Ellenőr, 1875. március (7. évfolyam, 60-89. szám)

1875-03-02 / 61. szám

Előfizetési árak: Effísz évre . . 20 írt. — kr. Évnegyedre . . 5 írt. — kr Félévre ... 10 . — „ Egy hónapra .1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 kraj­czer. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el 61. szám Budapest, kedd, márczius 2.1875. VII. évfolyam. POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 0. sz. (légrády testvérek irodájában). Kiadóhivatala: Előfizethetni helyben és posta útj­a, nádor-utcza 6. sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reels­­tiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. TÁVIRATOK. Zágráb, márcz. 1. A határőrvidéken foga­natosítandó beruházások tárgyában a bizottság egy­­ben t­lt. A bizottság tagjai a határőrvidéki képvi­selőkön kívül a magyar pénzü­gyminisztérium, a közös hadügyminisztérium, a határőrvidéki kor­mány és a horvát kormány képviselői. A bizottság feladata az erdőü­zletből befolyt milliók eddigi ke­zelését megvizsgálni és a további beruházások iránti szerződést előterjeszteni. Tü­binga, márcz. 1. Lasch­ka­nonoztan­­tndor meghalt. Berlin, márcz. 2. A birodalmi minisztérium a kir. cancellár elnöklete alatt tanácskozott, mely intézkedések teendők azon esetben, ha a katholi­­kus püspökök a legközelebbi pápai encyclicát közzétennék. A „Germania“ jelenti, hogy a kultus­­miniszter a tanítóktól és és kath. hivatalnokoktól határozott nyilatkozatot követelt az iránt, váljon a pápai encyclicában az állam törvényei ellen pa­rancsolt engedelmetlenséget fogják-e követni, vagy pedig az állam tekintélyét elismerni. Budapesti szinlap. Kedden, márcz. 2. Általános NEMZETI SZÍNHÁZ. bérletszünet HAUK MINNIE k. a. vendékjátékául: m­ignon. Regényes opera 3 felv. Zenéjét szerzette Thomas A. VÁR-SZÍNHÁZ. Bérlet­szünet. Műkedvelői előadás a bukovinai m­ag­y­a­ro­k j­a­vár­a. BECSÜLETSZÓ. N­emzeti színház. Jókainé asszony ma kezdte meg vendégszereplését a nemzeti színház­ban mint Volumnia „Co ri p l a n u s“-ban. A szín­ház egészen megtelt, s a páholyokból csak azok maradtak üresen, melyek rendes látogatóit most este politikai conferentiák tartották vissza a szín­háztól. Fölösleges tán mondanunk, hogy Jókainét mily szívesen üdvözölte a közönség, a­mint meg­jelent azon a deszkákon, melyeken oly emlékeze­tesen uralkodott, s melyeken eltávozása után üres maradt az ő helye. Művészete most is hódító erő­vel hatott a közönségre. Ábrázolásának nemessége, az érzelmek melege, mely hangjával mindig su­gárzik, s élénk fényt és lángoló tüzet egyaránt és oly könnyen gerjeszt: mindez most is kiválón érdekessé tették Voluuiniát, a római matrónák eme hagyományos alakját. Hangja mit sem vesztett csengéséből, s nem mosódik el abból hallatlanul semmi. A­mit számtalan­szor elmondtak Jókainéról hogy t. i. szavalni senki sem tud így a mi színpadjainkon, azt ma ismételni kell. Coriolán: Molnár játszotta, sokszor egészen neki melegedve, például mikor a népet leszidja, (a­mi kitűnően sikerült,) de olykor bágyadtan, nem mutatva többet, mint kitöltetlen körvonalakat. Sze­rencsére nem ez utóbbi rész volt a túlnyomó áb­rázolásában, s á­alában hatással is játszott. Né­hányszor osztatlan tetszészaj kisérte játékát. Szi­get­hi Józsefnek Menenius egyik legelső