Ellenőr, 1875. július (7. évfolyam, 183-210. szám)

1875-07-04 / 183. szám

Sár­o­s megye: kisszebeni kér. Hodossy Imre volt képviselő; héthársi kér. Bánó József. (Azelőtt Szmrecsányi László.) Somogy megye: tabi kér. Szontágh Pál, volt képviselő; kaposvári kér. Soms­ai­c­h Pál. (Azelőtt Körmendy Sándor függetlenségi); sziliker. Kacskovics Sándor. (Azelőtt gr. Hunyady László, i. e.) csurgói kér. gr Somssich Imre volt képviselő; nagy­atádi kér. P. Szathmáry Károly, volt képviselő. Sopronmegye; nagymartoni kér. Michl Jakab. (Azelőtt Hoffmann Pál conserva­­tiv); lövői kér. Rupprecz Lajos. (Azelőtt Ürményi Miksa conservativ.) Szabadka: Makics Ernő és Varga Károly volt képviselők. Szamos­újvár: Lukács Béla és Molnár Antal volt képviselők. Szatmár: Boross Bálint. (Azelőtt Kiss Já­nos függetlenségi.) Szék: Éber Nándor volt képviselő. Szepsi-Sz-György: Császár Bálint volt képviselő. Trencsén megye: baáni kér. Andaházy Pál. (Azelőtt Ottlik Géza conservativ); illavai kér. Baross Gábor. (Azelőtt Uhlarik János); vágbeszterczei kér. Szi­tányi Bernát volt képviselő; trencsé­­ni kér. Marsovszky Jenő. (Azelőtt Szilvay Károly); bittsei kerület: Urba­­novszky Ernő volt képviselő; zsol­nai kér. Pongrácz Lajos. (Azelőtt Trajtsik Alajos, sz. p.); czuczai kér. Máday Lajos, volt képviselő. Taró­czmegye:f­szt.-mártoni kerület: J­ust József, volt képviselő; szabnyai kér. Révay Simon b. (Azelőtt Just Kál­mán conservativ.) Udvarhelys­zék: II. kerület: T­ib­á­d Antal. (Azelőtt Ugrón Gábor függetlenségi.) Zólyom megye: korponai kér. Pl­a­c­h­y Ber­talan. (Azelőtt Kiss Miklós), breznóbá­­nyai kér. Lehoczky Egyed, volt képviselő; szliácsi kér. Radvánsz­­k­y Béla. (Azelőtt Radvánszky Károly.) Jobboldali ellenzék. Heves megye: kápolnai kér. gr. Károlyi Gyula, volt képviselő. Sárosmegye: girálti kér. Dessewffy Kálmán. (Azelőtt Bánó József sz. p.) ; eperjesi kér. Bajanovich Sándor, volt képviselő ; bártfai kéri Hedry Er­nő volt képviselő; zborói kér. gr. Des­sewffy Aurél. (Azelőtt Tost Gyula.) Szé­ke­sf­e­h­ér­vár: gr. Zichy Nándor. (Azelőtt Schwa­rcz Gyula.) Somogyi me­gye: gr. Széchenyi Pál. (Az­előtt Horváth Sándor sz. p.) Sopron megye: kismartoni ker. Hérics Antal. (Azelőtt Beöthy Ákos conservativ); eszterházai ker. Ürményi Miksa. (Azelőtt Palkovics Károly conserva­tiv) ; nagybaromi kér. Kulcsár La­jos. (Azelőtt gr. Zichy Imre conser­vativ.) Trencsénmegye: varini kér. gr. Pongrácz Ágost. (Azelőtt Kvassay László sz. p.) Közjogi ellenzék. Borsod megye: mezőkeresztesi kér. Du­ka Ferencz függetlenségi, volt képviselő. Csongrádm­egye: szegvári kér. Madarász Jenő függ. (Azelőtt Bogyó Sándor sz. p.) F­e­h­é­r m­e­g­y­ei: sárkereszt­i kér. Madarász József, v. k. függetlenségi. H­aj­du-ke­r­­­et: h.-dorogi kerület. Soós Gábor volt képviselő. Heves megye: fügedi kér. Almássy Sándor, függetlenségi v. k., mezőtúri kér. Csá­vó­­­s­z­k­y Lajos v. k. függetlenségi, tiszanánai kér. M­a­j­z­i­k Viktor, 48-as. (Azelőtt b. Baldácsi Antal, 48-as.) Somogy megye, lengyeltóti kér. S­z­a­l­a­y Imre, függetlenségi. (Azelőtt gr. Feste­­tich Pál, conservativ), szigetvári kér. Fornszek Sándor, függetlenségi.(Az­előtt Medny­ánszky Sándor,­ füg­getlenségi.) Sopron m­egye: csornai kér. O­s­z­t­f­f­y István, függetlenségi. (Azelőtt Tóth Bálint, sza­badelvű párti.) Udvarhelyszék: I. ker. Orbán Balás, füg­getlenségi. (Azelőtt Bartha Miklós, füg­getlenségi). Nemzetiségi képviselők: Medgyesszék: Bausznern Guidó és Sachsen­heim Albert volt képviselők. A választások statisztikája. A választások statisztikája ma estre kilencz órakor a következő képet mutatja. Megtörtént a választás s eredménye tudomá­sunkra jutott­­7 tör­vény hatóság 13® kerületében. Megválasztatott 136 képviselő. 