Ellenőr, 1875. április (7. évfolyam, 90-119. szám)
1875-04-20 / 109. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 20 írt. — kr. Évnegyedre . . . írt. — kr Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ ügyes számára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor utcza 6. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el POLITIKAI NAPILAP, Hirdetések felvétele: Budapesten, nftdor>nteia 6. #*- (Léjfrády testvérét Irodájában), Kiadó-hivatala: Előfizethetni helyben és posta útján, nádor-utcza 6. as. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. 109. szánt. Budapest, kedd, április 20.1875. VIl. évfolyam. TÁVIRATOK. Csapó Radnóth, ápr. 19. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) Küküllő megye választói tegnap, 18-án szabadelvű párttá alakultak. Pártelnökké gr. Bethlen Kamilló választatott. A kormánynak bizalmi felirat küldése határoztatott el. Államtitkár b. Kemény Gábornak mint Erdély representánsának a kormányban, úgy Gócsa József alispánnak, kiben megyénk bizalma öszpontosul, bizalom szavaztatott. A pártalakulási jelentés Gorove Antalnak, az országgyűlési szabadelvű párt elnökének megküldetni elhatároztatott. Demis, ápr. 19. Ő felsége reggel 5 órakor, miután 3-tól 5 óráig dolgozott, utazott el Sinjből a lakosság viharos zsiói közt és az összes, costumeben levő versenylovasok által kisérve. A Svilajahegység Sulina-szorosa, melyen ő felsége kíséretével átvonult, ünnepi tűzzel volt kivilágítva; az országút mentén összesereglett a közelfekvő helységek lakossága, és ő felségét zsivnó-kiáltásokkal üdvözlék ; a faluk tornyai fel voltak lobogózva, s a harangok zúgtak. Miután ő felsége Macban a csendőrség feldíszített épületébe szállt, hol üdvözletére a papság, a hatóságok, a községi tanács, a lakosság egybegyült és leányok nemzeti öltözetben dudaszó mellett a kólót járták, — folytatá útját; minden faluban, melyen ő felsége keresztülvonult, diadalívek emeltettek, a lakosság mindenütt a munkát elhagyva összesereglett és ő felségét viharos ovatiókkal üdvözlék; két diadalívnél ő felsége az épülőfélben levő vasút mérnökei és munkásai által fogadtatott, kiktől a vasút terveit átvevé. Ő felsége az egész után kisérő lelkesedett ovatiók közt 10 órakor érkezett ide; bevonulása a feliratokkal, versekkel és lobogókkal díszített diadalíveken át a lakosság lelkesedése között történt; rondárok sorfalat képeztek, a községháza előtt ő felsége egy szláv dal éneklésével üdvözöltetek, s ezután fogadá a papságot, a mezőgazdasági egyletet, a megszemlélő a hivatalokat, az iskolákat, a templomokat és a kőszénbányát. Bécsi, ápr. 19. Az olasz király az osztrák miniszterelnöknek, herczeg Anersperg Adolfnak, a királyok találkozása alkalmából a Mauritius- és Lázár-rend nagykeresztjét adományozta. Srondon, ápr. 19. Oreilly ma interpellate fog a kormányhoz intézni, váljon igaz-e, hogy a német kormány 1874. januárban a brit kormányt felszólította, miszerint a belga kormánynál a belga ultramontánok akkori izgatásai miatt lépéseket tenne. Brüssel, ápr. 19. Az „Independance“ a leghatározottabban megcáfolja ama párisi híreket, miszerint Berlinben hite járna, hogy Oroszország és Ausztria a német kormány részérőli felszólalásokat Brüsselben támogatni fognák. Berlin, ápr. 19. A képviselőház az alkotmány megváltoztatására vonatkozó törvényjavaslatot harmadik olvasásban 275 szavazattal 