Ellenőr, 1875. szeptember (7. évfolyam, 242-271. szám)

1875-09-01 / 242. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr Félévre ... 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP, 242. szám. Budapest, szerda, szeptember 1. 1875. VII. évfolyam. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában.) Előűzethetni helyben és posta utján, nádor-utcza 6. sz. a. A lap szétküldésre vonatkozó reclamatiók Légrády testvére­k irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. Kiadó­hivatala: TÁVIRATOK. Bécs, augusztus 31. A „Polit. Corresp.“ értesül, hogy a herczegovinai felkelők körében mély kirangoltság uralt a montenegrói határon át élelmiszerrel ellátott török erőd Niksicz felett. Mon­tenegró ezen eljárását a fennálló szerződésekkel mentegeti és azt mondja, hogy ő a Portától kérel­mezett csapatátvonulást megtagadta. A„Pol. Corr.“ a gradiskai és báni kerületen osztrák-magyar terü­letre átlépett menekülteket 18,203 személyre te­szi 11,000 darab szarvasmarha 850 ló, 5700 ser­tés és 2000 darab juhval. Pária, augusztus 31. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) Gabnatőzsde. A hangulat lanyha és baisse-ra hajló., Vevő csak kevés jelenkezik, eladó annál több. Árak: új búza 27.50, régi búza 27.50, uj árpa 22, rozs 17.50. Berlin, aug. 31. (Tőzsdei tudósitás.) A spe­culate tartózkodó, a félévi zárszámadás megjele­nése után hitelrészvények emelkedtek, vasutak bá­gyadtak, bankok jobbak Iléen, aug. 81. (Hiv. Zárlat.) Magy. földteherme­­nötvény 81.50. Salgó-Tarján —.—. Magyar hitel 206.60 Magyar záloglevél 87.—. Erdély —.—. Magyar kelet vaant 46.50. Magyar sorsjegy 79.23. Magyar földhitel 63.—. Magyar vasúti kölcsön 100.—. Anglo-magyar 10.— Franco-magyar 63.—. Alföld 121.75. Magyar északkelet vaant 111.75. Keleti vaauti elsőbbségi kötvény 65.50­ Tisza­vaant 186.—. Municipal-lank 22.—. Pesti bank — .— Antwerpen,­­ aug. 31. petróleum 24.50 Budapesti szinlapok. Budapest, szerdán, szeptember 1-én. 1875. NEMZETI SZÍNHÁZ. Bérlet 106. szám. Közönyt közöny nyel. Vígjáték 3 felvonásban. Irta Moreto. Spanyolból fordította Györy Vilmos, a Kisfaludy-társaság tagja. Zenéjét írta Ni­­kolics S. Személyek: Barcelona örökös grófja — — Komáromy Diana, leánya­­ — — Felekyné Cinthia, unokahuga — — Helvey Laura Fenissa, udvarhölgy — — Kölessi Mariska Carlos, ürgéi grófja — — Nagy Bearne herczege — — — Náday Don Gaston, Fox grófja — — Karikás Polilla, (azaz: Moly) elménet — Halmy Lanra, komorna — — — Szigeti Jolán Kezdete 7 órakor. KRISZTINAVÁROSI SZÍNKÖR. Szerdán, szept. 1-én. Mindszenti Kornélia felléptével adatik: A kék szakáln herczeg. Víg operette 4 felvonásban, Offenbachtól. Kezdete 7 órakor. Budapest, augusztus 31. Trónbeszéd, melylyel S felsége az 1875. aug. 28-ára összehívott törvényhozást aug. 31-én megnyitotta. Tisztelt Urak! Főrendek és Képviselők! Kedvelt Híveink! Reménynyel és bizalommal üdvözöljük önöket jelen országgyűlés kezdetén, mely nagyfontosságú kérdések megoldására van hivatva. A közélet és a kormányzat majd min­den ágában mélyen beható törvényhozási intézkedések szükségesek, hogy kedvelt Ma­gyarországunk a szellemi és anyagi jólét azon magaslatára emelkedjék, melynek ele­meit bírja gazdag természeti forrásaiban, és melyre az országot emelni atyai szívünk forró óhajtása. Ennek első és nem mellőzhető felté­tele : az ország pénzügyeinek rendbeho­zatala. Halasztást nem tűrő teendőik között komoly megfontolásukat