szerepe. Ma akadozott. És ha Komáromyt kiveszszük, a töb­­bi szereplőről azt mondhatjuk röviden, hogy csupa cserée-botlás volt, telve szerep-nemtudással, a­mit hogy a nemzeti színháznál is emlegetni kell, pláne egy shakespearei darabnál, igen szomorú. A nagy szerepet játszó c­oportok, a sürgő forgó népség, ez valóságos ízetlenség volt. A baloldali kör értekezlete. A párt, melyet balközépinek ismert az ország, utolsó értekezletét ma tartotta meg. És ezen utolsó értekezlet méltó volt — úgy határozata, mint hangulata által — azon­ hazaszerető jellemhez és férfias eljárás­hoz, mely a kör tagjainak politikai büszke­ségét képezte hét éven át. Hogy a határozat és hangulat milyen volt, arról szóljon maga az elnöki kijelen­tés, mely itt következik szó szerint: „Egyhangúlag kijelenti a párt, hogy a programmot, melyet Tisza Kálmán főbb vonásaiban körvonalazott, magáénak is elismeri, és kész a kormányt, mely e Pro­gramm megvalósítására törekszik, egyesült erővel támogatni. „Kijelenti továbbá a párt, hogy a most megalakulandó kormány iránt osztatlan tel­jes bizalommal viseltetik. „Végül kijelenti a párt, hogy mint ilyen külön pártértekezletet tartani többé nem fog, mihelyt a két párt egybe olvad mint egyesült szabadelvű párt, a­midőn tanácskozásait ugyanazon egy klub­ban tartandja.“ Minő nyilatkozatok előzték meg ezen határozatokat és elnöki kijelentést, arról alább adunk részletes tudósítást. Itt csak azt akartuk kiemelni, hogy ma tűnt ki leginkább, mennyire igazuk volt azoknak, kik semmi fontosságot nem tulajdonítottak a balközép összetartása ellen intézett fon­dorlatoknak és ijesztgetéseknek. Tán egy tagot kivéve — ki nem is volt jelen — ki­lépési szándék hite nem hallatszott senki­ről. Az ilyen komoly tömörülés elemeit viszi magában az eddigi balközép azon találkozási ponthoz, hol az eddigi Deák­párttal egyesülve létesülni fog a szabad­elvű párt, és ezzel szemben, lassan vagy gyorsan, de bizonyosan a conservatív párt, mint ez idő szerinti ellenzék — és igy azon egészséges pártalakulás, mely nélkül az alkotmányos élet parlamenti szervezetének működése nem lehet üdvös. Csak a Deákpárt részéről se hiányozzék az egyesüléshez azon szellem, mely a pártot erőteljessé teszi minden szolgaiság nélkül s a kabinet támogatását nem teszi egyértel­művé annak feldöntésével. Az értekezleten jelen voltak és nagy éljenzéssel fogadtattak b. Simonyi Lajos és Péchy Tamás is, de csak Tisza Kálmán szó­lott röviden, a­ rém, egyhangú élénk he­lyeslés által kisérve. De a párt nem feledte el nagyra­­becsült elnökét Várady Gábort sem, ki csa­ládi ügyei és betegeskedése miatt nem en­gedhetett azon felszólításnak, melyet a ka­binetbe lépés végett intézett hozzá — b. Wenckheim Béla megbízásából is — Tisza Kálmán, ki nagy melegséggel s a kör él­jenzései közt fejezte ki érzelmeit a vete­rán hazafi, s pártunk hű és jeles tagja iránt. Esti 10 óra után kaptuk a Deákkör értekez­letéről az alább olvasható értesítést, melyből ki­tűnik, hogy ott vannak elemek, melyekből meg lehetne alkotni az ellenzék alapját azonnal. Csak rajta, mnak­ a haza érdekében alig tehetnének önök üdvösebb dolgot a conservativ oppositio szer­vezésénél, azon nézetek alapján, a­melyekre nézve nem értenek egyet a többségben levő szabadelvű párt kormányával. Az új kabinet tagjai holnap délben teszik le az esküt ő felsége előtt, ki holnap este utazik Bécsbe. A képviselőházban szerdán lesz ülés. Ugyan­csak szerdán délután fog megtartatni a két párt közös értekezlete is, mely aztán proclamálja az egybeolvadást. _________ A mai pártértekezletek. 