Ellenőr, 1875. augusztus (7. évfolyam, 211-240. szám)
1875-08-07 / 217. szám
Előfizetési árak Egész évre . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre . . 10 . — „ Egy hónapra 1 , 80 , Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor A utcza 8-ia Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Fosta által csak bérmentes leveleket fogadunk el POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-uteza 6. szám (légrády testvérek írodájában.) Kiadóhivatala: Előfizethetni helyben és posta útján, nádor-utcza 6. sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamatiók Légrády testvérek irodájába (undor-nteza 6. sz.) intézendők. 217. szám. Budapest, szombat, augusztus 7. 1875. VII. évfolyam. TÁVIRATOK. Zágráb, aug. 6. A tartománygyűlési képviselőválasztások, ennek kivételével, az egész országban be vannak fejezve és az eredmény a kormánypártra nézve igen kedvező, mindössze 5 ellenzéki jelölt lett megválasztva, a hatodik ellenzéki választás valószínűleg Portoreban e hó 8-án lesz, — jelöltje Makanecz. Bécs, aug. 6. Király ő felsége tegnap délben fogadta Corbin ezredest, a franczia nagykövetség újonnan kinevezett katonai attachéját. Bécs, aug. 6. Milán fejedelem ma délben meglátogatta a Grand hotelben lakó menyasszonyát. Az eljegyzés egyházi adusa ma este a szállodában fog végbemenni. Bécs, aug. 6. A transactió a Sigl-féle gyárra vonatkozólag határozottan befejezéséhez közel áll. Bécs, aug. 6. A „Pol. Corr megerősíti a hírt, mely szerint a felkelők Trebinjét körülzárták és megemlíti, hogy a körülzárolást megelőzte több összeütközés a trebinjei gyenge őrség és az ott nagyszámban operáló felkelők között, miközben az utóbbiak Trebinjének néhány, törökök által lakott elővárosát leégették Páris, aug. 6. A földrajzi congressus Ausztria-Magyarország számára díszokleveleket szavazott meg János Salvator főherczegnek, a birodalmi, földtani intézetnek, a magyar pénzügyminisztériumnak és a bécsi alpesi clubnak ; továbbá első osztályú érmeket: a dupaszabályozási bizottságnak, a bécsi és budapesti községtanácsnak, a bécsi és budapesti statistikai hivatalnak, Halassy, Hauer, Hantken, Hochstetter és Hunfalvy uraknak, a budapesti földtani intézetnek és a bécsi meteorológiai intézetnek, Kanitz, Scherzer és Spitzer uraknak. Salzburg, aug. 6. A Gisella-vasút ma délelőtt nyittatott meg Keissler udvari tanácsos vezetése alatt, nagy néptömeg jelenléte mellett. Berlin, aug. 6. A mai tőzsde csöndes volt, internationális értékek fedezési vásárlásokra emelkedtek, vasutak többnyire alacsonyabbak, bankok és iparértékek jól tartották magukat, a pénz folyó 37/g°/0-kal, befektetési papírok változatlanok. licea, aug. 6. (Hív. zárlat.) Hagy. földtehermen Kötvény 82.20. Salgó-Tarján —. Magyar hitel 213.25 Magyar záloglevél 87 — . Erdély —. Magyar kelet vasút 48 —. Magyar sorsjegy 82.—. Magyar földhitel 68.25. Magyar vasúti kölcsön 101.80. Anglo-magyar 11.— Franco-magyar 59.25. Alföld 128.—.Magyar északkelet vasút 127.—.Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 67.80. Tina vasút 193— Municipal-bank —.—. Pesti bank — Pária, aug. 6. (Zárlat) 3°/0 járadék 63.87, 5°/0 járadék 102.90, Olasz járadék 71.68 Creditmobilier 172.— Lombard 328. -. Államvaspálya 692.—. Koronajószági záloglevelek —.—. Ausztriai kötvények —.