Ellenőr, 1875. január (7. évfolyam, 1-31. szám)
1875-01-26 / 26. szám
Előfizetési árak: & Egész évre . . 20 frt. — kr. Évnegyedre . utö frt. — kr Félévre ... 10 „ — „ Egy hónapra ,1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. sas. (Légrádi testvérek Irodájában). Kiadóhivatala: Előfizethetni helyben és posta útján, nádor-utcza 6. sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. 26. szám Budapest, kedd, január 26.1875. VII. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára mint eddig: Egy évre....................................20 forint — kr. Félévre.........................................10 „ — kr. Negyedévre ...... 5 „ — kr. Egy bóra......................................180 kr. Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadóhivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. TÁVIRATOK: Bécs, jan. 25. (Képviselőház.) Herbst, a vasúti bizottság előadója, a Tarvistól a birodalom határáig, Pontafelig húzódó vasútvonal kiépítése tárgyában beadott kérvényre vonatkozólag indítványozza, hogy szólíttassék föl sürgetőleg a kormány, miszerint a Rudolf-vasútnak Pontafelig való kiépítése, valamint az olasz vasutakhoz csatlakozás tárgyában az olasz kormánynyal alkudozásba lépjen, továbbá terjeszszen elő javaslatokat az olasz vonalakhoz csatlakozó osztrák vonalak egyidejű kiépítésére vonatkozólag. Nabergois indítványa, e tárgyat a kormány által előterjesztendő vasúti programmal együtt tárgyalni, elvettetik. Kellersberg a pontafeli vasút építése ellen nyilatkozik, mivel e vasút előreláthatólag keveset fogna jövedelmezni. A bizottság indítványa fölött több óráig folytatott vita után elhatároztatik, a javaslat tárgyalását a szerdai ülésre halasztani. Vosnyak interpellálja a kereskedelmi minisztert a leibachi kereskedelmi kamarai választásokban előfordult szabálytalanságok tárgyában, e választások ellen több óvás beérkezvén. Bécs, jan. 25. (Ofenheim pere.) Giskr a folytatólagos kihallgatásában előadja, hogy az igazgatótanács nem utasíthatta vissza a Brasseyvel való építkezési szerződést, ezen szerződés az egész vállalat alapját képezvén, a részvényeseknek is el kellett azt fogadniuk. A telekbeváltásra vonatkozólag úgy nyilatkozik mint Jablonowski: kimutatja azután az építkezés jó állapotát és a forgalmi készlet beszerzésénél való provisiót szokásosnak tartja; nézete szerint az Ofenheim fáradozásai fejében fizetett több százezer forintnyi jutalmazás nem volt igen sok. Tanú továbbá előadja, hogy a provisio hováfordításáról Ofenheimnak nem kellett számadást tennie; valamely összegnek egyik vonalról a másikra való áthárítása, ha ez történt, teljesen correct volt. Ofenheimnak Brassey részéről történt díjazása az általa eszközölt telekbeváltás fejében, magától érthető körülmény. Giskra kijelenti, hogy Ofenheimmal távoli rokon. Ofenheimot a legnemesebb jellemnek ecseteli, ki jótékonyságra mindig kész volt. Midőn elnök a tanút elbocsátani akarja, ez engedelmet kért, a vádirat insinuatiói ellen néhány észrevételt tehetni. Az államügyész kijelenti, hogy Giskra nem személyesen támadtatván meg, kérelme visszautasítandó. A védőügyvéd és az államügyész ismételve szót emelvén, a törvényszék elhatározza, Giskrának tényleges helyreigazításokra szót adni. Giskra ezután megtámadja azon vádpontot, miszerint az igazgatótanács a társaság pénzügyi helyzetének rászabnítására szintén befolyt és óvást tesz a bűnös haszonlesés vádja ellen, és pedig meghatalmazás alapján az egész igazgatótanács nevében. Az államügyész kijelenti, hogy alanyi érzelmeket nem kímélhetett és teljes meggyőződéssel vállal felelősséget a vád minden szaváért, midőn bűnös haszonlesésről beszélt a legtágabb értelemben vett igazgatást értette, nem pedig az