1. A baloldali kör értekezlete. A baloldali kör ma esti ülésén mintegy 100 képviselő lehetett jelen, kik az egyenként megjelenő három minisztert, Tiszát, Simonyit és Péchyt lelkesült iljenekkel fogadták. A kör elnöke V­á­r­a­d­y Gábor megnyitván az ülést, mindenek előtt két levelet­ olvastat fel, me­lyek egyikében Ragályi István a kör tagjai közül való kilépését, másikában pedig Ivánka Imre abba belépését jelenti. A kör mindkét ér­tesítést tudomásul veszi. Ezután hangos éljenzés közben kel fel Ti­sza Kálmán kijelentvén, hogy miután a közelebbi napok­ban történtekről a kör tagjai amúgy is érte­sülve vannak, ő igen röviden csakis arra fog szorít­kozni, melyekben a kijelölt kormány tagjai egymás között megállapodtak. Mindenek­előtt arra kéri képviselőtársait, hogy a helyzet nehézségeinek tekintetbe vételével ítéljék meg az ő és társai által elért eredményeket. A dolog e pillanatban befeje­zettnek amúgy sem tekinthető, mert az ő és társai ac­ióba lépése csakis attól függ, ha készek-e képvise­lőtársai szándéklataikat teljes erejükkel támogatni. A helyzetből megítélhető, hogy az új kor­mány fényes ígéreteket egyelőre nem tehet; az, a­mit a miniszterelnök annak program­járól elő fog terjeszteni, röviden a következőkben foglalható össze: Az államháztartásban a rend helyreállítása, s a fennálló rendszer keretében is mindazon meg­takarítás eszközlése, mi az államiság veszélye nél­kül lehetséges. A közigazgatás, törvényhozás és igazságszol­gáltatás reformja s az összhang megállapítása az ország kormányzatának úgy a központban, mint annak alsóbb ágazataiban. A perrendtartásnak, csőd- és fegyelmi eljárá­soknak stb olcsóbbá és jobbá tétele. A vasúti rendszer megjavítása, rendszeresítése a kisebb vasutak összevonása által, — a tariffa­­kérdés megoldása,­­ a vasúti garantia terhének lehető leszál­­tása. A közmunkaügy rendezése és az ez által esz­­közlendő megtakarítások. Lehető fokozása az állami jövedelmeknek az adók emelése nélkül, különösen a csalások és az államunk megkárosításának meggátlása által A vasutak, bányák, vas- és gyárműveknek részint bérbeadása által, valamint az erdők czél­­szerű kezelése által is az állam jövedelmének emelése. A hatósági domestikának helyreállítása, mely míg egyfelől az önkormányzatnak főigénye, más­felől a takarékossági szellemet lesz érvényre jut­tatandó. A vám- és kereskedelmi szerződés előnyeinek felhasználása az ország javára addig is, míg az előkészítendő revisió megtörténik. Haladéktalan megindítása a bankkérdés megoldásának, melyhez föltétlen jogát a nemzet­nek senki sem vonhatja kétségbe. Különösen a 153 milliós kölcsön tekinteté­ből, de különösen is az államjavak eladásának előkészítése. Az új kormány kímélni fogja az adófizetőket, de ha mindezen megtakarítások és erőfeszítések az ország financziáinak teljes rendezésére nem lennének elegendők — akkor igen­is hivatkozni fog a nemzet áldozatkészségére. Ezek szerinte a legégetőbb kérdések, de van­nak még mások