Ellenőr, 1875. április (7. évfolyam, 90-119. szám)
1875-04-01 / 90. szám
kölcsönért a terv szerint a kormánynak — ha beleegyezik a mi nem valószínű — Róma városának és a római tartománynak kellene garanciát nyújtani, mégpedig a kamatok, jutalékok és a törlesztés harmadrészének erejéig. Egy millió 100 lírás kötvény fog szétküldetni a világ minden részébe, minden kötvénytől 3%-os félévi kamat járna aranyban, levonás és megadóztatás nélkül. A kötvények visszafizetése 50 év alatt történik — 1835—1935-ig — húzások által. Minden kihúzott kötvény 100 líra jutalékot kap. Spanyolország. (A convenio.) A convenio ügye nagyon lassan halad előre; mindemellett is az alfonsisták táplálkoznak a reményen, hogy legalább megoszlást idéznek elő a karlisták táborában, ami nélkül alig hiszik őket legyőzhetni. A szórványosan érkezett táviratok igazolni is látszanak némileg ezen hiedelmet; a karlista táborból számosan szöknek meg; Martinez Camposhoz tegnapelőtt egy karlista ezredes, egy tiszt és 24 önkénytes ment amnestiát kérni; számos tiszt átlépett Francziaországba s elismerte Alfonsot; Orio környékén az ellenséges csapatok fraternizáltak, sőt befolyásos személyek tanácsolták volna don Carlosnak, hogy menjen utána öcscsének don Alfonsonak; a spanyol kormánynak úgy sincs szüksége egyikükre sem, s elállott szándékától, hogy Alfonso kiadatását bármely kormánytól is kérje. Cabrera újabb manifestumot fog közzétenni, melyet számos barátja és bajtársa is alá fog írni. Mindezek azonban csak hírek, s az alfonsismus ügye a csatatéren éppen nincs nyereségben, bár örömmel hirdetik a megerősített hírt, hogy a pápa nem küldött don Cariosnak és seregének apostoli áldást. Szerbia. (A feloszlatás után.) A szkupstina feloszlatása úgy látszik örvendetes eseményként fogadtatott az egész országban. Említve volt, hogy a volt szkapstina kisebbsége hálafeliratot intézett a fejedelemhez, hogy a feloszlatás által megóvta az ország becsületét. A vidékről érkező tömeges feliratok is mind azt bizonyítják, hogy a közérzület megunta a garázdálkodó, szenvedélyes nemzetgyűlést s semmi kifogása sincs a kormány erélyes eljárása ellen. A kormány is megmaradt s csak az igazságügyi tárcza ment át más kézbe, Radovics osztálytanácsos kezébe. Az újvidéki szerb lapok nem fogadják a feloszlatás hírét ugyanazon érzelemmel. A „Szibszki Národ“ dicséretes tettnek nevezi a kormány e lépését, melyet a sok rendetlenség és kihágás után ideje volt már egyszer megtenni. Adja az ég — igy kiált fel e lap, — hogy a szerb fejedelemség népe az átok köveit szórja azon méltatlan fiai fejére, kik az összes szerb népet egész Európa előtt meggyalázták. A „Zasztava“ melancholicus hangon ír a feloszlatásról. „Megtörtént, amit Bécsben és Budapesten oly nagyon óhajtottak, sőt fenyegetőzéssel is kívántak : a belgrádi nemzetgyűlés fel van oszlatva !“ Voltak kellemetlen jelenetek a szkupstinában, igaz, de hát ilyen minden parlamentben van, a szerb nemzetgyűlés pedig még olyan fiatal. Különben megmutatta a kormánynak, hogy a fejedelmen kívül más ura is van s ez a szkupstina. A feloszlatás különben mindenképp epochális esemény. Az bizony. — A belgrádi hivatalos „Szrbszke Novine“ egy, márczius hó 13/25-dik napjáról kelt fejedelmi ukázt tesz közzé, melynél fogva az 1878/4 számadási évről szóló költségvetésnek hatálya és érvényessége (a nemzetgyűlésnek feloszlatása alkalmából) a folyó 1878/5 költségvetési évre is kiterjesztetik, úgy azonban, „hogy abból kihagyandó mindaz, a mi határozottan bizonyos szükségletek fedezésére rendeltetvén, ugyanazok már fedeztettek.