Ellenőr, 1875. február (7. évfolyam, 32-59. szám)
1875-02-23 / 54. szám
ták elő elég nagy közönség előtt, mely jól mnatott az előadáson. — Azt a borzasztó hirt, hogy három rabló megtámadott egy vasúti őrt, azt meggyilkolták, vérét vették, s feleségét kényszerítették, hogy a vért egy tálba felfogja és kavarja — ezt a borzasztó hirt ma közli egyik helybeli lap. Éppen két héttel később, mint megcáfolták, hogy egyetlen árva szó sem igaz belőle. Egy másik furcsa hír is járja a lapokat, az t. i. mely szerint egy ungvári parasztembernek hat pióczát rendelt gyomrára az orvos, s az együgyü ember úgy kúrálta, hogy mind a hatot megette. A Nagy Ignácz „Bors és paprikájáéban foglalt anecdotától annyiban különbözik, hogy az anecdota parasztembere csak hármat evett meg nyersen, a másik hármat pedig sülve. ” A fővárosi gazdasági és pénzügyi bizottmány Kada alpolgármester elnöklete alatt ma ülést tartott. Napirenden volt: a kövezet-vám és piaczi helypénz bérbeadása. A jelen szerződés ápris elsejével lejár, s így nevezett naptól új szerepés köttetik, még pedig Budára és Pestre nézve külön-külön. Pestre nézve a kikiáltási ár 120,000 frt, a budai részre pedig 30,000 frt lesz. A pályázat lehet szóbeli és ajánlati. A bánatpénz Pestjén 12.000 frt, Budán 1200 frt. Midőn a szerződés azon pontjához jutottak, mely a biztosítékrólszól, némi vita keletkezett. Markus J. azt inditványozá, hogy cantióképpen elegendő volna 30.000 frt és a negyedévi 30.000 frtnak letétele. Várady Károly azonban mindenek felett a város érdekeit biztosíttatni kívánja; Szentkirályi és Vécsey, Markus indítványa mellett szólaltak fel; a bizottság azonban a tanács indítványát fogadta el, mely szerint a leendő (pesti) bérlő biztosítékkép 60.000 frtot s a negyedévi (30,000 frt) bért előleg letenni tartozik. A szerződésben kiköttetik, hogy a bérlő személyzete, a pénzszedők jelvénynyel és számmal jállassanak el, azonkívül minden piaczon hirdetményi tábla függesztessék ki.*»Ez utóbbi két pont a visszaélések meggátlása tekintetéből kívántatik a bérlőtől. A főváros tanügyi bizottsága tegnap tartott ülésében a következő lényegest határozatokat hozta. A tandíj eltörlése a népiskolákban elvileg helyeseltetik ugyan, de minthogy az a főváros pénztárának évenként közel ötvenezer forintot jövedelmez, egyelőre elejtendő. Minden elemi iskolai tanuló a városnak évenkint 37 írtjába kerül. A községi reáliskoláknál a beírási és tandíj, mely eddig 13 frt 70 kr volt, jövőre 24 frtra emeltetni javaltatik. Több folyamodó közül segélyzésre ajánltatik: a magyar gazdasszonyok egylete 300 írttal, a tabáni Fröbel-egylet 200 írttal, az evang. hitközség 1000 írttal, ellenben néhány városi munkatanítónőnek pótlékért benyújtott kérvényét a bizottság nem véli ajánlandónak. A nőképző egyletnek háztelek vagy lakás iránti kérvénye más bizottsághoz tétetik át. A IV. ker. reáliskolának tornaügye végleges elintézés czéljából az albizottsághoz utasittatik vissza. Egy Alapy-féle ösztöndíjra a főv. tanácsot illetvén a kijelölés joga, mindkét minősített tanuló ajánltatott. — A közmunka- és közlekedési minisztérium kiadásában megjelentek : 1) Statistikai adatok a magyar korona területén lévő vasúti és hajózási vállalatok üzleteredményei és fejlődéséről. III. folyam 1872. budai magyar kir. államnyomda. 2. „György Endre min. fogalmazó jelentése az angol vasúti törvényhozás történetéről.“ Első rész: az angol vasúti törvényhozás története 1865-ig. II. füzet. 126 lap. 3. Ugyanaz, második rész : A királyi bizottság korszaka. III. füzet 115 lap. 4. Ugyanaz, ugyanarról. IV. füzet 123 lap. 5. Ugyanaz, harmadik rész: A legutóbbi évek 1868-tól. V. füzet 167 lap 6. Ugyanaz, ugyanarról. VI. füzet 170 lap. 7. Éltető Elek és Brecska Adolf mérnökök jelentései a bécsi világkiállításon szerzett tapasztalatokról. VII. füzet 75 lap. 8. Ludwigh Gyula m. k. vasutépitészeti felügyelő jelentése a bécsi világkiállításról a vasutépitészetet illetőleg. VIII. füzet. 84 lap. 9. Bodoli Lajos m. k. orsz. középitészeti felügyelő jelentése az 1873. évi bécsi világtárlaton kiállított vizműtani és vizépitészeti tárgyakról. IX. füzet. 193 lap. 10. Meiszner Ernő min. mérnök jelentése a bajorországi, württembergi és baden-nagyherczegségi rézművelés tanulmányozásáról. X. fűz 64 lap, táblázatokkal. 