Ellenőr, 1875. augusztus (7. évfolyam, 211-240. szám)

1875-08-04 / 214. szám

Előfizetés! árak Egész évre , 20 frt — kr. Évnegyedre . . ti frt — kr. Félévre . . 1© „ — „ Egy hónapra 1 „­80 „ Egyes szám ára 10 krnjfrftr. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 0. sz. Semmit sem közlünk , ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak kár­mentes leveleket fogadunk el POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. szám (lépády testvérek Irodájában.) Kiadó­hivatala: Előfizethetni helyben és posta útján, nádor-utcza 6. sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamatiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. 214. szám. Budapest, szerda, augusztus 4 1875. VIL évfolyam. Az „Ellenőr“ ára mint edidig: E­ jf évre..............................20 forint. — br Félén«....................................»» ||r-N gy«óévre .....................& » "r* Egy íróra................................1 ♦» Az elkövetést — postai utón vagy sze­­m­élyezni — nyugtázza AZ „Ellenőr“ kiadó­hivatala (Festeti, nádor-utcza, 6. sz.) S z & % a 1 é k » kön­y­városi uton­ történd megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem ritk­u­­ik. TÁVIRATOK: Zágráb, aug. 3. Bucariban Smaic lovag, Noviban Voncina zágrábi polgármester, Delnicében Muhic osztályfőnök, Varasd-Toplitzban Spevec jö­vő évi egyetemi rektor választattak tartománygyű­­lési képviselőkké; eddig csak a sziszeki választó­kerületben és Vukovárban buktak meg a nemzeti párt jelöltjei Makanec és Kusevic ellenében. Bécs, aug. 3. A „Presse“ azt írja, hogy noha a szerb fejedelemnek király ő felsége általi fogadtatásáról még mi sem ismeretes, mégis ismé­telten megerősítheti, hogy Ausztria-Magyarország részéről Oroszország és Németországgal egyetér­tésben tudomására fog adatni a szerb fejedelemnek, hogy a béke fenntartandó és Szerbia magatartá­sának correctnek kell maradni; a török kormány elján, teljesen meg van nyugtatva és megelége­déssel látja, hogy az osztrák-magyar határnak erősbített csapatok által való megőrzése van ki­látásba helyezve. Különben bécsi hivatalos körök­ben a herczegovinai mozgalmat hanyatlófélben le­vőnek tartják. Bécs, aug. 3. A jelentés, mely szerint király ő felsége a szerb fejedelmet meglátogatta volna, tévedésen alapszik ; a szerb fejedelem eddig Schweinitz gr. német nagykövet és Novikoff orosz nagykövet látogatását fogadta. Bécs, aug. 3. A „Pol. Corr.“ constatálja, hogy a dalmácziai helytartó mindjárt a herczego­­vinai zavarok kitörése után Zárában és vala­mennyi kerületi kapitánysághoz intézett rendelet útján a fölkelők segélyezésére szolgáló mindenne­mű gyűjtéseket szigorúan megtiltott, továbbá a tengerpartvidéki helytartóság is megtagadta a kért segélygyűjtési engedélyt. Bécs, aug. 3. Király ő felsége szárnysegéde kíséretében meglátogatta a szerb fejedelmet szál­lodájában, és tíz perc­ig időzött nála. Bécs, aug. 3. A „Pol. Corr.