Ellenőr, 1875. szeptember (7. évfolyam, 242-271. szám)

1875-09-12 / 253. szám

jövedelem mintegy 50 — 60,000 forint volna mértföldenként. Brilliáns helyzet! csak egy baj van! A déli vasúton egy kis teher is nyugszik. Azért a rongyos 30 millióért, mivel az olasz kormánynak, s azért a még rongyo­sabb 10 millióért, mivel az osztrák kor­mánynak tartozik, kár volna a tintát vesz­tegetni. Még az a 200 millió befizetett alaptőke is elcsózhatnék valahogy , hanem az a majdnem 1000 millió forintra rugó, az isten tudja hány különféle nevű kölcsön, a­mely gomba módjára burjánzott föl eddig a déli vasút minden léptén-nyomán — talán mégis némi megfontolást érdemel. Ezer millió forint! Csinos kis összeg. Az igaz, hogy leginkább csak három szá­zalékos obligátiók, de hát ez is vagy 30 milliócska évenként, vagyis éppen az az összeg, mit előbb fennmaradt tiszta jövede­lem gyanánt kimutattunk. Az olasz és osztrák kormány követelései, az üzleti ki­adások mellett évenként előforduló 5—6 milliónyi kiadások, az 1880-tól kezdődő ál­lami adó és a 200 milliónyi alaptőke a legjobb esetben egy kis vigasztalással érhe­tik be. Ez pedig különösen dividenciának ugyancsak sovány eledel. Ebből különben csak az világlik ki, hogy a déli vasút még ingyen is nagyon drága. S azért újólag ajánljuk a magyar kormány figyelmébe, hogy jól vigyázzon az ujjaira annak a consortiumnak, mely a du­nántúli vasutak fusióján dolgozik. A Roth­schild-házzal van dolga, s ez érzi magát. A déli vasút prioritásainak története az örök világosság fényességével hirdeti az ő üzleti jártasságát. A déli vasút eleinte (1858), mikor még az alaptőkéjének csak néhány százaléka volt befizetve, 14 perczentes dividencákat fize­tett, de a kölcsönök kibocsátását már ak­kor is nagy előszeretettel kultiválta. A nagy dividenciák becsődítették éjszak és dél, kelet és nyugat pénzét a részvényekbe, és az intéző consortium azalatt a mindig szapo­rodó három perczentes obligátiókba helyez­hette el az ismeretes legmagasabb gyümöl­­csöztetésre tőkéjét. Mert minden fényes di­­videncia daczára a consortium mindig oly ügyesen tudott manoeuvrírozni, hogy az állí­tólag megingathatlan hitelű és dúsgazdag tár­saság átlag csak 50°/%-os árfolyam mellett tudta elhelyezni obligatióit. Más szóval, azért a közel 1000 millió forint névleges adósságért, mi a déli vasutat ma­holnap kol­dusbotra fogja juttatni, a társulat maga alig kapott 500 millió forintot. Hogy hová le­hetett a másik 500 millió, azt ítéljék meg azok, kik jobban értik a börze szép fogásait. A részvényesek bizonynyal nagy köszönettel lennének az illető iránt, mert a­mily rohamo­san szaporodtak a prioritások, épp oly kö­vetkezetesen csappant meg az ő dividendá­­juk, míg végre az idén teljesen fölkopott az álluk. Mi őszintén szívünkből sajnáljuk a rész­vényeseket, de azt mégsem akarhatjuk, hogy talán a magyar kormány fizesse meg nekik azt, mit íu­ások tőlük elraboltak. Elég nekünk a magunk baja. Nem tartjuk Fabi­­ust a legnagyobb hadvezérnek, Schmerlingért sem rajongunk valami rettenetesen, hanem most az egyszer mi is azt mondjuk: „Wir können warten.“ Ha a déli vasút ma­holnap csőd alá jut, azzal mit sem veszt a forga­lom, és az ország annál olcsóbban jut a pálya birtokába. A samaritanus irgalom, mely halálos ellenségét is felsegéli, minden­esetre igen nemes és dicséretes érzelem — de nem fizeti ki magát. Itt egyszerű üzleti dolog forog fenn. Ám sirassuk meg e tra­gikus balsorsot — semmi kifogásunk ellene. De ha majd a fizetésről lesz szó, akkor csak a „kétszer kettő négy“ lebegjen előttünk. han most következtek. Egy kitűnő hangulatteljes köl­temény „Quem di­ode­re“ . . . czímmel Tö­r­s Kálmántól, Sipos Antal művészi zongorajátéka, a „magyar népdalok feletti változatai.