Ellenőr, 1875. április (7. évfolyam, 90-119. szám)

1875-04-01 / 90. szám

kölcsönért a terv szerint a kormánynak — ha be­leegyezik a mi nem valószínű­ — Róma városá­nak és a római tartománynak kellene garanciát nyújtani, még­pedig a kamatok, jutalékok és a törlesztés harmadrészének erejéig. Egy millió 100 lírás kötvény fog szétküldetni a világ minden ré­szébe, minden kötvény­től 3%-os félévi kamat járna aranyban, levonás és megadóztatás nélkül. A kötvények visszafizetése 50 év alatt történik — 1835—1935-ig — húzások által. Minden kihú­zott kötvény 100 líra jutalékot kap. Spanyolország. (A c­on­ve­ni­o.) A con­­venio ügye nagyon lassan halad előre; mindemellett is az alfonsisták táplálkoznak a reményen, hogy legalább megoszlást idéznek elő a karlisták tábo­rában, ami nélkül alig hiszik őket legyőzhetni. A szórványosan érkezett táviratok igazolni is látsza­nak némileg ezen hiedelmet; a karlista táborból számosan szöknek meg; Martinez Camposhoz teg­napelőtt egy karlista ezredes, egy tiszt és 24 ön­­kénytes ment amnestiát kérni; számos tiszt átlépett Francziaországba s elismerte Alfonsot; Orio kör­nyékén az ellenséges csapatok fraternizáltak, sőt befolyásos személyek tanácsolták volna don Car­­losnak, hogy menjen utána öcscsének don Alfonso­­nak; a spanyol kormánynak úgy sincs szüksége egyikükre sem, s elállott szándékától, hogy Alfonso kiadatását bármely kormánytól is kérje. Cabrera újabb manifestumot fog közzétenni, melyet számos barátja és bajtársa is alá fog írni. Mindezek azon­ban csak hírek, s az alfonsismus ügye a csataté­ren éppen nincs nyereségben, bár örömmel hirdetik a megerősített hírt, hogy a pápa nem küldött don Cariosnak és seregének apostoli áldást. Szerbia. (A feloszlatás után.) A szkupstina feloszlatása úgy látszik örvendetes ese­ményként fogadtatott az egész országban. Említve volt, hogy a volt szkapstina kisebbsége hálafelira­tot intézett a fejedelemhez, hogy a feloszlatás ál­tal megóvta az ország becsületét. A vidékről ér­kező tömeges feliratok is mind azt bizonyítják, hogy a közérzület megunta a garázdálkodó, szen­vedélyes nemzetgyűlést s semmi kifogása sincs a kormány erélyes eljárása ellen. A kormány is megmaradt s csak az igazságügyi tárcza ment át más kézbe, Radovics osztálytanácsos kezébe. Az újvidéki szerb lapok nem fogadják a feloszlatás hírét ugyanazon érzelemmel. A „Szibszki Národ“ dicséretes tettnek nevezi a kormány e lépését, me­lyet a sok rendetlenség és kihágás után ideje volt már egyszer megtenni. Adja az ég — igy kiált fel e lap, — hogy a szerb fejedelemség népe az átok köveit szórja azon méltatlan fiai fejére, kik az összes szerb népet egész Európa előtt meggyalázták. A „Zasztava“ melancholicus hangon ír a feloszlatásról. „Megtörtént, a­mit Bécsben és Budapesten oly nagyon óhajtottak, sőt fenyegetőzéssel is kívántak : a bel­grádi nemzetgyűlés fel van oszlatva !“ Voltak kel­lemetlen jelenetek a szkupstinában, igaz, de hát ilyen minden parlamentben van, a szerb nemzet­gyűlés pedig még olyan fiatal. Különben megmu­tatta a kormánynak, hogy a fejedelmen kívül más ura is van s ez a szkupstina. A feloszlatás külön­ben mindenképp epochális esemény. Az bizony. — A belgrádi hivatalos „Szrbszke Novine“ egy, már­­czius hó 13/25-dik napjáról kelt fejedelmi ukázt tesz közzé, melynél fogva az 1878/4 számadási évről szóló költségvetésnek hatálya és érvényessége (a nemzetgyűlésnek feloszlatása alkalmából) a folyó 1878/5 költségvetési évre is kiterjesztetik, úgy azonban, „hogy abból kihagyandó mindaz, a mi határozottan bizonyos szükségletek fedezésére ren­deltetvén, ugyanazok már fedeztettek.