Ellenőr, 1875. március (7. évfolyam, 60-89. szám)
1875-03-02 / 61. szám
Előfizetési árak: Effísz évre . . 20 írt. — kr. Évnegyedre . . 5 írt. — kr Félévre ... 10 . — „ Egy hónapra .1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajczer. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el 61. szám Budapest, kedd, márczius 2.1875. VII. évfolyam. POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 0. sz. (légrády testvérek irodájában). Kiadóhivatala: Előfizethetni helyben és posta útja, nádor-utcza 6. sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reelstiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. TÁVIRATOK. Zágráb, márcz. 1. A határőrvidéken foganatosítandó beruházások tárgyában a bizottság egyben tlt. A bizottság tagjai a határőrvidéki képviselőkön kívül a magyar pénzügyminisztérium, a közös hadügyminisztérium, a határőrvidéki kormány és a horvát kormány képviselői. A bizottság feladata az erdőüzletből befolyt milliók eddigi kezelését megvizsgálni és a további beruházások iránti szerződést előterjeszteni. Tübinga, márcz. 1. Laschkanonoztantndor meghalt. Berlin, márcz. 2. A birodalmi minisztérium a kir. cancellár elnöklete alatt tanácskozott, mely intézkedések teendők azon esetben, ha a katholikus püspökök a legközelebbi pápai encyclicát közzétennék. A „Germania“ jelenti, hogy a kultusminiszter a tanítóktól és és kath. hivatalnokoktól határozott nyilatkozatot követelt az iránt, váljon a pápai encyclicában az állam törvényei ellen parancsolt engedelmetlenséget fogják-e követni, vagy pedig az állam tekintélyét elismerni. Budapesti szinlap. Kedden, márcz. 2. Általános NEMZETI SZÍNHÁZ. bérletszünet HAUK MINNIE k. a. vendékjátékául: mignon. Regényes opera 3 felv. Zenéjét szerzette Thomas A. VÁR-SZÍNHÁZ. Bérletszünet. Műkedvelői előadás a bukovinai magyarok javára. BECSÜLETSZÓ. Nemzeti színház. Jókainé asszony ma kezdte meg vendégszereplését a nemzeti színházban mint Volumnia „Co ri p l a n u s“-ban. A színház egészen megtelt, s a páholyokból csak azok maradtak üresen, melyek rendes látogatóit most este politikai conferentiák tartották vissza a színháztól. Fölösleges tán mondanunk, hogy Jókainét mily szívesen üdvözölte a közönség, amint megjelent azon a deszkákon, melyeken oly emlékezetesen uralkodott, s melyeken eltávozása után üres maradt az ő helye. Művészete most is hódító erővel hatott a közönségre. Ábrázolásának nemessége, az érzelmek melege, mely hangjával mindig sugárzik, s élénk fényt és lángoló tüzet egyaránt és oly könnyen gerjeszt: mindez most is kiválón érdekessé tették Voluuiniát, a római matrónák eme hagyományos alakját. Hangja mit sem vesztett csengéséből, s nem mosódik el abból hallatlanul semmi. Amit számtalanszor elmondtak Jókainéról hogy t. i. szavalni senki sem tud így a mi színpadjainkon, azt ma ismételni kell. Coriolán: Molnár játszotta, sokszor egészen neki melegedve, például mikor a népet leszidja, (ami kitűnően sikerült,) de olykor bágyadtan, nem mutatva többet, mint kitöltetlen körvonalakat. Szerencsére nem ez utóbbi rész volt a túlnyomó ábrázolásában, s áalában hatással is játszott. Néhányszor osztatlan tetszészaj kisérte játékát. Szigethi Józsefnek Menenius egyik legelső szerepe. Ma akadozott. És ha Komáromyt kiveszszük, a többi szereplőről azt mondhatjuk röviden, hogy csupa cserée-botlás volt, telve szerep-nemtudással, amit hogy a nemzeti színháznál is emlegetni kell, pláne egy shakespearei darabnál, igen szomorú. A nagy szerepet játszó coportok, a sürgő forgó népség, ez valóságos ízetlenség volt. A baloldali kör értekezlete. A párt, melyet balközépinek ismert az ország, utolsó értekezletét ma tartotta meg. És ezen utolsó