90 ellenében elfogadta. Windhorst a javaslat ellen szólt, állítja, hogy Antonellinek Bismarck által említett nyilatkozata a centrumpárt állítólagos ajánlatára a pápa világi uralma érdekében való interventiót illetőleg — vonatkozott, mely ajánlatot azonban a centrum tényleg soha sem akarta tenni; végül hangsúlyozza, hogy ő is óhajtja a békét, mely elérhető, ha a curiával alkudoznak, a májusi törvényeket revideálják s az egyház és állam egymástól elválasztását következetesen keresztülviszik. Köln, ápr. 19. A „Köln, Ztg.“ közzéteszi az ápril 15-iki — második — német jegyzéket. A békés hangú jegyzék kiemeli, hogy a cancellár a birodalmi hatóságokat felszólította annak megfontolására, mily törvényintézkedésekkel volnának kitöltendők a német törvényhozásnak a fenforgó ügy körül tapasztalt hézagai; kövesse Belgium e példát, és ha a kísérlet nem sikerül, úgy legalább a közvélemény tisztult általa és az érdekelt államok egyetértését eredményezte. Németországnak nincs szándékában Blgium belső ügyeibe avatkozni, hanem csak az idegen beavatkozást Németország belső ügyeibe, akarja megakadályozni. Az adójavaslatok a főrendiházban. A főrendiházban ma megújult az általános vita az adójavaslatok felett, s elég élénk volt. Folyt a szónak árja a múltkor még ki nem fejezett aggodalmak elmondására, vagy a már kifejezettek ismétlésére. Nincs mit mondanunk az ellen, fia a főrendek némelyike nem tekint bizalommal a jövőbe. Bár az elmúlt években lettek volna bátrabbak aggodalmaik nyilvánításában s kifogásaik érvényesítésében. De nem igen tették, s igy a történt hibákban részesek ők is mint a mai ülés egyik kitűnő szónoka őszintén kimondotta. Nem emlékszem, — úgy mond Szögyényi főispán, — hogy bármely vasúti, hitelműveleti, szervezkedési vagy adótörvény a főrendek által visszautasittatott, vagy csak erélyesebben megtámadtatok és kitartóan elleneztetek volna. Igenis, ők is megszavaztak minden vasutat, megszavazták a kölcsönöket, meg a bírósági szervezést és a többit, a legtöbbször minden általános vita, minden aggodalom nyilvánítása nélkül, s ha rekriminálni akarnánk, mint a főrendi szónokok némelyike, módunkban állana. De nem esünk bele ebbe a hibába, most ennek nincs ideje, hanem mint a főrendiház azon szónokai, kik a helyzet kívánalmait helyesen ismerték fel, kiemelték, támogassuk a kormányt őszinte hazafias törekvésében, s fogadjuk el azon javaslatait, melyek pénzügyi viszonyaink rendezését czélozzák. Most egyelőre ez a legfőbb feladat, s ennek elérésére egyet kell értenünk mindnyájunknak. Majd ha a kormánynak állami és közigazgatási rendszerünk hiányainak pótlására vagy éppen gyökeres megváltoztatására lesznek javaslatai, amint hogy bizonyosan lesznek, akkor érkezett el az ideje annak, hogy az elvi álláspontot ne csak jelezzük, hanem el is foglaljuk. Korántsem akarjuk ezzel azt mondani, hogy a főrendek ne vitassák meg komolyan a pénzügyeink rendezését célzó javaslatokat. Ez nem csak joguk, de kötelességük, csak hogy úgy a múltkori mint a mai vita nem a kérdést tartotta szem előtt, s ha minduntalan a rendszerről és szabadelvűségről provokáltatnak viták, nem megyünk előre és nem segítünk az ország sorsán semmit. Napirenden ma tulajdonkép a szállítási adóról szóló javaslat volt, s Szögyényi Lászlónak bizonyosan nem volt szándékában hosszú általános vitát idézni elő, midőn röviden kijelentette, hogy a