és folytonos figyel­müket első­sorban az államháztartás rende­zése, és az ezzel kapcsolatos kérdések meg­oldása fogja igénybe venni. Magyarország tekintélye, hitele, és ál­lami létének biztosítása egyaránt paran­csolja, hogy a szükséglet és a fedezet kö­zött a súlyegyen minél előbb helyreállít­­tassék. Ismerjük e feladat sokoldalú nehéz­ségeit. Elvállalt kötelezettségek, monarchiánk biztonságának elutasíthatlan követelményei, a közigazgatás és fejlődés szükségletei álla­nak itt szemben a legnagyobb takarékosság jogosult követelményeivel. De bizton hiszszük, hogy ha a kor­mányzat minden ágára nézve — a jó gaz­dálkodás érdekében megtörténik mindaz — minek megtörténni kell és a minek az ál­lam létfeltételeinek, biztonságának és fejlő­désének veszélyeztetése nélkül megtörténni lehet; ha czélszerű és gyökeres kormányzati és igazságszolgáltatási javítások eszközöl­tetnek ; ha a nemzet híven egész múltjához, készséggel és nemes kötelezettségérzettel meghozza azon áldozatokat, miket a kitűzött üdvös czél hazafiságától követel; ha a hitelviszonyok javítása és rende­zése, a termelés, kereskedelem, és ipar fej­lesztésére szükséges egyéb intézkedések által gondoskodva leend az adóképesség emelésé­ről, és a vállalandó terhek könnyebb visel­­tetéséről, akkor, de csakis akkor fogunk sikere­­­­sen megküzdhetni a helyzet nehézségeivel. Úgy az államháztartás rendezése, mint az ország szellemi és anyagi érdekeinek előmozdítása czéljából kormányunk számos javaslatban bő anyagot nyújtana törvény­hozói működésüknek. Az ország pénzügyi helyzete az állam és az egyesek hitelviszonyaival szoros kap-­­­csolatban áll, és mindkettő egyiránt s köz­vetlenül összefügg a jó közigazgatás- és igazságszolgáltatással, a nép miveltségének emelésével, a termelési, kereskedelmi s ipar­viszonyok, és a közlekedési rendszer javítá­sával. Mindezek pedig együttesen döntő befo­lyást gyakorolnak az adóképességre, mely viszont az összes államügyek kedvezőbb alakulásának egyik fő feltételét képezi. Mindezekre ki kell tehát a törvényho­zás figyelmének terjedni, ha az ország­­ egyes lakosainak jólétét sikeresen előmoz­dítani akarja. Kormányunk javaslataiban nem mellő­­zendi e szempontok egyikét sem; ki fognak azok terjedni a legsürgősebb teendőkre, a közélet minden ágában. Nem szándékunk egyenként felsorolni a készen, és készülőben lévő javaslatokat, de azokon kívül, melyek az államháztartás akadálytalan vitelére, a pénzügyek rende­zésére, s az ezzel közvetlen kapcsolatban levő kérdésekre vonatkoznak, különösen fel­hívjuk még önök figyelmét azon javasla­tokra, melyeknek c­élja: összhangzatba hozni a közigazgatás kü­lönböző ágazatainak működését; a közigazgatást s az igazságszolgálta­tást gyökeresen javítani és pótolni az ész­lelt hiányokat, a közlekedési és közmunkaügyet min­den irányban rendezni, és a vasúthálózatot a legsürgősb szükséglet határai között ki­egészíteni , melyek végre a főrendiház korszerű rendezésére — a nemzet szellemi fejlődésére — s a vallási és házassági kérdéseknek az életszükségei által kívánt mérvben való megoldására irányulnak. Mind­ezen és az ezekkel összefüggő kérdések elintézése önöknek jutott felada­tául, és nem kételkedünk, hogy tapintattal, czélszerű sorozatban és helyes időbeosztással fogják megbírálni és megállapítani az illető törvényeket, a­mint ezt az ország érdeke kívánja. Bizalmunkat helyezzük e mellet a nem­zet józan felfogásába, mely nem