Ellenőr, 1875. augusztus (7. évfolyam, 211-240. szám)
1875-08-04 / 214. szám
Előfizetés! árak Egész évre , 20 frt — kr. Évnegyedre . . ti frt — kr. Félévre . . 1© „ — „ Egy hónapra 1 „80 „ Egyes szám ára 10 krnjfrftr. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 0. sz. Semmit sem közlünk , ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak kármentes leveleket fogadunk el POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. szám (lépády testvérek Irodájában.) Kiadóhivatala: Előfizethetni helyben és posta útján, nádor-utcza 6. sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamatiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. 214. szám. Budapest, szerda, augusztus 4 1875. VIL évfolyam. Az „Ellenőr“ ára mint edidig: E jf évre..............................20 forint. — br Félén«....................................»» ||r-N gy«óévre .....................& » "r* Egy íróra................................1 ♦» Az elkövetést — postai utón vagy személyezni — nyugtázza AZ „Ellenőr“ kiadóhivatala (Festeti, nádor-utcza, 6. sz.) S z & % a 1 é k » könyvárosi uton történd megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem ritkuik. TÁVIRATOK: Zágráb, aug. 3. Bucariban Smaic lovag, Noviban Voncina zágrábi polgármester, Delnicében Muhic osztályfőnök, Varasd-Toplitzban Spevec jövő évi egyetemi rektor választattak tartománygyűlési képviselőkké; eddig csak a sziszeki választókerületben és Vukovárban buktak meg a nemzeti párt jelöltjei Makanec és Kusevic ellenében. Bécs, aug. 3. A „Presse“ azt írja, hogy noha a szerb fejedelemnek király ő felsége általi fogadtatásáról még mi sem ismeretes, mégis ismételten megerősítheti, hogy Ausztria-Magyarország részéről Oroszország és Németországgal egyetértésben tudomására fog adatni a szerb fejedelemnek, hogy a béke fenntartandó és Szerbia magatartásának correctnek kell maradni; a török kormány elján, teljesen meg van nyugtatva és megelégedéssel látja, hogy az osztrák-magyar határnak erősbített csapatok által való megőrzése van kilátásba helyezve. Különben bécsi hivatalos körökben a herczegovinai mozgalmat hanyatlófélben levőnek tartják. Bécs, aug. 3. A jelentés, mely szerint király ő felsége a szerb fejedelmet meglátogatta volna, tévedésen alapszik ; a szerb fejedelem eddig Schweinitz gr. német nagykövet és Novikoff orosz nagykövet látogatását fogadta. Bécs, aug. 3. A „Pol. Corr.“ constatálja, hogy a dalmácziai helytartó mindjárt a herczegovinai zavarok kitörése után Zárában és valamennyi kerületi kapitánysághoz intézett rendelet útján a fölkelők segélyezésére szolgáló mindennemű gyűjtéseket szigorúan megtiltott, továbbá a tengerpartvidéki helytartóság is megtagadta a kért segélygyűjtési engedélyt. Bécs, aug. 3. Király ő felsége szárnysegéde kíséretében meglátogatta a szerb fejedelmet szállodájában, és tíz percig időzött nála. Bécs, aug. 3. A „Pol. Corr.