Ellenőr, 1875. július (7. évfolyam, 183-210. szám)
1875-07-10 / 189. szám
Előfizetési árak Egész évre . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre . . 10 „ — „ Egy hónapra 1 „ 80 „ » Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. Semmit sem közlünk , ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadtunk el. 189. szám. POLITIKAI NAPILAP, Budapest, szombat, július 10. 1875. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Zségrády testvérek Irodájában.) Kiadó-hivatala: Előfizethetni helyben és posta útján, nádor-utca 6. sz. A lap szétküldésére vonatkozó reclamatiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. vil. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára d, „Elanőr“ kiadóhivatala (Festen, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárus után történőárgrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem »(intik. »nini «»«Mist. E$y virt- . v . . . 20 forltíf — hr Féíéfte ........ 10 „ — kr. Negyedévre .................................5 „ — kr. Key hóra ....... I „80 kr. Az előfizetést — postai iston vagy személyt ««»» nyugtázza TÁVIRATOK. Fehértemplom, julius 9. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) A szavazás éjjeli 1 órakor ért véget. Ezerkilenczszáz és ötvennégy szavazat közül Sztupa György 194 szavazattöbbséggel Trifunácz ellen képviselővé választatott. A román és szerb választók közt nagy a lelkesedés. (E kerületet Babesiu Vincze képviselte. Szerk.) Kőszeg, julius 9. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) Fügh Károly szolgabiró gróf Apponyi Albert ellen nagy szótöbbséggel képviselőnek választatott. Nyíregyháza, julius 9. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) Vidliczkay volt képviselő 369, Vécsey 366 szavazatot nyert, 15 királyi hivatalnok szavazott ellenünk. A Sennyey-párti törvényszéki elnök és kath. esperes két nappal ezelőtt fürdőre utaztak. Verhovay és Mezei két nap óta a legféktelenebb izgatást űzték az iparos osztályban. Lippa, július 9. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) Tormássy Mihály sz. p. 68 szótöbbséggel Kövér Gábor ellen a hidegkuthi kerületben képviselőnek választatott. Lugos, julius 9. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) Szende Béla hadügyminiszter 819 szóval Bredicsán nemzetiségi 261 szavazata ellenében nagy lelkesedéssel megválasztatott. Moravicza, julius 9. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) A moraviczai kerületben Dániel László sz. p. Babes Vincze nemzetiségi túlzó ellen nagy többséggel megválasztatott. A lelkesedés osztatlan. (E kerületet a múlt országgyűlésen Marx Antal sz. p. képviselte.) P.-Ladány, julius 9. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) A nádudvari kerületben Sembery István Kiss József ellenében 135 szótöbbséggel képviselővé választatott. (E kerületet a múlt országgyűlésen Ivánka Imre képviselte. Szerk.) Pancsova, julius 9. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) A pancsovai kerület képviselőjének Polti Mihály nemzetiségi v. képviselőt választotta meg. Kis- Czell, julius 9. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) Vasmegye kis-czelli kerületében Boda József sz. p. választatott meg. (E kerületet a múlt országgyűlésen Horváth Ede képviselte. Szerk.) Szombathely, julius 9. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) Vasmegye körmendi kerületében Zsibrik Kálmán sz. p. 436 szótöbbséggel képviselőnek választatott. (E kerület képviselője a múlt országgyűlésen Takács Lajos volt. Szerk.) Gyertyámos, julius 9. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) A billeti választókerületben 368 szavazattal Schwicker Henrik 152 szavazata ellenében Huszár Imre sz. p. volt képviselő választatott meg. Veszprém, július 9. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) Molnár Aladár a nagyvázsonyi kerületben Véghely Dezső ellenében 113 szótöbbséggel képviselőnek ismét megválasztatott. Bécs, jul. 9. Az „Abendpost“ értesítése szerint Rudolf koronaherczeg múlt éjjel jól aludt, a betegség normális lefolyást vesz. Brüssel, jul. 9. A „Moniteur“ közzéteszi a Duchesne-törvényt. Madrid, jul. 9. A spanyol kormány a kereskedelmi szerződések felmondását készíti elő, hogy a jövő évre azok revisiója eléressék. Berlin, július 9. A mai tőzsdén az alacsony külföldi árfolyamok és a contremine nyomást gyakoroltak ; franczia értékek és hitelrészvények különösen lanyhák, vasutak részben engedők, bankok csökkentek. Pécs, julius 9. (Hiv. zárlat) Magyar földtehermenstelvény 81.75. Salgó-Tarján —. Magyar hitel 212.7 Magyar záloglevél 86.70. Erdély 123.8. Magyar kelet vasút 49.75 Magyar sorsjegy 81.50. Magyar földhitel 275.25. Magyar vasuti kölcsön 101.25. Anglo-magyar 8.— Franco-magyar 59.75. Alföld 132.50.Magyar északkelet vasút 127.—.Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 66.80. Tisza vasút 193— Municipal-tank —.—. Pesti bank — JBerlin, jul. 9. (Zárlat.) Galiczai 102.50 tallér Lombard 163.50 kir. márk. Ezüst jövedék 66.90. tallér 1860-as 119.75. tallér. — Bécs 18120, bir. márk. — Romaniai 35.60 tallér. Államvaspálya 499.— bir. márk. Papirjövedék 64.80 tallér. — Hitelsorsjegy 348.. — 1864-es 308.—. bir. márk. Hitelrészvények 391.— bir. márk. Hitelrészvények 436.50 kir. márk. — Magyar sorsjegy 175.— bir. márk. Utóbörze —.------. Amsterdam, jul. 7. Búza márcz. 276. máj. — Koks márcz. —, KRISZTINAVÁROSI SZÍNKÖR. Szombat, julius 10. Odry Lehel fölléptetti: A faun rosza. Énekes népszinmtt 3 felvonásban. Budapest, julius 9. A hol az ostornak csattanni kell. Kossuth Lajos megpattogtatja végre lángostorát a gyülevész kufár-hadon, mely az ur templomát megfertőzteté. Ki innen, sehonnaiak! ki innen lelketlen világcsalók! ki innen, szennyes söpredéke a társadalomnak! Marczangoló kezetek ne merjen kotorni az illetetlen eszmék szentélyében; ne merje érinteni isten papjának hófehér köntösét; ne merje összelopkodott, meghamisított portékátok fölébe czégérül tűzni az igaz ember szeplőtlen nevét. Őrültség, hóbort és gazság népe, ki innen ! ki! Takarodjatok! Iszonyatosan csattog a Kossuth ostora. De még mindig gyöngén a galád visszaélés nagyságához képpest, amit tiszta nevével űznek, s még mindig igen alant, igen a hitvány göröngy és utczai por között. A Majorosok és Színi Károlyok kikorbácsolásával még nincs befejezve a tisztítás műve. A templomnak nemcsak pitvara, hajója, eltorusa is tele a politikai zsibárusokkal, mindössze annyi a különbség, hogy ott künn gyékényről, rongyokban kínálgatják a hamis portékát, ott benn pedig kettyűzött kézzel üveges kirakatokban. És higgye el nagy hazánkfia, nehéz megmondani, melyik veszedelmesebb a két fajta közül, melyiknek kufárkodása nagyobb injuria a bitorolt czég hitelének. Mikor egy Majoros, egy Színi Károly áll elő otromba szedelékével, első fogásról megismerhetni a kínált áru hamisított voltát. Az ilyen szőrű emberek ámítása szembeszökő s a csalás szándéka oly kézzelfogható, hogy csak az nem kapja őket rajta, kit az isten egészen kezetlenül felejtett, a legprimitívebb ítélő s értelmi organismus dolgában is. A bornirtság, megbízhatatlanság és eszelősség adományairól hírhedt subjectumokat megőrzi e hírhedtségük attól, hogy