Ellenőr, 1875. július (7. évfolyam, 183-210. szám)

1875-07-10 / 189. szám

Előfizetési árak Egész évre . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre . . 10 „ — „ Egy hónapra 1 „ 80 „ » Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. Semmit sem közlünk , ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bér­mentes leveleket fogadtunk el. 189. szám. POLITIKAI NAPILAP, Budapest, szombat, július 10. 1875. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Zségrády testvérek Irodájában.) Kiadó-hivatala: Előfizethetni helyben és posta útján, nádor-utca 6. sz.­­ A lap szétküldésére vonatkozó reclamatiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. vil. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára­ d­, „Elanőr“ kiadó­hivatala (Festen, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárus­ után történő­­árgrende­lések után az „Ellenőr“ részéről nem »(intik. »nini «»«Mist. E$y virt- . v . . . 20 forltíf — hr Féíéfte ........ 10 „ — kr. Negyedévre .................................5 „ — kr. Key hóra ....... I „­80 kr. Az előfizetést — postai iston vagy sze­mélyt ««»» nyugtázza TÁVI­RATOK. Fehértemplom, julius 9. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) A szavazás éjjeli 1 órakor ért véget. Ezerkilenczszáz és ötvennégy sza­vazat közül Sztupa György 194 szavazat­­többséggel Trifunácz ellen képviselővé vá­lasztatott. A román és szerb választók közt nagy a lelkesedés. (E kerületet Babesiu Vincze képviselte. Szerk.) Kőszeg, julius 9. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) Fügh Károly szolgabiró gróf Ap­­ponyi Albert ellen nagy szótöbbséggel kép­viselőnek választatott. Nyíregyháza, julius 9. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) Vidliczkay volt képviselő 369, Vécsey 366 szavazatot nyert, 15 ki­rályi hivatalnok szavazott ellenünk. A Sennyey-párti törvényszéki elnök és kath. esperes két nappal ezelőtt fürdőre utaztak. Verhovay és Mezei két nap óta a legfékte­lenebb izgatást űzték az iparos osztályban. Lippa, július 9. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) Tormássy Mihály sz. p. 68 szó­többséggel Kövér Gábor ellen a hidegkuthi kerületben képviselőnek választatott. Lugos, julius 9. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) Szende Béla hadügyminiszter 819 szóval Bredicsán nemzetiségi 261 szavazata ellenében nagy lelkesedéssel megválasztatott. Moravicza, julius 9. (Az „Ellenőr“ ere­deti távirata.) A moraviczai kerületben Dá­niel László sz. p. Babes Vincze nemzetiségi túlzó ellen nagy többséggel megválasztatott. A lelkesedés osztatlan. (E kerületet a múlt országgyűlésen Marx Antal sz. p. képvi­selte.) P.-Ladány, julius 9. (Az „Ellenőr“ ere­deti távirata.) A nádudvari kerületben Sem­­bery István Kiss József ellenében 135 szó­többséggel képviselővé választatott. (E ke­rületet a múlt országgyűlésen Ivánka Imre képviselte. Szerk.) Pancsova, julius 9. (Az „Ellenőr“ ere­deti távirata.) A pancsovai kerület képvise­lőjének Polti Mihály nemzetiségi v. képvise­lőt választotta meg. Kis- Czell, julius 9. (Az „Ellenőr“ ere­deti távirata.) Vasmegye kis-czelli kerüle­tében Boda József sz. p. választatott meg. (E kerületet a múlt országgyűlésen Horváth Ede képviselte. Szerk.) Szombathely, julius 9. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) Vasmegye körmendi ke­rületében Zsibrik Kálmán sz. p. 436 szó­többséggel képviselőnek választatott. (E ke­rület képviselője a múlt országgyűlésen Takács Lajos volt. Szerk.) Gyertyámos, julius 9. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) A billeti választókerület­ben 368 szavazattal Schwicker Henrik 152 szavazata ellenében Huszár Imre sz. p. volt képviselő választatott meg. Veszprém, július 9. (Az „Ellenőr“ ere­deti távirata.) Molnár Aladár a nagy­vá­­zsonyi kerületben Véghely Dezső ellenében 113 szótöbbséggel képviselőnek ismét meg­választatott. Bécs, jul. 9. Az „Abendpost“ értesítése sze­rint Rudolf koronaherczeg múlt éjjel jól aludt, a betegség normális lefolyást vesz. Brüssel, jul. 9. A „Moniteur“ közzéteszi a Duchesne-törvényt. Madrid, jul. 9. A spanyol kormány a ke­reskedelmi szerződések felmondását készíti elő, hogy a jövő évre azok revisiója eléressék. Berlin, július 9. A mai tőzsdén az alacsony külföldi árfolyamok és a contremine nyomást gya­koroltak ; franczia értékek és hitelrészvények külö­nösen lanyhák, vasutak részben engedők, bankok csökkentek. Pécs, julius 9. (Hiv. zárlat) Magya­r földtehermen­stel­vény 81.75. Salgó-Tarján —. Magyar hitel 212.7 Magyar záloglevél 86.70. Erdély 123.8. Magyar kelet vasút 49.75 Magyar sorsjegy 81.50. Magyar földhitel 275.25. Magyar vasuti kölcsön 101.25. Anglo-magyar 8.— Franco-magyar 59.75. Alföld 132.50.Magyar északkelet vasút 127.—.Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 66.80. Tisza vasút 193— Municipal-t­ank —.—. Pesti bank — JBerlin, jul. 9. (Zárlat.) Galiczai 102.50 tallér Lombard 163.50 kir. márk. Ezüst jövedék 66.90. tallér 1860-as 119.75. tallér. — Bécs 18120, bir. márk. — Roma­niai 35.60 tallér. Államvaspálya 499.— bir. márk.­­ Papir­­jövedék 64.80 tallér. — Hitelsorsjegy 348.­. — 1864-es 308.—. bir. márk. Hitelrészvény­ek 391.— bir. márk. Hitel­részvények 436.50 kir. márk. — Magyar sorsjegy 17­5.— bir. márk. Utóbörze —.------. Amsterdam, jul. 7. Búza márcz. 276. máj. — Koks márcz. —, KRISZTINAVÁROSI SZÍNKÖR. Szombat, julius 10. Odry Lehel fölléptetti: A faun rosza. Énekes népszinmtt 3 felvonásban. Budapest, julius 9. A hol az ostornak csattanni kell. Kossuth Lajos megpattogtatja végre lángostorát a gyülevész kufár-hadon, mely az ur templomát megfertőzteté. Ki innen, sehonnaiak! ki innen lelket­len világcsalók! ki innen, szennyes söpre­déke a társadalomnak! Marczangoló kezetek ne merjen kotorni az illetetlen eszmék szen­télyében; ne merje érinteni isten papjának hófehér köntösét; ne merje összelopkodott, meghamisított portékátok fölébe czégérül tűzni az igaz ember szeplőtlen nevét. Őrült­ség, hóbort és gazság népe, ki innen ! ki! Takarodjatok! Iszonyatosan csattog a Kossuth ostora. De még mindig gyöngén a galád visszaélés nagyságához képpest, a­mit tiszta nevével űznek, s még mindig igen alant, igen a hitvány göröngy és utczai por között. A Majorosok és Színi Károlyok kikorbácsolásá­­val még nincs befejezve a tisztítás műve. A templomnak nemcsak pitvara, hajója, eltorusa