Ellenőr, 1875. június (7. évfolyam, 150-179. szám)
1875-06-01 / 150. szám
ttfra, mint hazánk, a mely nekik akkor is a leg- I nagyobb szabadságot, sőt kiváltságokat nyújtá, I . ?, mikor azok mindenütt el voltak nyomva. Feltűnő az ellentét azon Szemere közt, a ki I 1849-ben a köztársasági kormány formát proponálta s a ki még 1857 ben is palczát tört a ma ' gyar aristokratia fölött, mint a mely — ő szerintem — 1848-ban sem a királyt nem támogatta, sem a nemzetet, — s ama későbbi Szemere közt, aki a Majláth György tárnokhoz 1861-ben intézett levelében védi a főrendiházat, a kíméletes kezekkel kíván nyúlni az aristokratiai szerkezethez, melynek — amint mondja — jövőben is nagy hasznát vehetjük. Következetlenségnek tűnik fel előttünk, hogy ugyanazon Szemere, aki 1848 .és 1849-ben Magyarország függetlenségi harcsában a vezérszerep- sök egyike volt, később örömmel üdvözölte az 1860. évi októberi diplomát; elfogadandónak tartá azt a nemzet részéről, a központi parlament egyedüli ki-s vételével, s veszélyt látott abban , ha az ország a had- és pénzügy vezetését ismét kezeibe venné. Azt sem fogják következetesnek találni, ha a jogegyenlőségnek ezen egyik leghatalmasabb úttörője 1861-ben hibáztatja az 1848 . előtti politikai számítást s csalódásában e szavakra fakad: „Az egyenlőségtől vártuk az egységet , íme az nemzetiségi harczokat idézett elő.“ Mindezen következetlenségek és ellenmondások azonban, t. gyülekezet, megbocsáthatók annak, s a ki elszakadva a haza kebléről, nem ismerheté a közvetlen érintkezésből a nemzet hajlamát, érzétletét, vágyait, a ki az ország helyzetének megítélésében nem kerülhető ki azon tévedéseket, amelyek a távol optikai csalódásának természetes következ- l ményei. De még ezen ellenmondásokban is elvitat- I hatlanul nyilatkozik a hazaszeretet erős és soha nem ingadozó következetessége, a mely eszményi I czéljának a haza megmentését tekintvén, e szólnak I — ha szükségesnek látja — legkedvenczebb esz- I méit is áldozatai hozza, mint a tengerész, a ki fáj- I dalommal bár, de egész önmegtagadással a ten- Igerbe hányja kincseit, ha nincs reménye különben I fentarthatni a hajót a háborgó hullámokon. Azért ő mégis egyik legkiválóbb alakja ma- I vád hazai történelmünknek. Gyarlóságai eltörpül- I nek tehetségeinek, eszméinek, lángoló hazaszerete- I tének, ascetai jellemének nagysága mellett. Állam- I férfiaink képcsarnokában az utókor mindig tiszte- I let és kegyelettel fog meghajolni azon férfinem- I léke előtt, a ki az 1848-iki óriási átalakulásnak I egyik főtényezője volt, a kinek tolla adott nagy I részben törvényalakot ama vívmányoknak, a melyek bajnkat az európai cultúra s egyúttal az I önálló államok magaslatára emelték. De nemcsak mint államférfin, nemcsak mint I a nemzet egyik legnagyobb reformátora véste be I nevét elévülhetlen vonásokkal a történelem tábláira. I Irodalmunk is gyűjteményeinek egy nagy és ki- s tűnő részét neki köszöni. Már az iskola falai között itt egypár kötetre terjedő verseket, epigrám- imákat, meséket. A „Felsőmagyarországi Minerva“ I a 30-as évekből közöl tőle drámai műveket, regét is Anonym koráról egy hosszabb értekezést, a mely I 3 arany jutalmat nyert. — Védelmezte Kazinczyt I a Pyrker kötetlen fordítása miatti megtámadások I ellen. — „Utazás külföldön“ czimű útinaplója, a I mely a censura soknemü akadályait legyőzve el- I végre 1840-ben jelent meg 2 kötetben s 1845-ben I második kiadást ért, talán túlszárnyalta még I azon rendkívüli hatást is, a melyet annak idejében I Bölöni Farkas Sándor amerikai útleírása gerjesztett I a nemzetben. E munka becsét, gazdag tartalmán I kívül, emelte az elbeszélés művészete, a nyelvé- szet szépsége is. — 1841-ben irta egyik legjobb I művét, hazai irodalmunk egyik kincsét, azon pá- I lyaművet a halálbüntetés ellen, melyet az aka- Idémia 100 aranyos jutalmával tüntetett ki. Szám- Iüzetésében irt naplója, a mely halála után 1869- ben jelent meg 2 kötetben, örök becsű tükre ma- I vád egy eszmékben és szenvedésekben egyiránt gazdag s egy az eszményi tisztasággal érintkező I léleknek. — Korábbi naplója, kora ifjúságától I kezdve a forradalmig — fájdalom — elveszett. — Szintén 1869-ben kaptuk „Utazás keleten a világosi napok után“ czimű 2 kötetes munkáját, a mely nemcsak rendkívüli élvezetet nyújt az előadás élénksége és a nyelv szépsége által, hanem sok tanulságot is gazdag adataiban Török- és Görögország vallási, társadalmi