2 kerületben : Szirma-Bessenyőn, Borsodban és Bodajkon, Fehér­ben, absolut többségét egyik jelölt se nyervén, szűkebb választás lesz a legtöbb szavazatot nyert két-két jelölt között. A megválasztott képviselők közül 2 , Csernátony Lajos és Szontagh Pál két­­két kerületben lett megválasztva. Pártállás szerint adott a 186 kerület: a sza­badelvű pártnak: 112 képviselőt; a conser­vativ pártnak: 11-et; a közjogi ellenzéknek: 11-et; a nemzetiségeknek: 2-t . A szabadelvű párt régi kerületeiből el­vesztett a közjogi ellenzék javára 3-at ; a conservativ párt javára 5-öt. Nyert ellenben a közjogi ellenzéktől 7, a conservativ párttól 1© kerületet, összesen 17 kerületet, a­mi az elvesz­tett összesen 8 kerülettel szemben 9 kerület sza­porodást mutat, a múlt országgyűlési létszámhoz képest. A conserva­tiv párt a szélsőbaloldal javára is elvesztett 1 kerületet s igy összes vesztesége 6 ke­rület. Mig ellenben a közjogi ellenzék a con­­servativektől megnyert kerülettel veszteségét 1-ről 3-ra javítja meg. A megválasztott képviselők közül 68-an tag­jai volt­k a legutóbbi országgyűlésnek is, 11-en valamely előbbi törvényhozásnak 1865. óta, és 57-en egészen új emberek. A múlt országgyűlésnek újra megválasz­tott tagjai, törvényhatóságok és pártállás sze­rint a következők: Szabadelvű párt: Abauj: Péchy Ta­más, Szathmáry Miklós. Aranyosszék: Houchard Ferencz. B.­Csaba: Kemény Mihály. Beszterczebá­­nya: Halassy Gyula. Budapest: Deák Ferencz, Wahrmann Mór, Horn Ede, Jókai Mór, Csernátony Lajos, Panner Tivadar, Házmán Ferencz. Csanád: Podmivniczky Frigyes báró. Debreczen: Tisza Kál­mán, Kiss Lajos, Molnár György. Fehér: Kégl György. Fogarasvidék: Boér Antal. Gömör: Má­­riássy Kálmán, Ragályi Gyula. Gyöngyös : Vi­­sontai Kovách László. Gyula : Beliczey Re­zső. Gyulafehérvár: Kemény Gábor báró, Szi­lágyi Dezső. Heves : Szapáry Gyula gróf. Jász­berény : Csernátony Lajos. Komárom: Ghyczy Kálmán. Komáromo­­egye: Ordódy Pál. Kolozs­vár : Péchy Manó gr. Kolozs megye: Lészay Lajos. Mosony megye: Horánszky Nándor, Bittó István. Nógrád: Szontagh Pál. Pozsony: Prijeszky Tádé, Bittó Béni, Lukácsy Béla. Sáros : Hodossy Imre, Bánó József. Somogy: Szontagh Pál, Somssich Pál, P. Szathmáry Károly. Szamosújvár : Lukács Béla, Molnár Antal. Szék: Éber Nándor. Szabadka: Mu­­kits Ernő, Varga Károly. Trencsén: Szitányi Ber­nát, Urbanovszky Ernő, Máday Lajos. Turócz: Justh József. Zólyom : Lehoczky Egyed. C­o­n­s­e­r­­vativpárt: Heves: Károlyi Gyula gróf. Sáros: Bujanovich Sándor, Hedry Ernő. Sopron: Ürmé­nyi Miksa. Közjogi ellenzék: Borsod: Duka Ferencz. Fehér: Madarász József. Heves: Almássy Sándor, Csávolszky Lajos. Udvarhelyszék: Orbán Balázs. Nemzetiségek : Megyesszék: Bauss­­ tern Guidó, Sachsenheim Albert. Azon képviselők, akik a legutóbbi törvény­­hozásnak nem, de va­lamely előbbinek 865. óta már voltak tagjai, név szerint ezek : Szabadelvű párt: Arad: Chorin Ferencz. Abaúj: Vendéghy Gábor. Borsod: Prónay József, Orosz Mihály. Csikszék : Antalffy Károly. Gömör : Szontagh Pál (gömöri). Pozsonymegye: Bartal János, Szüllő Géza. Szatmárnémeti: Boross Bálint. Nógrád: Plachy Tamás. Közjogi ellenzék: Csongrád: Madarász Jenő. Egészen új képviselők pártállás szerint a következők: Szabadelvűpárt. Abaúj: Darvas Imre, Fer­­dinandy. Bars : Migazzi Vilmos, Simonyi Simon, Kü­rthy József. B.­Szolnok: Simó Lajos, gr. Beth­len András. Borsod: Ragályi Aladár, Miklós Gyula. Csanád: Végh Aurél. Csíkszereda: Markus István. Csongrád: Babocsay Lajos. Fehér: László Antal, Hollóssy Károly. Félegyháza: Szivák Imre. Foga­­ras vidék: Kossy Sándor. Gömör: Szentkirályi Árpád, Csider Károly. Hajdúkerület: Teleky Lász­ló. Heves: Ivándy Béla, Kövér Károly, Rády Endre. Komárom megye: Pulay Kornél, Perczel László, Micsky Lajos. Kassa: Juhász Mihály. Kolozsvár: Bokrosa Elek. Kolozs megye: Dézus Sándor. Oláhfalu: Ugrón Ákos. Pozsony megye: Andrássy Mihály, Emmer Kornél, Ábrahámfy Gyula. Somogy: Kacskovics Sándor. Sopron: Miehl Jakab, Rupprecht Lajos. Trencsén: Anda­házy Pál, Baross Gábor, Marsovszky Jenő, Pongrácz Lajos. Turócz : Révay Simon b. Udvarhelyszék : Tibád Antal. Zólyom: Plachy Bertalan, Radvánszkyjj Béla. Felső-Fehér: Könczey Károly. Conservativ párt: Sáros: Dessewffy Kálmán gróf, Dessewffy Aurél gr. Székesfehérvár: Zichy Nándor gróf. So­mogy: Széchényi Pál gróf. Sopron: Herits Antal, Kulcsár Lajos. Trencsén: Pongrácz Ágost gr. Közjogi e­ll­e­nzé­k : Heves : Majzik Viktor. Somogy: Szalay Imre, Fernszék Sándor. Sopron: Ostffy István. Ghyczy Kálmán megválasztatása. Komárom hazaszerető polgárokkal dicsekvő városának július 1-én ismét fényes napja volt.