— 1871-diki kölcsön 1872-diki kölcsön — Antwerpen, aug. 6. petróleum —.— KRISZTINAVÁROSI SZÍNKÖR. Szombat, aug. 7. Itt először adatik. A papagáj. Víg Operette 3 felvonásban. Kezdete 7 órakor. Budapest, augusztus 6. Budapest, augusztus 6. Az elsők közt voltunk, kik a vám- és kereskedelmi szerződések felett folyt tárgyalások alkalmából ismételve ajánljuk a kormánynak, hogy e fontos kérdésben csak azután foglaljon el határozott álláspontot, ha meghallgatta a szakférfiak és testületek véleményét, kiknek e kérdésben véleményt nyilvánítani joguk és kötelességük egyaránt. A kormány épp a napokban kezdette meg az érdeklett felek kihallgatását. Véleményt adtak eddig a szeszipar tekintetében Gschwind, Müller és Leipziger gyárosok , zsír-, szalonna- és sertéskereskedés iránt Schuster, a kőbányai sertéshizlaló részvénytársulat igazgatója, és Beimel nagykereskedő , pamutáruk felől Weisz Mór (Spitzer Gerson és társa gyáros ezég) és Pollák Mór (Pollák Jakab és fiai kereskedelmi ezég) képviselői. Fölösleges mondanunk is, hogy a kormány eljárását e részben csak helyeselhetjük. A nagy czél, melynek mindig előtte kell lebegnie, az, hogy csakis viszonyaink teljes ismerete mellett, az elérendő javítások és mellőzendő hátrányok tiszta áttekintete után fogjon az új vámügyi feltételek részletes összeállításába. Részünkről csak buzdíthatjuk a kormányt, hogy minél részletesebb és alaposabb tudomást igyekezzék magának e részben szerezni. Sőt egyenesen óhajtanók, hogy minden egyes kérdésben minél több oldalról informáltatná magát. Nem elég az, ha csupán számát tekintjük azoknak, kik egy kérdéshez hozzászóltak. Szükséges az is, hogy a kihallgatott férfiak az illető czikkel más és más szempontból foglalkozzanak. Kereskedők és iparosok, theoretikusok és gyakorlati emberek ugyanegy dolgot más szemmel néznek. A maga szempontjából mindeniknek igaza van. De mégis nagy tévedés volna bármelyiket is kizárólag követni. Meg kell hallgatni mindegyiket. Csak így ismerjük meg a közös és ellentétes érdekeket. Csak így vonhatunk helyes következtetést. Csak így látjuk a valónak megfelelőleg a helyzetet. Az üzleti világ két nagy főosztálya: a kereskedők és iparosok bizonyos tekintetben mindig ellentétben állnak egymással. Nagyon kézzelfoghatólag mutatja ezt bármely concret kérdés. Vegyük a vámügyet. Iparosaink majdnem egyhangúlag önálló vámterületet fognak kívánni. Némelyek a mellett védvámot is. Kereskedőink a védvámot soha sem fogják pártolni, az önálló vámterülettel talán mégis ki tudnának békülni, noha egyelőre mindenesetre nagy kifogásaik lesznek ez ellen is. Kereskedőink aránytalanul nagy része az osztrák örökös tartományokból hozatja áruit. Érdekeik ezer és ezer szállal vannak a fennálló viszonyokhoz fűzve, ők tehát valószínűleg a vámterület közösségének fentartása mellett fognak nyilatkozni, habár talán érdekeink egészben véve mást is követelnek. Kereskedőinkre nézve oly intézkedés, mely e vásárlási piac megváltoztatására irányulna, igen sok átmeneti nehézséggel járna, még az esetben is, ha az végül nemcsak az összességnek, de nekik maguknak is külön javukra és előnyükre válnék. Vegyünk egy példát az életből. Tegyük föl, hogy az önálló magyar vámterület megvalósulna. Ez esetben mi az angol posztót olcsóbban kapnók, mint ma. A jobb és olcsóbb áru természetesen kiszorítaná a morva posztót. De