11. A hannoveri rétöntözés ismertetése, irta Kléh Kálmán, főmérnök a m. kir. közmunka- és közlekedési minisztériumban. XI. fűz. 50 lap. (A II—XI. füzet megjelent Kilián Frigyes egyetemi könyvárusnál.) Sajtópört indított Miletics a „Szrbski Národ“ ellen becsületsértés miatt. A csajkások kerületéből jelentek meg hónapok előtt Miletics személye ellen erősebb kifejezésű közlemények, melyek a „Zásztava“ tulajdonosát sajtópör indítására késztették. A „Srbsz. Nár.“ nagyon bámulja Miletics bátorságát, a sajtóper megindítását egyenesen „arczátlanság“-nak nevezi, és a szerb prófétának még „csaló“ s a „nép és állam árulója“ czímekkel is kedveskedik. — Új dalművet adnak elő szombaton Bécsben az udvari operánál, Goldmark Károlynak „Saba királynő“ czímű dalművét. Goldmark magyar ember, s még három év előtt magyar állami ösztöndíjban is részesült. — A budapesti kir. orvosegyletből. Az egylet szombaton tartott szakülésén érdekes esetet adott elő dr. Kelen józsefvárosi kerületi orvos. A kir. dohánygyárban egy 25 éves fiatalembernek a dohányvágó gép elvágott mutatóujjából egy darabot, a köröm-pereznek mintegy harmadát. Az ujj darabot előkeresték a dohány körül és a szerencsétlenség megtörténte után egy órával dr. Kelen a levágott darabot az ujjhoz illesztvén, azt tapaszszal köröskörül megerősítette. Az eredmény az lett, hogy a levágott darab egészen összeforrt, s a fiatalembernek ismét ép ujja van. — Dr. Korányi egyetemi belgyógyászati tanár a csúzos bántalmakról tartott felolvasást. A gondos tanulmányok és a tanár saját gyakorlatában előfordult kórtörténetekkel illustrált "értekezés kiváló érdekeltséget keltött. — Vivat Sopron! A Sopronban megjelenő magyar lap írja : „Színházü ügyünkre nézve a színház bizottsága határozatilag kimondotta: „A helyi viszonyokból folyó igen fontos okoknál fogva nem tartja sem czél-, sem időszerűnek, hogy az idén Sopronba vidéki magyar színtársulat jöjjön“. A budapest- józsefvárosi második kisdedóvó egylet febr. 21-én tartotta évi közgyűlését Szentkirályi Mór elnöklete alatt. Jelen volt az egylet pártfogója, Ráth Károly főpolgármester is, úgy szintén számos női tag. A csak múlt évi május havában alakult egylet felől a közgyűlésen következő adatokat hallottunk: az egylet törzsvagyona 1910 frt és forgalmi pénzmaradványa 1436 forint; az intézetet megnyitása óta hét hónapon át átlag 94 kisded látogatta. A gyűlés alatt Szentkirályi elnök bejelenté, hogy Wirnhard Antal, ki az egyletnek 500 forintot hagyományozott és Virágh Ferencz választmányi tagok elhunytak. A közgyűlés az örökösnek jegyzőkönyvileg fejezi ki részvétét. Ráth Károly főpolgármester úr az egylet, czéljaira 50 forintot azonnal, Szentkirályi Albertné pedig folyó évre havonkint 5 forintot adományozott, Steiger Gyula 50 frtos alapítványát 100 frtosra emelte. Végre egy segédnevelőnő felvétele állandósittatott. A központi Fröbel-nőegylet évigyűlését Majláth Györgyné egyleti védnöknő elnöklete alatt tegnap d. u. tartotta meg számos egyleti tagnak, férfiaknak és nőknek részvétele mellett. A védnöknő előadta, hogy az egyleti alapszabályok 27-ik §-a értelmében a közgyűlés határozatképességét constatálja, s azt védnöki jogainál fogva megnyitja. Felszólította a jegyzőt, hogy a lefolyt évről szóló számadati jelentést olvassa fel. A Schulhof Géza jegyző által felolvasott jelentésből kitűnik, hogy az egylet vagyoni állása kedvező s a kezelés a legjobb rendben van. Az új alapszabályok kidolgozása kerülvén szőnyegre, az e feletti vitában részt vettek Virava, Weisz B. F. és Schulhof G. A vita eredménye az lett, hogy elhatározták, miszerint a báró König által kidolgozott alapszabály-tervezet átdolgozás végett egy bizottmányhoz utasíttatik. Végre a védnöknő a következő szavakkal zárta be az ülést: „Nagy megelégedéssel konstatálhatom, hogy egyletünk tagjainak száma a múlt évben fennállásának ötödik évében folytonosan emelkedett, a gyermekkertek száma szaporodott, a taneszközök gyarapodtak, az egyleti vagyon nagyobbodott, és a képezde tekintélye és az iránta nyilvánuló bizalom kipróbált tanítók alkalmazása folytán erősödött. Az intézet iránti sok oldalról nyilatkozó rokonszenvért köszönetet nyilvánitván, a közgyűlést feloszlatom.