“ illetékes forrásból értesül, hogy az olasz-romániai kereskedelmi szerződés tárgyában való alkudozásokra vonatkozó hírek nem felelnek meg a tényleges viszonyoknak . Olaszország csak akkor fog az iránt határozni, váljon Romániával külön szerződést kössön, miután a Portával megkezdette a tárgyalásokat a kereskedelmi szerződés megújítására vonatkozólag. Ragusa, aug. 3. Azon hír, mely szerint a törökök az utóbbi napokban vereséget szenvedtek és ágyúkat vesztettek volna, alaptalan ; a tényleges eredmény abban áll, hogy a fölkelők a Kruppa patak mellől leszoríttattak és igen valószínűnek látszik, hogy a síkságot elhagyják és egyelőre a hegyi harczra szorítkoznak. Berlin, aug. 3. (Tőzsdei tudósítás.) A forgalom igen csendes, meglehető szilárd árak mellett , internationális értékek meglehetősen állandók, néhány vasút valamivel jobb, bankok és iparértékek csendesek, inkább engednek, befektetési papírok tartósan kedveltek, pénz folyó 41/8°/0. Amsterdam, aug. 3. Az aföldi bank az arany vásárlási árát kilogramonkint 163272 forintról 163772 írtra emelte. Hét. aug. 3. (Hív. zárlat.) Hagy. földtehermen Kötvény 82.40. Salgó-Tarján —. Magyar hitel 215.— Magyar záloglevél 86.80. Erdély 121.—. Magyar kelet vasút 48.—. Magyar sorsjegy 83.75. Magyar földhitel 83.—. Magyar vasúti kölcsön 101.25. Anglo-magyar 10.25 Franco-magyar 59.75. Alföld 128.—.Magyar északkelet vasút 127.—. Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 67.80. Tisza vasút 193— Municipal-bank —.—. Pesti bank — Berlin? aug. 3. (Zárlat.) Galiczai 105.50 tallér Lombard 175.— bir. márk. Ezüst jövedék 67.80. tallér 1860-as 121.30. tallér. — Bécs 180 90, bir. márk. — Romániai 85.00 tallér. Államvaspálya 499.— bir. márk. — Papirjövedék 64.80 tallér. — Hitelsorsjegy 648.— . — 1864-es 303.—. bir. márk. Hitelrészvények 391.— bir. márk. Hitelrészvények 436.50 kir. márk. — Magyar sorsjegy 175.— bir. márk. Utóbörze —.-------. Frankfurt, aug. 3. (Zárlat) Váltóárfolyam Bécsre 182.40. Amerikai 1860-re 119.75. 1860-ra 119.25. Lombardok 129.50. Évjáruléki papir 65.50. Osztrák bankrészt 872.—. Osztrák hitelrészvény 217.25. Osztrák államvaspálay részv. 282.—. 1864-diki 308.40. Galicziai 213.—. Évjárulék ezüst 69.56 Győr-Gráczi —. Utóbörze —. MagyarorsZ. 176.50. l’&rla, aug. 3. (Zárlat) 3°/0 járadék 63.87. 5% járadék 102.90. Olasz járadék 71.68 Creditmobilier 472._ Lombard 328.-. Államvaspálya 692.—. Koronajószági záloglevelek —.—. Ausztriai kötvények —.— 1871-diki kölcsön —. 1872-diki kölcsön —. Paris, aug. 3. Liszt 60.—, 59.75, 61.60 Képaolaj 74.50, 75.-, 76.-. Lenolaj 67.75, 68.—, 70.50. Szesz 58.75 54.50, 55.—. Czukor finomított 146.— Berlin, aug. 3. Búza 214.— 221.—. Rozs 144. — 7.50, 144.50 145.50 — Zab 172.80.—.— Olaj 54.50. — — .450 5570. 56.20. — Szesz 54.20 54.50. Árpa.—._ Amsterdam, aug. 8. Búza márcz. 276. máj. — Rozs márcz. —. Antwerpen, aug. 3. petroleum — .— KRISZTINAVÁROSI SZÍNKÖR. Szerda, aug. 4. Kutassy J. k. a. fölléptéül adatik : Romeo és Julia. Tragoedia 5 felvonásban. Kezdete 7 órakor. Budapest, augusztus 3. Az első lépés. A kormány megtette a nagy lépést. A törvényhozás felhatalmazásával élve megszüntetett húsz törvényszéket. Hátra van még huszonhárom. Nagy lépésnek mondjuk, mert hogy a helyi érdekek feljajdulása el nem maradhat, s lesz vele baj elég, bizonyítja egy este érkezett táviratunk. A feloszlatott húsz törvényszék között van ugyanis az ungvári is, s miután valószínű, hogy hasonló táviratot vagy tudósítást fogunk a többi sújtott helyről is kapni, részint mutatóra, részint pedig mintául közöljük az ungvári táviratot, mely így hangzik: Az ungvári törvényszék beszüntetésének híre a leglázasabb állapotba helyezte a megyét, várost, ügyvédeket, kereskedőket, iparosokat és gazdákat. Mindenütt tanácskoznak.Nagy küldöttség által fognak a felségnél kegyelmi úton esedezni a rendelet visszavonásáért. Az izgatottság leírhatatlan a váratlan és méltánytalan eljárás miatt. Ungvár városa anyagilag és szellemileg tönkretétetett.