“ Mindkettő rendkívüli lelkesedést és szűnni nem akaró taps­vihart aratott. Záradékul az egylet kitűnő buzgalmú elnöke, Vasadi Balogh Lajos lelkész mondott általános köszönetet a közönségnek, a közreműkö­dőknek, s a képviselőket küldött egyleteknek. A hangversenyt táncz követé, melyen Bicske és vidé­kének szépei feledhetlenné tevék előttünk az ünne­pélyt. Bankett is volt, számos sikerült pohárkö­szöntéssel. Legsikerültebbeket mondott Törs K., Szok­oly V., Gy­ör­gy A., G­öndö­c­s Lajos, Vasadi-Balogh Lajos. Az öreg Mezeyről még csak annyit, hogy még mindig ép és egészséges, s hogy még mindig tanít, s ugyanazon községben már 53 év óta működik. Szemüveget csak olvasásnál használ, máskor pedig nem. Isten éltesse a derék öreget, s engedje meg neki, hogy a század­ éves jubileumát is megünne­pelhesse még. —r. —s. V­IDÉK. Hatvanhat éves tanító-jubileum. Hatvanhat évig működni valamely életpályán, csak kiválasztottaknak adatik meg; 66 esztendeig mankálkodni, a minden pályák legnehezebbikén és legmostohábbikán, a tanítói pályán, ez valóban a legritkább jelenségek egyike s csak az oly kiválasztottak kiválasztotta részesülhet benne, minő Mezey János, kajászó-sz.-péteri 83 éves ref. tanító, a­kinek 66 éves jubileumára f. hó 9-én jö­ttünk össze Fehér megye Bicske mezővárosá­ban. Az ünnepélyt a derék „vértesaljai ta­nító-egylet“ rendezte, mely ugyanazon napon tartotta meg évi közgyűlését, melyről azonban szól­janak a szaklapok; én az „Ellenőr­ben csupán a délután lefolyt s valóban sikerült ünnepélyről em­lékezem meg ezúttal. Ez alkalomból a fővárosból írók- és tanférfiakból álló társaság rándult el Bics­kére, melynek környékéről az értelmiség szin­tén összesereglett. Délután 4 órakor már telje­sen megtelt a díszes bicskei kastélynak, mely annakelőtt a Batthyányiak birtoka volt, jelen­leg Brachfeld tulajdona, szép és tágas terme. A helybeli dalegylet a „Hymnus“-sal uvra meg az ünnepélyt; ennek szabatos eléneklése után szilárd léptekkel haladt föl az emelvényre az ér­demekben megőszült holló-fürty, 83 éves aggas­tyán, hogy elfogadja a „v­é­r­­­es-­al­j­ai taní­tó­­egylet“ által nyújtott babérkoszorút, melyet az oldalainál álló szépek egyike adott át neki. A meg­koszorúzott tanítónak ezután hódolatukat nyúj­­ták be az egyletek képviselői. Első volt „a b­ud­d­a­p­e­s­t­i t­a­n­í­t­ó­t­e­s­t­ü­l­e­t“, melynek nevében La­kits Vendel üdvözlé őt; második a „népne­velők pesti egyle­te“, melynek nevében Szetvizer Lajos szólott; aztán jöttek a töb­biek: a budai nevében Somlyai József, az esztergomi nevében Győrffy Iván, több er­délyi egylet nevében György Aladár üd­vözölte a tisztes öreget. Az ünnepelt meghatva, de erős, érczes hangon mond köszönetet a megtisztel­tetésekért s ő felségének hódolatát nyilvánitja ki a tőle nyert koronás ezüst érdemkeresztért, melyet még a múlt évben nyert voola meg. Az üdvöz­let­­ után a dalegylet éneke és Turtner Anna kisasszony zongorajátéka következők. A kisasszonyt valóságos virágzáporral árasz­totta el a közönség. A programm fénypontjai azon­ ORSZÁGGYŰLÉS. I. Készen van a képviselőházi válaszfelirati ja­vaslat is, s a mai ülésen fel is olvastatott. A füg­getlenségi párt ugyancsak kiváncsi volt tartalmára, mert a felolvasást kérte, noha szorosan véve a házszabályok szerint ez nem szükséges. De miért ne lehetne a szélsőbaloldaliak kedvére is tenni valamit, gondolta a szabadelvű­párt s megengedte, hogy Helfy kíváncsiságának elég­tétessék. A felirati javaslat felolvasása után két interpelláló is létetett: az egyik Madarász József részéről a budapesti ipar- és kereskedelmi kamara német felhívásai tárgyában, a másik M­o­c­s­á­­­y Géza részéről az ungvári törvényszék feloszlatása miatt. Madarász röviden szólt, Mocsár­y Géza azon­­ban annál hosszabban kesergett az ungvári tör­vényszék eltörlése miatt. Mindkét interpellációra nem sokáig fog késni a kormány a válaszszák­n. A képviselőház ülése szept. 