­­ Kora reggel már nemzeti lobogóktól díszelegtek a város utczái s a Dunán Új-Szőnybe vezető hidak, hirdetve az ünnepélyes nap, a képviselő-vá­lasztási nap elérkeztét. A városnak egyhangú lelkesedéssel felkért képviselőjelöltje, Ghyczy Kálmán reggeli 7 órakor egész csendben megérkezett s szállására vonult. A megyeház nagy termében a választási gyű­lést 8 órakor Asztalos Mór választási elnök megnyitotta s felhiva a választókat ajánlataik meg­tételére a törvényben kis­abott fél órai határidő körén belől, mire Nagyvasváry Sándor választópol­gár írásban ajánlotta Ghyczy Kálmán urat. A fél­órái határidő alatt egynél több ajánlat nem érkez­vén be, a választási elnök Ghyczy Kálmán urat az 1875. augustus 28-án Budapesten megnyílandó ma­gyar országgyülésre sz. kir. Rév-Komárom városa részéről — egyhangúlag megválasztott országgyű­lési képviselőjéül a választók lelkes éljenzése közt kijelentette, s erről a megválasztott nagy hazafi küldöttségileg értesittetvén a választók köré­ben leendő megjelenésre felkéretett, s a küldöttség kíséretében megjelenvén — a választók lelkes él­­jenei közt átvevő megbízó oklevelét s következő­leg szólott: Ti­sztelt választók! Az imént befejezett választással reám ruhá­zott megbízás folytán részt fogok ismét venni mint ezen szab. kir. város képviselője a legköze­lebb megnyitandó országgyűlésen, s megjelentem önök körében azért, hogy szíves bizalmuk ezen újabb becses bizonyítékáért őszinte hálás köszöne­­temet élő szóval is kifejezhessem. Nagyfontosságú kérdések les­zek a jövő or­szággyűlés folyama alatt tárgyalandók. Ilyenek a többek között: Államháztartásunk egyensúlyának helyreál­lítása, s ezzel kapcsolatos újabb rendezése igaz­ságszolgáltatásunk és közigazgatásunknak, mely a főrendi ház reformját is szükségképen maga után von­and­ja. A közösügyi költségek számarányának újabb megállapítása. Halaszthatatlan megoldása a régóta függőben lévő bankkérdésnek. A lejáratához közeledő s talán még ennek bekövetkezése előtt is felmondandó vám- s keres­kedelmi szerződésről, vonatkozó nagyfontosságú egyezkedés, s Európa csaknem minden hatalmas­ságaival újabban kötendő vám- és kereskedelmi szerződések. A közös véderőt jelenleg szabályozó törvé­nyek változás alá eshető részeinek újabb tárgya­lás alá vétele. A legújabban felvett 153 millió forintnyi nagy kölcsönnek a visszafizetésére kijelölt határ­idő bekövetkezése előtti convertálása, s az e vé­gett esetleg szükségessé válandó eladása bányá­inknak, államjavainknak s mindenesetre elkerül­hetetlen újabb rendezése vasutaink kezelési rend­szerének. Könnyű ezen és több más nagyfontosságú tárgyakat, melyeket e helyen mind felemlítenem nem lehet, néhány szóval egyszerűen jelezni, de czélszerű elintézésük nagy óvatosságot, előrelátást, sokoldalú alapos szakismeretet és kétségen kívül időt is igényel. Minden képviselőnek kötelessége behatólag tanulmányozni ezen tárgyakat, kell, hogy legyen azok iránt saját nézete, de ha tehetségeit túlbe­csülni, saját belátását minden másoké felett álló­nak tartani nem akarja, készen kell lennie arra is, hogy egyéni nézetei mások behatóbb, szakavatot­tabb, gyakorlatiabb nyilatkozataik által egyben­­másban, több vagy kevesebb esetekben módosít­hatók, kiigazíthatók, megjavíthatók lehetnek. Hogy a képviselő állása ezen követelményé­nek elismerésével lépjen az országgyűlés teremébe, szükséges azért is, mert a parlamenti kormány a nemzetnek, vagyis — a­mint rendesen történni szokott — a nemzet nagyobb részének, az ország­­gyűlés többségében megtestesült nagyobb részének kormánya lévén, mint ilyen egy bizonyos hosszabb ideig állandóan egyetértő országgyűlési többségnek, vagyis az országgyűlésen többségben lévő pártnak állandó támogatása nélkül nem állhat fenn, ily párt pedig csak tagjai egyéni nézeteinek előleges értekezéseikbeni kölcsönös kiigazítása s kiegyezte­tése