ez csak lassan és sok nehézség legyőzése után történnék meg. Kereskedőink nagy része a régi áruból kétségtelenül tetemes készlettel rendelkezik. Ez áruk értékesítése igen megnehezül, mihelyt elhagyja azt a forrást, melyből azokat eddig hozta. Készletében kisebb-nagyobb hiányok támadnak. Ezek kipótlása most, midőn nem áll az illető gyárakkal oly sűrű és bő érintkezésben, sokkal nehezebb, mint akkor, midőn gyakran és sokat hozatott. Meglevő készlete ez által okvetlenül veszt értékében és e nehézséget csak még súlyosabbá fogja tenni ez a kimaradhatatlan körülmény, hogy az illető gyáros, ki eddig 3-6 havi hitelt engedett, most a kisebb hozatal mellett nemcsak az áru megválogatása tekintetében fog kevesebb előzékenységet tanúsítani, hanem a hitel kedvezményét is szűkebbre fogja szorítani. Átmeneti időnél és a mai kedvezőtlen konjunkturáknál ez ismét igen súlyosan esik a mérlegbe. Pedig még ez sem mind. Minden valamire való kereskedő idővel egyik-másik gyárral közelebbi összeköttetésbe jut. Áruit leginkább egy háztól húzza és cserébe ettől oly kedvezményeket kap, melyeket az a gyár egy más kereskedelmi háznak ugyanazon a piaczon nem ad. Maradjunk az eddigi példánál. Vegyünk egy pesti posztó-kereskedőt, ki hoszszabb idő óta ismer egy morva posztógyárost. Idővel meggyőződnek egymás kölcsönös megbízhatóságáról és soliditásáról. Ekkor a kereskedő egy ajánlatot tesz a gyárosnak. Én ezentúl nálad veszem minden szövetemet, de te ezért viszont vagy ennyi és ennyi százalékkal olcsóbban adod nekem árudat, mint bármelyik más pesti kereskedőnek, vagy arra kötelezed magad, hogy a legjobb minőséget vagy a legújabb divatú portékát csak nekem küldöd. Ezáltal bizonyos tekintetben társai fölé emelkedik a kereskedő és egy vagy más tekintetben döntő szerepet játszik. Természetes, hogy ugyancsak az időjártával e czikkekhez szoktatja vevőit is. Lassankint így egy bizonyos számú közönségre tesz szert, mely bizonyos szükségletei fedezésekor önkénytelenül is őt keresi, mert többször tapasztalta, hogy ezt vagy azt az árut legolcsóbban, vagy legjobb minőségben, vagy legalább legnagyobb választékban csak nála kaphatja. Amint azonban új piaczok nyílnának meg, a helyzet egészen átalakul. Ekkor valószínűleg az is kedvezőbb feltételek mellett szerezheti be áruit, ki ma szerényebb viszonyai és csekélyebb ereje folytán kiválóbb előnyöket nem élvez. Ezzel épp azok vesztenek, legalább pillanatnyira, és átmenetileg legtöbbet, kik ma régibb üzletek, terjedelmesebb összeköttetéseik és nagyobb vagyonuk folytán nevezetes előnyök birtokában vannak. Idővel természetesen újra viszszanyerik régi fölényüket, de egyelőre újból kell kezdeniük a küzdelmet. És ez ismét nem kis dolog. Egészen új piaccal, úgy emberekkel állanak szemközt. Évek lefolyása és sok áldozat elfecsérlése szükséges, hogy kiismerjék a vásárt és az azon uralkodó tényezőket. Csak későn és nem egy drága csalódás után tudják meg, ki a megbízható ember, hol lehet ezt vagy azt az árut legelőleyösebben vásárolni, melyik időben lehet szükségleteiket legolcsóbban fedezni. Már e néhány odavetett vonás is mutathatja, mily nehézségekkel kell járnia a kereskedőre nézve minden átmenetnek, így van ez akkor is, ha a változás végül előnyös is. Olyan kereskedő pedig, ki nem retten vissza az átmeneti kellemetlenségektől, igen