“ — A nagy választmányba megválasztottak : Randon de Grollier grófnő, Schulhof Gézáné, Virava Józsefné, Hruby-Turay Magdolna, Rosenfeld Mina, Roth Teréz, Sárkány Józsefné, Kendelényi Vilma, Amtmanné, Salm Ernesztiné, Feinel Rosa, Khorin Teréz, Pechata Gyuláné, Vaskovics Isabella, Wolfner Anna, Wohlfarth Klementine, Wohlfarth Anna urhölgyek. Tiszteletbeli tagokká: gr. Szapáry Gyuláné, gr. Károlyi Istvánná szül. Orczy grófnő, Bója Gergely tanfelügyelő, Jókai Mór, Steinacker Gusztáv lelkész. — Selmeczről táviratilag értesítik a „P. Naplót“, hogy tegnap egy evang. lelkész és pénzintézeti igazgató a vizsgáló bíró határozata következtében elfogatott. — Választók összeírása. Ung megyében az országgyűlési képviselők választására jogosított választók összeírása következő eredményt tüntet fel: a) az ungvári választókerületben összeiratott 2018 választó, 1872-ben volt: 2708 választó ; b) a kaposi kerületben összeiratott 1822 választó; 1872-ben volt: 2880 választó; c) a szobránczi kerületben 1942, 1872-ben volt: 1351; e kerületben tehát szaporodott a választók száma; d) a bereznai kerületben van ez idén 1705 választó, 1872-ben volt: 2844. Az összes választók száma az idén 7484, 1872-ben volt 9783. — apadt e szerint a választók száma 2296-al. — Értesítés és köszönetnyilvánitás. A magyar tisztviselők országos egyesülete által a tisztviselői árvák javára gyűjtött karácsonyi ajándék a költségek levonása után 407 frt tiszta bevételt nyújtott s ezen összeg az iskolaigazgatók segítségével részint készpénzben, részint csinos felső öltönyökben 51 néhai tisztviselő szorgalmasan tanuló árva gyermeke között osztatott szét. Az egyesület választmánya az egylet kezdetleges zsenge állapotában és szemben a jelenlegi nehéz életviszonyokkal, ily fényesnek mondható eredmény után az adakozóknak, s az ezen czélra rendezett hangversenynél közreműködött Bacgó Lujza, Lipovniczky Sándorka, Voigt Jolánta és Gizella úrhölgyeknek, Molnárné Kocsisovszky Borcsa úrnőnek, továbbá Káldy Gyula urnak s a zenekedvelők t. ez. egyletének a legmélyebb hála érzelmeitől vezérelve ezennel köszönetet mond. — Rendőri hirek. Bartal József mészárszékében (kötőutcza 1. sz.) f.hó 21-én délelőtt 10 órakor egy ismeretlen nőszemély húst vásárolván, fizetés alkalmával tárczájából 30 frtot kiszórt. Ez összeg iránt a vesztes fél a főkapitányi hivatal 15. számú hiv. szobájában jelentkezhetik. — Hermann Mihály csavargó pinczér a váczi-utczai Rothberger-féle ruhakereskedésben tetten éretett, midőn onnét egy értékes kabáttal elillanni készült. Bekisértetett a főkapitányi hivatalba. — Kunszt János papírkereskedő (kétsasutcza 22. sz. a.) háziszolgáinak megengedte, hogy a maculaturát saját hasznukra eladhassák. Ostsarovics János szolga ez engedélylyel rúnul visszaélt, mert kiderült, hogy hordárokkal mázsaszámra hordatta és adta el a látszólagos maeulaturát, ami azonban rendesen finom levélpapiros volt. A kár nagysága csak a raktár leltározása után állapítható meg. Ostsarovics János és Steinfeld Manó hordár letartóztattak s ellenük valamint a lopott jószág megvásárlói ellen is a vizsgálat elrendeltetett. —Érti Magdolna 56 éves nő f. hó 21-én este 6—7 óra közben a 79. sz.kétfogatu bérkocsi által az Erzsébet-téren elgázoltatok. A kocsis a helyszínéről gyorsan elhajtatott, s ellene a vizsgálat folyamatba tétetett; a sérült nő a kórházba szállíttatott. — Trombach Mihály, a fővárosi tanácsnál volt hivatali szolga, f. hó 20-án este I. ker. Tabán, 496. sz. a. házban megtébolyodott, honnét a Rókus-kórházba szállíttatott. — Jegyzéke azon tárgyaknak, melyek Budapesten Liszt Ferencz lakásából ellopattak: 1. Egy ezüsttel, aranynyal és drágakövekkel zománczozott szentek képével díszített góth ízlésű filigranmunkából készült monstrantia, Scitovszky bibornok herczeg-primás emlékajándéka, bőrtokban. 2. Egy ezüst abroncson arany babérlevelekkel díszített koszom, holland nyelven vésett körirattal. 3. Egy ezüst koszom Lipcse városától. 4. Egy arany koszom. 5. Több koszom és diszitmény emlékkönyvek köteteiről letördelve. 6. Egy arany kereszt, bársony tartójából kiorozva. 7. Egy ezüst jubileum-billikom, ivópohár nagyságú, cizelirozott munka. 