“ illetékes for­rásból értesül, hogy az olasz-romániai kereskedel­mi szerződés tárgyában való alkudozásokra vonat­kozó hírek nem felelnek meg a tényleges viszo­nyoknak . Olaszország csak akkor fog az iránt ha­tározni, váljon Romániával külön szerződést kös­sön, miután a Portával megkezdette a tárgyalá­sokat a kereskedelmi szerződés megújítására vo­natkozólag. Ragusa, aug. 3. Azon hír, mely szerint a törökök az utóbbi napokban vereséget szenvedtek és ágyúkat vesztettek volna, alaptalan ; a tény­leges eredmény abban áll, hogy a fölkelők a Kruppa patak mellől leszoríttattak és igen való­színűnek látszik, hogy a síkságot elhagyják és egyelőre a hegyi harczra szorítkoznak. Berlin, aug. 3. (Tőzsdei tudósítás.) A for­galom igen csendes, meglehető szilárd árak mel­lett , internationális értékek meglehetősen állan­dók, néhány vasút valamivel jobb, bankok és iparértékek csendesek, inkább engednek, befekte­tési papírok tartósan kedveltek, pénz folyó 41/8°/0. Amsterdam, aug. 3. Az aföldi bank az arany vásárlási árát kilogramonkint 163272 forint­ról 1637­72 írtra emelte. Hét­. aug. 3. (Hív. zárlat.) Hagy. földtehermen Kötvény 82.40. Salgó-Tarján —. Magyar hitel 215.— Magyar záloglevél 86.80. Erdély 121.—. Magyar kelet vasút 48.—. Magyar sorsjegy 83.75. Magyar földhitel 83.—. Magyar vasúti kölcsön 101.25. Anglo-magyar 10.25 Franco-magyar 59.75. Alföld 128.—.Magyar északkelet vasút 127.—. Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 67.80. Tisza vasút 193— Municipal-bank —.—. Pesti bank — Berlin? aug. 3. (Zárlat.) Galiczai 105.50 tallér Lombard 175.— bir. márk. Ezü­st jövedék 67.80. tallér 1860-as 121.30. tallér. — Bécs 180 90, bir. márk. — Romá­niai 85.00 tallér. Államvaspálya 499.— bir. márk. — Papir­­jövedék 64.80 tallér. — Hitelsorsjegy 648.— . — 1864-es 303.—. bir. márk. Hitelrészvény­­ek 391.— bir. márk. Hitel­­részvények 436.50 kir. márk. — Magyar sorsjegy 175.— bir. márk. Utóbörze —.-------. Frankfurt, aug. 3. (Zárlat) Váltóárfolyam Bécsre 182.40. Amerikai 1860-re 119.75. 1860-ra 119.25. Lombar­­dok 129.50. Évjáruléki papir 65.50. Osztrák bankrészt 872.—. Osztrák hitelrészvény 217.25. Osztrák államvaspálay részv. 282.—. 1864-diki 308.40. Galicziai 213.—. Évjárulék ezüst 69.56 Győr-Gráczi —. Utóbörze —. Magyar­orsZ. 176.50. l’&rla, aug. 3. (Zárlat) 3°/0 járadék 63.87.­­ 5% járadék 102.90. Olasz járadék 71.68 Creditmobilier 472._ Lombard 328.-. Államvaspálya 692.—. Koronajószági zálog­levelek —.—. Ausztriai kötvények —.— 1871-diki kölcsön —. 1872-diki kölcsön —. Paris, aug. 3. Liszt 60.—, 59.75, 61.60 Képaolaj 74.50, 75.-, 76.-. Lenolaj 67.75, 68.—, 70.50. Szesz 58.75 54.50, 55.—. Czukor finomított 146.— Berlin, aug. 3. Búza 214.— 221.—. Rozs 144. — 7.50, 144.50 145.50 — Zab 172.80.­­—.— Olaj 54.50. — — .450 5570. 56.20. — Szesz 54.20 54.50. Árpa.—._ Amsterdam, aug. 8. Búza márcz. 276. máj. — Rozs márcz. —. Antwerpen,­­ aug. 3. petroleum — .— KRISZTINAVÁROSI SZÍNKÖR. Szerda, aug. 4. Kutassy J. k. a. fölléptéül adatik : Romeo és Julia. Tragoedia 5 felvonásban. Kezdete 7 órakor. Budapest, augusztus 3. Az első lépés. A kormány megtette a nagy lépést. A törvényhozás felhatalmazásával élve meg­szüntetett húsz törvényszéket. Hátra van még huszonhárom. Nagy lépésnek mondjuk, mert hogy a helyi érdekek feljajdulása el nem maradhat, s lesz vele baj elég, bizonyítja egy este ér­kezett táviratunk. A feloszlatott húsz tör­vényszék között van ugyanis az ungvári is, s miután valószínű, hogy hasonló táviratot vagy tudósítást fogunk a többi sújtott helyről is kapni, részint mutatóra, részint pedig mintául közöljük az ungvári távira­tot, mely így hangzik: Az ungvári törvényszék beszüntetésének híre a leglázasabb állapotba helyezte a megyét, várost, ügyvédeket, kereskedőket, iparosokat és gazdákat. Mindenütt tanácskoznak.Nagy küldöttség által fognak a felségnél kegyelmi úton esedezni a rendelet visszavonásáért. Az izga­tottság leírhatatlan a váratlan és mél­tánytalan eljárás miatt. Ungvár városa anyagilag és szellemileg tönkretétetett.