Ellenőr, 1875. május (7. évfolyam, 120-149. szám)

1875-05-01 / 120. szám

Előfizetési árak: Egész érre 5ÄO írt. — kr. j Évnegyedre . . 5 írt. — ki Félévre . 10 „ — , j Egy hónapra . 1 a 80 „ Rgjei izám ára IO krajezAr. Szerkesztési iroda: ItiMlapeiten, nádor-ntcia 6. az Semmit nem JiörJlinb, tia nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok risszakOldéiére i.nm vállalkozunk. — Posta Által csak bérmentes leveleket fogadunk el Hirdetések felvétele: ■fo <- i Bndapesten, n á«1 or • ntexa 6 #x. {Régrády testvérek irodájában). Kiadó-hivatala: Előfizethetni helyben és pog.s atjin: nAdor ntcra 6. »%. «. A lap szétküldésére vonatkozó reciamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-nteza 6. sz.) intézenaők. 120. szám. Bndapesl, szombat, májas 1. 1875. VII. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára nifiii eddig: Így évre ....... 20 forint, — kr. Félévié ........ 10 ,, — kr. N gyedévre ...... 5 .. — kr. Egy hóra ....... I HO kr. Az előfizetést — postai utón vágj sze­mélyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadó-hivatala (Festen, nádor-uteza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi nton történő ine 'rendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. TÁVIRATOK. Zágráb, ápr. 30. A szláv határőrvidékből egy tömeges küldöttség szándékszik a határ-vasntak tágyában .ő felségénél Fiúméban audientiát venni. Ragusa, ápr. 30. ő felsége ma reggel ki- lánduiást tett Lacromába ; innen visszatérve meg- tekinté a kaszárnyákat, a katonai kórházat, az is­kolákat, az uj városházát és több templomot, — a lakosság mindenütt lelkesedéssel üdvözölte. Dél­után ő felsége jelen volt egy hajó vizrebocsátá- sánál. Pária, ápr. 30. A sajtörvényt tárgyaló bi­zottság ülésében az igazságügyminiszter azt a köz­lést tette, hogy a kormány az ostromállapot mi­előbbi megszüntetését óhajtja, továbbá bogy a parlament jövő ülésszaka csak rövid tartamú lcend. Berlin, ápr. 30. A zárda-törvény a király által aláíratott és ma küldetett meg az állammi- niszteriumu. k. Brüssel, ápr. 30. A kamara mai ülésében a külügyminiszter jelenté, hogy a választ a 15-iki német jegyzékre ma kézbesítette Perponcher gróf­nak és reményű, hogy erre vonatkozólag kedden többet fog közölhetni. ltécs, ápr. 30.: (Hiv. zárlat) Magy. földtehermen aötvéuy 80.50. Salgó-Tarján 75.—. Magyar hitel 222.50 Magyar záloglevél 86.80. Erdély 129.50. Magyar keieti vasút 52 —. Magyar sorsjegy 83.50. Magyar földhitel —. Magyar varuti kölcsön 100.50. Anglo-magyar 66.—. Frauco-magyar 66.—. Alföld 130.50. Magyar északkelet vasút 122.75. Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 67.70. Tisza vasút 195- . Municipal-bank —. Pesti bank — .— Berlin* ápr. 30. (Zárlat.) Galiczai 107.— tallér Lombard 255.60 bir. mark. Ezüsi jövedék 68.60. taüér 1860-as 117.— . tallér. — Bécs 182.60, bir. márk. — Roma niai 35.30 tallér. Allamvaspálya 545.— oir. márk. — Papir- jövedák 65.30 tallér. — Hitelsorsjegy 355.-. — 1864-es 306.50. bir. márk. Hitelrészvények 437.— bir. márk. Hitel­részvények 436.50 bir. márk. — Magyar sorsjegy 177.—. bir. márk. Utóbőrze —.------. I'áris, ápril. 30. (Kezdet) 3°/0-es járad. 64.17 Olasz járad. 71.95 Credit mobilier 455.—.— Osztr. napra —Consulok —.— Északnyugoti vaspálya — 5%-es járadék 102.60. Allamv. pálya 692.—.— Lombardok 320.-------Amerikai —. — Magyar kölcsön —.--------Ma­gyar keleti pálya —.—. — 1871 iki kölesön —.—. — 1872- diki —.—. Török sorsj. 