Ellenőr, 1875. április (7. évfolyam, 90-119. szám)

1875-04-20 / 109. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . 20 írt. — kr. Évnegyedre . . . írt. — kr Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ ügyes szám­ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor utcza 6. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el POLITIKAI NAPILAP, Hirdetések felvétele: Budapesten, nftdor>nteia 6. #*- (Léjfrády testvérét Irodájában), Kiadó-hivatala: Előfizethetni helyben és posta útján, nádor-utcza 6. as. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. 109. szánt. Budapest, kedd, április 20.1875. VIl. évfolyam. TÁVIRATOK. Csapó Radnóth, ápr. 19. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) Küküllő megye választói tegnap, 18-án szabadelvű párttá alakultak. Pártelnökké gr. Bethlen Kamilló választa­tott. A kormánynak bizalmi felirat küldése határoztatott el. Államtitkár b. Kemény Gábornak mint Erdély repr­esentánsának a kormányban, úgy Gócsa József alispánnak, kiben megyénk bizalma öszpontosul, bizalom szavaztatott. A pártalakulási jelentés Go­­rove Antalnak, az országgyűlési szabadelvű párt elnökének megküldetni elhatároztatott. Demis, ápr. 19. Ő felsége reggel 5 órakor, miután 3-tól 5 óráig dolgozott, utazott el Sinjből a lakosság viharos zsi­­ói közt és az összes, costu­­meben levő versenylovasok által kisérve. A Svilaja­­hegység Sulina-szorosa, melyen ő felsége kíséreté­vel átvonult, ünnepi tűzzel volt kivilágítva; az or­szágút mentén összesereglett a közelfekvő helysé­gek lakossága, és ő felségét zsivnó-kiáltásokkal üdvözlék ; a faluk tornyai fel voltak lobogózva, s a harangok zúgtak. Miután ő felsége Macban a csendőrség feldíszített épületébe szállt, hol üdvöz­letére a papság, a hatóságok, a községi tanács, a lakosság egybegyült és leányok nemzeti öltözetben dudaszó mellett a kólót járták, — folytatá útját; minden faluban, melyen ő felsége keresztülvonult, diadalívek emeltettek, a lakosság mindenütt a mun­kát elhagyva összesereglett és ő felségét viharos ovatiókkal üdvözlék; két diadalívnél ő felsége az épülőfélben levő vasút mérnökei és munkásai által fogadtatott, kiktől a vasút terveit átvevé. Ő felsége az egész után kisérő lelkesedett ovatiók közt 10 órakor érkezett ide; bevonulása a felira­tokkal, versekkel és lobogókkal díszített diadal­íveken át a lakosság lelkesedése között történt; rondárok sorfalat képeztek, a községháza előtt ő felsége egy szláv dal éneklésével üdvözöltetek, s ezután fogadá a papságot, a mezőgazdasági egyle­tet, a megszemlélő a hivatalokat, az iskolákat, a templomokat és a kőszénbányát. Bécsi, ápr. 19. Az olasz király az osztrák miniszterelnöknek, herczeg Anersperg Adolfnak, a királyok találkozása alkalmából a Mauritius- és Lázár-rend nagykeresztjét adományozta. Srondon, ápr. 19. Oreilly ma interpellate fog a kormányhoz intézni, váljon igaz-e, hogy a német kormány 1874. januárban a brit kormányt felszólította, miszerint a belga kormánynál a belga ultramontánok akkori izgatásai miatt lépéseket tenne. Brüssel, ápr. 19. Az „Independance“ a leg­határozottabban megc­áfolja ama párisi híreket, miszerint Berlinben hite járna, hogy Oroszország és Ausztria a német kormány részérőli felszólalá­sokat Brü­sselben támogatni fognák. Berlin, ápr. 19. A képviselőház az alkot­mány megváltoztatására vonatkozó törvényjavasla­tot harmadik olvasásban 275 szavazattal 90 elle­nében elfogadta. Windhorst a javaslat ellen szólt, állítja, hogy Antonellinek Bismarck által említett nyilatkozata a centrumpárt állítólagos ajánlatára a pápa világi uralma érdekében való interventiót illetőleg — vonatkozott, mely ajánlatot azonban a centrum tényleg soha sem akarta tenni; végül hangsúlyozza, hogy ő is óhajtja a békét, mely elérhető, ha a curiával alkudoznak, a májusi tör­vényeket revideálják s az egyház és állam egy­mástól elválasztását következetesen keresztülviszik. Köln, ápr. 19. A „Köln, Ztg.