Ellenőr, 1875. szeptember (7. évfolyam, 242-271. szám)
1875-09-21 / 262. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP, 262. szám. Budapest, kedd, szeptember 21. 1875. Hirdetések felvétele Budapesten, nádor-utcza 6. szánt (Zégrády testvérek irodájában.) Kiadó-hivatala: Előfizethetni helyben és posta utján, nádor-utcza 6. sz. a. A lap szétküldésre vonatkozó reclamatiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. TÁVIRATOK. Bécs, szept. 20. A „Wien. Ztg.“ Laseetotból 20-iki délelőtt 10 óráról közli : Császárné ő felsége múlt éjjel nyugodtan aludt, a határozott javulás jelei tartósak, a fej szabad, az ütér meglehetősen elénk maradt és a kinézés lényegesen javult. Mága, szept. 20. A törvényhozóiév ma nyittatott meg királyi trónbeszéddel, amely hangsúlyozza, hogy a külhatalmakhoz való viszony mindig igaz, barátságos és az ország helyzete igen kedvező. A beterjesztett javaslatok között van az érezpénz-rendszer végleges rendezése, a védelmi rendszer erélyes keresztülvitele és az indiai hadsereg helyzetének javítása. A király reménye, hogy az atsiai bábomban legkölebb kielégítő eredmény fog elévezni és a Caracaóban fennforgó kereskelmi akadályok elhárítására kezdeményezett alkudozások kedvező sikerrel lesznek. Berlin, szept. 20. A „Nordd. Ztg.“ a hírt, mely szerint az államminisztérium a lókiviteli tilalom megszüntetése tárgyában tartott volna tanácsot, alaptalannak mondja. ltragujevácz, szept. 20. A szkupstina a bizottsági többség válaszfleirati javaslatát elfogadta 71 szavazattal 44 ellen ; a felirat, mely a trónbeszéd paraphrssisa, a fejedelemnek egy küldöttség által holnap fog átnyjujtati I. Escema, szept. 20. A pápa az évforduló alkalmából többeket fogadott, — több bibornok a pántnak koronát nyújtott át; „nem szükségesek ellentéüntetések — monda a pápa — a dolgok maguktól esnek, már ma majdnem észrevétlenül tűnik le az évforduló.“ Berlin, szept. 20. A mai tőzsde szilárd hangulat mellett csöndes volt, a speculatio tartózkodó, mert a porosz bank részéről discont-emelést várnak; internationalis értékek gyöngébbek, vasutak tartották magukat, befektetői papirok igen szilárdak, pénz 43/45/0. SSI-cr*. szept. 20. Hív. Zárlat.). Magy. földteherimnt. sörvény 8125. Salgó Tarján —. Magyar hitel 212 25 Stagyar záloglevél 87.25. Erdély . Magyar keret vaas.t 47.75 Magyar sorsjegy 79 SO. Magyar földhitel 65.25. Magyar varti kölcsön 101.— Augo-magyar 33.75 Franco-magyar 42 50 Alföld 124 50 Magyar északkelet vasút 118.— . Keleti vasuti elsőbbségi kötvény 65 80. Tisza vasút 186.— Municipal-bank 22 50. Testi bank — AniTerpen, szept. 17. petroleum 24 50 Budapest szeptember 20. Mit várt az ország? Midőn ez év elején Ghyczy Kálmán költségvetése fölött megindultak ama nagy következményű parliamenti viták, melyekből Magyarország pártviszonyainak gyökeres megváltozása kelt elő s a mai politikai helyzet rezultált: volt e küzdő irányok közepette egy magasan kilátszó találkozási pont, mely körül az ellentétes áramlatok egyforma elismeréssel folytak össze. Ghyczy Kálmán pénzügyi politikájának józansága, őszintesége volt ez a lelkiismeretesség, mely a scrupulósus gonddal kereste az egészséges pénzügyi rendszer alapjait. Első eset volt ez, hogy az ország financziális helyzetének leplezetlen képét tartották a nemzet elé, arról a helyről, honnan azelőtt hízelgő szappanbuborékokkal áltaták gyöngeségeit. A nemzet látott és megdöbbent. Lehangoltság, aggódás fogott el s a kishitűség és fatalizmus kezdte terjengetni denevérszárnyait. Soha nem érjük el bajaink végét! Soha nem ráboljuk meg a hínárt! Ez az