és ethnografiai viszonyairól. — Birunk tőle ezeken kivül még 2 kötetet, amely a londoni 1861-iki világtárlat részletes ismertetését, továbbá szépirodalmi dolgozatainak és politikai szónoklatainak egy részét foglalja magában. Míg ez utóbbiakban bámulva állapodunk meg politikai szónokaink legművészibb példánya előtt , amazokban a philosoph-költő emelkedett szelleme és szeretetteljes kedélye bilincsel le bennünket. Több mint egy évtized telt le a világosi gyásznapok óta azon időpontig, amidőn az alkotmányos élet első hajnalsugarai ismét jelenkeztek. Az anyagi erő rendszere összeomlott saját súlya alatt. Az 1848-iki eszmék híveire nézve ütött az óra: egy újabb hadjáratra. Talán ez volt a legnehezebb, a legtöbb válsággal érintkező valamennyi közt Kezdetben a szenvedésekben kifáradt, elzsibbadt nemzetet kelle megóvni azon olcsó békekötés csábjaitól, amelyet az októberi diploma és a februári alkotmány ajánlott fel neki. Utóbb a felviharzott szenvedélyek tették kétessé a sikert. De isten megáldá zászlóikat: a béke, az egyetértés nemzet és király közt létrejött; az 1848-iki alkotmány lényege, alapelvei ma már gyakorlatba vett s háborítlan birtokunkat képezik. Nagy tanulság azokra nézve, akik a munka folytatását az 1848-iki eszmék szellemében, elődeiktől átvették. Nagy tanulság látniuk, hogy azon úgynevezett ideális államférfiak nélkül, akik az 1848-iki eszmék magvait elhinték, hazánk talán még egy hosszú századot fecsérlett volna el apró csatározásokban, folytonos vajúdásokban ama nagy vívmányokért, amelyeket ma már tényleg élvezünk. Nagy tanulság mindnyájunkra nézve meggyőződnünk arról, hogy valamint az elmélet teremtő az 1848-iki alkotmány rendszerét, úgy ismét az elmélet volt az, amely a 60-as években a rendszert a bukástól megmente. Mert a jogfolytonosság és a dualismus jelszava mi volt egyéb, mint elmélet, amely azonban gyakorlati eredményeiben megóvta állami önállóságunkat a Pluralismus s a központi parlament veszélyeitől. S váljon azon politikai bölcseség, amely az 1867-ben létrejött államjogi kiegyezésnek oly alakot volt képes kölcsönözni, hogy az meg ne bénítsa az egymással szövetkezett két államnak sem alkotmányos életét, sem pedig önállóságát, ismét mi volt egyéb, mint a tudományos elmélet alkalmazása a gyakorlati élet tényleges kérdéseire. Most éppen nyolcz éve, hogy a lelkesedéstől áthatott nemzet, ősei koronáját az alkotmányos király fejére rátevé. E napon tulajdonképen az 1844-ben alapított politikai iskola ülte eszméinek, rendszerének végleges diadalát. E nap az elméleti, a tudományos politikának diadalünnepe volt. Szemére Bertalan — fájdalom nem vehetett részt e nap örömeiben. Szelleme láthatára ekkor már az éj ködébe merült. Ez állapotát hosszú szenvedések előzték meg s készíték elő. Számkivetésének egész korszaka a lelki fájdalmak szakadatlan lánczolata volt. A honvágy, az epekedés nemzete sorsa felett, a félreértés maró kínjai, a melyektől az emigratió körében sem menekülhetett, anyagi s erkölcsi súlyos aggodalmak üldözők mindig főbbre és előbbre ama végletes utón, a mely Stet végre lelki erejének teljes feloszlásához ■ egy élőhalott tragicus sorsára juttatá. Úgy látszik, a sors még a családi örömök iránti fogékonyságát, a szeretetben és ragaszkodásban oly gazdag kedélyt is ostorul odá neki. A földi lét legnagyobb kincsét biró szellemdús, nemes és önfeláldozó nejében; de reszketve kelle őrködnie e kincs felett, együtt szenvedvén át vele a folytonos betegeskedés minden szenvedéseig. S mintha apai szeretete is csak azért csapott volna át a rajongás lázas szenvedélyébe, hogy annál borzasztóbb legyen ránézve a csapás, amidőn az apai örömeinek legkedvenczebb tárgyát, a kis Irént a sír elnyelő. „Jobb nem szeretni — mondja naplójában — mint így lakolni érte. Sok az öröm, mit nekünk szerzett, de ennyi fájdalommal drágán van megvásárolva. Élek, mivel meg nem haltam; vegetálok, mint a plánta, tele andorral, lelkemben az egész világ iránt. Fájdalmamat ha elveszteném, nem bírnám magamat becsülni.