által tartathatik fel a minden pillanatban a szétrobbanás esélye előtt áll, ha tagjainak egyéni nézeteikhez való, makacs ragaszkodása a közös megállapodás lehetőségét kizárja. Engedjék meg ennélfogva, miszerint a­he­lyett, hogy egyéni nézeteimet fejtegessem ezen nagyfontosságú kérdések miként leendő megoldá­sáról, mely egész összességében egyes ember szakkép­zettségének körét különben is messze túlhaladja, s a haza valódi érdekében csak­­az országgyűlési tárgyalások közben, minden illetékes tényezők köz­bejöttével állapítható meg, inkább csak azon fő­irányt emelhessem ki, melyet az országgyűlésen követni óhajtok, azon eljárást körvonalazhassam, melylyel az em­lített nagyfontosságú kérdéseket legc­élszerűbben megoldhatóknak vélem. Állami háztartásunkat, pénzügyünket óhajtom rendeztetni mindenek előtt, mert egyenlő örök törvények által kormányoztatik az emberiség nagy­ban és kicsinyben is. Családjának fennakadás nélküli folytonos fennállhatását kell mindenek előtt biztosítania az atyának, ha annak jólétét, fényét, tekintélyét egyéb intézkedései által jövőben magasra akarja emelni, s homokra épít, veszélyteljes vállalatot kezd, ha erején, tehetségén túlterjeszkedvén a csa­lád jövőjére vonatkozó nagyszerű tervekkel fog­lalkozik akkor, midőn annak legközelebbi minden­napi megélhetése még biztosítva nincs. Áll ez az államokra nézve is , valamint az egyénnek, úgy az államnak is élnie, léteznie kell, hogy fejlődhessék. Hazánk államisága minden kellékeinek aka­dálytalan fenntartását a jelenben kell mindenek előtt biztosítanunk, ha tartós sikerrel akarjuk megvetni jövő jólétének alapjait. Tehetségem szerint közre fogok működni to­vábbá arra, hogy szakadatlanul fenntartassék azon pártegyesülés, mely a múlt országgyűlés alatt létesült, s elkerülhetlenül szükséges arra, hogy az ország kormánya elég erővel bírjon mind be­, mind kifelé hazánk mindazon nagy érdekeinek ér­vényesítésére, megvédésére, melyek a jövő ország­­gyű­lés tanácskozásainak tárgyait képezendik. Tehetségem szerint közreműködendők arra, hogy a bizalmas egyetértés zavartalanul fenntar­tassék ezen párt s az abból alakult kormány kö­zött , mert erőt a törvényhozásban csak e két té­nyezőnek egyetértése fejthet ki, sikert a p­aramenti kormányzati rendszerben csak a kormánynak s országgyűlésnek együttes közreműködése eredmé­nyezhet; e sikert a kormánynak gyakori változása mindig koc­káztatja, sőt annak teljes biztosítására a kormánynak bizonyos állandósága is szü­kséges, s ez anélkül nem érezhetik el, hogy egyes képvi­selő a párt egységének fenntartása, helytelen kor­mányválságok eltávolítása végett egyéni nézeteit a kormánynak, pártja a kormánynyal egyetértő többségének egyszer is másszor is alá ne ren­delje. Tudom, hogy vannak esetek, melyekben mind­ezek mellett is a képviselőnek követni kell keble istenének, lelkiismeretes meggyőződésének sugalla­tát, s ellentétbe kell helyeznie magát a párttal és kormánynyal, melyeknek addig hive volt, de a legritkább esetekben csak oly körülmények közt történhetik ez, melyek elég fontossággal bírnak arra, hogy új pártalakulást, kormányválságot is indokoljanak. Fenntartom meggyőződésem nyilvá­nításának szabadságát minden ily esetben, de nem tartózkodom kijelenteni, hogy, ha nem is az érte­kezletekben, de az országgyűlésen el fogom hall­gattatni egyéni nézeteimet is mindazon esetekben, midőn azoknak elhallgatását magasabb szempont­ból a közérdek követelni fogja. A közérdek s a haza közjava általában és egyedül az, a­mit országgyűlési eljárásomban min­den személyes tekintetek mellőzésével, s saját né­zeteim bálványozása nélkül főképen irányadóul te­­kintendek. Az országgyűléseken eddig követett eljárá­somhoz híven belügyeinkben a parlamenti kormány­­rendszernek, a polgárok jogegyenlőségének teljes épségben fentartására, közigazgatásunk, törvényke­zésünk rendezésében az egyéni szabadságnak, a tulajdoni jog szentségének biztosítása mellett a rendnek, a gyors s szigorú jogszolgáltatásnak meg­honosítására ; nemzetgazdasági s culturai tekin­tetben e hon polgárai, mind