előterjesztés, mely e komor helyzetre kísérteties világot vetett, nem birt e vigasztalanságnak ellene működni. Az erők omlatagsága, s az összes parlamenti és kormánypárti viszonyokra ólomsulylyal nehezedő bágyadtság súlyosan érezteté csüggesztő hatását a szilárd kézre, mely erős volt széttépni a múltat fedő burkot, de zsibbasztó bilincsekbe verve, nem volt, nem lehetett erős feltakarni egy biztos szebb jövő képét. Kénytelen volt a napi szükségekre szorítva, mától holnapig számított arányokban mozogni, s a betevő falat mai biztosítása mellett bolygatatlanul hagyni az idők méhében kínlódó jövőt. Arról gondoskodott az 1975-iki exposé, hogy ez idén ne érjen pusztulás, hogy államgépezetünk kerekei fennakadás nélkül mozogjanak, hogy megnyerjük az időt gyökeres orvoslatokról gondoskodni szilárd alapokon. A százötvenhárom milliós kölcsön második felének igénybevételével biztosítva jön az állam fizetőképessége. A szerény mértékű megtakarításokban némi ízelítőjét is nyertük a józan gazdálkodásnak. A 15 millióra tervezett adófölemelés indítványozása fölhívta a nemzetet tanúságot állam arról, hogy zilált pénzügyeit a legnagyobb erőmegfeszítéssel is kész a maga erejéből rendezni. A többire nézve : chi vivra, verra. Aki hátul marad, tegye be az ajtót. De lehetett-e a mélyen tisztelt akkori pénzügyminiszternek egyebet tenni? Szívre a kezet, és valljuk be: nem. A viszonyok megbénították a legjobb akaratot, a legszívósabb erélyt is. Nagyobb conceptióju pénzügyi politika, mely szükségkép összefügg az állami élet összes organismusával s annak minden ágazatát közreműködésre parancsolja, absolut lehetetlenség vola. Emlékezünk az elkeseredett fejtegetésre, mire részben magától Ghyczy Kálmántól kellett eltűrnie a képviselőháznak, midőn a parlamenti és kormányzati miseriákon könyörtelenül megpattogtatá ostorát, drastikus színekkel illustrálva az elkényszeredett nyomorúságot, mely minden törekvést megragaszt, s nem enged egy lépést tenni a gyökeres alkotások terén. E kínos állapotra feleletül hangzottak föl ama hatalmas beszédek, melyek következményeikben a nemzeti erők tömörülésének korszakalkotó tényét hozták életre, s eltüntették a viszás helyzetet, melynek alapján egy Ghyczy sem bírt biztos lépésekkel előre indulni. Sennyey Pál és Tisza Kálmán adtak egymásnak kezet a gondolatban, hogy a máról-holnapig tervezett politikák idejét lejárttá tenni kell, s inaugurálni a korszakot, melyben a mindennapos gondok terhe a jövő fejleményeivel biztos számítások szilárd alapján, határozott elvek, ezelt követő irányok szerint combinálva, képezhesse az államférfi a mérlegelés tárgyát. Nem hunyva szemet a helyzet súlyos voltára, és nem hunyva szemet az érdemre, mely ennek feltárása körül Ghyczy Kálmán fáradhatatlan szellemét oly méltán megillető, de nem hunyva szemet még azon eszközök és módok reális voltára sem, melyeket a pénzügyi hinár betemetésére az előterjesztés javaslatba hozott, ki lőnek fejtve a vezérlő elvek, melyek szerint annak a pénzügyi politikának eljárnia kell, mely Magyarország zilált gazdaságát rendezni akarja. A kifejtett vezérelveknek meggyőző erőt kölcsönzött Magyarország védő szelleme, és meghódíták a nemzetet. Újjászülettek parlamenti viszonyaink. A megjelölt elvek alapján új kormányt adtak az országnak és a kormánynak megújult erőt azok keresztülvitelére. Az ország bízvást tekintett a kormány működése elé, s óriási többséggel manifestálván bizalmát, véglegesen szentessté a bevégzett nagy tényt. Méltán nézhetett nagy várakozással a végzendők elé. Mit várt? Mit volt joga várni, követelni az országnak