Ellenőr, 1875. május (7. évfolyam, 120-149. szám)
1875-05-30 / 148. szám
Előfizetési árak Egész évre . 20 írt — kr. Évnegyedre . . 5 írt — kr. Félévre . . 10 . — „ Egy hónapra 1980 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el 148. szám. POLITIKAI NAPILAP, Hirdetések felvétele, Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek Irodájában.) Kiadóhivatala: Előfizethetni helyben és posta útján, nádor-utcza 6. sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamatiók Légrády testvérek irodájába (nádor utcza 6. sz.) intézendők. Budapest, vasárnap, május 30.1875. VII. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára «•«int «mIiIII. A 7. előfizetést a postai utón vagy személyesen nyugtázza az „Ellenőr“ kiadó-hivatala (Pesten, nádor utcza, 6. sz.) Százai Ak » könyvárusi utón történő »»elszetutelésiék után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. Egy évre............................20 forint — kr. Félévre...................................10 „ — kr. Nyíve«sév»-e.................................& „ — kr. Vkv hóra......................................1980 kr. TÁVIRATOK. Zágráb, máj. 29. A horvát jogászegylet bizottsága elhatározta, hogy október 19-ére, mint a zágrábi egyetem megnyitásának évfordulójára Zágrábba általános horvát jogász-értekezletet íi össze. Berlin, máj. 29. A német koronaherczeg a svéd királynál, a koronaherczegné a svéd királynénál, a király pedig a császárnál tett ma látogatást. A király tiszteletére a tempelhofi mezőn körülbelül 12,000 katonával diszgyakorlat tartatott. — A mai diszebédre a svéd követség, a miniszterek, az urak háza és a képviselőház elnökei és a főpolgármester is meg voltak hiva. Bécs, máj. 29. A „Wiener Abendpost“ jelenti, hogy a közös hadügyminiszter szabadságidejéről Badenből ma visszaérkezett és a folyó ügyeket ismét átvette. Bécs, máj. 29. A „N. Fremdenblatt“ híre szerint Amália coburgi herczegnő tegnap este eljegyezte magát Miksa Emánuel bajor herczegnek. Bécs, május 29. A „Wiener Ztg.“ holnapi száma közzéteszi a király ő felsége trieszti, görzi, istriai és dalmácziai útja alkalmából, valamint a dunaszabályozási művek körüli szolgálatokért adományozott kitüntetések sorát. Lemberg, máj. 29. A tartománygyűlés elhatározta, hogy a kormány elé egy határozati javaslatot terjeszt, melyben a vasúttarifák szabályozásának eszközlésére, az Albrecht-vasút és przemysl-lupkowi vasút fusiójának előmozdítására, s ezeknek a galicziai Károly Lajos vasúttal való egyesítésének meggátlására szólittatik fel. — Az ülésszak bezáratott. Brüssel, máj. 29. A nemzeti bank a leszámítolási kamatlábat 3* a°/«-ra szállította le. Brüssel, máj. 29. A rendőri fegyelmi bíróság vasárnapi csendháborgatás miatt 2 egyént egy havi és kettőt 14 napi fogságra ítélt. Versailles, máj. 29. Az alkotmánybizottságban Buffet és Dufaure a közhatalmakra vonatkozó törvények módosítását ellenezték, hangsúlyozván egy erős kormány szükségességét; a szavazási kérdés nem érintetett. Konstantinápoly, május 29. Egy földrengés Kis-Ázsiában több helységet egészen elpusztított, körülbelől 2000 személy vesztette életét. Bécs, május 29. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) Gabnavásár. Búza finom minőségű változatlan, alárendelt minőségű 10 krajczárral olcsóbb mint a múlt héten. Zab Csökkenő, fogyasztók csak igen keveset vásároltak , május-júniusra eltelt 10.000 mérőért 88 krral 50 bécsi font szerint Győrött átvéve. Más gabnaneműekben az üzlet igen csekély volt. ISées, máj. 29. (Hív. zárlat) Magy. földtehermentötvény 81.75. Salgó-Tarján 75.