“ Tessék aztán reducálni, meggazdálkodni, ha mindenütt ilyen felfogás talál nyilvánulni. A törvényhozás tárgyalásai és a hírlapi vitatkozások tisztán és világosan kifejezték, hogy mi a kormány intenziója. E rendszabályra kényszerített bennünket egyrészt a takarékosság parancsoló szüksége, másrészt az igazságszolgáltatás nem kevésbbé szükséges reformja, mert hogy a törvényszékek számának apasztásával sok egyéb reform is kapcsolatban áll s keresztül fog vitetni, azt szintén kijelentette a kormány s elsősorban a bírói ügyvitel egyszerűsítése lesz valósítható. Mi elhiszszük és bele tudjuk magunkat abba képzelni, hogy az ungváriakra nézve a feloszlatás hite nem lehetett kedves hír, s nem lesz a többire nézve sem; de hogy a város „anyagi és szellemi tönkrejutásáról“ beszéljenek, azt nem vártuk ebben a vasutas és postás világban. De nem vártuk azért sem, mert bizonyosan tudják már az ugváriak is, hogy a feloszlatott törvényszék helyén megmaradt járásbíróság ezentúl nagyobb hatáskörrel lesz felruházva, s a telekkönyvi ügyvitel tekintetében tökéletesen pótolni fogja a törvényszéket. Nem mehetnek tehát tönkre, mert lehetetlen, hogy Ungvár anyagi és szellemi tétele és jövendője csak a nagyobb perek helyben elintézésétől függjön. Nyugodjanak meg az ungváriak és a többiek is abban, hogy az országgyűlés és a kormány az országos érdeket kénytelenek voltak a helyi érdekek fölé helyezni, s megnyugodhatnak annál is inkább, mert a kormány az utóbbiaknak lehető kímélésével járt el. Általában senki sem tagadhatja meg a kormánytól, hogy a törvényszékek feloszlatásánál minden melléktekintet nélkül csak a kitűzött czél vezérelte, s figyelemmel a helyi viszonyokra és forgalomra a kisebb törvényszékeket olvasztotta be a nagyobbakba. A múlt évek tapasztalatait vette irányadóul, s ezek mintegy kijelölték az utat, melyet követni kellett. A számok mutatták meg, hogy melyik törvényszéket lehet minden veszedelem nélkül feloszlatni. Ezt a lépést még akkor sem kerülhettük volna el, ha pénzügyi viszonyaink virágzó állapotban maradnak. Az a luxus, melyet a törvényszékek nagy számával űztünk, megboszulta magát nemcsak pénzügyileg, hanem egyéb tekintetben is, melyet azonban most nem emlegetünk. El volt már mondva elégszer, s most nem lehet szándékunkban a keserűséget növelni. A kormány kétség kívül ugyanolyan tapintattal fog eljárni az elmaradhatlan áthelyezéseknél és nyugdíjazásoknál, hogy elérjük a másik nevezetes czélt. Csak az lesz az igazi epuratió, ha azok maradnak meg, kiknél a tehetség együtt jár a munkaerővel, s kik eddig is megmutatták, hogy dolgozni tudnak is, akarnak is, mert az állam nem nyújthat sinecurákat. Nekünk minden téren munkás emberekre van szükségünk, kik helyüket betöltik. A Makanecz-Starcsevics-féle magyar-ellenes párt Horvátországban kemény vereségeket szenved. A horvátok józanabb s értelmesebb része egész erélylyel küzd ellene