Ellenőr, 1875. szeptember (7. évfolyam, 242-271. szám)

1875-09-19 / 260. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra , 1 „ 80 „ ügyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések felvétele Budapesten, nádor-utcza 6. szám (L­égrády testvérek irodájában.) Kiadó­hivatala: Előfizethetni helyben és posta útján, nádor-utcza 6. sz. a. A lap szétküldésre vonatkozó reclamatiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. 260. szám. Budapest, vasárnap, szeptember 19. 1875. VII. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára mint eddig: Egy évre..................................20 forint — kr. Félévre........................................10 „ — kr. Negyedévre...............................5 „ — kr. Egy hóra....................................1­­­80 kr. Az előfizetést — postai utón vagy sze­mélyesen — nyugtázza. az „Ellenőr“ kiadó­hivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. TÁVIRATOK. Bécs, szept. 18. A „P. C.“ azon hírt, mely szerint a consuli bizottságnak herczegovinai mis­­siója meghiúsult volna, korainak mondja, mivel a­z alkudozások a föl­kelővezérekkel még csak a mai és holnapi nap között fognak Trebinjében megkez­dőim. — Ugyancsak a „P. C.“ legújabban értesül Belgrádból, hogy a kormánynak sikere a szkupsti­­nai válaszfelirati bizottságban nagyon koczkáztatva van; egy miniszterválság jelei szaporodnak. Prága, szept. 18. Az olasz, horvát, krajnai és cseh önfénytesek ismét visszatérnek hazájukba, m­­el a fölkelő-szintér fáradalmait nem bírják ki. — A „Narodni Listy“ a fölkelő táborból levelet közöl, mely az önkénytesekül jelentkezőket felszó­lítja, hogy maradjanak hazájukban, és a pénzzel, mibe utazásuk kerülne, inkább támogassák a föl­kelőket, mert elpnhult önkénytesek a fölkelő-táborban csak kárt okoznak. Grácz, szept. 18. A természetbúvárok gyű­lése ma nyittatott meg a városi színházban Roller tanár által; a gyűlésen több mint ezer személy volt. jelen, köztök a helytartó, a tartományi kapi­tány, Meran grófnő, Ettbeck bárónő és a városnak számos hölgyei. München, szept. 18. Az osztrák-magyar uralkodó ma reggel ide érkezett és Sipót herczeg palotájában szállt meg; 5 felsége keddig marad itt. Berlin, szept. 18. A „Börsen Zig.” consta­­tálja, hogy a porosz bank, daczára a szűkebb pénzállásnak, ez idő szerint még nem szándékozik a leszámítolási kamatlábét fölemelni. Bécs, szept. 18. (Az „Ellenőr“ eredeti táv­irata.) Gabonatőzsde. Kész labban igen gyönge a forgalom, 2.32 mellett csak 10,000 mé­rőre rúgott. E­ú­z a november-deczemberre 4.90—92. Kisz búzában erős a kinánat. Szécst. szept. 18. iHiv. Zárlat.). Magy. földteherment. Kötvény 81.35. Salgó-Tarjin —.—. Magyar hitel 213 25 Magyar záloglevél 87.25. Erdély —.—. Magyar kelet vasút. 47 75 Magyar sorsjegy 79 50. Magyar földhitel 64.—. Magyar vasuti kölcsön 101— Anglo-magyar 33.75 Franco-magyar 42 50 Alföld 124 50 Magyar északkelet vasút 118.—.Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 65.80. Tisza vanút, 116.—. Municipal-bank 22.50 Pesti bank — NEMZETI SZÍNHÁZ. Bérlet 123. szám. Budapest, vasárnap, szept. 