igazgatótanácsot. A 3-ik vonal engedélyezésére vonatkozólag előadja Giskra, hogy az ebbeli részvételre indíttatott, mert ő benne látták az alkalmas egyént, ismeretségeinél fogva, melyeket mint brünni polgármester 1866-ban tekintélyes porosz politikusokkal kötött, a romániai irányadó körökre befolyást gyakorolhatni. Tanú sokáig habozott, mert az óvadék ráeső része, 70,000 frt, akkor majdnem egész vagyonát képezte; azonban ezen vasút gazdasági, stratégiai és politikai előnyei végül minden aggodalmát felülmúlták; mindezen előnyök azonban a zárlat által eltemettettek. Tanú, midőn miniszter lett, jogosan szerzett engedményét a császár jóváhagyása alapján értékesítette. Az elsőbbségi kötvénynél Ofenheim maga részére semmiféle nyereséget nem sajátított el. Vádlott széles hatáskörrel bírt, melyen azonban sohasem lépett túl. Az igazgatótanácsnak engedményezett építkezési pótlékot tanú jogosultnak tartja. Végül tanú előadja, miszerint csak trchaffle miniszter intézett egy ízben a társasághoz figyelmeztetést; a fölmerült differenciák csak Banhans miniszter rendeletének kibocsátásával kezdődtek, a miniszter ugyanis zárlattal fenyegetődzvén. Hg. Sápieh a tanú az engedményezés, az építkezési szerződés, a telekbeváltás és a vasút állapotára vonatkozólag vádlottra nőve kedvezően nyilatkozik. Tanú tudomással bír arról, miszerint a gyárak nagyobb megrendeléseknél mindig provisiót fizetnek; ő reá mindkét engedményezésből 383,924 frt haszon hárult, a 3 ik vonal után 10,000 fontot kapott, később azonban jelentékeny veszteséget szenvedett. Tanú közvetlenül a zárlat kimondása után a keresk. miniszternél megjelent, ki neki azt mondá, miért nem jött előbb, most már késő.London, jan. 25. A spanyol követ e hó 23-án adta át Alfons sajátkezű jelentését trónralépéséről. Alfons biztosít, hogy az alkotmányos polgári és vallási szabadságot fenn fogja tartani. Stockholm, jan. 25. Harminchat fokú (Celsius) hideg miatt a vasúti forgalom beállittatott. Kiel, jan. 25. Hir szerint Bartsch contreadmirál van a spanyol vizekben álló hajóhad főnökének kijelölve. Pária, jan. 25 (Zárlat) 3°/0 járadék 62.15. 5°/0 járadék 100.25. Olasz járadék 66.25. Creditmobilier 390.— Lombard 286.—. Allamvaspálya 658.—. Koronajószági záloglevelek —. Ausztriai kötvények —1871-diki kölcsön —. 1872-diki kölcsön —. Köln, jan. 25. Búza 19.30 —, rozs 15.20..— — , olaj 19.—. —.________ .Budapesti színlapok. Kedd, jan. 26 Bérlet NEMZETI SZÍNHÁZ. 216. szám. A próféta. Opera 5 felv. Zenéjét szerzette Meyerbeer. Személyek: Leydeni János — — — — — Ellinger J. Fides, anyja — — — — — Kocsis Irma Bertha, mátkája — — — — Human A. Oberthal gróf — — — — — Malecky Jónás, 1 — — — Pauli Mathisen, Anabaptisták — — — Tallián Zachariás, — — — Kőszeghy Kapitány — — — — — Széphegyi Katona — — — — — Vincze kezdete 7 órakor. A fiók parlament. (1) Ghyczy Kálmánról azt hittük, hogy öreg csontjaival és megállapodott észjárásával nem igen hamar fog beletörődni a Lloyd helyiségeiben uralkodó hangulatba. Tévedés volt ez is, mint átalában a megtisztelő vélemények nagy része, melyeket a pénzügyér úr felől meggyőződésképp táplált a hiszékeny közönség. Ghyczy Kálmán ma már oly tizenhárompróbás jobboldali, hogy felszabadíthatják bízvást, mert van olyan legény, mint a többiek, mégha nem is szolgálta át a hosszú „inaséveket“. Akik némi bizalmatlansággal fogadták kabinetbe lépését és merev jobboldali álláspontjukból kancsal szemmel nézték az új osztozkodó jövevényt: ma nyugodtan alhatnak miatta. Emberül állta ki a legnehezebb próbát, szakított az önérzetes politikus azon nézetével, hogy a nemzet színe előtt mondják el képviselőik aggodalmaikat, véleményeiket és ítéleteket. Ghyczynek sem kell többé egészséges parlament a nyilvános élet