kevés lesz. Ezen a téren ragaszkodnak legjobban a közmondáshoz : jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. Kereskedőinktől ne várja senki, hogy azok általában az önálló vámterület mellett nyilatkozzanak. De viszont ez még nem lehet bizonyíték az önálló vámterület ellen. E részben egy osztály múló érdeke nem lehet döntő. Mi azt sürgetjük, hogy kereskedőink mellett minél több iparost is hallgasson ki a kormány, mert a jelen esetben úgy látszik, hogy azok érdekei közelebb állanak az összesség érdekeihez, mint a kereskedőké. A fődolog pedig mindenesetre az, hogy lehetőleg azokat hallgassuk ki, kik mindnyájunk érdekeit képviselik. A kormány elhatározása annál inkább fog megfelelni a nemzet által hozzá kötött várakozásoknak, minél elfogulatlanabb, megbízhatóbb és természetesebb forrásból meríti adatait. — Milán fejedelem bécsi átázásának egyik oka tegnap nyilvánossá lett. A fiatal fejedelem eljegyzést ünnepelt az „Aranybárány“ szállodában, hol vagy 25 előkelő vendég gyűlt össze az ünnepélyre. Milán fejedelem menyasszonya Keczko Natalie k. a., születésére nézve orosz, de előkelő román családokkal is rokonságban van, s 6 millió rabéi maradt rá elhunyt atyjáról , ki földbirtokos és orosz alezredes volt. Anyja egy Szourdza herczegnő, s rokona Gorcsakoff herczegnek is. Nagybátyjánál, herczeg Marussi Sándornál nevelkedett Odessában, most 16 éves, és szép, barna hölgy. Az eljegyzésre tegnap esti 7 órára jelentek meg a hivatalos vendégek, legtöbbnyire az Obrenovics-ház rokonai. Jelen volt a fejedelem édesanyja is, továbbá a szerb volt miniszterelnök, Marinovics. A menyasszony 7 órakor érkezett meg anyjával, s Milán fejedelem elébe menvén, lesegítette a hintóból és felvezette a termekbe. A szertartás egyházi ünnepélylyel is egybe volt kötve, s ennek végeztével asztalhoz ültek a vendégek. Marinovics franczia nyelven éltette a fejedelmet és Szerbiát. Milán fejedelem pedig menyasszonyáért emelt poharat, meggyőződését fejezve ki az iránt is, hogy Szerbiát a legszorosabb barátság fogja összefűzni a monarchiával, melynek fővárosában most az eljegyzést ünnepli. A fejedelem szerb nyelven szólt. A társaság esti 11 órakor oszlott szét, s ma a további szertartások a görög templomban folytak tovább. A menyegző októberben lesz Belgrádban. A budai királyi törvényszék feloszlatása hírére ma egy küldöttség jelent meg az igazságügyi miniszternél és Csemeghi államtitkárnál A küldöttség tagjai voltak: Ország Sándor úr vezetése alatt Dickmayer, Érczhegyi, Gombár, Kerntler, Rapp, Schwartzer, Scheich és Strauss urak. Ország úr szólt a budai érdekek nevében s a miniszter urnak egy emlékiratot adott át, melyben két kérelem terjesztetik elő. Az egyik kérelem oda irányul, hogy a fővárosi kir. törvényszéknek egy szakosztálya, például a fenyitő törvényszék Budára helyeztessék át. A másik kérelem, a budai kir. járásbíróságnak telekkönyvi hatósági jogkörrel leendő felruházását szorgalmazza a főváros jobbparti területének 70.000 lakosa érdekében. A küldöttség úgy a miniszter, valamint az államtitkár úr részéről szívesen fogadtatott és azon biztosítást nyerte, hogy indokai teljes mértékben figyelembe fognak vétetni, hogy a fenyítőtörvényszéknek Budára leendő áthelyezése iránt a tárgyalások már folyamatban vannak, s hogy a telekkönyveknek Budán maradása ellenében akadály fenn nem forog. A miniszter és államtitkár urak azután a küldöttség egyes tagjaival értekezésbe bocsátkoztak, különösen a budai börtönhelyiségek és egyéb körülmények felől tudakozódtak s egyáltalában a küldöttség kérelmei irányában annyi jóakaratot és hajlamot tapasztalt, hogy annak tagjai teljesen megnyugtatva hagyták el az igazságügyminiszteri palotát. A büntető törvényjavaslat tárgyalására egybehívott enquéte tegnap tartotta első gyűlését, melyről a „P. L.