8. 12 személyre ezüst étszer. 9. 12 kávés kanál, ezüst. 10. Fehérneműk s egyéb apróságok. — (Betörés.) Fröhlich Frigyes és Keszler Herman f. évi január 8-án este 8—9 óra tájban, a molnár-utcza 5. sz. házban lakó Krämmer Károly gőzhajózási hivatalnok utczai lakásába a bezúzott ablakon keresztül betörtek, a ott gyertyát gyújtva felszakgatták a szekrényeket, s ruhákat és egyéb értékes holmit egy csomóba kötöttek, s már éppen elhagyni akarták a kirablott szobát. Az éppen e pillanatban hazajött házmester, Krämmer ablakát nyitva látván, jókedvűen bekiáltott : „Krämmer úr, talán bizony melege van ?“ Erre a felelet az volt, hogy a világosság a szobában rögtön eltűnt. Ez gyanút keltett a házmesterben , midőn még azt is látta, hogy K. ajtaján lakat van s igy az itthon nem is lehet, zajt ütött. Az előjött rendőrbiztosok csakugyan megcsipték a két tolvajt. Mindkét vádlott 5—5 évi börtönre ítéltetett. Fröhlichről megjegyzendő, hogy polg.biróság által már ötször, katonái által pedig két ízben volt büntetve. — (Az éhező cseléd.) Miskey Francziska Schiller Andreas pesti lakosnál volt szolgálatban ; itt azonban az ételt állítólag oly szűken mérték ki számára rendesen, hogy mindig éhezett. Ez éhség indította, úgymond, arra, hogy urától 44 frt áru czipőket s ingeket ellopott s elzálogosított. Vádlottnő ellen még okirat-hamisítási vád is merült fel. Ugyanis Bécsben léte alkalmával az „önkéntes dologházban“ két napig dolgozván, itt igazolási bizonyítványt kapott, melynek évszámait aztán úgy igazította ki, hogy most az tűnt ki, mintha vádlottnő három évig dolgozott volna az „önkéntes dologházban.“ Ezzel az a czélja volt, hogy új szolgálatba lépve, az elcsavargott időt tudja miként igazolni. A törvényszék 9 havi börtönre ítélte. (Halálos itélet.) A győri törvényszék halálra ítélte Török József, révfalusi molnárlegényt, ki Dely Mária nevű fiatal leányt fejszével vert agyon azért, mert a leány ellenállt Török szerelmeskedésének. Törvényszéki csarnok. (Vesztegetési kísérlet.) Just Sámuel, vágujhelyi lakos, egy perét az elsőfokú biróság előtt megnyerte, ellenfele azonban az Ítélet ellen felebbezett. Erre Justh S. mint pernyertes fél Budapestre jött, s Petrás János kir. táblai írnokkal, mint régebbi ismerősével Bernolák Károly kir. táblai bíróhoz ment, hogy peres ügyében a referens urat informálja. Petras útközben „ismervén — úgymond — embereit, Justhtól megkérdezte, ha váljon nincs-e szándéka a referenst valami ajándékkal meglepni, mert ez esetben ő, mint hivatalnok, nem kísérheti el őt. Justh megnyugtatta őt, kijelentvén, hogy ilyféleszándéka nincsen. A referensnél tehát együtt megjelentek, hol azonban alig időztek néhány percznél tovább, miután a referens kinyilatkoztatta Justhnak, hogy ő az aktákból meríti magának az informátiót. Alig távoztak el a referens lakából, midőn az asztalán egy kis papircsomagot vesz észre, melyet kibontva, 5 darab aranyat talált benne. S minthogy azon napon Justhon kívül senki sem volt nála, rögtön erre irányult gyanúja s ez irányban legott feljelentést is tett. A vizsgálat folyamán vádlott mindent makacsul tagadott, azonban bűnösségét minden kétséget kizárólag bebizonyító azon kis papírdarab, melybe az öt arany göngyölítve volt. E czédulát ugyanis vádlott vághujhelyi ügyvédje adta át neki, melylyel vádlott egy pesti ügyvédet volt felkeresendő. Vádlott a mai végtárgyalás folyamán is még mindent makacsul tagadott. A törvényszék (elnök Sárkány, előadó Emmer) vádlottat 6 havi súlyos börtönre ítélte s az 5 darab arany az államkincstár javára elkoboztatott. A kir. ügyészség (Kossutányi) három hónapot indítványozott. CSARNOK, Dumas Sándor oroszországi utazásából. (Folytatás.) A tiszttartó folytatta: — Már mondtam az urnak, hogy a kerület egyik főhelyén szolgáltam, a mi kormánynak nagyon távol volt a központtól. Én Moskvát nevezem központnak, mert a mint az úr könnyen megértheti, én Szent Pétervárt soha sem tekinthetem Oroszország fővárosának. Minden évben csak egyszer kellett a kormányzósághoz menni, a főnököknek ajándékokat vittünk , s aztán egész esztendőben csendesen voltunk, nem bíráskodtak felettünk, s nem büntettek bennünket, nem üttették az orrukat a