Ellenőr, 1875. május (7. évfolyam, 120-149. szám)

1875-05-30 / 148. szám

Előfizetési árak Egész évre . 20 írt — kr. Évnegyedre . . 5 írt — kr. Félévre . . 10 . — „ Egy hónapra 1­9­80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el 148. szám. POLITIKAI NAPILAP, Hirdetések felvétele, Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek Irodájában.) Kiadó­hivatala: Előfizethetni helyben és posta útján, nádor-utcza 6. sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamatiók Légrády testvérek irodájába (nádor­ utcza 6. sz.) intézendők. Budapest, vasárnap, május 30.1875. VII. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára «•«int «mIiIII. A 7. előfizetést a postai utón vagy sze­mélyesen nyugtázza az „Ellenőr“ kiadó-hivatala (Pesten, nádor utcza, 6. sz.) Százai Ak » köny­várusi utón történő »»elszetutelésiék után az „Ellenőr“ részéről nem ada­tik. Egy évre............................20 forint — kr. Félévr­e...................................10 „ — kr. N­yí­ve«sév»-e.................................& „ — kr. Vkv hóra......................................1­9­80 kr. TÁVI­RATO­K. Zágráb, máj. 29. A horvát jogász­­egylet bizottsága elhatározta, hogy október 19-ére, mint a zágrábi egyetem megnyitá­sának évfordulójára Zágrábba általános horvát jogász-értekezletet íi össze. Berlin, máj. 29. A német koronaher­­czeg a svéd királynál, a koronaherczegné a svéd királynénál, a király pedig a császár­nál tett ma látogatást. A király tisztele­tére a tempelhofi mezőn körülbelül 12,000 katonával diszgyakorlat tartatott. — A mai diszebédre a svéd követség, a miniszterek, az urak háza és a képviselőház elnökei és a főpolgármester is meg voltak hiva. Bécs, máj. 29. A „Wiener Abendpost“ jelenti, hogy a közös hadügyminiszter sza­badságidejéről Badenből ma visszaérkezett és a folyó ügyeket ismét átvette. Bécs, máj. 29. A „N. Fremdenblatt“ híre szerint Amália coburgi herczegnő teg­nap este eljegyezte magát Miksa Emánuel bajor herczegnek. Bécs, május 29. A „Wiener Ztg.“ hol­napi száma közzéteszi a király ő felsége tri­eszti, görzi, istriai és dalmácziai útja alkal­mából, valamint a dunaszabályozási művek körüli szolgálatokért adományozott kitünte­tések sorát. Lemberg, máj. 29. A tartománygyűlés elhatározta, hogy a kormány elé egy hatá­rozati javaslatot terjeszt, melyben a vasút­­tarifák szabályozásának eszközlésére, az Albrecht-vasút és przemysl-lupkowi vasút fusiójának előmozdítására, s ezeknek a ga­­licziai Károly Lajos vasúttal való egyesíté­sének meggátlására szólittatik fel. — Az ülésszak bezáratott. Brüssel, máj. 29. A nemzeti bank a le­számítolási kamatlábat 3* a°/«-ra szállította le. Brüssel, máj. 29. A rendőri fegyelmi bíróság vasárnapi csendháborgatás miatt 2 egyént egy havi és kettőt 14 napi fogságra ítélt. Versailles, máj. 29. Az alkotmánybi­zottságban Buffet és Dufaure a közhatal­makra vonatkozó törvények módosítását el­lenezték, hangsúlyozván egy erős kormány szükségességét; a szavazási kérdés nem érin­tetett. Konstantinápoly, május 29. Egy földren­gés Kis-Ázsiában több helységet egészen el­pusztított, körülbelől 2000 személy vesztette életét. Bécs, május 29. (Az „Ellenőr“ eredeti táv­irata.) Gabnavásár. Búza finom minőségű változatlan, alárendelt minőségű 10 krajczárral olcsóbb mint a múlt héten. Zab Csökkenő, fogyasz­tók csak igen keveset vásároltak , május-júniusra eltelt 10.000 mérő­­­ért 88 krral 50 bécsi font szerint Győrött átvéve. Más gabnaneműekben az üzlet igen csekély volt. ISées, máj. 29. (Hív. zárlat) Magy. földtehermen­tötvény 81.75. Salgó-Tarján 75.