“ közzéteszi az ápril 15-iki — második — német jegyzéket. A békés hangú jegyzék kiemeli, hogy a cancellár a birodalmi hatóságokat felszólította annak megfon­tolására, mily törvényintézkedésekkel volnának ki­töltendők a német törvényhozásnak a fenforgó ügy körül tapasztalt hézagai; kövesse Belgium e pél­dát, és ha a kísérlet nem sikerül, úgy legalább a közvélemény tisztult általa és az érdekelt államok egyetértését eredményezte. Németországnak nincs szándékában Blgium belső ügyeibe avatkozni, ha­nem csak az idegen beavatkozást Németország belső ügyeibe, akarja megakadályozni. Az adójavaslatok a főrendiházban.­­ A főrendiházban ma megújult az álta­lános vita az adójavaslatok felett, s elég élénk volt. Folyt a szónak árja a múltkor még ki nem fejezett aggodalmak elmondá­sára, vagy a már kifejezettek ismétlésére. Nincs mit mondanunk az ellen, fia a főrendek némelyike nem tekint bizalommal a jövőbe. Bár az elmúlt években lettek volna bátrabbak aggodalmaik nyilvánításá­ban s kifogásaik érvényesítésében. De nem igen tették, s igy a történt hibákban ré­szesek ők is mint a mai ülés egyik kitűnő szónoka őszintén kimondotta. Nem emlék­szem, — úgy mond Szögyényi főispán, — hogy bármely vasúti, hitelműveleti, szer­vezkedési vagy adótörvény a főrendek által visszautasittatott, vagy csak erélyesebben megtámadtatok és kitartóan elleneztetek volna. Igenis, ők is megszavaztak minden vasutat, megszavazták a kölcsönöket, meg a bírósági szervezést és a többit, a legtöbb­ször minden általános vita, minden aggoda­lom nyilvánítása nélkül, s ha rekriminálni akarnánk, mint a főrendi szónokok néme­lyike, módunkban állana. De nem esünk bele ebbe a hibába, most ennek nincs ideje, ha­nem mint a főrendiház azon szónokai, kik a helyzet kívánalmait helyesen ismerték fel, kiemelték, támogassuk a kormányt őszinte hazafias törekvésében, s fogadjuk el azon ja­vaslatait, melyek pénzügyi viszonyaink ren­dezését czélozzák. Most egyelőre ez a leg­főbb feladat, s ennek elérésére egyet kell értenünk mindnyájunknak. Majd ha a kor­mánynak állami és közigazgatási rendsze­rünk hiányainak pótlására vagy éppen gyö­keres megváltoztatására lesznek javaslatai, a­mint hogy bizonyosan lesznek, akkor ér­kezett el az ideje annak, hogy az elvi ál­láspontot ne csak jelezzük, hanem el is fog­laljuk. Korántsem akarjuk ezzel azt mondani, hogy a főrendek ne vitassák meg komolyan a pénzügyeink rendezését c­élzó javaslato­kat. Ez nem csak joguk, de kötelességük, csak hogy úgy a múltkori mint a mai vita nem a kérdést tartotta szem előtt, s ha minduntalan a rendszerről és szabadelvűség­­ről provokáltatnak viták, nem megyünk előre és nem segítünk az ország sorsán semmit. Napirenden ma tulajdonkép a szállítási adóról szóló javaslat volt, s Szögyényi Lász­lónak bizonyosan nem volt szándékában hosszú általános vitát idézni elő, midőn rö­viden kijelentette, hogy a pénzügyminiszter múltkori nyilatkozatában