Ellenőr, 1875. szeptember (7. évfolyam, 242-271. szám)
1875-09-12 / 253. szám
jövedelem mintegy 50 — 60,000 forint volna mértföldenként. Brilliáns helyzet! csak egy baj van! A déli vasúton egy kis teher is nyugszik. Azért a rongyos 30 millióért, mivel az olasz kormánynak, s azért a még rongyosabb 10 millióért, mivel az osztrák kormánynak tartozik, kár volna a tintát vesztegetni. Még az a 200 millió befizetett alaptőke is elcsózhatnék valahogy , hanem az a majdnem 1000 millió forintra rugó, az isten tudja hány különféle nevű kölcsön, amely gomba módjára burjánzott föl eddig a déli vasút minden léptén-nyomán — talán mégis némi megfontolást érdemel. Ezer millió forint! Csinos kis összeg. Az igaz, hogy leginkább csak három százalékos obligátiók, de hát ez is vagy 30 milliócska évenként, vagyis éppen az az összeg, mit előbb fennmaradt tiszta jövedelem gyanánt kimutattunk. Az olasz és osztrák kormány követelései, az üzleti kiadások mellett évenként előforduló 5—6 milliónyi kiadások, az 1880-tól kezdődő állami adó és a 200 milliónyi alaptőke a legjobb esetben egy kis vigasztalással érhetik be. Ez pedig különösen dividenciának ugyancsak sovány eledel. Ebből különben csak az világlik ki, hogy a déli vasút még ingyen is nagyon drága. S azért újólag ajánljuk a magyar kormány figyelmébe, hogy jól vigyázzon az ujjaira annak a consortiumnak, mely a dunántúli vasutak fusióján dolgozik. A Rothschild-házzal van dolga, s ez érzi magát. A déli vasút prioritásainak története az örök világosság fényességével hirdeti az ő üzleti jártasságát. A déli vasút eleinte (1858), mikor még az alaptőkéjének csak néhány százaléka volt befizetve, 14 perczentes dividencákat fizetett, de a kölcsönök kibocsátását már akkor is nagy előszeretettel kultiválta. A nagy dividenciák becsődítették éjszak és dél, kelet és nyugat pénzét a részvényekbe, és az intéző consortium azalatt a mindig szaporodó három perczentes obligátiókba helyezhette el az ismeretes legmagasabb gyümölcsöztetésre tőkéjét. Mert minden fényes dividencia daczára a consortium mindig oly ügyesen tudott manoeuvrírozni, hogy az állítólag megingathatlan hitelű és dúsgazdag társaság átlag csak 50°/%-os árfolyam mellett tudta elhelyezni obligatióit. Más szóval, azért a közel 1000 millió forint névleges adósságért, mi a déli vasutat maholnap koldusbotra fogja juttatni, a társulat maga alig kapott 500 millió forintot. Hogy hová lehetett a másik 500 millió, azt ítéljék meg azok, kik jobban értik a börze szép fogásait. A részvényesek bizonynyal nagy köszönettel lennének az illető iránt, mert amily rohamosan szaporodtak a prioritások, épp oly következetesen csappant meg az ő dividendájuk, míg végre az idén teljesen fölkopott az álluk. Mi őszintén szívünkből sajnáljuk a részvényeseket, de azt mégsem akarhatjuk, hogy talán a magyar kormány fizesse meg nekik azt, mit íuások tőlük elraboltak. Elég nekünk a magunk baja. Nem tartjuk Fabiust a legnagyobb hadvezérnek, Schmerlingért sem rajongunk valami rettenetesen, hanem most az egyszer mi is azt mondjuk: „Wir können warten.“ Ha a déli vasút maholnap csőd alá jut, azzal mit sem veszt a forgalom, és az ország annál olcsóbban jut a pálya birtokába. A samaritanus irgalom, mely halálos ellenségét is felsegéli, mindenesetre igen nemes és dicséretes érzelem — de nem fizeti ki magát. Itt egyszerű üzleti dolog forog fenn. Ám sirassuk meg e tragikus balsorsot — semmi kifogásunk ellene. De ha majd a fizetésről lesz szó, akkor csak a „kétszer kettő négy“ lebegjen előttünk. han most következtek. Egy kitűnő hangulatteljes költemény „Quem diodere“ . . . czímmel Törs Kálmántól, Sipos Antal művészi zongorajátéka, a „magyar népdalok feletti változatai.