Ellenőr, 1875. szeptember (7. évfolyam, 242-271. szám)
1875-09-01 / 242. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr Félévre ... 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP, 242. szám. Budapest, szerda, szeptember 1. 1875. VII. évfolyam. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában.) Előűzethetni helyben és posta utján, nádor-utcza 6. sz. a. A lap szétküldésre vonatkozó reclamatiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. Kiadóhivatala: TÁVIRATOK. Bécs, augusztus 31. A „Polit. Corresp.“ értesül, hogy a herczegovinai felkelők körében mély kirangoltság uralt a montenegrói határon át élelmiszerrel ellátott török erőd Niksicz felett. Montenegró ezen eljárását a fennálló szerződésekkel mentegeti és azt mondja, hogy ő a Portától kérelmezett csapatátvonulást megtagadta. A„Pol. Corr.“ a gradiskai és báni kerületen osztrák-magyar területre átlépett menekülteket 18,203 személyre teszi 11,000 darab szarvasmarha 850 ló, 5700 sertés és 2000 darab juhval. Pária, augusztus 31. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) Gabnatőzsde. A hangulat lanyha és baisse-ra hajló., Vevő csak kevés jelenkezik, eladó annál több. Árak: új búza 27.50, régi búza 27.50, uj árpa 22, rozs 17.50. Berlin, aug. 31. (Tőzsdei tudósitás.) A speculate tartózkodó, a félévi zárszámadás megjelenése után hitelrészvények emelkedtek, vasutak bágyadtak, bankok jobbak Iléen, aug. 81. (Hiv. Zárlat.) Magy. földtehermenötvény 81.50. Salgó-Tarján —.—. Magyar hitel 206.60 Magyar záloglevél 87.—. Erdély —.—. Magyar kelet vaant 46.50. Magyar sorsjegy 79.23. Magyar földhitel 63.—. Magyar vasúti kölcsön 100.—. Anglo-magyar 10.— Franco-magyar 63.—. Alföld 121.75. Magyar északkelet vaant 111.75. Keleti vaauti elsőbbségi kötvény 65.50 Tiszavaant 186.—. Municipal-lank 22.—. Pesti bank — .— Antwerpen, aug. 31. petróleum 24.50 Budapesti szinlapok. Budapest, szerdán, szeptember 1-én. 1875. NEMZETI SZÍNHÁZ. Bérlet 106. szám. Közönyt közöny nyel. Vígjáték 3 felvonásban. Irta Moreto. Spanyolból fordította Györy Vilmos, a Kisfaludy-társaság tagja. Zenéjét írta Nikolics S. Személyek: Barcelona örökös grófja — — Komáromy Diana, leánya — — Felekyné Cinthia, unokahuga — — Helvey Laura Fenissa, udvarhölgy — — Kölessi Mariska Carlos, ürgéi grófja — — Nagy Bearne herczege — — — Náday Don Gaston, Fox grófja — — Karikás Polilla, (azaz: Moly) elménet — Halmy Lanra, komorna — — — Szigeti Jolán Kezdete 7 órakor. KRISZTINAVÁROSI SZÍNKÖR. Szerdán, szept. 1-én. Mindszenti Kornélia felléptével adatik: A kék szakáln herczeg. Víg operette 4 felvonásban, Offenbachtól. Kezdete 7 órakor. Budapest, augusztus 31. Trónbeszéd, melylyel S felsége az 1875. aug. 28-ára összehívott törvényhozást aug. 31-én megnyitotta. Tisztelt Urak! Főrendek és Képviselők! Kedvelt Híveink! Reménynyel és bizalommal üdvözöljük önöket jelen országgyűlés kezdetén, mely nagyfontosságú kérdések megoldására van hivatva. A közélet és a kormányzat majd minden ágában mélyen beható törvényhozási intézkedések szükségesek, hogy kedvelt Magyarországunk a szellemi és anyagi jólét azon magaslatára emelkedjék, melynek elemeit bírja gazdag természeti forrásaiban, és melyre az országot emelni atyai szívünk forró óhajtása. Ennek első és nem mellőzhető feltétele : az ország pénzügyeinek rendbehozatala. Halasztást nem tűrő teendőik között komoly megfontolásukat és