—. Magyar hitel 223.50 Magyar záloglevél 86.75. Erdély 128.—. Magyar kelet vasút 49.75 Magyar sorsjegy 83.—. Magyar földhitel 75.—. Magyar vasuti kölcsön 100.—. Anglo-magyar 10.50. Franco magyar 58.—. Alföld 130.—. Magyar északkelet vasút 122.— .Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 67.—. Tisza vasút 192— . Municipal-bank —.—. Pesti bank —.— Sterliu, máj. 29. (Zárlat.) Galiczai 107.— tallér Lombard 253.60 bir. mark. Ezüst jövedék 68.60, tallér 1860-as 117.--. tallér. — Bécs 182.60, bir. márk. — Romániai 35.30 tallér. Államvaspálya 545.— bir. márk. — Papirjövedék 65.30 tallér. — Hitelsorsjegy 355.— . — 1864-es 308.50, bir. márk. Hitelrészvények 437.— bir. márk. Hitelrészvények 436.50 bir. márk. — Magyar sorsjegy 177.—. bir. márk. Utóbörze —.------. Pária, máj. 29. Liszt 53.75, 54,25, 56.76 Répaolaj 74.50, 75.-, 76.-. Lenolaj 67.75, 68.—, 70.50. Szesz 53.75 54.50, 55.—. Czukor finomított 146.— Pétervár, máj. 29. Rozs —.—. Budapesti szinlapok. Vasárnap, május 30-án. Bérlet NEMZETI SZÍNHÁZ. 51. szám. A falu résza. A nemzeti szinház által 100 arany pályadijjal jutalmazott eredeti népszínmű 3 felv. Irta Tóth Ede. Zenéjét szerkesztette Erkel Gy. Személyek: Feledi Gáspár, gazdag falusi földmivelö Komáromy Boriska jemekei ~ ~ ligeti Ferike Bátki Tercsi, árva, Feledi Gáspár gyámsága alatt Molnárné Göndör Sándor, szolgalegény — Tamásai Finum Rózsi, menyecske — — Blaháné Csapó, gazdaember — — — Benkő Csapóné ) — Paulayné Sulyokné módos asszonyok — Fürediné Tarisznyásné ) — Pajor Anna Egy öreg paraszt — — — Megyei csendbiztos — — — Kónya, kántor-tanító — — — Gonosz Pista, bakter — — — Gonoszné — — — — Cserebogár Jóska, szölőpásztor — Czene, czigányprimás — — — Adas, vén czimbalmos — — — A „makk hetes“ korcsmáros — — Neje - _ _ Jóska, béres — — — — Kezdete 7 órakor. BUDAI SZÍNKÖR. Temesváry Lajos szinigazgatása alatt. Háromcsörü kacsa. Nagy operette 3 felv. Gonda Kőrösmezey Körösök Újházi Császárné , Karikás Vizváry V. Kovács Adams Odryné Sántha Budapest, május 29. A választások előtt. 1. Azon jeles beszédben, melyet Békésmegye gazdasági érdemes egyletének május 23-iki közgyűlésén Beliczey István úr, a derék igazgató tartott, a következő észrevételek is fordulnak elő : Magyarország, mint állam, nem jól gazdálkodik. A nemzetgazdászat a legcsekélyebb figyelemben sem részesüti és ebben rejlik oka hazánk helyzete mostohaságának. Valóban találóan mondják felőlünk, hogy prókátor-nemzet vagyunk; az igazságügy terén felmerülő egy-egy kérdés jobban megragadja a közfigyelmet, mint azon életbevágó kérdések, melyek az ország jólétét előmozdíthatnák. Az államgazdászati ügyek iránt nyilvánuló közöny fanyar gyümölcseként tekinthető részben mai nyomasztó állapotunk. Sajátságos dolog, hogy hazánk népe eddig az állami lét azon mindenek felett álló követelménye tényleges hiányával van, hogy államilag anyagi önállást biztosítson magának és ezen anyagi önállási törekvés mulasztása szolgált alapul a mindenki által panaszolt nyomasztó helyzetnek. Az országnak épp úgy, mint az egyes embernek a rendezett vagyoni állapot biztosítja önállását. Anyagi jólétünk előmozdítására tehát önállási