Ellenőr, 1875. február (7. évfolyam, 32-59. szám)
1875-02-14 / 45. szám
Előfizetési árak: E -■ (sz évre . . 20 frt. — kr. Évnegyedre . . 5 frt. — kr . évre . . . 1O „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyed számára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza .1. n. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkoznak. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. (légrádi testvérek irodájában). Kiadó-hivatala: Előfizethetni helyben és posta útjn, nádor-utcza 6. sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamációk Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. 45. szám sz. vasárnap, február 14.1875. VII. évfolyam. TÁVIRATOK. Bécs, febr. 18. Király 5 felsége a magyar minisztérium lemondási kérvényére vonatkozólag elhatározta azt előbb el nem fogadni, mig meg nem győződik, váljon és mily módozatok mellett létesülhet a fusio a balközéppel, és hogy lehetséges-e ennek alapján új kabinet alakítása. Prilis, feb. 13. Biztosíttatik, hogy a minisztérium tegnap este lemondási kérvényéhez ragaszkodott, és hogy Mac Mahon Broglie-t bízta volna meg a kabinet alakításával. — Az alkotmánybizottság ma fogja a Vautrain és Waddington által benyújtott senatusi törvényjavaslatokat tárgyalni és azokról haladéktalanul jelentést tenni. Váris, febr. 13. Minden a kabinet jövő alakítására vonatkozó birtorainak tekintendő. London, febr. 13. Az alsóházban Cheary képviselő hétfőre interpellate jelentett be a spanyol elismerési kérdés tárgyában. Róma, febr. 13. A kamarában ma tárgyaltatott Cairoli képviselő ama indítványának napirendre tűzése, mely szerint a minisztérium a legutóbbi választásokra gyakorolt befolyás miatt megfedhessék. Cantelli, Minghetti és Vigliani miniszterek felvilágosításokat adnak. Minghetti felszólítja a baloldalt, hogy a kabinetkérdést a pénzügyi előterjesztések és a közbiztonságijavaslat tárgyalásáig halaszsza. Godrondi és társai indítványozzák a miniszteri nyilatkozatának tudomásul vételével napirendre térni; az indítvány 147 szavazattal 100 ellen elfogadtatott. Washington, febr. 13. Egy republicani senatorokból és képviselőkből való közös gyűlés elfogadta az indítványt, a congressus elé törvényjavaslatot terjeszteni, mely az elnököt a Habeascorpus-acta felfüggesztésére felhatalmazza, és egyúttal a rendetlenségek megakadályozására, valamint a déli államokban való választások törvényes menetének biztosítására szükséges hatalommal felruházza. Az Union valamennyi államaiban uralkodó nagy hideg következtében számos forgalommegakasztás történt. Bérlet NEMZETI SZÍNHÁZ. 2-3. szám. Vasárnap, febr. 14 A falu résza. A nemzeti színház által 100 arany pályadijjal jutalmazott eredeti népszínmű 3 felv. Irta Tóth Ede. Zenéjét szerkesztette Erkel Gy. VÁR-SZÍNHÁZ. Nagybérlet 81 szám.. Kisbérlet 9. szám Julia. Dráma 3 felv. Irta Feuillet. Fordította Paulay E. A munkások. Dráma 1 felv. Irta Manuel Ödön, fordította Paulay Ede Osztrák gazdálkodás. (1) Kedves szomszédunk átkozottul kellemetlen helyzetbe jutott. Minden jel és hír arra mutat, hogy a kicsis ott is elkerülhetlenné vált. Próbálják ugyan mindenféleképp a magyar parlament eseményeinek rugóira visszavezetni a lappangó kormányválságot, de ügyetlenül megy az egész maskarádé, amí a lényeg az, hogy a szemfényvesztő gazdálkodás hiányai éles nyomokat