“ Mindkettő rendkívüli lelkesedést és szűnni nem akaró tapsvihart aratott. Záradékul az egylet kitűnő buzgalmú elnöke, Vasadi Balogh Lajos lelkész mondott általános köszönetet a közönségnek, a közreműködőknek, s a képviselőket küldött egyleteknek. A hangversenyt táncz követé, melyen Bicske és vidékének szépei feledhetlenné tevék előttünk az ünnepélyt. Bankett is volt, számos sikerült pohárköszöntéssel. Legsikerültebbeket mondott Törs K., Szokoly V., György A., Göndöcs Lajos, Vasadi-Balogh Lajos. Az öreg Mezeyről még csak annyit, hogy még mindig ép és egészséges, s hogy még mindig tanít, s ugyanazon községben már 53 év óta működik. Szemüveget csak olvasásnál használ, máskor pedig nem. Isten éltesse a derék öreget, s engedje meg neki, hogy a század éves jubileumát is megünnepelhesse még. —r. —s. VIDÉK. Hatvanhat éves tanító-jubileum. Hatvanhat évig működni valamely életpályán, csak kiválasztottaknak adatik meg; 66 esztendeig mankálkodni, a minden pályák legnehezebbikén és legmostohábbikán, a tanítói pályán, ez valóban a legritkább jelenségek egyike s csak az oly kiválasztottak kiválasztotta részesülhet benne, minő Mezey János, kajászó-sz.-péteri 83 éves ref. tanító, akinek 66 éves jubileumára f. hó 9-én jöttünk össze Fehér megye Bicske mezővárosában. Az ünnepélyt a derék „vértesaljai tanító-egylet“ rendezte, mely ugyanazon napon tartotta meg évi közgyűlését, melyről azonban szóljanak a szaklapok; én az „Ellenőrben csupán a délután lefolyt s valóban sikerült ünnepélyről emlékezem meg ezúttal. Ez alkalomból a fővárosból írók- és tanférfiakból álló társaság rándult el Bicskére, melynek környékéről az értelmiség szintén összesereglett. Délután 4 órakor már teljesen megtelt a díszes bicskei kastélynak, mely annakelőtt a Batthyányiak birtoka volt, jelenleg Brachfeld tulajdona, szép és tágas terme. A helybeli dalegylet a „Hymnus“-sal uvra meg az ünnepélyt; ennek szabatos eléneklése után szilárd léptekkel haladt föl az emelvényre az érdemekben megőszült holló-fürty, 83 éves aggastyán, hogy elfogadja a „véres-aljai tanítóegylet“ által nyújtott babérkoszorút, melyet az oldalainál álló szépek egyike adott át neki. A megkoszorúzott tanítónak ezután hódolatukat nyújták be az egyletek képviselői. Első volt „a buddapesti tanítótestület“, melynek nevében Lakits Vendel üdvözlé őt; második a „népnevelők pesti egylete“, melynek nevében Szetvizer Lajos szólott; aztán jöttek a többiek: a budai nevében Somlyai József, az esztergomi nevében Győrffy Iván, több erdélyi egylet nevében György Aladár üdvözölte a tisztes öreget. Az ünnepelt meghatva, de erős, érczes hangon mond köszönetet a megtiszteltetésekért s ő felségének hódolatát nyilvánitja ki a tőle nyert koronás ezüst érdemkeresztért, melyet még a múlt évben nyert voola meg. Az üdvözlet után a dalegylet éneke és Turtner Anna kisasszony zongorajátéka következők. A kisasszonyt valóságos virágzáporral árasztotta el a közönség. A programm fénypontjai azon ORSZÁGGYŰLÉS. I. Készen van a képviselőházi válaszfelirati javaslat is, s a mai ülésen fel is olvastatott. A függetlenségi párt ugyancsak kiváncsi volt tartalmára, mert a felolvasást kérte, noha szorosan véve a házszabályok szerint ez nem szükséges. De miért ne lehetne a szélsőbaloldaliak kedvére is tenni valamit, gondolta a szabadelvűpárt s megengedte, hogy Helfy kíváncsiságának elégtétessék. A felirati javaslat felolvasása után két interpelláló is létetett: az egyik Madarász József részéről a budapesti ipar- és kereskedelmi kamara német felhívásai tárgyában, a másik Mocsáy Géza részéről az ungvári törvényszék feloszlatása miatt. Madarász röviden szólt, Mocsáry Géza azonban annál hosszabban kesergett az ungvári törvényszék eltörlése miatt. Mindkét interpellációra nem sokáig fog késni a kormány a válaszszákn. A képviselőház ülése szept. 