Ellenőr, 1875. február (7. évfolyam, 32-59. szám)
1875-02-21 / 52. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . Sí© frt. — kr. Évnegyedre . . 5 frt. — kr Félévre . . . 1© „ — „ Egy hónapra . „ 8© , ügyes szám ára 1© kr^texár. Szerkesztési Iroda: Budapesten, nádor utca 6. sx. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozónk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el POLITIKAI NAPILAP, 52. szám. Budapest, vasárnap, február 21.1875. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. (Légrádi testvérek Irodájában). Kiadóhivatala: Előfizethetni helyben és posta utja, nádor-utcza 6. sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclemátiók Légrády testvérek irodájába (nádor utcza 6. sz.) intézendők. VII. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára mint eddig: Egy évre ....... 20 forint — kr. Félévre .........................................10 „ — kr. Negyedévre.................................500 kr. Egy hóra......................................180 kr. Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadóhivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. TÁVIRATOK. Zágráb, febr. 20. Király ő felsége e hó 14-én kelt elhatározással jóváhagyta a Horvát- és Szlavonország beligazgatási költségelőirányzatát az 1875. évre. Bécs, febr. 19. (Képv iselő ház.) A pénzügyminiszter előterjeszt egy törvényjavaslatot a prága városi kölcsön kötvényeinek alapítványokra és letétekre való használhatósága tárgyában. Ugyancsak a pénzügyminiszter válaszol a földadószabályozás tárgyában beadott interpellációra. Schoenerer indítványa, a miniszter válasza fölött a tárgyalást megkezdeni, 63 szavazattal — 61 ellenében — elvettetett. A földmtv. miniszter a fagykárok tárgyábani interpellatióra válaszol, hogy a kormány ez iránti javaslatokat előkészít. Galiczia földtani viszonyai kipuhatolására vonatkozó interpellatióra azzal válaszol, hogy a kormány a kir. földtani intézet véleményezése folytán nem érzi magát késztetve az ez iránti kívánságot teljesíteni, és végül a földbirtok kikerekítése és commassatiója tárgyában benyújtott interpellátióra válaszol, hogy az illető előmunkálatok folyamatban vannak. Ezek után folytattatik az ügyrend megváltoztatása fölötti tárgyalás. Berlin, febr. 20. A „Germania“ ellen az utolsó pápai encyclica közlése miatt bírói eljárás határoztatott el és az illető szám lefoglaltatott. Berlin, febr. 20. A lapokban szellőztetett kérdés Bismarck visszalépéséről megbízható értesítések szerint nem képez napi kérdést, mindazáltal komolyan megfontolandó, mivel Bismarck egészségi állapota a munkával való folytonos túlterhelést meg nem engedi, váljon a reá háruló munka kevesbíthető, a legközelebbi időben fog határozás alá vétetni. 88. Pétervár, febr. 20. A közlekedésügyi miniszter előterjeszté az új, 8000 versznyi kiterjedésű vasúthálózat építési tervét, legelébb építés alá kerülnének a szibériai vagy Ural-vasutak és a kőszén vasutak a Donu vidékén. Bécs, febr. 20. (Hiv. zárlat) Magy. földtehermen Kötvény 79.25. Salgó-Tarján —. Magyar hitel 208.—. Magyar záloglevél 86.75. Erdély 127.—. Magyar keleti vasút 52.50 Magyar sorsjegy 81.50. Magyar földhitel —.—. Magyar vasúti kölcsön 97.10. Anglo-magyar 16.50. Franco magyar 57.50. Alföld 127.—. Magyar északkelet vasút 113.50. Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 67.50. Tisza vasút 188.