“ — Végzete csak azon egy kárpótlást ad meg neki, hogy lábai még érinthetők a szeretett haza földjét. Téglehelletét már a haza keblén adható ki. Mielőtt leeresztenék a fátyolt, állapodjunk meg egy pillanatra még e sokat szenvedett férfin emléke előtt. Nemcsak a kegyeletnél fogva, amelylyel neki irodalmunk és akadémiánk egyik első rangú tagjának, állami önállóságunk s parlamenti alkotmányunk egyik alapítójának tartozunk. Tegyük ezt meg önérdekünkben is. A nemzeti regeneráló nagy műve még nincs befejezve. Szemere Bertalanra tekintve talán nehezebb lesz megfeledkeznünk arról, hogy az emberiség, a nemzetek történetében azok voltak az emelkedés legfényesebb korszakai, amelyekben a máról holnapra való kormányzás kényelmes tanát magasabb, merészebb eszmék uralma váltotta fel. őt szemlélve, nem árt bevésnünk emlékezetünkbe, hogy az, ami a politikai törekvéseket határozott czéllal látja el, ami kijelöli a megfelelő eszközöket, ami harmóniát és rendszert hoz az államélet működésébe, ami a haladásnak biztos irányt és öntudatosságot kölcsönöz s megóvja a mai nap alkotásait a holnapi nap rombolásaitól, az mind nem egyéb, mint ama jótékony befolyás, amelyet az elmélet, a tudomány gyakorol a politikára. Jó lesz a csüggedezőknek, kapcsolatban Szemere Bertalan emlékével, szem előtt tartaniuk, hogy a szünetelés, vagy a pillanatnyi hanyatlás a népek életében nem mindig jelenti a nagyobb szabású reformok bukását. A népeknek is megvan pihenési idejök. De életképes nemzetek csakhamar kibontakoznak a közöny, az apathhia dermesztő öléből, s ifjúit erejükkel annál könnyebben rázzák le magukról az előítéletek, az önző érdekek vagy az erőszak bilincseit, — s küzdelmeink sikerét annál biztosabban meghozza a jövő. A hivatalon lapból. — Kinevezések» budapesti királyi zálogházhoz. A földmivelési, ipar- és kereskedelmi miniszter a budapesti királyi zálogháznál megürült igazgatói állomásra Luksics Bódog volt orsz. képviselőt, az ellenőri állomásra pedig Koós Ottó zálogházi képviselőt nevezte ki. — Előléptetések. A közmunka- és közlekedési miniszter Gallina Károly II. Osztálya számtisztetéső, lovasi Menszár Lajos volt vasútépítészeti főfelügyelőségi anyagszerkezetét Ij-ed, és Farkas Endre dijnokot III. osztályú számtisztekké nevezte ki. HÍREK. Május 31. — Réthi Mihályt ma temették el. Koporsóját a színház előcsarnokában tették ravatalra, s ott folyt le a szomorú szertartás is, mert kivül nagy esőzés volt, s csak éppen a temetés kezdetekor szűnt meg. E csarnokban, mely most a gyászév lett, gyűltek össze a színház tagjai, s a közönségből annyi, mennyinek hely jutott. A többi a színház előtti tért lepte el. A koporsót egy pompás virágkoszorú és egy babérkoszorú ékítette, körülte pedig a színház tagjai álltak szövetnekekkel. A halottas beszédet és imát Detsy ref. lelkész mondta, aztán pedig Feleki Miklós szólt az elhunyt érdemeiről, s mondott búcsút a hamvaknak a pályatársak nevében. Közben a színházi énekkar zengett gyászdalokat. A koporsót négylovas gyászhintóra helyezve, a menet gyászzene mellett csöndesen indult végig a kerepesi úton. Közvetlenül b. Podmaniczky Frigyes, Szigligeti, Szigethi József, Feleki, Felekiné, Blaháné, Lendvayné és az elhunyt árva leánykája kisérték, továbbá a színház összes személyzete, írók s a közönség nagy tömege, mely csak a Rókus-kórháznál kezdett ritkulni. A díszes temetést a nemzeti színház rendezte. Réthi az egyetemi kórházban halt meg, hová maga kívánkozott, hogy gondos ápolás alatt lehessen. Hónapok óta volt már itt. A betegség csöndesen emésztette, különben is öreg legény, 64 éves volt már. Hanem akik meglátogatták, azokat egész halála napjáig mindig mulattatá, s az a jó humor, mely annyi sanyarúságon át végig kisérte az életen és színpadon, nem hagyta el utolsó pillanatáig. Legjobb barátja, Szigethi József karjai közt hunyt el. Réthi 1810- ben született Debreczenben s előbb katonai, majd még papi pályára készült. Volt is katona rövid ideig, de akkor meg ügyvéd óhajtott lenni. Régi színészek, kik Debreczenben megfordultak, még emlékeznek a fiatal Réthire,akkor Szikszainak hívták) ki a színház körül órákig álldogált, csak hogy megismerkedhessen valamelyik színészszel , azt vitte azonnal magához ebédre, vacsorára. Végre maga is felcsapott színésznek, s barangolt vándortársulatokkal, de nem tudták másra használni, mint szinlaposztónak, kortinahúzónak. Hiába öltözött római vitéznek, báli vendégnek, lerítt róla minden ruha, ■ hiába tanítottak a mondókákra, az ő szájából mindaz oly sajátságosan hangzott, s hogy a közönség akkor is nevetett, mikor nem kellett volna. Nem akadt semmi szerepköre. Belátta ezt maga is, eldobta tehát a vándorbotot, s feljött Pestre, hogy ügyvéd lesz. Hanem itt megint a színház lett fővágya, s egyszer csak beállt a statisztának a nemzeti színházhoz. Nem lehetett rábízni semmit, a