Ellenőr, 1875. március (7. évfolyam, 60-89. szám)

1875-03-01 / 60. szám

m­mjum — Kárpáti Endre gyakorlati köny­vecskéje, az „Állatmúz­eum,“ második tel­jesen átdolgozott kiadásban megjelent. A munka első kiadása oly kedvező fogadtatásban részesült, hogy már az utolsó évek nyomatásakor minden példányt lefoglaltak az előfizetők. Kárpáti Endre nem sietett a második kiadással, hanem bevárta, a­míg a szakkritikák elmondották észrevételeiket művéről, s ezek meghallgatása után, teljesen át­dolgozta azt. A munka gyakorlati könyvecske akar lenni, mert az állatok gyűjtése, azok bőreinek ki­készítése és megóvása gyakorlati dolog. Hogy men­től szélesebb körben használható legyen, a szerző minden mélyebb vegytani vagy más tudományos képzettséget föltételező kutatásokat és hivatkozá­sokat mellőzött. Világos nyelven, közérthető mo­dorban ad utasításokat a különféle állatoknak gyűjtemények számára való kitömésére és el­tartására, valamint az állatok csontvázainak elké­szítésére. Ily gyűjtemények minden tanintézet mel­lett szükségesek, főleg az újabb paedagogiai irány érvényrejutása következtében, minthogy ennek kiinduló és sarkpontja a nézleltetés. Óhajtjuk te­hát, hogy e gyakorlati könyvecske épp oly meleg pártolásra találjon, mint első kiadása talált. Kár­páti Endre az általános előkészületet vázolva, az óvszereket ismertetve, az állatokkal való bánásmó­dot előadva, részletes utasításokat osztogat, név­­szerint az emlősökre, a madarakra, a madártojás­oé fészekgyüjtésre vonatkozólag, majd a békákra, a gyíkokra, a kígyókra, a teknősbékákra nézve, s az állatvilág összes fajaira nézve külön-kü­lön. A használható gyakorlati könyvecskének ára 70 krajczár. Kiadja Aigner Lajos. — Szente József „A métermérték és méterszámítás“ czimü füzetet írt elemi, magas­ nép és polgári iskolák használatára. A művet P. T. Wiener most németre is lefordította. — Benedek Aladár „Új idők“ czimü szépirodalmi, társadalmi s divatlapjának 9-ik száma a következő tartalommal jelent meg: „La­­boulaye Eduárd“ (arczképe és jellemrajza); „Ide­ál és szerelem“ (eredeti nagyobb költemény-töre­dék) Benedek Aladártól; „Késő korban“ (eredeti elbeszélés) G. Büttner Júliától; „Nabukodonozor“ (Beranger költeménye) Szabó Endre fordításában ; „Szerelmes szerkesztőség“ (Sacher-Masoch elbeszélé­se). „Mikor emigráns voltam“ (Amerikai naplójegyze­tek) Kompolthy Tivadartól. „Egy kis szemle a férjek fölött.“ (Böjti tárcza) Almandintól. Irodalmi, társadal­mi és művészeti hírek. A borítékon „vidéki élet“, „divat-tárcza“, „hymen“, „képtalány“, „sakkfelad­vány“, „vegyesek“, „a szerk. nyílt válaszai“ stb. — A jelen számnak tartalmából leginkább kiválik a G. Büttner Julia elbeszélése. A Benedek Aladár költemény-töredéke színtelen és tartalmatlan; La­­boulaye Eduárd arczképe és jellemrajza pedig igen gyarló. A lap előfizetési ára egy negyed évre 2 forint. — Serák Károly „Közlemények az állat- és növényhonosítás és nemesítés köréből“ czímű szakközlönyének megjelent az 5-ik száma. Engel­­brecht Károly, K. Nyáry Gyula, Szeremley Lajos és Grubiczy Gejza szakemberek neveivel találko­zunk benne. A jóravaló szakközlöny előfizetési ára egész évre csak 3 forint. A hivatalos lapból. A vallás- és közoktatási miniszter a győri kir. jogakadémiánál a törvénykezési el­járás, a váltó- és kereskedelmi jog tanszékére dr. Mut­­schenbacher Victert, a pécsi püspöki joglyceum ny. rendes tanárát, hasonló minőségben a rendszeresített illet­ményekkel nevezte ki. Az igazságügyminiszter Probojcsevics József oraviczabányai törvényszéki végrehajtót a szászkabányai járásbíróság mellé helyezte át, a nagy­károlyi kir. törvény­székhez aljegyzővé Trybalski Teofil Tamás pesti kir. törvényszéki dijas joggyakornokot a nagy-károlyi kir. tör­vényszékhez aljegyzővé N­i­k­o­l­i­c­s István nagyváradi kir. törvényszéki dijas joggyakornokot és a nagy-károlyi kir. törvényszékhez aljegyzővé J­e­n­e­y Károly, ottani törvény­­széki díjas joggyakornokot nevezte ki. S­z­a­u­e­r Sándor abdai lakos saját, valamint Ist­ván nevű gyermeke vezetéknevüknek „Teleki“-re és Pir­ni ez­e­r Dávid valkányi lakos vezetéknevének ,,Zentai“ ra kért átváltoztatása belügyminisztériumi