Ellenőr, 1875. szeptember (7. évfolyam, 242-271. szám)

1875-09-17 / 258. szám

Ezen törvény a Magyarország s a Felséged uralkodása alatt levő többi országok és tartományokkal kötött vám- és kereskedelmi szerződést foglalja magában, amely szerződés hazánk anyagi érdekeire annyira káros, hogy amíg ezen szerződés fennáll, Magyarország iparának s ezzel kapcsolatban földművelése és kereskedelmének fejlődése lehetetlen. Életkérdés ez ránk nézve, felséges úr! És ezt az említett törvény némely szabványainak módosítása által megoldani nem lehet. Ezen szerződésnek törvényszerű felmondása és önálló magyar vámterületnek felállítása az egyedüli megoldás, melyet hazánk anyagi érdekei parancsolólag követelnek. Önálló vámterület alapján készek vagyunk a Felséged uralkodása alatt álló többi országok és tartományokkal az érdekek kölcsönös méltánylása, a szomszédi és barátsági viszony fentartása szempontjából vám- és kereskedelmi szerződésre lépni, megtenni mindent, mit az ő érdekeik kímélete tekintetében tehetünk, de az önfentartás ösztöne, hazánk iránti kötelességünk parancsolja, hogy saját érdekeink megóvására legalább is ugyanannyi gondot fordítsunk. Nem hiszszük, hogy csalódnánk, ha hazánk pénzügyi bajainak legnagyobb részét ezen vám- és kereskedelmi szövetség következményének tekintjük, ha azt mondjuk, hogy az önálló vámterület felállítása, melynek az önálló magyar kereskedelmi politika természetes következménye, a vámtarifáknak Magyarország érdekeinek megfelelő megszabása önmagában is elegendő azon hiány tetemes részének megszüntetésére, mely állami háztartásunkban létezik. Önállóság vám- és kereskedelmi ügyeinkben, iparunk és kereskedelmünk fejlesztése, közforrása lesz a jólétnek s az állam fentartása által szükségelt terhek könnyebb elviselhetésének. Felséged a magyar nemzet múltjára hivatkozva, azt azon áldozatok meghozatalára szólítja fel, melyeket pénzügyeinek rendbehozatala hazafiságától követel, önérzettel hivatkozhatunk a történelem tanúságára, mely azt bizonyítja, hogy a magyar nemzet mindenkor kész volt meghozni azon áldozatokat, melyeket tőle a haza és a trón érdekei megkívántak. Azonban kénytelenek vagyunk Felséged előtt nyíltan kijelenteni, hogy azon közterhek, melyeket népünk évek óta visel, a nemzeti közvagyonnal semmi arányban nincsenek és a nép adóképességét máris tetemesen felülmúlják. Szám szerint kimutathatnék, ha nem volna köztudomású, hogy Európában Magyarország népe az, mely a legnagyobb egyenes adót fizeti. Ezen adóknak még magasabb fokozása annyit tenne, mint elvonni a néptől mindazt, mit még a föld termékenyítésére, az amúgy is csekély ipar folytatására fordítani képes, minek is az volna következménye, hogy a nemzet adózási képessége még alább csökkenvén, az elvállalt terhek és kötelezettségek teljesítésére minden áldozatkészsége mellett is képtelenné válnék. Teljesen osztjuk Felségednek azon figyelmeztetését, miszerint a legüdvösebb intézmények, a legjobb kormányzat is csak előmozdíthatják a népek jólétét, csak biztosíthatják a munka gyümölcsét, de ezt csak a nemzet támogatása érlelheti meg, hogy a közjólétet megteremteni, kellő fokra emelni és tartósan megszilárdítani csak a valódi hazafiság, az egyéni szorgalom és kitartó munka képes. De kötelességünknek érezzük a legnagyobb őszinteséggel kijelenteni azt is, hogy valamint sem a valódi hazafiság, sem az egyéni szorgalom és kitartó munka nem képes elviselni a közvagyonossággal semmi arányban nem álló terhek folytonos fokozását, úgy nem képes leküzdeni az akadályokat, melyeket a pénz és hitel hiánya és oly törvények és szerződések fentartása gördítenek elébe, melyek a nemzet anyagi érdekeinek fejlődését lehetetlenné teszik. Ezen akadályok elhárítását a nemzet méltán várja kormányától és a törvényhozástól, méltán várja azt is, hogy Magyarország törvényhozása előtt a törvények alkotásánál, egyezmények és szerződések kösénél irányadók egyedül a magyar nemzet érdekei legyenek. Készséggel fogjuk tárgyalás alá venni azon előterjesztéseket, melyeket Felséged kormánya a reformkérdéseket illetőleg élőnkbe terjesztend. A főrendiháznak Felséged által figyelmünkbe ajánlott korszerű rendezése sürgősségét mi is érezzük. A törvényhozás ezen része alkotásában nincs összhangzásban