e nagy átalakulás után ? Csudákat, bűbájosságot bizonynyal nem , de a valóság körében, emberi erővel, erélylyel megközelíthető dolgok során mindenesetre nem csekélyeket. Várta, volt joga várni, hogy a helyzet ama nehézségei, melyektől Ghyczy Kálmán pénzügyi politikája kibontakozni nem bírt, tágulni fognak az egészséges viszonyokon nyugvó új erő előtt, s a palliatív szerek rendszerét a gyökeres orvoslás rendszere váltja fel a kormány politikájában. Várta, volt ,joga várni, hogy mindaz, a mi állami háztartásunk rendezésére szükséges, megtéve lesz és elhárítva minden, ami annak útjában áll. Várta a takarékosság feltétlen és teljes meghonosítását a kormányzat minden ágában ; várta államjövedelmeink pontos befolyásának biztosítását; várta hitelünk megszilárdítását és várta a gondoskodást, mely terheink elviselését könnyebbé, segélyforrásainkat gazdagabbá teszi. De várta mindenekfölött azt, hogy a pénzügyi politika, melyet a kormány e szempontok szerint, állami gazdaságunk rendezésére megállapít, biztos csapáson indul s a jelen bajai közül, midőn ezek leküzdésére az áldozatkészséget is fölhívja,határozottan rá tud mutatni a czélpontra, melynél erőmegfeszítésünk jutalma : a végleges kibontakozás vár. Ezt várta az ország. Ezt volt joga várnia. És teljesült-e hát e jogos várakozása? Feleljen erre a nagy mű, mely kormányunk pénzügyi politikáját élénkbe tárja. S ítéljen az ország. A jelen pénzügyi évet, melynek mérlegét már a mostani kormány javította több mint 2 millióval, közel 22 millió előirányzott, s a valóságban 27—28 millió deficit kilátásában éljük. A százötvenhárom milliós kölcsön maradványai fogyófélben. Már most kezdjük meg a jövő évet ezzel a mérleggel és 35 millió biztos deficit vár reánk, ha nem is számítjuk a jövő évre múlhatatlanná vált többletet a hadi költségvetésben. De még tovább is van. Az 1876-ik év első felében teljesítendő nagy fizetések kényszerű előlegezésének terhe is nyom egy rövid lejáratú kölcsön kamataival (az eddigi szokás szerint véve föl ez előlegezési szükséglet fedezési módját). S ha ezt is kiszenvedtük, még csak akkor következik a dereka: az a gond, mit a százötvenhárommilliós kölcsön rövid időn ránk következő visszafizetésének kényszerű volta rá reánk. Szinte halljuk peregni a dobot, amit elzálogosított állami jószágaink fölött a hitelező megüttött, és halljuk kongani a halálra váltót, amint állami hitelünket kicsengetik. Ez az érem egyik oldala. A másikat fordítva felül, látjuk azon ernyedetlen munkásságot, amit kormányunk ama függő kérdések megoldására kifejt, melyektől gazdasági viszonyaink javulását a ránk nehezedő nyomás megszűntével bizton reméljük. A bankügy és a vámügy sikeres elintézése felé közelget, de ma nem tehetem rá a kezemet; nincs számokban kifejezhető teste, melylyel az ország pénzügyminisztere az egyensúly és a deficit között tátongó űrt úgy tömhetné be, hogy mérlegünk javulását a kérlelhetetlen számokban beszélő tőke is elismerje s megfogyatkozott bizalma felépüljön hitelünk javára. Pedig felépült hitel nélkül pusztulás a jövőnk. Egy parancsoló kényszerűség következik ebből: az, hogy hitelünket e függő kérdések megoldásából bizton várt javulás számba vétele nélkül állítsuk jobb lábra addig is, amíg biztos számokban kifejezhető eredményükkel teljesen talpra állítanék. Conditio sine qua non ja ez pénzügyeink rendezésének. És a kormány megszerezte nekünk e föltételt. Megszerezte azzal, hogy bebizonyítá még a jelenlegi viszonyok közt is a jelenlegi eszközökkel is képesek vagyunk minden kötelezettségünknek megfelelni, s állami szükségleteinket