számadásainkba; mindent reánk bíztak, s pompásan ment minden. Azt mondják a progressisták, hogy a nép most sokkal kevesebbet szenved. Lássa, érdemes uram, ez is egy olyanféle szó, melyet ki kellett találni, miután a régi jó orosz nyelvben nem fordul elő. Ezek a pogressisták azt mondják, hogy a mostani hivatalnokoknak több lelkiismeretök van , —nagy tévedésben vannak, — a mostani hivatalnokokok ravaszabbak, ennyi az egész ; de a hivatalnokok mindig csak hivatalnokok maradnak. Igaz, hogy a parasztok zsebjéből vesszük ki a pénzt; de ki nem vétkes az isten előtt, és ki nem bűnös a király előtt? — Azt kérdem a tisztelt úrtól: Mi jobb: nem lopni és semmit sem tenni? — Nem, uram, — a pénz kedvet ad a munkához. — Ezelőtt főnökök és alhivatalnokok olyan jó egyetértésben éltünk, mint az igazi testvérek, s ez bátorságot öntött belénk. Például, ha megtörtént, hogy valamelyikünk két vagy három ezer rubelt elveszített a kártyán .... az ilyesmi mindenkivel megtörténhetik a világon, nemde ? — Kétségtelenül — mondom — azokat kivéve, akik nem kártyáznak. — Egy távol fekvő kormánynál mit csináljon az ember? Szórakozást kell szerezni, s valamiféle mulatságos időtöltést keresni. Tehát, ha valamelyikünkkel megtörténnék, hogy két vagy háromezer rubelt elveszítenénk a kártyán, beláthatja, tisztelt úr, hogy abból a háromszázötven rubel évi fizetésből nem tudnánk visszafizetni; ugye ez elég világos ? — Kézzelfogható. — Tehát ilyen esetekben a tiszttartóhoz mentünk, abban az időben én még nem voltam tiszttartó, csak egyszerű zsavano, és azt mondtuk: — Tiszttartó úr, lássa, ez s ez történt velünk ; szépen kérjük, segítsen rajtunk. — A tiszttartó megharagudott, vagy úgy tett, mintha megharagudott volna; ekkor azt mondtuk neki: — A tiszttartó úr jól tudja, hogy nem kívánjuk ingyért a segítségét; minden szolgálat jutalmat érdemel: ötszáz rubelt az urnak adunk belőle. — Semmirekellők vagytok, válaszold; egyebet sem tudtok csak pénzeteket elkártyázni; egész életeteket a korcsmában töltitek a boros kancsók és kártyázás mellett; igazi haszontalan naplopók vagytok! — Mi nem vagyunk naplopók —válaszolónk — bebizonyíthatjuk azzal, hogy ha az úr rendeletet bocsát ki, hogy az adót haladéktalanul felvegyük, mi módot találunk benne, a felvett adóból ezer rubelt juttatni az urnák. — És ti azt hiszitek - válaszoló a tiszttartó — hogy ezer rubelért felhatalmazlak benneteket, hogy a szegény parasztokat, kiknek egy fillérük sincsen, boszantsátok és zsaroljátok! — Egyezzünk meg,a tiszttartó uram — mondjuk neki mi adunk ezerötszáz rubelt, s ne beszéljünk többet róla. — Voltak köztük olyan kemény szívüek, akik kétezer rubelt is követeltek tőlünk. De elvégre is engedtek; ha kétezer rubelt adtunk sem volt benne kárunk, eligazíthattuk a dolgot A tiszttartó az adó haladéktalan felhajtására parancsot adott; haladéktalan — érti az ur ? — ez a szó maga megért négyezer rubelt. — Hogyan? — Mindjárt meglátja az ur. Visszamentünk a faluba, a parasztokat összehivtuk s igy szóltunk hozzájuk : — Testvéreink, hallgassatok ide, s értsétek meg jól. A mi atyánknak a czárnak pénzre van szüksége, nemcsak a hátramaradt, hanem a mostani adót is követeli tőlünk; azt mondja, hogy elég sokáig hitelezett az ő kedves kis galambjainak, már ideje, hogy felvegye rajtuk az adót. — Ekkor elkezdtek sopánkodni és panaszkodni, hogy a kő is majd meghasadt bele, de hála istennek, minket mégsem tudtak bolonddá tenni. Beléptünk az isbájokba (házakba), megbecsültük a kis vagyonkárokat, mintha el akartak volna adni, aztán félrevonultunk egy kabakba azt mondva : — Siessetek kedves testvéreink, mert Cezár türelmetlen kezd lenni ! — Ekkor a parasztok hozzánk jöttek; időt kértek, hogy a pénzt összeszerezhessék, némelyik tizenöt napot, másik három hetet, vagy egy hónapot. — Kedves testvéreink — mondták nekik — azt hiszitek talán, hogy az adót a magunk számára szedjük ? A czárnak pénzre van szüksége; mi a czárral szemben felelősök vagyunk, nem akarhatjátok, hogy szerencsétlenség érjen bennünket, a miért nektek szolgálatot tettünk? — A parasztok földig meghajtották magukat előttünk, s aztán távoztak, hogy egymással értekezzenek. Néha egy, sőt két óra hosszat is tanácskoztak, estrefelé