Ellenőr, 1875. március (7. évfolyam, 60-89. szám)

1875-03-28 / 87. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . 30 frt. — kr. Évnegyedre . . 5 frt. — kr Félévre ... 10 . — „ Egy hónapra . 1 „80 „ Egyes szám ára 10 krajtzer. Szerkesztési Iroda: Budapesten, nádor-utcza 0. as. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok vissza küldésére nem vállalkozunk. — Posta Utal csak bérmentes leveleket fogadnak el 87. szám. Budapest, vasárnap, márczius, 28.1875. VII. évfolyam. POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 0. sz. (Z.égrály testvérek Irodájában). Kiadó-hivatala: Előfizethetni helyben és posta útja, nádor-nteza 6. sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamációk Légrády testvérek irodájába (nádor-nteza 6. sz.) intézendők. Az „Ellenőr“ ára mint eddig: Egy évre................................20 forint — kr. Félévre............................... . 10 „ — kr. Negyedévre..........................500 kr. Egy hóra................................1 ,, 80 kr. Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadóhivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. TÁVIRATOK. Páris, márcz. 27. Edgar Quinet meghalt. — A tengerészeti miniszter e hó 25-éről az újcaledoniai parancsnoktól egy táviratot kapott, melyben értesíttetik, hogy Rastoul több más deportálttal egy csolnakon megszökött. Bayonne, márcz. 27. Don Carlos négy tartománytól újabb sarczot követelt, melyet azok, fenyegetése daczára, hogy visszavonni, megtagadtak. Berlin, márcz. 27. A császár jelenlegi erőteljes egészségi állapota következtében történt megállapodások szerint, Olaszországba való utazása az orosz császárnak berlini látogatása utánra — mely május közepére váratik — tűzetett ki. — Bismarck herczeg Friedrichsruheba utazott. München, márcz. 27. A „Donauzeitung“ azon híre, hogy a bajor kormány a bambergi érseki székre Hohenlohe bibornokot jelölé ki, alaptalan. Belgrád, márcz. 27. Egy fejedelmi decretum közzéteszi, hogy az alkotmány határozata értelmében az 1874-iki budget az államháztartás számára az 1875-ik évre is irányadó. Belgrád, márcz. 27. A belgrádi városi közönség elhatározta a fejedelemhez a szkupstina feloszlása miatt hálafeliratot intézni, melyet egy küldöttség fog átnyújtani. San Sebastian, márcz. 27. Számos helyiségben a béke mellett tüntetnek; a királyi csapatok elfoglalták a karlistáknak Tristany vezetése alatt levő félelmetes positióit. Grácz, márcz. 27. Rechbauer, a hozzá intézett bizalmi feliratot a küldöttségtől átvévén, kifejté előtte a képviselő értekezleten tanúsított magatartását; megemlékezett a feszültségről, mely a kormány és a képviselőház között kifejlődött, a magyar miniszterválság ez iránti befolyásáról ; figyelmeztetett a feudal-etericalisok élénk agitatiójára és a lengyelek részéről a Wildauer-félejavaslat ellen kifejtett ellenállására; ily körülmények között — úgymondá — sürgős szükséggé vált, hogy azon kormány elé, mely az alkotmányos viszonyok consolidatióját előkészítő, nehézségek ne gördíttessenek; a kormánynak szavazott bizalom különben az ő (Rechbauer) megtámadására csak ürügy volt, s ő örül, hogy meggyőződését akkor tartózkodás nélkül kifejező, mert ettől datálódik a bécsi közvélemény megváltozása; soknak most már megvan a bátorság nyíltan kimondani, mit azelőtt csak gondolni mert. Petris, márcz. 27. Liszt 52.—, 52.-, 54.