normális eszközökkel kielégíteni. E bizonyító eljárást tárja elénk a pénzügyi expozé oly tisztán, oly határozottan, hogy itt alig van egyébre szükségünk, mint fő vonásait egyszerűen csoportosítani. A kormány mindenekelőtt elment a takarékosságban a lehetőség legszélső határáig, s állami kiadásainkat a folyó évi előirányzattal szemben, s azon rendkívüli teher daczára, melylyel jövő évi költségvetésünkre Achatius úr ránehezedett, leszállítja. De a költségvetés szoliditása a bevételi előirányzat megbízhatóságától is függ. S a kormány törlé ónt vesz a kezébe s kíméletlenül kihúz az előirányzatból minden rózsaszínű vérmességet, s a bevételek előirányzatát is leszállítja. És mikor ezt a legnagyobb lelkiismeretességgel megtette, még 16 millió hiány tátong feléje. Mit dobjon a torkába ? Zálogos kölcsönbe ? vagy egy puszta frázist? Avagy appelláljon a nemzet áldozatkészségére, mondván, adjatok nekem áldozatot és én könnyűvé teszem nektek annak elviselését, mert visszaszerzem elvesztett hitelünket s azzal rendezem véglegesen az ország gazdaságát. A kormány ez utóbbira határozta el magát, ítéljetek. De midőn ezt téve, egyszersmind nem mulasztó el kifejteni a gyökeres orvoslás egész rendszerét. Kizárja előttünk mind az organikus reformokat, melyekkel úgy az általános pénzügyi javulásnak, mint különösen a financziális administrate sikerességének béna alá nyúl. Hónapok szorgalmának gyümölcsét, óriási erőmegfeszítés eredményét egész impozáns voltában látjuk magunk előtt. S ezt látván, biztos kilátásunk nyílik a jövőbe. Egy nagyszerű terv realizálása tűnik ott elénk, mely után Magyarország hitele az unificált járadékadósság méltóságos alapján szilárdan megáll. Minden függő, lebegős isten tudná miféle erőművészi gyakorlatban kínlódó adósságaink összefoglalását, egységesítését, s helyreállított hitelünknek megfelelő kamatláb mellett való elhelyezését ígéri nekünk a pénzügyminiszter, s mert ígéri, mert e szavaival nem dobálódzó kormány ígér, már maga e tény biztos záloga annak, hogy ígéretének ura lesz. És e nagyszabású financziális terv, összevéve az organikus intézkedésekkel, melyek megvalósítását elősegíteni hivatják, és összevéve az őszinte és reális szellemmel, mely e kormány első költségvetését átlengi és összevéve az észszel és erővel, mely e nagy mű conceptiójában nyilatkozik , nem jelent ez kevesebbet, mint Magyarország pénzügyi rendezkedésének teljességét. Most ítéljen az ország: helyesen járt-e el a kormány ? megfelelt-e a nemzet várakozásának? De ítéljen elfogulatlanul, abból a magas szempontból, melyből egy ország ügyét mindenha tekinteni kell. És a kormány nem félheti ez ítéletet. Az országgyűlést elnapoló kir. leirat így hangzik: Mi első Ferencz József, isten kegyelméből ausztriai császár, Csehország királya stb. és Magyarország apostoli királya. Ha Magyarországunk s társországai zászlósainak, egyházi és világi főrendeinek és képviselőinek, kik az általunk 1875. évi augusztus hó 28-dik napjára Buda-Pest fővárosunkon összehívott országgyűlésen egybegyülnek, üdvös kegyelmünket! Kedvelt híveink ! Magyar minisztériumunk előterjesztésére a jelen országgyűlés üléseit f. hó 19-ik napjától f. é. nov. hó 4-ik napjáig ezennel elnapolnak nyilvánítjuk. Kikhez egyébiránt császári és királyi kegyelmünkkel állandóan hajlandók maradunk. Kelt Schönbrunnban, 1875-dik évi szept. hó 17-én. Ferencz József s. k. Br. Wenckheim Béla s. k. Az igazságügyminiszteriumban a feloszlatott törvényszékek személyzetének részint elhelyezése, részint nyugdíjazása tárgyában folyó munkálatok befejeztettek, s az áthelyezésekről