is tele a politikai zsibárusokkal, mindössze annyi a különbség, hogy ott künn gyékényről, rongyokban kínálgatják a ha­mis portékát, ott benn pedig kettyűzött kézzel üveges kirakatokban. És higgye el nagy hazánkfia, nehéz megmondani, melyik veszedelmesebb a két fajta közül, melyik­nek kufárkodása nagyobb injuria a bitorolt czég hitelének. Mikor egy Majoros, egy Színi Károly áll elő otromba szedelékével, első fogásról megismerhetni a kínált áru hamisított voltát. Az ilyen szőrű emberek ámítása szembeszökő s a csalás szándéka oly kézzelfogható, hogy csak az nem kapja őket rajta, kit az isten egészen kezetlenül felejtett, a legprimitívebb ítélő s értelmi organismus dolgában is. A bornirtság, megbízhatatlanság és eszelősség adományairól hírhedt subjectumokat meg­őrzi e hírhedtségük attól, hogy valami nagy roszat okozhassanak a társadalomban, hol az ajtó megött is csak a seprő alatt van megillető helyük. Ha egy Színi Károly, a­ki az úristentől is szokott leveleket, táv­iratokat, sőt lyrai költeményeket is közölni lapjában, egyszer úgy bolondul meg, hogy Kossuthot is befogadja az istenségek méltó dolgozótársának, hát azzal csak a Lipót­­mezőre teszi magát érdemesebbé, de bizony nem okoz vele nagyobb­ kárt sem a nép józan eszében, sem nagy hazánkfia nym­­buszán. De vannak hamisítók, kik a szavahihe­tőség, tekintély és okosság hírében állva, rafinériával űzik ravaszul elkendőzött mes­terségüket. Mesterséget, melynek mivoltáról a legtöbb esetben csak akkor jön tisztába az értelem, midőn már sínyli az ébruáltatás kö­vetkezményeit , mesterséget, melynek fogásait csak elemző fürkészéssel lehet ellesni. És ezzel a mesterséggel készül a legveszedel­mesebb hamis árú, mert csak használat után mutatja ki a természetét, mikor már jól megadták az árát. Mikor Kossuthról azt híreszteli valaki, hogy haza jön és földet oszt, azzal csak oly elemek eszét lophatja meg, melyek, hála is­tennek, oly véghetetlen parányi mennyiség­ben fertőztetik­ a hazai levegőt, hogy epi­démiának egyátalán nem szolgálhatnak ko­vászul, legjobb igyekezetük mellett sem. De ha azt hirdeti róla valaki, hogy az erkölcsi rend, a nemzet jogai, a haza boldogsága, a polgárok jóléte egyesegyedül , benne s általa találhatók fel, és a ki egy Kossuth­nak nagy idők nagy mozgalmaihoz termett szelleme magasságáig föl nem mer érni mindenkor és mindenben a hétköz­napi gondok és veszélyek rögei közül, ne­hogy lábai alól elfogyjon a föld, az elvta­gadó, hitehagyott, jogvesztő, hazaáruló, abba igenis, lehet epidémia. Az megvesztegetheti a levegőt magas rétegekig, ha tisztító vihart nem ad rá a népek és országok egészsége fölött őrködő gondviselés. Ez a rut, ez a gonosz visszaélés a névvel, melynek sugárkörébe lopódzva feljogosultnak érzi magát a leg­­pulyább sütkérező is országmentő hőst, nem­­zetüdvözitő megváltót játszani s káromló szájjal szórni a szitkot az egész ismert vi­lág ellen ; vád alá helyezni az egész nem­zetet. Feljebb, feljebb kell annak a láng­ostornak csattanni, nem csak ott a tapodni való rögök közt. Csattannia kell mindenütt, hol indokolatlan becsvágy, szereplési visz­­keteg, feltűnési mánia, a politikai fanatis­­mus