— Eépaola 74.50, 75.-, 76. -. Lenolaj 67.75, 68.—, 70.50. Szesz 53.75 54.50, 55.—. Czukor finomított 146.— Az „Ellentér“ politikája. I. E lapnak vannak élénk rokonszenvei, melyeket nyilvánít büszkén minden komoly alkalommal, de nem szolgál a közjó rovására soha, és vannak határozott ellenszenvei, melyeket nem titkol, de tud féken tartani, sőt legyőzni is, valahányszor úgy kívánja a haza érdeke. Vannak előítéletei, mert emberi, de nem válik azok által elvakulttá senkinek esetleges jó tulajdonaira nézve. És tévedhet, mint hogy tévedett is gyakran, de nem téved szándékosan soha s a helyreigazítást elfogadja mindég, mert nem szenvelgi a mindentudóságot és infallibilitást. Nem imponál neki sem azon hetvenkedés, mely demokratára játsza magát, midőn csak keztyüs paraszt, sem azon fenn, héjazás, mely aristokrataságot segélyez, midőn csak parfümerozott betyár. Felfelé e lap nem demagóg sefelé nem udvaroncz. Egyenlőséget a lángeszek és buták közt nem hirdet a buták kedvéért sem; de minden érdemnek a saját fokozata és akadályai szerint szavaz elismerést a lángeszek ellenében is. Legjobb politika szerinte az, amely úgy felfelé mint lefelé, mind a koronának, mind a népnek a törvénynyé vált nemzeti akarat előtt meghajlást javasol mindaddig, amíg azt más törvénynyel nem módosítják a nemzet alkotmányos önkormányzatának illetékes tényezői. Rosz, gonosz, elvetemedett politika az, mely akár az udvar kegyétől, akár a tömeg szeszélyeitől várja az ország igazának érvényülését. A józan és becsületes politika a társadalom értelmes, miveit és szavazatképes elemeiben igyekszik majdának híveket szerezni s undorodik az eladó és ingyenélő csőcseléktől, akár frakkos, akár gatyás legyen. Aki a nyers számokat izgatja, az bujtogató; a ki a trónus engedelme nélkül gondolkozni sem mer, az már- zsalelő szolga. Az egyik éppen olyan hitvány és veszedelmes, mint a másik. Az „Ellenőr“ politikájának egyikhez sincs köze. Mi, nézeteink pártolása végett, a magyar nemzetnek mindig azon nagy részére hivatkoztunk és hivatkozunk, amelynek van tőkéje földben, tanulmányban, munkásságban — mert a capitalist nem csak a Wertheim-kasszák őrzik, hanem bírják és kézben tartják azok is, sőt a legnagyobb mérvben éppen azok, akik dogozni tudnak is, akarnak is, és nem a borravalót várják csúszkáló tunyaságban, hanem megkeresik kenyerüket emelt fővel, a magok emberségéből. A kenyékhez, herékhez, kalandorokhoz, kapa-kasza-kerülőkhöz, garázda tudatlanokhoz mi ugyan nem intézünk soha egy árva szót sem — komolyan. S a ki ezeket nevezi népnek és ezek szavát nevezi „isten szavának“, az ámít valami piszkos czéljára s a valódi, szorgalmas, tisztességes nép érdekeinek rovására, ennek a népnek épp úgy tagja lévén a lelkiismeretes miniszter, mint a becsületes szántóvető. Az út, melyet követünk, a józan haladás és fokozatos fejlődés útja. Minden jó ügynek két veszedelme van: a csökönyösség és a túlhajtás embereinek eljárása. Amaz termeszti a forradalmi magvakat , em ez előkészíti a reactiot. Katasztrófában szokott végződni mindkettő, ha erőre kap bármelyik közülök. Olyanok, mint lenne a fűtött mozdony, mely vagy vesztegelne egy központi állomáson, kiszabott idején és vágányán kívül, vagy túlságos rohammal vágtatna előre; az első esetben eléretvén az utána robogó gyorsvonat által, a második esetben pedig elérvén az előtte indult tehervonatot — bizonyos, romlásos collisiot eredményezvén igy is, úgy is. Ezen fogalmak és érzelmek sugallották és vezérlették s fogják sugallni és vezérleni az „Ellenőr“ politikáját mindig és minden tekintetben. S nincs egyetlen igazság is, amelyet épp úgy ne védelmezne jövőre is, mint védelmezett a múltban. E lap már hetedik esztendejében jár. Midőn létre jött, ennek támogatását a következő szavakkal kérte a közönségtől. Ebből következik, hogy az „Ellenőr“ állása a jelenlegi kormánypolitika irányában nem lehet más, mint ellenzéki és támogatni fog minden törekvést, pártolni minden indítványt, védelmezni minden utat, mely az 1867-ki alkotmány reformálását törvényes eszközök által czélozza s Magyarország önkormányzati jogteljességének érvényitésére vezethet. A roszait jóvá tenni, a jót biztosítani: ebben áll a józan politika egész veleje és ebben fog állani az „Ellenőr“ feladata is, mig egyik közlönye leend azon pártnak, mely a békés fejlődés, szabadságlehellő rend, szellemi és anyagi vagyonosulás, törvényes egyenlőség és társalmi művelődés ügyének embereiből áll, s nem akar sem háborút sem forradalmat. Legelső vezérczikkében pedig — az első szám élén — így szólott: Mindenekelőtt tehát, részint kötelességem kívánja, részint pedig jogomnak ismerem kijelenteni, hogy az „Ellenőr“ nem leend közlönye csak az elveknek, melyek mellett küzdeni fog s csak azon irányban fog haladni és működni, a melyet én, a felelős szerkesztő, fogok meghatározni, az idő és körülmények tekintetbevételével. Hogy az elvek minek leendőek, mondanom sem kell, mert e részben csak a köpenyforgatók tartoznak magyarázattal, valahányszor új alakban lépnek a nemzet elé. Az „Ellenőr“ szerkesztőjének politikai hitvallása az marad, ami volt, mióta hírlapíróvá lett s érzelmeit saját neve alatt közölhető, vagyis marad továbbra is a mellett, hogy Magyarországnak teljes joga van, h úgy a természet, mint az írott törvények szerint is — a maga ügyeit, mint független állam intézni el, minden idegen beavatkozás nélkül. Hogy ezen állami jogteljesség érvényesítésére mit kell tenni, az modor kérdés s fontos nagyon mindig, de főleg egy lapnál és viszonyaink közt. De éppen, mert a modor természete az hogy alkalmazkodik a helyzet lehetőségeihez , így változhatik egy napról a másikra: nem szólok többet erről sem, s csak annyit ígérek minden időre, hogy e lap modora — míg vezetésem alatt álland — nem lesz szolgai soha, senki irányában. Három évvel később, az előfizetőihez 1872-re intézett felhívásban az „Ellenőr“ következőleg formulázta álláspontját: Politikánk egyesíti az elégületlenség jogos követeléseinek érvényesítésére megkívántató erély tartósságát az akadályok legyőzésére szükséges türelem eszélyességével. A helyzeten nem rontani, hanem javítni akarunk. Legyen reform mindig, mindenben, hogy ne lehessen revolutió soha, semmi rosznak fentartásából. Haladni kell folyvást a kor igényeivel, hogy ne kelljen időnként rohanással pótolgatni az elmaradást. A társadalom fejlődése nem vesztegel egy osztály kiváltságainak kedvéért sem, s eltiporja azt, ki útjában makacskodik. Minden hatalom csak addig élhet, amíg el nem veszti átalakulási képességét. Nem a jövőre épül a amit, hanem ennek alapján emelkedik amaz. Mi tehát demokraták vagyunk az oligarchák irányában, de aristokraták maradunk a demagógokkal szemben. A szabadság uralmát s nem a