fogja fél­reismerni, miszerint a legüdvösebb intéz­mények, a legjobb kormányzat is csak előmozdíthatják a népek jólétét, csak bizto­síthatják a munka gyümölcsét, de hogy ezt csak a nemzet támogatása érlelheti meg, hogy a közjólétet megteremteni, kellő fokra emelni, és tartósan megszilárdítani csak a valódi hazafiság, az egyéni szorgalom és kitartó munka képes. Kormányunk az érintetteken kívül egész buzgalommal törekszik a bankkérdés jog- és czélszerű megoldására. Ezenfelül monarchiánk másik államá­nak kormányával, az 1867-ik évi XVI. tör­­vényczikk által kijelölt módon, tárgyaláso­kat folytat e törvény némely szabványai­nak módosítása iránt. Végre ezen országgyűlés törvényszerű tartamának lejárta előtt tárgyalás alá kell, hogy jöjjenek azon egyezmények is, melyek monarchiánk két állama között 1867-ik és 1868-ik évben tíz évre köttettek. Ezekre nézve azon reményünket akar­juk kifejezni, hogy e tárgyalásokat a köl­csönös méltányosság szelleme fogja átlengeni. Uraim, Főrenciek és Képviselők! Az idő, az ország helyzete s az előké­szített javaslatok nagy száma erélyes és buzgó cselekvésre int, s önök követni fog­ják ez intelmet, mert minden vesztett per ez a haza vesztesége lenne. A külhatalmasságokkal fennálló szívé­lyes viszonyunk azon reményre jogosít, hogy a béke a legújabb időben felmerült esemé­nyek daczára fenn fog tartatni, és így önök háborí­tatlanul fogják törvényhozói hivatá­sukat teljesíthetni. Áldást az egek urától és sikert kíván­ván hazafiús törekvéseiknek,­­ az ország­­gyűlést ezennel megnyitottnak nyilvánítjuk.­juk, hogy miért ne maradhatott volna zsinóros, vagyis magyaros. A főrendek és képviselők szokatlan nagy számban jelentek meg. Közel kétszáz kocsi robo­­gott fel. Tiz órakor a herczegprimás fényes segéd­lettel misét mondott a várkápolnában, melynek végeztével a trónterembe gyülekeztek a hivatottak, s az előírt rend szerint foglaltak állást. A­mint a király kíséretével e teremben meg­jelent, felhangzott az „éljen“. Ő Felsége a trónra lépett, leült s feltette kalpagját. A trónbeszédet erős hangon olvasta, s annak több pontját élén­ken megéljenezték az egybegyűlt országgyűlési ta­gok, így nevezetesen azokat, melyekben az állam­háztartás egyensúlyának helyreállításáról, a köz­­igazgatás és igazságszolgáltatás egybevágó rende­zéséről, a főrendiház korszerű reformjáról, a vallási és házassági kérdéseknek az élet szükségei által kívánt mérvben való megoldásáról van szó. Legna­gyobb hatást tett azonban a bankkérdés jog- és czélszerű megoldásának ígérete, továbbá a befejező pont, mely kifejezi a béke fentartása iránti re­ményt, s a törvényhozási hivatás háborítatlan tel­­jesíthetését, a legújabb időben felmerült események daczára. Ez a pont, mintha a horvátoknak is szó­­lana, kik feliratukban a törvényhozási működés háborításától is félnek, úgy hallottuk, hogy a trónbeszéd e pontjának szerkezete az utolsó pilla­natban módosíttatott. A trónbeszéd felolvasása után a király távo­zott, s a törvényhozók lelkes éljenzése kisérte. A megjelent képviselők között ott láttuk a függetlenségi párt több tagját is, Simonyi Ernőt, Helfy Ignáczot, Csávolszky Lajost, s így Irányi­nak az elmaradásra vonatkozó kijelentése tisztán és egyedül a 48-asokra vonatkozhatott. A főrendek és képviselők magyar díszruhá­ban jelentek meg, kivéve a szászokat és néhány nemzetiségit, kik frakkban voltak. Honvéd-egyen­ruhában láttuk Hollán Ernőt (ezredes), báró