19-én. A h­árom­széki leányok. Eredeti népszínmű 3 szakaszban, dalokkal. Jókai Mór után írta Szigligeti. Zenéjét szerkesztette Erkel Gryula. Kezdete 7 órakor. Budapest, szeptember 18. A vers vége Iszkender bej, ki a mai országos ülés karzati vendége volt, azzal a megnyugtató tapasztalással távozhatott a képviselőházból, hogy a magyar síiták és szunniták harczai­­ban is van a versnek vége. A felirati vita befejeztetett, alig négy napos korában. Pél­dátlan eset a magyar ulémák ájtatos szer­tartásainak törté­netében. Hanem Iszkender beynak nem adatott a kellemes tapasztalás egészen ingyen. El kellett tűrnie, hogy előbb az ékes Mi­le­ti­cs szerb-tatár dialectusa megropogtassa a hátát, melyre e kiváló tö­rök-barát látatlanba kimérte az igaz értékű 500 olvasatlan batuskát. El kellett szen­vednie, hogy Csanády úr tulipános be­széde által megszégyenítve lássa a török pasák tulipánnemesítő passiójának világ­hírű eredményeit és megszégyenitve lássa az ájtatos Csatár Zsigmond úr vallásos ömlengései által az igazhivő fakirt, a­ki fél lábon tánczol el Mekkáig. Mindez igen bámulatos dolog lehetett török vendégünk­nek. De nem oly bámulatos mégse, mint lett volna Irányi Dániel úr mai felszólalá­sának egyik része, ha ez igazságszerető fér­fiút régebben ismeri. Mert soha se tudta volna elképzelni, mi lelhette a 48-as párt érdemes vezérét, hogy akkor, midőn a Wenck­heim-Tisza kormány correct, pártatlan eljá­rását a lefolyt választásokkal szemben, párt­különbség nélkül mindenki csak dicsérve emelte ki eddig, éppen ő devalválja elismeré­sét oly mulasztásokat említve vád gyanánt a kormány ellen, melyek nem fordultak elő. Iszkender bej helyett, a képviselőház vé­gezte a csodálkozást, melyben Tisza Kál­mán felvilágosító észrevétele után, (mely alkalommal egyszersmind Miletics úrnak is meg lett adva a kegyelemdöfés) bizonynyal maga Irányi úr is osztozott. Azonban a legnagyobb ámulattal ve­gyes csodálkozásra mégis S­i­m­o­n­y­i Ernő ur szolgáltatott anyagot, aki, mi­után negyed nap előtt félbeszakított be­szédében 28—32 millió forint vámbevétel­lel gyökeresen eltünteté államháztartásunk­ból a defic­itet, ezzel meg nem elégedve, a mai napon folytatólagosan tartott fejtegeté­sei által duplán guberálta a tételt, csatol­ván közgazdasági panacaeájához a hadta­­nit is. Ez volt még egyszer a valami. Isz­kender bey bizony­nyal meg se álmodta, hogy Törökország csalhatatlan megmenté­sének oly egyszerű és biztos módja ismere­tével terhesen fog haza­térhetni, a­milyet Simonyi Ernő úrtól eltanulnia alkalma nyílt. Simonyi Ernő utasításait követve, mindösz­­sze is arra lesz ezentúl a figyelem fordí­tandó, hogy a szomszéd hatalmak védszer­­vezetének fejlődésével s haderejének óriási növekvésével pontosan lépést tartson a tö­rök védszervezet szétmállása s a török had­erő leszállítása. Ez igen egyszerű, hatékony és csalhatatlan eljárás lesz a török biroda­lom állásának megszilárdítására, s megvé­désére minden viharok ellen, különben Si­monyi Ernő úr bizonyosan nem ajánlotta volna Magyarországnak. De úgy tetszik nekünk, hogy ez a do­log sokkal szomorúbb, semhogy könnyű tré­­fával el lehessen ütni, bár mint szeretnénk is simogatva bánni a minden fogalmat meg­haladó naivitással, mely Simonyi Ernő úr hadtani elméletéből ránk virít. Valami ré­­yen lehangoló van abban, egy bár cse­kély, de mégis országos párt vezérétől, oly fejtegetést hallani, melyet egy tegnapsült vice-tratter sem fogadna el pirulás nélkül a magáénak. A szomszéd hatalmak védereje ijesztőleg növekszik számban, tudomány­ban, iskolázottságban, erro szállítsuk