—. Magyar hitel 223.50 Magyar záloglevél 86.75. Erdély 128.—. Magyar kelet vasút 49.75 Magyar sorsjegy 83.—. Magyar földhitel 75.—. Magyar vas­uti kölcsön 100.—. Anglo-magyar 10.50. Franco magyar 58.—. Alföld 130.—. Magyar északkelet vasút 122.— .Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 67.—. Tisza vasút 192— . Municipal-bank —.—. Pesti bank —.— Sterliu, máj. 29. (Zárlat.) Galiczai 107.— tallér Lombard 253.60 bir. mark. Ezüst jövedék 68.60, tallér 1860-as 117.--. tallér. — Bécs 182.60, bir. márk. — Romá­niai 35.30 tallér. Államvaspálya 545.— bir. márk. — Papir­­jövedék 65.30 tallér. — Hitelsorsjegy 355.— . — 1864-es 308.50, bir. márk. Hitelrészvények 437.— bir. márk. Hitel­részvények 436.50 bir. márk. — Magyar sorsjegy 177.—. bir. márk. Utóbörze —.------. Pária, máj. 29. Liszt 53.75, 54,25, 56.76 Répaolaj 74.50, 75.-, 76.-. Lenolaj 67.75, 68.—, 70.50. Szesz 53.75 54.50, 55.—. Czukor finomított 146.— Pétervár, máj. 29. Rozs —.—. Budapesti szinlapok. Vasárnap, május 30-án. Bérlet NEMZETI SZÍNHÁZ. 51. szám. A falu résza. A nemzeti s­zinház által 100 arany pályadijjal jutalmazott ere­deti népszínmű 3 felv. Irta Tóth Ede. Zenéjét szerkesztette Erkel Gy. Személyek: Feledi Gáspár, gazdag falusi földmivelö Komáromy Boriska j­emekei ~ ~ ligeti Ferike Bátki Tercsi, árva, Feledi Gáspár gyám­­­sága alatt Molnárné Göndör Sándor, szolgalegény — Tamásai Finum Rózsi, menyecske — — Blaháné Csapó, gazdaember — — — Benkő Csapóné ) — Paulayné Sulyokné­­ módos asszonyok — Fü­rediné Tarisznyásné ) — Pajor Anna Egy öreg paraszt — — — Megyei csendbiztos — — — Kónya, kántor-tanító — — — Gonosz Pista, bakter — — — Gonoszné — — — — Cserebogár Jóska, szölőpásztor — Czene, czigányprimás — — — Adas, vén czimbalmos — — — A „makk hetes“ korcsmáros — — Neje - _ _ Jóska, béres — — — — Kezdete 7 órakor. BUDAI SZÍNKÖR. Temesváry Lajos szinigazgatása alatt. Háromcsörü kacsa. Nagy operette 3 felv. Gonda Kőrösmezey Körösök Újházi Császárné , Karikás Vizváry V. Kovács Adams Odryné Sántha Budapest, május 29. A választások előtt. 1. Azon jeles beszédben, melyet Békés­megye gazdasági érdemes egyletének május 23-iki közgyűlésén Beliczey István úr, a derék igazgató tartott, a következő ész­revételek is fordulnak elő : Magyarország, mint állam, nem jól gazdál­kodik. A nemzetgazdászat a legcsekélyebb figye­lemben sem részesüti és ebben rejlik oka hazánk helyzete mostohaságának. Valóban találóan mond­ják felőlünk, hogy prókátor-nemzet vagyunk; az igazságügy terén felmerülő egy-egy kérdés jobban megragadja a közfigyelmet, mint azon életbevágó kérdések, melyek az ország jólétét előmozdíthat­nák. Az államgazdászati ügyek iránt nyilvánuló közöny fanyar gyümölcseként tekinthető részben mai nyomasztó állapotunk. Sajátságos dolog, hogy hazánk népe eddig az állami lét azon mindenek felett álló követel­ménye tényleges hiányával van, hogy államilag anyagi önállást biztosítson magának és ezen anya­gi önállási törekvés mulasztása szolgált alapul a mindenki által panaszolt nyomasztó helyzetnek. Az országnak épp úgy, mint az egyes em­bernek a rendezett vagyoni állapot biztosítja önál­lását. Anyagi jólétünk előmozdítására tehát önál­lási tekintetből kell törekednünk, és viszont