“ Tessék aztán reducálni, meggazdálkodni, ha mindenütt ilyen felfogás talál nyilvá­nulni. A törvényhozás tárgyalásai és a hírlapi vitatkozások tisztán és világosan kifejezték, hogy mi a kormány intenziója. E rend­szabályra kényszerített bennünket egyrészt a takarékosság parancsoló szüksége, másrészt az igazságszolgáltatás nem kevésbbé szüksé­ges reformja, mert hogy a törvényszékek számának apasztásával sok egyéb reform is kapcsolatban áll s keresztül fog vitetni, azt szintén kijelentette a kormány s első­sor­ban a bírói ügyvitel egyszerűsítése lesz va­lósítható. Mi elhiszszük és bele tudjuk magunkat abba képzelni, hogy az ungváriakra nézve a feloszlatás hite nem lehetett kedves hír, s nem lesz a többire nézve sem; de hogy a város „anyagi és szellemi tönkrejutásáról“ beszéljenek, azt nem vártuk ebben a vas­utas és postás világban. De nem vártuk azért sem, mert bizonyosan tudják már az ugváriak is, hogy a feloszlatott tör­vényszék helyén megmaradt járásbíróság ezentúl nagyobb hatáskörrel lesz felruházva, s a telekkönyvi ügyvitel tekintetében töké­letesen pótolni fogja a törvényszéket. Nem mehetnek tehát tönkre, mert lehetetlen, hogy Ungvár anyagi és szellemi tétele és jöven­dője csak a nagyobb perek helyben elinté­zésétől függjön. Nyugodjanak meg az ungváriak és a többiek is abban, hogy az országgyűlés és a kormány az országos érdeket kénytelenek voltak a helyi érdekek fölé helyezni, s megnyugodhatnak annál is inkább, mert a kormány az utóbbiaknak lehető kímélésével járt el. Általában senki sem tagadhatja meg a kormánytól, hogy a törvényszékek feloszla­tásánál minden melléktekintet nélkül csak a kitűzött czél vezérelte, s figyelemmel a helyi viszonyokra és forgalomra a kisebb törvényszékeket olvasztotta be a nagyob­bakba. A múlt évek tapasztalatait vette irányadóul, s ezek mintegy kijelölték az utat, melyet követni kellett. A számok mu­tatták meg, hogy melyik törvényszéket lehet minden veszedelem nélkül feloszlatni. Ezt a lépést még akkor sem kerül­hettük volna el, ha pénzügyi viszonyaink virágzó állapotban maradnak. Az a luxus, melyet a törvényszékek nagy számával űz­tünk, megboszulta magát nemcsak pénz­ügyileg, hanem egyéb tekintetben is, melyet azonban most nem emlegetünk. El volt már mondva elégszer, s most nem lehet szán­dékunkban a keserűséget növelni. A kormány kétség kívül ugyanolyan tapintattal fog eljárni az elmaradhatlan áthelyezéseknél és nyugdíjazásoknál, hogy elérjük a másik nevezetes czélt. Csak az lesz az igazi epuratió, ha azok maradnak meg, kiknél a tehetség együtt jár a mun­kaerővel, s kik eddig is megmutatták, hogy dolgozni tudnak is, akarnak is, mert az állam nem nyújthat sinecurákat. Nekünk minden té­ren munkás emberekre van szükségünk, kik helyüket betöltik. A Makanecz-Starcsevics-féle ma­gyar-ellenes párt Horvátországban kemény vere­ségeket szenved. A horvátok józanabb s értelme­sebb része egész erélylyel küzd ellene és veri vissza