11-én. Elnök: Ghyczy Kálmán. Jegyzők: Huszár Imre, Wächter Frigyes, Beöthy Algernon, Molnár Aladár. A kormány részéről jelen vannak : Wenckheim Béla br., Széll Kálmán, Tisza Kálmán, Simonyi Lajos br., Perczel Béla. A amit ülés jegyzőkönyve észrevétel nélkül hitelesíttetik. Elnök: Bemutatom a következő beadványokat. Hontmegye feliratát, melyben a hadi lovak próba-kiállitásával egybekötött költségeknek a közös kormány által való fedeztetését kéri. Kassa sz. kir. város az ottani székesegyháznak országos költségen leendő jó karba helyezése iránt folyamodik. A kérvényi bizottsághoz utasittatnak. Bemutatom Károlyi Tiv. gr., Békésmegye orosházi kerületében megválasztott képviselő választási jegyzőkönyvét. A állandó igazoló bizottsághoz utasittatik. Miletics Szvetozár Bácsmegye titeli kerület képviselője választására nézve a fenntartott 30 nap már lejárván, Miletics Szvetozár képviselő úr végleg igazolt képviselőnek jelentetik ki. Bánffy Dezső, a főrendiház jegyzője bemutatja a főrendiháznak a delegáció tagjainak megválasztásáról szóló jegyzőkönyvi kivonatát. Tudomásul vétetik, s ezután Kürthy József és Szentiványi Árpád bíráló bizottsági tagok teszik le az esküt. Horváth Lajos: A felirati bizottság eljárt küldetésében és elkészítette a felirati javaslatot, melyet ezennel van szerencsém a t. háznak bemutatni, kérvén a t. házat, hogy azt kinyomatai, tagjai között szétosztatni és annak idején a napirendre kitűzni méltóztassék. (Felkiáltások a szélsőbaloldalról : Halljuk ! felkiáltások a középen: Nem szükséges!)* Elnök: Méltóztatik a felolvasást kivárni? (Felkiáltások a középen: Nem szükséges!) Várady Gábor : T. ház ! Háromszori felolvasást rendel a házszabály : az elsőt az általános tárgyalásnál, a másikat a szakaszonkinti tárgyalásnál, a harmadikat az utolsó szavazásnál. Ilyen felolvasást valamely javaslat benyújtásánál nem ismernek a házszabályok. (Helyeslés a középen.) Elnök: A válaszfelirati javaslat rögtön ki fog nyomatni. Helfy Ignácz: T. ház ! Miután itt több oldalról kívánságok nyilatkoztak, hogy olvastassák föl a javaslat, én valóban nem látom okát, miért ne olvastassák föl. Hisz az nem lehet titok s holnapután úgysem lesz titok senki előtt sem. Én úgy hiszem, miután a törvény előírja a nyilvánosságot, némikép tekintettel kell lenni mégis arra, hogy a közönség nagy számban gyűlt össze, pedig nem szenved kétséget, hogy azért gyűlt össze oly nagy számmal, mert a lapokban azt olvasta, hogy a javaslat ma fog beterjesztetni. (Derültség) Én megvallom, bármennyire nevessenek rajta, én oly tisztelettel viseltetem a nyilvánosság iránt, hogy nem látom semmikép sem jogtalannak vagy túlzottnak azon kívánságot, hogy a javaslat most olvastassák fel. (Felkiáltások a középen : Nem kell!) Elnök: Talán méltóztatik a t. ház abban megnyugodni, hogy a javaslat rögtön ki fog nyomatni. De ezen felől délután már a lapokban is benne lesz. (Halljuk !) Vagy méltóztatik ezen kérdésben szavazást kívánni ? (Nem kell!) Tiszai Kálmán belügyminiszter: T. ház! Megvallom, tökéletesen azon nézetben vagyok, amelyet Várady Gábor. képviselő úr elmondott, hogy a házszabályok szerint nem szükséges a felolvasás és én nem is szeretném azt a precedenst alkotni, hogy minden beadvány a beterjesztésnél is olvastassák fel, mert ezt haszon nélküli idővesztegetésnek tartom. Ha azonban anélkül, hogy ez által praccedenst állapítunk meg, a jelen esetben annyira kiváncsiak némelyek megtudni, mit tartalmaz ezen javaslat. (Derültség), én nem ellenzem annak felolvastatását. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatik éj tehát megengedni, hogy felolvastassék ? (Igen! Nem!) Tehát fel fog olvastatni. (Derültség.) Huszár Imre jegyző olvassa a válaszfeliratot, melyet lapunk más rovatában talál az olvasó. Ezután a válaszfelirati javaslat tárgyalása a szerdai ülés napirendjére tűzetett ki. Simó Lajos a gazd. biz. előadója. Van szerencsém, t. ház, a gazdasági bizottság két rendbeli jelentését bemutatni; ezek egyike a bizottságnak a ház nyomtatványainak alakjára vonatkozó intézkedéseit foglalja magába, a másika a szeptember havi költségvetést. Kinyomatik és napirendre tűzetik. Elnök: Az osztályok megalakulása a jövő hétfőre van a ház által meghatározva. Éppen azért, hogy az alakulás megtörténhessék, szükséges, hogy azon nem csekély számú képviselő urak, kik eddig az osztályokba besorozva nincsenek, azokba sorsolás útján beosztassanak. Jelesül elsősorban osztályokba