“ ezeket írja : Az elnöklő miniszter kiemelte, hogy a disenssió főleg a törvénykönyv alapvonásai és elvei körül fog forogni, ami azonban nem zárja ki, hogy a különböző részletekhez is ne lehessen szólani. Mindenek előtt azt kérdezte a miniszter, helyeslik-e a bűnökre és vétségekre történt felosztást, valamint azt, hogy a kihágásokról külön törvény intézkedjék, amely kérdésre az enquéte tagjai egyhangúlag igennel feleltek. Azt is jóváhagyták, hogy a sajtóvétségeket az általános büntetőtörvény szabályozza. Az időszámítást illetőleg a javaslat határozatai rövid vita után elfogadtatnak, úgyszintén a Horvát-Szlavónországra vonatkozó határozatok is! Az enquéte továbbá a halálbüntetés fenntartása mellett nyilatkozott, s hangsúlyozta, hogy a sajtóban felmerült azon szemrehányás, miszerint a viselős asszonyra kimondott halálbüntetés , végrehajtásának elhalasztása a szülés utáni időre barbár tény, nem bír jogosultsággal, miután az ilyen halálbüntetés kihirdetésére vonatkozólag külön határozatok foglaltatnak a javaslatban. A fogságbüntetések beosztása, az élethossziglani fogság, a minimum meghatározása elfogadtattak. A pénzbírságok magasságát illetőleg egy tag a maximumnak 6000 frtra emelését indítványozta, mely indítvány azonban rövid vita után elvettetett úgy, hogy a maximum 4000 frt marad. Az enquête folytatja tanácskozásait. A „Golos“ konstantinápolyi levelezője az ottani nagyhatalmak képviselőinek politikai működéséről értesít. Ezen tudósítás szerint, Zichy gróf a vaspályák ügyében győzött, de diadala most az egyszer a német követ fáradozásától is függött, ki annál nagyobb buzgalmat fejtett ki, minthogy az orosz nagykövet és a többi hatalmak képviselői minden ez ügybe való beavatkozástól tartózkodtak. — A felső-egri járásbíróság telekkönyvi hatósággal felruházása. A m. kir. igazságügyminiszter f. i. julius hó 30- kán 21849 sz. alatt az 1871. évi XXXI. t. ez. 24. §-ában nyert felhatalmazás alapján a törvényhozás utólagos jóváhagyásának fentartása mellett a felsőeőri kir. járásbíróságot, saját járásának területére, i. é. okt. 1-től kezdve telekkönyvi hatósággal felruházta. Az újvidéki „Zásztava“ lapja élén Metkovicsból a következő távirati közleményt hozza: „Mesztár és Metkovich körül felgyújtott hat falu lakossága kér segélyt a „szerb vajdasági“ testvérektől. Az asszonyok, gyermekek a felkelők távoztával éhhalálnak vannak kitéve. A törökök gyilkolják és öldösik a védtelen asszonyokat és gyermekeket. A felkelés mindegyre terjed. Trebioje körül van véve. A nevesinyeiek mindelőbbre nyomulnak. Segítség az asszonyoknak és gyermekeknek !“ . . . „Segítsetek ! . . .“ föliratu czikkében adakozásokra szólitja fel a „Zászt.