bitorolt positióiból, meg akarva mutatni, hogy Horvátország tökéletesen kiegyezett Magyarország­gal,­­ a kölcsönös barátságban , a magyarok iránt követendő lojalitásban, nemkülönben a bi­zalom és a béke megszilárdításában keresi jövőjét. S mint az új választás Magyarországon elítélte a nemzetiségi túlzókat éppen a vezetők személyében, úgy elbuktatta Horvátországban is a lőfő-agitáto­­rokat. Ma is egy szép bukásról értesít a „P. Lloyd“ távirata. Starcsevics, Makanecz pajtása, nagy kisebbségben maradt S­m­a­­­c­s ellenében Buceari városában. És hiába volt Makanecz ismert idezarándokolása, és hiába volt a népgyűlés szinte­­hozása , — az ellenök fordult közvéleményt legyőz­niük nem sikerült. — A függetlenségi párt vándor­madarai közül egy a letenyei kerületben akar meghonosodni. Ez Farkas György, ki a buda­pesti központi ellenzéki kör egyik apostola. Poli­tikai múltja nincs, az állam körül érdemeket csak a Bach-korszakban szerzett, hanem azért Tu­boly Viktor, a kerület volt függetlenségi je­löltje mégis kitért útjából. A mi pártunknak e ke­rületet félteni nem kell; a letenyei kerületben lakó elvtársaink jelöltje Koch Adolf, a népszerű járásbíró, kinek megválasztatása kétséget nem szenved. A rendőrség szervezetéről szóló törvényjavaslat a belügyminisztériumban elkészült, bizottságilag végig tárgyaltatott és Tisza Kálmán miniszter által mindjárt az Országgyűlés kezdetén elő fog terjesztetni. A törvényjavaslat különössége, hogy a rendőri közegekre nézve kétféle módon in­tézkedik ; ott, hol a helyi viszonyok megengedik, municipiumokra, ott hol az állami és magasabb po­litikai indokok megkövetelik, állami közegekre bíz­ván a rendőrséget, így Magyarország túlnyomó részében, mint a „Pesti Napló“ írja, a törvényhatóságok önkormány­zatára lesz bízva a rendőrség, de természetesen a megyerendezéssel kapcsolatos nagyobb engedelmes­séggel és felelősséggel a kormány iránt. Erdély­ben, a volt bánságban, a volt végvidéken, néhány nemzetiségi megyében és Budapesten a rendőrség egészen állami lesz s az erdélyi csendőrség min­tájára s annak beleolvasztásával katonai modorban fog szerveztetni s egyenesen a belügyminiszter alá rendeltetni. A hadügyi budgetre vonatkozólag a „Hon“ mai reggeli számában több érdekes ada­tot olvasunk. A rendes kiadás előirányzata kisebb, mint az idei volt, és pedig 619,796 forinttal. A rendkívüli kiadás azonban nagyobb, és pedig 1.200,000 írttal. Az idei 4.000,000-ra ment, az uj budgetb'',li 5.200,000. Az ágyukérdésre a „Neue Freie Presse“ 1876-ra 6 milliót vesz föl, míg a „Hon“ 8 milliót említ. S ezt tartja helyesnek. Közli egyszersmind, hogy a magyar kormány kikötő, hogy a felszerelésben a magyar ipar is részesíttes­­sék, és így pl. az ágyutalpakhoz szükséges vas­készleteket a Ganz-gyár, a szekerészeti és más készleteket pedig más magyar iparosok fogják nagyban előállítani. Ez is a budget reductiója, melyet a dele­­gátiók még redukálhatnak, oly vívmány, milyent még magyar kormány fel nem mutatott. Sok tévedés van, kósza hírek folytán az ágyuköltségek fedezete iránt. Felmerült volt az a terv, hogy a helyettesítési alap kamataiból fedez­tessék egy erre felveendő kölcsön kamata, oly formán, hogy az eddig ebből fedezett altiszti juta­lom-dijak jönnének át, qcota-arányban, ideiglene­sen a budgetbe. De ezt elérték azon fensőbb te­kintet miatt, hogy ez alap le ne köttessék és igy váratlan esetekre kész legyen. így tehát a budgetbe kelle az ágyuköltséget felvenni és an­nak 30°/0-a : 2.600.000 forint be is vezetett a magyar pénzügyminiszter budgettervébe. Ez is bi­zonyítja azt, hogy nem 6, hanem 8 millió fedeze­téről van szó. Tehát a mi — és nem a „N. Fr. Pr.