sorozandók azon igazolt képviselők, akikre nézve eddig viselt hivatalokról az osztályok megalakítása óta történt lemondásuk után, vagy különben az összeférhetlenségi akadály nem létezik; azután azok a képviselők, kik az osztályok megalakítása után igazoltattak. Az első sorba tartoznak: Balogh József, Ehrling Miklós Halász Bálint, Kapp Gusztáv, Kégel György, Pogány Károly, Tibád Antal, Kasper Mihály, Szabovicevich Mihály. A másodikba tartoznak: Löw Vilmos, Lukácsy Béla, Antonesku István, Petrik Gyula, Miletics Szvetozár, Polit Mihály. Ezen felül két horvátországi képviselő: Tsil Ferencz és Jakics Antal. (Az elnök kisorsolja a képviselőket.) E szerint az első osztályba jő Kapp Gusztáv és Pogány Károly. A második osztályba jő kettő: Lukácsy Béla és Halász Bálint. A harmadik osztályba három: Kásper Mihály, Löw Vilmos, Szabovlevich Mihály. A negyedik osztályba kettő: Polit-Deszancsits Mihály és Kégel György. Az ötödik osztályba kettő: Petrik Gyula és Ehrling Miklós. A hatodik osztályba egy: Miletics Szvetozár. A hetedik osztályba egy: Tibád Antal. A nyolcadik osztályba egy, Antonescu István. A kilenczedik osztályba egy, Ballogh József. Most a három első osztályba 43, a többi osztályokba 42 képviselő van besorozva. Következik a két horvát képviselőnek osztályba sorozása. Ketten lévén, egyik a harmadik osztályba jő, névszerinti Türk Ferencz, a másik a negyedik osztályba, névszerint Jákits Antal. Az osztályok megalakulására nézve azt vélem, tehát, hogy hétfőn 10 órakor az osztályok megalakulhatnak. (Helyeslés.) Ennélfogva hétfőn reggel 10 órakor fognak az osztályok szokott helyiségükben megalakulni. A gazdasági és könyvtári bizottságok jelentéseinek felvétele végett és a delegáció tagjainak megválasztására szükséges országos ülést tartani. (Felkiáltások: Kedden!) Ha a t. ház jónak látja, kedden délelőtt fog e végett ülést tartatni (Helyeslés), melynek napirendjén lesz a delegáció tagjainak megválasztása és a könyvtári és gazdasági bizottságok jelentéseinek tárgyalása. (Helyeslés.) Következik a napirend, vagyis az indítvány- és interpellátes könyvek felolvasása. Az indítványkönyvbe ez alkalommal nincs bejegyezve semmi, az interpellates könyvbe azonban két interpellate van bejegyezve. Elnök: Ezen interpellatiók bejegyzéséből alkalmat veszek magamnak arra, hogy figyelmeztessem a t. házat a házszabályok 135. §-ának rendeletére, mely így szól: Az interpellatiók mindig írásba foglalva, minden ülésben a napirend tárgyalására kiszabott időn kívül, terjeszthetők elő, s ugyanilyenkor adatik azokra a válasz is. Azt, hogy mely idő legyen a napirend tárgyalására kitűzve és mely órában történjenek az interpellációk és adassék azokra a felelet, a képviselőház időről időre határozza meg. Most kellene tehát meghatározni azon időt, mely a napirend tárgyalására rendeltetik, és azt, amikor azután az interpellációk naponként beadhatók. Ha a t. ház megengedi, e tárgyban, mely a tanácskozások rendes folyamának meghatározására vonatkozik, bátor leszek nézeteimet előadni. (Halljuk !) Először is azt gondolom, hogy a ház azokra nézve, amiket említettem, csak jelen együttétttek folyamára rendelkezzék, mert a házszabályok is időről-időre való rendelkezést tesznek kilátásba, és nehéz is e tekintetben hosszú időre általános szabályt megállapítani. (Helyeslés.) Én legczélszerűbbnek vélném, hogy a napirend tárgyalására rendesen a 10 órától fél kettőig lefolyó idő tűzessék ki, és — ha vannak — fél kettő után terjesztessenek elő az interpellátiók. Ha pedig interpellate bejegyezve nincs és a napirend tárgyalása fél kettőig be nem végződnék, folytattassék az ülés kettőig vagy ameddig a háznak tetszeni fog. Ha pedig fél kettő előtt, bevégződnék a napirend tárgyalása, akkor a napirend bevégezése után, ha nincs is még fél kettőre, az interpelláló képviselők előterjesztenék a maguk bejegyzett interpellációját. (Helyeslés.) Méltóztassanak ezen javaslatom iránt nyilatkozni. Simonyi Ernő: Én azt hiszem, sokkal czélszerűbb