Ellenőr, 1875. szeptember (7. évfolyam, 242-271. szám)
1875-09-19 / 260. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra , 1 „ 80 „ ügyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések felvétele Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában.) Kiadóhivatala: Előfizethetni helyben és posta útján, nádor-utcza 6. sz. a. A lap szétküldésre vonatkozó reclamatiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. 260. szám. Budapest, vasárnap, szeptember 19. 1875. VII. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára mint eddig: Egy évre..................................20 forint — kr. Félévre........................................10 „ — kr. Negyedévre...............................5 „ — kr. Egy hóra....................................180 kr. Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza. az „Ellenőr“ kiadóhivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. TÁVIRATOK. Bécs, szept. 18. A „P. C.“ azon hírt, mely szerint a consuli bizottságnak herczegovinai missiója meghiúsult volna, korainak mondja, mivel az alkudozások a fölkelővezérekkel még csak a mai és holnapi nap között fognak Trebinjében megkezdőim. — Ugyancsak a „P. C.“ legújabban értesül Belgrádból, hogy a kormánynak sikere a szkupstinai válaszfelirati bizottságban nagyon koczkáztatva van; egy miniszterválság jelei szaporodnak. Prága, szept. 18. Az olasz, horvát, krajnai és cseh önfénytesek ismét visszatérnek hazájukba, mel a fölkelő-szintér fáradalmait nem bírják ki. — A „Narodni Listy“ a fölkelő táborból levelet közöl, mely az önkénytesekül jelentkezőket felszólítja, hogy maradjanak hazájukban, és a pénzzel, mibe utazásuk kerülne, inkább támogassák a fölkelőket, mert elpnhult önkénytesek a fölkelő-táborban csak kárt okoznak. Grácz, szept. 18. A természetbúvárok gyűlése ma nyittatott meg a városi színházban Roller tanár által; a gyűlésen több mint ezer személy volt. jelen, köztök a helytartó, a tartományi kapitány, Meran grófnő, Ettbeck bárónő és a városnak számos hölgyei. München, szept. 18. Az osztrák-magyar uralkodó ma reggel ide érkezett és Sipót herczeg palotájában szállt meg; 5 felsége keddig marad itt. Berlin, szept. 18. A „Börsen Zig.” constatálja, hogy a porosz bank, daczára a szűkebb pénzállásnak, ez idő szerint még nem szándékozik a leszámítolási kamatlábét fölemelni. Bécs, szept. 18. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) Gabonatőzsde. Kész labban igen gyönge a forgalom, 2.32 mellett csak 10,000 mérőre rúgott. Eúz a november-deczemberre 4.90—92. Kisz búzában erős a kinánat. Szécst. szept. 18. iHiv. Zárlat.). Magy. földteherment. Kötvény 81.35. Salgó-Tarjin —.—. Magyar hitel 213 25 Magyar záloglevél 87.25. Erdély —.—. Magyar kelet vasút. 47 75 Magyar sorsjegy 79 50. Magyar földhitel 64.—. Magyar vasuti kölcsön 101— Anglo-magyar 33.75 Franco-magyar 42 50 Alföld 124 50 Magyar északkelet vasút 118.—.Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 65.80. Tisza vanút, 116.—. Municipal-bank 22.50 Pesti bank — NEMZETI SZÍNHÁZ. Bérlet 123. szám. Budapest, vasárnap, szept. 