—. Municipal-bank — Pesti bank — Buda&pesti színlapok. Vasárnap, febr. 21. Bérlet NEMZETI SZÍNHÁZ. 239. szám. A falu résza. A nemzeti színház által 100 arany pályadijjal jutalmazott eredeti népszínmű 3 felv. Irta Tóth Ede. Zenéjét szerkesztette Erkel Gy. Személyek: Feledi Gáspár, gazdag falusi földmivelő Komáromy Lajos, gyermekei Boriska, ) ® — — Helvey Laura Bátki Tercsi, árva, Feledi Gáspár gyámsága alatt Molnárné Göndör Sándor, szolgalegény — Tamásai Finum Rózsi, menyecske — — Blaháné Csapó, gazdaember — — — Benkő Csapóné ) — Szathmáry L.-né Sulyokné módos asszonyok — Fürediné Tarisznyásné ) — Patakiné Egy öreg paraszt — — — Gonda Megyei csendbiztos — — — Kőrösmezey Kónya, kántor-tanitó — — — Korcsok Gonosz Pista, bakter — — — Újházi Gonoszné — — — Császárné Cserebogár Jóska, szölőpásztor — Pintér Czene, czigányprimás — — — Vizváry Adus, vén czimbalmos — — — v. Kovács , „makk hetes“ korcsmáros — — Adams Neje — — — — — Odriné Jóska, béres — — — — Sántha Kezdete 7 órakor. VÁR-SZÍNHÁZ. Nagy bérlet 85. sz. Kis bérlet 13. sz. And-uralom. A gróf Teleki-alapítványból 100 arany pályadijjal jutalmazott eredeti vígjáték 3 felv. Irta Szigligeti E. Kezdete 7 órakor Budapest, febr 20. Francziaország köztársasági szervezése tegnap óta teljesen biztosítva van. A balközép és a baloldal elfogadta Wallon módosítását a senatusi törvényhez, melyet a jobbközép már előbb magáévá tett s pártolólag terjesztett a balközép pártértekezlet elé. A „gordiusi csomóban“ végre megtalálták hát a kibontó szálat, s a senatusi törvény iránt immár létrejött compromissummal ki van oldva az utolsó hurok is, melyet az önző cselszövés e törvény első tárgyalásakor Francziaország újjászületésének vetett. A hatalomátruházó törvény második olvasásban elfogadtatván, azon felette mérsékelt, de mégis határozottan köztársasági szellemben, mint jeleztük volt, a nemzetgyűlés a senatus szervezéséről szóló bizottsági javaslatot tűzte napirendre s elhatározó, hogy csak ennek megszavazása után veszi elő a hatalomátruházó törvényt harmadik olvasásban. Ez egy lényeges, s hála istennek, úgy látszik utolsó concessió volt a szabadelvű jobbközép részéről, azon kiengesztelhetetlen royalista elemeknek melyek a senatusi törvényben keresték s vélték megtalálni az archimedesi pontot, a honnan kiemelhetik sarkaiból a dolgok alakulóban levő uj rendjét. S reményüket az első ütközetben csakugyan siker koronázta. Az alkot-mányozó bizottság, Broglie herczeg ezen odipsus hagyománya, nagy gonddal állított össze egy merev reactionarius javaslatot, melyet köztársasági pártoknak lehetetlen volt elfogadni. Az egészre és minden pontjára a nemzetgyűlésben külön-külön módosításokkal állott elő a szabadelvű irány, ittott a másik szélsőségbe csapva, s oly mereven formulázva elveit, hogy a jobbközép legszabadelvűbb része sem adhatta hozzá támogatását feltétlenül. Ismételjük, hogy e merevség mesterségesen provokáltatott a reactionárius alkotmányozó bizottság által, melynek többsége hallgatni sem akart a republicánus kisebbség közvetítő javaslataira. Nagyon kedvező constellatió volt ez a szélsőjobboldali és bonapartista reactióra. A két közeledő párt, a jobbközép és a republikánusok között pompásan el lehetett hinteni az egyenetlenség magvait s csirájában elfojtani az üdvös egyességet. Abban állott az egész ocsmány tactica, hogy a baloldal merev