rendelettel megen­gedtetett. A sopronyi kir. pénzügyigazgatóság Z­­­s­k­ó Sándor adóvégrehajtót VII. oszt. adótisztté ideiglenes minőségben nevezte ki a tapolczai kir. adóhivatalhoz. flMvn&tAllT I.alOS. fcőtt létrejött építési szerződés XVII. pontjában tavaszai azon színleges rendelkezést vetetvén föl, hogy Brasseynek előlegül 190,000 font szert. fize­tendő, mi által az ügy valódi állását eltitkolta s az igazgatótanácsot és a részvényeseket tévhitbe ejtette, ezek tévedését, tudatlanságát felhasználva, rodenaui Herz Jánosnak a lemberg-czernowitzi vasutat illetőleg nyert elsőbbségi jogának kárpót­lása czimén 170.000 fitot utalványoztatott, mi ál­tal nemcsak a részvénytársulat a mondott összeg erejéig, de az állam is, garantiális kötelezettségé­nél fogva, 300 fiton túl károsodott? Az esküdtszék, három szóval igent, kilenczczel n­e­m­et mond. (Felold.) 2. Vétkes-e vádlott abban, hogy a czenovitzi vaspályatársulat és Brassey fővállalkozó között létrejött építési szerződésben ravaszul azon szmnle­­ges rendelkezést vetetvén fel, hogy Brasseynek előlegül 190,000 fnt strl. fizetendő, ez által az igaz­gatótanácsot s a részvényeseket tévedésbe ejtette, vagy ezek tévedését s illetőleg tudatlanságát arra használta fel, hogy a galacz-snézavai vonalrészért és annak elágazásaiért Mac-Clean és Stileman mérnököknek fizetendő 8000 fnt sterlingnyi összeg az említett összegből fedeztessék, mi­által a lem­­berg-czernovitzi vaspályatársulat legalább is 8000 font sterlinget, az állam pedig garantiális kötele­zettsége folytán 300 forintnál többet veszített? A esküdtszék: három szóval igent, ki­lenczczel nemet mond. (Felold.) 3. Vétkes-e vádlott abban, hogy a czerno­­vitzi vaspályatársulat és Brassey fővállalkozó kö­zött létrejött építési szerződésben ravaszul azon szm­leges rendelkezést vetetvén fel, hogy Brassey­nek előlegül 190,000 fnt fizetendő, ez­által az igazgatótanácsot és a részvényeseket tévedésbe ejtette, vagy ezek tévedését s illetőleg tudatlansá­gát arra használta fel, hogy a részvényesek az engedélylemondásért meghatározandó ár megállapí­tásába be ne folyjanak, sőt az engedélyeseknek fizetendő 100,000—100,000 frtnyi kárpótlás, vala­mint a vádlott által saját maga részére igényelt 50,000 frtnál magasabb összeg megfizetésére kö­­teleztessenek tudtuk és akaratukon kívül, mi által vádlott saját maga és harmadik személyek ré­szére jogtalan nyereményt szerzett, mi által nem­csak a lemberg-czernovitzi vaspálytársulat, hanem az állam is, garantiális kötelezettségénél fogva 300 frton túl károsodott ? Az esküdtszék: három szóval igent, ki­lenczczel nemet mond. (Felold.) 4. Vétkes-e vádlott abban, hogy a Brassey által végzendő kisajátításokat a lemberg czernovitzi és czernovitz-saczavai vonalakon ravaszul saját személyében magára vállalván és a társulat közegei által vezettetvén, az igazgatótanács és a részvénye­sek tévedését és tudatlanságát felhasználta, s ma­gát hamis színben tüntette fel, hogy saját magának jogtalanul 100.000 forintnyi nyereséget és az igaz­­gatótanácsosok egyikének 6000 frtot túlhaladó összeget biztosítson, mi által a vaspályatársulat legalább is 100,000 frtnyi veszteséget szenvedett? Az esküdtszék : két szóval igent, tízzel nemet mond. (Felold.) 5. Vétkes-e vádlott abban, hogy azon ra­vasz cselekedete által, melylyel a Brasseyvel kötött egyezség szerint az épitési szerződésnél fogva Brasseyt terhelő talpfák szállítását magára vállalta és tényleg 85 krajczárral 168,000 darab, 94 krral 147,000 db. sintalpat szállított, — az igazgatótanács tévedését és tudatlanságát felhasz­nálta, hogy 1—1 frt 20 krban állapítván meg a rendes árt, ez­által egy 84.020 forinttól 97.020 frtig terjedő összeget takarított meg, a talpfák mi­nőségének rovására és a fővállalkozó javára, miál­tal a lemberg-czernovitzi vaspályatársulat 300 frtnál nagyobb veszteséget szenvedhetett, s tényleg szen­vedett is ? Az esküdtszék: egyhangúlag nemet mond. (Felold). 