pénzügyminiszter múltkori nyilatkozatában megnyugszik, mert abban a baj diagnosisát találja fel. A bizalom e nyilatkozata azonban nem maradhatott szó nélkül az „elvi álláspontot“ jelzők részéről. Zichy Nándor gróf, akinek a múltból sok financiális tervét ismerjük, melyek korláti kivihetőségének bebizonyítására még nem volt ideje és alkalma, sietett kijelenteni, hogy ő nem tekinti a pénzügyminiszter nyilatkozatát semmi tekintetben kielégítőnek, s abból még a helyzetet sem lehetett felismerni. Azután azt is mondotta, hogy nálunk előbb csinálják a pártot, s csak azután a programmot. Márpedig, ha valaha el lehetett mondani kormányról és pártról, hogy programja nélkül jött létre, erről a kormányról és pártról nem lehet. Legalább mi az állami háztartás rendezését elegendő programmnak tartjuk, s a pénzügyminiszternek a képviselőházban s a főrendek előtt is tett nyilatkozatai határozottan körvonalazták a Programm pontjait. Hogy esküt nem tehet a programm teljes sikerére, az bizonyos, s azt hiszszük, hogy mint okosemberek, a főrendek is charlatánnak nyilvánítanák azt az orvost, ki esküt tenne a gyógyítás sikerére. Hogy később kerülhet a sor oly pontokra is, melyek a programmban nincsenek, vagy legalább nem látszanak lenni, azt — ismételjük — nem tagadtuk és ma sem tagadjuk. Különben az adójavaslatokat Zichy Nándor gróf is, meg az utánna következők is mindnyájan elfogadják; igaz, hogy csak „szükségből“. A pénzügyminiszter ma is nyilatkozott, s beszéde egyike volt a legsikerültebbeknek. Ebből is meggyőződhettek a főrendek a komoly szándékról, s arról, hogy a kormány csakugyan programm alapján áll, melynek valósításánál igényelheti minden tényezők közreműködését. Reméljük, hogy a mai nappal elérkeztünk az „aggodalmak“ nyilvánításának, ha nem is végéhez, de legalább egy ideig való megpihenéséhez, s most már mindenki elmondotta, ami szívén feküdt. Akár „szükségből“, akár nem, járuljanak a főrendek is a kormánynak a népképviselet által már elfogadott javaslataihoz, mert az idő sürget. Általában a mai tárgyalásra vonatkozólag nem hallgathatjuk el azt a megjegyzésünket, hogy a személyes kérdésben való felszólalások nagy szabadsága rendkívül megnyújtja a vitát, s a „személyes kérdésekből“ egész beszédek fejlődnek. Érezte Bécs, ápr. 19. (Hiv. zárlat) Magy. földtehermen Kötvény 80.—. Salgó-Tarján 76.—. Magyar hitel 223. Magyar záloglevél 86.80. Erdély 129.-. Magyar keleti vasút 52.50- Magyar sorsjegy 83.30. Magyar földhitel —•—. Magyar vasúti kölcsön 99.50. Anglo-magyar 66.—. Franco-magyar 66.—. Alföld 130.50. Magyar északkelet vasút 121.25. Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 67.90. Tisza vasút 195—. Municipal-bank —. Pesti bank PAris, ápr. 15. Liszt 52.—, 52.—, 54.— Répaolaj 74.50, 75.- , 76.-. Lenolaj 67.75, 68.—, 70.50. Szesz 53.75 54.50, 55.—. Czukor finomított 146.— XS u h ]» e s t i szinlapok. Kedd, ápril 20. Bérlet NEMZETI SZÍNHÁZ. 18. szám. Hank Minnie k. a. vendégjátékául: A I B A. Nagy opera 4 felvonásban. Zenéjét szerzette Verdi József. Személyek : A király — — - - Tallián Amnens, leánya — — — Tannerné Aida, aethiop rabszolganő — — Hank M. k. a. Radames, a királyi testőrség vezére Ellinger Ramfis, főpap — — — — Kőszeghi Amonasro, Aethiopia királya, Aida atyja Láng Küldött - - - _ Szabó Kezdete 7 órakor. «■■fii———fi— ezt az elnök kitűnő tapintata is, ki végül figyelmeztette az egyik szónokot, hogy „miután bajaink orvoslása első vonalban a takarékosságtól függ (tetszés), az időt pedig nagy értékű dolognak tartom, méltóztassék az idővel lehetőleg gazdálkodni.