anyagi önállásunkat jólétünk előmozdítása czéljából kell sürgetnünk. Önállás és jólét két egymástól elvá­laszthatja fogalom, mely az ország érdekeinek megfelelő államgazdászati intézményekkel éretik el. Alkotmányunk politikai szabadságot nyújt az országnak anyagi önállással. Az utóbbit nem mél­tányoljuk, habár ennek hatását sajnosan érezzük. A diót héja végett szeretjük, belét eldobjuk. Je­lenleg az országot a nemzet tetszése szerint ad­­ministrálja; fokozzuk a kincstár jövedelmét újabb adók kivetésével, sőt adóssággal is terhelhetjük magunkat, ha valamelyest még elbírhatunk, és mind­ebből az országnak mi a haszna ? Vagyonoso­­dunk-e?Emelkedik-e a nemzeti jólét? A megfe­szített erőlködésnek más szedi gyümölcseit, vala­mint a bárgyú munkás verejtékének más szedi a hasznát. Hiányzik a nemzetnél az öntudatos tö­rekvés a jólét biztosítására. Gondolkozzunk e fe­lett és segítsünk magunkon, a törvény korlátain belül. Igyekezzünk az állami czél teljes elérésére. Anyagi önállást biztosítsunk magunknak és ezzel állandó jólétet az államban! És e végből üdvözöljük, mint egyesület, az újonan alakult kor­mányt, mely kiváló feladatának tekinti az ország államgazdászatának rendezését, és sanyargatott anyagi helyzetünk felmutatásával fejezzük ki re­ményü­nket anyagi érdekeink önállósítása iránt és ennek reményében szavazzon az egyesület bizalmat a kormánynak. A „Reform“ tegnapelőtti ve­zérczikke pedig — mely a szabadelvű párt hatal­mas alakulásának s a szélsőbali és jobbol­dali ellenzék erőtlen vergődéseinek ékes irányban állítja ki az érdekes bizonyítványt — következőleg végződik. A parlamentarismusnak új formája leend az, mely Magyarországon most a sajtó által keletke­zik és mi kénytelenek leszünk az egypártiságnak, melyet a praxis teremtett, theóriát állítani. E tény­nek consequentiái lesznek az alkotmányos kor­mányzatra, sőt esetleg a miniszteri változás mód­jára nézve is. De mindezek fölött elég idő lesz töprenkedni a választások után; most érjük be azzal, hogy a magyar államiság fejlesztésében hasznavehetetlen elemek, úgy látszik, mind ki fognak halni. És e fölött nincs oka búsulni sen­kinek. Ezen két idézet fog nekem textus gya­nánt szolgálni némely dolgokra nézve, me­lyeket „a választások előtt“ megbeszélni és megfontolni időszerűnek tartok. Mert tisztelt laptársunk conclusióitól — ámbár kérdésben­ czikkét nagy élvezet­tel olvastam egyébiránt én is — a parla­menti ellenőrködés valódiságára szükséges politikai tényezőket illetőleg épp oly hatá­rozottan eltérnek nézeteim, mint a­mily ha­tározottan egyetértek a Beliczey István tisz­telt barátom közgazdászati észrevételeinek szellemével és irányával. Ezen czikksorozatban tehát — mely alkalmasint sok részből fog állani — szán­dékozom szólani a szabadelvű párt létesü­­lésének szülő okairól, horderejéről, feladatá­ról és az útjában felmerülhető nehézségek­ről. Ezzel kapcsolatban elmondom, egy­részről, a conservatív párt eddigi el­járására s jelesen a báró Sennyey Pál leg­utóbbi nyilatkozatára vonatkozó vélemé­nyemet, s bátor leszek, másrészről, egy kis tanácscsal szolgálni a választóknak is. Hogy a szélsőbaloldalt sem fogom hallgatással mellőzni, az magától értetik. S egyről biztosítom olvasóimat, s ez az egy az, hogy az elmélkedés alá veendő kér­déseket illetőleg épp oly magyarán fogom nyilvánítani egész meggyőződésemet most, a fusio után is, mint a­mily magyarán nyilvánítottam azt a fusio előtt. Mert előttem a közjó az egyedüli irányadó, s et­től elvonni engemet nem fog semmiféle mel­léktekintet. Deák Fer­en­cz jelö 1t­8 é­v­e. A „Debr. Eli.