és veri vissza bitorolt positióiból, meg akarva mutatni, hogy Horvátország tökéletesen kiegyezett Magyarországgal, a kölcsönös barátságban , a magyarok iránt követendő lojalitásban, nemkülönben a bizalom és a béke megszilárdításában keresi jövőjét. S mint az új választás Magyarországon elítélte a nemzetiségi túlzókat éppen a vezetők személyében, úgy elbuktatta Horvátországban is a lőfő-agitátorokat. Ma is egy szép bukásról értesít a „P. Lloyd“ távirata. Starcsevics, Makanecz pajtása, nagy kisebbségben maradt Smacs ellenében Buceari városában. És hiába volt Makanecz ismert idezarándokolása, és hiába volt a népgyűlés szintehozása , — az ellenök fordult közvéleményt legyőzniük nem sikerült. — A függetlenségi párt vándormadarai közül egy a letenyei kerületben akar meghonosodni. Ez Farkas György, ki a budapesti központi ellenzéki kör egyik apostola. Politikai múltja nincs, az állam körül érdemeket csak a Bach-korszakban szerzett, hanem azért Tuboly Viktor, a kerület volt függetlenségi jelöltje mégis kitért útjából. A mi pártunknak e kerületet félteni nem kell; a letenyei kerületben lakó elvtársaink jelöltje Koch Adolf, a népszerű járásbíró, kinek megválasztatása kétséget nem szenved. A rendőrség szervezetéről szóló törvényjavaslat a belügyminisztériumban elkészült, bizottságilag végig tárgyaltatott és Tisza Kálmán miniszter által mindjárt az Országgyűlés kezdetén elő fog terjesztetni. A törvényjavaslat különössége, hogy a rendőri közegekre nézve kétféle módon intézkedik ; ott, hol a helyi viszonyok megengedik, municipiumokra, ott hol az állami és magasabb politikai indokok megkövetelik, állami közegekre bízván a rendőrséget, így Magyarország túlnyomó részében, mint a „Pesti Napló“ írja, a törvényhatóságok önkormányzatára lesz bízva a rendőrség, de természetesen a megyerendezéssel kapcsolatos nagyobb engedelmességgel és felelősséggel a kormány iránt. Erdélyben, a volt bánságban, a volt végvidéken, néhány nemzetiségi megyében és Budapesten a rendőrség egészen állami lesz s az erdélyi csendőrség mintájára s annak beleolvasztásával katonai modorban fog szerveztetni s egyenesen a belügyminiszter alá rendeltetni. A hadügyi budgetre vonatkozólag a „Hon“ mai reggeli számában több érdekes adatot olvasunk. A rendes kiadás előirányzata kisebb, mint az idei volt, és pedig 619,796 forinttal. A rendkívüli kiadás azonban nagyobb, és pedig 1.200,000 írttal. Az idei 4.000,000-ra ment, az uj budgetb'',li 5.200,000. Az ágyukérdésre a „Neue Freie Presse“ 1876-ra 6 milliót vesz föl, míg a „Hon“ 8 milliót említ. S ezt tartja helyesnek. Közli egyszersmind, hogy a magyar kormány kikötő, hogy a felszerelésben a magyar ipar is részesíttessék, és így pl. az ágyutalpakhoz szükséges vaskészleteket a Ganz-gyár, a szekerészeti és más készleteket pedig más magyar iparosok fogják nagyban előállítani. Ez is a budget reductiója, melyet a delegátiók még redukálhatnak, oly vívmány, milyent még magyar kormány fel nem mutatott. Sok tévedés van, kósza hírek folytán az ágyuköltségek fedezete iránt. Felmerült volt az a terv, hogy a helyettesítési alap kamataiból fedeztessék egy erre felveendő kölcsön kamata, oly formán, hogy az eddig ebből fedezett altiszti jutalom-dijak jönnének át, qcota-arányban, ideiglenesen a budgetbe. De ezt elérték azon fensőbb tekintet miatt, hogy ez alap le ne köttessék és igy váratlan esetekre kész legyen. így tehát a budgetbe kelle az ágyuköltséget felvenni és annak 30°/0-a : 2.600.000 forint be is vezetett a magyar pénzügyminiszter budgettervébe. Ez is bizonyítja azt, hogy nem 6, hanem 8 millió fedezetéről van szó. Tehát a mi — és nem a „N. Fr. Pr.