legfőbb feltételével. Elégnek tartja a lebuj-parlamentarizmust, titokzatos tanácskozásaival, elrejtett vallomásaival és a véleményeket zsarnokló határozataival. Neki nagy lenne az országház, „akinek aggodalmai vannak, itt a helye elmondani“ a Deákkörben. „Itt“ annyira hon voltak és neki melegedtek aztán, hogy Bittó úz ő excelentiájának szarvai nőttek nagy hirtelen. A politikai hegyek válságos vajúdásának államférfim egére játszani kezdett az alvó oroszlánnal. Nagy ostentatióval követelte b. Sennyey Páltól, hogy javaslatait és aggodalmait adja elő itten. A báró természetesen kimondta, hogy a biz a fiók parlamentben nem beszél, bantun beszél az ország színe előtt, a házban. Ezért aztán kicsibe, azaz, hogy abba múlt el csak kalodába záratása, mert a köz alapszabályai nem számítottak arra, hogy a jogosult nézetek megfélemlítésének más módjára is lesz egykor szükség, mint amelyet pártjuk embereinek sugal az önérdek. Az államférfim kis egér egyre jobban vérszemet kapott. Szentül hitte, hogy ha sörényébe kapaszkodhat és ingerkedhet bántatlanul, neki is van oroszláni ereje. És megtörtént a hallatlan, mit az aesopusi mesék világában sem engedett volna meg költői szabadság gyanánt a szerző képzelme, hogy az egér bírókra hívja az oroszlánt. Bittó nevetséges önbizalma keztyűt dob Sennyey lába elé, hogy „ott azon a téren, ahol vele találkozik“ megvív vele egy száll beszédben és lefegyverzi tökéletesen. Tessék ezen nem kaczagni. Régi oldaluk a deákpárti értekezleteknek, hogy visszatetszést szülnek a tanácskozások menete és a határozatok erőszakolt természete által. Újabban azonban bő ért nyitottak a nevetséges elemnek is, úgy hogy ma azt se tudjuk, melyik oldalát bámuljuk jobban a hatalmas clique-uralom e kettős kinövésének. Minden nevettető és visszatetszést szülő oldala mellett igen gyakran megvolt azon komoly oldaluk is a jobboldali conferentiázásoknak, hogy nemcsak döntőleg, hanem irányadólag is befolytak saját pártjukon belől a nézetek kiforrására és az elágazó vélemények összeegyeztetésére. A vasárnapi conferentia után többé reménye sem lehet a pártnak, hogy e szép napok visszatérnek. Nem az érdek és akarategység hiányán múlik az egész, hanem a súlyos viszonyok közt tehetetlenül kapkodó kormány vezető képességének fogyatkozásain. Hiába keresi e conferentia vitáiban, előterjesztéseiben és határozataiban egy gondolkozó fő a megnyugvást, annál kevésbbé találhat fel határozott biztosítékokat, vagy irányadó programmot. Ghyczy Kálmán üres pénzügyi terveinek felmelegítése nem kelthet megnyugvást, mert nem foglal magában komoly biztosítékot, sőt még ígéretnek sem eléggé határozott. Káposztaként melegíté fel a tisztelt pénzügyér úr a bizottságokban százszor elmondott kongó szavait, mintha főztéről azon hiedelemben volna, hogy többszöri felmelegítés által ízletesebbekké, vagy legalább megehetőbbekké válnak. Főztéből azonban annyi mindenféle fűszerszám hiányzik, és oly pogányul van összekotyvasztva, hogy megemészteni nem, csak megterhelni lehet vele az ország gyomrát. Fejét vesztve tanácskozott a jobboldal ez arcanum fölött, melynek keserű poharát fél megittatni a nemzettel. Egyikök sem volt megelégedve és megnyugtatva Ghyczy ismételgetései által. Wahrmann csak épp úgy nem tartja czélhoz vezetőnek itt gyönge, amott túlerős eszközeinek határozatlan mértékét, a miként nem tartja Somssich. Opponálnak mindketten és velük egy csomóan, mig a conferentia tart. Vége felé Wahrmann megnyugszik csendesen a sorsban, Somssich félreteszi programm-sürgetéseit más alkalomra, Csengery hallgat következetesen: Így történik aztán meg, hogy egy teljesen zilált pártban, az eltérő nézetek rendkívüli sokasága és a kormány előterjesztéseivel való általános elégedetlenség