módositásait, melyeket a jobbközép el nem fogadhat, ennek daczára pontonként határozattá kell emelni s aztán a végszavazásnál a javaslatot, mint egészet általánosságban elvetni. E kétélű fegyver részletes megszavazásakor kettétetszi a közeledő pártok közt az abroszt, az egész javaslat elvetésével pedig bevágja a köztársasági szervezkedés útját. És az igen furfangosan volt így kigon- solva, s a kivitel nem maradt a tervezés mögött. A baloldal legtúlzóbb módosításainak többséget szerzett a royalista és bonapartista támogatás, a játék tárgyává tett jobbközép ingerültségét ragadó indulatossággá fokozta e qualificálhatatlan eljárás, midőn Duprat módosítását is határozattá emelvén ad absurdum vezette az egész senatusi törvényt. Duprat ugyanis a suffrage universel alapjára fektetvén a felsőházat is (senatust), ez tulajdonképpen nem lett volna egyéb az alsóház (nemzetgyűlés) kibővítésénél, melylyel eredetére s elemeire nézve teljesen egyenlő lévén, merőben illusoriussá tette volna az elvben elfogadott kétkamarás rendszert. A szélsőjobb tapsolt örömében a csíny sikerülten azt hitte, hogy már most a szakadást teljessé tette a közeledő szabadelvű pártok között s a balközéptől igen elriasztott orleanistákat ismét szivére vélte szoríthatni, midőn a végleges szavazásnál velük egyesülve elveté a túlzó javaslatot. Ez a rút manőver tagadhatatlanul nagy zavart idézett elő s szemre szinte valóban úgy látszott, hogy az uj bonyodalomból többé ki nem szabadulhat az assemble, s legkivánatosabbnak mutatkozott feloszlatása, mire nézve az indítvány meg is történt, de elvettetett. Azonban kissé jobban a mélyére nézve e dolognak, az ember bajosan tudta érteni, hogy miért kellene hát a jobbközépnek végképp meghasonlani a köztársaságiakkal egy ilyen külső lökés miatt ? Lélektani absurdumnak tetszett, hogy azért, mert a reactió e zűrzavart előidézte, a jobbközép a baloldallal keljen viszályra, holott az egyszerű rend azt hozná magával, hogy annál inkább öszszetömörüljön minden jóravaló elem, a czélját világosan leleplező viszályhintegető ellen. A szélsőjobb e manővere minden kétségen kívül helyezé, mit akar e csökönyös párt : megakadályozni minden szervezkedést, örökös bénultságban tartani az országot, mindaddig míg a „Boy“ napja nem virrad. Akik előbb hazafiak és csak azután pártemberek, mindenekelőtt a nyugalmat és az életre, megerősödésre való képességet akarják megszerezni a beteges izgalomban sínylő hazának. S midőn ennek, éppen ennek a meggátlására látnak maguk előtt egy felháborító játékot lefolyni , nem annál inkább kell-e egyesülniük annak iiscensrozói ellen? S az izgatottság első hevének csillapultával, valóban e logikus gondolkozás útjára térté a pártokat a higgadtság, s a közös ellenségnek felismerése. Waddington és Vautrain az elbukott helyébe új javaslatokat terjesztettek elő a senatus szervezésére, s ezzel mód adatott a kiegyeztető eszmecserék újból megindulására, melyek tegnap Wallon módosításának elfogadásával a pártok értekezletein teljes sikerre vezettek. Hogy a nemzetgyűlés is szentesíti majd a szabadelvű pártok békekötését, most már kétséges nem lehet; vagy Bedlammal van dolgunk és nem egy nagy nemzet országos képviselőházával. A felsőház abban az alakban, mint a pártok compromissuona megállapítá, nem lesz a szabadelvű intézmények quintessencziája, ami egyébiránt — felfogásunk szerint — már természeténél