lesz az az eljárás, hogy a napirend megkezdése előtt történjenek meg az interpellációk, már azért is, mert nem lehet megszabni, hogy egyegy szónok, ki a tárgy fejtegetésében van, 1x/2 órakor végezze beszédét. A t. háznak van tapasztalása, hogy az interpellatiók sok időt igénybe nem vesznek, azért azt vagyok bátor indítványozni, hogy az interpellatiók beadása a napirend megkezdése előtti időre tűzessék ki. Tisza Kálmán belügyminiszter: Én részemről kérem, hogy a jelen alkalomra méltóztassanak elfogadni azon időt, melyet a háznak. elnök az imént proponált. Ha a napirend megkezdése előtti időre tűzetnének ki az interpellációk, utoljára sohasem lehetne tudni, mikor kezdődik a napirend, kivévés, ha az lépte vetnék életbe, ami nem hiszem, hogy nálunk visszhangra találna, a mi felteszem Angliában egynémely tárgyra nézve, meg van határozva, ahol tudniillik megállapítják az időt, ameddig azon tárgy felett lehet szólni, és ha ez idő alatt az ügy nem végeztethetik el, akkor félben marad, és átmegy a ház a napirendre. Ezt nálunk úgy gondolom nem óhajtanák, e nélkül pedig a napirend megkezdése előtti időre tűzni ki az interpellációk beadását oda vezetne hogy sohasem lehetne tudni, a napirend mikor kezdődik. Én tehát kérném a tisztelt házat, méltóztassék az elnök úr propositióját elfogadni, azon hozzátétellel azonban, hogy ne az mondaszék, hogy mostani együttlétünk idejére szól ez a határozat, hanem további intézkedésig. Egyfelől ugyanis az az eset, hogy a mostani együttlét alatt is czélszerűnek mutatkozhatik rajta változtatni , de másfelől ha úgy mondjuk ki, hogy további intézkedésig, akkor a ház újbóli öszszejövetelekor is az első napokra is mindig tisztában lesz kiki magával az iránt, hogy az interpellációk tekintetében miként kell eljárni. Hogy később majd, ha a tisztelt ház munkálkodásához hozzáfog, miképen kelljen intézkedni, ezt hagyhatjuk akkorra, mikor megkezdődik a javaslatok tárgyalása. (Helyeslés.) Elnök : Méltóztatunk szavazást kérni ? (Felkiáltások : Nem szükséges!) A háznak tehát méltóztatik elfogadni azt, hogy további intézkedésig az interpellátiók a napirend tárgyalására kitűzött idő után adassanak be és pedig, ha a napirendre kitűzött tárgyak tárgyalása fél kettőre nem végződik el, fél kettőre adassanak be az interpellátiók. (Helyeslés.) Ha interpelláló nincs és a napirend tárgyalása eltart kettőig, feltéve, hogy a ház másként nem intézkedik; ha pedig a napirend korábban volna kimentve fél kettőnél, akkor a napirend bevégzése után adhatók be az interpellatiók. (Helyeslés.) Madarász József iterpellatiót intéz a földművelési, ipar- és kereskedelmi miniszterhez, azon incidensből, hogy a budapesti kereskedelmi és iparkamarának iparosztálya által, a területén levő iparosokhoz, az iparstatistika valósítása végett intézett felhívás és mellékletei magyar és német, az ipartelepeket magában foglaló okmány azonban, csekély magyar ezemnek is használatával, német nyelven küldettek szét. A kérdés így szól: Kérdem a tisztelt miniszter urat, hajlandó-e befolyását felhasználni, hogy a budapesti kereskedelmi és iparkamarának iparosztálya felhívásait Magyarország polgáraihoz, a magyar nemzeti közérzület tiszteletben tartásával intézze . Simonyi Lajos dr. kereskedelmi miniszter kijelenti, hogy a jövő ülésen, kedden fog az interpellációra válaszolni. Mocsáry Géza a következő interpellációt nyújtja be. A tisztelt kormány az 1875. évi 36-ik t. sz. 1-80 szakaszában azon felhatalmazást nyerte, hogy a törvényhozásilag beszüntetett 43 törvényszéket maga jelölje ki, azon felhatalmazás folytán a tisztelt minisztérium egy f. év július 31-én kelt, s dr. Wenckheim Béla miniszterelnök, s Perczel Béla igazságügyér úr ellenjegyzésével ellátott rendeletében 20 kir. törvényszéket , ezek között az ungvárit is feloszlatta, már pedig, tekintettel arra, hogy a m. k. igazságügyi minisztérium által a 106 hazai kir. törvényszékek 1873. évi működéséről a f. évben kiadott hivatalos statistikai adatok szerint