anyagi mind szellemi jólétének s tehetségének emelésére, fejlesztésére, s minden e végre szükséges intézményeknek s törvényhozási intézkedéseknek mielőbbi életbelép­tetésére; — pénzügyi tekintetben kezelésének czél­­szerűbb rendezése mellett államháztartásunk egyen­súlyának minden áron helyre­állítására; nemzeti­ségi tekintetben a haza fia; polgári jogegyenlősé­gének megóvása mellett az állam magyar jellegé­nek fenntartására; vallási tekintetben a vallásos­ság érdekeinek megvédésével a vallás­szabadság megállapítására]; az egy fejedelem uralkodása alatt velünk államjogi összeköttetésben álló országokkal szemben végre az ily helyzetben megkívántató jó szomszédságnak, egyetértésnek fentartása­­­­s a viszonyos érdekek kölcsönös kímélése mellett is a hazát megillető jogok érvényesítésére fogok törekedni, s mindig pártolandom az e czélokat szintén sajátjainak ismerő kormányt. De törekedni fogok mindezekre, a­miket mondottam, koromhoz képest megtörött erővel, s ha tehetségeim eddig sem voltak elégségesek mind­annak elérésére, a­mit általuk elérni akartam, a jövőre nézve kedvezőbb sikerrel magamat még ke­­vésbbé kecsegtethetem, s e tekintetben tisztelt vá­lasztóimnak kegyes elnézését előre is kikérni kénytelen vagyok. Legfőbb óhajtásom az, hogy ha megbízatá­som lejártával önök tisztelt körében isten akarata szerint még megjelenhetek, általuk oly őszinte, osztatlan elismeréssel és megelégedéssel fogadtas­sam, a­mily szíves jóindulattal bocsátanak el jelenleg reám ruházott megbízásuk teljesítésére; ez óhajtásom azonban némi részben is csak úgy tel­jesülhet, ha önök engemez eljárásomban ezentúl is azon nagybecsű bizalommal, hazafias rokonszenvvel támogatandanak, melyekkel eddig megtiszteltek, melyeknek a mai napon nyert újabb bizonyítékáért ismételve hálás köszönetet mondok, s hogy azokat tőlem jövőre se vonják meg, ezennel is kérvén, magamat távozásom idejére is nagybecsű szives hajlamaikba s becses emlékezetükbe ajánlom. Ezen remek beszédét többször szakiták félbe a választók éljenei , s befejezte után szűnni nem akaró éljenek közt vonult vissza szállására. — */210 órakor fogatára szállott, s a választók lelkes éljenei közt útra kelt a választók díszes kíséretével. A menetet a komáromi önkénytes tűzoltó-egylet dísz­ben megjelent parancsnoksága nyitotta meg, azt követé a választók jelvény-zászlós fogata, a városi hatóság képviselete, a komáromi földbirtokos gazdák­nak — régi banderiális zászlójuk alatti— Gulyás Lő­­rincz földbirtokos gazda által vezényelt, festőién szép régi magyaros ezüstös egyenruhában öltözött, díszes lovas bandériuma, — ezután az ünnepelt férfiú fo­gata, ki mellett Asztalos Mór választási elnök foglalt helyet, ezt követték a választók a fogatok hosszú során. A menet a megyeháztól indulva a főutczákon, a zöld gályákkal és zászlókkal díszített hidakon keresztül, taraczklövések közt az igmándi erdőig vonult, hol megállapodván, a kisérő választók a választási jelvény-zászló alatt a nagy hazafi körül gyülekeztek, s szónokuk Asztalos Mór meleg sza­vakban vett búcsút az ünnepelt férfiútól, ki­emel­kedett s meghatóan érzékeny szavakkal megkö­szönve a választóknak iránta nyilvánult jóakaró bizalmát, magát szives emlékezetükbe ajánlva, szi­ves kézszoritások s szívből jött „istenhozzádok“ , lelkes éljenek között fogatára szállott s Nagy-Ig­­mándra hajtatott, — az éppen ott folyamatban levő választásnál szavazati jogával élendő. Midőn fogata a közeli dombhát alatt eltűnt, ünnepélyes rendben tért vissza a menet Komáromba. Komárom város polgárainak e választással tett nyi­­latkozványa ismét fényes bizonyítéka hazaszerete­tüknek, mert azzal, hogy a nagy hazafit Ghyczy Kálmánt tiltakozása daczára is újra sikerült lelkes ragaszkodásukkal a képviselőháznak megnyerniük, nagy szolgálatot tettek a hazának, miért is lelkünk­ből kívánjuk: tartsa meg a gondviselés Komárom város polgárait ezen, a haza javát czérzó szép egyetértésben; — bár e hazának minden választó­­kerülete ily értelmes és odaadással határosan ha­zaszerető választókkal dicsekedhetnék. D. A gödöllői