“ a Száván és Dunán inneni szerbséget a herczegovinai védtelen nők és gyermekek érdekében. Az adakozókat figyelmezteti, hogy ahol a hatóság meg nem engedi a különbizottságok alakítását, az illetők könyöradományaikat közvetlen küldjék meg a Castelnuovóban székelő állandó bizottsághoz. A felkelők ügyére vonatkozólag örvendetes tudomásul veszi a montenegrói fejedelem nyilatkozatát, hogy t. i. alattvalóit a felkelésben való részvételtől nem tarthatja vissza, s elvárja Szerbiától is a határozott fellépést és actiót. (A „Zászava“-nak ezt az oktalan buzgóságát majd lehűti az újvidéki hatóság. Szerk.) Mikor a király házasodik. Vígjáték sok felvonásban. Írták még többen, különösen tótok és katholikusok. A kis Szerbia fiatal fejedelme, Milán, nem király ugyan, de megérdemelné, hogy az legyen azért a capitalis csinyjéért, amint a nagy diplomáczia journalistikai öregbőgőit megtréfálta. Mert ebben a seculumban nem fordult még elő olyan világrázó esemény, mely a fiatal herczeg bécsi útjához journalistice összecombinált rettenetességek mellett bagatelle dologgá ne silányodnék. Ahányféle tót van a világon, az mind tudott legalább is annyiféle variatiót a „nagy esemény“ következményeiről, ahány mértföldnyire Belgrádi él az ő hazája esik. Minden „List“ és minden „Noviny“ — sokan vannak ! — tudott valami újat. „Pokrok“ és Zasztava“; „Zemljak“ és „Baducsnoszt“ ; „Obzor“ és „Granicsár“ (vagy mi a szesz); „Russkij Mir“ és „Moszkovszke Vjedomoszti“ . „Odeszkij Vjestnik — meg a jó isten tudja még kik és hányan vannak; egy szóval Pétervártól Záráig, minden istenadta tótféle újság csak úgy versenyzett a kacsaköltés nemzeti erényében. * # * Délszláviának egy hajszál híja se volt már, annyira kész volt; a török birodalomból pedig nem maradt egy marok por sem, amiben a trónja vesztett szultán a szakállát megtaposhatta volna, ha absolute még szakálla is maradt volna ahhoz való. Horvátország bekebelezte „Herczegovinát; Szerbia Bosnyákországot; Románia lenyúlt Konstantinápolyig , azon alul a görög "szerzett új telket, amin forradalmat lehet csinálni. Etc. etc. etc. Ki tudná annak sorát végit. Persze, hogy a Koruna cseszka is felragyogott egységes fényében az általános ?chaosz,sötétségéből, és Turócz-Szent- Márton is látta már jönni Szvetopluk királyt a fehér lovon. Miletics császárrá koronáztatott Titelben, ahol szerdán meg fog bukni. S mikor ez így mind készen volt, hát egyszer csak kapja megát Milán fejedelem és — jegyet vált Keczko kisasszonynyal az arany kárányban, mely szelíd házi állat mentén utána leégetett minden aranyos combinatiónak, ami a haragos Milán vészterhes bécsi útjához illetékesen illuminált agyakban szövetett. * Se * Hanem jegy combinatió mégis bevált, az, mely orvosi consultatiót emlegetett, a rejtelmes utazás okául. Abban a helyzetben vagyunk, hogy a bécsi orvosok consiliumából kelt receptet is közölhetjük. Rp. Flor. amor, virgin. Fiat decod, matrin. Div. in dos. ad. libit. D. S. Rendelés szerint. * * * A tótokat pedig vigasztalja meg e tót szójáték : Milán herczeg nem szerzett ugyan Herczegovinát, de szerzett herczegovnát. * Sírí Következnek a katholikusok. A túlságos okosság mindig nagy galibákat csinált ezen a világon. Tapasztalhatja ezt magán a múltrá készülődő „Jelenkor“, mikor mélységesen okos és magasságosan politikus mai vezérczikkét oly irgalmatlanul nevetségessé tette ez egyetlen egy sor távirat: „Milán fejedelem jegyet váltott.