11-én. Elnök: Ghyczy Kálmán. Jegyzők: Huszár Imre, Wächter Fri­gyes, Beöthy Algernon, Molnár Aladár. A kormány részéről jelen vannak : W­e­n­ck­­heim Béla br., Széll Kálmán, Tisza Kálmán, Simonyi Lajos br., Percz­el Béla. A amit ülés jegyzőkönyve észrevétel nélkül hitelesíttetik. Elnök: Bemutatom a következő beadvá­nyokat. Hontmegye feliratát, melyben a hadi lovak próba-kiállitásával egybekötött költségeknek a kö­zös kormány által való fedeztetését kéri. Kassa sz. kir. város az ottani székesegyház­nak országos költségen leendő jó karba helyezése iránt folyamodik. A kérvényi bizottsághoz utasittatnak. Bemutatom Károlyi Tiv. gr., Békésmegye orosházi kerületében megválasztott képviselő vá­lasztási jegyzőkönyvét. A állandó igazoló bizottsághoz utasittatik. Miletics Szvetozár Bácsmegye titeli kerület kép­viselője választására nézve a fenntartott 30 nap már lejárván, Miletics Szvetozár képviselő úr végleg iga­zolt képviselőnek jelentetik ki. Bánffy Dezső­­, a főrendiház jegyzője be­mutatja a főrendiháznak a delegáció tagjainak megválasztásáról szóló jegyzőkönyvi kivonatát. Tudomásul vétetik, s ezután Kürthy József és Szentiványi Árpád bíráló bizottsági tagok teszik le az esküt. Horváth Lajos: A felirati bizottság eljárt küldetésében és elkészítette a felirati javaslatot, melyet ezennel van szerencsém a t. háznak bemutatni, kérvén a t. házat, hogy azt kinyomatai, tagjai kö­zött szétosztatni és annak idején a napirendre ki­tűzni méltóztassék. (Felkiáltások a szélső­baloldalról : Halljuk ! felkiáltások a középen: Nem szükséges!)* Elnök: Méltóztatik a felolvasást kivárni? (Felkiáltások a középen: Nem szükséges!) Várady Gábor : T. ház ! Háromszori felol­vasást rendel a házszabály : az elsőt az általános tárgyalásnál, a másikat a szakaszonkinti tárgya­lásnál, a harmadikat az utolsó szavazásnál. Ilyen felolvasást valamely javaslat benyújtásánál nem ismernek a házszabályok. (Helyeslés a középen.) Elnök: A válaszfelirati javaslat rögtön ki fog nyomatni. Helfy Ignácz: T. ház ! Miután itt több ol­dalról kívánságok nyilatkoztak, hogy olvastassák föl a javaslat, én valóban nem látom okát, miért ne olvastassák föl. Hisz az nem lehet titok s hol­napután úgysem lesz titok senki előtt sem. Én úgy hiszem, miután a törvény előírja a nyilvánosságot, némikép tekintettel kell lenni mégis arra, hogy a közönség nagy számban gyűlt össze, pedig nem szenved kétséget, hogy azért gyűlt ös­sze oly nagy számmal, mert a lapokban azt olvasta, hogy a ja­vaslat ma fog beterjesztetni. (Derültség) Én meg­vallom, bármennyire nevessenek rajta, én oly tisztelettel viseltetem a nyilvánosság iránt, hogy nem látom semmikép sem jogtalannak vagy túl­zottnak azon kívánságot, hogy a javaslat most ol­vastassák fel. (Felkiáltások a középen : Nem kell!) Elnök: Talán méltóztatik a t. ház abban megnyugodni, hogy a javaslat rögtön ki fog nyo­matni. De ezen felől délután már a lapokban is benne lesz. (Halljuk !) Vagy méltóztatik ezen kér­désben szavazást kívánni ? (Nem kell!) Tiszai Kálmán belügyminiszter: T. ház! Meg­vallom, tökéletesen azon nézetben vagyok, a­melyet Várady Gábor­­. képviselő úr elmondott, hogy a házszabályok szerint nem szükséges a felolvasás és én nem is szeretném azt a pr­ecedenst alkotni, hogy minden beadvány a beterjesztésnél is olvas­tassák fel, mert ezt haszon nélküli idővesztegetés­­nek tartom. Ha azonban anélkül, hogy ez által prac­­cedenst állapítunk meg, a jelen esetben annyira kiváncsiak némelyek megtudni, mit tartalmaz ezen javaslat. (Derültség), én nem ellenzem annak felol­­vastatását. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatik éj tehát megengedni, hogy fel­­olvastassék ? (Igen! Nem!) Tehát fel fog olvastat­ni. (Derültség.) Huszár Imre jegyző olvassa a válaszfeliratot, melyet lapunk más rovatában talál az olvasó. Ezután a válaszfelirati javaslat tárgyalása a szerdai ülés napirendjére tűzetett ki. Simó Lajos a gazd. biz. előadója. Van sze­rencsém, t. ház, a gazdasági bizottság két rendbeli jelentését bemutatni; ezek egyike a bizottságnak a ház nyomtatványainak alakjára vonatkozó intéz­kedéseit foglalja magába, a másika a szeptember havi költségvetést. Kinyomatik és napirendre tűzetik. Elnök: Az osztályok megalakulása a jövő hétfőre van a ház által meghatározva. Éppen azért, hogy az alakulás megtörténhessék, szüksé­ges, hogy azon nem csekély számú képviselő urak, kik eddig az osztályokba besorozva nincsenek, azokba sorsolás útján beosztassanak. Jelesül első­sorban