fejetlenség zűrzavarát óhajtjuk. Az alkotmányt nem felforgatni, hanem kiigazítani törekszünk. Önkormányzatunk megvalósítására intézünk minden lépést, de a törvényszabta úton, rendszeretettel, szilárdan, diadalbiztosan. Mert hazánk ügyeinek elintézéséhez csak hazánknak van joga. Mások dolgához nekünk sincs semmi közünk. Kormányunktól pedig elvárjuk, hogy hazánk állami jellege és közigazgatási természete legyen magyar, anélkül, hogy a nem-magyar ajkú polgárok nyelvének mivelődési és társalmi menetébe avatkoznék. Jelszavunk a béke mind kifelé, mid benn, míg Magyarország ellensége gyanánt nem lép elő valaki. A. „Ellenőr“ nem tagad meg a most idézett hitvallásából egyetlen alapelvet és irányeszmét sem. Többet mondok. Azon alapelvek és irányeszmék létezését a volt Deákpárt lelkének mélyében is feltételeztem mindég, akármennyire helyes politikának tartották is elhallgatását. De azzal, hogy mi kimondtuk, ők pedig elhallgatták azt, amit szívünkön viseltünk mindketten és nem tagadhat meg soha e hazának egyetlen hű fia is igazán : a czél felé egy lépést sem lehetett tenni, úgy voltunk, mint lennének azon utazók, kik mindketten Amerikába szándékoznának menni, de vesztegelnek a parton, mert az egyik nem akarja tudatni hova megy, a másik pedig nem csinál titkot végczéljából; s mivel hogy együtt tartja őket az érdekközösség, hát disputálnak szépen a hajók előtt, melylyel, ha nem is egyenesen Amerikáig, de legalább a tengerre szállhatnának, ami nélkül pedig a szárazon vesztegetik idejüket örökre. Hét év, rosz termések és az állami háztartás veszélyes megzavarodása kellett arra, hogy ezt az igazságot belássa azon két nagy párt, mely ellenségesen állott szemben egymással egy olyan kérdés miatt, amelynek megoldására nem tudni mikor lesz idő és szerencse, s amelyet nem oldhattak volna meg a lefolyt két év alatt, ha nemzetünk minden tagja tökéletesen egy értelemben lett volna is felette. Na de jobb későn mint soha, s mi részünkről a feltámadás ünnepére nem kívánhattunk volna hazánk ügyének az adott viszonyok közt — üdvösebb, reményteljesebb fordulatot, mint azt, amely a parlamenti pártok egészséges alakulásának hatalmas fényében foglaltatik. Hogy e szerencsés fordulat által a politikai helyzet lényegesen megváltozott, az bizonyos. És erre vonatkozólag az „Erre nő !“ politikája iránt még van mondanivalóm. Csernátony. A képviselőház kedden, f. hó 30- dikán, déli 13 órakor ülést tart. A veszprémmegyei Deákpárt a pártalakulás tárgyában márczius 30-dikán d. u. 4 órakor tartja gyűlését Veszprémben. Verne Gyula regénye ma véget ért tározónkban. Április első napján megkezdjük „A párisiak“ czímű nagy érdekű mű közlését, Buwer-től, kinek utolsó és illetőleg hátrahagyott regénye volt. E regény cselekménye a császárság alatt indul meg, s a franczia-német háborúban az ostromolt Párisban végződik. A cultusminisztérium, mint az újvidéki „Szrbszki Národ“ újságolja, a szerb„Matica“-nak Budapestre tervezett átköltöztetését abbanhagyta, de egyúttal a „Matica“ hivatalnokainak szándékolt fizetés felemelését megtiltotta, mi több, meghagyta, hogy a fizetések lehetőleg alábbszállíttassanak. A szerb patriarcha i. é. márczius hó 15-diki iratával a szerb metropolitai tanács tagjait a folyó ügyek elintézésére összehívta. Az ülésezések f. hó 29-én veszik kezdetüket. A hivatalos lap mai száma közli a Általános NEMZETI SZÍNHÁZ. bérletszünet. Vasárnap, márcz. 