legkisebb szerep is roszul állt neki, és szóhoz sem engedték lutni a színpadon. Hanem 1846-ban véletlenül eltalált egy szerepet. Ez Eötvös „Tisztnyitás“ vígjátékában a nemesek hadnagya volt. Ez már illett Réthynek, s mindenki elcsodálkozott, milyen eredetileg játszotta, mint tetszett a közönségnek. Ettől az időtől lett színész voltaképen, s ismerte meg maga is a gen- I rét, mely egészen neki való. A népies alakoknak I jobb személyesítője nem volt, mint ő, s ez a genre I az ehhez való szólásmód és hanghordozás úgy vérébe vegyült, hogy midőn egyszer „Hamletiben Horatio szerepét bízták rá, Réthi így szólította meg a dán királyfit: „Hogy vagy Hamlet öcsém?“ Máskor pedig (mikor Nyéki intendatúrája alatt elment a nemzeti színháztól) vidéki szereplései alatt valahol „Bánk bán“ban Petur szerepét bízták rá. Mikor Bánk a második felvonásban rátámad a lázongó Peturra, Réthi csak kezdi sodorgatni bajuszát, s egyszer amúgy foghegyről közbeveti a nagyurnak: „Ne izélj már, I Bánk.” Hanem a maga szerepkörében aztán színész volt, telve eredetiséggel. Szigligeti és Szigethi népszínművei termették számára a legjobb szerepeket. A „Vén bakancsos“, a vén csikós, Piros Pista, és még sok más, ezek közt a „Nők az alkotmányban”, Borbács mindig emlegetett alakításai lesznek, melyekről nem is tudni, hogy kik tesz velük utána kísérletet. Az életben is eredeti ember volt, a kin sem viszontagság, sem szó ki nem fogott. Hogy él, mint él, az őt nem zavarta, s a pénznek értéke sem volt előtte. Fizetésjavításáért sohasem zaklatott semmiféle igazgatóságot. Sőt néhány év előtt föl is mondtak neki, mert fogai kihulltak, és szavát nem lehetett tisztán megérteni. Ez volt az indok, amihez még az is járult, hogy abban az időben nem igen adogattak népszínművet. Azonban Réthit mégis megtartották, jóval kisebb fizetés mellett. Különben Réthi szerzett egy kis vagyont, de Isszankint elkallódott. Aki tudta, hogy Réthi mily igénytelen ember, mily kevésből megéri, s hogy sokszor maga főzte ebédjét, azok el nem gondolhatták, hová teszi a pénzt. Most már kiderült, Fiinek-fának, boldognak boldogtalannak kölcsön adogatott, s aztán nem fizették vissza neki soha. Egész gyűjtemény maradt utána adóslevelekből, hanem azok egy részét azért nem lehet érvényesíteni, mert aki aláírta, nincs semmije; a másik részét pedig azért, mert csak az van ráírva, hogy én Miska, vagy Jancsi (vezetéknév nincs) kölcsön kaptam ennyit, meg ennyit. Egyik fia is sok költséget és keserűséget okozott neki. Réthi mindenkit csak per „komám” titulált, a szép lányokat pedig „masamód”-nak nevezte. Jellemzéséről sokat és érdekest lehet írni, s színészetünk ez eredeti alakjának és emberének emlékét bizonyára megírja Szigethi József, ki legjobban ismerte. Réthi nagymester volt pályatársai megtréfálásában, s egész hosszú krónikák szólnak erről. E tréfák némelyike jellemez időt és embereket, s nem csupán az ötletszerűség miatt van értékük. Kár volna a feledségnek hagyni. A régi honvédekhez a honvédegyletek országos központi választmánya fölhívást intézett, hogy a feloszlatott, vagy a feloszláshoz hasonló pangásba jutott honvédegyleteket újra szervezzék, s ne hagyják el a gyámolra utalt egykori bajtársakat, mert a régi honvéd csakis egykori társában remélhet szószólót. A fölhívás meleg hangon buzdít az egyletek szervezése mellett, s idézi a király példáját, ki nemrégiben a honvédmentáznak adott jelentékeny adományt, továbbá emlékezetbe hozza, hogy a kormány pár hét előtt reményt nyújtó nyilatkozatot tett az országgyűlésen a szabadságharc bajnokairól. Aztán így folytatja a felszólítás: „Kéri önöket a bajtárgias bizalom és emberbarátiság szavával az önök bizalma alapján felszólaló központi választmány már azért is, mert méltányos és igazságos dolog, hogy a honvédmenházjótéteményeiben minden vidékbeli, minden ajka és minden nemzetiségbeli régi honvéd testvériesen részesüljön; márpedig ezen központi választmány csak úgy tehet eleget e kötelességnek, ha az összes vidéki honvédegyletek, erkölcsileg és anyagilag, szóval és tettel támogatják. Fölkérjük ennélfogva a tétlenség terére jutott egyletek egyeseit rangkülönbség nélkül,miszerint azok legalább, kik az egylet székhelyén laknak, üljenek rövid tanácskozásra össze, állítsanak fel a helyi viszonyokhoz képest pár tagból álló végrehajtó bizottmányokat és tegyék magukat a központi választmánynyal érintkezésbe. Felkérjük pedig a tisztelt bajtársakat