folytonos figyelmüket elsősorban az államháztartás rendezése, és az ezzel kapcsolatos kérdések megoldása fogja igénybe venni. Magyarország tekintélye, hitele, és állami létének biztosítása egyaránt parancsolja, hogy a szükséglet és a fedezet között a súlyegyen minél előbb helyreállíttassék. Ismerjük e feladat sokoldalú nehézségeit. Elvállalt kötelezettségek, monarchiánk biztonságának elutasíthatlan követelményei, a közigazgatás és fejlődés szükségletei állanak itt szemben a legnagyobb takarékosság jogosult követelményeivel. De bizton hiszszük, hogy ha a kormányzat minden ágára nézve — a jó gazdálkodás érdekében megtörténik mindaz — minek megtörténni kell és a minek az állam létfeltételeinek, biztonságának és fejlődésének veszélyeztetése nélkül megtörténni lehet; ha czélszerű és gyökeres kormányzati és igazságszolgáltatási javítások eszközöltetnek ; ha a nemzet híven egész múltjához, készséggel és nemes kötelezettségérzettel meghozza azon áldozatokat, miket a kitűzött üdvös czél hazafiságától követel; ha a hitelviszonyok javítása és rendezése, a termelés, kereskedelem, és ipar fejlesztésére szükséges egyéb intézkedések által gondoskodva leend az adóképesség emeléséről, és a vállalandó terhek könnyebb viseltetéséről, akkor, de csakis akkor fogunk sikeresen megküzdhetni a helyzet nehézségeivel. Úgy az államháztartás rendezése, mint az ország szellemi és anyagi érdekeinek előmozdítása czéljából kormányunk számos javaslatban bő anyagot nyújtana törvényhozói működésüknek. Az ország pénzügyi helyzete az állam és az egyesek hitelviszonyaival szoros kap-csolatban áll, és mindkettő egyiránt s közvetlenül összefügg a jó közigazgatás- és igazságszolgáltatással, a nép miveltségének emelésével, a termelési, kereskedelmi s iparviszonyok, és a közlekedési rendszer javításával. Mindezek pedig együttesen döntő befolyást gyakorolnak az adóképességre, mely viszont az összes államügyek kedvezőbb alakulásának egyik fő feltételét képezi. Mindezekre ki kell tehát a törvényhozás figyelmének terjedni, ha az ország egyes lakosainak jólétét sikeresen előmozdítani akarja. Kormányunk javaslataiban nem mellőzendi e szempontok egyikét sem; ki fognak azok terjedni a legsürgősebb teendőkre, a közélet minden ágában. Nem szándékunk egyenként felsorolni a készen, és készülőben lévő javaslatokat, de azokon kívül, melyek az államháztartás akadálytalan vitelére, a pénzügyek rendezésére, s az ezzel közvetlen kapcsolatban levő kérdésekre vonatkoznak, különösen felhívjuk még önök figyelmét azon javaslatokra, melyeknek célja: összhangzatba hozni a közigazgatás különböző ágazatainak működését; a közigazgatást s az igazságszolgáltatást gyökeresen javítani és pótolni az észlelt hiányokat, a közlekedési és közmunkaügyet minden irányban rendezni, és a vasúthálózatot a legsürgősb szükséglet határai között kiegészíteni , melyek végre a főrendiház korszerű rendezésére — a nemzet szellemi fejlődésére — s a vallási és házassági kérdéseknek az életszükségei által kívánt mérvben való megoldására irányulnak. Mindezen és az ezekkel összefüggő kérdések elintézése önöknek jutott feladatául, és nem kételkedünk, hogy tapintattal, czélszerű sorozatban és helyes időbeosztással fogják megbírálni és megállapítani az illető törvényeket, amint ezt az ország érdeke kívánja. Bizalmunkat helyezzük e mellet a nemzet józan felfogásába, mely nem fogja