tekintetből kell törekednünk, és viszont anyagi önállásunkat jólétünk előmozdítása czéljából kell sürgetnünk. Önállás és jólét két egymástól elválaszthatja fogalom, mely az ország érdekeinek megfelelő államgazdászati intézményekkel éretik el. Alkotmányunk politikai szabadságot nyújt az országnak anyagi önállással. Az utóbbit nem méltányoljuk, habár ennek hatását sajnosan érezzük. A diót héja végett szeretjük, belét eldobjuk. Jelenleg az országot a nemzet tetszése szerint administrálja; fokozzuk a kincstár jövedelmét újabb adók kivetésével, sőt adóssággal is terhelhetjük magunkat, ha valamelyest még elbírhatunk, és mindebből az országnak mi a haszna ? Vagyonosodunk-e?Emelkedik-e a nemzeti jólét? A megfeszített erőlködésnek más szedi gyümölcseit, valamint a bárgyú munkás verejtékének más szedi a hasznát. Hiányzik a nemzetnél az öntudatos törekvés a jólét biztosítására. Gondolkozzunk e felett és segítsünk magunkon, a törvény korlátain belül. Igyekezzünk az állami czél teljes elérésére. Anyagi önállást biztosítsunk magunknak és ezzel állandó jólétet az államban! És e végből üdvözöljük, mint egyesület, az újonan alakult kormányt, mely kiváló feladatának tekinti az ország államgazdászatának rendezését, és sanyargatott anyagi helyzetünk felmutatásával fejezzük ki reményünket anyagi érdekeink önállósítása iránt és ennek reményében szavazzon az egyesület bizalmat a kormánynak. A „Reform“ tegnapelőtti vezérczikke pedig — mely a szabadelvű párt hatalmas alakulásának s a szélsőbali és jobboldali ellenzék erőtlen vergődéseinek ékes irányban állítja ki az érdekes bizonyítványt — következőleg végződik. A parlamentarismusnak új formája leend az, mely Magyarországon most a sajtó által keletkezik és mi kénytelenek leszünk az egypártiságnak, melyet a praxis teremtett, theóriát állítani. E ténynek consequentiái lesznek az alkotmányos kormányzatra, sőt esetleg a miniszteri változás módjára nézve is. De mindezek fölött elég idő lesz töprenkedni a választások után; most érjük be azzal, hogy a magyar államiság fejlesztésében hasznavehetetlen elemek, úgy látszik, mind ki fognak halni. És e fölött nincs oka búsulni senkinek. Ezen két idézet fog nekem textus gyanánt szolgálni némely dolgokra nézve, melyeket „a választások előtt“ megbeszélni és megfontolni időszerűnek tartok. Mert tisztelt laptársunk conclusióitól — ámbár kérdésben czikkét nagy élvezettel olvastam egyébiránt én is — a parlamenti ellenőrködés valódiságára szükséges politikai tényezőket illetőleg épp oly határozottan eltérnek nézeteim, mint amily határozottan egyetértek a Beliczey István tisztelt barátom közgazdászati észrevételeinek szellemével és irányával. Ezen czikksorozatban tehát — mely alkalmasint sok részből fog állani — szándékozom szólani a szabadelvű párt létesülésének szülő okairól, horderejéről, feladatáról és az útjában felmerülhető nehézségekről. Ezzel kapcsolatban elmondom, egyrészről, a conservatív párt eddigi eljárására s jelesen a báró Sennyey Pál legutóbbi nyilatkozatára vonatkozó véleményemet, s bátor leszek, másrészről, egy kis tanácscsal szolgálni a választóknak is. Hogy a szélsőbaloldalt sem fogom hallgatással mellőzni, az magától értetik. S egyről biztosítom olvasóimat, s ez az egy az, hogy az elmélkedés alá veendő kérdéseket illetőleg épp oly magyarán fogom nyilvánítani egész meggyőződésemet most, a fusio után is, mint amily magyarán nyilvánítottam azt a fusio előtt. Mert előttem a közjó az egyedüli irányadó, s ettől elvonni engemet nem fog semmiféle melléktekintet. Deák Ferencz jelö 1t8 éve. A „Debr. Eli.