az 59x/20 mértföldnyi területű ungvári kir. törvényszék területre a 29-ik helyet foglalja el; tekintettel arra, hogy a 128,199 lelket számláló ungvári kir. törvényszéki terület népesség tekintetében a 44-ik helyen áll; tekintettel arra, hogy 1873-ik évben az ungvári kir. törvényszékhez 26.091 szám érkezett be, s igy e törvényszék ügyforgalomra nézve az országban a 16-dik; tekintettel arra, hogy az 1873-ik évi kimutatás szerint az ungvári kir. törvényszéki területen 35 ügyvéd lakott, s igy ügyvédi létszámra azon törvényszéket a 37-ik hely illeti meg; tekintettel arra, hogy minden ágában a törvénykezési statistikának ungvár előtt a 106 törvényszék közül csak 47 áll előbb, s így ha a feloszlatott 43 törvényszéken felül még 15 törvényszék szüntettetnék be, még ekkor is az ungvárinak meg kellene maradni; tekintettel arra, hogy Ungvárit egy biró 1873- dik évben átlag 4339 ügyet dolgozott ki, s igy munkásságra nézve az ungvári kir. törvényszék előtt csak 6 törvényszék áll; tekintettel arra, hogy Ungvár egész felső Magyarországban Kassa után az első ipar- és kereskedelmi város , tekintve azt, hogy Ungvár — daczára annak, hogy 2/3 részben nem magyar ajkúak lakják — a magyar államiság eszméjének szeplőtlen megőrzésében nagyon elől áll: mi alólírott képviselők az ungvári törvényszéket feloszlató rendeletet az előrebocsátottak indokából méltánytalannak találjuk, azért a tisztelt összminisztériumhoz azon kérdést intézzük: Mely alapelvekből indult ki a tisztelt kormány azon rendelet meghozatalánál? Szándékozik-e a tisztelt kormány az említett rendeletet a jobb meggyőződés alapján Ungvárra vonatkozólag visszavonni? s ha nem, mivel tudja azon rendelet fentartását indokolni? — Beadják az interpellácziót: Mocsáry Géza, Kende Péter, Bernáth Dezső, Tomcsányi László. Elnök: Ezen interpellatio, t. hát, ki fog adatni a miniszterelnök úrnak. A legközelebbi ülés kedden, d. e. 10 órakor lesz, melynek tárgya a delegáció tagjainak megválasztása és a gazdasági és könyvtári bizottságok jelentéseinek tárgyalása lesz. Az ülést eloszlatom. Az ülés végződik 1 óra 30 perczkor. KÜLFÖLD. Szeptember 11. A szerb trónbeszéd. Milán fejedelem következő trónbeszéddel nyitotta meg a szkupstinát. Tisztelt képviselő urak ! Mindenkor örömömre szolgált népem között lennem. Most azonban több okom van, mint valaha, önökkel találkoznom. Már rég nem hivatott össze Szerbiában népgyűlés komolyabb körülmények között, mint most. Ha eddig is szükségem volt az önök hazafias támogatására, hogy nehéz feladatomnak megfelelhessek, úgy az most rám nézve nélkülözhetetlen. Tisztelt urak ! Népünk a haza határain házias nyugalmából föl van riasztva. Testvéreink egy része szántóföldjeit oda hagyva a határon fegyverrel kezében kénytelen országunk biztonsága fölött őrködni, úgy keleten mint nyugaton. Mint önök tudhatják, az események, melyek Boszniában és Herczegovinában fölmerültek, Szerbiára súlyos helyzetet hoztak. Szenvedéseinek végét nem látva, ama tartományokban a nép fegyverrel kezében fölkelt, hogy védekezzék a visszaélések ellen, melyeket a szultán ő felsége jóakaró és nagylelkű ,szándékai daczára is szenvednie kellett. A császári kormány, midőn ama tartományok pacificatiójára intézkedéseket tesz, egyúttal tetemes számmal pontosít össze csapattömegeket a mi határunkra. Ezáltal Szerbiának magában is elég bonyodalmas helyzete még bonyolultabbá lesz. Míg nemzetünk azt kívánja tőlünk, hogy megoltalmazására intézkedéseket tegyünk, mivel a török hadsereg fölállításában fenyegetést lát Szerbia ellen, határainkat szerencsétlenek árasztják el, keresztyének úgy, mint törökök, kik a tűz és kard pusztító hatalma elől menekülnek. Ezáltal országunkra mérhetetlen áldozatok súlyosodnak. Hosszabb időre ez az állapot elviselhetetlenné lenne. De mivel a magas porta a garantáló hatalmakkal egyetértve a békítés művét megkezdő, elvárhatjuk szultán ő felsége és a nagyhatalmak bölcseségétől, hogy sikerülni fog olyan modust találni, hogy a vidékek, melyeknek