félreismerni, miszerint a legüdvösebb intézmények, a legjobb kormányzat is csak előmozdíthatják a népek jólétét, csak biztosíthatják a munka gyümölcsét, de hogy ezt csak a nemzet támogatása érlelheti meg, hogy a közjólétet megteremteni, kellő fokra emelni, és tartósan megszilárdítani csak a valódi hazafiság, az egyéni szorgalom és kitartó munka képes. Kormányunk az érintetteken kívül egész buzgalommal törekszik a bankkérdés jog- és czélszerű megoldására. Ezenfelül monarchiánk másik államának kormányával, az 1867-ik évi XVI. törvényczikk által kijelölt módon, tárgyalásokat folytat e törvény némely szabványainak módosítása iránt. Végre ezen országgyűlés törvényszerű tartamának lejárta előtt tárgyalás alá kell, hogy jöjjenek azon egyezmények is, melyek monarchiánk két állama között 1867-ik és 1868-ik évben tíz évre köttettek. Ezekre nézve azon reményünket akarjuk kifejezni, hogy e tárgyalásokat a kölcsönös méltányosság szelleme fogja átlengeni. Uraim, Főrenciek és Képviselők! Az idő, az ország helyzete s az előkészített javaslatok nagy száma erélyes és buzgó cselekvésre int, s önök követni fogják ez intelmet, mert minden vesztett per ez a haza vesztesége lenne. A külhatalmasságokkal fennálló szívélyes viszonyunk azon reményre jogosít, hogy a béke a legújabb időben felmerült események daczára fenn fog tartatni, és így önök háborítatlanul fogják törvényhozói hivatásukat teljesíthetni. Áldást az egek urától és sikert kívánván hazafiús törekvéseiknek, az országgyűlést ezennel megnyitottnak nyilvánítjuk.juk, hogy miért ne maradhatott volna zsinóros, vagyis magyaros. A főrendek és képviselők szokatlan nagy számban jelentek meg. Közel kétszáz kocsi robogott fel. Tiz órakor a herczegprimás fényes segédlettel misét mondott a várkápolnában, melynek végeztével a trónterembe gyülekeztek a hivatottak, s az előírt rend szerint foglaltak állást. Amint a király kíséretével e teremben megjelent, felhangzott az „éljen“. Ő Felsége a trónra lépett, leült s feltette kalpagját. A trónbeszédet erős hangon olvasta, s annak több pontját élénken megéljenezték az egybegyűlt országgyűlési tagok, így nevezetesen azokat, melyekben az államháztartás egyensúlyának helyreállításáról, a közigazgatás és igazságszolgáltatás egybevágó rendezéséről, a főrendiház korszerű reformjáról, a vallási és házassági kérdéseknek az élet szükségei által kívánt mérvben való megoldásáról van szó. Legnagyobb hatást tett azonban a bankkérdés jog- és czélszerű megoldásának ígérete, továbbá a befejező pont, mely kifejezi a béke fentartása iránti reményt, s a törvényhozási hivatás háborítatlan teljesíthetését, a legújabb időben felmerült események daczára. Ez a pont, mintha a horvátoknak is szólana, kik feliratukban a törvényhozási működés háborításától is félnek, úgy hallottuk, hogy a trónbeszéd e pontjának szerkezete az utolsó pillanatban módosíttatott. A trónbeszéd felolvasása után a király távozott, s a törvényhozók lelkes éljenzése kisérte. A megjelent képviselők között ott láttuk a függetlenségi párt több tagját is, Simonyi Ernőt, Helfy Ignáczot, Csávolszky Lajost, s így Irányinak az elmaradásra vonatkozó kijelentése tisztán és egyedül a 48-asokra vonatkozhatott. A főrendek és képviselők magyar díszruhában jelentek meg, kivéve a szászokat és néhány nemzetiségit, kik frakkban voltak. Honvéd-egyenruhában láttuk Hollán Ernőt (ezredes), báró