“ értesülése helyes. Az első fokú királyi bíróságok újabb szervezéséről szóló 1875-iki XXXVI. törvényczikk felhatalmazza a kormányt annyi bíró áthelyezésére, illetőleg nyugdíjazására, a­hány lét­szám a megszüntetendő törvényszékeknél összesen rendszeresítve volt, de az áthelyezés és nyugdíja­zás természetesen nemcsak a megszüntetendő, ha­nem egyúttal a fennhagyandó törvényszékek tag­jaira is — az érintett létszám keretén belül — kiterjeszthető. Ez ügyben az igazságügyminiszter a lehető legnagyobb óvatossággal kívánt eljárni, s a törvényszékek elnökeihez bizalmas köriratot inté­zett, melyben felkéri azokat, hogy szolgáltassanak be kimerítő kimutatást arra nézve, hogy az egyes bírák tevékenysége és képessége minő, melyik számíthat előhaladott koránál és gyöngülő erejénél fogva nyugdíjazásra. Az adatok beérkeztek, s az igazságügyminisztériumban most összeállításukon dolgoznak. A megszüntetett törvényszékek helyén a járásbíróságok, mint a „Pesti Napló“ írja, minde­nütt telekkönyvi hatósággal fognak felruháztatok Az erre vonatkozó igazságügyminiszteri rendeletek már készek s az illető törvényszékek és bírósá­gokhoz az előmunkálatok teljesítése czéljából mi­előbb meg fognak küldetni. Azon járásbíróságok közül is, melyek eddigelé a most megszüntetett törvényszékek területéhez tartoztak, szintén több járásbíróság fel fog ruháztatni telekkönyvi ható­sággal. _________ A vámügyi tarifa­javaslat fölött, melyet az osztrák minisztérium kormányunkhoz in­tézett, a tanácskozások még folyton folynak. Min­den egyes tárgyra nézve szakértők hallgattatnak ki, így a szesz­iparra vonatkozólag Leipziger Vilmos gyáros is kihallgattatott. Az a lap, melyet ma holnap nem lesz illendő tisztességes társaságban megnevezni, (követjük alásan: a „Kelet Népe“) ma egy egész fél co­­lumnán szíveskedik az „Ellenőr­“rel foglalkozni. Felülünk ugyan tehetne bizvást akár egész terü­leten végig, a mindennapos rágalmak, koholmányok és naiv fillentések közönséges tempójában, bizony nem reflectálnánk rá, mint nem reflectálunk hete­kig. Ma azonban valami rendkívülit producál eb­ben a nemben, s engedelmet kérünk olvasóinktól, de ezt már szó nélkül mégse hagyjuk. Nincs nekünk az ellen kifogásunk, ha az a hírlapi nem-tudom-mi, változatosság kedvéért egy kis diversiót csinál Koller báró úr kabátszárnya alá, tudjuk hogy a „Kelet Népe“-félék szívesebben csinálnak politikát hadügyminiszterrel ■ ostrom­­állapottal, mint a nemzet közvéleményével. S en­nélfogva, bár őszintén sajnálják Koller bárót, hogy még „ez“ is pártját kezdi fogni, miattunk ugyan tehetné bátran. Abban meg, pláne, csak megnyugvást találhatunk, ha modorunkat és irá­nyunkat az „affélék“ szíveskednek nem helyeselni, sőt eltűrjük még azt is, ha magas nem tetszé­süknek alapját, két különböző tárgyra vonatkozó, különálló czikkekből összecompilált s egy­foly­tába irt mondatokra fektetik, mint azt a (tisztesség ne essék) „Kelet népe“, az itt következő utólér­­hetetlen compilatióban teszi. „A magyar nemzet nem fog patriotismust tanulni sem a centralistáktól, — úgymond az „Ellenőr“ — a kik rablógaz­daságukkal amaz ínség alapját megvetették, sem a Deutsch­­böhmöktől, a­kik ama rablógazdaság legszolgalelkűebb vak eszközeivé aljasodtak, utálatossá téve magyar földön a német nevet. És vannak még oly javíthatlan jóhiszemű optimisták, a­kik azt gondolják, hogy mi Ausztriával meg­alkudhatunk.