szóló kinevezések a hivatalos lap keddi számában fognak megjelenni. Hosszas, és minden tekintetben kimerítő adatok tanulmányozásával készült munka ez, amennyiben a nyugdíjazás és elhelyezés tervszerű, tökéletes kivitelében az összes feloszlatott és feloszlatandó, valamint a megmaradó törvényszékekre tekintettel kellett lenni. A nyugdíjazottak nevei nem közöltétnek nyilvánosan, csak amenynyiben különös elismerésben is részesülnek, így Torma J. törvényszéki elnök hír szerint kir. tanácsosi czímet nyer; kívüle még néhányan kapnak hasonló kitüntetést. A többi nyugalomba helyezettnek nyugdíjazása a nyilvános közlés mellőzésével adatik tudtára. A hivatalos lap vasárnapi számában már benne van azon törvényszéki elnököknek, akik nyugdíjaztatni nem fognak, áthelyezése, és pedig oly törvényszékekhez, melyeknek elnökei nyugalomba lépnek, a hivatalos lap keddi számában következnek a bírák, az ügyészek stb. elhelyezéséről szóló kinevezések. A magyar delegatio bizottságainak tagjaira a tegnap délutáni ülésben megtörtént a kijelölés. A hadügyi bizottságnak 30, a tengerészeti bizottságnak 8, a külügyinek 12, a gazdaságinak 3, a pénzügyinek 9, és a naplóbíráló albizottságnak 6 tagja van, éspedig név szerint a következők : Hadügyi albizottság: Andrássy Mihály, Bittó István, Boér Antal, Boros Bálint, Éber Nándor, Erdődy Sándor gr., Ernuszt Sándor, Eszterházy Pál hg., Gyürky Ábrahám, Hollán Ernő, Horváth Gyula, Jókai Mór, Kövér Károly, Kemény Kálmán b., Lipthay Béla br., Mesnil Viktor b., Missies János, Prónay József, Pulszky Ágost, ifj. Ráday Gedeon gr., Sennyey Pál b., Szapáry Antal, Szeniczey Ödön, Szilágyi Dezső, Szlávy József, Uray Miklós, Ürményi Miksa, Vay Béla b., Voncina Iván, Zichy Manó gróf. Külügyi albizottság: Bernáth Dezső, Csernátony Lajos, Fálk Miksa, Földváry Mihály, Haynald Lajos érsek, Lónyay Menyhért gr., Mrazovics Mátyás, Nagy György, Samassa József érsek, Szilassy János, Várady Gábor, Zichy Tivadar gr. Pénzügyi albizottság: Dániel Ernő, Gromon D., Harkányi, Kálnoky Pál gr., Kraljevics, Pejacsevich László gr., Román Miron érsek, Wodianer Albert b., Zichy Henrik gr. Tengerészeti albizottság: Almássy György gr., Erdődy István gr., Kaas b., Házmán, Peretti Alajos, Rudich b., Schmausz, Zichy Victor gr. Naplóbíráló bizottság: Andrássy Mihály, Rudich József b., Szeniczey Ödön, Horváth Gyula, Földváry Mihály, Ernuszt Sándor. Gazdasági albizottság: Szapáry Antal gr., Zichy Victor gr., Wodianer Albert b. Törvényszéki elnökök áthelyezése. A hivatalos lap vasárnapi száma közli a feloszlott törvényszékek elnökeinek elhelyezéséről szóló kinevezést; e szerint ő felsége Mály István fehértemplomi törvényszéki elnöknek a brassói törvényszékhez, Flórián János naszódi törvényszéki elnöknek a székelyudvarhelyi törvényszékhez, Keu József fogarasi törvényszéki elnöknek a deési törvényszékhez, Vajna Tamás sepsiszentgyörgyi törvényszéki elnöknek a gyergyószentmiklósi törvényszékkel egyesítendő csíkszerdai törvényszékhez, Kornis Ferencz nagy-szőllősi törvényszéki elnöknek a nyíregyházi törvényszékhez, Teodorovics János huszti törvényszéki elnöknek a nagy-szőllősi törvényszéki terület egy részével s az ungvári törvényszék egész területével egyesítendő beregszászi törvényszékhez, Kiszely Vendel liptó-szent-miklósi törvényszéki elnöknek az alsó-kubini törvényszékhez, Tomcsányi Mór turócz-szent-mártoni törvényszéki elnöknek a liptószent-miklósi törvényszékhez, Hérics János Csáktornyai törvényszéki elnöknek a soproni törvényszékhez, Beliczay Ferencz belényesi törvényszéki elnöknek a karczagi