“ Kisfaludy-társaság. (Márczius 31.) A Kis­falud­y-t­ár­s­aság mai ülésében, melyen előbb Gyulay Pál, később Toldy Ferencz elnökölt, négy felolvasás tartatott. A felolvasások előtt Greguss Ágost titkár Kriza János ha­lálát jelente be. Az emlékbeszédnek a jövő köz­gyűlésen leendő megtartására Gyulay Pál ajánl­kozott. Szász Károly azon óhajának adott kife­jezést, hogy a titkár tegye magát érintkezésbe az elhunyt családjával, s eszközölje ki, hogy Kriza költeményeinek kiadását engedje át a társaságnak, mi — Gyulay szerint — annyival inkább kívána­tos, mert Krizának sikerült eredeti versein kívül sikerült fordításai is vannak. Ezután Szász Károly Vajda János „V­é­g­­telenség“ czímű­ költeményét olvasta föl, mely­ben a költő lelkét­ az „öröklét“ gondolata bántja, kétségbeejti, hogy van s lesz, hogy meg nem semmisülhet soha, mert a mindenható itt el nem sikkaszthat egy porszemet sem, mivel a végte­lenség itt az úr. Mindvégig erőteljes, megragadó költemény ez, magasan szárnyaló; kár, hogy egyes kifejezései, melyek sehogy sem illenek a fenséges keretébe, szokatlanul érintik a hallgatók lelkét. E különben lényegtelen hibán kívül lényegesebb hibája e költeménynek az, hogy szerző a végte­lenséget összetéveszti vagy legalább fölcseréli az ö­rö­k­­­étt­e­l. Ugyancsak Szász Károly olvasta fel P­a­­­­­óczy Lipótnak „Boldog csalódás“ czímű kisebb versét. Az élénk előadás hatást keltett. Ez­r­agad el. Itt Francziaország életét látom, én pe­di­­ig sírjaihoz tartozom! — Nem értelek egészen, — mondá Lemer­­ci­er. Ha azt hiszed, hogy mivel atyád és nagy­­at­­yád legitimisták voltak, a te eleven nagyravá­gy­ásodnak nem nyílik a császárság alatt szabad me­­ze, nagyon tévedsz. A moyen sőt a rococo is, hóbortjai a kornak. Nincs fogalmad róla, hogy mi­ly értékes lenne neved akár a császári udvar­ba­n, akár valamely kereskedelmi társulatban De va­gyonod mellett mivel sem kell törődnöd, csak a­­ divattal és a Jockey-clubbal. De, a divatról szidva, bocsáss meg, ugyan micsoda gazember ké­­szí­tette kabátodat? mondd meg, kérlek, följelentem a r­endőrséghez. Rochebriant marquis, félig gyönyörködve, fé­lig csodálkozva tekintett Lemercier Frigyesre, — olysf­ormán, mint a jóindulatú oroszlán nézi a vir­gonc­ez uszkárt, mikor ez sörényével merészel ját­­sza í ki,­­ és szünet után röviden igy felelt: — Rabám, melyet Párisban viselek, Bretag­­neba­n készült; s hogyha a Rochebriant névnek egyál­­talában van némi értéke Parisban, a miben kétkedem, bízom benne, hogy róla nemesembernek fognánk ismerni, bármily ízlésű is öltözetem, s bár­mily­­ doctrinái legyenek is valamely clubnak, mely jockey­kből áll. — Hahaha! kiáltá Lemercier, kiszabadítva karját barátjáéból, s annál ellenállhatatlanabb ka­­czajba­an törve ki, minél komolyabban nézett rá a marqit­­is. Bocsáss meg, — nem tehetek róla, — a Jockey­­-club, — mely jockeykből áll! — ez már sok, - - eredeti! Kedves Alainem, a Jockey-clubba Európa­i legnemesebb családjainak tagjai tartoznak, az ilye­­n magamféle egyszerű ■polgárembert be sem erpe-* lék. De mindegy, egy tekintetben teljes van. Járj zubbonyban, ha úgy tetszik, Mochebriant leszesz, legfölebb különeznek tar- Ma V­ai rte‘ in’ szegény fejem, Londonból vagyok agyai a nadrágomat hozatni; igy van az, ha az vasy Memercier. De im itt vagyunk a Palais (1. folyt köv.) után Kis­s Józsefnek „Simon Judit“ czimű balladáját mutatta be V­a­d­n­a­y Károly. Szép technikája által mindenesetre említést érdemel, de balladai tömörség nincs benne. V­a­d­n­a­y után Bart­a­l­u­s István olvasott a pánsípokról, trombitákról és pozo­­n­o­k­r­ó­l mint fúvóhangszerekről. A P­á­n pász­toristen egységes fogalmát oly messze korba kell tennünk szerinte, hogy az egyiptomi mithoszhoz is mesés távolságra essék. Ez összevág a p­á­n­s­í­p fogalmával, mely a zenében a hangszerek fejlődé­sének s a hanglétra elméletének kiindulási pontul szolgál. Hangsúlyozza az ókoriak­ előszeretetét a za­jos zenéhez, így keletkeztek aztán a megdöbbentő harsonák, kürtök, trombiták és pozonok, úgy, hogy nemcsak a mindennapi életben játszottak el­sőrangú szerepet, hanem a vallásos mysteriu­­moknak is segédeszközei lettek. B­a­r­­­a­­­u­s felolvasása végeztével Greguss Ágost titkár bejelentette, hogy a meghalt székes­­fehérvári kanonok, Schwanfelder József 100 frtot hagyományozott a Kisfaludy-társaságnak. Ezután felolvassa a Büttner Linának „Elbe­szélések és rajzok“ czímű gyűjteményére beadott két bírálatot. Az egyik bíráló szerint szerző tud elbeszélni, de leleményessége nem nagy. A formát nem találja el. Kiérzik, hogy humoros akar lenni, de nem képes. Kiadásra nem ajánlja, egyet­értőig a másik birálóval, ki azonban reménye, hogy Büttner Lina sikerült elbeszélésekkel fogja még gazdagítani