131.75. Frankfurt, ápr.30. (Zárlat.) Váltóárfolyam Bécsre 184.10. Amerikai 1860-re 119.75. 1860-ra 119.25. Lombar­dok 129.50. Évjáruléki papir 65.50. Osztrák bankrészv. 872.—. Osztrák hitelrószvény 217.25. Osztrák államvaspálay részv. 282.—. 1864-diki 308.40. Galicziai 213.— . Évjárulék- ezüst 69.56 Győr-Gráczi —.—. Utóbörze —. . Magyar sors. 176.50. Köln* április 30. Búza 19.95 18.35, rozs 14.50. 14.22 1—.—,olaj 29.50. 29.10. 2 2. Bérlet NEMZETI SZÍNHÁZ. szünet. Szombat, máj. 1-én Hank Minnie k. a. vendégjátékául: AIDA. Nagy opera 4 felvonásban. Zenéjét szerzetté Verdi József. Személyek : A király — — — — Tallián Amneris, leánya — — — Tannerné Aida, aethiop rabszolganő — — Hank M. k. a. Radames, a királyi testőrség vezére Ellinger Ramfis, főpap — — — — Kőszeghi Amonasro, Aethiopia királya, Aida atyja Láng Küldött — — — — Szabó Kezdete 7 órakor. Budapest, április 30. Az államháztartás egyensúlyának helyre­állítására irányzott komoly törekvés első eredménye mutatkozik a folyó év első ne­gyedéről közzétett pénztári kimutatásban, mely az állam bevételeiről és kiadásairól ad számot, s melyet alább közlünk összeha- sonlitólag a múlt év első negyedének ered­ményével. A nálunk fennforgó viszonyok között ugyan lehetetlen az első negyed eredmé­nyéből következtetéseket vonni az év hátra­levő részére, mert az, hogy csak aratás után van pénzünk, az adók befizetésénél is nyi­latkozik ; annyit mindazáltal constatálha- tunk, hogy a takarékosság útjára léptünk, mert a folyó év első negyedének kiadásai közel öt millióval kisebbek a múlt évieknél, s a folyó évi előirányzattal szemben is 176 ezer 10 írttal kedvezőbb az eredmény. Ha 1 az öt millióból levonjuk is azt, hogy a má­sodik negyedben előreláthatólag többet fog az államkincstár kifizetni államadóssági já­rulék és még nehány más kiadási tétel fe­jében, mégis megnyugtatónak találhatjuk az eredményt. A 25.343,492 forintra rugó bevétel 384,371 írttal kedvezőbb a múlt év első negyedénél, de 11 millióval alább áll az előirányzatnak, s ez az, a mi nálunk töké­letesen indokolná azt, hogy a pénzügyi évet megváltoztassuk, s julius 1-től julius 1-jéig számítsuk, a mire, mint tudjuk, meg­van a komoly szándék illetékes körökben. Kiválólag mezei gazdasággal foglalkozó or­szág vagyunk, és számba kell vennünk azt a meg nem változtatható körülményt, hogy az adók csak az év második felében foly­nak be nagyobb mérvben. Az, hogy most a polgári évvel számítjuk a pénzügyi évet is, igen zavarólag hat az államháztartásra, mig ha aratás után kezdjük, biztosabban számíthatunk, s illetőleg mindenkor a ter­més eredményére építhetünk és nem re­ményekre vagy kilátásokra, mint eddig. A mi tovább a bevételi kimutatást illeti, vannak annak örvendetes és nem ör­vendetes jelenségei. Az elsők közé sorozzuk, hogy egyenes adókból az idén 969,631, fogyasztási adókból pedig 149,735 írttal több folyt be, mint a múlt évben; ellenben a dobányjövedék csökkenése megdöbbentőleg nagy, mert 1.564,681 írtra rugó apadást mutat a múlt évhez képezt. Tulajdoníthat­juk ezt annak, hogy Ausztria kevesebbet vásárol tőlünk, tulajdoníthatjuk annak is, hogy a viszonyok általában kedvezőtlenek s a dohányzást utoljára is fényűzésnek ve­szi, a kinek nincsen pénze, de lesznek ta­lán egyéb okai is. Ha gondot fordítunk arra, hogy a minőség javuljon a termelő­nél, gondot kell fordítanunk arra is, hogy a gyári kezelés az eddiginél okszerűbb le­gyen, s nevezetesen a