mellett, többsége van egy kétes értékű valaminek, melynek még kisebbsége sincs igazán. Vagyis más szóval van egy parlamenti többség, mely nem erkölcsileg az, s van e többségben egy többség, mely sem mennyiségileg, sem erkölcsileg nem az. Innen látható, hogy az ország ügyeit többé nem a számtani és nem az erkölcsi többség, hanem az egészséges és természetes Parlamentarismus követelményeitől idegen tényezők, a közvélemény és törvényhozói tevékenység meghamisításával vezetik. A baloldali kör ma az országos gyűlés után értekezletet tartott, melyen Molnár György interpellációt jelentett be a zárszámadások kérdésében. Ezután Jankovich Miklós azt indítványozta, hogy a kör új programmnyilatkozatot bocsásson ki; a kör azonban ez indítványt egyhangúlag elvetette, mire Jankovich kijelentette, hogy a pártból kilép. — A költségvetésre nézve a kör kimondotta, hogy általános tárgyalás alapjául sem fogadja el. ______ A POTROHUS, vagy: X képviselőnek választóihoz intézett jelentése az 1875-ik évi országgyűlés végén. .— Beranger után magyarra fordítva. — Választóim hallgassátok Tetteim hosszú sorát ; Mint gondoltam mindig rátok, Mint szolgáltam a hazát. A haza még nem pusztult el; Hisz itt állok duzzadt testtel. Beh jól ettem, Beh jól ettem Miniszteri ebédeken, Soha ennyi jót nem ettem ! Hasacskámat nem feledve, Jobboldalon volt helyem; Lónyayhoz közel esve, Tisza szemközt ült velem. Jobboldalon üdvös ülni, Szarvasgombától hevülni. Beh jól ettem, Beh jól ettem Miniszteri ebédeken, Soha ennyi jót nem ettem! A miniszter olyat szeret, Kinek nyelve mindég él, A ki közbe ordít s nevet, Ha más okosat beszél: Fecsegtem hát, fecsegtem hát, Röhögtem hát, röhögtem hát. Beh jól ettem, Beh jól ettem Miniszteri ebédeken, Soha ennyi jót nem ettem! Össze-vissza megszavaztam Jót és rosszat, amint volt, Pro és contra igent mondtam, Ha a parancs akként szólt: Tízszer nemet, tízszer igent, Ha Szapáry fejjel billent. Beh jól ettem, Beh jól ettem Miniszteri ebédeken, Soha ennyi jót nem ettem! Hogyha vizsgálatot kértek, Azt én mindég ellenzem, Honvédekről ha beszéltek, Napirendet kértem én: Régi honvéd minek éljen? úgy is vén már : veszszen éhen. Beh jól ettem, Beh jól ettem Miniszteri ebédeken, Soha ennyi jót nem ettem! Az adóra sokan várnak, Meg kell azt fizetni hát, Muszkakémnek, hadihuszárnak Megszavaztam nyugdiját, Jobb ha vélök csinyján bánnak, Hátha még nyakunkra hágnak. Beh jól ettem, Beh jól ettem Miniszteri ebédeken, Soha ennyi jót nem ettem! Fogtok még többet izzadni, Bízzátok a dolgot rám. Édesküket felhizlalni, Fizetni több lakomám./ Érdekünkben, — mondok egyet: — Egyetek ti kevesebbet. Beh jól ettem, Beh jól ettem Miniszteri ebédeken, Soha ennyi jót nem ettem! Alapitó gyapotban ül, Jócskán felszedtem magam ; Határomba vasút görbül, Hivatalnok négy fiam. Ha majd ismét velem lesztek, Újra ekként lóvá teszlek. Beh jól ettem, Beh jól ettem Miniszteri ebédeken, Soha ennyi jót nem ettem. A honvédségi szabályzatokat, mint a „P. N.“ irja, ő felsége már szentesítette. Három vastag kötetet képeznek s már közelebb sajtó alá adatnak. E szabályzatok azon része, mely a katona kiképeztetéséről, a hadgyakorlatról s általában a szolgálatról szól, ugyanazonos a közös hadsereg szabályzatával. Van néhány külön pont is, mely a honvédségi főparancsnokság s a honvédelmi minisztériumról szól, így a többi között ami a fegyelem ügyét illeti, a felett a főparancsnokság intézkedik, rendelkezéseiről azonban tudósítja a honvédelmi minisztert, kinek jogában áll ez ügyre vonatkozólag is ő felségéhez felterjesztést tenni. A honvédelmi minisztert megillető tisztelgés dolgában az határoztató, hogy a miniszter, aki nem katona, ugyanazon tisztelgéssel üdvözöltetik, aminő például a külhatalmak