eszközeivel „dolgozik“ selejtes üzleté­ben Kossuth firmája alatt, melyet épp oly könnyen megtagad, ha az üzleti raison úgy kívánja, mint meghamisít, mikor így ígérkezik haszon. Csattannia kell az egész hernyó­parton, melynek régen kiveszett volna még a petéje is, ha Kossuth leve­lein nem rágódhatnék. Naszódvidékéről azon sajnálandó távirati tu­­dósítást veszszük, hogy Cséry Lajost a vidék egyik kerülete egyhangúlag képviselőnek választotta. Re­méltük, hogy Naszódvidéke Tolna megye szakcsi kerületének nyomán halad, s megvonja a bizalmat attól az embertől, a­ki a nyílt meggyőződés­ű embere soha nem volt, a­ki csak alattomban szeretett rontani, csak a turbulenskedéshez és intrignakhoz értett, csak a vacsorapárt körül szerzett érdemeket. Megválasztatásának a parlamentben senki nem örül, csupán szánni tudja a kerületet, melyben a közvélemény ily félszeg módon nyilatkozott. Pásztélyi János munkácsi püspök, hír szerint, a magyar nyelv ügyében kerületéhez ismét egy körrendeletet intézett, melyben az iskolai elöljáró­kat éber figyelemre hivja fel arra nézve, mily lé­péseket tettek eddigelé a tanítók a magyar nyelv érvényesitése tárgyában. Pásztélyi úr különben a littani, praeparandiai és gymnasiumi vizsgákat, s a consistorialis ülésekben a tárgyalásokat szintén magyar nyelven vezeti. A bécsi lapok nyomorult perfidiájának egy újabb példáját kell registrálnunk. Amíg a külföldi iparczi­kkekre vetett vámok lejebbszállítását sür­gető magyar követelések még teljesen ismeretlenek valának, derék tintavitézeink a szabad kereskede­lem mellett’koptatták érdesi nyelvöket. Most, hogy Ma­­gyarország is a szabad kereskedelmi elvekhez haj­lik a kérdésben, e szemen­szedett legények egyet fordítanak a gúnyájukon és tele torokkal sikoltoz­zák, hogy ily elvek tönkre teszik Ausztria iparát. Eddig azt hittük, hogy a bécsi torlzágók elvi el­lenségei a magyar nemzetnek. Most bocsánatot kell kérnünk tőlük, hogy azt hihettük róluk, hogy nekik egyáltalában elveik vannak, úgy tesznek, mint az éretlen gyerekek, kiknek a saját javuk sem kell, mihelyt azt más is úgy kívánja. Adakozások. A budai viharkárosultak részére eddig az elöljáróságnak átadtunk 1914 forint és 95 kraj­­czárt három gyűjtésünk eredményeként. Negyedik gyűjtésünk csütörtöki lapunk szerint 53 frt. Újab­ban adakoztak és pedig: Illés Gyula Tolmácsról 5 frt. A ferenczvárosi Csernátony-párt részéről 38 forintot vettünk a következő levél kíséretében: Tisztelt szerkesztőség ! A budapest-ferenczvárosi szabadelvű Cserná­tony-párt f. hó 6-án a Szurmk­ertben tartott társas estélye alkalmával a budai árvízkárosultakról is megemlékezvén, az eszközölt gyűjtés eredményét 38 forintot van szerencsém azon kéréssel átadni, miszerint ezen összeget a mondott czélra a illető helyre juttatni szíveskedjék. És egyébként kiváló tisztelettel vagyok a t. szerkesztőség alázatos szolgája Hazay Lajos, a Csernátony-párt elnöke. Adony községéből érkezett 22 frt 50 kr. Ez összeghez adakoztak: Cserna Ferencz 5 frt. Kállay László 1 frt. Dé­­nis Jenő 1 frt. Kreskay Pál 1 frt. Bédy József 1 forint. Ofner Ignácz 1 forint. Ballay Győző 1 forint. Szell Nándor 50 krajczár. Koncsek Mari 1 