“ Kisfaludy-társaság. (Márczius 31.) A Kisfaludy-társaság mai ülésében, melyen előbb Gyulay Pál, később Toldy Ferencz elnökölt, négy felolvasás tartatott. A felolvasások előtt Greguss Ágost titkár Kriza János halálát jelente be. Az emlékbeszédnek a jövő közgyűlésen leendő megtartására Gyulay Pál ajánlkozott. Szász Károly azon óhajának adott kifejezést, hogy a titkár tegye magát érintkezésbe az elhunyt családjával, s eszközölje ki, hogy Kriza költeményeinek kiadását engedje át a társaságnak, mi — Gyulay szerint — annyival inkább kívánatos, mert Krizának sikerült eredeti versein kívül sikerült fordításai is vannak. Ezután Szász Károly Vajda János „Végtelenség“ czímű költeményét olvasta föl, melyben a költő lelkét az „öröklét“ gondolata bántja, kétségbeejti, hogy van s lesz, hogy meg nem semmisülhet soha, mert a mindenható itt el nem sikkaszthat egy porszemet sem, mivel a végtelenség itt az úr. Mindvégig erőteljes, megragadó költemény ez, magasan szárnyaló; kár, hogy egyes kifejezései, melyek sehogy sem illenek a fenséges keretébe, szokatlanul érintik a hallgatók lelkét. E különben lényegtelen hibán kívül lényegesebb hibája e költeménynek az, hogy szerző a végtelenséget összetéveszti vagy legalább fölcseréli az örökéttel. Ugyancsak Szász Károly olvasta fel Paóczy Lipótnak „Boldog csalódás“ czímű kisebb versét. Az élénk előadás hatást keltett. Ezragad el. Itt Francziaország életét látom, én pediig sírjaihoz tartozom! — Nem értelek egészen, — mondá Lemercier. Ha azt hiszed, hogy mivel atyád és nagyatyád legitimisták voltak, a te eleven nagyravágyásodnak nem nyílik a császárság alatt szabad meze, nagyon tévedsz. A moyen sőt a rococo is, hóbortjai a kornak. Nincs fogalmad róla, hogy mily értékes lenne neved akár a császári udvarban, akár valamely kereskedelmi társulatban De vagyonod mellett mivel sem kell törődnöd, csak a divattal és a Jockey-clubbal. De, a divatról szidva, bocsáss meg, ugyan micsoda gazember készítette kabátodat? mondd meg, kérlek, följelentem a rendőrséghez. Rochebriant marquis, félig gyönyörködve, félig csodálkozva tekintett Lemercier Frigyesre, — olysformán, mint a jóindulatú oroszlán nézi a virgoncez uszkárt, mikor ez sörényével merészel játsza í ki, és szünet után röviden igy felelt: — Rabám, melyet Párisban viselek, Bretagneban készült; s hogyha a Rochebriant névnek egyáltalában van némi értéke Parisban, a miben kétkedem, bízom benne, hogy róla nemesembernek fognánk ismerni, bármily ízlésű is öltözetem, s bármily doctrinái legyenek is valamely clubnak, mely jockeykből áll. — Hahaha! kiáltá Lemercier, kiszabadítva karját barátjáéból, s annál ellenállhatatlanabb kaczajbaan törve ki, minél komolyabban nézett rá a marqitis. Bocsáss meg, — nem tehetek róla, — a Jockey-club, — mely jockeykből áll! — ez már sok, - - eredeti! Kedves Alainem, a Jockey-clubba Európai legnemesebb családjainak tagjai tartoznak, az ilyen magamféle egyszerű ■polgárembert be sem erpe-* lék. De mindegy, egy tekintetben teljes van. Járj zubbonyban, ha úgy tetszik, Mochebriant leszesz, legfölebb különeznek tar- Ma Vai rte‘ in’ szegény fejem, Londonból vagyok agyai a nadrágomat hozatni; igy van az, ha az vasy Memercier. De im itt vagyunk a Palais (1. folyt köv.) után Kiss Józsefnek „Simon Judit“ czimű balladáját mutatta be Vadnay Károly. Szép technikája által mindenesetre említést érdemel, de balladai tömörség nincs benne. Vadnay után Bartalus István olvasott a pánsípokról, trombitákról és pozonokról mint fúvóhangszerekről. A Pán pásztoristen egységes fogalmát oly messze korba kell tennünk szerinte, hogy az egyiptomi mithoszhoz is mesés távolságra essék. Ez összevág a pánsíp fogalmával, mely a zenében a hangszerek fejlődésének s a hanglétra elméletének kiindulási pontul szolgál. Hangsúlyozza az ókoriak előszeretetét a zajos zenéhez, így keletkeztek aztán a megdöbbentő harsonák, kürtök, trombiták és pozonok, úgy, hogy nemcsak a mindennapi életben játszottak elsőrangú szerepet, hanem a vallásos mysteriumoknak is segédeszközei lettek. Baraus felolvasása végeztével Greguss Ágost titkár bejelentette, hogy a meghalt székesfehérvári kanonok, Schwanfelder József 100 frtot hagyományozott a Kisfaludy-társaságnak. Ezután felolvassa a Büttner Linának „Elbeszélések és rajzok“ czímű gyűjteményére beadott két bírálatot. Az egyik bíráló szerint szerző tud elbeszélni, de leleményessége nem nagy. A formát nem találja el. Kiérzik, hogy humoros akar lenni, de nem képes. Kiadásra nem ajánlja, egyetértőig a másik birálóval, ki azonban reménye, hogy Büttner Lina sikerült elbeszélésekkel fogja még gazdagítani irodalmunkat. Az „Elbeszélések és rajzok" tisztelettel