6. Vétkes-e a vádlott abban, hogy azon ra­vasz előadása, vagy cselekedete által, melylyel a lemberg-czernovitzi vasútvonal illetőleg az igazga­tótanács és Brassey között egyezményt eszközölt, mely szerint az utóbbi 66,582 frtnyi összegért, továbbá jobb homok­anyag, 1700 köböl murva és 1000 köböl homokért járó 10,000 frtnyi relutu­­mért, mint az általa teljesítendő pót-, javítási és átalakítási munkák egyenértékéért, minden köte­lezettség alól, — kivéve a lembergi állomáson tel­jesítendő pótmunkákat,­­ továbbá a telekbevál­tásért járó kiadások, az alvállalkozók által indított pe­­rökből támadható pótlékok s minden egyéb követelése alól felmentetett, melylyel továbbá a vállalkozó bizto­­sítéki alapját, mely pedig az építési szerződés értelmé­ben csak 12 hóval később, miután a pálya telje­sen jó állapotban és teljes forgalomban levőnek találtatott, lett volna kiszolgálandó, sokkal előbb kiszolgáltatta, melylyel elhallgatván a pálya sok­féle hiányait, s azon szükséges pótmunkákat, me­lyek előreláthatólag sokkal többet igényeltek, mint mennyi a Brasseyvel kötött egyezményben kárpót­lás fejében kiköttetett, a végleges leszámolást siettette, és megtörténni hagyta; az igazgatótanács tévedését vagy tudatlanságát felhasználta, hogy Brasseynek jogtalan nyereményeket biztosítson, mi által a vaspályatársulat 2.035.328 frttal, az állam pedig garantiális kötelezettségénél fogva 300 frtnál többel károsodott ? Az esküdszék: egy szóval i­g­e­n­t, t­i­z­en­­egygyel nemet mond.(Felold.) 7. Vétkes-e vádlott abban, hogy a társulat némely igazgatótanácsosai előtt azt állítván, hogy a forgalmi eszközök szállítói neki, minden felszólí­tása nélkül, a beszerzési ár 3°/0-át provisióul adták, melyet azonban ő a maga javára nem akart fel­használni, hanem a társulat javára szándékozott fordítani, — noha tényleg a provisió maga a tár­sulat részére engedtetett, s ez által magát hamis színben tüntetvén fel, az igazgatótanácsot tévedésbe ejtette s ezt azon határozat hozatalára indította, hogy az ebből eredő 43 ezer frtnyi összeg neki ajándékoztalak azon beszerzések fejében, melyek minták, rajzszerek, könyvek s hasonlókból állottak, s miután mindez legfelebb 10,000­ frtba kerülhetett volna, igy magának a társulat károsításával jog­­talanul 32,000 frt szerzett. Az esküdtszék: öt szóval igent, héttel nemet mond. (Felold.) 8. Vétkes-e vádlott abban, hogy ama ravasz cselekedete által, melylyel a Brassey­vel a lemberg­­czernovitzi vonalra nézve történt végleszámolás alkalmával annak egy 890,752 frtnyi követelését jogtalanul elismerte s vele akként egyezett meg, hogy ha a lemberg-suczavai vasút épitési tőkéjéből Brasseynek 850,000 frtnyi összeg utalványoztatok, ő eredeti követelését 500,000 írttal le fogja szállí­tani — az igazgatótanácsot, illetőleg az ez által a zárszámadás megvizsgálására kiküldött bizottsá­got tévedésbe ejtette, minek folytán a társulat tényleg 550,000 frtnyi veszteséget szenvedett? Az esküdtszék egyhangúlag nem­et mond. (Felold.) 9. Vétkes-e a vádlott abban, hogy a lemberg­­czernoviczi vasúttársulat közgyűlésén tett abbeli ra­vasz nyilatkozata által, hogy a romániai vasút csat­lakozása czéljából szükséges engedmény az alap­szabályok szerint a társulat, mint ilyen által nem szerezhető meg, mig nagy előnynyel járna az en­gedmény közvetett megszerzése az igazgatótanácso­sok által, — magát hamis színben tüntette fel s a részvényeseket térfedésbe ejtvén,­­arra inditotta, hogy az általa megszerzett eredményt s a Brasseyvel kö­tött építési szerződést minden abban foglalt jogok­kal és kötelezettségekkel átvegyék, mi­által ma­gának, valamint engedményes társainak legalább 100—100,000 frtnyi nyereményt szerzett, négy nem közvetlenül érdekelt igazgatótanácsosnak pedig 10,000 frtot fizettetett ki, mely összegek az építési szerződésben „előleges kiadások“ czim alatt sze­repelnek, —­mi által a lemberg-czernovitzi vasut­­társulat legalább 440,000 írttal tényleg károsodott ? Az esküdtszék­ két szóval igent, tízzel nemet mond. (Felold.) A közönség a kérdőpontok fölolvasása alatt mindinkább zajosabban nyilatkoztatja tetszését, különösen a 7-ik pontnál; az elnök mindannyiszor megrovását fejezi ki. Ezután vádlottat behívják a terembe, ki­emelt fővel és szilárd léptekkel siet asztalához. A verdict még egyszer fölolvastatik, mely alatt Qfenheim több ízben alig észrevehető­ig mosolyog. Kihirdettetik erre az ítélet, mely következőleg hangzik: „Ő felsége a császár nevében. A bécsi es­küdtszék a január 4-én megkezdett s ma befeje­zett főtárgyalás után az esküdtszék nyilatko­zata alapján következőleg ítél: Ofenheim Victor, ponteuxini lovag az ellene csalás bűne miatt­ indított vád alól fölmentetik. A magánfelek kárpótlási igényeikkel a polgári eljárásra utasíttat­­nak. A költségeket az állam viseli.