fogva sem lehet, ha értelmének meg akar felelni. De lesz egy olyan intézmény, mely a köztársaság ellen nem fog legalább egy élő és folytonos fenyegetést képezni, s Francziaországon kívül pedig, valóban szabadelvűnek lehetne mondani. Egy felsőház, melynek három negyedrészét a megyék választják, egy negyedrészét pedig a képviselőház, s melyben csak ez a negyedrész bír az elmozdíthatatlanság kiváltságával, azt hiszszük, igen nagy vívmánynak tekintetnék elég helyütt a kontinensen. S hogy ebben meg tudtak egyezni a franczia középpártok és a baloldal, ez oly mértékben való kölcsönös jóakaratra s szilárd eltökélésre vall, mely mellett az alkotmány létrehozását teljesen biztosítva látjuk. A „Közérdek“ írja mai számában: Mint jó forrásból értesittetünk, a Deák-párt azon árnyalatában, mely leginkább gróf Lónyay személye körül csoportosul, élénk discussiók tárgyát képezi az, hogy az új kormány alakításánál leghelyesebb volna Bittó Istvánt megbízni a kabinetalakítással, kinek személyével a Lónyayárnyalat mindig rokonszenvezett. A „Pester Lloyd“ erre a következőet jegyzi meg : Kétségtelenül a rokonszenv e kifejezése a lelépő miniszterelnökre nézve csak hízelgő lehet, azonban fel vagyunk hatalmazva a legilletékesebb helyről annak kijelentésére, hogy Bittó úr, még azon esetben is, ha legfelsőbb helyről azon megtisztelő megbízásban részesülne, hogy új kabinetet alkosson, semmi esetre sem lenne azon helyzetben, hogy e feladatnak magát alávesse, s ennélfogva a jövő kabinetnek más elnököt kellene keresni. Mi is hasonlókép vagyunk értesülve a legilletékesebb helyről. Mire való a sajtóosztály ? Régóta hangzik már a panasz, hogy a külföld nem ismer bennünket, vagyis inkább nem jól ismer. A külföld legnagyobbrészt olyan értesüléseket nyer felőlünk, melyek vagy felületességből nem ismertetik helyesen, vagy részakaratból elferdítik a tényeket. A német sajtó, mely ügyeink megítélésében a bécsi sajtót követi, a franczia sajtó, mely nevezetes arról, hogy semmit sem úgy tud, amint van, számos példáját adta ezen, ránk nézve mindenesetre sajnos ferdítéseknek. Nem komoly megbotránkozásból, hanem kuriózumképpen idézünk e helyen egy angol lap bécsi leveléből, melynek valóban komikus hatásának kellene lenni a magyar közönségre, ha azt nem sajnálná, hogy az angol sajtó, mely mindenről legjobban szokott értesülve lenni s legkevésbbé részrehajló a külföldi ügyek megítélésében, mirólunk szintoly felületes, ferdített tudósításokat küld világgá, mint akár lajtántúli collegáink. A levelet, melyből idézünk, a „Standard“-ban olvassák, azon lapban, mely a jelenleg kormányon levő pártnak legtekintélyesebb közlönye. Megjegyzéseket az illető passusokhoz fölösleges tennünk. Csak azon kérdést akarjuk még fölvetni, váljon nem a sajtó-bureau dolga volna -e, az ilyen ferdítéseket megelőzni, vagy ha megtörténnek, az illető közlönyöknél helyre igazíttatni. Nem inkább az volna-e feladata, hogy emberei, nyelvismeretekkel ellátva, a külföldi sajtót s ezzel a külföld közönségét igyekeznének felvilágosítani helyzetünk és körülményeink valódi mibenlétéről, mint hogy a hazai közönség félrevezetése legyen a bureau czélja, amit úgysem érhet el ? A „Standard“ bécsi levele a költségvetési vitából indul ki, és a miniszterválságról szól. Első miniszterjelöltnek— úgymond — Sennyey báró tűnt fel, az e-conservativek vezére kinyilatkoztatta, hogy