irodalmunkat. Az „El­b­e­­szélések és rajzok" tisztelettel visszakül­­detnek. A „T­ü n d é r“ czímű verses elbeszélés név­telen szerzője buzdítást érdemel az egyik bíráló — Arany László —szerint, bár az ízlést kielé­gíteni, a kedélyt megindítani nem képes. Részint népmese részint mondái elemekből van összeszőve, de se a népmese naiv hatása, se a mondái elem költői feldolgozása nincs meg benne. Verselése ne­hézkes. Se alapeszméjével, se hangulatával nem volt tisztában a szerző. Kiadásra nem ajánlja. A másik biráló azonban, Jókai Mór, ki­adásra méltónak s irodalmunkra nyereségnek tartja. A birálók véleménye különbözvén kiadatik egy harmadik bírálónak , Greguss Ágostnak. Ezzel a hallgatóság eloszolt s a tagok még zárt ülésre együtt maradtak. A budapesti ügyvédi kamara rendkivüli köz­gyűlése. (Márczius 31.) A budapesti ügyvédi kamara ma d­­u 3 óra­kor a megyeház nagy termében tartá rendkivüli közgyűlését. Elnök Ghyczy Gy. felolvasta a jelen­tést. Rendes ü­gyszám van 839, fegyelmi 12, vá­lasztmányi ülés 8, fegyelmi egy tartatott; trszéki elnökséghez 30 átirat történt, 653 ügyvéd bejegy­zésért folyamodott, ezekből 568 bejegyeztetett, 55-nek ügye függőben maradt. Bejegyzésért 140 ügyvédjelölt folyamodott, 10 bejegyeztetett, 2 pót­lásra utasíttatott, 3 elutasíttatott, 125-nek bejegy­zése pedig függőben maradt. Ügyvédi vizsga leté­telére 10 ügyvédjelölt jelentkezett, 5 az ügyvédi vizs­gát letette, egy elutasító választ kapott, 4-nek ügye függőben maradt. Egy ügyvéd váltóügyvédi vizsga letétele iránt folyamodott. A folyó ü­gyek elintézése után M­ártonfy ügyvéd emelt szót, azt vitatva, hogy a kamarának tagja csak gyakorló ügyvéd lehet ; csodálkozik azon, hogy a választmány egy államhivatalnokot (dr Panner Gyula orsz. főlevéltárnokot) még a bi­zottságba is beválasztá; kérdi a választmánytól, miként jöhettek az ügyvédek lajstromába ilyenek ? — Hodossy nem lát abban inconvenientiát. Polonyi G. Mártonfy véleményében osztozik. Matolay E. a választmány eljárását helyesli. Mártonfy végszavában kijelenti, hogy egyáltalán nem kívánja interpellátióját úgy értelmeztetni, mintha ő az államhivatalt az ügyvédi kamara mél­tóságával , tekintélyével összeegyeztethetőnek nem tartaná. De azt viszásnak tartja, hogy a főváros­ban koncentrált államhivatalnokok, különösen tör­vényszéki tagok, tagjai lehessenek az ügyvédi ka­marának, mert itt ekkor nem ügyvéd ítél kartársa felett, hanem a törvény szelleme ellenére, éppen azon bírák, kik a kamarából ki lennének záran­­dók.­­ A választmány eljárását a közgyűlés helyben hagyja. Ezután következett a napirend, melynek tár­gyát az ügyrendi tervezet megvitatása képezte. A rendes közgyűlés minden év márc­ius havában hi­­vatik össze. A 3. §. 2-ik pontjánál Polonyi G. szólalt fel, ki a hírlapi közzététel mellett a gyűlés napját külön meghívóban is kívánja a tagokkal tudatni. Az elnök felvilágosítására, hogy gyűlés minden hóban legalább egyszer fog tartatni s hogy 600 meghívó szétküldése nagy kellemetlenséggel jár, — a közgyűlés az eredeti szöveget elfogadja.­­A 8. §. 3-ik pontjánál, mely szerint önálló indít­vány csak akkor vehető tárgyalás alá, ha a köz­zétett napirendben ben foglaltatik, — Brode indít­ványozta, hogy a választmány azon esetre, ha va­lamely indítványnak tárgyalás alá bocsátását nem tartja helyesnek, erről a közgyűlést értesítse. A pont változatlanul elfogadtatott. Azután, az ügy­rendi tervezet kisebb lényegtelen, leginkább ltiláris módosítások után elfogadtatott. Ezután beterjesztetett az ügyvédi kamara 1875. évi költségvetése. A rendes szükséglet kö­vetkező : Lakbér 2060 frt, világítás s fűtés 500, irodai szükséglet 400, fegyelmi eljárás előleges költségei 500, nyomtatványokra 500, szolga fizeté­sére 500, írnok fizetése 600, 2 dijnok fizetése per 400 frt , 800 frt, titkár fizetése 2000, irodai átalány 500, pénztárnok fizetése 500, a lakás fel­szerelésére 300, előre nem látott czélokra 200 frt. Rendkívüli szükséglet. A kamara helyiségeinek be­bútorozására 300 frt. Az összes szükséglet tehát 13.520 frt. Rendes fedezet: évi tagdijakból 520 tag után 20 frtjával számítva 10 400 frt, felvételi dijak 5 frtjával ugyanannyi tag után 