“ teljesen’ alaptalannak nyilvánítja a combinatiókat,s melyek azon hirhez füzetnek,hogy Deák Ferencz magass helyett, a .. belvárosban Tisza Kálmánt ajánlja képv.jelöltnek. Mi azt hiszszük, hogy a belváros csak önmagát tiszteli meg, ha módot nyújt arra, hogy Deák Ferencz egészsége óhajtott javultával előbb vagy utóbb a képviselőház tanácskozásaiban részt vehessen. A reményről letennie nem szabad. Minisztertanács tartatott ma reggel a romániai vámszerződés kérdésében. A külügyminisztériumot képviselte Schwegel üdv. tanácsos és vámügyi előadó. A tárgyalások ma aligha érnek véget. Budapest, május 29. A magyar nemzeti tudományosságnak holnap ünnepe lesz nálunk. Legelső tudományos intézetünk, az akadémia, melynek létesítéséért egész egy századig lelkesedtek és fáradtak hazánk legkiválóbb szellemei, ünnepélyes évi közgyűlését tartja saját fényes palotájában, melyet a nemzet áldozatra kész buzgalma, tudományokért hevülő szeretete ennek számára. Szemünkbe vágja folyvást a külföld, különösen a sógor, hogy barbárok vagyunk, hogy a tanulástól, a komoly szellemi munkától borsózik a hátunk, hogy a kultúrának hadat szeretünk üzenni, ellene kívánunk állani, s nincs érzékünk a tudományok és művészetek iránt. Pedig cáfolatul elég egyszerűen a lefolyt száz esztendő történetére hivatkoznunk. Alkotmányos, irodalmi és társadalmi életünk száz esztendő rövid leforgása alatt — mert hiszen mi egy század egy nemzet életében — akkora vigasztaló előmenetelt és felemelő haladást mutat, amekkora más országban nem tapasztalható. S a nemzet értéke a kultúra iránt kdfejeződik amaz intézetekben, melyeket önmaga alapított. Ott az akadémia, a Kisfaludy-társaság, a nemzeti és erdélyi múzeum, színházaink, különféle tudományos és társadalmi egyesületeink, miket egyedül a nemzet szellemi és anyagi ereje létesített és éltet. Igen, minket nem segített egész az utolsó időig az uralkodók kegye, nem árasztott el bőséges adakozással a fejedelmek gondoskodása: a magunk és az isten jóvoltából küzdöttük föl magunkat, egyik kézzel védve a hont az ellenségtől, másik kézzel rakva templomot a tudománynak és a művészetnek. S ma ott állunk, hogy költészetünk versenyez a legelőrehaladottabb nemzetek költészetével, tudományunkról kénytelen ismeretet szerezni a külföld: van ága, mint a hazai történet, melyet odakünn tisztelettel néznek gazdagsága miatt; az összehasonlító nyelvészet, melyet irigyelnek tőlünk kora kifejlődéséért és gyümölcsöző műveléséért, mert ez a tudományág nálunk kezdett virágzani legelőbb. Szívesen ismerjük el, igazi hálával adózva, hogy tudományos elhaladásunk jó részben az akadémiának köszönhető. Azok arattak a magyar szellemi küzdelmében legmaradandóbb érdemeket, akik előbb az akadémia felállításáról ábrándoztak, akik utóbb az alapítás kezdeményezésében részt vettek, s az akadémia működésében az első sorban szerepeltek. Jóllehet a nagy elődök közül nem egynek a helyére apró pygmaeusok ültek, s a nagy érdekeken nem egyszer kicsinyes körülmények vettek diadalt, s a tagok megválasztásában személyi összeköttetés, clique-érdek, párt-tekintet volt a döntő, s az akadémia nem egyszer maga dobta el érdemetlen