is, mind a törvényhozás, mind az igazságszolgáltatás és közigazgatás körül, melyek megoldása az ország jobb pénzügyi helyzetétől és a tvdozás idejétől függ. Ő újból is kifejezi azon nézetét, hogy a párt­nak hazafias kötelessége aktióba lépni, de egy­szersmind azt is, hogy ő és kijelölt minisztertársai csak akkor éreznek magukban erőt, és érzik a kötelesség kényszerét, ha azok, kikkel eddig együtt haladtak és küzdöttek, az alakulandó kor­mányt támogatni fogják. Megvallja azt is őszintén, hogy az eddigi kormányoknál követelőbb a támo­gatás tekintetében, mert azok a lanyha támogatás mellett csak inkább tengődtek, míg ő együttes­­ működést kíván úgy a politikai, mint a socialis í téret, mert csak ettől várhatja a sikert. E töbszörösen éljenzésekkel félbeszakított és­­ általános helyesléssel kísért beszéd után Móricz Pál szólalt fel, a párt köszönetét és elismerését fejezvén ki Tisza Kálmán iránt, ki a­­ párt tagjaival a közelebbi nehéz napokban is folyto­­­­nosan fenntartá összeköttetését és a legnagyobb nyíltsággal járt el. Teljes megnyugvását fejezi ki az új miniszterek egyénei iránt is, részéről ajánlja leg­melegebb támogatását. Kijelenti azonban, hogy az új zászló körüli egyesülés még csak fele útján van, s egy tömör párt létrejötte csak úgy eszközölhető, ha mind­két részről igazi magyar nyíltsággal és utógondolat nélkül történik a közeledés. E szerint a két külön kör fenntartását teljes lehetetlennek tartja. Visszatérve a kormány programmjára csak annyit jegyez meg, hogy annak egy része igaz nem új, de a közjogi kérdésekkel szoros összefüggésben álló vám- és bankügynek a programmba felvétele ut , mindkettő igen nagy vívmányt képez. Az új átala­kításban csak egyetlen sajnálatost lát, hogy e köz­tisztelt elnöke, kinek fényes tehetségei, hazafisága és szeplőtlen becsületessége ,minden barátja előtt első helyen áll, az új kormányban részt nem vett. Tisza Kálmán, mint beszédéből kihagyottat tér vissza ugyan a tárgyra, hogy Wenckheim mi­niszterelnök megbízásából is igyekezett Várady Gá­bort az igazságügyi tárcza elvállalására rábírni, és csupán ennek azon határozott kijelentésére, hogy egészségének megrongáltsága és családi vi­szonyai miatt a kormányba nem léphet, ó hajolt meg a sajnálatos kényszernek. Ezután még többen nyilatkoztak, mindannyian az új kormány és annak programmja támogatására. D­ob­s­a Lajos nagyszabású hazafias ténynek állítja Tisza és társainak actióba lépését és pro­gramújuknak támogatását Jelse teljes meggyőződé­séből ígéri. Dorn­a­hi­dy Ferencz ugyanezt fejezi ki az összes leendő kormány iránt; annak programúját nagy vívmánynak tekinti és azért hálás köszönetet indítványoz. Erélyes támogatást ajánl s élteti az új kormányt. Beniczky Gyula. Bár aggályai voltak, mint a coalitió, mintegy annak alapján alakulandó kormány iránt, s ma is aggodalmai vannak az iránt, hogy a klik-uralom szét nem robbantatott és a hibás rendszer megjavítása s a nagy hatalmú állásról lemondás helyett még eddig csak a volt gyenge kormány megbuktatása éretett el; bízván Tiszának hazafisága és fényes tehetségeiben, azt mindaddig a legnagyobb hűséggel támogatni ígéri, mig a siker be nem következik vagy annak lehe­tetlensége ki nem tűnik. Jókai Mór üdvözli egy Tisza elmondott program­ját, mind