le tizedrésznyire az állandó hadsereget. Azon­ban tanítsuk az elemi iskolákban a köz­katonaság mesterségét; középiskoláink­ban képezzük ki a tiszteket; főiskoláinkban a főtisztség tudományát öntsük a felserdült fiatalság fejébe. Egy szóval, térjünk át a polgári milit-rendszerre. Huszonöt millió ma­rad a zsebünkben. És mindezt komolyan, a meggyőződés hangján tanácsolja nekünk a függetlenségi párt vezére. Alapos a gyanú, hogy Simonyi Ernő úr még soha nem beszélt eleven katonával. Különben hallhatta volna valami csekély neszét annak, hogy a katonaság mestersé­gét nem úgy lehet megtanulni, mint a kis kathekizmust, hanem gyakorlatilag, mint a csizmadiaságot, s valamint könyvből még soha senki nem tanult meg úszni, azon módon nem tanult meg senki katonáskodni. De hallhatta volna azt is, hogy például még csak párbajt sem szokás úgy vívni, hogy az egyik fél pisztolylyal támadjon, a másik pedig karddal védje magát, a­miből az a fundamentális taktikai elv vonható ki, hogy , csak egyenlő hadi­anyaggal történhetik a siker reményében fegyveres mérkőzés. Tehát ex professo katonaság ellenében, a­milyen az állandó hadsereg, épp úgy nem lehet milit-katonaságot alkalmazni, mint nem le­het karddal parírozni a golyót. És nem le­het a csupán guerilla-harczra s helyőrségi­­ szolgálatokra alkalmas miliciát a haditudo­mány modern elvei szerint roppant töme­gekben mozgó hadviselésben főtömegül hasz­nálni. Igen elementáris dolgok ezek, s a­ki ezeket tudva, mié­t-rendszert ajánl Magyar­­országnak, míg szomszédaink a legnagyobb mértékben és intensivitással fejtik ki az ál­landó véderő rendszerét, az fejtegetéseit nem komoly intenzióval teszi, hanem spekulál a tudatlanságra, melytől annál több olcsó nép­szerűséget söpör be, minél nagyobb absur­­ditással kápráztatja szemét, csiklandozza gondosan ápolt gyengeségeit. Aki pedig ez elemi dolgokat sem ismeri, és mégis hadi­rendszerek fejtegetésébe bocsátkozik, és mégis hadielveket állít fel s irányokat tűz ki a védelmi organizmus reformjára , az egysze­rűen csak azt akarja bebizonyítani, hogy a mindentudás vérrokonságban van a semmit nem tudással. Simonyi Ernő úr különben abban a hiszemben látszik élni, hogy másfél millió­nyi rendes haderővel bíró szövetségeseink csak úgy merő plátói szerelemből ragaszkod­nak hozzánk. Ha ezt hiszi, tűrje el a ki­ábrándítást, s vegyen rá mérget, hogy ab­ban a pillanatban, mikor védszervezetünk megszűnik számba vehető értéket képviselni, bízvást felvehetjük a szüzességi fogadal­mat, mert frigyes társ ugyan nem lesz be­lőlünk soha. Jó volna ezt meggondolni, mi­előtt az ember népszerű themák fejtegeté­sébe bocsátkoznék — a parl­amenti komoly­ság és az államférfim megbízhatóság rová­sára. És — hogy Simonyi Ernő úrnak az orvosi gyakorlatból vett példáját kibővítsük, — meg kell jegyeznünk, hogy olyan eset előfordulhat ugyan, bár nem a lelkiismere­tesség előnyére, mikor egy idegen orvos nem irja meg a beteg számára a receptet, míg a háziorvosnak kijáró gazdag honorá­rium megkapása iránt biztosítva nincs; de oly eset, mikor az idegen orvos ír ugyan receptet, de úgy, hogy a nem honoráló be­teg belehaljon, az még a politikai orvosok közt sem igen fordul elő, s ha mégis, ak­kor a legnagyobb lelkiismeretlenség bélyegét süti az illetőre. Ez is vége egy versnek, mely, tessék elhinni a szélsőbaloldalon