jutalmazással az erkölcsi méltóságot, a mely övezte, és szállott alá a magas piedestálról, melyre a nemzet megbecsülő kegyelete helyezte, — de mindennek daczára is — hisz ezek apró botlások voltak nagy sükerei mellett — az elismerést és tiszteletet meg kell adnunk neki. Megérdemli, s megkövetelheti, hogy az 1875-ik évi nagygyűlése alkalmával megemlékezzünk róla. Az akadémia tulajdonképen 1825-ben alapittatott meg, gr. Széchenyi István hazafias áldozatával s elragadó példa-adásával. Igaz, az eszme már előbb megpendült; igaz, működésének kezdete csak 1831-re esik, de 1825-ben tétetett le valódi alapja, — így 1875-ben tölti be a félszázadot. Ki tudja, ha Széchenyi István hazafias áldozata nem jó, s az ő lángja nem gyújt tüzet másokban, — váljon nem vajudik-e még hosszú ideig az eszme ? Hiszen mily buzgólag, mily ihlett lelkesedéssel hirdette Bessenyey György az 1781-ben megirt „Jámbor Szándék“-ában, hogy a magyar nyelv csak akkor lehet művelt, szép, zengő, dallamos, kifejező, s a magyar nemzeti tudományosság csak akkor fejlődhetik ki és virágozhatik teljességben, ha egy magyar tudós társaság létesül. És mily szent törekvéssel fáradozott Révay Miklós, a nagy izgató, ki Bessenyey „Jámbor Szándék“-át kinyomatta s egész a trón zsámolyáig felvitte, és kivitte azt, hogy kormányszéki tanácskozás tárgya lett. Mégis volt-e eredmény ? Bizony nem volt semmi. A jámbor szándék hajótörést szenvedett, mint a többi megelőző próbálkozás. Hamar megbukott, mint a Tresztyánszky „Anzeigen“-eiben említett „Magyar nyelvjavító-társaság* 1730-ban, mint a Windisch F. Károly által szervezett „Pozsonyi tudós társaság“, mint az erdélyi nyelvmivelő társaságok, noha Aranka György fáradozásai következtében az első 1791-ben, a második Döbrentey Gábor buzdítására 1819-ben teljesen megalakult. Beis ellene szegült nemzeti aspiratióinknak, s bilincseket vert a kezünkre, hogy ne dolgozhassunk, lelohasztotta lelkesedésünket, hogy ne törekedjünk. És hiába volt a „Jámbor Szándék“, hiába az óhaj, az akadályokon összetört; az ige meg nem valósulhatott, — csak a remény maradt meg számunkra egy jobb időre. És a remény betelt. Gróf Széchenyi István megadta az alapot, amelyen építhetünk, mások siettek áldozataikkal, hogy a megkezdett művet betetőzhessük. S az 1825- diki hazafiak visszatértek a Bessenyey György „Jámbor Szándék“-ára, s 1828-ban elkészült annak nyomán az alaprajz, ezt követte rögtön az akadémia megalapítása s az akadémiai működés megkezdése. S azóta kifejlett a magyar nyelv, gazdagon, virágzóan megizmosodott tudományunk és költészetünk. S ma már abbahagytuk a szerepet, hogy oltalmazzuk karddal a Nyugatot a Kelet ellen, felvettük és teljesítjük büszke önérzettel a másikat: viszszük a nyugati kultur-vívmányokat Keletre. Ma már abban a versenyben veszünk részt, ahol a szellemi győzelemért adnak babért. Jól esik hinnünk, sőt tudnunk, hogy mi is kiérdemlünk egy-két szerény levelet. Felkérettünk a következő sorok közzétételére : Tisztelt a szerkesztő úr! Becses lapjában 146. szám alatt tudtommal folyton 48-as párti Gyura Adolf egyszerre mint baloldaliból szabadelvűvé alakult; e párt nevében jónak látta a szálkai választókerületben (hol nem is választó) f. é. június 5-én Vámos Mikolára képviselőjelölt felléptetése czéljából pártgyűlést összehívni. Én ugyan megbízását nemismerem, minthogy azonban Hontmegye