értekezlet méltó volt — úgy határozata, mint hangulata által — azon hazaszerető jellemhez és férfias eljáráshoz, mely a kör tagjainak politikai büszkeségét képezte hét éven át. Hogy a határozat és hangulat milyen volt, arról szóljon maga az elnöki kijelentés, mely itt következik szó szerint: „Egyhangúlag kijelenti a párt, hogy a programmot, melyet Tisza Kálmán főbb vonásaiban körvonalazott, magáénak is elismeri, és kész a kormányt, mely e Programm megvalósítására törekszik, egyesült erővel támogatni. „Kijelenti továbbá a párt, hogy a most megalakulandó kormány iránt osztatlan teljes bizalommal viseltetik. „Végül kijelenti a párt, hogy mint ilyen külön pártértekezletet tartani többé nem fog, mihelyt a két párt egybe olvad mint egyesült szabadelvű párt, amidőn tanácskozásait ugyanazon egy klubban tartandja.“ Minő nyilatkozatok előzték meg ezen határozatokat és elnöki kijelentést, arról alább adunk részletes tudósítást. Itt csak azt akartuk kiemelni, hogy ma tűnt ki leginkább, mennyire igazuk volt azoknak, kik semmi fontosságot nem tulajdonítottak a balközép összetartása ellen intézett fondorlatoknak és ijesztgetéseknek. Tán egy tagot kivéve — ki nem is volt jelen — kilépési szándék hite nem hallatszott senkiről. Az ilyen komoly tömörülés elemeit viszi magában az eddigi balközép azon találkozási ponthoz, hol az eddigi Deákpárttal egyesülve létesülni fog a szabadelvű párt, és ezzel szemben, lassan vagy gyorsan, de bizonyosan a conservatív párt, mint ez idő szerinti ellenzék — és igy azon egészséges pártalakulás, mely nélkül az alkotmányos élet parlamenti szervezetének működése nem lehet üdvös. Csak a Deákpárt részéről se hiányozzék az egyesüléshez azon szellem, mely a pártot erőteljessé teszi minden szolgaiság nélkül s a kabinet támogatását nem teszi egyértelművé annak feldöntésével. Az értekezleten jelen voltak és nagy éljenzéssel fogadtattak b. Simonyi Lajos és Péchy Tamás is, de csak Tisza Kálmán szólott röviden, a rém, egyhangú élénk helyeslés által kisérve. De a párt nem feledte el nagyrabecsült elnökét Várady Gábort sem, ki családi ügyei és betegeskedése miatt nem engedhetett azon felszólításnak, melyet a kabinetbe lépés végett intézett hozzá — b. Wenckheim Béla megbízásából is — Tisza Kálmán, ki nagy melegséggel s a kör éljenzései közt fejezte ki érzelmeit a veterán hazafi, s pártunk hű és jeles tagja iránt. Esti 10 óra után kaptuk a Deákkör értekezletéről az alább olvasható értesítést, melyből kitűnik, hogy ott vannak elemek, melyekből meg lehetne alkotni az ellenzék alapját azonnal. Csak rajta, mnak a haza érdekében alig tehetnének önök üdvösebb dolgot a conservativ oppositio szervezésénél, azon nézetek alapján, amelyekre nézve nem értenek egyet a többségben levő szabadelvű párt kormányával. Az új kabinet tagjai holnap délben teszik le az esküt ő felsége előtt, ki holnap este utazik Bécsbe. A képviselőházban szerdán lesz ülés. Ugyancsak szerdán délután fog megtartatni a két párt közös értekezlete is, mely aztán proclamálja az egybeolvadást. _________ A mai pártértekezletek. 1. A baloldali kör értekezlete. A baloldali kör ma esti ülésén mintegy 100 képviselő lehetett jelen, kik az egyenként megjelenő három minisztert, Tiszát, Simonyit és Péchyt lelkesült iljenekkel fogadták. A kör elnöke Várady Gábor megnyitván az ülést, mindenek előtt két levelet olvastat fel, melyek egyikében Ragályi István a kör tagjai közül való kilépését, másikában pedig Ivánka Imre abba belépését jelenti. A kör mindkét értesítést tudomásul veszi. Ezután hangos éljenzés közben kel fel Tisza Kálmán kijelentvén, hogy miután a közelebbi napokban történtekről a kör tagjai amúgy is értesülve vannak, ő igen röviden