készletek tekinteté­ben ne az legyen az eljárás, hogy minél „frissebbet“ igyekeznek adni a közönség­nek. Egyébiránt valószínűnek tartjuk, hogy Ausztriának későbbre eső vásárlásai még változtatnak a mérlegen. A sójövedék is kevesebbet adott 296,398 írttal, mint a múlt évben, s az előirányzatnak éppen 1.596,822 írttal áll alatta, mig a lotto-jövedék, s ez bizony nem nagyon vigasztaló, többet adott a múlt évnél 79,733 írttal, és az előirányzatnál meg éppen 260,269 írttal kedvezőbb. Ezt az emelkedést szivesen odaadnék más jöve­delmi ág gyarapodásáért. A kiadás főbb tételeit illetőleg a folyó évi eredmény kedvezőbb, vagyis a kiadás kevesebb a múlt évinél kivétel nélkül min­den minisztériumnál. A közlekedésnél keve­sebb 1.324,830 írttal, a belügynél 241,408 írttal, a honvédelminél 814,845 írttal, és igy tovább. A csökkenés lehet némelyik tár- czánál csak átmeneti, a mennyiben egyes kiadási tételek a következő negyedekben nagyobbak lesznek, mint például az építke­zéseknél, de általában a kimutatás tanús­kodik az őszinte takarékossági politikáról, melyet még a korábbi pénzügyminiszter inaugurált, s a jelenlegi nem kevesebb erély- lyel folytat. Ki kell még emelnünk, hogy az állam- kincstár a múlt év elsó negyedében 24 mil­liót vett igénybe kölcsönpénzekből, mig az idei első negyedben csak 19 milliót a 76 milliós kölcsönből. Ez tehát az első negyed háztartásának futólagos képe, a többi a jövőé. Az útról, melyre ráléptünk, nem szabad letérnünk, mert csak az vezet czélhoz. Kétségbe esni okunk nincs, csak teljesítse mindenki köte­lességét. Az uj kormány különben az év első két hónapját és az egész év költségvetését örökségül vette át elődétől, s igy nem is érvényesíthette még minden irányban szán­dékait. A pénzügyminiszter csak tegnap je­lentette ki a pénzügyi bizottságban, hogy a jelen költségvetést átmenetinek tekinti, de saját költségvetésének előterjesztése alkal­mával majd előadondja azon módokat is, a melyek szerint államháztartásunk egyensú­lyának helyreállítását fokozatosan keresztül- vihetőnek tarja. Itt veszünk tudomást a pénzügyminisz­ter egy másik fontos nyilatkozatáról is, me­lyet szintén a pénzügyi bizottságban tett azon kérdés felvetése alkalmából, hogy a deficzit fedezése után mi marad még fenn a kölcsönből. Azon számítás szerint, melyet még elődje a bizottság elé terjesztett, a kölcsönből 42 millió jött át a folyó évre, s igy a deficzit fedezése után és hozzászámi- tásával a keleti vasútnak adott és megté­rítendő előlegeknek, mintegy 24 millió fog átmenni a jövő évre, feltéve, hogy a tény­leges bevételek meg fognak felelni az elő­irányzatnak. Egyéb kívánságunk ezek után nincs, mint hogy beszéljenek a számok még éke­sebben a következő évnegyedekben. A képviselőház közigazgatási bi- z o tt ság a ma d. n. 4 órakor tartott ülésében tárgyalás alá vette a belügyminiszter által legkö­zelebb benyújtott törvényjavaslatot a községek ren ­dezéséről szóló 1871. évi 18. t. ez. némely §§-ainak a sz. kir. és törvényhatósági joggal felruházott városokra való kiterjesztéséről. A bizottság, — melynek ülésén Tisza Kál­mán belügyminiszter volt jelen, — rövid eszme­csere után a törvényi avaslatot elfogadta minden lé­nyegesebb változtatás nélkül. Stylaris módosítás történt az 1. §-nak a tő­városra vonatkozó részén, a mennyiben az egy­szerű „kivételével“ helyett tétetett „Buda­pest főváros kivétetik, melyre nézve az 1872. 36. t. ez. intézkedik.