Pod­­maniczky Frigyest (ki nem rég neveztetett ki őr­­nagygyá) és még többeket. A közös hadseregbeli egyenruha is képviselve volt, még pedig két had­nagy, Pulszky Ágost és Márkus István képviselők által. A néző­közönség talán díszes fogatokat is várt, de e várakozásában csalódott. A bérkocsi szerepelt túlnyomó számban, s tarsolyos huszár is vajmi kevés volt. Csak Kállay Béni szerb öltözetű „huszárja“ tűnt fel. Fél tizenkettőre vége volt az ünnepélynek. A hídon át visszatért kocsik közül sok állott meg a fényképészek előtt. Az országgyűlés ünnepélyes megnyitása. Ma ment végbe az országgyűlés ünnepélyes megnyitása. A lánczhídon, alagúton és számos középületen nemzeti zászlók lobogtak. A királyi várlak is fel volt lobogózva, s a palota előtti téren egy gyalog­ezred képezett sorfalat zenekarral. Itt volt legnagyobb a közönség, de sokan állottak a pesti és budai lánczhidfőnél, s az Albrecht-úton is. A rendet gyalog és lovas rendőrök tartották az utóbbiak új egyenruhájukban, melyről nem tud­ , mit a király mondott. A trónus beszélt. Remény és bizalom szólott szavából. Remény és bizalom fo­gadja. Méltán. Potemkin festett falvait s a garádon átbukó csillagvizsgálást a valóság hangula­tos képe s a kormányos éber figyelme vál­totta fel, ki iránytűvel kezében szirtek és hullámok közül biztos révet bizton mutat. Ingatag nagyzás, hiú kecsegtetés eltűntek a trónbeszédből. Maradt a himezetlen nyílt­ság, mely a föltakart komoly való fölött nem önáltatásban, önbizalomban keres vi­gasztalást, s az erély és kitartás szellemé­től tanul nehéz gondok között jót remélni s lelkesedni egy szebb jövőért. Komoly, de bizó s biztató szellem lengi át a király beszédét. Szilárd heit Magyar­­ország erejében, rendületlen meggyőződés, hogy a hazafiság mentő hatalommá avatja az erőt: ez az alaphang. Ez szól a trónbe­szédből, midőn a súlyos helyzetet vázolva, Magyarország tekintélye, hitele, állami léte nagy érdekét emeli magasra a nemzet előtt; ez, midőn az állami élet minden terén er­­nyedetlen tevékenységre ösztönöz ; ez, midőn biztos kézzel kitűzi az irányt, melyben a haza javán munkálkodva, minden hazafi ta­lálkozhatok ; s ez akkor is, midőn a munka koronájául a szabadság és a kor szellemének rendel új oltárt emelni. És e szerencsés hangulat és gondola­tok során nyilatkozik. A közügy minden ágát érintik ezek, s mig szemeink előtt elvonulnak, meggyőznek egyszersmind arról, hogy nem maradnak puszta gondolatoknak, mint annyi más csillogó elődjük, de testet öltenek s tényekül fognak élni közöttünk. Az államháztartás rendezése, úgy a mint szilárd kézzel rajzolt vázlatát a trónbeszéd élénkbe tartja, megszűnik ama herculesi feladatnak látszani, mely bűbájosság nélkül meg sem oldható. Látjuk, hogy összevágó szabatossággal tervezett reformok nyomán szinte magától kér a rendezett gazdaság. A kormányzat és igazságszolgáltatás gyö­keres javítása, a takarékosság oly szellemé­vel párosítva, mely a fejlődés szükségle­teit a fejlődés előfeltételeivel összeegyeztet­ve elégíti ki; az összhang helyreállítása az ál­lami organismus tevékenységében : mindez nem puszta eszme többé, mely révedezve szállong határozatlan irányokban, hanem koncrét viszonyokhoz alkalmazott szilárd elveken nyugvó pontos terv. Pontos és ki­vihető. S mert az­ méltán mutatja benne állami rendezkedésünk megbízható alapját a trónbeszéd. A király azt mondja: hozzatok létre gyökeres reformokat