csakis arra fog szorítkozni, melyekben a kijelölt kormány tagjai egymás között megállapodtak. Mindenekelőtt arra kéri képviselőtársait, hogy a helyzet nehézségeinek tekintetbe vételével ítéljék meg az ő és társai által elért eredményeket. A dolog e pillanatban befejezettnek amúgy sem tekinthető, mert az ő és társai acióba lépése csakis attól függ, ha készek-e képviselőtársai szándéklataikat teljes erejükkel támogatni. A helyzetből megítélhető, hogy az új kormány fényes ígéreteket egyelőre nem tehet; az, amit a miniszterelnök annak programjáról elő fog terjeszteni, röviden a következőkben foglalható össze: Az államháztartásban a rend helyreállítása, s a fennálló rendszer keretében is mindazon megtakarítás eszközlése, mi az államiság veszélye nélkül lehetséges. A közigazgatás, törvényhozás és igazságszolgáltatás reformja s az összhang megállapítása az ország kormányzatának úgy a központban, mint annak alsóbb ágazataiban. A perrendtartásnak, csőd- és fegyelmi eljárásoknak stb olcsóbbá és jobbá tétele. A vasúti rendszer megjavítása, rendszeresítése a kisebb vasutak összevonása által, — a tariffakérdés megoldása, a vasúti garantia terhének lehető leszáltása. A közmunkaügy rendezése és az ez által eszközlendő megtakarítások. Lehető fokozása az állami jövedelmeknek az adók emelése nélkül, különösen a csalások és az államunk megkárosításának meggátlása által A vasutak, bányák, vas- és gyárműveknek részint bérbeadása által, valamint az erdők czélszerű kezelése által is az állam jövedelmének emelése. A hatósági domestikának helyreállítása, mely míg egyfelől az önkormányzatnak főigénye, másfelől a takarékossági szellemet lesz érvényre juttatandó. A vám- és kereskedelmi szerződés előnyeinek felhasználása az ország javára addig is, míg az előkészítendő revisió megtörténik. Haladéktalan megindítása a bankkérdés megoldásának, melyhez föltétlen jogát a nemzetnek senki sem vonhatja kétségbe. Különösen a 153 milliós kölcsön tekintetéből, de különösen is az államjavak eladásának előkészítése. Az új kormány kímélni fogja az adófizetőket, de ha mindezen megtakarítások és erőfeszítések az ország financziáinak teljes rendezésére nem lennének elegendők — akkor igenis hivatkozni fog a nemzet áldozatkészségére. Ezek szerinte a legégetőbb kérdések, de vannak még mások is, mind a törvényhozás, mind az igazságszolgáltatás és közigazgatás körül, melyek megoldása az ország jobb pénzügyi helyzetétől és a tvdozás idejétől függ. Ő újból is kifejezi azon nézetét, hogy a pártnak hazafias kötelessége aktióba lépni, de egyszersmind azt is, hogy ő és kijelölt minisztertársai csak akkor éreznek magukban erőt, és érzik a kötelesség kényszerét, ha azok, kikkel eddig együtt haladtak és küzdöttek, az alakulandó kormányt támogatni fogják. Megvallja azt is őszintén, hogy az eddigi kormányoknál követelőbb a támogatás tekintetében, mert azok a lanyha támogatás mellett csak inkább tengődtek, míg ő együttes működést kíván úgy a politikai, mint a socialis í téret, mert csak ettől várhatja a sikert. E töbszörösen éljenzésekkel félbeszakított és általános helyesléssel kísért beszéd után Móricz Pál szólalt fel, a párt köszönetét és elismerését fejezvén ki Tisza Kálmán iránt, ki a párt tagjaival a közelebbi nehéz napokban is folytonosan fenntartá összeköttetését és a legnagyobb nyíltsággal járt el. Teljes megnyugvását fejezi ki az új miniszterek egyénei iránt is, részéről ajánlja legmelegebb támogatását. Kijelenti azonban, hogy az új zászló körüli egyesülés még csak fele útján van, s egy tömör párt létrejötte csak úgy eszközölhető, ha mindkét részről igazi magyar nyíltsággal és utógondolat nélkül történik a közeledés. E szerint a két