valami nagy roszat okozhassanak a társadalomban, hol az ajtó megött is csak a seprő alatt van megillető helyük. Ha egy Színi Károly, aki az úristentől is szokott leveleket, táviratokat, sőt lyrai költeményeket is közölni lapjában, egyszer úgy bolondul meg, hogy Kossuthot is befogadja az istenségek méltó dolgozótársának, hát azzal csak a Lipótmezőre teszi magát érdemesebbé, de bizony nem okoz vele nagyobb kárt sem a nép józan eszében, sem nagy hazánkfia nymbuszán. De vannak hamisítók, kik a szavahihetőség, tekintély és okosság hírében állva, rafinériával űzik ravaszul elkendőzött mesterségüket. Mesterséget, melynek mivoltáról a legtöbb esetben csak akkor jön tisztába az értelem, midőn már sínyli az ébruáltatás következményeit , mesterséget, melynek fogásait csak elemző fürkészéssel lehet ellesni. És ezzel a mesterséggel készül a legveszedelmesebb hamis árú, mert csak használat után mutatja ki a természetét, mikor már jól megadták az árát. Mikor Kossuthról azt híreszteli valaki, hogy haza jön és földet oszt, azzal csak oly elemek eszét lophatja meg, melyek, hála istennek, oly véghetetlen parányi mennyiségben fertőztetik a hazai levegőt, hogy epidémiának egyátalán nem szolgálhatnak kovászul, legjobb igyekezetük mellett sem. De ha azt hirdeti róla valaki, hogy az erkölcsi rend, a nemzet jogai, a haza boldogsága, a polgárok jóléte egyesegyedül , benne s általa találhatók fel, és a ki egy Kossuthnak nagy idők nagy mozgalmaihoz termett szelleme magasságáig föl nem mer érni mindenkor és mindenben a hétköznapi gondok és veszélyek rögei közül, nehogy lábai alól elfogyjon a föld, az elvtagadó, hitehagyott, jogvesztő, hazaáruló, abba igenis, lehet epidémia. Az megvesztegetheti a levegőt magas rétegekig, ha tisztító vihart nem ad rá a népek és országok egészsége fölött őrködő gondviselés. Ez a rut, ez a gonosz visszaélés a névvel, melynek sugárkörébe lopódzva feljogosultnak érzi magát a legpulyább sütkérező is országmentő hőst, nemzetüdvözitő megváltót játszani s káromló szájjal szórni a szitkot az egész ismert világ ellen ; vád alá helyezni az egész nemzetet. Feljebb, feljebb kell annak a lángostornak csattanni, nem csak ott a tapodni való rögök közt. Csattannia kell mindenütt, hol indokolatlan becsvágy, szereplési viszketeg, feltűnési mánia, a politikai fanatismus eszközeivel „dolgozik“ selejtes üzletében Kossuth firmája alatt, melyet épp oly könnyen megtagad, ha az üzleti raison úgy kívánja, mint meghamisít, mikor így ígérkezik haszon. Csattannia kell az egész hernyóparton, melynek régen kiveszett volna még a petéje is, ha Kossuth levelein nem rágódhatnék. Naszódvidékéről azon sajnálandó távirati tudósítást veszszük, hogy Cséry Lajost a vidék egyik kerülete egyhangúlag képviselőnek választotta. Reméltük, hogy Naszódvidéke Tolna megye szakcsi kerületének nyomán halad, s megvonja a bizalmat attól az embertől, aki a nyílt meggyőződésű embere soha nem volt, aki csak alattomban szeretett rontani, csak a turbulenskedéshez és intrignakhoz értett, csak a vacsorapárt körül szerzett érdemeket. Megválasztatásának a parlamentben senki nem örül, csupán szánni tudja a kerületet, melyben a közvélemény ily félszeg módon nyilatkozott. Pásztélyi János munkácsi püspök, hír szerint, a magyar nyelv ügyében kerületéhez ismét egy körrendeletet intézett, melyben az iskolai elöljárókat éber figyelemre hivja fel arra nézve, mily lépéseket tettek eddigelé a tanítók a magyar nyelv érvényesitése tárgyában. Pásztélyi úr különben a littani, praeparandiai és gymnasiumi vizsgákat, s a consistorialis ülésekben a tárgyalásokat szintén