“ Geraerth: „Uraim, esküdtek! Indíttatva érzem magamat önöknek a bíróság nevében legmelegebb köszönetemet kifejezni azon rendkívüli buzgalomért, melyet önök ezen hosszadalmas tárgyalás alatt ta­núsítottak. Köszönöm ! (Vádlott mélyen meghajlik. Tetszésnyilatkozatok.) Ez hallatlan törvénysértés. A jog nem szorult ily tetszésnyilatkozatokra!“ A közönség csöndben szétoszlik. Ofenheim és Neuda a főépületeken mennek keresztül. Ofenheim neje, midőn az ítéletről értesült, elájult, s éppen midőn fölocsúdott, érkezett haza Ofenheim Neudá­­val. Ofenheimnak, miután igen ki van merülve, az orvosok utazást javasolnak déli vidékekre. A „N. Fr. Presse“ szerint az állam által vi­selendő perköltség 20—25 ezer forintot tesz , pe­dig a megidézett tanuk egy része az útiköltséget nem fogadta el. A kereskedelmi minisztérium hi­vatalnokait is kell ezen kívül díjazni, kik a bíró­, Ságnak dolgoztak; eddig 1400 frtot fizettek. Leg­több költséget a vaspálya sequestratiója okoz, me­lyet most meg kell szüntetni; ezalatt azonban szá­mos építkezés történt a pályán, melyek költsége mintegy 900 ezer forint, mit az államnak kell fizetni, mert az igazgatótanács nem ismeri el, va­lamint Barychar évi 10 ezer frtnyi fizetését sem. HÍREK. Márcz. 1. — A Szécheny­i-l­a­koma a nemzeti kaszinóban.Gr. Széchenyi István végrendeletileg díszes emlékserleget hagyományozott a n. kaszinó­nak, azzal az óhajjal, hogy e serleg a legjobb magyar borral megtöltve, emlékére évenkint kiürit­­tessék. A n. kaszinó 1864. óta minden évben meg­tarta az emléklakomát. Az idei tegnap folyt le, és mintegy 68 tag vett részt benne, három terje­delmes asztalt ülve körül. A középen gr. Majláth György ült, balfelől gr. Károlyi Gy. s jobbra gr. Szapáry Gyula belügyminiszter. Az emlékserlegből gr. Majláth Gy. ivott, előbb megemlékezvén a nagy férfiúról, kinek emlékét a banquete illeti. E toaszt­­ra dr. Podmaniczky Frigyes válaszolt lelkes sza­vakkal, a jelenvoltak élénk éljenzései között. A lakoma három órától délutáni 6-ig tartott. — A főváros tanácsának szombaton ismét oly ülése volt, melyet a közművelődési javára kell följ­egyeznünk. Először is elfogadta az indít­ványt, hogy a műcsarnok építésére három éven át, míg az építés tart, a város 5000 írttal, össze­sen tehát 15.000 írttal járuljon. Aztán az állat­kert segélyezése ügyében határozott, még­pedig nem abból a szűkkörű szempontból, mint a pénz­ügyi és gazdasági bizottság. A tanács hangsú­lyozta, hogy az állat- és növényhonosító társaság a közművelődés tényezői közé tartozik, s hogy az állatkertek máshol is gyámolításban részesülnek. A társulat által kért évi 5000 frtnyi segélyt tehát a tanács három évre megszavazandónak fogja a közgyűlés elé terjeszteni. A három év alatt mutat­kozó eredménytől függ a további segélyezés.­­ Az országos levéltárnál külön iktató- és kiadó­hivatalt is szerveztek, s erről a kö­zönséget oly megjegyzéssel értesíti a belügyminisz­ter, hogy nevezett iktató működését i. e. márczius 1-én, Budapest, I. vár, az országháznak az úri­ ut­­cza felé eső részében kezdi meg, és beadványo­kat minden hétköznap reggeli 9 órától délutáni 2 óráig fogad el.