az annak alapján létrejövendő kormányt. Hivatkozva Beniczky beszédére, azt ál­lítja, hogy az mi most történt nem coalitio, hanem oly transactio, a­melyben e párt elvei és kívánal­mai jutottak érvényre. E programmban ép azon elvek foglaltatnak, melyekért­­ évek óta küzd, mind a parlamentben, mind az irodalom terén,­­ tehát az új kormányt minden rendelkezésére álló eszközzel támogatni fogja, mert azt hiszi, hogy az elvek győzelmét csakis az biztosítja, ha egy erős elvi párt létezik a kormány háta mögött szemben a magán­érdekekkel, melyeknek az eddigi kormá­nyok annyi áldozatot hoztak. (Éljenzés.) Támogatni fogja még a népszerűtlen kérdé­sekben is, mert eddig például hazafias erénynek tartatott az állam érdekeinek kijátszása , de jövőre nem szabad megcsalni még a financzot sem. (De­rültség.) De nemcsak az elvekért, — de azért is támogatja a kormányt, — mert meg van győződve, hogy ez az utolsó parlamenti kormány Magyaror­szágon, mely után nem következhetik egyéb, csak nemzeti absolutismus vagy central parlament. Ismétli, hogy a Tisza által elmondott pro­grammban elvei vannak megtestesülve: az ő és e párt elvei, mert szerinte e párt képezi a jövő zö­mét. Vonatkozva a dlubb-kérdésre kívánja a teljes társadalmi egyesülést is, mert be kell oda mennie a pártnak nemcsak politikai vezetés czéljából, ha­nem teljes jóhiszeműsége bebizonyításául is, eltávoz­­tatván minden gyanúsítást és eltávoztatva minden aggodalmat. Nemcsak a volt párt, de a haza iránti kö­telesség, hogy a jelen kormány támogatására egy nagy szabadelvű párt alakuljon, mert egyenként gyöngék vagyunk, együtt válunk erőssé. (Élénk éljenzés.) Ragályi Gyula lelke egész mélyéből ígéri az uj kormány támogatását s a volt pártvezérnek követését. A dlubboz illetőleg elfogadja Móricz indít­ványát. Tisza Kálmán forró köszönetét fejezi ki azért, hogy még azok is, kiknek aggályai voltak, jelenben oly hő ragaszkodást fejeztek ki. De sze­­rinte­ a sociális téren is együtt kell maradniuk egyesülteknek, mert a különlét félremagyarázá­sokra adhatna okot. Szerinte a miniszterek kine­vezése és praesentálása után egy közös conferen­­tiának kell tartani semleges téren és azután clubbá egyesülni. B­ó­c­z Antal azon meggyőződését fejezi ki, hogy egész Erdély egyesülni fog Tisza zászlója alatt. Tóth Kálmán indítványt nyújt be, hogy a párt feloszlása előtt tegyen közös nyilatkozatot a félreértések kikerülése végett, de ezen indítványát Tisza azon ellenvetésére, hogy az oly nyilatkoza­toknak a helyi körülményekhez képest kell szer­kesztve lenniök,­­ visszavonja. Szontagh Pál szintén ígéri az uj kor­mánynak teljes erejével való támogatását és egy együttes szabadelvű kör felállítása mellett nyilat­kozik. Még É­d­e­r István levele olvastatik fel, melyben kinyilatkoztatja, hogy a pártot mindenben mint ed­dig, úgy ezután is követni fogja. Várady Gábor (elnök) a kör határozata­ként kimondja, hogy a párt Tisza Román programjatát egyhangúlag elfogadja és lankadatlanul támoga­­tandja, hogy a kijelölt kormány iránt teljes és osztatlan bizalmat vall. Kijelenti továbbá, hogy a kormány kinevezése és annak pártja megalaku­lása után külön értekezletet nem tart s annak hí­veivel egy klubban egyesül. Egyszersmind ez ünnepélyes alkalommal, mély köszönetét fejezi