“ A 2. §. azon része, a mely a belügyminisz­ter felügyeleti jogárú- szól, praecisebb kifejezést nyert. Végre a 4. §., mely a polgároknak felebbe- zési jogot ad, pótoltatott azzal, hogy bármely pol­gár „a tanács ntján“ adhat be felebbezést. A törvényjavaslat többi részei teljesen válto­zatlanul hagyattak. Előadóvá E r n n s z t Sándor választatott, ki a bizottság jelentését már a holnapi képviselőház ülésén fogja előterjeszteni. A főrendiház együttes kereske­delmi és jogügyi bizottsága tegnap meg- alaknlváu, elnökévé Cziráky János grófot, jegyzővé Nyáry Gyula bárót választotta. Ma d. e. 11 órakor tartott ülésében megkezdette a bi­zottság a kereskedelmi törvénykönyv tárgyalását s azt d. u. fél 1 órakor, a nyilvános ülés idejéro megszakítván, nyilvános ülés után folytatta. Az átalános vita hosszabb idéig tartott, mig végre fél 1-kor a/, elnök kimendá, hogy átalánosság- ban a tervezet elfogadtatik ; a nyilvános ülés után a részletes tárgyalás kezdetett meg. A törvényjavaslat védelmében a kormányt A p á t h y egyetemi tanár képviselte; mint szakértők Koch- meister nagykereskedő és Szvetenay a ke­reskedelmi társalat titkára voltak jelen.-- A főrendi ház távollevő tagjai azfelnökség által értesittetnek, hogy folyó’évi május hó 5-én az elsőfokú bíróságok szervezéséről szóló törvényjavaslat, — és az 1869-ik évi szárszámadá' sok iránti határozat fognak érdemleges tárgyalás alá vétetni. A katonabeszállásolás rendezése tárgyában a honvédelmi miniszter által előterjesztendő tör­vényjavaslat már fölterjesztetett ő felsége helyben­hagyása alá s mihelyt — egypár nap elteltével — visszaérkezik, le fog tétetni a ház asztalára, s a kormány kérni fogja még ezen ülésszak alatti tárgyalását. Több lap igen eclatáns adatokat tesz közzé a Dnnagőzhajózási társulat tarifájából. Mióta a magyar gőzhajózási társalat feloszlott, és az osztrák teljesen monopolizálja hazánk legfőbb folyamát és forgalmi erét, a Danát, magyar-elle­nes tendentiáinak lólábai mind jobban kilátszanak. Részünkről értettük a német és osztrák vasutak cartell-szerződését a magyar gabona ellenére, mert végre is minden szentnek maga felé hajlik a keze; értjük azt is, hogy a Magyarországból ki- abolhóiitott Nördling nr ellenünk nszitja a Ferdinánd vaspályát, mely érdekeinél fogva kü­lönben is ellenségünk; értjük ezt, mert végre a boszn, ha nem is valami tisztességes emberhez illő indulat, megmagyarázható oly nrnál, mint Mr. Nördling — de azt, hogy egy társulat, mely Magyarországból él, az ország érdekei ellen irtó hábornt viseljen, és a mellett, mint az utolsó na­pok matatják, még Bécs mellett forgassa az osz­trák érd kekben úgy is eleget koptatott fegy­verét — ezt már csakugyan nem értjük. Vigyázzanak magákra a tisztelt arak, mert részünkről nem hihetjük, hogy a magyar köz­vélemény még soká tétlenül nézze magyarel­lenes garázda sáfárkodásukat; és ne feledjék el, hogy minden vágással, melyet a magyar kereske­delem és ipar fejére mérnek, saját existentiájn- kat ássák alá. Nemcsak magyar-, de önérdek elle­nes politikájuk már kezdi megteremni gyümölcseit. Nyílt titok immár, hogy csillogó külsejök egy rothadt, beteges, enervált belsőt takar. Egy szép na­pon, hamarabb, mint talán várnák, kitörhet a ka­tasztrófa, és a kihez akkor egyedül fordulhatnak, Magyarország, bizony nem lesz oly oktalan, hogy segédkezet nyújtson azoknak, kik mindig csak romlására törtek. A vasúti igazgatók mai előértekezleté- ről jelenti a „P. Lloyd“ egy