megnyugszik, mert abban a baj diagnosisát találja fel. A bizalom e nyilatkozata azonban nem maradhatott szó nélkül az „elvi álláspontot“ jelzők részéről. Zichy Nándor gróf, a­kinek a múlt­ból sok financiális tervét ismerjük, me­lyek korláti kivihetőségének bebizonyí­tására még nem volt ideje és alkalma, sie­tett kijelenteni, hogy ő nem tekinti a pénz­ügyminiszter nyilatkozatát semmi tekintet­ben kielégítőnek, s abból még a helyzetet sem lehetett felismerni. Azután azt is mon­dotta, hogy nálunk előbb csinálják a pár­tot, s csak azután a programmot. Már­pedig, ha valaha el lehetett mon­dani kormányról és pártról, hogy programja nélkül jött létre, erről a kormányról és pártról nem lehet. Legalább mi az állami háztartás rendezését elegendő programmnak tartjuk, s a pénzügyminiszternek a képvi­selőházban s a főrendek előtt is tett nyilat­kozatai határozottan körvonalazták a Pro­gramm pontjait. Hogy esküt nem tehet a programm teljes sikerére, az bizonyos, s azt hiszszük, hogy mint okos­emberek, a fő­rendek is charlatánnak nyilvánítanák azt az orvost, ki esküt tenne a gyógyítás si­kerére. Hogy később kerülhet a sor oly pon­tokra is, melyek a programmban nincsenek, vagy legalább nem látszanak lenni, azt — ismételjük — nem tagadtuk és ma sem tagadjuk. Különben az adójavaslatokat Zichy Nándor gróf is, meg az utánna következők is mindnyájan elfogadják; igaz, hogy csak „szükségből“. A pénzügyminiszter ma is nyilatko­zott, s beszéde egyike volt a legsikerülteb­beknek. Ebből is meggyőződhettek a főren­dek a komoly szándékról, s arról, hogy a kormány csakugyan programm alapján áll, melynek valósításánál igényelheti minden tényezők közreműködését. Reméljük, hogy a mai nappal elérkez­tünk az „aggodalmak“ nyilvánításának, ha nem is végéhez, de legalább egy ideig való megpihenéséhez, s most már mindenki el­mondotta, a­mi szívén feküdt. Akár „szük­ségből“, akár nem, járuljanak a főrendek is a kormánynak a népképviselet által már elfogadott javaslataihoz, mert az idő sürget. Általában a mai tárgyalásra vonat­kozólag nem hallgathatjuk el azt a meg­jegyzésünket, hogy a személyes kérdésben való felszólalások nagy szabadsága rendkí­vül megnyújtja a vitát, s a „személyes kérdésekből“ egész beszédek fejlődnek. Érez­te Bécs, ápr. 19. (Hiv. zárlat) Magy. földtehermen Kötvény 80.—. Salgó-Tarján 76.—. Magyar hitel 223­. Magyar záloglevél 86.80. Erdély 129.-. Magyar keleti vasút 52.50- Magyar sorsjegy 83.30. Magyar földhitel —•—. Magyar vasúti kölcsön 99.50. Anglo-magyar 66.—. Franco-magyar 66.—. Alföld 130.50. Magyar északkelet vasút 121.25. Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 67.90. Tisza vasút 195—. Municipal-bank —. Pesti bank PAris, ápr. 15. Liszt 52.—, 52.—, 54.— Répaolaj 74.50, 75.- , 76.-. Lenolaj 67.75, 68.—, 70.50. Szesz 53.75 54.50, 55.—. Czukor finomított 146.— XS u h ]» e s t i szinlapok. Kedd, ápril 20. Bérlet NEMZETI SZÍNHÁZ. 18. szám. Hank Minnie k. a. vendégjátékául: A I B A. Nagy opera 4 felvonásban. Zenéjét szerzette Verdi József. Személyek : A király — — - - Tallián Amnens, leánya — — — Tannerné Aida, aethiop rabszolganő — — Hank M. k. a. Radames, a királyi testőrség vezére Ellinger Ramfis, főpap — — — — Kőszeghi Amonasro, Aethiopia királya, Aida atyja Láng Küldött - - - _ Szabó Kezdete 7 órakor. «■■fii———fi— ezt az elnök kitűnő tapintata is, ki végül figyelmeztette az egyik szónokot, hogy „mi­után bajaink orvoslása első vonalban a takarékosságtól függ (tetszés), az időt pedig nagy értékű dolognak tar­tom, méltóztassék az idővel lehe­tőleg gazdálkodni.