visszaküldetnek. A „Tü n d é r“ czímű verses elbeszélés névtelen szerzője buzdítást érdemel az egyik bíráló — Arany László —szerint, bár az ízlést kielégíteni, a kedélyt megindítani nem képes. Részint népmese részint mondái elemekből van összeszőve, de se a népmese naiv hatása, se a mondái elem költői feldolgozása nincs meg benne. Verselése nehézkes. Se alapeszméjével, se hangulatával nem volt tisztában a szerző. Kiadásra nem ajánlja. A másik biráló azonban, Jókai Mór, kiadásra méltónak s irodalmunkra nyereségnek tartja. A birálók véleménye különbözvén kiadatik egy harmadik bírálónak , Greguss Ágostnak. Ezzel a hallgatóság eloszolt s a tagok még zárt ülésre együtt maradtak. A budapesti ügyvédi kamara rendkivüli közgyűlése. (Márczius 31.) A budapesti ügyvédi kamara ma du 3 órakor a megyeház nagy termében tartá rendkivüli közgyűlését. Elnök Ghyczy Gy. felolvasta a jelentést. Rendes ügyszám van 839, fegyelmi 12, választmányi ülés 8, fegyelmi egy tartatott; trszéki elnökséghez 30 átirat történt, 653 ügyvéd bejegyzésért folyamodott, ezekből 568 bejegyeztetett, 55-nek ügye függőben maradt. Bejegyzésért 140 ügyvédjelölt folyamodott, 10 bejegyeztetett, 2 pótlásra utasíttatott, 3 elutasíttatott, 125-nek bejegyzése pedig függőben maradt. Ügyvédi vizsga letételére 10 ügyvédjelölt jelentkezett, 5 az ügyvédi vizsgát letette, egy elutasító választ kapott, 4-nek ügye függőben maradt. Egy ügyvéd váltóügyvédi vizsga letétele iránt folyamodott. A folyó ügyek elintézése után Mártonfy ügyvéd emelt szót, azt vitatva, hogy a kamarának tagja csak gyakorló ügyvéd lehet ; csodálkozik azon, hogy a választmány egy államhivatalnokot (dr Panner Gyula orsz. főlevéltárnokot) még a bizottságba is beválasztá; kérdi a választmánytól, miként jöhettek az ügyvédek lajstromába ilyenek ? — Hodossy nem lát abban inconvenientiát. Polonyi G. Mártonfy véleményében osztozik. Matolay E. a választmány eljárását helyesli. Mártonfy végszavában kijelenti, hogy egyáltalán nem kívánja interpellátióját úgy értelmeztetni, mintha ő az államhivatalt az ügyvédi kamara méltóságával , tekintélyével összeegyeztethetőnek nem tartaná. De azt viszásnak tartja, hogy a fővárosban koncentrált államhivatalnokok, különösen törvényszéki tagok, tagjai lehessenek az ügyvédi kamarának, mert itt ekkor nem ügyvéd ítél kartársa felett, hanem a törvény szelleme ellenére, éppen azon bírák, kik a kamarából ki lennének zárandók. A választmány eljárását a közgyűlés helyben hagyja. Ezután következett a napirend, melynek tárgyát az ügyrendi tervezet megvitatása képezte. A rendes közgyűlés minden év március havában hivatik össze. A 3. §. 2-ik pontjánál Polonyi G. szólalt fel, ki a hírlapi közzététel mellett a gyűlés napját külön meghívóban is kívánja a tagokkal tudatni. Az elnök felvilágosítására, hogy gyűlés minden hóban legalább egyszer fog tartatni s hogy 600 meghívó szétküldése nagy kellemetlenséggel jár, — a közgyűlés az eredeti szöveget elfogadja.A 8. §. 3-ik pontjánál, mely szerint önálló indítvány csak akkor vehető tárgyalás alá, ha a közzétett napirendben ben foglaltatik, — Brode indítványozta, hogy a választmány azon esetre, ha valamely indítványnak tárgyalás alá bocsátását nem tartja helyesnek, erről a közgyűlést értesítse. A pont változatlanul elfogadtatott. Azután, az ügyrendi tervezet kisebb lényegtelen, leginkább ltiláris módosítások után elfogadtatott. Ezután beterjesztetett az ügyvédi kamara 1875. évi költségvetése. A rendes szükséglet következő : Lakbér 2060 frt, világítás s fűtés 500, irodai szükséglet 400, fegyelmi eljárás előleges költségei 500, nyomtatványokra 500, szolga fizetésére 500, írnok fizetése 600, 2 dijnok fizetése per 400 frt , 800 frt, titkár fizetése 2000, irodai átalány 500, pénztárnok fizetése 500, a lakás felszerelésére 300, előre nem látott czélokra 200 frt. Rendkívüli szükséglet. A kamara helyiségeinek bebútorozására 300 frt. Az összes szükséglet tehát 13.520 frt. Rendes fedezet: évi tagdijakból 520 tag után 20 frtjával számítva 10 400 frt, felvételi dijak 5 frtjával ugyanannyi tag után 2600 frt. Ügyvédjelöltek felvételi dija 520 