osztályokba sorozandók azon igazolt képvi­selők, a­kikre nézve eddig viselt hivatalokról az osztályok megalakítása óta történt lemondásuk után, vagy különben az összeférhetlenségi akadály nem létezik; azután azok a képviselők, kik az osztá­lyok megalakítása után igazoltattak. Az első sorba tartoznak: Balogh József, Ehr­ling Miklós Halász Bálint, Kapp Gusztáv, Kégel György, Pogány Károly, Tibád Antal, Kasper Mi­hály, Szabovicevich Mihály. A másodikba tartoz­nak: Löw Vilmos, Lukácsy Béla, Antonesku Ist­ván, Petrik Gyula, Miletics Szvetozár, Polit Mihály. Ezen felül két horvátországi képviselő: Tsil Fe­­rencz és Jakics Antal. (Az elnök kisorsolja a képviselőket.) E szerint az első osztályba jő Kapp Gusztáv és Pogány Károly. A második osztályba jő kettő: Lukácsy Béla és Halász Bálint. A harmadik osz­tályba három: Kásper Mihály, Löw Vilmos, Sza­bovl­evich Mihály. A negyedik osztályba kettő: Polit-Deszancsits Mihály és Kégel György. Az ötödik osztályba kettő: Petrik Gyula és Ehrling Miklós. A hatodik osztályba egy: Miletics Szveto­zár. A hetedik osztályba egy: Tibád Antal. A nyol­­c­adik osztályba egy, Antonescu István. A kilen­­czedik osztályba egy, Ballogh József. Most a három első osztályba 43, a többi osztályokba 42 képviselő van besorozva. Következik a két horvát képviselőnek osz­tályba sorozása. Ketten lévén, egyik a harmadik osztályba jő, névszerinti Türk Ferencz, a másik a negyedik osztályba, névszerint Jákits Antal. Az osztályok megalakulására nézve azt vé­lem, te­hát, hogy hétfőn 10 órakor az osztályok megalakulhatnak. (Helyeslés.) Ennélfogva hétfőn reggel 10 órakor fognak az osztályok szokott he­lyiségükben megalakulni. A gazdasági és könyvtári bizottságok jelen­téseinek felvétele végett és a delegáció tagjainak megválasztására szükséges országos ülést tartani. (Felkiáltások: Kedden!) Ha a t. ház jónak látja, kedden délelőtt fog e végett ülést tartatni (He­lyeslés), melynek napirendjén lesz a delegáció tagjainak megválasztása és a könyvtári és gazda­sági bizottságok jelentéseinek tárgyalása. (He­lyeslés.) Következik a napirend, vagyis az indítvány- és interpellátes könyvek felolvasása. Az indítvány­­könyvbe ez alkalommal nincs bejegyezve semmi, az interpellates könyvbe azonban két interpellate van bejegyezve. Elnök: Ezen interpellatiók bejegyzéséből alkalmat veszek magamnak arra, hogy figyelmez­tessem a t. házat a házszabályok 135. §-ának ren­deletére, mely így szól: Az interpellatiók mindig írásba foglalva, min­den ülésben a napirend tárgyalására kiszabott időn kívül, terjeszthetők elő, s ugyan­ilyenkor adatik azokra a válasz is. Azt, hogy mely idő legyen a napirend tár­gyalására kitűzve és mely órában történjenek az interpellációk és adassék azokra a felelet, a kép­viselőház időről időre határozza meg. Most kellene tehát meghatározni azon időt, mely a napirend tárgyalására rendeltetik, és azt, a­mikor azután az interpellációk naponként bead­hatók. Ha a t. ház megengedi, e tárgyban, mely a tanácskozások rendes folyamának meghatározá­sára vonatkozik, bátor leszek nézeteimet előadni. (Halljuk !) Először is azt gondolom, hogy a ház azokra nézve, a­miket említettem, csak jelen együt­­tétttek folyamára rendelkezzék, mert a házszabá­lyok is időről-időre való rendelkezést tesznek ki­látásba, és nehéz is e tekintetben hosszú időre általános szabályt megállapítani. (Helyeslés.) Én legczélszerűbbnek vélném, hogy a napirend tárgya­lására rendesen a 10 órától fél kettőig lefolyó idő tűzessék ki, és — ha vannak — fél kettő után terjesztessenek elő az interpellátiók. Ha pedig in­terpellate bejegyezve nincs és a napirend tárgya­lása fél kettőig be nem végződnék, folytattassék az ülés kettőig vagy a­meddig a háznak tetszeni fog. Ha pedig fél kettő előtt, bevégződnék a napi­rend tárgyalása, akkor a napirend bevégezése után, ha nincs is még fél kettőre, az interpelláló képvi­selők előterjesztenék a maguk bejegyzett interpel­­lációját. (Helyeslés.) Méltóztassanak ezen javasla­tom iránt nyilatkozni. Simonyi Ernő: Én azt hiszem, sokkal czél­­szerűbb