magyar nyelven vezeti. A bécsi lapok nyomorult perfidiájának egy újabb példáját kell registrálnunk. Amíg a külföldi iparczikkekre vetett vámok lejebbszállítását sürgető magyar követelések még teljesen ismeretlenek valának, derék tintavitézeink a szabad kereskedelem mellett’koptatták érdesi nyelvöket. Most, hogy Magyarország is a szabad kereskedelmi elvekhez hajlik a kérdésben, e szemenszedett legények egyet fordítanak a gúnyájukon és tele torokkal sikoltozzák, hogy ily elvek tönkre teszik Ausztria iparát. Eddig azt hittük, hogy a bécsi torlzágók elvi ellenségei a magyar nemzetnek. Most bocsánatot kell kérnünk tőlük, hogy azt hihettük róluk, hogy nekik egyáltalában elveik vannak, úgy tesznek, mint az éretlen gyerekek, kiknek a saját javuk sem kell, mihelyt azt más is úgy kívánja. Adakozások. A budai viharkárosultak részére eddig az elöljáróságnak átadtunk 1914 forint és 95 krajczárt három gyűjtésünk eredményeként. Negyedik gyűjtésünk csütörtöki lapunk szerint 53 frt. Újabban adakoztak és pedig: Illés Gyula Tolmácsról 5 frt. A ferenczvárosi Csernátony-párt részéről 38 forintot vettünk a következő levél kíséretében: Tisztelt szerkesztőség ! A budapest-ferenczvárosi szabadelvű Csernátony-párt f. hó 6-án a Szurmkertben tartott társas estélye alkalmával a budai árvízkárosultakról is megemlékezvén, az eszközölt gyűjtés eredményét 38 forintot van szerencsém azon kéréssel átadni, miszerint ezen összeget a mondott czélra a illető helyre juttatni szíveskedjék. És egyébként kiváló tisztelettel vagyok a t. szerkesztőség alázatos szolgája Hazay Lajos, a Csernátony-párt elnöke. Adony községéből érkezett 22 frt 50 kr. Ez összeghez adakoztak: Cserna Ferencz 5 frt. Kállay László 1 frt. Dénis Jenő 1 frt. Kreskay Pál 1 frt. Bédy József 1 forint. Ofner Ignácz 1 forint. Ballay Győző 1 forint. Szell Nándor 50 krajczár. Koncsek Mari 1 forint. Márkus Adolf 1 forint. N. N. 1 forint. Magyar Josefin 50 krajezár. Magyar Anna 50 krajezár. Magyar Mihály 1 forint. Grosz Mátyás 40 krajezár. Schlesinger testvérek 50 krajezár- Rothfischer Nándor 50 krajezár. Nagy János 50 krajezár. Gode György 40 krajezár. Pavel Alajos 30 krajezár. Pinthoffer Ferencz 30 krajezár. Pavel István 30 krajezár. Szeitl Ferencz 30 krajezár. Pavel János 30 krajezár. Jelinek Adolf 30 krajezár. Özv. Herezné 20 krajezár. Kelemen R. 10 krajezár. Frey János 15 krajezár. Tischner József 20 krajezár. Bajor Ede 30 krajezár. Czoen Jakab 10 krajezár. Trantmann Jakab 35 krajezár. Steiner Ferdinánd 50 kr. Negyedik gyűjtésünk összesen : 118 frt 50 kr. Nyi 11 levél. Pestmegye szabadelvű választópolgáraihoz! Pestmegye híven és méltólag régi szép hírnevéhez a törvényhatóságok közt talán legelső tűzte ki a szabadelvű párt zászlaját, s amily büszkén és bizalommal emelte azt fel, épp oly fényes diadalt szerzett e zászlónak a megye választó közönsége f. hó 4-ikén. A megye tíz választókerülete közül egyetlen egy helyen sem bírt tért foglalni a szélsőjobb és szélsőbal erőlködése. A választópolgárok hazafias érzülete és józan értelmessége mellett a győzelem kivívását elősegítette az oly hazafias önfeláldozás is, amilyenek a monori s gödöllői választókerületekben tűntek fel, a midőn pártunk több jelöltjei győzelmünket kockáztatni nem akarva, önkényt visszavonultak, — de nagy szolgálatot tettek pártunknak, a kerületi elnök urak is buzgó és erélyes fáradozásaikkal. Kedves, s szerintem elodázhatlan kötelességet teljesítek tehát, a midőn — addig is, míg ezt az augusztusi pártgyűlés megteendi — Pest megye összes szabadelvű polgárainak, a kerületi pártelnök uraknak, s a monori és gödöllői kerületekben pártérdekből visszalépett jelölteknek, tisztelt elvbarátaimnak, pártunk nevében forró köszönetet mondok. Tass jul. 7. 