a választási alapra fektetett képviselőházzal és nem bír azon függetlenséggel, mely a kormány ellenőrzésére és a nemzet valódi érdekeinek képviseletére megkívántatik. A nemzet szellemi fejlődését a közoktatás terjesztése és javítása által előmozdítani a törvényhozás legkiválóbb kötelességei közé sorozzuk. A vallásszabadság kérdésének valahára megoldásával és a kötelező polgári házasság intézményének behozásával a magyar nemzet régi óhajtása fog teljesülni, és az életben gyakran tapasztalt hiány fog kipótoltatni. Mindezek és más a nép javának és jólétének előmozdítására eélzó javaslatokat, a legkiválóbb figyelemmel veendjük tárgyalás alá és az azok iránti megállapodásainkat annak idejében Felséged királyi szentesítése alá terjesztendjük. Szemünk előtt tartva Felséged legmagasabb intését, hogy minden vesztett peret a haza vesztesége tenne, erélylyel és buzgalommal fogunk törvényhozói tisztünkben eljárni. Szemünk előtt tartamtjuk másrészről a lefolyt nyolcz év tanúságát is, mely világosan bizonyítja, hogy érzékenyebben semmi sem sújtja a nemzetet, mint az, ha kellő megfontolás, minden oldalról, megvitatás nélkül elhamarkodva alkottatnak törvények, melyek a gyakorlatban az élet szükségeinek és a kitűzött czélnak meg nem felelnek. A lefölt három országgyűlés alatt ily módon alkotott törvények által okozott károknak orvoslása, viszás intézkedések megszüntetése lesz nézetünk szerint feladataink nem legkönnyebbike. A katonai határőrvidék egy részének immár végrehajtott polgárosítását s az alkotmány jótéteményeiben részesítését örömmel üdvözölve, lehetetlen ismételve nem hangsúlyoznunk ez alkalommal is sarkalatos törvényeinknek alapján, a magyar korona területi épsége helyreállításának elkerülhetlen szükségét. Megrongált pénzügyeink s aláásott jólétünk mellett, az ennek és azoknak is helyreállítására irányzott törekvéseinknek közepette mi sem szükségesebb, mint a békének állandó fenmaradása. Nagy megnyugvásunkra szolgált annál fogva Felségednek azon biztatása, mely szerint a béke, daczára a legújabb időben felmerült eseményeknek, fenn fog tartatni, remélve, hogy a szomszéd déli államban megzavart nyugalom is a be nem avatkozás elvének fentartása mellett, Felséged és a többi hatalmak kormányai jó tanácsa nyomán a humanitás törvényeinek szemmel tartásával mielőbb helyreállíttatni s a szabadság és polgárisodás által követett intézmények alapján állandóvá tétetni fog. Mély megilletődéssel és bánattal töltötte el keblünket azon gyászos esemény, mely Felséged uralkodó házát V. Ferdinánd Magyarország királya és ausztriai császár ő felségének kimúlása által érte. A dicsőültnek uralkodása alatt és szentesítésének hozzájárultával ment végbe Magyarország alkotmányos életében a legfontosabb és legnagyobb horderejű átalakulás. Szomorú kötelezettséget teljesítünk, midőn Felséged uralkodó háza gyászos veszteségében való mély részvétünknek kifejezést adni bátorkodunk. Kik egyébiránt stb. Beadja Simonyi Ernő. A házszabályok értelmében aláírják: Mocsáry Lajos, Szalay Imre, Kiszely Ernő, Soós Gábor, Hegedűs László, Ragályi Ferdinánd, Szongoth Jakab, Sembery István, Duka Ferencz. (Vége.) ORSZÁGGYŰLÉS. I. Három szélsőbaloldali, egy conservativ, egy szabadelvűi párti, s egy nemzetiségi képviselő vett részt a képviselőhöz mai vitájában. Ez utóbbi Pot Mihály volt, ki takargatta, begöngyölve magyarázta Miletics felirati javaslatát, de vakmerő és arczátlan kifejezéseit elégeszélyesen kikerülte. Mindössze is azt a theóriát fejtette ki, hogy miként lehetne megyei rendszerrel tönkretenni Magyarországot. Móricz Pál és Sennyey Pál elfogadták a felirati bizottság javaslatait, mindketten egyéni nézeteiket fejtvén ki. A három szélsőbaloldali: Hegyessi Márton, Madarász Jenő és Helfy Ignácz volt, két új és egy veterán képviselő. Az újak teljesen megverték a veteránt, mert bár mind a hárman régi elcsépelt dolgokat daráltak ismét, a két új képviselő legalább röviden szólt, míg Helfy ugyancsak igénybe vette a ház türelmét. Hegyessy száraz beszédet mondott, s előadásával se tudott érdeket kelteni, de legalább nem volt szenvedélyes és beszédének volt fonala, míg Madarász Jenő még a 67-es időkből másolt le egy igen gyenge beszédet. Ha hozzá való hangja lett volna, Csanády helyett is elmondhatta volna e beszédet. II. A képviselőház ülése szept. 