“ értesülése helyes. Az első fokú királyi bíróságok újabb szervezéséről szóló 1875-iki XXXVI. törvényczikk felhatalmazza a kormányt annyi bíró áthelyezésére, illetőleg nyugdíjazására, ahány létszám a megszüntetendő törvényszékeknél összesen rendszeresítve volt, de az áthelyezés és nyugdíjazás természetesen nemcsak a megszüntetendő, hanem egyúttal a fennhagyandó törvényszékek tagjaira is — az érintett létszám keretén belül — kiterjeszthető. Ez ügyben az igazságügyminiszter a lehető legnagyobb óvatossággal kívánt eljárni, s a törvényszékek elnökeihez bizalmas köriratot intézett, melyben felkéri azokat, hogy szolgáltassanak be kimerítő kimutatást arra nézve, hogy az egyes bírák tevékenysége és képessége minő, melyik számíthat előhaladott koránál és gyöngülő erejénél fogva nyugdíjazásra. Az adatok beérkeztek, s az igazságügyminisztériumban most összeállításukon dolgoznak. A megszüntetett törvényszékek helyén a járásbíróságok, mint a „Pesti Napló“ írja, mindenütt telekkönyvi hatósággal fognak felruháztatok Az erre vonatkozó igazságügyminiszteri rendeletek már készek s az illető törvényszékek és bíróságokhoz az előmunkálatok teljesítése czéljából mielőbb meg fognak küldetni. Azon járásbíróságok közül is, melyek eddigelé a most megszüntetett törvényszékek területéhez tartoztak, szintén több járásbíróság fel fog ruháztatni telekkönyvi hatósággal. _________ A vámügyi tarifajavaslat fölött, melyet az osztrák minisztérium kormányunkhoz intézett, a tanácskozások még folyton folynak. Minden egyes tárgyra nézve szakértők hallgattatnak ki, így a szesziparra vonatkozólag Leipziger Vilmos gyáros is kihallgattatott. Az a lap, melyet ma holnap nem lesz illendő tisztességes társaságban megnevezni, (követjük alásan: a „Kelet Népe“) ma egy egész fél columnán szíveskedik az „Ellenőr“rel foglalkozni. Felülünk ugyan tehetne bizvást akár egész területen végig, a mindennapos rágalmak, koholmányok és naiv fillentések közönséges tempójában, bizony nem reflectálnánk rá, mint nem reflectálunk hetekig. Ma azonban valami rendkívülit producál ebben a nemben, s engedelmet kérünk olvasóinktól, de ezt már szó nélkül mégse hagyjuk. Nincs nekünk az ellen kifogásunk, ha az a hírlapi nem-tudom-mi, változatosság kedvéért egy kis diversiót csinál Koller báró úr kabátszárnya alá, tudjuk hogy a „Kelet Népe“-félék szívesebben csinálnak politikát hadügyminiszterrel ■ ostromállapottal, mint a nemzet közvéleményével. S ennélfogva, bár őszintén sajnálják Koller bárót, hogy még „ez“ is pártját kezdi fogni, miattunk ugyan tehetné bátran. Abban meg, pláne, csak megnyugvást találhatunk, ha modorunkat és irányunkat az „affélék“ szíveskednek nem helyeselni, sőt eltűrjük még azt is, ha magas nem tetszésüknek alapját, két különböző tárgyra vonatkozó, különálló czikkekből összecompilált s egyfolytába irt mondatokra fektetik, mint azt a (tisztesség ne essék) „Kelet népe“, az itt következő utólérhetetlen compilatióban teszi. „A magyar nemzet nem fog patriotismust tanulni sem a centralistáktól, — úgymond az „Ellenőr“ — a kik rablógazdaságukkal amaz ínség alapját megvetették, sem a Deutschböhmöktől, akik ama rablógazdaság legszolgalelkűebb vak eszközeivé aljasodtak, utálatossá téve magyar földön a német nevet. És vannak még oly javíthatlan jóhiszemű optimisták, akik azt gondolják, hogy mi Ausztriával megalkudhatunk.