“ Ennél bölcsebb tanácsot mi sem adhatunk a főrendeknek. A képviselőház kedden, április 20- dikán, délelőtt 16 órakor ülést tart. A szabadelvű párt ma d. u. 6 órakor tartott értekezletet Go ro ve elnök megnyitván, elsősorban bemutatja a jászberényi és marczali választókerület polgárainak üdvözlő táviratát, melyben a szabadelvű pártnak bizalmat szavaznak. Örvendetes tudomásul vétetik. Wenckheim Béla. miniszterelnök bejelenti az értekezletnek Csiky, Iványi, Bilic és Istóczy interpellációikra adandó válaszait. Helyeslő tudomásul vétetik. Ezután Percze Béla igazságügyi miniszter indokolja az elsőfokú bíróságok új szervezéséről szólójavaslatot. Horváth Boldizsár, Horánszky, Pulszky Ágost felszólalásaik után az igazságügyminiszter megnyugtató választ ad a felmerült aggodalmakra, mire az értekezlet a törvényjavaslatot átalánosságban és részleteiben elfogadja. Végül Simonyi Lajos b. kereskedelmi miniszter bejelenti, hogy a kereskedelmi törvényekre vonatkozó jelentésével a bizottság elkészülvén, azt a holnapi ülésben a háznak bemutatja. Ezzel az értekezlet eloszlott. A szabadelvű kör névkönyvében ma estig 280 tag van bejegyezve. A legújabban beírottak közt vannak: Horváth Elek, Dedinszky József, Szirmay Ödön, Jurkovics János. A házszabályok átvizsgálására megválasztott bizottság ma délben ülést tartott, melyen Tisza Kálmán belügyér úr előadta a kormány nézeteit a változtatást vagy módosítást igényelhető némely pontokra nézve. Először is kijelentette határozottan, hogy a kormány nem óhajtja a cloture behozatalát. Hogy az igazolást illetőleg kell-e változtatás, az attól függ, hogy lesz-e idő a királyi táblára ruházandó feladat szabályozására vonatkozó törvényjavaslatot tárgyalni. Az osztályrendszer módosítva lévén egy előbbi alkalommal, most már nem bír azon gyakorlati jelentőséggel, hogy teljes eltörlése sürgető volna. — A munkabeosztás a fő dolog, s erre nézve szükséges, hogy az ülések rendes órái alatt— 10-től 2-ig— csak a napirend kérdései tárgyaltassanak. — A quorum lehet 40, míg a tanácskozás foly, s legyen 100, midőn határozni kell. Hogy a pénzügy bizottság helyébe az egész ház bizottsága lépjen, azt óhajtja a kormány is, de a legközelebbi első ülésszakra még nem, mert a budget-vitát a rendes időben akarja eszközlendőnek. Ezzel kapcsolatban a pénzügyi év kezdetére vonatkozólag is tett egy később érvényesíthető javaslatot a belügyér úr. — Némely szerződések irányában is új intézkedésre van szükség. — A miniszter által előadottak után rövid eszmecsere fejlődött ki a kérdés felett, hogy minő eljárást kövessen a bizottság: pontról-pontra vegye-e vita alá a házszabályokat, vagy csak egypár fejezetre szorítkozzék. — Irányi Dániel képviselő úr óhajtására a határozat e részben holnapra halasztatott. A magyar földhitel-részvénytársulat f. hó 29-ikén tartja meg rendes közgyűlését. A határidő a részvények letéteményezésére tegnap telt le s mint halljuk 30,000 részvény adatott be 2200 részvényes nevére. Már a részvényesek száma, de még inkább az arány, melyben azok a részvények számával állanak, nemcsak nagyon népes, de izgalmas közgyűlésre enged következtetni és ezért jól tenné az igazgatótanács, ha jó eleve a maga ily élénk