külön kör fenntartását teljes lehetetlennek tartja. Visszatérve a kormány programmjára csak annyit jegyez meg, hogy annak egy része igaz nem új, de a közjogi kérdésekkel szoros összefüggésben álló vám- és bankügynek a programmba felvétele ut , mindkettő igen nagy vívmányt képez. Az új átalakításban csak egyetlen sajnálatost lát, hogy e köztisztelt elnöke, kinek fényes tehetségei, hazafisága és szeplőtlen becsületessége ,minden barátja előtt első helyen áll, az új kormányban részt nem vett. Tisza Kálmán, mint beszédéből kihagyottat tér vissza ugyan a tárgyra, hogy Wenckheim miniszterelnök megbízásából is igyekezett Várady Gábort az igazságügyi tárcza elvállalására rábírni, és csupán ennek azon határozott kijelentésére, hogy egészségének megrongáltsága és családi viszonyai miatt a kormányba nem léphet, ó hajolt meg a sajnálatos kényszernek. Ezután még többen nyilatkoztak, mindannyian az új kormány és annak programmja támogatására. Dobsa Lajos nagyszabású hazafias ténynek állítja Tisza és társainak actióba lépését és programújuknak támogatását Jelse teljes meggyőződéséből ígéri. Dornahidy Ferencz ugyanezt fejezi ki az összes leendő kormány iránt; annak programúját nagy vívmánynak tekinti és azért hálás köszönetet indítványoz. Erélyes támogatást ajánl s élteti az új kormányt. Beniczky Gyula. Bár aggályai voltak, mint a coalitió, mintegy annak alapján alakulandó kormány iránt, s ma is aggodalmai vannak az iránt, hogy a klik-uralom szét nem robbantatott és a hibás rendszer megjavítása s a nagy hatalmú állásról lemondás helyett még eddig csak a volt gyenge kormány megbuktatása éretett el; bízván Tiszának hazafisága és fényes tehetségeiben, azt mindaddig a legnagyobb hűséggel támogatni ígéri, mig a siker be nem következik vagy annak lehetetlensége ki nem tűnik. Jókai Mór üdvözli egy Tisza elmondott programját, mind az annak alapján létrejövendő kormányt. Hivatkozva Beniczky beszédére, azt állítja, hogy az mi most történt nem coalitio, hanem oly transactio, amelyben e párt elvei és kívánalmai jutottak érvényre. E programmban ép azon elvek foglaltatnak, melyekért évek óta küzd, mind a parlamentben, mind az irodalom terén, tehát az új kormányt minden rendelkezésére álló eszközzel támogatni fogja, mert azt hiszi, hogy az elvek győzelmét csakis az biztosítja, ha egy erős elvi párt létezik a kormány háta mögött szemben a magánérdekekkel, melyeknek az eddigi kormányok annyi áldozatot hoztak. (Éljenzés.) Támogatni fogja még a népszerűtlen kérdésekben is, mert eddig például hazafias erénynek tartatott az állam érdekeinek kijátszása , de jövőre nem szabad megcsalni még a financzot sem. (Derültség.) De nemcsak az elvekért, — de azért is támogatja a kormányt, — mert meg van győződve, hogy ez az utolsó parlamenti kormány Magyarországon, mely után nem következhetik egyéb, csak nemzeti absolutismus vagy central parlament. Ismétli, hogy a Tisza által elmondott programmban elvei vannak megtestesülve: az ő és e párt elvei, mert szerinte e párt képezi a jövő zömét. Vonatkozva a dlubb-kérdésre kívánja a teljes társadalmi egyesülést is, mert be kell oda mennie a pártnak nemcsak politikai vezetés czéljából, hanem teljes jóhiszeműsége bebizonyításául is, eltávoztatván minden gyanúsítást és eltávoztatva minden aggodalmat. Nemcsak a volt párt, de a haza iránti kötelesség, hogy a jelen kormány támogatására egy nagy szabadelvű párt alakuljon, mert egyenként gyöngék vagyunk, együtt válunk erőssé. (Élénk éljenzés.) Ragályi Gyula lelke egész mélyéből ígéri az uj kormány támogatását s a volt pártvezérnek követését. A dlubboz illetőleg elfogadja Móricz indítványát. Tisza Kálmán forró köszönetét fejezi ki azért, hogy