2600 frt. Ügyvédjelöltek felvételi dija 520 frt, összesen tehát 13.520 frt. A közgyűlés az ügyész diját 1200 frtról 1500 frtra emeli s erre nézve egyszersmind a virement jogot is megadja. Szóba hozatott egy könyvtár felállítása; erre nézve határoztatott, hogy jegyzőkönyvileg kifejeztetik egy könyvtár alapítá­sának szüksége. Az ülés hét órakor ért véget. A hivatalos lapból. A közoktatási miniszter a szegedi polgári iskola igazgatásával ideigl­ megbízott Nagy János tanítót igazgató-taní­tói minőségében végle­gesen megerősítette. Az igazságügyminiszter Csucsár Jánost a mun­kácsi fegyintézethez III. osztályú tiszti írnokká, és Biró Bélát a baróthi járásbíróság mellé bírósági végrehajtóvá nevezte ki. A pozsonyi pénzügyigazgatóság Benyovszky László vágbeszterczei csendbiztost VII. oszt. adóhivatali tisztté nevezte ki. A szegedi pénzügyigazgatóság Elekes Ferencz pénzügyőri fővigyázót VII. oszt. adóhiv. tisztté nevezte ki ideigl. minőségben. HÍREK. Márcz. 31 — Az országos zenész­eti akadémia elnökévé Liszt Ferencz ki van nevezve. A kinevezési okmányt maga Trefort miniszter nyújtotta át Lisztnek tegnap, s ma jelent meg a hivatalos lap­ban. Az akadémia az őszszel fog megnyílni, de egyelőre csak egy osztálya, a többi pedig fokoza­tosan, a pénzügyi viszonyok javultával. Liszt a négy legfelsőbb tanszéket óhajtaná betölteni leg­először, még­pedig kitűnőségekkel. Így említik, hogy a zongora-tanszékre a híres Bitlow, a zene­elmélet és öszhang tanszékére Devitte lipcsei tanár, a magyar népdal elemzésére Erkel Ferencz, a hangszerelés tanítására pedig Richter János volnának kiszemelve. Lisztről megemlítjük még, hogy még e hét folytán külföldre utazik. Előbb Bécsbe, azután Münchenbe, hol egyik oratóriumát adják elő, később pedig Weimarba. Május végén a belga király vendége lesz a lopi kastélyban. — Péchy Tamás közlekedési miniszter ma visszaérkezett Szikszóról. — A közgazdasági miniszter Sar­­kadon. — Simonyi Lajos miniszter e napokban körutat tett a szalontai kerületben, választói közt. E látogatásról s a fogadtatásról következőket ír­nak a „P. Naplódnak: Simonyi vasúton ment Szalontára, hol lovas legények és fogatok kisérték a városba; számadó beszédét, melyet képviselői működéséről tartott, nagy és lelkesült tömeg hall­gatta- innen kocsin Köte-Gyánba rándult, honnan rövid beszéd után d. n. félhárom­ tájban­­Sarkadra érkezett lovas legények kíséretében. A városban előbb Püspöky Alajos kath. esperes üdvözölte; azután a városházra hajtatott, hol a nagy számmal egybe­­gyű­lt nép fogadta. Simonyi nagy figyelem közt adta elő, hogy a mostani országgyűlésen mindig a balközéppel szavazott, de hogy kötelességének tar­totta, a haza javát egyenlően szívén hordó két párt egyesülése után megalakított kormányban ki­rályunk párát­ására tárczát vállalni. Simonyi beszé­dére Osváth Imre ref. esperes válaszolt, fölkérvén őt, hogy a jelen ülésszakon tovább is képviselje a kerületet, mit a miniszter szívesen megígért. A követjelentés megtörténte után Simonyi néhány perczig a tanácsteremben időzvén, Osváth espe­res úrhoz ment uzsonnára s onnan esti 7 óra előtt a vasúti indóházhoz kocsizott, igen szép kí­sérettel. — Szász Károly, osztálytanácsos a köz­­oktatásügyi minisztériumban, miniszteri tanácsosi czímet és jelleget nyert.­­ A budapesti vál­a­s­z­t­ás­i k­özp­onti bizottság hirdetményt bocsátott ki, melyben a választási póttörvény értelmében közhírré teszi, hogy az összeírás határideje a jövő hó 15-ikéig kiterjesztetett, egyúttal felhívja azon választókat, kik eddig még a választók lajstromába nem vetet­tek fel, hogy az illető adópénztárba hátralékos adójukat lefizetvén, ezt ápril 15-ikéig a polgármes­ter, mint a központi bizottság elnöke előtt iga­zolják.