19-én. A háromszéki leányok. Eredeti népszínmű 3 szakaszban, dalokkal. Jókai Mór után írta Szigligeti. Zenéjét szerkesztette Erkel Gryula. Kezdete 7 órakor. Budapest, szeptember 18. A vers vége Iszkender bej, ki a mai országos ülés karzati vendége volt, azzal a megnyugtató tapasztalással távozhatott a képviselőházból, hogy a magyar síiták és szunniták harczaiban is van a versnek vége. A felirati vita befejeztetett, alig négy napos korában. Példátlan eset a magyar ulémák ájtatos szertartásainak történetében. Hanem Iszkender beynak nem adatott a kellemes tapasztalás egészen ingyen. El kellett tűrnie, hogy előbb az ékes Miletics szerb-tatár dialectusa megropogtassa a hátát, melyre e kiváló török-barát látatlanba kimérte az igaz értékű 500 olvasatlan batuskát. El kellett szenvednie, hogy Csanády úr tulipános beszéde által megszégyenítve lássa a török pasák tulipánnemesítő passiójának világhírű eredményeit és megszégyenitve lássa az ájtatos Csatár Zsigmond úr vallásos ömlengései által az igazhivő fakirt, aki fél lábon tánczol el Mekkáig. Mindez igen bámulatos dolog lehetett török vendégünknek. De nem oly bámulatos mégse, mint lett volna Irányi Dániel úr mai felszólalásának egyik része, ha ez igazságszerető férfiút régebben ismeri. Mert soha se tudta volna elképzelni, mi lelhette a 48-as párt érdemes vezérét, hogy akkor, midőn a Wenckheim-Tisza kormány correct, pártatlan eljárását a lefolyt választásokkal szemben, pártkülönbség nélkül mindenki csak dicsérve emelte ki eddig, éppen ő devalválja elismerését oly mulasztásokat említve vád gyanánt a kormány ellen, melyek nem fordultak elő. Iszkender bej helyett, a képviselőház végezte a csodálkozást, melyben Tisza Kálmán felvilágosító észrevétele után, (mely alkalommal egyszersmind Miletics úrnak is meg lett adva a kegyelemdöfés) bizonynyal maga Irányi úr is osztozott. Azonban a legnagyobb ámulattal vegyes csodálkozásra mégis Simonyi Ernő ur szolgáltatott anyagot, aki, miután negyed nap előtt félbeszakított beszédében 28—32 millió forint vámbevétellel gyökeresen eltünteté államháztartásunkból a deficitet, ezzel meg nem elégedve, a mai napon folytatólagosan tartott fejtegetései által duplán guberálta a tételt, csatolván közgazdasági panacaeájához a hadtanit is. Ez volt még egyszer a valami. Iszkender bey bizonynyal meg se álmodta, hogy Törökország csalhatatlan megmentésének oly egyszerű és biztos módja ismeretével terhesen fog hazatérhetni, amilyet Simonyi Ernő úrtól eltanulnia alkalma nyílt. Simonyi Ernő utasításait követve, mindöszsze is arra lesz ezentúl a figyelem fordítandó, hogy a szomszéd hatalmak védszervezetének fejlődésével s haderejének óriási növekvésével pontosan lépést tartson a török védszervezet szétmállása s a török haderő leszállítása. Ez igen egyszerű, hatékony és csalhatatlan eljárás lesz a török birodalom állásának megszilárdítására, s megvédésére minden viharok ellen, különben Simonyi Ernő úr bizonyosan nem ajánlotta volna Magyarországnak. De úgy tetszik nekünk, hogy ez a dolog sokkal szomorúbb, semhogy könnyű tréfával el lehessen ütni, bár mint szeretnénk is simogatva bánni a minden fogalmat meghaladó naivitással, mely Simonyi Ernő úr hadtani elméletéből ránk virít. Valami réyen lehangoló van abban, egy bár csekély, de mégis országos párt vezérétől, oly fejtegetést hallani, melyet egy tegnapsült vice-tratter sem fogadna el pirulás nélkül a magáénak. A szomszéd hatalmak védereje ijesztőleg növekszik számban, tudományban, iskolázottságban, erro