ki elvtársainak az irányá­ban tanúsított megtisztelő bizalomért. Nem tagad­hatja, hogy zokon esik neki az elnöki széktől megválni, mely annyi örömet okozott neki, s mely­nek egyedüli árnyoldalát csak az képezte, hogy kötelességének nem bírt teljes mértékben megfe­lelni. (Ellenmondás.) Most, midőn onnan megválik, csak két óhaj­tást fejez ki: egyiket, hogy e kör minden tagja érje meg azon elvek győzelmét, melyekért annyit küzdött, annyit tűrt: hazánk államiságának bizto­sítását, felvirágzását, mi csak akként érhető el, ha ezekhez jövőre is a kör minden tagja hű marad és vezérét szilárdan támogatja. Másik óhajtása, hogy a kör tagjai tartsák meg továbbra is iránta eddig tanúsított barátságban, mely életének egyik büszkeségét képezi. Ezen, élénk éljenzéssel fogadott beszéd után az értekezlet eloszlott. II. A Deák-kör értekezlete. A D­e­á­k-p­árt mai értekezletét G­o­r­o­v­e elnök megnyilvání W­e­n­c­k­h­ei­m Béla b.­m­iniszter­­el­nök a megváltozott politikai helyzetre hivatkozva, jelenté, hogy ő felsége a két párt egyesülésének kifejezést adandó kabinet alakítására hívta fel. Nem ambitio, nem tehetsége túlbecsülése bírta rá, hanem hazafi­ kötelességének engedett. Ezután a kormány programmját vázolja főbb vonásokban. Első feladata leend mindenekfelett az államház­tartás és a kormányzat rendezése, s e czélból a le­hető megtakarításokra fog törekedni a kormány­zatban még a jelen rendszer keretén belül is; a közigazgatás a központtól le a községig rendez­­tessék; a közigazgatásban, pénzügy és igazság­szolgáltatásban lehető összhang létesíttessék; per­­rendtartás, csődeljárás, fegyelmi eljárás, a vasúti tarifák kérdése, a vasút rendezése, a kisebb vas­utak csoportosítása, az ellenőrzésnek ez által si­keresebbé tétele, s ez által a garantia összegének apasztása lesz czélja a kormánynak. A me­gyék házi pénztárának czélszerű alapon életbe léptetése, közmunka-érték szabályozása és ki­használása által a közlekedési kiadások apasz­tása lesz egyik fő czélja; az adótételek emelése nélkül is igyekszik az állam jövedelmeit emelni, de ha máskép nem lehet, adófelemeléshez is for­dul. Államvasutak, államjavak­ és államerdők be­vételeinek emelése, vasművek és bányák stb eset­leges bérbeadása a czélja; a vámszövetség kérdé­sében élni fog a törvényadta joggal a kormány, igyekszik érvényesíteni azt, hogy a fogyasz­tási adókra vonatkozó hátrányos szerződések megszüntettessenek. A bankkérdést haladéktala­­nul megoldani készül a kormány, s az állam­javak eladásának kérdését a 153 milliónyi adós­ság refundálására való tekintettel kezdeményezni, feladatának ismeri stb. Ezek után megköszöni a párt eddigi támogatását, kéri az értekezletet, hogy az újonnan alakult kormányt támogassa. S­e­n­ny­ey Pál b. őszintén üdvözli po­litikai szem­pontból az új kormányt, mert azt látja benne, hogy a pártok egyesülése által lehetséges lesz erős kormány­párt alakulása, erős compact pártot azonban csak ho­mogén elemek alkothatnak. Nézetei eltérők a kor­mányelnök által előadott programmtól; ő a jelen rendszer alapján nem hiszi, hogy kibontakozhas­sunk, ezért nem járulhat a kormánypárt alakulásá­hoz, de legális eljárásáról biztosítja.1. Körülbelől hasonló elváró állást ígér Zse­­dényi, Péchy Manó és Somssich Pál. Horváth