Podmaniczky Frigyest (ki nem rég neveztetett ki őrnagygyá) és még többeket. A közös hadseregbeli egyenruha is képviselve volt, még pedig két hadnagy, Pulszky Ágost és Márkus István képviselők által. A nézőközönség talán díszes fogatokat is várt, de e várakozásában csalódott. A bérkocsi szerepelt túlnyomó számban, s tarsolyos huszár is vajmi kevés volt. Csak Kállay Béni szerb öltözetű „huszárja“ tűnt fel. Fél tizenkettőre vége volt az ünnepélynek. A hídon át visszatért kocsik közül sok állott meg a fényképészek előtt. Az országgyűlés ünnepélyes megnyitása. Ma ment végbe az országgyűlés ünnepélyes megnyitása. A lánczhídon, alagúton és számos középületen nemzeti zászlók lobogtak. A királyi várlak is fel volt lobogózva, s a palota előtti téren egy gyalogezred képezett sorfalat zenekarral. Itt volt legnagyobb a közönség, de sokan állottak a pesti és budai lánczhidfőnél, s az Albrecht-úton is. A rendet gyalog és lovas rendőrök tartották az utóbbiak új egyenruhájukban, melyről nem tud , mit a király mondott. A trónus beszélt. Remény és bizalom szólott szavából. Remény és bizalom fogadja. Méltán. Potemkin festett falvait s a garádon átbukó csillagvizsgálást a valóság hangulatos képe s a kormányos éber figyelme váltotta fel, ki iránytűvel kezében szirtek és hullámok közül biztos révet bizton mutat. Ingatag nagyzás, hiú kecsegtetés eltűntek a trónbeszédből. Maradt a himezetlen nyíltság, mely a föltakart komoly való fölött nem önáltatásban, önbizalomban keres vigasztalást, s az erély és kitartás szellemétől tanul nehéz gondok között jót remélni s lelkesedni egy szebb jövőért. Komoly, de bizó s biztató szellem lengi át a király beszédét. Szilárd heit Magyarország erejében, rendületlen meggyőződés, hogy a hazafiság mentő hatalommá avatja az erőt: ez az alaphang. Ez szól a trónbeszédből, midőn a súlyos helyzetet vázolva, Magyarország tekintélye, hitele, állami léte nagy érdekét emeli magasra a nemzet előtt; ez, midőn az állami élet minden terén ernyedetlen tevékenységre ösztönöz ; ez, midőn biztos kézzel kitűzi az irányt, melyben a haza javán munkálkodva, minden hazafi találkozhatok ; s ez akkor is, midőn a munka koronájául a szabadság és a kor szellemének rendel új oltárt emelni. És e szerencsés hangulat és gondolatok során nyilatkozik. A közügy minden ágát érintik ezek, s mig szemeink előtt elvonulnak, meggyőznek egyszersmind arról, hogy nem maradnak puszta gondolatoknak, mint annyi más csillogó elődjük, de testet öltenek s tényekül fognak élni közöttünk. Az államháztartás rendezése, úgy a mint szilárd kézzel rajzolt vázlatát a trónbeszéd élénkbe tartja, megszűnik ama herculesi feladatnak látszani, mely bűbájosság nélkül meg sem oldható. Látjuk, hogy összevágó szabatossággal tervezett reformok nyomán szinte magától kér a rendezett gazdaság. A kormányzat és igazságszolgáltatás gyökeres javítása, a takarékosság oly szellemével párosítva, mely a fejlődés szükségleteit a fejlődés előfeltételeivel összeegyeztetve elégíti ki; az összhang helyreállítása az állami organismus tevékenységében : mindez nem puszta eszme többé, mely révedezve szállong határozatlan irányokban, hanem koncrét viszonyokhoz alkalmazott szilárd elveken nyugvó pontos terv. Pontos és kivihető. S mert az méltán mutatja benne állami rendezkedésünk megbízható alapját a trónbeszéd. A király azt mondja: hozzatok létre gyökeres reformokat