és népes gyűlésre nem alkalmas helyisége helyett nagyobb helyiségről gondoskodnék. Ezáltal sok kellemetlenségnek elejét lehetne venni. Amint ugyanis kereskedelmi körökben beszélik, a részvények ezen tömeges letéteményezése az Erlanger-bankház agitatióira vezetendő vissza, amely bankház ezen eddig jó sikerrel vezetett intézet ügyeire befolyást kíván gyakorolni, amelynek következtében a nevezett bankház mind inkább gazdagabb és az általa befolyásolt intézetek és részvényeseik mind inkább szegényebbek lettek, és amely bankház ugyanazon általános felháborodást szülő manővert kívánja viscenirázni, amely neki a magyar nyugati vasút legutolsó közgyűlésén — fájdalom — kitűnően sikerült és amelynek következtében az Erlanger-ház embereibe és két köztiszteletben álló kereskedő abból kivoksoltatott. Épp midőn e sorokat írjuk, veszszük a municipális bank mai közgyűlésének jelentését, mely szerint emez intézet igazgatótanácsába az említett Erlanger-bankháznak sikerült az igazgatótanács üresedésben levő helyett saját óhaja szerint betölteni. Nagyon sajnálnék, ha a földhitel-részvénytársulat kezelendő közgyűléséről ugyanezt kellene feljegyeznünk. _________ — Ideiglenes köztárházak létesítése van szóban a három vasúti pályaudvarban. Ez ellen alig lehet kifogást tenni, csak ne jelentse a végleges tárházak kérdésének elejtését. Mint a „P. N.“ hallja, a kormány kész a kereskedelmi karnak az ideiglenes tárházak létesítésére vonatkozó kívánságait az illető vasuttársulatoknál támogatni s gondoskodni arról, hogy a magyar államvasutaknál is az export idejére nagyobb kiterjedésű ideiglenes tárházak álljanak rendelkezésre. Nézetünk szerint azonban a vasúti pályaudvarokon kívül a hajón érkező gabona elhelyezéséről is szükséges gondoskodni, s e czélból ideiglenes tárházakra az alsó Dunasoron lehetne helyet kiszemelni. „Tisza miniszter s a nemzetiségek“ föliratu czikkben a Miletics-féle „Zasztava“ mindenekelőtt kijelenti és előrebocsája, hogy a balközép kormányra jutásától soha sem várt jót a nemzetiségekre s állapotaik megváltoztatására és megjavulására nézve; tudta, és megírta, hogy Tiszának és pártjának missiója a nemzetiségekkel szemben nem áll egyébből, mint a nem magyar nemzetiségek tekintetnélküli üldözéséből, a magyarosítás czéljából. Magyarország mint magyar állam kívülről és belülről a nemzetiségek tekintetbe és figyelembevétele nélkül — ez Tiszának és pártjának eszménye. A magyar állam eszmének s a nagymagyarságnak legbuzgóbb apostola — Tisza. Tisza miniszter roszabb Lónyaynál és Szapárynál, vagy legalább nem jobb, kitől a nem magyar nemzetiségeknek nincs mit remélniük. Mindez mondva volt már. Tisza ilyformán meggyőzte a nemzetiségeket, hogy ő mindenekelőtt magyar, mégpedig előbb és nagyobb magyar, mint politikus és államférfi. A nemzetiségi képviselők csak kötelességüket teljesítették, midőn az egész ország tőkéjéből kért összeget a nemzeti színház épületének építésére meg nem szavazták, kötelességüknek tettek eleget, midőn felkeltek és ellene voltak annak, hogy az általános eszközökből, az összes nemzetiségek véres verejtékéből egy nemzetiségnek bármiféle intézete emeltessék és támogattassék. A jogegyenlőség szempontjából is ellene kellett annak szavazni, s meg kellett vonni a nemzeti áldozatot azon nemzetiségtől, mely a nemzetiségeknek notórius ellenfele. Ennélfogva tudja meg Tisza, hogy az ő