1875. Földváry Mihály a pátmegyei szabadelvű párt elnöke. Kossuth ostora. (Az „Abaúj-Kassai Közlöny“-bál.) Nagy hazánkfia által fel vagyunk hatalmazva, hogy a lapunk szerkesztőjéhez múltkor írt leveléből adják a következő részt is: Rég óta bánt, boszant, keserít, hogy akadnak emberek az országban, kik nem átallanak igénytelen nevemmel visszaélni. Azonban ön becses apjának 20-ik száma egy oly visszaélést hozott tudomásomra, mely már mégis csak minden mértéket meghalad. Nagy sajnálatomra azon különös gondolat villant fel egy-két ember agyában, hogy mozgalmat indítanak az én hazahívásomra aláírásokat gyűjteni. Képzelheti ön, uram! mit kellett éreznem, midőn a lapok országgyűlési rovatában Majoros István zentai képviselő egy interpellációja folytán, a mostani belügyminiszter azon hivatalos áldásával találkoztam, hogy a nevezett képviselő két megbízottja azon hitegetéssel iparkodott Torontál megyében amolyan hazahívási aláírásokat gyűjteni, hogy ha hazajövök, fel fogom osztani az uradalmakat azok közt, kik a hazahívó levelet aláírják. Jól volt-e a miniszter értesítve? tényen alapszik-e eme megdöbbentő állítás ? természetesen nem tudhatom. De ha csakugyan úgy történt, amint állitá, hogy történt, nagyon igaza volt, midőn azt mondá, hogy ez reám nézve valóban nem érdemlett meggyaláztatás. Sőt szégyen, gyalázat a magyar névre , mert valóban pirulnunk kellene a világ előtt, ha fajunk milliói közt csak egyetlen egy ember is akadna, ki (ha csak nem valamely tébolyda kosztosa) eléggé depravált, egyszersmind eléggé bolond, miszerint agyában ily bűnös, egyszersmind eszeveszett gondolat megteremhet. A dolog úgy depravatió, mint eszeveszettség tekintetében annyira kirívó, hogy én alig hihetem lehetségesnek, és hinni szeretem, hogy Majoros úr csak mégsem állott volna ki interpellációjával az egész ország színe előtt egy ily revellációt provokálni, ha bizonyos nem volt volna felőle, hogy ily botrány nem történt. Sajnálatomat azonban nem titkolhatom, hogy a miniszter súlyos állítására adott válaszát kielégítőbbnek nem találhattam, legalább amennyire azt az „Egyetértés-Magyar Újság“ s a „Hon“ rövidke jelentéseiből megítélhettem (mert más fővárosi napilapot régóta nem látok). S Majoros urnak bizonyosan érdekében is, kötelességében is állana: a súlyos imputatiót alaposan megcáfolni — ha képes. Különben a dolog bíró előtt lévén, arról most többet nem szólok. Hanem abstrahálva ezen felháborító incidenstől, annyit mondhatok, hogy azon egész mozgalom, mely az én hazahívásomra megindíttatott, a legfonáktabb, legtapintatlanabb valami, mit az absurditások logicája kiokoskodhatna. Határozottan kárhoztattam, mihelyt tudomásomra jutott. Azonban mikor már azt gondoltam, hogy az, ki az eszmét megindította, rászallásom felől értesülvén, a dolog nem fog tovább fizetni: fogja magát Majoros ur s azt újra szőnyegre hozza; levelet intéz hozzám, s azt nem éppen dicséretes gyöngédséggel még nyomtatásban is körözteti. — Nem ösmervén Majoros urat, nem tudom megítélni, mennyire akart vagy nem akart e nyilvánossággal reám pressiót gyakorolni; hanem látván, hogy hozzám több hazahívó levelek érkeznek, hol százak, hol ezrek aláírásával ellátva; mégpedig néha (mint különösen Pátkáról 515 aláírással) a népies érzelem romlatlan jámborsága által sugallott oly kifejezésekkel fogalmazva, hogy lehetetlen volt olvasásuk felett érzékenyen meg nem illetődnöm, nem lehetett a dolgot tovább ignorálnom; tehát jó