képviselőit ünnepélyes bevonulásukkor megilleti; a legmagasabb tisztelgéssel t. i. — de dobpergés nélkül, amely csak a katonai személyeket illeti meg. (Biz ez nagy dolog.) A tót Maticzának f. hó 20-ára kitűzött választmányi gyűlését a thuróczmegyei alispán a belügyminiszter rendelete folytán betiltotta. Erre vonatkozólag a „Nar. Noviny“ Pauliny-Tóth Vilmosnak, a tót Maticza alelnökének jegy ugyancsak a nevezett alispánhoz intézett nyilatkozatát közli, melyben téves informatiónak mondja a feltevést, mintha az említett napon maticzai közgyűlés lett volna tartandó, mert csak rendes negyedévi választmányi gyűlés volt kihirdetve, s óvást tesz azon feltevés ellen is, mintha a választmányi gyűlésből közgyűlést akartak volna teremteni. Budapest, január 25. Francziaországon szép bonyolódásnak indul a helyzet. A vasárnapi czikkünkben jelzett eshetőség, hogy a balközép egy része kész lehet az engedékenység terén egész odáig közlekedni a jobbközép felé, ahol a köztársasági szervezet definitív voltáért kardoskodó elvbeli szilárdság már csak egy gyarló szójátékkal takargatja fegyverletételét, — ez eshetőség bekövetkezett. Utalunk a ,,Temps“-nak alább következő czikkére, melyben pártfelei puhulását indokolja s egyszersmind kifejti, hogy alkotmány-revisiónak permissiv alakban való törvénybe iktatása mily pompás aranyhidal kínálkozik a szabadelvű orleánistáknak. S ez utóbbi részben a „Temps“ valóban nagy igazat mond, s szinte megfoghatatlan lenne, ha d’Auiffret-Pasquier herczeg pártfelei nem kapnának két kézzel az alkalmon, mikor még csak átkelniök sem kell az aranyhídon, hanem éppen az ajánlkozó hídépítőket ránthatják át magukhoz. Hiszen, ha a balközép kész megengedni, hogy a Mac-Mahon testéhez szabandó köztársasági kormányforma a marsallatus letelte után ismét kérdés tárgya lehessen, ezzel éppen úgy el van törülve róla a definitívum jellege, mintha a revisiót okvetlen feltételül iktatják a szervező törvénybe. Az enyhítés, mit a balközép engedményszámba hajlandó venni, tisztán alaki természetű, s vele mint nélküle egyformán biztosítva van a monarchicus restauratióra való törekvés törvényes volta a marsallatus ideje alatt is, s ezzel rányomva az egész szervezkedésre a provizórium bélyege. Az orleanisták maguk sem akarnak többet, legfeljebb is keményebb szóval óhajtanák kifejezni. Hanem ez komoly differencziát nem képezhet s ha a dolognak csupán ez oldalát veszszük számba, a centrumok fúzióját bevégzett tényül tekinthetnék. Van azon? Az állam és az egyház közti viszonyok rendezése tárgyában kiküldött bizottság ma délután 5 órakor tartott ülésében az elnök kérdésére : kíván-e a bizottság a költségvetési vita ideje alatt is tanácskozni, abban állapodott meg, hogy ha az ülések délután 3 óráig nem fognak tartani, folytatja tanácskozásait; ha pedig d. u. 3 óráig fognak tartani az ülések, akkor vasár- és ünnepnapokon fogja üléseit tartani, hogy munkálatával elkészülhessen. Folytattatott Molnár Aladár törvényjavaslatának tárgyalása és pedig a 6. §. 4. pontja, mely szerint az egyházak tisztviselői és elöljárói csak magyar állampolgárok lehetnek. Az izraeliták s a görög-keleti vallást követő görög nemzetiségű egyház-hitközség tagjai érdekében ellenvetés létetett, mely azonban mellőztetvén, a javaslat elfogadtatott. Az 5. pont, mely így szól: minden be nem vett hitfelekezet köteles egyházközségi, s ha a felekezet több községből áll felsőbb elöljáróságot szervezni, mely a polgári hatósággal szemben képviseli, s mindenik ily elöljáróság tagjainak legalább 2/3-da világiakból alakítandó. Nikolics Sándor ez utóbbi tételt kihagyatni kéri, mert ez az egyházak autonomikus szervezetéhez tartozik. Házmán elnök ebben a hívek jogainak megvédését látja s a %-ot minimumnak