fenyegetőzése és fellépte nem az öntudatos hatalom és erőnek productuma, hanem csak egyéni élelmességének eredménye. Tisza a nem magyar nemzetiségeket oly könnyedén declarálta Magyarország ellenségeinek — a gyermekeket az édesanya ellenségeinek ! — csak azért, hogy annál könnyebben és tekintet nélkül üldözhesse őket. Ő nyiltan és minden alkalom nélkül szent háborút a nemzetiségeknek, de e háborúnak végét és eredményét előre nem lehet tudni. Lehetséges hogy még megbánják azok, kik a harcz bejelentését és üzenetét megtapsolták, nem árt III. Napóleonra is gondolni. A nem magyar nemzetiségek saját magukról nem mondhatnak le semmi áron, s Tisza eszményeinek kedvéért sem. Vagy olyanok legyünk — mond végül a „Zast.“ — mint a milyenek vagyunk, vagy — semmifélék! (Közöltük mutatóul. Időnként nem árt tudomást venni arról, hogy milyen hangból beszélnek ezek az urak. A fenyegetéssel most már egy kicsit alább hagytak, fognak még siránkozni, azután majd egészen elhallgatnak.) A „nemzetiségi“ képviselők az „Albina“ szerint e hó elején is tartottak értekezleteket, melyekben dr. Pofti, Kosztics és Stanescu urak is résztvettek, s a clakk közelebbi eljárásának hordereje és indokai újabban kifejtetvén, az eredmény az lett, hogy a clubb taktikája kivétel nélkül egyhangúlag helyeseltetett. Miletics — bár Pesten volt — jónak látta meg nem jelenni a clubb tárgyalásain. Az ezt megelőző értekezlet, mint a lapok annak idején közölték, „taktikául“ azt határozta, hogy bevárandó az új kormány működése, s útjába, valamint a pénzügyi rendezés munkája elé akadályok nem gördítendők. Nem tudjuk, Pofit úr fellépése egyezett-e a taktikával ? A cseh lapok rémképeket látnak, s olyan hatalmasoknak tüntetnek föl bennünket, hogy szinte gyönyörűség olvasni. Szerintük már-már megindultunk az egész kelet meghódítására. Tessék olvasni: A prágai „Pokrok“ a „Duetto Bismarck-Andrássy“ feliratú csikkében a „Correspondance“ egy franczia nyelven megjelenő budapesti kőnyomatú lap közelebbi czikke alkalmából így ír : „Kiderült. Aki eddig nem akarta megérteni, hol vagyunk és mikép állunk, e czikket olvasva, felfoghatja , hogy külpolitikánk feladata, Germániának Ausztriával recitus Magyarországgal minden áron létrehozandó szövetsége. A magyarok túlsúllya Aus tro-M agya ro rszá g ban, a németek túlsúlya Európában, ez a signum temporis 1870-ik év óta. E túlsúlyt vagy el kell ismerni vagy ellene küzdeni, tertiuum non datur. Az „ultramontánok“, „a jezsuiták“ elleni harcz, a „kulturharcz,“ a „liberalismus“ és a „Parlamentarismus“ utáni buzgólkodás, a „feudálok“ és a „reactionariusok“ elleni pártütés, mindez csupán frázis, hogy a rövidlátókat tévútra vezesse; a valódi értelme mindennek ebben rejlik : a németek Európának urai, a magyarok pedig Ausztria-Magyarországnak. Az egész „Kulturkampf“, az ismert „Drang nach Osten“, a „liberalismus“ és a „dualismus“, mindez csak eszköz a czélhoz. A czikkből továbbá kitűnik, hogy az, aki ezen „német-magyar szövetség ellen volna, annak nem csupán Andrássyt kellene elbocsátani, hanem a magyar országgyűlést feloszlatni, a magyar megyéket agyonhallgattatni, egy szóval, a magyarokat a húsz évvel ezelőtt uralkodott szenvedőleges ellentállás terére visszaszorítani. Látjátok, mivel fenyegetődzik Andrássy gróf, ha az Albrecht vagy Salvator János főherczeg befolyása őt megbuktatni megkisérlené. Ausztriának tehát nem marad