népünket a jóhiszemű csalódás tovább fűzésétől megóvandó, kényszerülve valók Majoros úr levelére egy magánlevélben felelni; neki megírni okaimat, melyeknél fogva a megindított mozgalmat határozottan roszalom, sőt felszólítani, hogy roszallásomat ugyanazon úton köztudomásra hozza, melyen levelét nyilvánosságra hozta volt. ő ezt valami „Riadó“ czimü lapocskában tette meg, melynek létezéséről nekem ekkorig tudomásom nem volt. A mit belőle valaha láttam, azon egyetlen példány, melyet Majoros úr nekem megküldött bizonyságul, hogy helytelenítésem közzététele iránt kívánságomat teljesítette. Bár megvallom, nem gondolom, hogy megfelelő módon teljesítette, egy oly lapot választva közlönyül, melynek aligha lehet nagy közönsége, miután létezésének híre hozzám nem jutott el, aki pedig a hazai dolgokat figyelemmel szoktam kisérni. Azonban ön becses lapjának 20-ik számában Simonides aláírással egy czikk jelent meg, melyben leirhatlan megbotránkozással azt olvasom, hogy annak a Kiadónak szerkesztője Színi Károly annyira ment üzérkedő vakmerőségben, miszerint nevem alatt leveleket, táviratokat tenne közzé lapjában, mint állítólag általam lapja érdekében neki írottakat. Mondanom sem kell, hogy én bizony neki sem levelet nem írtam, sem táviratot nem küldtem. — Biz én még csak azt sem tudom, hogy „Riadó“ existál. Hát ez már nagyon komoly dolog. Itt már nemcsak a legszemtelenebb üzérkedés non plus ultrája, hanem egyenesen hamis levél boholás forog fenn, ami bűnvádi eljárást is kívánhat. Bátorkodom is önt felkérni, méltóztassék a „Riadó“ azon számait, melyekben Simonides állítása szerint ily koholt levelek megjelentek, előkeríteni s nekem megküldeni, miszerint megitélhesem, vájjon csak az undornál s megbotránkozásnál raaradhatok-e, vagy pedig a büntetőtörvénynek is kell-e munkát adnom.’") Pedig kell lenni valaminek a dologban, mert már levelet is kaptam a „Riadó“ egy olvasójától Bács megyéből, aki ama (koholt) táviratra vagy levélre hivatkozva, tudtomra adja, hogy ha „szándéklott körutamban“ arra vetődöm, szegény háza ajtaját befogadásomra nyitva találom!! Hogy a nevemmel! visszaélések engem nagyon elkedvetlenítenek, azt nem tagadhatom. De ha netalán (mit nem tudok) e visszaéléseknél valahol azon számítás is találna lappangani, hogy a boszantások, elkedvetlenítések engem oda vihetnek, hogy a közügyek iránti érdeklődéstől visszavonult) Nagy hazánkfia kérelmének eleget tettünk, mondja e levél után az „Abaúj-Kassai Közlöny“ szerkesztősége. Az e tárgyra vonatkozó válasz következőleg hangzik: „Igen nagyon köszönöm szivességét. Hogy mit fogok azzal a . . . . Színivel csinálni ? még alig tudom, a dolog annyira mindent meghalad, amit csak képzelni is bírtam, de hogy szárazon el nem viszi, az bizonyos, valamint az is, hogy ha hon volnék, a rendreigazítást korbácscsal kezdeném.Csak, megmondom kereken, hogy e számításból semmi sem lesz. Kettőt mentettem meg az élet viharából. A lelkiismeret nyugalmát s a kötelességérzetet. S mig eszemet tudom s tagjaimat birom, nem adhatja magát elé az elkedvetlenítésnek oly özöne, hogy a másodikról megfeledkezve, az elsőt feláldozzam. Választások. (Julius 10.) Választási naptár. Julius 10-én választ: Kőhalomszék 2 kér. Jelöltek: Brennerber Mór és Kasper Mihály. Az uj képviselőház. Szabadelvű pártiak. Árvamegye: bobrói kér. Bellaágh József. (Azelőtt Zmeskál Mihály sz. p.) Biharmegye: belényesi kerület: Kozma Parthén v. k. Háromszék : szepsi-szt.