28. A nemzeti színházi munkásosztály segély-egyletének javára. A falu résza. A nemzeti színház által 100 arany pályadijjal jutalmazott eredeti népszínmű 3 felv. Irta Tóth Ede. Zenéjét szerkesztette Erkel Gy. következőt : Ő császári és apostoli királyi felsége Bécsben 1875. évi márczius hó 23-án kelt legfelsőbb elhatározásával Nagy Károly altábornagyot a magyar honvédségi főparancsnok adlanusi alkalmazásától, az e téren tett buzgó szolgálatának elismerése mellett felmenteni s a XXXIII-ik gyalog hadosztály parancsnokává legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Szende Béla, s. k. A jó politika. A jók közmeggyőződése volt már régóta, hogy Magyarországnak nem feltétlenül jobbpárt, de jobb politika, nem egyéni, de kormányzási rendszerváltozás kell; nem erőszétforgácsolásra, de erőegyesítésre van szüksége ; a hajóba itt és amott is beszivárgó vizet kell sietve kiszorítni, hogy az el se merüljön , hogy a haza imminens bajainak orvoslásához kell látni mindenkinek — a jövő kérdései compromittálása nélkül — ha élni akarunk. Ez kellett nekünk, nem az egy napról más napra élés, örökös enquette-ezés, végnélküli ellenőrizetlen költés és adósságcsinálás. Ennek átlátása a jó politika kezdete. Ennek logikai postulátumai: az ország pénzügyének komoly és szigorú ellenőrzése, a kiadások okszerű megszorítása, a jövedelem és a jövedelmi forrásoknak a fizetési és adóképességgel párhuzamos nevelése, gyümölcsözetlen költekezések megszüntetése, parlamentünk s pártéletünk reformja, hozott törvényeink constatált hiányainak pótlása, a téves vagy hozzánk nem való elvekre alapított intézmények jóvátétele, a központi és törvényhatósági közigazgatás, az igazságszolgáltatás javítása és egyszerűsítése, szóval: újabb alkotásaink revisiója és rectificatiója, s ezekkel összhangzólag államháztartásunk egész keretében új, tervszerű, bátor és öntudatos reformintézkedések és a pénzügyi egyensúlyt lehetségesítő nagymérvű takarékoskodás késedelem nélküli életbeléptetése. Szükségképem postulatuma továbbá a jó politikának a hajónak haszontalan terheitől megszabadítása, a nyolcz év alat teremtett sinecura-rend- szerrel végleges felhagyás, a túlságosan sok miniszteri, vasúti, egészségügyi, közoktatási, osztály- és számtanácsos, légiót tevő titkárfogalmazó, számtiszt, a tömérdek számvevőség, a protectionált kegyenczek, eladósodott rokonok, a nagyszámú kortesvezér, magán érdekek s politikai és más gyanús szolgálatok fejében jövedelmes, de szükségtelen állomásokra juttatott tehetségtelen emberek, szóval: az inproductiv consumenseknek a minisztériumok és kormányhatóságok kebeléből kiválasztása s a közkincstár indokolatlan terhelésétől elutasítólag saját munkájuk megérdemlett keresményére utalása. A két nagy párt egyesülése tényének politikai, erkölcsi és társadalmi fontosságát az ország, a birodalom és európai nagy népek rokonszenves helyeslése követi. Tőlünk, a nagy eredmény eszélyes felhasználásától függ, hogy az fel- és aláfelé ostromolhatlanul megerősítse a nemzetek közt közjogi állásunkat, parlamentünk túlsúlyát , nemzeti védelmi positióinkat. A magyar államiság, nemzeti hegemóniánk, s a polgári teljes jogegyenlőségre fektetett alkotmányunk és intézményeink e földön örökre megszilárdítása, alkotmányos királyunk s dicső királynénk rokonszenvén és igazságérzetén