bécsi távirata, hogy igen engesztelékeny hangalat uralkodott, s a tö­rekvés oda irányai, hogy a conflictusnak minden élessége elvétessék és az a legenyhébb formában intéztessék el. Nem tndjnk, hogy minő conflictnst ért a táv­irat, mert ha talán a nyelvkérdésről lenne szó, ezzel szemben a magyar vasutigazgatók válasza nem lehet más, mint hogy ahhoz az osztrák vasut- igazgató araknak semmi, de semmi közük. A gráczi zavargások A gráczi tüntetésekről don Alfonso és neje ellen következő értesítést közölhetünk. Tegnap reggel 10 óra körül, mikor don Alfonso templomba szokott menni, a teplom előtt nagy néptömeg gyűlt össze ; az egyetemi ifjúság nyugodtan állt az, egye­tem épülete előtt; de a herczeg, ígéretéhez képest nem jelent meg. A herczeg villája előtt is tömege­sen gyülekezett a nép, de az őrjárat rábeszélésére eloszlottak. A tegnapelőtti zavargásban, a táviró szerint, mintegy 10,000 ember — többnyire munkás — vett részt; az ifjúság nyugodt volt. A tüntetés 10 óráig tartott. Ezután egy lovas osztály nyomult elő, s mintán a tömegből nehány követ dobtak rájok, a lovasok a város kertjén keresztül, kivont karddal kergették szét a tömeget. 10 óra ntán a Ferencz Károly lovas ezred egy csapata szurony­szegezve szorította hátra a tömeget. Több könnyű sebesülés esett. 11 órakor a rend helyre volt ál­lítva; csak a herczeg nyári lakát környező ntezák voltak elzárva. Tegnap a polgármester következő proclama- tiója volt olvasható a falragaszok között: „Grácz város lakosságához I A mait éjjel vég* lement excessns, mely a személy- és vagyonbiz­tonságot komoly módon fenyegette, azon elntasit- hatlan kötelességet rótta rám, hogy ily kihágások ismétlődésének a törvény által kívánt legnagyobb szigorral elejét vegyem s a legkisebb csoportosa- ási kísérlet ellen a leghatározottabb módon fellép­ek. Midőn a lakosságnak a jog és rend iránti érzékére appellálok, azon kérést intézem hozzá, íogy a közrend és saját biztonsága érdekében minden csoportosaiástól tartsa távol magát, mert a rendőrök és katonaság fellépésekor az exce densek és kiváncsiak között nem lehet különbséget tenni. Főleg a büntetőtörvény 281. § ára való tekintettel fölhivatnak a családatyák, szolgálat- és munka­adók, hogy a hozzájok tartozókat, nevezetesen a gyermekeket és tanonezokat lehetőleg tartsák ott­hon s ez által tegyék meg részökről is a lehetőt a további rendzavarások elkerülésére. — Dr. Kienze polgármester.“ Karajan egyetemi prorector Bécsbe ment, hogy mint hírlik, az egyetemnek a kormány által czélbavett bezáratása ellen lépéseket tegyen. Az april 28-iki tüntetéseknél, mint most constatálva van, a tanulóság nem vett részt, csak a lakosság más része. Mint hírlik, Don Alfonso a tömeget zseb­kendőjének gnnyos lobogtatása és gúnyos haj longá- sok által is ingerelte maga ellen. Alfonso külön­ben kijelentette, hogy még csak négy hétig lesz Gráczban, aztán Gleichenbergbe megy. Gráczból april 28-iki kelettel ezeket írják : Tegnap este 8 tanuló és több más személy foga­tott el. A német és olasz tanulókból alakalt kül­döttség, valamint dr. Ettinghausen decán a pol­gármesterhez mentek és kérték az elfogott tanulók szabadon bocsáttatását; s mintán az elfogottak Ígérték a polgármesternek, hogy a demonstratiókban nem fognak többé részt venni, szabadon is bocsáttat­tak. Ettinghansent, ki tegnap épp oly tapintattal, mint bátorsággal igyekezett a felingerült tanulóságot le- esendesitni, a rendőrség el akarta