lesz az az eljárás, hogy a napirend meg­kezdése előtt történjenek meg az interpellációk, már azért is, mert nem lehet megszabni, hogy egy­­egy szónok, ki a tárgy fejtegetésében van, 1x/2 órakor végezze beszédét. A t. háznak van tapasz­talása, hogy az interpellatiók sok időt igénybe nem vesznek, azért azt vagyok bátor indítványozni, hogy az interpellatiók beadása a napirend meg­kezdése előtti időre tűzessék ki. Tisza Kálmán belügyminiszter: Én részem­ről kérem, hogy a jelen alkalomra méltóztassanak elfogadni azon időt, melyet a háznak­­. elnök az imént proponált. Ha a napirend megkezdése előtti időre tűzetnének ki az interpellációk, utoljára­ so­hasem lehetne tudni, mikor kezdődik a napirend, kivévés, ha az lépte vetnék életbe, a­mi nem hi­szem, hogy nálunk visszhangra találna, a mi felte­szem Angliában egynémely tárgyra nézve, meg van határozva, a­hol tudniillik megállapítják az időt, a­meddig azon tárgy felett lehet szólni, és ha ez idő alatt az ügy nem végeztethetik el, ak­­kor félben marad, és átmegy a ház a napirendre. Ezt nálunk úgy gondolom nem óhajtanák, e nélkül pedig a napirend megkezdése előtti időre tűzni ki az interpellációk beadását oda vezetne hogy sohasem lehetne tudni, a napirend mikor kezdődik. Én tehát kérném a tisztelt házat, méltóztassék az elnök úr propositióját elfogadni, azon hozzátétellel azonban, hogy ne az monda­szék, hogy mostani együttlétünk idejére szól ez a határozat, hanem további intéz­kedésig. Egyfelől ugyanis az az eset, hogy a mos­tani együ­ttlét alatt is czélszerűnek mutatkozhatik rajta változtatni , de másfelől ha úgy mondjuk ki, hogy további intézkedésig, akkor a ház újbóli ösz­­szejövetelekor is az első napokra is mindig tisztá­ban lesz kiki magával az iránt, hogy az interpel­lációk tekintetében miként kell eljárni. Hogy ké­sőbb majd, ha a tisztelt ház munkálkodásához hoz­záfog, miképen kelljen intézkedni, ezt hagyhatjuk akkorra, mikor megkezdődik a javaslatok tárgya­lása. (Helyeslés.) Elnök : Méltóztatunk szavazást kérni ? (Fel­kiáltások : Nem szükséges!) A háznak tehát mél­tóztatik elfogadni azt, hogy további intézkedésig az interpellátiók a napirend tárgyalására kitűzött idő után adassanak be és pedig, ha a napirendre kitűzött tárgyak tárgyalása fél kettőre nem végző­dik el, fél kettőre adassanak be az interpellátiók. (Helyeslés.) Ha interpelláló nincs és a napirend tárgyalása eltart kettőig, feltéve, hogy a ház más­ként nem intézkedik; ha pedig a napirend koráb­ban volna kimentve fél kettőnél, akkor a napirend bevégzése után adhatók be az interpellatiók. (He­lyeslés.) Madarász József i­terpellatiót intéz a föld­­művelési­, ipar- és kereskedelmi miniszterhez, azon incidensből, hogy a budapesti kereskedelmi és iparkamarának iparosztálya által, a területén levő iparosokhoz, az iparstatistika valósítása végett intézett felhívás és mellékletei magyar és német, az ipartelepeket magában foglaló okmány azonban, csekély magyar ezem­nek is használatával, német nyelven küldettek szét. A kérdés így szól: Kérdem a tisztelt miniszter urat, hajlandó-e befolyását felhasználni, hogy a budapesti kereske­delmi és iparkamarának iparosztálya felhívásait Magyarország polgáraihoz, a magyar nemzeti köz­érzület tiszteletben tartásával intézze . Simonyi Lajos dr. kereskedelmi miniszter kijelenti, hogy a jövő ülésen, kedden fog az in­­terpellác­ióra válaszolni. Mocsáry Géza a következő interpellác­iót nyújtja be. A tisztelt kormány az 1875. évi 36-ik t. sz. 1-80 szakaszában azon felhatalmazást nyerte, hogy a törvényhozásilag beszüntetett 43 törvényszéket maga jelölje ki, azon felhatalmazás folytán a tisz­telt minisztérium egy f. év július 31-én kelt, s dr. Wenckheim Béla miniszterelnök, s Perczel Béla igaz­ságügyér úr ellenjegyzésével ellátott rendeletében 20 kir. törvényszéket , ezek között az ungvárit is feloszlatta, már pedig, tekintettel arra, hogy a m. k. igazságügyi minisz­térium által a 106 hazai kir. törvényszékek 1873. évi működéséről a f. évben kiadott hivatalos sta­­tistikai adatok szerint az 59x/2­0 