még azok is, kiknek aggályai voltak, jelenben oly hő ragaszkodást fejeztek ki. De szerinte a sociális téren is együtt kell maradniuk egyesülteknek, mert a különlét félremagyarázásokra adhatna okot. Szerinte a miniszterek kinevezése és praesentálása után egy közös conferentiának kell tartani semleges téren és azután clubbá egyesülni. Bócz Antal azon meggyőződését fejezi ki, hogy egész Erdély egyesülni fog Tisza zászlója alatt. Tóth Kálmán indítványt nyújt be, hogy a párt feloszlása előtt tegyen közös nyilatkozatot a félreértések kikerülése végett, de ezen indítványát Tisza azon ellenvetésére, hogy az oly nyilatkozatoknak a helyi körülményekhez képest kell szerkesztve lenniök, visszavonja. Szontagh Pál szintén ígéri az uj kormánynak teljes erejével való támogatását és egy együttes szabadelvű kör felállítása mellett nyilatkozik. Még Éder István levele olvastatik fel, melyben kinyilatkoztatja, hogy a pártot mindenben mint eddig, úgy ezután is követni fogja. Várady Gábor (elnök) a kör határozataként kimondja, hogy a párt Tisza Román programjatát egyhangúlag elfogadja és lankadatlanul támogatandja, hogy a kijelölt kormány iránt teljes és osztatlan bizalmat vall. Kijelenti továbbá, hogy a kormány kinevezése és annak pártja megalakulása után külön értekezletet nem tart s annak híveivel egy klubban egyesül. Egyszersmind ez ünnepélyes alkalommal, mély köszönetét fejezi ki elvtársainak az irányában tanúsított megtisztelő bizalomért. Nem tagadhatja, hogy zokon esik neki az elnöki széktől megválni, mely annyi örömet okozott neki, s melynek egyedüli árnyoldalát csak az képezte, hogy kötelességének nem bírt teljes mértékben megfelelni. (Ellenmondás.) Most, midőn onnan megválik, csak két óhajtást fejez ki: egyiket, hogy e kör minden tagja érje meg azon elvek győzelmét, melyekért annyit küzdött, annyit tűrt: hazánk államiságának biztosítását, felvirágzását, mi csak akként érhető el, ha ezekhez jövőre is a kör minden tagja hű marad és vezérét szilárdan támogatja. Másik óhajtása, hogy a kör tagjai tartsák meg továbbra is iránta eddig tanúsított barátságban, mely életének egyik büszkeségét képezi. Ezen, élénk éljenzéssel fogadott beszéd után az értekezlet eloszlott. II. A Deák-kör értekezlete. A Deák-párt mai értekezletét Gorove elnök megnyilvání Wenckheim Béla b.miniszterelnök a megváltozott politikai helyzetre hivatkozva, jelenté, hogy ő felsége a két párt egyesülésének kifejezést adandó kabinet alakítására hívta fel. Nem ambitio, nem tehetsége túlbecsülése bírta rá, hanem hazafi kötelességének engedett. Ezután a kormány programmját vázolja főbb vonásokban. Első feladata leend mindenekfelett az államháztartás és a kormányzat rendezése, s e czélból a lehető megtakarításokra fog törekedni a kormányzatban még a jelen rendszer keretén belül is; a közigazgatás a központtól le a községig rendeztessék; a közigazgatásban, pénzügy és igazságszolgáltatásban lehető összhang létesíttessék; perrendtartás, csődeljárás, fegyelmi eljárás, a vasúti tarifák kérdése, a vasút rendezése, a kisebb vasutak csoportosítása, az ellenőrzésnek ez által sikeresebbé tétele, s ez által a garantia összegének apasztása lesz czélja a kormánynak. A megyék házi pénztárának czélszerű alapon életbe léptetése, közmunka-érték szabályozása és kihasználása által a közlekedési kiadások apasztása lesz egyik fő czélja; az adótételek emelése nélkül is igyekszik az állam jövedelmeit emelni, de ha máskép nem lehet, adófelemeléshez is fordul. Államvasutak, államjavak és államerdők bevételeinek emelése, vasművek és bányák stb esetleges bérbeadása a czélja; a vámszövetség kérdésében élni fog a törvényadta joggal a kormány, igyekszik érvényesíteni