fogni, de előadván állását, természetesen abban maradt bekisértetése. Egy mai távirat szerint a polgármester pro- clamatiójának nem volt eredménye. Tegnap este munkások, inasok s egyéb csőcselék tömegesen ordítozva és fenyegetőzve gyűltek Alfonso villája elé. 9 órakor egy gyalog zászlóalj nyomult elő dobpörgetós között s gyors futásban kergette maga előtt a népet; ezek azonban újra meg újra visszatértek, mig végre haszárok nyomullak a helyre és kard­lapjával verték a kiáltozókat, a város árkába szo­rítva őket. Ismét számos sérülés történt a kődo- bálás által. 11 órakor helyreállt a nyugalom; de a katonaság a helyszínén maradt. A katonaság nem lőtt, de mint mondják, egy lövés a katona­ságra irányoztatok. Az est folyamában a polgármester személye­sen megjelent s nyugalomra szóütá a népet, de hasztalanul. Az egyetemi ifjúság egy küldöttségi gyülekezete elhatározta, hogy nem vesz részt a tüntetéseken, s az akadémiai senatns előtt pa­naszt emel a rendőrségnek az aulába nyomulása miatt. Alfonsóról azt mondják, hogy szolgaszemély- zete között revolvereket OBztott szét, 8 a zavargás alatt nyugodtan ült ebédje mellett. A polgármester tudvalevőleg kérte Alfonsót, hogy ne menjen többé az egyházba. Alfonso azt felelte, hogy az első tün­tetés után el kell mennie, ezt becsülete követeli; de megígérte, hogy azután nem megy el többet és czavát iartá. Zwerger püspök is meglátogatta őt s kérte, hogy kerülje az egyházat, nehogy megszent- ségtelenitsék. Mint mondják, Kuhn hadparancsnok csak írás­beli felszólításra küldte ki a katonaságot. A hely­tartót fölkérték, bírja rá Alfonsót az elutazásra. Kűbeck azonban megtagadta ezt, hogy ezzel mint­egy igazat ne adjon a tüntetéseknek. A polgárok között általános a rósz hangulat Alfonso ellen. A királyt és a minisztériumot értesítették a történ­tekről. Az ifjúság fentemliteit értekezletén egy hatá­rozat fogadtatott el, mely azt mondja, hogy Alfonso jelenléte sérti a jogérzelmet, s ez nyilvános kije­lentést követelt. Tiltakozik továbbá a rendőrség közbelépése ellen és felszólítja a rectoratnst, hogy tegye meg a sértett jogérzet elégtételére való lépé­seket. Még egy szó az állami bányák, jószá­gok és erdők igazgatásának reform­jához. II. Minthogy a névtelen czikkiró az általa aján­lott felelős igazgatók számára irt védbeszéde vé­gén, e becses lapok f. é. 39-ik számában megje­lent, az államvagyon reformjára vonatkozó terve­met is megemlíti, s azt bírálata alá veszi, a mely­ben egészben csak nagyobb tévedésekkel ugyan­azt ismétli, a mit már bevezetéseiben mondott; ennélfogva nem tartom szükségesnek ez irányban hosszasabban nyilatkozni, mintán nézeteimet egyes állításaira nézve s azon indokokat is kijelentettem, a melyek tekintettel a miniszteri felelősségre né­zeteimnél irányadók voltak, hogy az állami jöve­delmi ágazatok igazgatásánál ne az igazgató egyednradalmának elvét, — hanem a főigazgató és a melléje rendelt tanácsok és szakvezetők sze­mélyes és egyetemlegeB felelősségének és meg­térítési kötelezettségének elvét vegyem alapnl. És igy réozemről végre csak azt tartom meg­jegyzendőnek, hogy azon állítás, miszerint az utób­bi években, a bányászat, a jószágok és az erdők kezelésénél bekövetkezett szomorú és kedvezőtlen jövedelmi eredmények oka az 1873-ik évben be­állott pénzügyi calamitásban keresendő, egészen téves, mert ez bizonyára csak a téves számitgatá- sok által félrevezetett bankok és társulatokra vo- natkozhatik, a