sorsa iránt mi közönyösek nem lehetünk, teljesen pacificáltassa- nak, mert világos, hogy Szerbia, mint ezen tartományok közvetlen szomszédja, úgy erkölcsileg, mint anyagilag a koronként visszatérő fölkelések által többet szenved, mint akármely más ország. Ezért érdekében is van Szerbiának, hogy a dolgok ilyen állapotának egyszer-mindenkorra vége szakasztassék. Csekély erőm határain belül tehát oda fogok működni, hogy oly eredmény éressék el, mely ama tartományokba elégültséget lenne képes behozni. Tisztelt képviselő urak! Jóllehet a miniszterek, kiket a mostani jelentős viszonyok között magam köré gyűjtöttem, csak néhány nappal ezelőtt neveztettek ki, mégis néhány javaslatot fognak önök elé terjeszteni, melyek néhány országos intézmény jobb rendezését czélozzák, úgymint hathatósabb rendszabályokat a személybiztonságra, szélesebb körű községi autonómiára és nagyobb sajtószabadságra vonatkozólag. Minthogy az előbbi szinpszmák ezen törvények czélszerűsége mellett nyilatkoztak, nem kétlem, hogy önök azokat meg fogják valósítani, annyival inkább, mert a kormány ebben a nép kívánságait teljesíti. Örömmel közlök önökkel egy eseményt, mely egyiránt megelégedést nyújt szivemnek és uralkodói kötelességemnek. Utódja lévén azon dynastiának, mely iránt a nemzet mindenkor hódolatot tanúsított, azt hiszem, óhajtásomat egyesítettem népemével, midőn életem társául és trónom osztásául Patrovna Natáliát választottam, ki az oroszok törzsrokon népéből származik, mely néppel a vérrokonság, a vallás, és a múlt sok drága emlékének kötelékei fűznek bennünket egybe. A szkupstina meg van nyitva. Világosítsa meg az isten a nép képviselőit, hogy feladatuknak méltóan megfelelhessenek. Uralkodjék közöttünk most is az egyetértés, melynek komoly időkben soha nem voltunk híján. Ez őseredete, a legszilárdabb alapja hatalmunknak, jövőnknek.“ A trónbeszédet, az enyhébb helyek kivételével, lelkesedéssel fogadták. A belgrádi diplomatiai körökben a fölkelésre vonatkozó passust, különösen annak végmondatát aggasztónak találják Egy távirat igy hangzik: A szkupstina hangulata’ harczias. Ma választja a felirati bizottságot mely azonnal elkészíti a feliratot. A szkupstina a herczegovinai és boszniai testvérek támogatását fogja követelni. Most legalább igy áll a dolog Talán a regisztereknek sikerül enyhítő befolyást gyakorolni. — Bécsi kormánykörökben úgy fogják fel a trónbeszédet, mint nem harcziast s ezen felfogás mellett szól azon tény, hogy a bécsi szerb ügynök Csukics, a szerb kormánytól utasítást vett a külügyérség előtt kijelenteni hogy a szkupstina többsége békés hangulatú s háborúra nem gondol. A Mostarban összegyűlt békítő consulok közöl . C8b5 jelentik — hárman a felkelők táborhelyeire utaztak, hogy a felkelő főnökökkel »^«zhassanak. A közvetlen személyes fellépéstől kedvező eredményt várnak s reményük hogy az elutazott consulok jó befolyást fognak gyakorolni a rájáhk vezetőire. A ham ■'térről közetkező jelentések vannak előtünk. Tegnap Beliszki mellett ütközet volt, meyne,La,Luke,Du ,evezettek , csak nehányan menekülhettek el, két vezérök: Osztója és Petzja elesett. Ugyanerről az ütközetről az „Istók“ aztjelenti, hogy a harcz egész nap folyt, Petzjának 800 embere volt. A veszteség nagymérvű, Gradiska telve van sebesültekkel. Erről jelenti a PC.“: Török-Gradiska közelében új fKS és egy Petrja nevű új felkelővezér merült fel, hf 8erinte Csetepaté is volt. Minthogy a törökök sok sebesültet hoztak Török-Gradiskába, az következtetik, hogy az ütközet rájuk nézve nem volt kedvező. A Niksics környékén vívott ütközetekről azt jelentik, hogy sok sebesült felkelőt vittek Monterekben ^ Van orvos°kban és gyógyszer «I 'fegnaPe,`í‘t ~ “iát jelentik - a zavicsi kerületben kemény* tusa volt Husszein Avni pasa csapatai és a felkelők közt. Az utóbbiak, úgy látszik, nagyon pórul jártak. Az ütközet után Husszein Avni pasa visszavonult Trebinjébe. A hadmozdulatokról azt jelentik, hogy Husszein Avni pasa tegnap táborkarával