mértföldnyi te­rületű ungvári kir. törvényszék területre a 29-ik helyet foglalja el; tekintettel arra, hogy a 128,199 lelket szám­láló ungvári kir. törvényszéki terület népesség te­kintetében a 44-ik helyen áll; tekintettel arra, hogy 1873-ik évben az ung­vári kir. törvényszékhez 26.091 szám érkezett be, s igy e törvényszék ügyforgalomra nézve az or­szágban a 16-dik; tekintettel arra, hogy az 1873-ik évi kimuta­tás szerint az ungvári kir. törvényszéki területen 35 ügyvéd lakott, s igy ügyvédi létszámra azon tör­vényszéket a 37-ik hely illeti meg; tekintettel arra, hogy minden ágában a tör­vénykezési statistikának ungvár előtt a 106 tör­vényszék közül csak 47 áll előbb, s így ha a felosz­latott 43 törvényszéken felül még 15 törvényszék szüntettetnék be, még ekkor is az ungvárinak meg kellene maradni; tekintettel arra, hogy Ungvárit egy biró 1873- dik évben átlag 4339 ügyet dolgozott ki, s igy munkásságra nézve az ungvári kir. törvényszék előtt csak 6 törvényszék áll; tekintettel arra, hogy Ungvár egész felső Magyarországban Kassa után az első ipar- és ke­reskedelmi város , tekintve azt, hogy Ungvár — daczára annak, hogy 2/3 részben nem magyar ajkúak lakják — a magyar államiság eszméjének szeplőtlen megőrzé­sében nagyon elől áll: mi alólírott képviselők az ungvári törvényszé­­ket feloszlató rendeletet az előrebocsátottak indoká­ból méltánytalannak találjuk, azért a tisztelt össz­­minisztériumhoz azon kérdést intézzük: Mely alapelvekből indult ki a tisztelt kormány azon rendelet meghozatalánál? Szándékozik-e a tisztelt kormány az említett rendeletet a jobb meggyőződés alapján Ungvárra vonatkozólag visszavonni? s ha nem, mivel tudja azon rendelet fentartását indokolni? — Beadják az interpellácziót: Mocsáry Géza, Kende Péter, Bernáth Dezső, Tomcsányi László. Elnök: Ezen interpellatio, t. hát, ki fog adatni a miniszterelnök úrnak. A legközelebbi ülés kedden, d. e. 10 órakor lesz, melynek tárgya a delegáció tagjainak megvá­lasztása és a gazdasági és könyvtári bizottságok jelentéseinek tárgyalása lesz. Az ülést eloszlatom. Az ülés végződik 1 óra 30 perczkor. KÜLFÖLD. Szeptember 11. A szerb trónbeszéd. Milán fejedelem következő trónbeszéddel nyi­totta meg a szkupstinát. Tisztelt képviselő urak ! Mindenkor örömömre szolgált népem között lennem. Most azonban több okom van, mint valaha, önökkel találkoznom. Már rég nem hivatott össze Szerbiában népgyűlés komo­lyabb körülmények között, mint most. Ha eddig is szükségem volt az önök hazafias támogatására, hogy nehéz feladatomnak megfelelhessek, úgy az most rám nézve nélkülözhetetlen. Tisztelt urak ! Népünk a haza határain házias nyugalmából föl van riasztva. Testvéreink egy ré­sze szántóföldjeit oda hagyva a határon fegyverrel kezében kénytelen országunk biztonsága fölött őr­ködni, úgy keleten mint nyugaton. Mint önök tud­hatják, az események, melyek Boszniában és Her­­czegovinában fölmerültek, Szerbiára súlyos helyzetet hoztak. Szenvedéseinek végét nem látva, ama tar­tományokban a nép fegyverrel kezében fölkelt, hogy védekezzék a visszaélések ellen, melyeket a szultán ő felsége jóakaró és nagylelkű ,szándékai daczára is szenvednie kellett. A császári kormány, midőn ama tartományok pacificatiójára intézkedéseket tesz, egyúttal tetemes számmal pontosít össze csapattömegeket a mi ha­tárunkra. Ez­által Szerbiának magában is elég bonyodalmas helyzete még bonyolultabbá lesz. Míg nemzetünk azt kívánja tőlünk, hogy megoltalmazá­­sára intézkedéseket tegyünk, mivel a török hadse­reg fölállításában fenyegetést lát Szerbia ellen, határainkat szerencsétlenek árasztják el, keresztyé­nek úgy, mint törökök, kik a tűz és kard pusz­tító hatalma elől menekülnek. Ez­által országunkra mérhetetlen áldozatok súlyosodnak. Hosszabb időre ez az állapot elviselhetetlenné lenne. De mivel a magas porta a garant­áló ha­talmakkal egyetértve a békítés művét megkezdő, elvárhatjuk szultán ő felsége és a nagyhatalmak bölcseségétől, hogy sikerülni fog olyan modust ta­lálni, hogy a vidékek, melyeknek sorsa iránt mi közönyösek