forint. Márkus Adolf 1 forint. N. N. 1 forint. Magyar Josefin 50 krajezár. Magyar Anna 50 krajezár. Ma­gyar Mihály 1 forint. Grosz Mátyás 40 krajezár. Schlesinger testvérek 50 krajezár- Rothfischer Nándor 50 krajezár. Nagy János 50 krajezár. Gode György 40 krajezár. Pavel Alajos 30 krajezár. Pinthoffer Ferencz 30 krajezár. Pavel István 30 krajezár. Szeitl Ferencz 30 krajezár. Pavel János 30 krajezár. Jelinek Adolf 30 krajezár. Özv. Herezné 20 krajezár. Kelemen R. 10 krajezár. Frey János 15 krajezár. Tischner József 20 kraj­ezár. Bajor Ede 30 krajezár. Czoen Jakab 10 kraj­ezár. Trantmann Jakab 35 krajezár. Steiner Ferdinánd 50 kr. Negyedik gyűjtésünk összesen : 118 frt 50 kr. N­y­i 11 levél. Pestmegye szabadelvű választó­polgáraihoz! Pestmegye híven és méltólag régi szép hír­nevéhez a törvényhatóságok közt talán legelső tűzte ki a szabadelvű párt zászlaját, s a­mily büszkén és bizalommal emelte azt fel, épp oly fé­nyes diadalt szerzett e zászlónak a megye vá­lasztó közönsége f. hó 4-ikén. A megye tíz választókerülete közül egyetlen egy helyen sem bírt tért foglalni a szélsőjobb és szélsőbal erőlködése. A választó­polgárok hazafias érzülete és jó­zan értelmessége mellett a győzelem kivívását elő­segítette az oly hazafias önfeláldozás is, a­milye­nek a monori s gödöllői választókerületekben tűn­tek fel, a midőn pártunk több jelöltjei győzelmün­ket koc­káztatni nem akarva, önkényt visszavonul­tak, — de nagy szolgálatot tettek pártunknak, a kerületi elnök urak is buzgó és erélyes fáradozá­saikkal. Kedves, s szerintem elodázhatlan kötelessé­get teljesítek tehát, a midőn — addig is, míg ezt az augusztusi pártgyűlés megteendi — Pest megye összes szabadelvű polgárainak, a kerületi pártel­nök uraknak, s a monori és gödöllői kerületekben pártérdekből visszalépett jelölteknek, tisztelt elvba­rátaimnak, pártunk nevében forró köszönetet mondok. Tass jul. 7. 1875. Földvár­y Mihály a p­átmegyei szabadelvű párt elnöke. Kossuth ostora. (Az „Abaúj-Kassai Közlöny“-bál.) Nagy hazánkfia által fel vagyunk hatalmazva, hogy a lapunk szerkesztőjéhez múltkor írt levelé­ből adják a következő részt is: Rég óta bánt, boszant, keserít, hogy akad­nak emberek az országban, kik nem átallanak igénytelen nevemmel visszaélni. Azonban ön becses apjának 20-ik száma egy oly visszaélést hozott tudomásomra, mely már mégis csak minden mérté­ket meghalad. Nagy sajnálatomra azon különös gondolat villant fel egy-két ember agyában, hogy mozgal­mat indítanak az én hazahívásomra aláírásokat gyűjteni. Képzelheti ön, uram! mit kellett éreznem, midőn a lapok országgyűlési rovatában Majoros István zentai képviselő egy interpellációja foly­tán, a mostani belügyminiszter azon hivatalos ál­dásával találkoztam, hogy a nevezett képviselő két megbízottja azon hitegetéssel iparkodott To­­rontál megyében amolyan hazahívási aláírásokat gyűjteni, hogy ha hazajövök, fel fogom osztani az uradalmakat azok közt, kik a hazahívó levelet aláírják. Jól volt-e a miniszter értesítve? tényen alap­­szik-e eme megdöbbentő állítás ? természetesen nem tudhatom. De ha csakugyan úgy történt, amint állitá, hogy történt, nagyon igaza volt, mi­dőn azt mondá, hogy ez reám