“ Ennél bölcsebb tanácsot mi sem adha­tunk a főrendeknek. A képviselőház kedden, április 20- dikán, délelőtt 16 órakor ülést tart. A szabadelvű párt ma d. u. 6 órakor tartott értekezletet G­o r­o v­e elnök megnyitván, első­sorban bemutatja a jászberényi és marczali választókerület polgárainak üdvözlő táviratát, mely­ben a szabadelvű pártnak bizalmat szavaznak. Örvendetes tudomásul vétetik. Wenckheim Béla­. miniszterelnök beje­lenti az értekezletnek Csiky, Iványi, Bilic és Istóczy interpellációikra adandó válaszait. Helyeslő tudomásul vétetik. Ezután P­e­r­c­z­e­­ Béla igazságügyi miniszter indokolja az elsőfokú bíróságok új szer­vezéséről szóló­­javaslatot. Horváth Boldi­zsár, Horánszky, Pulszky Ágost felszólalá­saik után az igazságügyminiszter megnyugtató vá­laszt ad a felmerült aggodalmakra, mire az érte­kezlet a törvényjavaslatot átalánosságban és rész­leteiben elfogadja. Végül Simonyi Lajos b. kereskedelmi mi­niszter bejelenti, hogy a kereskedelmi tör­vényekre vonatkozó jelentésével a bizottság elkészülvén, azt a holnapi ülésben a háznak be­mutatja. Ezzel az értekezlet eloszlott. A szabadelvű kör névkönyvében ma estig 280 tag van bejegyezve. A legújabban be­­írottak közt vannak: Horváth Elek, Dedinszky Jó­zsef, Szirmay Ödön, Jurkovics János. A házszabályok átvizsgálására megválasztott bizottság ma délben ülést tartott, melyen Tisza Kálmán belügyér úr előadta a kormány nézeteit a változtatást vagy módosítást igényelhető némely pontokra nézve. Először is kijelentette határozottan, hogy a kormány nem óhajtja a cloture behoza­talát. Hogy az igazolást illetőleg kell-e vál­toztatás, az attól függ, hogy lesz-e idő a királyi táblára ruházandó feladat szabályozására vonat­kozó törvényjavaslatot tárgyalni.­­ Az osz­tály­rendszer módosítva lévén egy előb­bi alkalommal, most már nem bír azon gyakor­lati jelentőséggel, hogy teljes eltörlése sürgető volna. — A munkabeosztás a fő dolog, s erre nézve szükséges, hogy az ülések rendes órái alatt— 10-től 2-ig— csak a napirend kérdései tárgyaltassanak. — A quorum lehet 40, míg a tanácskozás foly, s legyen 100, midőn határozni kell.­­ Hogy a p­énzü­gy bi­z­o­tt­s­á­g helyébe az egész ház bizottsága lépjen, azt óhajtja a kormány is, de a legközelebbi első ülésszakra még nem, mert a budget-vitát a rendes időben akarja eszközlendőnek. Ezzel kapcsolatban a pénzügyi év kezdetére vonatkozólag is tett egy később érvényesíthető javaslatot a belügyér úr. — Némely szerződések irányában is új intézkedésre van szükség. — A miniszter által elő­adottak után rövid eszmecsere fejlődött ki a kér­dés felett, hogy minő eljárást kövessen a bizottság: pontról-pontra vegye-e vita alá a házszabályokat, vagy csak egypár fejezetre szorítkozzék. — Irányi Dániel képviselő úr óhajtására a ha­tározat e részben holnapra halasztatott. A magyar fö­l­dhi­t­el-r­é­szv­énytá­r­su­la­t f. hó 29-ikén tartja meg rendes közgyűlését. A határidő a részvények letéteményezésére tegnap telt le s mint halljuk 30,000 részvény adatott be 2200 részvényes nevére. Már a részvényesek száma, de még inkább az arány, melyben azok a részvé­nyek számával állanak, nemcsak nagyon népes, de izgalmas közgyűlésre enged következtetni és ezért jól tenné az igazgatótanács, ha jó eleve a maga ily élénk és népes gyűlésre nem