szállítsuk le tizedrésznyire az állandó hadsereget. Azonban tanítsuk az elemi iskolákban a közkatonaság mesterségét; középiskoláinkban képezzük ki a tiszteket; főiskoláinkban a főtisztség tudományát öntsük a felserdült fiatalság fejébe. Egy szóval, térjünk át a polgári milit-rendszerre. Huszonöt millió marad a zsebünkben. És mindezt komolyan, a meggyőződés hangján tanácsolja nekünk a függetlenségi párt vezére. Alapos a gyanú, hogy Simonyi Ernő úr még soha nem beszélt eleven katonával. Különben hallhatta volna valami csekély neszét annak, hogy a katonaság mesterségét nem úgy lehet megtanulni, mint a kis kathekizmust, hanem gyakorlatilag, mint a csizmadiaságot, s valamint könyvből még soha senki nem tanult meg úszni, azon módon nem tanult meg senki katonáskodni. De hallhatta volna azt is, hogy például még csak párbajt sem szokás úgy vívni, hogy az egyik fél pisztolylyal támadjon, a másik pedig karddal védje magát, amiből az a fundamentális taktikai elv vonható ki, hogy , csak egyenlő hadianyaggal történhetik a siker reményében fegyveres mérkőzés. Tehát ex professo katonaság ellenében, amilyen az állandó hadsereg, épp úgy nem lehet milit-katonaságot alkalmazni, mint nem lehet karddal parírozni a golyót. És nem lehet a csupán guerilla-harczra s helyőrségi szolgálatokra alkalmas miliciát a haditudomány modern elvei szerint roppant tömegekben mozgó hadviselésben főtömegül használni. Igen elementáris dolgok ezek, s aki ezeket tudva, miét-rendszert ajánl Magyarországnak, míg szomszédaink a legnagyobb mértékben és intensivitással fejtik ki az állandó véderő rendszerét, az fejtegetéseit nem komoly intenzióval teszi, hanem spekulál a tudatlanságra, melytől annál több olcsó népszerűséget söpör be, minél nagyobb absurditással kápráztatja szemét, csiklandozza gondosan ápolt gyengeségeit. Aki pedig ez elemi dolgokat sem ismeri, és mégis hadirendszerek fejtegetésébe bocsátkozik, és mégis hadielveket állít fel s irányokat tűz ki a védelmi organizmus reformjára , az egyszerűen csak azt akarja bebizonyítani, hogy a mindentudás vérrokonságban van a semmit nem tudással. Simonyi Ernő úr különben abban a hiszemben látszik élni, hogy másfél milliónyi rendes haderővel bíró szövetségeseink csak úgy merő plátói szerelemből ragaszkodnak hozzánk. Ha ezt hiszi, tűrje el a kiábrándítást, s vegyen rá mérget, hogy abban a pillanatban, mikor védszervezetünk megszűnik számba vehető értéket képviselni, bízvást felvehetjük a szüzességi fogadalmat, mert frigyes társ ugyan nem lesz belőlünk soha. Jó volna ezt meggondolni, mielőtt az ember népszerű themák fejtegetésébe bocsátkoznék — a parlamenti komolyság és az államférfim megbízhatóság rovására. És — hogy Simonyi Ernő úrnak az orvosi gyakorlatból vett példáját kibővítsük, — meg kell jegyeznünk, hogy olyan eset előfordulhat ugyan, bár nem a lelkiismeretesség előnyére, mikor egy idegen orvos nem irja meg a beteg számára a receptet, míg a háziorvosnak kijáró gazdag honorárium megkapása iránt biztosítva nincs; de oly eset, mikor az idegen orvos ír ugyan receptet, de úgy, hogy a nem honoráló beteg belehaljon, az még a politikai orvosok közt sem igen fordul elő, s ha mégis, akkor a legnagyobb lelkiismeretlenség bélyegét süti az illetőre. Ez is vége egy versnek, mely, tessék