egyéb, mint a porosz barátság, vagy a magyar ellenségeskedés közt válogatni ! Risum teneatis ? De ne higyjétek — mond Rieger lapja — hogy a czikk ezt Andrássyval szemben csupán hízelgésből írja: a magyar messzeterjedő politika terveinek, kell a külügyek vezetésére egy magyar irányú regisseur. Az 1867-iki kiegyezéssel a mi nézetünk szerint a magyarok sokat nyertek, de az ő nézeteik szerint igen keveset, úgy, ahogy mai napság állanak a dolgok, a magyarok épp úgy, mint a németek is, nem maradhatnak meg abban, ahol vannak előre kell menniük. 1866-ik évben Bismarck nem állott meg Mainznál, és 1870 óta nem szándékozik a Krkonosoknál (óriás-hegyek) megmaradni; a magyarok szintén nem szándékoznak Belgrádban megakadni, ők a keleti kérdés megoldásában akarnak résztvenni, mert oda lesznek, ha ez más valaki által oldatik meg. Háború, új háború, és pedig minél előbb, ez az egyedüli üdv a magyarnémet politikára nézve, melynek feladata a többi nemzet fölötti túlsúly fenntartása és a sok leigá A kisbirtokos-osztály érdekében. ii. Mezőgazdasági népbankok. (Takarék- s hitelegyletek.) Az „uzsora megszüntetéséről“ irt I. czikkünkben az önsegély s öntőkeképzés elvére alapítandó községi népbankokat (takarék- s hitelegyleteket) jelöltük meg, mint a meggyőződésünk szerint egyedül hathatós eszközt a végre, hogy hazánk kisbirtokos osztályát az uzsorások körmeiből kiszabadítván, annak, fennmaradását s anyagi jólétét megalapítsuk. Szóljunk tehát ma, ígéretünk szerint is, ezekről a népbankokról. A népbankok eszméje nem új, annál kevésbbé a mienk. A polgárosult Európa leggazdagabb országai régen elfogadták, régóta állandó s biztos sikerrel értékesítik azt. Hazánkban is jó ideje már, hogy maga a kormány eme népbankokra veté tekintetét. Ugyanis még 1865. évben a fennállott m. k. helytartótanács a nemzet kisebb birtoku rétegeit kérlelhetlenül pusztító, sőt elpusztulással fenyegető uzsora megszüntethetésének módjáról gondolkozván, midőn felhívta volna a „Magyar földhitelintézetet“, hogy a „M. országos gazdasági egyesület“ s a „Pesti ipar- és keresk.kamara“ részéről is meghívandó szakértők közbejöttével adjon véleményt arról, miként lehetne a földbirtoki hitelt a legalsóbb rétegekben oly birtokokra nézve is kifejteni, a melyek kis terjedelmüknél fogva a „M. földhitelintézet“ kölcsöneiben nem részesülhetnek. Csengery Antalnak a „népbankokról“ 1867. évben kiadott röpirata szerint nevezett intézettel ugyanakkor Erlenmayernek a népbankokról irt röpiratát közölvén, az egybehívandó tanácskozmány tagjait nyilván a külföld emez üdvösen működő hitelintézményére utalta. A helytartótanács eme felhívása folytán alakult tanácskozmány hazánknak már akkor legtekintélyesebb nemzetgazdászait foglalta magában. Tagjai voltak — hogy csak emlékezet után nevezzünk meg közülök néhányat — Lónyay Menyhért, Lónyay Gábor, Korizmics László, Csengery Antal, Zichy Nándor gr., Kochmeiszter Frigyes, Weisz B. F. s többen. És e kitűnő nemzetgazdászati kapacitások — miután végig mentek minden képzelhető oly pénz- és segélyforráson, mely a kívánt czél elérésében, a kisbirtokos-osztály hitelviszonyainak javításában tényezőként szerepelhet; miután szóbahozattak a vidéki takarékpénztárak, melyeket azonban a kisbirtoku gazdaemberre nézve, kinek olcsó s nem is rövidlejáratú kölcsönre van szüksége, már szervezeteknél fogva sem nyilváníthattak a mezőgazdasági