­­ Fegyelmi ügyek az ügyvédi ka­maránál. A pesti, budai és pestvidéki kir. tör­vényszékeknél a budapesti kamara területéhez tar­tozó ügyvédek ellen folyamatban levő és részben befejezett fenyítő-ügyek — a fegyelmi eljárás meg­indítása végett hivatalból mielőbb a kamara elnök­ségéhez fognak áttétetni, és így az alig megalakult kamara mindjárt 36 fegyelmi esetben fog hivata­­loskodni. — Pén­zcsikarás. Csak nem­régiben tör­tént, hogy a fővárosban megjelenő „Bombe“ czímű lap szerkesztője, közölvén Tisza Kálmán arczképét, aztán beállított hozzá egy kétszáz forintos kon­tóval. Persze, hogy ajtót mutattak neki. Most egy másik, hasonlólag német újságíró pénzcsikarási kísérletét említhetjük meg. A bécsi „Salonblatt“ részéről báró Simonyi Lajos e napokban egy számlát kapott, melyben felszólítják, hogy előfize­tési hátralékát, összesen 24 frtot mielőbb küldje meg, különben kiteszik nevét a „Wiener Salon­­blatt“-ba. Az igaz, hogy b. Simonyi Lajos nem küldött soha, semmiféle előfizetést e lapra, mert meg sem rendelte, és azt sem tudja, hogy 1873 óta, miótától exegálni akarják, csakugyan járt-e számára a lap. A „Salonblatt“-féle lapok szokása ugyanis, hogy a­kinek megtudják a dressét, annak küldik nyakára a lapot, kell vagy nem kell, s végül előállnak a követeléssel és fenyegetéssel is, mint ez a szóban levő „Salonblatt.“ Az esetnek „újságba kitételétől“ Simonyi báró úr azonban oly kevéssé fél, hogy az „Ellenőr“ e tekintetben meg merte előzni a „Salonblatt“-ot. — Nördling urat, a tiszavidéki vasút sokat emlegetett főigazgatóját, Bécsbe hívják, hogy foglalja el az osztrák vasúti főfelügyelő tisztet, melytől Bargchar udvari tanács több ok miatt visszalép. Nördling úr mehet, a nélkül, hogy meg­­szomorítana valakit. — Értesítés. A budapesti ügyvédi kamara irodája ideiglenesen a kalap utczai 6 sz. ház első emeletén nyittatott meg, a­hol a ka­marát érdeklő mindennemű beadványok felfogadtat­­nak. Hivatalos órák, reggel 9—12-ig, délután 2—5-ig. (Vasárnap és ünnepeken reggel 9—12-ig.) — A belügyminiszter a Hermina-téren építendő dalszínház és a népszínház iránt kötött főszer­­ződéshez csatolt, a v­áros közgyűlése által is elfoga­dott pótszerződést helyben hagyta. — Szabadalmak Wendland Károly gépész­mérnök Lábatlanban mesterséges port­land ez e­m­e­n­t találmányára egy évre, mindkét állam területén szabadalmat nyert. — Schunda József Venczel, helybeli hangszergyáros „czim­­balom-hangfogó“ találmányára egy évre, mindkét állam területén szabadalmat nyert. — Az új városház terme, melyet szom­baton fényes kivilágítás mellett mutattak be a meghívottaknak, pompával készült terem, s a köz­gyűlések számára van berendezve. Nem valami nagy terem, de annál pazarabban van ellátva már­ványzásokkal, aranyozásokkal, s falfestmények számára is van hely hagyva. E festmények a fővá­ros múltjából valók lesznek és pedig az elnöki asztaltól balra: 1) Taksony fejedelem átveszi Bu­davár kulcsait. 2) IV. Béla király visszatér Buda­várába. 3) Mátyás király bevonulása Budavárba. A jobb oldalon : 4) A magyarok Budavárát vissza­foglalják a törököktől. 5) A pesti nagy árvíz. 6) A fővárosok egyesítése (allegóriában). A fres­kók elkészítése elsőrendű hazai művészeinkre fog bízatni. A termet két nagy csillár­ világította, s a fény csak úgy szikrázott a márványzott boltozaton és falakon. A márványműveket Siletti Fortunato készíti, nevezetesen fehér carrarai,­­ vörös levan­­tai (keleti) s karszi márványból, ez utóbbiból ké­szült a karzat is. Az oszlopzatok sárga veronai márványból vannak, a két kandalló szinte e már­ványnemből való. Csupán a márványmüvek 47,000 forintba kerültek, az egész terem költségei 130,000 forintra mennek, az épület a­mint van 800,000 frtba került. A két gázcsillár 7000 frtot képvisel. A körbe futó ülések száma 306, ezenkívül az elő­adó­i elnöki székek, a tanácsnokok s a hírlapírók padjai. Az elnöki helyiség a külső helyiségekkel távirati összeköttetésben áll. Megemlítjük még, hogy az asztalos munkákat Kovács András, a szo­borműveket Marchenko Vilmos, az aranydíszleteket Teichert Károly készíté, s hogy a fűtés a teremben forró vízzel eszközöltetik. — Színházi hírek. Jókainé asszony a nemzeti színházban ma kezdi meg vendégszerep­léseit a „Coriolanus“ tragédiában. — A nemzeti színháznál többi közt most Feuillet „Sphynx“ czímű színművére is készülnek, s előadása márcz. 12-ikére van kitűzve. — A ját­ékrend kö­vetkező : márcz. 2-án Hauck k. a. fölléptéül „Mignon“; 3 án Scriber„Selyemárus“-a először; 4-én „Fidelio“ ; 5 én Jókainé assz.fölléptével „Mac­beth“; 6-án Hauck k. a. fölléptével „A bolygó hollandi“; 7-én „A falu rosza“ ; 8-án Jókainé föl­léptével „A messinai hölgy“. — A vár­beli s­zí­n­há­z játékrendje : márcz. 