kormányzatban, gazda­ságban, igazságszolgáltatásban; tegyétek fo­­lyóvá a közmunka- és közlekedési ügyben fekvő holt tőkét; emeljétek a magánhitelt; termékenyítsétek meg a kereskedés és ipar parlag mezejét; nyissatok tápláló pénzfor­rást, jogotok s szükségtek értelmében a szomjú forgalomnak; hozzátok meg egész múltotokhoz híven mindennek elérésére az áldozatokat, és meg lesz oldva a nagy fel­adat. Az erő megvan bennetek, szilárd aka­ratotokban bízom; hiszem s remény­em, hogy a béke áldását élvezve háborítatlanul foly­hat munkátok, nem féltem a hazát. Rajtunk, a nemzeten, a sor megmutatni, hogy megértettük a király szavát, és tu­dunk cselekedni a szerint. Rajtunk a sor szilárd eltökéléssel megindulni a kitűzött után, mely oly biztosan kivezet az anyagi veszedelmek közül, a­milyen igazán érdeme­sek vagyunk a szellemi fejlődésre, melynek irányában haladásunk legközelebbi czélját oly szép feladatok megoldásában tűzte ki a fejedelmi kéz, mint a főrendiház korszerű reformja s a vallási szabadságnak s a mo­dern házassági jognak megfelelő törvényal­kotás. De, hogy elérhessük e czélt és elvé­gezhessük a terhes munkát, mely odáig utunkba halmozódik ; hogy onnan uj mun­kára, uj, nagyobb czélok felé indulni öztönző lelkesedést nyerjünk s arra megedzett erőt vihessünk magunkkal, hogy isten után ma­gunkba vetett bizalmunk soha meg ne csal­jon, s minden vállalatunk biztos sikerre várjon: ne feledjük el az aranyigazság sza­vát, melyet a király igy intéz a nemzethez : „Bizalmunkat helyezzük e mellett a nemzet józan felfogásába, mely nem fogja félreismerni, miszerint a legüdvösebb intéz­mények, a legjobb kormányzat is csak elő­mozdíthatják a népek jólétét, csak biztosít­hatják a munka gyümölcsét, de hogy ezt csak a nemzet támogatása érlelheti meg, , hogy a közjólétet megteremteni, kellő fokra emelni, és tartósan megszilárdítani csak a valódi hazafiság, az egyéni szorgalom és kitartó munka képes“. A szabadelvű párt országgyűlési tagjainak lakomája nagy kedélyességgel folyt le ma este a margitszigeti alsó vendéglő nagy termében. Jelen voltak a miniszterek mind a 150—160 képviselő. A felköszöntések sorát Boér Antal korelnök úr kezdte meg, éltetvén a királyt. Utánna Ghyczy Kálmán emelt poharat a szabadelvű párt és kor­mányának üdvözlésére. Aztán jött a toaszok özöne a miniszterekre egyenként, az új és veterán kép­viselőkre, a felső ház szabadelvű tagjaira, ez utób­biak közül gróf Zichy Manó igen lelkes és sike­rült kifejezést adván érzelmeinek. A társaság 9 óra után oszlott szét nagyon jó kedvben. Mai napig tizenegy képviselő választása ellen adtak be kérvényt a képviselőház korelnökénél, a szabályszerű 1000 forintról szóló nyugta mellékletében. A kérvények a következő képviselők választása ellen adattak be : Zichy Nándor gr., Székes-Fehérvár város képviselője; Ki­szel­y Árpád, a liptó.-sz.-miklósi kerület kép­viselője; Kulcsár Lajos, Sopron megye n.-baromi kér. képviselője; Bujanovics Sándor, Eperjes város képviselője; Krajcsik Ferencz, Nyitra­­megye privigyei kér. képviselője; Künte József, kézdi-orbai kér. képviselője; Ráth Károly, Pápa város képviselője ; Voj­nic­s Jakab, Bácsin, ker­­nyajai kér. képviselője; P­ó­r Antal, Esztergom város képviselője; F­­i­g­h Károly Kőszeg város képviselője; Antal Gyula, a siklósi kerület kép­viselője. A főrendiház háznagyává valószí­nűleg Szapáry Antal gr., jegyzőivé Vay Béla b., Bánffy Dezső b., Kiss Miklós, Majláth István