kivül a pártegyesülésnél hatalmasabb garantiát nem bir ez idő szerint. Mint Herculesről tanítja a mythos, hogy a kígyót már bölcsőjében meg is fojtotta: nem mythosként, de valóban elmondhatjuk e pártegyesülésből született kormányunkról, hogy ez létesülése óta máris meghiúsította hazánk eldarabolására törekvő némely hűtlen fiainak gonosz szándéklatait. A mi egyesülésünk politikai ellenfeleink erejének máris megtörése, s egykor teljesen ártalmatlanná tétele lesz. Takarékosság, az ország közpénzének szigorú ellenőrzése és avval való gazdálkodó bánás érdekében a bevételek gyarapítására, a kiadások kevesbé lésére tétettek-e nyolc év alatt ily határozott, gyors, komoly és eredményes lépések, mint most mindenik minisztérium kebelében, fölösleges állomások, intézmények, nagyszámú törvényszék s egyéb kiadások tényleges megszüntetése által ? Tény az, hogy ma a kormánynak szeme van inkább és gyakrabban az ország pénzes zacskóján, mint keze; nézi, ha tesznek-e bele vagy vesznek-e ki? telik-e az vagy apad? bejő-e a bevárandó oly pontosan, mint kimegy a kiadandó ? kir-e fedezeti erővel vagy nem? És erre az üdvös útra Ghyczy miniszter vitt, ő adott örökre követendő példát, megnyerve általa a király és nemzet szívét egyszerre. Hát parlamenti tárgyalásunk rendszere nem javult-e máris? Nem egyetértés, aránylag kevés szó, s nemes hazafiság diktálja végzéseinket ? egy oly férfi vezetése alatt, aki hét éven át bírta az ország köztiszteletét, mint egy hatalmas párt vezére, akit még ellenfelei is tiszteltek, s a kinél emberebb ember ma Európa egy parlamentje elnöki székében sem ül? Kereskedelem- és közlekedésügyi minisztériumunkban is nem észlelhető-e a hazai és nemzeti érdekek tekintetében jótékony mozgalom és irányváltozás? Az adóhátralékok befizethetése végett időt adó póttörvény, mely egyfelől az állambevételt gyarapítja, másfelől jogot véd meg s békétlenséget oszlat el, s amely nem bizottságok senqitette-ek, de úgyszólván 24 óra műve, nem jelez-e változást a kormányzati és törvényhozási gépezet könnyedebb, gyorsabb és öntudatosabb mozgása tekintetében ? Azonban ezzel még mind csak a kezdet első lépését, a pillanat szükségei által előidézett tények, mondhatni : rögtönzések, egy jobb jövő auspiciumai, de amik lelkesítnek, nem hisznek , emelnek, nem lehangolnak, reményre jogosítnak, nem okoznak zsibbadást, nem lankasztják a tetterőt, s nem vezetnek csüggedésre, hanem oszlatják a láthatár borait, egyengetik a jövő utait, fölélesztik a nemzet alvó hitét s önbizalmát. Egy jó gazdának hét év kell tudása, rendszeres földje termőereje kipróbálására s kifejtésére. És közülünk sokan két hét után már palctát törnek kormányunk felett. Máskor évekig tanulmányoztattuk velük szakjok egy-egy kérdését, s ezektől idült bajok, életveszélyes sebek gyógyítását napok alatt várjuk. Ez vagy részakarat jele, vagy maga is betegségi sympthoma. Minisztereink szüntelen faggatása, elvfeladással, sőt éppen hazaárulással vádolása, s amidőn egyik pártot legyőzöttnek, a másikat capituláltnak hirdetjük, nagyon is rosz szolgálat a hazára és közügyre nézve, mely sérti a becsületes ember önös érzetét, gátolja a kormány tekintélye megszilárdulását. A kormányzási politikára nézve pedig éppen veszélyes, hogy nálunk a minisztert szüntelen színvallásra, tervei és célja idő előtti kibeszélésére, tacticája s kormányzási rendszere