“ teljesen’ alaptalannak nyilvánítja a combinatió­­kat,s melyek azon­ hirhez füzetnek,­hogy Deák Ferencz magass helyett, a .. belvárosban Tisza Kálmánt ajánlja képv.­jelöltnek. Mi azt hiszszük, hogy a belváros csak önmagát tiszteli meg, ha módot nyújt arra, hogy Deák Ferencz egészsége óhajtott javultával előbb vagy utóbb a képviselőház tanácskozásaiban részt vehessen. A reményről letennie nem szabad. Minisztertanács tartatott ma reggel a romá­niai vámszerződés kérdésében. A külügyminiszté­riumot képviselte Schwegel üdv. tanácsos és vámügyi előadó. A tárgyalások ma aligha érnek véget. Budapest, május 29. A magyar nemzeti tudományosságnak holnap ünnepe lesz nálunk. Legelső tudo­mányos intézetünk, az akadémia, melynek létesítéséért egész egy századig lelkesedtek és fáradtak hazánk legkiválóbb szellemei, ünnepélyes évi közgyűlését tartja saját fé­nyes palotájában, melyet a nemzet áldo­zatra kész buzgalma, tudományokért hevülő szeretete ennek­ számára. Szemünkbe vágja folyvást a külföld, különösen a sógor, hogy barbárok vagyunk, hogy a tanulástól, a komoly szellemi munkától borsózik a há­tunk, hogy a kultúrának hadat szeretünk üzenni, ellene kívánunk állani, s nincs ér­zékünk a tudományok és művészetek iránt. Pedig c­áfolatul elég egyszerűen a lefolyt száz esztendő történetére hivatkoznunk. Al­kotmányos, irodalmi és társadalmi életünk száz esztendő rövid leforgása alatt — mert hiszen mi egy század egy nemzet életében — akkora vigasztaló előmenetelt és felemelő haladást mutat, a­mekkora más országban nem tapasztalható. S a nemzet értéke a kultúra iránt kdfejeződik amaz intézetek­ben, melyeket önmaga alapított. Ott az akadémia, a Kisfaludy-társaság, a nemzeti és erdélyi múzeum, színházaink, különféle tudományos és társadalmi egyesületeink, mi­ket egyedül a nemzet szellemi és anyagi ereje létesített és éltet. Igen, minket nem segített egész az utolsó időig az uralkodók kegye, nem árasztott el bőséges adakozással a fejedelmek gondoskodása: a magunk és az isten jóvoltából küzdöttük föl magunkat, egyik kézzel védve a hont az ellenségtől, másik kézzel rakva templomot a tudomány­nak és a művészetnek. S ma ott állunk, hogy költészetünk versenyez a legelőrehala­­dottabb nemzetek költészetével, tudomá­nyunkról kénytelen ismeretet szerezni a kül­föld: van ága, mint a hazai történet, me­lyet odakünn tisztelettel néznek gazdagsága miatt; az összehasonlító nyelvészet, melyet irigyelnek tőlünk kora kifejlődéséért és gyü­mölcsöző műveléséért, mert ez a tudomány­ág nálunk kezdett virágzani legelőbb. Szívesen ismerjük el, igazi hálával adózva, hogy tudományos elhaladásunk jó részben az akadémiának köszönhető. Azok arattak a magyar szellemi küzdelmében legmaradandóbb érdemeket, a­kik előbb az akadémia felállításáról ábrándoztak, a­kik utóbb az alapítás kezdeményezésében részt vettek, s az akadémia működésében az első sorban szerepeltek. Jóllehet a nagy elődök közül nem egynek a helyére apró pyg­­maeusok ültek, s a nagy érdekeken nem egyszer kicsinyes körülmények vettek dia­dalt, s a tagok megválasztásában személyi összeköttetés, clique-érdek, párt-tekintet volt a döntő, s az akadémia nem egyszer maga dobta el érdemetlen jutalmazással az er­kölcsi