elég régen tart már arra, hogy a nemzet türelme megelé­gelje. E figyelmeztetés koczkáztatása után, midőn végezetül Missies és Horváth Lajos képviselő urak beszédét is kiemelnék a mai nap mozzanatai közül, megadtunk a — hála istennek — elég zsenge korában ki­múlt felirat: vitának minden megillető vég­tisztességet. Requiescat. Ő felsége a magyar delegativ tagjait Bécsben folyó hó 22-én délutáni 2 órakor fogja fogadni. Ezen alkalommal a fölgyász megtartatik. A képviselőház üléseit november 4-ig elna­poló királyi leirat a holnapi ülésben, Széll pénz­ügyőr előterjesztése után fog felolvasta­tni. A kormányelnök ma látogatást tett Deák­nál, ki folytonos javulásban van s már a lapokat is kezdi ismét olvasni és Tisza Kálmán t­egnapi beszédéről nagy elismeréssel nyilatkozott. A magyar delegatio tagjainak értekez­lete holnap délután 5 órakor lesz. A pénzügyi bizottság f.­b. 20-án, hét­főn, reggel 10 órakor ülést tart, az illető előadók megválasztása végett. A budapest-belvárosi választók ma délután értekezletet tartottak a f. hó 23 ikára kitűzött képviselőválasztás tárgyában. Az értekez­letet Királyi Pál nyitotta meg, s indítványára elnökül Várady Károly, jegyzőül Toperczer János választatott. Várady azt hiszi, hogy a választók érzel­meit tolmácsolja, midőn a belváros képviselőjelölt­jéül újból is Deák Ferencz nagy hazánkfiát ki­áltja ki. (Éljenzés.) Meg van ugyan győződve, hogy a választók nagy többsége most is Deák Feren­­czet óhajtja, de a választás napjára kívánatos, hogy minél nagyobb bungóságot fejtsenek ki, mert úgy ér­t­esült, hogy a szélsőbal is állít fel jelöltet. Királyi Pál csatlakozik az elnök felszóla­lásához. A szélsők — úgymond — azzal izgatnak, hogy Deák semmi esetre sem fogadja el e man­dátumot. Ezzel szemben hivatkozik Deák azon nyilatkozatára, hogy újból megválasztatása esetén elfogadja a képviselői megbízást, még akkor is, ha egy szótöbbséggel választanák meg. Az értekezlet ezután elhatározza, hogy Deákot a kijelölésről egy Királyi Pál, Várady Ká­roly, Mórt­­n Imre, Toperczer János és Weis­z B. F. urakból álló küldöttség értesítse még a holnapi nap folyamában. Weis­z B. F. utalván arra a közmondásra, hogy „jó félni“, szükségesnek tartja, hogy lapok és falragaszok útján is felhivassék a választók figyelme és érdeklődése a választás napjára. Kár­mán Lajos azért óhajtja a választók minél na­gyobb számmal való megjelenését, hogy a válasz­tási adtus manifestatio jellegével bírjon. Az értekezlet e felszólalások értelmében ha­tározott. Végül a választásra bizalmi férfiakat ki­jelöltettek: Forgó István, Csillag László, Stock Endre és Staffenberger István. A belvárosi választók csak önmagukat fogják megtisztelni, ha minél nagyobb számmal sorakoz­nak Deák Ferencz neve körül, s akár dik­t fel a közjogi ellenzék jelöltei, akár nem, jelenjenek meg csütörtökön, f. hó 23-án reggel 8 órakor a régi I városház tanácstermében, s vegyenek aktiv részt azon választásban, mely — mint szívből kívánjuk , és reméljük — ismét visszaadja Deák Ferenczet a I képviselőháznak. A „P. Lt.