­­ A népkonyhák holnaptól kezdve meg­szűnnek, miután a munkaidő beállt s a szegények találhatnak munkát. Ráth Károly főpolgármester köszönő leveleket irt a nőegyleti választmányokhoz, melyek a népkonyhák közül annyit buzgólkodtak. Most is két egylet: a helybeli jótékony nőegylet és a „Valéria“ egylet elhatározták, hogy saját ere­jükből tartanak fent két népkonyhát, egyiket a VII-ik, másikat a VIII. kerületben. — Hatala Péter, mint a „Hon“ hallja, befejezte s rövid idő alatt nyilvánosság elé bo­csátja azon terjedelmes röpiratot, mely a r. kath. egyházból kiléptét s az unitárius egyházba belépé­sét indokolja. — Richter még egy zenekari hangver­senyt rendez ápr. 7-én, s abban többi közt Liszt „Faust“ symphóniáját s Wagner „Niebelung“-jé­­nek egyik részét is bemutatja. — A városi tanácsnoki állomásra, mely Petrovics Szilárd halála által megüresült, a legközelebbi közgyűlésen történik meg a válasz­tás. Ez állomásért hárman pályáztak: Barna Zsig­­mond főjegyző, Andreánszky Zsigmond és Viola Imre jegyzők. — Egy öngyilkosság története. Kubovics Antal volt adóvégrehajtó s a főváros szervezése óta az ötödik kerületi elöljáróságnál kezelő hivatalnok, Mainon Mária franczia nyelv­mesternővel régebb idő óta baráti viszonyban állt s ennek különféle­­ ügyeit is ő szokta rendezni. Mainon egy ízben 4000, később pedig 800 forintot adott át Kabovicsnak a végből, hogy a pénzt a budai takarékpénztárban és pedig olyan könyvecs­kére, melyre már 6000 frt volt betéve, elhelyezte. Kubovics azonban a 4800 frt maga irta be a könyvecskébe s a pénzt magának tartotta. A ha­misított könyvecskét természetesen Marion kisasz­­szonynak adta át. Később Kubovics alkalmat talált e könyvecskét elsikkasztani. Ekkor ama két tételt, melyet maga írt bele, kitépte a könyvből, a többi 6000 frtot pedig kivette a takarékpénztárból, hol a hozzá intézett kérdésre azt felelte, hogy a gyer­mekek szakították el az illető lap egy részét. Marion kisasszony nemsokára észrevette a betéti könyv hiányát, és elment a takarékpénztárba, hol előmutatták neki a beváltott könyvecskét. Kako­­vics tegnap egész nap nem jelent meg a hiva­talban, az esetről értesített rendőrség tehát ná­dor-utczai lakására ment, hol hiába kért bebo­­csáttatást. Egy kulcscsal próbálták felnyitni a külső ajtót, e pillanatban azonban belülről is kulcsot dugtak a zárba, hogy a kívülről történő nyitási kísérletek meghiúsíttassanak. A rendőrség most már bizonyos volt benne, hogy Kubovics otthon van. A külső ajtót tehát felfeszítették, s e percz­­ben két lövést hallottak belülről. Még két más ajtót kellett felfeszíteni, és a harmadik szobába érve, a rendőrök Kubovicsot a padlón halva találták. Pisztolyból két lövést intézett magára, az egyik golyó fején ment keresztül, a másik szívét találta. Kubovics 29 éves volt, skalitzi, csehországi szü­letésű, és mint hivatalnok nagy szorgalmat ta­núsított. — Orvosi dijak. A budapesti orvosi kör tegnap este rendkívüli közgyűlést tartott a Hun­gária egyik termében, melynek főtárgyát az orvosi dijak megállapítása képezte. Erre nézve dr. Poor Imre következő javaslatát fogadták el: Minden gyakorló orvos a magángyakorlatban maga szabja meg a gondozási, műtői látogatások és tanácskoz­­mányok díjait. A kör tagjai jóllehet a valóban szegény betegek gondozását a község és az állam teendőjének tekintik, mindazonáltal emberbaráti tekintetből és saját jószántukból ugyanazon se­gélyben fogják a szegény betegeket részesíteni, mint a gazdagokat de arra sem a község, sem az állam nem kötelezhetik. Per tárgyát képező orvosi követelések megítélésekor a szakértőkül meghívott orvosok kartársaik igényei iránt teljes méltán­ylattal fognak véleményt nyilvánítani és a di­jakat az orvosi egylet az 1862. febr. 12-ki közgyűlé­sének javaslatához képest következőleg fogják meg­állapításra ajánlani : Egyszeri látogatás (akár a fél, akár az orvos lakásán történt) 2 forint, éjjeli (esti 10-től reggeli 6-ig) látogatás után, ha az a beteg kívánságára történik : 5 frt; orvosi tanács­­kozmány után 6 frt, ha a beteg kívánta azt, a kezelő orvos is annyit kap, mint a consiliárius­ műtétek után, minthogy azok többé-kevésbbé techni­kai ügyességet és több munkát igényelnek, 1—100 frt, de ezen dijon kívül beszámittatik a látoga­tási dij. — Rendőri hírek. Özv. Lohonyay Jenny, varrónő a molnár-utczai 13-ik sz. alatt, Béla nevű 11 éves fiát 8 darab kész inggel egy bécsi utczai kereskedésbe küdldé; a nevezett utcza szegletén egy közép termetű és korú nő csatlakozott a fiúhoz, s 10 krral a közel lévő czukrászhoz küldötte; mi­dőn a fiú visszaérkezett, a vett czukrot neki aján­dékozta, és újra