Boldizsár, Csengery, Ghy­­czy, Tóth Vilmos a két párt egyesülését tart­ják a mostani értekezlet feladatának, mire az elnök constatálja, hogy a párt a balközéppel való egye­sülést óhajtja és az egyesülés kifejezőjét, az új kormányt támogatja. Egy darab szervezés, örvendetes jelenségnek tartjuk, hogy a takarékosság ösztöne, melyre pazarló jó­kedvünkből az állami háztartásnak kétség­beejtő segélykiáltása riasztott fel, concret tervezésekben és javaslatokban is kifejezést kezd találni. Itt is, ott is felmerül egy-egy darab positív szervezés, s az általános gon­dolatok bizonytalan ködéből ki-kibontakozik, egy-egy kézzelfogható test is, melyet meg­tapogatni, hiányait kipuhatolni s jó tulaj­donságairól úgyszólván érzékileg is meg­győződni lehet. Ilyennek tekintjük azt a javaslatot is, melyet Leithner Antal báró, az állami számvevőszék gazdászati osztályának főnöke, az állami bánya-, jószág- és erdőigazgató­ságok reformjára a „Pesti Napló“ februárius 17-ei számában körvonalazott. A tervezet tárgyismeretről tanúskodik, s meglátszik már körvonalain is, hogy szerzője a jól átgondolt egészet a részletezésben is époly szabatosan ki tudná fejteni, s érzi magában az erőt, mely esetleg a terv keresztülvitelére is vállalkozni merne. Ezt készségesen elis­mervén, el nem mulaszthatjuk egyúttal a tervnek egy sarkalatos hibájára vonni a figyelmet, s úgy vagyunk meggyőződve, hogy éppen az által teszünk legnagyobb szolgálatot e különben életrevaló tervnek, ha alaphibáját kijelölve, ennek kijavítására alkalmat nyitunk. Az érintett hiba tulajdonképpen nem is a tervben magában, hanem azon viszo­nyoknak téves, igazabban félénk, felfogásá­ban rejlik, melyeket terve alapjául vett. Javítani akar, de nem hat a bajnak gyö­keréig ; egyszerűsíteni akar, de nem meri kettémetszeni az összekuszált gombolyag minden szálát, mely magától ki nem eresz­kedik. S ez nagyon természetes, mert a ter­vező egy átmeneti korszak számára dolgo­zik, nem látván úgy alakulva a viszonyo­kat, hogy az állandó újjászervezkedés idejét elérkezettnek vélje, s nem értvén meg a kényszerűség parancsoló szavát, mely gyö­keres és állandó jellegű újjászervezkedést sürget. Ha egy újabb provisorium alkotásáról volna szó, pótlékul azon változatos kísérle­tekhez, melyeket a felvett alapon 1869 óta szenvedett a kincstári javak kezelési rend­szere, akkor mindenesetre igen ajánlatos tervnek tartanák a Leithner báróét, s jóval practicusabbnak minden elődjénél. Elismernék, hogy a kezelési ágak okszerű csoportosítása, a számvitel decentralisatiója s az igazgatási kerületek commassálása, ami Leithner báró tervének alapvonalait képezi, tagadhatatla­nul kedvező ellentét, a mostani rendszer végletekig vitt elkülönítéséhez a kezelésben, összpontosításához a számvitelben, s szétta­­golásához az igazgatásban. Sőt az így elér­hető 272/16%-nyi megtakarítást sem kicsiny­­lenek. Gyökeres rendszerváltoztatás nélkül ennél többet valóban nem igen lehet elérni. Hanem az képezi éppen a terv gyön­géjét, hogy palliatív szert kínál egy baj el­len, melynek csak heroicus cura lehet már orvosa. Huszonhét perczentnyi megtakarí­tással, egy olyan positiónál, mely az álla­mot tisztán kezelési költségek fejében 828.500 forinttal terheli, s ennek a befektetéseket sem számítva alig