3-án„A falu rosza“, 4-én „A véletlen“, „Gringoire“ és „Egy csésze b­ea“, 6-án a „Csók“, 7-én „Selyemárus“, 7-án „Álarczos bál“, opera.­­ A­ k­r­i­s­zt­in­av­á­r­osi színkör felől az idén is megtették a jelentést a városi tanácsnak, hogy a faalkotmányt megette a szó és nedvesség. A tanács a traditionális vizsgá­latot az idén is meg fogja tartani, s a vizsgálat­­ most is azzal a conclusióval van összekötve,­­ hogy ha a jelentés valónak bizonyul, a színkör szétbontatik.—A vá­rb­el­i s­zín­házzal is elin­tézni valója van a városi tanácsnak. E színház­ban a fővárosok egyesítése előtt Pest városa páholyt bérelt 600 frtért. A nemzeti színház igaz­gatója most is folyamodott a páholy kibérléséért, a tanács azonban nem hajlandó erre s ilyen érte­lemben is fogja az ügyet a legközelebbi közgyű­lés elé terjeszteni. A tanács ez elhatározását a következőkkel indokolja: A nemzeti színház oly szerződésileg kikötött feltétellel vette át a volt bu­dai városi hatóságtól a várszínházat, hogy az ottani előadásokért Buda városa 6 évig évi 2000 írttal segélyezze, s ezen kívül még 19 öt száraz tűzifa is volt a nemzeti színház részére kikötve. Most a fővárosok egyesítése után mindezen ösz­­szegek a fővárosi házi pénztárból fedeztetnek, s így nem méltányos a színház azon kivonata, hogy a Budától átvett terheken túl még a régit is viselje. — A kolozsvári színház­válságról az a legújabb hír, hogy Korbuly Bogdán valószínűleg továbbra is megmarad intendánsnak.­­ A lovarda, lövölde- és vívó te­rem-egylet tegnap déli 12 órakor tartá évi közgyűlését a nemzeti lovardában. Gróf Szapáry Antal elnök megnyitván a gyűlést, azt határozat­­képesnek constatálja. A jelen volt tagok száma 19. A jelentést Prély István titkár olvasta fel, melyből kitűnt, hogy a vagyon pontosan kezelte­tett, s hogy az teljes rendben van, valamint hogy az egylet folytonosan gyarapszik. Azután felolvastatott a módosított alapszabályok terve­zete. Az egylet tulajdonát képezik : a lovarda, vívótermek, pisztolylövölde, istállók, egy föld­szinti lakház s 23885/6- ös terület, mely ingatla­nok telekkönyvileg az egylet nevére vannak írva. Az egylet tagjai: az alapítók, rendes és évi tagok. A rendes tagok a közgyűlés által, az évi tagok a választmány által titkos szavazattal választat­nak. Az intézet jövedelmei: a tagsági, lovaglási tandíjak és lótartási bérek. Tisztviselők 25 évi hivataloskodás után nyugdíjaztatnak. A pénzfölös­leg az alapítási részbetétek visszafizetésére for­­díttatik. Az alapító és rendes tagok évenkint febr. hó első vasárnapján közgyűlést tartanak. Alapító tag az, ki részjegyenként 200 frtot befizet; az alapítói jog az egyenes fiörökösre is átszáll. Rendes tag az, ki egyszer mindenkorra 200 frtot fizet, s ezért az alapítók minden jogában részesül. Az évi tag évenkint 50 frtot fizet, minden jogok­ban részesül, de közgyűlésen szavazata nincs. Bevézetnek havi foglalkozók is, s élvezvén az évi tagok jogait, havonkint fizetnek 10 frtot. Az alap­szabályok módosítása körül támadt vitában leg­inkább gr. Andrássy Aladár és K. Podmaniczky F. vettek részt, kik a választási jogot az alapító és rendes tagoknak kívánják fenntartani. Majláth Gy. indítványozá, hogy ha valaha eladás, csere vagy az egylet feloszlása jön elő, e felett csak kétharmad többség dönthet. Végre felolvastatott a gr. Eszterházy Miksa által az athletikai k­l­u­b h nevében irt levél, melyben a klubb arra kéri az egyletet, engedné meg, hogy helyiségeiben gyakorlatait tarthassa. Gr. Andrássy Aladár ezt meg nem engedhetőnek találja. Az egylet azonban helyt ad a kérelemnek. Elnökké ismét gr. Sza­páry Antal választatott­ választmányi tagokká: gr. Almásy György, gr. Festetits Pál, gróf Györy László, gr. Károlyi György, b. Wenckheim B. és Blaskovics Miklós lettek választva; póttag : gr. Csekonics Endre. — Betörés: Taus­ch­­­e­r Rezső hentes­mester boltjának (Kerepesi út 48. sz. alatt) udvarra eső fala e hó 27. és 28-ra közötti éjjel betöretett s a nyíláson ismeretlen tettesek a boltból 60 forint készpénzt s 77 forint értékű sertéshúst elloptak. A tettesek két ácskapcsot hagytak hátra, mellyel a betörést végrehajtották. CSARNOK. Az arabsok és a köztünk való különbség. Mahomed egészen érzéki