törvényszékhez, Martonfalvay Elek pápai törvényszéki elnöknek a kaposvári törvényszékhez s végre Kriszt János kaposvári törvényszéki elnöknek a győri törvényszékhez leendő áthelyezését megengedte. Az új pénzügyi előterjesztés jó gyümölcsei gyorsabban mutatkoznak, mint hihettük volna. A mai tőzsdén valamennyi magyar állampapír árfolyama emelkedett. Az állami leány-középtanoda októberben megnyílik. Már van helyisége az Erzsébettéri Cziráky-féle bálban, van tanári kara a lehető legjobb erőkből Vezetője Molnár Aladár lesz. Minthogy ez évben csak az előkészítő és az első középosztály lép életbe, rendes tanárrá egyelőre csak Károly Gy. Hugó neveztetik ki. E választásnak szívesen gratulálunk. Tanítani fognak még benne Berecz Antal, Káldy György, Harrach József és Landau Alajos. E középtanoda 4 évi tanfolyamra van tervelve, melynek első évi folyamába 12 évet betöltött s teljes elemi iskolát vagy a polgári iskola tanfolyamából legalább két évet elvégzett leányok vétetnek fel. Latin, görög nyelv mellőzve van, az angol nyelv csak facultatív tantárgy, az ének rendes, de a zene nem. Testgyakorlat, rajz, embertan kötelezett tantárgyak. A négy évi tanfolyamot két előkészítő osztály előzi meg, s ha a művelt közönség ez életre való intézetet megkedveli, akkor a négy évi tanfolyamhoz még két magasabb osztály járuland, így akkor e leányközéptanoda 8 osztályból áll. Óvadékképes papírok. Az igazságügyminiszter a következő körrendeletét intézte valamennyi e. f. törvényszék elnökéhez. A kincstár nevében kötött szerződések biztosításául az illető bérlők, szállítók, vállalkozók stb. részéről leteendő óvadékok elfogadásánál követendő elvek egyformasága czéljából rendelem, hogy minden oly esetben, hol a biztosíték nem készpénzben vagy jelzálog lekötése mellett nyújtatik, a következő értékpapírok fogadtathatnak el: a) minden magyar és osztrák államkötvény és sorsjegy; b) minden a magyar állam vagy lajtán túli tartományok által kamatbiztosításban részesített vasút részvényei és elsőbbségi kötvényei; c) a „magyar földhitelintézet“, „magyar jelzálog hitelbank“, „magyar általános földhitelrészvénytársulat“ és „magyar kisbirtokosok földhitelintézete“ záloglevelei. Az államkötvények alatt nemcsak azon állampapírok értendők, melyek természetüknél fogva az államkötvény nevét viselik, hanem mindazon értékpapírok is, melyek által az állam magát bizonyos tőke, kamat vagy nyeremény fizetésére kötelezte. Ide értendők ennélfogva éppen úgy a tulajdonképeni államkötvények, mint az állami vasúti záloglevelek, kincstári és sóbánya-utalványok és pénztári jegyek is. A biztosítékul leteendő értékpapírok mindig a tőzsdei árfolyam szerint, de csakis a névérték határáig, ezenfelül nem fogadhatók el. Ezen rendeletem azonnal hatályba lép. A szertartás, melylyel a delegatio audientiája tartatni fog Bécsben, következőleg állapíttatott meg. Az audientiára kitűzendő órában a delegatio tagjai megjelennek a vár nagy osztályának második előcsarnokában. Mihelyt mindnyájan öszszegyűltek, a főudvarmester a titkos tanácsterembe vezeti őket, hol félkörben állnak a trón körül. Ott már előre összegyűlve lesznek: a közös miniszterek, a miniszterelnök, a főkamarás és a gárdatisztek. Erre a főkamarás ő felségének jelentést tesz. Ő felsége a főkamarás, a fő- és szárnysegédek által kísértetve megjelenik a titkos tanácsteremben s negáil az ajtótól jobbra levő emelvényen a trón élő. A főkamarás, a gárdatisztek és főhadsegéd elfoglalják szokásos helyüket a trón körül, a közös miniszterek, a miniszterelnök az emelvénytől balra állnak fel, a főudvarmester és szárnysegéd az audientia-terem ajtajánál állapodnak meg. Ezután r. delegatio elnöke beszédet intéz ő felségéhez , melyre ő felsége válaszol. Következik a delegatio tagjainak bemutatása a minisztereiről*, részéről, mire Ő felsége az audientia-krémbe visszavonul. Az osztrák delegatio első ülése holnap, szept. 