elhinni a szélsőbaloldalon elég régen tart már arra, hogy a nemzet türelme megelégelje. E figyelmeztetés koczkáztatása után, midőn végezetül Missies és Horváth Lajos képviselő urak beszédét is kiemelnék a mai nap mozzanatai közül, megadtunk a — hála istennek — elég zsenge korában kimúlt felirat: vitának minden megillető végtisztességet. Requiescat. Ő felsége a magyar delegativ tagjait Bécsben folyó hó 22-én délutáni 2 órakor fogja fogadni. Ezen alkalommal a fölgyász megtartatik. A képviselőház üléseit november 4-ig elnapoló királyi leirat a holnapi ülésben, Széll pénzügyőr előterjesztése után fog felolvastatni. A kormányelnök ma látogatást tett Deáknál, ki folytonos javulásban van s már a lapokat is kezdi ismét olvasni és Tisza Kálmán tegnapi beszédéről nagy elismeréssel nyilatkozott. A magyar delegatio tagjainak értekezlete holnap délután 5 órakor lesz. A pénzügyi bizottság f.b. 20-án, hétfőn, reggel 10 órakor ülést tart, az illető előadók megválasztása végett. A budapest-belvárosi választók ma délután értekezletet tartottak a f. hó 23 ikára kitűzött képviselőválasztás tárgyában. Az értekezletet Királyi Pál nyitotta meg, s indítványára elnökül Várady Károly, jegyzőül Toperczer János választatott. Várady azt hiszi, hogy a választók érzelmeit tolmácsolja, midőn a belváros képviselőjelöltjéül újból is Deák Ferencz nagy hazánkfiát kiáltja ki. (Éljenzés.) Meg van ugyan győződve, hogy a választók nagy többsége most is Deák Ferenczet óhajtja, de a választás napjára kívánatos, hogy minél nagyobb bungóságot fejtsenek ki, mert úgy értesült, hogy a szélsőbal is állít fel jelöltet. Királyi Pál csatlakozik az elnök felszólalásához. A szélsők — úgymond — azzal izgatnak, hogy Deák semmi esetre sem fogadja el e mandátumot. Ezzel szemben hivatkozik Deák azon nyilatkozatára, hogy újból megválasztatása esetén elfogadja a képviselői megbízást, még akkor is, ha egy szótöbbséggel választanák meg. Az értekezlet ezután elhatározza, hogy Deákot a kijelölésről egy Királyi Pál, Várady Károly, Mórtn Imre, Toperczer János és Weisz B. F. urakból álló küldöttség értesítse még a holnapi nap folyamában. Weisz B. F. utalván arra a közmondásra, hogy „jó félni“, szükségesnek tartja, hogy lapok és falragaszok útján is felhivassék a választók figyelme és érdeklődése a választás napjára. Kármán Lajos azért óhajtja a választók minél nagyobb számmal való megjelenését, hogy a választási adtus manifestatio jellegével bírjon. Az értekezlet e felszólalások értelmében határozott. Végül a választásra bizalmi férfiakat kijelöltettek: Forgó István, Csillag László, Stock Endre és Staffenberger István. A belvárosi választók csak önmagukat fogják megtisztelni, ha minél nagyobb számmal sorakoznak Deák Ferencz neve körül, s akár dikt fel a közjogi ellenzék jelöltei, akár nem, jelenjenek meg csütörtökön, f. hó 23-án reggel 8 órakor a régi I városház tanácstermében, s vegyenek aktiv részt azon választásban, mely — mint szívből kívánjuk , és reméljük — ismét visszaadja Deák Ferenczet a I képviselőháznak. A „P. Lt.