“ értesülése szerint egy­részt Trieszt, Fiume és C o r­m o­n­s, másrészt I Bor­oszló között új és olcsó tarifa lépett életbe a szesz szállítására. Ez iparczikkünket, melylyel egykor oly virágzó kereskedést űztünk a keletre és Olaszországba, a porosz áru mindkét helyről ki kezdi szorítani. Igaz, hogy Olaszországban a be­viteli vámok s az olasz kormány visszás eljárása is nagy hátrányára voltak a magyar szesznek. De e baj egyaránt ért bennünket porosz vetélytársunk­kal. Ha e concurrensünk ezen egyenlő hátrányok mellett s távolabbi fekvés daczára is háttérbe tud bennünket szorítani, úgy az bizony nagyon szomorú bizonyság életrevalóságunk mellett. Tudjuk, hogy e részben az Ausztriával közös fogyasztási adó­rendszer sem előnyös ránk nézve, de a legfőbb baj kétségen kívül közlekedési eszközeink példát­lan rész­politikája, mely minden forgalmunkat mintegy készakarva teszi tönkre, a­helyett, hogy azt a legmagasabb erőfeszítéssel és önmegtagadás-­s­sal növelné és élesztené. Az osztrák delegatio egyik tagja, Kardasch­reichsrath-képviselő lemondott. He­lyébe az első póttagul választott Schi­er József lép. A méter­ mértékek behoz­a­t­al­a tár­gyában a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minisz­ter egy újabb rendeletet intézett valamennyi tör­vényhatósághoz. Fölemlítve, hogy az 1876. év ja­nuár 1-étől kezdve a közforgalomban csak a méter­­­­rendszer szerinti mértékek és súlyok használhatók, figyelmezteti a törvényhatóságokat arra, hogy ideje, miszerint az új mérték­ ügy iránti érdeklődés a kö­zönség részéről minél általánosabb és minél beha­tóbb legyen. Ezen szempontoknál fogva — mondja a körrendelet — a kormány legkiválóbb gondjai közé sorozta: jó eleve megtenni mindazon intézke­déseket, melyek az 1874. évi, a méter-mérték be­hozataláról szóló VIII. törv.-czikk sikeres keresztül­vitele czéljából szükségesek, s az e részben legsür­gősebbeknek ismert előmunkálatok nagyjában be­­­­fejezetteknek mondhatók. Kétszáznál több mértékhitelesítési hivatal ál­líttatott fel eddigien az ország törvényhatóságai ál­tal és működését részint már megkezdette, részint legközelebb megkezdendő idejekorán fel lettek szólítva hazánk gyáro­sai és iparosai, hogy a törvényes kellékeknek meg­felelő mértékek­ és súlyoknak a közforgalom szük­ségleteihez képest kellő mennyiségben leendő elő­állítása iránt gondoskodjanak. F a c u 11 a t i v használata a méterrendszer szerinti súlyoknak és mértékeknek már folyó évi július hó 1-eje óta lett megengedve. Ideje immár az új mértékrendszer gyakorlati meghonosodásához látni. E kerülhetetlenül szükséges, hogy az állami központi mértékhitelesítő m. k. bizottság felügye­lete alatt kiadott átszámítási táblázatok megfelelő példányai minden helyen, hol adás-vevési ügyletek rendszerint köttetnek, mindenki által köny­­nyen hozzáférhető helyen kifüggesztve legyenek. Felhívja azért a miniszter a törvényhatóságokat, hogy mindezeket tegyék kellőleg közhírré, figyel­meztessék a közönséget az átszámítási táblázatok­nak ideje korán való megszerzésére s az új mér­tékrendszernek gyakorlati, áta­lános és teljes meg­honosodását mozdítsák elő minden kitelhető erővel. A Bécsben folyó vámügyi alkudo­zások állítólag igen simán folynak le. A „Frem­denblatt“ jelentése szerint az osztrák részről tanú­sított engedékenység következtében az osztrák kor­mány által benyújtott tarifa tételeit általában le­szállítják, nevezetesen a vas- és szövő­ipar áraira vonatkozólag. A hivatalos lap mai száma a követ­kező csoportos kinevezéseket tartalmazza: A m. k. pénzügyminiszter a kincstári m­ad. tiszttartóságok és számtartóságok feloszlatása folytán rendszeresített hivatali állomásokra, jelesül: a temesvári kincstári jószágigazgatósághoz számtisztekké: Schannen Ede aradi, M­a­r­g­u­n Zsigmond családi számtar­tókat, és Arányi Béla kulai jószágigazgatósági számtisztet; ugyanazon kincstári jószágigazgatóság kerületében uradalmi ispánokká : Szt.