16-án. Elnök: Ghyczy Kálmán. Jegyzők: Huszár Imre, Molnár Aladár, Beöthy Algernon. A kormány részéről jelen vannak: Wenckheim Béla br., Széll Kálmán, Tisza Kálmán, Perczel Béla, Trefort Ágoston, Simonyi Lajos dr., Péchy Tamás, Szende Béla. A múlt ülés jegyzőkönyve észrevétel nélkül hitelesíttetik. Elnök : Bemutatom a t. háznak Pejacsevich László gr. horvát-szlavonországi képviselő megbízó levelét, mely az állandó igazoló bizottságnak fog kiadatni. Jelentem a t. háznak, hogy Orbán Balázs képviselő és jegyző úr a magyar orvosok és természetvizsgálók múlt évi győri nagygyűlésén a vándor nagygyűlés titkárságát elvállalván, ezen teendője miatt eddig az országgyűlésen nem jelenhetett meg, s most az utazás alatt kapott meghűlés folytán beteges lévén, az országgyűlés újabb összejöveteléig szabadságidőt kér. Úgy hiszem, a t. ház megadja. (Megadjuk!) Megadatik. Halassy Gyula az 5-ik bíráló bizottság részéről jelenti, hogy Pól Antal és Antal Gyula képviselőket igazolta. Horonnyai Pál a 4-ik bíráló bizottság részéről jelenti, hogy Wirkner Lajos képviselőt igazolta. Földváry Mihály a 7-ik bíráló bizottság részéről jelenti, hogy Siskovics Tamás és Krajcsik Ferencz képviselőket igazolta. Tudomásul vétetik. Következik a válaszfelirati vita. Poltt Mihály kétségen kívülinek találja, hogy a pénzügyi kérdés általában, a vám- és bankkérdés különösen hazánkra nézve nagyon fontos. De váljon a pénzügyi kérdésen kívül Magyarország jelen állapota oly jó rendben, oly jó karban van-e, hogy nyugalommal nézhet a jövőnek elébe? Magának a pénzügyi kérdés szerencsés megoldásának fő feltétele, Magyarország összes népeinek egyetértése, létezik-e ? Létezik-e a hazafiasság, a hazafias áldozatkészség ? létezik-e azon hazafias lelkesedés, mely a hazától minden veszélyt elhárítani képes? Szóló mindezen kérdésekre nemmel felel. És ez igen természetes is, mert a parlament nem a lakosságnak kifejezése. Nem csak tehát a financiális kérdés a baj, mely által hazánk szenved; a baj sokkal nagyobb : rész a rendszer, rész az irányadó elv, mely szerint egy nemzetiség magát az államot identifikálja. (Mozgás.) A nemzetiségi kérdés Magyarországban nem államjogi kérdés, de nem is nyelvi kérdés, hanem tisztán adminisztráció kérdése. Ezért a nemzetiségi törvényt vagy egészen el kell törölni, vagy helyette másikat teremteni. (Általános élénk helyeslés.) Nem az a kérdés, uraim, váljon szabad-e folyamodványt szerb, tót, román vagy szász nyelven a járásbíróságokhoz benyújtani, hanem az a kérdés, hogy az önkormányzat alapján a községek, városok, a megyék egyes nemzetiségűek típusát viseljék, úgyhogy minden magyar honpolgár, szerb, tót, román, szász otthon érezze magát, hogy ne legyen idegen saját hazájában. Szaló ezután áttér a keleti bonyodalmakra, s csodálkozik azon, hogy Ausztria-Magyarország nem simpathizál a felkelőkkel, sőt a kormányhoz közel álló egyik lap egyenesen rablóknak nevezi. A külügyminiszter félhivatalos czikkekben híresztelte azt, hogy Ausztria-Magyarország megbízatást kapott Német- és Oroszországtól Szerbia occupálására. Berlinben és Pétervárott ezen nagyon bámulnak, arról Bismarck és Gorcsakoff egy szót sem tudtak. (Nagy derültség.) És mi volt ennek eredménye, az, hogy a külügyminiszter kénytelen volt demontálni, hogy az nem igaz, nem való, hogy megbízatást kapott Szerbia occupálására. Tehát, ha oly ügyek fordulnak elő a mi határszélünkön, ha egy szomszéd állam fenyegettetik, ha általában az egész helyzet nagyon furcsa, talán arról tudomást kellene venni az országgyűlésnek, ha nem is diplomatiai, de más után kellene egy kis felvilágosítást adni, mert különben nem tudja, parlament vagyunk-e vagy megyei gyűlés. (Igaz a baloldalon.) Kér tehát a miniszterelnöktől felvilágosítást, s ajánlja nem elfogadásra, hanem tekintetbevétel végett felirati javaslatát. Móricz Pál a felirati vita alkalmával mindig három kérdést tűz maga elé. 1- szer. Meg kell bírálni a trónbeszédet alakilag és lényegében. 2- szor. Meg kell bírálni a trónbeszédet formailag és benső értékében. 