a falu bírája jött hozzánk. Pénzt hozott, módjához képest mindenik paraszt fizetett: öt, tiz, tizenöt, huszonöt képeket, ahogy tőlök telt, ötszáz tréglás falu körülbelöl száz vagy százhuszonöt rubelt adott. Tiz faluból 1500, 2000, sőt 3000 rubelt is felvettünk. A tiszttartónak megfizettük 2000 rubelt, s 2500 rubel a zsebünkben maradt. Kifizettük az adósságunkat, s egy hónap múlva a czár is megkapta az adóját, amire ez eljárásunk nélkül egy vagy két évig is várhatott volna. Az egész világ nyert vele, az állam is, mi is. S a parasztokra nézve tiz-húsz képekkel több vagy kevesebb, mi volt? — Csekélység! Semmi! — De elvégre is — kérdem — ha valósággal voltak olyan szegény parasztok, akik nem tudták az adósokat kifizetni, akkor mi történt? — Ha az ur jó, akkor az ur fizeti meg helyette. — De hátha az ur nem jó? — Akkor, miután a saratovi kormányzóságban laktam, bourlaknak adtam volna el az embereket (a bourlak olyan emberekből álló testület, kik a Volgán a hajókat húzzák). — De — kérdem— ez a zsarolás . . . bocsánat, ez az üzlet semmi veszélylyel sem jár ? — Miféle veszélyről beszél a tekintetes ur? — Az igy megadózott nép nem nyújthatott be panaszt az ur ellen? — Kétségtelenül, panaszoskodhattak, ha nekik tetszett. — És akkor? — Miután a panaszokat kénytelenek voltak nekünk benyújtani, s mint mondani szokták, egyik varja nem vájja ki a másik varjú szemét, mi sem vagyunk a saját magunk ellenségei, s képzelheti az úr, hogy nem vittük feljebb az ügyet. — Igen, értem, és a tiszttartó úr azt állítja, hogy az üzlet most sokkal bajosabban megy? — Igen, tisztelt uraság; bármily ostoba a paraszt, de mégis tanul. Egyik e barmok közül azt mondta nekem tegnap, hogy a madarak megszokják a csóvákat, miket a vetésekbe tesznek, hogy elriaszszák őket a magvak kiszedésétől, s a madarak kezdik érteni, hogy az az ijjesztő nem ember, tehát elvégre a paraszt is úgy kezd tenni, mint a madár: a társaival összebeszél; a fél falu , sőt az egész falu népessége kinyilatkoztatja, hogy nem tud fizetni; gyakran megtörténik, hogy a földbirtokos jól van az udvarral; a tiszttartót nem veszi számba, egyenesen a miniszterhez folyamodik, s a miniszter által időhalasztást nyer, amit nem akartunk megadni; úgy, hogy amint fentebb mondom, kénytelen vagyunk az eszünket összeszedni, míg kitalálunk valamit, amivel szükségeinket fedezhessük. — És, kedves pajtás, — mondom — meg tudná-e nekem mondani, hogy mivel segítenek magukon. Például: ön én előttem olyan ficzkónak látszik, akinek e téren nem hiányzik a találékonysága. — Az igaz, én részemről nem panaszolkodhatom, mert nekem néha-néha kedvez a szerencse. — Lássuk egy kissé, hogy az a jó szerencse, vagy ha úgy tetszik sors mit tesz önért ? — Például: egy reggel a mellett a falu mellett folyó vízben, ahol laktam egy akkor született gyermek holttestét találtam. Gyermekgyilkosság volt-e vagy véletlenség? nem tudtam, elég az hozzá, a hulla ott volt. Egy másik, aki nem gondolja ilyen jól fel a dolgot, a bűnöst kereste volna, s pénzt zsarol tőle azzal az ijjesztéssel, hogy feladja törvényszéknek; de tudni való, hogy az anya, ki a gyermekét a folyóvízbe dobja, ezt azért teszi mert oly nyomora és szegény, hogy nincsen kenyere, a mivel gyermekét táplálhassa, s még abban az esetben is, ha gazdag volna, egy személynek a váltságdíja mindig kevés. — Hát az ur mit tett? —Nagyon egyszerű az egész. A folyó mentében haladva a gyermeket is magammal vittem a faluba, s jogom volt minden házat megvizsgálni. Megneveztem a helyet, ahol a gyermeket találtam s kinyilatkoztattam , hogy a bűnös megtalálására én magam minden iskába bemegyek, az elsőtől az utolsóig, s kivétel nélkül minden fejérnépnek a mellét megvizsgálom. Akinek tej lesz a mellében, s élő gyermekét nem tudja előmutatni, vagy a gyermeke természetes halálát nem tudja bebizonyítani, az lesz a bűnös. A mi asszonyaink nagyon irtóznak az ilyenféle dolgoktól; mindenik szívesen fizetett, csakhogy a mellét meg ne mutassa. Ez a mulatság 1000 rubelt hozott a zsebembe. — Azután eltemettettem a gyermeket s nem volt szó többé róla . . . Lássa, nem jobb volt-e ezt tennem, minthogy a szegény asszonyt a törvényszék kezébe szolgáljam, hol vagy a korbácsolás