főispánok, továbbá Z­ichy Victor gr., Pal­la­vicin­i Ede őrgróf, Podmaniczky Géza b. és Battyhány Ferencz gr. fognak megválasz­tatni. A szabadelvű párt körének a körbeli házszabályok revideálására kiküldött bizottsága az ed­digi házszabályokat felülvizsgálta, és azt határozta, hogy azokat lényegtelen módosításokkal továbbra is megtartja. A bizottság figyelmét azon körülmény­re is kiterjesztette, hogy a párt tagjaiban általá­nos az óhaj, hogy a mostani helyiség­et czélsze­­rűbbekkel cseréltessék föl. Ez okból a bizottság a múzeum mögötti Eszterházy-palota első emeleti he­lyiségeit megnézte s azokat, mint a­„Pesti Napló“ értesül, a mostaniaknál minden tekintetben alkal­­masabbaknak találta. Ennek folytán e helyiségek kibérlését ajánlja. M­azuronics horvát bán s több horvát képviselő már megérkezett Budapestre, s az or­szággyűlés mai ünnepélyes megnyitására meg is je­lentek. — A „Kelet Népe“ mai vezérczikkéből vesz­­szük át a következő sorokat megőrzés végett azon hitben, hogy a benne hirdetett ige csakugyan tes­tet ölt,­­ óhajtjuk is, hogy ne legyen alkalmunk majd felhasználónak. „A helyzet komolysága felett ma már nincs nézetkülönbség a pártok között. Adja isten, hogy nemsokára mindnyájan azon belátásra jussunk, hogy a kibontakozás sem történhetik meg fényes, de semmitmondó jelszók hangoztatása, vagy pedig az eddig fennállott rendszeren való foltozgatás ál­tal. Adja isten, hogy mielőbb gyökeret verjen az egész nemzet kebelében az a szilárd meggyőződés, hogy „Magyarország megbukássa, csak gyökeres rendszer­­változtatás, gyökeres reformok által akadályozható meg. Mi nem kételkedünk, hogy e meggyőződés mihamarább mit fog törni magának a nemzet nagy tömegébe. És azért, kik éppen a rendszer­­változtatást, a gyökeres reformokat tűztük zász­lónkra, nyugodtan várhatják be azon időt, midőn a nemzetnek nagy többsége fogja szentesíteni el­veink helyességét. Addig pedig, mig eljönne ezen idő, lanka­datlanul fogunk elveink mellett, s azok megtáma­dói ellen küzdeni. — Küzdelmünk azon­ban, mint minden oly küzdelem, mely erős meggyőződésen alapszik, amely e meggy­őződésből merített elvekért és nézetekért harczol,mindenkor nyu­godt, komoly és lovagias lesz. Előttünk egyedül a haza java lebeg; mi felül állunk min­den kérdésen és érdeken. — Személyes ellen-vagy ro­­konszenvek nem vezethetnek bennünket még leghatá­rozottabb támadásainkban sem, melyeket talán a kor­mány ellen leszünk kénytelenek intézni. Mi nem bízunk a kormányban, s nem is reméljük attól a haza sorsának jobbra ford­ultát. De azért egy per­­czig sem kétkedünk affelett, hogy azon férfiak, kik jelenleg az ország ügyeit intézik, együttvéve úgy, mint egyenként, tetteikben úgy a tiszta honszeretet által vezéreltetik magukat, mint mi. A különbség köztünk és közöttük a nézetekben, s az alkalma­zandó módokban és eszközökben rejlik. Mi a hely­telen nézetek, a helytelen rendszer, a helytelen eszközök ellen harczolunk. Küzdelmünk az el­­vek küzdelme lesz, s e térről még akkor sem fogjuk magunkat leszoríttatni, ha ellenünk kevésbbé ildomos fegyverek használtatnának.