frt, összesen tehát 13.520 frt. A közgyűlés az ügyész diját 1200 frtról 1500 frtra emeli s erre nézve egyszersmind a virement jogot is megadja. Szóba hozatott egy könyvtár felállítása; erre nézve határoztatott, hogy jegyzőkönyvileg kifejeztetik egy könyvtár alapításának szüksége. Az ülés hét órakor ért véget. A hivatalos lapból. A közoktatási miniszter a szegedi polgári iskola igazgatásával ideigl megbízott Nagy János tanítót igazgató-tanítói minőségében véglegesen megerősítette. Az igazságügyminiszter Csucsár Jánost a munkácsi fegyintézethez III. osztályú tiszti írnokká, és Biró Bélát a baróthi járásbíróság mellé bírósági végrehajtóvá nevezte ki. A pozsonyi pénzügyigazgatóság Benyovszky László vágbeszterczei csendbiztost VII. oszt. adóhivatali tisztté nevezte ki. A szegedi pénzügyigazgatóság Elekes Ferencz pénzügyőri fővigyázót VII. oszt. adóhiv. tisztté nevezte ki ideigl. minőségben. HÍREK. Márcz. 31 — Az országos zenészeti akadémia elnökévé Liszt Ferencz ki van nevezve. A kinevezési okmányt maga Trefort miniszter nyújtotta át Lisztnek tegnap, s ma jelent meg a hivatalos lapban. Az akadémia az őszszel fog megnyílni, de egyelőre csak egy osztálya, a többi pedig fokozatosan, a pénzügyi viszonyok javultával. Liszt a négy legfelsőbb tanszéket óhajtaná betölteni legelőször, mégpedig kitűnőségekkel. Így említik, hogy a zongora-tanszékre a híres Bitlow, a zeneelmélet és öszhang tanszékére Devitte lipcsei tanár, a magyar népdal elemzésére Erkel Ferencz, a hangszerelés tanítására pedig Richter János volnának kiszemelve. Lisztről megemlítjük még, hogy még e hét folytán külföldre utazik. Előbb Bécsbe, azután Münchenbe, hol egyik oratóriumát adják elő, később pedig Weimarba. Május végén a belga király vendége lesz a lopi kastélyban. — Péchy Tamás közlekedési miniszter ma visszaérkezett Szikszóról. — A közgazdasági miniszter Sarkadon. — Simonyi Lajos miniszter e napokban körutat tett a szalontai kerületben, választói közt. E látogatásról s a fogadtatásról következőket írnak a „P. Naplódnak: Simonyi vasúton ment Szalontára, hol lovas legények és fogatok kisérték a városba; számadó beszédét, melyet képviselői működéséről tartott, nagy és lelkesült tömeg hallgatta- innen kocsin Köte-Gyánba rándult, honnan rövid beszéd után d. n. félhárom tájbanSarkadra érkezett lovas legények kíséretében. A városban előbb Püspöky Alajos kath. esperes üdvözölte; azután a városházra hajtatott, hol a nagy számmal egybegyűlt nép fogadta. Simonyi nagy figyelem közt adta elő, hogy a mostani országgyűlésen mindig a balközéppel szavazott, de hogy kötelességének tartotta, a haza javát egyenlően szívén hordó két párt egyesülése után megalakított kormányban királyunk párátására tárczát vállalni. Simonyi beszédére Osváth Imre ref. esperes válaszolt, fölkérvén őt, hogy a jelen ülésszakon tovább is képviselje a kerületet, mit a miniszter szívesen megígért. A követjelentés megtörténte után Simonyi néhány perczig a tanácsteremben időzvén, Osváth esperes úrhoz ment uzsonnára s onnan esti 7 óra előtt a vasúti indóházhoz kocsizott, igen szép kísérettel. — Szász Károly, osztálytanácsos a közoktatásügyi minisztériumban, miniszteri tanácsosi czímet és jelleget nyert. A budapesti választási központi bizottság hirdetményt bocsátott ki, melyben a választási póttörvény értelmében közhírré teszi, hogy az összeírás határideje a jövő hó 15-ikéig kiterjesztetett, egyúttal felhívja azon választókat, kik eddig még a választók lajstromába nem vetettek fel, hogy az illető adópénztárba hátralékos adójukat lefizetvén, ezt ápril 15-ikéig a polgármester, mint a központi bizottság elnöke előtt igazolják. A népkonyhák holnaptól kezdve megszűnnek, miután a munkaidő beállt s a szegények találhatnak munkát. Ráth Károly főpolgármester köszönő leveleket irt a nőegyleti választmányokhoz, melyek a népkonyhák közül annyit buzgólkodtak. Most is két egylet: a helybeli jótékony nőegylet és a „Valéria“ egylet elhatározták, hogy saját erejükből tartanak fent két népkonyhát, egyiket a VII-ik, másikat a VIII. kerületben. — Hatala Péter, mint a „Hon“ hallja, befejezte s rövid idő