olyformán, hogy újból alakulásukról f. évi június hó végéig tudomást nyújtsanak, mert amely egylet azt elmulasztja, saját tagjainak ügyét fogja elhanyagolni, miután, ha a vidékbeli rokkant honvédek a menháznál figyelembe nem vétetnek, nem a központi választmány, hanem az illető vidéken létezett, és új életjelt nem adott egylet lesz érette felelős. És felkérjük önöket, szeretett bajtársak végül azért, hogy végrehajtó bizottmányaikat fölállítsák, mert az aradi országos gyűlés kötelességévé tévén ezen központi választmánynak, miszerint erkölcsi elismertetésünk kieszközlése érdemében ismételve lépéseket tegyen, bármennyire is ezen választmány immár teljes reményeket tápláljon az iránt, hogy 1848/9-ben a törvény útján nyert jellegünk ünnepélyes elismerésének nyilvánítása el nem fog maradni, teljesen meg van győződve arról is, hogy úgy a központi választmány eljárása, valamint maga az elismerésnek keresztülvitele csak akkor számíthat teljesen helyes eredményekre, ha a vidéki honvédegyletek ezen nagy horderejű, magasztos kérdésnél méltóságteljes, kitartó, lelkiismeretes, egyetértő segédkezet nyújtanak.“ A bnd. akadémia nagygyűlését lakoma előzte meg és végezte be. Az ülés előtti estén a tagok, s több hírlapíró gr. Lónyay palotájába volt hivatalos, hol kilencz asztal körül helyezkedtek el a tudomány és irodalom bajnokai. Az estély vidáman folyt, s a toasztok egymást váltották föl. Budenz, a javíthatlan finnista, toasztba fűzte szivének azt az óhajtását, hogy finn atyánkfiai közül néhány családot hozzánk kellene telepíteni. Erre Lónyai valamelyik birtokát tartja legalkalmasbnak. A vendégek közt jelen volt Sayons úr is, akadémiánk külföldi tagja. A díszebédet pedig tegnap a Hungáriában tartották meg. Jelen volt egy finn tudós, Remberg úr is. A királyi párra mondott toasztok után az új tagokat köszöntötték föl, az elnököket, az ülés felolvasóit. Sayons úr folyékony magyarsággal Horváth Mihályt, Toldyt és Fogarassyt éltette, mint a nemzet politikai és irodalmi történetíróit és Fogarassyt, mint a magyar nyelv szótárának íróját. Horváth Boldizsár szellemes toasztban egy virágzó Magyarországért, Remberg az akadémiáért, Greguss pedig Lenhos Bekért ürítettek poharat, stb. — A terézvárosi szabadelvű párt tanácskozási terme a irodája (királyutcza 55 sz.) Horn Ede terézvárosi képviselőjelölt párthivei részére, naponkint délelőtt 10—12-ig, délután 2—7 óráig nyitva áll. — Halálozások:Witkowsky, a központi földrajztanoda műszaki földrajztanára, tegnap éjjel tüdőlokban meghalt. Az elhunyt 1848-ban honvédtüzér-hadnagy volt, aztán 18 évig Szegeden mint építész önzetlenül s nem ritkán nélkülözéssel küzdve is folytonosan a tudományoknak élt, s az utolsó öt évben műszaki főrajztanító volt a budapesti központi főrajztanodában. Benne egy igazán buzgó és szakmányának élő tanár veszett el. — Martos Arnold, a Benedekrend esztergomi székházának tagja és főgymnasiumi tanár, elhannyt e . hó 29-én 41 éves korában. — Salvi átjárói. Salvi 13 nap és hét óra alatt 8 kilométerrel nagyobb utat tett meg magyar lovon mint Zabovics 15 nap alatt ango lovon. A párisi „Figaro“ máj. 27-ki számában Nancyból keltezett következő távirat olvasható: Salvini május 8-dikán reggeli 11 órakor indult el Pestről, Nancyba érkezett május 22-dikén szombaton reggel ugyanazon órában, „Radamans“ nevű lován. A ló megsebesült Moncelben — 20 kilométer Nancytól — bal lábán, midőn az istállóban egy kiálló szögbe ütötte lábát. Ezen seb akadályozá Salvi urat útja folytatásában, máskülönben a ló teljesen jó állapotban volt. Ezen tény igazoltatik a 4-ik huszárezred lóorvosa és valamennyi tisztje által. Mindnyájan kinyilatkoztatták, hogy a ló nagyon könnyen megérkezhetett volna Párisba a kitűzött napra. Figyelembe veendő végre, hogy Salvini, midőn’? május 21-kén délutáni 6 órakor Bothlemontba érkezett, 24 kilométerre Nancy előtt, 8 kilométerrel nagyobb utat tett 13 nap és hét óra alatt középtermetű magyar lovon, mint Zabovics a „Caradoc“ angol lovon 15 nap alatt, a Bécs és Pária közti egész távolságot véve. Salvi azon úthoz, melyet Zabovics tett, hozzá adta még a Bécs és Pest közti távolságot, mely 288 kilométert tesz. A távolság Bothlémonttól Páriáig 280 kilométer, az tehát 8 kilométerrel több, mit Salvi két nappal kevesebb idő alatt vitt véghez, mint Zabovics. Montaigut tábornok az 5-dik lovassági hadosztály parancsnoka, Banvienne ezredes a 4-ik huszárezrednél, az