210n lesz, mely alkalommal meg is alakul. Elnökkel Schmerling lovag, alelnökké Reckbauer van kiszemelve. A megalakulás után a közösügyi előterjesztések fognak beadatni s aztán következnek a bizottsági választások. Az osztrák delegatio tagjai ezek és pedig a felsőházból: Belrupt gróf, Burg báró, Engerth báró, Fürstenberg gróf, Jablonovszky hg., Hackelberg báró, Hartung táborszernagy, Hoyos gróf, Kellner tisznagy, Khevenhiller herczeg, Kinsky herczeg, Lichtenstein herczeg, Pipitz lovag, Rechberg gróf, Trauttmansdorff gróf, Schmerling lovag, Vrints gróf, Winterstein báró. A képviselői házból és pedig Csehország részéről: Herbst, Klier, Oppenheimer, Scharschmidt, Szöhr, Streeruricz, Barenther, Russ és Schier; Dalmatia részéről: Begus, Popedaria; Galiczia részéről: Czatornszki herczeg, Grocholszki, Smorczewszky, Chrazanowszky, Duna- Zewszky, Kaboth, Szmolka; Alsó-Ausztria részéről: I Dr. Brestel, dr. Kopp, Doblkoff báró; Felső-Ausztria részéről: Gross, Schaupp ; Salzburg részéről: I Wegscheider; Stájerország részéről: Dr. Rechbauer, Weiterskirchen; Karinthia részéről: Ritter; Krajna részéről: Dr. Schaffer; Bukovina részéről: Kochanowszky ; Morvaország részéről: Kübeck, Sturm, Beer, Weeber; Voralberg részéről: Oelz; Istria részéről: Franceschi; Triest részéről: Tauschl; Görze részéről: Coronini gróf; Szilézia részéről: Demel; Tirol részéről: Ciani és Wildauer. Az uj adó. Terheket viselni senki sem szeret, bármily könnyen el tudná birni. Hát még az, kire már úgy is majdnem összezúzó sulyok nehezednek. Mindazáltal nagyon rosz szolgálatot tenne nemzetének, ki az uj terhet, mint valami könnyen meghozható áldozatot rajzolná. Nagy megpróbáltatás az e hazán, de visszarettennünk tőle mégsem szabad. Állami hitelünk, más szóval a magyar állam létkérdése forog itt kockán. Itt haboznunk nem lehet, még ha nagyobb erőfeszítésről is volna szó. Az eddigi gazdálkodás kölcsönt kölcsönre halmozott és mindig súlyosnál súlyosabb feltételek alatt. A kamat már eleinte sem volt alacsony, a kibocsátási árfolyam annál alantibb, és minden új adósság mégis újabb és terhesebb föltételek mellett jöhetett csak létre. S bármily terhesek voltak is e föltételek, eleinte legalább szabad kölcsönök voltak. Az állam és ország semminemű javát nem kelle érték lekötni. De a rosz sáfárkodás, a könnyelmű költekezés folytán mindinkább követelőbbek lettek hitelezőink és az egyenes szerződés mellett más kedvezményeket is tudtak kicsikarni az úgyis súlyos terhek még súlyosabbá tételére. De még ekkor sem telt meg csordultig a pohár. Utoljára odasülyedt a természeti adományait oly önérzetes büszkeséggel, oly édes kedvteléssel hangoztató nemzet, hogy csupán tetemes javaink lekötése mellett, mint egy tékozló, könnyelmű, pazar, csupán zálogra tudtunk még kölcsönt kapni. De ezzel talán betelt a keserűség mértéke. Pirulnia kellett minden magyar hazafinak e nemzeti megaláztatáson. A szégyennek kellett lelkét marczangolnia. És jaj mindnyájunknak, ha a szégyen nem ráz fel a tespedésből, mely immár elmerüléssel fenyeget. Gunynyal dobálták meg a külföldi pénzpiaczokon a magyar nevet. A sárban hurczolták meg a hármas béretek és négy folyamok hazáját. S voltak olyanok is, kik elvetemült csalók gyanánt a közmegvetés pelengéjéhez kötöztek bennünket, mint oly