nézve valóban nem érdemlett meggyaláztatás. Sőt szégyen, gyalázat a magyar névre , mert valóban pirulnunk kellene a világ előtt, ha fajunk milliói közt csak egyetlen egy ember is akadna, ki (ha csak nem valamely tébolyda kosztosa) eléggé depravált, egyszersmind eléggé bolond, miszerint agyában ily bűnös, egy­szersmind eszeveszett gondolat megteremhet. A dolog úgy depravatió, mint eszeveszettség tekinte­tében annyira kirívó, hogy én alig hihetem lehet­ségesnek, é­s hinni szeretem, hogy Majoros úr csak mégsem állott volna ki interpellációjával az egész ország színe előtt egy ily revellációt provo­kálni, ha bizonyos nem volt volna felőle, hogy ily botrány nem történt. Sajnálatomat azonban nem titkolhatom, hogy a miniszter súlyos állítására adott válaszát kielégítőbbnek nem találhattam, legalább amennyire azt az „Egyetértés-Magyar Újság“ s a „Hon“ rövidke jelentéseiből megítélhettem (mert más fővárosi napi­lapot régóta nem látok). S Majoros urnak bizonyosan érdekében is, kö­telességében is állana: a súlyos imputatiót alapo­san megc­áfolni — ha képes. Különben a dolog bíró előtt lévén, arról most többet nem szólok. Hanem abstrahálva ezen felháborító incidens­től, annyit mondhatok, hogy azon egész mozgalom, mely az én hazahívásomra megindíttatott, a legfo­­náktabb, legtapintatlanabb valami, mit az absurdi­­tások logicája kiokoskodhatna. Határozottan kár­hoztattam, mihelyt tudomásomra jutott. Azonban mikor már azt gondoltam, hogy az, ki az eszmét megindította, rászallásom felől érte­sülvén, a dolog nem fog tovább fizetni: fogja ma­gát Majoros ur s azt újra szőnyegre hozza; leve­let intéz hozzám, s azt nem éppen dicséretes gyöngédséggel még nyomtatásban is körözteti. — Nem ösmervén Majoros urat, nem tudom megítélni, mennyire akart vagy nem akart e nyilvánossággal reám pressiót gyakorolni; hanem látván, hogy hozzám több hazahívó levelek érkeznek, hol szá­zak, hol ezrek aláírásával ellátva; még­pedig néha (mint különösen Pátkáról 515 aláírással) a népies érzelem romlatlan jámborsága által sugallott oly kifejezésekkel fogalmazva, hogy lehetetlen volt ol­vasásuk felett érzékenyen meg nem illetődnöm, nem lehetett a dolgot tovább ignorálnom; tehát jó népünket a jóhiszemű csalódás tovább fűzésétől megóvandó, kényszerülve valók Majoros úr leve­lére egy magánlevélben felelni; neki megírni okaimat, melyeknél fogva a megindított mozgalmat határozottan roszalom, s­őt felszólítani, hogy ro­szallásom­at ugyanazon úton köztudomásra hozza, melyen levelét nyilvánosságra hozta volt. ő ezt valami „Riadó“ czimü lapocskában tette meg, melynek létezéséről nekem ekkorig tu­domásom nem volt. A mit belőle valaha láttam, azon egyetlen példány, melyet Majoros úr nekem megküldött bizonyságul, hogy helytelenítésem köz­zététele irán­t kívánságomat teljesítette. Bár meg­vallom, nem gondolom, hogy megfelelő módon teljesítette, egy oly lapot választva közlönyül, melynek aligha lehet nagy közönsége, miután létezésének híre hozzám nem jutott el, aki pe­dig a hazai dolgokat figyelemmel szoktam kisérni. Azonban ön becses lapjának 20-ik számában Simonides aláírással egy czikk jelent meg, mely­ben leirhatlan megbotránkozással