nincs pártja az alsóházban, s hogy pártolja a kormányt, és e mellett minden párt minden tekintélyes tagjának véghetetlen módon hizelgett. Magyarországban minden szónoklat lelkesedést kelt, s az övé is viharos tetszésre talált, de néhány nap múlva annál szigorúbban birálgatták, így járt Lónyai gróf is. Ő 1871-ben, mint miniszterelnök, azzal vádoltatott az alsóházban, hogy hivatalával saját hasznára visszaél; minisztertársai e miatt nem akarván vele hivatalban maradni, kénytelen volt lemondani. Lónyai, mint oly sok „self-made man“ (önerejéből fölemelkedett ember) Magyarországon, személyes ellenszenvnek volt kitéve; 1866 ban szegény újságíró volt, most pedig gróf és egyike Magyarország leggazdagabb embereinek. Lónyai gróf kétségkívül legtehetségesebb embere (the most talented man), a magyar képviselőháznak, és több személyes híve van, mint akár az ellenzék vezérének, vagy bármelyik miniszternek is. Előadja azután Lónyay pénzügyi politikáját az adósságnak „rentes“-re való változtatását, melyet nem kell visszafizetni stb. A balközép vezére Tisza Kálmán még nagyobb sikert aratott, midőn az ország megmentése czéljából bárminő coalitióba késznek nyilatkozott belépni, s kijelentette, hogy felhagy az 1867-iki kiegyezés oppositiójával. A költségvetést nem szavazza meg, hanem a deficitet új kölcsönnel akarja fedezni. A balközép különben már rég felhagyott a közjogi ellenzékkel, és a párt is felényire süllyedt a jelen ülésszak megnyitása óta. A decemberi és januári központi bizottságok választása majdnem kivétel nélkül a Deák-pártnak kedvezett; világos tehát, hogy a júniusi választások alatt a balközép meg volt semmisülendő, stb. Tisza belépése a kabinetbe guerillaharcz-féle lesz Ausztria ellen. Ő beszédében a hadsereg, tengerészet és diplomatia fenntartására fizetendő gnotát megtagadni, az Ausztria és Magyarország közt fennálló kereskedelmi és vámszerződést eltörölni kívánta s követelte, hogy Ausztria 70 °0-kal járuljon a magyar honvédhadsereg fenntartási költségeihez végre követelte, hogy Magyarországnak nemzeti bankja legyen. Amig az új kormány öszszetart, Ausztria képtelen lesz külföldi actióra, mert Tisza Kálmán pártja, melyhez „the well known (a jól ismert) M. Moritz Jókai“ is tartozik, főleg Bissaarck herczeg satelleseiből áll.-------És igy tovább az osztrák miniszterekről. Sokkal behatóbban és sokkal több ismerettel szól pénzügyi helyzetünkről a „Spectator“ angol hetilap, mely adatainak nagyobb részét a „Revue des Deux Mondes“-ban megjelent Bailleux de Marisye czikkéből veszi , hanem tévedésektől ez sem ment így, hogy többet ne említsünk, a jobboldalt következő élesen elkülönzött pártokra osztja fel. Absolutist clericalis, constitutional conservativ és constitutional liberális pártokra, ami eléggé bizarr. A budapesti ügyvédi kamara alakulása. A budapesti ügyvédi kamara tegnap délelőtt tartotta alakuló közgyűlését a megyeház nagy termében. 