“ értesülése szerint egyrészt Trieszt, Fiume és C o rm ons, másrészt I Boroszló között új és olcsó tarifa lépett életbe a szesz szállítására. Ez iparczikkünket, melylyel egykor oly virágzó kereskedést űztünk a keletre és Olaszországba, a porosz áru mindkét helyről ki kezdi szorítani. Igaz, hogy Olaszországban a beviteli vámok s az olasz kormány visszás eljárása is nagy hátrányára voltak a magyar szesznek. De e baj egyaránt ért bennünket porosz vetélytársunkkal. Ha e concurrensünk ezen egyenlő hátrányok mellett s távolabbi fekvés daczára is háttérbe tud bennünket szorítani, úgy az bizony nagyon szomorú bizonyság életrevalóságunk mellett. Tudjuk, hogy e részben az Ausztriával közös fogyasztási adórendszer sem előnyös ránk nézve, de a legfőbb baj kétségen kívül közlekedési eszközeink példátlan részpolitikája, mely minden forgalmunkat mintegy készakarva teszi tönkre, ahelyett, hogy azt a legmagasabb erőfeszítéssel és önmegtagadás-ssal növelné és élesztené. Az osztrák delegatio egyik tagja, Kardaschreichsrath-képviselő lemondott. Helyébe az első póttagul választott Schier József lép. A méter mértékek behozatala tárgyában a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi miniszter egy újabb rendeletet intézett valamennyi törvényhatósághoz. Fölemlítve, hogy az 1876. év január 1-étől kezdve a közforgalomban csak a méterrendszer szerinti mértékek és súlyok használhatók, figyelmezteti a törvényhatóságokat arra, hogy ideje, miszerint az új mérték ügy iránti érdeklődés a közönség részéről minél általánosabb és minél behatóbb legyen. Ezen szempontoknál fogva — mondja a körrendelet — a kormány legkiválóbb gondjai közé sorozta: jó eleve megtenni mindazon intézkedéseket, melyek az 1874. évi, a méter-mérték behozataláról szóló VIII. törv.-czikk sikeres keresztülvitele czéljából szükségesek, s az e részben legsürgősebbeknek ismert előmunkálatok nagyjában befejezetteknek mondhatók. Kétszáznál több mértékhitelesítési hivatal állíttatott fel eddigien az ország törvényhatóságai által és működését részint már megkezdette, részint legközelebb megkezdendő idejekorán fel lettek szólítva hazánk gyárosai és iparosai, hogy a törvényes kellékeknek megfelelő mértékek és súlyoknak a közforgalom szükségleteihez képest kellő mennyiségben leendő előállítása iránt gondoskodjanak. F a c u 11 a t i v használata a méterrendszer szerinti súlyoknak és mértékeknek már folyó évi július hó 1-eje óta lett megengedve. Ideje immár az új mértékrendszer gyakorlati meghonosodásához látni. E kerülhetetlenül szükséges, hogy az állami központi mértékhitelesítő m. k. bizottság felügyelete alatt kiadott átszámítási táblázatok megfelelő példányai minden helyen, hol adás-vevési ügyletek rendszerint köttetnek, mindenki által könynyen hozzáférhető helyen kifüggesztve legyenek. Felhívja azért a miniszter a törvényhatóságokat, hogy mindezeket tegyék kellőleg közhírré, figyelmeztessék a közönséget az átszámítási táblázatoknak ideje korán való megszerzésére s az új mértékrendszernek gyakorlati, átalános és teljes meghonosodását mozdítsák elő minden kitelhető erővel. A Bécsben folyó vámügyi alkudozások állítólag igen simán folynak le. A „Fremdenblatt“ jelentése szerint az osztrák részről tanúsított engedékenység következtében az osztrák kormány által benyújtott tarifa tételeit általában leszállítják, nevezetesen a vas- és szövőipar áraira vonatkozólag. A hivatalos lap mai száma a következő csoportos kinevezéseket tartalmazza: A m. k. pénzügyminiszter a kincstári mad. tiszttartóságok