­Andrásra Csopják Vilmos dentai ellenőrt és Tikácsy Gyula kétféli ispánt, Dentára Horv­át József ot­tani tiszttartót, Margittára Bideskuthy Sándor kegyesi ispánt, Uj Pécsre Wimmer Ede szőreghi ellenőrt, Rékásra Jakabfy Gyula ottani ispánt és Szőreghre Kalmár Nándor ottani tiszttartót; a zombori kincstári jószágigazgatósághoz számtisztek­­ké: Zdrahál Gyula kulai, Király Károly apa­tini, G­a­á­l István kis­sztapáni számtartókat és Maró János zombori jószágigazgatósági számtisz­tet, ennek helyére pedig Hoffmann Károly aradi ellenőrt ,ugyanazon kincstári jószágigazgatóság kerü­letében uradalmi ispánokká: Apatiuba Szabadhe­lyi Sándor ottani tiszttartót,­ Szántovára Ri­h­m­er Gyula ottani ispánt, Kis-Sztapárra Kornitsek János palánkai ellenőrt, Kalára Városy Károly ottani ispánt, Hegyesre Tribusz Ferencz palotai ispánt, Palánkára Hoffmann Károly ottani ispánt, Nagybecskerekre Li­n­d­ho­f Gyula párdányi ispánt és Pancsovára H­o­rvá­t­h Ignácz nagybecskereki ellenőrt; az aradi kincstári jószágigazgatóság ke­rületében, pécskai uradalmi számtartóvá:­­­Haupt­­vogel Alajos szent-andrási számtartót, uradalmi ispánokká: Battonyára Pető­cz László pécskai számtartósági tisztet, Medgyesre Gyürky Gábor ottani ispánt, Kovácsházára Végh József és Glo­­gováczra B­á­n­h­i­dy László ottani ispánokat; to­vábbá adóhivatali tisztekké: a temesvári adóhiva­talhoz: Nikolics Sándor új-pécsi kincst. arad. ispánt és Ugray János dentai tiszttartósági Írno­kot ; a szegedi adóhivatalhoz: Krámer Henrik szőreghi tiszttartósági Írnokot; a zombori adóhiva­talhoz : Cservenka János kulai kincst. arad. ellenőrt és Mayo Károly apatini kincst. arad is­pánt, 8 a n.-becskereki adóhivatalhoz : Wuchetich Miklós kis­sztapári tiszttartósági írnokot nevezte ki. N­y­i1t levél Beliczey István úrnak, a békésmegyei gazdasági egye- s sület elnökének, a „mezőhegyesi szemle“ ügyében. s Budapesttől augusztus eleje óta távol lévén, történetesen kikerülte figyelmemet Beliczey István úrnak az „Ellenőr“ ben mintegy 3 hét előtt megje­lent és hozzám intézett nyílt levele. Máday Izidor barátommal találkozván e napokban Styria kies vidékén, megtudtam, hogy Beliczey úr „néhány sorai“ nemcsak a „Pester Lloyd“ gazdasági mel­lékletében, hanem az „Ellenőr“ hasábjain is megje­lentek. Ezen körülményeknek tulajdonítja Beliczey úr válaszomnak megkésését. Sietek mindenekelőtt csodálkozásomat kife­jezni a felett, hogy Beliczey úr a „mezőhegyesi szemle“ felett írt czikksorozatomat egyáltalában bonczkés alá veszi, mielőtt az be lett volna fejezve, eltekintve attól, hogy czikksorozatomban sem a bé­késmegyei gazdasági egyesületet, sem pedig elnö­két meg nem támadtam. Sőt hivatkozom az emlí­tett czikksorozatban használt saját szavaimra (a „Pester Lloyd“ gazdasági melléklete 249-ik olda­lán), melyek szóról szóra így hangzanak : „a bé­késmegyei gazdasági egyesület, mely kulturális ér­dekeink egyik legbuzgóbb előharczosa“ stb. Különben czikksorozatomnak egészen más czélja volt, mintsem a békésmegyei gazdasági egye­sület, vagy