melyek azonnal a legmerészebb vál­lalatokba ereszkedtek,jj nem pedig az állami kor­mányzatra is, a hol a műszaki és közigazgatási közegek feladata lett volna, némi ügyességgel és előrelátással az elhirtelenkedett intézkedések kö­vetkezményeit | első sorban megfontolni, a felelős miniszternek, minthogy nem szükséges, hogy S maga ia erdészeti szakember 1 e g y e n, ez irányban a megfelelő tanácscsal szol­gálni, s előtte azon következményeket világlatba helyezni, a melyeket a csak nagyon is hamar enyészetnek alá vetett fának, majdnem az összes állami erdőknél megindított túltermelése kü­lönösen oly tájakon kell hogy ered­ményezzen, a hol a kivitel és elárnsitás szá­mára források nem nyittatlak, s a hol részben még a fának szállítása a portusokhoz, a raktárak­hoz és a kereskedelmi piaczokhoz is homályban volt; — minélfogva úgy vélem, hogy azon esetleg kimutatható és számszerűit is megállapítható kár­ért, mely az országnak a sokszor említett 1871 —1873-ki erdőkezelésnél beállott megfontolatlan tnltermelés következtében már okoztatott, vagy még okoztatni fog, az illető miniszteri közegeket és tanácsosokat okvetlenül felelősségre kellene vonni, legyenek azok bár még államszolgálatban, vagy nz állami szolgálatból már kiléptek legyen. A mi a javaslatom szerint, a jelenleg, a mi­nisztériumnál a bányászat, a jószágok és erdők tezelése végett fennálló szakszámvevőségek fel­oszlatása mellett, a főigazgatóságok székhelyére áthelyezendő számvevőségeket illeti, úgy távol­ról sem osztom a névtelen czikkiró nézetét, hogy ezek a főigazgató alárendelt közegei legyenek, sőt ellenkezőleg úgy vélem, íogy eme számvevőségek, azon czélból, hogy az igazgatóknak önkényes és sokoldalú, a törvényekbe, szabályokba és rendeletekbe ütköző eljárásoknak eleje vétessék, s hogy a felelős miniszter számára a rezelés helyességére nézve egy bizo­ny o s el Ion őr i zés biztosíttassák, a mi­niszternek közvetlenül alárendelődök, minthogy hivatva lesznek a számviteli teendők egy részét a kezelő hivataloktól átvenni, a könyveket vezetni, az ellenőrzést gyakorolni; a főigazgatóság mellett gyakorlandó számvevőségi segédszolgálatra nézve pedig számukra külön utasítás adható. Egy olyan számvevőség, a mely a czikkiró nézete szerint az igazgatónak csak egy eszköze lenne, valóban az úgynevezett felelős igazgatók rendszerének föntartására igen kényelmes lenne, — az azonban egy oly főigazgatóság keretében, mint azt én magamnak képzelem, nem illenék be. Ha végre a névtelen czikkiró a minisztertől elvárja, hogy az állami bányák, jószágok és erdők igazgatásának reformjára vonatkozó elhatározását, a mezőgazdák, a bányászati és erdészeti szak- • férfiak, s gyakorlott közigazgatási személyiségek, illetőleg egy formális enquéte véleményéhez kösse; — úgy nézetem szerint a miniszte' a hét éven át megkisérlett jövedelmi ágazatoknak egysze»- már 21 igazgató között felosztott vezetésének előfekvő szomorú eredményei nyomán, most a rendszer vál­toztatásának szükség jsségérői igen kőnnyeu tisz­tában lehet, & nélkül, hogy ezen sürgős ügyet a névtelen czikkiró kivánatához képest hosszadalmas tárgyalások által elodázza; én részemről áthatva az ország javát ezélzó legjobb óhajtásoktól, a miniszternek, ha állásomnál fogva arra hivatva lennék, inkább azon igénytelen tanácsot adnám, hogy azon csomót, a mely ma még a viszonyok tisztázását és a legközelebbi jövő eredményeit aka­dályozni látszik, bátor kézzel vágja szét, s