alkalmas helyi­sége helyett nagyobb helyiségről gondoskodnék. Ez­által sok kellemetlenségnek elejét lehetne venni. A­mint ugyanis kereskedelmi körökben be­szélik, a részvények ezen tömeges letéteményezése az Erlanger-bankház agitatióira vezetendő vissza, a­mely bankház ezen eddig jó sikerrel vezetett intézet ügyeire befolyást kíván gyakorolni, amely­nek következtében a nevezett bankház mind in­kább gazdagabb és az általa befolyásolt intézetek és részvényeseik mind inkább szegényebbek lettek, és amely bankház ugyanazon általános felháboro­dást szülő manővert kívánja viscenirázni, amely neki a magyar nyugati vasút legutolsó közgyűlé­sén — fájdalom — kitűnően sikerült és amelynek következtében az Erlanger-ház emberei­be és két köztiszteletben álló kereskedő abból kivoksol­­tatott. Épp midőn e sorokat írjuk, veszszük a muni­­cipális bank mai közgyűlésének jelentését, mely szerint emez intézet igazgatótanácsába az említett Erlanger-bankháznak sikerült az igazgató­tanács üresedésben levő helyett saját óhaja szerint betöl­teni. Nagyon sajnálnék, ha a földhitel-részvény­­társulat kezelendő közgyűléséről ugyanezt kellene feljegyeznünk. _________ — Ideiglenes köztárházak létesítése van szóban a három vasúti pályaudvarban. Ez ellen alig lehet kifogást tenni, csak ne jelentse a végleges tárházak kérdésének elejtését. Mint a „P. N.“ hallja, a kormány kész a kereskedelmi karnak az ideiglenes tárházak létesítésére vonat­kozó kívánságait az illető vasuttársulatoknál támo­gatni s gondoskodni arról, hogy a magyar állam­vasutaknál is az export idejére nagyobb kiterje­désű ideiglenes tárházak álljanak rendelkezésre.­­ Nézetünk szerint azonban a vasúti pályaudva­rokon kívül a hajón érkező gabona elhelyezéséről is szükséges gondoskodni, s e czélból ideiglenes tárházakra az alsó Dunasoron lehetne helyet ki­szemelni. „Tisza miniszter s a nemzetisé­gek“ föliratu czikkben a Miletics-féle „Zasz­­tava“ mindenekelőtt kijelenti és előrebocs­ája, hogy a balközép kormányra jutásától soha sem várt jót a nemzetiségekre s állapotaik megváltoztatá­sára és megj­avulására nézve; tudta, és megírta, hogy Tiszának és pártjának missiója a nemzetiségek­kel szemben nem áll egyébből, mint a nem magyar nemzetiségek tekintetnélküli üldözéséből, a magyaro­sítás czéljából. Magyarország mint magyar állam kívülről és belülről a nemzetiségek tekintetbe és figye­­lembevétele nélkül — ez Tiszának és pártjának esz­ménye. A magyar állam eszmének s a nagymagyarság­nak legbuzgóbb apostola — Tisza. Tisza minisz­ter roszabb Lónyaynál és Szapárynál, vagy legalább nem jobb, kitől a nem magyar nemzetiségeknek nincs mit remélniük. Mindez mondva volt már. Tisza ilyformán meggyőzte a nemzetiségeket, hogy ő mindenekelőtt magyar, még­pedig előbb és nagyobb magyar, mint politikus és államférfi. A nemzetiségi képviselők csak kötelességüket teljesí­tették, midőn az egész ország tőkéjéből kért össze­get a nemzeti színház épületének építésére meg nem szavazták, kötelességüknek tettek eleget, midőn fel­keltek és ellene voltak annak, hogy az általános esz­közökből, az összes nemzetiségek véres verejté­kéből egy nemzetiségnek bármiféle intézete emel­tessék és támogattassék. A jogegyenlőség szem­pontjából is ellene kellett annak szavazni, s meg kellett vonni a nemzeti áldozatot azon nemzeti­ségtől, mely a nemzetiségeknek notórius ellenfele. Ennélfogva tudja meg Tisza, hogy az ő fenyegető­zése és fellépte nem