és számtartóságok feloszlatása folytán rendszeresített hivatali állomásokra, jelesül: a temesvári kincstári jószágigazgatósághoz számtisztekké: Schannen Ede aradi, Margun Zsigmond családi számtartókat, és Arányi Béla kulai jószágigazgatósági számtisztet; ugyanazon kincstári jószágigazgatóság kerületében uradalmi ispánokká : Szt.Andrásra Csopják Vilmos dentai ellenőrt és Tikácsy Gyula kétféli ispánt, Dentára Horvát József ottani tiszttartót, Margittára Bideskuthy Sándor kegyesi ispánt, Uj Pécsre Wimmer Ede szőreghi ellenőrt, Rékásra Jakabfy Gyula ottani ispánt és Szőreghre Kalmár Nándor ottani tiszttartót; a zombori kincstári jószágigazgatósághoz számtisztekké: Zdrahál Gyula kulai, Király Károly apatini, Gaál István kissztapáni számtartókat és Maró János zombori jószágigazgatósági számtisztet, ennek helyére pedig Hoffmann Károly aradi ellenőrt ,ugyanazon kincstári jószágigazgatóság kerületében uradalmi ispánokká: Apatiuba Szabadhelyi Sándor ottani tiszttartót, Szántovára Rihmer Gyula ottani ispánt, Kis-Sztapárra Kornitsek János palánkai ellenőrt, Kalára Városy Károly ottani ispánt, Hegyesre Tribusz Ferencz palotai ispánt, Palánkára Hoffmann Károly ottani ispánt, Nagybecskerekre Lindhof Gyula párdányi ispánt és Pancsovára Horváth Ignácz nagybecskereki ellenőrt; az aradi kincstári jószágigazgatóság kerületében, pécskai uradalmi számtartóvá:Hauptvogel Alajos szent-andrási számtartót, uradalmi ispánokká: Battonyára Petőcz László pécskai számtartósági tisztet, Medgyesre Gyürky Gábor ottani ispánt, Kovácsházára Végh József és Glogováczra Bánhidy László ottani ispánokat; továbbá adóhivatali tisztekké: a temesvári adóhivatalhoz: Nikolics Sándor új-pécsi kincst. arad. ispánt és Ugray János dentai tiszttartósági Írnokot ; a szegedi adóhivatalhoz: Krámer Henrik szőreghi tiszttartósági Írnokot; a zombori adóhivatalhoz : Cservenka János kulai kincst. arad. ellenőrt és Mayo Károly apatini kincst. arad ispánt, 8 a n.-becskereki adóhivatalhoz : Wuchetich Miklós kissztapári tiszttartósági írnokot nevezte ki. Nyi1t levél Beliczey István úrnak, a békésmegyei gazdasági egye- s sület elnökének, a „mezőhegyesi szemle“ ügyében. s Budapesttől augusztus eleje óta távol lévén, történetesen kikerülte figyelmemet Beliczey István úrnak az „Ellenőr“ ben mintegy 3 hét előtt megjelent és hozzám intézett nyílt levele. Máday Izidor barátommal találkozván e napokban Styria kies vidékén, megtudtam, hogy Beliczey úr „néhány sorai“ nemcsak a „Pester Lloyd“ gazdasági mellékletében, hanem az „Ellenőr“ hasábjain is megjelentek. Ezen körülményeknek tulajdonítja Beliczey úr válaszomnak megkésését. Sietek mindenekelőtt csodálkozásomat kifejezni a felett, hogy Beliczey úr a „mezőhegyesi szemle“ felett írt czikksorozatomat egyáltalában bonczkés alá veszi, mielőtt az be lett volna fejezve, eltekintve attól, hogy czikksorozatomban sem a békésmegyei gazdasági egyesületet, sem pedig elnökét meg nem támadtam. Sőt hivatkozom az említett czikksorozatban használt saját szavaimra (a „Pester Lloyd“ gazdasági melléklete 249-ik oldalán), melyek szóról szóra így hangzanak : „a békésmegyei gazdasági egyesület, mely kulturális érdekeink egyik legbuzgóbb előharczosa“ stb. Különben czikksorozatomnak egészen más czélja volt, mintsem a békésmegyei