alatt nyilvánosság elé bocsátja azon terjedelmes röpiratot, mely a r. kath. egyházból kiléptét s az unitárius egyházba belépését indokolja. — Richter még egy zenekari hangversenyt rendez ápr. 7-én, s abban többi közt Liszt „Faust“ symphóniáját s Wagner „Niebelung“-jének egyik részét is bemutatja. — A városi tanácsnoki állomásra, mely Petrovics Szilárd halála által megüresült, a legközelebbi közgyűlésen történik meg a választás. Ez állomásért hárman pályáztak: Barna Zsigmond főjegyző, Andreánszky Zsigmond és Viola Imre jegyzők. — Egy öngyilkosság története. Kubovics Antal volt adóvégrehajtó s a főváros szervezése óta az ötödik kerületi elöljáróságnál kezelő hivatalnok, Mainon Mária franczia nyelvmesternővel régebb idő óta baráti viszonyban állt s ennek különféle ügyeit is ő szokta rendezni. Mainon egy ízben 4000, később pedig 800 forintot adott át Kabovicsnak a végből, hogy a pénzt a budai takarékpénztárban és pedig olyan könyvecskére, melyre már 6000 frt volt betéve, elhelyezte. Kubovics azonban a 4800 frt maga irta be a könyvecskébe s a pénzt magának tartotta. A hamisított könyvecskét természetesen Marion kisaszszonynak adta át. Később Kubovics alkalmat talált e könyvecskét elsikkasztani. Ekkor ama két tételt, melyet maga írt bele, kitépte a könyvből, a többi 6000 frtot pedig kivette a takarékpénztárból, hol a hozzá intézett kérdésre azt felelte, hogy a gyermekek szakították el az illető lap egy részét. Marion kisasszony nemsokára észrevette a betéti könyv hiányát, és elment a takarékpénztárba, hol előmutatták neki a beváltott könyvecskét. Kakovics tegnap egész nap nem jelent meg a hivatalban, az esetről értesített rendőrség tehát nádor-utczai lakására ment, hol hiába kért bebocsáttatást. Egy kulcscsal próbálták felnyitni a külső ajtót, e pillanatban azonban belülről is kulcsot dugtak a zárba, hogy a kívülről történő nyitási kísérletek meghiúsíttassanak. A rendőrség most már bizonyos volt benne, hogy Kubovics otthon van. A külső ajtót tehát felfeszítették, s e perczben két lövést hallottak belülről. Még két más ajtót kellett felfeszíteni, és a harmadik szobába érve, a rendőrök Kubovicsot a padlón halva találták. Pisztolyból két lövést intézett magára, az egyik golyó fején ment keresztül, a másik szívét találta. Kubovics 29 éves volt, skalitzi, csehországi születésű, és mint hivatalnok nagy szorgalmat tanúsított. — Orvosi dijak. A budapesti orvosi kör tegnap este rendkívüli közgyűlést tartott a Hungária egyik termében, melynek főtárgyát az orvosi dijak megállapítása képezte. Erre nézve dr. Poor Imre következő javaslatát fogadták el: Minden gyakorló orvos a magángyakorlatban maga szabja meg a gondozási, műtői látogatások és tanácskozmányok díjait. A kör tagjai jóllehet a valóban szegény betegek gondozását a község és az állam teendőjének tekintik, mindazonáltal emberbaráti tekintetből és saját jószántukból ugyanazon segélyben fogják a szegény betegeket részesíteni, mint a gazdagokat de arra sem a község, sem az állam nem kötelezhetik. Per tárgyát képező orvosi követelések megítélésekor a szakértőkül meghívott orvosok kartársaik igényei iránt teljes méltánylattal fognak véleményt nyilvánítani és a dijakat az orvosi egylet az 1862. febr. 12-ki közgyűlésének javaslatához képest következőleg fogják megállapításra ajánlani : Egyszeri látogatás (akár a fél, akár az orvos lakásán történt) 2 forint, éjjeli (esti 10-től reggeli 6-ig) látogatás után, ha az a beteg kívánságára történik : 5 frt; orvosi tanácskozmány után 6 frt, ha a beteg kívánta azt, a kezelő orvos is annyit kap, mint a consiliárius műtétek után, minthogy azok többé-kevésbbé technikai ügyességet és több munkát igényelnek, 1—100 frt, de ezen dijon kívül beszámittatik a látogatási dij. — Rendőri hírek. Özv. Lohonyay Jenny, varrónő a molnár-utczai 13-ik sz. alatt, Béla nevű 11 éves fiát 8 darab kész inggel egy bécsi utczai kereskedésbe küdldé; a nevezett utcza szegletén egy közép termetű és korú nő csatlakozott a fiúhoz, s 10 krral a közel lévő czukrászhoz küldötte; midőn a fiú visszaérkezett, a vett czukrot neki ajándékozta, és újra beküldő 