-györgyi kér. Bakcsy Ferencz v. k. Kraskóm egy e; lagosi kér. Szende Béla v. k.; fehártemplomi kerület: Sztupa György. (Azelőtt Babes Vincze nemz.); oraviczai kér. b. Wodiáner Albert. (Azelőtt Vladár Ervin sz. p.); szászkai kér. Antonescu István. (Azelőtt Popesen Elek nemz.); bogsáni kér. Antonescu István. (Azelőtt Joannovics György sz. p.) Kraszna megye: szilágy-somlyói kér. Bocsánczy Adolf v. k. Középszolnok megye: zsibói kér. Pogonyi Dénes. (Azelőtt Dobay Antal függ.) Mármaros megye: ökörmezői kér. Szilágyi István v. k. Naszódvidék: Cséry Lajos v. k. Nyitra megye: szakolczai kér. Tarnóczy Gusztáv v. k. Szatmármegye: n.-károlyi kér. Domahidy István v. k. Szepesmegye: lublói kér. Máriássy Sándor. (Azelőtt Hradszky Antal sz. p.) Szerdahelyszék: Löw Vilmos v. k. Temesmegye: moraviczai kerület Dániel László. (Azelőtt Marx Antal sz. p.); rékasi kér. Janicsáry Sándor v. k.; rittbergi kér. Wirkner Lajos. (Azelőtt Nedeczky István sz. p.); nyaradi kér. Fröhlich Gusztáv v. k.; kisbecskereki kerület: Bésán Géza. (Azelőtt Gorove István sz. p.); hidegkúti kér. Tormássy Mihály v. k. Torontálmegye; billeti kér. Huszár Imre v. k.; zsombolyai kér.Hieronymi Károly. (Azelőtt br. Lipthay Béla cons.); zichyfalvi kér. Dániel Pál v. k.; b. komlóci kér. Erling Miklós. (Azelőtt Dániel Béla sz. p.); nagyszentmiklósi kér. Zsiros Lajos. (Azelőtt Bogdán Vincze sz. p.); ó-bessenyői kér. Sváb Károly. (Azelőtt Balogh János sz. p.); Vas megye: körmendi kér. Zsibrik Kálmán. (Azelőtt Takács Lajos sz. p.); rumi kerület: Istóczy Győző v. k.; sárvári kér. Tulok Zsigmond (Azelőtt Radó Kálmán sz. p.); szombathelyi kér. Horváth Boldizsár v. k.; német-újvári kér. Ernuszt Sándor v. k.; felső-eőri kér. Hollán Ernő v. k.; kőszegi kér. Fügh Károly. (Azelőtt Fáik Miksa sz. p.) ; kisczelli kér. Boda József. (Azelőtt Horváth Elek sz. p.) Veszprém megye: vásárhelyi kér. Békássy Károly. (Azelőtt gr. Zichy Manó sz. p.) Közjogi ellenzék. Középszolnokmegye: tasnádi kér. Szongott Jakab. (Azelőtt Kabos Elek sz. p.) Nyíregyháza: Vidliczkay József volt képviselő. Szabolcsmegye: nádudvari kér. Sembery István. (Azelőtt Ivánka Imre sz. p.) nemzetiségi képviselők. Biharmegye: csékei kerület. Román Sándor volt képviselő. Segesvárszék: Gull József v. k. Szebenszék Kapp Gusztáv v. k. és Gebbel Károly. (Azelőtt Rannicher Jakab.) Szörény megye: karánsebesi kér. Doda Traján v. k. Toronálmegye: pancsovai kér. Poltt Mihály v. k. Jobboldali ellenzék. Nyitramegye: verbói kér. ifj. Ocskai Rudolf. (Azelőtt br. Prónay Dezső sz. p.) * 383 megválasztott képviselő közül a szabadelvű párthoz tartozik 314, a közjogi ellenzékhez 29, a conservativ párthoz 19, a nemzetiségi képviselőkhöz 21. Simonyi Lajos b. beszéde a nagyszalontai kerüld választóihoz. Mélyen tisztelt választóim! Kettős a hála, melylyel önöknek tartozom, mert néhány hó lefolyása alatt kétszer voltam szerencsés bizalmukat megnyerhetni, s életem legfőbb feladata ezen bizalomnak megfelelni. Fogadják ezért, mélyen tisztelt választóim, szivemből eredt legőszintébb köszönetem kifejezését. (Éljen !) Midőn legutóbb megjelentem, alkotmányos kötelességemnek tartottam visszahelyezni a képviselői meghatalmazást, s ugyanakkor kifejtettem azon okokat, melyek a két nagy politikai pártot arra bírták, hogy a körülmények figyelembe vételével akképen egyesüljön, miszerint ezen egyesülés által a haza, az ország jóléte előmozdittassék. Ezen eljárásomnak fényes kifejezést adott a volt balpárt vezére Tisza Kálmán (zajos éljenzés): — tudtommal, közreműködésemmel történt e nagy mű, s igy könnyű a felelősséget magamra vállalnom, mert helyeselte ezt az egész ország, helyeselték önök, mélyen tisztelt választóim, helyeselték a mostani választások, melyek eddig — mondhatom —.