3- szor. Össze kell hasonlítani a többi felirati javaslatokat, s a legcélszerűbbet kell elfogadni. Felhozhatják a trónbeszéd ellenében azon észrevételt, hogy az nem elég részletes , de hisz ha részletes lett volna, akkor vesztett volna tömörségéből. Áttérve a trónbeszéd lényegére, azt helyesnek találja, mert nem hangolja le a nemzetet. Sokan már a múlt országgyűlésen a kormánynak programnélküliséget vetettek szemre, és azóta is az évek óta felhalmozott bajokat mind a kormánynak tulajdonították, pedig meg kellett volna fontolni, hogy minő állapotban találta és vette át a mostani minisztérium a kormányzatot. Azonban akik ismerik az államháztartásban a súlyegyén helyreállításának nehézségeit, akik ismerik a deficit megszüntetésének fontosságát, azok el fogják ismerni azt is, hogy ha semmi egyéb programmja nem lett volna egy kormánynak, mint a súlyegyen helyreállítása az államháztartásban és ezt sikerrel keresztül viszi, azon kormány örök hálára fogta volna kötelezni a nemzetet. Kifejti ezután, hogy a trónbeszéd mennyit kíván véghezvitetni a jelen országgyűléssel, s a trónbeszédnek különösen három pontját emeli ki, és ezek a polgári házasság, a bankkérdés, a kereskedelmi és vámügyre , általában a tíz évre kötött egyezmények megújítására vonatkozó részek. A vallási és házassági kérdéseknek (Halljuk!) az élet szükségei által kívánt mérvben való megoldását egyik főteendőül említi a trónbeszéd, s bár a polgári házasság behozatalának jelzése gondosan kerültetett, de ez másra mint erre nem vonatkozhatott. Szóló a polgári házasságot szükségesnek tartja, nem csak azért, mert a vallásegyenlőség elvéből önkényt következik, hogy az állam minden vallású polgárai követhessék szívek vonzalmát, s tetszésük szerint házasulhassanak még azon esetben is, ha egyik vagy másik felekezet vallási elvei az egybekelésnek akadályai szolgálnának. (Helyeslés.) De szükségesnek tartja a polgári házasság behozatalát azért is, mert a házassági egyesülésnek egy előleges szerződés általi szabályozása egyúttal a házasfelek, az örökösök és az árvák jogainak biztosítása, mely által sok vitás kérdések elkerültetnek, s megakadályoztatnak számos oly perek, melyek igen sok család nyugalmát feldúlták s megfosztottak nem egy örököst, nem egy árvát jogos tulajdonaiktól. (Élénk helyeslés.) Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni az állam polgárainak műveltségi állapotát, szokásait. Magyarországon a nép valláskülönbség nélkül meg van szokva az egybekelés cselekményében egy ünnepélyes szertartást látni s ezeken kívül a polgári házasságnak kötelezőleg, sőt még facultative való behozatala is mélyen belenyúl a római katholikusok egyházi ügyeibe; (Mozgás) pedig Magyarország 8 millió katholicus polgárának hitágazatait könnyelmű kezekkel érinteni s felzavarni annyi polgárnak nyugalmát nem volna czélszerű. (Helyeslés.) Szóló tehát a jelenben megelégszik a szükségbeli polgári házasságnak behozatalával. Azonban a házassági perek jelenlegi különböző formáit, melynélfogva az állam polgárai felett majd egyházi, majd világi bírák ítélnek, tarthatatlannak tartom. Nem egyezik az meg a törvény előtti egyenlőséggel, nem az általános jogi fogalmakkal, melynélfogva mihelyest polgári törvénykönyvet készítünk, ezen állapoton segíteni kell múlhatatlanul, s mert a trónbeszéd a házassági kérdéseknek az élet szükségei által kívánt mérvben való megoldását kilátásba helyezi, a kormány intenzióival e tekintetben is teljesen megelégszik. (Helyeslés.) A bankkérdésre áttérve, kijelenti azon meggyőződését, hogy egy önálló független magyar jegybank a dualismus és paritás Ausztria által is elfogadott elveinek szükségképes következménye , Magyarország államiságának nélkülözhetetlen kelléke. S e tekintetben az osztrák sajtó hiába igyekszik ellenünk tenni a fogát. Ne vezesse őket félre azon körülmény, hogy mi a nemzeti bank részvényeseivel is készek lennénk egy önálló magyar jegybank létesítése iránt egyezkedésbe bocsátkozni, mert ha lehet, kiegyezünk velük, de ha nem lehet, felállítjuk a magyar jegybankot nélkülök is. Mi is czélszerűnek tartanók a közös valutát előbb helyreállítani; de ha ennek helyreállítását ürügyül akarák felhasználni a magyar jegybank felállítása ellen, akkor állítunk és állíthatunk egy önálló magyar valutát, egy érczpénzzel jegyeit beváltó jegybankot a közös valuta helyreállítása nélkül is. A magyar kormánynak a