“ Szívesen je­gyezzük ezt föl, bár a „Kelet Népe“ eddigi maga­tartása egészen az ellenkezőről tanúskodott. A jobboldali ellenzék tegnapi érte­kezletében K. Sennyey Pál a megjelent tagokat majdnem félóráig tartó meleg beszédben üdvözlé. Sajnálattal emlékezett meg a kitűnő erőkről, me­lyeket a legu­tó­bbi választások alkalmával a párt elvesztett s felszólitá az egyes tagokat, hogy eré­lyesen munkálkodjanak közre a párt feladatainak előmozdításában. B. Sennyey két indítványt is tett, melyet pártja élénk tetszéssel elfogadott. Ez indítványok értelmében b. L­i­p­­­h­a­y Béla kére­tett fel továbbra is a club elnöki helyének elfoga­dására, a képv. értekezlet elnökéül pedig Lipov­­niczky, Sándor, jegyzőnek Hedry Ernő, a club igazgatójának továbbra is dr. M­á­d­a­y Sán­dor választatott. A verseczi kerület mandátumáról Sze­ni­csey Ödön lemond, s a paksi kerület képvi­selője marad; a versecziek Deák Ferencz ajánla­tára Nedeczky Istvánt léptetik fel. Theodorovics János, mármarosmegyei és Budacker Gottlieb, beszterczevidéki kép­viselő megbízatásukat nem fogadják el s kerüle­teikben új választás lesz. A „Neue Freie Pre­ss­e“ ma este érke­zett száma egy hosszabb közleményt tartalmaz az osztrák kormány által a magyar kor­mánynak benyújtott vámügyi terve­zetről. Szemben azon zárkózottsággal, melyet e tárgyban nálunk tanúsítanak, mindenesetre igen különös színben kell e jól értesültséget látnunk. Közöljük az érdekesebb tételeket, a forrrásra hagyva azok hitelességének bebizonyítását. Általános elv, hogy az ipari feldolgozáshoz szük­séges nyersanyagok semmiféle vám alá ne essenek. Kivételt képez a vas és ólom. A cacao és csokoládé szintén egyforma vám alá esik. Gab­­nára és hüvelyesekre eleinte 15 krnyi behozatali vámot akartak vetni, de a romániai egyezmény folytán általában vámmentességet aján­lanak. A r­i­z­s azonban, mint eddig, 25 kr beho­zatali vámot fizetne, kivéve Olaszországból Tirol és Karinthia felé, hol vámmentes. Liszt és őrle­ményekre 75 krnyi beviteli vámot ajánlanak, de a Zollverein és Olaszország felől vámmentes, pedig az orosz liszt mindkét helyütt vámmentes és igy kerülő után vámmentesen fog jöhetni hoz­zánk is a behozatali vám daczára. Kenyér és hajós kétszersült vámmentes lenne. Élő és leölt állatoknál a behozatali vámot lejebb szállítanák, vagy mint leölt nyálaknál és halak­nál teljesen megszüntetnék. Húskés­zítmé­­ny­eknél 8 frtról 5 frtra akarják leszállítani. Friss hasnál 80 krról 1 frt 50 krra emelik föl. A többi részletek a gummibőr- és vasáruk­ra vonatkoznak és inkább csak a közönyösebb osztályozásról, mint a vámtételekről szólnak. Szerbia és Montenegró. A herczegovinai események oda fejlődtek máig, hogy már többé nem oly fontos az, a­mi magában a fölkelés színteréül szolgáló tartomány­ban történik, mint azon hullámzások és ingadozá­sok, úgy mondhatnók: határozott irányú törekvé­sek megfigyelése, melyek a két szomszéd­ fejede­lemségben, Szerbiában és Montenegróban észlelhe­tők, s e kettő is annyira összefügg nemcsak kö­zösen a mozgalommal, hanem külön egymással is, hogy alig lehet az egyikről szólani, a­nélkül, hogy a másikat ne kellene érinteni. Szerbiában nagy a forrongás, élénk a törek­vés: részt venni a herczegovinai mozgalomban. Ugyanez, s még fokozottabb mértékben, megvan Montenegróban is. Szerbiának van mit félnie a hatalmaktól, ha közbelép s nem is tanácsolná ezt neki egy jó barátja sem. Montenegrónak sem ta­nácsolná senki, de hallottunk már szelid megjegy­zéseket és figyelmeztetéseket, hogy Montenegro fe­jedelmét bizonyos oldalról mégsem ítélnék el oly határozottan, sőt talán még mentegetnék is, ha népe követelésének tovább ellenállani nem tudna. S Montenegro helyzete annál könnyebb is, mert a párisi szerződésben sehol sincs kimondva, hogy a

Next