tekinti. Benes Döme nem képzelhet jövőben oly egyházi szervezetet, melyben a világiak minoritásban lennének, de mert mégis megtörténhetik, biztosítani kívánja a világiakat. Molnár Aladár a pontot változatlanul hagyatni kéri. Bézsán Mihály a második alineát kihagyatni óhajtaná, mert ez az autonomikus szervezet körébe vág, s mert a gyakorlatban nem is lehet keresztülvinni, sőt az elöljáróság némely ügyekben nem is állhat világiakból. Helyesebbnek tartaná, ha már a világiak jogait biztosítani akarjuk a papsággal szemben, hogy az „egyházi képviselet“ V3-ba álljon világiakból; az elöljáróság azonban álljon akárhány tagból s akár papi, akár világi személyekből. E nézet el is fogadtatott, és az indítvány értelmében az indítványozó szövegezése fogadtatott el. A szakasz többi pontjai, névszerint 6, 7, 8, 9, 10. irályilag szavatatosíttatván elfogadtattak. Ezzel az ülés eloszlottában egy igen lényeges hibája ennek a dolognak, az, hogy a köztársasági baloldal — mint Gambetta lapjának legutóbbi czikkeiből kitűnik — éppen nem hajlandó a permissiv revisio elméletével kibékülni, s furfangos feltalálóit igen valószínűleg a faképnél hagyná, ha gyakorlati alkalmazásához kezdenének. Ez a kis hiba pedig tökéletesen értéktelenné teszi a balközép csatlakozását a jobbközépre nézve, mert ketten együtt is csak gyönge minoritás számot tesznek az , assembléeban. Ez magyarázza meg, miért késik d’Audiffret herczeg Perier Kázmér bizalmas jobbját elfogadni, s mért tartja politikai hibának a „Temps“ Jules Favre azon beszédét, mely a „République Frangaise“ teljes elismerésével találkozik. Jules Favre beszéde, s a „Temps“ kárhoztató megjegyzése erre előre veti azon szomorú eshetőségek árnyékát, melyek a republicáni ellenzék jó egyetértését a Ventavon-féle javaslat részletes tárgyalásakor fenyegetik. Ha a balközép engedékenyei ideje korán vissza nem térnek az ingoványról, hová túlságos előzékenységük ragadta: a köztársasági ellenzék meghasonlása elkerülhetetlen, s ennek megtörténte beláthatatlan bonyodalmakat idézhet elő. Az eshetőségek sorába lép rögtön, hogy a különvált balközépi töredék a planum inclinatumon való sikamlás törvényei szerint kénytelen lesz alább zuhanni s a monarchisták színvonaláig érve, ki tudja, nem nyujt-e segédkezet egy olyan ideiglenes alkotmány megállapítására, mely a köztársaság czége alatt éppen a köztársaságot semmisíti meg. Ez eshetőség attól függ, hogy telike a balközépből annyi „megpuhult“, amennyi a május 24-iki koalitióban a legitimistákat pótolni elég, akiket e csatlakozás mindenesetre kiriasztana a szövetségből. Ha igen, akkor meg lesz a reactionárius szervezésre a többség; ha nem, úgy a helyzet csak annyiban változik, hogy a köztársasági párt meggyöngül ugyan, de ellenfele sem erősbödik. Sőt, úgy hiszszük, hogy a köztársasági pártnak csak javára szolgálhatna ez utóbbi eset, mert ennek bekövetkeztével — ha az államcsínyt leszámítjuk, — már csakugyan lehetetlen volna egyébhez, mint az assemblée feloszlatásához folyamodni. Segítsünk magunk-magunkon, Budapest, 1875. jan. 21. n. Megígértem, hogy Türr tálik tervéről a „közvagyonjegyek kibocsátásáról“ bővebben fogok szólani. Nem azért teszem én ezt, mintha Türrnek tolmácsra volna szüksége, vagy mintha ő maga is nem tudná érvényesíteni közhasznú eszméit ott, hol szükségét látja. Hisz itt van a kis-propeller vállalat, mely a testvérváros egyesítésére és élénkítésére annyit lendített: ott van a csatorna-építkezés, mely „úttörő“ e téren forgalmunk és nemzetgazdaságunk emelésére, különösen, ha Tiurr szívósságának sikerül, feléleszteni az ott lakó népekben a fogékonyságot saját érdekek iránt. Ha ezek daczára mégis én szólalok föl az ügyben, annak oka részben az, mert Türr távol lévén ha