“ Hanem az már mégis sok egy kicsit, mikor egy egész czikket eleitől végig meghamisít s annak éppen ellenkezőjére fordítja, amilyen értelemben s intenzióval írva volt. Tessék olvasni: „Még sajátságosabb s a helyzetre nézve valóban jellemző azon tény, hogy Tisza Kálmán úr orgánuma most már elérkezettnek látja az időt arra is, hogy direct és nyilt támadást intézzen gr. Andrássy ellen is. Utalunk e tekintetben az „Ellenőr“ szombati vezérczikkére, melyben Andrássy keleti politikáját igyekszik nevetségessé tenni, s a külügyminisztert Bismarck herczeg marionetteje gyanánt tünteti fel az olvasó közönség előtt. Annyira jutottunk tehát, hogy a magyar kormánypárti lapok a bécsi,,Tagespresse“-ből merítik argumentumaikat a külügyminiszter s ennek külügyipolitikája ellen ? Hogy Andrássy grófra a „Standardból azon nem éppen hizelgő alternatívát olvassák rá, hogy „vagy nincs itélőtehetsége, vagy roszhiszemü ?!‘‘ így „K. N.“ Holott mi a szóban forgó czikket eleitől végig éppen azok ellen intézett persifláló irányban tartottuk, a kik Andrássy Gyula grófot minden áron s a józan ész ellenére is úgy akarják feltüntetni, mint Bismarck marionette-jét. Meggyőződhetik erről minden tisztességes ember, aki tud magyar nyomtatást olvasni. Aki ellenkezőt hazudik, már azt a mesterséget gyakorolja, ami irodalmi nyelven csak nagyon szelíden qualifikálható szemtelenségnek. A múlt évnegyedről szóló pénztári kimutatások vasárnap fognak a hivatalos lapban megjelenni. Az eredmény, mint a „Hon“ értesül, kedvezőbb, mint a megfelelő múlt évi eredmény. Csak a dohányjövedék hanyatlott. Törvényszéki elnök kinevezése. Az igazságügyi miniszter előterjesztésére ő felsége Móricz Lajos székelyhídi járásbirót a szatmárnémeti törvényszék elnökévé nevezte ki. Aljárásbiró kinevezése. A magyar igazságügyminiszter előterjesztésére (Ő felsége a verseczi járásbírósághoz aljárásbiróvá Seehorsch Ferencz ottani törvényszéki jegyzőt nevezte ki. Budapest, augusztus 3. Az ország el van adósodva, alig győzzük viselni az állam terheit, pedig a hazafias kötelesség még újabbakat követel tőlünk s mindamellett bármily emberfölötti megfeszítést is fejtsünk ki, parlagon kell hagynunk számos beruházásainkat s talán tétlenül is nézni, mint pusztul el az a kevés vagyonkánk is a mi van, mert nincs elég erőnk hozzá, hogy azt kellőleg megvédjük és hasznosítsuk. S a magángazdaság talán kedvezőbb képet nyújt? Gazdáink nem bírják földjeiket hasznosítani, az iparos nem folytathatja mesterségét, a kereskedő bezárja üzletét. Egyik sem bírja az uzsora terheit elviselni, hiszen még maga az uzsorás sem tud keresetéből megélni. A csapások hosszú és szakadatlan során magába kezd szállni a nemzet és vannak már néhány kevesen, kik fenhangon hirdetik, hogy csak anyagi viszonyaink gyökeres reformja, új