“ Hanem az már mégis sok egy kicsit, mikor egy egész czikket eleitől végig meghamisít s annak éppen ellenkezőjére fordítja, amilyen értelem­ben s intenzióval írva volt. Tessék olvasni: „Még sajátságosabb s a helyzetre nézve valóban jel­lemző azon tény, hogy Tisza Kálmán úr orgánuma most már elérkezettnek látja az időt arra is, hogy direct és nyilt támadást intézzen gr. Andrássy ellen is. Utalunk e tekin­tetben az „Ellenőr“ szombati vezérczikkére, melyben An­drássy keleti politikáját igyekszik nevetségessé­ tenni, s a külügyminisztert Bismarck herczeg marionetteje gyanánt tünteti fel az olvasó közönség előtt. Annyira jutottunk te­hát, hogy a magyar kormánypárti lapok a bécsi,,Tagespres­­se“-ből merítik argumentumaikat a külügyminiszter s ennek külügyi­­politikája ellen ? Hogy Andrássy grófra a „Standard­­­­ból azon nem éppen hizelgő alternatívát olvassák rá, hogy „vagy nincs itélőtehetsége, vagy roszhiszemü ?!‘‘ így „K. N.“ Holott mi a szóban forgó czik­ket eleitől végig éppen azok ellen intézett per­­sifláló irányban tartottuk, a kik Andrássy Gyula grófot minden áron s a józan ész ellenére is úgy akarják feltüntetni, mint Bismarck marionette-jét. Meggyőződhetik erről minden tisztességes em­ber, a­ki tud magyar nyomtatást olvasni. A­ki el­lenkezőt hazudik, már azt a mesterséget gyakorolja, a­mi irodalmi nyelven csak nagyon szelíden qua­­lifikálható szem­telenségnek. A múlt évnegyedről szóló pénztári ki­mutatások vasárnap fognak a hivatalos lapban megjelenni. Az eredmény, mint a „Hon“ értesül, kedvezőbb, mint a megfelelő múlt évi eredmény. Csak a dohány­jövedék hanyatlott. Tö­r­vé­ny­s­z­é­k­i el­n­ö­k kinevezése. Az igazságügyi miniszter előterjesztésére ő felsége Móricz Lajos székelyhídi járásbirót a szatmár­németi törvényszék elnökévé nevezte ki. Aljárásbiró kinevezése. A magyar igazságügyminiszter előterjesztésére (Ő felsége a verseczi járásbírósághoz aljárásbiróvá Seehorsch Ferencz ottani törvényszéki jegyzőt nevezte ki. Budapest, augusztus 3. Az ország el van adósodva, alig győz­zük viselni az állam terheit, pedig a haza­fias kötelesség még újabbakat követel tőlünk s mindamellett bármily emberfölötti megfe­szítést is fejtsünk ki, parlagon kell hagy­nunk számos beruházásainkat s talán tétle­nül is nézni, mint pusztul el az a kevés vagyonkánk is a mi van, mert nincs elég erőnk hozzá, hogy azt kellőleg megvédjük és hasznosítsuk. S a magángazdaság talán kedvezőbb képet nyújt? Gazdáink nem bírják földjei­ket hasznosítani, az iparos nem folytathatja mesterségét, a kereskedő bezárja üzletét. Egyik sem bírja az uzsora terheit elviselni, hiszen még maga az uzsorás sem tud kere­setéből megélni. A csapások hosszú és szakadatlan során magába kezd szállni a nemzet és vannak már néhány kevesen, kik fenhangon hirde­tik, hogy csak anyagi viszonyaink gyökeres reformja, új