közönsége i. e. márczius 22-én tartott tanácskozmányban szabadelvű párttá alakult, megválasztotta igazgató-választmányát, mely alkalommal alólírott szerencsés volt a honti szabadelvű párt elnökévé megválasztatni, kijelentette egyidejűleg, hogy a párt végzéseivel szemközt külön állást senki sem foglalhat; igaz ugyan, hogy ez alkalommal a volt balközép párt nem tekitette a végzést magára nézve annak föltétlen kötelező erejűnek; később azonban teljesen fusionált, mely cselekmény Hont megyének máj. 20-án tartott közgyűlésében a volt jobboldal és balközép részéről ünnepélyesen decredáltatott, s igy a márczius 22-én hozott végzésnek magát teljesen alávetette. E ténnyel szemközt tehát Hontban oly szabadelvű párt, mely különváló kijelölést eszközölhetne, nem létezik. Minthogy pedig Hont megye szabadelvű pártja követjelöltjeit minden kerületben tényleg kitűző, a június 5-kére összehívott tanácskozmánynál lehet összehívó czélja régi elveinek érvényre emelése; de hogy ez dönti a szabadelvű párt részéről s nevében történhetnék, az ellen határozottan tiltakozom. Kelt Budapesten, máj. 29-én 1875. Podhorszky György, a hontmegyei szabadelvű párt elnöke. * A tény az, hogy a márczius 22-dikén tartott tanácskozmány elhamarkodott határozatának megtermett azon gyümölcse, hogy Hont megye álláspontja iránt kevés ember van tájékozva s többféle elégedetlenség maradt. Ha a volt balközép csatlakozott később a volt jobboldal által hozott határozatokhoz, azon örvendünk, de tudomásunk róla eddig nem volt. S mert nem volt tudomásnnk, adtuk Gyura Adolf úr felhívását (mert, hiszen a 48-as is azon joggal lehet a szabadelvű párt tagja, amelylyel tagjaivá lettek a volt balközépnek a jobboldaliak), mint a fennebbi választ. Egyébiránt is gyűlést összehívni szabad minden honpolgárnak, akármely kerületben legyen is választó. És szabad arra el is menni, nem is menni, kinek-kinek kedve szerint. Szerkesztő. A kartell. A magyar állami és az osztrák állami pályák közt hír szerint egy kartell-szerződés jönne létre, melynek értelmében mindkét fél kölcsönösen arra kötelezi magát, hogy versenyvonalaikon egyik sem fog a másikénál alacsonyabb tételeket megállapítani. Nézetünk szerint ily kartell nagy veszélylyel járhat forgalmunkra, és épp azért szere retnék, ha annak megkötése előtt az illető szakkörök véleménye is meghallgattatnék. Szándékunk e tárgyra még bővebben is visszatérni, de addig is néhány főbb észrevételt el nem hallgathatunk. Minden kartell, habár látszólag csak a fennálló szállítási árak fentartására irányul, okvetlenül áremelést von maga után. De tegyük föl, hogy ez nem következnék be, hogy csak a mostani árak maradnának meg, akkor is határozottan ellene kellene nyilatkoznunk, mert a forgalom élénkülése csak a szállítás folytonos olcsóbbulása mellett várható. Nagyobb baj azonban az, hogy e kartell által a forgalom egészen azon kezekbe lesz adva, melyek soha sem gondoltak Magyarország érdekeivel, tudniillik az osztrák államvasút társaság kezébe. Ne ámítsuk magunkat azzal, hogy a kartell által a magyar államvasút eddig kevéssé jövedelmező vonalai nyernének. Amire az egész kartell irányul, az az éjszaki vonal. A déli magyar állami vasút az ottani forgalom lanyhasága folytán számba sem jöhet. Ami körül az egész kérdés megfordul, az az éjszaki vonal. Itt a magyar állami vasút pest-ruttkai vonala eddig