kerületből. Az „Egyetértés és Magyarujság“ 74-ik számában a gödöllői szabadelvű pártot, úgy kö­­vetjelöljét idősb Fáy Béla és gr. Ráday Pál urak személyét oly, úgyszólván aljas rágalmakkal illeti, mit becsületes gyomra embernek méltó indignatio nélkül eltűrni nem lehet, és igy kénytelenítve érez­zük magunkat úgy pártunk józansága, a követje­lölt értelmisége, valamint gr. Ráday Pál ur érde­kében a fent említett széldali újságban közzétett rágalmak ellenében fölszólalni. A gödöllői kerületi szabadelvű párt sokkal értelmesebb, műveltebb és józanabb gondolkozása, hogysem tagjainak nyakára oly követjelöltet le­hetne oktrojálni, kit az „Egyetértés és Ma­gyarojság“ szerint mondva „a nép nem akar.“ Már a múlt választáskor idősb Fáy Béla urat az egész kerület egyhangúlag választa meg, és így most is az egyedüli követjelöltje a szabad­elvű pártnak, ki körül határtalan tisztelettel és bi­zalommal csoportosulunk. És így éppen semmi szükség sincs arra, hogy id. Fáy Béla úr érdeké­ben bárki is pressiót gyakorolna. Minden­esetre a gödöllői szabadelvű pártnak nem volna ínyére, ha a kerületet az „Egyetértés és Magyar Újság“ saját szavaiként „p­arasz­t­­bíró“ képviselné. De ne higgje senki, hogy a „gödöllői szabadelvű párt ugyan csak megijedt“ , mert kerületünk szabadelvű pártja oly erős és tö­mörült, miszerint nem csak Tóth Istvánt, de bár­mely elsőrendű szélbali kapacitást is képes megbuktatni. A­mi id. Fáy Béla úr képzettségét és művelt­ségét illeti, arra csak azt mondandók vagyunk, hogy kis ujjában több tudomány rejlik, mint az „Egyetértés és Magyar Újság“ gödöllői kerületi szélbali összes tudósításában. Gr. Ráday Pál úr semmi néven nevezendő pressiót nem gyakorolt, ezt még nyílt ellenségei sem mondhatják, hanem igenis féken tartja Tóth István eszeveszett kullajtárjait, kik állam- és tör­vényellenes tanokat hirdetnek a „nadrágosok“ s „urak“ ellen. Az ily „Dósa“-féle „boros butykosokat“, „pá­linkás“ és „határ“ nélküli kullajtárokat féken tar­tani kötelessége nemcsak gr. Ráday Pál szolgabi­­rónak, de minden becsületes állampolgárnak. Sőt akkor követne el nevezett szolgabiró úr és más honpolgár a választási törvény ellen bűnt, ha az oly vad és rakonczátlanok garázdálkodásait bedugnt szemmel néznék. Becsületes fegyverekkel egymás ellen küz­deni nem sért senkit, de oly fegyverrel, mint Tóth István néhány szál embere a gödöllői kerületben küzd, minden józan gondolkozását felháborodásra gerjeszt. A szélsőbaloldal és ennek közlönye az „Egyetértés és Ma­g­y­aroj­sá­g“ soha na­gyobb szegénységi bizonyítványt nem állított ki magáról, mint akkor, midőn Tóth István fellépését sanctionálták. Tessék a választás napján Gödöllőn megte­kinteni, hol van a józan értelmiség, hol a „cse­­nevész csőcselék“?! . . . Kelt Issaszegh, julius 1. 1875. A gödöllői szabadelvű párt nevében: Paulo­­v­i­c­h Ignácz, a gödöllői kerület szabadelvű párt bizottmányának elnöke, D­o­b­o­z­y István, kér. pártjegyző, Kapczy Vilmos, Szabó János, Eu­ch­­mann József, Illés Dániel, s. k. A vasutak gazdálkodása. A közlekedési miniszter a kamatbiz­­tosítást élvező vasutakhoz egy fontos körrendeletet intézett, melyet közlünk egész terjedelmében, s kí­vánjuk, hogy foganatja legyen. A rendelet czélja véget vetni a pazar gazdálkodási rendszernek, mely eddig a vasutaknál az államkincstár rovására hívott. A rendelet különben így hangzik: „A kincstárnak az állami biztosításból eredő rendkívüli megterheltetése s név szerint azon tapasz­talat, miszerint az érdekelt pályák eddigelé alig hozták be átlagosan a biztosított tiszta jövedelem 10 —15°/0-át, holott a fennmaradó 85—9Ó°/0 tény­leg az államkincstárból pótoltatott, — arra indí­totta a kormányt, hogy a legszigorúbban éljen azon az engedély-okmányokban gyökerező jogával, mi­szerint csak oly építkezési és felszerelési, illetőleg beszerzési kiadásokat engedélyezzen az üzleti szá­madásokba felvétetni, melyek a pálya eredeti álla­potának fenntartására elkerülhetlenül szükségesek, ellenben minden, ezen határon túlmenő költekezést oly új beruházásnak tekintsen, mely az