annak elnöke működése és érdemei felett őrködni. Egy igen fontos országos intézmény védelmezését és morális támogatását óhajtottam ezen czikksorozatom által elérni, sőt hazafi­úi kötelességemnek ismertem, kulturális fejlődésünk érdekében ezen czikket megírni, véleményemet és meggyőződésemet nyíltan és becsületesen kifejteni. Beliczey úr nyílt levelében többek közt azt írja, hogy én a kormány megbízásából utaz­tam ie Mezőhegyesre és hogy alkalma volt engem a csabai indóház várótermében a közös ebédnél az asztal alsó végén látni. Ezen téves állítás el­lenében csak annyit jegyzek meg, hogy igenis lát­hatott engem Beliczey úr az említett váróterem­ben, azonban egy kis asztal kőr­ül b­a­r­á­t­i kör­ben, nem pedig — mint írja — a „table d’hôte“ alsó végén. A­mi Beliczey úr második téves állítását il­leti, tudniillik, hogy a közgazdasági minisztérium megbízásából utaztam le Mezőhegyesre, erre nézve megjegyzem, hogy mindenek­előtt műegyetemi tanári minőségemnek éppen nem tartozom a köz­­gazdasági minisztérium köréhez, hanem igenis a vallási és közoktatásihoz. A közgazdasági minisz­térium tehát aligha fogna velem olyformán rendel­kezni, mint Beliczey úr véli, hogy „jegyző úr üljön és írjon“ stb, habár közüegyeink érdekében bármely becsületes lépés megtételére bármikor, külön fel­szólítás nélkül is kész vagyok, sőt annak megté­telét ily körülmények közt mindenkor hazafias kö­telességemnek ismerem. De igenis felszólított a „Pester Lloyd“ szer­kesztősége a „mezőhegyesi szemle“ bírálatára, me­lyet a békésmegyei gazdasági egyesület titkára Mokry Sámuel úr az említett szerkesztőségnek ép­pen ezen czélból beküldött volt. A „mezőhegyesi szemle“ kezeimhez jutván, eredetileg annak csak rövid bírálatát, inkább iro­dalmi szempontból, óhajtottam foganatosítani. A midőn azonban ezen röpiratot átolvastam, minde­nek felett megütköztem azon sértő hangon, mely ezen kis munka irályát mind­végig jellemzi, és mely­lyel az ország legjelesebb intézményeinek egyike, a mezőhegyesi kirá lótenyészintézet számtalan és hal­latlan vádakkal ostromoltatik. Azonnal elszántam magam a megtámadt in­tézmény színhelyére lerándulni, az ottani állapo­tokról magamnak meggyőződést szerezni, és a „me­zőhegyesi szemle“ bírálatához csak azután fogni. Ne csodálkozzék ezek folytán Beliczey úr, ha tudomására hozom, hogy én Mezőhegyesre saját költségemen utaztam, ott néhány napig időzvén, ismét saját költségemen tértem vissza Budapestre, és mindezt kizárólag az országos ügy érdekében, nem pedig a kormány felszólítása folytán, illetőleg megbízásából tettem. Igaz, hogy csatlakoztam út­közben az országos lótenyészintézetek igen tisztelt vezetőjéhez, ki ugyanaz­nap (június 13 án) rán­­dult le Mezőhegyesre, a tenyészanyag osztályozását személyesen eszközlendő. Mezőhegyesi és viszonyait mező- és nemzet­gazdasági szempontból lehetőleg behatóan tanul­mányoztam, miről tanúskodhatnak a magammal ho­zott, valóban tömeges jegyzeteim. Meggyőződtem mindenek felett arról, hogy a „mezőhegyesi szemle“ vádjaiban és igazságtalan bírálatában pedig túlá­­g­san részrehajló. Pedig tudjuk, hogy csak az ob­­jektív bírálatnak van értéke. Beliczey úr azon állítását, hogy czikkso­­rozatom által a „mezőhegyesi szemle“ szerkesztőjét egyenesen gyanusítgattam volna, mintha ő a mező­hegyesi urodalom igazgatói állására aspirálna, mint