között halt volna meg, vagy bányamunkára küldték volna? — Az anya büntetése sem hozta volna életre a gyermeket, nemde? — Úgy van. — Tehát, az isten akarata szerint cselekedtem. — Én nem kételkedem — mondom — hogy az isten meg volt elégedve tettével, de egy ily gazdag képzelődőtehetséggel mint az úré, hiszem, hogy még több hasonló dolgokat talált ki? — Igen, például a múlt télen volt egy nagyon jó gondolatom. — Lássuk, mi volt. — Harmincz fokú hidegben összegyűjtöttem a parasztokat, s így szóltam hozzájuk: — Kedves kis testvéreim, tudjátok, hogy a czár sohasem iszik egyebet csak champagnei bort, melyet Francziaországból hozat. Úgy látszik, hogy a champagnei bor csak jégbe hűtve jó, tehát az országának minden részéből jeget kiván. Mi is jeget fogunk a Volgán vágni, s mindazok, a kiknek közületek szánkájok és lovuk van, utra keltek s a jeget Szent-Pétervárra viszitek. De miután igazságosnak kell lenni, úgy fogjuk igazítani a dolgot, hogy az egyik rész a jeget vágja, s a másik a jeget viszi. ( Csak hogy kedves, kis testvéreim, sietnünk kell, nehogy az olvadás beálljon. (Vége köv.) prioritások jogának megrövidítése nélkül a társulati pályákra telekkönyvileg bekebleztetnek. E kötvények 1875. január 1-étől kamatoznak, és e naptól fogva az állami garantia 275,000 frttal fölemeltetik, és azon fölül ezen kötvényeknek az első sorozatnakkal egyenlő időszak múlva leendő törlesztésére szükséges évi hányaddal. A társulat felhatalmaztatik korábbi prioritásaiból és a részvényekből külön - külön 15.000 darabot, de mindegyikből egyenlő számmal visszavásárolni, s azok helyébe annyi új prioritást kibocsátani, hogy ezek a korábbi 5°/a garantia által fedezetet találjanak. E conversiónak legkésőbb 1877. végéig be kell fejeztetni. Az új prioritások 5°/0-nál nagyobb vagy kisebb kamatláb mellett is kibocsáthatók, csakhogy a garantia nagyságát a kamatozás meg ne haladja. A prioritások aranyértékre is szólhatnak de az arany és ezüst közti árkülönbözet az üzleti cento javára hatik. Miután a társulat a nyíregyház-ungvári pálya építésénél szenvedett veszteség fedezésére most a bécsi unióbanknál kölcsönt felvesz, mely csak azután, a mikor a társulat többé garanciát igénybe nem vesz, legkésőbb pedig 10 év múlva fizettetik vissza, kiköttetik, hogy sem ezen kölcsönösszeg, sem a kamat az üzleti számlát nem terhelheti, s hogy az közvetlenül a részvényesek által fizetendő. Ezen egyezmény folytán a kölcsönös követelések kiegyenlítetteknek nyilváníttatnak. — A n.atádi gazdasági kör, mint a „Földmiv. Érd.“-ben olvassuk, május hó valamely — később meghatározandó — napján egy, az egész megyére kiterjesztendő állat- és gazdaságigép kiállítást fog rendezni, ha t. i. a kormánynál a lótenyésztés jutalmazására kiutalványozott 89 db aranyat megnyerheti. Dicséretre méltó továbbá azon határozat is, mely szerint a köznépben mintegy legyőzni óhajtván a fák iránti ellenszenvet, jutalmat tűzend ki oly községek s községi faiskolák részére, melyeknek útmellékei, dűlői v. utczái fákkal beültetve, vagy melyeknek faiskolái a legjobb karban találtatnak, és legczélszerüebben kezeltetnek. — A német méhészek idei vándorgyűlése szeptember közepe táján Strassburgban fog megtartatni. Ez alkalommal nagyobb méhészeti kiállítás rendezését is tervezik. — Szárított burgonyák. Ezek legújabban tengeri hajóknak élelmiszerekkel ellátásánál használtatnak. A szárítási módot a lübecki conservegyár a következőkép alkalmazza: a nyers burgonyát gépen meghámozzák, azután egy uborkagyaluforma eszközön szeletekre vagdalják. E szeleteket kosarakba rakják, és ezekben 1% kénsav, vagy 1—2°/e sósavval megsavanyított vízzel kavartatnak, és azután leöblíttetnek. Most a kosarakat üstbe állítják, és a szeletek majdnem teljesen megfőzetnek. Ezután a szeletek sodronyrostélyra rakva, szárító kemenczében keményre a zaltatnak, és ily állapotban becsomagolva szétküldetnek. Az igy elkészült szeletek czitromsárgák, gummiszerüleg átlátszók, és keményítő tartalomban mit sem vesztettek. Némi sósvizben főve, ezen szeletek a frisen főtt burgonyától miben sem különbözők sem szin, sem iz tekintetében. Az említett gyár naponta 3 — 4000 mérő burgonyát készít el, és azt a hamburgi és brémai hajókra