azt olvasom, hogy annak a Kiadó­nak szerkesztője Színi Ká­roly annyira ment üzérkedő vakmerőségben, mi­szerint nevem alatt leveleket, táviratokat tenne köz­zé lapjában, mint állítólag általam lapja érdeké­ben neki írottakat. Mondanom sem kell, hogy én bizony neki sem levelet nem írtam, sem táviratot nem küldtem. — Biz én még csak azt sem tudom, hogy „Ri­adó“ existál. Hát ez már nagyon komoly dolog. Itt már nemcsak a legszemtelenebb üzérkedés non plus ultrája, hanem egyenesen hamis levél boholás fo­rog fenn, ami bűnvádi eljárást is kívánhat. Bátorkodom is önt felkérni, méltóztassék a „Riadó“ azon számait, melyekben Simonides állí­tása szerint ily koholt levelek megjelentek, előke­­ríteni s nekem megküldeni, miszerint megitélhesem, vájjon csak az undornál s megbotránkozásnál raa­­radhatok-e, vagy pedig a büntetőtörvénynek is kell-e munkát adnom.’") Pedig kell lenni valaminek a dologban, mert már levelet is kaptam a „Riadó“ egy olvasójától Bács megyéből, aki ama (koholt) táviratra vagy levélre hivatkozva, tudtomra adja, hogy ha „szán­­déklott körutamban“ arra vetődöm, szegény háza ajtaját befogadásomra nyitva találom!! Hogy a nevemmel! visszaélések engem nagyon elkedvetlenítenek, azt nem tagadhatom. De ha ne­talán (mit nem tudok) e visszaéléseknél valahol azon számítás is találna lappangani, hogy a bo­­szantások, elkedvetlenítések engem oda vihetnek, hogy a közügyek iránti érdeklődéstől visszavonul­t) Nagy hazánkfia kérelmének eleget tettünk, mondja e levél után az „Abaúj-Kassai Közlöny“ szerkesztősége. Az e tárgyra vonatkozó válasz következőleg hangzik: „Igen nagyon köszönöm szivességét. Hogy mit fogok azzal a . . . . Színivel csinálni ? még alig tudom, a dolog annyira mindent meghalad, amit csak képzelni is bírtam, de hogy szárazon el nem viszi, az bizonyos, valamint az is, hogy ha hon volnék, a rendreigazítást korbácscsal kezdeném.C­sak, megmondom kereken, hogy e számításból semmi sem lesz. Kettőt mentettem meg az élet vi­harából. A lelkiismeret nyugalmát s a kötelesség­érzetet. S mig eszemet tudom s tagjaimat birom, nem adhatja magát elé az elkedvetlenítésnek oly özöne, hogy a másodikról megfeledkezve, az elsőt feláldozzam. Választások. (Julius 10.) Választási naptár. Julius 10-én választ: Kő­halomszék 2 kér. Jelöltek: Brennerber Mór és Kasper Mihály. Az uj képviselőház. Szabadelvű pártiak. Árvamegye: bobrói kér. Bellaágh József. (Azelőtt Zmeskál Mihály sz. p.) Biharmegye: belényesi kerület: Kozma Par­­thén v. k. H­á­romszék : szepsi-szt.-györgyi kér. Bakcsy Ferencz v. k. Kraskóm egy e; lagosi kér. Szende Béla v. k.; fehártemplomi kerület: Sztupa György. (Azelőtt Babes Vincze nemz.); oraviczai kér. b. Wo­dián­er Albert. (Azelőtt Vladár Ervin sz. p.); szászkai kér. Antonescu István. (Azelőtt Po­­pesen Elek nemz.); bogsáni kér. A­n­to­ne­s­c­u István. (Azelőtt Joannovics György sz. p.) Kraszna megye: szilágy-somlyói kér. Bo­cs­á­n­c­z­y Adolf v. k. Középszolnok megye: zsibói kér. P­o­g­o­n­y­i Dénes. (Azelőtt Dobay Antal függ.) M­ármaros megye: ökörmezői kér. Szilágyi István v. k. Naszódvidék: Cséry Lajos v. k. Nyit­r­a megye: szakolczai kér. Tarnóczy Gusztáv v. k. Szatmármegye: n.