20 krral, ele a batyut átvette tőle tartás végett. A fiú ismét megjővén, csak hűlt helyét találta a szives asszonynak. — A rendőrség nyilatkozata szerint ez gyakran megtörténik serdületlen gyermekekkel. A tetteseket azonban mindeddig nem sikerült fölfedezni, mert a megcsalt gyermekek képtelenek eléggé hű személyleírást adni. — Dobos még mindig Lippa körül lappang, mint a temesmegyei alispánnak jelentették. Elfogatására hétfőn reggel egy század katonát küldtek. Temesvárit és környékén most mindenki Dobosról beszél, s minden gyanús emberben Dobost sejtik. Hétfőn délután is a városban szájról-szájra kelt, hogy a hírhedt rabló öt czimborájával Temesvárit van. Volt is elég jel, mely e hit mellett szólt, s elhitte mindenki. A külvárosokban — írja a „Temesi L.“ — lovas katonák vágtattak fel és alá az utczákon, a gyalogos katonaság pedig hatosával, nyolczasával valamennyi vendéglőt, korcsmát és a külvárosokban a kávéházakat is sorba járta az állítólag ittlevő rablók elfogatása végett. Több, magát igazolni nem tudó csavargó el is fogatott s egy-egy lovas katona által a városházára kisértetett. A hir, hogy Dobos a városban van, következő eseményből eredt. A kir. törvényszék börtönhelyiségeiből minden reggel és pedig 6-7 óra tájban egy pandúr több rabbal a kormányszéki épületben elhelyezett járásbírósági helyiségekbe megy, hogy ott besülsenek, így történt ez hétfőn is. Amint a pandúr a kormányszéki épület felé közeledik, annak sarkán észrevesz egy magas szőke egyént, ki szüntelenül az arra néző börtön ablakaira tekintget; ezen egyén mellet egy ismeretes, félszemére vak koldus áll; a mint az előbbi a pandúrt megpillantja, a koldusnak valamit markába nyomva rögtön futásnak eredt s ugyanazt tette a koldus is. A pandúr a rabokkal visszament a törvényszéki épületbe, ott jelentést tett a látottakról, minek folytán a kir. törvényszék rögtön átiratot intézett a városi kapitánysághoz a nyomozások megtétele végett. A többit mi történt, fenebb mondottuk el. — Makói dolgok. E napokban Makó város közgyűlése botrányos ügygyel foglalkozott. A városi erdőből nyolczvanöt pompás nagy élőfa elveszett s csak a gyökere maradt. A városi tisztviselők nagy része gyanús lett. A közgyűlésen a 31 évre menő okiratok felolvasása után indítványozva jön, hogy Nagy Gy. Józef városgazda, Medve János törvénybiró, Szabó Mihály, Igaz Ferencz, Cseh János tanácsosok, Fodor Mátyás jegyző, Tarnay Sándor pénztárnok, Kökényessy Géza pénztári ellenőr, Molnár Illés és Erdei Pál csőszök hivatalaiktól, illetőleg szolgálati állásuktól függesztessenek fel és az ügyiratok az illetékes királyi ügyész úrhoz az ellenük megindítandó bűnvádi eljárás végett tétessenek át. Goda Imre csőst pedig egyszerűen bocsáttassák el. A felolvasott jelentések tudomásul vétele mellett az ügy hosszas és kimerítő megvitatása után azon kérdésre, hogy az összes vizsgálati iratok a kir. ügyészséghez áttétessenek-e vagy nem, a képviselő-testület közfelkiáltással egyhangúlag „igent“ mondott. — Nyolcz forint miatt. Egy budai téglavető mester 20 éves fia Liczenpolcz Károly husvét másod napján kártyázással töltötte idejét , elvesztett 8 frtot. E miatt úgy elbusulta magát, hogy tegnap pisztoly vetett véget megkeserített életének. — Achard Amedée, egyike a nálunk is jól ismert franczia íróknak, meghalt 61 éves korában. A „Reveue de deux Mondes“ egyik főmunkatársa volt, s mint hírlapíró több előkelő franczia lapba dolgozott. Sok regényt és elbeszélést irt, melyek kellemes olvasmányok, és idegen nyelvekre is szívesen lefordították. Irt néhány vígjátékot és számos szellemes bírálatot. Műveiből magyar nyelvre is sok le van fordítva, kivált elbeszéléseiből. Törvényszéki csarnok. (Felségsértés.) Muslai János pestmegyei, biai születésű, szolnoki illetve szegedi szabómester, február 4-én este 9 óra tájban Csányon (Csongrádm.) Vetró József korcsmájában többek társaságában borozott, politizált is, e közben fejtegetvén az ország financiális helyzetét, s közeljevő végbukását. Eszmetársulás utján, azután rájött az ország ezen bajainak okozóira is, a bírákra, kik igazságtalan ítéletet hoznak ; a