paradicsomot igér követőinek. Jézus Krisztus egészen szellemi paradicsomot igér. A mahomedanus négy feleséget vehet s any­­nyi ágyast tarthat, a mennyit vagyoni állása enged. Mi csak egy feleséget tarthatunk, s a házas­ságtörés ellen mindenféle törvényeink vannak. A mi nőink nem hordanak sürtt fátyolt, az alakjokat sem hurkolják be, s mindegyre az utc­án sétálnak. Az arabs nők házi rabok, vagy ha kimennek sürtt fátyolba burkolóznak. Ha az arabsoknál a házi béke meg van za­varva, a férj a bot segítségével állítja a békét helyre. Aki nálunk megüti a feleségét, az becstelen. Az arabs minél több felesége van, annál gaz­dagabb. Nálunk gyakran egy feleség is tönkre teszi az embert. Az arabs, azon igyekezik, hogy minél előbb megházasodjék. Mi pedig azon, hogy minél később. Ha egy házas barátunkkal találkozunk, első kérdésünk az: hogy van a feleséged? Az arabétól felesége után kérdezősködni a legnagyobb sértés. Mi bort iszunk. Az arabsoknak a borital meg van tiltva. Mi szűk ruhákat hordunk. Az arabsok bő és hosszú ruhát hordanak. Mi azt mondjuk, hogy fejünket hidegen, lábainkat melegen kell tartani. Ők azt mondják, hogy a fet kell melegen s a lábakat hidegen tartani. Mi leveszszük a kalapunkat, mikor köszö­nünk. Ők még mélyebben a fejekre húzzák tur­­bánjukat, midőn köszönnek. Mi vidámak vagyunk. Ők komolyak. Mi bezárjuk házunk ajtaját. Ők kinyitják sátoruk ajtaját. Mi késsel s villával eszünk. Ők az ujjaikkal esznek. Mi az evés közben gyakran iszunk, ők csak egyszer isznak, az evés után. A mi böjtölésünk könnyű. Az ő böjtjök szigorú. A nap feljöttétől kezdve, azaz attól a pillanattól, a­mint egy fekete szálat a fehértől meg lehet különböztetni, az arabs egész naplementéig nem ehetik, nem ihatik, nem dohá­nyozhat, nem tubákolhat, sem a feleségét meg nem csókolhatja. Mi bezárjuk a bolondokat. Az arabs szentnek tartja. Mi tegezzük szüleinket, s átalában véve több szeretettel vagyunk irántuk, mint tisztelettel. Az arabs az apja előtt, de még az idősebb testvére előtt sem ülhet le, s előttök sem beszélni, sem dohányozni nem szabad. Mi szeretünk mulatságból s időtöltésből utazni. Az arabs csak akkor utazik, mikor a szük­ség kívánja. Mi tudjuk az éveink számát. Az arabs soha sem tudja. Mi becsületbeli dolognak tartjuk, hogy a csa­tában és a párbajban ne hátráljunk. Az arabs elfut a­nélkül, hogy a becsülete ho­mályt szenvedne Mi a megölt állatok húsát megeszszük. Ők csak akkor eszik meg, ha az állatoknak vérét vették. A históriai képek nálunk művészet. Az arabsoknál a festés bűn. Minket minden csekélység nyugtalanít. Az arabsok sohasem nyugtalankodnak. Mi a gondviselésben hiszünk. Ők a végzetben hisznek. Midőn valami nagy szerencsétlenség éri őket, azt mondják: Hakoun- Erbi, azaz az isten parancsa. Egy arabs azt mondta : Tégy egy európait és egy arabsot ugyanabba az egy fazékba ; főzd három napig, s mégis két különböző levesed lesz belőlök. * * * A mahomedanusok a sertést, macskát és pat­kányt a legtisztátlanabb­ állatoknak tartják. Mon­tesquieu a következő hagyományt beszéli róluk. ............„Midőn Abdias Ibesalon nevű zsidó azt kérdezte volt Mohamedtől, hogy az isten miért tiltotta meg a disznóhús evését? Mahomed így szólt: — Az isten nem ok nélkül tiltotta meg, mert a disznó tisztátlan állat, s mindjárt meggyő­ződő­ róla, hogy miért. Egy darab sárból emberi alakot csinált te­nyerében , azután a földre lökte: — Állj, fel!­mondá. S a földről rögtön egy ember állott fel. — Én Japhet vagyok, Noé fia. — Mikor meghaltál, is ilyen fehér volt a ha­jad? kérdé tőle a próféta. — Nem volt — válaszolá Japhet, de midőn felébresztettél, azt hittem, hogy az utolsó ítélet napja érkezett el, s úgy megijedtem, hogy rögtön megfehéredett a hajam. — Beszéld el nekem — folytatá az isten küldöttje — Noé bárkájának történetét. Japhet engedelmeskedett, s a legnagyobb részletességel elbeszélte mindazt, a­mi az első hónapokban történt; azután igy szólt: — Az állatoknak ganéját mind a bárkának egyik szegletébe gyűjtöttük ; e teher miatt a bárka annyira oldalvást hajlott, hogy halálos féle­lemben voltunk, kivált asszonyaink, ezek mind­egyre panaszkodtak és kiabáltak. Noé atyánk ez ügyben tanácsot tartott az istennel; az isten azt tanácsolta, hogy az elefán­tot oly móddal állítsa a bárkában, hogy az egyen­súly végett a feje legyen a sülyedő rész felé for­dítva. Ez a roppant nagy állat annyi piszkot csi­nált, hogy egy disznó született belőle .