“ Az a Milán fejedelem, akinek rémséges ijedelme oly megdöbbentő vonásokkal rajzoltatik a borzadályosan sötét alapra, a mint következik: „A herczegovinai csetepaté kezd ijesztő mérveket ölteni. A kis fekete pontból egész felhő lett, mely a Balkánhegyek fölött baljóslatú morajjal zavarja Európa nyugalmát. A lázadás harapódzik, mint a tűz; már átcsapott Montenegróba, Szerbiába s idestova határainkat fenyegeti. Milán herczeg, Szerbia fiatal fejedelme, Bécsbe futott, tanácsot kérni Andrássytól, mitevő legyen, mibe fogjon, mire határozza magát ? A mozgalom, mint a hógörgeteg, egyre nő; elég egy lökés, hogy romboló hatalommal, törvezúzva maga alatt mindent, lezuhanjon. Milán utazása felől ma már tájékozva van a világ. Hiába beszélték az officiózusok, hogy a szerb fejedelem Andrássy gróf leányát ment eljegyezni.“ Ergo, ma már tájékozva van a világ. Par exemple. Ez aztán az okos ember. Megér testvérek között két annyit, mint a mennyibe az apjának Fol. juventut. vir. cum grano salis. quantum satis. került. Hát még ha az ember hozzá veti, milyen irtózatos következései lesznek a Balkán hegyektől Milánón át Bécsbe harapódzott „hógürgetegnek“, mely a „megtévedt“ Andrássy gróf keleti politikáját „töri-zúzza“ mint a pozdorját, úgy kell neki: „Andrássy szelet vetett, most hát arassa a vihart, ő lássa, mikép nyomja el a saját kezével szitott tüzet. .... A statusquo meg van ingatva, nagyobb rés van rajta ütve, mint bármikor azelőtt. Ki tudja, mit hoz a jövő! .... Jöjjön a minek jönni kell !“ Ha már most ahhoz elgondolja az ember, hogy mindaz új rettenetesség azért üt rajtunk, mert Milán fejedelem jegyet váltott Keczko kisasszonynyal !* * * „Ki tudja, mit hoz a jövő?“ Hát bizony, édes „Jelenkor,* egyelőre, egy szép, kis, gazdag menyecskét Belgrád várába és azután: „Jöjjön a minek jönni kell!“ * * * De tisztelt felebarátunk, a „Magyar Állam“ azért egy cseppet sabizza el magát, hogy kedves testvérét in Christo, ilyen malheure érte, tegnap alkonyodóra. Mert ő, a „Magyar Állam“, szakasztott olyan szerencsében részesíti magát, ma alkonyodóra, nem akarván sehogy beindulni a Milán „utazása czélját illetőleg a találgatások tömkelegébe“, mely tömkelegben: „a politikai fantázia sok érdekes felfedezést tehet, de aminek aztán a gyakorlati politikára nézve semmi értéke nincs.“ Tisztelt felebarátunk politikai fantáziája tehát még ma délután sem tette a találgatások tömkelegében azt az érdekes felfedezést, hogy Milán fejedelem micsoda, a gyakorlati politikára nézve semmi értékkel nem bíró combinatió végett járta Bécsnek városát. Hanem denique, az mégis meg van bizonyítva, hogy tisztelt felebarátunk a „M. Állam“ az ilyenben is le tudja főzni az 5 tisztelt felebarátját a „Jelenkorit. Mert hát ő az igazi csalhatatlan. Az országos középtanodai tanáregylet közgyűlése. (Augusztus 6-án.) Az országos középtanodai tanáregylet mai közgyűlésének tárgyait felolvasások képezték. Az első előadást dr. Császár Károly tanár tartotta „Középiskola és polgári iskola” czim alatt. A következő pontokat ajánlja elfogadás végett: 1. A középiskola a népiskolától különvált s az állam felügyelete alatt álló nemzeti intézmény. 2. A középiskola vagy tudományos pályára előkészítő, vagy gyakorlati tanfolyam. 3. Tisztán előkészítő tanfolyam a gymnasium és annak surrogatuma a reáliskola. 