államot éppen nem, vagy csak akkor terhelheti, ha a kor­mány eziránt külön kötelezettséget vállal. Ebből folyólag egyrészt az ily beruházási kiadások a zárszámadásokban töröltettek, másrészt pedig azon igazgató­tanácsi határozatok, melyek a fennebb említett elvbe ütközőknek találtattak, ha nem is minden esetben, de rendszerint kifogásoltattak. Másrészt azonban a kormány a vasúttársula­­toknak nyújtandó külön­ biztosítás iránti törvényho­zási intézkedés kieszközlése által e társulatokat oly helyzetbe juttatta, hogy a valóban elkerü­lhet­­leneknek bizonyult és az államkincstárnak is érde­kében álló beruházások költségeit, a törvényhozás által megszabott határok közt, a biztosított tiszta jövedelem, illetőleg a részvényesek kamatigényei­nek érintése nélkül fedezhessék. Az ezen törvény­hozási intézkedésnél alapul szolgált egyik fő czél, t. i. az érdekelt vaspályák hitelképességének foko­zása, nem volna azonban kellőleg s minden irány­ban biztosítva, ha az elől említett számadási törlé­sekből eredő függő kérdések is egyidejűleg megol­dást nem nyernének. Ugyanezért egyrészről, s másrészt azon czél­­ból, hogy a vaspályák gazdasági ügykezelésének ezentúl a f. é. május hó 2-án 5591. sz. a. kelt rendelet értelmében leendő ellenőrzése az említett függő ügyek miatt feltartóztatást ne szenvedjen, — egyidejűleg 9083. sz. a. kelt intézményemben azon intézkedést tettem, hogy a pálya megnyitásától 1874. év végéig kormányi engedély nélkül az üzleti bevételekből fedezett, üzleti kiadásokat azonban a fennebbiek szerint el nem ismerhető, s igy a fel­veendő kölcsönből megtérítendő beruházásokra nézve is az elszámolás a beruházások megállapításával kapcsolatosan a legrövidebb úton eszközöltessék, s elvárom (a czímtől), hogy az e részben megbízott magyar kir. vasúti és hajózási felügyelőségnek nemcsak nehézségeket nem teend, sőt inkább an­nak a leszámolás gyorsítása érdekében minden ki­telhető módon segédkezet nyújtand. Jövőre pedig a kérdéses beruházások tekin­tetében a már fennebb idézett 9083. számú s a még pótlólag kibocsátandó rendeletek fognak irány­adásul szolgálni. Különösen figyelmeztetem (czimedet), hogy a forgalmi eszközökön és anyagszereken kívül egyéb beruházások az engedélyezendő kölcsön terhére ép­pen nem, vagy csak annyiban lesznek eszközölhe­­tők, a­mennyiben a forgalmi eszközök szaporítása azokat feltétlenül maga után vonja. E tekintetben tehát az engedélyokmányoknak már elől említett szigorú álláspontja lesz elfogla­landó, mely szerint t. i. az illető pályák teljesen üzletképes, tehát oly állapotban voltak előállítan­­dók, mely a biztosított tiszta jövedelem közvetíté­sére teljesen alkalmas, melynek állandó fenntartása tehát az üzletet egyedül és kizárólag­ terhelheti Különben is tapasztaltatok, hogy az egyes vasúti igazgatások nem fontolják meg azt mindig és kellőleg, hogy a bevételek csekélysége folytán a pálya üzlete ez idő szerint jóformán az állam terhére vitetik, s hogy az ország termelési viszo­nyai folytán a forgalom emelése is egyelőre szű­kebb korlátok közé van szorítva, mely körülmény már magában véve is a legszigorúbb takarékos­ságra utal, hanem egyes beruházások szükségét gyakran csak a nagyobb czélszerűség, a kényelem, sőt olykor a műszaki tökéletesség igényeivel in­dokolják. Ennek jövőre legalább a kamatbiztosító államkincstár irányában — meg kell szűnnie, mi­nélfogva a beruházási kölcsönben fedezetet nem találó, de pályafenntartásnak sem tekinthető épít­kezésnek, átalakításoknak és beszerzéseknek — a biztonság igényeitől eltekintve — ezentúl csak esetről esetre s az összeg nagyságára való tekin­tet nélkül kikérendő kormányi engedély mellett, és csak annyiban lesz hely adható, a­mennyiben az illető beruházás által vagy kétségtelen megta­karítás, vagy a bevételek egyébként­, de bizonyos emelkedése lesz elérhető. Miután a kormány a munkaszaporítás elke­rülése czéljából jövőre az igazgató­tanácsi jegy­zőkönyvekben elhatározott beruházásokat esetről­­esetre kifogásolni nem kívánja, ellenben az üzleti számadásokban az engedély nélkül tett beruházási kiadásokat jövőre is törülni fogja, ennélfogva a fennebbi elvi álláspontot (a czimmel) miheztartás végett egyszer s mindenkorra a végből kívántam közölni, hogy ehhez képest a részvényeseket ka­matigényeik megcsonkításától megóvni igyekezzék.