533 bejelentett ügyvéd közül számosan voltak jelen. Többféle szavazati iv osztatott szét a jelenvoltak között. Kettőn Ghyczy Gyula szerepel, mint elnök; Funták Sándor mint elnökhelyettes, Győri Elek egyiken mint ügyész, másikon mint titkár fordul elő; Toperczer János kettőn, mint pénztárnok, Kuncz Jenő, mint titkár, másrészt Siegmund Vilmos, Győry Elek és Morfin Imre vannak ajánlva. A hetes bizottság által elnökségre ajánlott Horváth Boldizsárnak a következő nyilatkozatát osztogatták a megjelentek közt : A budapesti általános ügyvédi értekezlet hetes bizottsága a budapesti ügyvédi kamara elnöki állására alulírottat hozván javaslatba, tisztelettel és bizalommal kérem mindazon barátaimat és jóakaróimat, akik e javaslat folytán szavazatukkal netalán engemet óhajtottak volna megajándékozni, méltóztassanak becses bizalmukat ezúttal, a magam és az ügy érdekében, más valakire átruházni, — helyzetemnél fogva nem rendelkezhetvén annyi erővel és idővel, a mennyit a kamarai elnökség lelkiismeretes betöltése tőlem igénybe venne. Budapest, 1875. évi február 17-én. Horváth Boldizsár. .A 12 választmányi tagságra és 6 póttagságra történt combinatiók elütök egymástól." Kilencz óra után Emey János felszólítására a mellékszobában időző Sárkány József, a pesti kir. trszék elnöke, magyar díszruhában jelent meg s a következő beszéddel nyitotta meg a közgyűlést. Tekintetes ügyvédi kamara! Az 1874-ik évi XXXIV. t. czikkben a pesti k. törvényszék elnökére ruházott kötelességnél fogva van szerencsém, uraim! önök diszes körében megjelenni, hogy az immár hatályba lépett hazai ügyvédi rendtartás végrehajtása tekintetéből, a „budapesti ügyvédi kamarának- általam mai napon egybehívott alakuló-gyűlését megnyissam. Midőn ezen reám nézve megtisztelő feladatot teljesítem, üdvözlöm önöket uraim! azon testvéri rokonérzettel, melyet önök magasztos hivatása iránt, úgy is mint a budapesti ügyvédi kamara egy időben én is , igénytelen tagja, úgy is mint biró, keblemben táplálok, s üdvözlöm önöket azon hazafias örömmel, melyet e régen óhajtva várt törvény hatálybalépte felett én is érezek. És joggal, mert: Nevezetes, és következményeiben kétségkívül nagy horderejű mozzanatot képez e törvény hazai jogéletünkben; nemcsak azért, mert törvényhozásunk ez alkotása egy színvonalon áll a külföldi jogállamok hasonló intézményeivel, melyekért egykor egy Mittermeyer, egy Feuerbach, egy Bernier felkent szellemek egész hatalmával küzdöttek, hanem nevezetes e törvény főleg azért is, mert e törvény alkotásánál a magyar törvényhozás, az ügyvédi hivatás magasztos rendeltetésének bölcs felfogásában, határozottan szakított azon iránynyal, mely idevonatkozó régibb törvényeinken félreismerhetlenül keresztül vonul. Egy történeti visszapillantás, egy tárgyilagos párhuzam felállítása az 1874. XXXIV. t. sz. és ide vonatkozó régibb törvényeink között, meggyőző bizonyítékát fogja képezni ez állításnak. Ha Corpus jurisunknak az ügyvédekre vonatkozó rendelkezéseit tekintjük, azon törvényeket, melyek p. v. Mátyás VI. decretuma 769. czikkeiben, az 1563, 1567, 1574, 1609, 1649, 1723 ki országgyűlés czikkelyeiben foglaltatnak; ha tekintjük a „planum tabulare“ ide vonatkozó döntvényeit, azt tapasztalhatjuk, hogy ez intézkedések úgyszólván egy kis fenyitő codexet képeznek. Aggodalmat ébresztő bizalmatlanság, valói szigor jellemzi azokat ; az ügyvédek minden képzelhető viszszaélései ellen irányozva, kötelességek és büntetések hosszú sorozatát képezik azok, de az ügyvédi magasabb érdekek, az ügyvédek jogainak biztosítása iránt a felekkel és bíróságokkal szemben, e törvényekben vajmi kevés gondoskodást találunk. Még a jelen század elején is ez irány vezérelte a törvényhozást. Hogy csak egyet említsek. Az 1827-ki országgyűlés, mely az ügyvédi állapotok rendezésével tüzetesebben szándékozott