méltóságot, a mely övezte, és szál­lott alá a magas piedestálról, melyre a nemzet megbecsülő kegyelete helyezte, — de mindennek daczára is — hisz ezek apró botlások voltak nagy sükerei mellett — az elismerést és tiszteletet meg kell adnunk neki. Megérdemli, s megkövetelheti, hogy az 1875-ik évi nagygyűlése alkalmával meg­emlékezzünk róla. Az akadémia tulajdonképen 1825-ben alapittatott meg, gr. Széchenyi István ha­zafias áldozatával s elragadó példa-adásá­val. Igaz, az eszme már előbb megpendült; igaz, működésének kezdete csak 1831-re esik, de 1825-ben tétetett le valódi alap­ja, — így 1875-b­en tölti be a fél­századot. Ki tudja, ha Széchenyi István hazafias ál­dozata nem jó, s az ő lángja nem gyújt tüzet másokban, — váljon nem vajudik-e még hosszú ideig az eszme ? Hiszen mily buzgólag, mily ihlett lelkesedéssel hirdette Bessenyey György az 1781-ben megirt „Jámbor Szándék“-ában, hogy a magyar nyelv csak akkor lehet művelt, szép, zengő, dallamos, kifejező, s a magyar nemzeti tu­dományosság csak akkor fejlődhetik ki és virágozhatik teljességben,­­ ha egy magyar tudós társaság létesül. És mily szent tö­rekvéssel fáradozott Révay Miklós, a nagy izga­tó, ki Bessenyey „Jámbor Szándék“-át kinyo­matta s egész a trón zsámolyáig felvitte, és ki­vitte azt, hogy kormányszéki tanácskozás tár­gya lett. Mégis volt-e eredmény ? Bizony nem volt semmi. A jámbor szándék hajótörést szenvedett, mint a többi megelőző próbál­kozás. Hamar megbukott, mint a Tresz­­tyánszky „Anzeigen“-eiben említett „Magyar nyelvjavító-társaság* 1730-ban, mint a Win­­disch F. Károly által szervezett „Pozsonyi tudós társaság“, mint az erdélyi nyelvmi­­velő társaságok, noha Aranka György fá­radozásai következtében az első 1791-ben, a második Döbrentey Gábor buzdítására 1819-ben teljesen megalakult. Beis ellene szegült nemzeti aspiratióinknak, s bilincse­ket vert a kezünkre, hogy ne dolgozhas­sunk, lelohasztotta lelkesedésünket, hogy ne törekedjünk. És hiába volt a „Jámbor Szán­dék“, hiába az óhaj, az akadályokon össze­tört; az ige meg nem valósulhatott, — csak a remény maradt meg számunkra egy jobb időre. És a remény betelt. Gróf Széchenyi István megadta az alapot, a­melyen építhe­tünk, mások siettek áldozataikkal, hogy a megkezdett művet betetőzhessük. S az 1825- diki hazafiak visszatértek a Bessenyey György „Jámbor Szándék“-ára, s 1828-ban elkészült annak nyomán az alaprajz, ezt követte rög­tön az akadémia megalapítása s az akadé­miai működés megkezdése. S azóta kifejlett a magyar nyelv, gaz­dagon, virágzóan­ megizmosodott tudomá­nyunk és költészetünk. S ma már abba­hagytuk a szerepet, hogy oltalmazzuk kard­dal a Nyugatot a Kelet ellen, felvettük és teljesítjük büszke önérzettel a másikat: visz­­szük a nyugati kultur-vívmányokat Keletre. Ma már abban a versenyben veszünk részt, a­hol a szellemi győzelemért adnak babért. Jól esik hinnünk, sőt tudnunk, hogy mi is kiérdemlünk egy-két szerény levelet. Felkérettünk a következő sorok közzétételére : Tisztelt a szerkesztő úr! Becses lapjában 146. szám alatt tudtommal folyton 48-as párti Gyura Adolf egyszerre mint baloldaliból szabadelvűvé alakult; e párt nevében jónak látta a szálkai választókerü­letben (hol nem is választó) f. é. június 5-én Vá­­mos­ Mikolára képviselőjelölt felléptetése czéljából pártgyűlést összehívni. Én ugyan megbízását nem­­ismerem, mint­hogy azonban Hontmegye közönsége