gazdasági egyesület, vagy annak elnöke működése és érdemei felett őrködni. Egy igen fontos országos intézmény védelmezését és morális támogatását óhajtottam ezen czikksorozatom által elérni, sőt hazafiúi kötelességemnek ismertem, kulturális fejlődésünk érdekében ezen czikket megírni, véleményemet és meggyőződésemet nyíltan és becsületesen kifejteni. Beliczey úr nyílt levelében többek közt azt írja, hogy én a kormány megbízásából utaztam ie Mezőhegyesre és hogy alkalma volt engem a csabai indóház várótermében a közös ebédnél az asztal alsó végén látni. Ezen téves állítás ellenében csak annyit jegyzek meg, hogy igenis láthatott engem Beliczey úr az említett váróteremben, azonban egy kis asztal kőrül baráti körben, nem pedig — mint írja — a „table d’hôte“ alsó végén. Ami Beliczey úr második téves állítását illeti, tudniillik, hogy a közgazdasági minisztérium megbízásából utaztam le Mezőhegyesre, erre nézve megjegyzem, hogy mindenekelőtt műegyetemi tanári minőségemnek éppen nem tartozom a közgazdasági minisztérium köréhez, hanem igenis a vallási és közoktatásihoz. A közgazdasági minisztérium tehát aligha fogna velem olyformán rendelkezni, mint Beliczey úr véli, hogy „jegyző úr üljön és írjon“ stb, habár közüegyeink érdekében bármely becsületes lépés megtételére bármikor, külön felszólítás nélkül is kész vagyok, sőt annak megtételét ily körülmények közt mindenkor hazafias kötelességemnek ismerem. De igenis felszólított a „Pester Lloyd“ szerkesztősége a „mezőhegyesi szemle“ bírálatára, melyet a békésmegyei gazdasági egyesület titkára Mokry Sámuel úr az említett szerkesztőségnek éppen ezen czélból beküldött volt. A „mezőhegyesi szemle“ kezeimhez jutván, eredetileg annak csak rövid bírálatát, inkább irodalmi szempontból, óhajtottam foganatosítani. A midőn azonban ezen röpiratot átolvastam, mindenek felett megütköztem azon sértő hangon, mely ezen kis munka irályát mindvégig jellemzi, és melylyel az ország legjelesebb intézményeinek egyike, a mezőhegyesi kirá lótenyészintézet számtalan és hallatlan vádakkal ostromoltatik. Azonnal elszántam magam a megtámadt intézmény színhelyére lerándulni, az ottani állapotokról magamnak meggyőződést szerezni, és a „mezőhegyesi szemle“ bírálatához csak azután fogni. Ne csodálkozzék ezek folytán Beliczey úr, ha tudomására hozom, hogy én Mezőhegyesre saját költségemen utaztam, ott néhány napig időzvén, ismét saját költségemen tértem vissza Budapestre, és mindezt kizárólag az országos ügy érdekében, nem pedig a kormány felszólítása folytán, illetőleg megbízásából tettem. Igaz, hogy csatlakoztam útközben az országos lótenyészintézetek igen tisztelt vezetőjéhez, ki ugyanaznap (június 13 án) rándult le Mezőhegyesre, a tenyészanyag osztályozását személyesen eszközlendő. Mezőhegyesi és viszonyait mező- és nemzetgazdasági szempontból lehetőleg behatóan tanulmányoztam, miről tanúskodhatnak a magammal hozott, valóban tömeges jegyzeteim. Meggyőződtem mindenek felett arról, hogy a „mezőhegyesi szemle“ vádjaiban és igazságtalan bírálatában pedig túlágsan részrehajló. Pedig tudjuk, hogy csak az objektív bírálatnak van értéke. Beliczey úr azon állítását, hogy czikksorozatom által a „mezőhegyesi szemle“ szerkesztőjét egyenesen gyanusítgattam volna, mintha ő a mezőhegyesi urodalom igazgatói