az öntudatos hatalom és erő­nek productuma, hanem csak egyéni élelmes­ségének eredménye. Tisza a nem magyar nem­zetiségeket oly könnyedén declarálta Magyar­­ország ellenségeinek — a gyermekeket az édes­anya ellenségeinek ! — csak azért, hogy annál könnyebben és tekintet nélkül üldözhesse őket. Ő nyiltan és minden alkalom nélkül szent háborút a nemzetiségeknek, de e háborúnak végét és ered­ményét előre nem lehet tudni. Lehetséges hogy még megbánják azok, kik a harcz bejelentését és üzenetét megtapsolták, nem árt III. Napóleonra is gondolni. A nem magyar nemzetiségek saját ma­gukról nem mondhatnak le semmi áron, s Tisza eszményeinek kedvéért sem. Vagy olyanok legyünk — mond végül a „Zast.“ — mint a milyenek va­gyunk, vagy — semmifélék! (Közöltük mutatóul. Időnként nem árt tudo­­mást venni arról, hogy milyen hangból beszélnek ezek az urak. A fenyegetéssel most már egy kicsit alább hagytak, fognak még siránkozni, azután majd egészen elhallgatnak.) A „nemzetiségi“ képviselők az „Al­­b­ina“ szerint e hó elején is tartottak értekezlete­ket, melyekben dr. Pofti, Kosztics és Stanescu urak is résztvettek, s a clakk közelebbi eljárásának hordereje és indokai újabban kifejtetvén, az ered­mény az lett, hogy a clubb taktikája kivétel nél­kül egyhangúlag helyeseltetett. Miletics — bár Pesten volt — jónak látta meg nem jelenni a clubb tárgyalásain. Az ezt megelőző értekezlet, mint a lapok annak idején közölték, „taktikául“ azt határozta, hogy bevárandó az új kormány működése, s út­jába, valamint a pénzügyi rendezés munkája elé akadályok nem gördítendők. Nem tudjuk, Pofit úr fellépése egyezett-e a taktikával ? A cseh lap­ok rémképeket látnak, s olyan hatalmasoknak tüntetnek föl bennünket, hogy szinte gyönyörűség olvasni. Szerintük már-már megindultunk az egész kelet meghódítására. Tessék olvasni: A prágai „Pokrok“ a „Duetto Bismarck-An­­drássy“ feliratú csikkében a „Correspondance“ egy franczia nyelven megjelenő budapesti kőnyo­matú lap közelebbi czikke alkalmából így ír : „Ki­derült. A­ki eddig nem akarta megérteni, hol va­gyunk és mikép állunk, e czikket olvasva, felfog­hatja , hogy külpolitikánk feladata, Germániának Ausztriával recitus Magyarországgal minden áron létrehozandó szövetsége. A magyarok túlsú­­llya A­us t­r­o-M agy­a ro r­sz­á g b­an, a né­metek túlsúlya Európában, ez a sig­­nu­m te­mp­o­ri­s 1870-ik év óta. E túlsúlyt vagy el kell ismerni vagy ellene küzdeni, tertiuum non datur. Az „ultramontánok“, „a jezsuiták“ elleni harcz, a „kulturharcz,“ a „liberalismus“ és a „Parla­mentarismus“ utáni buzgólkodás, a „feudálok“ és a „reactionariusok“ elleni pártütés, mindez csupán frázis, hogy a rövidlátókat tévútra vezesse; a valódi értelme mindennek ebben rejlik : a németek Európának urai, a magyarok pedig Ausztria-Ma­­gyarországnak. Az egész „Kulturkampf“, az ismert „Drang nach Osten“, a „liberalismus“ és a „dua­­lismus“, mindez csak eszköz a czélhoz. A czikkből továbbá kitűnik, hogy az, a­ki ezen „német-magyar szövetség ellen volna, annak nem csupán Andrássyt kellene elbocsátani, hanem a magyar ország­­gyűlést feloszlatni, a magyar megyéket agyon­hallgattatni, egy szóval, a magyarokat a húsz évvel ezelőtt uralkodott szenvedőleges ellentállás terére visszaszorítani. Látjátok, mivel fenyegetőd­­zik Andrássy gróf, ha az Albrecht vagy Salvator János főherczeg befolyása őt megbuktatni megki­­sérlené. Ausztriának tehát nem marad egyéb, mint