együtt Nisbe érkezett ; Widdin mellett nagy hadtestet pontositanak össze. Taníigy. — Uj magán-főgymnasium. Mai számunkhoz van,mellékelve Janics Ignácz magánfőgymnasimának értesítője. Az intézetben a legjobb tanerők működnek, mi kezességet nyújt az intézet jóravalóságáról. Ajánljuk a programról olvasóink figyelmébe. , , T~ D y° k Lapja“ czimmel egy képekkel ellátott díszes kiállítású folyóiratodul meg i -\° kf‘,Óíur, hó e 18 et én- Czélja leend az elemi és felsőbb leánytanodákba, növeldékbe járó serdültebb korú leánykáknak alkalmas szakszerű olvasmányt nyújtani, szerkeszti Dolinay Gyula ismert ifjúsági író. Kiadja a„Pestikönyvnyorada-részvénytársulat“. ~KErteA8IMS a rajzvizsgáitok tárgyában A vallás- és közoktatási miniszter ő nagy méltóságának f. é. febr. 27-én 35067-ik sz. a. kelt rendelete utján a rajztanárvizsgálatok ügye az országos rajztanárképezde tanári karához, mint vizsgáló bizottsághoz utasittatván, e vizsgáló bizottság elnöksége S részéröl ezennel közhírré tétetik hogy a f. é. szünidők végével, vagyis szeptember hava 30-ikától október hó 7-éig, Budapesten az orsz. mintarajztanoda-helyiségben (Rombach utcza 4 i. sz. a.) a rajztanképesitő vizsgálatok a következő rendben fognak megtartatni. F. é. szeptember hó 30-án és október hólső észak napján zárt vizsgálat a gyakorlati szakokból, névszerint a figurális, ékítményes és építészeti rajzból. Október 4-én és szükség esetében 5-én írásbeli zárt vizsgálat az elméleti szakokból, névszerint és főleg az elemi mértan, derékszögű vetülettan, aránytan és távlattanból, legalább oly terjedelemben, mint az a felsorolt tárgyakra nézve a középtanodai, illetőleg polgári tanodák tantervében körül van írva. itt Okló,berbikán szóbeli vizsgálat a fentebbi tárgyakból, mely alkalommal a másnap megtartandó próbaelőadás tárgya is fog közöltetni. Plt. próbaelőadás a módszertani készültség kitüntetése czéljából. A próbaelőadás csak oly tanárjelölteknél mellőzhető, kire valamely nyilvános tanodában rajztanítással már foglalkoztak s annak igazgatójától módszertani képességüket illetőleg ajánló bizonyítványt mutathatnak fel. A vizsgálati díj 10 forint, mely a zárt vizsgálat előtt a vizsgáló bizottsági elnök kezéhez fizetendő. A vizsgálatra szeptember hó 20-ig írásban kell jelentkezni. Ez irathoz melléklendők: az illetőnek rövid életrajza, melyben különösen kiképeztetésének folyamát, tanulmányainak irányát és tárgyát kell kimutatni, továbbá előadni, hogy mily fokú nyilvános vagy magániskolánál és mely oktatási nyelven véli magát a tanítói hivatalra képezettnek. Az életrajzhoz csatolandók végre tanulmányi és egyéb bizonyítványok is, melyek valamely tanintézetnél rajztanitói minőségben netán tett szolgálatról tanúskodnak. Budapest, 1875. aug. 30. Az orsz. rajztanárvizsgáló-bizottság elnöksége. — Az eperjesi jog akadémiájá, melynek teljes jogi karrá való fokozatos átalakítása elhatároztatott és a vallás- és közoktatási miniszter által helyeslő tudomásul vétetett, az 1876/6-ik isk. évvel az első és második folyam lép életbe négy rendes tanárral, kik az első félévre a miniszteri szabályzatban megszabott rendes köteles tantárgyak előadása mellett, eddig két privatissimum és két publicum collegiumot jelentettek be. A beiratás szeptember 15 ig tart, azontúl az akadémiai tanári kar veheti fel az elkészültet alapos okokkal és hiteles bizonyítványokkal igazolókat az igazgatóság. — Köszönetnyilvánítás. A Dushegyiféle budapesti nyilvános reálgynasium igazgatósága a nagyméltű vallás- és közoktatási minisztériumnak hálás köszönetét fejezi ki azon becses adományért, melylyel a Németh Imre kereskedelmi miniszteri osztálytanácsos által kiadot magyarországi térképnek egy példányával az intézet tanszereit szaporítani kegyeskedett. Budapesten, 1875. szeptember 6-án. Batizfalvi István, tanügyi igazgató. A hivatalos lapból. — Tanárok kinevezése. A vallás- és közoktatási m. kir. miniszter Mikula Antalt a modor állami tanitóképezdéhez rendes tanárrá, Szőke Endrét.