“ Választási mozgalmak. Követválasztási dal Zseliczben. (Dallama: Kossuth Lajos azt szente.) Azt óhajtja a mi szivünk Somssich legyen a követünk! Érte élünk, érte halunk Pártjától mi el nem állunk. Éljen Somssich Pál! Ő Somogynak szemefénye S ismert nemeslelkitsége. Azért hangosan kiáltjuk Hogy mi tőle el nem állunk. Éljen Somssich Pál! Hogy hazáját hőn szereti Azt mindenki elhiheti. Akkor védte szabadságát, Mikor más befogta száját. Éljen Somssich Pál! Most épp oly követ kell nekünk, Ki bátran harczol mellettünk ; Mert szivén fekszik hazája Jólléte és boldogsága. Éljen Somssich Pál! Somogy megye, julius 1. A „Pesti Napló“ sürgönye által reklamirozott tabi választókerület­ben Szontágh Pál egyhangúlag, s lelkes ragasz­kodással választatott meg képviselőnek. Azon sok idétlen hírnek — mely az utolsó napokban egy klikk érdekében eresztetett szélnek — nem volt zavarszülő hatása; a némelyek által óhajtott zavar fergetege nem kerekedett föl, mint azt jósolgatta a tettetett félelem sápitozó kajdács­­kodása.... És ennek mi szivünkből örülünk, nem csak azért, hogy becsületesség őszinte töprengésé­hez intézett szavaink beteljesedésének örömét él­vezhettük, hanem felebaráti szeretet szempontjából is, mert azt is látták, hogy ezen aggálylyal esett zavaros fergetegnek csak szele lett volna, s e szél csakis azokat söpörte volna le a nyilvá­nosság magaslatáról, hol különben is igen vékony sejtszövet­ szélén függenek agyuknak, s hova csak­is a kapaszkodásban elfáradt karjuk fájdalma miatt felhangzó segélykiáltások után tolta fel a szeretet szánakozása őket, kik a vihar magvát elhintve odú­­sok rejtekében lesték a fergeteg felkerekedését. Lesz alkalmam — s tán nemsokára — leraj­zolni azon zavarhajhászó vészmadarkákat, kik az általuk várva várt zivatar közeledését sápitozó hajdácsolással jelezgetik ott és akkor is, hol ami­dőn derült eget lát maga felett minden teremtése az istennek. Igaz, hogy a hírlapok is segítői voltak a za­varos hirek terjedésének öntudatlanul ugyan, de vigyázatlanul. — Ugyan kérdem: nem lehetne a hirlapolvasó közönség igazságban gyönyörködő ré­szének érdekében és kedvéért tiszta forrá­sokra tenni szert, hogy ne lenne kénytelen a jámbor közönség annyit csodálkozni a hír forrá­sából a lapokra kiöntött víz felszínén úszkáló vízi madarak furcsaságán ! Tudom, nem lehet kivinni egy lap szerkesz­tőségének sem, hogy egy pár apró kacsa ki ne bújjon szerkesztőségi fiók borítója alól, de azt talán mégis meg lehetne tenni, hogy csapatonkénti úszkálásuk közben ne puffogassanak annyit le kö­zülük, mennyitől olvasó közönségük vízi vadhús­hoz nem szokott gyomra megcsömörlik. Ha majd a választási mozgalmak megindult árja lecsillapul, szólni fogunk e tárgyhoz még a hirlapolvasóközönség érdekében s a lapok javára. Csakis azt jegyzem meg ezúttal, hogy egye­sek észhiányának badar dolgokban mutatkozása miatt ne mondjanak bolondnak egy kerületet, s egy-két egyénen mutatkozó szenynyes ing látására ne gyürközzenek fel egy egész kerület fehérneműi­nek megszappanyozására. A tabi kerület jobb hírénél s egyhangúlag választá meg képviselőjét, most nem a lapok ajánl­­gatása folytán, de jelességekkel biró személyéhez ragaszkodó öntudatának serkentő szava után. A Técszs, junius 30. Most, a midőn az ország minden szegletében a beszámoló beszédek végé­­hossza nélkül tartatnak; midőn ezek olvasásába és a képviselőválasztási mozgalmak zűrzavarában un­tig bele­fáradtunk, midőn a frasis özön csaknem elnyeléssel fenyeget, alig hittük, hogy legyen kép­viselő, kinek beszámoló beszéde oly hatást, oly ál­talános felviranyozást idézhessen elő, mint Vá­ra­dy Gáboré folyó hó 27-én városunkban. Nagyhatású beszéd volt ez, hangzatos frázisok nél­kül, a meggyőződés és tiszta igazság alapján. Szé­pen m­ondá, hogy nekünk nem azt az egyszeriem-

Next