közös érdekeknél fogva sem lehet más feladata, mint a fennforgó nehézségek figyelembe vételével a bankkérdést a jog és czélszerűség szempontjából egy önálló magyar jegybank létesítése által megoldani, miért is a trónbeszéd ezen kifejezéseinek valódi értelmében megnyugvást talál. Reflektál még a trónbeszéd több tételére, s végül áttér Simonyi Ernő válaszfelirati javaslatára, mely csak két pontban tér el a trónbeszédtől : az egyik a közös ügyekre vonatkozó, a másik pedig az önálló vámterületre. A közös ügy nincs napirenden, az önálló vámterület pedig nem oly gyógyszer, mely minden pénzügyi bajainkból kiszabadítana. A védvám végeredményében semmi egyéb, mint a producens osztálynak megadóztatása az iparos érdekében. (Ellenmondások a közjogi ellenzék részéről, helyeslés a szabadelvű párt részéről.) Ez kétségtelen , megtanít rá minden tudós, és ez minden könyvben bőségesen feltalálható. Simonyi figyelmét talán elkerülte az a kérdés, hogy addig hogyan fog ipar fejlődni, amíg a munkabérek ily magasak lesznek , mikor a kovács és szabó leteszi műszereit és aratni megy, mert sokkal nagyobb munkabért kap, mintha saját iparát űzi. Egy nem létező ipart védeni, s azon mezei gazdaságot, mely ugyan kínlódik, nagy nehezen él, de mégis,törzsalapját képezi a nemzeti vagyonnak, új adókkal terhelni, ez nagy kérdés s e fölött csak igy könynyedén palctát törni nem lehet. (Élénk helyeslés a szabadelvű párt részéről.) Miletics válaszfelirati javaslatát lázító röpiratnak tekinti, ha őseink bírtak azon bátorsággal elfoglalni e hazát, ha apáink bírtak annyi hazafisággal megvédeni azt ezer éven át, mi meg fogjuk védeni a külellenség ellen, de meg fogjuk védeni a lázadók ellen is. (Hosszas élénk helyeslés a középen.) Egyébiránt a válaszfelirati javaslatot, melyet a ház küldöttsége a ház elé terjesztett, úgy külalakjában mint béltartalmában helyeselvén, elfogadja. (Helyeslés, éljenzés a középen.) Hegyessy Márton két szempontot tűzött maga elé: az objectivitást és az idő megbecsülését. Ezért röviden, de sötét színekkel rajzolja az ország helyzetét, melyet a kiegyezési törvények káros volta, a helytelen pénzügyi gazdálkodás és belügyeink rendezésénél követett, idegen nemzeteknek hazánk viszonyaival és nemzetünk genusával "össze nem egyeztethető intézmények maradása teremtett. Mind a bajokat nem helyes irányban akarja javítani a kiküldött bizottság javaslata, s azért nem fogadja azt el, hanem pártolja Simonyi Ernő javaslatát, noha annak minden részletét nem is osztja. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Sennyey Pál báró: T. ház! (Halljuk ! Halljuk !) Mindenekelőtt kijelentem, hogy azon felirati szerkezethez, melyet a függetlenségi párt benyújtott, a magam részéről nem járulhatok ; nem, azon sarkalatos elvi ellentétnél fogva, mely köztünk és köztük a közjogi alapra nézve uralkodik. Többször nyilvánítottam hitemet és meggyőződésemet, hogy a közjogi alap, a mint törvényeink által megállapíttatott, és azon alkotmányos szövetség, mely a monarchia két állama között fennáll, ahol állami létünknek és nemzeti függetlenségünek egyik lényeges garantiája, és hogy én ahhoz nemcsak azért ragaszkodom, mert íenvan és egyelőre oly könnyen meg nem változtatható, de egész őszinteséggel megvallom, ragaszkodom azért, mert nemzetünknek sajátságos viszonyainál, Európa politikai conjuncturáinál fogva jónak és szükségesnek tartom (Helyeslés a középen). Nm a közjogi alap az, mely financiális bonyodalmainknak kütforrása. Erőnknek túlbecsülése okozta a bajokat, és az nekem intésül és tanulságul szolgál, hogy egymás még sokkal veszélyesebb téren ugyanazon hibába ne essünk. Annyival inkább kívánom, hogy e tekintetben kétely ne létezzék és hogy legalább a mi álláspontnak e tekintetben kiemeltessék, — mondom, — kétely ne létezzék arra nézve, a mi hitem és meggyőződésem, hogy a nemzet többsége őszintén és mellékgondolat nélkül ragaszkodik a közjogi kiegyezéshez. Mert más téren, az anyagi érdekek kiegyezése terén kényes és nehéz megoldású kérdések tárgyalása forog szőnyegen, oly tárgyalások, melyek csak kölcsönös bizalom és méltányosság alapján vezethetnek üdvös czélra, és amelyekre nézve káros behatása volna, ha gyanú ébresztetnék a tekintetben, hogy a nemzet többsége a közjogi