beküldő 20 krral, ele a batyut átvette tőle tartás végett. A fiú ismét megjővén, csak hűlt helyét találta a szives asszonynak. — A rendőrség nyilatkozata szerint ez gyakran meg­történik serdületlen gyermekekkel. A tetteseket azonban mindeddig nem sikerült fölfedezni, mert a megcsalt gyermekek képtelenek eléggé hű személy­­leírást adni. — Dobos még mindig Lippa körül lappang, mint a temesmegyei alispánnak jelentették. Elfo­­gatására hétfőn reggel egy század katonát küld­tek. Temesvárit és környékén most mindenki Do­bosról beszél, s minden gyanús emberben Dobost sejtik. Hétfőn délután is a városban szájról-szájra kelt, hogy a hírhedt rabló öt czimborájával Temes­várit van. Volt is elég jel, mely e hit mellett szólt, s elhitte mindenki. A külvárosokban — írja a „Temesi L.“ — lovas katonák vágtattak fel és alá az utczákon, a gyalogos katonaság pedig ha­tosával, nyolczasával valamennyi vendéglőt, korcs­mát és a külvárosokban a kávéházakat is sorba járta az állítólag ittlevő rablók elfogatása végett. Több, magát igazolni nem tudó csavargó el is fo­gatott s egy-egy lovas katona által a városházára kisértetett. A hir, hogy Dobos a városban van, kö­vetkező eseményből eredt. A kir. törvényszék bör­tönhelyiségeiből minden reggel és pedig 6-7 óra tájban egy pandúr több rabbal a kormányszéki épületben elhelyezett járásbírósági helyiségekbe megy, hogy ott besülsenek, így történt ez hétfőn is. A­mint a pandúr a kormányszéki épület felé közeledik, annak sarkán észrevesz egy magas szőke egyént, ki szüntelenül az arra néző börtön ablakaira tekintget; ezen egyén mellet egy isme­retes, félszemére vak koldus áll; a mint az előbbi a pandúrt megpillantja, a koldusnak valamit mar­kába nyomva rögtön futásnak eredt s ugyanazt tette a koldus is. A pandúr a rabokkal vissza­ment a törvényszéki épületbe, ott jelentést tett a látottakról, minek folytán a kir. törvényszék rög­tön átiratot intézett a városi kapitánysághoz a nyomozások megtétele végett. A többit mi történt, fenebb mondottuk el. — Makói dolgok. E napokban Makó város közgyűlése botrányos ü­gygyel foglalkozott. A városi erdőből nyolczvanöt pompás nagy élőfa elveszett s csak a gyökere maradt. A városi tiszt­viselők nagy része gyanús lett. A közgyűlésen a 31 évre menő okiratok felolvasása után indítvá­nyozva jön, hogy Nagy Gy. Józef városgazda, Medve János törvénybiró, Szabó Mihály, Igaz Fe­rencz, Cseh János tanácsosok, Fodor Mátyás jegyző, Tarnay Sándor pénztárnok, Kökényessy Géza pénztári ellenőr, Molnár Illés és Erdei Pál csőszök hivatalaiktól, illetőleg szolgálati állásuk­tól függeszt­essenek fel és az ügyiratok az illeté­kes királyi ügyész úrhoz az ellenük megindítandó bűnvádi eljárás végett tétessenek át. Goda Imre csőst pedig egyszerűen bocsáttassák el. A felol­vasott jelentések tudomásul vétele mellett az ügy hosszas és kimerítő megvitatása után azon kér­désre, hogy az összes vizsgálati iratok a kir. ügyészséghez áttétessenek-e vagy nem, a képvi­selő-testület közfelkiáltással egyhangúlag „igent“ mondott. — Nyolcz forint miatt. Egy budai tég­lavető mester 20 éves fia Liczenpolcz Károly hus­­vét másod napján kártyázással töltötte idejét , elvesztett 8 frtot. E miatt úgy elbusulta magát, hogy tegnap pisztoly vetett véget megkeserített életének. — Achard Amedée, egyike a nálunk is jól ismert franczia íróknak, meghalt 61 éves ko­rában. A „Reveue de deux Mondes“ egyik fő­munkatársa volt, s mint hírlapíró több elő­kelő franczia lapba dolgozott. Sok regényt és elbe­szélést irt, melyek kellemes olvasmányok, és idegen nyelvekre is szívesen lefordították. Irt né­hány vígjátékot és számos szellemes bírálatot. Mű­veiből magyar nyelvre is sok le van fordítva, ki­vált elbeszéléseiből. Törvényszéki csarnok. (Felségsér­t­é­s.) Muslai János pestmegyei, biai születésű, szolnoki illetve szegedi szabómester, február 4-én este 9 óra tájban Csányon (Csongrádm.) Vetró József korcsmájában többek társaságában borozott, politizált is, e közben fejtegetvén az ország finan­ciális helyzetét, s közeljevő végbukását. Eszme­­társulás utján, azután rájött az ország ezen bajai­nak okozóira is, a bírákra, kik igazságtalan íté­letet hoznak ; a