hitel alkalmas forrásainak , miután felemlíttettek az árvatömegek, melyekre nézve azonban meg kelle elégedniük azon óhajtásuk kifejezésével, vajha e tömegek kezelése mentül előbb törvényhozásilag olykér rendeztetnék, hogy azok rendszeresen a kisbirtokos osztály földmivelési hitelszükségleteinek fedezésére fordíttathassanak, s miután számba vétettek az alapítványi tőkék is, de amelyekre nézve szintén nem tehettek egyebet, mint hogy újból óhajtásukat fejezzék ki az iráint, vajha azokból jövőre, ne csupán a földesúri nagybirtok, hanem aránylag az éppoly szabad s épp úgy biztosítékot nyújtó kisbirtok is részesíttetnék: a népbankok intézményénél nem hogy czélszerűbb, de csak hozzá fogható oly hitelforrást és segédeszközt, mely hivatva és képes legyen a kisbirtokra nézve teljesíteni azt a szolgálatot, mit a „Magyar földhitelintézet" a nagybirtokra nézve teljesít, mely betöltse azt a hézagot, mit a magyar földhitelintézet a földbirtoki hitel országos organisatiójában, mondjuk ki: minde mai napig üresen hagyni kényszerült, felfedezni avagy ajánlani utazása, akik ezt ellenezni bátorkodnának. Ezen terv megvalósítására nem elég a translajbhániai Parlamentarismus, nem elég a közös delegátió, nem a subventionált sajtó, nem a honvek és a magyarországi deficit—erre kell a Fiume és az osztrák hadihajózat megmagyarosítása, és a külügyek magyar szellemben való vezetése. Tekintettel az összes mondottakra, a jelen helyzetet legjobban jellemezzük a „német“ és a „magyar“ kifejezés által. Nincs itten a „Kulturkampf“, sem a „Dreikaiserbündniss“ kérdése, a jelent leginkább: „a németek és a magyarok túlsúly utáni vágyódása“ jellemzi. Wörthnél és Metznél el lett határozva, hogy a magyarok és a németek ezen politikát kövessék.“ Ezen elmélkedések után a „Pokrok“ visszatér az ifjú-cseh pártra, és gúnyolva jegyzi meg, hogy a Parlamentarismus útján mit sem lehet elérni, mert sem Tisza, sem Lasser, sem Andrássy nem fogja politikáját megváltoztatni. Ennek ellenében a „Narodni Listy“ a „Pokrok“-nak válaszolva, állítja, hogy éppen azért, mivel a német-magyar politika ezen irányt folyton követi, szükséges a tartománygyűlésbe bemenni, és azon eszközzel küzdeni az ellenséggel, amely mai napság egyedülinek tűnik fel. Ha azonban lehetne azt a szenvedőleges ellentállást Csehországba helyezni, amilyen Schmerling idejében Magyarországban volt, akkor az ifjú-cseh párt egy pillanatra sem vonakodnék azt mindkét kézzel megragadni. A pártalakulás mai távirati értesüléseink szerint Újvidéken és Vágújhelyen is megtörtént. Újvidéken a hazafias elemek nemzetiségi különbség nélkül tegnap gyűlést tartottak, melyen a szabadelvű párt szervezkedett. A gyűlés a kormánynak táviratilag kifejezendő bizalmat szavazott. Még osztatlanabb tetszéssel találkozott a fusió eszméje Vágújhelyen, hová Horn Ede államtitkár tegnap megérkezett, s valóságos diadalt ült. A városi hatóság és több rendbeli kerület tisztelkedett nála. Délután igen népes gyűlés volt a casinóban, később a kereskedelmi csarnokban. Estve fáklyás menetet rendeztek Horn tiszteletére, melynek alkalmából a városi jegyző üdvözölte. Horn fejtegetései a pártok fusiójáról és a kormány programmjáról osztatlan viharos tetszéssel fogadtattak. A lakosság ismételten feltétlen bizalmat nyilvánított a kormánynak és Hornnak. Kétségtelen, hogy Horn e hó 22-én egyhangúlag ismét meg fog választatni.