a porosz barátság, vagy a magyar ellenségeske­dés közt válogatni ! Risum teneatis ? De ne higy­­jétek — mond Rieger lapja — hogy a czikk ezt Andrássyval szemben csupán hízelgésből írja: a magyar messzeterjedő politika terveinek, kell a külügyek vezetésére egy magyar irányú regisseur. Az 1867-iki kiegyezéssel a mi nézetünk szerint a ma­gyarok sokat nyertek, de az ő nézeteik szerint igen keveset, úgy, a­hogy mai napság állanak a dolgok, a magyarok épp úgy, mint a németek is, nem maradhatnak meg abban, a­hol vannak előre kell menniük. 1866-ik évben Bismarck nem állott meg Mainznál, és 1870 óta nem szándékozik a Krkonosoknál (óriás-hegyek) megmaradni; a ma­gyarok szintén nem szándékoznak Belgrádban megakadni, ők a keleti kérdés megoldásában akarnak résztvenni, mert oda lesznek, ha ez más valaki által oldatik meg. Háború, új háború, és pedig minél előbb, ez az egyedüli üdv a magyar­­német politikára nézve, melynek feladata a többi nemzet fölötti túlsúly fenntartása és a sok leigá­ A kisbirtokos-osztály érdekében. ii. Mezőgazdasági népbankok. (Takarék- s hitelegyletek.) Az „uzsora megszüntetéséről“ irt I. czikkünk­­ben az önsegély s öntőkeképzés elvére alapítandó községi népbankokat (ta­karék- s hitelegyleteket) jelöltük meg, mint a meg­győződésünk szerint egyedül hathatós eszközt a végre, hogy hazánk kisbirtokos osztályát az uzso­rások körmeiből kiszabadítván, annak, fennmara­dását s anyagi jólétét megalapítsuk. Szóljunk tehát ma, ígéretünk szerint is, e­z­e­k­­rő­l a nép­bankokról. A népbankok eszméje nem új, annál ke­­vésbbé a mienk. A polgárosult Európa leggazda­gabb országai régen elfogadták, régóta állandó s biztos sikerrel értékesítik azt. Hazánkban is jó ideje már, hogy maga a kormány eme népbankokra veté tekintetét. Ugyanis még 1865. évben a fennállott m. k. helytartótanács a nemzet kisebb birtoku rétegeit kérlelhetlenül pusztító, sőt elpusztulással fenyegető uzsora meg­­szü­ntethetésének módjáról gondolkozván, midőn felhívta volna a „Magyar földhitelintézetet“, hogy a „M. országos gazdasági egyesület“ s a „Pesti ipar- és keresk.­kamara“ részéről is meghívandó szakértők közbejöttével adjon véleményt arról, mi­ként lehetne a földbirtoki hitelt a legalsóbb réte­gekben oly birtokokra nézve is kifejteni, a melyek kis terjedelmüknél fogva a „M. földhitelintézet“ köl­­csöneiben nem részesülhetnek. Csengery Antalnak a „népbankokról“ 1867. évben kiadott röpirata szerint nevezett inté­zettel ugyanakkor Erlenmayernek a népbankokról irt röpiratát közölvén, az egybehívandó tanácskoz­­mány tagjait nyilván a külföld emez üdvösen mű­ködő hitelintézményére utalta. A helytartótanács eme felhívása folytán ala­kult tanácskozm­ány hazánknak már akkor legte­kintélyesebb nemzetgazdászait foglalta magában. Tagjai voltak — hogy csak emlékezet után nevez­zünk meg közülök néhányat — Lónyay Menyhért, Lónyay Gábor, Korizm­ics László, Csengery Antal, Zichy Nándor gr., Kochmeiszter Frigyes, Weisz B. F. s többen. És e kitűnő nemzetgazdászati kapacitások — miután végig mentek minden képzelhető oly pénz- és segélyforráson, mely a kívánt czél eléré­sében, a kisbirtokos-osztály hitelviszonyainak javí­tásában tényezőként szerepelhet; miután szóbaho­zattak a vidéki takarékpénztárak, melye­ket azonban a kisbirtoku gazdaemberre nézve, ki­nek olcsó s nem is rövidlejáratú kölcsönre van szüksége, már szervezeteknél fogva sem nyilvánít­hattak a mezőgazdasági hitel