hagytak a pénzügyeken. A reichsrath urai odaát nagyon kedélyes dolognak vették a financziákat, jóllehet sohasem hiányzott részekről a komoly számítót játszani, csakhogy kimutassák, menynyivel jobban megy náluk minden, mert hát üzletemberek, kik értenek a financziákhoz. És ki ne hitte volna el szavukra, midőn a feleslegektől dagadozott a budget, telve voltak az állampénztárak, a kezelés semmi kivánni valót nem hagyott hátra, s a compact alkotmányhű párt sajtója egy pillanatig sem mulasztá el kérkedni velünk szemben, az egész világ előtt, hogy a financziák rendben vannak. Már magunk is elandalodtunk olykor rozzant pénzügyeink mellett az osztrák pénzviszonyok csábító rajzain, a jó osztrákok önhittsége pedig oly magas paripáról dirigálta az egész monarchiát, hogy kevés hián majdnem az angol bank pinczeinek mesés gazdagsága is kezdett leszállni előttük az osztrák pénzbőség színvonaláig, mintha nem is a bankóprés és kényszerkölcsönök mintahazája lett volna többé az egykor absolut Ausztria. Most aztán kezd mindinkább kitűnni, hogy a Schwindel kiválólag bécsi fogalom és nemcsak a hitelintézetek meg egyéb vállalatok körül nyert tág értelmezést és létjogot, hanem az állam pénzügyeinek vezetése körül is a finansztudomány és józan gazdálkodás helyébe lépett hézagpótlónak. Hogy insolid alapokon nyugodott az osztrák pénzügyi rendszer, azt már gyanítottuk, a közkiállítás alkalmával és után fölmerült jelenségekből. Hogy pénztári műtétekkel titkolgatják az elharapódzott bajokat, azt elárulták a zavart pénzügyi és költségvetési előterjesztések. De hogy oly imparlamentáris módon történjen a deficitek elúsztatásának financziális bűvészete, az csak most tűnik ki, midőn az alkotmányhű pártrétegek bomladozása és elégedetlensége is elárulja, hogy megunták a dicsőséget. Az osztrák pénzügyi bizottság doktorai addig hallgattak, míg kisült, hogy noha az állam tényleges bevételei 22 millióval haladták felül az előirányzatot, mégis 10 millió erejéig mutatkozik kezelési hiány. Világosabb körvonalakban merő lehetetlen-ség volna hű képet nyújtani a felséges gazdálkodásról, kivált ha meggondoljuk, hogy a részletekben sok van eltüntetve, ami különben még inkább növelné a tájékozást az osztrák financziák „auch eine schöne Gegend” érdekes tévetegében. Bizonyosnak vehető ugyanis, hogy a tisztelt pénzügyér urak Ausztriában még talentumosabbak a tényleges eredmények elburkolásában, mint a mi fényes múltú financiereink. A párhuzam a mi pénzügyéreink hátrányára üt ki, mert míg ezek közt egyik sem bírta sokáig fogásainak sikeréhez a kulcsot, Ausztria pénzügyminiszterei, a nemzeti bank készséges segédkezése mellett, mostanáig húzták-halasztották a pénzügyi kezelés mesterkedését. E részben csakugyan utólag az osztrákok felé hajlik a mérleg. Számos hiánya volt a magyar financziák kezelésének Ghyczy kormányba léptéig folyvást, de azt mégsem vethetik szemünkre, hogy a parlamentben nem akadt volna erős ellenzék, mely ostromával tiltakozik a hiányok ellen. Ha igazságosak akarnak lenni, el kell ismerniök, hogy jobbadán épp azért volt sok a panasz, mert az ellenzék állítólag rontotta az államhitel képességét erős kritikájával. Az osztrákok nem vették oly szigorúan a dolgot, s erős ellenzék hiánya folytán az alkotmányhívek tisztes consortiuma nem vádolható éleslátással és akadékoskodással, a kéz kezet mos elve mindig gondoskodott a lakatról. Hanem sokáig még Ausztriában sem járja az ilyesmi és jelenleg a reichsrath urai azon fokra jutottak, hogy kitört belőlük a méreg. Bécsi lapok is elismerik, hogy a pénzügyi bizottságban „igen élénk“ a tárgyalás, szokatlanul nagy a felháborodás. Jellemző okvetlenül a bécsiek parlamentáris érzékére, hogy „élénk“ eszmecseréik közvetlen eredménye gyanánt, egy indítványt fogadtak el, mely szerint a bizottság helybenhagyja ugyan a túlkiadásokat, de azon óhaját fejezi ki, miszerint a kormány elő nem irányzott kiadásokat a birodalmi tanács ülésezése alatt lehetőleg ne tegyen; mikor pedig a törvényhozás szünetel, csak kivételesen, ha az állam halasztást nem tűrő érdekei kívánnák, tegyen ily kiadásokat. Ennek az indítványnak parlamentáris értelme nem kevesebb, mint hogy a kormány bízvást szabadnak tekintheti a vásárt, valahányszor túlkiadásokat tesz, csak „halasztást nem tűrő“ indokot hozzon fel állásának védelmére. Valódi parlamentarismussal bíró államokban mulatságosnak, sőt nevetségesnek tartanák a minisztérium jogainak ily tág értelmezését és Magyarországon is annak tartják, bár nem igen csinált eddig scrupulust a többség az ellenkező gyakorlatból. Ausztriában azonban tovább mennek, ott a kormány sérelmesnek tartja ez indítvány elfogadását, vagy, ami valószínűbb, fél következményeitől, mert a deficitek mesterséges eltüntetése ezután még több túlkiadást vesz majd igénybe, mint eddigelé. Éppen jókor jött tehát az indítvány, legalább a kormány zsörtölődhetik egy kissé, míg vagy bizalmi szavazatokat kap és gazdálkodhat megint a kitört után, vagy a bizalmatlanság előjelei közt szépen elbúcsúzik, hadd tegye be utána más kormány az ajtót. Kormányzatunk szempontjából minket nem érdekel, akármit csinálnak a lajtántúliak parlamentarizmusukkal és kormányukkal.Megy vagy nem megy az Auersperg-kabinet, az ránk vajmi kevés fontossággal bír, mindössze jelezni kívántuk, hogy a pénzügyek roszasága miatt ott is lappang a kicsis, nagyon kétélű fegyver ennélfogva az, mit a bécsiek használnak, valahányszor Magyarország pénzügyi helyzetéről és válságairól a legczélzatosabb ellenségeskedés hangján öszszefirkálnak. Ha csak az volt czéljuk, hogy nagyon erőseknek mutatkozzanak Magyarországgal szemközt, úgy kárba veszett az egész machinatio, mert eddigi erejük fitogtatása mindössze azon benyomást ébreszthető higgadt vizsgálódók előtt, hogy milyen szép rendezett financziákhoz jutottak az osztrákok a magyar alkotmányérzet által részekre is kivívott alkotmányos szabadság segélyével. Azon tény pedig, hogy mégsem tiszta a kezelés és józan a gazdálkodás, viszont arra a következtetésre juttat mindenkit, hogy pénzügyeikkel erejük is szédelgésen alapult, észszerűbb dolog volna tehát tőlök, ha fenyegetődzés helyett gazdálkodnának. Jobboldali laptársaink bécsi táviratai és hírei szerint. Bizto úr bizonyos közvetítő szerepre vállalkozott. Óhajtjuk, hogy e táviratok és fairek olyan alaptalanoknak bizonyuljanak, amilyeneknek tartja azokat mindenki, ha komolyan vette a válságot s nem tréfál Magyarország veszedelmeivel és érdekeivel. Mert hogy egy lemondott kabinet fejének közvetítő szereplését nem acceptálhatja sem az önérzet, sem a Patriotismus a kérdésbe jöhető államférfiak részéről — bármely párthoz vagy párttöredékhez tartozzanak — azt kétségbe vonni nem lehet. Bittó úr maradhat kormányelnök, vagy nyerhet megbízást egy új kabinet alakítására — ha ez nem sikerülne másoknak — de a közvetítő szereplést magára vállalni nagyon szerencsétlen ötlet vagy a ci qu e u r itum javíthatlanságának legújabb bizonyítéka lenne. Bittó úrral mint kormányelnökkel a parlamentben volt vagy lenne helye a tanácskozásnak, de Bittó úrnak, mint közvetitőnek nem ismerhetné el létjogát a komoly államférfiak közül senki. Ezek tartoznak felelni a királynak, és értekezhetnek azzal, aki kabinetalakításra nyerne fejedelmi megbízást, de Bitó úrnak, a lemondott kabinet fejének nem adhatnának — nézetünk szerint — más feleletet mint azt, hogy nem felelnek semmit. A válság. A válság lebonyolításában még eddig semmi döntő mozzanat nem történt. A positivum mindössze annyi e pillanatban, hogy Bittó miniszterelnök úr tegnap délután egy órakor előterjesztést tett ő felségének a helyzetről s egyszersmind beadta az egész kabinet lemondását, s a korona az elfogadás iránt még nem határozott véglegesen. Az ezen túlterjeszkedő hirek, a sejtés, a conjecturák vagy az óhajtások birodalmából valók. Registrálunk valamennyit, anélkül, hogy némely híresztelés tendencziózus voltát kiemelni, s a szembe ötlő ellenmondások összeegyeztetését megkísérleni ez idő szerint szükségesnek látnók. A „Pester Lloyd“ hívei karolnak fel legtöbb részletet, s ezekből a következő képet állítjuk össze. A király igen kegyelmesen fogadta Bittót, s beléptekor kezet nyújtott neki. A miniszterelnök hosszabb, szabad előadásban jelentést tett erre a parlamenti helyzetről s az összes miniszterek által alájegyzett lemondási kérvény átnyújtásával végre. A király erre az ügyállás alapos megvitatására tért. Bittó hangsúlyozva kijelenti, hogy semminő új miniszter kombinatióban nem vehet részt, mert pénzügyi programmja mellett szilárdan kell állnia, Tiszai Kálmán utóbi nyilatkozata után pedig semminő kilátás nincs arra, hogy vele s pártjával erre nézve megegyezés hozassák létre. Ő felsége a határozást későbbre tartá fenn. A „Lloyd“ híre arra a következtetésre jut ebből, hogy valószínűleg Bittó fog felszólíttatni, hogy a tárgyalásokat új kabinet alakítására megindítsa. A király Bécsben marad. A „Lloydsnak egy további feltevése szerint, ő felsége el van határozva a kormányt csak oly kabinetre bizni, mely a megváltozott pártállással számol, egyúttal azonban erős s biztos parlamenti állás iránt kezességet nyújt. Interimalis minisztérium kinevezésére ő felsége nem hajlandó s azért a jelen kabinet lemondása nem fog előbb elfogadtatni, mintsem a fentebb jelzett irányban új minisztérium összeállítása sikerült. Feljegyezzük továbbá — mindig a „Lloyd“ után — hogy a kihallgatás előtt Bittó senkivel sem értekezett, kivéve Wenckheim bárót és Orczy bárót, kik mindketten ugyanazon házban (a volt magyar udvari kanczellária épületében) laknak. Este azonban több órahosszat értekezett Andrássy Gyula gróffal és Wenckheim báróval. E hírekhez ma esti lapjában következő commentárt csatol a többször idézett lap : „Valótlan, hogy — mint tegnap itt beszélték — a Bittó-Ghyczy-minisztérium megmarad, de ő felsége nem tartja helyesnek ezen kabinet lemondását elfogadni, anélkül hogy tisztában lenne avval, aminek ezután következni kell. Sajátságos viszonyainkkal szemben tehát Bittó úr, amint különben szokásos, fel sem szólíttatott arra, hogy már most ajánljon egy vagy több utódot, mivel ő felsége e pillanatban éppen nincs azon helyzetben, hogy megítélje, hogy melyikek rendelkezhetik esetleg parlamenti többséggel, a koronára nézve pedig a válság megoldásánál mindenekelőtt azon alapelv az, irányadó, hogy ne teremtessék ismét provisorium, hanem hogy egy, compact"többség által támogatott, szigorúan parlamentáris, és tartósnak ígérkező minisztérium létesüljön. Bittó úr tehát legközelebb vissza fog térni, és most már őfelsége megbízásából megkezdi — legelőbb is Tisza Kálmánnal — az értekezéseket. Hogy ki fog még részt venni ezen tárgyalásokban, arról nincs tudomásunk. Majd csak ha Bittó valamely pozitív eredményt fog biztos kilátásba helyezhetni, csak akkor jő el ide nyilván őfelsége, hogy a kijelölt miniszterekkel érintkezésbe lépjen. Igénytelen nézetünk szerint az itt jelölt út a legpraktikusabb és legkorrectebb , s így — magától érthető — ilyen körülmények között a jelen kabinet lemondási kérvényének elintézése is in suspenso kell hogy maradjon.“ * A „Pesti Napló“ reggeli lapjának hírei általánosságban megegyezők a fenntebbiekkel. Estilapjában még azzal egészíti ki feljegyzéseit, hogy Ghyczy Kálmán pénzügyi miniszter urat is Bécsbe hivatta ő felsége, s legközelebb több parlamenti kitűnőségre kerül a sor. Míg a király ezekkel nem értekezik, elhatározását függőben tartja. Laudhrozza a „Napló“ egy táviratban azt a hírt is, hogy jól értesült körökben miniszterelnöki jelöltekül Bittót és Festetich György grófot emlegetik. (A bécsi „Tagblatt“ is emlegeti az utóbbit.) Végre feljegyzi, hogy a magyar miniszterválság Bécs politikai köreit roppant izgatottságban tartja, s attól tartanak, hogy a válság kedvezőtlenül hat vissza Ausztriára. * Ez izgatottság különben élénken visszatükröződik a bécsi lapokban is, s ügyeinkkel szerfölött nagy buzgalommal foglalkozik valamennyi. A „Neue Freie Presse“ következőleg ír a válságról: „Úgy hiszszük, jól vagyunk értesülve, ha azt állítjuk, hogy Bittó azon elhatározással jött ide, hogy semmiféle missiót nem fog többé elvállalni s ugyanezt fogja jelenteni Ghyczy Kálmán részéről is. Ez által alapjukat vesztik azon számos hírek, melyek szerint Bittó és Ghyczy továbbra is a minisztériumban maradnának. Egész a tegnapi napig némi színét a jogosultságnak viselte magán ezen versio, amennyiben hinni lehetett a fedezet kérdésére nézve Tiszával kötendő compromissumban, miután azonban a baloldal vezére tegnapi beszédében még határozottabban, mint az elsőben, visszautasítá az adóemelés gondolatát az első két esztendőben, az egyedüli érintkezési pont, mely a jelenlegi és a jövendő kabinet közt létezhetett volna, megszűnt. Bittó és társai, — legalább erről biztosítottak bennünket — a képviselőházban tegnap aratott fényes diadalt csak egyoldalúnak tartják, mert ha a budget megszavazása mellett oly nagy többség nyilatkozott, minő számra és tömörségre nézve nem volt, mióta a magyar alkotmányos kormányzat fennáll, mégis a kormány nem hiszi, hogy ily többség fog nyilatkozni a fedezet, vagyis Ghyczy adójavaslatai mellett. Bittó és társai azonban kormányzati programjuknak súlypontját éppen ezen kérdésre fektették, amennyiben a Ghyczy által javasolt módot tartják az egyedül lehetségesnek arra, hogy az ország pénzügyei rendeztessenek, s e kérdéssel akartak győzni, vagy bukni. A Budapesten uralkodó áramlat azonban az, hogy Tisza Kálmán megtérése a kiegyezéshez politikailag sokkal fontosabb, s az országra nézve sokkal jelentőségteljesebb esemény, mint a fedezet kérdése. A jelen kormány férfiai a Tisza fellépése által lehetségessé vált koalitió útjába nem akarnak akadályokat gördíteni, s ezért terjesztik ő felsége elé lemondásukat. Ez képezi benső okát azon ellentmondásnak, mely azon tényben nyilvánult, hogy egy, a parlament által nagyrabecsült s a döntő pillanatban hatalmasan támogatott kabinet azon pillanatban lép vissza, midőn a parlament neki fényes elégtételt szolgáltatott. A helyzetnek eme vázlata aligha fog sokban különbözni attól, melyet Bittó fog ő felsége elé terjeszteni. Irányadó körökben a magyar kormány hazafias elhatározása mély hatást gyakorolt s nem igen szeretik, hogy Bittó és Ghyczy megválnak állásaiktól. Magyarország jövő miniszterelnökét illetőleg nagy a tájékozatlanság mindenütt, mert — ha jól vagyunk értesülve, — Bittó tartózkodni fog attól, hogy ő felsége előtt valakit ezen állásramegnevezzen. Több személyiség forog szóban, a végleges elhatározás e tekintetben egyedül 5 felségétől függ; annyi azonban bizonyos, hogy a sokat emlegetett Sennyey-Lónyay-Tisza triásra absolute nem lehet gondolni, legkevésbbé fogna pedig Bittó lenni, aki ő felsége előtt ilyféle javaslatot tegyen. Valóságos politikai frivolitásnak tekintik — mely közel áll az erkölcstelenséghez, — ezen oly ellentétes három egyénnek oly benső szövetségére gondolni. Csak Tisza meghivatása a jövő minisztériumba bir egyedül valószínűséggel." A régi „Presse “-ben e tárgyra vonatkozólag a következőt olvassuk: „Mind ami ez órában az új kabinet alakulásáról hallatszik, beszélgetésekre reducálható, melyek Bittó elutazásakor Budapesten a klubbokban folytak, s a visszalépő miniszterek nyilatkozataira, kik közül nevezetesen Bittó és Ghyczy úgy nyilatkozott, hogy az új kormányba lépni semmi kedvük. Csupán Tisza minisztersége tekinthető biztosítottnak, mivel a kormány alakulásával, kell hogy a pártok újjáalakulása is végbemenjen. De éppen azért húzódhatik még el jó időre a kabinet végleges megalkotása.“ Egy félhivatalos toll szükségesnek látja az Andrássy Gyula gróf álláspontját is körvonalazni Bécsből, a „Pester Lloyd“-ban. „A dolgok újjáalakulása — úgymond — amint Magyarországon létrejönni készül, a kiegyezéshez viszonyítva, semmiképp sem tekinthető egyébnek, mint a kiegyezés alaposzlopainak kiszélesítése és megerősítéséül. Ha a kiegyezés közjogi alakzata erőben és szilárdságban nyer, akkor lehetetlen, hogy azoknak állása, akik ennek megerősítésében közreműködtek, megtámadtassék, vagy gyöngíttessék. Gróf Andrássy személyisége, mint egyike ezen kezdeményezőknek, már e tekintetből is ment minden passiv részességtől. Annál kevésbbé lehet mostani hivatalos állását érintettnek tekinteni. Ha valaha oly minisztérium jutna a kormányrúdhoz, mely a közjogi alapot, amint azt az 1867-iki kiegyezés megteremtette, megingatná, vagy a kütttgyi politika vezér eszméjével szemben elvileg ellenséges állást foglalna el, akkor gróf Andrássy mindenesetre haladéktalanul nyilt állást foglalna el, és a személyek közötti választást legrövidebben eldöntené; ebben bizonyosak lehetünk, a mint hogy ezt már egy előbbi esetben meg is tette. Mindezen eshetőségek közül azonban ma egyetlen egy sem forog fenn s a külügyminiszternek nincs oka, hogy elvileg befolyást tulajdonítson magának a válság kifejlődésére. Ott pedig, ahol, mint ez esetben, ily alapelvi, magasabb indok nincs a közbelépésre, hogy személyes kérdésekbe avatkozzék, erre nézve a külügyminiszter maga sem tulajdonít magának jogosultságot. Hogy pedig tiszta jókedvéből vegyen a dologban részt, erre nézve nagyon kevéssé látszik az kívánatosnak.“ Elvből tartózkodván ez alkalommal bárminemű észrevételtől, ez utóbbi informatióhoz is csupán azt jegyezzük föl, hogy egészen hasonló értelművel találkozunk a „Pesti Napló“ esti számában is, mit a közös eredet tanúbizonyságául egyszerűen registrálván, záradékai következőkben foglaljuk össze a mai híreket: Bittó miniszterelnök úr beadta a kabinet lemondását. A király függőben tartja a végleges eldöntést, míg több parlamenti kitűnőséggel nem értekezik. De valószínűnek látszik, hogy Bittó nem fog újra megbizatni a kabinet alakításával, fungálhat ellenben mint a király megbízottja közvetítő gyanánt. Az úgynevezett „trias“ ellen kedvezőtlen hangulat észlelhető, ellenben Tisza Kálmán irányában kedvező. Andrássy Gyula gróf be nem avatkozásáról biztosítást nyerünk, s megtudjuk, hogy a legújabb combinatió a levegőben Festetich György gróf miniszterelnöksége körül szövődik. Ezt minden subjectiv színezés nélkül constatálva, teljesen kimerítettük a rebesgetések és hirek forrását. Bója Gergely, budapesti tanfelügyelő, jelentést bocsátott közre a budapesti tankerület népoktatási állapotáról az 1873-ik évben. Bója Gergely tevékeny és szorgalmas munkásságának meggyőző bizonysága ez. Az átalános áttekintésből kiemeljük a következő adatokat. A tankerület területe mintegy 3 és0 mértföld, népessége 270,476; a tankötelesek száma 41,532, kik közül 20,346 a fiú, 21,186 a leány. Iskolába járt 32,590, és pedig 19,635 fiú s 12 955 leány, vagyis a tanköteleseknek 78,46°0. A tanulók nemzetiség szerint a következő arányban oszlanak el: magyar 18,237, német 10,340, tót 523, szerb 185, román 53, illír 51, cseh 52, olasz 32, lengyel 14, horvát 10, franczia 6, angol 6. A tanerők létszáma 742- re rúg, ezek között a férfi nemhez tartozik 551, a női nemhez 191, képesített 583, nem képesített 159, rendes állomással bírt 428, segédállomással 314. Az iskolák száma összesen 140—487 tanteremmel, 150 tanítólakkal, 25 tornahelyiséggel, 11 kerttel, s két faiskolával. A tanítási nyelv 78-ban tiszta magyar, 53-ban vegyes, magyar és német, 4-ben német, 2-ben német és tót, 1-ben magyar, szerb és német, 1- ben illír és magyar, 1-ben pedig egészen szerb. A polgári iskolák, elemi népiskolák és rajztanodák rendes szükséglete 270,742, rendkívüli szükséglete pedig 887,800 frt, ami együttesen 1.158,542 frtot tesz. A fedezet ehhez képest csak 330,880 forint, így hiányképpen mutatkozik 827,662 frt, amely a kölcsönalapból van előirányozva. Örömmel emeljük ki a jelentésből még azt, amire Bója Gergely is súlyt fektet, hogy Budapest községi iskoláiban hazafias szellem uralkodik. Midőn Budapesten néhány évtizeddel ezelőtt alig volt egy-két magyar tannyelvű intézet, a jelen állapotot valóban haladásnak lehet vennünk. Az első osztályokban, különösen a külvárosokban egybegyűlt tanulók többnyire német ajkúak, és rövid idő alatt oly szép előmenetelt tesznek, hogy a magyar előadást megértik, a kérdésekre magyarul felelnek, így arra nézve, hogy Magyarország fővárosában a családi és társadalmi nyelv magyar legyen, iskoláink buzgó törekvéssel működnek közöl re, miért tanítóink hálás köszönetet érdemelnek. Páris, február 10. — A párisi farsang. — A farsangról — hamvazószerdán? S miért ne ? S miért ne csakis akkor ? Az elfogulatlan vélemény soha, vagy csak nagyon ritkán bsrt az események hullámzásának keretével s bizonyára mindegyikünk előveszi a „fides penes antorem“ villámhárítót,, ha oly krónikást olvas, aki a történetek közvetlen benyomása, a pártküzdelmek közepette írta följegyzéseit. Én, tisztelt olvasóim, részrehajlatlan leszek ma. Hogy tegnap az lettem volna e ? — nem tudom, nem álütöm. A párisi farsangról azonban ma már, mint bevégzett tényről, koporsója előtt beszélek. És mégsem halotti beszéd az, amit e sorokban nyújtok Párisban a farsang csak úgy hal meg, mint hajdanra a királyok: „Le roi est mort, vive le roi.“ A farsang meghalt, éljen a „micaréme.“ A tegnap kimúlt , kedélyes, víg ficzkó volt. Sokan ugyan szemére vetik, hogy utolsó napjaiban nem állt be második gyermeksége, de hisz elvégre nem is volt ideje ennyire elaggni! S aztán bizony elég hatalmas volt az a csörgő sapka, amelyet a tegnapi „mardi gras“-n (húshagyó kedden) a saját fejébe nyomott. De erről alább. A párisi farsang nem olyan, mint az érem, amelynek csak két oldala van. Aki a farsangó Páriát megismerni akarja, annak egy vaskos könyv lapjait kell forgatni. A mily változatos, a mily sokoldalas kötetekben sem kimeríthető a párisi élet általában, épp oly változaton, épp oly sokoldalú ez élet farsangoló nyilatkozataiban is. Az emberi természet ama sajátsága, amely megalkotta az osztálykülönbségeket mindenütt és a kasztrendszert egy korlátolt helyütt, a malátáéban is szűkebb körökre osztja a társaséletet. S minél nagyobb e társasélet kültérje, minél nagyobb a város, a melynek társaséletéről szó van, annál számosabbak a kis körök , annál nagyobb az elkülönzés. Párisban ezért hiányoznak az oly tánczmulatságok, amelyek oly — lehetőleg — általános jelleggel bírnának, mint Budapesten például az egyetemi ifjúság báljai, amelyeken részt vesz a miniszter, az államtitkár, a segédfogalmazó, a kereskedő, az iparos, a művész, a földbirtokos stb. A nyilvános bálok közönségét Párisban kevés kivétellel az idegenek és a demi-monde képviseli. Kétféle következtetést vonnak ebből a Párist látogató idegenek. Sokan az egész párisi s következőleg (pedig ez utóbbi is hamis következtetés) az egész franczia társaséletet a demi-monde erkölcsi színvonalára állítják, sorkan meg — akik nem úsznak ennyire a fölületen — a francziák által különösen hangoztatott egyenlőségről emlékeznek meg gúnyos mosolylyal. Tévesen ezt is, amazt is. A nagy egésznek kis körökre való oszlása (s nem osztása) nagyobb, vagy legalább is oly mérvben bíz, hogy úgy mondjam, phisikai, mint erkölcsi alappal. Az áttekinthetlen egész átölelhető részekre oszlik, mint ahogy a föld is rétegekből áll. De épp ezért nem lehet a fölület után megítélni az egész párisi társaséletet. Le kell szállni * a rétegekbe is. 1 I A fölület az, amit 2—5 frankos belépti dij i I mellett az idegen lát, s am.íy — hozzáteszem