i. e. már­­czius 22-én tartott tanácskozmányban szabadelvű párttá alakult, megválasztotta igazgató-választmá­nyát, mely alkalommal alólírott szerencsés volt a honti szabadelvű párt elnökévé megválasztatni, kijelentette egyidejűleg, hogy a párt végzéseivel szemközt külön állást senki sem foglalhat; igaz u­gyan, hogy ez alkalommal a volt balközép párt nem tek­itette a végzést magára nézve annak föl­­tétlen kötelező erejűnek; később azonban teljesen fusionált, mely cselekmény Hont megyének máj. 20-án tartott közgyűlésében a volt jobboldal és balközép részéről ünnepélyesen decredáltatott, s igy a márczius 22-én hozott végzésnek magát tel­jesen alávetette. E ténnyel szemközt tehát Hontban oly sza­badelvű párt, mely különváló kijelölést eszközöl­hetne, nem létezik. Minthogy pedig Hont megye szabadelvű pártja követjelöltjeit minden kerületben tényleg kitűző, a június 5-kére összehívott tanácskozmánynál lehet összehívó czélja régi elveinek érvényre emelése; de hogy ez dönti a szabadelvű párt részéről s nevé­ben történhetnék, az ellen határozottan tiltakozom. Kelt Budapesten, máj. 29-én 1875. Podhorszky György, a hontmegyei szabadelvű párt elnöke. * A tény az, hogy a márczius 22-dikén tartott tanácskozmány elhamarkodott határozatának meg­termett azon gyümölcse, hogy Hont megye állás­pontja iránt kevés ember van tájékozva s több­féle elégedetlenség maradt. Ha a volt balközép csatlakozott később a volt jobboldal által hozott határozatokhoz, azon örvendünk, de tudomásunk róla eddig nem volt. S mert nem volt tudomásnnk, adtuk Gyura Adolf úr felhívását (mert, hiszen a 48-as is azon joggal lehet a szabadelvű párt tagja, a­melylyel tagjaivá lettek a volt balközépnek a jobboldaliak), mint a fennebbi választ. Egyébiránt is gyűlést összehívni szabad minden honpolgárnak, akármely kerületben legyen is választó. És szabad arra el is menni, nem is menni, kinek-kinek ked­ve szerint. Szerkesztő. A kartell. A magyar állami és az osztrák állami pályák közt hír szerint egy kartell-szerződés jönne létre, melynek értelmében mindkét fél kölcsönösen arra kötelezi magát, hogy ver­senyvonalaikon egyik sem fog a másikénál alacsonyabb tételeket megállapítani. Nézetünk szerint ily kartell nagy veszély­­­­lyel járhat forgalmunkra, és épp azért szer­e retnék, ha annak megkötése előtt az illető­­ szakkörök véleménye is meghallgattatnék. Szándékunk e tárgyra még bővebben is visszatérni, de addig is néhány főbb észre­vételt el nem hallgathatunk. Minden kartell, habár látszólag csak a fennálló szállítási árak fentartására irá­nyul, okvetlenül áremelést von maga után. De tegyük föl, hogy ez nem következnék be, hogy csak a mostani árak maradnának meg, akkor is határozottan ellene kellene nyilatkoznunk, mert a forgalom élénkülése csak a szállítás folytonos olcsóbbulása mel­lett várható. Nagyobb baj azonban az, hogy e kar­tell által a forgalom egészen azon kezekbe lesz adva, melyek soha sem gondoltak Ma­gyarország érdekeivel, tudniillik az osztrák államvasút társaság kezébe. Ne ámítsuk magunkat azzal, hogy a kartell által a magyar államvasút eddig kevéssé jövedelmező vonalai nyernének. A­mire az egész kartell irányul, az az éjsza­ki vonal. A déli magyar állami vasút az ottani forgalom lanyhasága folytán számba sem jöhet. A­mi körül az egész kérdés megfordul, az az éjszaki vonal. Itt a ma­gyar állami vasút pest-ruttkai vonala eddig sok kellemetlenséget