legjobb meggyőződése szerint egy oly közigazgatási mű­szaki rendszert léptessen életbe, a mely a saját, hazánkban jelenleg kétszeresen nehéz felelőssé­gének megfelel, a mely a kedvezőbb eredményekre való reményt kilátásba helyezi, s a mely számára végre biztosítékot nyújt, hogy a múlt gazdálko­dásnak sülyedő s csak gondosan visszatartott töre­dékei feje fölé ne zúduljanak, s váratlanul a múlt idők következményei számszerinti kimutatásokban felelősségének terhére ne essenek. Miután D i v a 1 d Adolf ur is indíttatva érzé magát tárgyias és indokolt nézeteim ellenében egy külön czikkben igen illetlen módon Írni, tekintve erdészetünk jövőjének igen fontos kérdéseit, nem kívánok neki ugyanazon módon válaszolni, hanem csakis azon, mint volt erdészeti igazgató szerzett tapasztalatomra támaszkodni, hogy ott, a hol a fenyőszú (Borkenkäfer) mutatkozik, a törzsök ledön­tetik, lehéjaztatik, a kérge elégettetik és a beteg törzsök az erdőben hagyatik, főleg miután többi állami erdőkerületekben tett utazásaim alkalmával figyelmemet ki nem kerülte, hogy több erdő-igaz­gató és üzemi tisztviselő, éppen azon Divald Adolf ur által annak idejében felállított eszmék és intéz­kedések ellen nyilatkozott, a melyekhez ma a tényleg fennálló igen sajnos jelenségek füzherők. Ezt előre bocsátva, csakis személyes meg­jegyzések alakjában fogok czikkeire nyilatkozni, a nélkül, hogy azok részletes megvitatásába bo­csátkoznám. Némely számszer inti tételekre nézve, me­lyeket Divald Adolf urnák annyiban tetszett meg­támadni, mintha azokat szándékosan hely­telenül mutattam volna ki, megjegyzem, hogy érintett kimutatásomban és pedig saját ahhoz kö­tött nézeteim hátrányára, a jószág- és erdőigazda- ságok költségei 1873-ra csak 291,424 frt krral lettek kitüntetve, holott azok, ha a pénztári kiadáson kivül még az egyéb befolyásos tényezők is számba vétetnek, helyesebben: 317,306 frt 26 krt tettek, — az 1873-iki zárszámadásban továbbá az erdőtermények értéke helytelenül vétetett csak 5.733,519 frt 29 krral föl, mert azok az állami számvevőszéknek 1.704,440 frt 171/* krral cse­kélyebbeknek lettek kimnt&tva, s mig az eb­beli kérdés megtétetett és fölvilágositása beérke­zett, a zárszámadásokat már nyomtattatni kellett. Ezen értékek tehát tényleg 7.437,959 frt 46Va kr, s ha a horvát-szlavon erdők terményei értékét 96,210 frt 91/2 krral levonjuk: 7.341,749 frt 35krt tettek, a mint azokat egészen helye­sen kimutattam ; — a miből következik, hogy Di­vald Adolf ur az erre vonatkozó számításaiban ép­pen úgy csalódott, a minthogy a tiszta jövedelem kiszámításánál, az igazgatósági költséghányadot, az üzeni tőke kamatait, továbbá az 1868-tól 1873-ig éppen nem a folyó jövedelemből fedezett 3.464,223 frt 69 kr beruházási tőke törlesztését és kamatait is a számításból kifeledé. Minthogy pedig Divald Adolf ur állami bi- vatalbeli állásomat is ítéletének körébe vonta, agy meg kell jegyeznem, hogy állami hivatalnoki né­zeteim azokkal, melyeket ő mint volt miniszteri tanácsos, mint a feloszlott határőrvidéki erdőüzlet későbbi igazgatója (1872-iki „Erdészeti Lapok“ XII. füzet 465. lap) s a jelenlegi ismeretes műkö­désénél nyilvánított, éppen semminemű összhang­ban sincsenek, mintán én ma is ugyanazon nézet­ben vagyok, melyet az általa megtámadott czik- keimben kifejeztem, bogy t. i. az állami hatóság a faüzletek megkötésénél mind kor magas állását,

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék