetek kiforrására és az elágazó vé­lemények összeegyeztetésére. A vasárnapi conferentia után többé reménye sem lehet a pártnak, hogy e szép napok visszatérnek. Nem az érdek és akarategység hiányán mú­lik az egész, hanem a súlyos viszonyok közt tehetetlenül kapkodó kormány vezető ké­pességének fogyatkozásain. Hiába keresi e conferentia vitáiban, előterjesztéseiben és határozataiban egy gon­dolkozó fő a megnyugvást, annál kevésbbé találhat fel határozott biztosítékokat, vagy irányadó programmot. Ghyczy Kálmán üres pénzügyi terveinek felmelegítése nem kelthet megnyugvást, mert nem foglal magában komoly biztosítékot, sőt még ígéretnek sem eléggé határozott. Káposztaként melegíté fel a tisztelt pénzügyér úr a bizottságokban százszor elmondott kongó szavait, mintha főztéről azon hiedelemben volna, hogy több­szöri felmelegítés által ízletesebbekké, vagy legalább megehetőbbekké válnak. Főztéből azonban annyi mindenféle fűszerszám hiány­zik, és oly pogányul van összekotyvasztva, hogy megemészteni nem, csak megterhelni lehet vele az ország gyomrát. Fejét vesztve tanácskozott a jobboldal ez arcanum fölött, melynek keserű poharát fél megittatni a nemzettel. Egyikök sem volt megelégedve és megnyugtatva Ghyczy ismételgetései által. Wahrmann csak épp úgy nem tartja czélhoz vezetőnek itt gyönge, amott túlerős eszközeinek határozatlan mér­tékét, a miként nem tartja Somssich. Op­ponálnak mindketten és velük egy csomóan, mig a conferentia tart. Vége felé Wahrmann megnyugszik csendesen a sorsban, Somssich félreteszi programm-sürgetéseit más alka­lomra, Csengery hallgat következetesen: Így történik aztán meg, hogy egy teljesen zilált pártban, az eltérő nézetek rendkívüli soka­sága és a kormány előterjesztéseivel való általános elégedetlenség mellett, többsége van egy kétes értékű valaminek, melynek még kisebbsége sincs igazán. Vagyis más szóval van egy parlamenti többség, mely nem erkölcsileg az, s van e többségben egy többség, mely sem mennyiségileg, sem erkölcsileg nem az. Innen látható, hogy az ország ügyeit többé nem a számtani és nem az erkölcsi többség, hanem az egészséges és t­ermészetes Parlamentarismus követelményei­től idegen tényezők, a közvélemény és tör­vényhozói tevékenység meghamisításával ve­zetik. A baloldali kör ma az országos gyűlés után értekezletet tartott, melyen Molnár György interpellációt jelentett be a zárszámadások kérdé­sében. Ezután Jankovich Miklós azt indítvá­nyozta, hogy a kör új programmnyilatkozatot bo­csásson ki; a kör azonban ez indítványt egyhan­gúlag elvetette, mire Jankovich kijelentette, hogy a pártból kilép. — A költségvetésre nézve a kör kimondotta, hogy általános tárgyalás alapjául sem fogadja el. ______ A POTROHUS, vagy: X képviselőnek választóihoz intézett jelen­tése az 1875-ik évi országgyűlés végén. .— Beranger után magyarra fordítva. — Választóim hallgassátok Tetteim hosszú sorát ; Mint gondoltam mindig rátok, Mint szolgáltam a hazát. A haza még nem pusztult el; Hisz itt állok duzzadt testtel. Beh jól ettem, Beh jól ettem Miniszteri ebédeken, Soha ennyi jót nem ettem ! Hasacskámat nem feledve, Jobboldalon volt helyem; Lónyayhoz közel esve, Tisza szemközt ült velem. Jobboldalon üdvös ülni, Szarvasgombától hevülni. Beh jól ettem, Beh jól ettem Miniszteri ebédeken, Soha ennyi jót nem ettem! A miniszter olyat szeret, Kinek nyelve mindég él, A ki közbe ordít s nevet, Ha más okosat beszél: Fecsegtem hát, fecsegtem hát, Röhögtem hát, röhögtem hát. Beh jól ettem, Beh jól ettem Miniszteri ebédeken, Soha ennyi jót nem ettem! Össze-vissza megszavaztam Jót és rosszat, a­mint volt, Pro és contra igent mondtam, Ha a parancs akként szólt: Tízszer nemet, tízszer igent, Ha Szapáry fejjel billent. Beh jól ettem, Beh jól ettem Miniszteri ebédeken, Soha ennyi jót nem ettem! Hogyha vizsgálatot kértek, Azt én mindég ellenzem, Honvédekről ha beszéltek, Napirendet kértem én: Régi honvéd minek éljen? úgy is vén már : veszszen éhen. Beh jól ettem, Beh jól ettem Miniszteri ebédeken, Soha ennyi jót nem ettem! Az adóra sokan várnak, Meg kell azt fizetni hát, Muszkakémnek, hadihuszárnak Megszavaztam nyugdiját, Jobb ha vélök csinyján bánnak, Hátha még nyakunkra hágnak. Beh jól ettem, Beh jól ettem Miniszteri ebédeken, Soha ennyi jót nem ettem! Fogtok még többet izzadni, Bízzátok a dolgot rám. Édes­küket felhizlalni, Fizetni több lakomám./ Érdekünkben, — mondok egyet: — Egyetek ti kevesebbet. Beh jól ettem, Beh jól ettem Miniszteri ebédeken, Soha ennyi jót nem ettem! Alapitó gyapotban ül, Jócskán felszedtem magam ; Határomba vasút görbül, Hivatalnok négy fiam. Ha majd ismét velem lesztek, Újra ekként lóvá teszlek. Beh jól ettem, Beh jól ettem Miniszteri ebédeken, Soha ennyi jót nem ettem. A honvédségi sza­bály­z­a­to­kat, mint a „P. N.“ irja, ő felsége már szentesítette. Három vastag kötetet képeznek s már közelebb sajtó alá adatnak. E szabályzatok azon része, mely a katona kiképeztetéséről, a hadgyakorlatról s általában a szolgálatról szól, ugyanazonos a közös hadsereg szabályzatával. Van néhány külön pont is, mely a honvédségi főparancsnokság s a honvédelmi mi­nisztériumról szól, így a többi között a­mi a fe­gyelem ügyét illeti, a felett a főparancsnokság intézkedik, rendelkezéseiről azonban tudósítja a honvédelmi minisztert, kinek jogában áll ez ügyre vonatkozólag is ő felségéhez felterjesztést tenni. A honvédelmi minisztert megillető tisztelgés dolgában az határoztató, hogy a miniszter, a­ki nem ka­tona, ugyanazon tisztelgéssel üdvözöltetik, a­minő például a külhatalmak képviselőit ünnepélyes be­vonulásukkor megilleti; a legmagasabb tisztelgéssel t. i. — de dobpergés nélkül, a­mely csak a ka­tonai személyeket illeti meg. (Biz ez nagy dolog.) A tót Maticzának f. hó 20-ára kitűzött választmányi gyűlését a thuróczmegyei alispán a belügyminiszter rendelete folytán betiltotta. Erre vo­natkozólag a „Nar. Noviny“ Pauliny-Tóth Vilmosnak, a tót Maticza alelnökének jegy ugyancsak a nevezett alispánhoz intézett nyilatkozatát közli, melyben téves informatiónak mondja a feltevést, mintha az említett napon maticzai közgyűlés lett volna tartandó, mert csak rendes negyedévi választmányi gyűlés volt kihirdetve, s óvást tesz azon feltevés ellen is, mintha a választmányi gyűlésből közgyűlést akartak volna teremteni. Budapest, január 25. Francziaországon szép bonyolódásnak indul a helyzet. A vasárnapi czikkünkben jelzett eshetőség, hogy a balközép egy ré­sze kész lehet az engedékenység terén egész odáig közlekedni a jobbközép felé, a­hol a köztársasági szervezet definitív voltáért kar­doskodó elvbeli szilárdság már csak egy gyarló szójátékkal takargatja fegyverleté­telét, — ez eshetőség bekövetkezett. Uta­lunk a ,,Temps“-nak alább következő czik­­kére, melyben pártfelei puhulását indokolja s egyszersmind kifejti, hogy alkotmány-re­­visiónak permissiv alakban való törvénybe iktatása mily pompás aranyhidal kínálko­zik a szabadelvű orleánistáknak. S ez utóbbi részben a „Temps“ való­ban nagy igazat mond, s szinte megfogha­tatlan lenne, ha d’Auiffret-Pasquier herczeg pártfelei nem kapnának két kézzel az alkal­mon, mikor még csak átkelniök sem kell az aranyhídon, hanem éppen az ajánl­kozó hídépítőket ránthatják át maguk­hoz. Hiszen, ha a balközép kész megengedni, hogy a Mac-Mahon testéhez szabandó köz­­t­­ársasági kormányforma a marsallatus le­telte után ismét kérdés tárgya lehessen, ez­zel éppen úgy el van törülve róla a definití­­vum jellege, mintha a revisiót okvetlen fel­tételül iktatják a szervező­ törvénybe. Az enyhítés, mit a balközép engedményszámba hajlandó venni, tisztán alaki természetű, s vele mint nélküle egyformán biztosítva van a monarchicus restauratióra való törekvés törvényes volta a marsallatus ideje alatt is, s ezzel rányomva az egész szervezkedésre a provizórium bélyege. Az orleanisták maguk sem akarnak többet, legfeljebb is keményebb szóval óhaj­tanák kifejezni. Hanem ez komoly differen­­cziát nem képezhet s ha a dolognak csupán ez oldalát veszszük számba, a centrumok fúzió­ját bevégzett tényül tekinthetnék. Van azon­? Az állam és az egyház közti viszo­nyok rendezése tárgyában kiküldött bizottság ma délután 5 órakor tartott ülésében az elnök kér­désére : kíván-e a bizottság a költségvetési vita ideje alatt is tanácskozni, abban állapodott meg, hogy ha az ülések délután 3 óráig nem fognak tartani, folytatja tanácskozásait; ha pedig d. u. 3 óráig fognak tartani az ülések, akkor vasár- és ünnepnapokon fogja üléseit tartani, hogy munkála­tával elkészülhessen. Folytattatott Mo­l­n­á­r Aladár törvényjavas­latának tárgyalása és pedig a 6. §. 4. pontja, mely szerint az egyházak tisztviselői és elöljárói csak magyar állampolgárok lehetnek. Az izraeli­ták s a görög-keleti vallást követő görög nemze­tiségű egyház-hitközség tagjai érdekében ellenvetés létetett, mely azonban mellőztetvén, a javaslat el­fogadtatott. Az 5. pont, mely így szól: minden be nem vett hitfelekezet köteles egyházközségi, s ha a felekezet több községből áll felsőbb elöljáró­ságot szervezni, mely a polgári hatósággal szemben képviseli, s mindenik ily elöljáróság tagjainak legalább 2/3-da világiakból alakítandó. Nikolics Sándor ez utóbbi tételt kihagyatni kéri, mert ez az egyházak autonomikus szerveze­téhez tartozik. Házmán elnök ebben a hívek jogainak megvédését látja s a %-ot minimumnak tekinti. Benes Döme nem képzelhet jövőben oly egyházi szervezetet, melyben a világiak mino­ritásban lennének, de mert mégis megtörténhetik, biztosítani kívánja a világiakat. Mol­nár Aladár a pontot változatlanul hagyatni kéri. B­é­z­s­á­n Mihály a második alineát kihagyatni óhajtaná, mert ez az autonomikus szervezet körébe vág, s mert a gyakorlatban nem is lehet keresztülvinni, sőt az elöljáróság némely ügyekben nem is állhat világiakból. Helyesebbnek tartaná, ha már a vilá­giak jogait biztosítani akarjuk a papsággal szem­ben, hogy az „egy­h­ázi képvis­elet“ V3-ba álljon világiakból; az elöljáróság azonban álljon akárhány tagból s akár papi, akár világi szemé­lyekből. E nézet el is fogadtatott, és az indítvány értelmében az indítványozó szövegezése fogadtatott el. A szakasz többi pontjai, névszerint 6, 7, 8, 9, 10. irályilag szavatatosíttatván elfogadtattak. Ezzel az ülés eloszlottá­ban egy igen lényeges hibája ennek a do­lognak, az, hogy a köztársasági baloldal — mint Gambetta lapjának legutóbbi czikkei­­ből kitűnik — éppen nem hajlandó a per­missiv revisio elméletével kibékülni, s fur­fangos feltalálóit igen valószínűleg a fakép­nél hagyná, ha gyakorlati alkalmazásához kezdenének. Ez a kis hiba pedig tökélete­sen értéktelenné teszi a balközép csatlako­zását a jobbközépre nézve, mert ketten együtt­­ is csak gyönge minoritás számot tesznek az , assembléeban. Ez magyarázza meg, miért­­ késik d’Audiffret herczeg Perier Kázmér bi­­­­zalmas jobbját elfogadni, s mért tartja po­­­­litikai hibának a „Temps“ Jules Favre­­ azon beszédét, mely a „République Fran­­­­gaise“ teljes elismerésével találkozik. Jules Favre beszéde, s a „Temps“ kár­hoztató megjegyzése erre­ előre veti azon szomorú eshetőségek árnyékát, melyek a re­publicáni ellenzék jó egyetértését a Venta­­von-féle javaslat részletes tárgyalásakor fe­nyegetik. Ha a balközép engedékenyei ideje korán vissza nem térnek az ingoványról, hová túlságos előzékenységük ragadta: a köztársasági ellenzék meghasonlása elkerül­hetetlen, s ennek megtörténte beláthatatlan bonyodalmakat idézhet elő. Az eshetőségek sorába lép rögtön, hogy a különvált bal­­középi töredék a planum inclinatumon való sikamlás törvényei szerint kénytelen lesz alább zuhanni s a monarchisták színvonaláig érve, ki tudja, nem nyujt-e segédkezet egy olyan ideiglenes alkotmány megállapítására, mely a köztársaság czége alatt éppen a köz­társaságot semmisíti meg. Ez eshetőség attól függ, hogy telik­e a balközépből annyi „megpuhult“, a­mennyi a május 24-iki koalitióban a legitimistákat pótolni elég, a­kiket e csatlakozás minden­esetre kiriasztana a szövetségből. Ha igen, akkor meg lesz a reactionárius szervezésre a többség; ha nem, úgy a helyzet csak annyiban változik, hogy a köztársasági párt meggyöngül ugyan, de ellenfele sem erősbö­­dik. Sőt, úgy hiszszük, hogy a köztársasági pártnak csak javára szolgálhatna ez utóbbi eset, mert ennek bekövetkeztével — ha az államcsínyt leszámítjuk, — már csakugyan lehetetlen volna egyébhez, mint az assem­­blée feloszlatásához folyamodni. Segítsünk magunk-magunkon, Budapest, 1875. jan. 21. n. Megígértem, hogy Tü­rr tálik tervéről a „köz­vagyonjegyek kibocsátásáról“ bővebben fogok szólani. Nem azért teszem én ezt, mintha Türrnek tolmácsra volna szüksége, vagy mintha ő maga is nem tudná érvényesíteni közhasznú eszméit ott, hol szükségét látja. Hisz itt van a kis-propeller vállalat, mely a testvér­város egyesítésére és élén­kítésére annyit lendített: ott van a csatorna-épít­kezés, mely „úttörő“ e téren forgalmunk és nem­zetgazdaságunk emelésére, különösen, ha Tiurr szívósságának sikerül, feléleszteni az ott lakó né­pekben a fogékonyságot saját érdekek iránt. Ha ezek daczára mégis én szólalok föl az ügyben, annak oka részben az, mert Tü­rr távol lévén ha­

Next