kormányzatban, gazdaságban, igazságszolgáltatásban; tegyétek folyóvá a közmunka- és közlekedési ügyben fekvő holt tőkét; emeljétek a magánhitelt; termékenyítsétek meg a kereskedés és ipar parlag mezejét; nyissatok tápláló pénzforrást, jogotok s szükségtek értelmében a szomjú forgalomnak; hozzátok meg egész múltotokhoz híven mindennek elérésére az áldozatokat, és meg lesz oldva a nagy feladat. Az erő megvan bennetek, szilárd akaratotokban bízom; hiszem s reményem, hogy a béke áldását élvezve háborítatlanul folyhat munkátok, nem féltem a hazát. Rajtunk, a nemzeten, a sor megmutatni, hogy megértettük a király szavát, és tudunk cselekedni a szerint. Rajtunk a sor szilárd eltökéléssel megindulni a kitűzött után, mely oly biztosan kivezet az anyagi veszedelmek közül, amilyen igazán érdemesek vagyunk a szellemi fejlődésre, melynek irányában haladásunk legközelebbi czélját oly szép feladatok megoldásában tűzte ki a fejedelmi kéz, mint a főrendiház korszerű reformja s a vallási szabadságnak s a modern házassági jognak megfelelő törvényalkotás. De, hogy elérhessük e czélt és elvégezhessük a terhes munkát, mely odáig utunkba halmozódik ; hogy onnan uj munkára, uj, nagyobb czélok felé indulni öztönző lelkesedést nyerjünk s arra megedzett erőt vihessünk magunkkal, hogy isten után magunkba vetett bizalmunk soha meg ne csaljon, s minden vállalatunk biztos sikerre várjon: ne feledjük el az aranyigazság szavát, melyet a király igy intéz a nemzethez : „Bizalmunkat helyezzük e mellett a nemzet józan felfogásába, mely nem fogja félreismerni, miszerint a legüdvösebb intézmények, a legjobb kormányzat is csak előmozdíthatják a népek jólétét, csak biztosíthatják a munka gyümölcsét, de hogy ezt csak a nemzet támogatása érlelheti meg, , hogy a közjólétet megteremteni, kellő fokra emelni, és tartósan megszilárdítani csak a valódi hazafiság, az egyéni szorgalom és kitartó munka képes“. A szabadelvű párt országgyűlési tagjainak lakomája nagy kedélyességgel folyt le ma este a margitszigeti alsó vendéglő nagy termében. Jelen voltak a miniszterek mind a 150—160 képviselő. A felköszöntések sorát Boér Antal korelnök úr kezdte meg, éltetvén a királyt. Utánna Ghyczy Kálmán emelt poharat a szabadelvű párt és kormányának üdvözlésére. Aztán jött a toaszok özöne a miniszterekre egyenként, az új és veterán képviselőkre, a felső ház szabadelvű tagjaira, ez utóbbiak közül gróf Zichy Manó igen lelkes és sikerült kifejezést adván érzelmeinek. A társaság 9 óra után oszlott szét nagyon jó kedvben. Mai napig tizenegy képviselő választása ellen adtak be kérvényt a képviselőház korelnökénél, a szabályszerű 1000 forintról szóló nyugta mellékletében. A kérvények a következő képviselők választása ellen adattak be : Zichy Nándor gr., Székes-Fehérvár város képviselője; Kiszely Árpád, a liptó.-sz.-miklósi kerület képviselője; Kulcsár Lajos, Sopron megye n.