foglalkozni, egy országos bizottságot küldött ki e tárgyban. Ez országos küldöttségnek munkálata még mindig a korábbi irányban haladott, sőt azon álláspont tekintetében, melyből az ügyvédi hivatást megítéli, mint azon büntetések tekintetében, melyeket minden képzelhető visszaélésekre gondos minutiositással javaslatba hoz, úgyszólván még inkább egyoldalú, még inkább rigorosusabb, mint a korábbi idevonatkozó törvényes intézkedések. Amily jellemző e munkálat hazai jogéletünk történetében, éppen oly emlékezetes, és megérdemli, hogy e helyütt, ez ünnepélyes alkalommal felemlittessék azon memorandum, mely ezen országos küldöttségi munkálat fölött és ellenében éppen a pesti ügyvédi kar jelöltjei által szerkesztetett, s mely a hazai ügyvédi kar érdekében a felébredő önérzetnek oly nemes és meleg kifejezést adott, s mely már akkor öntudatos erélylyel hangsúlyozva a testületi szellem önbecsülést és bizalmat teremtő erkölcsi hatalmát. Íme uraim már 1827 ben zászlóvivője és előharczosa volt a fővárosi ügyvédi kar azon egészséges irányelveknek, melyeknek érvényesítése által jutottak a külföldi jogállamok ügyvédi testületei azon tekintélyes állás magaslatára, mely az ügyvédi hivatást a jogszolgáltatás terén méltán megilleti. És uraim ! a fővárosi ügyvédi testületnek ezen nemes törekvése itt meg nem szűnt. Ugyancsak a fővárosi ügyvédi kar volt az, mely a legújabb időkben is minden módot és alkalmat megragadott a testületi szellem ébresztésére, nemesbítésére, s az erkölcsi solidaritás eszméjének érvényesítésére. Amit évtizedek hosszú sora nem tudott megérlelni, amit nem lehetett még az időben a törvényhozás terén diadalra juttatni, megkísértette azt társulati téren megközelíteni. Ily módon, s ily nemes törekvésből keletkezett 1865-ben a „budapesti ügyvédi egylet“ s utána az országban több ügyvédi egyletek, melyeknek czéljuk volt a tudományos mivelődésen kivül, az ügyvédi állás magasztos érdekeinek felkarolása, a testületi szellem és tekintély ébresztése, megóvása. Az 1874. XXXIV. t. sz. fényes tanúságot tesz immár arról, hogy a társadalmi téren érvényesített ezen nemes törekvések nem voltak terméketlen és hiú kísérletek, hanem voltak érlelői, előkészítői a helyes irány diadalának, azon irány diadalának, mely az 1874. XXXIV. t. czikknek életet adott. És itt engedjék meg, uraim, nekem, a ki egykor szintén szerencsés voltam önök diszes testületének igénytelen tagja lehetni, s aki szintén egyik szerény, de buzgó munkása voltam ez eszmék érvényesítésének, hogy hálás örömömet fejezhessem ki a fölött, hogy az isteni gondviselés megengedte, ma már azon törvénynek végrehajtásában működhetnem, mely 1865. nov. 4. csak mint sejtelem lebegett előttem, midőn az időben egy összejövetelünk alkalmával a „budapesti ügyvédi egylet“-et indítványozni, mégpedig önök szíves és általános helyeslése közt indítványozni szerencsés voltam. Az akkori sejtelem, akkori óhajtásunk ide valósult ! Az 1874-iki törvényhozás bölcs előrelátással és méltánylattal érvényesítette egyrészről azt, hogy az ügyvédi jeles állást csak alapos készültségű és jellemes férfiak foglalhassák el, másrészről érvényesítette azt,hogy az ügyvéd magasztos hivatásában minden körülmények között teljes önállósággal járhasson el, és mindenek fölött érvényesítette az önkormányzati jogot, a függetlenség létfeltételét akkor, midőn az ügyvédi testület legszentebb