azt, hogy a fogyasztási adókra vonatkozó hátrányos szerződések megszüntettessenek. A bankkérdést haladéktalanul megoldani készül a kormány, s az államjavak eladásának kérdését a 153 milliónyi adósság refundálására való tekintettel kezdeményezni, feladatának ismeri stb. Ezek után megköszöni a párt eddigi támogatását, kéri az értekezletet, hogy az újonnan alakult kormányt támogassa. Sennyey Pál b. őszintén üdvözli politikai szempontból az új kormányt, mert azt látja benne, hogy a pártok egyesülése által lehetséges lesz erős kormánypárt alakulása, erős compact pártot azonban csak homogén elemek alkothatnak. Nézetei eltérők a kormányelnök által előadott programmtól; ő a jelen rendszer alapján nem hiszi, hogy kibontakozhassunk, ezért nem járulhat a kormánypárt alakulásához, de legális eljárásáról biztosítja.1. Körülbelől hasonló elváró állást ígér Zsedényi, Péchy Manó és Somssich Pál. Horváth Boldizsár, Csengery, Ghyczy, Tóth Vilmos a két párt egyesülését tartják a mostani értekezlet feladatának, mire az elnök constatálja, hogy a párt a balközéppel való egyesülést óhajtja és az egyesülés kifejezőjét, az új kormányt támogatja. Egy darab szervezés, örvendetes jelenségnek tartjuk, hogy a takarékosság ösztöne, melyre pazarló jókedvünkből az állami háztartásnak kétségbeejtő segélykiáltása riasztott fel, concret tervezésekben és javaslatokban is kifejezést kezd találni. Itt is, ott is felmerül egy-egy darab positív szervezés, s az általános gondolatok bizonytalan ködéből ki-kibontakozik, egy-egy kézzelfogható test is, melyet megtapogatni, hiányait kipuhatolni s jó tulajdonságairól úgyszólván érzékileg is meggyőződni lehet. Ilyennek tekintjük azt a javaslatot is, melyet Leithner Antal báró, az állami számvevőszék gazdászati osztályának főnöke, az állami bánya-, jószág- és erdőigazgatóságok reformjára a „Pesti Napló“ februárius 17-ei számában körvonalazott. A tervezet tárgyismeretről tanúskodik, s meglátszik már körvonalain is, hogy szerzője a jól átgondolt egészet a részletezésben is époly szabatosan ki tudná fejteni, s érzi magában az erőt, mely esetleg a terv keresztülvitelére is vállalkozni merne. Ezt készségesen elismervén, el nem mulaszthatjuk egyúttal a tervnek egy sarkalatos hibájára vonni a figyelmet, s úgy vagyunk meggyőződve, hogy éppen az által teszünk legnagyobb szolgálatot e különben életrevaló tervnek, ha alaphibáját kijelölve, ennek kijavítására alkalmat nyitunk. Az érintett hiba tulajdonképpen nem is a tervben magában, hanem azon viszonyoknak téves, igazabban félénk, felfogásában rejlik, melyeket terve alapjául vett. Javítani akar, de nem hat a bajnak gyökeréig ; egyszerűsíteni akar, de nem meri kettémetszeni az összekuszált gombolyag minden szálát, mely magától ki nem ereszkedik. S ez nagyon természetes, mert a tervező egy átmeneti korszak számára dolgozik, nem látván úgy alakulva a viszonyokat, hogy az állandó újjászervezkedés idejét elérkezettnek vélje, s nem értvén meg a kényszerűség parancsoló szavát, mely gyökeres és állandó jellegű újjászervezkedést sürget. Ha egy újabb provisorium alkotásáról volna szó, pótlékul azon változatos kísérletekhez, melyeket a felvett alapon 1869 óta szenvedett a kincstári javak kezelési rendszere, akkor mindenesetre igen ajánlatos tervnek tartanák a Leithner báróét, s jóval practicusabbnak minden elődjénél. Elismernék, hogy a kezelési ágak okszerű csoportosítása, a számvitel decentralisatiója s az igazgatási kerületek commassálása, ami Leithner báró tervének alapvonalait képezi, tagadhatatlanul kedvező ellentét, a mostani rendszer végletekig vitt elkülönítéséhez a kezelésben, összpontosításához a számvitelben, s széttagolásához az igazgatásban. Sőt