adja el. — A „Földmívelési Érdekeink" 8. száma következő tartalommal jelent meg: Egy magyar gazdatiszti egylet alakulásához. VIII. Zlinszky István. — Adalékok a hazai szőlőmivelés és borkereskedés történetéhez. I. Dr. Rodiczky Jenő. — A húskivitel érdekében. Farkas Ábrahám — Irtó háború a luezerna-kosz ellen. Mosdósy József. — A luezerna áldása és veszedelme. Gobóczy Károly. — A luezerna-kosz tárgyában. Tersztyánszky Alajos. —Nézetek a hazai lótenyésztés emelése körü]. Noszlopy Emil. — Fehér Sándor szabadalmazott sorvetést kapáló gépe. Fehér Sándor. (Ábrával). — A fővárosi piaczi árak mehatározására összehívott enquéte 1875. jan. 2-án tartott ülésének jegyzőkönyve. — Vegyes. Hárshéj. — A nyírfa levelének felhasználása. — Korpa-etetés — Konsuli jelentések. — Bélés külföld. — Az állami tűzkár-biztositás. — Olcsó pénzt a kisbirtokosnak. —Erdőpusztitás. — A Colorado burgonya ellenség veszélyes.— A rambouilletinhok eredete. — A német méhészek idei vándorgyűlése. — Német czukorgyártás. — Erdőtörvény Poroszországban. — Szárított burgonyák. — Személyi hírek. — A volt magyar határőrvidéki erdők szolgalmainak megváltása. — A szegedi kiállítási nagy bizottmány. — Balme franczia kertész. — Német vadászati tervjavaslat. — Trichinek fellépése Szászországban. — Nyilt tér. Kertészet. Szakegyletek működése. Kiállítások, versenyek, ülések határnapjai. Üzleti hírek. Vidéki üzleti hírek. Szerkesztői üzenetek. A pesti termény- és értéktőzsdei — A herendi porczellángyár tulajdonosai emlékiratot tettek közzé a gyár fenntartásának kérdésében. Először is előadják a gyár történetét, eddig kifejtett tevékenységét, üzleti vezetését, s az okokat, melyek miatt nagyobb lendületet nem vehet, azután pedig a módokat és eszközöket, melyek alkalmazásával a vállalatot hasznossá és gyümölcsözővé lehetne tenni. Erre vonatkozólag idézzük az emlékiratból a következőket: „Ha a gyár mostani berendezése mellett (mely eshetőleg tetszésszerinti kiterjedést ölthet) csak jelenlegi — tíz — korondja hozatik is teljes erővel forgásba, a keresettebb áruczikkekből annyit mégis elő lehet állítani, amennyi hetenkint 2000, vagyis évenkint 100,000 frt értéknek felelne meg. Föltéve már, hogy az árak a legszélső határig leszállíttatnának is, mégis fennmaradna még legalább 50%-a nyereségnek, ha az eddigi viszonyokat vesszük is zsinórmértékül, habár bizonyos esetekben több száz percentes nyereség is kikerült. Ha a gyár csak öt évig (mely idő alatt javításokra alig kellene figyelemre méltó összeget költeni) a már többször jelzett okszerű rendszer keretében működik, egyúttal tulajdonképpeni hivatásának és a hozzá kötött igényeknek is megfelelvén, ámaz időszak leforgása alatt, eshetőleg még előbb is teljesen rendbe hozhatná pénzügyeit és üzleti viszonyait. Üzleti tőkének e czélra 50.000 frt tökéletesen elég volna, melyet kívánatos lenne vagy előlegképpen vagy az üzletbeni részvétel útján előteremteni." — A hazai i műipar fejlesztése érdekéből óhajtandó, hogy a herendi gyár fenntartására valamely formában lépések történjenek. KÖZGAZDASÁG Vegyes. — A magyar éjszak-keleti vasuttársulat és a közmunka minisztérium közt a követelések tárgyában kötött egyezmény az „U. A.“ szerint a következő főbb tételeket tartalmazza : A társulat feljogosíttatik az építési vállalkozók kielégítése s az építési deficit fedezése czéljából, valamint a külföldről hozott sínek fél vámdíjának megtérítése fejében 5.500.000 frt erejéig új elsőbbségi kötvényeket kibocsátani, melyek a korábbi Üzleti tudósítások. Soproni piaczi árak: Búza 3.80—4.70. Rozs 2.80—3.50. Árpa 2.20—2.70. Zab 1.70— 2.10. Kukoricza 2.80—2.90 Széna 90—1.20 Szalma 70 kr. Burgonya „ „ — „90 „1„70„ Losonczon gabonaneműek ára: Tiszta buza rozs. mérenként 4 frt 40—4 frt 60 kr, rozs 3 frt — 3 frt 20 kr, árpa 2 frt 60—2 frt 80 kr, zab 1 frt 50 — 1 frt 70 kr, kukoricza 2 frt 80 kr, burgonya 1—1 frt 10 kr. Gyöngyös. Tiszta búza 8.60—9.80 Rozs búza 6.40-7.50. Árpa 6. Zab 3.80-3.90. Kukoricza 5.40—5.80. Kecskeméti piaczi árak: Tiszta búza pozs. m. 4 frt. 60 krtól 4 frt 80 krig. Elegyes búza „ „3„80„4„— „ Irozs „ „3„30 „3„50„ Árpa „ „2„60 „3„— „ Zab „ „ 1 „ 90 „ 2 „ 10 , Köles „ „ 3 „ 50 „ 4 „ — „ Kukoricza „ „2„60 „3„20„