tökéletesen alaptalant visszautasítom. Fel­kérem Beliczey urat, olvassa el az erre vonatkozó néhány soraimat újból és figyelmesebben. De még furcsábban hangzik nyílt levelének zárszava. Beliczey úr azt kívánja, hogy a békés­­megyei gazdasági egyesületet különösen azért is tiszteljem és becsüljem, mert tagjai egyenként adófizetők és ez által állásom fenntartásá­hoz hozzájárulnak. Higgye el Beliczey úr, hogy ezen nyilatkozata által a békés megyei gaz­­sági egyesület jó hírnevét inkább csor­bít­ja, mint­sem növeli. Jaj azon országnak, melyben a leg­tekintélyesebb gazdasági egyesületek egyike or­szágszerte hangoztatja, hogy a tudomány terjesztői első­sorban, a gyakran nem is önkényesen adó­zók kegyeitől mintegy függnek. Valóban fur­csa fogalmai lehetnek Beliczey úrnak saját egye­sülete, de még inkább a tudomány magasabb feladatáról, ha azt véli, hogy ilynemű álokosko­dásaival engem hallgatásra bírhatna. Beliczey úr nyílt levelében többször hivatko­zik arra, hogy a „mezőhegyesi szemlé“-t hazafias kötelességérzet szülte; jegyezze meg magának Be­liczey úr, hogy az ilyetén, nemesebb érzelmekből eredt bírál­atn­ak, ité­letéb­en tárgyilagos­nak, helyreigazításaiban jóakarónak és tanácsadónak, egész tartalmában p­edig inkább buzdítónak, mint, sem sér­tő­nek kellene lennie. Wágner László, a kir. József-műegyetem nyilvános rendes tanára. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház illése szept. 18 án. Elnök : G­h­y­c­z­y Kálmán. Jegyzők : Huszár Imre, Molnár Aladár, B­e­ő­t­hy Algernon. A kormány részéről jelen vannak: Széll Kálmán, Tisza Kálmán, P­erczel Béla, P­é­­chy Tamás, Szende Béla. A múlt ülés jegyzőkönyve hitelesíttetik. ülnek: Bemutatom a t. háznak Zaránd­­megye közönségének feliratát, melyben Soprony­­megye f. évi április hó 26-án 27. szánm feliratát pártolja a képviselők választásáról szóló t. ez. módosítása tárgyában ; bemutatom Pest-Pilis tör­vényesen egyesült vármegyék közönségének fel­iratát az állam hivatalos nyelvének, az ipar és kereskedelem körében a lehető­s cz­élravezető in­tézkedések megtétele tárgyában. Bemutatom Szathmár-Német város és Zem­­plén megye alispánjának a közgyűlés határozata kö­vetkeztében a házhoz intézett feliratát, hogy a ló­­kiállítás próbakísérlet megtartása tárgyában a hon­védelmi minisztérium által kiadott rendelet hatá­lyon kívül helyeztessék, és a­mennyiben ez lehet­séges nem lenne, a honvédelmi miniszter i­da uta­­síttassék, hogy Zemplén megye területén több lóál­­lítási helyet létesítsen, és a próbakiállítás költsé­geit az állam pénztárából fedeztesse; ugyancsak bemutatom Zereplén megye határozatát, a­melyben az iránt folyamodik, hogy azon 136 írt, melyet a képviselők választására jogosultak névjegyzékének összeírása alkalmával alkalmazott írnokoknak a megye pénztárából kifizettetni rendelt, az ez iránt érkezett miniszteri tagadó rendelet ellenére a me­gye határozata szerint a megye pénztárából kifi­zettessék, illetőleg a megye határozata érvényben tartassék. Bejelentek még két összeférhetetlenségi ese­tet. Ugyanis a mai postával érkezett hozzám Schwarz József s Oltósy Pál esztergomi lakosok s választópolgárok folyamodása, melyben Pór Antal Esztergom városi képviselő ellen összeférhe­tetlenségi esetet jelentenek be, mint ki Esztergom­­ városi lelkész és a IV. o. elemi tanodának igazgatója.

Next