nem lehetünk, teljesen pacificáltassa- nak, mert világos, hogy Szerbia, mint ezen tarto­mányok közvetlen szomszédja, úgy erkölcsileg, mint anyagilag a koronként visszatérő fölkelések által többet szenved, mint akármely más ország. Ezért érdekében is van Szerbiának, hogy a dolgok ilyen állapotának egy­szer-mindenkorra vége szakasztassék. Csekély erőm határain belül tehát oda fogok működni, hogy oly eredmény éressék el, mely ama tartományokba elégültséget lenne ké­pes behozni. Tisztelt képviselő urak! Jóllehet a miniszterek, kiket a mostani jelentős viszonyok között magam köré gyűjtöttem, csak néhány nap­pal ezelőtt neveztettek ki, mégis néhány javaslatot fognak önök elé terjeszteni, melyek néhány or­szágos intézmény jobb rendezését czélozzák, úgy­mint hathatósabb rendszabályokat a személybiz­tonságra, szélesebb körű községi autonómiára és nagyobb sajtószabadságra vonatkozólag. Minthogy az előbbi szinpszm­ák ezen törvények czélszerűsé­­ge mellett nyilatkoztak, nem kétlem, hogy önök azokat meg fogják valósítani, annyival inkább, mert a kormány ebben a nép kívánságait tel­jesíti. Örömmel közlök önökkel egy eseményt, mely egyiránt megelégedést nyújt szivemnek és uralko­dói kötelességemnek. Utódja lévén azon dynastiá­­nak, mely iránt a nemzet mindenkor hódolatot ta­núsított, azt hiszem, óhajtásomat egyesítettem né­pemével, midőn életem társául és trónom osztásául Patrovna Natáliát választottam, ki az oroszok törzsrokon népéből származik, mely néppel a vér­rokonság, a vallás, és a múlt sok drága emlé­kének kötelékei fűznek bennünket egybe. A szkupstina meg van nyitva. Világosítsa meg az isten a nép képviselőit, hogy feladatuknak mél­tóan megfelelhessenek. Uralkodjék közöttünk most is az egyetértés, melynek komoly időkben soha nem voltunk híján. Ez őseredete,­­ a legszilárdabb alapja hatalmunknak, jövőnknek.“ A trónbeszédet, az enyhébb helyek kivételé­vel, lelkesedéssel fogadták. A belgrádi diplomatiai körökben a fölkelésre vonatkozó passu­st, különö­sen annak vég­mondatát aggasztónak találják Egy távirat igy hangzik: A szkupstina hangulata’ har­­czias. Ma választja a felirati bizottságot mely azonnal elkészíti a feliratot. A szkupstina a her­­czegovinai és boszniai testvérek támogatását fogja követelni. Most legalább igy áll a dolog Talán a regisztereknek sikerül enyhítő befolyást gyako­rolni. — Bécsi kormánykörökben úgy fogják fel a trónbeszédet, mint nem harcziast s ezen felfogás mellett szól azon tény, hogy a bécsi szerb ügynök Csukics, a szerb kormánytól utasítást vett a külügyérség előtt kijelenteni hogy a szkupstina többsége békés hangulatú s háborúra nem gondol. A Mostarban összegyűlt békítő consulok közöl . C8b5 jelentik — hárman a felkelők táborhelyeire utaztak, hogy a felkelő főnökökkel »^«zhassanak. A közvetlen személyes fellépéstől kedvező eredményt várnak s reményük hogy az elutazott consulok jó befolyást fognak gyakorolni a rájáhk vezetőire. A ham ■'térről­­ közetkező jelentések vannak elő­tünk. Tegnap Beliszki mellett ütközet volt, meyne,La,L­uke,Du ,evezettek , csak nehányan menekülhettek el, két vezérök: Osztója és Petzja elesett. Ugyanerről az ütközetről az „Istók“ azt­­jelenti, hogy a harcz egész nap folyt, Petzjának 800 embere volt. A veszteség nagymérvű, Gradis­­ka telve van sebesültekkel. Erről jelenti a P­C.“: Török-Gradiska közelében új fKS és egy Petrja nevű új felkelővezér merült fel, h­f 8erinte Csetepaté is volt. Minthogy a törökök sok sebesültet hoztak Török-Gradiskába, az következtetik, hogy az ütközet rájuk nézve nem volt kedvező. A Niksics környékén vívott ütközetekről azt jelentik, hogy sok sebesült felkelőt vittek Monte­rekben ^ Van orvos°kban és gyógysze­r «I 'f­egnaPe,`í‘t ~ “iát jelentik - a zavicsi kerületben kemény* tusa volt Husszein Avni pasa csapatai és a felkelők közt. Az utóbbiak, úgy lát­szik, nagyon pórul jártak. Az ütközet után Husszein Avni pasa visszavonult Trebinjébe. A hadmozdulatokról azt jelentik, hogy Husszein Avni pasa tegnap táborkarával együtt Nisbe ér­kezett ; Widdin mellett nagy