képviselők, mágnások, sőt maga a király is, kik az országot elviselhetetlen adókkal terhelik, s kiket aztán Muslai gyalázó és tiszteletlen csimékkel illetett. Kókay Rókus, Domokos Lajos csányi csendbiztosok s Práger János kovács és más tanuk a felségsértő szavakat hallván, Kókay és Domokos kötelességökhöz híven vádlottat rögtön a járásbíróság elé vitték. Vádlott, ki nem állítja, hogy a tett elkövetésekor részeg lett volna, a felhozott vádakat határozottan tagadja. Miért is az imént említett három tanú a törvényszék előtt meghiteltetett. A kir. ügyészség (Tóth G.) vádbeszédének s Hets Ö. védőügyvédnek meghallgatása után a törvényszék (elnök Sárkány J., előadó dr. Emmer, biró Myrth) vádlottat befogatásától számított 3 havi súlyos börtönre s az okozott f okozandó költségek megtérítésére ítélte. Vádlott felebbezett, védőjének kérelmére a kir. ügyészség ellenindítványával szemben a törvényszék vádlottat szabadlábra helyezte, mert a szolnoki törvényszék, hol vádlott ellen szintén bűnvizsgálat van folyamatban, nem tartotta szükségesnek letartóztatását. (Javitatlan vén bűnös.) Singer Jakab óbudai illetőségű, 77 éves izraelita, kit a rendőrség „Librák“ néven ismer, folyó hó 17-én Kann Manó rövidáru kereskedő boltjából fél tuczat szipőt lopott el, de a tulajdonos által az utczán legott elfogatott s a törvényszék elé állíttatott, mely előtt már annyiszor állt a javíthatlan öreg, hogy büntetéseinek számát sem tudja. A törvényszék vádlottat három havi börtönre ítélte. CSARNOK. Adomák Sheridanról. A két Sheridan — mondja Kelly — azon időtájban, midőn Tom a parlamentbe remélt jutni, egy szini előadás után velem vacsoráltak. — Atyám — mondá Tom — én azt hiszem, hogy az alsó házban sokan vannak olyan férfiak, kiket nagy hazafiaknak hívnak, de csak humbugok. Én részemről, ha a parlamentbe bejutok, egyik párthoz sem kötöm le magamat, hanem olvasható betűkkel a homlokomra írom: „Kiadó.“ — írd alá még — mondja az apja: „Bútorzatlanul.“* Sheridan éjjel szeretett dolgozni, s fényes világítás mellett. A bort ilyenkor inspiráló erőnek tartotta. — Ha a gondolat — mondá — lassan vagy nehézkesen jő, egy pohár jó bor felbátorítja; ha pedig könnyen jő, egy pohár jó bor megjutalmazza.* Egyszer Sheridan új pár czizmában jelent meg. Valamelyik barátja észrevette. — „Találjátok ki — mondá Sheridan — hogy hogyan jutottam ehhez a csizmához ?“ — A barátjai mindenféle lehetőséget'^ össze-vissza mondtak. — „Nem találtátok el — mondá tréfásan Sheridan — és fogadom, hogy soha sem találjátok ki: én vettem meg, és fizettem az árát. * Egy nagy társaságban egy estre arról folyt a beszéd, hogy a tanodába járó ifjak mennyi zsebpénzt kapnak Sheridan a szülők túlságos fösvénysége felett sajnálkozását fejezte ki. — Te fiam — mondá az apja — e részben nem panaszolkodhatsz, mert én 800-at ígértem neked évenkint. — Igen, atyám; elismerem, hogy annyit ígért, de sohasem fizette ki. * A St. Jakab utczában egyszer Sheridan két királyi herczeggel találkozott, az ifjabbik tréfásan mondta: — Sherry, éppen önről beszélgettünk, s nem tudtuk elhatározni, hogy melyik talál önre jobban: nagy bolond-e, vagy nagy hunczut? vén ficzkó, e tekintetben mi a saját véleménye? —» Sheridan mélyen meghajtotta magát, mosolygott s a két herczeg közé lépve mindeniket karon fogta. — „Azt hiszem — mondá — hogy a kettő között vagyok.“* Egyszer azt kérdezték Sheridantól, hogy miféle bort szeret legjobban. „A mások borát“ válaszolá komolyan.* Egy Clifford nevű ügyvéd egyszer nagyon erős és éles megjegyzéseket tett a Sheridan politikai magaviseletéről. Sheridan a következő szavakkal adta vissza a kölcsönt : — Azon ügyvéd urnak pedig, ki piszkolódásaival szerencséltetett, nem tudom, hogy miképpen válaszoljak, mert St. Giles nyelvében s modorában nem vagyok jártas. De valamit mégis mondhatok róla, és pedig olyasmit, mi előnyére válik; — alig hiszem, hogy elhinnék önök — oly hihetetlen, de szavamra mondom, hogy tény: tisztán emlékszem, hogy egyszer, vagy kétszer, de egyszer bizonyosan tudom, hogy gentlemanek társaságában találkoztam vele.