alapot, melyet törvényeink szentesítenek, csak mint szükséges részét tekinti. Ezen kiegyezési tárgyalásokra nézve megvallom egész őszinteséggel, tehát, hogy én azok közé tartozom, kik a közjogi intézmények kapcsán túl az anyagi érdekek közösségében is a kölcsönös erők és érdekek jelentékeny tényezőit ismerem fel, és hogy ezeknek czélszerű és jól berendezett kiegyeztetése által véleményem szerint becsesebbé, szilárdabbá válik azon közjogi kapocs, melyet törvényhozásunk saját megóvásunk érdekében elfogadott. Beismerem azt, hogy az anyagi viszonyok terén az érdekek közt, azoknak nagybani és sokbani találkozása mellett, lehetnek egyes lényeges ellentétek, azoknak kiegyeztetése a helyes politikának feladata, azok felmerülnek nemcsak szövetségi, de minden nemzetközi érintkezési viszonyban. És biztosítom a t. kormányt magam és elvtársaim részéről, hogy azon tárgyalások folyamán, melyek most a bank- és vámügy kérdésében folyamatban vannak, a mi részünkről mindig azon magatartással fog találkozni, mely a létezhető nehézségeknek nem öregbítését, hanem azoknak csekély erőnkhöz képest kiegyenlítését előmozdítja. (Élénk helyeslés a középen.) Bajnak, mondhatnám csapásnak tartanám, ha zilált viszonyaink mellett az anyagi érdekek terén egy küzdelem és versengés stadiuma állna be, amelyen mindkét fél nagy áldozatokat, nagy veszteségeket szenvedne. (Helyeslés.) Hiszem és remélem, hogy ezen tárgyalások, kivált ha a t. kormány tudja, hogy Magyarország érdekében mit kell, és a kölcsönös méltányosság szempontjából mit lehet követelnie, ha tisztán kitűzi magának a határt a követelések és önmérséklet közt, és ha a tárgyalások közben egyrészről legális őszinteséggel, másrészről pedig határozottsággal fogja állását fenntartani, és ha — mondom — kivált a tárgyalások alatt minden, ami ingerültséget okozhatna, elmellőztetik: szerencsés eredményre fognak vezetni. Áttérek most, t. ház, azon felirati szerkezetre, mely a ház bizottsága által van előterjesztve. (Halljuk.) A trónbeszéd általános, a helyzet komoly nehézségeit kiemelő mondatai és az általam említett felirati szerkezet, mely a trónbeszédnek szabatosan fogalmazott viszhangja és a mely lehetőleg még nagyobb átalánosságban kíván mozogni, világosan mutatják a t. kormánynak szándékát, és miután a bizottság a többség kifolyása, a t. ház többségének abbeli egyetértését, hogy a felirati vita a loyalitás azon kifejezésén túl, mely a szerkezetben igen szerencsésen van eltalálva és melyet — közbevetőleg mondva — a másik felirati szerkezetben is nagy örömmel szemléltem, mondom, azon loyalitási hangon túl, melyben mindnyájan megegyezünk, ugyanazon szűk keretben mozogjon, melyet a trónbeszéd felkarolt, és hogy azon komoly törvényhozási működés, melyre a legmagasabb trónbeszéd által felhivatunk, azon időre halaszthassék, midőn a t. kormány számos előterjesztéseit, — mint a trónbeszédben mondatik, a legsürgősebb teendőkre nézve a közélet minden ágaiban elő fogja terjeszteni. Elfogadom e helyzetet, t. hát. Nem tagadom, hogy érzésem azt sugallja, hogy a kormány, mely a parlament elé egy oly többség által környezve lépett, milyet előtte még egyetlen kormány sem birt és mely az én véleményem szerint e többséget nem programmja alapján, melyet nem hallottunk, de az ország közvéleményének azon befolyása és azon áramlata alapján nyerte, hogy a pártok fajiója alapján keletkezett nagy és erős kormánypárt, és erre támaszkodó kormány éppen e támogatás hatályánál és erélyénél fogva képes lesz bennünket a létező bajokból kiemelni , amely érzületnél fogva a nemzet sem a választások előtt, sem azok alatt nem kérdezte a kibontakozás útjait és módjait, sem annak eszközeit és gyakorlati kivihetőségét, hanem a bizalomnak mintegy odaadással határos előlegezésével a jobb jövő iránti hitet és reményt, vélte feltalálhatni,hogy, mondom, a kormány viszonzandó a bizalmat, megragadja az első alkalmat, hogy a nemzet előtt politikájának alapvonásait elmondandja, és elmondandja azt, hogy fontos feladatának, mely mindnyájunk tudomása szerint a pénzügy rendezésében, a megrendült államháztartás súlyegyénének helyreállításában, és a minden viszonyokban mutatkozó zilált állapotok gyökeres orvoslásában áll, hogy ezen feladatnak mikép, mily