hadtestet pontosita­­nak össze. Taníigy. — Uj magán-főgymnasium. Mai szá­munkhoz van,mellékelve J­a­n­i­cs Ignácz magán­­főgymnasimának értesítője. Az intézetben a leg­jobb tanerők m­űködnek, mi kezességet nyújt az intézet jóravalóságáról. Ajánljuk a program­ról olvasóink figyelmébe. , , T~ D y° k Lapja“ czimmel egy ké­pekkel ellátott díszes kiállítású folyóiratodul meg i -\° kf‘,Óíur, hó e 1­8 et én- Czélja leend az elemi és felsőbb leánytanodákba, növeldékbe járó serdültebb korú leánykáknak alkalmas szakszerű ol­vasmány­t nyújtani, szerkeszti Dolinay Gyula ismert ifjúsági író. Kiadja a„Pestikönyv­nyorada-r­ész­vénytársulat“. ~KErteA8IMS a rajzvizsgáitok tárgy­ában A vallás- és közoktatási miniszter ő nagy méltóságának f. é. febr. 27-én 35067-ik sz. a. kelt rendelete utján a rajztanárvizsgálatok üg­ye az országos rajztanárképezde tanári karához,­ mint vizsgáló bizottsághoz utasittatván, e vizsgáló bizott­ság elnöksége S részéröl ezennel közhírré tétetik hogy a f. é. szünidők végével, vagyis szeptember hava 30-ikától október hó 7-éig, Budapesten az orsz. mintarajztanoda-helyiségben (Rombach utcza 4 i. sz. a.) a rajztanképesitő vizsgálatok a követ­kező rendben fognak megtartatni. F. é. szeptember hó 30-án és október hó­l­ső és­zak napján zárt vizsgálat a gyakorlati szakok­ból, névszerint a fi­gu­r­á­lis, ékítményes és építészeti rajzból.­­ Október 4-én és szükség esetében 5-én írás­­beli zárt vizsgálat az elméleti szakokból, névszerint és főleg az elemi mértan, derékszögű ve­­tülettan, aránytan és távlattanból, leg­alább oly terjedelemben, mint az a felsorolt tár­gyakra nézve a középtanodai, illetőleg polgári ta­nodák tantervében körül van írva. itt Okló,ber­bikán szóbeli vizsgálat a fentebbi tárgyakból, mely alkalommal a más­nap megtar­tandó próbaelőadás tárgya is fog közöltetni. Plt. próbaelőadás a módszertani készült­ség kitüntetése czéljából. A próbaelőadás csak oly tanárjelölteknél mel­­lőzhető, kire valamely nyilvános tanodában rajzta­­nítással már foglalkoztak s annak igazgatójától módszertani képességüket illetőleg ajánló bizonyít­ványt mutathatnak fel.­­ A vizsgálati díj 10 forint, mely a zárt vizsgá­lat előtt a vizsgáló bizottsági elnök kezéhez fi­zetendő. A vizsgálatra szeptember hó 20-ig írásban kell jelentkezni. Ez irathoz melléklendők: az illetőnek rövid életrajza, melyben különösen kiképeztetésének fo­lyamát, tanulmányainak irányát és tárgyát kell ki­mutatni, továbbá előadni, hogy mily fokú nyilvános vagy magániskolánál és mely oktatási nyelven véli magát a tanítói hivatalra képezettnek. Az életrajz­hoz csatolandók végre tanulmányi és egyéb bizo­­nyítványok is, melyek valamely tanintézetnél rajz­­tanitói minőségben netán tett szolgálatról tanúskod­nak. Budapest, 1875. aug. 30. Az orsz. rajztanárvizsgáló-bizottság elnöksége. — Az eperjesi j­o­g a­kadé­m­i­á­j­á­, melynek teljes jogi karrá való fokozatos átalakítá­sa elhatároztatott és a vallás- és közoktatási minisz­ter által helyeslő tudomásul vétetett, az 1876/6-ik isk. évvel az első és második folyam lép életbe négy rendes tanárral, kik az első félévre a minisz­teri szabályzatban megszabott rendes köteles tan­tárgyak előadása mellett, eddig két privatissimum és két publicum collegiumot jelentettek be. A be­iratás szeptember 15 ig tart, azontúl az akadémiai tanári kar veheti fel az elkészültet alapos okok­kal és hiteles bizonyítványokkal igazolókat az igaz­gatóság. — Köszönetnyilvánítás. A Dushegyi­­féle budapesti nyilvános reálgynasium igazgatósága a nagyméltű vallás- és közoktatási minisztériumnak hálás köszönetét fejezi ki azon becses adományért, melylyel a Németh Imre kereskedelmi miniszteri osztálytanácsos által kiado­t magyarországi térkép­nek egy példányával az intézet tanszereit szaporí­tani kegyeskedett. Budapesten, 1875. szeptember 6-án. B­a­ti­z­f­a­l­v­i István, tanügyi igazgató. A hivatalos lapból. — Tanárok kinevezése. A vallás- és köz­oktatási m. kir. miniszter M­i­k­u­l­a Antalt a modor­ ál­lami tanitóképezdéhez rendes tanárrá, Szőke Endrét.

Next