* Kedves tréfás modorát s a nevetségesnek rögtön való észrevevést az utolsó órájáig megtartotta. Betegségében egy D. W. nevű solicitator, ki több végrendeletben kedvezményeket kapott, meglátogatta. D. W. úr távozása után csakhamar egy kedves barátja jött, s ennek azt mondta Sheridan: barátaim nagyon szívesek voltak hozzám, gyakran meglátogattak és szolgálatukat felajánlották. Dick W. sem maradt el, végrendeletcsináló arczával megjelent, éppen most távozott. * Utolsó betegségében attól tartottak orvosai, hogy műtétet kell rajta végbevinni, s kérdezték, hogy állott-e ki valaha valami műtétet? — Soha, válaszolá Sheridan — kivévén, midőn a festő előtt ültem, hogy az arczképemet vegye le, vagy midőn a borbély a hajamat vágta. * Egyszer azt kérdezték tőle: Miért bámulunk s tiszteljük az ambitiót, és miért utáljuk a fösvénységet, miután mind a kettő a birtokvágy kifolyása ? — Mert — mondá Sheridan — az egyik természetes, a másik mesterkélt; az egyik értelmi erő, a másik értelmi fogyatkozás jele; az egyik étvágy, a másik betegség. * A hírlapoktól nagyon félt, s a hírlapíróknak mindig igyekezett a kegyeket megnyerni. Gyakran szokta volt mondani: csak egy napisajtó legyen mellettem , nincs olyan dolog az országban, amit végre ne tudnék hajtani. KÖZGAZDASÁG. Az országos magyar gazdasági egyesület közgyűlése. — Márczius 31. — Lónyay Gábor elnök röviden üdvözölvén a kevés számmal megjelent tagokat, 11 óra után megnyitja a közgyűlést és felszólítja a titkárt az egyesület múlt évi működéséről szóló elnöki jelentés felolvasására. A felolvasott elnöki jelentés egészben úgy mint részleteiben igen szép bizonyítéka azon nemes buzgalomnak, elismerésre méltó törekvésnek, melyet ez életrevaló egyesület kifejtett s biztosíték arra nézve, hogy jövőben szintén felhasznál minden eszközt czéljainak elérésére. A felolvasott elnöki jelentésből kitűnik, hogy a közgazdasági szakosztály az osztrák-magyar vám- és kereskedelmi szerződés közgazdasági hatásáról s különösen az iránt nyilatkozott, hogy mely pontokban vélné a szerződés módosítását Magyarországra nézve, tárgyalás alá vette továbbá a mezőrendőrségi, valamint a határok, utak és községi faiskolákra vonatkozó törvényjavaslatot. A jószágrendezési szakosztály behatóan tárgyalta a gazdasági cselédség állandósításának fontos kérdését. Tisztán társadalmi úton óhajtja elintéztetni. Az egyesület továbbá azon óhajnak adott kifejezést, hogy hazánkban a vizek szabályozása és hasznosítása iránt az eddiginél nagyobb figyelmet kellene fordítani s elhatározta, hogy e kérdést az egyesület a jószágrendezési szakosztály feladatává tegye. A földmivelési szakosztály az istállótrágya pótlására alkalmazható ásványi trágyaszerek kipuhatolása tárgyában, s a Haller-féle magnemesítési eljárás érdekében, a növénytermelési kísérletek eredményeinek összegyűjtése iránt intézkedett. A juhtenyésztési szakosztály a hazai juhtenyésztés helyszerűsítése felett tanácskozott, s a hazai juhtenyésztés térképének olyatén elkészítését tartja szükségesnek, mely egyelőre a létező állapotot tüntesse ki, mi végre az adatok gyűjtését megkezdte. A lótenyésztési szakosztály az államménesek törzskönyvével kapcsolatosan szervezendő országos törzskönyvezés, valamint a ménesek helyszínen való osztályozására kiküldendő egyénről való gondoskodás tárgyában intézkedett. A sertéstenyésztési szakosztály indítványa folytán felkéretett a földmivelési minisztérium, hogy az állatgyógyintézet kísérleti állomása uta mittassék táplálási kísérletet tenni, mely a zsír- és hús-sertés táplálkozására világot vethetne. A szőőművelési és borászati szakosztály a hazai jelesebb szőlőmivelési eszközlésekre terjesztette ki figyelmét. Az erdészeti szakosztály sürgetése folytán felirat intéztetett a földmivelési minisztériumhoz az erdőtörvényjavaslatnak az országgyűlés elé leendő terjesztése végett, melyben az erdőpusztítás korlátozása is czéloztatik. A kertészeti szakosztály indítványára az 1874. évi október havára tervezett kertipar-termény-kiállítás 1875 re halasztatott. A selyemtenyésztési szakosztály egy kellő tőkével ellátott gubóbeváltó-részvénytársulat alakítását látja szükségesnek.