részletekkel, mily alapokon kíván megfelelni. Megvallom tisztán és őszintén, tisztelt ház, hogy érzésem azt sugallta, miként a kormány, mely a legmagasabb trónbeszédben igen helyesen azon magasztos intelmet intézi hozzánk, hogy minden elvesztett perez a haza vesztesége, önkényt megragadja az első percet és a nemzetet politikájának alapvonásairól tájékoztatni fogja, és hogy a kormány a trónbeszédben igen komolyan és határozottan utal arra, hogy a nemzet készségétől és nemes kötelességérzetétől áldozatok fognak követeltetni önön maga, a nemzet megnyugtatása végett, sietni fog elmondani : mi az, mit előkészített, mi az, mit javasolni kíván, hogy ezen áldozatok minél mérsékeltebbek legyenek és lehetőleg compensálva a reformműnek azon áldásos gyümölcsei által, melyek állapotainkat gyökeresen javítják. Ámde, t. hát, várakozásra utaltatunk, várakozásra azon időre, midőn a törvényjavaslatok előttünk lesznek. És, mint jelzem, én ez álláspontot elfogadom. Alkotmányos érzületem ugyanis tisztelettel fogadja a közvélemény azon manifestatióját, mely a választások eredményében mutatkozik, melynélfogva előttem világos, hogy sokan, mit sem tagadok és elismerem, határozott bizalomból csatlakoztak a kormánypárthoz; de vannak, és nem kevesen, kik tették ezt azért is, mert az ország jelen körülményei közt mindenekelőtt bevárni kívánták a kormány tetteit és előterjesztéseit, és azon reményben csatlakoztak a kormánypárthoz, hogy a kormány intézkedései a helyzet színvonalán fognak állani, és ha tapasztalásban nem fognak csalatkozni, a kormánypárt erősítése és a kormány támogatása által vélték polgári jogukat leginkább gyakorolhatni. A közvéleménynek ezen felfogása kettős kötelességet szab mi ránk: az egyiket a kormányra, hogy ezen várakozásnak, ezen reményeknek minél előbb és lehetőleg minél teljesebben feleljen meg; nekünk pedig, te hát, kik a ház ezen oldalán ülünk és kik a számarányoknál fogva a parlamenti eljárásra különben is csak szerény befolyást gyakorolhatunk, azon működési kört szabja előnkbe, hogy az eljárási mód és időre nézve a t. többségnek átengedve a felelősség terhét és érdemét, mi magunk részéről akadályozóig közbe ne lépjünk. Nem a csüggedés, nem is a lemondás hangja az, melyet ezennel kifejezek. Igaz, hogy a választások következtében kevesen jelentünk meg e házban; igaz, hogy sajnos veszteségeket szenvedtünk, de azért, t. ház! választóink és ODB önmagunk iránti kötelességnek tartjuk, meggyőződésünknek és elveinknek kifejezést és érvényt szerezni mindannyiszor, valahányszor erre a concret esetek felhozása által alkalom nyílik. (Helyeslés.) Reméljük különösen, hogy a nemsokára megkezdendő budgettárgyalások alkalmával erre bő alkalmunk lesz; a jelen esetben pedig, tehát midőn a többség szándéka szerint a felirati vita a legális és szokásos polgári illem követelésének egyszerű alaki kielégítése gyanánt óhajtatik vétetni: szándékunk és czélunk, hogy azon tárgyalásokra, melyek majdan bekövetkezendnek, legalább ne kelljen soká várni és Hogy ezen, szerintem — méltóztassanak megbocsátani — gyakorlati gyümölcsöket nem igen ígérő felirati vita minél előbb befejeztessék. (Helyeslés.) Ez okból a válaszfelirati bizottság által beterjesztett felirati szerkezetet elfogadom. (Élénk helyeslés. Számos képviselő üdvözli a szónokot.) Madarász Jenő nem fogadja el a kiküldött bizottság felirati javaslatát, mert meggyőződése az, hogy azon ország, mely hadügyét, pénzügyét s kereskedelmét,nem intézi minden idegen beavatkozástól menten, az nem bir az önállóság kellékeivel. Meggyőződése az, hogy míg az 1867-iki közösügyes törvények megszüntetve nem lesznek, Magyarország önálló hadügye, pénzügye és kereskedelme csak hiú ábránd. A közösügyes törvények tehát azok, melyek szerinte Magyarország állami önállóságát és függetlenségét akadályozzák. Miután pedig, szóló szerint, a képviselőház kötelessége az ország államiságának és függetlenségének létesítése, biztosítása legelső, legszentebb kötelessége lett volna, a válaszfelirati javaslatban az 1867-iki közös törvények eltörlését jelezni. Elveit csak Simonyi Ernő javaslata fejezi ki, s azért azt elfogadja és pártolja. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Helfy Ignácz úgy fogja fel a válaszfeliratot, hogy az egyrészt igenis az udvariasság ténye, másrészről azonban és főképen arra való, hogy a parlament és a kormány egymást tájékozzák, és tájékoztassék a közvélemény a dolgok legújabb stádiumára nézve. Szóló meg van győződve, hogy az ország túlnyomó többsége azért szavazott a kormánypárti jelöltekre, mert azt hitte, hogy úgy is a baloldali elveket fogja érvényesíteni. Ezután kezd polemizálni Móricz Tállal s belebocsátkozik a házszabályok magyarázásába, amiért aztán az elnök figyelmezteti szólót, hogy tartsa magát a napirendhez. Majd még Miletics ellen támad, s hosszabb kritika alá veszi a kormány vámügyi politikáját, mely alkalommal Szontagh Pál nevét is felemlíti. Végül kijelenti, hogy elfogadja Simonyi Ernő felirati javaslatát. Szontágh Pál (somogyi) : T. ház! A házszabályok 148-ik §-ának védelme és protectiója alatt bátorkodom szót kérni. „Szót kérhetnek bármikor, kik netalán személyes megtámadásra válaszolni akarnak stb.“ Megtörtént, hogy az előttem szólott t. képv.ni nevemnek felemlitésével megrovólag nyilatkozott bizonyos enunciatióról, melyet helyemről magamhoz mondva ő hallani vélt. Erre nézve megjegyezve, hogy az a mit kiemelt, általam nem mondatott ,inkább nénai bonhomiával tettem észrevételemet, de azon meggyőződésemet kénytelen vagyok kinyilatkoztatni, hogy midőn valamely képviselő másik tárcának szavait — még nem is biztos, hogy jól hallotta — azt megapprehendálva, az illetőt személy szerint fölszólítja, ezt én a parlamentáris vitatkozási illetlenség non plus ultrájának tartom. (Helyeslés a középről.) Helfy Ignácz: Bár én azt hiszem, hogy t. barátom kissé túlságosan kemény szavakkal élt most irányomban, nem habozom kijelenteni, — az igazságot mindig kimondtam, — hogy nem tettem azt sértési szándékkal, valamint be is látom, hogy megjegyzésem nem volt egészen helyes. (Tetszés.) Elnök : Szólásra többen lévén feljegyezve, holnap 10 órakor folytatjuk a vitát. Ülés vége 2 órakor. KÜLFÖLD. Szeptember 16. A herczegovinai mozgalom. Az utóbbi napokban híresztelt felkelői győzelmekben ha van is némi valóság, Trebinje újra oetromzár alá fogása valószínűtlennek látszik. Mint már mondottuk, a felkelők támadásai nagyobbára élelem-szállító csapatok ellen voltak intézve s eredményeztek is számukra meglehetős sok zsákmányt. Igen valószínűnek vehetni, hogy a Trebinje és Billeki közötti ütközetben a törököknek nem mosolygott a szerencse. Nedzsib pasa Szkrobad mellett 3 zászlóaljjal állott 800 felkelővel szemközt s mégis, a „P. C.“ szerint, néhány száz ember vagyis körülbelül egy egész zászlóaljat veszített. Megmaradt csapataival sietett aztán Trebinje kapuihoz. Nedzsib pasa ez okból állítólag el is mozdíttatott. 14-én a montenegrói határon három felől vívtak heves harczot egyszerre. Billecse mellett a fölkelők megtámadták a törököket elsánczolt állomásukon, úgyszintén a zubcsii és a bobori táborban is. Billecse mellett a fölkelők a túlsúlyban (2100 török 700 fölkelő ellen) és kedvezőbb helyzetben levő törökök által nagy veszteséget szenvedtek. A bobori mezőn azonban a törököket verték meg, s űzték ki sánczaikból, miről ma reggeli táviratunk is szólott. Az ütközet tovább tartott 5 óránál, s a fölkelők azután Lyubisnyába nyomultak, s ott valamint Plivaljban podgyászt és élelmiszert ejtettek zsákmányul. Podgoricza mellett 4000 török katona áll, behívattak az albániai tartalékosok, s e héten nagyszámú katonaság fog oda érkezni Szyriából. Rumeliában most indul 20 zászlóalj Novi Basar felé. Boszniában a már többször említett Zarko pap garázdálkodik 2000 insurgenssel Pribaja és Nova város között , összeköttetésben áll a herczegovinai felkelőkkel, de a támadó harcban eddig még késlekedik. A porta minden Duna-erődöt fegyverrel lát el. A bulgáriai nemzetőrséget mindenütt szolgálatba hívják. A „N. Fr. Presse“ következő érdekes táviratot kapja Páriából. A minisztertanács tegnapi ülésében Décazes jelentést tett a Gorcsakoff herczeggel folytatott értekezésről. Décazes kijelente abbeli meggyőződését, hogy a czár szilárdul el van tökélve ellenezni oly politikát, mely növeli a jelen nehézségeket és veszélyezteti az európai békét. Gorcsakoff az orosz kormány azon óhaját nyilvánító, hogy Francziaország vegyen részt minden felmerülő kérdés szabályozásában.