-károlyi kér. Domahidy István v. k. Szepesmegye: lublói kér. M­ár­iás­s­y Sán­dor. (Azelőtt Hradszky Antal sz. p.) Szerdahelyszék: Löw Vilmos v. k. Temesmegye: moraviczai kerület Dániel László. (Azelőtt Marx Antal sz. p.); rékasi kér. Janicsáry Sándor v. k.; rittbergi kér. W­i­rkn­e­r Lajos. (Azelőtt Nedeczky István sz. p.); nyaradi kér. Fröhlich Gusztáv v. k.; kis­­becskereki kerület: B­é­s­á­n Géza. (Az­előtt Gorove István sz. p.); hidegkúti kér. Tormássy Mihály v. k. Toro­n­tálmegy­e; billeti kér. Huszár Imre v. k.; zsombolyai kér.Hi­eronymi Ká­roly. (Azelőtt br. Lipthay Béla cons.); zichyfalvi kér. Dániel Pál v. k.; b. komlóci kér. Erling Miklós. (Azelőtt Dániel Béla sz. p.); nagyszentmiklósi kér. Zsiros Lajos. (Azelőtt Bogdán Vincze sz. p.); ó-bessenyői kér. Sváb Károly. (Azelőtt Balogh János sz. p.); Vas megye: körmendi kér. Zsibrik Kálmán. (Azelőtt Takács Lajos sz. p.); rumi kerület: Istóczy Győző v. k.; sárvári kér. Tul­ok Zsigmond (Azelőtt Radó Kálmán sz. p.); szombathelyi kér. Hor­váth Boldizsár v. k.; német-újvári kér. Ernuszt Sándor v. k.; felső-eőri kér. Hollán Ernő v. k.; kőszegi kér. Fügh Károly. (Azelőtt Fáik Miksa sz. p.) ; kisczelli kér. Boda József. (Az­előtt Horváth Elek sz. p.) Veszprém megye: vásárhelyi kér. Békássy Károly. (Azelőtt gr. Zichy Manó sz. p.) Közjogi ellenzék. Középszolnokmegye: tasnádi kér. Szon­­gott Jakab. (Azelőtt Kabos Elek sz. p.) Nyíregyháza: Vidliczkay József volt képviselő. Szabolcsmegye: nádudvari kér. S­e­m­b­e­r­y István. (Azelőtt Ivánka Imre sz. p.) nemzetiségi képviselők. Biharmegye: csékei kerület. Román Sándor volt képviselő. Segesvárszék: Gull József v. k. Szebenszék Kapp Gusztáv v. k. és G­e­b­­bel Károly. (Azelőtt Rannicher Jakab.) Szörény megye: karánsebesi kér. Doda Tra­­ján v. k. To­ro­n­­­á­lme­gy­e: pancsovai kér. Poltt Mi­hály v. k. Jobboldali ellenzék. N­yitramegye: verbói kér. ifj. Ocskai Ru­dolf. (Azelőtt br. Prónay Dezső sz. p.) * 383 megválasztott képviselő közül a sza­badelvű párthoz tartozik 314, a közjogi ellenzék­hez 29, a conservativ párthoz 19, a nemzetiségi képviselőkhöz 21. Simonyi Lajos b. beszéde a nagyszalontai kerüld választóihoz. Mélyen tisztelt választóim! Kettős a hála, melylyel önöknek tartozom, mert néhány hó lefolyása alatt kétszer voltam sze­rencsés bizalmukat megnyerhetni, s életem leg­főbb feladata ezen bizalomnak megfelelni. Fogad­ják ezért, mélyen tisztelt választóim, szivemből eredt legőszintébb köszönetem kifejezését. (Éljen !) Midőn legutóbb megj­ele­ntem, alkotmányos kötelességemnek tartottam visszahelyezni a képvi­selői meghatalmazást, s ugyanakkor kifejtettem azon okokat, melyek a két nagy politikai pártot arra bírták, hogy a körülmények figyelembe véte­lével akképen egyesüljön, miszerint ezen egyesü­lés által a haza, az ország jóléte előmozdittassék. Ezen eljárásomnak fényes kifejezést adott a volt balpárt vezére Tisza Kálmán (zajos éljenzés): — tudtommal, közreműködésemmel történt e nagy mű, s igy könnyű a felelősséget magamra vállal­nom, mert helyeselte ezt az egész ország, helyesel­ték önök, mélyen tisztelt választóim, helyeselték a­ mostani választások, melyek eddig — mondhatom —.

Next