dobra ütésére kényszergetik indokolatlan bizalmatlankodás által. Ez az, amit boldogult Széchenyi dobbal való verébfogásnak nevezett. Ez a mi legjobbjainkban sem bizás egykor — s adja isten, ne legyen hamar — keservesen bosszulhatja meg magát magán a nemzeten. Nemzetünk ugy látszik elfeledte, hogy 1848—49 szinte mind letarolta nagy hazánkfiait és államférfiatokat; mi is elviseltünk néhány kitűnő tehetséget; egy mély bölcseségű vezetőnk nyilvános szava elnémult, egy másikat esküje s históriai nimbusza tartoztat el, harmadik az osztrák birodalom és hazánk külügyeit vezeti, a negyediket egészsége, az ötödiket és hatodikat, lángelméjök s nagyszabású politikai képességek daczára, közelmúltjuk, elvi differentiák és sok oldalról létező aggodalmak tartanak távol a kormányba lépéstől. De mindenik kíméletet érdemel, nem sárral dobálást. Bizony nem sok van, kiben válogassunk, elidegenitnünk pedig a közügyből a valódi tehetségeket: haza elleni bűn, bűn önmagunk irányában. Ne jusson nekem Cassandra sorsa, kit Juno viszonzatlan szerelmi boszúból avval bűnt tett, hogy honfitársai ne higyjenek neki még akkor is, mikor a veszély szemeik előtt áll; sem Amalthea-é, aki a jóslattartalmú görög Sybilla-könyveket írta, miket Stilkco pártütő szándékai elrejtése végett elégettetett; de ha ez lenne is, kimondanám, amit érzek, a mi aggaszt, s a mi nemzeti létünket halállal fenyegeti: „A haza nevére legyen már vége az egymás megsemmisítésére törő pártoskodásnak! A miniszterbuktatástól szűnjünk meg! Az önmarczangolás lengyel politikájáról mondjunk le!“ Egy nevét örök hálára érdemesített férfinak tán a válság utolsó perezében adott mentő eszméjét ragadja meg a hon minden hű fia, s a nemzeti egybeforradás szerencsés folyamit nagy művét végezzük be teljesen , akkor lesz életünk, hazánk s egykor tán egy erős magyar állam, mindenesetre a kiegyezés megújítása idejére még némi erőt gyűjthetünk; de ha erre képeseknek magnókat nem érezzük, viszálkodva, pénzügyünket nem rendezhetve, anyagilag és erkölcsileg tovább romolva, létjogunkat, s mint nemzet és állam fenmaradásunk jogczimét bizonyosan hamarább, mint vélnők, elveszitjük. Ki ne ismerné Plutarch paralleleiből Marcus Curtins történetét, a minek egy téves alkalmazásával csak a minap életlapjaink telve valának ? Elmondom, mert ránk illőbb példa előttem a történetekből nem ismeretes. Egy alkalommal Róma piaczán a föld kétfelé hasadása roppant nyílást okozott; a jósok azt mondák, hogy ez csak úgy enyészik el, ha egy nagy reményű római nemes ifjú abba beleugrik. Curtius azt mondá: én a hazától vettem életemet, feláldozom tehát neki, s lovon ülve beleugrott a mélységbe. Bizony az ifjú példáját követi az a férfi és az a kormány, a ki és a mely hazánk mostani válságos helyzetéből kiszabadítása feladatát a pártok egyesülésében indítványozva s abból születve magára vállalta. S ha Róma történetírója megdicsőitette a derék ifjút, s az emberiség ma is hirdeti önfeláldozó hazafiságáért, honfitársunk és kormányunk is rokonszenvet s támoálást érdemelnek nagy munkájokban, s türelmet azon idő bevárá ssában, mig nemes intenzióik s hazafias politikájok kifejtését legalább megkísérelhetik. Plutarch még egy más, szintén ismeretes példát is beszél el, a mi ránk felette igen illik. Scylurus nevű görög, midőn halála közeledett, 80 fiát egybehívta s egy nyaláb vesszőt rendre