keresetforrások megnyitása s a meglevők szaporítása és teljesebb kihasználása mellett várhatjuk hazánk sorsának jobbrafordultát. Igaz, hogy szavuk ma még a legtöbbnél süket fülekre talál, de a nemzet nagy része a palotáktól le a kunyhóig önkénytelenül is érzi, hogy ez nem maradhat már sokáig így. Mig most csak egy homályos érzet küzd léteiért és alakért keblükben, de e benső harcz ragadós, befészkeli magát a legapathikusabb szívbe, és addig küzd és harczol, mig végre a kopár sziklából is termékeny talajt teremt. Így lesz lassanként fogékonynyá a nagy tömeg és az olykorfelhangzó átható panaszos kiáltások eléggé tanúsítják, hogy ezen mé£ most névtelen érzelem már a nemzet szömében él, míg végre nem találkozik majd a gondviselés egy választott férfia, ki meg nevezze ez érzelmet, mely viszhangra fejlelni a népek millióinál. Ma még nem egy hétszilvafás nemes pusztítja a kenyeret hazánkban, kinek szemében az anyagi viszonyainkkal való foglalkozás „zsidóhoz“ illő nemtelen dolog. De nemsokára eljön az idő, midőn megismerjük megújhodásunk kútfejét, és áhítattal borulünk le mindnyájan a munka szent oltáré előtt. E czélért dolgozunk mi is szerény erőnkhöz képest, és ebben nincs mi bennünket meg tántoríthatna. Az elbizakodottság kicsinylő pöffeszkedése, a hatalom erőszakoskodása, a tömeg apathiája s a hamis próféta gúnyja — mind nem térithet el bennünket attól az ösvénytől, melyet meggyőződésünk elénk ir. Minden ellenséges támadás csak megsokszorozza erőnket és növeli kitartásunkat. S ha ők a nyilt támadás helyett orvul támadnak ránk és saját színeinket veszik föl, hogy táborunkba lopódzva magukhoz csábíthassák azokat, kik ez ország jólétéért buzognak, akkor sem fogunk visszariadni a magunkra vállalt munkától, hanem buzdítani fogjuk a híveket, bátorítani a csüggedőket, meg lévén győződve, hogy nem lesz ki elhagyná a zászlót, ha egyszer arra felesküdött. Azok iránt pedig, kik ily fegyverrel akarnak ellenünk boldogulni, nem érezhetünk mást, mint szánalmat. Fogadja ez érzelmünket a „Pester Lloyd“ mai lapjának az entropoikról irt czikk szerzője. E sorok a Dunagőzhajó-társulat ellen irt czikkünkre akarnak válaszul szolgálni. Maguk is bevallják, hogy valahonnan kívülről kerültek a „Pester Lloyd“ hasábjaira, tudtunkra adva azt, hogy a Dunagőzhajótársaság Bécsben nem liszt és gabna, hanem más czikkek számára épít tárházakat. Már most kérdjük : mi biztosít bennünket arról, hogy e tárházakat csakugyan csupán e czélra fogják használni. Azonban a dolog vége mégis csak az, hogy a Dunagőzhajó-társaság épít Bécsben, de Budapestre nincs pénze. Egyébiránt nem a Duna-gőzhajótársaságról akarunk mi most szólani, azzal rég tisztában lehet Magyarországon mindenki. Inkább az az új baj érdekel, hogy már a „Pester Lloyd“ is tért enged az oly czikknek, mely további folyamában az entrepoik ellen száll síkra. Mi azt hiszszük, hogy e kérdésben kissé nehéz az olyan „objectív“ álláspont jogosultságát elismerni, melyről in ultima analysi a budapesti gabnakereskedelem, és ezzel hazánk kiviteli forgalmának, vagyis még más szóval, nemzeti vagyonunk egy tetemes részének nélkülözhetetlen felsegélőjét, támaszát és alapját támadják meg az idegen érdekek. S az érv? Egyedül az, hogy drága tőke mellett, csak drága