ezredtisztjei és Nancy polgármestere sajátkezű aláírásaikkal igazolják ezen tényeket, mely igazolványok Salvini birtokában vannak. Eddig a távirat, mely a magyar ló kitűnőségét hirdeti. — Színházi hírek. Hamakers Bernardine k. a., a párisi opera énekesnője, holnap kezdi meg vendégszerepléseit „Lucia“-ban. A ma tartott próba után a jelen voltak nagyban dicsérik a művésznő hangját és énekét. Az opera, melyben föllép, igen ismeretes, de lesz benne némely új részlet is. A „Lucia“-nak ugyanis kétféle partitúrája van; egyik az olasz, másik a franczia színpadok számára. Nálunk az olasz szerint adták elő, míg a kisasszony a franczia kiadás szerint énekel. — Szigligeti Jolán k. a. családi tűzhelyhez vonulván, a jövő héten lép föl utolszor a „Tücsök“ czímszerepében. Ezzel a szereppel kezdte meg színi pályáját is. — A színházi játékrend következő: jun. l-jén „Lucia“ Hamakers Bernardine kisasszonynyal, 2-kán „A tudós nők“ Moliéretől, 3-kán „Figaro lakodalma,“ 4-én Szigligeti Jolán k. a. bncsújátéka, a „Tücsök,“ 5-én a „Hugenották“ Hamakers kisaszonynyal, 6-kán „Háromszéki leányok,“ 7-kén „Közönyt közönnyel.“ A másik héten Hamakers k. a. kétszer lép föl : kedden „Rigolettó“-ban, szombaton „Ördög Róbert“-ben. — Hank Minnie k. a. szombaton énekelt utoljára a nemzeti színpadon, s most már eltávozott Bécsbe, ahol vendégszerepelni fog. „Mignon“ volt az utolsó föllépte , legjobb szerepe. A művésznő több ízben, és sokáig volt segítsége zűrzavaros operánknak, s jó emlék marad utána. — A m. kir. belügyminiszter felhívja a hatóságokat, hogy Trencsénmegye Varin községe, nemkülönben Temesmegye Gyarmatha községe tűzkárosultjai részére könyöradományokat gyűjtsenek, előbbi helyen 81,563 frt, utóbbin 100,000 ftnyi vagyon let a lángok martalékává; a gyűjtött összegek közvetlenül említett megyék alispáni hivatalaihoz küldendők be. A Stnner tüzijátékára tegnap este kedvezett az idő, s az Orczy-kertben tömérdek ember gyűlt össze a ragyogó és ropogó meg dörgő mutatványokra, melyek jól sikerültek. — A „Közérdek“ szintén jelenti, hogy uniós közepén „Kelet népe“ czimü conservativ lányu napilap indul meg, s hogy a „Közérdek“ is beleolvad az új lapba. — Rendőri hírek. Tegnap reggeli 1/28 órakor a dunaszabályozási emelőgépnél dolgozó Franciscotti Alajos saját vigyázatlansága folytán a gépről a Dunába esett, de Schuchinger Károly, a „Szt. Gellért“ nevű csavargőzös vezetője, utána ugorván, a hullámokkal küzködőt szerencsésen megmentette. — Ó-Budánál május 29-én egy ismeretlen fiatal férfi rothadásnak indult hulláját fogták ki a Danából és a kórházba szállították. A főváros és Esztergom közt közlekedő „Szt. István“ nevű gőzösön a napokban több lopás fordult elő, az utasok bőröndjei feltörettek és nagyrészt kitüríttettek. A gőzöst kísérő biztosok hasztalan keresték a tolvajt. Végre eszébe jutott a kapitánynak, hogy a tolvajt saját emberei közt keresse. Meg is találta azt Brener György budai születésű 24 éves matróz személyében, ki ezen rablásokat már f. hó 19-ike óta rendszeresen folytatta. A tolvaj ládászal együtt, melyben nagyobb mennyiségű lopott apró tárgy és ruhanemű van, a fényizőtörvényszéknek adatott át. — A vasmegyei régészeti egylet jan. 6-án d. u. 4 órakor tartja évi rendes közgyűlését Szombathelyen, a püspöki palota nagy termében. — A népnevelők pesti egylete saját könyvtára javára jan. 12-én a zugligeti disznófőnél tánczvigalommal egybekötött társas mulatságot rendez. Reggel 6 órakor indulnak a svábhegyre, hol reggeliznek, s akkor átvonulnak a Norma-fához hol játékok és futó versenyek lesznek, melyeket d. n. 2 órakor az ebéd követ, ezt pedig ismét különféle játékok. A táncz 5 órakor kezdődik és éjfélig tart. Egy részvétjegy"ára 2 frt, s ebben a vasúti és ebédjegy is benfoglaltatik. Csak délutánra szóló jegy 1 frt. Váltható Tettei könyvkereskedésében. — A magyar tisztviselők országos egyesülete nem tarthatta meg közgyűlését tegnapelőtt, mert az alapszabályokban meghatározott kellő számban a beltagok meg nem jelentek. A közgyűlés tehát június 20-dikára halasztatott. Az egyesület helyzetéről s a választmány eddigi működéséről szóló évi jelentés a „Magyar Tisztviselő a hetilap most vasárnap megjelent számában olvasható, és kívánatos, hogy minél több tisztviselő megszerezze s társai körében ismertesse. — Törvényszéki csarnok. (Fegyelmi tárgyalás járásbiró ellen.) Múlt év november havában a kir. főügyészség hírlapok útján arról