keresetforrások megnyitása s a meglevők szaporítása és teljesebb kihasz­nálása mellett várhatjuk hazánk sorsának jobbr­afordult­át. Igaz, hogy szavuk ma még a legtöbbnél süket fülekre talál, de a nem­zet nagy része a palotáktól le a kunyhóig önkénytelenül is érzi, hogy ez nem marad­hat már sokáig így. Mig most csak egy ho­mályos érzet küzd léteiért és alakért keb­lükben, de e benső harcz ragadós, befész­keli magát a legapathikusabb szívbe, és ad­dig küzd és harczol, mig végre a kopár sziklából is termékeny talajt teremt. Így lesz lassanként fogékonynyá a nagy tömeg és az olykor­­felhangzó átható panaszos kiáltások eléggé tanúsítják, hogy ezen mé£ most névtelen érzelem már a nemzet szö­mében él, míg végre nem találkozik majd a gondviselés egy választott férfia, ki meg nevezze ez érzelmet, mely viszhangra fej­­lelni a népek millióinál. Ma még nem egy hétszilvafás nemes pusztítja a kenyeret hazánkban, kinek sze­mében az anyagi viszonyainkkal való foglal­kozás „zsidóhoz“ illő nemtelen dolog. De nemsokára eljön az idő, midőn megismerjük megújhodásunk kútfejét, és áhítattal boru­lünk le mindnyájan a munka szent oltáré előtt. E czélért dolgozunk mi is szerény erőnkhöz képest, és ebben nincs mi ben­nünket meg tántoríthatna. Az elbizakodott­ság kicsinylő pöffeszkedése, a hatalom erő­szakoskodása, a tömeg apathiája s a ha­mis próféta gúnyja — mind nem térithet el bennünket attól az ösvénytől, melyet meggyőződésünk elénk ir. Minden ellensé­ges támadás csak megsokszorozza erőnket és növeli kitartásunkat. S ha ők a nyilt támadás helyett orvul támadnak ránk és saját színeinket veszik föl, hogy táborunkba lopódzva magukhoz csábíthassák azokat, kik ez ország jólétéért buzognak, akkor sem fogunk visszariadni a magunkra vállalt munkától, hanem buzdítani fogjuk a híveket, bátorítani a csüggedőket, meg lévén győ­ződve, hogy nem lesz ki elhagyná a zászlót, ha egyszer arra felesküdött. Azok iránt pedig, kik ily fegyverrel akarnak ellenünk boldogulni, nem érezhetünk mást, mint szá­nalmat. Fogadja ez érzelmünket a „Pester Lloyd“ mai lapjának az entropoikról irt czikk szer­zője. E sorok a Dunagőzhajó-társulat ellen irt czikkünkre akarnak válaszul szolgálni. Ma­guk is bevallják, hogy valahonnan kí­vülről kerültek a „Pester Lloyd“ hasáb­jaira, tudtunkra adva azt, hogy a Duna­­gőzhajótársaság Bécsben nem liszt és gabna, hanem más czikkek számára épít tárháza­kat. Már most kérdjük : mi biztosít ben­nünket arról, hogy e tárházakat csakugyan csupán e czélra fogják használni. Azon­ban a dolog vége mégis csak az, hogy a Dunagőzhajó-társaság épít Bécsben, de Bu­dapestre nincs pénze. Egyébiránt nem a Duna-gőzhajótársa­­ságról akarunk mi most szólani, azzal rég tisztában lehet Magyarországon mindenki. Inkább az az új baj érdekel, hogy már a „Pester Lloyd“ is tért enged az oly czikk­­nek, mely további folyamában az entrepoik ellen száll síkra. Mi azt hiszszük, hogy e kérdésben kissé nehéz az olyan „objectív“ álláspont jogosultságát elismerni, melyről in ultima analysi a budapesti gabnakereskede­­lem, és ezzel hazánk kiviteli forgalmának, vagyis még más szóval, nemzeti vagyonunk egy tetemes részének nélkülözhetetlen felse­­gélőjét, támaszát és alapját támadják meg az idegen érdekek. S az érv? Egyedül az, hogy drága tőke mellett, csak drága