-baromi kér. képviselője; Bujanovics Sándor, Eperjes város képviselője; Krajcsik Ferencz, Nyitramegye privigyei kér. képviselője; Künte József, kézdi-orbai kér. képviselője; Ráth Károly, Pápa város képviselője ; Vojnics Jakab, Bácsin, kernyajai kér. képviselője; Pór Antal, Esztergom város képviselője; Figh Károly Kőszeg város képviselője; Antal Gyula, a siklósi kerület képviselője. A főrendiház háznagyává valószínűleg Szapáry Antal gr., jegyzőivé Vay Béla b., Bánffy Dezső b., Kiss Miklós, Majláth István főispánok, továbbá Zichy Victor gr., Pallavicini Ede őrgróf, Podmaniczky Géza b. és Battyhány Ferencz gr. fognak megválasztatni. A szabadelvű párt körének a körbeli házszabályok revideálására kiküldött bizottsága az eddigi házszabályokat felülvizsgálta, és azt határozta, hogy azokat lényegtelen módosításokkal továbbra is megtartja. A bizottság figyelmét azon körülményre is kiterjesztette, hogy a párt tagjaiban általános az óhaj, hogy a mostani helyiséget czélszerűbbekkel cseréltessék föl. Ez okból a bizottság a múzeum mögötti Eszterházy-palota első emeleti helyiségeit megnézte s azokat, mint a„Pesti Napló“ értesül, a mostaniaknál minden tekintetben alkalmasabbaknak találta. Ennek folytán e helyiségek kibérlését ajánlja. Mazuronics horvát bán s több horvát képviselő már megérkezett Budapestre, s az országgyűlés mai ünnepélyes megnyitására meg is jelentek. — A „Kelet Népe“ mai vezérczikkéből veszszük át a következő sorokat megőrzés végett azon hitben, hogy a benne hirdetett ige csakugyan testet ölt, óhajtjuk is, hogy ne legyen alkalmunk majd felhasználónak. „A helyzet komolysága felett ma már nincs nézetkülönbség a pártok között. Adja isten, hogy nemsokára mindnyájan azon belátásra jussunk, hogy a kibontakozás sem történhetik meg fényes, de semmitmondó jelszók hangoztatása, vagy pedig az eddig fennállott rendszeren való foltozgatás által. Adja isten, hogy mielőbb gyökeret verjen az egész nemzet kebelében az a szilárd meggyőződés, hogy „Magyarország megbukássa, csak gyökeres rendszerváltoztatás, gyökeres reformok által akadályozható meg. Mi nem kételkedünk, hogy e meggyőződés mihamarább mit fog törni magának a nemzet nagy tömegébe. És azért, kik éppen a rendszerváltoztatást, a gyökeres reformokat tűztük zászlónkra, nyugodtan várhatják be azon időt, midőn a nemzetnek nagy többsége fogja szentesíteni elveink helyességét. Addig pedig, mig eljönne ezen idő, lankadatlanul fogunk elveink mellett, s azok megtámadói ellen küzdeni. — Küzdelmünk azonban, mint minden oly küzdelem, mely erős meggyőződésen alapszik, amely e meggyőződésből merített elvekért és nézetekért harczol,mindenkor nyugodt, komoly és lovagias lesz. Előttünk egyedül a haza java lebeg; mi felül állunk minden kérdésen és érdeken. — Személyes ellen-vagy rokonszenvek nem vezethetnek bennünket még leghatározottabb támadásainkban sem, melyeket talán a kormány ellen leszünk kénytelenek intézni. Mi nem bízunk a kormányban, s nem is reméljük attól a haza sorsának jobbra fordultát. De azért egy perczig sem kétkedünk affelett, hogy azon férfiak, kik jelenleg az ország ügyeit intézik, együttvéve úgy, mint egyenként, tetteikben úgy a tiszta honszeretet által vezéreltetik magukat, mint mi. A különbség köztünk és közöttük a nézetekben, s az alkalmazandó módokban és eszközökben rejlik. Mi a helytelen nézetek, a helytelen rendszer, a helytelen eszközök ellen harczolunk. Küzdelmünk az elvek küzdelme lesz, s e térről még akkor sem fogjuk magunkat leszoríttatni, ha ellenünk kevésbbé ildomos fegyverek használtatnának.