értesült, hogy Tornán három rab minden felügyelet nélkül külmunkára küldetvén, ezek egy este, ahelyett hogy egyenesen börtöneikbe siettek volna, bementek egy korcsmába s ott pálinkáztak. Innét kijőve az utczán Horváth József tornai polgárt megtámadták, és egyikök — Bodnár Imre — őt egy késsel karján megsebesítette. A tettest és egyik társát rögtön elfogták, a harmadik egyedül ment vissza börtönébe. E tények alapján a kir. főügyészség a tornai járásbiró, Ardényi Nándor ellen fegyelmi vizsgálatot rendeltetett el, s a végtárgyalás mai napra tűzetett ki. Vádlott, ki személyesen meg nem jelenhetett, a kir. táblai elnök felszólítására írásbeli vádiratot terjesztett fel, melyben elmondja, hogy a tornai járásbíróság foglyokkal folytonosan túl van terhelve, az élelmezésükre s egyéb szükségleteikre pedig a kir. ügyészség csekély összegeket utalványoz ki neki, sőt azt általában nem is teljesíti, így volt ez a malt év telén is, midőn a raboknak nemcsak ruházatuk nem volt, de a fa s az élelemre való költség is minduntalan hiányzott. E végből Ardényis folyton sürgette az ottani kir. ügyészséget, hogy intézkednek a rabok sorsát illetőleg, kik a küszöbön álló télre sem ruházattal, sem élelemmel nincsenek ellátva. A kir. ügyészség pedig ezután sem tett semmit. Végre az élelmezési vállalkozó is felmondotta a szolgálatot, mert kiadásai rendetlenülfedeztettek. Ekkor a járásbíró ismét a felsőbb hatósághoz fordult, azzal fenyegetvén azt, hogy ha gyors intézkedés nem történik, ő, hogysem a rabokat a börtönben éhen halni s megfagyni engedje, kénytelen lesz őket szabadon bocsátani. Erdényi erre sem kapott választ. Ekkor egy idevonatkozó igazságügyminiszteri szabályrendeletre támaszkodva, három rabot külmunkára küldött, hogy legalább az élelmekre valót szerezzék meg. A mellékelt iratok felolvasása után a kir. ügyészség (Szeyffert) kétségtelennek látja, hogy itt a hivatalos kötelesség vétkes megszegése forog fenn, s ezért vádlott Ardényi Nándor járásbírót, mivel ezen eset annak idején közbotrányt idézett elő, a másodfokú büntetéssel, a feddéssel indítványozza büntettetni. A kir. tábla, mint I. fokú jegy.bíróság, a védőügyvéd meghallgatása után vádlottra az elsőfokú büntetést, araszalást mondja ki. Ezen ítélet ellen mindkét fél felebbezett. (Életbiztonság elleni vétség.) Tóth Jánosné, szül. Maiser Teréz, székesfehérvári 55 éves, okleveles szülésznő, ki kuruzslás miatt már büntetve volt, múlt év szept. 25-én Barcsay Dánielnéhez, ki betegágyban feküdt, hivatott, sőt egész éjfél után egy óráig maradt. Kilencz órakor este Barcsayné az első válságon túl volt már, azonban az ép, teljesen kifejlett újdonszülött az anyától elválaszthatlan volt. A szülésznő azt állítja, hogy a szerencsétlen anya semmi áron sem engedett orvost hivatni, éjfél után haza ment. Az anya másnap délig feküdt ily borzasztó állapotban, amikorra csaknem egészen elvérzett. Ekkor orvosi segélylyel a gyermek elválasztatott az anyától, mire azonban az anya meghalt. Tóth Jánosné ellen, ki mint okleveles szülésznő e veszélyes pillanatokban nem sürgette az orvosi segélyt, a kir. ügyészség által vád emeltetett. Ez a mai végtárgyaláson a meghaltnak akkori tiltakozását hozza fel mentségül, továbbá azt, hogy a nő halálának állítólag az orvos az oka, ki a műtétet nem a kellő módon eszközölte. A királyi törvényszék vádlott Tóth Jánosnét az életbiztonság elleni vétség elkövetése miatt 6 havi súlyos börtönre ítélte. Vádlottnő az ítélet ellen felebbezett. KÖZGAZDASÁG üzleti hetiszemle. Második fele. Értéküzlet. Külföldről nem a legjobb hírek érkeztek, melyek ugyan közvetlenül nem igen gyakorolhatnak ránk befolyást, de amennyiben érintik a bécsi tőzsdét és amennyiben a császárváros börzei hangulata még mindig igen nevezetes tényezőt képez saját tőzsdénkön, a messze külföld értékhullámzásnak hozzánk is eltéved egy-egy gyűrűje. A külföldi pénzpiac legkiválóbb eseménye az amerikai Eric-vaspálya fizetésképtelensége, ez azonban egészben véve nem gyakorlt rosz hatást. A londoni és párizsi financziális világ nemcsak hogy el volt arra készülve, hanem maga egyengette annak útját. A vállalat élén Jay Gsuld, állott, a nem rég agyonlőtt, hirhedt, amily geniális és merész, épp oly lelkiismeretlen börzehős méltó üzleti ikertestvére. S amint Philippart párizsi bukása, ki egyébiránt ez emberekhez képest csak félénk kezdő volt, nem gyakorolt mélyremenő hatást, épp úgy, sőt talán még annál kevesebb