állására aspirálna, mint tökéletesen alaptalant visszautasítom. Felkérem Beliczey urat, olvassa el az erre vonatkozó néhány soraimat újból és figyelmesebben. De még furcsábban hangzik nyílt levelének zárszava. Beliczey úr azt kívánja, hogy a békésmegyei gazdasági egyesületet különösen azért is tiszteljem és becsüljem, mert tagjai egyenként adófizetők és ez által állásom fenntartásához hozzájárulnak. Higgye el Beliczey úr, hogy ezen nyilatkozata által a békés megyei gazsági egyesület jó hírnevét inkább csorbítja, mintsem növeli. Jaj azon országnak, melyben a legtekintélyesebb gazdasági egyesületek egyike országszerte hangoztatja, hogy a tudomány terjesztői elsősorban, a gyakran nem is önkényesen adózók kegyeitől mintegy függnek. Valóban furcsa fogalmai lehetnek Beliczey úrnak saját egyesülete, de még inkább a tudomány magasabb feladatáról, ha azt véli, hogy ilynemű álokoskodásaival engem hallgatásra bírhatna. Beliczey úr nyílt levelében többször hivatkozik arra, hogy a „mezőhegyesi szemlé“-t hazafias kötelességérzet szülte; jegyezze meg magának Beliczey úr, hogy az ilyetén, nemesebb érzelmekből eredt bírálatnak, itéletében tárgyilagosnak, helyreigazításaiban jóakarónak és tanácsadónak, egész tartalmában pedig inkább buzdítónak, mint, sem sértőnek kellene lennie. Wágner László, a kir. József-műegyetem nyilvános rendes tanára. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház illése szept. 18 án. Elnök : Ghyczy Kálmán. Jegyzők : Huszár Imre, Molnár Aladár, Beőthy Algernon. A kormány részéről jelen vannak: Széll Kálmán, Tisza Kálmán, Perczel Béla, Péchy Tamás, Szende Béla. A múlt ülés jegyzőkönyve hitelesíttetik. ülnek: Bemutatom a t. háznak Zarándmegye közönségének feliratát, melyben Sopronymegye f. évi április hó 26-án 27. szánm feliratát pártolja a képviselők választásáról szóló t. ez. módosítása tárgyában ; bemutatom Pest-Pilis törvényesen egyesült vármegyék közönségének feliratát az állam hivatalos nyelvének, az ipar és kereskedelem körében a lehetős czélravezető intézkedések megtétele tárgyában. Bemutatom Szathmár-Német város és Zemplén megye alispánjának a közgyűlés határozata következtében a házhoz intézett feliratát, hogy a lókiállítás próbakísérlet megtartása tárgyában a honvédelmi minisztérium által kiadott rendelet hatályon kívül helyeztessék, és amennyiben ez lehetséges nem lenne, a honvédelmi miniszter ida utasíttassék, hogy Zemplén megye területén több lóállítási helyet létesítsen, és a próbakiállítás költségeit az állam pénztárából fedeztesse; ugyancsak bemutatom Zereplén megye határozatát, amelyben az iránt folyamodik, hogy azon 136 írt, melyet a képviselők választására jogosultak névjegyzékének összeírása alkalmával alkalmazott írnokoknak a megye pénztárából kifizettetni rendelt, az ez iránt érkezett miniszteri tagadó rendelet ellenére a megye határozata szerint a megye pénztárából kifizettessék, illetőleg a megye határozata érvényben tartassék. Bejelentek még két összeférhetetlenségi esetet. Ugyanis a mai postával érkezett hozzám Schwarz József s Oltósy Pál esztergomi lakosok s választópolgárok folyamodása, melyben Pór Antal Esztergom városi képviselő ellen összeférhetetlenségi esetet jelentenek be, mint ki Esztergom városi lelkész és a IV. o. elemi tanodának igazgatója.