entró­­poikat lehet építeni, s mert ezenkívül még más is szükséges gabnakereskedelmünk fel­virágoztatására. Persze a tőke drágasága csak Budapes­ten bir ily lesújtó befolyással az entrepoi-k hasznosságára, Bécsben nem. No de már ezt az érvelést csak mégis elengedhette volna „az érdekes ismeretlen“ a „Pester Lloyd“ olvasóitól, akik megszokták e lapban, a speciális magyar közgazdasági érdekek kép­viselőjét gyanítani, s esetleges csalódásuk­nak gyanúja igen érzékeny visszahatással lehetne a journalistikai hitelre. Csak ezt kívántuk megjegyezni. Milán fejedelem Bécsben. Milán fejedelem proclamatiója, melyet eluta­zása előtt népéhez intézett, következőleg hangzik: „Pár napra külállamokba indulván, kedves népem­mel ezt közlöm, és egyúttal rendelem, hogy visz­­szaérkeztemig a fejedelmi hatalom gyakorlásában miniszteri tanácsom képviseljen mindazon esetek­ben, a melyekben szükséges lesz, s azon utasítá­sok szerint, melyeket neki kiadtam. — Belgrád 1875. július 30. Obrenovics M. M. s. k.“ A fejedelem utazásának czélját mindenféle képzel­hető és nem képzelhető módon commentálják a bécsi lapok valamennyien. A tegnap esti lapok és ama reggeliek igyekeznek egymáson túltenni a magya­­rázgatásokban. A „Pester Lloydsnak tegnapról írják Bécsből, hogy Milán fejedelem megérkezte után azonnal értekezést tartott Orczy báró osz­tálytanácsossal, ki jelenleg Andrássyt helyettesíti. A tudósító nem kételkedik, hogy a délszláv moz­galmak magasra csapó hullámai adtak ez utazás­ra legközelebbi okot, mely Bécsen nem is fog túl­terjedni, s Milán fejedelem első­sorban Ausztria- Magyarországra óhajt támaszkodni. A fejedelem meg­érkezése alkalmából Andrássy is Bécsbe jő, hogy Mi­lán fejedelemmel conferáljon. Az általános körvona­lakból fölismerhetni, hogy monarchiánk déli részé­ben a szláv agitatió sokkal inkább élére van ál­lítva, semmint eddig képzelték. A szerb omladina izgatásai és a szláv közlönyök nyilatkozásai oda vitték a dolgokat, hogy velük szemben Szerbia folytonos nyugodt fejlődése s maga a kormány­forma is veszélyeztetve látszik. Ez az egyik verslo­m sokkal valószínűbb, mint, a másik, mely szerint az otthoni nemzeti pressio elől menekült el a fe­jedelem, hogy itt hasonló törekvések visszautasítá­sához szükséges garantiát szerezzen. De még ez is valószínűbb mint azaversio, mely­ szerint Szerbiá­ban a herczegovinaiak javára valódi forrongás in­dult meg és Milán nem lévén képes ezt megaka­dályozni, távolléte által akarja a felelősséget ma­gáról elhárítani. Utal a prágai „Politik“ agyrémes czikkére, mely szerint „Szerbia kormányának most csak a porta követelése és a nép akarata között lévén választása, a fejedelem helye csak a csata­téren lehet, a­hol Szerbia a török iga alól felsza­badulhat, s a fejedelemnek nem szabad felednie, hogy a közel bekövetkező harczban kell Szerbiának a vezérszerepet vinnie.“ A „Presse“ szerint Milán fejedelmet nem kí­sérte Bécsbe Wrede herczeg szerbiai főconsul, ki néhány nap múlva fog csak megérkezni tisztán azon czélból, hogy belgrádi lakásához a szükséges felszerelést bevásárolja. „Milán fejedelem bécsi tar­tózkodása négy-öt napig fog tartani. Az utazás czélja, mint a legbiztosabb forrásból értesülünk, nem politikai. Minthogy Szerbia jelen helyzete a különösen a skapstinai választások közeledése .

Next