“ Szívesen jegyezzük ezt föl, bár a „Kelet Népe“ eddigi magatartása egészen az ellenkezőről tanúskodott. A jobboldali ellenzék tegnapi értekezletében K. Sennyey Pál a megjelent tagokat majdnem félóráig tartó meleg beszédben üdvözlé. Sajnálattal emlékezett meg a kitűnő erőkről, melyeket a legutóbbi választások alkalmával a párt elvesztett s felszólitá az egyes tagokat, hogy erélyesen munkálkodjanak közre a párt feladatainak előmozdításában. B. Sennyey két indítványt is tett, melyet pártja élénk tetszéssel elfogadott. Ez indítványok értelmében b. Liphay Béla kéretett fel továbbra is a club elnöki helyének elfogadására, a képv. értekezlet elnökéül pedig Lipovniczky, Sándor, jegyzőnek Hedry Ernő, a club igazgatójának továbbra is dr. Máday Sándor választatott. A verseczi kerület mandátumáról Szenicsey Ödön lemond, s a paksi kerület képviselője marad; a versecziek Deák Ferencz ajánlatára Nedeczky Istvánt léptetik fel. Theodorovics János, mármarosmegyei és Budacker Gottlieb, beszterczevidéki képviselő megbízatásukat nem fogadják el s kerületeikben új választás lesz. A „Neue Freie Presse“ ma este érkezett száma egy hosszabb közleményt tartalmaz az osztrák kormány által a magyar kormánynak benyújtott vámügyi tervezetről. Szemben azon zárkózottsággal, melyet e tárgyban nálunk tanúsítanak, mindenesetre igen különös színben kell e jól értesültséget látnunk. Közöljük az érdekesebb tételeket, a forrrásra hagyva azok hitelességének bebizonyítását. Általános elv, hogy az ipari feldolgozáshoz szükséges nyersanyagok semmiféle vám alá ne essenek. Kivételt képez a vas és ólom. A cacao és csokoládé szintén egyforma vám alá esik. Gabnára és hüvelyesekre eleinte 15 krnyi behozatali vámot akartak vetni, de a romániai egyezmény folytán általában vámmentességet ajánlanak. A rizs azonban, mint eddig, 25 kr behozatali vámot fizetne, kivéve Olaszországból Tirol és Karinthia felé, hol vámmentes. Liszt és őrleményekre 75 krnyi beviteli vámot ajánlanak, de a Zollverein és Olaszország felől vámmentes, pedig az orosz liszt mindkét helyütt vámmentes és igy kerülő után vámmentesen fog jöhetni hozzánk is a behozatali vám daczára. Kenyér és hajós kétszersült vámmentes lenne. Élő és leölt állatoknál a behozatali vámot lejebb szállítanák, vagy mint leölt nyálaknál és halaknál teljesen megszüntetnék. Húskészítményeknél 8 frtról 5 frtra akarják leszállítani. Friss hasnál 80 krról 1 frt 50 krra emelik föl. A többi részletek a gummibőr- és vasárukra vonatkoznak és inkább csak a közönyösebb osztályozásról, mint a vámtételekről szólnak. Szerbia és Montenegró. A herczegovinai események oda fejlődtek máig, hogy már többé nem oly fontos az, ami magában a fölkelés színteréül szolgáló tartományban történik, mint azon hullámzások és ingadozások, úgy mondhatnók: határozott irányú törekvések megfigyelése, melyek a két szomszéd fejedelemségben, Szerbiában és Montenegróban észlelhetők, s e kettő is annyira összefügg nemcsak közösen a mozgalommal, hanem külön egymással is, hogy alig lehet az egyikről szólani, anélkül, hogy a másikat ne kellene érinteni. Szerbiában nagy a forrongás, élénk a törekvés: részt venni a herczegovinai mozgalomban. Ugyanez, s még fokozottabb mértékben, megvan Montenegróban is. Szerbiának van mit félnie a hatalmaktól, ha közbelép s nem is tanácsolná ezt neki egy jó barátja sem. Montenegrónak sem tanácsolná senki, de hallottunk már szelid megjegyzéseket és figyelmeztetéseket, hogy Montenegro fejedelmét bizonyos oldalról mégsem ítélnék el oly határozottan, sőt talán még mentegetnék is, ha népe követelésének tovább ellenállani nem tudna. S Montenegro helyzete annál könnyebb is, mert a párisi szerződésben sehol sincs kimondva, hogy a