káros befolyással lesz ez amerikai válság. Jelentékenyebb már a sokkal szűkebb körű, de minket közelebbről ért triesti bukás. Nem elég, hogy a bécsi piac szenvedett általa, még hazai intézeteink közül is van egynéhány, mely annál közvetlenül érdekelve van. S mint a legutóbbi tudósítások szólnak, követeléseik nincsenek is fedezve. E tárgyra még valószínűleg külön is vissza fogunk térni, mert, hogy hazai intézeteink szűk pénzviszonyaink közt még külföldre is tudják vesztegetni azt a csekély tőkét, amivel rendelkezünk, ezt csakugyan nem lehet olyan könnyen venni. A bécsi bankok gyűlései közül minket a frankó-osztráké érdekel legközelebb. Újabban részes lett a sugárúti vállalatban. Finánc,iái nem állnak a legjobb lábon, egészben véve azonban úgy látszik, hogy a társulat a consolidate útjára lépett, aminek saját érdekünkben is örvendenénk. E héten volt a Duna-gőzhajózási társaság közgyűlése is. E tárgyról már többször szóltunk. Mi voltunk az elsők, kik e fényes külsejű mez alatt lappangó nyomorra a figyelmet felhívtuk. Azóta a társaság igyekezett baját tőle telhetőleg szépítgetni, a végeredmény azonban mégis csak az, hogy az ez idei szelvény nem fog júliusban beváltatni. Ily körülmények hatása alatt állván a bécsi tőzsde, valami különös hansse szellem nem származhatott át belőle hozzánk. Csodálnunk kell inkább még azt is, hogy nagyobb mérvű árcsökkenés nem fordult elő. Nálunk a különböző vetési hírek hatásaikban meglehetősen paralizálták egymást, s társulataink papírjai egészen csak évi zárszámadásaik aránya szerint alakult, így emelkedett néhány malom. „Erzsébet“+51/a, „Pannónia“ és „Viktória“ egyenkint-1-5, ,,Molnárok és sütők“-1-4, „Luiza“-1-2. Csupán az 1. budapesti mutat csökkenést—7. Bankjaink általában nem igen mutatnak változást, kivéve a magyar iparbankot, mely érzékenyen esett (—16) a már emetett trieszti cég bukásában való részvéte folytán. Vasutaink néhány lap ellenkező híre daczára nem mutatnak emelkedést, de csökkenést sem; ugyanez áll a biztosítókról és állampapírokról. Iparvállalataink közöl is csak három mutat változást: a gyapjúmosó -17, a pesti részvénynyomda —5 és az I. sörfőző —14. — Gazdasági tudósítás a vidékről. (Eredeti levél.) Nagy-Szokoly, Tolnamegye. A vetések állása daczára a sok szárazságnak még idáig meglehetős. Az ugarföldbe vetettek, kivált trágyásföldben, legjobban állnak. Szalmánk ugyan kevés lesz, de ha még most esőt kapunk, jó középtermést bizton várhatunk. A tarlóban vetettekből több kiveszett, a megmaradónak is igen roszak, különösen a rozsban sok kárt tesznek a bogarak. A tavaszi vetésekből az árpából már sok megsült és sárga, ha megázik is, alig fog jó lenni; a zab hasonlóan áll, a kukoricánk a legszebb, csakhogy kikelése óta nem kapott esőt. A szőlő igen sokat hozott, különösen a fiatal, s ha kedvező idő jár, sok borra lehet kilátásunk. Az angol-magyar bank ma tartotta 7-ik rendes közgyűlését Tóth Vilmos elnöklete alatt. Deponáltatok 3737 drb. részvény, a közgyűlés határozatképes. Az Offenheimer titkár által felolvasott jelentés előadja azon okokat, melyek az igazgatóságot a határőrvidéki üzlet teljes feloldására vezették, amelyek lényege abból áll, hogy a feloldással járó áldozatokat előnyösebbnek tartották, mint a társulatot egy a kincstárral mindenesetre éveken át folytatandó per esélyeinek kitenni. A beszterczebányai faüzlet feloldása, jóllehet nagy áldozatokba került, azzal indokolják, hogy fentartása esetén az idén ismét nagy beruházásokat kellett volna tenni megfelelő jövedelem reménye nélkül, melyek újabb részvény-befizetést tettek volna szükségessé. Bénitó volt a budai gyártelep-részvénytársasággal kötött egyezmény, mert bár jó províziókat hozott is, a beállt viszonyok megingatták ez üzlet biztonságát, és az igazgatóság, nem akarván többet kockáztatni, a szerződést veszteséggel felmondta. A vasútépítészeti vállalatok lebonyolítása 168,094 frt 26 kr veszteséget okozott. A salgótarjáni vasfinomító társaságnál fentartották a már előbb elhatározott 176,439 frt 25 krnyi leírást. A titeli üzletnél 16,195 frt 93 krt írtak le. A m. északkeleti vasút elsőbbségi kötvényeinek és a 8%-os román törzsrészvények eladására alakult syndikátusok — melyeknél a bank érdekelve volt — lebonyolíttattak és jelenleg még csak a nemzetközi vasútépítészeti társulat részvényeinek eladása végett alakult syndikátus van függőben, melynél , csak 200 darabbal vannak t-delelve. A londoni.