az így elérhető 272/16%-nyi megtakarítást sem kicsinylenek. Gyökeres rendszerváltoztatás nélkül ennél többet valóban nem igen lehet elérni. Hanem az képezi éppen a terv gyöngéjét, hogy palliatív szert kínál egy baj ellen, melynek csak heroicus cura lehet már orvosa. Huszonhét perczentnyi megtakarítással, egy olyan positiónál, mely az államot tisztán kezelési költségek fejében 828.500 forinttal terheli, s ennek a befektetéseket sem számítva alig háromszoros összegét adja jövedelmül, ha bajon nem segíthetünk. Sokkal több az, mit az állami jószágok s a bányászat igazgatási költségeinél megtakarítani kell, s még pedig megtakarítani úgy, hogy az igazgatás eredménye jobb legyen a mostaniénál, mely csak fogyasztást mutat, de productiót nem, s a rémség sok ada közé temeti a gazdálkodást. Az igazgatásnak ezen a borzasztó természetén kell javítani gyökeresen, haladéktalanul. S erre az első és döntő lépés nem az, hogy a meglevő igazgatóságokat így és úgy, itt meg ott olvaszszuk össze, a központi számvevőséget oszszuk szét a vidéken, s ez vagy amaz kezelési ágazatokat két, vagy három kalap alól egy alá vonjuk, hanem magát a kezelés rendszerét, módját kell egyszerűsíteni, s megszabadítani az ügyvitelt a bureaukraticus complicáltság nyűgétől, melyben vergődik, s megadni az ellenőrzésnek azt az erőt, mit csak a személyes felelősség elvének következetes keresztülviteléből nyerhet. Míg az ügyvitelnek és ellenőrzésnek most divatozó rendszere áll fenn, hiába próbálgatunk bármily egyszerűsítgetést, az mindig csak fictív lesz és nem igazi. Megapad az igazgatóságok száma, de ezzel csak azt nyerjük, hogy a kevesebb igazgatóságok gyomrában szinte csak annyi kéznek és fejnek ad dolgot a bureaukraticus rejtélyfejtés, amennyit a több igazgatóságok idejében foglalkoztatott, s alighanem csalódik Leithner báró úr, midőn tervétől még annyi megtakarítást is vár, amennyit mi egyáltalán nem tartunk elegendőnek. A terv, melytől az állami jószágok, bányák és erdőgazdaságok kezelésében a viszonyoknak megfelelő javulást várhatjuk, kell, hogy oly alapelveken nyugodjék, melyek lehetővé teszik, hogy a gazda gazdálkodjék, az erdész erdőt neveljen és értékesítsen, az igazgató igazgasson és ellenőrizzen, aki ellenőr, ahelyett, hogy mint most az ezerízű gépezetben elmortírolódjék minden egyéni tevékenység, megbénuljon a bureaukraticus bilincsekben a legszorgalmasabb kar is, elveszszen a tengerirka-firka között a hasznos működésre való idő, és a sok „hivatal“ között a „tisztviselő“ felelőssége , egy szóval, hogy a gépies munka helyett jogaiba lépjen az öntudatos cselekvés. Erre fektesse reorganizáló tervét, s ne dislocatiókra és holmi külsőségek megnyirbálására, aki szervező tehetségével hasznos munkát akar végezni, mert belső gyökeres gyógyítás kell itt, melyet a külső amputátió és sebforrasztás követhet s kell is, hogy kövessen, de nem pótolhat. Az újvidéki „Szibszki Národ“ Wenckheim b. miniszternek a kormány újjáalakítására vonatkozó elhatározását nagy elismeréssel és dicsérettel fogadja, annál is inkább, mivel a jobboldalnak kiválóbb férfiai (köztük Szlávy) nem éreztek magukban elég erőt és bátorságot az új minisztérium megalakítására. A horvát lapok is nagy elismeréssel nyilatkoznak Wenckheim báróról, hogy a legfelsőbb helyről hozzá intézett meghívásnak eleget tenni nem vonakodott. _________ Magyar tudományos akadémia. (Márczius 1-én.) Az akadémia történelmi osztályának mai ülésében Zsoldos Ignácz, mint az osztály legidősebb tagja, foglalta el az elnöki széket a távol levő Horváth Mihály helyett. Két felolvasást hallottunk, az egyiket Szilágyi Sándortól, aki Révay Péternek a szent koronáról írt művéről értekezett.