képviselők, mágnások, sőt maga a király is, kik az országot elviselhetetlen adók­kal terhelik, s kiket aztán Muslai gyalázó és tisz­teletlen csimékkel illetett. Kókay Rókus, Domokos Lajos csányi csendbiztosok s Práger János kovács és más tanuk a felségsértő szavakat hallván, Kó­kay és Domokos kötelességökhöz híven vádlottat rögtön a járásbíróság elé vitték. Vádlott, ki nem állítja, hogy a tett elkövetésekor részeg lett volna, a felhozott vádakat határozottan tagadja. Miért is az imént említett három tanú a törvényszék előtt meghiteltetett. A kir. ügyészség (Tóth G.) vádbe­szédének s Hets Ö. védőügyvédnek meghallgatása után a törvényszék (elnök Sárkány J., előadó dr. Em­mer, biró Myrth) vádlottat befogatásától szá­mított 3 havi súlyos börtönre s az okozott f oko­zandó költségek megtérítésére ítélte. Vádlott feleb­­bezett, védőjének kérelmére a kir. ügyészség ellen­­indítványával szemben a törvényszék vádlottat sza­badlábra helyezte, mert a szolnoki törvényszék, hol vádlott ellen szintén bűnvizsgálat van folya­matban, nem tartotta szükségesnek letartóztatását.­­­ (Javitatlan vén bűnös.) Singer Ja­kab óbudai illetőségű, 77 éves izraelita, kit a rend­őrség „Librák“ néven ismer, folyó hó 17-én Kann Manó rövidáru kereskedő boltjából fél tuczat szipőt lo­pott el, de a tulajdonos által az utczán legott el­fogatott s a törvényszék elé állíttatott, mely előtt már annyiszor állt a javíthatlan öreg, hogy bün­tetéseinek számát sem tudja. A törvényszék vád­lottat három havi börtönre ítélte. CSARNOK. Adomák Sheridanról. A két Sheridan — mondja Kelly — azon időtájban, midőn Tom a parlamentbe remélt jutni, egy szini előadás után velem vacsoráltak. — Atyám — mondá Tom — én azt hiszem, hogy az alsó házban sokan vannak olyan férfiak, kiket nagy hazafiaknak hívnak, de csak humbugok. Én részemről, ha a parlament­be bejutok, egyik párthoz sem kötöm le magamat, hanem olvasható betűkkel a homlokomra írom: „Kiadó.“ — írd alá még — mondja az apja: „Bú­tor­zatlanul.“* Sheridan éjjel szeretett dolgozni, s fényes világítás mellett. A bort ilyenkor inspiráló erőnek tartotta. — Ha a gondolat — mondá — lassan vagy nehézkesen jő, egy pohár jó bor felbátorítja; ha pedig könnyen jő, egy pohár jó bor megju­talmazza.* Egyszer Sheridan új pár czizmában jelent meg. Valamelyik barátja észrevette. — „Találjá­tok ki — mondá Sheridan — hogy hogyan jutot­tam ehhez a csizmához ?“ — A barátjai minden­féle lehetőséget'^ össze-vissza mondtak. — „Nem találtátok el — mondá tréfásan Sheridan — és fogadom, hogy soha sem találjátok ki: én vet­tem meg, és fizettem az árát. * Egy nagy társaságban egy estre arról folyt a beszéd, hogy a tanodába járó ifjak mennyi zseb­pénzt kapnak Sheridan a szülők túlságos fösvénysége felett sajnálkozását fejezte ki. — Te fiam — mon­dá az apja — e részben nem panaszolkodhatsz, mert én 800-at ígértem neked évenkint. — Igen, atyám; elismerem, hogy annyit ígért, de sohasem fizette ki. * A St. Jakab utczában egyszer Sheridan két királyi herczeggel találkozott, az ifjabbik tréfásan mondta: —­ Sherry, éppen önről beszélgettünk, s nem tudtuk elhatározni, hogy melyik talál önre jobban: nagy bolond-e, vagy nagy hunczut? vén ficzkó, e tekintetben mi a saját véleménye? —» Sheridan mélyen meghajtotta magát, mosolygott s a két herczeg közé lépve mindeniket karon fogta. — „Azt hiszem — mondá — hogy a kettő kö­zött vagyok.“* Egyszer azt kérdezték Sheridantól, hogy mi­féle bort szeret legjobban. „A mások borát“ vála­­szolá komolyan.* Egy Clifford nevű ügyvéd egyszer nagyon erős és éles megjegyzéseket tett a Sheridan poli­tikai magaviseletéről. Sheridan a következő szavak­kal adta vissza a kölcsönt : — Azon ügyvéd urnak pedig, ki piszkolódá­­saival szerencséltetett, nem tudom, hogy miképpen válaszoljak, mert St. Giles nyelvében s modorában nem vagyok jártas. De valamit mégis mondhatok róla, és pedig olyasmit, mi előnyére válik; — alig hiszem, hogy elhinnék önök — oly hihetetlen, de szavamra mondom, hogy tény: tisztán emlék­szem, hogy egyszer, vagy kétszer, de egyszer bi­zonyosan tudom, hogy gentlemanek társaságában találkoztam vele.