alkalmas forrásai­nak , miután felemlíttettek az árvatömegek, melyekre nézve azonban meg kelle elégedniük azon óhajtásuk kifejezésével, vajha e tömegek kezelése m­entül előbb törvényhozásilag olykér rendeztetnék, hogy azok rendszeresen a kisbirtokos osztály földmivelési hitelszükségletei­nek fedezésére fordíttathassanak, s miután számba vétettek az alapítványi tőkék is, de ame­lyekre nézve szintén nem tehettek egyebet, mint hogy újból óhajtásukat fejezzék ki az iráint, vajha azokból jövőre, ne csupán a földesúri nagybirtok, hanem aránylag az éppoly szabad s épp úgy biz­tosítékot nyújtó kisbirtok is részesíttetnék: a nép­bankok intézményénél nem hogy czélszerűbb, de csak hozzá fogható oly hitelforrást és segédesz­közt, mely hivatva és képes legyen a kisbirtokra nézve teljesíteni azt a szolgálatot, mit a „Magyar földhitelintézet" a nagybirtokra nézve teljesít, mely betöltse azt a hézagot, mit a ma­gyar földhitel­intézet a földbirtoki hitel országos organisatiójában, mond­juk ki: min­de mai napig üresen hagyni kényszerült,­­ felfedezni avagy ajánlani uta­zása, a­kik ezt ellenezni bátorkodnának. Ezen terv megvalósítására nem elég a translajbhániai Parlamentarismus, nem elég a közös delegátió, nem a subventionált sajtó, nem a honv­­ek és a magyarországi deficit—erre kell a Fiume és az osz­trák hadihajózat megmagyarosítása, és a külügyek magyar szellemben való vezetése. Tekintettel az összes mondottakra, a jelen helyzetet legjobban jellemezzük a­ „német“ és a „magyar“ kifejezés által. Nincs itten a „Kulturkampf“, sem a „Drei­­kaiserbündniss“ kérdése, a jelent leginkább: „a németek és a magyarok túlsúly utáni vágyódása“ jellemzi. Wörthnél és Metznél el lett határozva, hogy a magyarok és a németek ezen politikát kövessék.“ Ezen elmélkedések után a „Pokrok“ visszatér az ifjú-cseh pártra, és gúnyolva jegyzi meg, hogy a Parlamentarismus útján mit sem lehet elérni, mert sem Tisza, sem Lasser, sem Andrássy nem fogja politikáját megváltoztatni.­­ Ennek ellenében a „Na­rod­ni Listy“ a „Pokrok“-nak válaszolva, állítja, hogy éppen azért, mivel a német-magyar po­litika ezen irányt folyton követi, szükséges a tar­­tománygyűlésbe bemenni, és azon eszközzel küz­deni az ellenséggel, a­mely mai napság egyedüli­­nek tűnik fel. Ha azonban lehetne azt a szenve­­dőleges ellentállást Csehországba helyezni, a­milyen Schmerling idejében Magyarországban volt, akkor az ifjú-cseh párt egy pillanatra sem vonakodnék azt mindkét kézzel megragadni. A pártalakulás mai távirati értesüléseink sze­rint Újv­i­d­éken és Vágújhelyen is meg­történt. Újvidéken a hazafias elemek nemzetiségi különbség nélkül tegnap gyűlést tartottak, melyen a szabadelvű párt szervezkedett. A gyűlés a kor­mánynak táviratilag kifejezendő bizalmat szavazott. Még osztatlanabb tetszéssel találkozott a fusió esz­méje Vágújhelyen, hová Horn Ede államtitkár tegnap megérkezett, s valóságos diadalt ült. A városi hatóság és több rendbeli kerület tisztelke­­dett nála. Délután igen népes gyűlés volt a casi­­nóban, később a kereskedelmi csarnokban. Estve fáklyás menetet rendeztek Horn tiszteletére, mely­nek alkalmából a városi jegyző üdvözölte. Horn fejtegetései a pártok fusiójáról és a kormány pro­gramm­járól osztatlan viharos tetszéssel fogadtat­tak. A lakosság ismételten feltétlen bizalmat nyil­vánított a kormánynak és Hornnak. Kétségtelen, hogy Horn e hó 22-én egyhangúlag ismét meg fog választatni.

Next