háromszoros összegét adja jövedelmül, h­a bajon nem segíthetünk. Sokkal több az, mit az állami jószágok s a bányászat igazgatási költségeinél megtaka­rítani kell, s még pedig megtakarítani úgy, hogy az igazgatás eredménye jobb legyen a mostaniénál, mely csak fogyasztást mutat, de productiót nem, s a rémség sok ad­a közé temeti a gazdálkodást. Az igazgatásnak ezen a borzasztó ter­mészetén kell javítani gyökeresen, haladék­talanul. S erre az első és döntő lépés nem az, hogy a meglevő igazgatóságokat így és úgy, itt meg ott olvaszszuk össze, a központi számvevőséget oszszuk szét a vidéken, s ez vagy amaz kezelési ágazatokat két, vagy három kalap alól egy alá vonjuk, hanem magát a kezelés rendszerét, módját kell egy­szerűsíteni, s megszabadítani az ügyvitelt a bureaukraticus complicáltság nyűgétől, mely­ben vergődik, s megadni az ellenőrzésnek azt az erőt, mit csak a személyes felelősség elvének következetes keresztülviteléből nyer­het. Míg az ügyvitelnek és ellenőrzésnek most divatozó rendszere áll fenn, hiába pró­bálgatunk bármily egyszerűsítgetést, az min­dig csak fictív lesz és nem igazi. Megapad az igazgatóságok száma, de ezzel csak azt nyerjük, hogy a kevesebb igazgatóságok gyomrában szinte csak annyi kéznek és fej­nek ad dolgot a bureaukraticus rejtélyfej­­tés, amennyit a több igazgatóságok idejében foglalkoztatott, s aligha­nem csalódik Leith­ner báró úr, midőn tervétől még annyi megtakarítást is vár, amennyit mi egyálta­lán nem tartunk elegendőnek. A terv, melytől az állami jószágok, bányák és erdőgazdaságok kezelésében a vi­szonyoknak megfelelő javulást várhatjuk, kell, hogy oly alapelveken nyugodjék, me­lyek lehetővé teszik, hogy a gazda gazdál­kodjék, az erdész erdőt neveljen és értéke­sítsen, az igazgató igazgasson és ellenőriz­zen, a­ki ellenőr, a­helyett, hogy mint most az ezerízű gépezetben elmortírolódjék minden egyéni tevékenység, megbénuljon a bureau­kraticus bilincsekben a legszorgalmasabb kar is, elveszszen a tenger­irka-firka között a hasznos működésre való idő, és a sok „hi­vatal“ között a „tisztviselő“ felelőssége , egy szóval, hogy a gépies munka helyett jogai­ba lépjen az öntudatos cselekvés. Erre fektesse reorganizáló tervét, s ne dislocatiókra és holmi külsőségek megnyir­bálására, a­ki szervező tehetségével hasznos munkát akar végezni, mert belső gyökeres gyógyítás kell itt, melyet a külső ampu­­tátió és sebforrasztás követhet s kell is, hogy kövessen, de nem pótolhat. Az újvidéki „Szibszki Národ“ Wenck­heim b. miniszternek a kormány újjáalakítására vonatkozó elhatározását nagy elismeréssel és di­csérettel fogadja, annál is inkább, mivel a jobb­oldalnak kiválóbb férfiai (köztük Szlávy) nem éreztek magukban elég erőt és bátorságot az új minisztérium megalakítására. A horvát lapok is nagy elismeréssel nyilat­koznak Wenckheim báróról, hogy a legfelsőbb hely­ről hozzá intézett meghívásnak eleget tenni nem vonakodott. _________ Magyar tudományos akadémia. (Márczius 1-én.) Az akadémia történelmi osztályának mai ülé­sében Zsoldos Ignácz, mint az osztály leg­idősebb tagja, foglalta el az elnöki széket a távol levő Horváth Mihály helyett. Két felolvasást hallottunk, az egyiket Szilágyi Sándortól, a­ki Révay Péternek a szent koronáról írt művéről értekezett.

Next