­­ De miután ez a disznó folytonosan túrt aga­­néjban, olyan rész szag volt az egész bárkában, hogy a disznó nem tudta a tüszkölést visszatar­tóztatni, s ekkor egy patkány ugrott ki az orrából, ez a patkány mindent összerágott, rontott a­mit maga előtt talált; ez ismét annyi bajt okozott, s oly kiállhatatlan volt, hogy Noé atyánk jónak lát­ta e tárgyban ismét értekezni az istennel. Az isten azt parancsolta Noénak, hogy az oroszlán homlokára mérjen egy nagy ütést. Atyánk engedelmeskedett, s az oroszlán egy nagyot tüsz­­költ s az orrából egy macska ugrott ki ... . KÖZGAZDASÁG. Vegyes. — A budapesti iparbank tegnap tartó évi közgyűlését Horn Ede elnöklete alatt. 123 részvényes volt jelen, kik mindössze 2614 részvényt képviseltek. A jelentés kiemeli, hogy 2211 darab, összesen 4.007,222 frt értékű bankváltóból egyet­len egy sem volt behajthatlan, a személyhitel azonban kevésbbé ily örvendetes eredményeket hozott. Az 1874. év tiszta jövedelme 60,049 frt 40 kr, ebből 5% vagyis 40,000 frt a részvénye­sek javára vonatik le, a maradékos 20,000 frt 40 krból 5% a tartalék­ tőkére (1002 frt 47 kr), 12°/0 az igazgatóság jutalékára (2405 frt 93 kr), 3°/0 a hivatalnokok díjazására (601 frt 48 kr.), a fenmaradt 16039 frt 52 krból az egyes részvények osztalékának 7 frtra leendő kiegészítésére össze­sen 16000 frt fordittatik, és a 39 frt 52 fr a fo­lyó évi számlára iratik. — Weisz Lipót azon in­dítványa, hogy 2000 darab részvény visszaváltassék, s amortizáltassék,a közgyűlés által rövid vita után elfo­gadtatott s e visszavásárlással az igazgatóság azon megjegyzés mellett bízatott meg, hogy e művelésre a legkedvezőbb időt használja fel. A választás eredménye a következő : Igazgatók : Domany Zsig­­mond, Heller Gábor, Kanitz Gábor, Strausz Al­bert. Választmányi tagok: Adler Lajos, Baumann József, Beer Berthold, Hauptmann József, Helfen­­stein Máté, Him­m Sándor, Jung Antal, Kovács András, Kuklay János Löffelmann Vilmos, Stras­­ser Samu, Sinkovics János, Wagner Sándor és Weil Simon. — A „nemzetközi általános bizto­sító­társaság“, pénztári kivonattal igazolván, hogy alaptőkéjére 100,000 főt befizettetett, s alap­szabályai 4-ik szakaszának eleget tett, ennélfogva a kereskedelmi miniszter megengedte, hogy a t­v . - kár biztosításra nézve működését megkezd­hesse.­­ A „Pannónia“ gőzmalom-társaság módosított alapszabályait a keresk. miniszter a törvényes záradékkal ellátta. Tőzsde és gabnacsarnok. Budapest, már­czius 1. Értéküzlet. A tőzsde meglehetős jó hangulat­ban volt. Az árfolyamok mérsékelt üzlet mellett szilárdak maradtak, s az előfordult kötések ezek: vasúti kölcsön 95%, angol-magyar bank 1772, municipális 23%, magyar hitel 205—205 %, osztrák hitel 218.30 - 218.70, földhiteltárs. 73, terézv. iparbank 52—52%, orsz. közp. takarékp. 83­2, Ganz-féle vasöntöde 260. Valuták csendesek és változat­lanok. Búzában a hangulat igen lanyha, a kínálat több mint elegendő, minek folytán eladók kénytelenek voltak a multheti zárárakból 5—10 krt vámmázsánként engedni, és mindamellett malmaink tegnap és ma csak 30000 mázsát vá­sároltak következő árak mellett: 89 és 88 fontosért 5 frt 15—5 frt 25 kr. 87 Wü és 87 „ 5 frt 15­ 5 frt 17% kr. 86'/, és 86 „ 4 frt 85—5 frt. 85 ,, 4 frt 70—4 frt 80 kr vámmá­zsánként 3 hónapra, usancebuzából tavaszra szállítandó el­kelt 5000 mázsa 4 frt 51 krral vámmázsánként; ezenkívül helybeli speculatió által 5000 vámmázsa usancebuza szep­tember-októberben szállítandó 4 frt 55 kron vásároltatott vámmázsánként. Bors és árpa üzletnélküliek. Tengeri lanyha, kész áru 2 frt 95 krral adatott el a budai vaspályán átvéve ; bánáti május-júniusra 3 frt 28 kron kelt el. Zab lanyha, tavaszra elkelt 30,000 mérő 2 frt V, kr, 2 frt 1 kr, 2 frt 1‘/2 krral 50 bécsi font szerint, Győ­rött átvéve és 2 írttal mint pénz és áru záródik. Felelős szerkesztő: Csernátony Lajos. Vynutstt Légrádji tortvénlfH.

Next