mindeg s kiknek kezébe adott azon parancscsal, hogy törjék el. A fiuk elpróbálták, s utóljára kinyilatkoztatták atyjuk előtt, hogy arra nem képesek. Az atya kivette a vesszőcsomót az utolsónak kezéből, szétválogatta, s egyenként mind könnyen eltördelte, így szólva fiaiho : ha egyesek lesztek, erősekké és hatalmasokká váltak; ha pedig egymástól elszakitnak és meghasonlásba hoznak, éppen mint e I vesszőszálak, oly gyengék, kiket kénye-kedve sze- I rint fog bárki megsemmisitni. Akár rege, akár történet ez, mély igazságot I és épületes tanúságot rejt magában ránk nézve, s minek megtanulása , alkalmazása a legnagyobb t áldás lenne! Kérdem azokat, kik hazánk és az osztrák bi- Irodalom fenmaradását szivükön viselik, emlékeznek-e vissza 1867—70-re? nem azt óhajtottuk-e , bárcsak isten néhány évi békét adna, hogy drága áru kiegyezésünknek benn vehetnők egyenlő értékű I hasznát, nemzetiségünket és államiságunkat szilár- Idithatnók meg jó móddal, politikai és kormányzati képességünket és túlsúlyúnkat fejthetnők ki, s bi- I zonyithatnók be a világ előtt! íme a béke megadatott, de mi, fájdalom és örök szégyen! az ellenkezőt bizonyítottuk be. S hogy a béke áldása felséges királyunk után főképpen egy magyar államférfi I érdeme, aki a két állam külügyét oly ritka tapin- I tattal és csodás szerencsével vezeti, ezt önérzettel I és nemzeti büszkeséggel vallja meg minden elfo- l gulatlan igaz magyar .... Már most a második I kérdést teszem fel. Mikor belügyeink kormányzása s néhány évvel ezelőtt hanyatlani, hazánk és létjo- I gunk, államiságunk és nemzeti fölényünk megkez- dett támadtatni, s pénz- és belügyünk teljesen tönkre menni indult, nem mondottuk e százan, minden körökben, ezer változatban: vajha élne most gróf Széchenyi ! vagy bár örökké ifjú maradhatna ! Deák Ferencz vezető nagy lelke! S midőn az első s nem volt lehetséges, az utolsó lehetetlenné vált, nem azt mondotta-e a hazáért aggódó minden hazafi : vajha a sok próba után egy oly férfi válna ki közülünk, ki nehéz belügyünk kormányzatát s úgy vinné, mint gróf Andrássy viszi a külügyet ! Váljon az indiciumok nem arra mutattak-e, hogy e férfit megtaláltuk ? Még emlékezetben lehet azon nevezetes beszéd, mely hazánkra az egyetértés napját derítette, a szivekbe a kiengesztelődés, politikai türelmesség és önmérséklet rég eltávozva volt igaz hazafi erényeit ültette vissza. Nekem ez alkalomból Petőfi egy jóslatszerű verse jut eszembe, minek — habár ez szokatlan is — némely sorait ide igtatom . Veszélyben a honi tettre hivja föl minden fiát, Reményeim szikláin állok én, lelkemre százszoros viszhang kiállt. Szilárd reményem, mint a sziklakő, mely nem remeg, Hogy helyemen majd becsület marad, hogy a hazáért sokat tehetek. Fölnézek a nyár-déli napba, és nem fáj szemem, Lenézek örvény fenekére, és lenézek bátran — nem szédül fejem. Közönséges napokban csak megáll más is helyén. De majd, ha minden ember tántorog, ottan leszek majd s nem tántorgok én. Nem várok én dicsőséget s díjat munkámért — —------Kötelességet ingyen tenni kell, s kötelesség munkálni a honért. Aki megolvassa ama beszédet, átérzi a költő eme szavait, visszaemlékezve eddigi életére, s fényes parlamenti pályáján a magyar állam és nemzet védelmére annak megtámadói ellenében tanúsított hatalmas és az egész ország tetszésével találkozó föllépéseire, sőt alig pár hetes kormány-