* Kedves tréfás modorát s a nevetségesnek rög­tön való észrevevést az utolsó órájáig megtartotta. Betegségében egy D. W. nevű solicitator, ki több végrendeletben kedvezményeket kapott, megláto­gatta. D. W. úr távozása után csakhamar egy kedves barátja jött, s ennek azt mondta Sheridan: barátaim nagyon szívesek voltak hozzám, gyakran meglátogattak és szolgálatukat felajánlották. Dick W. sem maradt el, v­é­g­r­e­n­del­e­tcsi­n­ál­ó ar­­czával megjelent, éppen most távozott. * Utolsó betegségében attól tartottak orvosai, hogy műtétet kell rajta végbevinni, s kérdezték, hogy állott-e ki valaha valami műtétet? — Soha, válaszolá Sheridan — kivévén, midőn a festő előtt ültem, hogy az arczk­épemet vegye le, vagy midőn a borbély a hajamat vágta. * Egyszer azt kérdezték tőle: Miért bámulunk s tiszteljük az ambitiót, és miért utáljuk a fös­vénységet, miután mind a kettő a birtokvágy ki­folyása ? — Mert — mondá Sheridan — az egyik természetes, a másik mesterkélt; az egyik értelmi erő, a másik értelmi fogyatkozás jele; az egyik étvágy, a másik betegség. * A hírlapoktól nagyon félt, s a hírlapíróknak mindig igyekezett a kegyeket megnyerni. Gyakran szokta volt mondani: csak egy napisajtó legyen mellettem , nincs olyan dolog az országban, a­mit végre ne tudnék hajtani. KÖZGAZDASÁG. Az országos magyar gazdasági egyesület köz­gyűlése. — Márczius 31. — Lónyay Gábor elnök röviden üdvözölvén a kevés számmal megjelent tagokat, 11 óra után megnyitja a közgyűlést és felszólítja a tit­kárt az egyesület múlt évi működéséről szóló el­nöki jelentés felolvasására. A felolvasott elnöki je­lentés egészben úgy mint részleteiben igen szép bi­zony­í­téka azon nemes buzgalomnak, elismerésre méltó törekvésnek, melyet ez életrevaló egyesület kifejtett s biztosíték arra nézve, hogy jövőben szintén felhasznál minden eszközt czéljainak el­érésére. A felolvasott elnöki jelentésből kitűnik, hogy a közgazdasági szakosztály az osztrák-ma­gyar vám- és kereskedelmi szerződés közgazdasági hatásáról s különösen az iránt nyilatkozott, hogy mely pontokban vélné a szerződés módosítását Magyarországra nézve­, tárgyalás alá vette továbbá a mezőrendőrségi, valamint a határok, utak és községi faiskolákra vonatkozó törvényjavaslatot. A j­ó­s­z­á­gr­end­ezé­s­i szakosztály beha­tóan tárgyalta a gazdasági cselédség állandósítá­sának fontos kérdését. Tisztán társadalmi úton óhajtja elintéztetni. Az egyesület továbbá azon óhajnak adott kifejezést, hogy hazánkban a vizek szabályozása és hasznosítása iránt az eddiginél nagyobb figyelmet kellene fordítani s elhatározta, hogy e kérdést az egyesület a jószágrendezési szak­osztály feladatává tegye. A földmivelési szakosztály az istálló­trágya pótlására alkalmazható ásványi trágya­­szerek kipuhatolása tárgyában, s a Haller-féle mag­­nemesítési eljárás érdekében, a növénytermelési kísérletek eredményeinek összegyűjtése iránt intéz­kedett. A juh­teny­észté­s­i szakosztály a hazai juhtenyésztés helyszerűsítése felett tanácskozott, s a hazai juhtenyésztés térképének olyatén elké­szítését tartja szükségesnek, mely egyelőre a létező állapotot tüntesse ki, mi végre az adatok gyűjté­sét megkezdte. A lótenyésztési szakosztály az állam­ménesek törzskönyvével kapcsolatosan szervezendő országos törzskönyvezés, valamint a ménesek hely­színen való osztályozására kiküldendő egyénről való gondoskodás tárgyában intézkedett. A sert­é­s­t­en­yé­szté­s­i szakosztály in­dítványa folytán felkéretett a földmivelési minisz­térium, hogy­ az állatgyógyintézet kísérleti állo­mása uta mittassék táplálási kísérletet tenni, mely a zsír- és hús-sertés táplálkozására világot vet­hetne. A sz­ő­­­őművelési és borászati szak­osztály a hazai jelesebb szőlőmivelési eszközlé­sekre terjesztette ki figyelmét. Az erdészeti szakosztály sürgetése foly­tán felirat intéztetett a földmivelési minisztérium­hoz az erdőtörvényjavaslatnak az országgyűlés elé leendő terjesztése végett, melyben az erdőpusztítás korlátozása is czéloztatik. A kertésze­ti szakosztály indítványára az 1874. évi október havára tervezett kertipar-ter­­mény-kiállítás 1875 re halasztatott. A selyemtenyésztési szakosztály egy kellő tőkével ellátott gubóbeváltó-részvénytársulat alakítását látja szükségesnek.

Next