entrópoikat lehet építeni, s mert ezenkívül még más is szükséges gabnakereskedelmünk felvirágoztatására. Persze a tőke drágasága csak Budapesten bir ily lesújtó befolyással az entrepoi-k hasznosságára, Bécsben nem. No de már ezt az érvelést csak mégis elengedhette volna „az érdekes ismeretlen“ a „Pester Lloyd“ olvasóitól, akik megszokták e lapban, a speciális magyar közgazdasági érdekek képviselőjét gyanítani, s esetleges csalódásuknak gyanúja igen érzékeny visszahatással lehetne a journalistikai hitelre. Csak ezt kívántuk megjegyezni. Milán fejedelem Bécsben. Milán fejedelem proclamatiója, melyet elutazása előtt népéhez intézett, következőleg hangzik: „Pár napra külállamokba indulván, kedves népemmel ezt közlöm, és egyúttal rendelem, hogy viszszaérkeztemig a fejedelmi hatalom gyakorlásában miniszteri tanácsom képviseljen mindazon esetekben, a melyekben szükséges lesz, s azon utasítások szerint, melyeket neki kiadtam. — Belgrád 1875. július 30. Obrenovics M. M. s. k.“ A fejedelem utazásának czélját mindenféle képzelhető és nem képzelhető módon commentálják a bécsi lapok valamennyien. A tegnap esti lapok és ama reggeliek igyekeznek egymáson túltenni a magyarázgatásokban. A „Pester Lloydsnak tegnapról írják Bécsből, hogy Milán fejedelem megérkezte után azonnal értekezést tartott Orczy báró osztálytanácsossal, ki jelenleg Andrássyt helyettesíti. A tudósító nem kételkedik, hogy a délszláv mozgalmak magasra csapó hullámai adtak ez utazásra legközelebbi okot, mely Bécsen nem is fog túlterjedni, s Milán fejedelem elsősorban Ausztria- Magyarországra óhajt támaszkodni. A fejedelem megérkezése alkalmából Andrássy is Bécsbe jő, hogy Milán fejedelemmel conferáljon. Az általános körvonalakból fölismerhetni, hogy monarchiánk déli részében a szláv agitatió sokkal inkább élére van állítva, semmint eddig képzelték. A szerb omladina izgatásai és a szláv közlönyök nyilatkozásai oda vitték a dolgokat, hogy velük szemben Szerbia folytonos nyugodt fejlődése s maga a kormányforma is veszélyeztetve látszik. Ez az egyik verslom sokkal valószínűbb, mint, a másik, mely szerint az otthoni nemzeti pressio elől menekült el a fejedelem, hogy itt hasonló törekvések visszautasításához szükséges garantiát szerezzen. De még ez is valószínűbb mint azaversio, mely szerint Szerbiában a herczegovinaiak javára valódi forrongás indult meg és Milán nem lévén képes ezt megakadályozni, távolléte által akarja a felelősséget magáról elhárítani. Utal a prágai „Politik“ agyrémes czikkére, mely szerint „Szerbia kormányának most csak a porta követelése és a nép akarata között lévén választása, a fejedelem helye csak a csatatéren lehet, ahol Szerbia a török iga alól felszabadulhat, s a fejedelemnek nem szabad felednie, hogy a közel bekövetkező harczban kell Szerbiának a vezérszerepet vinnie.“ A „Presse“ szerint Milán fejedelmet nem kísérte Bécsbe Wrede herczeg szerbiai főconsul, ki néhány nap múlva fog csak megérkezni tisztán azon czélból, hogy belgrádi lakásához a szükséges felszerelést bevásárolja. „Milán fejedelem bécsi tartózkodása négy-öt napig fog tartani. Az utazás czélja, mint a legbiztosabb forrásból értesülünk, nem politikai. Minthogy Szerbia jelen helyzete a különösen a skapstinai választások közeledése .