sok kellemetlenséget okozott az osztrák vasútnak, nem mintha el tudta volna terelni az árukat az osztrák pályától, hanem csak azért, mert a Ruttkán átvezető út Oderbergig rövidebb mintegy 8 mértfölddel, s mert ezenfelül a magyar vasút olcsóbb tarifát is szabott és ezzel az osztrák pályát arra kényszerítette, hogy az szintén leszállítsa árait. Az osztrák pálya a magyar vasút kezdeményezése folytán csakugyan többször alacsonyabbra szabta szállítási, árait, és így a forgalmat még mindig majdnem kizárólag magának biztosította. A magyar pálya ennek folytán nem is tudott mindeddig zöld ágra vergődni. És akik a kartell mellett buzgólkodnak, azok éppen e körülményre fektetnek súlyt, mert szerintük ezentúl majd a magyar pálya is részesül a forgalomban. Teljesen téves okoskodás. Mert nagyon csalódik, ki azt hiszi, hogy ha két társaság egymással versenyző vonalán kartell-egyezségre lép, akkor abból a gyöngébb fog hasznot húzni. Midőn két egyenlőtlen erejű pálya ugyanazon végpontok közt egyenlő árakat szab meg, az mindig csak az erősebbnek van előnyére. Mert az egyenlő árak mellett a hatalmasabb és gazdagabb szándékosan úgy mint önkénytelenül, nyíltan úgy mint titokban még számtalan oly kedvezményben fogja tudni részesíteni azokat, kik vele szállíttatják áruikat, a minő kedvezményeket a gyengébb soha sem fog nyújthatni. És az erősebb, több segédeszközzel rendelkező társulat e túlkapásai ellen nem segít semmiféle szerződés és biztosítás, mert minden üzletnek megvan a maga fogása, csinja-binja, amelyek a legszemesebb és legpedánsabb paragraphusokat is kijátszszák. De különben is a haszon, mely a magyar állampályára háramlanék, oly csekély, hogy az semmiesetre sem érne fel azon kiszámíthatlan kárral, mely ez után forgalmunkat és ezzel a termelőt, a kereskedőt és vevőt egyaránt érné. És aztán azt se felejtsük el, mi indított bennünket arra, hogy a magyar állampályákat nagy áldozatokkal létrehozzuk. Bizonyára nem más, mint az, hogy az osztrák társulatnak versenytársat teremtsünk. És most mégis mi magunk adjuk meg magunkat e társulatnak. Azért áldozott volna az ország milliókat, hogy végül megint csak az osztrák államvaspálya monopóliumát hozzuk nyakunkra ? Gondoljunk vissza a német és magyar Duna-gőzhajótársaság idejére. Amíg a magyar társaság élt, a német társaság itt is mindig kénytelen volt tarifáját a magyar társaság után indulva lejebb szállítani. Alig szűnt meg a verseny, ismét előállott a német társaság magas tarifájával s folytatta tovább magyar-ellenes politikáját, melynek következtében, mint nem rég alkalmunk volt bővebben kimutatni, olcsóbban szállítja Délnémetországba a szerb és oláh gabnát, mint a magyart. Ami most a magyar és osztrák államvaspályák között készülőben van, az, nagyon félő, hogy ugyanazon eredményre fog vezetni. A kartell, ahelyett, hogy erősbítené a magyar pályát, csak arra fog szolgálni, hogy országszerte kihalnak majd azon remények, melyek a magyar állampálya jövőjéhez még ma fűződnek. De ha a remények kialudtak, akkor vége ezen pályának, mert valljuk be őszintén, csakis ez az, mi őket fentartja. És ha a magyar államvasút existenciájának ez alapja meg van ingatva, akkor csak még egy lépés szükséges oda, hogy a hitelvesztett pályák eladassanak és valószínűleg senki másnak, mint épp az osztrák vasútnak, mely ekkor csak még hatalmasabbá lenne ez országban.