okozott az osztrák vasútnak, nem mintha el tudta volna terel­ni az árukat az osztrák pályától, hanem csak azért, mert a Ruttkán átvezető út Oderbergig rövidebb mintegy 8 mértfölddel, s mert ezenfelül a magyar vasút olcsóbb tarifát is szabott és ezzel az osztrák pá­lyát arra kény­szerítette, hogy az szintén leszállítsa árait. Az osztrák pálya a magyar vasút kez­deményezése folytán csakugyan többször alacsonyabbra szabta szállítási, árait, és így a forgalmat még mindig majdnem kizáró­lag magának biztosította. A magyar pálya ennek folytán nem is tudott mindeddig zöld ágra vergődni. És a­kik a kartell mellett buzgólkodnak, azok éppen e körülményre fektetnek súlyt, mert szerintük ezentúl majd a magyar pálya is részesül a forgalomban. Teljesen téves okoskodás. Mert nagyon csalódik, ki azt hiszi, hogy ha két társaság egymással versenyző vonalán kartell-egyez­­ségre lép, akkor abból a gyöngébb fog hasz­not húzni. Midőn két egyenlőtlen erejű pálya ugyanazon végpontok közt egyenlő árakat szab meg, az mindig csak az erő­sebbnek van előnyére. Mert az egyenlő árak mellett a hatalmasabb és gazdagabb szán­dékosan úgy mint önkénytelenül, nyíltan úgy mint titokban még számtalan oly kedvez­ményben fogja tudni részesíteni azokat, kik vele szállíttatják áruikat, a minő kedvez­ményeket a gyengébb soha sem fog nyújt­hatni. És az erősebb, több segédeszközzel rendelkező társulat e túlkapásai ellen nem segít semmiféle szerződés és biztosítás, mert minden üzletnek megvan a maga fogása, csinja-binja, a­melyek a legszemesebb és legpedánsabb paragraphusokat is kijátszszák. De különben is a haszon, mely a ma­gyar állampályára háramlanék, oly csekély, hogy az semmiesetre sem érne fel azon ki­­számíthatlan kárral, mely ez után forgal­munkat és ezzel a termelőt, a kereskedőt és vevőt egyaránt érné. És aztán azt se felejtsük el, mi indított bennünket arra, hogy a magyar állampályá­kat nagy áldozatokkal létrehozzuk. Bizonyára nem más, mint az, hogy az osztrák társulat­nak versenytársat teremtsünk. És most mégis mi magunk adjuk meg magunkat e társu­latnak. Azért áldozott volna az ország mil­liókat, hogy végül megint csak az osztrák államvaspálya monopóliumát hozzuk nya­kunkra ? Gondoljunk vissza a német és magyar Duna-gőzhajótársaság idejére. A­míg a ma­gyar társaság élt, a német társaság itt is mindig kénytelen volt tarifáját a magyar társaság után indulva lejebb szállítani. Alig szűnt meg a verseny, ismét előállott a né­met társaság magas tarifájával s folytatta tovább magyar-ellenes politikáját, melynek következtében, mint nem rég alkalmunk volt bővebben kimutatni, olcsóbban szállítja Dél­németországba a szerb és oláh gabnát, mint a magyart. A­mi most a magyar és osztrák ál­lamvaspályák között készülőben van, az, na­gyon félő, hogy ugyanazon eredményre fog vezetni. A kartell, a­helyett, hogy erősbí­­tené a magyar pályát, csak arra fog szol­gálni, hogy országszerte kihalnak majd azon remények, melyek a magyar állampálya jövőjéhez még ma fűződnek. De ha a re­mények kialudtak, akkor vége ezen pályá­nak, mert valljuk be őszintén, csakis ez az, mi őket fentartja. És ha a magyar ál­lamvasút existenciájának ez alapja meg van ingatva, akkor csak még egy lépés szüksé­ges oda, hogy a hitelvesztett pályák el­adassanak és valószínűleg senki másnak, mint épp az osztrák vasútnak, mely ekkor csak még hatalmasabbá lenne ez országban.

Next