érdekeinek és tekintélyének megóvását az erkölcsi solidaritás alapjára fektetve, az ügyvédi kamara saját kezeibe tette le. És most, uraim !midőn önök e perekben ama nagy érdekek kezelése és megőrzésére az ügyvédi kamara választmányának megalakítását eszközölni fogják, engedjék meg, hogy önöknek a munkához szívem mélyéből szerencsét és isten áldását kívánjam. Ezzel a „budapesti ügyvédi kamara“ alakulógyűlését megnyitottnak jelentem ki. Ez éljenzésben részesült beszéd után Sárkány József úr az elnöki széket elfoglalván, az alakulóközgyűlés előmunkálatairól jelentést tett. Kijelentette t. i., hogy az igazolási okmányokat átvévén, összeállíttatta ezek alapján a szavazók névjegyzékét, s felszólította a közgyűlést, minthogy az ő törvényes munkaköre az elmondottak után be van töltve, korelnök-választásra. A közgyűlés Verkovszky Mihályt választotta meg közfelkiáltással korelnökké, ki élyenek közt foglalva el elnöki székét, Sárkány József úr áldást kívánt a kamara működésére és lelkes élyenek közt eltávozott. A korelnök dr. Siegmund Vilmost és Polonyi Gézát nevezte ki jegyzőkké. A szavazatszedő bizottság a következő tagokból alakult meg: Gelléri Szabó János vezérlete alatt, Morfin Imre, Szedenics János, Baintner Imre, Ullmann Sándor, Morzsányi Károly, Berczely György, Oszwald Sándor, Grünwald Róbert, Gruber József, Janik Ferencz, Novák Sándor, Kugler János, Kühner Ignácz, Krajcsik Ferencz, Lovrich Gusztáv, Szlávy Olivér, Murinyi Endre (esztergomi). Kalocsait nem lehetett a szavazatszedő bizottságba választani, mert a kalocsaiak nem jöttek a budapesti ügyvédi kamara alakuló közgyűlésére. A szavazatokat délutáni egy óráig kell beadni. A szavazás eredménye folyó hó 52-én azaz: hétfőn, d. u. 4 órakor fog kihirdettetni. Páris, február 17. Egy franczia katona dalai.) A párisi könyvpiac legújabb termékei közt egy igénytelen, alig kilencven lapra terjedő füzet oly kelendőségnek örvend, hogy vaskosabb és jóval nagyobb igényeket támasztó társai is méltó irigyei lehetnek. Ez a kis füzet egy franczia katona dalait tartalmazza; dalokat, amelyeknek egyszerűségét csak azok költészeti hímporgazdagsága múlja felül. E dalok közvetlensége s költészeti ihletettsége magyarázza meg azok sikerét — nagyrészben. Ám nem mindenben. Ami e két tényezőn kívül esik, az nem aesthetikai ok ugyan, de mindamellett — ok, amely az okozat megítélésénél nem lehet közönyös. A „Nouveaux chants du Soldat“ — ez az említettem füzet czíme — nagy sikerét az egyszerűség és igaz költészet delején, ez aesthetikai belső okon kívül, részben ama külső oknak köszönheti, amelyet alkottak a Francziaország szerencsétlensége által előidézett körülmények. . . Ez a, dicsőséghez szokott, dicsőségére sokat tartó nagy ország, a bűn kormányának lelketlensége által, e dicsőségében megraboltatik. A piedesztálról, a melyen, hatalmi fölényének teljes kiaknázásával, állott évszázadokig — ledöntetik, a porba döntetik s a mit úgy őrzött, mint szemének fényét, világát — Elsasstól és Lotharingiától megfosztatik. Az oroszlán a kölykeitől. . . Nem volna-e méltatlan az oly nemzet e büszke névre, a mely ily sérelmeket feledni tudna, feledni könnyen, könnyelműen ? A franczia nemzet méltó önmagához. Ha tudna, nem akarna, s ha akarna nem tudna feledni. Sok hibája közt óriásilag magaslik ki legszebb erénye, a mely nagygyá s hatalmassá téve ,jt nemzeti becsület érzése.