4. A gyakorlati pályára a polgári és az iparosiskola készít elő. 5. Ezen iskolák szorosan az eléjük tűzött czél szerint rendezendők. F e 1B m a n n rész néven veszi, hogy egy reáliskolai tanár a reáliskolákat a gymnasiumok surrogatumának nevezi s egyúttal férfias bátorsággal, nyíltan, őszintén harczol a reáliskolákat határozottan elitélő irány ellen. Felhozza a reáltanodák 7 osztályú helyett 8 osztályúvá való átalakításának szükségét s egyúttal reményét fejezi ki, hogy idővel a latin és görög nyelv csak egyetemi tantárgy leend, s hogy a reáltanoda növendékei az egyetem bölcsészeti és orvosi fakultásába felvétessenek. Kéri végül a közgyűlést, hogy a reáliskolákon az érettségi vizsga terve által ejtett seb megorvoslása végett az ábrázoló mértan vétessék föl az érettségi vizsga tantárgyai közé. György Aladár indítványozza, miszerint mondatnék ki, hogy „a magyar fiú-polgári iskolák jelen szervezete a hazai viszonyoknak nem felel meg s nem különösen kitűzött czéljának s ezért gyökeresen átalakítandók úgy, hogy a népiskolák teljes kiegészítéséül szolgáljanak. Ezen a polgári iskolák eltörlését s a felsőbb népiskolák felállítását célzó indítvány ellen Kohn Gyula polgári iskolai tanár szólalt fel, habár a szervezetet minden kritika alatt állónak tartja. Fehér Péter a polgári iskolák fennmaradása ellen nyilatkozik. Előadó végnyilatkozata után, melyben 4 évfolyamú polgáriskolát, mint középtanodát, óhajt a fennálló két középtanoda mellé, szavazásra került a dolog. Néhány szavazat kivételével György Aladár és Felsmann indítványai egyhangúlag elfogadtattak. Ezután Vof György értekezett „A magyar nyelvről a középtanodában“. Felolvasó értekezésében a magyar nyelv megromlását több példával igyekezett igazolni; a következő pontokat ajánlja elfogadás végett: 1. Legyen minden oktatás egyúttal magyar oktatás annyiban, hogy egy oktató se mulaszsza el megkövetelni a tanulótól a helyes, magyaros kifejezést. 2. Akadályozzuk meg iskoláinkban a nyelvromlást. E czélból kerüljük az erőszakos terminológiát, s a roszul alkotott elnevezések helyébe vagy jobb magyar szót, vagy ha az lehetetlen, idegent tegyünk. Ügyeljünk iskolai könyveinkre és azokat, melyek nem magyarosan vannak írva, vessük el; a többieket pedig használat előtt javíttassuk ki tanítványainkkal és törekedjünk helyes magyarságra . 3. A magyar oktató ne engedje, hogy az olvasmányok nyelvtani hibáit a tanuló elsajátítsa; de a kijavítást tapintattal intézze, hogy az író tekintélye csorbát ne szenvedjen; mindamellett túlságos aggodalom nélkül, mert az ifjúságot vak bámulóvá, oktalan bálványozóvá nem szabad nevelni. Az egész magyar oktatást olvasásra alapítsuk s ezzel kapcsoljuk össze a grammatikát, metrikát. Ellenfelszólalások nem történtek. Lasztóczky László eperjesi tanár azt hozza fel, hogy a magyar nyelv ápolása a tót iskolákban is eléggé figyelembe vétetik. Bodnár Zsigmond egyetemi magántanár kinyilatkoztatja, hogy ő nem tartozik a „Magyar Nyelvőr“ iskolájához, nem követi annak ismeretes irányát, nem tör pálctát sok oly szó felett, amit a „Magyar Nyelvőr“ követői elitélnek. Volf György előadása után Fehér Péter kecskeméti tanár „Az ly és még valami“ czimei értekezést tartott. Ajánlja, hogy e betű egyszerű j-vel hassék. A kettős betűk ellen indított harczot általában helyes irányúnak tartja. Elmondja, hogy I az ly-et a régi irodalmi nyelvben 1 lel fejezik ki